• Nem Talált Eredményt

Boulding, K. E.: A közgazdaságtan mint tudomány

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "Boulding, K. E.: A közgazdaságtan mint tudomány"

Copied!
3
0
0

Teljes szövegt

(1)

1 078

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

BOULDING, K. E.:

A KÖZGAZDASÁGTAN MINT TUDOMÁNY

(Economics as science.) New York. 1970. McGraw- Hill. 157 p.

A könyv hét egymástól függetlenw tanul—

mányt tartalmaz, amelyekben Bouldíng a közgazdaságtan elvi és módszertani kérdései- vel kapcsolatos gondolatait írja le. Az első hat fejezetben a közgazdaságtan és egy—

egy rokon vagy vele összefüggő tudomány viszonyát tárgyalja. Nem a közös kutatási területeket vizsgálja, hanem azt, hogy a kér- déses tudomány nézőpontját és módszereit hogyan lehet a közgazdaságtanban felhasz- nálni, és — megfordítva — hogyan hasznosít- ható a közgazdaságtani szemlélet ezekben atudományokban. Az utolsó fejezet ,.A köz- gazdaságtan és az ember jövője" címen a tudomány eddig elért eredményeit és jövő- beli perspektíváit boncolja az emberiség tör- ténelmének várható tendenciáival összefüg- g'ésben.

_A),,Közgazdaságtan mint társadalomtuclo- mány" c. fejezetben kifejti, hogy a társadalom tagjai között háromféle viszony áll fenn. ,,Fe—

nyegetési viszonyoknak" nevezi azokat, ame- lyeknek révén a hatalmon levők végső soron erőszakkal kikényszerítik akaratuk érvényesü- lését. ,,Csereviszonyok" az olyan társadalmi viszonyok, amelyek a felek önérdekén ala—

puló, kölcsönös előnyöket biztositó megegye—

zés alapján jönnek létre. Végül ,,integratív viszonyok" az olyanok, ahol nem az érdekek ütköznek, hanem a közösség tagjai által el- fogadott elvek, normák, értékek határozzák meg a viszonyt. Bár majdnem minden társa—

dalmi intézményben előfordulnak mindhá- rom fajta viszony elemei, mégis azt lehet mondani, hogy a csereviszonyok túlsúlya jel- lemzi a gazdasági életet, a fenyegetésé az államot, az integratív viszonyok túlsúlya pe- dig (: családot, az iskolákat stb. Ennek a felosztásnak alapján definiálja magát a köz—

gazdaságtant is. Eszerint a közgazdaságtan a'teljes társadalmi rendszernek azzal a ré- szével foglalkozik, ahol a csereviszonyok ér- vényesülnek. A ,.szűkös erőforrások elosztá—

sát" a közgazdaságtan specifikumának te—

kintő szokásos definiciót azért nem tartja "jó- nak, mert ez lényegében az egész társadalmi

rendszert jellemzi. '

,.A közgazdaságtan mint ökológiai tudo- mány" címszó alatt először a társadalmi rendszert a biológiai ökológiai rendszerek mintájára értelmezi: a társadalmi rendszer- ben is különböző népességcsoportok (foglal—

kozási, nemzetiségi, vallási, kulturális és más csoportok) élnek együtt. A biológiai ökológiai rendszerekhez képest az a különbség, hogy a társadalmi rendszer nincs többé-kevésbé sta- bil egyensúlyi állapotban, hanem állandóan fejlődik. Felveti azonban, annak lehetőségét,

hogy ennek a fejlődésnek is valahol meg kell állnia. Okozhatja ezt a népességynövekedése egy telitettségi pontig, a szennyeződésya nyersanyag—tartalékok kimerülése. Boulding szükségesnek látja az egész gazdasági rend—

szer olyan megszervezését, hogy a hulla— , dékok ne a szennyezettséget növeljék. hanem térjenek vissza az ökológiai ciklusba, a ter- mészeti környezet bontsa el és dolgozza fel őket. Ezzel összefüggésben azt mondja. hogy az egy főre jutó bruttó nemzeti termék nem' igazi mérőszáma a jólétnek, hanem inkább azt a költséget fejezi ki, amelyet a társa- dalom a jólét érdekében hozni kénytelen.

