AZ URBANlZÁLÓDÁS TERULETI KULONBSEGEI
DR. CSATÁRl BÁLINT —- DR. TÓTH JÓZSEF
Korunk egyik legösszetettebb társadalmi—gazdasági folyamatának, az urba-
nizációnak értelmezése körül számos - esetenként ellentétesnek tűnő - álláspontismeretes a különböző diszciplinák szakirodalmában. Az eltérő megközelítések kü-
lönösen az urbanizáció fogalmi kiterjedését és a folyamat jellegét illetően vezet—nek lényeges különbségekre.
Ertelmezésünk szerint az urbanizáció nem szűkül le a városodás és városia-
sodás folyamatára olyan értelemben, hogy a fogalmat. illetve a folyamatot nem kötjük kizárólag a városokhoz, azt a rurális térségekben is értelmezhetőnek tart-
juk. Az urbanizációnak tehát átfogó jellegét hangsúlyozzuk, olyan folyamatkéntértékelve. mely kiterjed a népességnek mint legfőbb termelőerőnek más foglalko- zási csoportokba való átrétegződésére és területi átrendeződésére (koncentráló-
dására). életmódváltozására, és magában foglalja a népességnek a környezettel szemben megváltozott igényszintjét és struktúráját is (8).Értelmezésünk — más megközelitéshez (5) hasonlóan - az urbanizáció folya- mat jellegét. szakadatlanságát hangsúlyozza. Ez nem mond ellent az urbanizáció ciklikus, szakaszos jellegét kiemelő értelmezéseknek (3): azaz a ciklust, a szaka- szokat a termelőerők fejlődési folyamatának a koncentráció változásában meg-
nyilvánuló következményeiként tekinti (8).
Ha a termelőerők fejlődését. a munkamegosztás mélyülését és bővülését kí- sérő, ezeknek mintegy vetületeként jelentkező, az emberi település minden szfé- rájára kiterjedőuszakadatlan folyamatot tekintjük urbanizálódásnak, természetes-
nek vehetjük. hogy — összhangban a termelőerők fejlettségével — elért szintjében lényeges területi differenciák vannak. Ezek a különbségek kontinentális régión- ként szembetűnőek ((1), (6)). de az egyes országokon belüli regionális különb—ségekben is kifejezésre jutnak. Ez Magyarországra vonatkoztatva egyrészt azt je- lenti, hogy az urbanizáció később bontakozott ki. mint a nyugati országokban.
Hosszú ideig lényegében a fővárosra korlátozódott, a történelmi—társaclalmi—gaz—
dasági fejlődés akadályai. illetve vontatottsága miatt megrekedt. és csak a má—
sodik világháborút követő gyors átalakulás révén vált általános, az ország egé-
szét átható folyamattá. Másrészt azt. hogy az egyes országrészek természeti adott-ságaitól, termelőerőinek fejlettségétől. hagyományaitól, településrendszerének so-
játosságaitól. az adott térségnek az országos területi munkamegosztásban betöl- tött szerepétől függő különbségei az urbanizáció regionális különbségeiben mind- végig megjelentek. és ma is kimutathatók. Ez a tanulmány az urbanizálódás fo—lyamata múltbeli és mai területi sajátosságainak elemzése útján a jövőbeni regionális különbségek prognosztizálására tesz kísérletet.
DR. CSATARI — DR. TÓTH: AZ URBANIZÁLODAS
245
TERULETI KULUNBSÉGEK
A HAZAl URBANIZÁLÓDÁS 1870 ÉS 1980 KÖZÖTTI UTEMÉBEN
Ebben a történeti áttekintésben — a módszertani egyszerűsítés célján túl --
a településhálózat központi szerepkörű elemeinek. a városoknak kiemelésévelarra törekszünk, hogy ezek eltérő fejlődési ütemének bemutatásával a termelő-
erők fejlődésének. az urbanizálódás folyamatának területi különbségeiről vonjunkle következtetéseket. Ez elsősorban azáltal válik lehetővé, hogy a terület- és te-
lepülésfejlődés között szoros kölcsönhatás van, a kettő egymástól elválaszthatat-lan. __
A népességszám alakulását olyan mutatónak tekintjük, melynek változása egyben — a megfelelő pontosítások elvégzése után - a funkcionális szerepkör változására is utal. s ezáltal természetesen egy adott térség területi munkameg—
osztásban elfoglalt helyét is jól érzékelteti. A regionális elemzésben Kraikó Gyula makrokörzeteit (4), majd az intraregionális összevetésekben a tervezési—gazda- sági körzeteket és a megyéket használjuk fel. Vizsgálatunkban az 1985-ös álla—
potnak megfelelően 109 városra terjesztjük ki az összehasonlításokat, melyek so- rán ezt a városlétszámot vetítjük vissza a vizsgált korábbi időszakokra is.
A vizsgálat módszertani alapja az ún. rangkoefficiens. Ennek lényege:
ahol:
R — rangkoefficiens.
Hl — valamely város helyezési száma a vizsgált időszak kezdetén,
Hz — az adott város helyezési száma a vizsgált időszak végén a városok népességszám szerinti sorrendjében.
Az R értéke —- értelemszerűen —— nagyobb 1—nél, ha a vizsgált település vagy településcsoport a többi között javított pozícióján és 1-nél kisebb, ha helyezése
romlott a rangsorban.
Az R-wkoefficiens különböző időszakokra, településekre, településtípusokra és
területekre egyaránt értelmezhető. A vizsgálathoz az 1870—es első polgári nép- számlálástól kiindulva három szakaszt különítettünk el. Az első a népszámlálási időpontok által megfoghatóan az első világháború előtti intervallumot (1870—1910), a második a két világháború közötti időszakot és a két világháborút (1910——
1949). a harmadik pedig a felszabadulás utáni évtizedeket (1949—1980) foglalja magába. Szómításainkat az időszak egészére is elvégeztük.
