• Nem Talált Eredményt

4 4 5 6 8 10 11 12 12 14 14 16 18 20 22 23 24 25 25 26 28 29 29 30 31

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "4 4 5 6 8 10 11 12 12 14 14 16 18 20 22 23 24 25 25 26 28 29 29 30 31"

Copied!
32
0
0

Teljes szövegt

(1)
(2)

KÖZLEKKAR HÍREK

LEAN SZAKMÉRNÖK KÉPZÉS A KATEDRA MÁSIK OLDALÁN - DR. MÁNDOKI PÉTER

VOLT KÖZLEKES HALLGATÓ - SZOKOL ROLAND

A DÁNOK ÉS AZ ELSŐ LÉPÉS PÓTKERÉK NÉLKÜL

KÖZÉLET

BESZÉLJÜNK RÓLLA - KANAPÉN INNEN ÉS BARÁTOKON TÚL

KÖZLEKEDÉS A BKK NÉGY ÉVE INNI VAGY TEKERNI?

INTERJÚ PAPP ARNOLDDAL AZ INDYCAR HANYATLÁSA EURÓPAI UNIÓS TÁMOGATÁSOK AZ AUTÓK AERODINAMIKÁJA SOLAR IMPULSE

SZÓRAKOZÁS

INTERJÚ VARGA LIVIUSSZAL AJÁNLÓK

KOLI KONYHA NYEREMÉNYJÁTÉK NEM MI MONDTUK HUMOR

KÉPMONTÁZS 4

4 5 6 8

10 11

12 12

14 14 16 18 20 22 23 24

25

25

26

28

29

29

30

31

(3)

Felelős kiadó Németh Úgy. Ákos Zoltán

Felelős szerkesztő Dominik Parfüm Zsolt

Kari lap felelős Somogyi Szocrendszer József

Főszerkesztő Munkácsi 1414 Kristóf Főszerkesztő helyettes

Majkut Nikiné László Rovatvezetők Ádám Zokni Zsuzsa Csenki LenkiCsilla Lilla Somogyi madmax Imre Stefán Csonti Péter Zentai LoveYouBaross Zsófia

Tördelőszerkesztők Darázsi Csakratisztító István

Greffer AdjadRózsi Kinga Lábas ExELTE István Munkácsi sokleszezígy Kristóf

Révész János Zeitler TopGear Mátyás

Olvasószerkesztők Dajka Rendező Gábor Fehér Félmaraton Tamás Mentés TudokCsúnyánIsBeszélni Dorina

Tenk MrInternational Csaba Onódi Aero Péter Zsubori Ióó-Ióó Eszter Waszlavik FirstLady Eszter

Grafikus Mentés Képként Dorina Somogyi Sportszertár Imre

Zsubori Karikatúra Eszter Címlap fotó Terjék Ki nyert? Tamás

Terjesztési felelős Somogyi Markos Imre

Szerzők Bortei-Doku Dán Shaun Csenki MárMegint Gólya Lilla

Erdélyi Néger Péter Fehér KváziFőszerkesztő Péter

Jernei Marcik Márton Kalóz Jack Viktória Mácsai ismétBME Domonkos

Mentés Pszicho Dorina Onódi Tanárúr Péter Papdi Madárcsicsergéses Tamás

Somogyi Szotyoládé Imre Spohn HolACikked Márton

Stefán CsakEgySör Péter Strausz Pavilonmászó Péter

Tenk Kézműves Csaba Zeitler Lépcsőnle Mátyás

Zsubori OFF Eszter

Közhír

2014 Szeptember

Mélyen Tisztelt Olvasó! 79/1

Az ember élete folyamatos változás. A gólyák számára új dolog az egyetem, a végzősöknek a munka világában kell helyt állniuk, mindenki más számára pedig éppen elég az élet. Változ- ni nem könnyű, de érdemes, hiszen ez teszi érdekessé, izgalmassá, szóismétlést használva változatossá, vagy adott esetben éppen túlél- hetővé az életünk. Mindannyian azért jöttünk egyetemre, hogy ne egy gyártósor örökké futó szalagja elött tölsük el napjaink. Ezt az a célt ne felejtsétek el a hétköznapokban sem, ne hagy- játok, hogy a megszokás, a folytonsosság, vagy az unalom bedaráljon titeket. Minden reggel új nap kel, és ezzel együtt te is kicsit megújulsz.

Ami ma hatalmas dolognak tűnik, az is csak egy jelenet lesz az életed során. Új célok, új embe- rek, új tapasztalatok és új szerelmek, ami mö- gött a régi élmények sokszor mosott, ma már a szekrényben őrzött szép emléknek tűnnek. Ez a gondolat elsőre egy elcsépelt mosószerrek- lámnak tűnik, de gondoljatok csak bele, hogy mi lényeges számotokra abból, amit tíz éve még fontosnak gondoltatok! Az elmúlt időszak leg- szebb emlékeit és értékeit megőrizve, de a má- ban és a holnapban keressétek magatokat! Ott, ahol még bármit elérhettek, amire vágytok. Az egyetem legfontosabb érdeme, hogy megtanít titeket az önállóságra és a célok elérésének mi- kéntjére. Az én fejemben a gondolkodás melett ez a képesség az, amit az értelmiségnek emle- getett, és sokszor negatívan használt szó takar.

A szerkesztőség elérhetőségei:

1114 Budapest, Bartók Béla út 17.

E-mail: kozhir@kozlekkar.hu kozhir.bme.hu

kozhir.blog.hu /kozhir Nyomás:

Multiszolg Bt.

2600 Vác, Kandó K. u. 20/B Készült 700 példányban

MUNKÁCSI

KRISTÓF

(4)

A BME Hallgatói Innovációs Központ, a Műegye- temi Technológia és Tudástranszfer Iroda és a Pro Progressio Alapítvány pályázatot hirdet hasznosítható innovációs projektek felkutatásá- ra és támogatására, döntően hallgatók vagy a tu- lajdonukban lévő kezdő innovatív vállalkozások számára. A pályázat célja bármely innovatív ötlet, elképzelés részletes kimunkálása, adott esetben szabadalmaztatása, termék esetén a prototípus elkészítése, és az eredmények hasznosítási lehe- tőségeinek kidolgozása. Beadási határidő:

2014. szeptember 30.

A Nagyvállalatok Logisztikai Vezetőinek Klubja is- mét megszervezi az egymillió forint összdíjazású csapatbajnokságot a jövő logisztikusainak.

A második alkalommal meghirdetett országos logisztikai csapatbajnokság  célja a nappali ta- gozatos hallgatók tehetséggondozása, lexikális tudásuk, vezetői és innovációs készségeik fej- lesztése gyakorlati jellegű logisztikai problémák megoldásán keresztül.

A versenyre nevezni 5 fős csapatokban, egy fel- készítő tanár részvételével lehetséges 2014. ok- tóber 27. éjfélig.

Az egyetemi könyvtár (OMIKK) 2014. szeptem- ber 1-30-ig kari hovatartozástól függetlenül praktikus könyvtári sétára invitálja az érdeklő- dőket. Aki ellátogat hozzájuk, tanév közben már ismerősként térhet vissza tankönyvlistájával, feladataival. Elegendő érdeklődő (legalább 8-10 fő) esetén a túrák hétfőtől csütörtökig naponta 14 órakor indulnak.

„Kimagasló szakmai munkája elismerése- ként  Magyar Érdemrend Középkereszt  polgári tagozat kitüntetésben részesült Kövesné dr.

Gilicze Éva, Széchenyi-díjas közlekedésmérnök, az MTA doktora, a BME Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Kar Közlekedésüzemi és Közle- kedésgazdasági Tanszék professor emeritája.”

(Forrás: EMMI)

„Darányi Ignác Díjat kapott  Dr. Kovács Endre, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudomá- nyi Egyetem Vasúti Járművek, Repülőgépek és Hajók Tanszék  nyugalmazott adjunktusa  a környezeti hatásvizsgálat magyarországi meg- honosítását megalapozó kutatásai, valamint a belsőégésű motorok környezetszennyezését vizsgáló kutatások eredményeinek szintetizá- lásához és elterjesztéséhez való nagymértékű hozzájárulása elismeréseként.” (Forrás: FM)

A Kari Tudományos Diákköri Konferenciá- ra online módon az egyetemi TDK portálon (www.tdk.bme.hu), a kari oldalon a jelentkezési lap értelemszerű kitöltésével lehet jelentkezni 2014. szeptember 26. 12 óráig. Az elkészült dolgozatokat és azok egyoldalas összefoglalóit az egyetemi TDK portálra kell feltölteni, valamint egy nyomtatott példányt a konzulensnek leadni 2014. október 27. 12 óráig. A dolgozat és az egy- oldalas összefoglaló formai követelményei, az ütemterv és egyéb segédletek az egyetemi TDK portál kari oldalán találhatók meg. A konferencia időpontja 2014. november 11. kedd 9 óra.

