M. TU D . AKADÉM IA JOGTUDOM ÁNYI BIZOTTSÁ G Á N A K
KIADVÁNYSOROZATA 3. SZÁM.
A KÖZVÉLEMÉNY-BÜNTETÉS
ÍRTA
DR ANGYAL PÁL
RENDES TAG
B U D A P E S T , 1933
H . TU D . AKADÉM IA JOGTUDOM ÁNYI BIZO TTSÁ G Á N A K
KIADVÁNYSOROZATA 3. SZÁM.
A KÖZVÉLEMÉNY-BÜNTETÉS
ÍRTA
DH ANGYAL PÁL
RENDES TAG
B U D A P E S T , 1933
PALLAS ÍROD. ÉS NYOMDAI R.-T. Budapest, V., Honvéd-u. 10 (Felelős: Tiringer K.) — Távbeszélő: 20-5-67, 20-5-68, 20-5-69.
1*
Oldal
Bevezetés . . ... 5
I. Szociológiai alapvetés. 1. Á ltalános jellemzés. C é lk it ű z é s ... 11
2. E tim ológiai e l e m z é s ... 17
3. A közvélemény a l a n y a ... 21
4. A közvélem ény létrejövésének fo ly am ata . ...27
5. A közvélem ény e r e d é s e ... 35
6. A közvélem ény tartalom -azonosságának p r o b l é m á j a ... 38
7. A vezetők k é r d é s e ... 39
8. A közvélem ény t á r g y a ... 43
9. A közvélem ény o s z t á l y o z á s a ...45
10. A közvélem ény e s z k ö z e i... » . . . • ... .... 47
11. F o g a lo m m e g h a tá r o z á s ... 50
12. A közvélem ény értékének p r o b l é m á j a ...51
II. A közvélem ény-büntetésről különösen, 1. A közvélem ény-büntetés f o g a l m a ...58
2. A közvélem ény-büntetés különböző nem ei ... ... . 62
3. A form ás közvélem ény-büntetés . ... . 66
4. A közvélem ény-büntetés viszonya az egyéb büntetésekhez . . . 74
5. A közvélem ény-büntetés a l k a lm a z ó i... . 81
6. A kövélem ény-büntetés alkalm azásának c í m e i ...84
7. A közvélem ény-büntetés alá esőknek k ö r e ... 87
8. A közvélem ény-büntetés alkalm azásánál figyelembe jövő kö rü l m ények ... 91
9. A közvélem ény-büntetés h a t á s a ... 94
10. A közvélem ény-büntetés eszközi é r t é k e ... 102
A nhang: D eutsche In h a lts z u s a m m e n fa s s u n g ...113
A természet valóságainak körében éppúgy, mint a tár
sadalmi jelenségek világában egyaránt érvényesül a hatás és visszahatás törvénye. Minden valóságból kiinduló hatás azonos vagy ellentétes irányú hatást vált ki más valóságból, mely így visszahat az előbbi hatást gyakorló valóságra.
E kölcsönhatás eredményeként úgy az egyik, mint a másik valóságban megfelelő változás áll be.1 Kölcsönhatás észlel
hető a chemia, fizika, fiziológia valóságainak körében épp
úgy, mint a psychológia, s a szociológia keretei közé illesz
kedő lélek-megnyilvánulások sorában egymásközött, de ész
lelhető e kölcsönhatás a természeti és szellemi világ valósá
gainak egymásra való hatásában is.2
Az idegrendszerrel bíró lényeknek az őket ért hatá
sokra való visszahatása e lények alkata szerint igen külön
böző és változatos. A kutya ugat, ha idegent lát; üvölt, ha bezárják; fülét hegyezi, ha szokatlan zajt hall; oda dörgö- lőzik gazdájához, amikor az megsimogatja; harap vagy fogát vicsorítja, ha a csontot el akarják venni tőle. Minél inkább közeledünk a szerves lények rendjében az emberhez, annál nagyobb számmal s eltérő formákban jelentkeznek a vissza
hatások. Az ember szinte áttekinthetetlen módokon reagál az őt érő különböző hatásokra. Mosolyog, ha jó tréfát hall;
könnyezik, ha bánat éri; tapsol örömében, pisszeg a zavaró
1 V. ö. különösen Driesch, O rdnungslehre 1912. 195. 1.
2 A Parm enides á lta l m egalapozott és különösen Spinoza, v a la m in t Fechner részéről k ife jte tt ú. n. Id en titä tsth eo rie, — to v áb b á a psy- chophisikai parallelism us ellentétes ta n a iv a l nem kív án o k eh ely ü tt fog
lalkozni, de u talo k a psychophisikai kölcsönhatás elm életére, m elynek ta n ítá s á t teljes m értékben m agam évá teszem ; v. ö. idevágólag különösen;
Erhardt, Die W echselw irkung zwischen Leib und Seele, 1897. 85., 94. 1.;
Rehm ke, W echselw irkung oder P arallelism us, 1902.; Eisler, Leib und Seel*, 1906.; u. a. Geist und K örper, 1911.
6
lárma hallatára; hol elpirul, hol elhalványul; gyász-szertar
tás alatt komoly arcot ölt, öröm-ünnep alkalmán derű önti el minden mozdulatát stb. A társadalom és ennek minden
nemű alakulata, a legegyszerűbbtől fel az emberiségig — bár nincs idegrendszere3 — szintén visszahat az őt ért hatá
sokra. Reakciói, melyek a kérdéses társadalmi alakulathoz tartozó, azt tevő egyesek részéről nyilvánulnak meg, talán még változatosabbak, mint az izolált emberéi. Figyeljük meg a szónok beszédjét, az előadó felolvasását hallgató közön
ség viselkedését; mily különböző módokon reagál a hallot
takra, mily különböző formákban nyilvánítja tetszését s nemtetszését; figyeljük meg a vevőközönségnek valamely üzlettel szemben való magatartását, — a jó és olcsó áru hallatára tömegek keresik fel azt, de mihelyt elterjed annak híre, hogy a kiszolgálók udvariatlanok, hogy egyes cikkek
ben nincsen választék, vagy hogy ami kapható, az rossz és drága, lassanként megfogyatkoznak a vevők s az üzlet pan
gásnak indul; figyeljük meg egy hírlap olvasóközönségének, tehát ú. n. távolléti társulásnak4 visszahatását; megtörtén
hetik, hogy a ma még sok ezerre menő előfizetők — vala
mely a lap szerkesztősége által elkövetett politikai vagy világnézeti baklövés miatt — egyik napról a másikra más laphoz pártolnak át, de előfordul ennek ellenkezője is; az ügyes, változatos tartalmú, a nagyközönség vágyainak, kívánságainak alaphangját eltaláló, az érdeklődést állan
dóan ébren tartani tudó lap rövid időn belül megsokszorozza olvasóinak számát. Az eszmék világában is érvényesül a hatás és visszahatás törvénye. Legyen elég például arra a reakcióra utalnom, mely feleletként a materializmus sivár világnézetére mint tiszta idealizmus: Eucken műveiben jutott legélénkebben kifejezésre s Bergson-ná\ filozófiai rendszerré finomult5 s mely midőn az örök ideálok felé orientálódik,
3 Ellenkezőleg különösen Schäffle (B au und Leben des sozialen K örpers, 1875; A briss der Sociologie, 1906.), k i a tá rs a d a lm a t úgyszólván teljesen azonosnak m inősíti az á lla ti organizm usokkal.
