„VAN EGY KÖZÖS ÜGYÜNK, VAN EGY KÖZÖS CÉLUNK”

„VAN EGY KÖZÖS ÜGYÜNK, VAN EGY KÖZÖS CÉLUNK”

Z s i d ó f i a t a l o k ö n s z e r v e z ő d ő k ö z ö s s é g e

I n t e r jú a la n y :

Név nélkül (28 éves nő), Budapest

E lősz ör a r r a k érn élek , m es élj e g y k icsit a g y er ek k o r o d ró l, i lle t v e a r r ó l, h o g y g y e r e k ­ k o r o d b a n m ely ek v o lta k azok a közösségek , m elyek m eg h a tá r o z ó s z e r e p p e l bírta k a z é le t e d b e n .

Gyermekkoromban a legmeghatározóbb közösség az iskola volt. Ezen kívül semmi­

lyen más közösségben nem vettem részt, vagy legalábbis nem emlékszem ilyenre.

M i v e l fo g la lk o z n a k a sz ü leid ?

A pukám a HVG-nek volt az egyik alapítója, majd főszerkesztő-helyettese, anyukám egy kerületi nevelési tanácsadóban dolgozik, nővérem pedig kultúrantropológiával foglalkozik.

Szüleid jártak rendszeresen különböző baráti vagy egyéb társaságokba? Milyen mintát kaptál ebből a szempontból otthonról?

A m ikor még kisebb voltam, rendszeresen volt nálunk otthon hétvégenként vendég­

ség meg ismerős gyerekek. Aztán később — már nagyobb kamasz koromban - igen­

csak sokat dolgoztak a szüleim, így nem mondhatni, hogy rettenetes nagy társadal­

mi életet éltek volna.

M it cs in á lt á l d élu tá n o n k én t, isk ola u tá n ?

Középiskolás koromban egy órára laktam a gim názium tól. Bementem reggel nyolckor, kijöttem délután háromkor, és tekintve, hogy fent laktam a Szabadság hegyen, délután négyre hazaértem, és onnan igazából m ár nem nagyon mentem semerre. Nem éltem nagy társadalm i életet.

Szakkörökre já r t á l?

Nem, semmi ilyenre.

Az e lm ú lt év e k r e v issz a tek in tv e m ily en k özösségek ben tev ék en y k ed tél?

Körülbelül húszéves lehettem, am ikor belecsöppentem egy zsidó ku ltu rális szer­

vezetbe, a M arom ba, a barátaim révén. Velük elkezdtünk különböző program o­

kat szervezni, azzal a céllal, hogy egy kicsit másfajta program okat szervezzünk, m int a többi zsidó szervezet. íg y összehoztunk különböző fesztiválokat, ahova különböző előadásokat, koncerteket, kiállításokat, ilyesm iket is szerveztünk.

Am ikor befejeztem az egyetemet — a M arom hatására —, azt gondoltam , én va­

lam i civil szervezetnél szeretnék tevékenykedni, illetve különböző programok szervezésével akarok foglalkozni. G yakorlatilag az összes civil szervezetbe, ahol tevékenykedtem, úgy csöppentem be, m int egy m unkahelyre. Először dolgoz­

tam a Társaság a Szabadságjogokért nevű szervezetnél, onnan átkerültem a Kendermag Egyesülethez. A Kendermag Egyesület után dolgoztam az Akropolisz Egyesületnél, am ivel egy nemzetközi fejlesztési fesztivált hoztunk össze, am ely­

ben húsz civil szervezet vett részt. Onnan átkerültem a TÁP Színházhoz m int asszisztens. M ost pedig egy cégnél dolgozom, egy reklám ügynökségnél, meg a K. nevű kávézóban programkoordinátorként.

Van egy közös ügyünk, van egy közös célunk

E m lítetted , h o g y a M a ro m m a l a b a r á ta id ré v é n k erü ltél kapcsolatba. Ez ink ább fo r m á ­ lis, h iv a ta lo s sz erv ez etet je le n t e t t sz ám odra , v a g y ink ább e g y b aráti társaságot?

Ez egy baráti társaság volt. Gyakorlatilag abban az időszakban folyamatosan együtt voltunk, és közösen gondolkodtunk azon, hogy mit érdemes csinálni. Egyáltalán nem voltak ennek hivatalos keretei.

K o r á b b a n is m ű k ö d ö tt e z a sz erv ez et?

Amikor bekapcsolódtam, gyakorlatilag akkor kezdett formálódni. Akkor kezdett oda­

gyűlni csomó olyan ember, akikkel utána közösen dolgoztunk, és szerveztünk fesztivá­

lokat, szemináriumokat, előadásokat. Zsidók és nem zsidók, akik érdeklődtek ez iránt.

H o n n a n j ö t t e z a z ig é n y ?

Nem tudom, hogy mások hogy voltak ezzel. Én az akkori barátom révén csöppentem ebbe bele, és a motiváció az volt, hogy másfajta programokat hozzunk össze, mint am ilyeneket a hasonló zsidó szervezetek. Szerettük volna megmutatni, hogy nem attól zsidó program valami, hogy Hanuka Fesztiválnak hívjuk, s közben cigányzenekarok, meg Besh O Drom meg ilyenek lépnek fel. Hanem attól zsidó fesztivál, hogy várunk rá zsidókat, meg nem zsidókat, de azokat a programokat, am iket oda szervezünk, azokat azért zsidó tartalommal próbáljuk meg feltölteni úgy, hogy az gyakorlatilag számunkra is élvezetes legyen. Tehát ez motivált bennünket, meg nyilván az is, hogy szerettem azokkal az emberekkel együtt tevékenykedni. Sok időm is volt az egyetem mellett, am it erre tudtam áldozni.

