THÖKÖLY IMRE

KÉSMÁRKI

THÖKÖLY IMRE

I R T A

A N G Y A L D Á V I D

B U D A P E S T

M D C C C L X X X V I I I

E L S Ő F E J E Z E T .

ELŐDÖK ÉS GYERMEKKOR.

i*

T

^HÖKÖLY Imre holtteste már rég porlott idegen földben, már sokat veszített régi fényéből a Thökölyek kés- márki vára, midőn a késmárkiak még mindig emlegették a várnak egy hajdani urát, az apáikat sanyargató Thökölv- család alapítóját. Még a múlt század közepe táján is regél- tek a késmárkiak Thököly Sebestyénről, ki lócsíszár volt hajdanában s úgy szerezte volna nagy vagyonát, hogy gya- lázatosan visszaélt egy szegény török basa bizalmával, ki a keresztyénségre készülvén áttérni, Sebestyénre bízta kin- cseit. E történet tudós könyvekbe is átment és ott meg nem érdemelt figyelemben részesült.

Mikép szerezte Thökölv Sebestyén vagyonát, nem tud- juk, de az eddig ismert hiteles adatok szerint már 1569 körül vagyonos kereskedő volt Nagv-Szombaton. 1569-ben a magyar kamara kötözve hozatja Semptéről Pozsonyba Thököly Sebestyént. Valószínűen csempészettel volt vá- dolva, mert az elfogatási parancs a dugárúk elhozatalát is elrendeli. Nem lehetetlen, hogy alaptalanúl vádolták; a

2 . T H Ö K Ö L Y C Z Í M E R A K É S M Á R K I V Á R O N

I.

I 6 A N G Y A L D Á V I D

legrosszabb esetben ügyének más komoly következése nem lehetett, mint hogy árúit elkobozták. Ha volt vesztesége, hamar kiheverte, mert sokat és ügyesen fáradozott va- gyona gyarapításán. Messze kiterjedtek kereskedelmi ösz- szeköttetései. Debreczenben ügynöke volt, nürnbergi ke- reskedők is hiteleztek neki. De a pénzzel be nem érte, a társadalomban tisztelt állást is óhajtott kivívni. Agilis volt, azaz nemes anyától származott, de mint nem-nemes apá- nak fia, maga sem volt nemes ember, mi bizonyára nyo- masztó helyzet volt reá nézve. Nagy, noha nem váratlan öröm érte tehát 1572 október 27-én, midőn ő maga és általa Gábor nevű fia s testvére Vincze fölvétettek a ne- mesek sorába Tekelháza előnévvel. Az új nemes folytatta üzleteit. Úgy látszik, hogy főleg borral és marhákkal ke- reskedett. Továbbá szívesen hitelezett a gyakran meg- szorult kincstárnak. Nem mindig készpénzt adott, de szál- lított olykor bort s talán más egyebet is a végvárak szá- mára. Szállítmányait mint türelmes hitelező jól megfizet- tette, szerencséjének irigyei üzleteit kemény kifejezésekkel jellemezték, de úgy gondoljuk, hogy noha meg nem fe-

lejtkezett a saját hasznáról, bizonyos úrias engedékeny- séggel is igyekezett lekötelezni az előkelő köröket.

Mert a nemesség elnyerése nem volt legfőbb czélja a hajdani kereskedő nagyravágyásának. A főurak társasá- gába vágyódott, előkelő birtokra óhajtván szert tenni.

1578-ban megveszi a Fuggerektől Vöröskőt százezer tal- lérért, azonban Rudolf király nem hagyja jóvá a vételt, de megígéri Thökölvnek, hogy ha más jószágot vesz, még pénzzel is fogja segíteni. Az udvarnál nem nézték jó indu lattal az űzér ambitióit, bár nem akarták kedvét szegni a készséges hitelezőnek. Azonban nehéz volt kifogni Thö- köly Sebestyénen. Ez időtájt özvegygyé lett, lehet hogy neje és fia korán elhaltak, szóval Thököly most jó házas- ság után nézett. Majdnem negyven éves lehetett, midőn

T H Ö K Ö L Y I M R E . 7

1580-ban nőül vette Dóczv Zsuzsánnát, Nagylucsei Dóczv Gábor tizenöt éves leányát. így a Dóczyak, Forgáchok s Nváryak családjába jutván, az udvarnál ezentúl nagy- tekintélyű rokonai befolyását is latba vetheté. Pedig szük- sége volt e befolyásra egy ügyben, melybe még házassága előtt nem annyira bonvolódott, mint bonyolította magát.

Késmárknak ura ugyanis, Laszky Albert, a hírneves Jeromos fia, könnyelműen bánt a pénzzel és szorultságá- ban Rueber János főkapitánynak negyvenkétezer forintért zálogba adta a késmárki várat, az ottani urodalommal és Styavnikkal együtt. 1579-ben Rueber is megszorul és Thö- köly Sebestyénnek adja át a zálogot, ugyancsak negyven- kétezer forintért. Thökölv nem szívesen bocsátotta volna ki kezéből a szép ingatlanokat. Laszkyval találkozott Bécs- ben s noha az első találkozáskor a gőgös főúr hevesen összeszólalkozott az ügyeibe hivatlanúl avatkozott tőke- pénzessel, nemsokára más hangon beszélt és tizennyolcz- ezer forintot vett kölcsön Thökölytől oly föltétel alatt, hogy ha három év múlva a most már hatvanezer forintra rúgó kölcsönt vissza nem fizeti, Késmárk és Stvavnik a Thököly birtokában maradnak zálogjogon Thököly jól ismerhette Laszkyt, tudhatta, hogy nem három év fog eltelni, míg a könnyelmű lengvel pénzt szerez apai öröksége kiváltására.

Valóban Laszky miatt könnyen boldogúlhatott volna, ha Rueberrel s az udvarral meg nem gyűl a baja. Az udvar jobb szerette a hű főkapitány birtokában tudni a Báthory Len- gvelországával határos várat, azonban pénzben nem bővel- kedvén nem bírta magát elhatározni, hogy Ruebert segítse a kiváltásban. Rueber erőszakhoz folyamodik, a fiatal ne- jével Késmárkra siető Thökölyt kizárja a várból, hanem

a magyar ügyek vezetője, Ernő főherczeg, helyteleníti eljá- rását. Hosszas alkudozások folynak, az udvar ingadozik, Thökölyvel különösen az országgyűlés hangulatára való tekintettel nem merészel jogtalanúl bánni, másrészt nem

I 8 A N G Y A L D Á V I D

szívesen bízná Késmárkot a protestáns parvenure. Végre Thököly győz s 1583 elején Késmárkra vonúl. A követ- kező évben Laszky vakmerő támadást intéz a vár új bir- tokosa ellen a városi lakosok egy részétől támogatva, de az oda siető császári csapatok kiűzik. Ezentúl Thököly

3 . K É S M Á R K : A T H Ö K Ö L Y V A R .

háborítatlan ura marad Késmárknak s eddigi szerény elö- nevét szebben hangzóval cseréli föl.