A 2014/2015. tanév I. félévében havonta fo- lyósított tanulmányi ösztöndíjat, rendszeres szociális ösztöndíjat, Bursa Hungarica ösz- töndíj intézményi részét, kari BME ösztöndí- jat, köztársasági ösztöndíjat, külföldi hallga- tók miniszteri ösztöndíját, alaptámogatást az alábbi kifizetési időpontokig utalják át:

2014. október 10. (péntek) 2014. november 10. (hétfő) 2014. november 18. (kedd) 2014. december 15. (hétfő)

Hírek

Ötlettől az üzletig - Műegyetemi innovációs projektverseny

Országos Logisztikai Csapatbajnokság

Gólyatúrák a könyvtárban

Oktatóink elismerései

Kari TDK

Kifizetési időpontok

Közhír

|

Közlekkar

23:00 22:00 21:00 20:00 19:00 18:00 17:00 16:00 15:00

Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap

Szelektor

C’mon Magyar Lelátó

Fakepofák Hírművek

Hangár Fakepofák

NightLife

NightLife

Top10 Party Baross TOP30

Szelektor

A Baross Rádió műsorai az őszi félévben

Élő műsorok Ismétlések A rádiót a Baross Rádió Facebook-oldalán, a Live

gomb megnyomásával tudod hallgatni.

Baross TOP30

Ütköző

Rigalánc

Naughty Wednesday

Fülpiszka

Top10 Party

C’mon

Rigalánc

Magyar Lelátó Hírművek

Ütköző

Fülpiszka

HangÁr

Naughty Wednesday

(5)

bALEK keresztelő szakestély Gyűrűavató szakestély HaBár záróbuli Szilveszter

|

Közhír Közlekkar

Kezdjük az áttekintést a honlappal. Mes- termunka. A www.lean.bme.hu oldal az egyik legjobb egyetemi oldal, amit eddig láttam. A Windows 8-ra emlékeztető stílus egyszerű és le- tisztult, négyzetekben egyértelmű menüpontok- kal. Nincs túlbonyolítva, nincsenek eldugott infor- mációk. Bár minden tanszék honlapja ilyen lenne!

Magát a képzést a kari Munkavédelmi To- vábbképző Központ és az Anyagmozgatási- és Logisztikai Rendszerek Tanszék szervezi mind- azok számára, akik legalább BSc/BA szintnek megfelelő oklevéllel rendelkeznek. „Nem szá- razak lesznek az ismeretek” – mesélte Koszto- lányi János. A két féléves, 60 kredites képzés az előző tanulmányoktól függően kétféle oklevelet ad: a mérnöki szakot végzetteknek Lean folya- matfejlesztő szakmérnök, az egyéb, például humán területen végzettek pedig a Lean folya- matfejlesztő specialista megnevezést írhatják be az önéletrajzukba. További érdekességek és információk a videóval együtt megtalálhatók a www.lean.bme.hu oldalon.

A képzés sok logisztika szakos hallgató ér- deklődését felkeltette, ezért egy rövid interjú alkalmával feltettem neki azokat a kérdése- ket, melyek a diákokat is érinthetik. Milye- nek voltak a visszajelzések?

Alapvetően pozitívak. Úgy tűnik, hogy az ipar megértette, hogy mi mit szeretnénk nyújtani.

Klasszikus értelemben véve mérnöki vonalon nem volt eddig ilyen képzés Magyarországon, holott nagy a kereslet a mérnök végzettségű le- anesekre. Ezért, szinte minden reklámozás nél- kül már közel 40, főleg iparból visszatért szakem- ber jelentkezett eddig az első indításra.

Ezek szerint inkább nekik való, mint a frissen végzett egyetemistáknak?

Más szemléletmód alapján lett felépítve, mint egy klasszikus graduális képzés. Persze iskolarendszerű, szakmérnöki diplomát ad, de valami tapasztalat nem árt mérnöki vonalon, hogy az illető sikeresen hasznosíthassa azt, amit oktatunk, ez ugyanis a sikeresség egyik fontos mércéje. Valószínűleg egy frissen végzett hall- gató is tudná teljesíteni a követelményeket, de szerintünk sokkal hasznosabb, ha érezte már a

„műhelyszagot”, és úgy tér vissza.

Ennek ellenére ez nem egy vonzó alternatíva az MSc-hez képest?

Azt gondolom, hogy nem kellene, hogy alter- natíva legyen. Egy BSc-s egyetemista még nem rendelkezik azzal a gyakorlattal, ami ennek a kur- zusnak a sikeres teljesítéshez szükséges. Mindig hangsúlyozzuk, hogy a BSc diploma csak egy ál- lomás, ne hagyják abba a tanulmányaikat.

Másrészről, maga a képzés tényleg vonzó, hiszen ez volt a célunk. Amikor összeállítottuk a tananyagot, megkérdeztük a vállalatokat, hogy jónak látják-e, mi a véleményük, és ezek alapján módosítottuk a dolgokat. Szeretnénk nem azért tanítani valamit, mert az ”elő van írva”, hanem mert úgy gondoljuk, hogy az a fontos, hogy va- laki jó szakember legyen. Ennek majd lesznek visszacsatolásai az MSc, sőt, a BSc képzésekre is, de ehhez idő kell.

Egyébiránt a kari képzések felülvizsgálata je- lenleg is zajlik a háttérben, amiből a diákok még nem látnak semmit. Sok tényezőt kell mérlegelni.

Figyelni kell a szakma, az egyetem és a hallgatók igényeit is, valamint még további szempontokat.

Kirajzolódni látszanak bizonyos átalakítási lehe- tőségek, de sok résztvevővel kell együttműködni, ami nem megy egyik napról a másikra. Ez sajnos egy hosszabb folyamat, nem is beszélve arról, hogy bizonyos képzéseknek jelenleg is több vari- ációja fut egymás mellett.

Az érthető hallgatói panaszok mellett egyúttal tegyük hozzá, hogy az a tudás, amit most okta- tunk, az versenyképes. Erre az egyik legjobb példa a logisztikai csapatbajnokságon elért kari sikerek.

Akkor mit javasol a hallgatóknak?

Végezzék el az alap-, és a mesterszakot is, utána töltsenek el pár évet a munka világában, majd onnan jöjjenek vissza a lean szakmérnöki képzésre.

Idén októbertől új szakmérnöki képzés indul a karon. Óriási hír, gondoltam, és fel is véstem a naptáramba a június 3-i tájé- koztató konferencia dátumát.

Aztán az egyetemi valóság visz- szarángatott egy pót-zárthelyi erejéig, és szomorúan vettem tudomásul, hogy erről is lema- radok. Pár héttel később pozi- tív csalódásként fedeztem fel, hogy a tájékoztatóról készültek videók, amik felkerültek az in- ternetre. Mi ez, ha nem lean?

Nem lesznek szárazak az ismeretek

Beszélgetés dr. Bóna Krisztiánnal

MÁCSAI

DOMONKOS

Idén szeptember 27-én rendezik meg a Kutatók éjszakáját, melynek keretein belül a BME is renge- teg programmal és érdekességgel várja a tudo- mány világába látogatókat. A részletes program elérhető a www.kutatokejszakaja.hu honlapon.

Idén is megrendezik karunk hagyományos foci bajnokságát a Baross Gábor Kollégium dü- höngőjében. A részletes információkat tartal- mazó versenykiírás és a nevezési lap a www.

kozlekkar.hu oldalon található. A nevezéshez szükséges dokumentumot az ironhook@kozlek- kar.hu-ra kell elküldeni 2014 szeptember 20-ig.

A nevezési díj az előző idényben nem neve- zett csapatok számára 5 080 Ft, míg az előző idényben is részt vevő csapatok számára és lány- csapatoknak 2 540 Ft, melyet a csapatkapitány- nak kell befizetni a www.kolinet.bme.hu oldalon.

A kolinet.bme.hu oldalon elérhetők az őszi félévre érvényes kondi-és kardióbérletek a Ba- ross Gábor Kollégium termeibe. A webáruház- ban történő vásárlást követően az iroda@koz- lekkar.hu címre el kell küldeni a hallgató személyi igazolvány számát, kollégiumi kártya számát, arc- képet és a vásárolt bérlet pontos típusát, hogy a titkárnők ki tudják állítani a kívánt bérletet.

A félév során az alábbi alkalmakkor ingyenes a vendégfogadás a Baross Gábor Kollégiumban:

november 7.

december 12.

december 16.

december 31.

Rakparti szlalomoarti szeptember 27-én felbőgnek a motorok a Műegyetem rakparton.

Szériaautók, és bólya kerülgetésre kihegye- zett versenyautók mérkőznek meg a legjobb időért. Gumifüst, benzinszag, versenyszellem.

Ott a helyed!

Kutatók éjszakája

Iron Hook focikupa

Kondi-, kardióterem bérlet

Ingyenes vendégfogadás

Rakparti szlalomparti

(6)

Egy közlekedési hálózat alapvető feladata, hogy kapcsolatot teremtsen egy ország, város távoli pontjai közt. Ideális esetben jó kapcsolatot. Talán ez az oka, hogy karunk Közlekedésüzemi és Közlekedésgazdasági Tanszéke teljes természetességgel épít ki jó kapcsolatot a hallgatósággal, a szakmai világ partnereivel, és nem utolsósorban saját berkein belül, oktatói közt.

Minden a kapcsolatokon múlik?

Évadnyitó tanárinterjúnkban olyan oktatót szerettünk volna megszólítani, akivel a gólyák is találkozhatnak az előadókban. Mándoki Péter tanár úrnak viszont nem kell búcsút mondani a Közlekedési rendszerek teljesíté- sét követően, hiszen szakirányos tárgyakon, így például közlekedési információs rendsze- rek II-n (KIR 2) már családiasabb légkörben láthatjuk viszont. Tudatos döntés volt, hogy elsőtől az utolsó félévig tanítson valamilyen tantárgyat?

