A szocialista iparvállalatok és egyesülések irányítása

(1)

SZEMLE 759

lesztésében az igények növekedésével. nagyon gyorsan megfogalmazódik a külső fel—

használók részéről a saját fejlesztés, a saját adatbázis-rendszer létrehozásának szükséges- sége. Megfelelő anyagi lehetőségek mellett saját számítógép beszerzésére is sor kerül- het, ami előbb-utóbb az adatok párhuzamos feldolgozásához vezet. Ez a gyakorlat számos egyéb problémát is okoz: növekednek az igazgatási költségek, a számítástechnika szellemi kapacitása szétforgácsolódik, csök- ken a statisztikai tevékenység koordinációja.

Végül olyan helyzet alakulhat ki. amelyben kérdésessé válik a központi statisztikai szerv- nek a feladat tekintetében vezető, irányító

szerepe.

Ezt a helyzetet célszerű minden körülmé- nyek között elkerülni. Az elkerülés módja bi—

zonyára különböző lehet, de mindenesetre magában foglalja a statisztikusok felkészült- ségének, szakmai szinvonalának emelését. ezzel együtt magának a statisztikai munka jel—

legének megváltoztatását: mind nagyobb sze—

repet kell kapnia a statisztika felhasználásá- nak, szemben a statisztika puszta előállításá- va .

Nem kis feladat hárul e tekintetben a sta—

tisztikai szervek vezető tisztviselőire. Az adat- bázisok létrehozásához szükséges feltételek megteremtése, az új szemléletmód kialakítá—

sa, a szakemberek kiválasztása stb., ezzel együtt a különböző feladatokon munkálko- dók tevékenységének összehangolása meg- határozó a tervezett fejlesztés megvalósulá- sának sikerében. A fejlesztés sikere azt az állapotot jelenti,amikor-—- azipartól vett ha- sonlattal élve -— az addig háziipari szervezett- ségű, egymástól elszigetelt részlegek egymás

mellett végzett munkájára épülő hivatal mo- dern, ,,vertikálisan integrált" nagyüzemmé alakul át. amely gyorsan és rugalmasan tud—

ja követni a körülmények és igények változá—

sát,

A jelentés részletesen foglalkozik még a titkosság és az adatbiztonság kérdésével, ezek jogi és politikai vetületeivel, továbbá fentiekkel összefüggésben az adattulajdon, az adatokhoz való hozzáférés jogosultságánaka

kérdésével.

Végül ismételten hangsúlyozza, hogy az adatbázis—technológia meghonosítása elke—

rülhetetlen, meghatározza az Ausztrál Sta—

tisztikai Hivatal fejlesztésének javasolt cél- jait, stratégiáját, és ajánlások formájában összegezi az integrált statisztikai adatbázis- rendszerek létrehozásával kapcsolatos leg- fontosabb tennivalókat.

A stratégia többek között az adatbázisok mielőbbi létrehozását sürgeti figyelemremél- tó indoklással: ,.Már csak azért is szükség lenne mihamarabbi eredményekre a statisztikai adatbázisok fejlesztésében, mert külön- ben néhány jelentősebb minisztérium meg—

előzheti ebben a munkában a Hivatalt. Eb- ben az esetben a Hivatalnak — mint közpon- ti statisztikai intézménynek -— a kormányzat teljes statisztikai munkájában betöltött szere—

pe csökkenhet, az irányítási munka szinvona- lának nem kis kárára."

A javasolt konkrét feladatok között első helyen szerepelnek az adatkatalógusok, az adatszótárak előkészítésével kapcsolatosak, és kiemelten szerepel a szakemberek átfogó

képzése is. *

Hajdú Imre

MAGYAR NYELVÚ SZAKIRODALOM

A SZOCIALISTA IPARVÁLLALATOK ÉS EGYESULÉSEK IRÁNYITÁSA

A KGST-országok szakértőinek közös monográfiá- ja. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó — Kossuth Könyvkiadó. Budapest. 1977. 565 old.