Makroregionólis különbségek
Az első időszakot (1870—1910) viszonylag szerény makroregionális differen-
ciák jellemzik. (Lásd az 1. táblát.) A legjobb és C! legrosszabb R—koefficiens érték közötti különbség a három vizsgált időszak közül ekkor a legkisebb (O,17). Némi- leg meglepő. hogy a városok pozícióinak javulása egyedül Észak—Magyarországon tapasztalható. Ez összefüggésben áll a körzet gyors iparosodásával. elsősorban a nehézipar kialakulásával és azzal a körülménnyel. hogy a Központi körzetbena gyorsan növekvő és hamar világvárossá fejlődő Budapest körüli agglomerációs
gyűrű településeit — a vizsgálat módszerének megfelelően — már Nagy-Budapest-ként vettük figyelembe. A második, a mostani agglomerációs gyűrű kialakulása
viszont ebben az időszakban még nem kezdődött meg. lgy a Központi körzet váro—246 DR. icsmm mum .. DR. ron-i :ozssr
sainok pozíciói országosan nem változtak. Valamelyest romlottak viszont a dunán—
túli városok pozíciói és ennél nagyobb arányban az alföldi városokéi. A különbség
azonban nem számottevő, jelezve, hogy a kapitalista fejlődéssel együtt járt ugyan a regionális differenciálódás felgyorsulása, és iránya is egybeesik a későbbiekrejellemző képpel, de mértéke e négy évtizedben még nem jelentős.
1. tábla
A városok rangkoefficiensének alakulása
A városok
átlagos rangkoefficions értékel az
Régió Ha
ma 1870—1910. 1910—1949. 1949—1980. 1870—1980.
években
Központi körn!" . . . . . 9 5100 1.21 11.25 11.51
Észak-Magyarország . . . . 16 ,1,11 0.99 1.05 1.15
Dunántúl . . . t . . 48 0.99 13.98 1,09 1,06
Alföld . . . 36 0.94 ; 0.98 0.78 0.72
Együttü 1093 1.00 ! me l 1,oo ! 1.00
' Budapest és Pest megye.
Az 1910-től 1949-ig terjedő második időszakban a Központi körzet az egyet- len, amelynek városai javították pozícióikat az összes magyar város népesség-
szám szerinti sorrendjében. Ez összefüggésben áll a megváltozott országhatárok
következtében előállt relatív szerepkör-növekedéssel. és annak is következménye.hogy most a budapesti agglomeráció második gyűrűjébe tartozó központi szerep-
körű települések is gyorsabb növekedésnek indultak. A többi három makrorégióközött lényeges differencia nem tapasztalható, az R-koefficiens értékei valameny—
nyinél minimálisan elmaradnak 1—től. tehát városaik pozíciói romlottak ebben az időszakban. Ez az az időintervallum, amelyben az Alföld városai leginkább meg—
őrzik helyüket. és ebben az egészében véve stagnálással, visszaesésekkel jelle- mezhető szakaszban tudnak csak többé—kevésbé lépést tartani a többi ,.vidéki"
makrorégió központi szerepkörű településeivel. Ebben az időszakban a termelő—
erők fejlődésének regionális differenciálódást indukáló hatása lényegében csak a Központi körzet és a .,vidéki" körzetek között érvényesül, de az utóbbiak viszony- lag homogén R—koefficiens értékei ellenére a korábbi negyven évhez viszonyítva növekszik a legmagasabb és a legalacsonyabb érték közötti különbség (023).
A felszabadulás utáni időszak lényegesen különbözik a korábbiaktól. Ebben a szakaszban — az eddigiektől eltérően —— a négy makrorégió közül háromnak 1
fölötti R-koefficiens értéke van és csupán az Alföld az, amely 1 alatti értéket értel. Ez viszont lényegesen elmarad 1—től, ami a makrorégió társadalmi—gazdasági
és egyúttal városfejlődésének krízisét jelenti. A felszabadulás utáni szakasz leg- nagyobb R-koefficiens értékét a Központi körzet mutatja. (Ezek az értékek vizs—gált szakaszonként is fokozatosan növekednek.) Ez a körülmény számos összetevő eredménye. és a Központi körzet jelentőségének megnövekedésére utal. A szoci-
alista iparosítás eredményeinek tulajdonítható elsősorban. hogy a Dunántúl áll ebből a szempontból a második helyen, megelőzve Eszak-Magyarországot, mely—nek rangkoefficiens—értéke nagyobb ugyan 1-nél, de alacsonyabb, mint a század-
forduló körüli időszakban. Jellemző, hogy a felszabadulás utáni. az előzőkhöz ké-
pest rövidebb időszak eredményezett legnagyobb regionális differenciákat az
AZ URBANIZALÓDAS 247
R-koefficiens értékeiben. (A Központi körzet és az Alföld viszonyszómai közötti különbség 0.47.) Ez nyilvánvalóan a termelőerők fejlődésének felgyorsulásával és az ezt kisérő folyamatokkal áll összefüggésben.
Az egész vizsgált 110 esztendőre vonatkozóan az állapítható meg. hogy a Központi körzet városainak az összes magyar város sorrendjében elfoglalt helye
egyenletesen és lényegesen javult (R-koefficiensének értéke meghaladja az 1.5-
et). míg a második helyen Eszak—Magyarország. a harmadikon a Dunántúl követ- kezik, az előbbi két, az utóbbi egy szakaszban ért el az átlagosnál nagyobb ütemű * városfejlődést. Ennek nyomán mindhárom felsorolt körzet 1 fölötti értékkel sze- repel. Az Alföld az egyetlen makrorégió. amelynek R—koefficiens értéke elmarad 1-től. Ez az elmaradás lényeges, és az alföldi, zömmel volt mezővárosok pozíció- jának gyengülésére. az alföldi városfejlődés strukturális gondjaira utal, nyilván- valóan jelezve a régiónak az országos területi munkamegosztásban elfoglaltkedvezőtlen helyét és a háttérben meghúzódó problémáját is.
Tanulságos képet mutat még városaink élcsoportjót tekintve is az egyes vá-
rosok ,,pólyájának" alakulása. a regionális különbségek szembeötlő volta.
