A sándorfalva–eperjesi késő szarmata
kavicsos–csillámos kerámia soványítóanyagának előzetes petrográfiai vizsgálata
Walter Dorottya
1– Fintor Krisztián
2– Skultéti Ágnes
31.Bevezetés
A IV. századtól a késő szarmata edényművesség több vonatkozásában lényeges változások figyel- hetők meg, mind a kerámiaanyag összetételében, a készítés technológiájában, mind a formavi- lágában egyaránt.4 A szarmata leletanyagban a legkorábbi időktől kezdve a korszak végéig nyomon követhető a durván, egyenetlenül eldol- gozott, kézzel formált kerámia, amelyből döntő többségben különböző méretű fazekakat készí- tettek. A kézzel formált edények aránya a késő szarmata korra jelentősen csökkent, miközben a szakirodalom alapján, a IV. század végén egy új, jellegzetes edényfajta jelent meg a szarmata Barbaricumban, a jellemzően csillámos anyag- gal soványított, kézikorongon formált kerámia (Vaday 1984, 31; Vörös 1992, 20). A soványítás másik fő alkotó eleme az apróra összezúzott kavics, ezért a szakirodalomban a ,,csillámos–
szemcsés” vagy ,,kavicsos–csillámos” kerámia megfogalmazás terjedt el. Az edények összeté- telében és felszínén szabad szemmel jól látható a csillámos anyag, a 2–3 mm-es aranyló, kissé bronzos csillogású csillámszemcsék, melyek
1 SZTE Régészeti Tanszék, H-6722 Szeged, Egyetem u. 2.
2 SZTE-Ásványtani, Geokémiai és Kőzettani Tanszék, H-6722, Szeged Egyetem u. 2.
3 SZTE-Ásványtani, Geokémiai és Kőzettani Tanszék, H-6722, Szeged Egyetem u. 2.
4 Ezúton szeretnénk köszönetünket kifejezni Vörös Gabriellának (SZTE BTK Régészeti Tanszék, címzetes egyetemi docens) a telep feldolgozása során nyújtott szakmai segítségéért. Köszönettel tartozunk Galántha Márta (régész) és Fodor István (MNM, címzetes főigazgató) ásatásvezetőknek a Sándorfalva–Eperjes kavicsos–csil- lámos kerámiaanyag közlési jogának átengedéséért, F.
Lajkó Orsolyának (MFM, régész - osztályvezető), aki biztosította a leletanyag és a dokumentáció kutatásának
mennyisége kerámiánként változó. Ezen edények kézikorongon vagy más néven lassú korongon készültek, ami egy technikai újításnak számított a késő szarmata fazekasságban. Megfigyelhető, hogy az edények külsejét és belső felületét vékony, híg agyagos lével gondosan elsimították, ennek következtében a szemcsék lapjukkal a simítás irányába rendeződtek, a felszínen csillogó, engobe-szerű réteget alkottak (Vaday 1984, 31–32). A simítás által nemcsak az edény lett esztétikusabb, hanem a felület tömörítésével a minősége is javult. A kerámiafajtából döntő többségben főzőedényeket, azaz fazekakat és bográcsokat állítottak elő. A fazekak felső egyharmadára jellemző a díszítés, leggyak- rabban az edények vállán, fésűszerű eszközzel bekarcolt hullámvonalköteg, párhuzamos vonal- köteg és a benyomkodott motívumok különböző kombinációi figyelhetők meg. Az edények színe barna, vörösesbarna, gyakran szürkésfekete foltokkal. A kavicsos–csillámos kerámia jelleg- zetes tulajdonságai miatt könnyen kiválasztható a szarmata kori kerámiaspektrumból.
Az először közölt csillámos–szemcsés, kéziko- rongolt edények Párducz Mihály nevéhez köthetők, aki a hódmezővásárhelyi telepek feldolgozása folyamán találkozott ezzel a kerámiafajtával, azonban ő még nem választotta külön a kézzel formáltaktól, és egyéb korongolt házikerámia-tí- pusoktól (Párducz 1935, 180–183; 1938; 1942, 115–116; 114–116; 1943, 165–169; 1952, 39–41).
Vaday Andrea elsőként foglalkozott 1984-ben e kerámiatípus rendszerezésével és készítésmód- jával. Összegyűjtötte a kutatás számára addig ismeretlen késő szarmata agyagbográcsokat, és bevezette a szakirodalomba a továbbiakban
általánosan elfogadott terminológiákat (Vaday 1984). Napjainkig meghatározó munkája óta eltelt évtizedekben számos kavicsos–csillámos anyag- gal soványított kerámia került elő, több régész felismerte, leírta és publikálta a kerámiafajtát,5 de eddig kevés részletes tipológiai elemzése volt, és a soványítóanyagokra vonatkozó természettu- dományos vizsgálatai nem történtek meg.
Sándorfalva–Eperjes6 késő szarmata telep Csongrád megyében, Sándorfalva és Algyő határrészén helyezkedik el, az algyői vasútál- lomástól körülbelül 3 km-re, az Irma-majori út nyugati oldalán, a Táborosi tanya előterében (Galántha 1981, 17) (1. tábla). A lelőhelyet 1980–1981 folyamán három szakaszban tárta fel Galántha Márta és Fodor István (Galántha 1985, 115; Fodor 1981, 47). 1981-ben előkerült a telephez tartozó temető, melynek használati ideje a IV. század végére, V. század elejére tehető, időrendje megegyezik a településével (Vörös 1981, 26; Vörös 1985, 153).
A sándorfalvi telep kerámiaanyagának 12%-át kavicsos–csillámos kerámia teszi ki, ezek kivétel nélkül töredékek, összesen 161 db. A leletanyag legnagyobb részét az egykori főzőfazekak töre- dékei alkotják (156 db), továbbá egy bogrács-, egy fedő-, két darab tál- és egy mécsestöredék (Walter 2017, 34–35) (3–5. tábla). A közelmúlt- ban, egy előzetes tanulmányban a kerámiaanyag feldolgozása megtörtént (Walter 2017). A fazeka- sok kerámiakészítés során soványítóanyagként homokot, csillámos anyagot, kavicsot és fehér kőtörmeléket használtak fel. A korábban fehér kőtörmelékként emlegetett soványítóanyag kapcsán felmerült, hogy feltehetően kerámiasa- lakkal rokonítható, de ennek alátámasztásához
5 Például: Ács 1992; Balogh 2001; Balogh–Lőrinczy 2010, 10–11, 27, 36; Benedek–Pópity–Sóskuti 2017;
Gallina 2000, 43; Haraszti 2017; Kőhegyi–Vörös 1992; Kőhegyi–Vörös 2011,109; Masek 2012; Medgyesi 1989, 87–90; Medgyesi–Pintye 2006, 61–64; Pintye–
Sóskuti–Sz.Wilhelm 2004; Pópity 2015; Rózsa 2000;
Rózsa 2002; Rózsa 2005; Sóskuti 2005; Sóskuti 2010; Sóskuti–Sz.Wilhelm 2014, 76; Sz. Wilhelm 2017; Vaday–Rózsa 2006; Vörös 1982; Vörös 1987a;
Vörös 1987b; Vörös 1988; Vörös 1992.
6 Sándorfalva–Eperjes késő szarmata telep leletanyaga a Móra Ferenc Múzeumban a 82.9.1. - 83.1.284. leltá- ri szám alatt, az ásatási dokumentáció a Régészeti Adattárban MFM RégAd: 1063–86 szám alatt található..
további kutatás vált szükségessé (Walter 2017, 39–41). A jelen tanulmány a kerámiában megta- lálható fehér kőtörmelék természettudományos módszerekkel történő meghatározására hiva- tott, és egyben a kavicsos–csillámos kerámia legelső vékonycsiszolatos elemzésének közlése is. Elsődleges célunk természettudományos eredmények felhasználásával további adatok- kal kiegészíteni a kavicsos–csillámos kerámia kutatását. A következőkben a kerámia soványí- tóanyagának ásványtani elemzésére és a csil- lámos anyag lehetséges geológiai származási helyének meghatározására, továbbá az égetési mód megállapítására helyezzük a hangsúlyt.