E változás nem tetszett a késmárkiaknak. Laszkv ke- gyes urok volt s ritkán is fordúlt meg köztök. Elhagyta őket az okosság, midőn alig titkolt ellenszenvvel, sőt egy részök nyílt támadással fogadta az új várurat, kinek szár- mazása nem gerjesztett bennök tiszteletet s ki kapzsinak volt híresztelve. Meg is lakoltak ezért. Thököly alig hogy biztosnak érezte magát új fészkében, bosszút akart állani a hajdani rangjához tartozókon és tüntetően villogtatta újdonatúj úri hatalmát. A polgárok nemsokára jogtalan pénzkövetelések és személyes szabadságok durva megsér- tése miatt emeltek panaszt. Csak akkor mutatkozott Thö- köly kegyes pártfogónak, midőn idegenek sértették a pol-

T H Ö K Ö L Y I M R E . 9

gárok érdekeit. Egy fenmaradt adoma jellemzi a kés- márkiak akkori hangulatát. Midőn 1591-ben ágyúdörgés hirdette, hogy a vár úrnője fiút szült, egy polgár azt találta mondani : «Kis megváltó született," — «az ám»

felelt a másik, «de ördög az apja.» — így hozták hírül a párbeszédet a vár urának. De azért nem szükséges ördögi zsarnoknak képzelnünk Thököly Sebestyént, sőt fontolóra kell vennünk, hogy ingerült kedélyét a visszaélésekre mint- egy kihívta a határozatlan jogviszony, mely közte és a város közt fenállott. Késmárk szabad községnek hitte ma- gát és felfogását Rudolf király udvarában is helyeselték.

De midőn a régi királyok a késmárki várat és urodalmat egyes főuraknak ajándékozták, veszedelmes rést ütöttek a város szabadságán. Thököly előzői sem hagyták érin- tetlenül e rést, s midőn ő azt kíméletlenül tágította, csak a polgárok érzéseit és érdekeit sértette s nem egyszers- mind a korabeli főurak nagy többségének jogérzetét. Az erőszakosságai vizsgálatára kiküldött királyi bizottság bár nem merte minden tartalék nélkül helyeselni eljárását, a polgárokat inkább korholásban, mint védelemben része- síté.

Bizonyos, hogy Thököly ez ügy miatt nem játszotta el a főurak becsülését. Eleinte ugyan mintha ezek köré- ben sem találta volna el a kellő hangot, legalább Noga- rolli főkapitány 1584-ben rendre utasítja gőgös modora miatt. De akkor némi ingerültség játszott közbe mind a két fél részéről. A magyar főurak közt azonban csakhamar oly otthonos volt Thököly Sebestyén, mintha köztök ne- velkedett volna. Vagyona, kiváló értelmessége, rokoni ösz- szeköttetései és rátartós magaviselete egyaránt elősegíték tekintélye öregbedését. Három országgyűlés nevezetes bi- zottságok tagjává nevezi ki. A tizenöt éves török hábo- rúban gyakran találkozunk nevével. Részt vett Győr dia- dalmas ostromában Schwarczenberg oldala mellett. E hadi

Magyar Tort. Életr. 1887—8. 2

I 10 A N G Y A L D Á V I D

ténye miatt bárói rangot kapott s most már a vagyonnal szerzett nemesség tekintélyének foltjait megaranyozta a katonai dicsőség. A harczmezőn inkább eszélves tanácsai,

mint merész kezdeménye által vonta magára a figyelmet.

Majd Bocskav táborához csatlakozik s ekkor már nevét az ország legelőkelőbb főuraiéval egvütt emlegetik ; a bécsi béke előkészítésében is részt vesz, mint Bocskav egyik küldöttje.

A fölkelők táborába főleg erős protestáns érzelmei ve- zették. Kálvin tanaihoz hajlott, valószínűen az általa igen kedvelt Lám, vagy Ambrosius Sebestyén késmárki papnak tanácsai következtében. A tudós Ambrosiusnak akkortájt híres nyilvános vitái voltak a késmárki várban a lutheránus Grawerus Alberttel az ubiquitás tanáról. Thököly külön- ben is becsülte a tanúitságot s gyermekei taníttatására nagy gondot fordított. Családi életének boldogságát csak legtöbb gyermekének kora halála zavarta meg. Neje 1596.

évben meghalt s Thököly egy nem egészen hiteles adat sze- rint harmadszor is házasodott volna. Hatvanadik évét rég betölthette, mikor 1607-ben meghalt. Bár utolsó éveiben egyik szemére vak volt, tevékeny maradt mindvégig. Föl- tehetjük, hogy elégülten töltötte utolsó éveit, hisz gyer- mekei maradtak, kik rangját s vagyonát örökölték s így legfőbb kívánságait teljesítette az élet. Érdekes alakja családja történetének küszöbén mint ösztönző példa áll,

4 . T H Ö K Ö L Y S E B E S T Y É N A L Á Í R Á S A .

T H Ö K Ö L Y I S T V Á N ÉS F I A .

( E r e d e t i o l a j f e s t m é n y r ő l , m e l y P o p r á d o n a K á r p á t - e g y l e t m u z e u m á b a n ő r i z t e t i k . )

T H Ö K Ö L Y IMRE.

mely hirdetni látszik, hogy nagy világi sikerek járnak a szívós kitartás és ügyes alkalmazkodás nyomán.*

II.

Örökösei közöl Thököly István gondoskodott a család fentartásáról és tekintélye fejlesztéséről. 1581-ben szüle- tett s Késmárkon, Lőcsén majd Sárospatakon is taníttatták.

