Török Ádám: Komparatív előnyök. Nemzetközi példák, hazai tapasztalatok

vezett elemet tartalmaz, de mint a tapaszta- latok jelzik, így is rendkívül sok hasznos út- mutatást nyújt. Foglalkozik még egy—egy ta- nulmány a telefoninterjúk lebonyolításának problémáival, valamint a helyszíni és a köz—

ponti kódolás vizsgálatával.

Az itt felsorolt tanulmányokat részleteseb- ben is ismertetjük a Statisztikai Szemle e számának Statisztikai irodalmi figyelő c. ro—

vatában. Nem szerepel viszont ezek között 7. B. ]abine ,.Folyamatábra: adatfelvételi kérdőívek tervezésének és megértésének esz—

köze", valamint M. Collins és G. Courtenay ,.A területi és hivatali kódolás összehason- lító vizsgálata" c. tanulmánya. Ennek rész—

ben technikai okai vannak, mivel az első cikkben közölt folyamatábrákat e rovatban nehéz lenne bemutatni, másrészt e tanulmá- nyok a magyar gyakorlat számára a jelen

körülmények között kevésbé fontosak. T. B.

Jabine dolgozotával kapcsolatban meg kell azonban jegyezni, hogy a kérdőíven szereplő kérdések általában nem vonatkoznak minden személyre, ezért az ,.elágazásokat" jól kell meghatározni. jól láthatóan fel kell tüntetni, és az egész kérdőívszerkesztést ennek bizo—

nyos mértékíg alá kell rendelni.

A folyóirat külön száma egyértelműen jel- zi, hogy a kérdőívszerkesztés bonyolult lel—

adat, gondos előkészítő, kísérletező munkát igényel. A jó előkészítés nélkül pedig egy—

általán nem biztos. hogy a kérdőívben meg- jelenő. formálisan rendben levő, feldolgoz- ható válaszok ténylegesen arra vonatkoznak, amit a kérdőívek szerkesztői valójában tudni

akartak.

Dr. M. Á.

MAGYAR SZAKIRODALOM

TÖRÖK ADAM:

KOMPARATlV ELÖNYUK.

NEMZETKÖZI PÉLDÁK.

HAZA! TAFASZTALATOK

(Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1986.

225 old.)

A szerző kilencévi kutatómunka eredmé—

nyét adja közre könyvében. Célja az, hogy a magyar gazdaság. illetve ipar külgazdasá- gi teljesítményének megítéléséhez (: kompa- ratív előnyök elméletrendszere alapján adjon mércét. Elemzéseihez a Heckscher—Ohlin-el- méletet tekinti kiindulópontnak. és elsősor- ban ennek feltevéseit és empirikus tesztel—

hetőségét vizsgálja. Megkíséreli a magyar külgazdasági teljesítmény történeti és struk—

turális, valamint gazdaságpolitikai okainak elemzését. Alaptétele, hogy bár ,,A nyolcva- nas évek elején a magyar külgazdasági fo—

lyamatok hátterét természetesen a világgaz—

daság folyamatosan változó horizontja ad- ja, de végső soron mégis a korábban hozott döntések szerkezeti, intézményrendszeri, sza- bályozási stb. követelményeinek figyelembe- vételével manőverező aktuális gazdaságpoli—

tika alakitja őket." (8. old.) Az 1978 és 1982 közötti ötéves időszak elemzése alapján ki- vánja megvilágítani, hogy a magyar ipar kül- gazdasági kapcsolataiban milyen kényszer- pályákon mozog, és milyen szempontok alap- ján lehetne megváltoztatni a mozgás irányát és sebességét. Ez a változtatás, mindenek- előtt az export termékszerkezetének. illetve földrajzi eloszlásának módosítása nem csu—

pán külkereskedelmi kérdés; következéskép- pen a szerző vizsgálódása átfogja az elem- zés alapjául szolgáló időszak gazdaságpoli—

tikájának teljes kérdéskörét.