A KGST-integráció erősödésével az ipar- vállalatok irányítása egyike a reflektorfény—

be került témáknak, hiszen a szocialista or- szágok közötti együttműködés hatékonysága nem kismértékben azon múlik, hogy a szocialista tábor — az egyes országok népgaz—

dasága — az érintett ágazatok, valamint a termelésben résztvevő iparvállalatok érdekeit hogyan lehet összehangolni a hatékonyabb munkamegosztás érdekében. Ezt az igen fontos témát tárgyalja az első olyan monográfia.

amelyet a KGST Műszaki Tudományos Együtt- működési Bizottsága a KGST fennállásának 20. évfordulója tiszteletére készített. A mo—

nográfia szerkesztő bizottságában részt vet-

tek az egyes szocialista országok legjobb szakemberei, a főszerkesztő D. Gvísianyí, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának leve- lező tagja. A tudományos szerkesztő Sz. Ka- menyicer szovjet közgazdász, a közgazdaság- tudományok doktora,

A monográfia a szocialista termelésirányí- tás elméletének és gyakorlatának vállalati szintű tételeit általánosítja, a figyelmet tehát a közös vonásokra és nem a nemzeti sajá—

tosságokra irányítja. Ez igen nagy érdeme ennek a munkának, hiszen ismeretes, hogy napjainkban a gazdaságirányítás eltérő meg- oldásai élnek egymás mellett országainkban.

A monográfia szerkezete alkalmazkodik a témakör rendszeréhez és az egyes résztanul- mányokban alkalmazott terminológiák egysé—

gesítésére törekszik. A széles körű nemzet- közi szerzői kollektíva azonban ezt az egy- ségességet még nem tudta teljesen megva—

,

(2)

760 ^SZEMLE

lósítani. Éppen abból adódóan, hogy a kü- lönböző országokban az egyes résztémák fo- galmait néha eltérő tartalommal használják, a terminológiai egység elérése érdekében tovább kell még dolgozni.

A monográfia szerkezeti felépítésének küf lönös érdeme, hogy nemcsak az irányítás lehetséges alrendszereit vizsgálja fokról fok—

ra. hanem minden egyes szakaszban a rész—

területeket is hatékonyságorientáltan tekinti át.

Az egyes résztémákat a szerzők számos gyakorlati példával, illusztratív számanyaggal fűszerezik, és ezáltal is olvasmányosabbá te-

szik a több mint öt és félszáz oldalnyi anya- got. Figyelemreméltó az is. hogy ahol a té- ma igényli, ott utalnak a csatlakozó tudo—

mányterületekre, esetenként —— a terjedelem

korlátaiból adódóan -— csak érintőlegesen.A monográfia keretében egyaránt hangsúlyt kapnak az irányítás tárgyi és emberi ténye—

zor.

A tanulmány stílusa gördülékeny. ésez nem kismértékben a tanulmánykötet magyar fordítóját, Ruppert Ferencet dícséri, aki en—

nek a hatalmas.,szakmai szempontból sem könnyű témakörnek magyar adaptálását kí- válóan végezte el.

A monográfia nyolc fejezetben tárgyalja a témakört. Az egyes fejezetek szerzői az al—

vasóról nem mindig azonos alapképzettséget és ismeretanyagot tételeznek fel.

A monográfia első része az ipari termelés irányítását tárgyalja a jelenlegi feltételek között, különös hangsúlyt adva a tudomá- nyos technikai forradalom eredményei mind szélesebb körű hasznosításának a termelés során. Ebben a részben az irányítást mint az ipari termelés hatékonyságát növelő té—

nyezőt részleteiben is vizsgálják ismertetve az irányítási rendszer következő feladatait:

a műszaki vezetés, a gazdasági vezetés, a termelés irányítása és szabályozása, a külső gazdasági kapcsolatok irányítása, valamint a munka- és életfeltételek irányításának funk-

cióját.