* A tá v o llé ti tá rs u lá s fo g alm ára v. ö. A n g ya l, Szociológia, 1924.
H . kiad. 37—39. 1.
8 V. ö. E ucken, Die L ebensansschauungen d er grossen D enker, 1922., Mensch und W elt, 1923.; Bergson, L’É volution qréatrice, 1925., L ’E n erg ie intellectuelle, 1919.
szembefordulást, tehát visszahatást jelent az anyag minden- hatóságát hirdető tanokra.
E sokrendbeli visszahatás közül különös figyelmet érdemel az, mely a társadalom részéről jut kifejezésre oly egyének irányában, kik különböző szabályokkal viszonylat
ban állva egyéniségük egyrészével, különleges tulajdonsá
gaikkal vagy egyes cselekvéseikkel e szabályokat megtartva beilleszkednek az ezek által meghatározott rendbe, máskor azoknak megszegésével, esetleg csak figyelmen kívül hagyá
sával zavart idéznek elő az említett rendben, melyet majd csak megingatnak, majd fennmaradásában veszélyeztetnek.
Az egyeseknek cselekvései ugyanis, amennyiben akár ki
indulásukban, akár végrehajtásukban, akár eredményeikben más emberek vagy éppen az ezek alkotta közösség célkitűzé
seibe, cselekvéseibe, alkotásaiba, intézményeibe kapcsolód
nak (társas cselekvés),6 ezekkel vagy azonos, vagy ellentétes irányúak. Az előbbi esetben segítőleg, előmozdítólag, az utóbbiban akadályozólag, gátiólag hatékonyak. Nyilvánvaló, hogy a társas cselekvés — úgy a cselekvés sima menete, mint a kitűzött cél szemszögéből, tehát mint az ember lénye
gének kibontását segítő egyik eszköz — csak akkor érheti el vagy közelítheti meg az abszolút vagy legalább is relatív helyességet, ha bizonyos rendbe igazodik be és illetőleg e rend szabályaihoz simul.7 Rend és szabály nélkül sem az egyéni, sem a társas élet nem állhat fenn, — rend és szabá
lyok követése hiányában az egyén előbb-utóbb tönkremegy, a társas alakulat felbomlik.
A rend s az ezt megállapító és fenntartó szabály- csoport igen különböző oldalról érinti úgy az egyéni, mint a társas életet, úgy az egyéni, mint a társas
8 A csupán a cselekvő em berre k ih a tó egyéni cselekvéssel szem
ben társas cselekvésen értem a m ás em berek cselekvésébe kapcsolódó, ezzel v agy azonos ir á n y t követő, v a g y ebbe beleütköző, ezt kifejtésében akadályozó, eértő cselekvést; v. ö. A n g ya l, Bevezetés a jog- és állam tudom ányokba, 1929. 15—16. 1.
7 „R end a részek h elyénvalósága (statik u s rend) s ezek funkciói
nak szabályszerinti fo ly am ata (dinam ikus rend).“ V. ö. A ngyal, Az állam i és tá rsa d a lm i ren d h atályosabb védelm éről szóló 1921:111. t.-c. A m a g y ar büntetőjog kézikönyve, IV . k. 1928. 19. 1., és u. a. A közigazgatásellenes- ség büntetőjogi értékelése, 1931. 37. 1.
8
cselekvést. Ugyanaz a cselekvés — legyen egyéni vagy társas jellegű — egy időben különböző szempontú rend keretébe illeszkedik, különböző jellegű szabályoknak esik alája. A cselekvés mozzanatainak minéműségét, a haszná
landó eszközök alkalmasságát, a tevékenység során kívána
tos ügyességet stb., szóval a megfelelő, célszerű cselekvés módját a technikai (gyakorlati eljárási) szabályok határoz
zák meg s az e szabályokkal összhangzó cselekvés a techni
kai rendbe illeszkedik bele. A cselekvés céljainak, motivu- mainak, eredményeinek az ember lényegéhez viszonyított értékét, és tehát az etikai ideálhoz mért jó vagy rossz voltát az erkölcs szabályai állapítják meg, amelyeknek megfelelő cselekvések az erkölcsi rendet alkotják. A cselekménynek a széphez igazodása tárgyában az esztétikai szabályok, — a merőben gazdasági szempontok szerint való viszonyítás és értékelés tekintetében a technikai szabályok köréből kidiffe
renciálódott gazdasági szabályok irányadók s míg az előb
biek szerint kialakuló cselekmények az esztétikai rendet hoz
zák létre, addig az utóbbiak összessége mint gazdasági rend bontakozik ki. Az embernek Istenhez való viszonyát érintő gondolatai, érzései, cselekvései a vallás szabályai alá esnek s a vonatkozó emberi magatartás a vallási rendbe igazodik.
Az embernek társas cselekvését, embertársaihoz való külső viszonyát, cselekvéseinek társas nézőszögből megfelelőségét a társadalmi szabályok határozzák meg, amelyek szerint foganatosított cselekmények a társadalmi rend fogalmához juttatnak.
A társadalmi szabályok s az ezek által kialakított és fenntartott társadalmi rend körében szembeállíthatok egy
felől a társadalmi érintkezés szabályai, aminők az illem, udvariasság, a divat, a társas szórakozások, a játék stb.
szabályai, melyeket gyűjtőszóval konvencionális szabályok
nak szokás nevezni, másfelől a jogszabályok. Az előbbiek vagy egyetlen, vagy — és rendszerint — több állam népes
ségén keresztülhúzódó népréteg, kisebb embercsoport által akár megegyezéssel hozott, akár gyakorlás útján kialakított szabályok összessége, — az utóbbiak az állam jogalkotó ha
talma és illetőleg ennek arra hivatott szervei részéről kijelen
tett, vagy a szokás során létrejött s éppen e szabályok érvé-
nye site sere hivatott szervek által követett, tehát elismert normák együttese. Amazok a szorosabb értelemben vett tár
sadalmi életrendet, ezek a jogrendet határozzák meg.
Régi vitás kérdése a jogfilozófiának: észlelhető-e s ha igen, mily különbség egyfelől az erkölcs, másfelől a konven
ció s a jog normái között? 8 Messze vezetne, de kívül is esik feladatom körén e problémával való mélyreható foglalkozás s így csak utalok Moór Gyulának — nézetem szerint — he
lyes megállapításaira. — Moór szerint a különbség a társa
dalmi szabályok egyes fajai között azon fordul, hogy az em
beri akaratra befolyást, lelki kényszert gyakorolni kívánó törekvésük mily módon és illetőleg mily eszközök igénybe
vételével valósul meg. Az erkölcsi szabály megvalósításának egyedüli biztosítéka az ember erkölcsi érzülete, a lelkiismeret, a tiszta meggyőződés, annak belátása, hogy az erkölcs a helyes cselekvés útját mutatja meg. A konvencionális szabá
lyok külső, gyakran igen súlyos társadalmi hátránnyal, de sohasem fizikai kényszerrel fenyegetik és sújtják azt, ki engedetlen. A jogi szabályok jellemzője végül, hogy meg
sértésük esetére fizikai kényszer a kilátásba helyezett és rendszerint meg is valósított következmény.9 Meg kell jegyez
nem, hogy ez az elvi különbség az életben csak annyiban érvényesül, hogy az egyes társadalmi szabályok alapjellegü
ket tekintőleg csakugyan vagy erkölcsi, vagy konvencionális vagy jogi normák; — az azonban igen gyakori eset, hogy az egyik kategóriába tartozó szabály a másik, vagy mindkét
8 K itűnő áttek in tésb e n foglalkozik e kérdéssel a m a g y a r jogfilo
zófiai irodalom ban Moór Gyula, v. ö. Bevezetés a jogfilozófiába, 1923. 158.
s. köv., különösen 172. és 187. 1.