A könyv öt fejezetre oszlik. Az első kettő az elméleti megalapozást adja meg: a har";

madik fejezet az Egyesült Államok, az Egye—

gyesült Királyság, Franciaország, Belgium, valamint Dél—Korea, Hongkong és Tajvan példáján mutatja be a komparatív előnyök elmélete és a konkrét nemzetgazdasági fo- lyamatok közötti összefüggéseket; a negye- dik fejezetben pedig azt vizsgálja, hogy a magyar ipar termelésitényező-arányai és komparatív előnyei milyen irányban és mó- don változnak a gazdaságpolitika folyama- tosan érvényesülő jellegzetességei következ- tében. Az ötödik fejezet a komparatív elő—

nyök elméletéből és gyakorlatából nyerhető következtetéseket kísérli meg — a magyar gazdaságra vonatkozóan —- áttekinteni. az—

az a kutatás eredményének summázatát ad- ja.

A különböző nemzetgazdaságok közötti árucsere és a nemzetközi munkamegosztás kialakulása és folyamatos bővülése a kom—

paratív előnyök elméletrendszerével magya- rázható. Ricardo felfogása szerint csupán a munkaerő közötti hatékonysági különbségek alapján alakulhat ki a külkereskedelem, sé- májában tehát csak egyetlen termelési té- nyező. a munkaerő szerepelt. Az elmélet a harmincas évek elején a neoklasszikus köz—

gazdaságtudomány térhódítása nyomán je- lentős fejlődésen ment át.

A komparatív költségek elvét Marcy (1976) megfogalmazásában idézi a szerző. (15.

old.) Az elméletrendszer fejlődésének fontos állomása a Heckscher—Ohlin-elmélet megje- lenése. amely szerint adott ország termelé- sítényező-ellátottsága és a gyártani kívánt termékek termelésitényező-intenzitása vagy

tényezőigényessége közötti összhang kompa- ratív előnyt jelent, az összhang hiánya pedig komparatív hátrányhoz vezet.

Leontíeí (1954—ben) az Egyesült Államok példáján kísérelte meg a Heckscher—Ohlin- elmélet verifikálását. Arra a következtetésre jutott, hogy az Egyesült Államok exportja átlagosan jelentősen kevesebb tőkét és je- lentősen több munkát tartalmaz annál, mint amire szükség lett volna ahhoz. hogy hazai termeléssel azonos értékű importot helyette—

sítsen. A Leontief—paradoxon tehát -- látszó- lag — a Heckscher—Ohlin-elmélettel ellenke- ző következtetéseket tartalmaz. A szerző is- merteti a Leontief—paradoxon körüli vitát; a vita fő érdeme, hogy a szellemi tőke. a szak- képzett munkaerő, valamint a kutatásigé—

nyesse'g önálló termelési tényezőként való al- kalmazására hivta fel a figyelmet, a termé- szeti erőforrások, illetve az energiafelhaszná- lás szerepének felismerése pedig a tőke mint termelési tényező értelmezése szempontjából

hozott jelentős haladást.

A Leontief—paradoxon nyomán keletkezett új külkereskedelmi elméletek (a neofaktor elmélet, a neotechnológiai elméletrendszer és a keresleti tényezők elméletei) áttekintése eredményeként a szerző arra a következte- tésre jut, hogy ,,Az elméleti rendszerek tö- kéletesítése egyre inkább csak a gazdaság- politikai szempontok szem előtt tartásával képzelhető el. A különféle külkereskedelmi elméletekben tehát azok a mozzanatok vál—

nak lényegessé. amelyek adott körülmények között konkrét gazdaság-, illetve fejlesztés- polítikai tartalmat hordoznak, illetve lehetővé teszik a megalapozott választást - akár makro-, akár mikroökonómiai szinten —-— a legésztésstratégiai alternatívák között". (46.

al .