A gondolat lényegét jól érzékelteti az a példa. hogy az ember jóléte az egészségtől-- lapotától függ, nem az arra fordított eaész- ségügyi kiadásoktól. Ezért az egy főre jutó jövedelmen alapuló minden nemzetközi ösz—

szehasonlítás nagyon bizonytalan lábakon

áll. -

A ,.viselkedéstudomány" kifejezést Boulding szerint azért találták ki, hogy egyes elmara- dott amerikai kongresszusi képviselők ne té—

veszthessék össze a társadalomtudományokat (social sciences) a szocializmussal. Bár a pszichológia a viselkedéssel foglalkozó spe—

ciális tudomány, a közgazdaságtan is lé- nyegesen hozzájárulhat az emberi viselkedés kutatásához. A közgazdász szemében a vi- selkedés célja valaminek a maximalizálása.

A döntést hozó személy rangsorolja a kü—

lönböző viselkedések jövőbeni eredményét aszerint, hogy mennyire kedvezők számára.

Boulding szerint azonban a maximalizáló vi- selkedés elmélete a legáltalánosabb értelem—

ben tautológia: csupán azt a nyilvánvaló tényt fogalmazza meg. hogy az ember azt teszi, amit az adott időpontban a legjobbnak lát. Az elméletnek akkor van felhasználható tartalma, ha beleépitik a ..tanulási folya- matokat". A közgazdaságtannak egyik fő gyengesége az volt, hogy teljesen elhanya—

golta az információk problémájátés abból indult ki, hogy a tökéletes piac körülményei között a döntésthozónak csupán az árakat kell ismernie ahhoz, hogy helyes döntését meg- hozza. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy a valóságos piacok tökéletlenek (ollgopolisz- tikusak stb.), és hogy a piaci viszonyok ál- landóanváltoznak. akkor az információ kér—

dése sokkal lényegesebbnek tűnik. llyen kö—

rülmények között a döntéshozás elméletének

magába kell foglalnia a múltbeli tapasztala- tok és a jövőre vonatkozó elképzelések kap- csolatát (ebből áll a legegyszerübb tanulási folyamat). Felmerül az a kérdés is, hogy med- dig és milyen költséggel érdemes a rendel- kezésre álló információt növelni és ezzel a bizonytalanságot csökkenteni. Más kérdés az információval valótúlterheltség. A döntést hozó nem képes minden lehetséges döntési alternatívát észben tartani, ezért csupán né-

(2)

STATISZTiKAl lRODALMl FIGYELÓ

1 079

hány között választ — és így nem szükségkép—

pen az optimálisat választja. Mindennek elle—

nére Boulding szerint a maximalizáló visel—

kedés elmélete lényeges hozzájárulás a gaz- dasági viselkedés megértéséhez. Az újabban kidolgozott technikák, mint a lineáris prog- ramozás, a beruházások, a költséghaszon elemzése és a programok költségvetésének elemzése a kormánykiadásoknál, valamint a számítógépek alkalmazása realisztikusabbá teszik a maximalizáló viselkedés elméletét.

mint a normatív (a helyes eljárást meghatá—

rozó) és a leíró (a tényleges eljárást jellem- ző) elméletet.

Nagyon hasznos lehet a viselkedés tanul—

mányozásában az elaszticitás közgazdaság- tani fogalmának általánosítása. A környezet- ben észlelt minden változásra reagál az em- ber és ennek a válasznak erősségét méri az elaszticitás.

A maximalizáló viselkedés elméletéből fej—

lődött ki a játékelmélet, amelyet szintén jól lehetne használni a viselkedés vizsgálatára.

Hibája azonban, hogy — ugyanúgy mint a maximalizáló viselkedés elméletének hagyo- mányos ága — figyelmen kívül hagyja az in—

formáció kérdését, vagyis azt: honnan ismerik a játszó felek az elérhető nyereségeket. Ezen—

kívül. a valóság jobb megközelítéséhez a két- személyes zérus összegű játékokon túllépve.

sokszemélyes és nem zérus összegű játékokat kellene tanulmányozni.