Ez történelmileg alakult ki, ha szabad így fogal- mazni. A KIR 2-t, illetve az elődjét legalább tizenöt éve oktatom. A közlekedési rendszerek ellenben egy viszonylag új tárgy, Kövesné tanárnő adta át nekem a megtartását, miután a kétciklusú képzés tanterve kialakult. A hibrid BSc képzésben a tárgy- nak az volt a szerepe, hogy minél több hallgatót a közlekedésmérnöki szakra vonzzunk, hiszen min- denki, leendő közlekedés-, jármű- és logisztikai mérnökök egyszerre hallgatták. Ez egyfajta fele- lősséggel járt, de nagyon örülök, hogy a képzések szétbontásával is megmaradt a tárgy nálam.

A KIR2-t pedig azért tartom szívesen, mert olyan dolgokat feszeget, amik a valós élethez kö- zeliek. Az egyetemen sokszor lezárt, szilárd bu- rokban tartott ismereteket is oktatunk, ez a tárgy pedig próbál kimutatni a gyakorlat felé, ahol nem minden fehér és fekete. Ennek a visszaigazolását a munkám során is nap mint nap látom. Itt vannak az egyetemen is a nagy információs rendszerek, és nagyon sokat küzdünk, hogy ezek, így például a Neptun, valahogyan szinkronban maradjanak.

Így szeptemberben még mindenkiben él a legutóbbi tárgyfelvétel kudarcainak emlé- ke. Egy Youtube-on terjedő paródia szerint egy közlekkaros is meg tudná írni rendesen a Neptunt, persze Delphiben. A szakirányos hallgatók programozói képességeire tanár- ként rálátva, mi a véleménye?

Talán meg tudja... Ha megvan a specifikáció, akkor meg tudná csinálni, azzal nincs is probléma.

A folyamatos karbantartás és üzemeltetés, ami a Neptunnál elképesztően sok erőforrást köt le.

Talán ez a pozitív hozzáállás az oka, hogy a KUKG-nak hagyományosan jók a kapcsolatai a külvilág szakmai szereplőivel. Példának okáért, ma már mindegy, hogy egy fővárosi közlekedési beruházás tervezését mely mérnökiroda nyeri el, a hozzá szükséges forgalomszámlálásokon szin- te biztos, hogy a tanszék által szervezett hallga- tók állnak mérőlappal kezükben az utak mentén.

Próbálkozunk, hogy élő kapcsolataink legye- nek piaci szereplőkkel, a kollégák most is épp egy munkamegbeszélésen vannak. A cégek vala- miért ragaszkodnak hozzánk, mi pedig ragaszko- dunk a saját diákjainkhoz, hiszen fele annyit kell magyarázni nekik, mint egy külsősnek. Nem tu- dom, hogy mi a titka, próbálunk figyelni a cégek igényeire és próbálunk figyelni a hallgatókéira is, még ha ez nekünk az adott pillanatban nem is mindig olyan jó. Rágják is a hallgató kollegák a fülünket, ha nincs épp munka. Próbálunk tisztes- ségesen dolgozni, és a szakmaiságot valameny- nyire belevinni a feladatokba. Ezt már a tárgya- lások során is elmondjuk a megbízónak, hogy mi

az, ami nem valósítható meg: éjszakai számlálást kietlen területen nem célszerű például egyedül végezni, ilyenkor mindig mérőpárokat osztunk be. Közben persze a cégek felé is költséghaté- konynak kell maradnunk.

A forgalomszámlálások révén sok hallgató már BSc-s korában megismeri a tanszéket, ennek következménye, hogy a tanszéknek nem lehet panasza PhD-hallgatók terén sem az utánpótlásra?

Észrevettük, hogy ha nincs utánpótlás, akkor rövidesen zűrös helyzetbe kerülhet a tanszék, hiszen nagyon rossz, ha nem tudjuk a saját ma- gunk utódait kitermelni. Próbáljuk a hallgatókat

„befűzni”, elmondjuk a doktorálás előnyét-hát- rányát. A doktoranduszi ösztöndíj nem valami versenyképes, de így teljes erőbedobással lehet a doktori téziseire koncentrálni. Elméletben von- zó lehet a kötetlen munkaidő is, de rendszerint még mindig a munkahelyen lehet a legnagyobb hatékonysággal dolgozni. A tanszék emellett tö- rekszik arra, hogy a hallgatókkal egy legalábbis normális kapcsolatot alakítson ki. Ez nem azt jeleni, hogy túl engedékenyek lennénk, de a tisz- tességességre mindig törekszünk.

Ezt az St 4. emeleten uralkodó általános han- gulaton is lehet érezni.

Most egy jó csapat dolgozik a tanszéken, ennek ellene dolgozik, hogy mindenki százféle munkát végez, ami csökkenti az egymással tölt- hető időt, de folyamatosan próbálkozunk, koráb- ban például egy kihelyezett tanszéki értekezlet- Közhír

|

Közhír

|

Közlekkar

(7)

tel a Vasúttörténeti parkban. Az egyetemen elég jellemző hogy az ember elszigetelődik a saját kis területén belül, mi azért próbálunk nyitni egymás felé. Egyik eszköze ennek a bevált közö- sebéd-szokásaink. A hallgatók ne is furcsállják, ha 11:00-kor senkit sem találnak a tanszéken.

Sokszor több dolgot el lehet intézni ebéd köz- ben egymás közt, mint a nap hátralevő felében.

Szintén a kar hallgatói közül ült át az okta- tók közé, de közben még mérnök-közgaz- dászi címet is szerzett. Tudna erről bőveb- ben mesélni?

94-ben végeztem itt a közlekkaron, azóta ta- nítok egyre többet. Szívesen csináltam az itteni feladatokat, és tetszett az oktatás is. Már az okle- velem után, Kövesné tanárnő javaslata volt, hogy posztgraduális képzésként ne csak az akkoriban igen népszerű számviteli főiskolát, hanem a köz- gázon a mérnök-közgazdászi egyetemi képzést végezzem el. Ezzel végül jól is jártam, hiszen a későbbi feladataimhoz jól jött, hogy legalább minimális szinten ismerem a gazdasági folyama- tokat. Ezzel párhuzamosan végeztem Drezdá- ban is egy képzést, ami európai okleveles köz- lekedésmérnöki végzettséget adott. Nagyjából ugyanazt tanultuk német nyelven, mint amit itt a közlekkaron tanultam, de mégis kitágította a látókörömet a nemzetközi tapasztalat.

Közben a BME is igyekszik tágítani a látókö- röket, 2015 szeptemberében indul a Susta- inable Urban Developement MSc-képzés, erről mit lehet már tudni?

Sokat még nem tudok róla mondani, de na- gyon bizakodva nézek elébe, hiszen mi is részt fogunk venni benne. Szorosan együttműkö- dünk ennek keretében a többi karral, és remél- jük, hogy ennek meglesznek a hozadékai a saját képzéseinkben is.

Doktori disszertációját a városi közleke- dés minőségi mérőszámai témakörében írta. Mi a személyes véleménye, hogyan változott a közlekedés minősége Budapes- ten, a BKK megalakulásával?

Nagyon döcögősen indult, egy ideig csak azt lehetett látni, hogy a BKK-nál egyre több mun- katársat vonnak magukhoz, aztán egyszerre nagyon beindult. Azóta kifejezetten pozitív a létrejöttük, minden kérdésre adnak valamilyen logikus válaszlépést. Fennállásának négy évé- ben először az apró, majd egyre jelentősebb fejlesztéseken keresztül több változás volt, mint sokszor évtizedeken keresztül. Végre valóban olyan emberek tervezik a közlekedést, és lehető- ségük is van tervezni, akik tényleg utaznak vele, és ha egy változtatásnak szükségét látják, meg is csinálják, viszonylag gyorsan, hatékony döntési mechanizmussal. Ilyen szempontból majdnem mindegy, hogy milyen kék színű a busz, az érzé- kelt minőség javul.

Hogy ne csak a kék buszokról, hanem a zöld bi- ciklikről is szót ejtsünk: a BuBit próbálta már?

A BuBit nem használtam még. Én elég mesz- sziről és sokat járok kerékpárral, úgyhogy az egy irányban 14 kilométeremmel kiesek a BuBi szol- gáltatási területéből, de biztos, hogy ki fogom próbálni, például ha nincs itt a biciklim. Nem

vagyok olyan elhivatott kerékpáros, mint példá- ul Tokodi Jenő kollégám, aki novemberben vagy decemberben is biciklivel érkezik.

Mik a tapasztalatai a nyeregben ülve?

A csomópontokban kell nagyon vigyázni. A Petőfi hídnál egy taxis próbált egyszer majdnem elütni és utána rendkívül csúnyán beszélt, a töb- bi kerékpáros felvette vele a verbális harcot, én nem tudtam megnyikkanni se.

És mi a helyzet a mélyen tisztelt autókkal?

Amikor én még ide jártam, a közlekkaron ingyen lehetett jogosítványt szerezni, Melegh Gábor tanította a KRESZ-t. Az előttünk levő év- folyam még teherautóra is kaphatott, nekem már csak B-s van, se villamos, se busz. Irigyel- tem azokat, akiknek volt, én nem is vezethettem villamost forgalomban...

...csak forgalomban nem?

Telephelyen persze azért kipróbáltam, ve- zető felügyelete mellett. Azóta is sajnálom,

hogy megszűnt ez a jogosítványszerzési lehe- tőség, tán majd egyszer be tudjuk újra vezetni.

Nem árt, ha egy közlekkarosnak van jogsija, a közútról is kell némi közvetlen tapasztalat.

