(6)2 LEGENDÁK AZ UNOKÁMRÓL E z különben ezúttal mindegy is

ORAFEREM

M O R A F E R E N C

Á V Á D E M B E R ÉS C S A L Á D J A

B U D A P E S T ,

R E V A ! K ! A D A S

L E G E N D Á K A Z U N O K Á M R Ó L

Az unokám t e g n a p este háromnegyed tízkor mult nyolchónapos, ö t n a p o s és három órás. Az órákat, egy kiesit halkabban kell mondanom, m e r t h a a feleségem meghallja, rögtön helyreigazít. Tudniillik nincs a teremtésben még egy pont, ahol időmérés tekinteté­

ben olyan bizonytalanság uralkodna, m i n t nálunk.

H á z a m ú r n ő j e titokban minden este előretolja egy órával a m u t a t ó t , hogy T r u d e reggel ehhez igazítsa a fölkelést. ( T r u d e nem Alsó-Stájerből került hozzánk, h a n e m Alsótanyáról és m is T r u d e n a k hívják, ha­

nem M a r i n a k , de h a m á r ilyen előkelő helyen esik szó, h á t miért ne u r a d z a n á n k vele egy kiesit? Neki nem á r t az, n e k ü n k meg használ. A nemzet is örül neki, m i k o r látja, hogy így fest „ a m a g y a r író ott­

h o n á b a n . " ) Tehát az asszony, m i n t a k a p i t a l i s t a zsar­

nokság képviselője, titokban előreigazítja az ó r á t egy órával. É n , m i n t az elnyomottak védője, t i t o k b a n minden este visszatolom a m u t a t ó t másfél órával. Aki most m á r hozzátudja ehhez azt a kis igazítást, amit a M á r i eszközöl az időmérőn, szintén titokban, az kö­

rülbelül t i s z t á b a n lehet vele, hogy nincs az a Gergely p á p a , aki a m i ó r á n k r ó l meg t u d n á m o n d a n i , hogy t e g n a p este volt-e, v a g y h o l n a p reggel, m i k o r az uno­

k á m született.

2 LEGENDÁK AZ UNOKÁMRÓL

E z különben ezúttal mindegy is. Hiszen csak azt a k a r o m belőle kihozni, hogy az unokám, ha én király volnék, m á r r é g ezredtulajdonos volna és nekem, mint öreg p ó t t a r t a l é k o s n a k , most is h a p t á k b a n kellene róla beszélnem. í g y azonban csak neve van neki olyan sok, hogy ki lehetne belőle r u h á z n i egy összemarék főherceget. Az a n y j a ú g y hívja, hogy Elet, az öreg­

a n y j a úgy hívja, hogy Cukorfalat, az a p j a úgy hívja, h o g y . . . no, az nem h í v j a sehogy se, m e r t nem sza­

bad neki. Borzasztó tudós férfiú ez az ifjú gentle­

man, bicska helyett logarlécet hord a zsebében, ho­

lott azon nincs is dugóhúzó, ami az emberiség köz­

hite szerint a legnélkülözhetetlenebb m é r n ö k i szer­

szám és az anyósa h a r a g j á t ú g y szokta jellemezni, hogy az „ m a j d n e m ötezer voltos." H á t mikor ez a tudós Hatal először emelte k a r j á b a a gyermeket, aki egyszer örökölni fogja tőle a logarlécet, tele szaladt a szeme könnyel és e l r a g a d t a t á s á b a n azt m o n d t a n e k i :

— Ó, te, t e . . . te kis cosinus t e !

Megállt bennem az ütő, m i k o r ezt hallottam, m e r t t u d t a m , m i következik.

— M i t ? — p a t t a n t oda hozzá a feleségem, — v a n lelked ilyent mondani ennek az á r t a t l a n n a k ? H á t a p a vagy t e ?

A megkérdőjelezett a p a megpróbált egy kis ellen- dadogást.

— De . . . de . . . h á t . . . nézd . . . utóvégre a n n a k nevezem t á n az én fiamat, aminek én a k a r o m ?

A feleségem úgy fölpipiskedett, hogy majdnem a válláig fölért a vejének:

LEGMNDAK AZ UNOKÁMRÓL

— Alit a t e f i a d a t ! — k a p t a el tőle a gyereket. - I t t az én unokámról v a n szó, é r t e d ?

A logarléees ember meghúzta a vészféket, vagyis rámvetette könyörögve a szemét. É n bátor ember va­

gyok, sőt olyankor vakmerő is, én soha a paradicsom­

levesbe a d d i g bele nem m á r t o m a k a n a l a m a t , míg óvást nem emelek ellene, m i n t az emberiség m e g r o n t á ­ s á r a i r á n y u l ó t a l á l m á n y ellen, amit csak az erőszak­

nak engedve eresztgetek le a gallérom mögé, — de ez egészen más dolog. Azt még a tulajdon vejem se kívánhatja tőlem, hogy akkor vessem közbe m a g a m , mikor tízezer voltos h a r a g van jelen. Azt csak úgy lehet levezetni, hogy az ember hirtelen kinéz az a b ­ lakon, m é g hirtelenebbül visszakapja a fejét, a nyelve hegyét odaszorítja a szájpadlásához és azt m o n d j a :

„tz, t z ! "

E r r e az asszony az kérdezi dühösen:

— H á t téged mi l e l t !

— E h , semmi. P a r d u b i t z n é ment el az ablak alatt.

— No és m i é r t kapkodod azért a fejedet?

— U t á l a t nézni, milyen rövid a szoknyája.

Nincs az a n a g y a n y a , akinek j ó l n e esne, hogy neki olyan szemérmes u r a van, aki nem t u d j a nézni a m á s k u r t a szoknyáját. Megenyhülten m o n d j a a ve­

jének:

— E r i d j , Ham, nézd meg, elég meleg-e m á r a fürdő v k e ?

Egészen bizonyos, hogy az ifjú tudós szamárságot fog csinálni, m e r t logarléceal méri m e g a fürdővizet, a helyett, hogy az u j j á t r á z o g a t n á benne és tiszta-

4 LEGENDÁK AZ UNOKÁMRÓL

b a n van vele ő m a g a is, hogy h a hidegnek t a l á l j a a vizet, h a melegnek, mindenfélekép nyakonöntözik vele, de h á t az mindegy, m e r t ebből mégis csak azt látja, hogy mennyire méltányolják őt, m i n t a p á t . Sőt még fürösztőteknőt is szabad neki behozni és ki­

vinni, azonban névadás tekintetében egyszersniinden- k o r r a elvétetik tőle a kezdeményezés j o g a . Ó most m á r csak azokat a beceneveket ismételheti, amiket én találok ki.

E z e k a becenevek igen sokfélék, részben a törté­

nelemben, részben a mithológiában gyökereznek, de á t n y ú l n a k a csillagászatba is, a növénytanba is, sőt olykor az állatország h a t á r a i t is érintik. Most érzem először életemben, hogy mégis csak j ó dolog múzeum­

igazgatónak lenni, m e r t a k k o r az ember minden órá­

b a n máskép hízeleghet az unokájának. M á s n a g y a p a például odahajol a bölcső fölé és azt m o n d j a az uno­

kájának, hogy „ p ö t t y " , meg hogy „öreg k u t y a " , m e g hogy <;te angyalka, t e " és h a nagyon j ó kedve van, akkor hozzádörzsöli a bajuszát a ponkájához és azt mondja neki, hogy „te, te, kis csirkefogó!" E n azt mondom neki, vagy „hogy te vagy, te a r g o n a u t a ? " , vagy „mit nevetsz, te S c h i n d e r h a n n e s ? "

— Te, — kérdi tőlem a n a g y a n y j a m á s n a p , — ki volt az a Schinderhannes?

Persze nekem m á r akkor fogalmam sincs róla, m é r t kérdezi, nem is érek r á kultúrhistóriai trécselésre, axt felelem röviden, hogy az volt a harminc éves há­

ború idejében a német Sobri Jóska.

LEGENDÁK AZ UNOKÁMRÓL g

— N o és ki volt a m a g y a r Sobri J ó s k a ? — néz r á m gyanakodva.

Észbe k a p o k , nyelek egyet és azt mondom?

— A z ? A z egy híres bankigazgató volt száz évvel ezelőtt.

— H á l a Istennek, — derül föl a feleségem a r e a — már azt hittem, valami múzeumigazgató volt. Azért nevetett h á t t e g n a p olyan n a g y o t a gyerek, mikor Sehinderhannesnak m o n d t a d ? N o , engedje az Isten, hogy mentül nagyobb Schinderhannes legyen belőle?

Persze ennek az éremnek is k é t oldala van. Az j ó , hogy mire a gyerek m e g t a n u l lexikont olvasni, akko­

r á r a csupa ismerős nevet talál benne. De az meg nem jó, hogy m i r e m e g kellene t a n í t a n u n k a saját nevére, a k k o r á r a m a g u n k se t u d j u k t u l a j d o n k é p p e n mire is kereszteltük. Hiszen m á r most se v a g y u n k benne biz­

tosak, p e d i g még csak nyolc h ó n a p telt el azóta.

Valamelyik n a p a keresztanyja ozsonnázott nálunk, a keresztke s ahogy ülünk az asztalnál és beszélünk a frizurákról, azt mondja, asszony szokás szerint, min­

den átmenet nélkül:

— Azért higyjétek el, mindene szép Ferikének, de legszebb a szája.

F ö l k a p o m a szalvétát, hogy beletakarjam a p i r u l á ­ somat, m e r t öregségemre is m e g m a r a d t a m átkozottul szégyenlős embernek és zavarba hoz minden dicséret.