2.Minták és vizsgálati módszerek
Az archeometriai vizsgálatok során elsőként a sán- dorfalvi késő szarmata telep egy-egy kiválasztott kerámia és kerámiasalak mintájának makrosz- kópos leírására került sor (6. tábla a; 7. tábla a).
A kerámia minta egy világosbarna, kézikorongon formált fazék oldaltöredékéből származott. A ki- választás fő szempontja egy olyan kavicsos–csil- lámos fazéktöredék volt, amelynek törésfelületén szabad szemmel egyértelműen felismerhető a fehér kőtörmeléknek nevezett soványítóanyag (6. tábla c–d). A kerámia minta a telep ,,A” jelzetű gödréből,7 a kerámiasalak a fazekasműhely részét képező, 207. gödörrendszerből került elő.8 A mak- roszkópos elemzés során a minták szerkezetének, szemcsézettségének, keresztmetszet színének optikai és binokuláris mikroszkópos megfigyelését végeztük el. Ezt követően sor került a kiválasz- tott minták részletes mikroszkópos elemzésére és petrográfiai jellemzésére. Ezen vizsgálatokat a kerámia és kerámiasalak mintákból készített, 30 μm vastagságú kőzettani preparátumokon, vékonycsiszolatokon végeztük. A vékonycsiszolati vizsgálatok során Olympus BX-41 polarizációs mikroszkópot használtunk, mely lehetővé tette a kerámiát és a kerámiasalakot alkotó ásványok optikai tulajdonságainak, a plasztikus alapanyag
7 MFM Ltsz.: 82.9.11; magassága: 6,7 cm, szélessége:
10,7 cm, vastagsága: 0,8 cm.
8 MFM Ltsz.: 83.1.112.
megjelenésének, illetve a nem plasztikus elegy- részek ásványos összetételének tanulmányozá- sát nagy nagyításban. Végezetül, az így kapott eredmények pontosítása érdekében Thermo DXR Raman spektroszkópos elemzésre került sor.
A vizsgálatok az SZTE Ásványtani, Geokémiai és Kőzettani Tanszéken készültek.
3.Eredmények
3.1.Makroszkópos elemzés
A makroszkópos elemzés alapján a kerámia minta törésfelülete szendvicsszerkezetet mutat, vagyis a redukciós és oxidációs viszonyok között történt kiégetés következtében a kerámia fekete sötétszürke anyagának két oldalán világosabb vörösesbarna szegély figyelhető meg (6. tábla c–d).
A kerámiában törmelékként nagy mennyiségű kvarc, földpát és csillám, valamint kerámiasalak látható. Az uralkodó mennyiségű kvarc többnyire nem saját alakú, sokszor áttetsző kristályok- ként jelenik meg. Sok a földpát, illetve földpát dús kőzetszemcse. A szemcséken lekerekített szélek sehol nem ismerhetők fel. A csillámok igen nagy mennyiséget képviselnek, többnyire nagy szemcseméretű (0,5–4 mm), saját alakú (hatszöges) biotit és muszkovit szemcsék (6.
tábla b). A kerámiasalak kisebb-nagyobb fehér vagy halványszürke színű hólyagüreges törme- lékként jelenik meg a kerámiában (6. tábla c–e).
A fazekasműhelyből származó minta egy nagy méretű, halványszürke-sárgás színezetű, kis sűrűségű kerámiasalak-darab. A kerámiasa- lak felülete kisebb-nagyobb hólyagüregek által tagolt, nagyon porózus szerkezetű (10. tábla a).
3.2.Mikroszkópos elemzés és Thermo DXR Raman spektroszkópia
3.2.1.Kerámia minta elemzése
A mikroszkópos elemzések alapján a kerámia minta alapanyagának színe a peremi részen
az oxidatív körülmények között lezajlott égetési fázis miatt világosabb, míg a belső reduktív kö- rülmények közt kiégetett részen 1 Nikollal sötét- barna színű (8. tábla a, b, f), keresztezett Nikollal nagyon sötét, csaknem teljesen izotróp (8. tábla c, d, e). A szövet hiátuszos, gyengén osztályozott.
Az uralkodó szemcseméret 20-50 µm, kevesebb a nagyobb 200-500 µm-es szemcse, emellett meg- jelennek akár mm-es nagyságrendű szemcsék is.
Az alapanyagban jellemzőek a kisebb-nagyobb, többnyire keskeny-hosszúkás, illetve szabálytalan, kissé lekerekített kitöltetlen pórusok. A törmelék- szemcséket a finom szemcseméret tartományban főként monokristályos kvarc és muszkovit fehér- csillám, valamint földpát (főként plagioklász), biotit és kerámiatörmelékek alkotják. A durvább szem- cseméret tartományt többnyire a monokristályos kvarc, illetve kerámiasalak és kerámiatörmelékek képviselik. A kerámiában megfigyelhető finom- és durva szemcseméretű törmelékanyagokra egyaránt jellemző a szögletes vagy speciális íves oldalak által határolt alak.
Ezek alapján a vizsgált kerámiában sová- nyítóanyagként főként monokristályos kvarc, csillám, illetve kerámiasalak és kerámiatörmelék figyelhetők meg. A kerámiasalak kisebb-nagyobb szabálytalan alakú, kissé csipkézett szegélyű szemcsék formájában jelenik meg a kerámia alapanyagában (1. ábra). A salak 1 Nikollal szürke, míg keresztezett Nikollal sötétszürke színű, szinte izotróp megjelenésű (9. tábla a–d).
1. ábra: A vizsgált kerámia mintában megjelenő kerámiatörmelék és kerámiasalak,
2017. Skultéti Ágnes felvétele
A kerámiasalak alapanyagában szintén megje- lennek 10-50 µm-es szögletes monokristályos kvarc, muszkovit, illetve kerámiatörmelékek.
A kerámiasalakban jellegzetes a nagy mennyi- ségű, eltérő méretű, néhol kissé lekerekített, szabálytalan alakú pórusok megjelenése.
A kerámia alapanyagában a kerámiatörmelékek jellemzően egyenes vagy görbült, íves oldalak által határolt, többnyire nagyméretű (400-600 µm) szemcsék formájában jelennek meg, jellemzően kisebb mennyiségű szabályos kerek pórussal és buborékhellyel (1. ábra). Ezek a szemcsék 1 Nikollal fehér vagy barnássárga színűek, míg keresztezett Nikollal izotrópok. A kerámiatörme- lékek alapanyagában elvétve szögletes monokris- tályos kvarc, illetve kisebb-nagyobb csomókban 20-50 µm-es, színtelen, tűs szemcsék megjelenése tapasztalható (9. tábla e, f).
A kerámiatörmelékben megjelenő tűs szemcsék ásványtani azonosítása és a kerámiasalak, illetve a kerámiatörmelékek alapanyagának részletesebb elemzése Thermo DXR Raman spektroszkóppal történt (2. ábra). A vizsgálatok eredményeként a kerámiatörmelékben megjelenő színtelen, tűs ásványt diopszidként azonosítottuk. A diopszid (CaMgSi2O6) egy kalcium és magnézium tartal- mú szilikátásvány, piroxén. A piroxén szemcsék alapanyagául szolgáló kerámiatörmelékek alap- anyaga a Raman spektroszkópos vizsgálatok alapján amorf üvegszerű struktúrát mutat. Míg
a kerámiasalak alapanyagát teljes mértékben kis méretű diopszid kristályok szövedéke alkotja, amorf üveges részeket nem tartalmaz. Ezekben a soványítóanyagként használt törmelékszem- csékben a diopszid és az üveges domének jelenléte arra enged következtetni, hogy a kerámiatöredék, kerámiasalak magas mész tartalmú alapanyaga megolvadt, majd az így keletkezett magas mész tartalmú, agyagos szilikátolvadékból diopszid ásvány kristályosodott ki, míg a gyors hűlés következtében az olvadék egy része üvegesedett.