A k ésőb b i m u n k á id so rá n a k ülönböző szervezetek nél, a h o l dolgoztál, m en n y ir e m o tivá lt az, h o g y k öz össéget ép íts? Inkább a k özösségépítés v a g y a p én z k ereseti leh ető s ég m otivá lt?

M in d egyik egészen más volt. H a a K-ról beszélünk például, a K. kávézóban, amikor elkezdtem dolgozni, gyakorlatilag már ismertem az ott lévő emberek nagy részét.

O tt az m otivált, hogy egy kaotikus helyzetből hogyan tudom megoldani azt, hogy egy viszonylag működő struktúrát felépítsek, vagy legalábbis a programok tekinteté­

ben ne legyen borzasztó nagy kavarodás. Tehát közösséget építeni nem kellett, mert ezek a közösségek lényegében már léteztek. Ha veszem a Kendermag Egyesületet, ez is már egy működő közösség volt, mikor én belecsöppentem. Ok már nagyon régi jó barátok voltak, én voltam egy új ember, aki olyan szempontból valóban kilógott ebből, hogy nem jártam velük együtt főiskolára, meg nem ismertem őket évek óta úgy, mint ahogyan ők ismerték egymást. Az Akropolisz Egyesület már egy mun­

kahely volt. Ott már nagyon erősen kellett koordinálni azt, hogy húsz civil szerve­

zet kijöjjön egymással. Tehát mindegyik egy egészen más történet. Nálam igazából ezek munkahelyek voltak. Nem az volt, hogy bizonyos célokért küzdők, hanem feladatokként tekintettem rájuk, amiket meg kell oldani.

E m lítetted , h o g y a M a r o m n á l s ü lv e -fő v e e g y ü t t v o lta to k ... M e n n y ir e s z ó lt ez a z eg ész ö n m a g á to k ró l és m e n n y ir e a rró l, h o g y i t t m o st v a la m ily e n f e l a d a t o t a z é r t e l k ell v é g e z n i?

Annyiban szólt rólunk, hogy nyilván nem csináljuk, ha nem élvezzük, másrészt en­

gem érdekeltek azok a szemináriumok vagy előadások, am iket én magam megszer­

veztem. Nekem m indig az volt a célom, hogy olyan fesztivált szervezzek, amire én magam is elmennék. Az sosem érdekelt, hogy vadidegen embereknek ez mennyire izgalmas, az viszont igen, hogy a saját barátaimat, ismerőseimet - akik távol álltak ettől — bevonjam ebbe, pusztán abból a célból, hogy megmutassam nekik, mi az a dolog, ami ebben az egészben engem elkezdett érdekelni.

Melyik közösségi részvételed, tagságod tekinthető a legmeghatározóbbnak?

Most egyértelműen a K-os, de ez igencsak összefonódik a maromos társasággal.

F on tos n ek ed az, h o g y e g y k öz össég ta g ja va gy?

Persze... Jó, ha az embert olyan emberek veszik körül, akiket ugyanaz érdekel, mint őt magát, és ugyanazzal a dologgal mindketten szívesen foglalkoznak. Jó, ha ülünk egy kávézóban a nap végén, és nem unottan beszélgetünk, hétköznapi dolgokról, hanem, mindig van egy érdekes téma. A K-ban is az a jó, hogy bemegy oda az ember, és olyan

Van egy közös ügyünk, van egy közös célunk ”

emberek vannak ott, akikhez lehet, korábban nem is volt semmi köze, de onnantól kezd­

ve, hogy valakinek itt munkája, feladata van — amiért nyilván azért kap valami minimális pénzt is. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy ezt szeretem is csinálni, meg ez az a hely, ahova eleve is járnék. Több közöm lett igazából azokhoz az emberekhez, mert van egy közös ügyünk, van egy közös célunk, vagyis van egy kávézó, ahova szeretünk járni, amit szeretünk csinálni, és szeretjük, ha jó programok is vannak ott.

A p r o g r a m o k o n k ív ü l is szoktatok ta lá lk oz n i?

A K-ban m indig, mindenki ott van. Egy csomó emberről azt sem tudod, hogy kicsoda, de am ikor már ötödszörre ültök egy asztalnál, akkor szóba elegyedtek egymással, és így alakulnak ismeretségek, barátságok.

K ö r ü lb e lü l m ily e n n a g y ez a k öz össég? H a a z a k tív ta gok ra g o n d o ls z ...

Körülbelül negyven-ötven emberből áll. A programszervezésben vagyunk körülbe­

lül hatan, és ak ik még ott dolgoznak, vannak körülbelül tizen-tizenöten, meg azok, ak ik m in d ig odajárnak.

És a M a r o m b a n , a K e n d e r m a g b a n h á n y á n volta tok , va gytok ?

A Kendermagban volt tíz-tizenöt ember, akik eljártak gyűlésekre, és volt körülbe­

lül öt-hat aktív ember, akik ha valamilyen esemény volt, akkor rávehetőek voltak arra, hogy ingyen, önkéntesként dolgozzanak. H a jól emlékszem én három vagy négy hónapon keresztül kaptam pénzt a Kendermag Egyesülettől, utána már én is önkéntesként dolgoztam. A Maromban körülbelül öt-hat ember volt, akik aktí­

van szerveztek akkor, amikor én odakerültem. Pillanatnyilag egyre kevésbé veszek részt a szervezésben, a programokra még el szoktam menni. Most már ez az egész professzionalizálódott. Van három fizetett alkalm azott, de azért vonnak be önkén­

teseket továbbra is, hogy jól működő szervezet legyen, egyre nagyobb költségvetés­

sel és egyre nagyobb projektekkel.

H o gya n tö rtén ik a M a ro m n á l, i lle t v e a K e n d e r m a g n á l a z ú j ta gok to b o rz á sa ?