Szerző ,,A közgazdaságtan mint politikai tudomány c. fejezetben először rámutat arra.

hogy a közgazdaságtan eredetileg ..politikai gazdaságtan" volt és bizonyos jelek arra mu—

tatnak, hogy ismét azzá válik. A közgazdá—

szok hajlamosak az erőforrások szétosztásá- nak, allokációjának problémáit a közgazda—

ságtan kutatási területének tartani és a jöve- delem- és vagyoneloszlást politikai kérdés- nek tekinteni. Boulding szerint a kettő nem választható el élesen egymástól.

A közgazdaságtanban két iskolát lehet megkülönböztetni a gyakorlati gazdaság- és társadalompolitikának adott tanácsok tekin- tetében. Az első, amelyet Boulding ,.szoros"

tanácsadó iskolának nevez, a jóléti közgaz- daságtanra támaszkodik. Ennek egyik köz- ponti fogalma az ún. Pareto—féle optimum.

Akkor van egy társadalom a Pareto—féle op- timum állapotában, ha egyetlen tagjának helyzetét sem lehet javítani anélkül. hogy egy másik tagjának helyzetét ugyanakkor rontani kellene, vagyis ha az egyik ember jóléte csak a másik ember jóléte csökkenésének árán növelhető. Megíordítva: a társadalom nincs a Pareto—féle optimum állapotában, ha egyik tagjának jólétét növelni lehet anélkül. hogy ebből másnak kára származnék. A Pareto—

féle optimumot kiegészíti a kompenzációselv, amely szerint a Pareto—téle optimum dllÚpO—

tából is érdemes kimozdulnia a társadalom-

nak abban az esetben, ha az ennek következ- tében jobb helyzetbe kerülők oly módon tud—

ják kárpótolni a rosszabb helyzetbe kerülő—

ket. hogy az utóbbiak elfogadják a változást.

A jóléti közgazdaságtan kérdésfeltevése jó, de — Boulding szerint - ötven évi vita után sem sikerült annak alapján konkrét kérdé—

sekre választ kapni.

A ,,laza" iskola inkább általános gazda—

ságpolitikai tanácsot ad, mint azt, hogy a nemzeti jövedelem növekedésének van egy optimális üteme (Boulding szerint valahol évi 5 százalék) vagy, hogy előnytelen, ha a gaz- dasági növekedés a gazdaságnak vagy a társadalomnak egy szűk részére koncentrá- lódik.

Boulding véleménye szerint a közgazda- ságtudomány legnagyobb gyakorlati sikere a nagyfokú munkanélküliség és a súlyos vál—

ság elkerülése volt, legnagyobb kudarca vi—

szont az. hogy kialakult az .,önmagát-állan—

dósító" szegénység egy—egy országon belül (szegény réteg) és világméretekben (elmara- dott országok).

,,A közgazdaságtan mint matematikai tu- domány" c. fejezet a közgazdaságtan mate- matizálásának kérdéseit tárgyalja. Eldöntött kérdésnek tekinti, hogy a matematika tel- használása előnyös, de ,.a matematika csodá—

latos szolga, de nagyon rossz úr". A matema—

tizálás szükségképpen leegyszerűsítést jelent.

Ez egyrészt hasznos, másrészt azonban azzal a veszéllyel jár, hogy megfeledkezünk az al—

kalmazott absztrakciókról. Boulding he- lyesen teszi hozzá, hogy ez a veszély nem—

csak a matematikai közgazdaságtant érinti, hanem minden olyan közgazdaságtani fej- tegetést, amely absztrakciókon alapul. Fel- hívja a figyelmet arra. hogy jelenleg a köz- gazdaságtanban a matematikai módszerek összességének csak egy kis részét alkalmaz- zák. Elképzelhető, hogy eddig nem alkalma- zott matematikai ágak, mint a csoportelmé- let, a számelmélet, a topológia használha—

tóbbaknak bizonyulnak. Nehézségeket okoz az is, hogy a matematikai modellekben ál—

talában változatlanoknak veszik a paramé- tereket, holott valójában az egész rendszer is állandóan változik. Végül rámutat arra,

hogy a matematikai közgazdaságtan nem for- dított kellő gondot a statisztikai adatbázis megteremtésére és ellenőrzésére.

