STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ 1117
kisebb négyzetek klasszikus módszerével be- csülték, s a becslés eredményeit standard mutatószámokkal vizsgálták. Ebben a fejezet- ben a vizsgálat eszközei között a multikolli- nearitás és az autokorreláció tesztjei is sze—
repelnek. A paramétereket a legkisebb négy—
zetek kétfokozatú módszerével is megbecsül-
ték, s a becslési eredményeket összehasonlí—
tották a klasszikus módszerrel kapott para- méterek értékével. Az összehasonlítósra olyan módszert dolgoztak ki, amely a megfelelő mutatószámok (a paraméterek előjelének alakulása. a paraméter statisztikai szignifi- kanciája, a többszörös korrelációs együttha—
tó, a multikollinearitás és az autokorreláció mutatóinak értéke) alapján készített pont- rendszer segítségével teszi lehetővé az össze- hasonlítást különböző becslési módszerek vagy modellek között. A számadatok jól mu- tatták a kétfokozatú módszer pontosabb, tor- zitatlan becslési eredményeit.
A VII. fejezet számol be mindazokról a vál- toztatásokról, amelyeket a szerzők az eredeti specifikáción azokban az egyenletekben esz- közöltek, amelyek a verifikációs kritériumokat a kétfokozatú módszerrel végzett szimultán becslés esetében sem elégítették ki (az első differenciák regressziója, a trendváltozók al- kalmazása, a ,,stepwise regression" módsze- re). Mindezek alapján a szerzők számszerű eredményeikben is részletesen bemutatják az egyes variánsokat és az egyenletrendszer végső megfogalmazását. Ez végül is a kez- deti specifikációhoz képest viszonylag csekély változást jelent. A VIII. fejezet ennek a végső változatnak a kétfokozatú módszerrel becsült paramétereit és teszteredményeit foglalja ösz- sze, majd közgazdaságilag is értékeli a struk-
turális paramétereket.
A könyv címében foglalt mondanivaló lé—
nyegében a következő két fejezetbe van sű—
ritve. Az előrejelzés előkészítésével: a modell redukált alakra való hozásával, valamint az előrejelzés eredményeivel a IX. és a X, fe—
jezet foglalkozik. A szerzők bemutatják a multiplikátor-mátrixot, feltüntetik a tényszá—
mok és a becsült értékek eltéréseit, valamint elemzik és értelmezik az endogén változókra gyakorolt közvetett egyidejű hatásokat. Elő- rejelzést a modellel 1969-re és 1970-re végez- tek, a predetermináit változók lineáris trend- függvény segítségével extrapolált értékei és a redukált forma paraméterei alapján, több változatban. Az így nyert endogén változók értékei az alapprognózist, az 1969. évi tény—
számok figyelembevételével korrigált eljárás a korrigált előrejelzés eredményeit adta. A számításokat táblázatos formában, valamint grafikonokon is feltüntetik a szerzők a mű 155. oldalán. A korrigált előrejelzés eredmé- nyei különösen jónak mondhatók; a tényszá- mok és a becsült értékek eltérései 1969—re :l:2 százalékos hibahatáron belül vannak.
Egyedüli kivétel a mezőgazdasági termelési függvény, ahol az eltérés 4 százaléknál na- gyobb.
A mű XI. és XII. fejezete a modell tovább—
fejlesztési lehetőségeit tárgyalja, összefoglal—
ja a fontosabb megállapításokat és idősoro- kat közöl. Szerencsés vállalkozásnak mond—
ható, hogy a könyv végén kb. 20 oldalnyi ter- jedelemben a szerzők betűrendben megma- gyarázzák a modellezéssel kapcsolatos fonto—
sabb ökonometriai fogalmakat, ami a kevés- bé járatos olvasó számára is hozzáférhetővé teszi a tanulmányt. Dicsérettel kell kiemelni a 92 tételt felölelő irodalomjegyzéket is. Az értékes munka valószinűleg az ökonometriai modellezés egyik úttörő jelentőségű kézi—
könyve lesz Csehszlovákiában.