H o g y lehet m á r szemtől-szembe ilyent m o n d a n i egy férfinak! De legalább n e az öreg nagyságám előtt mondták v o l n a !

Az öreg n a g y s á g á m azonban elkacagta m a g á t :

LEGENDÁK AZ UNOKÁMRÓL

— Sohse t a k a r g a s d a szádat, m e r t kiégeted a szi­

v a r r a l a szalvétát. Nincs azon semmi szégyelnivaló.

H á t még h a húsz esztendővel ezelőtt láttátok volna, lelkem, míg szét nem feszegette a sok szivarral, meg p i p a c s u t o r á v a l !

— T e s s é k ! — nézett r á n k ijedten a keresztke, az­

u t á n elkezdte r á z n i a nevetés, de úgy, hogy csörgöt- tek bele a k a n a l a k az asztalon. — De hiszen én a kis F e r i k e szájáról beszélek!

Az ám, nini, nézünk óssze az öreg nagyságával, hi­

szen csakugyan nem én vagyok m á r a F e r i k e . J ó lesz róla idejében leszokni, nehogy egy-két h ó n a p múlva majd velem etessék meg a tejbegrizt. No, t é r j ü n k á t h a m a r az igazi F e r i k e szájára.

— Bizony, — mosolygom el m a g a m — nem hittem volna, hogy nyolc h ó n a p a l a t t ilyen kemény kis vas­

g y ú r ó legyen abból a senyvedt kis anyagyászból.

A n y a és n a g y a n y a közös megbotránkozással t á m a d ­ t a k r á m .

— Ugyan, a p u , hogy lehet ilyent m o n d a n i ! E z volt senyvedt?

— E z ám — mondom b á t r a n az igazam t u d a t á ­ ban. — Olyan kis veres herkány volt, hogy meg­

ijedtem tőle.

Ne tessék megkérdezni tőlem, hogy mi az a veres herkány, mert fogalmam sincs róla nekem se. E z t a hasonlatot én készen k a p t a m az apámtól, ő meg az ő a p j á t ó l k a p t a , m i n t ahogy az én unokám is tovább fogja m a j d a d n i az ő u n o k á j á n a k . E z a mi családi kincsünk, ami t a l á n m á r a hét vezér óta egyik nem-

LEGENDÁK AZ UNOKÁMRÓL 7

zedékünkről a m á s i k r a m a r a d . E g y e b e t nem jussol- nak én tőlem se az ivadékaim, de ezt r á j u k hagyom, ahogy vettem.

A n n y i t azonban sejthet mindenki, hogy a veres her- k á n y nem t a r t o z h a t a genealógia legkeesesebb címer­

állatai közé. Az asszonyok fölháborodva c s a p t á k ösz- sze a kezüket:

— E z ? E z volt vörös? H á t a leesett hó, h á t az ol­

táron a terítő p a t y o l a t lehet-e fehérebb, m i n t ez volt?

Na hát, a p u !

Soha a n y a és leánya közt én még ekkora egyet­

értést nem értem, még akkor se, mikor az egyik a selyemingemből csinált m a g á n a k blúzt, másik a bár­

sonykalapomat vette el tévedésből, úgyhogy semi- lyent se felejtett ott helyette. N a g y öröm az ilyen szép egyetértés a férjnek is, az a p á n a k is, de h á t azért az igazságot csak nem h a g y h a t j a a komoly férfi.

— De édes lelkeim, a m a g a m szemivel l á t t a m . . .

— H j a , h a t e a magad szemének j o b b a n hiszel, mint nekünk, a k k o r teveled igazán nincs mit beszélni,

— nyíltak ki a feleségem szemében azok a kis bics­

kák, amelyek minden asszony-szemben megtalálhatók ugyan, de csak m i n t szimpla, egyágú bicskák. Az én családom n ő t a g j a i kétágú k a r d b i c s k á k a t h o r d a n a k a szemükben.

Szerencsére, mielőtt nagyobb k á r t tehetnének ben­

nem, a másik szobából olyan csérogás hallatszik, ami­

lyennel a Rók sárgarigó szokta k é r n i az anyjától a mézes körtét.

8 LEGENDÁK AZ UNOKÁMRÓL

— Csitt, fönt van a b a b a ! — csukódnak be a bieskakirakatok s a következő pilianatban m á r har­

matos len virágok hajolnak a bölcső fölé, amelyben két kis kéz és két kis láb motolla!, tnint liliomvirá­

gok a hajnali szélben. Azt hiszem, az angyalok u t á n kapkod, akik most r i a d t a k el mellőle az ajtónyikor- gásra. A j ó I s t e n azért szokta őket leszalajtani, hogy vigyenek neki h í r t a gyerekről, de azután alig győzi őket hazavárni, olyan nehezen t u d n a k elszakadni tőle.

— H á t nem d r á g a ? — süt ki a madonnaság a lá­

nyom arcán. — H a l l g a s s á t o k csak, mit m o n d ! A gyerek nem mond semmit, csak szétvigyorodik a bimbószája és néhány hangot esettent, amiben van valami a cinegéből, meg a tengerimalacból. Az an­

gyalok, akik visszakaesintanak r á a n a p s u g á r r a l , bi­

zonyosan értik is, amit mond, de bizony én m á r ré­

gen leszoktam erről a dialektusról.

— Nézzétek, h á t nem egészen olyan, m i n t h a verset m o n d a n a ? — csodálkozik el a feleségem.

— Még p e d i g szabadverset — hagyom r á . — E g y szót se értek belőle.

A kisbicskák kezdenek nyiladozni. Sietek kima­

gyarázni magam.

— Bizonyisten többre viszi, mint én. E z t á n még a K i s f a l u d y - T á r s a s á g b a is bejut.

P a n k á n a k fodrot vet a h a r a g a márványhomlokán.

— H á t én nem tudom, m i t t u d a Kisfaludy-Társa- ság, mit nem, hanem azt mondhatom neked, hogy fü­

gét m u t a t n i még az Akadémia is t a n u l h a t n a az uno­

kádtól.

LEGENDÁK AZ UNOKÁMRÓL 9

— Nem, Ram, azt az A k a d é m i á n a k nem kell ta­

nulni senkitől, — komolyodok el én is — m e r t min­

den Akadémia ú g y születik, hogy m á r akkor füge- m u t a t á s r a áll az u j j a .

— J ó , j ó , — néz gúnyosan a feleségem — de me­

lyik akadémikus t u d ú g y csókot h á n y n i , mint ahogy ez h á n y t t e g n a p a v a r r ó l á n y r a , mikor elmentél ha­

zulról?

Nem, nem engedhetem az A k a d é m i á t b á n t a n i . Ne­

kem is jól fog esni, h a a százéves jubileumomon va­

laki önzetlenül megvédelmez. A z t á n meg egyszer le kell m á r számolni az unokámról való legendákkal.

— Milyen különös, — mondom — hogy ez a gye­

rek minden kunsztot olyankor csinál, amikor én nem vagyok itthon. Olyankor h á n y csókot, olyankor nézi az u j j a i t , olyankor h a j t j a el az orráról a legyet, olyankör g y ű r i a feje a l á a kisvánkost. Bámulatos, hogy mikor én itthon vagyok, akkor mindig elrejti a talentumát.

A feleségem az egyik lábát előrevetette és a sar­

k á r a támasztotta. Ezzel a mozdulattal mindig azt szokta szimbolizálni, hogy i t t az övé az impérium és az enyém a hallgass!

— No, ez nagyon érthető — vont egyet a vállán.

— Téged egyszerűen nem szeret a gyerek, mert nem foglalkozol vele eleget.

Sokrates óta embert ilyen igaztalan vád nem ért.

Mióta a gyerek megvan, azóta négy kilót fogytam.

Tudniillik nyolc h ó n a p óta nem ettem végig az ebé­

det, mert a közepén mindig leteszem a villát, gyomor-

10 LEGENDÁK AZ UNOKÁMRÓL

fájást szimulálok és odatérdelek a kocsi mellé gye­

reket nézni.

— Az nem nagy tralla, — legyint az asszony — azt meg t u d j a tenni odalent az udvaron az a csizma­

dia is, aki mindig azt danolja, hogy „ S á r g a csizmás Miska s á r b a n j á r . " Csakhogy az m á r csinált kis csiz­

m á t az u n o k á j á n a k . De azt mondd meg, írtál-e m á r te az unokádról csak egy rongyos féllábas cikket is az ú j s á g b a ? Te írsz a rosa mistikáról, meg a J u p i t e r - csillagról, meg mindenféle szamárságról, de mikor az I s t e n olyan t é m á t ád neked, aki egyszerre v i r á g is, csillag is és még azon fölül lángész is, azt nem látod meg. H á t n a g y a p a v a g y t e ? Ne félj, sokszor meg­

s i r a t t u k m á r mink ezt P a n k á v a l !

Csakugyan látom is, hogy most is egymás n y a k á b a v a n n a k és törülgetik egymás szemét. „Szegény kis lá­

nyom." „ E g y e t l e n d r á g a j ó a n y u k á m . " A gyerek is elpityeredik a bölcsőben és egyre kiadósabban mondja,

„ehé, ehé, e h é ! " M a g a m n a k is muszáj n a g y szipáko- lással szívni a szivart, hogy ehesse a szememet az a testhezálló füst, melyik ilyenkor minden családi no­

vellában megjelenik.

D e h á t hiába, ezt az egyet nem tehetem. Az uno­

k á m m a l még eddig csak egyszer foglalkoztam írásban, a k k o r is csak levélben, azt is csak neki í r t a m . P e s ­ ten j á r t a m , amikor megszületett, újságból t u d t a m m e g s r ö g t ö n m e g í r t a m neki az őszinte véleményemet.