9 V. ö. Moór i. m. 187—189. 1.; J u n g szerin t is: „Die gew altsam e R eaktion au f die V erletzung also, oder auch der Zwang, der h in te r der P flich t steht, w urde im m er als ein w esentliches U nterscheidungsm erkm al der rechtlichen gegenüber den m oralischen Geboten em pfunden; dass die N ichtbeachtung einer rein m oralischen P flich t v ielleicht Gewissensfolgon oder unangenehm e W irkungen in d er v erm in d erten A chtung der M it
m enschen oder auch in der V orstellung him m lischer V ergeltung auslöst;
dass sie aber n icht, wie die v erletzte R echtspflicht, dem a n der E rfü llu n g In teressierte n äussere Zw angsm ittel zu r V erfügung ste llt; als E rfüllungs- E rsatz- oder S trafzw ang, wie w ir heute sagen“ ; v. ö. D as Problem des n atü rlich e n Rechts. 1912. 84r-85. 1.
10
másik norma valamelyik vonását is magán hordja.10 Számos esetben fordul elő különösen az, hogy majd az erkölcsi, majd a jogi norma megsértőjét nemcsak lelkiismeretfurdalás gyötri, nemcsak fizikai kényszer éri, hanem visszahatásként oly tár
sadalmi hátrány is sújtja, mely épp’ a konvencionális sza
bályokkal szembehelyezkedésnek következménye. Figye- lembevéve azt a körülményt, hogy ezek a társadalmi hátrá
nyok, melyeket közvéleménybüntetésnek nevezek, nem egy
szer igen súlyosak, sokszor nagyobb erővel hatnak, mint a jogszabálynak fizikai kényszereszközei s érzékenyebben érin
tik az emberi lelket, mint a lelkiismeret kínzó szava: minden
esetre megfontolandó, lehetne-e s ha igen, mily módon a közvéleménybüntetést úgy az erkölcsi, mint sőt még inkább a jogi normák követésének készségét fokozandó: az erkölcsi és illetőleg jogi szankciók mellé kisegítő kényszereszközként beállítani s ilyképpen az erkölcsi és különösen jogi szabályok megtartását a mainál fokozottabb mértékben biztosítani.
Ez a probléma szolgált alkalmul jelen tanulmányom megírására, melynek esetleges gyakorlati eredményei termé
szetszerűleg elvi megalapozást s elméleti kifejtést kívánnak.
-’■* A jo g n ak az erkölcsre u ta lts á g á t m egkapóan ra jz o lja m eg Trendelenburg, k i szerin t: „W enn das Rechtsgesetz n ic h t in die Ge
sinnung d er B ü rg er aufgenom m en w ird u n d aus ih r K rä fte zieht, so ist es gebrechlich wie Holz, welches keine S äfte m ehr h a t“ ; idézve Regelsberger, P andekten, 1893. I. k. 62. 1.; m ár P apinianus is h a n g súlyozza, hogy „Quae fa c ta la ed u n t p ietatem existim ationem verecun- diam nostrum et u t g en e raliter dixerim , co n tra bonos mores fiunt, nec facere non posse credendam est“. L. 15. de condic. in st. 28, 7. — És hogy a jogszabály m ennyire m agán h o rd ja az erkölcsi szabály v onását, erre idézem Regelsberg ért: „Das R echt is t allenthalben, im öffentlichen w ie im P riv a tre c h t, im F am ilien- wie im V erm ögensrecht, von s it tli
chen P rinzipien durchzogen, ohne das es im N orm enkreis der S ittlic h k e it a u f geht" v. ö. i. m. 62. 1.
S z o c io ló g ia i a la p v e té s .
1. Általános jellemzés. Célkitűzés.
A közvélemény fogalommeghatározásának problémá
jával számosán foglalkoztak.11 Többen kimerítő körülírással vélik e feladatot megoldani,12 mások beérik az egyes kiemel-
11 íg y : W. Bauer, Die öffentliche M einung, 1914.; H o ltzendorff, W ert und W esen der öffentlichen M einung, 1879.; Tönnies, K ritik der öffentlichen M einung, 1922., Sauer, Die E hre u n d ih re V erletzung, 1915.;
Schäffle, B au und Leben des sozialen K örpers, 1875.; Gusti, Die G rund
begriffe des P ressrechts, 1908.; L ecky, The leaders of P ublic Opinion in Ire lan d , 1871.; Gersdorf, Ü ber den B egriff und das W esen der öffentlichen M einung, 1846.; Rosenkranz, K urzer B egriff der öff. Mei
n u n g 1831.; Block, O pinion publique a D ictionnaire génórai de la p o li
tique I I . k. 1874. 423. 1.; Ross, Social control, 1928.; W eigelin, E in fü h ru n g in die Moral- und R echtsphilosophie 1927.; M ünzner, Öffentliche M einung und Presse, 1928.; Freud, M assenpsychologie und Ich-A nalyse, 1921.;
Me Dougall, The Group Mind, 1921.; Social Psychology 20. kiad. 1926.;
Grüning, Die russische öffentliche M einung, 1929,; Lowell, P ublic Opinion, 1926.; Park, Masse und Publikum , 1904.; T ar de, L’opinion et la foule, 1901.; W ieser, Das Gesetz der M acht, 1926,; Vleugels, Masse u n d F ü h re r, 1921.; L ippm ann, P ublic Opinion 1930.; Le Bon, Les opinions et les croyances 1911.; Sager et, L ’opinion; Revue phil. 86. 1. (1918) 19—38.; Ellwood, Social Psychology, 1922.; Sociology in its Psychological A spects, 1921.; The Psychology of H um an Society, 1925.; H ayes, In tro d u ctio n to the Study of Sociology, 1923.; a m ag y ar írók közül: D ékány, H ornyánszky.
12 A szabatosság igényével fellépő fogalom -m eghatározások közül a következőket idézem: H o rn yá n szky Gyula: Közvélem ény valam ely, szel
lem i kölcsönösségben levő em bercsoportnak általán o san v allo tt nézete o lyan kérdésben, m ely előtte közérdekű és am ely nézeteltérést enged meg (v. ö. A közvélem ény elm élete; A thenaeum , 1923. óvf. 88. 1.); D ékány Istvá n : A közvélem ény értékítélet, melyben a közönség szervezetlen és
12
sp o n tán a k a r a t rea c tió ja jelentkezik valam ely a c tu á lis tá rg g y a l kapcso
la tb a n (v. ö. A közvélem ény erővesztésének okai a m odern tá rs a d a lm a k ban; B udapesti Szemle, 1926. évf. 405.); Schaff le: „Die öffentliche M einung ist R eaction des Publikum s, d er V olksverstandes, Volksgem üthes, V olks
w illens au f bestim m te leitende A nsichten, U rtheile und N eigungen“ (v.