1. ábra. A vezető magyar városok sorrendjének változása népességszám szerint, 1870—1986.
7, Budapesf 7. őao'apes/
2.Szeyed ,..- 2080/7868!)
3. ááá/vaaan "'-- 3. Miska/c
4. Hádmezó'yakáp/ze/jx/ —-—— ll. Szeged
5.A'ecskeméf —-— 5.092:
6. Győr? —--— őlő/071
7. M/ls/ro/c 7. Wy/Nyy/záza
8. Pécs _ —-— BrőzüesfüéwaA/1
9.5'ékéms'aáa [ —--- akarva/nő
70. Mal/a' 70. (Samba/hely
77. Szen/?S . "x_a- 77. Sza/00!
72451ékesfa/7ém/á/v _ _ . " '—7Z.£7/aááfzya
73. Sao/nari ' .. ' _ . ' ? gr.—w— —73./fa,aűsr/á/'74.59g/é0' ' ' * ' ' '--—-74.őáká.$psaáa
75. Baja _, ----75.íyer
76. őyu/a ' Nf 764 Veszprém
77. A/y/P'egy/záza , ' * 77. Umar/jános
78 nőm/was '- -—— 78. Za/aegerszey
79. igen ', r 79. Jaffa/7
20./r/;cmfé/egy/záza ( rZú/Vapyían/ksa
27. Majb'ubólrza'rmin/ " .,l ' -ZT. l/a'dmezá'ua'ráf'óely
22.Já.szú5pe'fiy ' 322455/9075/1/50
23. gém —23. úgy
24. Mező/án 24. [M
25 . Wasbáza XXI-25. 89]:
26. Wagy/tűnés ' -26.£'€y/éo'
274 űyá'nyya's _. --- -27 A'azmpáa/wka
28. Szo/nak " —28. Szekszárd
29, (xmp/vád , .; : (j'—29. áyá'nyya'ís
30 Nagykanizsa i.: ,! XA; l,— il Ex :: fux]. Vili. x_ V., wanda/).???
7870 7.9 70 7.949 7.980 7986
fázom/f [Észak űuná/ífri/ 4/F0'70'
[á'/'ze/ Magyarország248 DR. CSATARI BÁLINT — DR. TÓTH JÓZSEF
Az egyes makrorégiók belső strukturális átalakulása
A vizsgálat során a régiót alkotó megyék városainak pozicíóváltozását az or- szágos bázishoz (Rg), a régió átlagához (Rz) és a tervezési—gazdasági körzetek
értékeihez (Ri) viszonyítottuk. Az egyes időszakokra és a vizsgált 110 esztendőre
vonatkozó értéket a megfelelő táblák tartalmazzák. A Budapestből és Pest megyé-ből álló Központi körzet vizsgálati eredményeinek bemutatásától eltekintünk.
a) Eszak-Magyarország. A további tervezési—gazdasági körzetekre nem ta—
golt Észak-Magyarország legdinamikusabb városfejlődést mutató térszerkezeti
egysége Borsod-Abaúj-Zemplén megye. amelynek az időszak egészére vetített Rg—koefficiense 120. (Lásd a 2. táblát.) A megyét Heves majd Nógrád követi. Az egyes időszakokban azonban eltérő fejlődési ütemet tapasztalunk. A századfor- duló körüli első időszakban az itt kibontakozott szénbányászat városfejlesztő ha- tására például Nógrád megye vezeti az országos rangsort. A második időszakban
egyedül Heves megye tud lépést tartani az országos változásokkal. Ez az az idő-szak. mikor Eszak-Magyarország egészének városfejlődése is elmarad az országos átlagtól. Végül a felszabadulás utáni időszakban Borsod-Abaúj-Zemplén megye
került az élre a nehézipar és a bányászat. valamint a vegyipar fejlesztése ered-ményeképpen. Az 1870 és 1980 közötti időszakban a régió mindhárom megyéje az országos átlagnál gyorsabb ütemű városfejlődést mutat. Emellett az egyes me- gyék R3 és R2 értékei között itt a legkisebbek a különbségek (0.13 és 0.12). ami a
régió átlagosnál kiegyenlítettebb vórosfejlődésére utal.2.tóbla
Az észak-magyarországi városok rangkoeflicienseinek időbeni alakulása megyék szerint
A városok
Ra l Ra ] R: ! Rs l Ra ! Ra l R: l Ra
Megye szá- értékének alakulása az
""" 1870—1910. ! 1910-1949. [ 1949—1930. l 1870—1980.
években
Borsod-AbaÚj-Zemple'n . 9 0.98 1.08 1.00 0,99 1,06 1.1? 104 l 1.20 Heves . . . . . . . 4 1,08 1,14 1.00 1.00 0.90 0.95 0.97 ! 1.08
Nográd . . 3 1.00 1,20 1,00 0.95 0.92 0.94 0.92 1.07
Észak-Magyarország 16 ! 1.00 1,11 . 1.00 1 o,99 ; 1.00 ' 1.05 ; 1,oo lms
b) Az Alföld. Az Alföld. mint az a makroregionális áttekintés során is nyil- vánvalóvá lett. az ország legproblematikusabb vórosfejlődésű régiója. Mindösz—
sze egyetlen olyan megyéje van, amelynek városfejlődése a teljes időszakban
gyorsabb volt az országos átlagnál: ez Szabolcs-Szatmár megye. (Lásd a 3. táb- lát.)
Ebben a makrorégióban két tervezési—gazdasági körzet helyezkedik el. Kö-
zülük az Észak-Alföld volt kedvezőbb helyzetben, országos ranglkoerfficiense azon—
ban ennek is mindössze 0.79. a Dél—Alföldé pedig mindössze 0.60. Alföldi bázi- son vizsgálva mególlapítható, hogy az Észak—Alföldről Szabolcs—Szatmár és Haj- dú-Bihar, a Dél-Alföldről pedig egyedül Bács—Kiskun megye városfejlődése ért el a regionális átlagnál gyorsabb ütemet. Az egyes időszakok vizsgálata arról győz meg bennünket, hogy a lényeges különbségek a felszabadulás utáni időszakban
alakultak ki.