Tizennégy éves korában Lám Sebestyén kikíséri a kül- földre, hol István nyolcz évig tanúit és útazott. A briegi középiskolában tanúit vagy két évig, 1596 szept. 17-én iratkozott a heidelbergi főiskola anyakönyvébe. Negyedfél évnél tovább tartózkodott Heidelbergben némi megsza- kításokkal, melyeket messze földre tett kirándúlásai okoz- hattak. Valószínűen jogot tanúit, a szaktudományokban miként haladt előre, arról nincs tudomásunk, de a görög nyelvben való jártasságát dicsérte az egyetem nagy tekin- télyű rectora, Stenius Simon, ki két zsoltárnak görög versekben készült fordítását neki ajánlotta. Szegény Szenczi Molnár Albert is ugyanekkor tanúit Heidelbergben s Thököly jó indulata jeleivel s pénzzel is envhítgette a nemes buzgalmú ifjú nyomorát. 1600-ban április 24-én valószínűen Károlvi Mihály társaságában elhagyja Heidel- berget és 1603-ig folyvást útazik. így Németországon kívül

* T h ö k ö l y S e b e s t y é n n e k 1580 e l ő t t i é l e - t é r e n é z v e 1. n e m e s i l e v e l é t ( O r s z . L e v . ) ; T h ö k ö l i S e b a s t i a n i o r i g i n a l i a d o c u m e n t a ( N e m z . M ú z . K é z i r . 1 1 6 5 / F L ) ; K á r o l y i Á r p á d : T h ö k ö l y S e b e s t y é n m e g s z e r z i K é s m á r k o t ( S z á z a d o k 1878) ; T h ú r ó c z y L a d i s l a u s : U n g a r i a c u m s u i s r e g i b u s . T y r n a v i a e 1768 239, 1. s K r i e b e l J á n o s é r t e k e z é s é t a T h ö k ö l y - c s a l á d r ó l ( A n z e i - g e n k. k. p r i v i l e g i r t e a u s s á m m t l i c h e n k. k . E r b l á n d e r n W i e n 1774 S t . X I I . s k. k.) — K é s m á r k h o z v a l ó v i s z o n y á r a

n é z v e : W a g n e r : A n a l e c t a S c e p u s i i I I . 297. 1. s k . k . C h r . G e n e r s i c h : M e r k - w ü r d i g k e i t e n d e r k. F r e y s t a d t K é s m á r k . C a s c h a u 1804 I., I I . é s k ü l ö n ö s e n K á r o l y i b e c s e s é r t e k e z é s é t . E g y é b r é s z l e t e k r e n é z v e K á r o l y i , W a g n e r , G e n e r s i c h s K r i e - b e l m u n k á i n k í v ü l 1. C o r p . J u r . 1588 A 13, 1597 A 11, 1600 A I I I . 1606 P a c . V i e n . K a t o n a X X V I I . 455, 456. é s O r a t i o F u n e b r i s — S u s a n n a e D o c z i — C o n s e c - r a t a a S e b a s t i a n o A m b r o s i a n o . H e i d e l - b e r g a e A. 1600.

2

I 2 A N G Y A L D Á V I D

5 . S T E N I U S M Ű V É N E K C Z Í M L A P J A .

T H Ö K Ö L Y I M R E . 13

6 . A Z A J Á N L Ó L E V É L E L S Ő L A P J A .

I 4 A N G Y A L D Á V I D

beutazta a Svajczot, s Olaszországot, ellátogatott franczia,.

angol s németalföldi városokba is. Huszonkét éves korában Mátyás főherczeg udvarába került, s több évig maradt itt.

Ily nevelés elégséges előkészítés lett volna fényesebb szerepre is, mint a minőt Thököly István játszott. De 6

7 . I D Ő S B T H Ö K Ö L Y I S T V Á N É S T H Ö K Ö L Y Z S I G M O N D A L Á Í R Á S A .

nyugalmas és hosszú életet élt, noha családja történetében mély nyomokat hagyott hátra ez okosan nyugalmas élet.

1610-ben Miklós testvérével együtt a Rueberek jogát Kés- márkra és Styavnikra családja részére kiváltja 13,000 forint- ért. Miklós kora halála után (1617) István egyedüli ura a birtokoknak. A következő évben fia születik Hoffmann Zsófiától, Hoffmann György kamarai tanácsos leányától, ki elhalt a szülés utóbajaiban. Azt kell hinnünk, hogy e há- zasság előnyös volt Thököly Istvánra nézve. A jó házas- ságok kötése házi politikája volt a Thökölyeknek, mint sok más családnak, noha kevesen használták ki annyi ügyes- séggel az emelkedés ez eszközét, mint a tekintélyben oly hirtelen gyarapodó Thökölyek. Két évvel Hoffmann Zsó- fia halála után Thököly nőül veszi Thurzó György nádor leányát, Katalint. 1626-ban a nádor özvegye is elhalván, hét leányára szállottak a Thurzó birtokok s e leányok utódai még ma is bírják azokat osztatlanúl. Ez örökség jelentékenyen gyarapította a Thököly ház vagyonát s tekin-

T H Ö K Ö L Y I M R E . 1 5

8 . A K É S M Á R K I V Á R T E M P L O M

i6 A N G Y A L D Á V I D

télyét még nagyobb mértékben emelte az új rokonság a rhurzókkal. Vígan és fényesen folyt az élet a késmárki

9 - A SZÓSZÉK A V Á R T E M P L O M B A N .

varban, melyet a világlátott várúr kiépített és feldíszített.

Nemcsak maga akart gyönyörködni termeiben, bútoraiban, festményeiben, szerette azokat előkelő vendégeknek muto-

:

[íWj • íii"

SSSSE^

T H Ö K Ö L Y I M R E . 17

gatni. Nem egy hírneves vendég töltött ekkor jó napokat a késmárki várban. Kemény János 1644-iki táborozásakor egy szombat napján ért Késmárkra és a várúr sok kérésére betért hozzá lakomázni. Noha fogadása tiltotta Keménynek szombat napján a boritalt, a tábori fáradalmak után kétsze- resen jótékony hatású kényelem, «a sok szép szók, kénálások, köszöngetések, az bor és musika s az jó izgató, az ördög»

arra bírták Rákóczi György vezérét, hogy fogadását meg- szegje. Saját szavai szerint lelkiismerete nem engedte e miatt csendesnek lennie, de úgy látszik, hogy azért nem neheztelt a Thökölyekre.

Annál inkább nehezteltek rájok a késmárki polgárok, a gyakori vendéglátások miatt is, de sokkal jobban más okokból. Rosszabb időket nem értek a késmárkiak, mint Thököly István urasága alatt. Jobbágyainak tekintette őket, nem elégedett meg az évi adóval, melyet pontosan fizettek, mivel azt hitték, hogy csakis ezzel tartoznak az uraság- nak, hanem borát mérette velők, a városi malom jövedel- mét követelte tőlök, vendégeit szállásoltatta nálok, mester- embereikkel ingyen dolgoztatott, személyes szabadságukat semmibe vette. A késmárkiak királyi oltalomlevelet kér- nek s az 1646/7-iki országgyűlésre követeket küldenek.