A második fejezetben a termelésítényező- arányok vizsgálatának elméleti hátterét e- lemzi a szerző. A termelésitényező-ellátott—

ság fogalma állományt jelent. A modern ku- tatásokban gyakori háromtényezős modell—

ben a fizikai tőke, a szellemi tőke, valamint a szellemi tőkétől különválasztható (nem vagy csak alacsony szinten szakképzett) munkaerő állományának nagysága a fontos változó. A termelésitényező-ellátottság mé- rése — mindenekelőtt a fizikai- és a szelle—

mitőke-állomány tekintetében — ma még egyáltalán nem megoldott. de a világgaz- daság szinte valamennyi országáról egyér- telműen megállapítható mélyebb vizsgáló—

dás nélkül is, hogy mely termelési tényezők állnak relativ bőségben vagy viszonylag szűkösen rendelkezésre. Ily módon a terme- lésitényező-intenzitási arányokon alapuló i- parpolitikai vagy külkereskedelmi elemzé—

sekben a fölösleges és hosszadalmas mód- szertani kitérőket meg lehet takarítani (:

'nemzeti gazdaságfejlődési folyamat. a gaz-

daság által elért fejlettségi állapot rövid felvázolásával.

A termelésitényező-ellátottság megköze- lítésében a fizikai- és a szellemitőke-állo- mány relativ nagyságának meghatározása okozza a legtöbb gondot. A fizikaitőke- állomány számszerűsítésének számos oka—

dálya közül különösen ismert a bruttó és a nettó állótőke fogalmával összefüggő érté- kelési nehézség. A szellemitőke-állomány mérésére a ,,tőkeszemléletű" és a "képzett- ségszemléletű" megközelítés ismert. A szer—

ző bemutatja a szakirodalomban tárgyalt eljárásokat; minősíti azokat, végül arra a következtetésre jut, hogy a különböző gaz- daságok vagy iparágak termelésitényező—

ellátottságának egzakt méréséhez ma még nem áll rendelkezésre megbizható statiszti—

kai eszköztár.

A termelésitényező-intenzitás méréséhez kedvezőbbek a feltételek. mivel bármilyen szektor termelésitényező—intenzitása valo—

milyen módon összefügg a termelés költ- ségszerkezetével. A szakirodalomból ismert megoldások közül azokat ragadja ki, a- melyek eléggé megalapozottnak látszanak ahhoz, hogy hasznosan lehessen alkalmazni őket a komparatív előnyökre vonatkozá ku- tatásokban. Az áttekintés sorra veszi a há—

romtényezős neofaktor modell termelési té—

nyezőit: szakképzetlen munkaerő: szellemi tőke (szakképzett munkaerő); fizikai tőke (állótőke). Vizsgálja az energiatelhaszná—

lást. mivel az — holland és svéd kutatók ta- pasztalatai szerint —- szorosan korrelál a ter- melés fizikaitőke—intenzitásaival.

A komparatív előnyök elméletrendszerei iránt érdeklődő. de konkrét kutatást nem végző olvasót elsősorban a külkereskedelem- ben megmutatkozó komparatív előnyök mé- réséről írottak érdekelhetik. A közös alapelv az, hogy az exporttöbblet mértéke kompara- tiv előnyt, az importtöbbleté komparatív hát—

rányt jelez. Az exporttöbblet és a hazai ter—

melés. a belföldi felhasználás. illetve a kül- kereskedelmi torgalom aránya más—más ex- portszokosodási mutatót jelez. A piaci része—

sedés változása a piaci vetélytársakkal való összehasonlitásban mutatja meg a kompara- tiv előnyök alakulását. Ez utóbbi illusztrálá- sára Balassa Revealed Comparative Adven—

tage (RCA) mutatóját ismerteti a szerző, vé—

gül a statisztikai módszerek és mutatószámok áttekintése után úgy foglal állást, hogy a különböző gazdaságok vagy iparágak terme- lésitényező-ellátottságának egzakt kimutatá—

sára sem áll rendelkezésre megbizható sta—

tisztikai eszköztár. -

Ezt követően a komparatív előnyök or- szágspecifíkus vonásairól szól a szerző.