Azalföldivárosokrangkoeíficíenseinekidőbenialakulásatemetési—gazdaságikörzetenkéntésmegyénként
3.tábla Megye,régió
Azalföldivárosok szó- ma
M m m m R z l k a t k .
R,; értékelnekalakulásaaz[eg] 1910—1949.-1949—1980. években Szabolcs-Szatmár Hajdú-Bihar Szolnok..
1.00 0.92 1.05
1.031,03 1.000.91 1.08036
1.00 1,00 1,00
.1.011.02
1.021.071.07 1.01 0.90
0.94 0.73 0.67
1.13 1.02 0.99
1.03 0.68 0.62 Észak—Alföld Bács-Kiskun Csongrád. Békés.. Dél-Alföld
. . . . . J
women gone h
F
1,00 1.02 1.08 0.95 1.00
0.98 0.980.95 1,030,82 0.830.78
0 . 9 3 ! 0 . 8 6
1.00 1.07 0.96 0.95
1 1 . 0 0 ]
1 106 1.020.970.86 11.02*].03 1.040.961.11 0.830.820.70 0.950.891.08
0 . 9 7 [ 0 . 9 1 ! 1 . 0 0
0.99 1.18 0.74 1,04
0.91 0.55 0,76 0.77
0 . 9 8 1 1 . 0 0
1.05 1,20 O,63 0.83 092
0.79 0.83 0.37 0.52 0.60 Alföldegyütt
'0
"!
C'
o_
'-
' 1 . 0 0 ' 0 . 9 4 1 . 0 0 ) 0 , 9 8 . -
i 0 . 7 9 ! % 0 , 7 8
1,000,72AZ URBANIZÁLÓDÁS 249
Ltábla Adunántúlivárosokrangkoeffícíenseinekidőbenialakulásatervezési—gazdaságikörzetenkéntésmegyénként Adunántúlivótosok RitRz!RsIRxíRzíkaIRilRafRsYRfiR3§R3 értékeinekalakulásaaz Megye.régió"§ !
" ' " 1 3 7 0 — 1 9 1 0 . u n o — 1 9 4 9 . ! w a v — m o . ! w w w — 1 9 5 0 .
években 1.161.011.091.181,471.601.53 0.871.921.931.841.4411.46:1,49 1.011.091.14121094;1.001.07 1,020.700.660.860.620.660.810.910.910.920.981.10, 1.161.121,090,860.910910.870.880.940.860900.931.181.19*[ 1.000.9910.991.001.04!1,01'1,00!1.031.111.001.061.11 !
I u
0.950.92 0.820.83 1.12!1,231.24 0,930,790.82 0.87,1.051.06
Komárom... Fejér... Veszprém... Győr-Sopron... Vas...
someone glam-mo
Eszak-Dunántúl... Tolna... Somogy... Baranya... Zala...
1.021.060.970.910.870.890.800.800.990.750.740.85 1.081.091.081.030.980961.0191,061.081.221.131.12 0.880.890.921.000.960.96.1.26.1,201.181.11*1.031.03 /1.021.021.011.040.980.990.890.841,020.940.841.01
1 1 . 0 0 ! 1 . 0 1 1 . 0 0 § m o ] 0 . 9 5 0 . 9 5 ! 1 . 0 0 ! 0 . 9 7 ! 1 . 0 6 ! 1 . 0 0 ! 0 . 9 3 ] 1 . 0 0 0 . 9 9 - 1 . 0 0 * 0 . 9 8 1 _- 1 1 . 0 0 1 , 0 9 - 1 . 0 0 1 . 0 6
Dél—Dunántúl... Dunántúlegyütt
3
!—
!
3
09!:
250
DR. CSATÁRI BÁLINT -- DR. TÓTH JÓZSEFAZ URBANiZALÓDAS 251
A felszabadulás utáni időszakban a városfejlőd—ésben az általánosnak minősít-
hető regionális lemaradáson túl az Alföldön belüli differenciák is növekedtekolyannyira, hogy Csongrád és Békés megye R-koefficiense (az egész időszakra vetítve) az országban a legalacsonyabb értéket vette fel. A régió városfejlődési gondjainak sajátossága, hogy az általánosnak tekinthető lemaradás mellett szá- mottevők az egyes megyék R3 és Rg koefficiensei közötti differenciák (0.57 és 0.66) is.
c) A Dunántúl. A Dunántúl két egysége közül az észak-dunántúli tervezési—
gazdasági körzet az, amelynek 28 városa (a vizsgált időszak egészére vetítve)
gyorsabban fejlődött a régión belül. (Lásd a 4. táblát.) Ez összefügg e térség gyorsabb iparosításával. Elsősorban Komárom, Fejér és Veszprém megyében afelszabadulás utáni időszakban az ipar erőteljesen fejlődött. Ez a fejlesztés más
funkcionális területeken is meggyorsította a városok pozíciójának javulását. ADél-Dunántúl az országos átlagnak megfelelően fejlődött, ezen belül csak Tolna
megye negatív kivétel. Jellegzetesek azok a különbségek is, amelyek az R2, illet- ve az R1 koefficiens alapján különíthetők el. Egészében véve ennek a makrorégió-nak a városfejlődése valósult meg a legnagyobb területi differenciákkal. Ennek
következtében itt a legjelentősebb az országos és a regionális R-koefficiensekmegyei különbsége (0.72 és 0.94).