ö. B au und Leben des socialen K örpers, 1881. 452. 1.); B runhuber: „Die öffentliche M einung ist die in den verschiedenen F orm en zum A usdruck kommende, vorw iegend d urch den In te lle k t bestim m te S tellungnahm e der ü b er der Summe der E inzelansichten stehenden, aus der T atsache des socialen Zusam m enseins beeinflussten, allgem einen V olkspsyche in allen F ra g e n des öffentlichen Lebens, sei es P olitik, Ju stiz, K unst, W issenschaft oder R eligion“ (v. ö. Das m oderne Zeitungsw esen, 1907, Göschen, 35);
Gersdorff: „Die öffentliche M einung is t „die in S itten und Geschichte ge
gründete, im K onflikte des Lebens sich bildende, erh alten d e u n d v e r
w andelnde G em einsam keit der W ertgebung eines Volkes a n die socialen Objekte seiner G egenw art“ (v. ö. „U eher der B eg riff und das W esen der öffentlicher M einung“, 1896.; idézve Bauer, i. m. 33. 1 . SchmoUer: „Die öffentliche M einung is t die A ntw ort der zunächst m ehr p assiv sich v e r h alten d en Teile der G esellschaft au f die W irkungsw eise des a k tiv en Teiles“ (v. ö. G rundriss d er V olksw irtschaftslehre 7—10. kiad. 1908. 14.);
Ross: „P ublic Ju d g m e n t is th e opinion the public pronounces upon an act as to w ether i t is good or bad, noble or ignoble“ (v. ö. Social Con
trol, 1928. 89. 1.); Ellwood: „B y public opinion we m ean the more o r less ratio n al, collective judgm ent form ed by a group re g a rd in g a situation*“
(v. Ö. The Psychology of h u m an Society, 1925. 228.); Tönnies: öffentliche M einung ist d er geistige A usdruck des gleichen Gemeinwillens, d e r sich in K onvention und in G esetzgebung d a r tu t (v. ö. K ritik d er öffentlichen M einung, 1922. 77. 1.); „öffentliche M einung ist die gem einsam e D enkungs
a r t d er k o rp o ra tiv e Geist irgendw elcher G ruppe oder V erbindung“ (u. c.
78. 1., v. ö. még 130., 291.); Paulsen: „sie sei d er Summe alles dessen, was m an in der G esellschaft ü b er alles, was die A ufm erksam keit au f sich zieht, red et und hört, m eint und u r te ilt“ (v. ö. E th ik , V III., kiad. 327. s.
köv. 1., idézve Tönnies-nél, i m. 297. 1.); Sauer: „öffentliche M einung ist das sich d urch führenden P ersönlichkeiten äussernde U rteil eines f ü r d ritte P ersonen fre i zugänglichen P ersonenkreis ü b e r gem einsam e I n te ressen“ ; utóbb: „öffentliche M einung ist ein sp rac h lic h er A usdruck fü r die T atsache der (bew ussten oder unbew ussten) Ü bereinstim m ung d er Personen eines f ü r D ritte fre i zugänglichen K reises m it dem U rteil ih re r fü h ren d en P ersönlichkeiten ü b er gem einsam en In teressen “ (v. ö. Die E hre etc. 54. 1.); Gusti: „Die öffentliche M einung is t n u n das P rodukt eines be
stim m ten V erhaltens des P ublikum s gegenüber E reignissen und F ra g en von allgem einen In teressen “ (v. ö. Die G rundbegriffe des P ressrechts, 1908. 52. 1.); B iederm ann: die öffentlichen M einung „ist die Summe oder vielm ehr der D urch sch n itt d er in einem gewissen K reise d er m enschlichen G esellschaft ü b e r gewisse A ngelegenheiten allgem einerer N a tu r u m la u fenden u n d vorherrschenden A nsichten“ (v. ö. S taatslexikon, I I I . kiad.
10. k. 740. 1.).
kedő jellemvonások megrajzolásával13 és vannak, kik kép-
13 Id eik tato m m indenekelőtt O vidiusnak (M etam orphoseon Lib.
X II. 39—63) következő rend k ív ü l jellegzetes v ers-sorait:
„Őrbe locus medio est, in te r terrasque, fretum que Caelestes plag as, trip lic is confinia m undi;
Unde, quod est usquam , quam vis regionibus absit, In sp icitu r, p en etratq u e cavas vox om nis ad aures F am a tenet, sum m aque domum sibi le g it in arce;
Innum erosque aditus, ac m ille foram ine tectis A ddidit, et nullis inclusit lim in a portis.
Nocte dieque p a te t: to ta est ex aere so n an ti;
T r ta frem it, vocesque refert, i te r a t que quod a u d it;
N ulla quies intus, nullaque sile n tia p a rte : Nec tam en clam or, sed p arv a e m u rm u ra vocis;
Q ualia de pelagi, si quis procul au d iat, u ndis Esse solent; qualem ve sonum, quum. J u p ite r a tra s In c re p u it nubes, ex trem a to n itru a redduunt, A tria tu rb a te n en t: v en iu n t leve vulgus, euntque;
M ixtaque cum v eris passim com m enta v a g a n tu r M illia rum orum ; confusaque v erb a volu tan t.
E quibus h i vacuas im plent serm onibus aures:
H i n a r r a ta fe ru n t alio, m ensuraque fic ti Crescit, et au d itis aliquid novus a d jic it auctor.
Illic C redulitas, illic te m e ra ria s E rro r, V anaque L a e titia est, co n stern atiq ae Timores,
Seditique repens, dubioque auctore S usurri, Ip s a q uid in caelo reru m , pelagoque g era tu r, E t le llu re, v idet totum que in q u irit in orbem.“
(V. Ö.: P u blius Ovidius Naso Metam. X II. a Lem aire-féle B ib
liotheca Classica L a tin a IV. kötetében 305—308-ig). Az egyes író k á lta l kidom borított jellem vonásokra v. ö.:
Tönnies: gesellschaftliche W illensform (v. ö. G em einschaft und Gesellschaft, 1912. 282. s köv. 1.); R iehl: „A ussprache des Volksbewusst
seins“ (v. ö. Oeffentliche M einung und G efühlspolitik, 1873, 321.); Stahl:
ellenőrző hatalo m (v. ö. Die Philosophie des Rechts I I . k. 2. rész. 1856.
487; idézve Bauernál, i. m. 32. 1.), D ékány: egyénfölötti hatalo m (v. ö.
B udapesti Szemle, 1926. évi. 418.); Ross: „P ublic opinion h as become so m ighty a re g u la to r of conduct“ (v. ö. Sin and Society 1907. 25.); Tönnies:
„ideelle R a tsv e rsa m m lu n g . . . G erichtshof (v. ö. K ritik der öffentlichen M einung, 1922. 77. 1.), m ely m in t „S ittenpolizei“ is érvényesül (v .ö. i. m.
296. 1.); Gusti: „Die öffentliche M einung i s t . . . neben dem Gesetz und der R egierungsgew alt eine a n e rk a n n t selbstständige In stan z , eine M acht eige
n er A rt. (v. ö. Die G rundbegriffe des P ressrechts, 1908., 49. 1.); M etternich:
„L’opinion publique est le plus puissan t des moyens, u n moyen qui, comme religion, pénétre dans les recoins les plus cochés, et oü les m esures adm ini-
14
letes kifejezést vagy hasonlatot használva törekszenek azt megvilágosítani.14 Tudományos szemszögből kétségtelenül az
stra tiv e s perdent le u r influence, m ép riser l’opinion publique est aussi dan- gereux que m épriser les principes m oraux; si ces d em iers peuvent re n a ítre mérne la oü on a u r a it voulu les étauffer, il n ’en est pás ainsi de l’opinion : eile dem ande un culte p articu lie r, une suite et une persévérance soutenues“
(v. ö. M etternich, N achgelassene P apiere, 1880., TL k. 132.); N ecker: „p u is
sance invisible, qui san s trésors, sans gardes et sans arm ée, d onnáit des lois ä le ville, et jusque dans le p alais des rois“ (idézve H oltzendorff, i.
m. 26. 1.).