3.2.2. Kerámiasalak minta elemzése
Az elemzett különálló kerámiasalak minta erőteljesen mállott, 1 Nikollal sötét barnás-zöl- des-vöröses színű, míg keresztezett Nikollal közel izotróp megjelenésű (10. tábla). A kerámiasalak alapanyagát a Thermo DXR Raman spektroszkópos vizsgálatok alapján többnyire diopszid és augit kristályok alkotják. Ebben az alapanyagban kis méretű (25-75 µm), főként többnyire szögletes, néhol kissé lekerekített kvarc, illetve plagiok- lász földpát és csillám törmelékek figyelhetők meg. A salakra szintén jellemző a nagy méretű, szabálytalan alakú, néhol keskeny-megnyúlt, kissé lekerekített kitöltetlen pórusok jelenléte.
2. ábra: a) A kerámiában előforduló jellemző kerámiatöredék szemcse mikroszkópi képe; b) A kerámiatöredék üveges szerkezetű alapanyagának (felső grafikon vonal), valamint a benne előforduló tűs kristályok (középső grafikon vonal) jellegzetes spektrumai, a diopszid referen-
cia spektrumával (alsó grafikon vonal), 2017. Fintor Krisztián felvétele
4.Következtetések 4.1.Soványítóanyagok
Egy kerámiafajta elemzése során elengedhetet- len az agyagos alapanyaghoz kevert soványító- anyagok petrográfiai vizsgálata, mivel a sová- nyításra használt anyagok számos információt hordozhatnak a proveniencia meghatározás szempontjából, emellett a kerámiakészítés tech- nológiájáról és az edények funkciójáról (Kreiter 2007, 149). A vizsgált kerámia mintában főként monokristályos kvarc, csillám (muszkovit, bio- tit), kerámiasalak és kerámiatörmelék, illetve sok földpát és földpát dús kőzetszemcse figyel- hető meg, erre a kerámiatípusra kifejezetten nagy méretű és gyakran egyenetlen eloszlású soványítóanyag jellemző. A fazekasok soványí- tóanyagként a kavicsot, a csillámos anyagot és a kerámiatörmeléket az edények fizikai ellenálló képességének növelése érdekében, gyakorlati okokból használhatták. A kaviccsal való soványítással növelhették meg az edények hőtartóképességét, míg a csillámszemcséket vélhetően a nagyobb hőtűrőképesség elérése ér- dekében helyezték bele, így akár szabad tűz fölött is főzhettek bennük (Sóskuti 2005, 246; Vaday et al. 1999, 182).9 A tört kerámia felhasználásá- nak oka valószínűleg a kis hőtágulása lehetett, mert így a folyamatosan hőnek kitett edényben a mikrorepedések kialakulásának esélye csökkent (Kreiter 2007, 155). A kavicsot – a telep többi kavicsos–csillámos kerámiájához hasonlóan – túlnyomó többségben zúzva használták fel, így a készítésekor a szemcsék szögletes felülete erő- sebbé és tartósabbá tette az edényt. Kézenfekvő, hogy a főzésre használt edények előállításához, ilyen összetételű soványítóanyagokat használtak.
A kerámiatörmelékkel való soványítás során az agyagos alapanyaghoz a kiégetett edények összetört töredékeit keverték, ez a technológiai fogás az őskor teljes időszaka alatt, az újkőkortól a vaskor végéig nyomon követhető.10 A kerámia-
9 A csillámsoványítóanyagként való felhasználásának oka – az edények hőtűrőképességének növelése –termé- szettudományos úton még nem bizonyított, a jövőben további kutatásra érdemes.
10 Bükki kultúra (Szakmány 2001, 1.t); Lengyel kultúra (Gherdán 2009, 121); Tisza-kultúra Gorzsa cso-
törmelék soványítóanyagként való felhasználása egy teljesen általános vonása a szarmata kézzel formált kerámiának, melyre a kutatás már ko- rán rámutatott.11 A vizsgált kavicsos–csillámos kerámia mintában megjelenő kisebb-nagyobb szabálytalan alakú, kissé csipkézett szegélyű szemcsék a kerámiasalakkal, azaz egy túlégett kerámiatörmelékkel való soványítást bizonyítják, ami új eredményként szolgál a késő szarmata kerámiaművesség kutatásában, a kerámiatípus- sal kapcsolatban a jövőre nézve még tisztázásra vár, hogy mennyire lehetett általános jelenség.
4.2.Csillámos anyag lehetséges geo- lógiai származási helye, műhelyei
Sándorfalva–Eperjes késő szarmata telep szűkebb környezetében a földtani térkép alapján nem található felszínen vagy felszín közelben olyan kőzet (csillámpala, gneisz, riolit, egyéb savanyú kőzet), melyből származtatható a mintákban megjelenő nagy mennyiségű csillám (muszkovit, biotit) szemcse. Így mindenképp importtal kell számolnunk, a kérdés csak az, hogy a kész edé- nyeket vagy a soványításhoz használt csillámos anyagot szállították-e a telepre.12 A kerámiában megfigyelt nagy mennyiségű egyedülálló, nagy méretű és sajátalakú kvarc és csillámszemcse jelenléte azok rövid idejű, inkább folyóvízi szál- lítódására vagy folyóparthoz közeli, hegylábi törmelékből való származására utalhat. A vizsgált lelőhelynek tágabb környezetében, Románia területén a földtani térkép szerint több helyen megjelennek csillámos gneisz előfordulások,
(Gherdán 2009, 46–48); Tűzdelt barázdás kerámia kultúra (Gherdán 2009, 52); Hunyadihalmi kultúra (Szakmány 2008, 67); Balaton–Lasinja (Horváth 2010, 78; Horváth 1991, 118); Kostolac kultúra (Gherdán 2009, 56); Boleráz/Baden kultúra (Horváth 2010, 60);
Kisapostag kultúra (Gherdán 2009, 57); Nagyrév- kultúra, Vatya kultúra (Kreiter 2007, 146).