TELEPULÉSRENDSZERUNK SZERKEZETI KULÓNBSEGEI NAPJAlNK URBANlZÁClÓS FOLYAMATÁBAN
A területi változásokkal együtt lényeges funkcionális, és szerkezeti változások is bekövetkeztek a magyar városhálózatban. Ezeknek a változásoknak a kiváltó
okai, mozgatórugói lényegében összefüggnek a szélesebb időtávot leíró előbbi
fejezetben foglaltakkal, s részei az urbanizáció szakadatlan folyamatának.A tervszerű és modern településhálózat-fejlesztés kibontakozásától (lényegé- ben az 1960-es évek elejétől) napjainkig három fontos hatótényezőt említhetünk:
— az egyik az 1950-es nagy közigazgatási átszervezések, megyeegyesítések után ki—
alakult közigazgatási rendszer és megyeszékhely-hálózat, amely funkcionálisan és térszer—
kezetét tekintve is lényegesen befolyásolta a városhálózat átalakulását, éppen a városok által kapott (részben hatalmi) funkciók révén;
— a második a regionális központok tervszerű és tudatos fejlesztése, amely révén, ha nem is a kívánatos mértékben, de létrejöttek azok az ,,ellenpólus" központok, amelyeknek térszervező hatása alapvetően fontos volt a magyar városhálózatban;
- a harmadik a gazdaság, az ipari termelés decentralizáciőja, amely révén -— az egész magyar városhálózatot tekintve — új folyamatok indultak el (új munkahelyek létesül- tek. kiterjedt az ingázás, új városok keletkeztek stb.).
Ezeknek a folyamatoknak az egész településrendszer átalakulásában kimu- tatható hatásai igen különbözők, térben. időben változók, s igen bonyolult, ne-
hezen általánosítható képet mutatnak.
Véleményünk szerint a közigazgatási szerepkörnek, a különböző reformoknak.
átszervezéseknek igen fontos hatásai voltak a településrendszerre. A megyeszék—
helyek gyorsuló urbanizációja részben a redisztribuciós folyamat befolyásolá- sában elfoglalt helyzetükkel magyarázható. A mai megyeszékhely-jogállású tele—
pülések harmadát érintették ezek a ,.székhely—áthelyezések" (Szeged és Hódme—
zővásárhely, Kecskemét és Baja, Győr és Sopron, Salgótarján és Balassagyarmat,
Miskolc és Sátoraljaújhely. Debrecen és Berettyóújfalu. Békéscsaba és Gyula stb.).Nagyrészt a közigazgatási átszervezések változtatták meg (gyorsították vagy lassították) a kisvárosok urbanizációs folyamatait is, elsősorban az 1970—es évek
252 DR. CSATARI BÁLINT .. DR'. TÓTH JÓZSEF
közepétől. Egyesek korábbi funkcióikat elvesztették, s urbanizációjuk megtorpant.
mások — elsősorban a megyei területi politikák révén. központi alapokból is tá- mogatva — dinamikusan fejlődtek úgy, hogy e fejlődés során nem annyira egy sajátos kisvárosi utat jártak be, mint inkább a ..nagy folyamatokat" (ipartelepí—
tés, lakótelep építése, gyors népességszám-növekedés, infrastrukturális feszült—
ségek stb.) másolták le kicsiben.
Az urbanizáció teljes településhálózati, —szerkezeti hatásaként értékelhető a falusi (rurális) térségek átalakulása is, szintén áthatva a közigazgatási beavatko-
zásoktól. E folyamatok jellegükből adódóan szintén sokfélék. A falusi tér urbani-zációja az agglomerálódó területeken (Budapest és a nagyvárosok környékén) volt a leggyorsabb. amelyeket a falvak városias foglalkozási szerkezete. az ingá—
zás kiterjedése, az ,.alvó faluvá" válás jellemez. Erre reagált a közigazgatás az ún. városkörnyék bevezetésével, illetve a várost övező falucsoportok "becsatolásá-
val", bekebelezésével.Mindenképpen említésre méltó szerkezeti módosulás emellett, még a közép- városaink szintjén is, bizonyos szuburbanizációs folyamatok megjelenése, több vá—
roscsoport funkcionális együttélésének kibontakozása, természetesen az általuk
közrefogott falusi tér urbánus átalakulásával együtt. Megindult e városokból a falvakba való kiáramlás. sőt az egykori nagy tanyás városok (Kecskemét, Nyíregy-
háza) könnyékén új települések is keletkeztek. A tanyák szuburbán jellegű áta- * lakulása ugyancsak kimutatható. Mindezek bizonyítékai annak, hogy az urbani- zációt a teljes településhálózaton végig futó, valamennyi településformán értel-mezhető, sőt az ország egészére kiható szerkezeti változásokat is eredményező.
átfogó folyamatnak kell tekintenünk. Ezt igazoljálk (s az előbbi konkrét példákat)
az 5. tábla adatai, amelyek a szerkezeti változások nagyságrendi módosulásait mutatják.A városi jogú településeket négy nagyságrendi kategóriába osztva egyértel- műnek látszik, hogy az 1960 és 1984 között 2 millió fővel mintegy másfélszeresére
növekvő városi népesség eloszlása szakaszonként differenciáltan változott. 1960 és
1970 között (a közben várossá vált településeket. illetve a megyei várossá minő—sített Győrt is beleértve) egyértelműen a megyei városok növelték legdinamiku- sabban népességszámukat és részesedésüket. Sajátos, hogy ugyanebben az idő-
szakban a 30000 főnél nem népesebb kisvárosok népességének aránya szintén nő. amely növekmény a szerkezeti átalakulást is reprezentáló két fő tényezőbőltevődik össze. Egyrészt a szocialista iparvárosok (Ajka. Kazincbarcika. Oroszlány.