— Kedves unokám, n a g y o n boldog vagyok, hogy megérkeztél, de nem muszáj lett volna á m azt mind­

j á r t kikürtölni a z ú j s á g n a k . L á t o d , m i k o r én meg-

LEGENDÁK AZ UNOKÁMRÓL H

születtem, azt az ördög se í r t a meg az újságban, pe^

dig mondhatom neked, hogy az én n a g y a p á m sokká!

derekabb ember vo!t, mint a tied.

Még akkor megfogadtam, hogy az én unokámbó!

nem !esz témagyerek. E!ég, hogy az a n y j a az volt, az u n o k á i m á r megtartom m a g a m n a k . S a m i t fogad­

tam, állom is, engem meg nem i n g a t se könny, se kisbieska. Nem engem, még az se, ha minden n a p le­

velet k a p o k hol egy makói olvasótó!, ho! egy nyír­

egyházitól, hol egy kolozsváriié), hogy „az I s t e n á!d- - j o n meg, meséljek m á r egyszer az unokámról i s ! "

Ohó, nekem is v a n ám magamhoz való eszem! Tudom én azt, hogy ezeket a messzi levő n y á j a s olvasókat mind innen közelről bizgatják az í r á s r a !

H á t p e d i g abból nem lesz semmi. É p p e n eleget alkalmatlankodunk mink az embereknek a nélkül is, az u n o k á t m á r nem r a k j u k ki az ablakba. Azzal m á r csak én m a g a m játszogatok, könnyeit, mosolyát má­

soknak szét nem osztogatom. A r r a meg különösen nem vagyok hajlandó, hogy asszonyfantaziálta legen­

dákat forgatómba hozzák róla. H a m á r írnék, akkor csak a tiszta színigazságot í r n á m meg.

Valamelyik éjfél u t á n , mikor nagyon s ű r ű n buk­

dosóit m á r a fejem az íróasztalra, belopództam a gyerekhez, odatérdeltem a bölcső elé és a kékszalagos d u n n á e s k á r a h a j t o t t a m a fejemet. Különösen nehéz volt azon az éjszakán a fejem a t e g n a p i és holnapi gondoktól, a v i r á g t a l a n tarlóktól, amelyek elmarad­

t a k mögöttem és nem termettek nekem búzát és a végeláthatatlan homoksivatagtól, amely m é g előttem

12 LEGENDÁK AZ UNOKÁMBÓL

van és amelyikben sehol egy tenyérnyi pihentető ár­

nyék, csak a horizontját szegi be egy fa, t ö r ö t t f e j ­ fám egy h o r p a d t sírhalom fölött. Olyan éjszaka volt az, amikor az ember u n j a az életet, kívánja a halált és ahogy a holdvilág elbújt, valami hűvöset éreztem a szívem fölött és a kezem is hirtelen elhidegedett.

T u d t a m , hogy ez a halál és hirtelen eszembe j u t o t t , hogy mennyi elintézetlen a k t á m van még nekem a földön.

— ó , csak addig ereszd el a kezemet, — könyö­

rögtem az I s t e n szomorú a n g y a l á n a k — m í g végig­

álmodom az álmaimat, amik születésemkor nekem rendeltettek.

— Nem, n e m ! — húzott a hideg kéz az ablak felé.

A z t á n az öreg n a g y s á g á m r a gondoltam, akinek a r c a p i p a c s a i elhullottak az életünk szúrós t a r l ó j á n és aki ú g y m a r a d , m i n t a szedett szőlő, ha engem el­

t a k a r í t a n a k az I s t e n csűribe.

— Csak addig h a g y j m é g itt, míg őróla gondosko­

dom. Nem a k a r o k én neki többet hagyni, mint ameny- nyit m a g y a r író egy élet verejtékivei kereshet. E g y p u h a széket, amelyikben megbújjon, mint fázós ma­

gános kenderike, m e g egy meleg kendőt, amelyik én helyettem b e t a k a r j a .

— Nem, n e m ! — fogott szorosabban a csontkezű a n g y a l és a hold odacsúszott az ablak alá, mint ezüst­

l a p á t , amellyel a lelkeket garmadolják.

E s akkor, mit tehettem volna m á s t ? Szabad kezem­

mel belefogództam az u n o k á m p u h a , meleg kis kezébe és szembe szegtem a fejemet a világtalan angyallal:

LEGEKDÁK AZ UNOKÁMRÓL 13

— Vigyél el hát, h a b í r s z !

É s akkor eleresztette a kezem az erejét vesztett ha­

lál és lehajtott fejjel egyedül suhogott ki az éjbe. S amikor fölnyitottam a szemem, m á r nevetett a h a j ­ nal az ég ereszén, az unokám egyik keze fogta a ke­

zemet, a másik mint fehér pille bujkált a h a j a m her­

v a d t a v a r j á b a n és tisztán hallottam, ahogy csöpp szája suttogott:

— N a g y a p ó .

. . . De h á t ezt m e g minek i m á m m e g ? Hiszen ezt nem hinnék el nekem, csak a n a g y a p á k , meg a n a g y a n y á k .

K É D E S

N e m dicsekvésképpen mondom, de n e k e m a jó I s t e n minden télen m e g szokta m u t a t n i , hogy sze­

r e t . Olyankor, m i k o r a mennyei k a n c e l l á r i á n szét- poreiózzák a k a r á c s o n y i a j á n d é k o k a t .

Természetes, h o g y o l y a n k o r az én őrzőangyalom is csak ú g y megteszi a p r e p o z í c i ó j á t , m i n t m á s emberé. Csakhogy amilyen az ember, olyan az őrző­

a n g y a l a . A z e n y é m egy kiesit b a m b á c s k a és esze­

felejti. E l i n d u l ő szegény idejében, hogy érdekei­

met képviselje, de a z t á n el-elakad az égi mezőkön, u t á n a b á m u l a hulló csillagnak a leül a T e j ú t t a l p ­ fái közt ezüstkavicsot szedegetni. Persze mire odaér a tetthelyre, a k k o r á r a m á r hiába diktálja be, hogy neki koksz- és f a u t a l v á n y kellene. Az ilyen komoly dolgokat m á r r é g elhordták az élelmesebbek és csak olyan enesem-bencsemek m a r a d t a k az asztalon. K u t a t - m a t a t köztük, azután azt m o n d j a :

— Olyan töltőtoll kellene neki, amelyik magától ír.

— Nem ér semmit, — mosolygott a j ó I s t e n — azt is csak belemártogatja a t i n t á b a .

— Ö n g y ú j t ó . . .

— Csak gyufával t u d j a meggyújtani.

— V a l a m i szép bicska . . .

— M i n d j á r t ellopatja.

NBDES I S D e h á t t u d az én őrzőangyalom olyant is, amit se el nem hagyogathatok, se el nem lopathatok. E g y - k é t stanieli álmot; n y á r i h a r a n g z ú g á s t téli éjszakában;

egy szabadjegyet a Cassiopeia-csillagba, ami a r a n y - hintaszéknek tevődött az égre . . .

— J ó , j ó , — vág közbe a j ó Isten, — kiutalom én azt mind, de h á t mire mégy v e l e ! Hiszen se éjjele, se n a p p a l a a n n a k a szegény flótásnak, a n n y i az ügyes-bajos dolga. Nem ú g y csináljuk azt, Ham. Cso­

magoljatok be neki egy kis influenzát, attól aztán m a j d pihen, h a akar, h a nem. É s a b b a n lesz álom is, m e g n y á r i h á r a n g z ú g á s is, meg mennyei hinta- p a l i n t a is.

í g y t ö r t é n t aztán, hogy az idén is influenzát bocsátott r á m a j ó Isten, amivel m á i g sem t u d t a m betelni, p e d i g most m á r h a r m a d i k hete t a r t . Síny­

lődő beteg vagyok, ahogy a k o n y h á n beszélik rólam s ez nagyon neveli az önérzetemet, m e r t ez igazán olyan pozíció, amire nem számítottam. Más ember mennyit lót-fut, míg kormányfőtanáesos lesz, vagy főrendiházi t a g , vagy beér az ötödik fizetési osztályba soron kívül, én meg csak fekszem csöndesen és mégis sínylődő beteg lett belőlem. Szintén soron kívül, de egészen a m a g a m emberségéből.

— D e azért még sokáig élhúzhati szögény, mert hallom, tökéletesen eszin van akkor is, m i k o r félre­

beszél.

E z t is a k o n y h á n mondják, még p e d i g M á r i n&n mondja, a csirkés asszonyunk, aki é p p e n most tetto a p r ó b á t a pengőszámitásból. E l kell ismerni róla,

16 NEDES

hogy nincs az a kerekes, aki ú g y kerekítsen, mint ő, hanem az angyalok dialektusához nincs füle M á r i néninek. Azt hiszi, én beszélek félre, amikor az uno­

kám kiabál ki az előszobából:

— M á t á t a mötöte m e t e t é t !

A m i tisztán és világosan azt teszi, hogy a M á r i - ácska megette a medvéeskét. Tuniillik a fából való Máriácska a posztóból való medvéeskét. A Máriács- k á n a k , aki a sarokból vigyáz r á n k , hogy j ó k legyünk, ez a tiszte. Ő a megmondhatója, hogy hová lett a coeó, a trombita, a kis telefon s ha egyszer a k a r á ­ csonyfa is el talál t ű n n i , akkor is bizonyosan benne lesz a Máriácska keze. Igaz, hogy h a F e r i k e odatér­

delne elébe és megígérné neki, hogy sohase lesz töb­

bet rossz, akkor a Máriácska r á v i d á m o d n a és megint előkerülne minden. D e F e r i k e még nem n a g y ember, ennélfogva nem tesz m e g t a r t h a t a t l a n Ígéreteket, le­

térdelni meg nem szeret, m e r t olyan kövér, hogy aztán a m a g a erejéből nem t u d fölkelni. De nincs is e r r e szükség, m e r t F e r i k é n e k j o b b gondolata t á m a d t .