11 Legutóbb például: Makó–Beke-tanya (Heipl 2017, 184); Makó–Mikócsa-dűlő M43, 29.lh. (Benedek–
Pópity–Sóskuti 2017, 155); Pusztaszer–Csöngölei- oldal II. (Balogh–Lőrinczy 2010, 10–11); Szeged, Kiskundorozsma–Tóth János dombja (Balogh–Lőrinczy 2010, 35); Tiszabura-Pusztataksony (Veres 2012, 33)
kibúvások (Paucă 1965, L-34-XVI; Paucă 1967, L-34-VI; L-34-XI; L-34-XII; L-34-XVIII; L-34-XXII;
L-34-XXX; L-34-XXXV; L-35-XXV; Paucă 1968, L-34-XII; L-34-XXII; L-34-XXIV; L-34-XXIX;
L-34-XXVIII; L-35-I; L-35-VIII; L-35-XI; L-35- XIV; L-35-XIX; L-35-XX; L-35-XXIII; L-35-XXVI;
L-35-XXIX). Elképzelhető, hogy ezen kőzetek a Maros folyó hordalékaiként szállítódtak a ke- rámiakészítés helyszínének közelébe. Jelenleg a kavicsos–csillámos kerámiák lelőhelyeinek térbeli elterjedése alapján feltételezhető, hogy gyártásuk központja vagy előállításuk műhe- lyei erősen koncentrálódtak a Körös, a Tisza és a Maros folyók vidékére (11. tábla). Meg kell jegyeznünk, hogy a sándorfalvi telep legdé- lebbi részén egy fazekasműhely helyezkedett el, a környékén amorf formájú agyagkinyerő gödörkomplexumok és kutak kerültek elő. Egy fazekasműhely felépítésének és működtetésének elengedhetetlen feltétele a kerámiakészítéshez szükséges jó minőségű agyag, és ennek az elő- készítéséhez, megformálásához szükséges víz (Benedek-Bene–Benedek 2015, 212). A telepen minden feltétel adott volt a kerámiakészítéshez, a fazekas tevékenységre utalt a lelőhelyen feltárt edényégető kemence,13 a gödrökből előkerült kerámiasalak-darabok14 és a rontott, deformá- lódott szürke, gyorskorongolt edénytöredékek.15 A fazekasműhely részét képező 207. gödörrend- szerből származó különálló kerámiasalak minta ásványtani összetétele (kvarc, plagioklász földpát és csillám törmelékek) rokonítható az általunk megvizsgált kerámia minta ásványtani alko- tó elemeivel (monokristályos kvarc, csillám, kerámiasalak, kerámiatörmelék, plagioklász földpát és földpát dús kőzetszemcse), ebből arra következtethetünk, hogy a kerámiasalak egy kavicsos–csillámos kerámia túlégett, rontott darabja lehetett. Ez alátámasztja azt a feltéte- lezésünket, hogy a telepen helyben készítettek kavicsos–csillámos kerámiát, és a csillámos so- ványító anyagot importálták a telepre, de ennek megerősítése érdekében megfelelő nagyszámú
13 Az edényégető kemencéről bővebben: Vörös 1982;
Vörös 1987a .
14 Ltsz.:82.9.126; Ltsz.:82.9.445; Ltsz.:83.1.112; Ltsz.:
83.1.133; Ltsz.:83.1.246.
15 Ltsz.: 82.9.155; Ltsz.: 82.9.201.
mintasorozat vékonycsiszolatos vizsgálata szükséges. A kerámiatípus helyi előállítását erő- síti az is, hogy az egyetlen vizsgált töredékben soványítóanyagként kerámiasalak is található, ez arra utal, hogy a fazekasműhely használata során a tört cserepet és a selejt anyagát is ,,visz- szaforgathatták” az újabb edények készítéséhez.
A kavicsos–csillámos kerámia területi elter- jedése egy intenzív kapcsolatrendszert, nagy teljesítményű műhelyeket és belső kereskedel- met feltételez. Sándorfalva–Eperjesen kívül ismertek még olyan késő szarmata telepek, amelyek leletanyagában kavicsos–csillámos kerámia található, és a lelőhelyeken edényégető kemencéket is feltártak. Például Nagymágocs–
Paptanya (Vörös 1984, 21), Makó–Dáli-ugar M43,40. (Benedek-Bene–Benedek 2015, 205;
Sóskuti 2016, 77–78; Benedek–Pópity–Sóskuti 2017, 159), Makó–Járandószél (Haraszti 2017, 134) és Timișoara–Freidorf lelőhelyeken (Mare–
Tănase–Draşovean 2011, 119; 136–137; Grumeza 2016, 74–75), azonban meg kell jegyeznünk, hogy a legtöbb esetben nem ismert, hogy milyen kerámiákat égettek ezekben a kemencékben.
Egyelőre nem dönthető el, hogy ezeken a telepeken helyben állították-e elő a csillámos kerámiát.
4.3.Égetés
A kerámia színét befolyásolják az agyaghoz hozzáadott adalékanyagok és az égetési hő- fok (Vaday 1984, 31–32). A vizsgált mintának és a telep legtöbb kavicsos–csillámos kerámia- töredékének a felületén a barna szín dominál, azonban a törésfelületük szürke, szürkésbarna, így egy gyenge oxigénszegény (redukciós) ége- téssel lehet számolni, enyhe felületi oxidációval.
A telepen előfordulnak barna színű fekete foltos kerámiatöredékek is, ez összefüggésbe hozható azzal, hogy a főzőedények felületi színének kiala- kulását a rendszeres használatuk befolyásolhatta (Walter 2017, 40). A természettudományos módszerekkel vizsgált kerámiák és a bennük lévő kerámiasalak, kerámia törmelékszemcsék ásványtani összetétele és a diopszid jelenléte vagy hiánya alapján becsülhető a minták kiégetési
hőmérséklete. A meszes agyagban a diopszid megjelenésének kezdeti hőmérséklete ~ 850 °C.
Szakirodalmi ismeretek alapján (Cultrone et al. 2001) a kerámia alapanyagában megjelenő muszkovit 800 °C körül kezd átalakulni mullit- tá. Mivel az általunk vizsgált kerámiában nem jellemző a muszkovit csillámok mullitos átala- kulása, illetve a diopszid ásványok megjelenése, így ennek kiégetési hőmérséklete < 800 °C-ra becsülhető. A kerámiasalak, kerámia törmelék- szemcsék olvadást követő megszilárdulásának hőmérséklete a bennük megjelenő diopszid ásványok alapján > 850 °C-ra becsülhető.
5.Összefoglalás
A kavicsos–csillámos kerámián végzett anyag- vizsgálatok új perspektívát nyitnak a késő szarmata edényművesség kutatásában, amelyet a fentiekben bemutatott Sándorfalva–Eperjes lelőhelyről származó egy darab kerámiasalakon és egy kerámiatöredéken végzett petrográfiai vizsgálatok is jól példáznak. Bár a kis mintaszám miatt a sándorfalvi telepről származó kőzettani eredmények egyelőre még csak előzetesnek szá- mítanak, de ezzel együtt fontos, új eredmények- kel szolgálnak a késő szarmata edényművesség kutatásához. A kerámiatípussal kapcsolatban először vált bizonyítottá, hogy a fazekasok so- ványítóanyagként a kavics és a csillámos kőzet mellett, kerámiatörmeléket és kerámiasalakot is használtak. Megállapítottuk, hogy a kerámia minta nagyrészt monokristályos kvarcból, csil- lámból (biotit és muszkovit), kerámiasalakból, kerámiatörmelékből, földpátból és földpát dús kőzetszemcséből áll. A vizsgált különálló kerá- miasalak minta ásványtani összetétele kvarc,
plagioklász földpát és csillám törmelékek. Az ed- dig elvégzett természettudományos vizsgálatok megerősítették, hogy a kerámia mintában talál- ható korábban fehér kőtörmeléknek nevezett soványítóanyag kerámiasalakkal azonosítható.
Annak érdekében, hogy összetettebb képet kapjunk a kerámiasalak és a kerámiatörme- lék soványítóanyagként való használatáról, további vékonycsiszolatok készítésére van szükség, egyrészt a sándorfalva–eperjesi te- lepről, másrészt kontrollanyagként, más késő szarmata telepekről származó kavicsos–csil- lámos kerámiákon, emellett a folyami hordalék és a nyersanyag-forrás vizsgálata is a jövőbeli célunk. A kőzettani vizsgálatok eredményei igazolták, hogy Sándorfalva–Eperjes közvetlen földtani környezetében a felszínen vagy a felszín közelben nem található olyan kőzet, melyből származtatható lenne a mintákban megjelenő nagy mennyiségű csillám (muszkovit, biotit) szemcse. A vizsgált minták lelőhelyének tágabb környezetében, Románia területén azonban a földtani térkép alapján több helyen megjelen- nek csillámos gneisz előfordulások, kibúvások.