14 Vox populi, vox dei (állító lag Hesiodos-tói eredő mondás, v. ö.
Z ilchert, Von A bis Z. 1926. 199. 1.), Herodotos sz erin t: erdei p a ta k (v. ö.
Bauer, Die öffentliche M einung, 1914. 41. 1.), Platon n ag y állathoz hason
lítja (v. ö. Bauer, u. o.), V oltaire: „m er orageuse que tous les vents a g i
te n t“ (v. ö. Bauer, u. o. 2. jegyz.), m á su tt: „m onstre énorm e“ (idézve:
L ittré : D ictionnaire de la langue francaise, 1578.); C ham fort: „L’opinion est la reine du monde“ (v. ö. Le Coeur et l ’E sp rit, évsz. nélkül, P a ris N el
son E diteurs, 83. 1.), Staél: d elejtű (Bauer, i. m. 18.); Papon: olyan m in t a tűz, m elynek term észetét nem ism erve, h a tá s a it észleljük (v. ö. Bauer, i.
m. 20.); Schm oller: „Die öffentliche M einung is t wie eine grosse Aeols- h a rfe von m illionen von Saiten, a u f die die W inde von allen E ich tu n g en h era n stü rm en (v. ö. G rundriss der V olksw irtschaftslehre, 7—10. kiad., 1908.
14. 1.); B auer: „es sp a n n t förm lich einen Z auberkreis um uns, der uns m ehr oder w eniger u n sic h tb a r bleibt, solange w ir seinen B ann v erfallen sind“ (v. ö. i. m. 150. 1.), és: a kollektiv lélek olyan: „wie ein F luidum , in das je d e r von uns je nach dem G ewicht seiner Persönlichkeit, je n ach G elegenheit u n d U m ständen u n te rta u c h t“ (v. ö. Die öffentliche M einung in der W eltgeschichte, 1930. 17. 1.); u g y an íg y L eiskow (v. ö. S pekulation u n d öffentliche M einung in d er ersten H älfte des 19. Ja h rh u n d e rts, 1931.%
15. 1.); W ieland: a közvélem ény „gleich einem B ienenstock, d er in k urzen schw ärm en -wird, sich d urch ein dum pfes, im m er s tä rk e r w erdendes Ge
m urm el a n k ü n d ig t“ (v. ö. Säm tl. W erke; Göschen, 31. füz., 311. 1.); Todd:
„public opinion is a vacuum cleaner, low a coarse broom “ (v. ö. Theories of Social Progress, 1926., 371. 1.), lényegileg így Ross: „Low w orks to th e line, b u t public opinion is the je t of com pressed a ir th a t clears out cor
ners and crevices th a t th e clum sy broom of the law w ill never reach “ (v.
ö. Social Control, 1928., 95. 1.); D ékány: „a közönség . . . lélekzése érezhető am a hitekben, ragaszkodásokban, meggyőződésekben, m elyek a közvéle
m ényben olykor v u lk a n ik u s erővel tö rn ek fel“ (v. ö. B udapesti Szemle, 1926. évf., 408.); „a közvélem ény visszhang (u. o. 422. 1.); H öffding: „m ora
lische Polizei“ (v. ö. E th ik , I I. kiad. 533—535., idézve Tönnies-nél, i. m.
297. 1.); Tönnies egy h e ly ü tt a következő k épet h a szn á lja: „A ll dies H ö ren sagen bildet gleichsam eine Nebelw and au f der die Dinge u n d Personen, die vorüberziehen, einen v ergrösserten u n d oft in s G roteske v erz errte n G estalt w erfen zum E rs ta u n e n oder G elächter der V orübergehenden (v. ö.
utolsó helyen említett módszer a legkevésbbé kielégítő, mind
azonáltal nem sértem talán a tudományos igényeket, ha ki
indulásként és tehát egyelőre magam is hasonlatra utalok fogalommeghatározás helyett.
A közvélemény, melynek létezését senki kétségbe nem vonhatja, mert annak különböző hatását majd tudatosan, majd tudattalanul pillanatról-pillanatra érzi, nagyon emlé
keztet a minket környező levegőre s a légjárásra. Nincsenek közvetlenül érzékeink alá eső tulajdonságai, de amint a levegő: nyugvásával és mozgásával, súlyával és hőmérsékle
tével, párateltségével és száraz mivoltával állandó viszony
latban van mindenikünkkel s mi e különbségekből és válto
zásokból eredő hatásokkal szemben nem tudunk, de nem is akarunk érzéketlenül viselkedni, — azonképpen a közvéle
ményt sincs módunkban közvetlenül érzékeink alá vonni; de megnyilatkozásait: csendes elismerését, viharszerű kitöré
seit, — hűvös, sokszor fagyos lehelletét, máskor kellemesen langyos, nemritkán forró áramlatait, — súlyát s különböző
— majd jóleső, majd nyomasztó hangulatot ébresztő — érzé
sekkel telítettségét — ki ne észlelte volna s ki ne számolna állandóan e sajátszerű reánkhatásokkal1? — S amint a levegő alkotó elemeinek létrejöttéhez észrevétlenül bár s bármily kis mértékben, de valamennyien hozzájárulunk kilélegzé
sünkkel, lehelletünkkel, testünk kipárolgásával, azonképpen mindenikünknek részünk van— legtöbbször anélkül, hogy erről tudnánk — a közvélemény keletkezésében, alakulásában s elterjedésében.15
i. m., 298. 1.); H oltzendorff: „Die öffentliche M einung lä sst sich dem Chor der an tik en Tragödie vergleichen“ (v. ö. W esen und W erth der öffentli
chen M einung, 1879., 2. L); m á su tt „ S itten rich teram t“-nak nevezi (v. ö. i.
m. 75. 1.); P ark-Burgess: „We o rd in a rily th in k of public opinion as a sort of social w eather“ (v. Ö. Intro d u ctio n to the Science of Sociology.
1924., 791.).
15 „viele sind a n ih re r E n tste h u n g und V erb reitu n g b eteiligt, ohne sich dessen vielleicht im g erin g sten bew usst zu sein“ ; v. ö. Leiskow, Spekulation und öffentliche M einung in der ersten H älfte des 19. J a h r h u nderts. 1930. 15. 1. „there is not one of us b u t m ay have a voice in m olding public opinion, and the expressions of m ost of us are in some degree influenced by a dim o r v iv id consciousness th a t we exercise th is power“ ; v. ö. H ayes, In tro d u c tio n to the study of Sociology, 1923, 634—635.