Komló stb.) igen dinamikus népességgyarapodásából. másrészt az Alföld hasonló
nagyságrendű, de új funkciókat alig kapó mezővárosaínak népességcsökkenésé-ből. lgy az utóbbiak ,,felülről lefelé" mozogtak a struktúrában, jelezvén azt, hogy
a szerkezeti átalakulásokat árnyaltan kell értékelnünk.1970 és 1984 között egyértelműen a nagyságrendileg harmadik helyen álló, de funkcióbővülésükben feltétlenül lendületet kapó középvárosok népességszá- mának növekedése volt a leggyorsabb. Méretét és arányát tekintve ez a változás
volt a legnagyobb az elmúlt negyedszázad alatt, mert csaknem 700000 fővel nőtte településkategória lélekszáma úgy, hogy ugyanezen idő alatt csak tíz város ..lé-
pett be" ebbe a csoportba. Az urbanizációs folyamatnak ez a szerkezeti átalaku—lása arra utal. hogy 30000 és 100000 fő közötti városméret az. amelynek .,eléré- sével" minden megye igyekezett megteremteni valóságos székhelyét, ezek vonzot- ták magukhoz az időszak elején a legtöbb ipari telephelyet, s ezeknek bővült az időszak végén leggyorsabban a szolgáltató, ellátó és kulturális intézményháló- zata is.
5.tábla AvárosinépességmegoszlásaMagyarországon,1960—1984 Avárosinépesség arányaarányaarányaAz1984.évi $$$!)(szózu—8725",(száza-sága.(szózc—vótosinépes- ulék)Jék)lék)ségaz1960. év!százalé- 011960.jaz1970.az1984.kában évben
Megnevezés § gggg's'inépességösszesen...3967990100,0;47959033100,05982001100,0150.0
o : ;
főváros...........1804606,45.5§194508340.5206437434.5114.0 megyeiváros(nagyváros)....48733412.3;71992315.189592714,9183.0k ö z é p v á r o s ( 3 0 0 0 0 f ő f e l e t t ) . . . 9 8 8 3 9 4 2 4 . 9 ; 1 1 8 0 9 0 0 2 4 . 6 1 8 6 1 9 8 7 'v 3 1 . 2 1 8 8 . 0
kisváros(30000főalatt).....68765617.75§94999719.8115971319.4168.0 Városinépességaránya(százalék)..39,8[46.456.0 Falusinépességaránya(szózoiék)..602i53.644.0 AZ URBANIZALÓDÁS253
254 DR. CSATÁRI BÁLINT — DR. TÓTH JÓZSEF
Kétségtelenül sajátos helyet foglalnak el ebben a szerkezetben és időszak-
ban a kisvárosok. (Lásd a 6. táblát.) Bár számuk ezen idő alatt 32—vel gyarapszik.átlagos méretük fokozatosan csökken, részesedésük pedig a városi népességből lényegében stagnál. Az urbanizációs folyamat igen eltérő fejlettségi fokon érte el ezt a városcsoportot. voltak közöttük tradicionális városi szerepkörű és intéz—
ményhálózatú központok (Kőszeg, Balassagyarmat. Kalocsa stb.). de többségük
— nagy számbeli növekedésük is erre utal -— csak az 1970-es évek második felében indult el a városiasodás útján. ,
E városok városiasodásának első lépcsőjét a decentralizációs iparpolitikának ebben az újabb szakaszában olyan munikahelybővítés. ipartelepítés jelentette, amely új makroökonómiai körülmények között következett be. A megjelenő
kisebb méretű, kisvárosi részlegipari telephelyek inkább csak munkahelyeket je—
lentettek a kisvárosokban. s kevésbé tudtak az urbanizációs folyamatnak olyan ható tényezői lenni, mint a korábbi, részben nagyobb és önálló székhelyű ipar-
vállalatok a középvárosi városkategóriában. Ennek ellenére a kisvárosok gyors ki—
épülése ugyanúgy bekövetkezett. Ennek következményeként jelentős infrastruk—
turális és egyéb ellátottsági feszültségek keletkeztek urbanizációs folyamataik- ban, miközben a források is egyre szűkültek. holott e városcsoport súlya relative
megnőtt az egész településhálózaton belül. A falusi térségek további hanyatlá-
sának mérséklésére e településkategóriának kellett volna (kellene) az újabb ur- banizációs szakaszt meghatároznia. erre azonban a magyar kisvárosok csak rész—ben alkalmasak.
6. tábla
A magyar vóroshálózat jogállás szerint, 1960—1986
% A városi jogállású települések száma az Az 1986.
évi érték
Megnevezés 1960. 1970. § 1984. 1986. az 1960,
évi száza-
évben lókában
§ !
A városi jogállású települések száma § §
összesen . . . 63 83 ; 3109 § 1125 1.98
Ebbol: a
főváros... 1 1 1§1'1,oo
nagyváros (megyei város) . . . . 4 5 5 § 5 125
középváros (30000 fő felett) . . . ,23 25 35 § 35 "11.52
kisváros (30000 fő alatt) . . . 35 52 68 * 84* 2,40
Átlagos kisvárosnagyság (fő) . . . . 19 647 18269 17 054 § 15893 -
' A kisvárosok a következők (a 2. ábrán itteni sorszámukkal szerepelnek):
1. Balassagyarmat 22. Hajdúszoboszló 43. Mezőkövesd 64. Szeghalom
2. Balatonfüred 23. Hatvan 44. Mezőtúr 65. Szentendre
3. Barcs 24. Heves 45. Mohács 66. Szentgotthárd
4. Bácsalmás 25. Kalocsa 46. Mosonmagyaróvár 67. Szerencs
5. Berettyóújfalu 26. Kapuvár 47. Már 68. Szécsény
6. Békés 27. Karcag 48. Nagyatád 69. Szigetszentmiklós
7. Bicske 28. Keszthely 49. Nagykőrös 70. Szigetvár
8. Boglárlelle 29. Kisbér 50. Nyírbátor 71. Tamási
9. Bonyhád 30. Kiskőrös 51. Oroszlány 72. Tapolca
10. Budaörs 31. Kisújszállás 52. Paks 73. Tata
". Celldömölk 32. Kisvárda 53. Pásztó 74, Tiszafüred
12. Csongrád 33. Komárom 54. Püspökladány 75. Tiszakécske
13. Csorna 34. Körmend 55. Sárbogárd 76. Tiszavasvári
14. Dombóvár 35. Kőszeg 56. Sárospatak 77. Tokaj
15. Dorog 36. Kunszentmárton 57. Sárvár 78. Törökszentmiklós
16. Dunakeszi 37. Leninváros 58. Sátoraljaújhely 79. Túrkeve
17. Edelény 38. Lenti 59. Siklós 80. Vasvár
18. Encs 39. Makó 60. Siófok 81. Várpalota
19. Fehérgyarmat 40. Marcali 61. Sümeg 82. Vásárosnamény
20. Gödöllő 41. Mátészalka 62. Szarvas 83. Zalaszentgrót
21. Hajdúnánás 42. Mezőkovácsháza 63. Százhalombatta 84. Zirc
2.ábra.A254.oldalonfelsoroltkisvárosokésvonzáskörzetüknépességváltozása
% !