Vagy legyen kiváló tömegközlekedő, vagy re- pülős, vagy hajós vagy valami hasonló. Mi a tanszéken a kollegákkal is kombináljuk a köz- lekedési módokat, ha valaki kocsival is jön, to- vább a városba már teljesen felesleges autóval menni, tömegközlekedéssel megyünk tovább, vagy reményeink szerint hamarosan BuBival.

Én néha akkor is tömegközlekedéssel utazom, ha abszolút nem kéne, mégis hogy a csudába beszéljek tömegközlekedésről, ha nincsen élő, napi tapasztalatom?

fotók: Könnyű Bence

|

Közhír

SPOHN MÁRTON

Közlekkar

(8)

Már gimnázium alatt is ez az irány érdekelt, vagy ekkor még más elképzeléseid voltak a továbbtanulással kapcsolatban?

Nekem régóta a repülőmodellezés a hob- bim, azon belül is a rádió-távirányítású gépek.

Mivel ez már gimi alatt is érdekelt, így célirá- nyosan mentem a Műegyetemre. Akkoriban még csak a Közlekedésmérnöki karon volt ilyen jellegű képzés, ezért nem volt kérdés, hogy ide jelentkezzem.

Az egyetem alatt volt-e olyan projektmunka, amiben részt vettél, és a légi szakmával kap- csolatos?

Nem tudom, hogy létezik-e még az egyete- men az Euroavia, de ebben a diákszervezetben tevékenykedtem, és az alapításában is aktívan közreműködtem. Ez kimondottan szakmai irá- nyultságú volt, viszont ezen kívül más projekt- munkában nem vettem részt. A diplomamun- kám volt talán egy kicsit speciálisabb, ugyanis én nem csak azt a szokásos hajtóművet számoltam végig, amit sokan előttem, hanem Gáti Balázsnál valami új téma után érdeklődtem.

Mesélnél errőlnéhány szót?

A dolgozatom a rugalmas szárnyról szólt, aminek modellezős részéhez a korábbi tapasz- talataim és rutinom segítségével egy kísérleti repülőgépet is építettem. Kellett természetesen programozni és számolni is egy kicsit, ugyanis egy-két integrál nélküli diplomamunkával nem engedik át az embert.

Úgy tudom, még most is működik az egyete- men az Euroavia. Honnan jött az ötlet, hogy belevágjatok ebbe az egészbe?

Az ötlet felbukkanása egy nagyon érdekes történet. Egy külföldi sráchoz kötődik, neveze- tesen Henry Uyeme-hez, aki az egyetem egy vendéghallgatója volt. Valamilyen csatornán hallott először az egyesületről, és ő mesélte ne- künk: „Jé, milyen szuper, hogy van ilyen Európá- ban, ti nem tudjátok?” Mi csak bambán néztünk, de néhányan nagyon belelkesedtünk az ötlet

hallatán. Utánajártam a teendőknek és az egyik ügyvéd barátom segítségével megírtuk, majd beadtuk a szükséges papírokat. A legnehezebb rész az volt, hogy a magyar állammal sikerül- jön ezeket elfogadtatni. Ezek után viszonylag könnyen mentek a dolgok, kezdetét vehették a külföldi meetingek, ahol találkozhattunk a többi tagszervezet közreműködőivel szerte Európá- ban. Az idő elteltével az aktív résztvevők mind rájöttek, hogy érdemes ezt csinálni, mert olyan kapcsolatokat lehet kiépíteni, melyek a későbbi- ekben mindenképp hasznosak lehetnek, főleg, ha valaki külföldön akar munkát vállalni.

Valóban. Nem titkolt célom többek között az ezzel az interjúval, hogy kedvet csináljak diáktár- saimnak egy ilyen jellegű tevékenységbe való be- kapcsolódáshoz, ugyanis szerintem sokan nem is hallottak még az Euroaviáról, pedig kifejezet- ten jó lehetőségek rejlenek benne.

Igen, szerintem is jó lehetőségek vannak eb- ben. Egy külföldi üzemlátogatás, melyeket rend- szeresen szerveznek, például már önmagában is remek alternatívákat biztosít, még ha másban nem is vesz részt az ember. Ha valaki pedig egy kicsit aktívabb, akár pár társával összeállva megszervezhet egy rendezvényt, melyre ilyen- kor az összes tagot meghívják.

Úgy tudom, hogy Magyarországon is volt egy meeting, amit ti szerveztetek. Hány napos volt ez az egész, vagy egyáltalán hogyan kell egy ilyet elképzelni?

Valóban így volt, 2006-ban került rá sor. A rendezvény neve „Fly in” volt, amely emlékeim szerint 5 napig tartott, tehát nem kis felada- tot jelentett a körülbelül 30 résztvevő koordi- nálása. Busszal szállítottuk őket mindenhova, például üzemlátogatásokra a Lufthansa Tech- nikhez, az Aeroplex-hez, sőt még Kecskemétre is. Szakmai előadásokat is szerveztünk, melyek keretében meghívtunk néhány embert a rep- térről, akik érdekes témák keretében arra is rávilágítottak, hogy az elmélet mellett hogyan működnek a dolgok a gyakorlatban, ugyanis a kettő sokszor egészen más.

Hallottam, hogy Svájcban dolgozol. Ehhez az Euroavia is hozzásegített, vagy más úton ke- rültél ide?

Egy kicsit segített, de nem a szervezeten belüli kapcsolataimon keresztül jutottam ki. In- kább az számított, hogy szerepelt az önéletraj- zomba, hogy aktív tagja voltam a szervezetnek, és az alapításban is részt vettem, stb. Mivel ez egy nemzetközi szervezet, ez már eleve vala- miféle nyelvtudást- illetve használatot feltéte- lezett,ami előnyt jelentett az első cégnél (egy angol-magyar design iroda), ahol dolgoztam.

Az a tapasztalatom egyébként, hogy a magyar mérnököknek jó híre van külföldön. Tudják, hogy mi nem félünk keményen dolgozni, ha kell, túlórázunk, és kellőképpen képzettek is vagyunk. Ezt mindenképp értékelik.

Most mivel is foglalkozol pontosan?

Mechanical design engineer vagyok, ma- gyarul tervezőmérnök. A mi cégünk VIP, first class és luxus kabinbelsőket gyárt. Nálunk a legdrágább anyagok kerülnek beépítésre, el- sősorban közelkeleti megrendelők számára.

Mi alapvetően nem nyúlunk a repülők szer- kezetéhez, maximum a törzsben változtatunk ezt-azt, de igyekszünk elkerülni a komolyabb módosításokat. A legkirívóbb eset talán az, amikor Satcom antennát teszünk a gépre.

Ha a megrendelő a gép belsejébe más ülésel- rendezést szeretne, az ahhoz szükséges szá- mításokat is te végzed?

Ez a valóságban egy nagy csapatmunka, így az én feladatom az alapvető koncepció és a rajz elkészítése, melyet azután az úgynevezett Stress Engineer kollégák ellenőriznek le, akik kizárólag ezzel foglalkoznak. Természetesen nekem sem árt tudnom a szilárdságtani ala- pokat ahhoz, hogy elsőre átmenjen minden az analízisen. Egyébként folyamatában zajlik a procedúra, tehát az ember elkezd tervezni valamit, majd konzultál a Stress Engineerrel és így közösen jutunk el végleges megoldáshoz.

Mennyire lehet boldogulni a karunkon szerzett diplomával?

Szokol Roland, volt repülőgé- pész szakos hallgatót kérdeztük többek között a siker kulcsáról, illetve szakmai munkásságáról.

Interjú Szokol

Rolanddal

Közhír

|

Közlekkar

(9)

Milyen programmal rajzolsz?

Meg fogsz lepődni, Autocad Lite-tal… Bor- zasztó program, de ezzel dolgozunk.

Hogy kell ezt elképzelni, látványtervet rajzolsz?

Nem, az nem mérnöki dolog. Vannak desig- nerek, akik kitalálják a színeket meg a formákat, ekkor jövünk mi és vakarjuk a fejünket, hogy hogy lehet ezt megoldani. Nekem a látványterv gyakorlatilag egy input, amit kinézetként el kell érnünk. Az, hogy mi van mögötte – tehát az én munkám –, a legkevésbé sem érdekli a desig- nert. Mivel az ülésekkel foglalkozom, számomra az egyik legkritikusabb a kabinbelsőben, hogy sokszor mozgatható kialakítást kérnek, ami jobb- ra–balra, előre–hátra mozog, forog, dönthető, vagy akár masszázs is van benne. Ebben az eset- ben a funkciók is fontosak, nem csak a kinézet.

Tudsz olyat mesélni, ami szakmailag eddig a legnagyobb kihívást jelentette, vagy a legiz- galmasabb feladat volt az eddigi pályafutá- sod során?

Több különböző dolgot is figyelembe kell venni. Az is kihívást jelenthet, ha valamit pre- zentálni kell. Ez nyilván attól függ, hogy milyen mérnöki beosztásban van valaki. Sokszor nem elég valamit jól megtervezni, hanem azt el is kell tudni magyarázni a menedzsernek, va- lamint a megrendelőnek is úgy kell előadni, hogy ő a pozitív képet lássa. Például ne csak a problémákat soroljuk – még ha akad is ilyen –, hanem rögtön térjünk ki arra, hogy milyen megoldások léteznek. Ezt a prezentációs kész- séget az egyetemen talán nem annyira hang- súlyozták, pedig az egyik legfontosabb a való életben. Senki sem szeret 40 diát végignézni, elég 10 is, csak a lényeg legyen rajta.