(Ism.: Nyáry Zsigmond)
GUCKES. S.:
AZ ÁRINDEXEK ÁTSZÁMITASA A NÉMET SZÖVETSÉGI KÚZTÁRSASÁGBAN 1970-ES BÁZISRA
(Zur Neuberechnung der Preisindices auf Basis 1970.) -—- Wirtschaft und Statistík. 1973. 12. sz. 691—
693. p.
A Német Szövetségi Köztársaság Statiszti- kai Hivatalában az ár— és bérindexeket, va- lamint az egyéb közzétett indexeket a Las- peyres—formula, azaz változatlan ,,árukosár"
alapján számítják. Ez az indexformula alkal—
masnak bizonyul e célra több előnyös tulaj—
donsága. főként közérthetősége következté- ben. Jelentős hátránya azonban, hogy a bá- zisévtől való eltávolodással a kapott index- eredmény egyre jobban eltér a beszámolási időszak súlyozásával kapott index eredmé—
nyétől a súlyrendszer módosulása miatt.
A Szövetségi Statisztikai Hivatal ezért szük- ségesnek tartja. hogy — a Laspeyres-formula rendszeres alkalmazása mellett -— ellenőrzés- képpen kiszámítsák a Paasche-indexet is, és szükség esetén más súlyrendszerre térjenek át. A gyakorlat azt mutatta, hogy a súlyrend—
szereket általában 4—5 évenként kívánatos módosítani. A bázis változtatása alkalmából rendszerint felmerül annak szükségessége is.
hogy az árindexeket az új súlyrendszer alap- ján az előző időszakokra is visszaszámitsák.
Az 1962. évi bázisváltozásnál például 1961.
januárig nyúltak vissza. Hangsúlyozottan je- lentkezett ez a szükségszerűség az 1970. évi átállásnál. Az új bázisra való áttérés ugyanis már 1966—ban szükségesnek látszott. 1965- ben a Laspeyres— és a Paasche—indexek kö—
zötti különbség a létfenntartási árindexnél O,9, az ipari termelői árak indexénél 1.1 szá- zalék volt. A külkereskedelmi és nagykeres- kedelmi árindexeknél ellenőrző számítást nem végeztek, de a két index közötti különb- ség e két területen még nagyobb lehetett.
Ugyancsak figyelembe kell venni azt a körül-
1118 STATISZTIKAI lRODALMl FlGYELÖ
ményt. hogy ez a főindexeknél mutatkozó el- térés a csoportindexek esetében nyilvánvaló- an még jelentősebb volt.
Az 1966., illetve 1967. évek bázisévként történő kijelölése ellen szólt -- a szélsőséges konjunktúrahelyzettől eltekintve — a forgalmi- adó-rendszer várható módosítása. Az 1968.
év, az új forgalmiadó-rendszer kezdeti éve jó bázisnak tűnt. ugyanakkor viszont a vár- ható forgalomváltozások miatt nehéz lett vol- na az indexek súlyrendszerét kialakítani.
Ezenkívül az új adórendszer miatt kisebb gaz- dasági rendellenességek is várhatók voltak.
1969 kijelölése ellen a valutaparitás-változá—
sok szóltak. Talán mindezek ellenére is az 1968. vagy az 1969. évet választották volna.
hiszen nehéz ,.zavarmentes" évet találni. de a nemzetközi egyezmények az 1970-es évet ha- tározták meg általános bázisévként.
A nyolcéves időszak nagyon indokolttá tet—
te volna az új súlyozású indexek 1965-ig tör- ténő visszavezetését. Ez ellen szólt azonban az a gyakorlati körülmény, hogy az 1970. évi reprezentáns-listába újonnan felvett cikkekre ilyen messzire visszamenően nem lehetett ár- adatokat szerezni. Az 1965-ig való visszate- kintő számítások ellen szólt az a meggondo- lás is. hogy amennyire az 1962. évi súlyrend- szert 1965-ben már nem tekintették elfogad—
hatónak, ugyanúgy az 1970. évi szerkezet sem tükrözheti jól az 1965. évi helyzetet. Végül is 1968—ig vezették vissza az indexsorokat, így a forgalmiadó-rendszer változása előtti idősza- kot már kikapcsolták. Az indexsorok össze- kapcsolásának időpontja 1968. január volt.