A M arom nál nagyrészt a K-ból meg a bulikból, mivel az ismerősök hozzák az is­

merőseiket. De ebbe a részébe annyira már nem látok bele. A K enderm agnál meg ez m indig egy nagy problémát jelentett. Rengeteg fiatal jelentkezik be e-m ailen, hogy szeretnének jönni és segíteni. Tehát ott inkább az volt a probléma, hogy nem nagyon tudtuk bevonni az embereket, mert m indenki önkéntes, m indenki dolgozik m ellette, nincs igazából egy kialak u lt struktúra. Évközben m inden hé­

ten van megbeszélés, de nincs egy iroda, ahova ezeket az önkénteseket m ondjuk be lehetne hívni, lehetne velük beszélgetni, hogy kinek mi legyen a feladata.

Volt, hogy m egjelentek húsz-huszonegy éves fiatal gyerekek, eljöttek ezekre a gyűlésekre, ahol egy összeszokott társasággal találkoztak, am ibe ők m ár nem tudtak integrálódni. M ióta én eljöttem, egy-két új ember, ha érkezett. Soha nincs pénz sem m ire, és ha valam ilyen feladatot el kell végezni, akkor ismerősö­

ket hívunk fel. Tehát nem nagyon próbálkozunk a toborzással. Volt, hogy volt sok m unka, plakátozás meg ilyesm i, akkor tudtunk toborozni tagokat, de utána ezeket sem tudtuk igazából m egtartani, pont em iatt a rendszertelen működés m iatt, meg hogy nincs erre egy ember, aki tényleg csak ezzel foglalkozna.

A h á ro m sz e r v e z e t v a la m e ly ik é n é l létez ik a m ú g y a k tív to b o rz á s v a g y csak a z ér d ek ­ lőd ők je le n t k e z é s é r e ha gya tk oz tok ?

Am ikor m ondjuk a M arom nál tevékenykedtem, akkor az aktív toborzást ú gy vé­

geztem, hogy m inden barátom at elrángattam , mondjuk vidéki szem inárium ok­

ra. Ha szerveztem egy fesztivált, akkor m indenkinek ötvenhatszor elm ondtam , hogy gyere el, és akkor ők ott voltak, de inkább résztvevőként. A K enderm agnál, meg ha volt valam i esemény, m ondjuk egy tüntetés, akkor arra az időre a kisebb feladatokra, m int például a plakátozásra, szemétszedésre, volt egy listán k meg rengeteg ismerős, íg y őket kértük meg, hogy segítsenek. Ilyen alk alm ak k o r eze­

ket m indig m eghirdettük, és m indig elég sokan jelentkeztek. De nem tudtuk folyamatossá tenni a kapcsolatot, mert nem volt rá energia.

Van egy közös ügyünk, van egy közös célunk "

M i é r t t á v o l o d t á l e l v é g ü l a K e n d e r m a g tó l?

M ivel nem kaptam érte pénzt, egy idő után már nem tudtam vele annyit foglalkoz­

ni. M in d ig voltak mellette más munkáim.

Es a M a r o m b a n l é v ő ta g sá g h o g y h o g y m eg m a r a d t?

Ez an n ak köszönhető nagyrészt, hogy lett a K., ami helyet adott a Maromnak.

V agyis a K-t a V. Sz. Kht és a Marom hozta létre közösen, az ő pénzükből lett az egész hely felújítva és talán ez adott segítséget ahhoz, hogy ott rendszeresen lehetnek programok. M eg ott volt elejétől kezdve egy olyan ember, akinek csak az a dolga, hogy ezzel foglalkozzon, és aki fel tudta azt építeni, hogy egy idő után fizetni is tudjon (a k ésőbbiek ben I. H - a szerk.).

S z e r in t e d m i m o t iv á lja a z e m b e r e k e t akkor, a m ik o r csa tla k o z n i sz ere tn é n ek a h á ­ r o m s z e r v e z e t v a la m ely ik éh ez ?

A Kenderm agnál nyilván a szimpátia és a felháborodás a jelenlegi drogtörvények ellen. Sokan nyilván azért, mert érintettek, mert ügyük volt belőle, és olyan proce­

dúrákba ütköztek bele, amik teljesen feleslegesek és teljesen értelmetlenek. Nyilván tizennyolcéves gyerekeknél még arról is szó van, hogy menő dolognak látják a Kendermag Egyesületet. A K-ban meg az motiválja az embereket, hogy működ­

tetünk egy helyet a városban, ami jó, am it mi jónak gondolunk. Most is például rengetegen festik teljesen ingyen a K. falait, a jövő heti nyitásra.

M e s é ln é l e g y k icsit a r r ó l, h o g y m ily e n k a p cso la t v a n a ta gok k ö z ö tt a K -b a n ?

Ú gy gondolom, hogy a K. sok embernek olyan, m int egy nagy család, ahova este elmész és jól érzed magad. N yilván vannak párok, akik itt ismerték meg egymást.

M eg vannak, akik jóban vannak, és persze vannak, akik rosszban. Én nagyon ked­

velem az emberek nagy részét, nyilván sokszor felidegesítenek, amikor nem tudok haladni abban, am it szeretnék csinálni, mert az ő lelki életükkel kell foglalkoznom.

Sokszor fáradt vagyok hozzá, de én azt szoktam mondani, hogy ez olyan, m int egy kommuna. Az ember odamegy este úgy, hogy előtte nem is hív fel senkit, hogy akkor találkozzanak a K-ban, mert tudja, úgyis talál ott ismerőst, mert mindenkit ismer. Leül, beszélget emberekkel, aztán hazatér a saját kis életterébe.

K lik k esed és m e n n y ir e je lle m z ő ?

