STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ
irányításiköltség-normatíváinak megállapítá—
sát követően, az ilyen jellegű ráfordítások fi- gyelemmel kísérése. A termékminőségre vo—
natkozó megfigyeléseknél a jövőben foko- zottabban biztosítani kívánják a tervmérés
lehetőségeit.
A kötelező tervmutatók közé tartozó áru- termelés mutatóját 1974-től a tényleges ter- melői árakon is megfigyelik. A dinamikai számításokhoz az 1967. évi változatlan ter- melői árakon értékelt bruttó—, illetve áruter- melést veszik alapul. A tapasztalatok azon- ban azt mutatják, hogy az új termékeknél gyakran problematikus a bázisidőszak árszin—
659
vonalának megfelelő (átlagos) változatlan árak megállapítása.
A beszámolási rendszer továbbfejlesztésé- nek jelentős mozzanata volt a helyi ipari egy- ségekre vonatkozó, 1973-ban bevezetett adatszolgáltatási program kidolgozása.
A statisztikai tájékoztatások aktualitá- sának fokozása érdekében a még meglevő párhuzamosságok felszámolásával és racio—
nális eljárások alkalmazásával folyamatosan törekszenek a népgazdasági szintű feldolgo- zások átfutási idejének csökkentésére.
(Tűű Lászlóné)
TARSADALOMSTATISZTIKA
JOHANSSON. S.:
A JÓLÉT FOGALMA ÉS MÉRÉSE
(Völtörsbegrepp och völförsmötnij. Nagra erfa—
renheter fran Iaginkosmtutredningen.) — Statístísk Tídskrift. 1972. 2. 51. 89—104. p.
Svédországban bizottságot létesítettek az alacsony jövedelműek helyzetének sokoldalú vizsgálatára. A bizottság célja elsősorban nem reformjavaslatok kidolgozása volt. ha- nem inkább a szegény családok helyzetének megismeréséhez szükséges információk vizs—
gálata, tehát mintegy a szegénység társada—
Iomstatisztikai vizsgálati módszertanának ta- nulmányozása. A bizottság tágan értelmezte feladatát, ugyanis tevékenysége egyrészt ki- terjedt a jövedelemeloszlás vizsgálatára álta—
lában, másrészt a jólét pénzben kifejezett mérése mellett a reális jólét mérésével is foglalkozott.
Ez a megközelítésmód már korábban is jelentkezett az ENSZ statisztikai szerveinek az életszínvonallal foglalkozó egyik módszer—
tani tanulmányában. Eszerint az életszínvo- nalat alkotóelemeire bontják fel és minden egyes alkotóelemre ielzőszámokat, indikáto—
rakat keresnek. Az ENSZ szakértői annak ide—
jén a következő életszínvonal alkotóelemeket különböztették meg:
1. egészség.
2. élelmiszer—fogyasztás.
3. oktatás.
4. foglalkoztatás és munkakörülmények, 5. lakás.
6. társadalombiztosítás, 7, ruházat.
8. szórakozás és szabadidő, 9. emberi szabadság.
Az első ötre vonatkozóan sikerült mea- egvezniük a mérésükre használható jelző- számokban, az utolsó négyre vonatkozóan vi—
szont nem született megegyezés.
Az életszínvonalnak kétféle definíciója Ie- hetséaes. Az egyik szerint a különböző faita szükségletek kielégítésének fokát jelenti. Ezt az életszínvonal fogalmat alkalmazta pél—
dául az Európai Gazdasági Közösség Sta- tisztikai Hivatala. valamint a francia statisz—
tikai hivatal életszínvonal—felvételében.
A másik ilyen definíció szerint az élet- színvonalat az egyén birtokában levő ..erő- források" jelentik. Ezeknek az ,.erőforrások- nak" (pénz. tulajdon. tudás. egészség, tár- sadalmi kapcsolatok stb.) segítségével ké- pes az ember életét irányítani.
A Svédországban létrehozott bizottság felhasznált ugyan az első definíció szerinti ,.szükségletkielégítési" jelzőszámokat is, de inkább az ,,erőforrások" mérésére összpon—
tosította figyelmét. Ennek két oka van: egy- részt az ,,erőforrások" (például az iskolai végzettség) könnyebben mérhetők. másrészt az alapvető Iétszükségletek kielégítése után az erőforrások jobban jellemzik az egyén
helyzetét, mint a fogyasztása.
Az ENSZ szakértő bizottsága által javasolt életszínvonal alkotóelemektől eltérve. a kö- vetkezőket különböztették meg:
1. Egészségi állapot. Az Egészségügyi Vi- lágszervezet definíciója szerint az egészség a teljes fizikai, pszichikai és szociális ,.jólét"
állapota, és nem csupán a betegségtől való mentesség. Ebben az értelemben az egész- ség az egyén életszínvonalának egyik leg- fontosabb eleme. mert ez teszi képessé mun—
kára, jövedelemszerzésre stb. Az egészség- ügy területén elért fejlődést legtöbbször az orvosok számával, kórházi ágyak számával.
általában az egészségügyi ellátás növekedé- sével mérik. A szerző szerint ez nem ésszerű, mert nem az orvosi szervezet növekedésével.
hanem a népesség egészségi állapotának változásával kell az életszínvonalnak ezt az
elemét jellemezni. "
Az utóbbi célra régebben általánosan használt jelzőszámok a csecsemőhalandóság és a születéskor várható átlagos élettartam.
Ezeknek vonatkozásában azonban _ olyan nagy fejlődés ment végbe, hogy további vál- tozásuk nem tükrözi az egészségi viszonyo—
kat.