Elképzelhető, hogy ezen kőzetek a Maros folyó hordalékaiként szállítódtak a kerámiakészítés helyszínének közelébe. A sándorfalvi kavi- csos–csillámos kerámiákat vélhetően helyben készíthették, és a csillámos anyagot importál- hatták a telepre. Ezt alátámasztotta a különálló kerámiasalak vékonycsiszolatos vizsgálata is, mert ennek eredményeként feltételezhető, hogy a kerámiasalak egy kavicsos–csillámos kerá- mia túlégett, rontott darabja. A kerámia minta kiégetési hőmérséklete 800 °C alatt történhe- tett, a különálló kerámiasalak minta esetében 850 °C-nál magasabb hőhatással számolhatunk.
Ács 1992 Ács Csilla: Megjegyzések a késő szar- mata kerámia kérdéséhez. — Anmerkungen zur Frage der spätsarmatischen Keramik. JAMÉ 30–32: 1987–1989 (1992), 97–112.
Balogh 2001 Balogh Csilla: A szarmata kori füstölők- ről. Késő szarmata telep feltárása Dusnokon.
— The Late Sarmatian settlement at Dusnok.
For the Sarmatian smoke-houses. In: ,,Együtt a Kárpát-medencében.” A népvándorláskor fiatal kutatóinak VII. összejövetele. Pécs, 1996.
szeptember 27–29. Szerk. Kiss Magdolna–
Lengvári István, Pécs 2001, 27–33.
Balogh–Lőrinczy 2010 Balogh Csilla–Lőrinczy Gábor: Régészeti lelőhelyek és leletek egy gázszállító vezeték Csongrád megyei szaka- szán, Pusztaszertől Algyőig. In: Pusztaszertől Algyőig. Szerk. Lőrinczy Gábor [MFMÉ–
MonArch 2.] Szeged 2010, 9–147.
Benedek-Bene–Benedek 2015 Benedek-Bene Zsuzsanna–Benedek András: Szarmata edényégető kemencék az M43 autópá- lya nyomvonalán. — Sarmatian pottery kilns on the trail of the M43 highway. In:
Hadak útján XXIV. A népvándorláskor fiatal kutatóinak XXIV. konferenciája.
Esztergom, 2014. november 4–6. 1. kötet.
Szerk. Türk Attila–Balogh Csilla–Major Balázs, Budapest–Esztergom 2015, 205–225.
Benedek–Pópity–Sóskuti 2017 Benedek András–
Pópity Dániel–Sóskuti Kornél: Késő szarmata teleprészlet a Makót elkerülő út területéről (M43, 29. lelőhely). — Late Sarmatian settle- ment part on the territoty of bypass at Makó.
In.: Út(on) a kultúrák földjén. Az M43-as au- tópálya Szeged–országhatár közötti szakasz régészeti feltárásai és hozzá kapcsolódó vizsgálatok. Szerk. T.Gábor Szilvia–Czukor Péter, Szeged 2017, 151–174.
Cultrone et al. 2001 Cultrone, Giuseppe.–
Rodriguez–Navarro, Carlos–Sebastian, Eduardo–Cazalla, Olga–De La Torre, Maria Jose: Carbonate and silicate phase reactions during ceramic firing. European Journal of Mineralogy 13 (2001), 621–634.
Fodor 1981 Fodor István: A sándorfalva–eperjesi honfoglalás kori temető. MKCsM 1981, 47–50.
Galántha 1981 Galántha Márta: Beszámoló a sándorfalva–eperjesi ásatás eredményeiről.
MKCsM 1981,17–23.
Galántha 1985 Galántha Márta: Előzetes je- lentés a sándorfalva–eperjesi szkíta kori temető feltárásáról. — Vorbericht über die Ausgrabungen des skythenzeitlichen Gräberfeldes in Sándorfalva–Eperjes. MFMÉ 1982–83/1 (1985), 115–128.
Gallina 2000 Gallina Zsolt: Tüzelőberendezések egy szarmata településen (Kecskemét–
Belsőnyír, M5 autópálya 52/E lelőhely).
— Feuerungsanlagen in einer sarmatichen Siedlung (Kecskemét–Belsőnyír, Autobahn M5, Fundort 52/E). In: Hadak útján. A nép- vándorlás kor fiatal kutatóinak 10. kon- ferenciája. Szerk. Bende Lívia–Lőrinczy Gábor–Szalontai Csaba, Szeged 2000, 35–46.
Grumeza–Ursuţiu–Copos 2013 Grumeza, Lavinia–Ursuţiu, Adrian–Copos, Gelu: Arad
„barieră”. Cercetări arheologice preventive ĭntr-un sit de epocă sarmatică. [Patrímoníum Archaeologicum Transylvanícum 6.] Cluj- Napoca 2013.
Grumeza 2016 Grumeza, Lavinia: Post Roman and Sarmatian Pottery Workshops in Banat, Between the End of the 3rd– Beginning of the 5th Century AD. EphNap 26 (2016), 67–106.
Gherdán 2009 Gherdán Katalin: 7000 év kerámiái – Vörs, Máriaasszony-sziget őskori kerámi- aleleteinek archeometriai összehasonlító vizsgálata területi kitekintéssel. — Pottery sequence of 7000 years: archaeometrical study of pottery finds form Vörs, Máriaasszony-sziget. Doktori (PhD) értekezés. Budapest 2009.
Haraszti 2017 Haraszti László: Szarmata edényégető kemence Makó–Járandószél lelőhelyről. — Sarmatien pottery klin from Makó–Járandószél site. In:Út(on) a kultúrák földjén. Az M43-as autópálya Szeged–or- szághatár közötti szakasz régészeti fel- tárásai és hozzá kapcsolódó vizsgálatok.
Irodalom
Szerk. T.Gábor Szilvia–Czukor Péter, Szeged 2017, 129–142.
Heipl 2017 Heipl Mónika: Késő szarmata teleprészlet Makó, Beke-tanya nevű lelőhelyen. — Late Sarmatian settlement part at the site Makó–
Beke-tanya. In: Út(on) a kultúrák földjén.
Az M43-as autópálya Szeged–országhatár közötti szakasz régészeti feltárásai és hoz- zá kapcsolódó vizsgálatok. Szerk. T.Gábor Szilvia–Czukor Péter, Szeged 2017, 175–200.
Horváth 1991 Horváth László András: Rézkori település Nagykapornakon. — Die kupfer- zeitliche Siedlung bei Nagykapornak. ZM 3 (1991), 113–135.
Horváth 2010 Horváth Tünde: Megfigyelések a középső és késő rézkori kultúrák fa- zekasáruin Balatonőszöd–temetői dűlő lelőhelyen. Készítéstechnikai vizsgálatok.
— Archaeological contribution to the study of the middle and late copper age pottery.
Poterry Manufacture. Archeometriai Műhely 2010/1. (2010), 51–81.
Kőhegyi–Vörös 1992 Kőhegyi Mihály–Vörös Gabriella: 3–4. századi temető és 4–5. szá- zadi település Szeged–Algyőn. — Friedhof aus dem 3. und 4. Jh. und Siedlung aus dem 4. und 5. Jh. in Szeged–Algyő. MFMÉ 1989/90–1 (1992), 63–116.
Kőhegyi–Vörös 2011 Kőhegyi Mihály–Vörös Gabriella: Madaras-Halmok Kr.u. 2–5. századi szarmata temető. [Monográfiák a Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszékéről 1.] Szeged 2011.
Kreiter 2007 Kreiter Attila: Kerámiatechnológiai tradíció és az idő koncepciója a bronzkorban.
— Ceramic technological tradition and the concept of time in the Bronze Age. ŐL 8–9 (2006–2007) (2007), 146–166.
Masek 2012 Masek Zsófia: Kora népvándorlás kori települések kutatása Rákóczifalva–Bagi-földek 5.-8.-8A. lelőhelyek területén. — Settlements surveys from the early phase of the Migration Period at Rákóczifalva–Bagi földek (Sites 5.- 8.-8A). In: Hadak útján XX. Népvándorláskor Fiatal Kutatóinak XX. Összejövetelének konferenciakötete Budapest–Szigethalom, 2010. október 28–30. Szerk. Petkes Zsolt, Budapest 2012, 43–59.