Mindezek a feladatkörök és funkciók fon—

tos eszközei a döntések megalapozásának.

meghozatalának, valamint végrehajtásuk megszervezésének. A gazdaságirányítási rendszer mai aktuális feladatait és ezek to- vábbfejlesztését tekintve hangsúlyozza a mű a gazdaságirányítás távlati jellegének erősö—

dését, annak rendszerszemléletű és célprog—

ramjellegű megközelítését. A fejlesztés során elsősorban arra kell az irányítási elemek ösz- szehangolását koncentrálni, hogy azok mind- inkább döntésorientá'ltak legyenek.

Már ebben a bevezető fejezetben hang—

súlyozást nyer az, hogy az irányítási mód—

szerek tökéletesítésének együtt kell járniaa jobb szervezési módszerek kialakításával sa termelő kollektívák ilyen célú ösztönzésével a

termelés hatékonyságának növelése érdeké- ben.

A monográfia második része a társadalmi termelés irányításának módszertani kérdéseit foglalja össze. Az irányítás politikai gazda—

sági alapjainak ismertetését követően rész- letesen foglalkozik a mű az irányítás szocio- lógiai és pszichológiai vonásaival. Ennek kapcsán érdemes egy megállapítást idézni:

..A fejlett szocializmus feltételei között a ha—

tékony irányítási módszereknek meg kell fe- lelniük a szocialista szemé—lyiség, valamint a kollektívákban az egymáshoz való szocialista viszony fejlődése követelményeinek" (71.

old.). E tézis fényében vizsgálják a szocialis—

ta gazdasági szervezetek jellegét, s az emberi tevékenységre vonatkozó irányítási kon- cepció kimunkálását. E célért dolgoznak a vezető beosztású. valamint az irányításuk alá tartozó kollektívák egyaránt. Kissé részlete—

sebben vizsgálja e fejezet az irányítás és a vezetés területén érvényesülő különböző mun—

kastílusokat, kritikusan is elemezve azokat.

Az irányítás jogi alapjai mellett figyelmet fordít a fejezet az irányítás kibernetikai alap- jaira. a matematikai modellezésre. E tekin—

tetben a tanulmány alapfokú ismeretek köz- lésével indít, ezek nagy része a hazai köz—

gazdászok számára már ismert. A matematikai modellezéssel, ezen belül az ágazati kapcsolati mérleg módszerének ismertetésé- vel foglalkozó részben különösen hasznosak a példaszerű és számszerű ismertetések.

A második rész egyik alfejezete a döntés- elmélet alkalmazásának néhány jelentős problémájával is foglalkozik, felvázolja a vezetői döntések előkészítésének módszereit, az operációkutatás különböző fázisait. vala—

mint az operációkutatás alkalmazását ter- melésirányítási feladatok megoldásában.

Rendkívül érdekes a rendszerelemzés röviden összefoglalt pontja, amelyben a CPM érté—

kelési módszert is ismertetik.

A mű harmadi része a szocialista válla- latok és egyesülések alapvonásaival foglal—

kozik. E fejezeten belül hangsúlyos az ipar- vállalatok és egyesülések céljait, valamint a célok megvalósításának megszervezését tár- gyaló pont, amelyet Román Zoltán készített.

Összefoglalja a szocialista iparvállalatok elé állított követelményeket, a vállalatok cél- rendszerét az egyes célok közötti kapcsolat- típusokat hat csoportra:

1. a preferenciális,

2. a feltételi kapcsolatban álló.

3. az egymást elősegítő.

4. a semleges kapcsolatban álló, 5. az egymást korlátozó.

6. az egymást kizáró,

célok kategóriájába osztva.

A szerző a célok megvalósításának meg- szervezésévelfoglalkozó vállalati kollektívák feladatait a következőkben foglalja össze: az

(3)

SZEMLE

761

összvállalati célok megismertetése és elfo—

gadtatása, azok felbontása és konkretizálása térben és időben, a megvalósítás menetének irányítása, a tárgyi feltételek biztosítása, a káderek kiválasztása, a célok megvalósitá—

sának elemzése és értékelése.

A fejezet egy másik alpontja az egyesü- lések feladatkörével foglalkozik. E tekintetben világosan látszanak az országaink kö—

zötti terminológiai különbségek.