— Alló, a p a p a ! — veri a kis botjával az á g y a m végét.

— H a l l o m !

— A p a p a mötöje M á t a t á t !

H a Máriácska megette medvéeskét, most m á r a p a p a egye m e g Máriáeskát. H ú s z h ó n a p o s férfiútól ennél különb logikát igazán nem lehet várni. A p a p a azon­

ban elborzadva húzza a fejére a plédet, amely tigris­

bőrnek teteti m a g á t . F e r i k é n e k eszébe j u t a kis B r e h m és kiadja a p a r a n c s o t :

NáDBS

— B ő c !

Bőc a tigrisnek a neve. H o g y m i t csinál a tigris, h a bőének szólítják, azt nem tudom, B r e h m se t u d j a , de én úgy bőeök a pléd aiatt, mint egy állatkert.

— M é c !

— Mit méc?

— Méc bőc, a p a p a !

A d d i g újrázok, m í g berekedek. Ilyen á l l a p o t b a n m á r csak főrendiházat tudok j á t s z a n i . Lehunyom a szemem és az a r c o m r a húzom a k i s p á r n á t . E z n a g y o n esöndes j á t é k és a közönség r ö g t ö n műsorváltozást követel.

— Üdecet!

E z a k í v á n s á g egy kicsit zavarba hoz. A kályha, az melee. A víz, az idee. A p o h á r , a váza, a tányér, a villanykörte, minden amivel összetörőst lehet j á t ­ szani, üdee.

— E z t ? — m u t a t o m neki az ó r á t az éjjeli szekré­

nyen.

— N e báts, a p a p a , — ráncolja össze a homlokát.

É m é l ő t !

Persze, persze, a h ő m é r ő t ! H o g y n e , azt n a g y o n szí­

vesen, tessék! E g y kicsit hozzá is koccantom a m á r ­ ványhoz, hogy kedvet csináljak neki az eltöréséhez.

M i n d j á r t nem lesz láz, mihelyst hőmérő nem lesz.

A z é r t se t ö r i össze a bórembukk. E l h ú z egy k u t y a ­ nyelvet a k é z i r a t p a p í r b ó l , belecsavargatja a hőmérőt és boldog kacagással n y ú j t j a felém.

— Tessék, a p a p a . Tomamisz. K u m e n e . Csiam.

A Tomamisz a m i nyelvünkön csomag. A K u m e n e Móra Ferenc: A vadember.

NEDES

a n n y i t tesz, hogy cukor van benne. E g y h ó n a p p á ) ezelőtt ez még úgy hangzott, hogy kukomenne, de a húszhónapos embernek m á r sok a mondanivalója és nem bajlódhat ilyen hosszú nevekkel.

— Csiam, csiam, a p a p a !

A csiam abból származik, hogy kinyissam? I g e n , csiam!

K i n y i t o m a tomamiszt és a hónom alá kapom a hő­

mérőt. E z olyan k a c a g t a t ó m u t a t v á n y , hogy hono­

r á l n i kell. K é t rózsás tenyérke elismerően rendezi a vánkosomat.

— Duec, duce, F e j i t e ducc a p a p á h o z !

Csakhogy nemcsak F e r i k e j ö n a p a p á h o z , hanem a t i n t á s üveg is a kis kötény zsebében.

— A n a n e t i k e !

A p a p a előkotorássza a tollat az éjjeliszekrényből és rajzol F e r i k é n e k egy aranyos Erzsikét. Mire a p a p a készen van, a k k o r r a F e r i k e is készen van. Neki toll se kell hozzá, ő a tintásüveg dugójával rajzol A n a - netikét a vánkosra. É s z r e se venném, h a meg nem lökné a könyököm:

— M i t i t á t á , a p a p a ? K i p a k s z , n a d i t a .

Elszomorodva nézem a hottentotta festményt a fer hér vánkoson. Bizony ebből kipaksz lesz. N a g y i k á ­ n a k semmi érzéke a primitív művészet i r á n t .

— A p a p a , szödén a p a p a ! — simogatja a gyerek a homlokom a t i n t á s ujjacskáival. — Ducc, a p a p a , i á d d á !

H á t hiszen, h a minden kötél szakad, m e g y ü n k vi­

lággá, de egyelőre mást p r ó b á l u n k , öreg. E g y s z e r ű e n

NBDES

megfordít.juk a. vánkost, Ananetikével lefelé. I g a z , hogy így kettő lesz belőle, de az a fő, hogy n a g y i k a egyiket se l á t j a meg.

A vánkosom a l a t t van a piskótás doboz, azon élek én most, m e g hideg tejen, m e g meleg tejbe k á s á n , ami azt hiszem, mind a spanyol inkvizíció korából való találmány.

— N é d e s ! — csap le a gyerek a dobozra, m i n t egy éhes karvalyfiók. Semmit a világon nem szeret úgy, mint a p i s k ó t á t és semmit nem tilt ú g y neki a doktor néni, mint a nédest. Azt mondják, hizlal és ezek a mostani doktor nénik nem szeretik a R n b e n s göm­

bölyű p u t t ó i t .

No, n e k ü n k most nem parancsol semmiíéh doktor néni.

— K i n y i s s a m ?

— C s i a m !

— Tessék!

A gyerek belemarkol a piskótába, mohón a szájá­

hoz k a p j a , a z t á n gondol egyet és nekem n y ú j t j a .

— A p a p a mötöje n é d e s t !

Semmi gusztusom sincs r á , de azért m e g h a t o t t a n csípek le egy morzsát. Micsoda szív v a n ebben az emberizinkben! H e t e k ó t a nem l á t o t t p i s k ó t á t és most a n a g y a p j á t éteti először vele. H á t v a n paradicsom, no, hiába.

A gyerek is ú g y érzi magát, m i n t a p a r a d i c s o m b a n . Két marékkal tömködi befelé a nédest, orra, szeme, füle mind csupa piskótamorzsa,

Z*

X É D B s

M i r e a n a g y a n y j a beér, a k k o r r a uras a doboz 08 m i n t s a p k a díszíti a kis ember a r a n y o s fejét.

— H á t te, t e ? — c s a p j a össze n a g y i a kezét. — Mit csináltál?

A gyerek fölvonja gömbölyű vállát és felém biccent a fejével, kifelé fordítván mind a két tenyérkéjét:

— A p a p a mötöte n é d e s t !

H á t nem valóságos paradicsom ez?

T Ö R T É N E T E K A V A D E M B E R R Ő L A v a d e m b e r ezidőszerint huszonnyolc h ó n a p o s , hat n a p o s , t i z e n h á r o m órás, — a p e r c e k e t nem Írom ide, m e r t ez n e m vezércikk, i t t n e m lehet t a ­ tálomra beszélni, i t t számot kell v e t n i a felelősség­

gel. M á r p e d i g a p e r c e k é r t nem v á l l a l h a t n á m a fe­

lelősséget. A szóbanlevő v a d e m b e r u g y a n i s szenve­

délyesen kedveli a b o g a r a k a t , a m i v i l á g h í r ű et­

nográfusok megfigyelése szerint közös jellemvonása a vadnépeknek. Sajnos, a szabad természet ölén talál­

kozó bogarak nem állnak m e g a huszonnyolehőnapos stb. vadembernek, ennélfogva t u d o m á n y o s vizsgálatai­

val kénytelen a r r a a b o g á r r a szorítkozni, amely az én órámban ketyeg és a lábait is mozgatja. E z e k a lá­

bak, amelyeken az idő szalad, hetenként háromszor a kannibál-ösztönök kielégítésére szolgálnak, amiből nemcsak az következik, hogy én elvileg lelkes híve vngyok a viviszekció-ellenes mozgalomnak, h a n e m az in, hogy a helybeli ó r á s i p a r a civilizáció szégyenére meleg b a r á t s á g o t t a r t fönn a vademberrel.

Továbbá az is idetartozik, hogy a vadember súlya tizenhat és fél kiló. Hiteles adat, i t t v a n róla az í r á s a tárcám legbelső rekeszében, egyéb történeti t i t k o k közt. Ilyen testi fejlettség mellett nem meglepő, hogy a vadember lovastól fölemeli a h u s z á r t , sőt h a a hu-

22 TÖRTÉNETEK A VADEMBERRŐL

szár nem fából van, hanem csokoládéból, a k k o r meg is eszi lovastól. De nem valószínű, hogy ebben az én k á r o s befolyásom nyilvánulna meg, vagy valami veleszületett pacifista hajlandóság. Sőt ú g y érzem, a vadember a n n y i r a militarista, hogy az m á r közel j á r a terrorhoz. Tör, zúz, r ú g , karmol, h a r a p , tom­

bol, toporzékol, minden gyakorlati ok és cél nélkül, csak ú g y l ' a r t p o n r Tart. Valamelyik n a p beszaba- dnlt a k o n y h á r a , f ö l k a p t a a húsporhanyító fakala- páesot és olyan ómoA-futást rendezett vele a poha­

r a k , tányérok és a k u l t ú r a egyéb vívmányai közt, hogy becsületére vált volna a legöregebb m a l á j n a k is.