Mare–Tănase–Draşovean 2011 Mare, Mircea–
Tănase, Daniela–Draşovean, Florin:
Timişoara–Freidorf. Cercetările arheologice preventive din anul 2006. Cluj-Napoca 2011.
Mărginean–Băcueț-Crișan 2015 Mărginean, Florin–Băcueț-Crișan, Dan: Archaeological Discoveries from the Period of the Dark Millenium in Felnac “Complexul Zootehnic”
(Arad County). Ziridava29 (2015), 215–226.
Medgyesi 1989 Medgyesi Pál: Szarmata kori település a Doboz–Homokgödöri táblán.
BMMK 14 (1989), 85–114.
Medgyesi–Pintye 2006 Medgyesi Pál–Pintye Gábor: A Békéscsaba–Felvégi-legelő lelőhely- ről származó késő szarmata kori csontfésű és kapcsolatai. — Aus dem Fundort Felvégi- Weide (Weide am oberen Ende) stammender Beinkamm aus der spӓtsarmatischen Zeit und die Zusammenhӓnge. BMMK 28 (2006), 61–98.
Mészáros–Paluch–Sóskuti–Sz. Wilhelm 2007 Mészáros Patrícia–Paluch Tibor–Sóskuti Kornél–Sz. Wilhelm Gábor: Régészeti ku- tatások Felgyő határában. MKCsM 2006 (2007), 121–134.
Párducz 1935 Párducz Mihály: Adatok az Alföld rómaikori kerámiájához. — Angaben zur Keramik des Alföld aus der Römerzeit. Dolg 11 (1935), 175–203.
Párducz 1938 Párducz Mihály: Rómaikori lelő- hely Hódmezővásárhelyen a Solt–Paléban.
— Römerzeitlicher Fundort in Solt–Palé bei Hódmezővásárhely. Dolg 14 (1938), 90–123.
Párducz 1939 Párducz Mihály: Rómaikori telep Makó mellett. — Eine Siedlung der Römerzeit bei der Stadt Makó.Dolg 15 (1939), 133–145.
Párducz 1941 Párducz Mihály: Szarmatakori telep és temető Földeákon. — Die Siedlung und das Gräberfeld der Sarmatenzeit bei Földeák. Dolg 17 (1941), 91–107.
Párducz 1942 Párducz Mihály: Őskori és szarma- takori telep Hódmezővásárhely határában.
— Siedelung der Urzeit und der Sarmatenzeit in der Umgebung von Hódmezővásárhely.
Dolg 18 (1942), 113–127.
Párducz 1943 Párducz Mihály: Szarmatakori telep Hódmezővásáhely–Kopáncson. — Eine Siedlung der Sarmatenzeit zu Hódmezővásárhely–
Kopáncs. Dolg 19 (1943), 164–171.
Párducz 1952 Párducz Mihály: Adatok a magyar- országi szarmaták társadalomtörténetéhez.
K istorii obsestva sarmatskih plemen v Vengrii. ArchÉrt79 (1952), 39–47.
Paucă 1965 Paucâ, Mircea: Republica Socialista România Harta Geologicâ Scara 1:200.000, L-34-XVI 16. Arad. București 1965.
Paucă 1967 Paucâ, Mircea: Republica Socialista România Harta Geologicâ Scara 1:200.000, L–34–VI 3.Bai Mare, L-34-XI 9. Şimleul Silvaniei, L-34-XVII 17. Brad, L-34-XVIII 18.
Turda, L-34-XXII 24, Timișoara, L-34-XXX 33. Tĭrgu Jiu, L-34-XXXV 40. Turnu Severin, L-35-XXV 34. Pitești. București 1967.
Paucă 1968 Paucâ, Mircea: Republica Socialista România Harta Geologicâ Scara 1:200.000, L-34-XII 10.Cluj, L–34–XXIII 25.Deva, L-34- XXIV 26. Orāștie, L-34-XXIX 32. Baia de Aramă, L-34-XXVIII 31. Reșiţa, L-35-I 4. Viseu, L-35-VIII 12. Toplita, L-35-XI 5. Radauti, L-35-XIV 20. Odorhei, L-35-XIX 27. Sibiu, L-35-XX 28. Brașov, L-35-XXIII 30. Foccani, L-35-XXVI 35. Tĭrgoviște, L-35-XXIX 38.
Tulcea. București 1968.
Pintye–Sóskuti–Sz.Wilhelm 2004 Pintye Gábor–Sóskuti Kornél–Sz. Wilhelm Gábor:
A kiskundorozsma–nagyszéki szarmata te- lepülés legkésőbbi fázisa (Előzetes jelentés).
MKCsM2003 (2004), 215–234.
Pópity 2015 Pópity Dániel: Egy szarmata füstölőkomplexum Szeged–Tápé, Algyő külterület lelőhelyén. — A Sarmatian smoking complex in the vicinity of Szeged (The excavation of the pipeline around SZBT 2 collection station). MFMÉ Új folyam 2.
(2015), 67–90.
Rózsa 2000 Rózsa Zoltán: Késő szarmata te- leprészlet Orosháza északi határában.
— Ein spätsarmatisches Siedlungsdetail in nördlichen Germarkung von Orosháza.
In: Hadak útján. A népvándorláskor fiatal kutatóinak 10. konferenciája. Szerk. Bende Lívia–Lőrinczy Gábor–Szalontai Csaba, Szeged 2000, 79–124.
Rózsa 2002 Rózsa Zoltán: Avar kori teleprészlet Kardoskúton. — Avar settlement in Kardoskút.
BMMK 23 (2002), 115–143.
Rózsa 2005 Rózsa Zoltán: Szarmata telep- és te- metőrészlet Békéssámson Erdőháti-halom lelőhelyen. — Sarmatische Siedlung und sarmatisches Gräberfeld in Békéssámson, Erdőháti-halom. SzKMÉ 7 (2005), 49–84.
Sóskuti 2005 Sóskuti Kornél: Szarmata telepü- lésrészlet Kiskunfélegyháza–Pap-dűlőben.
— Sarmatische Siedlung in Kiskunfélegyháza, Pap-dűlő [451/3.]). SzKMÉ 7 (2005), 235–272.
Sóskuti 2010 Sóskuti Kornél: Szarmata telepü- lésleletek egy gázszállító vezeték Csongrád megyei szakaszáról, Pusztaszertől Algyőig.
In: Pusztaszertől Algyőig. Szerk. Lőrinczy Gábor [MFMÉ–MonArch 2.] Szeged 2010, 171–191.
Sóskuti 2015 Sóskuti Kornél: Gyermekmaradványok az alföldi szarmaták településein. —Infant and child remains the Sarmatian settlements.
In: Hadak útján XXIV. A népvándorláskor fiatal kutatóinak XXIV. konferenciája Esztergom, 2014. november 4–6. 1. kötet.
Szerk. Türk Attila–Balogh Csilla–Major Balázs, Budapest–Esztergom 2015, 341–358.
Sóskuti 2016 Sóskuti Kornél: Középső bronzkori, szarmata, avar-, Árpád-kori település- nyomok, valamint szarmata és avar kori temetkezések Makó Dáli-ugarról. — Middle Bronze Age, Sarmatian, Avar and Árpádian Age settlements and Sarmatian and Avar period burials at Makó, Dáli-ugar. RKM 2011–2014 (2016), 76–96.
Sóskuti–Sz.Wilhelm 2014 Sóskuti Kornél–
Sz.Wilhelm Gábor: Felgyő–Kettőshalmi- dűlőben (20/77, Nr. 85. lelőhely) feltárt szarmata településrészlet római eredetű leletanyaga. — Finds of Roman origin from the Felgyő–Kettőshalom Excavation Site.