Ami technikailag vagy mérnökileg volt kihívás, az maga a tervezési munka jóváhagyatása. Ez nagyon unalmasnak, száraznak tűnik, de minden egyes csavar ahhoz kötődik, így ezt nem lehet kihagyni a játékból. Ilyen például a Head Injury Criteria, ami- kor a környezet szempontjából olyan szempontból teszteljük az ülést. Például, ha egy ebédlőasztal mögött van, akkor kb. 16 G dinamikus terhelésnél az utas be fogja ütni a fejét az asztalba, akármilyen kifogástalan, 3 pontos biztonsági övet szerelünk be. Ezek az ülések rengeteget deformálódnak, ezért tesztelni kell, hogy túlélhető-e a fejre kapott ütés, vagy sem. Természetesen a combcsontban fellépő- , az övön ébredő- , stb., erőket is mérni kell.

Egy ilyen tesztelést végigcsinálni nagy kihívás, de ha sikerül, az nagyon jó érzés. Egy ilyenen már voltam Chicagóban, és most fejeztünk be egy másikat is.

Az egyetem kapcsán már több dolgot is em- lítettél. Mit tanácsolnál nekünk, mire kellene több figyelmet fordítanunk?

Amire abszolút nem figyelnek, az a nyelvta- nítás. Ebben a tekintetben mindenkinek saját dolga, hogy mit tanul, pedig ez az egyik legfonto- sabb. Lehet valaki a legjobb mérnök, de ha nem beszél szépen angolul és esetleg még németül vagy franciául, el van veszve. Alapvetően az angol nyelvtudás számít leginkább a légi szakmában.

A szakmai angol tudásodat milyen módon sa- játítottad el? Autodidakta módon, vagy eset- leg már a munkahelyen tanultad meg igazán?

Egyetem alatt is volt szakmai angol tárgyam, ahol a tanár próbált összeszedni repüléssel kapcsolatos dolgokat is, tehát valamit segített, de itt, külföldön tanultam meg nagyrészt min- dent. Például bizonyos szavak nem jöttek elő a nyelvórán – gyártástechnológiai kifejezések –, ugyanis ezek közül sokat még magyarul sem tudtam, hogy hogy hívnak.

Ha újra jelentkezned kéne egyetemre, ugyan- így a mi karunkra jelentkeznél, vagy inkább külföldi oktatásban gondolkoznál?

A külföldi egyetemekkel az a probléma, hogy pénzbe kerül, méghozzá elég sokba. Egyébként én szívesen csinálnám ugyanígy, nem volt semmi problémám a Műegyetemmel, attól függetlenül, hogy a valóságban nem egészen úgy van, ahogy leadták Műábrából, vagy Géprajzból: nem kell annyira szigorúan venni a rajzi dolgokat. Persze nagyon jó, kemény alapot adott, de mutathattak volna kicsit többet is. Ami a repülős részét ille- ti, a mechanikai, fizikai vagy a hajtóműves oldalt nagyon részletesen és jól megtanítják, igaz, hogy annak 5-10 %-át sem kell használni. Maximum annak, aki Stress Engineernek megy kicsit több képletet kell használni, mint nekem. Egyedül talán azt sajnálom, hogy nem volt normálisabb tankönyvünk elég sok tárgyból. Ha létezett is valami, az a 60-70-es években íródott magyar nyelven. Szerintem hasznos lenne néhány angol nyelvű könyvet kiválogatni, hiszen millió van a neten, melyek ingyen is letölthetők. Nem ártana továbbá angol jelöléseket is használni – ha már repülésről beszélünk –, ez ugyanis a későbbi munkához nagy könnyebbséget jelentene.

Véleményed szerint megéri egy végzett hall- gatónak külföldi munkában gondolkozni?

Szerintem Magyarországról egy kicsit min- denkinek el kéne mennie megnézni, hogy Euró- pában hogy működnek a dolgok, utána hazajön-

ni és a megszerzett tapasztalatot hasznosítani.

Valójában az utóbbiban látok problémát, hogy itthon hol lehet elhelyezkedni.

Te is úgy tervezed, hogy visszatérsz Magyar- országra, vagy ez a terület annyira megfo- gott, hogy inkább maradnál?

Én már 5 éve kint vagyok, pedig úgy tervez- tem, hogy 2 év után hazamegyek, és ott veszek lakást, alapítok családot, stb., de nem látom, hogy milyen munkahelyet találnék otthon. A kisebb vállalatoknál nem érdemes dolgozni, mert egy kis cég úgysem tud sokat fizetni, sőt bizonytalan is. Nagy cég van, de az itthon in- kább csak kihasználja az embereket. Egy saját céget alapítani… Én nem vagyok az a típus, aki bírná azt idegileg. Itt úgy tapasztalom, egysze- rűbb az élet: az adóhivatal és egyebek nem ne- hezítik meg, nem teszik bonyolultá az ember mindennapjait. Mondom ezt úgy, hogy itt kül- földi vagyok, nem beszélem jól a németet, de a franciát sem, és mégis boldogulok. Otthon meg hiába beszélek én is magyarul, mégsem értek semmit a hivatalban.

A hobbidról még tudnál kicsit bővebben mesél- ni? A családban foglalkozott ezzel valaki, vagy magadtól akadtál erre a modellrepülőzésre?

Fogalmam sincs,honnan jött az ötlet. Amire emlékszem, hogy még általános iskolás voltam, és a házunkban volt valaki, aki egy modellklubba járt. Általa valahogy eljutottunk mi is, majd ott ra- gadtunk. Engem már kiskoromban is megfogott a kétkezi munka, hogy valamit saját magam épít- sek, és ha az jól is repül, meg jól is néz ki, az plusz öröm. Mindig is kitartó voltam: nem ütött szíven sosem, ha valami tört, vagy sérült, ugyanis ra- gasztó mindig volt kéznél, így ki lehetett cserélni alkatrészeket, vagy akár újraépíteni az egészet.

Mostanában is szentelsz időt a hobbidnak?

Igen, mostanában főleg modell vitorlázó re- pülőgépekkel foglalkozom, azon belül is az elekt- romotoros típusokkal, ugyanis ahhoz nem kell segítség. Egyetem alatt versenyeztem is itthon, úgynevezett F3J kategóriában rendes vitorlázó- géppel. Ezt az időszakot nagyon élveztem.

|

Közhír

ERDÉLYI PÉTER

Közlekkar

(10)

Pótkerék nélkül

- Kérsz egy szendvicset?

- Mi van benne?

- Nem tudom, anyukám csinálta.

Az emlékképek még most is frissen élnek bennem, ahogyan fogom édesanyám kezét, hogy magabiztosságával átsegítsen a városi forgatagon. Akkoriban a második közlekedési eszközöm várt rám otthon, egy testvéremtől örökölt pótkerekes bicikli. Kis kerekének kö- szönhetően alig mentem vele gyorsabban, mint gyalog tudtam volna, mégis nagyon boldog vol- tam, hogy egy picit olyan lehetek, mint a felnőt- tek. Fél kezemmel a nagyokat utánozva intettem az ismerősöknek, majd pár szóra megálltam és tekertem is tovább.

Aztán képszakadás. Eltelt bő tizenöt év, túl- vagyok az érettségin, bekerültem az egyetemre.

Kellő tudást és tapasztalatot hoztam magam- mal, hogy végre megpróbáljam az életet saját lábon élni. Természetesen nem megy minden zökkenőmentesen, olykor-olykor megkapasz- kodom a régi korlátba, mert a lábaim még nem elég erősek ahhoz, hogy biztonságosan rájuk

nehezedjek. Már az első héten rájöttem, hogy a nemrég még talán lebecsült osztályfőnököm számtalan órát szánt rá az életéből, hogy társa- immal együtt gondtalanul tudjunk a tanulásra koncentrálni. Egyszer csak kiderül, hogy a diák- igazolvány érvényesítő matricáért nekem kell sorban állni, vagy ha utólag még szeretnék fel- venni pár tárgyat, sajnos vagy nem sajnos, de magamnak kell utánajárni. Valahol itt kaptam meg az első ice bucket challenge-szerű hideg- zuhanyt, mellyel együtt tárt karokkal várt az élet, hogy azt mondja: nem is olyan könnyű igaz?

Előbb-utóbb jelentkeztem a kari Facebook csoportba, hogy az információszerzést meg- könnyebbítve, kicsit levegyem a vállamról a terhet, és együtt a kar hallgatóival oldjuk meg a problémáinkat. Emellett mentoromtól rengeteg segítséget kaptam, hiszen minden kérdésemre készségesen válaszolt időponttól és blődségem- től függetlenül. Aztán jött egy felismerés, mely- nek nem kellett volna ilyen nagymértékű megle- petést okoznia. Mélyen tisztelt Google barátunk minden kíváncsiságomat kielégíti, ha a megfele- lő kulcsszavakkal próbálkozom. Teszteltem hát, és véletlenszerűen kiválasztottam egy oktató- mat. A neve mellé beütöttem az email szót, és

megnyomtam az entert. Jöttek a találatok, me- lyek nagy részét a perifériámba helyezve már kukáztam is. De három perc keresgélés után rábukkantam az elérhetőségre. Itt nem adtam fel, és kutakodtam még egy kicsit. Kipróbáltam más nevekkel, valamint az email címet kicserél- tem telefonszámra. Csak érdekességképpen, volt találat mindenre, sőt értékes információkat hordozó keresési eredmény is akadt. A negyedik alkalommal már feltűnt, hogy harmadjára járok a telefon.bme.hu oldalon, így a felismerést kö- vetve, már inkább az oldal saját keresőfelületé- vel igyekeztem ismerkedni.