Fontos része e fejezetnek a vállalatnak mint a szocialista bővített újratermelési folyamat egységének ismertetése éspedig hangsúlyozva annak gazdasági egység jel- legét, de emellett termelési és műszaki egy- ség, valamint szervezeti egység jellegét is.

Áttekintést ad ez a pont a vállalati struk-

túráról, annak különféle megoldási módjai- ról, a struktúra tervezésének és korszerűsítéi sének lehetőségeiről is.

A negyedik rész a irányítási módszerek jellemzéséig jut el. A tervezést tekinti az irányítás központi láncszemének, s ismerteti a tervezés alapvető tartalmát, fő funkcióját:

a népgazdaságnak mint egységes egésznek összehangolt fejlesztését és emellett a ter- vezés azon fontos alapelvét, hogy a köz- ponti szervek utasítás jellegű feladatait egye—

sítse a termelés közgazdasági ösztönzésé- vel. E fejezet lényeges része a vállalati terv- munka jellegének tárgyalása és annak rend- szerszemléleti megközelítése.

Érdekes része ennek a fejezetnek a neve- lési módszereknek a vezetési folyamatban elfoglalt helyének és szerepének elemzése, hangsúlyozva ebben a szocialista munkaver- seny szerepét.

A vezetés szervezési funkciójával, e funk- ció gyakorlati megvalósulásával a vállalati szervezeti szabályzatok kidolgozásával is fog-

lalkozik ez a rész.

Olvasóink szemszögéből talán egyike a közvetlenül is legjobban hasznosítható feje- zeteknek a negyedik részen belül, a vállalati és egyesülési tevékenység elemzésével és értékelésével foglalkozó rész. Ennek kapcsán az elemző munka távlati, folyamatos és ope- ratív megoldási módjaival, a műszaki, szervezeti, gazdasági és szociális elemzési fel- adatokkal foglalkozik a szerző, részleteseb- ben érintve az elemző munka megszervezé- sét, az információ-rendszer kialakítását, az információk szerzésének módját, azok feldol- gozását és a különböző szintekre jutó infor- mációs elemek tartalmát és összehangoltsá- gát. A különböző távon alkalmazandó mu- tatószám-rendszert összehasonlítható egysé-

ges egészként kezeli.

A nagyon alapos és korrekt ismertetés mellett bizonyos kérdésekkel e pontban csak érintőlegesen foglalkozik a mű, így az in- dexszámítás és a faktoranalizis módszerével.

Ezzel kapcsolatosan néhány megállapítás

éppen tömörsége miatt nem is teljesen pre—

cnz.

Az ötödik rész hangsúlyozza az ember sze- repét az irányítási rendszerben. A közösség részvétele az irányításban és e részvétel gyakorlati megoldási módja napjaink egyik leg—

fontosabb feladata, hiszen hatékonyan és gazdaságosan az a kollektíva tud dolgozni, amely érzi saját felelősségét és szerepét a munkában. Ennek fényében vizsgálja a mű a dolgozók részvételének különböző formáit az irányításban, és erről két gyakorlati példát

is említ.

Az olvasó figyelmét érdemes felhívni arra, hogy a mai gyakorlatban a káderek vizsgá- latával, a munkaerő összetételének értékelé.

sével kapcsolatosan milyen sok szempont merülhet fel. A szerző 20 fontos minősítési mutatót sorol fel, többek között a politikai érettséget, a társadalmi aktivitást. a kollek- tív szellemet, a kritikai és önkritikai érzéket, az elemzőkészséget, a kezdeményezőkészsé- get, az érzelmi stabilitást, a felelősségérzetet, az ambiciót, a valóságérzéket és nem utol—

só sorban az optimizmust (345. old.).

A hatodik részben az irányítás alrendsze—

reit tárgyalják a szerzők. Ennek első alpont—

ja magyar szerzőpáros: Harsányi István és Parányi György munkája, a műszaki fejlesz- tési munkák vezetésével foglalkozik. ismertetik az időszükséglet számításán alapuló ún.