— Ohó, mit a k a r u n k azzal a buzogánnyal? -—

fogták le a konyhán tartózkodó felsőbb hatóságok a vadembert.

— F e j b e vejöm vele anutámat, csak mödlássam — harsogta a vadember, akinek fogalma sincs még ar­

ról, hogy a művelt világban mindig ráfizet az ember az őszinteségre. N a g y o n meghökkent, amikor le­

szerelték, azt hiszem Nérót keseríthette így el a ter­

vezett anyagyilkosság megakadályozása, csakhogy szerencsére az államtanácsosok sokkal megértőbbek és liberálisabbak, mint a konyhatanácsosok.

A vadember buzavirágszemét a növényországtól k a p t a , a r a n y h a j á t és alabástrombőrét az ásvány­

országból, az állatország képviselőitől pedig a bá­

r á n y , az oroszlán, az egér és a malac v a n n a k benne egyesülve. O l y a n szép, amilyenek azok az angyalkák lehetnek, akik rózsás felhőhajókon pengetnek halk eiterát, m i k o r a j ó I s t e n beletakaródzik az a r a n y

T^RTŰNETEK 4 VADEMBERRŐL 23

E g y vigvámban lakunk a vademberrel, de azért ritkán látjuk egymást. A p a p á n a k h í r ü l se olyan szép ngyan az élete, m i n t egy favágónak, vagy egy üstfol­

tozó cigánynak, de azért é p p e n olyan k o r á n m u n k á b a Atl, mint ezek a komoly és nélkülözhetetlen társadalmi elemek és csak a n n y i időre vetődik haza, míg az ételt a gallérja mögé hajigálja. Ilyenkor a p a p á n a k mindig az az első kérdése a vademberhez:

— H o g y v a g y !

Bubájába és elszundít egy kicsit a gondolkozó-székbe.

J5s o l y a n rossz, — e j , a r r a nem k ö n n y ű hasonlatot ta­

lálni, hogy milyen rossz lehet egy huszonnyolc hóna­

pos v a d e m b e r ! Olyan rossz, m i n t a féktelen tavaszi Hxél, mint a m e g á r a d t hegyi p a t a k , mint a t a n u l a t ­ lan m a d á r d a l és mint a neveletlen pillangó. E g y bi­

z o n y o s : az ő őrzése több gondot ád, mint tizenkét f e g y e n c é .

Igaz, majd elfelejtem: én a vadembert ifjabb F e ­ rencnek hívom és ő engem a p a p á n a k hív. Csakhogy én mindig meghallom, h a ő hív engem, sőt olyankor is hallom, mikor n e m hív, 6 p e d i g csak azt a hívá­

somat hallja meg, amelyiket a k a r j a . E z nem nagyon igazságos dolog, de törvény, amit ő se kerülhet el.

Majd ha ő lesz az idősb F e r e n c , neki is lesz egy kig vadembere, aki csak a k k o r hallja meg a hívást, mi­

kor neki jólesik s az ilyenen rendesen elbúsulnak t'gy kicsit az idősb Fereneek.

24 TÖRTÍNHTHK A VADBMBBRBOL

A vadembernek változatlanul egy a válaaza:

— Mit hoztál?

E z is törvény. S talán nem is csak a vadember-tár­

sadalomban.

Eleinte reklámeédulákat, könyvprospektusokat, t a r k a képes p a p í r o k a t h o r d t a m haza a vadembernek barátságom jeléül. N e m a r r a gondoltam, hogy ezek a legjutányosabb ajándékok, hanem a r r a , hogy az én legrégibb gyerekkori emlékem egy lepedőnyi kék p l a ­ kát, amin fehér cifraságok voltak. A szél t é p t e le a városháza k a p u j á r ó l , alighanem valami s t a t á r i u m ­ hirdetmény volt és az édesapám hazahozta abrosznak.

Még most is hallom a csörgését, ahogy r á h a s a l t a m a k a n a p é sarkából és le a k a r t a m róla szedni az u j j a i m ­ m a l a fehér cifraságokat. E z é r t nagyon kinevettek és fölokosítottak, hogy azok betűk és r á v a n n a k nyom­

t a t v a a p a p í r r a . E k k o r hallottam életemben először ezt a szót és ezzel a Feresike nevezetű kétéves bó- r e m b u k k r a ráveretett a betűk lánca, amelyet csörgetni fog mindaddig, míg á g y a t nem vetnek neki a Senki- szigetén, ahol m á r most is lakik álmában.

A vadember sokkai szerencsésebb csillag a l a t t szü­

letett, m i n t a p a p a . Azaz, hogy ő nem is csillag a l a t t született, hanem gáztöltésű félwattos villanykörte alatt. A jövő embere, sofőr lesz belőle, vagy pilóta.

Megveti a p a p í r t , semmi fogékonysága sincs a s z a p - panbuborékfúvás művészetéhez s csak az olyan j á t é k hozza lázba, amit szét lehet szedni és H lehet n y i t n i ,

ÍÖBTANBTHK A VABBMBHBBŰL 25

amit r á n g a t n i ás csavargatni lehet. V a l a k i hozott neki egy n a g y üveggolyót, amelyben t a r k a szalagok fonódnak egymásba. H a én olyant l á t t a m volna F e r - csike-koromban, hozzá se mertem volna é m i , csak néztem volna reggeltől-estig étlen-szomjan. A vadem­

ber szemügyre vette, megrázta, hogy zörög-e, aztán odahozta hozzám:

— Nyisd ki, a p a p a .

— E z nem nyílik ki, F e r e n c .

— M u s á j .

— É r t s d meg, druszám, hogy nem lehet.

Volt régebben az íróasztalomon egy m á r v á n y n e h e ­ zék, amely ezidőszerint a vadember bírtokállomá- nyába tartozik. Azzal szokta ő k i n y i t n i a poreellán- ngurákat, a velencei üvegcifraságokat és egyéb meg­

átalkodott vitrinlakókat, amelyek nem a k a r j á k a j ó t követni. A t a p a s z t a l t ember fölényével teszi az ölembe a nehéz követ.

— Ezzel lőhet, a p a p a .

Ráütök a golyóra, de a vadember gyanakszik.

— Ejősebben üssed, a p a p a .

— É n m á r nem bírom. P r ó b á l d te.

R á k o p p a n t egyszer a z u j j á r a , kétszer a golyóra a meggyőződik róla, hogy nem a p a p a a huncut, hanem a golyó a tökéletlen, mert csakugyan nem lehet ki­

nyitni.

— J ó —- m o n d j a n y u g o d t a n és o t t h a g y j a a tökélet­

len j á t é k o t az asztalon. Eszébe s e j u t többet, egész

26 TÖRTÉNETÜK A VADEMBERRŐL

biztosan el lehet küldeni K í n á b a valami pedagógiai főmandarinnak, hogy v a r r j a a s a p k á j á r a európai ki­

tüntetésnek.

Egyetlen egyszer tapasztaltam, hogy konzervatív foglalkozással próbálkozott. Ahogy a v i r á g p a l á n t á ­ k a t ültettem a folyosónk n a p o s oldalán, találtam a földön egy rozsdás vasszeget, amit a vadember mind­

j á r t p á r t f o g á s á b a vett.

— A p a p a , ezt el köll énneköm ültetni? — k é r t t ő ­ lem információt.

— N e m druszám, az nem elültetni való.

— M u s á j !

Mondom, tisztára vadember. Cook, a tengerész á megmondhatója, hogy mikor a tahitiak először lát­

t a k vasszöget, elültették, m e r t az hitték, hogy az va­

lami kemény f á n a k a hajtása. Persze, ez kétszáz évvel ezelőtt történt, s azóta a vademberség modernizáló­

dott. F e r e n c meggyőződvén arról, hogy a p a r k e t t nem alkalmas t a l a j a vasszög-kultúrára, a bőrdívá- nyon és a bőrszékeken tett meglepő sikerű kísérleteket.

Ezek azonban nem nyertek kormányhatósági jóvá­

hagyást s azóta a vadember ismét a haladó p á l y á k r a a d t a m a g á t . H o l a u t ó t játszik négykézláb, minden­

n a p o s balesetekkel, hol repülő-rekordokat j a v í t

— I t t a Limbejg, i t t a L i m b e j g ! — ü n n e p l i ön­

magát, néha az ágy tetején, n é h a a p a p í r k o s á r b a n , de volt m á r úgy is, hogy a kályhalyukba szorult bele a vakmerő pilóta. A vadember aviatikai b r a v ú r j a i ­ n a k eddig három tüköré-esett áldozatul. Sebaj, i n k á b b

TÖRTENETEK A VADEMBERRŐL

hétszer törje be a t ü k r ö t , m i n t egyszer az orrát Annyiból k í v á n a t o s is a hétszeres tükörtörés, hogy a babona örök törvényei szerint a k k o r csak negyven­

kilenc éves k o r á b a n házasodik meg . . .

A vadember csípőre t e t t kézzel áll az előszobai tükörszekrény előtt és ö n m a g á r a öltögeti a nyelvét a.

tükörben. De mielőtt kiölti a nyelvét, mindig becsukja a szemét.

— Mit dolgozol, F e r e n c ?

— Jáccok.

— Mit játszol, F e r e n c !

— S z a m a j a t .

Ó, dehogy, té esaesika, hiszen te népszövetséget j á t s z o l ! Ugyan, hiszen a lényeg egy, csakhogy á vad­

ember őszintébb.

Ülünk az ebédnél, a vadember elkeseredetten r u g ­ dossa m a g a a l a t t a kis széket, mivel minden elvona­

tott kezei jogköréből, ami földhözvágásra, szúrásra, vagy v á g á s r a alkalmas. E g y s z e r r e sturmot vezényel önmagának. Élesen süvölt bele a h a n g j a az ebéd csöndjébe.