Ráeszméltem, hogy sokadévesként már ciki egyértelműt kérdezni, mert kiröhögnek. Egyre erősödött gondolatom, hogy a segítségkérést mértékkel kell kezelnem az egyetem során. Per- sze ehhez elengedhetetlen, hogy kialakuljon egy folyamat, mellyel a lehető leghatékonyabban találom meg válaszaimat. Először megkeresem,

hogy valakinek volt-e már hasonló problémája, mint az enyém. Ha nincs szerencsém, és én vagyok az első az esettel, akkor megkeresem a lehető legkompetensebb személyt, és cél- tudatos problémafelvázolással állok elé. Ezek tudatában talán nagyobb reménnyel tekintek a jövőbe, hogy a jelentkező akadályokat enyhe szökkenésekkel fogom átugrani ahelyett, hogy fogásnélküli mászófalakat kellene esélytelenül néznem alulról.

Lassan fel kell eszmélni, hogy a pótkereket már leszerelték a bringáról. Ekkora tempónál már nem tehetjük le a lábunkat a megfelelő egyensúlyért. Kinyitva a szemünket a menetszél enyhén csípi, a jobb lábunk kissé olajcseppes a szüntelen hajtástól, a hideg levegőtől libabőrős kezünkön letűrjük a pulóvert, és a valóságot elfo- gadva tekerjük a biciklit, mert megy ez egyedül is.

„Megy ez magadtól is!”

Közhír

|

Közlekkar

SOMOGYI

IMRE

(11)

A dánok és az első lépés

Ezeket a sorokat a Dán Műszaki Egyetem, a DTU könyvtárának géptermében ülve írom.

Milyen út vezetett a jó öreg HSZK-ból idáig? Hosszú. Bővebben:

Őszintén nem tudom megmondani, mikor született meg az elhatározás, hogy a mester- képzést külföldön végezzem, de 2012-ben már bizonyára megvolt, tehát még bőven a BSc kép- zés vége előtt. Máshogy nem is nagyon lehet:

a jelentkezési határidő általában a mesterkép- zés kezdő szemeszterét két félévvel is megelőzi (tehát magyarul: a 2014 őszén kezdőknek már februárban le kellett adni az anyagukat). És sok- szor az anyag összeállítása is elég sok helyről történik, megkövetelhetnek például munkata- pasztalati igazolást és ajánlóleveleket is, nem csak diplomát és nyelvvizsgát. Ezek beszerzése pedig időigényes, főleg a népszerű, és így jó elő- re betáblázott TOEFL és IELTS vizsgák miatt.

Fel kell készülni a komplikációkra is. Engem például félretájékoztattak, és azt mondták, elég, ha a dokumentumokat szkennelve küldöm el.

Arra pedig, hogy ez nem igaz, és mégis pos- tán kérnek mindent, csak a határidő előtt pár nappal derült fény. Így feladtam életem első sürgősségi légipostáját, de a pakk végül odaért, ahová kellett. Ettől a ponttól kezdve az egyetem úgy-ahogy fogja a hallgató kezét, bár ez sem biz- tosíték semmire. A DTU például garantál szállá- sajánlatot a nemzetközi mesterhallgatóknak, de nem győzik hangsúlyozni, hogy aki maga akar szállást keresni, nyugodtan tegye az ő keresé- sükkel párhuzamosan. Dániában ugyanis la- kásválság van, nem ritka, hogy egy-egy szobára akár egy évesre is nyúlik a várólista. Ez pedig megint csak kitolja az előretervezési időszakot, akár a kezdés előtt két teljes szemeszterrel is.

Aztán nem szabad elfeledkezni a Magyar- országon elintézendő dolgokról sem, például az EU-s tajkártya kiváltása (amelyről nekem a mélyen tisztelt OEP azt mondta, hogy ne te- gyem, mivel kinntartózkodásom alatt a magyar TB úgysem fedez, aztán itt kinn mégis kérték)

vagy ugyanitt a TB-váltás bejelentése (a dán társadalombiztosítás ugyanis az EU-ból érke- zett tanulókról is gondoskodik).

De ha minden bőrönd már a küszöbön dagad, és várunk a taxira, koránt sincs vége a megpróbáltatásoknak, ez csak a kezdet! Ideális esetben az ember úgy érkezik meg Dániába, hogy az egyetem lakhatási irodája a szoba- kulccsal várja. Ha nem (ahogy velem is történt), hálát lehet adni az égnek, hogy a szerencsét- len diák nem egyedül érkezett az országba, és a szoba elkészültéig tud máshol lakni. Igen,

„elkészültéig”, mert az is kiderülhet, hogy a kol- légium felújításával megcsúsztak, és ha kész is a szoba, odáig a folyosón malteros vödröket kerülgetve lehet csak eljutni. Igen, szó szerint.

De ha a lakás ügye (rásegítéssel, vagy anél- kül) lassan elkezdte rendezni magát, jöhet a hallgató nyilvántartásba vétele. Huzamosabb Dániában tartózkodás után az ember hamar rájön, hogy van egy ún. CPR szám (mint az ame- rikaiak social security number-je), amely nélkül az ember szerencsés, ha ételt kap. Bankszámlát nyitni, diákbérletet venni, de még mobilszerző- dést kötni is csak CPR számmal engedik az em- bert, szóval amíg ilyenje nincsen, marad a drága utazás és a wifi hotspotok vadászata mobillal. A jó magyar gondolná, hogy bizonyára létezik cse- les, gyors módszer a CPR szám megszerzésére, de sajnos a legkevésbé lassú módja ennek az egyetemen keresztül történő intézés.

Miután a hallgató megszerezte a CPR szá- mot, mobil-előfizetést kötni nem nagy ügy, bankszámlát nyitni viszont annál inkább. A bankok a fiókban intézve csak a számlát tudják létrehozni, a hozzá tartozó kártyát az ember csak akkor veheti át, ha a megfelelő papírokat

aláírta – amelyeket csak az állandó lakcímre hajlandóak kézbesíteni egy hét elteltével - majd azokat a mellékelt válaszborítékban visszajut- tatja a banknak. A szerződés és az instrukciók természetesen dánul vannak, de ha nem akar- juk a Google translate kamerás fordító app- jával vesztegetni az időnket, kereshetünk egy segítőkész dán csoporttársat (könnyen fogunk találni), aki lefordítja nekünk. És ha a bankkár- tya is megvan már, ekkor a hallgató még min- dig drágán utazik (az utazásról külön, később), mivel a kedvezményes diákkártyához egy ún.

NemID is kell, amelyet a legjobban itteni Ügy- félkapuként lehet jellemezni. Ennek megren- delését legegyszerűbb a banknál hozzátűzni a számlanyitáshoz. Ezesetben erről is kapunk levelet - természetesen szintén dánul.

Ennyit a száraz alapokról. Ha a diáknak van már dán telefonszáma, bankszámlája és diák- bérlete, még mindig sok intézni- és tapasztal- nivaló vár rá. Ezekkel fogunk foglalkozni a kö- vetkező lapszámokban.

További tervezett írások:

A dánok és a tárgyfelvétel A dánok és a közlekedés A dánok és az élet

|

Közhír Közlekkar

BORTEI-DOKU

SHAUN

(12)

Gondoltál már rá, mélyen tisztelt hallgatótársam, hogy a lelkiállapotodtól is függ, hogy mennyi idő alatt tudod megtanulni az anyagot egy zh-ra vagy vizsgára? Tud- tad, hogy ha problémába ütközöl, akkor a barátaidon kívül akár pszichológus segít- ségét is kérheted itt az egyetemen? Ilyen és hasonló kérdésekről beszélgettünk Perényi Andreával, a BME Diákközpont pszichológusával.

Beszéljünk róla!

Kanapén innen, barátokon túl

Kevés hallgató tudja, hogy az egyetemen le- hetősége van ingyenes pszichológiai tanács- adásra. Mire számíthat, aki elmegy hozzá- tok? Mit nyújt ez a lehetőség?

Rögtön azzal indítanék, hogy nem is annyi- ra kevesen tudnak róla. Most már évi 300 kö- rüli jelentkezés van csak egyéni tanácsadásra, valamint évente további négy-hatszoros túl- jelentkezés szokott lenni, ha csoportot hirde- tünk meg. Valószínűleg sokkal nagyobb igény lenne rá, ám nagyon visszafogottan hirdetünk, gyakorlatilag csak a honlapon, mert nincsenek további kapacitások. Jelenleg egyedül vagyok pszichológus, valamint 5 éve működik az a 8-10 fős pszichológushallgatókból álló kortárs önkéntes csapat, amely még az elődöm kezde- ményezésére jött létre. De még így is kétszeres túljelentkezésről beszélhetünk ahhoz képest, mint amit el tudunk látni.

Ezzel összefüggésben hallottam a várólis- táról. Mennyi idő alatt kerülhetnek be a je- lentkezők?

Általában a várólista körülbelül 2-3 hóna- pot jelent. Viszont fontos felismerni, ha valaki krízisben van. Erre tudunk következtetni adott esetben az e-mailből, valamint a jelentkezési kérdőívben adott válaszokból, amellyel feltér- képezzük, hogy aktuális és égető problémáról, valamilyen komolyabb veszteségről van-e szó.