CPM—módszert, valamint a hazai gyakorlatban jól ismert PERT-módszert is.

E fejezetnek lényeges eleme a termék mi- nőségével, annak fogalmával, a minőség jel- lemzésére szolgáló kritériumrendszerrel, vala—

mint a minőségjavítás állami irányításával foglalkozó rész.

A hetedik rész keretében az irányítás szer- vezéséről, technológiájáról és technikájáról van szó, különösen hangsúlyozva az automa- tizált vállala'ti irányítási rendszerek bevezeté—

sének szükségességét, informatikai nézőpont- ból is közelítve azt.

Az irányítás fejlesztésének műszaki bázi- sával foglalkozó pont ismerteti a korszerű irá- nyitás műszaki eszközeit utalva a legkorsze- rűbb gépi technikára is. Figyelmet fordit ez a rész az irányításhoz szükséges műszaki esz- közök kiválasztására s a kiválasztás krité-

riumrendszerére is.

A nyolcadik rész előremutat, felvázolja a jövőbeni fejlődés irányait és útját. Az irányí—

tás tudományának kialakulása, az irányítás—

elmélet továbbfejlesztése egyre inkább arra hívja fel a figyelmet, hogy e téma kereté- ben a következőkkel kell foglalkozni:

1. a szocialista társadalmi termelés irányítórend- szerével összefüggő általános problémákkal,

2. az irányitórendszer struktúrájának, szerveinek.

kádereinek. irányítástechnikálának jellemzésével, 3. az irányitórendszer működésének jellemzésével.

tehát a folyamat tartalmi leírásával, annak szervezeti és technológiai jellemzésével.

(4)

762 ^SZEMLE

4. az lrányítórendszer tökéletesítése érdekében ér- tékelni kell az lrányítórendszer hatékonyságát.

E fejezeten belül külön utal a szerzői kol- lektíva arra. hogy a KGST szempontjából fontos feladat a termelési specializáció szé- les körű elterjesztése éspedig a tárgyi spe—

cializáció mellett vagy esetenként helyett a technológiai jellegű specializáció.A nagyobb mérvű szakosításnok együtt kell járnia a ter- melési koncentráció fokozódásával is., Hang- súlyozzák. hogy a KGST szintjén is a rend- szerszemlélet alapján célszerű az egyes or—

szágok iparának összehangolt irányítását megvalósítani.

Az igen széles témakört alaposan. tudo—

mányos igénnyel tárgyaló munkáról össze—

foglalóan azt mondhatjuk, hogy a hazai köz- gazdász közvélemény nagy érdeklődésére tarthat számot. Ez a monográfia, amelyet a szerzők a bevezetőben első kísérletnek em- lítenek. olyan alapvető munka amelyet az ipar irányításának különféle szintjén és te-

rületén dolgozó szakemberek egyaránt hasz- nosithatnak. A statisztikus számára nemcsak hasznos. hanem élvezetes olvasmány abból a szempontból, hogy erőseninformációorien—

tált. tehát számunkra is igen gazdag új is—

meretanyagot szolgáltat.

A 13 tagú szerkesztő bizottság és a közel 50 szerző által összeállított tanulmánykötet egységes egészet alkot. amelyben minimális mértékű az ismétlődés. A mű egyes részei külön—külön is igen gazdag forrásmunkául' szolgálnak, s emellett együttesen egységes * egésszé állnak össze. példázva a KGST—inf tegrációban az együttműködés lehetőségeit tudományos téren is.

A monográfia kiadásában értékes munkát végzett a két könyvkiadó, nemcsak a gondos szerkesztéssel. hanem a valóban nagyon szép és kulturált külső formával is. amely méltó

az anyag tartalmához.

Nyitrai Ferencné dr.

Közöijük kedves olvasóinkkal, hogy a Statisztikai Szemle augusztusi és szeptemberi száma —- az előző évek gyakorlatának megfelelően —

összevontan. előreláthatólag szeptember hó végén jelenik meg.