9I O A I O I D * 6 8 8 M W H ű , ? * ? 1 3 0 — * 5 3 9 0 , 0 — * 7 3 9 - 0 , 0 7 - - 7 7 , 9 3 — 5 1 0 / 7 r a w M a ? , ű x z a f f i ú ú l ű - Z í s z a ' n / á ' ú ú k f t / e s e m s z á z a / e ' M a / y á / f a z a / f a k á r á r a n é p e s s e y e f m ' n f ; k i v á / ' m i , 7 . 9 8 4 7 . 9 6 0 — 7 9 8 4 k i z á / f
l y a n z á s k á ' f ' z e / f a / V a / h a k ő s s z n é p e s s á g e
AZ URBANIZÁLÓDÁS
255
256 DR. CSATARI aAum — DR. TÓTH JÓZSEF
A szerkezeti és nagyságrendi változások regionális differenciái jól megmu-
tatkoznak a kisvárosok csoportjában is. (Lásd a 2. ábrát.) Eszerint a már korábban említett speciális helyzetű kisvárosokon (a budapesti agglomeráció ,.alvó" kisvá—
rosain. a szocialista kisvárosokon) kívül szinte csak a Dunántúlon növekedett né—
pességszámuk az átlag felett. az Alföld sajátos mezővárosainak (közöttük az
újonnan várossá nyilvánítottak közül többnek is) stagnál vagy csökken a lélekszá-
ma.
A MAGYAR URBANlZÁClÓS FOLYAMAT VÁRHATÓ IRÁNYAI
Az előzőkben leírt tendenciákat meglehetősen nehéz prognosztizálni, mert
úgy tűnik, a regionális és szerkezeti különbségek igen tartósan érvényesülnek a magyar urbanizáció folyamatában. A rangszámitás módszerével végzett 110 éves áttekintés arra mutat, hogy bár voltak súlypont—áthelyeződések ebben a folyamat- ban. mégis megmaradtak a nagyrégiók szerinti különbségek. különösen ami az Alföld lépéshátrányát illeti.
A tervszerű településhálózati és szerkezeti beavatkozások hatásai ugyan ér-
vényesültek. ám inkább csak bizonyos méretű és speciális helyzetű városok ese—
tében érték el kitűzött céljukat. lgy jövőre csak a következő hipotéziseket állíthat-
juk fel.Az urbanizációs folyamat centrumai számban tovább gyarapodnak. de térben
és időben, szerkezetükben és struktúráju-kban igen különbözők lesznek.
A mennyiségi növekedés (városodás) helyét egyre inkább az elsősorban mi- nőségi jegyekkel jellemezhető. az urbánus életkörülményeket javitó városiasodás veszi át.
További agglomerálódás várható a Központi körzetben. amelynek országosan
kiemelkedő súlya megmarad. mégpedig úgy, hogy az itt található többi város fej-
lődése is sajátosan idomul e változásokhoz. (Figyelemre méltó e régió pereménelhelyezkedő ..városjelölt" nagyközségek — Ráckeve, Kunszentmiklós. Dabas. Ma—
nor. Nagykáta, Aszód stb. — nagy száma és további sorsa.)
Várhatóan egy szuburbán jellegű fejlődés fut végig a nagy— és középvároso-
kon. amelynek sajátos jegye nem annyira az agglomerálódás lesz. mint inkább avárosokból való kiáramlás (az ún. második otthonokat, az üdülőlakásokat is be- leértve) és egy sajátos ,.kistérségi" jellegű fejlődés. ahol a város—vidék kapcsola- tában a városnak érdeke lesz a vele együttélő és vele mintegy másodlagos tele- pülésformáciőt alkotó falvak fejlesztése. urbavnizálása is. Várhatóan tovább tart
még jó néhány középvó—ros dinamikus növekedése. és egyes csoportjai-k sajátos te—lepülésegyüttesekbe rendeződve képeznek majd 100—150000 lélekszámú urbánus '
gócdkat. ;
A kisvárosok urbanizációja lehetne a kulcsa a dolgozatunk címében jelzett
folyamat térbeli és szerkezeti kiteljesedésének. Egyenletes térbeli eloszlásuk erre
alkalmas lenne, de történelmi fejlődésűkben. gazdasági alapjukban, ellátottsá—gukban és népességükben. társadalmuk jelenlegi színvonalában is olyan rendki- vüli egyenetlenségek tapasztalhatók. amelyek aligha teszik képessé őket ezen ál-
lapotukban ..az urbánus centrum" szerepkör tényleges gyakorlására. Mégis, a kö—vetkező időszakban várhatóan ez a városcsoport lesz az urbanizációs folyamat élén.
mert a falusi térségek ellátásában betöltött szerepe növekszik. Ennek alapja le- hetne a valóságos falusi térkapcsolatokra épülő mennyiségi és minőségi jegye—
ket is magában foglaló fejlesztés. lgy válhatna e településcsoport népessége és
társadalma valóban urbanizálttá, s lehetne a kisváros a valóságos kistérségi fej—
Az URBANIZALÓDAS
257
lesztés színtere. Ehhez azonban jelentős anyagi eszközökre is szükség lenne,
ezzel azonban jelenleg más, nagyobb centrumok sem rendelkeznek.Az urbanizáció tartósan érvényesülő regionális különbségei egyben a jövő-
beni fejlődés, fejlesztés súlypontjait is kijelölik.A Központi körzetben minél előbb meg kell teremteni a budapesti agglome-
ráció (Kelet-Közép-Európa legnagyobb monocentrikus agglomerációja!) összehan—
golt irányitási—ellátási—-tervezési—szervezeti rendszerét, mérsékelve ezáltal a fej- lődéssel együtt járó hátrányok érvényesülését.