De nem sokra mennek panaszaikkal. A rendek ez ország- gyűlésen méltatlankodva emlegetik általában a városok túlkapásait a nemesség jogaival szemben, azt meg épen nehezen tűrik, hogy Késmárk szabad királyi városnak kívánja magát elismertetni s hogy királyi oltalomlevelet kapott. A királyi válasznak Késmárkra vonatkozó pontja a rendek érzéseit nem akarja sérteni, de egyszersmind a város bizonyos jogaira is hivatkozik, melyeket igaz, hogy jogi úton s nem erőszakkal kellene védelmezni. Ez or- szággyűlés koronázta meg IV. Ferdinándot. Hogy gondolt volna a kormány arra, hogy Késmárk miatt kedvetlenítse a rendeket? Azért az 1647-iki 118-ik törvényczikkely meg-

Magyar Tört. Életr. 1887—8. 3

I 8 A N G Y A L D Á V I D

semmisíti az említett királyi oltalomlevél érvényét és tel- jesen Thököly kényére bízza Késmárkot. A polgárok a

mind komolyabb sérelmek s fenyegetések ellenében tett- leges védelemre szánják el magokat. Egész kis háború kezdődik a várúr és alattvalói közt. Thököly gyalogságot hozat árvái jószágaiból s Abaffv András, az árvái kapitány szívesen hozta őket. Ismételten fosztogatták az árvaiak a polgárokat s a prédából jutott egy rész Abaffynak is.

1647-ben kezdődött e háborús állapot s eltartott jó ideig, a késmárkiak ez alatt sokat szenvednek, de megtagadnak minden jogtalan követelést s^még a jogosat is, bizonyára nem mindig daczból, hanem olykor pénztelenség miatt.

Azonban 1648 vége felé Thököly erélye lankadni kezd, megelégli Abaffv hadi vállalatait ennek nem nagv örömére.

Egészsége is hanyatlott, de főleg az a megfontolás lágyí- totta szívét, hogv viselt dolgai rossz vért szülhetnek Bécs- ben, miből végre is családjának kára lehet, pedig egy okos alkú Késmárk városával érdekeit nem sérti. Még életében köttetik meg Bécsben a város elöljáróival a szer- ződés, mely kijelöli a földbirtokos és az alattvalók tulaj- donának határait s bő anyagi kárpótlást biztosítván a Thö- köly-családnak, előkészíti a város felszabadulását.

A politikai életben a protestáns s alkotmányos ellen- zék táborához tartozott. Még apja oldala mellett részt vett a bécsi béke előkészítésében. Majd Bethlen Gábor hívei között találjuk. Eszterházv Miklós azok közé sorolja, kik Bethlent hívták vagy kedvvel fogadták. Bethlen való- ban jó hasznát vette Thököly eszélvének s néha elegendő biztosíték mellett adott kölcsöneinek is.* Thököly viszonya

* M á r G e n e r s i c h b ő l i s k i v e h e t ő , h o g y T h ö k ö l y I s t v á n B e t h l e n h í v e i k ö z é t a r - t o z o t t , s ú j a b b a n k i a d o t t o k i r a t - g y ű j t e - m é n y e k h i b á s n a k t ü n t e t i k f ö l S z a l a y L á s z l ó ( M . T . v. 184. 1.) s F e s s l e r - K l e i n

I V . 365. 1.) a z o n á l l í t á s á t , h o g y « T h ö k ö l y

I s t v á n I I . F e r d i n á n d i r á n t i h ű s é g é b e n i n k á b b o d a h a g y t a v e s z n i h e t v e n e z e r m a g y a r f o r i n t o n v á s á r o l t b o d r o g - k e r e s z - t ú r i u r o d a l m á t , m i n t s e m h o g y B e t h l e n - h e z á l l j o n * . E z á l l í t á s a z i f j a b b T h ö k ö l y I s t v á n r é s z é r e k i á l l í t o t t g r ó f i d i p l o m á b ó l

T H Ö K Ö L Y IMRE. 19

Rákóczy Györgyhöz még bizalmasabb és meghittebb volt.

A fejedelem békét kötvén a császárral, sokat fáradozik azért, hogy Thököly visszahelyeztessék a zavarok alatt elfoglalt lengyelországi jószágának birtokába. A Krakkóhoz közel eső és Thökölynek inscribált blasovai jószágot ugyanis IV. Ulászló lengyel király 1645-ben elvette Thökölytől

I O . A T H Ö K Ö L Y - B Á S T Y A K É S M Á R K O N .

átruházván azt Wesselényi Ferenczre. Azonban a linczi béke után a Rákóczy által kivívott császári közbenjárás visszaszerezte Thökölvnek Blasovát s Wesselénvi hiában

v a n á t v é v e , ( O r s z . L e v . N . R . A . F a s c . 132. N o . 18.) T e r m é s z e t e s , h o g y e d i - p l o m a ki a k a r v á n e m e l n i T h ö k ö l y k é t ő s é n e k é r d e m e i t é s h ű s é g é t , h i v a t a l o s ü n n e p é l y e s s é g g e l n a g y í t j a a s z ö v e g b e i l l ő t é n y e k e t s e l h a l l g a t j a a z o d a n e m i l l ő - k e t . B o d r o g - K e r e s z t ú r m i a t t v a l ó b a n v o l t ü g y e T h ö k ö l y I s t v á n n a k B e t h l e n n e l , m i - b ő l p ö r l e t t a T h ö k ö l y e k é s B e t h l e n

ö r ö k ö s e k ö z t . ( N . R . A . F a s c . 411., N o . 29. s F a s c . 6 8 5 . , N o . 50.) D e a d i p l o m a t ú l o z z a T h ö k ö l y k á r á t é s h ű s é g é t . A n n y i t el l e h e t i s m e r n i , h o g y T h ö k ö l y s z o l g á - l a t a i a B e t h l e n é r d e k é b e n n e m v o l t a k i g e n s z e m b e t ű n ő k s h o g y a l k a l m i l a g a z u d v a r r a l v a l ó j ó v i s z o n y á t s e m h a n y a - g o l t a el.

I 20 A N G Y A L D Á V I D

panaszkodott, hogy «az eretnek lázadót" az udvar inkább támogatja, mint őt, a hű alattvalót.* Különben nemcsak a protestánsok táborában voltak Thökölynek barátjai. Az országgyűlések több ízben választják meg a királyi tábla ülnökévé s talán föltehetjük, hogy ezzel ismereteibe és igazságszeretetébe vetett bizalmuknak akarták jelét adni.