MFMÉ Új folyam 1. (2014), 61–99.
Szakmány 2001 Szakmány György: Felsővadász–
Várdomb neolitikus és bronzkori kerámi- atípusainak petrográfiai vizsgálata. — Petrographic analysis of the ceramic types of the site at FelsővadászVárdomb from the neolithic and the bronze age. HOMÉ 40.
(2001), 107–125.
Szakmány 2008 Szakmány György: Kerámia nyersanyagok, kerámiák a mai Magyarország területén a neolitikumtól a XVIII. század végéig.
A Miskolci Egyetem Közleménye A sorozat, Bányászat, 74. kötet, (2008), 49–90.
Sz.Wilhelm 2017 Sz. Wilhelm Gábor: Késő szar- mata kori településrészlet Makó–Mikócsa- dűlő (M43 31.) lelőhelyén. — Late Sarmatian settlement part at the site Makó–Mikócsa- dűlő (M43 31.) In: Út(on) a kultúrák földjén.
Az M43-as autópálya Szeged–országhatár közötti szakasz régészeti feltárásai és hoz- zá kapcsolódó vizsgálatok. Szerk. T.Gábor Szilvia–Czukor Péter. Szeged 2017, 257–324.
Vaday 1984 H. Vaday Andrea: Késő szar- mata agyagbográcsok az Alföldön. — Spätsarmatenzeitliche Tonkessel von der Tiefebene. MFMÉ 1980–81/1 (1984), 31–42.
Vaday 1985 H. Vaday Andrea: A bagi lelet. Újabb adat a későszarmata besimított kerámia kérdé- séhez. — Der Fund von Bag. Weiterer Beitrag zur Frage der spätsarmatischen eingeglätten Keramik. ArchÉrt112 (1985), 25–35.
Vaday 1996 Vaday, Andrea: Roman Period Barbarian settlement at the site of Gyoma 133. In: Vaday, Andrea–Bartosiewicz, László–Berecz, Katalin–Choyke, Alice M.–Medzichradszky, Zsófia–Puszta, Sándor–Székely, Balázs–
Vicze, Magdolna–Vida, Tivadar: Cultural and Landscape Changes in South-East Hungary II. Prehistoric, Roman Barbarian and Late Avar Settlement at Gyoma 133.
(Békés County Microregion).Ed. Bökönyi, S.
[Archaeolingua 2.] Budapest 1996, 51–305.
Vaday et al.1999 = Vaday Andrea–Bánffy Eszter–
Bartosiewicz László–T. Biró Katalin–
Gogăltan, Florin–Horváth Fiderika–Nagy Andrea: Kompolt-Kistér. (Újkőkori, bronz- kori, szarmata és avar lelőhely. Leletmentő ásatás az M3-as autópálya nyomvonalán.).
— A neolithic, Bronze Age, Sarmatian and Avar site. Rescue excavation at the M3 motorway. [Heves Megyei Régészeti Közlemények] Eger 1999.
Vaday–Jankovich–Kovács 2011 Vaday, A.–
Jankovich-Bésán Dénes–Kovács, László:
Archaeological investigations in County Békés 1986–1992. Budapest 2011.
Vaday–Rózsa 2006 Vaday Andrea–Rózsa Zoltán:
Szarmata telepek a Körös-Maros-közén 1. (Kondoros 124.lh.-Brusznyicki-tanya).
— Sarmatian settlem Sarmatian settle- ments between the rivers Körös and Maros 1. (Kondoros, site no. 124 – Brusznyicki farm). SzKMÉ 8 (2006), 89–130.
Vaday–Vörös 1980 Vaday Andrea–Vörös István:
Szarmata település Kunszentmártonban. — Sarmatian settlement at Kunszentmárton.
SzMMÉ 1980, 117–139.
Vanicsek–Szakmány–Horváth–Kreiter–Bendő 2013 Vanicsek Katalin–Szakmány György–
Horváth Ferenc–Kreiter Attila–Bendő Zsolt:
Előzetes eredmények Hódmezővásárhely–
Gorzsai tell késő neolit kerámiáinak (Tisza- kultúra Gorzsa-csoport) vizsgálatáról. — Preliminary results of Late Neolithic ceramic analysis from Hódmezővásárhely–Gorzsa (Tisza Culture, SE Hungary). Archeometriai Műhely 2013/X./1. (2013), 5–12.
Veres 2012 Veres Zsuzsanna: Atipikus jelenség Tiszabura–Pusztataskony késő szarmata telepén. Rituális áldozat, gyilkosság vagy támadás? Szakdolgozat. Szeged 2012.
Vörös 1981 Vörös Gabriella: Későszarmata hunkori telep és temető Sándorfalva–Eperjesen. — Spätsarmatische, hunnenzeitliche Siedlung und Gräberfeld in Sándorfalva–Eperjes.
MKCsM 1981, 25–31.
Vörös 1982 Vörös Gabriella: Késő szarmata fazekasműhely Sándorfalva–Eperjesen.
MKCsM 1982, 27–36.
Vörös 1985 Vörös Gabriella: Hunkori szarmata temető Sándorfalva–Eperjesen. — Eine sar- matische Begrabnisstätte aus der Hunnenzeit in Sándorfalva–Eperjes. MFMÉ 1982–83/1 (1985), 129–172.
Vörös 1984 Vörös Gabriella: Késő szarmata-hun- kori telep feltárása Nagymágocs–Paptanyán.
MKCsM1984, 18–22.
Vörös 1987a Vörös, Gabriella: A Late Sarmatian Pottery Kiln at Sándorfalva–Eperjes, Hungary.
MASCA Journal 4 (1987), 185–189.
Vörös 1987b Vörös Gabriella: Késő szarmata-hun kori település emlékei Bordány határából.
MKCsM 1986 (1987), 17–23.
Vörös 1988 Vörös Gabriella: Késő szarmata edény- lelet Kiskundorozsma–Kistemplomtanya lelőhelyről. — Gefässfunde aus der späten Sarmatenzeit an dem Fundort
Kiskundorozsma–Kistemplomtanya. MFMÉ 1987/1 (1988), 11–23.
Vörös 1992 Vörös Gabriella: Késő szarmata falu emlékei Tápé–Széntéglaégető lelőhelyről.
— Funden eines Dorfes aus der spätsar- matenzeit, Fundort Tápé–Ziegelbrennerei.
MFMÉ 1991–92/1 (1992), 11–30.
Walter 2017 Walter Dorottya: Sándorfalva–Eperjes késő szarmata település csillámos anyaggal so- ványított kerámiaanyagának elemzése. — The analysis of the mica-gravel tempered pottery of the Late Sarmatian settlement Sándorfalva–
Eperjes. Acta Universitatis Szegediensis, Acta Iuvenum Sectio Archaeologica tomus III. (2017), 33–59.
The micaceous-pebbly ceramic – which was formed using a hand-operated pottery wheel – is a new type of ceramic which appeared during the late Sarmatian period, at the end of the 4th century and the beginning of the 5th and which can also be found among the artefacts uncovered from the late Sarmatian settlement in Sándorfalva- Eperjes. The settlement in Sándorfalva had a total of 161 pieces of ceramic fragment diluted with a micaceous-pebbly materiel, most of which are fragments of former cooking pots. The settlement must have had the means to make ceramics, this is evidenced by the presence of a pottery workshop and an adjacent kiln and ceramic slag found inside the objects. It is debatable however, whether the micaceous-pebbly ceramic was produced locally or was the finished product transported to the settlement, the identification of the dilu- ent used for the ceramic also raises questions.