A komparatív előnyök országspecifikus jel- lege miatt módosításra szorul a komparatív előnyök elméletének érvényességéről vallott

hagyományos felfogás. Az elméletrendszerből csak a termelésitényező—intenzitósok és a tényleges komparatív előnyök közötti össze- függés tekinthető általános érvényűnek. de az országonként más és más alapvető ter—

melési tényezőkre vonatkozhat. Általános kö- vetkeztetésként az is megfogalmazható, hogy a megnyilvánult komparatív előnyök (azaz az export áruszerkezete) a tényleges kompara- tív előnyök és a gazdaságpolitikai környezet

kölcsönhatásából alakulnak ki.

A magyar ipar külkereskedelmi szerkezete és a termelésitényező-arányai elemzésének bevezetőjéül két kérdés megválaszolását kí—

séreli meg a szerző:

— a magyar ipar termelésitényező-arányai és kom—

paratív előnyei milyen irányban és módon változtak a gazdaságpolitika bizonyos alapvető. az elmúlt har- madszázad folyamán végig érvényesülő jellegzetes—

ségei következtében;

—-ezek a jellegzetességek vajon nem vezettek-e olyan helyzethez, amelyben nem is ítélhetők meg egyértelműen a magyar ipar termelésitényező-ará—

nvai és komparatív előnyei.

A második világháború után Nyugat-Eu—

rópa kormányai a munkaerőt a tőkéhez ké—

pest jelentősen felértékelő gazdaságpolitikát folytattak. A kelet-európai szocialista orszá- gok viszont a tőkét értékelték fel mestersé- gesen a munkaerőhöz képest. ugyanakkor erősen tőkeigényes gazdaságfejlesztési utat választottak, tehát úgy viselkedtek. mintha a tőke volna a viszonylag bőségben rendelke—

zésre álló termelési tényező. Ennek logikus következményeként a hetvenes években a KGST-országok nyugati exportja közvetett nettó tőkekivitelnek volt tekinthető.

A magyar iparban a termelésitényező-ará- nyok kialakulásában erős központi beavat—

kozás érvényesült. ily módon azok csak a gazdaságpolitika tényezőarányokat torzító hatásainak ismeretében értékelhetők. A ma- gyar ipar exporttevékenységét többféle olyan ,.értékmérő" orientálja, amelyek vagy füg- getlenek a tényleges komparatív előnyöktől, vagy pedig tovább alakítják a megnyilvánult

komparatív előnyöket.

A hatvanas években és a hetvenes évek elején a magyar ipari termelés tényezőigé- nyességi folyamatai a magyar gazdaság adottságaival ellentétes irányban fejlődtek.

A fejlesztéspolitika ' számos területen arra kényszerült, hogy a fizikai tőke helyett a munkaerőre alapozza az iparfejlesztést. Ezt az olyan szektorokban is megtette. ahol a termelés magas fizikaitőke-intenzitása miatt a fizikaitőke—beruházás csak nagy számú munkaerő beállításával, igen alacsony mar- ginális hatékonyság mellett pótolható.

Ugyanakkor a tőkét sem fektették be ott és úgy, ahol és ahogy a szűkössége folytán in- dokolt hatékonysággal működhetett volna.A fejlesztéspolitika az állóeszköz-állomány cse- rélődésének fékezésével is hozzájárult a ter-

melés tőkeigényességének növeléséhez. A fej- lesztéspolitika termelésitényező-arányokat torzító hatása elsősorban az ötvenes években volt erős. Az ipar termelése tartósan olyan tőkeigényessé vált. ami sokkal fejlettebb or- szágok színvonalának felel meg.

A hetvenes években több olyan fejlesztési program valósult meg (például a petroké—

miai iparban), ahol a termelésitényező-ellá—

tottság helyett az alapanyag olcsó importja vagy a KGST-piac nagy felvevőképessége

szólt a fejlesztés mellett.

A szerző ezzel kapcsolatban bírálja Szanyi Jenő koncepcióját. (Szanyi szerint a külke- reskedelem által biztosított nyersanyagokra és energiahordozókra is lehet hosszú távú iparfejlesztést alapozni.) Ugyancsak proble- matikusnak tartja Kozma Ferenc álláspont—

ját, amely szerint a feldolgozóiparban kom- paratív előnyök várhatók az olyan ,,innová- ciós gócoktól", ahová a Magyarországon vi- szonylag olcsón és bőségben rendelkezésre álló szellemi tőke koncentrálható. E gócok köré Kozma Ferenc szerint ,,... az európai technika- és költségszintet megütő. gyorsan fejlődő termelési kultúrák építhetők ki." Ró- mutat. hogy az innovációs gócok kialakítása változatlan szabályozási környezetben nem eredményezheti a szellemitőke-állomány ki- használási hatásfokának jelentős javulását.