1651-ben halt meg s így hetven évet élt a késmárki vár- templom egy felírása szerint jámborúl, békésen és dicsé- retesen.**

I I I .

Fiai közöl a Hoffmann Zsófiától született Zsigmond volt az idősebb, de a családi és az országos történetben az öt évvel ifjabb Istvánnak, Thurzó Katalin gyermekének jutott a kiválóbb szerep. Zsigmondról itt csak annyit em- lítünk meg, hogy az 1655-iki országgyűlésen, midőn Wesse- lényi választatott nádorrá, Csáky Istvánnal s Rhédey Fe- renczczel együtt őt is nádorjelöltnek szemelte ki III. Fer- dinánd, mi eléggé mutatja a Thököly család akkori tekin-

* A b l a s o v a i j ó s z á g o t k é s ő b b v i s s z a - s z e r e z t e S z é c h y M á r i a i f j . T h ö k ö l y I s t - v á n t ó l , c s e r é b e n a d v á n é r t e a z e n y i c z k e i k a s t é l y t s n é g y , M u r á n y h o z t a r t o z ó f a l u t . ( L . T h ö k ö l i I m r e v é g r e n d e l e t é t , k ö z l i T h a l y K á l m á n . M . H . H . S e r . X X I V .

552. 1.)

** N e v e l t e t é s é r e n é z v e 1 A m b r o s i u s i d . h . W a g n e r A n a l . I V . , P s a l m i X X X V I I . e t L I . G r a e c i s v e r s i b u s r e d d i t i a S i m o n é S t e n i o . H e i d e l b e r g a e . 1598.

T c e p k e : D i e M a t r i k e l d e r U n i v e r s i t á t H e i d e l b e r g . H e i d e l b e r g 1886 é s S z e n c z i M o l n á r A l b e r t n a p l ó j a ( T ö r t é n e t i L a p o k , 1876) ; a k é s m á r k i ü g y e k r e n é z v e 1. G e - n e r s i c h I., H a i m G á s p á r K r ó n i k á j a 200., 204. 1. ( m ú z e u m i p é l d á n y ) , A c t a G e n e - r á l i s Diaetae 1647 ( N . M . K é z i r a t ) , D e c l a -

r a t i o p o s t u l a t o r u m F a m . T h ö k . i n n e g o t i o K é s m á r k ( O . L . N . R . A . F . 158., N o . 5 7 ) ; A b a f f y A n d r á s l e v e l e T h ö k ö l y I s t - v á n h o z ( O r s z . L e v . T h ö k ö l y L e v é l t á r I I . c s o m ó ) , e g y é b r é s z l e t e k r e n é z v e 1.

G a l a n t a i g r ó f E s z t e r h á z y M i k l ó s M a - g y a r o r s z á g n á d o r a , I . k. 68. 1., T ö r t é - n e l m i T á r 1880 47. 1., 1882 133. 1., 1886 7. 1.; S z i l á g y i S á n d o r : B e t h l e n G á b o r f e j e d e l e m k i a d a t l a n p o l i t i k a i l e v e l e i 2x4.

é s 226. 1. K e m é n y J á n o s e r d é l y i f e j e d e - l e m ö n é l e t l e í r á s a , k i a d t a S z a l a y L á s z l ó 363. 1. ; S z i l á g y i : A l i n c z i b é k e o k i r a t - t á r a 250., 394., 542.. 549., 568. 11. ; a k é t R á k ó c z y G y ö r g y f e j e d e l e m c s a l á d i l e v e - /

l e z é s e 361, s 362. 11. é s W e s s e l é n y i l e v e l e L o b k o v i t z h g h e z , 1650 a u g . 5 - é r ő l ( L o b - k o v i t z - i r o m á n y o k a r a u d n i t z i l e v é l t á r b ó l ) .

T H Ö K Ö L Y I M R E . 2 1

télyét, azonban István Zsigmondnál többet fáradott az apai név fényének emelése érdekében.

István 1623-ban született, neveltetéséről csak annyit tudunk, hogy a lőcsei gymnáziumban tanúit. Nem csupán életrajzi szempontból érdekes megjegyeznünk, hogv idősb Thököly István, ki kalvinista felügyelet alatt, majd kál- vinista főiskolán tanúit, fiait lutheránusokká nevelteti.

István még apja életében tevékeny részt vett a Kés- márk elleni küzdelemben s most atyja halála után némileg folytatta azt. Mert a bécsi szerződéssel nem volt vége a viszálynak. Ki voltak jelölve a felek tulajdonának határai a papíroson, de a város nemsokára határok megsértése miatt panaszkodott. Nemcsak vagyoni sérelmekről volt szó, a várúr emberei a polgárokkal gyakran kötekedtek, sőt komolyan összetűztek, s a csatatéren halott is maradt.

A sérelmek vizsgálatára kiküldött bizottságok nem minden részben a városiak ínye szerint intézkedtek ugyan, de vi- gasztalta őket a tudat, hogy a végleges szabadúlás órája közeledik. A nem gazdag és takarékos lakosok a kincs- tárnak és Thökölynek fizetett jelentékeny összegek árán vívták ki az 1655-iki 65-ik törvényczikkelvt, mely a sza- bad királyi városok sorába igtatja Késmárkot. Ugyanez évben III. Ferdinánd adománylevele Thökölyt és fiágon születendő utódait elismeri a késmárki vár és uradalom örökös urainak, ellenben nőági utódainak a várat és uro- dalmat 46,000 tallérban inscribálja. Ezzel még nem volt vége a város és várúr viszályának. Thököly a birtokába jutott házakból földesúri hatósága alatt egy kis Késmárkot

alapít, a városiak kárára és bosszantására. A városiak pa- naszai nem szűnnek meg s bizonyára nem voltak alapta- lanok, de egy elfogúlatlan s inkább a polgárokat kedvelő akkori útazónak úgy rémlett, mintha a polgárok sem vol- nának ártatlanok a viszályok felidézésében.