The present study is the first archaeometric pub- lication of research concerning micaceous-pebbly ceramics. Our purpose is to identify the diluents mixed to the argillaceous base material of the ceramic from Sándorfalva-Eperjes. First, the ceramic and ceramic slag had been put un- der a macroscope, then they were subject to thin section petrographic examination, which was followed by an analysis using a Raman spectroscope in order to clarify the resulting data. Based on the results, we recognized the
following diluents in particular in the examined ceramic sample: monocrystalline quartz, mica (muscovite, biotite), ceramic slag and ceramic fragments. Various sizes of irregularly shaped particles with slightly jaggy edges that appear in the ceramic’s pattern prove dilution via slag, which serves as a new result in late Sarmatian pottery. In relation to dilution via micaceous material, there are no minerals (mica, gneiss, rhyolite or other mineral diluent) on the surface or near the surface of the immediate geological environment of the dig site, which would explain the high quantity of micaceous particles (mus- covite, biotite) appearing in the sample.The high quantity of singular, large sized and self-shaped micaceous particles observed within the ceramic might suggest a short term transportation via a river or to foothill debris near the riverbank.
In the broader environment of the examined samples, in the territory of Romania, micaceous gneiss appears in multiple areas according to the geological map. It is possible, that these minerals were transported as the Maros river’s alluvium close to where the ceramics were made. Based on our current data, it can be assumed based on the spatial spread of quarries containing micaceous-pebbly ceramics, that their centers of production or the workshops where they were created had been concentrated in close proximity to the rivers Kőrös, Tisza and Maros.
The preliminary petrographic examination of the diluent used for a late Sarmatian
micaceous-pebbly ceramic from Sándorfalva-Eperjes
Dorottya Walter – Krisztián Fintor Dr. –Ágnes Skultéti Dr.
1. tábla: Sándorfalva–Eperjes telep és temető elhelyezkedése ▲, (Walter 2017, 51)
2. tábla: Sándorfalva–eperjesi fazekasműhely környéke, ábrázolva a kavicsos–csillámos kerá- miát és kerámiasalakot (sárga), csak kavicsos–csillámos kerámiát (kék), csak kerámiasalakot
tartalmazó (piros) objektumokat, (Walter 2017, 52)
3. tábla: Ívelt falú, vállában szélesedő, gömbölyű profilú fazéktöredékek, (Walter 2017, 54)
4. tábla: Szögletes falú, felső harmadában megtörő profilú fazéktöredékek, (Walter 2017, 55)
5. tábla: 1.: Bográcstöredék; 2.: Mécsestöredék; 3.: Táltöredékek; 4.: Fedőtöredék, (Walter 2017, 58)
6. tábla: a) A vizsgált kerámia minta; b) felszínén jól látható csillámszemcsék; c–e) kerámiasalakot tartalmazó törés felülete, 2017. Skultéti Ágnes felvétele a
Ltsz.: 82.9.11.
b c
d e
2000 μm
2000 μm 2000 μm
2000 μm
7. tábla: Csillámos anyagot tartalmazó kerámia minta polarizációs mikroszkópos képei, 2017. Skultéti Ágnes felvétele
8. tábla: A vizsgált kerámia minta mikroszkópos megjelenése, a) b) f) 1 Nikollal és c) d) e) keresztezett Nikollal, 2017. Skultéti Ágnes felvétele
9. tábla: A vizsgált kerámia mintában megfigyelt a–d) kerámiasalak és e) f) kerámiatörmelék mikroszkópos megjelenése, 2017. Skultéti Ágnes felvétele
10. tábla: a) A vizsgált kerámiasalak minta és b–e) polarizációs mikroszkópos képei, 2017. Skultéti Ágnes felvétele
11. tábla: A kavicsos–csillámos anyaggal soványított kerámiák lelőhelyei (kék), edényégető ke- mencét és kavicsos–csillámos anyaggal soványított kerámiákat tartalmazó lelőhelyek (piros),
2017. Walter Dorottya felvétele
1. Arad–Barieră (Grumeza–Ursuţiu–Copos 2013, 37–41);
2. Bag–Újtelep (Vaday 1985);
3. Balástya–Vilmaszállási-csatorna (Balogh–Lőrinczy 2010, 27);
4. Békéscsaba–Felvégi-legelő lelőhely (Medgyesi–Pintye 2006);
5. Békéssámson–Erdőháti-halom (Rózsa 2005);
6. Bordány–Mező-dűlő (Vörös 1987b);
7. Doboz–Homokgödöri tábla (Medgyesi 1989);
8. Dusnok–Izsákpuszta (Balogh 2001);
9. Endrőd END0170. lh (Vaday–Jankovich B.–Kovács 2011);
10. Felgyő–77. lh. (Mészáros–Paluch–Sóskuti–Sz. Wilhelm 2007);
11. Felgyő–Kettőshalmi-dűlő (20/77, Nr.85. lh.) (Sóskuti–Sz. Wilhelm 2014, 76);
12. Felnac (Mărginean–Băcueț–Crișan 2015);
13. Földeák (Párducz 1941);
14. Gyoma, 133. lh. (Vaday 1996);
15. Hódmezővásárhely–Erzsébet (Sóskuti 2015, 346);
16. Hódmezővásárhely, Fehértó (Párducz 1952);
17. Hódmezővásárhely–Kopáncs 10. dűlő (Párducz 1943);
18. Hódmezővásárhely–Kopáncs 11. dűlő (Párducz 1942);
19. Hódmezővásárhely–Solt-Palé (Párducz 1938);
20. Kardoskút–Menesdorf-tanya (Rózsa 2002);
21. Kecskemét–Belsőnyír, M5 autópálya 52/E lh. (Gallina 2000, 43);
22. Kiskundorozsma–Kistemplomtanya (Vörös 1988);
23. Kiskundorozsma–Nagyszék II. (Pintye–Sóskuti–Sz. Wilhelm 2004);
24. Kiskunfélegyháza–Pap-dűlő (Sóskuti 2005);
25. Kondoros 124. lh.–Brusznyicki-tanya (Vaday–Rózsa 2006);
26. Kunszentmárton–Téglagyár (Vaday–Vörös 1980);
27. Madaras–Halmok (Kőhegyi–Vörös 2011);
28. Makó–Járandószél (Haraszti 2017);
29. Makó–Mikócsa-dűlő M43, 29. lh. (Benedek–Pópity–Sóskuti 2017);
30. Makó–Mikócsa-dűlő M43, 31. lh. (Sz.Wilhelm 2017);
31. Makó–Dáli–ugar M43, 40. lh. (Benedek–Pópity–Sóskuti 2017);
32. Makó–Vöröskereszt (Párducz 1939);
33. Nagymágocs–Paptanya (Vörös 1984);
34. Orosháza–Monor (Vaday 1984);
35. Orosháza–Szénási út (Rózsa 2000);
36. Óföldeák–Ürmös M43, 9–10. lh. (Benedek–Pópity–Sóskuti 2017);
37. Örménykút–Puszta dűlő (Vaday 1984);
38. Pusztaszer–Csöngölei-oldal II. (Balogh–Lőrinczy 2010, 10–11);
39. Rákóczifalva–Bagi-Földek 5–8–8A lelőhely (Masek 2012);
40. Sándorfalva–Eperjes (Vörös 1982);
41. Szeged–Algyő (Kőhegyi–Vörös 1992);
42. Szeged–Kiskundorozsma–Nagyszék (Pintye–Sóskuti–Sz. Wilhelm 2004);
43. Szeged, Kiskundorozsma–Tóth János dombja (Balogh–Lőrinczy 2010, 36);
44. Szeged–Tápé, Algyő SZBT 2. lh. (Pópity 2015);
45. Szőreg–Iván téglagyár (Ács 1992);
46. Tápé–Széntéglaégető (Vörös 1992);
47. Timișoara–Freidorf (Mare–Tănase–Draşovean 2011);
48. Tiszabura–Pusztataskony (Veres 2012);
49. Tiszaföldvár, téglagyár (Vaday 1984)