Ezek alapján, ha szükséges, akkor előre felvesz- szük vele a kapcsolatot, lehetőség szerint elő- revesszük. Sajnos azonban év vége felé előfor- dul, hogy krízisidőpontot sem tudok adni, mert annyira tele vagyunk.

Milyen jellegű problémákkal fordulnak rend- szerint hozzátok? Valamilyen átmeneti ne- hézséggel, melyet akár egyetlen találkozás- sal is meg lehet oldani, vagy hosszabb távon fennálló, komolyabb gonddal?

Mind a problémák típusát, mind pedig a mélységét tekintve nagyon széles a skála. A szakítástól és tanulási nehézségektől kezdve, a családi problémákon át (válás, családon be- lüli bántalmazás, súlyos betegség, haláleset)

a függőségi problémákig minden előfordul.

Ez a sokszínűség izgalmas és szerethető is nagyon ebben a munkában. Előfordulnak,

„minikrízisek”, amikor nem dől össze a világ,

mégis egy nehezen kezelhető helyzet alakul ki.

Például, ha valaki sokadszorra nem megy át a vizsgán, és már annyira rágörcsöl, hogy nem a képességei vagy a tudása, hanem a szoron- gás akadályozza meg abban a hallgatót, hogy sikerüljön neki. Amikor valaki ilyennel keresett meg, átbeszéltük, hogy mi az, ami változott, mitől valószínű, hogy most már menni fog, és egy egyszerű relaxációs gyakorlattal megtanul- ta csökkenteni a szorongását. Két nap múlva

meglett a vizsga. Tehát van egy-kétalkalmas konzultáció is, de általában 6-8 alkalommal szoktunk találkozni. Azonban előfordul olyan is, amikor az első néhány alkalommal az derül ki, hogy nem tanácsadásra, hanem terápiára van szükség, egy hosszabb, összetettebb fo- lyamatra. Például egy komolyabb addiktológi- ai problémánál itt legfeljebb addig jutunk el, hogy körvonalazódik a probléma súlyossága, és átbeszéljük, hogy hol tud segítséget kapni.

Fontos, hogy valaki időben felismerje, hogy valami nincs rendben, mert olyankor köny- nyebb változtatni.

A korábban említett krízishelyzetekben mi- lyen egyéb lehetőségük van a hallgatóknak?

Illetve ha hosszabb távú kezelés szükséges, kihez tudnak fordulni?

Nagyon jó lehetőségnek számítanak a lel- kielsősegély-vonalak és az, hogy krízishelyzet- ben van, aki meghallgassa a segítséget kereső egyént. Súlyos esetben a Péterfy Kórház Krízis- Közhír

|

Közélet

„A társas kapcsolatok nagyon sokat tudnak segíteni

abban, hogy az ember ne szorongjon túl egy helyzetet.”

(13)

osztályát éjjel-nappal lehet keresni. Ezeket az elérhetőségeket a honlapon is fel szoktuk tün- tetni, valamint külön is megírom a hallgatónak, ha szükséges. Hosszabb távú folyamatnál sok- szor átmenetet biztosítunk, hogy amíg bekerül egy terápiás ambulancia rendelésére, addig támogató módon követjük. Van néhány kerü- leti családsegítő, melyek családi problémák esetén fogadnak egyéni terápiára is hallgató- kat, ha oda vannak bejelentve, továbbá egy-két összbudapesti ambulancia, ahova fővárosi lak- cím nélkül is mehetnek a hallgatók.

Említetted, hogy csoportokat is szoktatok hirdetni. Ez mit takar pontosan?

Ezek 6-10 fős több alkalmas (pl. önismere- ti vagy stresszkezelő) tréningek, ami sokszor elég valakinek ahhoz, hogy átdolgozza a prob- lémáját, vagy olyan készségeket szerezzen, melyekkel másképp tud hozzáállni a kritikus helyzetek megoldásához.

Azt mondtad, hogy rajtad kívül kortárs ön- kéntesek foglalkoznak még a hallgatókkal.

Róluk mit kell tudni? Hányan dolgoznak itt?

Szívesen járnak hozzájuk a hallgatók?

Mesterképzéses ELTE-s pszichológushall- gatók, akik lényegében szakmai gyakorlat jelleggel járnak ide. Ez semmilyen formában nem számít bele a tanulmányaikba, hanem ön- kéntesként vannak itt. Többnyire másfél-két évet dolgoznak nálunk, és adott időszakban 1-2 hallgató tartozik hozzájuk. Az itteni pálya- futásuk során összesen 5-15 hallgató fordul meg náluk. Az ELTE-n az egyetemi oktatáson kívül, már számos önkéntes segítői képzés- ben részt vettek, és mi is rendszeresen belső képzéseket, csoportmegbeszéléseket tartunk, ahol szakmailag is át tudjuk beszélni a dolgo- kat. Az önkéntesek számát limitálja, hogy az ő esetükben sem lehet túl nagy csoportméretet kialakítani, mert akkor nem tudunk mindannyi- uk munkájára vagy támogatására elég időt for- dítani, ezért maximum egy tucatnyian vannak nálunk. A hallgatók szívesen választják őket, sőt, láthatóan egyre szívesebben! Úgy tűnik, hogy pletykamarketinggel híre megy, hogy ugyanolyan jó kortárshoz járni. Hamar elfogy- nak a helyek náluk is.

Négy éve dolgozol itt, évekkel előtte pedig - ha jól tudom - BME-s hallgató voltál. Mit gondolsz a hallgatók lelkiállapotáról? Észre- vehető valamilyen változás vagy tendencia benne?

Igen, egyértelműen észrevehető, hogy egyre több bizonytalansági faktor van, akár a munka- erőpiac változásai, akár az, hogy még pörgősebb minden. Ha csak a tanulmányi szabályokra gon- dolok, az én időmben egyszerűbben átláthatóak voltak, és könnyebben ki lehetett rajtuk igazodni.

Most sokkal fontosabb, hogy valaki önmene- dzselő típus legyen, és ha nem az, nagyobb baj- ba kerülhet. Az osztatlan képzéshez képest most észrevehető problémát jelent az is, hogy amikor- ra kialakul egy jó, támogató baráti közeg, akkor jön az alapképzés vége, és a kialakult társaságok szétszélednek. Energiát, időt kell fektetni a kap- csolatok megtartásába, és mindkettő véges gaz- dálkodási kerettel bír.

Említetted azt a szituációt, hogy valakinek már azért nem sikerül sokadszorra a vizsgája, mert rágörcsöl, illetve a megoldást kínáló stresszke- zelő-tréningeket. Tényleg ennyire komoly sze- repe van a stressznek a teljesítményünkben?

A stressz görbén látható, hogy van olyan rész, amikor a stressz túl kevés vagy túl sok, ak- kor az aktivitás körülbelül nullán van, mert vagy lazítunk, vagy lebénulunk. Van olyan tartomány, amikor a stressz facilitál, tehát serkentő hatású, de ha túl magas, rontja a teljesítményt, végül pedig leblokkol. Sokszor fordul elő az is, hogy a stressz testi tünetben jelenik meg, különösen olyankor, ha valaki nem vesz tudomást a határa- iról, az érzéseiről. „Én nagyon erős vagyok, min- dennel megküzdök.” mentalitásnál egy idő után megjelennek egyre keményebb stressztünetek (rosszullétek, izomfájdalmak), melyek már fizikai- lag jelzik a lelki egyensúly felborulását.

Mit tudsz javasolni a stressz leküzdésére?

Először is ebben az életciklusban a tanuláson kívül van más életfeladat is, ami több szempont- ból is fontos. Biztonságos, családon kívüli kap- csolatokat találni, barátok, párkapcsolat, mert most van tere keresgélni, próbálkozni, kialakítani a saját identitást és kapcsolatrendszert, megala- pozni, hogy utána a következő életciklusok jól

alakuljanak. A jelenben is nélkülözhetetlen ez a támogatás, hogy legyen valaki, akivel meg lehet osztani a terheket és az örömöket is. A társas kapcsolatok nagyon sokat tudnak segíteni ab- ban, hogy az ember ne szorongjon túl egy hely- zetet. Ezen kívül különböző technikák is nagy se- gítséget nyújthatnak. Például az autogén tréning, melynél egy fokozottabb testi tudatosságot lehet megtanulni. Észrevenni, hogy mikor van az, hogy ülök a könyv fölött, és szorítom össze a számat, feszül a hátam, és már 10 perce egyébként sem értem azt a mondatot, amit sokadszorra olvasok el. Ne csak akkor álljak fel az asztaltól több óra tanulás után, amikor már kipurcantam, és zuha- nok be az ágyba. Fontos, hogy szüneteket iktas- sunk be, pl. 30 perc után 5 perces szünetet, két óra után egy kicsit hosszabbat, és egy-egy blokk után 1-2 órán keresztül csinálni valami egyéb te- vékenységet, lehetőleg valami más jellegű aktivi- tást: séta, kötetlen beszélgetés, evés stb. Fontos, hogy egy picit kilépjek, hogy aztán frissült erővel tudjak visszalépni. Ezzel a kis tudatossággal akár rövidebb idő alatt ugyanazt az eredményt tudjuk elérni, túlfeszítés és széthajtás nélkül. És akkor még csak a tanulmányokról beszéltünk! De szá- mos más stresszforrás is van, ahol tudatosan meg kell tudni különböztetni, hogy egy jó prob- lémamegoldási tervet kell összeraknom, vagy a feszültséget kell levezetnem, esetleg kombinál- nom a kettőt.