Azonban Thököly István többnyire szolgáira bízta a

I 2 2 A N G Y A L D Á V I D

késmárki bosszantások megtorlását s nagyravágyásának or- szágra szóló színhelyet választott. Nagyobb vagyon s mél- tóságok szerzéséhez látott. 1651-ben nőül veszi Ráthóti Gyulaffi Máriát, Iktári Bethlen István unokáját, Gyulafii Sámuelnek, a dobokai főispánnak, majd kővári kapitány- nak alig tizenöt éves leányát. E házasság a Bethlen-örök- ség részeinek megszerzésére nyitott útat Thökölynek. Sze- rette nejét, mondják, hogy beteggé lett kora halálán érzett bánatában, de a vagyoni szempont nem volt előtte másod- rendű a házasság megkötésekor. így lett erdélyi úrrá s mily következései voltak mindennek. Vajon e nélkül talált volna e bujdosó fia második otthont Erdélyben s ha talál is, felküzdhette volna e magát oly könnyen kiváló állására ? De 1651-ben nem gondolta Thököly, hogy esetleges utó- dának menedékre lesz majd szüksége, jó előre akart gon- doskodni róla. 1652-ben a Thurzó örökség igazgatójává választják. () volt a harmadik igazgató, Illésházv Gáspár és Gábor lévén elődei. 1654 november 7-én eddigi és még ezután szerzendő érdemeiért őt, nejét s törvényes örököseit mind a két ágon a grófok sorába igtatja a király.

Ez nem volt elég. Talán tíz éven át mozgásba hozta befolyásos is- merősei körét és költségbe is verte magát, csakhogy megsze- rezze Árvamegye örökös főispánja czímét a maga s mindkét ágbeli utódjai részére. Azért volt oly nehéz e kitüntetés kivívása, mert az ily természetű örö- kös főispánság a Thurzó örökösök jogaiba ütközött, kik sza- badon választották az osztatlan örökség igazgatóját s e mél- tóság tartozékának tekintették az örökös főispáni hivatalt.

Igyekezett is Vitnyédy István, Thököly bizalmas embere, a decretumot úgy szerkesztetni, hogy «valamely nyugha- tatlan elméjű ember az kákán jövendőben ne keressen csomót'). Végre 1666 február 18-án kiadatik a várva várt

I I . V I T N Y É D Y I S T V Á N A L Á Í R Á S A .

T H Ö K Ö L Y I M R E . 23

s a Thököly kívánsága szerint fogalmazott decretum, azon- ban a Thurzó örökösök keresvén s találván is rajta nagy csomót, 1668 juniusában egy királyi rendelet, miután éles szavakkal jellemezte Thökölynek ez ügyre vonatkozó sür- getését, megfosztja utódjait a két évvel előbb adományozott méltóságtól. Az 1669-iki eperjesi gyűlésen a protestánsok e rendeletet is felemlítették sérelmeik közt. Több szeren- csével gondoskodott Thökölv örököseiről más úton módon.

Örökös jószágait új szerzeményekkel s a felesége után való birtokokkal gyarapítván, Rákóczy Ferencz után a felvidék leggazdagabb főura lett.

Nagy vagyona s grófi rangja természetes súlyt adtak politikai pártállásának. A vasvári béke előtt Zrínyi Miklós eszméi hatottak . reá. Az erős s lehetően önálló erdélyi fejedelemség, a török elleni harcz a vallási viszály mellőz- tével nem voltak szívétől idegen eszmék. Érintkezését Zrínyivel Yitnvédy közvetítette, a nagy hős e hű tanít-

ványa, kinek lelkében mély viszhangot keltettek a mester szavai. De a tűz, mely Zrínyi lelkét emésztette, csak gVönge lobbot vetett az óvatos természetű Thökölyben.

Meglehetős lanyhán viselte magát az 1662-iki országgyűlés s a török háború folvamában, ez időben az árvái főispánság s a huszti örökség ép oly erősen foglalkoztatták lelkét, mint a protestáns ügy védelme, vagy a török vész elhárítása.

De a közügyek szomorú fejleményei reá is leverően hatottak. A vasvári béke után írja sógorának, Petrőczy Istvánnak: «Ha többször is ily haszonnal hadakozunk, békét csinálunk, hamar végét érhetjük édes hazánknak »>.

E hamar végnek előérzete töltötte el keserűséggel a ke-

délveket. Olv kétségbeesett tervek születtek, mintha nem _{J J O '} volna mit veszteni többé. Azok, kik azelőtt a török vész-

nek elhárítása végett minden áldozatot csekélylettek, most magok hívják segítségül a törököt. Thökölv is részt vett a tervelgetésekben. Pénzt adott kölcsön a fölkelés czél-

I 24 A N G Y A L D Á V I D

jaira, az erdélyiekkel közvetítette az érintkezést s fegy- veres ellenállás esetén ő is vezérszerepre volt kijelölve.

Azonban nem is gondolt a fegyveres ellenállásra oly kö- rülmények közt, midőn ily mozgalmat hirtelen el lehetett fojtani a részvevők és a közügy nagy veszedelmére. Fen- tartotta összeköttetéseit az udvarral, még 1669 végén is ki szeretné kérni a király segítségét erdélyi birtokszerzései ügyében. Azonban ekkor már nem sokat tehetett sem a maga, sem a közügy érdekében. Negyvenhetedik évében volt, de, mértéktelen életmódja korán aláásta egészségét s már szemlátomást fogyott, maga is érezvén halála köze- ledtét. 1670 elején Árva várába költözik, honnan többé ki nem mehetett. Juniusban szeretett volna Bethlen Dru- siánna temetésére Husztra menni, hogy a hagyatékra jogait megóvja, de a kormánytól már nem kapott engedélyt az utazásra. E tagadó válasz kissé megrendíté bizalmát, noha nem szűnt meg remélni. Felfogása szerint politikai tervei nem testesültek meg büntetendő tényekben, az országba

1 2 . H E I S T E R A L A I R A S A .

küldött csapatok jó ideig békében hagyták, azért minden eszélye mellett is hiszékeny természete el elfordult a fe- nyegető csapás gondolatától. Azonban nem annyira vétkes volta, mint nagy vagyona hozta reá a veszedelmet. Novem- ber 19-én felszólítás érkezik a várba, hogy Thököly fogad- jon be német őrséget. Ep e napon írta meg végrendele- tét. Oly erőtlen volt már, hogy maga le nem tisztázhatta.

A felszólítás felháborítá, tagadólag válaszolt, de még min- dig bízott befolyásos ismeretsége segítségében. Irt mente- gető levelet a királyhoz, írt Eszterházy Pálnak, Szelepesé-

T H Ö K Ö L Y I M R E . 25

nyinek, Rottalnak, kérte őket, hogy ne tegyenek rajta ily gyalázatot s en- gedjék meg, hogy gyer- mekei körében végez- hesse el kevés hátralevő napjait. Mind hasztalan, az ostromló csapat novem- ber 28-án Heister és Es- terházy vezérlete alatt az árvái vár alá érkezett.