Végül a helyzetet összefoglalóan úgy jellem- zi, hogy sem a két—, sem a háromté'nyezős Heckscher—Ohlin-modellben nem mutathatók ki megnyugtatóan azok a termelési tényezők, amelyek hosszabb távon is jelentős mértékű komparatív előnyöket olapozhatnak meg a magyar iparban.

A gazdaságpolitikai szándékokat illetően 1978-ban új szakasz kezdődött. A megvaló- sulást azonban számottevően befolyásolta.

hogy a gazdaságpolitika prioritósóvá a tő- kés egyensúlyi viszonyok javítása vált, ami nagyobb méretekben csak importkorlátozós révén volt megvalósítható. és a nyolcvanas évek elejének magyar gazdaságában külön- féle kényszerek miatt a tőkés exporttal szem- ben ís a devizaszerző funkció teljesítése az elsőrendű követelmény—. A kivitelt elősorban nem jövedelemtermelő képessége, illetve ha—

tékonysága, hanem devizaszerző funkciójá—

nak teljesítése alapján minősítik és tartják fenn. Az importkorlátozás és a devizaszerző exportfunkció együttes alakulásáról a nettó tőkésexport mutatója adja a legmegfelelőbb

tájékoztatást.

A szerző által alkalmazott mérési módszer több szempontból vitatható. így például fél- revezető lehet a tájékozódás, ha a mérés olyan valutában - a jelen esetben dollár- ban -— történik, amely a vizsgált időszakban maga is jelentős értékváltozáson megy át.

A vizsgált vállalati kört illetően nem tisztá- zott az a hatás. amely az importbeszerzés

termelő és TEK-vállalatok közötti esetleges átcsoportosulásának az eredményeként ala- kult ki. Nem sokat mond a nettó export ága—

zati szerkezete sem. éppen a nettó export összegének állandó változása miatt. A szer—

ző végső következtetése azonban helytálló.

..A magyar ipar nem—rubel relációjú export- jában a megnyilvánult komparatív előnyőka nyersanyag— és óllótőkeigényes iparágakra ősszpontosulnak. Ezek a komparatív előnyök azonban egyre távolabb kerülnek a tényle- ges komparatív előnyöktől. Az általunk nem-rubel exportra konvertált KGST—import—

anyag beszerzésének és így konverziójának a feltételei egyre romlanak. ezért a nagy nyersanyagtartalmú nem-rubel export mind nagyobb mértékű népgazdasági veszteség—

forrás. A gépiparban pedig a nettó nem- rubel export kedvezőtlen vállalati szerkeze- te okozta azt, hogy a megnyilvánult kom- paratív előnyök jobb kihasználására irányu- ló törekvés ugyancsak növelte az exportból eredő veszteségeket. Megnyilvánult kompa- ratív előnyök elsősorban tartósan ingatag helyzetű s többnyire nem a legkorszerűbb termékeket exportáló gépipari vállalatoknál

mutatkoznak.

A jelentős megnyilvánult komparatív elő- nyök mellett nem-rubel exportot lebonyolító iparvállalatok köre szinte teljesen állandó.

Ha a magyar ipar megitélésében a deviza—

szerzés továbbra is elsőrendű követelmény marad (.a megnyilvánult komparatív előnyök paradoxona'). egy olyan vállalati kör kiala- kulásának a veszélye fenyeget, amely mint- egy különállá exportszektorként, a népgaz—

daság egyéb területein érvényesített haté- konysági követelményektől függetlenül mű- ködik." (180. old.)