16
A közvélemény valóban mindenbe behatol, mint Ihe- ring mondja, behatol a kunyhóba éppúgy mint a trón lép
csőire,16 eléri a legkülönbözőbb személyeket, tárgyakat, a poli
tikai és gazdasági intézményeket, a tudományos, irodalmi s művészi irányokat.17 E rendkívül széles körben szereplése magyarázza azt a szinte szokatlan érdeklődést, mely a tudo
mány részéről a közvélemény lényegének, erejének, súlyának megismerése tárgyában észlelhető. Sajátszerű azonban, hogy míg a vezető nagy állami és társadalmi problémák felé irá
nyuló közvélemény hatáskérdése úgyszólván minden ízében mélyreható kifejtésre talált,18 addig annak az egyén életébe
10 H ogy a közvélem ény sú ly á t a legfelsőbb helyen is m ennyire figyelembe veszik, a n n a k ig azo lására álljo n i t t k é t példa. M aria A n to i
n ette m időn férje k i a k a r ad n i egy rendeletet, ig y i r an y ján a k , M ária T eréziának: „Si eile s’exécute ce sera u n g ra n d bien, non seulem ent p o u r l’économie, m ais encore po u r Vopinion et la satisfactio n publique“ (idézve Bauer, i. m. 19. 1.). A ja p á n császár tró n ralép ések o r a következő szövegű esk ü t tesz: „E sküvel fogadjuk, hogy a közvélem énnyel és a n épképviselet
tel egyetértésben fogunk korm ányozni“, v. ö. Dareste Les constitutions m odem es. P aris, 1891. I I. 1. 593. 1.
17 G usti szerin t: „der S ta a tsk re d it u n d die S taatsan leih en , d er W ert der S taa tsp a p iere, d er V erlau f d er ökonom ischen K risen, die A rt der S teuersystem e h au p tsäc h lic h von ih r abhängen. Sie ü b t E influss a u f die p rak tisch e P o litik in K riegs- u n d F riedensangelegenheiten, a u f die V erfassungsbildungen a u s“ ; v. ö. Die G rundbegriffe des P ressrech ts 1908., 47. 1.; v. ö. még H oltzendorff, i. m. 11. 1.
18 A vonatkozó irodalom szinte átte k in th e te tle n . A fe lk u ta to tt s legnagyobbrészt áttan u lm án y o z o tt m u n k ák közül: A 11. jegyzetben m á r felsoroltakon k iv ü l m ég a következőket idézem : F ueter, In d iv id u e n u n d Massen, a Ja h rb u c h fü r Soziologie, II. 1926., 202.; Tillich, Masse und Geist, 1922.; V ierkandt, G esellschaftslehre, 1923., B aldw in, Das soziale und sittlich e Leben, 1900.; K istia ko w ski, G esellschaft und Einzelw esen, 1899.;
Spann, GeseHschaftslehre, 1923.; a H andw örterbuch der Soziologie, 1931-ben különösen Geiger, F ü h ru n g , 136—141.; V ierka n d t, G ruppe 234—255.; S ocial
psychologie 545—564.; S ittlich k eit, 533—545.; Sim m el, G rundfragen d er So
ziologie, 1917.; W orm s, Die Soziologie, 1926.; W . Franz, Öffentliche Mei
nung, 1929.; Sm all, G eneral Sociology, I I I . kiad. 1920.; Giddings, Studies in the T heory of H um an Society, 1926.; Freese, B e iträg e zu r C h a ra k te
r is tik d er öffentlichen M einung, 1922., Szirtes, zu r Psychologie der öffentli
chen M einung, 1921.; Cox, The Public Conscience, 1922.; Pierce, P u blic Opinion, 1926.; Paschius, De pronunciatio illo: V ulgus re g itu r opinionibus Diss. 1701.; Lew is, A n essay on the influence of a u th o rity in m a tte rs of opinion, 1875.; L iliencron, M itteilungen aus dem Gebiete der öffentlichen
belevágó, az egyén cselekvését értékelő, azt szabályozó, ellen
őrző, irányító hatása összefoglaló elemzésre eleddig — tud
tommal — még senkit sem ösztökélt.19 Hézagot vélek tehát betölteni akkor, amikor e regulativ erőnek az egyénnel szem
ben való megnyilatkozását teszem vizsgálódás tárgyává, amire mint büntetőjogász annál inkább érzem hivatottságo- mat, mert az egyének irányában, főleg ezeknek rosszalást kiváltó cselekvéseire épp úgy retorzióra felel a közvélemény, mint ahogy büntetést mér ki az állam a bűncselekmények elkövetőire.
2. Etimológiai elemzés.
A köz-vélemény kifejezéssel jelölt fogalom tartalmi elemeit meghatározandó, mindenekelőtt ennek az összetett szónak két tagjához s ezek kapcsolatához fűződő jelentést kísérlem meg felderíteni. E fogalom megjelölésére használt idegen nyelvű kifejezésekben a második tag teljességgel azo
nos a magyar összetett szó második tagjával; az opinio, opinione, opinion, Meinung jelentése egyezik a vélemény szó jelentésével; az első tag már nem mutat ily teljes azonossá-
M einung, 1874.; Thiebault, T ra ité su r l’e sp rit public. S trasb. et P aris, An VI. de la E épublique Fram jaise, Cox, Tbe B ritish Commonwealth, 1854.
The n a tu re and a u th o rity of P ublic Opinion; W u ttk e , Die E n tste h u n g der Öffentlichen M einung, 1875.; Rassack, Psychologie de l’opinion, 1927.; H en ger, A jövő állam a, 1908.; Üj erkölcstan, 1907.; J. H ohlfeld, Die öffentliche M einung, 1918.; Fiad, Der Begriff der öffentlichen M einung, 1929.; Tönnies, Zur Theorie der öffentlichen M einung, Schmollers Ja h rb ., 40. 1., 393.;
Sighele Psychologie des sectes, 1898.; Hooper, Common sense, 1913.; Chas- seriaud, L a form ation de l ’opinion publique, 1914.; P ietro C him ienti, La pubblica opinione, 1909.; M inguzzi, L a Teória della opinione pubbliea, 1893.;
A ngell, The public Mind, 1926.; Graves, R eadings opinion public, 1928.;
L ippm ann, The phantom Public, 1927.; Stöckl, Die öffentliche M einung, 1878.; W eber, Öffentliche M einung und ch ristlich er Volksgeist, 1901.; W inkler, Die öffentliche M einung, 1918.
19 H oltzendorff figyelm eztet ugyan, hogy: „es ist som it irrth ü m lic h zu glauben, dass die öffentliche M einung n u r in den politischen Bewe
gungen unseres Z eitalter w irksam w ar“, v. ö. i. m. 11. 1. s m eg is jegyzi, hogy: „nach allen Seiten h in das W esen und die B eth ätig u n g der öffentli
chen M einung darzustellen, w äre eine höchst w ichtige, ab er auch ebenso um fassende A rb e it“ v. ö. u. o., de őt is inkább a p o litik ai irá n y ú közvéle
mény érdekli. Az egyént érintő közvélem ény prob lém ájáv al — b á r nem rendszeresen, de figyelem rem éltó adalékokat n y ú jtv a — foglalkoznak: Mc Dougall, Ross, n álunk ném ileg D ékány.
Dr. A n g ya l Pál: A közvélemény büntetés. 2
18
got; a latin „communis“ vagy „publica“ opinioról, — a német
„öffentliche“ Meinungról, a francia l’opinion „publique“-ről, az olasz opinione „commune“-ről vagy „pubblica“-ról, az angol „public“, némelykor „common“ opinionról, máskor erő
sen a hordozóra utalva: opinion „of the public“-ról beszél.
Véleményen általában valamely dologra vonatkozó felfogást, a meggyőződéstől, biztos tudástól, a bizonyosság fokára nézve különböző és tehát eltérést engedő nézetet értünk,20 — közelebbről oly felfogást és illetőleg nézetet, mely a kérdéses dologra vonatkozással értékelést az ellen
tétes nézettel szemben állásfoglalást is tartalmaz.21 A köz
napi szóhasználatban az ily kifejezéshez: „A-nak megvan a véleménye B-ről, D munkájáról, erről vagy arról az intéz
ményről“ stb. mindig értékítélet fűződik, sőt legtöbbször a hangsúly az értékítélet minőségére is utal.