660
A népesség egészségi viszonyait jellemző jelzőszámok kiválasztásának nehézségeit jól tükrözi a mentális egészség felmérése. Az életszínvonal—felvétel időszakában a népes- ségnek kb. 11 százaléka szedett valamilyen nyugtatószert. A pszichiátriai osztályokon és kórházakban kezeltek évi száma a harmin- cas évek óta tízszeresére nőtt. Ezek az ada- tok egyformán tükrözhetik a népesség men- tális egészségi állapotának romlását és a mentális egészségi szolgálat fejlődését. Az előbbi esetben súlyos problémát, az utóbbi- ban örvendetes fejlődést tükröznek.
A svéd bizottság kb. húsz jelzőszámot ja—
vasolt az egészségi állapot mérésére. közöt- tük olyanokat. amelyek a pszichikai egész—
ségi állapotot, a fájdalmat, a mozgásképes- séget fejezik ki.
2. Munka. Nyilvánvaló. hogy a gazdasági aktivitást vagy inaktivitást lényeges mutató- nak kell tekinteni. A szerző javasolja, hogy a nem fizetés ellenében végzett háztartási munkát is vegyék figyelembe. A bizottság több tanulmányt készített a munkanélküliség—
ről, a munkaidő hosszáról, valamint a mun—
kahelyi körülményekről.
3. Oktatás, iskolai végzettség. Az életszín- vonalnak ez az eleme felfogható erőforrás- ként (amelynek birtokában nagyobb jöve- delmet stb. lehet elérni) és fogyasztási cél- ként is (ha az iskolázottságot önmagában értéknek tekintik). Általában az iskolai vég- zettséggel vagy az iskolában töltött évek számával szokták mérni, ezek azonban nem tökéletes jelzőszámok, mert a tudást és a
szakísmereteket kellene mérni. !
4. Gazdasági erőforrások. Az életszínvo- nalnak ez az eleme elsősorban a jövedelmet (és emellett a vagyoni helyzetet) jelenti, amelyet különböző változók — életkor, ne- mek, foglalkozás — szerint vizsgálnak. A szer- ző különös jelentőséget tulajdonít annak, hogy az egyes emberek jövedelmi helyzeté- nek időbeli változását megfigyeljék. Erre le- hetőséget nyújthat majd a népességnyilván- tartás.
5. Politikai erőforrások. Ennek az alkotó- elvemnek az életszínvonal fogalmába való bekapcsolását az indokolia. hogy kifejezésre juttathatjo azt, mennyire képes az egyén' sa—
STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÓ
ját problémáinak rendezését a társadalom által megvalósíttatni. Olyan jelzőszámokat képzeltek el, amelyek a politikai életben való részvételt. a politikai jogok tényleges fel- használását fejezik ki. _
6.'Gyermekkori és családi körülmények. A bizottság azért vette figyelembe e körülmé- nyeket külön al-kotóelemként. mert számta- lan szociológiai vizsgálat bizonyította. hogy azoknak. akik gyermekkorukat nehéz. rende- zetlen családi körülmények között töltötték.
az átlagosnál lényegesen nagyobb része ke- rül különböző fajta konfliktusokba. __
7. Lakás, Ennek az életszínvonal alkotó- elemnek mérése területén vannak a hivata- los statisztikának a legnagyobb hagyomá—
nyai. Mérik a laksűrűséget és a lakás fel-
szereltségét. _
8. Élelmiszer-fogyasztás. Külön alkotóelem—
ként kell figyelembe venni, mert még a meg- felelő jövedelem rendelkezésre állása eseté- ben sem mindig megfelelő a családok ét- rendje. Annak ellenére, hogy becslések sze- rint Svédország élelmiszer-erőforrásai ele- gendők az egész népesség megfelelő ellá—
tására, mégis az életszínvonal-vizsgálatot megelőző három nap étkezéséről felvett ada—
tok nagy hiányosságokat mutattak ki. A szerző megemlíti azonban, hogy az e kérdé- sekre adott válaszok megbízhatósága vitat—
ható.
9. Szabadidő. A bizottság egyrészt a sza- badidő mennyiségét. másrészt annak felhasz—
nálását vizsgálta. 16 fajta. szabadidőben végzett szokásos tevékenységről kérdezték meg, hogy az összeírt személy szokta-e azt végezni. Bár a válaszok egy-egy ember vo—
natkozásában kevéssé pontosak, a különbö- ző népességkategóriákat illetően alkalma- saknak látszanak.
Az alacsony jövedelműekkel foglalkozó bi- zottság munkája akkor válik hosszú távon jelentőssé, ha kezdetét jelenti a társadalom—
statisztlka .,forradalmasításának". Ez abból állna. hogy a hivatalos statisztikai adatgyűj—
téseket kiegészítik olyan felvételekkel, ame—
lyek a szociálpolitika leglényegesebb terü—
leteiről reális képet adnak.
(Ism.: Andorka Rudolf)
M EZÖGAZ DASÁGl STATISZTIKA
DOROSA l.:
A KOLHOZOK ÁLLÓALAP-FELHASZNÁLÁSA (lszpol'zovanie osznovnüh fandov v kolhozah.) — Ekonomíka Sze/'szkoga Haziaisztva. 1971. 6. sz. 49-
56. p.
Egyes közgazdászok szerint az állóalap—
felhasználás hatékonyságának egyetlen mu- tatója a megtérülés. Ugyanakkor másoknak
az a véleménye, hogy ez a mutató nem tük- rözi a hatékonyság esetleges változásait. A szerző szerint egyik véleménnyel sem lehet teljes mértékben egyetérteni.
Az alapok megtérülése. ha azt a bruttó termelési értéknek az állóalapo'khoz való vi- szonyításával határozzák meg. nem tükrözi a termelési alapok növekedéséből adódó gaz-