Thököly többé nem könyörgött, halálos betegen erőt me- rített sértett jogainak érzetéből s büszke nyugalomba öltö- zött az erőszakkal szemben. Lelkiismerete tiszta — így felelt az ostromlók felhívására — nem részes semmi össze-

Magyar Tört. Eletr. 1887—8

13. ÁRVA VÁRA.

I 30

A N G Y A L D Á V I D

esküvésben, ártatlanságát kész kardjával, vére hullásával az egész világ színe előtt bebizonvítani. Egvedüli vétke, hogy nem katholikus, de az nem bűn az ország törvénvei szerint. Deczember 3-ikán meghalt, 10-kén már német őrség volt a várban. Holtteste majdnem háromnegyed évig hevert temetetlenül, s akkor sem a késmárki sírboltba vit- ték, hanem Árvában temették el.

Talán hosszasan időztünk Thökölv Imre elődeinél, kik-_{j '} nek az országos történetbe is átszövődő viszontagságai

érdekeltek bennünket. De úgy gondoltuk, hogy ezzel elő- segítjük feladatunk megoldását. Reméljük, hogv hősünk szándékaira nézve útba igazít majd egy-egy elődeiben fel- talált jellemvonás. Itt csak egy családi vonást akarunk kiemelni. Azt a mohóságot értjük, melylvel a társadalmi rangfokozat legfelsőbb lépcsői felé törnek. Mennyi ügyes- séget és szívós kitartást fejtenek ki e harczban, de távol vannak attól, hogy elvtelen kalandorokká sűlyédjenek, hiszen kimutattuk, hogy apáról fiúra a protestáns ellenzék hagyományaihoz ragaszkodtak. Láttuk a hirtelen lecsa- pott s végromlással fenyegető katastrophát, de a fenma- radt utódbari a családi törekvések a körülmények nyomása alatt megedzett erővel törvén ki, részleges okozói lesznek világtörténelmi jelentőségű küzdelmeknek, melyek romok alá temetik a nagvratörő család utolsó sarjának szeren- cséjét.*

E nevezetes utód történetét akarjuk most elbeszélni.

* I f j . T h ö k ö l y I s t v á n r a n é z v e 1. A n - d e n k e n a n d i e 300 j á h r i g e J u b e l f e i e r d e r e v a n g e l i s c h e n G e m e i n d e i n d e r k. F r e i - s t a d t L e u t s c h a u . L e u t s c h a u 1844, 61. 1., G e n e r s i c h , i d . h . U n g a r i s c h - D a c i a n i s c h e r S i m p l i c i s s i m u s 1683 74-. 75- H- P a u l e r G y u l a : W e s s e l é n y i F e r e n c z é s t á r s a i n a k ö s s z e e s k ü v é s e I . I I . ; V i t n y é d y I s t v á n l e v e l e i ( M a g y a r T ö r t é n e l m i T á r I I . f o - l y a m I I I . k.) ; i f j . K u b i n y i M i k l ó s : Á r v a

v á r a . P e s t . 1872. F ő i s p á n i d i p l o m á j a ( N . R . A. F a s c . 680. N o . 13.) s g r ó f i d i p l o - m á j a (id. h . ) , L e o p o l d 1668 j u n i u s 21-ik r e n d e l e t e a z á r v á i f ő i s p á n s á g ü g y é b e n ( K a n c z . l e v é l t á r ) . L e v e l e i R o t t a l h o z ( N á - d a s d y a k l á d á n y i l e v é l t á r a ) , l e v e l e i P e t - r ő c z y h e z ( P e t r ő c z y - l e v é l t á r , I. I I . c s o m ó O r s z . L e v . ) , R e g e s t r u m L i t e r a r u m F a - m i l i s e T h ö k ö l y a n a e ( O r s z . L e v L y m b u s , n . , 22.).

T H Ö K Ö L Y I M R E . 2 7

IV.

Thököly Imre 1657 szeptember 25-én született, egy keddi napon a hajnali szürkületkor, mint azt édes anyja írva hagyta, ki ép oly pontosan jegyezte fel gyermekeinek születése és halála idejét, mint később Thököly Imre a maga mindennapi élményeit.1 Gyulaffy Máriának hat gyer- meke közöl Imre volt az ötödik, két bátyja igen korán elhalt, két nénje s egy húga vele együtt nevelkedtek.2

Két éves korában elvesztette anyját, az akkor még alig huszonkét éves szép nőt, ki torokbajban halt el. ³ Voltak elegen, kik anyja helyett gondját viselték és már korán éreztették vele rangja kiváltságait. Be sem töltötte nvolczadik évét, midőn Apafy Mihály kinevezi Mármaros- megye főispánjává (1665 márczius 20).4 A Bethlenek utód- jának szólt e kitüntetés. Nemsokára apja révén Árvamegye

örökös főispánjának is czímezgetik. A mármarosi főispánság administratorává a gyermek nagykorúságáig Thököly Ist- ván beleegyezésével Teleki Mihály választatott, kinek be- igtatása 1668 augusztusában ment végbe. Itt érintkeztek először Teleki és Thököly a nyilvános pályán és jellemző,, mit ifj. gróf Csákv István jósolt ez alkalomból. Az eszes főúr előre megmondta, hogy Teleki többé ki nem adja kezéből a föispánságot.5 Úgy is történt, de Csáky még nem sejthette, hogy a gyermek, kiről most mintegy szá- nakozva szólt, egykor veszedelmes versenytársa lesz Te- lekinek s nem csupán a mármarosi főispánság ügyében.

1 W a g n e r : A n a l e c t a S c e p . I V . , 180. 1.

2 U . o .

3 R é y a y K a t a S z i d ó n i a l e v e l e O s z t r o s i t h M á t y á s h o z 1659 n o v 28. ( N á d a s d y a k l á d á n y i lev.)

4 N . R . A. F . ^ 1 9 . N o . 22. ( O . L . )

5 I f j . g r . C s á k y I s t v á n l e v e l e i g r . R o t t a l h o z . ( N á d a s d y a k l a d . lev.) 4 *

I 2 8 A N G Y A L DÁVID

A kor szokása szerint korán taníthatták Thökölv Imrét _J a rangjához illő testi gyakorlatokra. A vallásos ájtatosságok pontos elvégzéséhez is hozzá szoktatta buzgó környezete, noha az apai házban a vallásos gyakorlatok időközeiben tanúja lehetett igenis világi jeleneteknek, úgymint hosszú és zajos tivornyáknak, melyek feltűnést keltettek ama nem a mértékletességről nevezetes korban is.*

1667-ben megnyílt az eperjesi új collegium, a lutherá- nusok főiskolaszerű intézete, melynek felállítását Thököly István is elősegíté jelentékeny áldozatokkal. Imrét eleinte nem akarta oda küldeni, nagyon szerette egyetlen hát s

1 4 . G R Ó F C S Á K Y I S T V Á N . A L Á Í R Á S A

azt kívánta, hogy az otthon kezdett tanúlást otthon foly- tassa, azonban Yitnyédv és Osztrosith sürgetéseire mégis elküldötte.** 1668 január 22-én este érkezett Imre Eper- jesre, másnap délre magához hívta a tanári kart ebédre.