Megvan, hogy ki kivel van jóban. Nyilván az is megosztja a társaságot, hogy pultban dolgozol vagy a programszervezésben. Én nyilván azzal a pultossal jobb viszonyban állok, aki a koncertszervezője is a K-nak, mint azzal, aki csak a pultban dolgozik.

Nyilván ez nagyrészt csak abból fakad, hogy több közünk van egymáshoz, több közös ügyünk van együtt, am it esetleg át kell beszélni. Örült nagy konfliktusok azért nincsenek...

E lég sok k ö z ö sséggel v o lt d o lg o d ed d ig . S z e r in te d a k lik k esedés ú g y á lta lá b a n m in ek k ösz ön h ető? A c s o p o r t e l é r e g y m ér ete t, és ez a u to m a tik u sa n bek övetk ezik , v a g y az érd ek k on flik tu sok m ia tt?

Nyilván vannak emberek, akik szimpatikusabbak egymásnak, mint mások. Tehát nem érzek emögött semmilyen törvényszerűséget.

M o st a r r a k érn élek , h o g y n ev ez z m e g a K -b a n k ét o ly a n em b e r t, akik ú g y érz ed , h o g y a legk ö z eleb b á lln a k hoz z á d . M a jd m egk érn élek , m e s é lj e g y k icsit róluk , h á n y évesek , m ié r t k e r ü lté l hoz záju k k ö z eleb b ...

Van Csaba, ő 28 éves. Azért kerültem hozzá közelebb, mert nagyon szeretek vele együtt dolgozni. Ö az a fiú, akit az előbb is említettem, hogy a pultban dolgozik, de közben koncerteket is szervez, illetve rengeteg dologban segíti az én munkámat.

Nagyon szeretem azt, hogy ennyire lelkesen vesz részt a munkában. A K-ban azért elég sok konfliktus fakad abból — most volt például egy megbeszélés, ahol néhányan sérelmezték ezt, hogy itt egy hierarchia lett kialakítva. Vagyis azt sérelmezték, hogy kialakult egy olyan helyzet, melyben úgy tűnik, a programszervezők a többiek felett

145

Van egy közös ügyünk, van egy közös célunk”

álln ak a hierarchiában. Ezt az érzést én nyilvánvalóan nem szeretném táplálni senki­

ben. Én azt gondolom, hogy van egy munkamegosztás és egyáltalán nem értékesebb az én m unkám , m int am it ők elvégeznek. Az egyik fiú azt sérelmezte, hogy odahoz­

tam egy lán yt, aki kiállításokat szervez, viszont ezt ő is nagyon szívesen csinálná, de neki nem szólt senki. Én azt mondtam erre, hogy pont az a lényeg, hogy ha valaki ott akar lenni a programszervezésben — és Csabán látszik ez a legjobban —, akkor ott lesz a programszervezésben, és ott lesz a program-megbeszéléseken is. M indenkinek akkora lesz a jelentősége a különböző munkákban, amekkora munkát ebbe a dolog­

ba belefektet. A nnak, hogy ő semmilyen jelét nem adta annak, hogy szeretne kiál­

lításokat szervezni, mi meg hónapokon keresztül szenvedtünk azon, hogy valakit találjunk, ne Csaba csinálja még ezt is, amikor már annyi minden ráhárul. Tehát ő ezt sérelmezte, de nyilván, ha ott lett volna, hallotta volna azt, hogy jelenleg erre a feladatra nincsen ember. Csabában meg pontosan azt szeretem, hogy nagyon sokáig egyáltalán semmi pénzt nem kapott azért, hogy programokat szervezzen. Aztán én kellem etlenül kezdtem magam érezni emiatt, s úgy döntöttem, megfelezem vele a fizetésemet. Tehát ő önkéntesen csinálja ezt a dolgot, nem nyavalyog, mert van egy víziója, am iért hajlandó nagyon sok energiát belefektetni. Nem azon kesereg, hogy ő miből van kihagyva, hanem nagyon jelentős ember a K-ban, pont azért, mert nagyon sokat beletesz.

I s m e r t e d ő t k o rá b b a n is, v a g y a K -b a n i s m e r t e d m eg ?

Ismertem valam ennyire, de inkább csak látásból. Ü gy lettünk jóban, hogy együtt kezdtünk el dolgozni. A másik ember, aki közel áll hozzám az Tamás. O is 28 éves.

Ót még a M aromból ismerem, vagyis együtt csináltuk még a Maromot, körülbelül nyolc évvel ezelőtt. Ók akkor jöttek a haza a barátnőjével Izraelből, rengeteg ötlettel.

G yakorlatilag az ő ötletük volt ez az egész. Ök kezdték el mondani, hogy szervez­

zünk fesztivált. Azóta már sokszor szereztünk egym ásnak különböző munkákat, és most a K-nál is ez úgy alakult, hogy mint a M aromnak most már a vezetőjével, együtt dolgozunk. Ez nem egy felhőtlen munkakapcsolat, mert engem borzalma­

san zavar, hogy a megbeszéléseken mással foglalkozik, mert annyi dolga van, hogy folyamatosan csörög a telefonja, illetve a különböző e-mailjeire válaszol a megbe­

szélések közben, de hát őt imádom. Vele tehát nem dolgozni jó együtt. Bár neki is

van egy — számomra elég szimpatikus - víziója arról, hogy például, most am ikor a K. már két éve nyitva tart, el kéne gondolkodni azon, hogy ilyen helyet akarunk-e.

Másképpen fogalmazva most már van egy rutin a programszervezésben, a kávézó működtetésében is, és esetleg végig kéne gondolni, hogy miben lehetne újítani, mi­

ben lehetne változtatni, hogy ne fáradjon el ez a dolog. Az ő ötleteit és gondolatait nagyon szeretem.

T alálkoztok a K -n k ív ü l is?