,,A közgazdaságtan mint moráltudomány"

c. fejezetben szerző azt a véleményét fejezi

ki, hogy nem lehetséges értékmentes tudo- mányt művelni. Az értékek ott is belépnek a közgazdaságtani kutatások területére, ahol

az egyes emberek ízléséről. indifferencia-aör—

béiről beszélünk. A közgazdaságtan általában adottaknak veszi ezeket. pedig az ízlésekben.

értékelésekben nagyon kevés az emberrel ve- leszületett elem, viszont túlnyomó részben a társadalom kultúráját vagy egyes csoportok

(3)

1 080

STATISZTI KAl lRO DALMl FIGYELÖ

szubkultúráját tükrözik. Maga az a folyamat.

amelynek során a társadalom tagjai megta—

nulják preferencia struktúráikat, a társadalom fejlődésének egyik alapvető tényezője.

Végül ,.A közgazdaságtan és az ember jö—

vője" című fejezetben Boulding felveti azt a kérdést. hogy vajon nem érkezik-e el az em- beriség a gazdasági fejlettségnek egy olyan fokára. ahol a termelés automatizáltsága és a jólét általánosan magas szintje következ—

tében a gazdasági kérdések elveszítik fon—

tosságukat. Boulding ezt nem hiszi. Egyrészt az emberiség kétharmada ma is közel ugyanolyan szegény, mint a történelem ko—

rábbi korszakaiban. Másrészt szerinte a gaz- dasági növekedés szükségszerűen meg fog lassulni, és száz—kétszáz év múlva (évi 10000 dollár egy főre jutó nemzetijövedelem-szin- ten) meg fog állni. Úgy látja, hogy ezt elő- rejelzi már ma is az a tény. hogy a legma- gasabb fejlettségi szinten levő országokban a nemzeti jövedelem évi növekedési üteme kisebb, mint a közepes fejlettségű országok- ban.

(ism.: Andorka Rudolf)

LEFER, P.:

A TUDOMÁNYOS TEVÉKENYSÉG MÉRÉSE A TÁRSADALOM- ÉS HUMÁNTUDOMÁNYOKBAN

(Lo mesure des activités scientifiaues dans les sci- ences sociales et humaines.) Paris. 1971. UNESCO.

110 p.

Szerző abból az alapelvből kiindulva ké- szítette tanulmányát. hogy a tudományos te—

vékenység (kutatás, fejlesztés. kísérletezés stb.) statisztikai megfigyelésének eddigi - főként az egzakt természettudományokra össz- pontosuló — egyoldalúsága már nem tartható fenn tovább és szükségesnek látszik annak kiterjesztése a társadalom— és az ún. ,.hu- mán" tudományokra is. Az utóbbiaknak a megfigyelésekbe történő bevonását eddig — szerző szerint —- nem csupán az ebben a té- makörben felmerülő gyakorlati nehézségek és módszertani problémák akadályozták, ha—

nem elsősorban a legtöbb ország vezető kö- ' reinek az a magatartása is, mely szívesebben részesítette előnyben a közvetlen közgazda- sági eredménnyel járó, technológiai. termé—

szettudományos haladást szolgáló, tudomá—

nyos kutató tevékenységet a társadalomtudo—

mányival szemben.

Lehetetlen azonban továbbra is fenntar- tani a tudománypolitika ilyen jellegű korlá- tozását a tudományos tevékenységnek csak egy részterületére. Különösen helytelen volna ez egy olyan korszakban, amelyben élünk, amikor az emberiség egyre inkább felismeri - és szenvedi — a túlhajtott technikai—ter- mészettudományi fejlődés eredményének. il-

letve azok alkalmazásának káros kihatásait . is és egyre sürgetőbben igényli az azok el—

hárítására szolgáló intézkedéseket. amelyek viszont haladéktalanul megkövetelik a tár—

sadalomtudományi kutatás módszereinek és eredményeinek igénybevételét.