Az ipari termelés tényezőintenzitási ará—

nyai változására, illetve a termelés munka- erő- és fizikaitőke-intenzitására az ágazati termelési költségek. valamint a bérköltségek és az értékcsökkenési befizetések arányából következtet a szerző. Megállapítja, hogy a vizsgált hatéves időszakban a teljes ipar re- lativ költségarányai lényegesen nem változ- tak. Ugyanakkor a vizsgált időszak folyamán nem jelentéktelen mértékben megnőtt a tő- keigényes termelés költségeinek súlya. Az abszolút eszközigényes termelés aránya 1978 és 1982 között 14.6-ről 15.3 százalékra.a re- latív eszközigényes termelésre jutó költség- hányad pedig 21,3-ről 27.0 százalékra nőtt.

A magyar ipar szocialista és tőkés külke- reskedelmi forgalma között az exportban és az importban egyaránt jelentős áruszerkezeti különbségek mutatkoznak. Ezek alapján Ma- gyarország egyfajta ..intermedier" gazdaság- nak tűnhet Kelet és Nyugat között. Több eset- ben megfigyelhető. hogy a kétféle árustruk- túra egymásnak szinte tükörképe. Az export és az import áruszerkezete olyan irányba

változott. hogy Magyarország a kereskedel;

men keresztül a nemzetközileg felértékelődő termelési tényezőből közvetett exportját. fa nemzetközileg leértékelődő termelési ténye—

zőből pedig közvetett importját növelte.

Végül a szerző összefoglalja az elemzés fontosabb következtetéseit. Ezek közül érde—

mes idézni a megnyilvánult és a tényleges komparatív-előnyökkel foglalkozó tételt. —

,.A magyar ipar nem—rubel relációjú ex- portjában látszólag a nyersanyag- és álló—

tőke-igényes iparágakra koncentrálódnak a komparatív előnyök. Ezek azonban egyre tá—

volabb kerülnek a tényleges komparatív elő—

nyöktől, mert a KGST-eredetű importnyers- anyag beszerzésének s így nem—rubel ex- porttá való konverziójának feltételei egyre romlanak. A növekvő tőkeköltségek miatt :!

tőkeintenzív nem-rubel export ugyancsak—egy- re iobban megterheli a magyar gazdaságot.

A megnyilvánult és a tényleges komparatív előnyök között a nem-rubel exportban'a gép- íparban a legkisebb a különbség, de itt ked—

vezőtlen a nettó nem-rubel export vállalati megoszlása. igy a megnyilvánult komparatív előnyök iobb kihasználására irányuló törek- vés ebben az ágazatban is veszteséget oko-'

zott.

A nem rubel kereskedelemben csak vi—

szonylag kevés vállalatnál mutatkoznak ie- lentős megnyilvánult komparatív előnyök, s ezek évről évre szinte mindig ugyanazok a vállalatok. .A megnyilvánult komparatív elő—

nyök paradoxonának' fokozott érvényesülése egyáltalán nem kizárható lehetőség." (206;

al .

A szerző e problémával foglalkozó további megállapításai szerint:

,.A komparatív előnyök hagyományos meg- közelítéseivel ellentétben .. . korántsem csu- pán a termelés szférájában realizált előnyök biztosítanak sikeres helytállást, hanem ma már számottevő a forgalmi szférában elér—

hető előnyök szerepe is. . . .

. . . A komparatív előnyök technológiai, il—

letve a műszaki fejlődéssel összeiüggő ténye- zői . . . egyre jobban befolyásolják a terme- lési tényezők minőségét és felhasználásuk hatékonyságát is. . .

...A komparatív előnyök kialakulásában növekvő szerepet játszik a termelési ténye- zők közvetlen nemzetközi áramlásának inten-

zívebbé válása." (208—209. old.)

A termelés és az export jelenlegi struktá- rában való fenntartásának (: termelési té- nyezők belföldi költségei s a magyar terme- lési tényezők nemzetközi értékelése oldaláról egyre nagyobb az ára. Ezt az árat csak a belföldi felhasználás és a fogyasztás további korlátozásával, tehát végeredményben a ter—

melésitényező-álloma'ny bővülésének fékezé- sével, és minőségének rontásával lehet meg- fizetni.