Tamással igen, Csabával csak ha összefutunk valahol. Meg hát a K-ba járunk, csak most nyáron a K. zárva van, de általában ott találkozunk. Mondjuk, ez nem jelenti azt, hogy csak a K-ról beszélgetünk, de sokat beszélünk arról is.

Miről szoktatok még beszélgetni?

A Tamással szoktunk a magánéletről is, kivel mi van, barátnőjéről, munkáról, egyéb munkákról, a Marom ügyeiről, ami nem feltétlenül ér egybe a K. ügyeivel. Csabával meg leginkább a belső dolgokról, vagyis mi hogy legyen, mit hogy csináljunk.

A m ik or b esz élgettek , m o n d ju k e g y m u n k a k apcsán v a g y e g y p r o b lé m a k apcsán , h o g y érz ék eled , k inek a v é le m é n y e sz á m it ink ább?

Azért is mondom, hogy ők állnak hozzám a legközelebb, mert hasonló dolgokat gondolunk. Én nem érzek egyáltalán semmi fajta hierarchiát. Nemcsak a mi kap­

csolatunkban, hanem az egész K. működésében nem érzek hierarchiát. Ü gy gondo­

lom, hogy igenis vannak dolgok, amiket valakinek el kell döntenie, és én ezeket a döntéseket elfogadom. Ha el kell dönteni, hogy milyen színházi előadások legyenek, akkor erre van egy ember, I., aki a V. Kht-nek a vezetője. Attól kezdve, hogy ő az összes pályázati pénzt, am it a színház megnyer, gyakorlatilag a K-ra fordítja, akkor onnantól kezdve — úgy gondolom — megszabhatja azt, hogy egy hónapban hány színházi előadás legyen, akkor is, ha mások inkább koncerteket szeretnének. Vagyis neki nyilvánvalóan vétójoga van. Nekem ezzel igazából nincsen problémám, mert ettől függetlenül én úgy érzékelem, a dolgok azért átbeszélődnek, és nem erő ala­

Van egy közös ügyünk, van egy közös célunk ^”

pon dőlnek el. És úgy gondolom, Hogy ha I. intézi az összes hivatalos ügyet, akkor nekünk el kell fogadni a döntését olyan kérdésekben, hogy az APEH-hel, vagy a különböző ellenőrökkel kapcsolatban hogyan lépjünk, és hogyan próbáljuk meg m egakadályozni azt, hogy a K-t bezárják.

S z é les eb b t á r s a d a lm i k ö z ü gyek rö l szok tatok b e sz éln i?

A megbeszéléseknek elég nagy százaléka szól erről, de ezeket próbálom még csírájában elfojtani. Nagyon szívesen megbeszélem ezeket a dolgokat bárkivel, vagy megbeszélhetik egymás között a megbeszélés után, de nekem munka után nincs igazából erre időm és energiám. Főleg most, hogy a K. felkerült a kuruc.infóra, sok szó esik arról, hogy tényleg idejönnek-e a megnyitóra, vajon m i fog történni, ilyesmi. Meg azáltal, hogy rengeteg civil szervezet hozza oda a programját, gyakorlatilag folyamatosan szó van arról, hogy mik vannak, meg m ik történnek. Sőt az, hogy a K-nak a fennmaradása is felvet olyan politi­

kai kérdéseket, hogy most az önkormányzat bezáratja vagy sem, mi történik a városban, miket bontanak le, miket építenek, mi maradhat nyitva, mi záródhat be. Vagyis ezek a dolgok folyamatosan érintik a K. működését.

A K-n k ív ü l v an m ég valam ilyen közösség, am e ly ik k e l sok időt töltesz együtt?

A m unkahelyem . H a bemegy az ember a munkahelyére az nyilván egy egészen más közeg, ahol egészen más dolgokról beszélget, mint amiről a K.-ban, még ha m ind­

kettő ugyanúgy munkadolog is. De ebben a két közegben mozgok alapvetően.

H o g y a n lá to d , m ek k ora a K. flu k t u á c ió ja ?

M inim ális. Nagyon kicsi. Gyakorlatilag ez a csapat, például akik a pultban dolgoz­

tak a K. előtt már az E-ben is együtt dolgoztak. Ez az egész csapat együtt jött át az E-ből. A programszervezésben résztvevők is ismerték egymást már az E-ből. A közönségnél is azért egyértelműen beállt a dolog, vagyis nagyjából m indig ugyan­

azok jönnek el m inden este. A zenészek is sokszor ugyanazok, mert sokuknál csak mi adunk lehetőséget arra, hogy játszhassanak. Tehát ez egy olyan közösség, ami valam ennyire bővül is, de igazából mondhatni azt, hogy beállt. Előfordul mondjuk

olyan helyzet is, hogy van valami koncert, és akkor több olyan ember van, akit még nem is láttam, de egy sima hétköznap este alapvetően ugyanazok az emberek jönnek el. Tehát nincs olyan nagy változatosság ebben.

T érjünk vissz a e g y k icsit a K -n b e lü li h ie r a r c h iá r a ? Az I -n k ív ü l n in c s is m á s sz in t?