Eszak-Magyarországon a gazdasági bázis átformálásával. a termelési és egyéb funkciók megújításával és diverzifikálásával lendíthetjük fel újra az urbanizáció
megtorpant folyamatát.
A Dunántúl regionális szinten kiegyensúlyozott. de igen lényeges intraregio- nális differenciákkal megvalósult urbanizációja különösen fontossá teszi az egyes térsé ek reálfolyamatainak megismerését, a helyi sajátosságok figyelembevételét.
gjellegzetes településrendszerű Alföldön az urbanizálódás a jövőben is szó- mos sajátos vonással folytatódik és kiteljesedésében a mainál nagyobb szerep jut
a tág értelemben vett modern agrárvertikumnak.
lRODALOM
(1) Gazdasági elmaradottság. kiutak és kudarcok a XIX. századi Európában. Az európai periféria az ipari forradalom korában. Szerk.: Berend T. Iván — Ránki György. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.
Budapest. 1979. 509 old.
(2) Csatári Bálint: A falvak térkapcsolatai és fejlesztési lehetőségeik Szolnok megyében. Kutatási zárójelentés. MTA Regionális Kutató Központ Településkutató Csoport. Kecskemét. 1986. 185 old.
(3) Enyedi György.- Az urbanizációs ciklus és a magyar településhálózat átalakulása. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1984. 37 old.
(4) Kraikó Gyula: A gazdasági körzetek taxonómiai szerkezete az Alföldön. Megjelent: Alföldi ta- nulmányok. !. köt. MTA Földrajztudományi Kutatóintézet Alföldi Csoportja. Békéscsaba. 1977. 60—95. old.
7 75 (5)ldLacká László: A területi fejlődés egységes értelmezése. Tér és Társadalom. 1987. évi 1. sz.
6 - . o .
(6) Szűcs lenő - Hanák Péter: Európa régiói a történelemben. Előadások a Történettudományi ln—
tézetben 3. MTA Történettudományi Intézet és Országos Pedagógiai intézet. Budapest. 1986. 32 old.
(7) Tóth lázseí: A magyar városfejlődés ütemének makrorégiók szerinti sajátosságai az 1960-as és 1970—es években — különös tekintettel az Alföldre. Megjelent: Alföldi tanulmányok lll. köt. MTA Földrajz—
tudományi Kutatóintézet Alföldi Csoportja. Békéscsaba. 1979. 67—88. old.
(a) Tóth József: Az urbanizáció sajátosságai és problémái az Alföldön. Akadémiai doktori érte—
kezés. (Kézirat)
(9) Tóth József: A rangkoefficiens alkalmazása a magyar városfejlődés regionális differenciáinak kimutatására -— különös tekintettel az Alföldre. Megjelent: Alföldi tanulmányok X. köt. MTA Regionális
Kutatások Központja Alföldi Kutatócsoport. Békéscsaba. 1986. 115—136. old.
TÁRGYSZÓ: Urbanízáció. Településoolitika.
PE3lOME
B caoeü paőore aeropbr, onupaace Ha AGHHble o Hacenemm Benrepcrtoü roponcxoü ce'm, npouaeoAm oőaop BpeMeHHle " reppu'ropuansHbrx pasnuuni'i e ypőanuaauuu. Ann aroü u.enu OHH : cooraercraun c cocrommeM Ha 1985 ra,; npueomr ABHHbIe no 109 ropo—
AaM KO apeMeHu nepaoü odmuuaneuoü nepenucu HaceneHi—m, a 3aTeM C noMouu-ro PBH-
mupoaouHoro pacuera /pamrmposoxmbrx Koacpcpuuneuroal anannoupye'r paanuuun a reMnax
FOPOACKOÖ KOHueHTanMH Haceneumr.
ABTOPH YCTBHÖBHHBÖIOT, HTO seHrepcxaa I'OPOACKGH cers B xone OCHOBHOFO npOLlECCB
npeoőpasoaauun CHCTeMbI nocener-mü HSMeHHnaCb mamam oőpaaoM Ha Tpex ypoanx.
l'locne CTGHOBHBHHR pel'HOHaanbe uempoa Hauőonee AHHBMHHHO soapacrano HaceneHMe
KoMu'raTCKux uempos, H BHacromuee apeMn npoucxonwr őblcrpblü pocr Heőonbumx ro- pvoa.
Aaropsr nonararor, uto ypőanusauus neóonbumx ropogos mama 65: crarb KnloueM
K ee reppuropuaano-crpykrypHOMy aaeepmenmo. Cornacno ux MHeHmo. nponomxmems- Han permanent—Has Aucptpepeuuuauun npouecca ypőannaauun őyaer onpeAenn'rb remote H
OCHOBHhIe Y3J'lbl l'lpeACTDHULEI'O 3KOHOMHl-IeCKOI'O pazar—nun crpar—ru.
3 Statisztikai Szemle
258 DR. CSATARI -- DR. TÓTH: AZ URBANIZÁLÓDÁS
SUMMARY
Relying on population data of Hungary's town network. the authors review temporal and regional differences in urbanization. They trace back the data of 109 towns according to the conditions of 1985 to the first official census ot population, then they onalyse by
means of rank correlation the lags appearing in the concentration rate of urban popula—
tion. ,
It is painted out that in the main process of transformation of the whole settlement network Hungary's town network has changed basically at three levels. After the establi- shment of regional centres county seats increased most dynamically the number of their
inhobitants, while small towns show a fast growth ot present.
The authors think that urbanizotion of small towns might be the key element in the spatial and structural extension of urbanization. In the authors' opinion the losting regional differences of urbanization determine also the centres of gravity of future develOpment.