..A gazdaságpolitikai hatásnak, illetve be- avatkozásnak nagyrészt a két, illetve három felhasználásával kapcsolatban kellene érvé- nyesülnie. Ezen túlmenően ki kellene terjed—

níe a komparatív előnyök nem termelési iel- legű tényezőire éppúgy, mint a nemzetközi tényezőmozgás szélesebb körű elősegítésére, a termelési tényezők minőségének a megja- vítására." (210. old.)

Az ismertetett mű alapvető érdeme. hogy szakszerű. alapos és aktuális tájékoztatást ad (: komparatív előnyök elméletrendszeré- nek fejlődéséről, az ezzel kapcsolatos kuta—

tásokról. A nemzetközi szakirodalom áttekin—

tése kapcsán számos olyan elméleti megál- lapításra jut, amelyek külgazdasági kapcso- lataink aktuális problémáinak a megítélését tehetik megalapozottabbá, emellett a továb- bi kutatásokhoz igen sok módszertani ötle- tet, elképzelést nyújt. A magyar gazdaság külgazdasági teljesítményének megítéléséhez azonban — a komparatív előnyök elmélet—

rendszere alapján — már az eddigi kutatási eredmények is több fogódzkodót adnak a könyvben foglaltaknál. Csak példaszerűen említem a bővítés lehetőségeit.

—- Fontos elméleti megállapítás, hogy az

"intermedier" fejlett országoknak .,. .. a leg—

fejlettebb országokkal folytatott kereskedel- mében komparatív előnyei a fejlődő orszá- gok. a fejlődő országokkal lebonyolított for—

galmában pedig a legfejlettebb gazdaságok komparatív előnyeihez hasonlóan alakulnak."

(108—109. old.) Mit jelent ez Magyarország vonatkozásában? Esetleg a magyar pozíció- ból ado'dó determináció miatt a külgazda- sági kapcsolatok építésének lehetőségét és módját első helyen mégsem az .,aktuális gazdaságpolitika". hanem a piacra jutás ob- jektiv feltételrendszere határozza meg?

— A tőkés- és (: KGST—export eltérő kom- paratív előnyei minősítésénél talán mégsem elegendő arra szorítkozni. hogy ..A magyar gazdaság Kelet—Nyugat közötti közvetett ter—

melésitényező-mozgást elősegítő szerepe mi- att nyugati exportjában a valóságosnál job- ban ellátottnak látszik tőkéből. KGST-kivite- lében pedig a szakképzett munkaerő és a technológiai bázis tekintetében". (207. old.) Valójában arról van szó. hogy a magyar ér- dekek érvényesítéséhez (a termelésitényező- ellátottságnak megfelelő exportszerkezet ki- alakításához) a KGST-országokat illetően igen kedvezők, a tőkés országok vonatkozá- sában pedig nagyon kedvezőtlenek a felté- telek. Ezzel összefüggésben kissé túlzottan egyoldalúnak tűnik a szerzőnek az integrá- ciók teljesítménykényszert csökkentő hatósá- ról Belgium kapcsán kifejtett nézete.

— Sem a tőkés országok. sem a KGST-or- szágok nem alkotnak homogén országcso- portot. Tanulságos lenne, ha a komparatív előnyök érvényesülését a főbb országcsopor- tokra (fejlett tőkés országok, Közös Piac.fej—

lődő országok, a Szovjetunió. a Magyaror—

szágnál fejlettebb kis KGST—országok stb.) vonatkozóan részletezőbben és mélyrehatób-

ban is megvizsgálnánk.

A közreadott tanulmány egy állandóan fej—

lődő kutatási folyamat felhalmozódott ta- pasztalatait foglalja össze, egy adott idő- pontban. Véglegesnek tekinthető válaszokat már csak ezért sem adhat a téma kapcsán tárgyait kérdésekre. Az eddigi kutatási ered- mények ismertetése és a magyar gazdaság- ra vonatkoztatott. rendkívül gondolatgazdag problémafelvetés azonban igen hasznos hoz- zájárulás külgazdasági politikánk jobb meg-

alapozásához.

Osváth Lajos