Én nem érzek semmiféle hierarchiát. Sőt engem kifejezetten zavar, am ikor valaki azt gondolja, hogy én egy hierarchiában fölé helyezem magamat. Nekem ilyen szán­

dékom nincsen. A hatékonyság érdekében azonban kell, hogy valam ilyen struktúra működjön. Egy borzalmas nagy demokráciában, ahol mindenki m indenkinek m in­

dent megmondhat, és nyolcvan ember véleményéből jön össze az, am i ténylegesen történni fog, az a hétköznapokban sajnos nem működik. A kávézónak is van egy üzletvezetője, de ő is ugyanolyan keményen dolgozik a pultban, m int bárki más, tehát ebben nincs hierarchia. Azért, ha az ott dolgozó emberekkel akarok valami információt közölni, akkor elmondom az üzletvezetőnek. Ebből adódik, hogy so­

kan sérelmezik, hogy nekik nem szólt senki. Ezek ilyen napi problémák. Én azt gondolom, hogy a hatékonyság érdekében, ha nem is hierarchiára, de valamilyen struktúrára szükség van. Egy olyan szerkezetre, amelyben ki van jelölve az embe­

reknek a feladata, és megvan, hogy ki mivel foglalkozik. De nem lehet szerintem mindig mindent mindenkivel megbeszélni, mert akkor nem történik semmi, vagyis nagyon-nagyon sok energia kéne ehhez.

H ogy érz ed , m ek k ora b e le s z ó lá s o d v a n a K . ü g y e ib e ?

A programszervezésben szerintem igencsak le vannak osztva a feladatok. H a példá­

ul bejelentkezik egy zenekar, hogy ők szeretnének jönni játszani, akkor általában hasonló az elképzelésünk, hogy kiket szeretnénk hallani. Bárki előállhat ötlettel, hogy milyen koncert legyen, milyen előadás legyen. A színházhoz az a két ember ért, aki a színházat szervezi. Nem is jut eszébe nagyon másnak ebbe beleszólni. De igencsak hasonlóan gondolkodunk és hasonló az ízlésünk, és én úgy érzem, hogy bárki hozhatja az ötleteit.

„Van egy közös ügyünk, van egy közös célunk

V annak fo r m á l i s in téz m én y ek a K -n b elü l?

G yűlések. M inden héten egyszer van egy programmegbeszélés. Tehát addig semmi­

lyen program nem fix, am íg nem beszéltük meg itt a megbeszéléseken. Én szervezem például a civil szervezetek programjait, és kapok a héten sok e-mailt, hogy ezt sze­

retnénk, azt szeretnénk. Viszont én nem tudok addig semmire igent mondani, amíg ezeken a megbeszéléseken nem vitatom meg ezt a többiekkel. Persze általában úgy döntünk, hogy jöhetnek, adunk helyet a programnak, megkapják ingyen a K-nak egy részét, a technikát, vetítést vagy am it szeretnének. Itt beszéljük meg a heti teen­

dőket, a program füzetet összeállítjuk, ilyesmi.

K ik v a n n a k j e l e n a z ily e n gy ű lések en , m egb esz élések en ?

Régebben csak a szervezők, de nemrégen a pultosok szóvá tették, hogy úgy érzik, ők ebből ki vannak zárva. így az új évadban már úgy szervezem a megbeszéléseket, hogy értesítek erről mindenkit.

S z e r in t e d v a n o ly a n e m b e r a K -b a n , ak i v a la m ily e n o k n á l f o g v a a k a d á lyoz z a a k öz ös m u n k á t?

V annak nehezebb természetű emberek, akik megsértődnek mindenre, meg minden­

nel bajuk van, meg semmi nem tetszik nekik. De azért rájuk sem mondom azt, hogy bárcsak elmennének, mert nélkülük meg nem lenne ez az egész teljes.

S z e r in t e d m e n n y ir e sik eres a K m in t k özösség?

Én ú gy gondolom, hogy sok ember nagyon magányos lenne, vagy sokkal magá­

nyosabb lenne, nem találná a helyét, ha nem lenne ez a hely. Ü gy gondolom, hogy sikeres ez a hely, egyrészt a programok szempontjából, hogy olyan alternatív társu­

latok jönnek, a k ik szerintem elég jó dolgokat csinálnak. Én is olyan vagyok, hogy nincs időm arra, hogy megszervezzek m agam nak egy színházat, de ha már úgyis ott vagyok, akkor lemegyek megnézni egy előadást. Tehát ez is sikeres, mert azok­

nak az em bereknek, ak ik ritkán járnak színházba, a K. által lehetőségük van arra,

hogy ezt gyakrabban megtegyék. Koncertek tekintetében is úgy gondolom, hogy sikeres, mert olyan zenekaroknak próbálunk helyet biztosítani, akiknek nincs esé­

lyük arra, hogy ebben a városban fellépjenek. És sikeres a civil szervezeteknek, mert ide könnyebben eljönnek az emberek és részt vesznek az ilyen programokon.

Én mondjuk nem látok annyira bele, hogy a civil szervezetek által létrehozott be­

szélgetések m ennyire vonzanak külső embereket. Azt is el tudom képzelni, hogy a jelenlévők már eleve az ő tagjaik, szimpatizánsaik. M ondjuk a Védegyletes beszél­

getéseken azért ott szokott lenni ötven-hatvan ember, ami azért elég szép szám.

És lehet, hogy szívesen jönnek a K-ba, mert tudják, hogy utána összefutnak még egy csomó ismerőssel, utána sörözgetnek. Tehát én sikeresnek ítélem meg ezt a K-s közösséget.

Elvárhatsz-e, és ha igen, milyen segítséget a K. tagjaitól?

A munka oldaláról azt, hogy ezek az emberek végezzék a feladatukat. Emberileg meg abban segítenek, hogy amikor nagyon rossz passzban vagyok, akkor azért ez a társaság nagyon sokat segít. Itt azért foglalkoznak egymással az emberek. Van, hogy ez az egész átcsap egy nagy téli depresszióba, ami szörnyű, de közben meg az egész egy védőháló.

Tudsz m o n d a n i p é ld á t, a m ik o r va la k i sok a t s e g í t e t t ?

Konkrét példát nem tudok mondani. De itt a mindennapok olyan jól telnek. Az ember munka után nem hazamegy és ül egyedül egy lakásban, hanem beül ide és emberek között van, beszélget ezzel-azzal, és meghallgatja, hogy kivel éppen mi történik.