Ebből —— és még több más okból —— kifo—

lyólag is a kormányok kénytelenek most már a társadalmi és humántudományok fejlesztésé—

ről gondoskodni. a tudománypolitikának ez a kiszélesítése pedig szükségessé teszi a tu- dományos kutatások megfigyelését szolgáló adatgyűjtések eddigi rendszerének, az új és bonyolultabb igényeknek megfelelő átalakítá—

sát, egyúttal annak megalapozását. hogyaz így gyűjtött és feldolgozott adatok nemzet—

közi síkon is összehasonlításra alkalmasak legyenek.

E feladat végrehajtásának előkészítésére az ENSZ nevelésügyi. tudományos és kulturális intézménye (UNESCO) 1969-ben az Európai Statisztikusok Konferenciájával együttműköd- ve egy munkacsoportot alakított. Szerző en- nek megbízásából készítette beszámolóját, mintegy a feladat megoldását célzó munká- latok megalapozásaként. a felmerülő kérdé—

sek természetének, a vizsgálatok irányának vázlataként.

Előljáróban a szerző rövid történeti átte—

kintést ad a problémakör kialakulásáról, és ismerteti azokat az erőfeszítéseket, amelye- ket a különböző nemzetközi szervezetek (UNESCO. KGST, OECD) a feladat megol—

dása érdekében tettek.

Ezután felsorolja azokat a kérdéseket, amelyeket véleménye szerint elsősorban keil tisztázni: ezek a következők.

1. A társadalom- és humántudományok fogalmi meghatározása, valamint megkülön—

böztetése egymástól. A nehézség e téren a különféle források, szerzők által javasolt ka- tegóriák, terminológiák osztályozási szempon—

tok stb. eltéréseiben rejlik. bár úgy tűnik, hogy ezek a nehézségek alapjában véve nem különböznek lényegesen azoktól, amelyek a természettudományok területén is jelentkez- nek. Mindenesetre jóval több merül fel azon- ban a társadalom- és humántudományok tárgykörében, sőt a nehézségek már ott kez—

dődnek, hogyan és hol vonható határvonal ezek és a természettudományok között.

2. Tisztázandó, hogy a természettudomó- nyokban —- illetve azok kutatási tevékenysé- gének mérésében' —— használatos fogalmak,

meghatározások, ismérvek, módszerek mi- képen használhatók az emberi és társadalom—

tudományok területén. Nevezetesen:

a) felmerül itt az ún. ,,alap"- és .,alkalmazott"

kutatások közötti megkülönböztetés, valamint a kap- csolódó egyéb tudományos tevékenység mibenlété- nek kérdése:

b) miféle ismérvekre. adatokra (személyzet, költ- ségek stb.) lehet alapozni a tudományos tevékenység jellemzését—mérését és az adatoknak milyen részlete-

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

A tudomány és a filozófia között az egyik fontos különbség, hogy az előbbi mindig a világ meghatározott jelenségeit vizsgálja, míg az utóbbi

Voigt Vilmos sem úgy vezet, ahogy a terelőjuhász (a nyájterelés ellen joggal berzenkedik minden szabadlelkű diák), hanem ahogy a jó idegenvezető, aki pontosan tudja,

Érzékelteti, hogy egységes, integrált szemlélet érvényesül, a tudomány egé­.. széről van

Az objektív kockázat mérése és számítása statisztikai alapokon nyugszik, a múltban megtörtént események alapján adja meg a társadalomra és az egyes emberekre

Viszont a statisztikai tudomány szempontjából a Nemzetközi Statisztikai Intézet van hivatva arra, hogy az egyes államok nemzetiségi statisztikai módszereit felülvizsgálja és

A statisztikának mint tudománynak jellegére vonatkozó fenti tétel, amely szerint a statisztika csak a társadalmi—gazdasági jelenségeket vizs- gálja, eliensúlyozásaképpen

nyer, akkor ezzel továbbra is a politi- kai gazdaságtan (és a gazdasági tudományok egyes ágainak) tárgya marad és nem lesz más tudomány —— a statisztika

remtett a tudományos kutató munka és termelő munka között. Ilyen módon a tudományos munka közvetlen termelő—. erővé változott. Illetve átalakul a munka jellege és mind