— A z t a k a j o m ! — m u t a t a falra.

A falón nincs máa, csak a villanyóra. Ú g y látszik, m é g eddig nem vette észre.

— Mi az az a z t ? Azt a f e k e t é t !

gg TÖBTBNBTBK A VADBMBBBBOL

A z a n y j a elmagyarázza neki, hogy az nem j á t é k és nem lehet levenni, m e r t oda van szögezve a falra.

— M u s á j .

Szegény asszony el a k a r j a h á r í t a n i a közeledő vi­

h a r t . Föláll és m e g m u t a t j a , hogy nem lehet levenni az órát. ( D e olyan elszántan rázza, hogy biztosan levenné, h a b í r n á . )

— A k k o j a p a p a vögye le bicskával.

H a ketten volnánk, okvetetlen levenném. De látom, hogy pillanatnyi habozásomon máris derül a család, megkeményítem a szívemet és fölcsavarom a villanyt.

H á t h a ez a déli tűzijáték homályba szorítja a vil­

lanyórát. Csakugyan, a vadember eltátja a száját.

— L á t j á t o k , — mondom diadalmasan a családnak

— mindig pszichológiával kell nevelni.

A vadember valóban elfelejtette a villanyórát.

H á t r a v e t e t t e a fejét és fölmutatott a mennyezetre.

— A l á m p á t a k a j o m ! — Majis, hozza be a létját, vögye le neköm a l á m p á t .

Altalános elszömyedés, csak a vadember marad nyugodt.

— A k k o j én síjok, — m o n d j a mosolygó durcá­

s a n s máris t a p a s z t j a a szemére két lekváros tenye­

rét, ami most m á r tökéletes p á p u á v á teszi. Csak azt nem hiszem, hogy a Csöndes-óceán l á t o t t volna olyan p á p u á t , a k i ilyen művészi tökélyre vitte volna az üvöltést. A világbéke érdekében a vadember internál - t á t i k a hálószoba sarkába, r á z á r a t i k az ajtó és fölté­

tetik a kérdés: '

— Kérsz-e szépen bocsánatot T

TÖRTENETEK A VADEMBERRŐL 29

— N e m kéjök — hangzik belülről.

De m á s h a n g o k is hallatszanak. Ajtórugdosás. J&- tékbarmok földhözverése. Dörömbölés a szekrényen s közben sivítás, bömbölés, szuszogás, zokogás, meke- gés, egy égő p r é r i menekülő vadjainak szimfóniája.

E z t még csak el lehet bírni, de az u t á n a következő hirtelen csöndet nem. Berohanok a szobába, a vad­

ember ott áll a káosz közepén, a díványnak vetett háttal, egyrészt a h a t á s t várva, másrészt lélekzetet véve a további produkciókra.

— K é r s z b o c s á n a t o t !

— Nem kéjök.

— Nem sírsz t ö b b é !

— Síjok.

— Most m á r j ó leszel!

— N e m lösök.

De m á r a k k o r átölelve t a r t j a a k é t térdemet és ahogy a k a r o m r a veszem, á t f o g j a a n y a k a m a t és r á ­ t a p a d a szívemre, ami nem eshet nehezére, m e r t az arca csupa lekvár. Rendkívül megható k é p ez, min­

denki könnyes szemmel néz a t á n y é r j á b a és m a g a m is elérzékenyedve simogatom a k a b á t o m b a f o j t o t t zokogástól meg-megránduló kis vállát. S m á r é p p e n elhatároztam, hogy a villanyórát is levesszük, meg a l á m p á t is, mikor a vadember f ö l k a p j a a fejét és kifelé fordítja az arcát. V a n azon öröm, derű, bol­

dogság, ragyogás, minden, csak k ö n n y n e k semmi nyoma r a j t a .

— A p a p a , — csilingel a szava egy bárányesengS t'dámságával — mögtanáltam a zsebödbe a csáva j ó t !

30 TÖRTENETEK A VADEMBERRŐL

M á r a k k o r húzza is ki a szivarzsebből a töltő-tollat, amit megérzett a fejecskéjével, bizonyságán! a n n a k , hogy a b ű n b á n a t mindig hasznos dolog.

Ezzel a töltőtollal szokott a vadember levelet írni.

Persze névtelen levelet. S ennek azok a civilizált em­

berek veszik hasznát, akik szintén szerkesztenek név­

telen leveleket. Az ilyenek számára külön szurkot főznek a pokolban és m i k o r m á r megpuhultak benne, a k k o r t i n t á t préselnek belőlük, a csontjaikat pedig megőrlik írógépfestéknek. De ezután enyhébb lesz a büntetésük. H a ilyen kárhozott lélek fölött ülik a törvényt a mennyei kancellárián, megvetően fog le­

gyinteni a j ó I s t e n :

— H a g y j á t o k f u t n i a nyavalyást a p u r g a t ó r i u m b a . ' E s még el is mosolyodik, m e r t eszébe j u t neki,

hogy F e r e n c is szokott névtelen levelet í r n i , m é g p e d i g olyant, hogy azt mindig külön a n g y a l - f u t á r teszi az ő a r a n y a s z t a l á r a . E s h a ezek a levelek még eddig nem n y e r t e k elintézést és a vadember nem k a p t a meg a többször kérelmezett autót, a n n a k nem a n n y i r a a mennyei közigazgatás lassúságában van a m a g y a r á z a t a , m i n t i n k á b b a b b a n , hogy ifjabb F e ­ r e n c írása majdnem olyan olvashatatlan, mint idő­

sebb Ferencé.

Z A M A T O S Á N

Rég nem örültem úgy hivatalos p a r a n c s n a k , mint a káromkodási tilalomnak. H ű , a kirelajznmát neki, ez aztán döfi! Különösen h a végre is t u d j á k h a j t a n i , de ebben nem vagyok egészen bizonyos. Szegeden vagy húsz esztendővel ezelőtt m e g p r ó b á l t u k m á r mink ezt, de u g y a n m e g j á r t u k vele.

O t t voltam azon a nevezetes tanácsülésen, amelyi­

ken a szenátor u r a k meghozták a káromkodási tör­

vényt. Ú g y kezdődött, hogy B a i n e r f ő k a p i t á n y ú r kivette a szájából a t a j t é k p i p á t és k i m u t a t o t t a szá­

rával az ablakon:

— Ezökkel is csinálni köllene m á r v a l a m i t ?

— Kikkel, f ő k a p i t á n y ú r ? — rezzent f ö ! a szun- dikálásból P á l f y Ferenc, az öreg polgármester. (Mert olyan ágyúszavú nagy mahomed ember volt a főkapi­

t á n y , I s t e n n y u g t a s s a szegényt.)

— Ezökkel a lépcsős szájú, g u g g o n ülő kofákkal, a fene r á g j a mög a nyelvüket. Olyan förtelmes k á ­ romkodást visznek véghöz, hogy még az én szömöm is majd kiég, mikor elmögyök előttük.

Megszólalt F o d o r K á r o l y , az adó-szenátor, aki olyan arasztos kis ember volt, hogy a haló p o r á b a n se értem meg, hová f é r t bele a n n y i malíeia.

— I n k á b b büszkék lögyünk r á , J ó s k a . Nemzeti virtus az. Etnográfiai kuriozitás.

ZAMATOSAK

— De a szentségit ennek a ribanc n é p n e k . . .

—^ U g y a n , kérlek! A m ú l t k o r i t t j á r t a Seemayer Vilibáld, a pesti N é p r a j z i Múzeum igazgatója. B a r á ­ tom, a Vilibáld egy ó r a a l a t t h á r o m noteszt tele- jegyzött specifikus szögedi káromkodással s közben folyton c u p p o g o t t , m i n t h a á r p a c u k r o t szopogatna.

A z t mondja, ilyen nemzeti z a m a t a még a kecskemé­

tiek káromkodásának sincs, p e d i g azok is m a g y a r o k á m !

— N o h á t én m a j d r ö n d ö t csinálok, a K r i s z t u s a n e lögyön ennek a k u t y a f e j ű t a t á r t ó l f a t t y a z o t t szé­

gyentelen p u m t t y a n é p n e k ! I t t veretök r á huszon­

ötöt a városháza előtt, a k i t a röndéreim k á r o m k o d á ­ son k a p n a k . H o g y a nehézség cifrázná ki a füle g o m b j á t a n n a k is, aki védelmébe vöszi az ilyen I s t e n nélkül való lator beszedőt!

D e m á r a k k o r az asztalt verte a j ő ember. A kis F o d o r pedig a n n á l kedveteltebben incselkedett vele.

— Mögöszöm a s a j á t fejem, h a csak egy p a t t o g a - tott-kukorieás k o f á t is leszoktatsz a káromkodásról, J ó s k a !

Mondott e r r e az a j á n l a t r a a kegyes szándékú fő­

k a p i t á n y olyant, hogy én azt le nem í r h a t n á m a káromkodási tilalom nélkül se, — p e d i g istenuccse, volt benne ősi zamat. Még a M á r i a Terézia-kép is belepirkadt a falon, pedig az m á r mindenhez hozzá­

edződött, volt a h á t a m ö g ö t t v a g y százhatvan esz­

t e n d ő .

A t a n á c s u r a k barátságos eszmecseréjének az lett

ZAMATOSÁN

a vege, hogy törvényt tettek a káromkodás e ü e n s azt köztudomásra hozták dobbal és p l a k á t t a l .