A köz jelző többféle jelentésre enged következtetést.
Jelezheti annak az alanynak, tárgynak, célnak stb., melyhez hozzáfűzzük, az emberek nagyobb száma, szélesebb köre irá
nyában való viszonylatát (pl. közgyám, közlegelő, közmunka, közraktár, közalapítvány stb.), — jelezheti közelebbről a sok, elvileg minden embernek abban, aminek minőségét feltünteti, valóságos vagy lehetséges érdekeltségét, részvételét (pl. köz
birtokosság, közgyűlés, közjótékonyság, közszolgáltatás, köz
út stb.), — jelezheti a kérdéses személynek, tárgynak, intéz
ménynek a magánviszony körét meghaladó kihatását (pl.
közjog, közjegyző, köz vádló, közgazdaság, közoktatás stb.).
Ezekben a jelentésekben a köz ellentéte annak, ami magán.22
20 K a n t szerint a vélem ény „ein m it B ew usstsein sowohl sub jek tiv , als o bjektiv unzureichendes F ü rw a h rh a lte n “ ; v. ö. K ritik d er rein en V ern u n ft, 1900., 622. Low ell szerint: „An opinion m ay be defined as the acceptance of one am ong two or more inconsistent views, w hich are capable of being accepted by a ra tio n a l m ind as tr u e “ ; v. ö. P ublic opinion. 1926. 12.
21 A vélem ény fogalom ra v, ö, Tönnies K ritik d er öffentlichen M einung, 1922., 1—á6. 1. „M einen = eine M einung haben, sich ein U rte il gebildet h ab en “, i. m. 12. 1. V. ö. még Sauer, Die E hre u n d ih re V er
letzung, 1915., 47.
22 íg y pl. a róm ai jogban p riv. u tilia ; 1. 1. §. 2. D. 1., L ; v. Ö.
Seckel—H eum ann, H andlexikon zu den Quellen des röm ischen R echts, 1907., 806.
Más vonatkozásban a köz jelző a nyilvánosságra, a titkos
ság, elzártság ellentétére utal. így a latin publicus, publice szavak az ellenkező privatus, privatim mellett a szintén ellenkező latens, latenter minőség és illetőleg mód kifejezé
sére is szolgálnak;23 a publicitás, publikáció, publikálni, publicista szavak is mind a nyilvánosság jelentését dombo
rítják ki. A német Öffentlichkeit, öffentlich, az off, offen szógyök nyomán szintén olyasmit jelent, ami általában és illetőleg mindenki részéről hozzáférhető, amelyhez a csatla
kozás lehetősége bárkinek nyitva áll, tehát ebből a szempont
ból nyilvános.24 Stoltenberg szerint a hozzáférhetőséget az
„offensam“, a közérdekűséget az „offenlich“ megjelölések jezik.25
23 íg y a „ la te n ti retin ere ju s civile" k ité te l szemben, a „publice profiteri“ k itétellel; 1. 2. §., 85. D. 1., 2.; v. ö. Seckel—H eum ann, 306. 1.
24 V. ö. Grim m, D eutsches W örterbuch, 7. k., 1163., 1180. — L exer, M ittelhochdeutsches W örterbuch, 2. k., 146—147. — Sclnade, A ltdeutsches W örterbuch, 664. Az öffentlich, Ö ffentlichkeit szavak csak a róm ai jog re c ip iálása u tá n s a h u m a n ista irá n y befolyása következtében n y erté k el az á llam ra vonatkozó jelentésüket; G rim m szerint a Publicum szót 1759 kö rü l kezdték haszn áln i a fra n c ia „le p u b lic“ utánképzéseként oly közös
ség m egjelölésére, am elynél bizonytalan, hogy m ily szám ú és m inőségű egyénekből áll; v. ö. G rim m 7. k. 2201. — Az öffentlich jelző azonban m a is inkább a nyilvánosságot, a m indenki részéről való hozzáférhetőséget fejezi ki, pl. ezekben az összetételekben: öffentliche G erichtssitzung, öffentliches V erkehrsm ittel, öffentliches Mädchen.
25 „Der Gegensatz zu r offensam en M einung is t die eigensam e (p ri
vate) oder geheime M e in u n g ... Zum öffentlichen (előbb: „was alle an g eh t“) Meinen der Gegensatz ist d a s . . . eigentliche, v. ö. Stoltenberg, Die öffentliche M einung, Schmollers Jah rb u ch , 48. Ja h rg a n g , 964. 1.
Q uintus, a B udapesti H irlap 1933. m árc. 23-iki szám ában „K á ty ú k a nyelvben“ cím ű tá rc á já b a n a „köz“ szó négyféle jelentéséről számol be. 1.
köz szó legrégibb értelm e k ét g o n d o lattárg y közé eső elválasztó beszéd
elem, am ivel a szomszédság gondolata is összefügg (pl. az u tc ai köz, vagyis sikátor, folyóköz, Csallóköz, borközi állap o t stb.). 2. A szomszéd
sággal kettőnek v agy többnek összefüggő, szorosabb (rendszerint birtok-) viszonya; ebben még benne v an a köz-nek előbbi értelm e (pl. közös ló, köz
telek, házközösség stb.). 3. Ű jabb képződés, melybe az alábbvaló, cseké
lyebb, m indennapi érték gondolata (a közönséges) belejátszik (pl. köz
katona, közrendőr, közhely, közm ondás stb.). 4. A száz év előtti n y elv ú jítá s óta a köz fogalm ába b etö rt az általánosság s k iv á lt a nyilvánosság fogalm a a ném et allgem ein és offenlich m ódjára (pl. közjó, közélet, köz
épület, közérdek, közszellem, közhangulat stb.).
2*
20
Kérdés ezekután, vájjon a véleményhez kapcsolt köz jelző és tehát a közvélemény a véleménynek inkább köz, vagy inkább nyilvános jellegét domborítja-e ki? Nézetem sze
rint ebben a szóösszetételben a köz jelző mind a két minő
séget jelzi. A közvélemény kifejezéssel ugyanis rámutatni kívánunk a véleménynek egyfelől az egyes vagy csupán kisebb kör részéről táplált magányéleménytől való különb
ségére, másfelől annak arra a tulajdonságára, melynél fogva az nyilvános, tehát sem tárgyát tekintőleg, sem kialakulásá
ban vagy elterjedésében senkivel szemben elzárva nincs.
Más természetesen ismét a különvélemény, a valamely létező vélemény értékelő álláspontjával szembehelyezkedő értékelést kifejező vélemény, mely legtöbbször ugyan magán- vélemény, de lehet közvélemény is.