A stresszen kívül egyéb lelki okokra is vissza- vezethetőek a tanulmányi problémák?

Sokszor előfordul, hogy más dolgok is rá- nyomják bélyegüket a tanulmányi teljesítményre, és van, hogy nem is érti a hallgató, hogy miért.

„Pedig én tanulok, pedig készültem a vizsgá- ra…”, csak közben egész máson jár az eszem.

A barátnőmön, aki elhagyott, a szüleimen, akik válnak. Nagyon sok olyan kemény helyzet van, amikor a tanulmányi probléma csak tünet. Pél- dául kiderül, hogy a család anyagi helyzete egy munkahelyvesztés, betegség miatt megzuhan, és nyilvánvalóan gyűrűzik be a bizonytalanság az egész családba, így a diák nem tud a tanulásra koncentrálni. Vagy egy fel nem dolgozott gyász miatt valaki nem képes visszatérni a saját életé- hez, és saját magára is elismeréssel tekinteni.

A hallgatók 60%-ban tanulmányi problémával keresnek meg minket, de a későbbiekben reali- zálódik, hogy csak 8 %-ban áll fenn tanulásmód- szertani hiányosság.

Hogyan lehet jelentkezni hozzátok?

Telefonon és személyesen nem nagyon va- gyok elérhető, mert tanácsadás, felkészülés van, vagy éppen csoportot tartok. E-mailen lehet je- lentkezni, amire automatikusan visszaküldünk egy jelentkezési kérdőívet, amellyel kicsit feltér- képezzük, hogy körülbelül miről is van szó, és eztán felvesszük a kapcsolatot az egyeztetéshez

|

Közhír Közélet

MENTÉS DORINA

fotók: Somogyi Imre

(14)

Reménytelen pénztemető, roskadozó járműpark, folyamatos botrányok, állandó já- ratkimaradások, füstölések, tüzek, lerobbanások. Ha körülbelül 5-10 éve megkérde- zett az ember akárkit a főváros tömegközlekedéséről, ezek jutottak javarészt eszébe;

pozitívumok már kevésbé. Aztán egyszer csak minden megváltozott. De mi történt azóta, hogy lila színbe burkolózott Budapest közlekedése?

4 éve a fővárosi közlekedés szolgálatában

A kétezres évek második fele a BKV számá- ra nem szólt másról, mint a hitelek hitelekből történő fizetéséről, a folyamatos botrányokról, a rohamosan romló műszaki állapotokról és az egyre rosszabb munkakörülmények örvé- nyében való vergődésről. Ezek közül sok-sok kérdésben a mai napig érintett a BKV; nehéz kilábalni egy ennyire mély gödörből, ezért is ordított a fővárosi közlekedés egy gyökeresen új koncepcióért, ami nem csupán tűzoltás, hanem maga a megoldás a folyamatos inno- vációra, lépéstartásra. Különböző közlekedési szervezetek, számos szakember hosszú hóna- pokon át dolgozott azon a koncepción, amit ma Budapesti Közlekedési Központ néven tudhat a város magáénak. Mindennek már 4 éve, ideje hát számot venni az eddig elvégzett tevékenységekről.

A BKK koncepció alapköve, hogy a BKV monopóliumát megszüntesse. Egyszerűen nem működik ma egy olyan modell, amiben egy cég önmaga megrendelője, felügyelője és szolgáltatója egyben. Büntetlenül marad min- den elhibázott tevékenység, és ennek csak az ügyfél, azaz az utas látja kárát. Első lépésben felosztották a tevékenységeket, és a szolgál-

tatási munkakörök mind a BKK-hoz kerültek.

Ezek a menetrendtervezési, igényfelmérési, kommunikációs, utastájékoztatási, értékesí- tési, diszpécseri és ellenőrzési feladatok. Ter- mészetesen az állomány legnagyobb része az egyszerűen a BKV-tól átvett munkaerőből állt, akik ugyanazt a tevékenységet folytatták, mint eddig, csak most már lila színekben. Ez viszont a BKV szétrobbantása miatt aggódó, vállalat- hű beosztottakban iszonyatosan nagy tüskét hagyott, ezért a járművezetőktől a karbantar- tókig a megmaradt BKV-s állomány kollektíven utálta a BKK-ba átvett munkatársait. Azokat az embereket, akikkel előző héten még együtt kávéztak, kedélyesen beszélgettek. A helyzet mára javult, a legtöbben megszokták a jelen felállást, és már csak néhány kitartó ellenhang van a közlekedési központtal szemben.

A BKV kiemelten nagy volumenű problémá- ját egyértelműen az elavult járműpark jelen- tette, ezek közül is kiemelkedett az autóbusz- divízió. A BKK megalakulása előtt voltak olyan vezérigazgatók, akik igyekeztek szemet hunyni a hatalmas probléma fölött, és voltak, akik egy- szerre szerettek volna 1000 autóbuszt azonnal lecserélni. Ez persze horribilis beruházás, az Ikarusok napi életben tartása pedig már a sok- szorosát élte fel a járművek értékének. A kilá-

balást végül a használt, de jó állapotú buszok jelentették, melyek beszerzését a BKK a mai napig előirányozza és támogatja. 2010-ben ösz- szesen 1250 darab 10 évnél idősebb autóbusz rótta a főváros útjait, mára viszont ezen jármű- veket már több mint 200 darab fiatal, jó műsza- ki állapotú használt busz váltotta az utakon.

A BKK középtávú célja, hogy 2018-ig min- den autóbusz modern, alacsonypadlós és környezetkímélő legyen Budapest útjain. Ezt előirányozva 2013-tól 150 darab új Merce- des-Benz Citaróval a fővárosi, míg a 167 darab Volvo 7900A-val és MAN Lion’s City-vel az agg- lomerációs közlekedés érezheti gazdagabbnak magát. Jelen sorok írásakor pedig már sikeres tendert folytattak le 75 darab újabb nullkilo- méteres Mercedes-Benz Connecto autóbusz leszállítására.

A Budapesti Közlekedési Központ létrejötté- vel nem csak, hogy megszűnt a BKV monopó- liuma, hanem komoly versenyhelyzetbe kény- szerült az önkormányzati pénzből gazdálkodó társaság. Az új autóbusz-közlekedtetési mo- dellbe bevonták a magánszférát, így aki eddig a BKV alvállalkozója volt, most vele egy szintre lépett elő, sőt versenytárssá vált. Azon okból, hogy ne legyen ezerszínű a flotta, valamint az elavult sötétkék-szürke kombinációt felfrissítsék, a skyblue színezés mellett döntöttek az új buda- pesti buszflotta kapcsán, így az új vagy felújított járműveknek a szolgáltatóktól függetlenül ilyen színben kell közlekedniük, egységes arculatot ké- pezve. De kik is ezek a szolgáltatók? A 2013-ban átadott 150 új Mercedes-Benz Citaro tulajdono- sa a VT-Arriva Kft., akik így jelentősen betörtek a budapesti közlekedésbe. Az eddigi járműveiket és néhány használt autóbuszt is megtartottak a BKV-alvállalkozói időkből, de mára az új Mer- cedesek jelentik számukra a fő szolgáltatási po- tenciált. Nem csak a VT-Arriva jelent meg az egy- kor tisztán BKV-s vonalakon. Az agglomerációs járatokat a Volánbusz Zrt. üzemelteti a szintén új Volvo és MAN autóbuszokkal, ugyanúgy ég- színkékben, mint a versenytársak. Miért is jó ez a modell? A válasz roppant egyszerű. Aki a felté- teleket teljesíti, az nyeri a vonalcsoport részbeni

Ötlettől a megvalósításig

Barátból ellenség Azonnali tűzoltás

Tűzoltásból építkezés

Kik bújtak skyblue ruhába?

Közhír

|

Közlekedés

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Így először fur- csa is volt látni, hogy azok az emberek, akikkel órákon át lehet komolytalan témákról beszélget- ni és nevetgélni a kertben, milyen komolyan ve- szik

Nagy István: Nyilván minden kezdet nehéz, elsősorban ez nekünk egy új dolog, és mint min- denkinek, nekünk is meg kell vívni a saját csatáin- kat, hogy felfele haladjunk

Persze ha a statisz- tikák mögé nézünk, akkor láthatjuk, hogy ennek idejét azért több más is befolyásolja – például amíg a továbbtanulás nem volt olyan jellemző,

És akkor még nem szóltunk azokról, akiknek az élete pár hajszálon múlott – kevés híja volt annak, hogy Massa vagy Alonso ne legyen itt ezen a listán.. Miután a pályák

Lehetetlen úgy létezni, hogy ne hass valami- lyen módon a környezetedben élők létére. Elég egy apró mozdulat, egy mondat, vagy csak egy ki- fejezés nem kell több és

Benji: Látva, hogy a többi csapat milyen prezentációkat nyújtott be, alapvetően az jött le nekem, hogy az itteni logisztikai képzés olyan szempontból nagyon jó,

Az emberi – fogalmazzunk finoman – butaság örök emlékműve pedig a katonai szempontból az egyik legfontosabb vasútvonal, a Krakkó és Lemberg közötti,

fogta el az első írása megjelenésekor: „úgy érez- tem, húúú de cool vagyok, hogy a nagy Komóval készítettem interjút.” A Közhír egyik rovatveze- tőjét is hasonló