S az e r e d m é n y ! Az lett, hogy ezer esztendő alatt nem értünk olyan káromkodós hetipiacot, m i n t azon a szerdán, amikor a törvény életbe lépett. A k k o r a volt a zsivaj, hogy nem lehetett szót érteni a polgár­

mester szobájából, amelynek az ablakából ügyeltük a premiert.

— Te J ó s k a , — nevetett F o d o r szenátor — én ú g y hallom, most m á r nem csak a kofák káromkodnak, benső ihletből, h a n e m a rendőrök is, de persze ők hiva­

talból. H a l l g a s d csak!

Bainer f ő k a p i t á n y letette a p i p á t és fölvette az öreg polgármester görbe botját.

— No m a j d lesz i t t r ö n d m i n g y á r t . — K i s v á r t a t v a visszajött nagyon megcsendesedve.

— N e m minden r ö n d é r káromkodott, — m a g y a r á z t a

— csak minden második. Csak akinek kofa a felesége.

— K á r o m k o d o t t ? — h ú z t a fel a szemöldökét a kis F o d o r . — D e én ú g y hallom, még most is káromko­

dik a te h a d a d , J ó s k a .

A f ő k a p i t á n y fölvette a nagy p i p á t s r á g y ú j t á s köz­

ben a d t a meg a feleletet.

— B a r á t o m , a r ö n d é r is embör. N e m tilthatom mög neki, hogy legalább egyszer ő is őszinte véleményt nyilváníthasson szömtül-szömbe az asszonnyal.

H á t ilyen t a p a s z t a l a t o k u t á n körülbelül én is azt merném m o n d a n i , amit F o d o r szenátor ú r mondott, s legalább a fél fejemet r á merném tenni, hogy 9 szittyák ezután se kötnek csomót a nyelvükre.

Móra Ferenc: A vadember. ³

34 ZAMATOSAK

De ú g y nézem, nem is a szittyáknak csinálják ezt a törvényt, h a n e m a pestieknek, azok pedig j ó em­

berek és minden hivatalos í r á s t respektálnak. L á t t a m én azt a m ú l t k o r az Állatkertben is. Ott egy ketrecre az van írva, hogy „fehér b i v a l y " , a m á s i k r a m e g az, hogy „fekete b i v a l y " . Csakhogy az egyik ketrecből á t lehet sétálni a másikba, a fekete bivaly á t m e n t a fehér bivaly ketrecébe, a fehér a feketéébe és ú g y hal­

lottam, m i n t most hallom, ahogy a pesti a p a m a g y a ­ r á z z a a Rának, hogy a fehér a fekete és a fekete a fehér. A j ó z a n ész tévedhet, de az írás nem.

Az is olyan Pesthez szabottnak vallja a rendeletet, hogy a „ z a m a t o s " káromkodás meg van engedve. Sőt az t a l á n kívánatos is ezen a nemzetközi Pesten, a k u t y a f á j á t neki. Csakhogy mit t u d j a ezt ez a sze­

g é n y pesti n é p , hogy miben v a n m a g y a r z a m a t ! H á t én szívesen segítem a nyomjelzésben. P é l d á u l abban, hogy a „ k u t y a f á j á t ! " , nincsen semmi nemzeti zamat. A k u t y a f a egy orvosi cserje, botanikus nevén r h a m n u s frengula, soha azt ember m a g y a r p a r a s z t ­ n a k a szájából n e m hallotta, se egyetlen klasszikus­

b a n meg nem találni. A z valami finomkodó ú r i csi­

nálmány, húsz-harminc esztendős lehet. A m a g y a r ember az istenfáját szokta emlegetni s ez ellen nem lehet senkinek kifogása, m e r t az m é g a z ázsiai ma­

g y a r istennek a f á j a . K ü l ö n b e n olyan sem fű, sem f a növény az, ü r ö m f a j t a , minden falusi k e r t b e n v a n , m a g a m is n a g y o n szeretem a szagát, sőt emlegetni is emlegetem, h a a s o r a kijön. N e m n a g y o n erőteljes káromkodás, olyan tejbe-kása z a m a t a v a n s olyankor

ZAMATOSAK

ajánlatos kultiválni, h a például a borbély megvágja az embert. Zamatosabb káromkodástól megijed és ú j ­ ból vért ereszt az áldozatból.

H á z t a r t á s i alkalmazottakkal szemben igen hatásosan alkalmazható" a „ b ú t o r r a k t á r r " és a z „ i n t e r p a r l a ­ mentáris konnfereneia!" Nagymosás idején igen j ó a

„mézes m á r t o g a t t a , mákos t e r r e g e t t e ! " és csak végső szükség idején folyamodik a z ember ahhoz, hogy

„ t a r r k a k u t t y a , t a r r k a , kaccskarringón k u t t y o r o d o t t f a r r k a ! " E n olyankor állítom vele helyre a tekintélyt a házban, m i k o r az íróasztalomon r e n d e t csinálnak.

A l á n y o m a t azzal szoktam fegyelmezni, h o g y „ á r r a - e r r e i r r i o r r o u r r u ! " ( E z t Jókaitól t a n u l t a m , az pedig tudvalevőleg igen értett hozzá.) E g y kis dialektus­

különbséggel még az öreg n a g y s á g á t is meg lehet szelídíteni. A n n a k azt kell mondani, hogy „ h a r r a - h e r r e h i r r i h o r r o h u r r u ! "

H a az u n o k á m beleiszik a tintába, nem ismervén még a n n a k részegítő' hatását, a r r a azt kiáltom r á , hogy „ p l u m p u d d i n g ! " E n n e k i n k á b b angolos z a m a t a van, de h á t ez is azt bizonyítja, hogy a m a g y a r alkot­

mány, meg az angol alkotmány közt sok rokonság van. (Nincs kifogásom ellene, h a e r r e a bizonyságra a p a r l a m e n t b e n is hivatkozik valamelyik szónok.

Megszorult ember nem válogathat.)

I g a z , most í r j á k hazulról, hogy az u n o k á m nem az én nyomdokaimon halad. Ö azt mondja, mikor h a r a g ­ szik, hogy „azs a n á d ! " Lehet, hogy ez m á r beleüt­

közik a rendeletbe, de húszhónapos ember törvény- tudatlanságáért még a j ó I s t e n felelős.

s*

H I N T A L C -

É l e t e m b e n egyszer ü l t e m lovon, az is s z a m á r volt, a r r ó l is leestem, mégis lószakértő l e t t belőlem, m i r e m e g ö r e g e d t e m . D e h á t nincs is az m e g í r v a sehol, hogy csak a Mussolini p á l y á j á n a k lehetnek meglepő f o r d u l a t a i .

P e r s z e , hogy ezt a l a p p a n g ó t a l e n t u m o t is ifjabb F e r e n c á s t a k i belőlem. U g y a n a z a s ö t é t m u l t ú vad­

ember, a k i m e g t a n í t o t t a r r a , h o g y a f o g p a s z t á v a l milyen szép téli tájképeket lehet festeni a fekete kre­

dencre, hogy milyen ü d í t ő ital a s z a p p a n h a b szidollal keverve s hogy milyen dekoratív h a t á s a van a meggybefőtt p i r o s levének a kék plüssön, a k á r m i t m o n d az elfogult n ő i k r i t i k a .

Mikor a karácsonyi gondok listáját a kezembe ad­

ták, elkomorodva csóváltam meg a fejemet.

— E z t én így nem terjeszthetem a mennyei kancel­

lária elé. Teljesen hiányzik belőle a nemzeti jelleg.

Természetesen elképedve nézett r á m az egész nem­

zet, amelynek i m p é r i u m a a l á tartozom.

— N o , igen. V a s ú t , a u t ó , telefon, r e p ü l ő g é p , h a j - t á n y , de hol a h i n t a l ó ?

— A m o d e m gyereket csak a m o d e m technika vív­

m á n y a i érdeklik — vélte a mérnök ú r , aki a t y a i j o ­ gokat formál a vademberhez.

HINTALÓ

Most derült ki, hogy én a l a p j á b a n mégis csak konstruktív m a g y a r vagyok. Kijelentettem, hogy a házi tűzhelyem h a t á r a i n belül nem t ű r ö m a destruk­

ciót. H i v a t k o z t a m az őseimre, a k i k közt, a s z á j ­ hagyomány szerint, lovas b e t y á r is t a l á l t a t o t t . Abból, hogy engem ló mellőzésével m o n d a n a k n é h a betyár­

nak, nem következik az, hogy az unokámból kiöljünk minden faji tradíciót.

— Egyszeribe szétszedi az egész lovat — jövendölte a mérnök ú r .

— H á t a z t á n ! — intettem le az ifjú embert, aki logarléccel m é r i a világot — m i t értesz t e a h h o z ! A z is t u r á n i vonás, hiszen őseink is lovat áldoztak, t e is t u d h a t n á d a B u d a h a l á l á b ó l .

A logarléees ő a t a l elhallgatott, m e r t megijedt, hogy megint letétetem vele az érettségit. A n ő i nemzet u g y a n előhozakodott vele, hogy gyalogszerrel se le­

het b i m i a gyerekkel, baj lesz abból, h a m é g lovat is adok alá, de a női nemzetet könnyű fegyelmezni. E l é g csak a n n y i t mondanom, hogy „ a r r a e r r e i r r i o r r o u r r u - h u ! " Esztendőben egyszer esik az, hogy én ilyen ká­

romkodást viszek véghez, de a r r a mindenkiben meg­

áll az ütő.

— N o h á t ! — fogtam a ceruzát és megszaporítot­

t a m a J é z u s k a g o n d j á t egy szilaj hintalóval.