Az etimológiai elemzés eredményeként megállapít
ható, hogy a közvélemény valamely dologra26 vonatkozással értékelést tartalmazó, széles körben elterjedt, bárki részéről magáévá tehető állásfoglalás. E fogalmi körülírás még távol
ról sem öleli fel a közvélemény fogalmának összes ismér
veit, amelyeknek felkutatása előtt reá kell mutatnom, a köz
vélemény kifejezésben rejlő ellenmondásra. A fogalom meg
jelölésére szolgáló főnév ugyanis egységre utal, ám ezt az egységet megbontja az összetett szóban melléknévként sze
replő köz szócska, mert ez az emberek sokaságát jelzi, tehát a sok ember részéről táplált, bár lényegében azonos tartalmú, de sok vélemény létezését fejezi ki. A közvélemény nyilván egység az emberiség fejlődéstörténetének abban a kezdeti korszakában, amelyet a maga egészében s minden intézmé
nyében a kollektivitás jellemzett,27 s amelynek őstársadal
maiban az egyes valóban még gondolataival és érzéseivel is annyira beleolvadt a közösségbe, hogy egyéni véleménye ki sem alakulhatott s így benne nem valaki, hanem valami
— a társas csoport — gondolkozott.28 Kivételesen manapság
26 A dolog szón i t t a sem m ivel ellentétes v a la m it értem , am iről ítélhetünk, am it gondolhatunk
27 V. ö. A n g ya l, Szociológia, 82. 1.
28 G um plowicz szerint: „was im Menschen denkt, das is t g a r n ic h t er, — sondern seine soziale G em einschaft“ ; v. ö. G ru n d riss d er Soziologie, 1926. 172.; e té te l a m ag a általán o síto ttsá g áb a n s a fejlette b b
is kétségtelenül egység a sok ember lelkivilágában lecsapódó közvélemény azokban a ritka pillanatokban, amikor vala
mely többnyire rendkívül erős érzelmek által felkorbácsolt hullámok a magánvéleményt teljesen elsöprik (pl. valóságos egység volt 1914-ben a háborút követelő s a hadüzenet után a háborút dicsőítő közvélemény). De kérdés, vájjon a köz
vélemény szóval illetett fogalom mai mindennapi, rendes
— tehát nem a most említett kivételes alakjában: egység-e avagy csupán a sok — bizonyos vonatkozásban, — azonos véleménynek kifejezésbeli egybefoglalásai29 E kérdés át
vezet a közvélemény alanyának problémájára, amelynek eldöntése nem csekély mértékben befolyásolja a fogalom meghatározásának kérdését.
3. A közvélemény alanya.
Az uralkodónak minősíthető tudományos felfogás a közvélemény alanyának, alkotójának és hordozójának a közönséget tekinti. így Tarde kifejezetten oly viszonyt lát a közönség s a közvélemény között, mint aminőben van a test
tá rsa d a lm a k n a k m indinkább egyéniséggé kiem elkedő ta g ja it illetően nem felel meg a valóságnak, m ert a k u ltú re m b er az összességi hatásokkal szemben n y ilv á n nem csak befogadó, hanem kezdeményező tényező is; de m egáll az a kezdetleges tá rsa d a lm a k vonatkozásában, m e rt ezek öníen tar- tá s n k érdekében sem m iféle egyéniség-kiem elkedést nem tű rn e k el (az ősi tá rsa d a lm a k a t a „principle of u n an im ity “ jellem zi; v. ö. Ellwood, The P sy chology of hum an society, 1925., 230.), s az em bert a R atzenhof er-íé\e H e r
d en th ier színvonalára kényszerítik. H elyesen H oltzendorff: „Das E rste in den alten G esellschaftszuständen w ar unzw eifelhaft das V orhandensein von C ollectivm einungen, die Differenz in dem I n h a lt der individuellen M einungen also eine gerin g e“, v. ö. i. m. 86.; v. ö. m ég H ohlfeld, Die öffentliche M einung, 1918., 4. 1. A psychoanalizis m ás ú to n halad v a, de ism ét a Gumplowicz-féle felfogást közelíti meg. „L’homme a deux m oi;
son moi in dividuel et son m oi social. E t íe p lu s souvent le moi social domine le moi indiv id u el“; v. ö. Ju les R assak, Psychologie de l ’opinion, 1927., 6. — Bauer felveti a kérdést: „D enkt in d ir dein Ich, oder w irk t sich in d ir n u r die Masse aus, die dich u m g ib t und der du v erfallen b ist.“
Die öffentliche M einung in der W eltgeschichte, 1930., 16.
29 E kérdést ném ileg m ég az universalia-problém a is é rin ti. V. ö.
J. H. Löwe, D er K am pf zwischen E ealism us und N om inalism us, 1876.;
Driesch, O rdnungslehre, 1912.
22
a lélekkel.30 Tönnies szerint az általános közvélemény- alanya: a társadalom és az állam mellé sorakozó „Publi
kum11, közelebbről az értelmiség köztársasága, az ú. n.
„Gelehrtenrepublik“,31 a különös közvéleményé („Eine öffentliche Meinung) az embereknek bármily kisebb köre, mely értékelőleg lép fel.32 Ez a különbség már Helvetius-nél kiérezhető, ki szintén szembeállítja a nagyközönség s a kisebb közösségek véleményét.33 Smith Adam is külön tartja a hangadó szükebb csoportot, mint amelyről feltesszük, hogy a közvéleménynek irányítója.34 Bluntschli eredetileg a közép-
30 „L’opinion est au public, dans les tem ps m odernes, se que l ’am e est au corps“ ; v. ö. T ar de, L ’opinion et la foule, 1901. 63. 1.; és m á r előbb:
„On a f a it la Psychologie des foules; il reste ä fa ire la Psychologie du public; c’est-ä-dire comme une colleetivité p u r em ent sp irituelle, comme une dissém ination d’individus psychiquem ent séparés et dönt la cohésion est to ute m entale“ ; v. ö. i. m. 2. Le Bon u g y an a töm egre vonatkozással, de lényegében u gyanezt a nézetet v allja. „Egy k o lle k tív lélek form áló
dik . . v. ö. Le Bon, A töm egek lélektana. 1913. 18. L; eredetben: „Elle form e u n seul étre et se trouve soum ise a la lói l’u n ité m entale des foules“, v. ö. Psychologie des foules, 1905. 12. 1.
31 „ Ih r Subjekt, das also der G esellschaft und dem S taa te als den Subjekten je n er sich an reih t, mögen w ir als „das P ub lik u m “ oder näher, sofern es sich um ein wissendes, gebildetes, u n te rric h te te s P u b lik u m h a n delt, als die „G elehrtenrepublik“ bestim m en, die ih ren W esen n ach in te r natio n al, doch auch als die n ationale geistige E lite ü b er ein L and h in v e rstre u t ist, aber in den S tädten, zum al den G rosstädten und B ild u n g s
stä tte n , am liebsten in den H au p tstäd ten sich versam m elt und v e r
d ich tet“ ; v. ö. Tönnies, K ritik der öffentlichen M einung, 1922. 77. 1.; a közönség fo g alm ára v. ö. m ég i. m. 83. 1. és „das grosse P ub lik u m “ = die unbegrenzte Menge der Menschen, die u n g ea ch tet ih re r Z erstreuung und endlosen V erschiedenheit m öglicherw eise in einem u n d gleichem Sinno d enkt u n d u r te ilt“ ; i. m. 84. 1.
32 Az „Öffentliche M einung und eine Öffentliche M einung“ különb
ségéről szólva, kiem eli Tönnies, hogy „Eine öffentliche M einung ist also die im w esentlichen einm ütige oder doch d afü r geltende M einung irg en d eines K reises, das geschlossene U rteil einer G esam theit, insbesondere w enn und sofern es bejahend oder verneinend, m it B eifall oder in a b fä lli
g er W eise, in B ew underung und E h ru n g oder in V eru rteilu n g sich geltend m ach t“ ; v. ö. Tönnies, K ritik , 130. 1.
33 V. ö. H elvetius, De l ’esprit, 1758. I. k., 125. 1.
34 „who are supposed to direct the public opinion“ ; v. ö. S m ith , Theory of m oral sentim ents, 1759. II. k. 119.