A zzal, h o g y rész t vesz tek e b b en a k öz össégben , é r e z h e tő -e v a la m ily e n v á lto z á s a te, ille t v e a tagok é le t m in ő s é g é b e n ?

Ügy gondolom, hogy azoknak, akiknek ez nem egy esti tevékenység, mint mondjuk ne­

kem, hanem ott dolgoznak pultosként és azokat a napokat, délutánokat, hétvégéket is ott töltik, amikor éppen nem dolgoznak, és ha azt tartjuk értéknek, hogy valamit azért kezd­

jen is magával az ember, csináljon valami hasznosat, jusson előre és legyenek ambíciói,

Van egy közös ügyünk, van egy közös célunk"

meg építsen karriert, ha ezt gondoljuk fontosnak az életben, akkor úgy gondolom, benne tartja őket az, hogy egy biztonságos közegben vannak, amiben mindenki segít mindenki­

nek, akár munkáról, pénzről, barátságról legyen is szó. Tehát alapvetően jóindulat van az emberekben egymás iránt, de közben meg lehet, hogy ha ezek az emberek nem ebben él­

nének, akkor már rég egészen máshol tartanának. Lehet, hogy nem lennének boldogabb emberek, de lehet, hogy lenne rendes nyolcórás munkahelyük, ahová be kéne menniük.

M indenki azt látja maga körül, hogy de hát ott van az X. is, aki elvégezte az orvosi egye­

temet, aztán mégis pultosként dolgozik a K-ban. És lehet, hogy nem lenne boldogabb orvosként, csak ha egyszer ez a hely véletlenül nem lesz, meg mégiscsak öregszünk, azért aggasztó, hogy kivel mi lesz. Tehát egyrészt nagyon jó, hogy van ez a közösség, másrészt úgy érzem, sok ember kicsit beleragad ebbe az egészbe, mert így a kényelmesebb.

E b b ő l a s z e m p o n t b ó l k ü lön bözik a K . a M a r o m tó l v a g y a K e n d e r m a g tó l?

Abból a szempontból mindenképpen, hogy a Kendermagnál mindenkinek meg­

van em ellett a saját élete. Fontos dolog az életükben, hogy ezért küzdjenek, de van mellette egy életük. Van párkapcsolatuk, van m unkájuk, vannak egyéb barátaik.

A K. meg gyakorlatilag egy élettér, vagyis munka, párkapcsolat, minden egy he­

lyen. V agyis nem nagyon van kilátás ebből, márm int kifelé látás, úgy értem. Ilyen szempontból mindenképpen különböznek egymástól. A Kendermagban nincs pél­

dául egy fizikai hely. Van olyan, hogy emberek külön-külön találkoznak, és jóban vannak és feljárnak egymáshoz, meg beszélünk telefonon, de nincs az a folyamatos, mindennapos együttlét. A K. viszont egy fizikai hely, vagyis ott ez az alap. Az köti össze az embereket, hogy egy helyen tartózkodnak. A Marom esetében meg volt egy n agy összetartozás érzés, ha például három napra elutaztunk Nagyváradra, vagy Temesvárra, ahova szemináriumot szerveztünk, meg elmentünk meglátogatni a he­

lyi zsidó közösséget, meg előadásokat hallgattunk. Nyilván, ha három napig együtt vannak emberek, meg ugyanazokat az előadásokat hallgatják, ami mondjuk érdekli is őket, illetve ugyanazok az élmények érik őket, ez azért összehozza az embereket.

De utána ezek az emberek m indig szétszóródtak, aztán megint összekovácsolódtak egy időre és ez így ment.

Voltak, i lle t v e va n n a k -e a M a ro m o n b e lü l k onflik tusok ? E setleg a z e l t é r ő sz á rm a ­ z á s b ó l v a g y e l t é r ő m o tiv á ció k b ó l fa k a d ó a n ?

Konfliktus nem. Problémát egyes emberekben biztosan okozott. Én azonban úgy gondolom, hogy pont ez volt az érdekes benne, hogy mindenki erősen reflektált arra, hogy mit keres ebben a dologban. Én is, aki mondjuk zsidó származású va­

gyok, mégsem volt semmi közöm ehhez az egész dologhoz olyan húszéves koromig.

Nyilván én is folyamatosan reflektáltam arra, hogy mit is keresek eben a dologban, engem mi érdekel, ugyanúgy, mint például az én nem zsidó barátaimat. Szerintem ez tartotta össze az embereket, hogy érdekelt mindenkit ez az egész, illetve hogy mi is a saját helye ebben a dologban.

S z e r in te d a K -nak , m in t sz erv ez etn ek m i a célja ?

Nekem az a célom a K-val, hogy ez a hely maradjon meg, mert ez az a hely, ahol jól érzem magam. Ide szeretek menni, itt szeretem az embereket, ez az, ahol otthon érzem magamat, illetve ahol jó programok vannak. M unka szempontjából meg az a célom, hogy örülök neki, hogy azt látom, segítek. Mielőtt odamentem, teljes káosz uralkodott, mert a programszervezők között nem igazán létezett kommunikáció.

Erre kellett egy ember, hogy legyen valaki, aki összefogja ezt az egészet, és biztosítsa, hogy az információ megfelelően áramolhasson.

És m in t in téz m én y ?

A K. igazából a M arom nak a helyszíne. A Marom célja pedig nagy vonalakban a zsidó kultúrának és hagyománynak az újraélesztése, megismertetése.

És n e k ed m ib e n rejlik a K. sik eressége?