E z délben történt, én n á l a m m i n d i g n a p p a l szület­

nek a n a g y elhatározások, de aztán j ö n az éjszaka és az elkezdi őket ürgetni-forgatni, melleszteni-koppasz- tani. H á t h a a gyerek nem örül m a j d a h i n t a l ó n a k ! Minek szomorítsam én el azzal m a g a m n a k a szent es-

38 HINTALÓ

tét, amelyiken én úgyis mindig számonkérő szemmei fogadom az angyalt. (— 6 , te vén bohó, — szokott ő e r r e mosolyogni — h á t tehetek én a r r ó l , hogy olyan kicsi volt a házatok akkoriban és nem fértem volna be karácsonyfával az a j t a j á n ? )

M á s n a p megkérdeztem a kis druszát, hogy h a j ­ landó volna-e g r á c i á j á b a fogadni egy h i n t a l o v a t ! K é ­ peskönyvben m u t a t t a m meg, hogy miféle teremtése ez az Istennek, m e r t k é t és féléves földi p á l y a f u t á s a alatt m é g ilyen zoológiai egyeddel nem találkozott.

F e r e n c elég értelmesen fogta fel a dolgot. Az első kérdése tökéletesen vademberes volt.

— K i jehet södni a h a j á t a hintalónak, a p a p a ! Mikor ez i r á n y b a n megnyugtató választ k a p o t t , föltette a második kérdést. A z is illet Ferenchez, a vi­

lág leggyávább vademberéhez.

— A p a p a , nem esők le j ó j a !

— Nem, — mondom — m a j d megkérjük a J é z u s ­ kát, hogy olyan p e j k ó t válasszon az istállójából, ame­

lyikről nem lehet leesni.

— M a k ó j a is el jehet veje m ö n n i !

M i k o r m é g a p a p a ráérősebb ember volt és Ferencet a térdén h o p p o l t a t t a , a k k o r m i n d i g ez volt a direk­

ció. „ F e l ü l t e m a fakóra, g y e r ü n k lovam M a k ó r a . "

— H o g y n e , — mondom — a hintaló odavisz, ahova akarod.

— A k k o r az j ó , j ó — á l l a p í t o t t a m e g a vadem­

ber, ennélfogva m é g a z n a p n y a k a m b a vettem a vá­

rost. Minden játékkereskedésbe azzal mentem be,

HINTALÓ

hogy olyan hintalovat a d j a n a k nekem, amelyről nem [ehet leesni. V a n olyan?

— H o g y n e — mondták a boltosok és elkalauzoltak

!t fából való ménesekhez.

-— De biztos az, hogy erről nem esik le az u n o k á m ? Vállalják érte az u r a k a g a r a n c i á t ? M e r t t u d j á k , hogy én milyen ember vagyok. K i í r o m az újságba, h a a gyerek betöri az o r r á t és országvilág előtt önökre hárítom a felelősséget.

A boltosok a vállukat vonogatták. Úgy ismerik hí­

réből az u n o k á m a t , hogy több baj v a n vele, m i n t egy életfogytig való fegyházra ítélt gonosztevővel.

Természetesen felháborodva h a g y t a m ott őket, ma­

gamban mélyen lesújtó véleményt alkotva a vidéki kereskedelemről.

— Majd P e s t r ő l hozok én olyan lovat, amilyent Szegeden nem l á t t a k a honfoglalás óta.

A pesti kereskedő csakugyan egészen m á s , m i n t a vidéki. P e d i g én se vagyok é p p e n együgyű ember és ezúttal igazán ravaszul tettem föl a kérdést:

— K é r e m , van-e olyan hintalova, amelyikről le le­

het e s n i !

— Nem létez — m o n d t a a pesti játékkirály.

— P é l d á u l e z ! — választottam k i egy a r a n y o s k a n ­ tárú, piros nyergű, n a g y fehér lovat. A n n a k a déd- csikaja lehetett, amivel Á r p á d meghatalmazott követe és minisztere kedveskedett Zalánnak. — Megbízható, szolid állat e z !

— 0 j j é ! K i l e n c éve itt áll és m é g senkit se vetett le magáról. Tessék idenézni!

40 HINTALÓ

Azzal a j á t é k k i r á l y r á h u p p a n t a fatáltosra és öröm volt látni, ahogy ringózott r a j t a . A k a r a t l a n u l is el­

kezdtem dúdolni.

— Felültem a fakóra, g y e r ü n k lovam M a k ó r a . Az eredmény az lett, hogy a p a r i p a v á g t a t n i kez­

dett és az úrlovas o r r á r ó l leesett a cvikker, de ő maga olyan peckesen m a r a d t a nyeregben, hogy meg­

képzett előttem Sobri J ó s k a . Különösen mikor száz­

húsz pengőre értékelte a Bueephalust.

— H á t mi olyan d r á g a r a j t a , k é r e m ?

— Kengyele is van, kérem. Valódi vasból v a n a kengyele, g a r a n t á l t .

Persze, a szegedié bizonyosan művasból lett volna.

— É s a szőre?

— Az a valódi birkaszőr, kérem.

— É s könnyen ki lehet ezt szaggatni?

— Tessék megpróbálni — mondta a kereskedő mér­

gesen.

M e g p r ó b á l t a m és tele m a r a d t a m a r k o m valóságos birkaszőrrel.

— I l y e n kel! nekem — k o n s t a t á l t a m boldogan és boldogságom a boltos u r a t is felvidította. Nem mondta, de bizonyosan azt gondolta, hogy neki is ilyen vevő kell.

É s a szent estén kiderü!t, hogy a pesti p a r i p á b a n valóban a valódi birkaszőr az egyetlen haszonra való dolog. Ferencnek az volt az első dolga, hogy k o p a s z r a szaggatta és ú g y kacagott hozzá, hogy az a n g y a l tel­

j e s ó r a hosszáig ott könyökölt az ablakunkban. (Bizo-

HINTALÓ

ayosan ezért m a r a d t az idén n é h á n y r a j Feresike ka­

rácsony fátianuí a szegénysoron.)

Mikor a h a j t a l a n í t á s i müveiét végetért, F e r e n c k i ­ jelentette, hogy a ló most m á r szép ló é s felszólított, hogy nyissam ki.

— Bolondkám, a lovat nem lehet kinyitni.

A vadember nem ismeri a lehetetlenség fogalmát és rendes körülmények közt toporzékolva kezdett volna velem filozófiai vitát. A esillagszórós este azonban egy kicsit megzavarta a k a r a k t e r é t . Minden d r á m a i póz nélkül, de n a g y o n őszinte megvetéssel fordított h á t a t a lónak.

— A k k o j ez nem j ó j ó . E z t csak oda k ö j j a d n i a házmestőj Gizinek.

— L á n y o k n e m szoktak lóra ü l n i — m a g y a r á z t u k neki és különféle észokokkal, amelyek közt n e m utolsó volt a női nem lecsökkentése, r á v e t t ü k , hogy p r ó b á t tegyen, milyen az a huszár-élet.

— F e l ü l t e m a fakóra, g y e r ü n k lovam M a k ó r a — hoztam lassú r i n g á s b a a táltost.

— Sebösebben, a p a p a !

N a g y o b b a t lódítottam a lovon, F e r e n c sötéten né­

zett r á m .

— D e h á t ez nem mögy, a p a p a .

— M a j d megy az, csak r i n g á z d m a g a d ! í g y n i !

— E n csak lemönök ej j ü l ! — o r d í t o t t a el m a g á t a próbalovas. 8 m i r e kimondta, m á r m e g is tette, de fejjel lefelé, örök szégyenére a pesti szavahihetőség­

nek. Soha többet nem lehetett r á v e n n i , hogy megis­

mételje a kísérletet. A ló azóta ott búsul a sarokban,

42 HINTALÓ

tévén neki eiég n a g y feje hozzá. Takarításkor, h a összecsendül valódi vasból való kengyele, F e r e n c odafordul hozzá, ráölti kis p i r o s nyelvét és becsmérlő tekintetet vet r á :

— Me-e! Majd hoz neköm az én a p a p á m j ó j o v a t is, ha elmőgy vijággá.

*

É s a p a p a eleget megy világgá gránicon innen és gránieon túl, de mindig csak a vonaton j u t neki eszébe, nem az, a m i t hozott, hanem amit ott felejtett a világban. P é l d á u l m a délután is, ahogy visszafelé fordította a szekérrudat Pozsonyból, csak G a l á n t a t á ­ j á n j ö t t r á , rendbeszedvén útlevelét, vasúti jegyét és a többi életmegszépítő találmányokat, hogy a vasár­

n a p i t á r c a kéziratot ott felejtette az asztalon a Carl- ton-szállodában. A r r a - e r r e - i r r i - o r r o - u r m - h u ! T a l á n mondani se kell, hogy a legszebb tárca, amit valaha í r t ! Olyant nem is lehet írni, csak éjfél u t á n három órakor, mikor az ember m á r túl van előadáson, vacso­

r á n , aszúboron, koffercsomagoláson és zúgó fejjel néz ki a pozsonyi ködbe és meglátja benne az öreg Casa­

novát, p o n t azon a sarkon, ahol százötvenegynéhány évvel ezelőtt fordult m e g valami viganó u t á n , Bécsből V a r s ó felé igyekezvén. I g e n , Seingalt lovaggal csinál­

t a m i n t e r j ú t az éjszaka, föladván neki a kérdést:

— Nézze csak, kollégám, m á r e r r e a kis időre úgy sem érdemes lefeküdni, diskuráljunk egy kicsit.

Mondja csak, h a Casanovából öreg k o r á r a könyvtár-