Az 1970—es bázisú indexeknél nemcsak a súlyrendszer szerkezete módosult, hanem -—
különösen a külkereskedelmi és a nagykeres—
kedelmi árindexeknél — a reprezentánsok szá- ma is megnőtt. Az új indexek számítási mód—
szerében néhány egyéb kisebb változás is történt. részben az egységes árindexrendszer megteremtése érdekében. lgy például az egyes indexek súlyrendszerének kialakitásá- nál ügyeltek arra, hogy csak a vizsgált terü—
letre jellemző forgalmat vegyék figyelembe (például a nagykereskedelmi forgalomból kí—
szűrjék a kiskereskedelmi tevékenységet). To- vábbi újítás az árindexeknek az eddiginél
részletesebb közlése.
(Ism.: Nádas Magdolna)
JUNG. J.:
MÓDSZERTANI VÁLTOZÁSOK
A KULKERESKEDELMI STATISZTIKÁBAN 'l974—TÓL
(Methodische Ándemngen in der Aussenhandels- statistik ab 1974.) — Wirtschaft und Statistik. 1974.
2. sz. 76—82. p.
A második világháborút követő évtized alatt újból megszervezték a külkereskedelmi statisztikát és új. összehasonlító idősorok jöt-
tek létre. A következő időszakot a növekvő információígény jellemezte, amely a világgaz—
daságba való fokozott bekapcsolódás és az ezt követő gazdasági fellendülés következmé- nye volt. Ennek kapcsán -- többek között —- vizsgálták a kivitelből származó követelések esedékességét. a behozatal szállítási feltéte—
leit. valamint a behozatalt származási orszá- gok szerint.
Az információk köre 1960 és 1970 között mintegy 45 százalékkal bővűlt, de a hivata- los statisztika rendelkezésére álló eszközök korlátozott volta miatt jelenleg nincs lehető—
ség további információigények kielégítésére.
Az adatfeldolgozásban mutatkozó szűk ke- resztmetszetet egy bizonyos ponton túl csak úgy lehet áthidalni. ha az információk egy részéről lemondanak.
1974 januárjától kezdve kísérleteket foly—
tatnak a 2000 márka érték alatti kiviteli té- teiek egyszerűsített feldolgozására. E tételek egyszerűsített, egységes bizonylatait, illetve az azokon szereplő adatokat közvetlenül lyu- kasztják mindenféle ellenőrzés, feldolgozás nélkül. Ezeknek értéke az összes kivitelnek mintegy 3 százalékát teszi ki.
A cikk a továbbiakban ismerteti az Európai Közös Piac hatását a Német Szövetségi Köz- társaság külkereskedelmi statisztikájára. A forgalmiadó-rendszer változása közvetlen mó- dosítást nem okozott. mert sem a behozatal.
sem a kivitel értékében nem szerepel a for- galmi adó összege. A határparitáson száml—
tott statisztikai érték mellett azonban az im- portálónak a vámmal és a behozatali forgal- mi adóval is számolni kell.
A Közös Piacon belüli vámok megszünte- tése az összes behozatali tételek közel fe- lét érintette és szükségtelenné tette egyes áruk vámtarifa szerinti tarifálását. Ezzel egy—
szerűsödött a vámeljárás, ugyanakkor azon—
ban észrevehetően romlott a rendelkezésre álló adatok minősége.
A szállítási eljárás szabályozásával a Kö- zös Piac már közvetlenül beavatkozott a kül—
kereskedelmi statisztika jelentésrendszerébe.
Mivel a Piacon belül az országhatárokon vámkezelés nem történik, a statisztikai szám—
bavétel helyét és időpontját a belföldi vám—
kezelési szervekhez kellett áttenni. ahol a szállítás lebonyolítása kezdődik. Ez viszont el- lentétben áll azzal az eddig igen szigorúan betartott alapelvvel, amely a külkereskedelmi statisztika számbavételi időpontjául és, helyé—
'ul a határátlépést jelölte meg. Össze kel- lett hangolni továbbá a statisztikai és a vá—
molási célokat szolgáló nyomtatványokat is, annak érdekében hogy ugyanazon nyomtat- vány a lehetőséghez képest mindkét célnak
megfeleljen.
igen sok nehézséget okozott a tranzit for- galom számbavétele minden érdekelt számá- ra. Az eddigiekkel szemben mintegy 15—féle