Abban rejlik, hogy vannak különböző programok, amikhez a K. hozzá tud járulni azzal, hogy helyet biztosít nekik, lehetőséget ad, és egyelőre úgy tűnik, hogy van is ezeknek közönsége. És nyilván szomorú, amikor egy színházi előadáson három ember jelenik meg, de ebből meg le kell vonni a konzekvenciát, hogy valószínűleg

153

Van egy közös ügyünk, van egy közös célunk "

nem jó darabot választottunk. M ert a siker nekem mégiscsak az, hogy a programo­

kon sokan ott vannak, és hogy létezik Budapest belvárosában egy kis közösség, ami összetart. És gyakorlatilag minden egyes olyan szituációban, amikor felmerül, hogy a K-t esetleg bezárják, akkor még jobban összetart. Amikor meg ezek a fekete felhők elmennek, akkor kicsit széjjelebb húz a társaság, de folyamatosan m indig össze- rántódik a dolog, am ikor az egésznek a léte veszélybe kerül. Ez akkor is fennáll, ha valam ilyen tám adás éri a K-t, mint ez a zsidózás — mert azért ez mégiscsak egy zsidó hely —, de azért ilyen helyzetekben mindenki hirtelen ott van.

Van o ly a n k ü lső s z e r v e z e t, a k iv el a K sz oros k a p cso la to t ta r t?

Ilyet nem tudok m ondani. Csak azokkal a civil szervezetekkel tart kapcsolatot, akik­

kel szim patizálunk. Nyilván több segítséget adok egy olyan civil szervezetnek, mint például az Óvás Egyesület. Tehát több segítséget nyújtunk egy ilyen szervezetnek, akár csak saját ismeretség kapcsán is, m int például egy olyan civil szervezetnek, akit annyira például nem értünk... M indig volt egy ilyen célom, hogy olyan fesztivált, olyan tüntetést szervezzek, hogy olyan dolgot csináljak, olyan zenekarokat hívjak, ú gy csináljam meg az egészet, hogy ha kívülálló lennék; az a program számomra is vonzó program lenne, és én is elmennék. A K-ban pedig azért jó dolgozni, mert én oda járok. Nem azért kezdtem oda járni, mert ott dolgozom, hanem, mert am úgy is ezen a helyen lennék. Én nem szeretnék a Gödör programszervezője lenni és nem lennék a Trafónak a programszervezője sem, vagy bármelyiknek, mert az olyan ide­

gen lenne tőlem. Én a K.-ban szeretek lenni.

Mennyire öncélú neked a K.?

N yilván van benne öncélúság, mert munka után nagyon szeretek beülni oda a lap­

topom mal, és jó monoton feladatokat elvégezni, m int például a programfüzet ösz- szeállítása, vagy a program leadása különböző programfüzetekbe. Ez egy teljesen jó kikapcsolódás estére, hogy közben emberek nyüzsögnek körülöttem. Közben ezzel- azzal beszélgetek, közben egy olyan tevékenységet folytatok, am i jó érzéssel tölt el, m ert hasznosnak érzem magam. Tehát sok siker és sok jó élmény ér benne, ami persze sokszor rólam szól, nem arról a nemes célról, hogy itt most egy közösséget

154

építünk. Ha van valami, ami nem rólam szól, az az, hogy ha látom, hogy valakinek van valam i problémája, és elmondja nekem, és utána azt mondja, hogy de jó volt veled beszélgetni, vagy munkát keres, és én szerzek neki munkát, tehát engem ez érdekel. Ennél nagyobb fogalmakban nem tudok gondolkodni, m int az, hogy ott van egy másik ember is, és nagyon szívesen segítek neki, ha megtehetem, és tudok is segíteni.

K e lle tt - e a K -h o z m e g m o z g a tn i e s e t le g v a la m ily e n g a z d a sá g i-, tá rsa d a lm i-, p o l i t i ­ kai stb. tők ét?

Nem, sem milyet.

És I-nek ?

Biztosan. Ahhoz, hogy így beköltöztek emberek ebbe az épületbe nyilván kellettek valamilyen kapcsolatok. Felmerül az a kérdés is, hogy az épület kulcsa hogyan ke­

rült hozzá. De én a K. indulásakor még nem voltam, tehát egy éve már működött a K., mikor én elkezdtem a programszervezésben részt venni. íg y én ezekbe annyira nem látok bele.

A k on flik tu sok on k ív ü l v a n v a la m ily e n k a p csola ta a K -nak a h e ly i ö n k o rm á n y z a t­

tal?

Nem nagyon tudom, de onnantól kezdve, hogy a V. Sz. az összes pénzt különböző állam i szervezetektől kapja, és programjait a K-ban tartja meg, onnantól kezdve okoz ez egy érdekes szituációt.

S z e r in te d v a n - e a r r a leh ető s ég , h o g y a h e ly i d ön tésh oz ó k e g y s z e r k o m o ly a n veszik a K -t ?

Egyelőre nem zárják be, tehát azért komolyan veszik. Azt, hogy odafigyelnek-e a tevékenységére, a mi szempontunkból lényegtelen. M inket csak békén kell hagyni.

Tehát ilyen szempontból mások vagyunk, mint például a Kendermag Egyesület.

Van egy közös ügyünk, van egy közös célunk

N ekünk nem kell, hogy komolyan vegyenek minket, csak annyi kell, hogy ne zár­

janak be. Tehát mi inkább hátrafelé lépkedünk a támadások elől, minthogy támad­

nunk kellene.

H o l t u d n á d e lh e ly e z n i a K -tí S z e r in te d a k erü let, a b e lv á r o s v a g y e s e t le g B u d a p est é l e t é b e n v e sz in k á b b r é s z t i

Szerintem azok életében vesz részt, akik oda járnak. De azért úgy gondolom, ezek az emberek inkább a belvárosban laknak. De egész Budapestnek is egy nagyon fontos helye.

Kalocsai Janka