A tanári kar megjelent a kitűzött órában s Pomarius Sá- muel, a Magdeburgból behívott igazgató, egy hódolattól áradozó beszédben üdvözölte az iskola leggazdagabb pat- rónusának fiát. Másnap, azaz 24-dikén Vitnyédy, Keczer András, Fejérpatakv, a gondnokok s felügyelők s az egész tanári kar elkísérik Thökölyt a grammatikai osztályba, hol

* V i t n y é d y e s B e t h l e n M i k l ó s t a n ú s á g a s z e r i n t

** V i t n y é d y I s t v á n l e v e l e P e t r ő c z y I s t v á n h o z , 1667 a u g , 24. ( P e t r ő c z y - l e v é l t á r , I I . c s o m ó , O . L . )

T H Ö K Ö L Y IMRE. 29

Pomarius Szánthó András osztálytanárnak egy újabb szó- noklatban bemutatja a két haza és az evangelikus vallás ifjú reményét.*

E részletekből eléggé látszik, hogy örvendetes hódo- lattal vettek tudomást a tanárok az ifjú gróf legcsekélyebb

1 5 . P O M A R I U S S Á M U E L T A N Á R .

haladásáról. Különben többnek vehetjük üres bóknál mind azt, mit Thököly korai értelmességéről és biztos fellépé- séről beszéltek akkortájt. Egész kis udvart tartott Eper- jesen; rögtön oda érkezte után levélben jelenti Teleki

Mihálynak, atyja barátjának, hogv megérkezett s kéri, hogy látogassa meg, ha arra viszi útja.**

* O r a t i o a u s p i c i a l i s I n S o l e n n i I n a u g u r a t i o n e I l l u s t r i s G y m n a s i i . . . E p e r j e s i n i r e c e n s e r e c t i a S a m u e l e P o m a r i o . B a r t p h s e . 1668.

** G r ó f T h ö k ö l y I m r e l e v e l e i . S a j t ó a l á r e n d e z t e D e á k F a r k a s . B u d a p e s t 1882 1. l a p .

3° A N G Y A L DÁV1I)

Eperjesi életének emlékezetes napjai lehettek 1668 október 13-ika s 1669 október 4-ike, mely napokon az ünnepélyes közvizsgák befejezéseül előadott iskolai drá- mákban ő is játszott szerepeket. Ladivér Illés tanár volt az iskola színműírója, 1668-ban Állhatatos Eleázárját, a következő évben Eröslelkű Papinianosát játszották.

A két czím fokonértelmű jelzői is sejtetik már a két szinmű tartalmi rokonságát. Eleázárt és Papinianost dicsőíti bennök Ladivér, két vértanút a Makkabeusok és a római császárok korából, kik közöl az egyik vallása törvénveit, a másik jogérzetét nem akarta hajlítani a zsarnokok kénye szerint. E bibliai és classikai pathos, azután a változatos és látványos jelenetek, a kis kedvenczek szereplése s végül az itt ott feltűnő antikatholikus czélzások alighanem tet- szettek a közönségnek. Thökölynek aránylag könnyű és mégis fényes szerepeket juttatott a szerző. Különösen Pa- pinianosban Imre magyar király szerepét egészen Thököly

számára írta Ladivér, mert Gryphius András Papinianusá- ból, melynek az övé csak átdolgozása, hiányzik Imre király és a mesének az a fordulata is, melyet Imre szerepéhez fűzött Ladivér. Érdekes, hogy Thököly Imre a magyar király szerepében a bujdosó római császárt nem akarja országába ereszteni. Talán viszszaemlékezett e szerepre évek múlva, mi- dőn valóban királynak czímezgették s midőn a római csá- szár és magyar király többé nem akarta hazájába bocsátani.*

A syntaxista osztályban félbeszakadt eperjesi tanulása, mert a beállott zavarok miatt apja haza hívatta.**

* L . E l e a z a r C o n s t a n s . . . B a r t p h a e 1668 s P a p i n i a n u s T e t r a g o n o s , h o c e s t v i r m a g n a n i m u s , j u s t u s , c o n s t a n s , r e c t i - q u e p e r t i n a x s. t. b . L e u t s c h o v i a e 1669.

E d r á m á n a k e r e d e t i j e , a G r y p h i u s Gross- müthiger Rechts-Gelehrter oder Stcrbendcr Aemilius Paulus Papinianus-a 1 6 5 9 - b e n j e l e n t m e g e l ő s z ö r B o r o s z l ó b a n s a k ö - v e t k e z ő é v b e n a z o t t a n i g y m n a s i u m t a -

n u l ó i h é t s z e r j á t s z o t t á k el. L a d i v é r d r á - m á j á t e d d i g K l e i n I . S . ( N a c h r i c h t e n v o n d e n L e b e n s u m s t á n d e n u n d S c h r i f t e n e v . P r e d i g e r I I . 340. 1 ) , T h a l y K á l m á n ( S z á z a d o k 1880 411. 1.) é s V é c s e y T a m á s ( A e m i l i u s P a p i n i a n u s p á l y á j a é s m ű v e i B u d a p e s t 1884 153. 1.) i s m e r t e t t é k .

" D e á k F a r k a s : T. I. levelei C X L I . (175. 1.) l e v e l é b ő l l á t s z i k , h o g y 1670 a p r i l

T H Ö K Ö L Y IMRE. 31

1 6 . L I K A V A V Á R A .

Midőn 1670 novembe- rében a német csapatok Árvát is fenyegették, atyja a liptómegyei Likavába kül- dötte a családnak hívei kí- séretében. Likavát az Illés-

házyaktól szerezte Thököly István és sok költséggel hozta jó karba erődítéseit.* Imrét azonban környezete itt is féltette, azért deczember 4-én, vagvis nyomban apja halála után két hű emberének kíséretében kibocsátják Likavából, mielőtt ennek ostroma megkezdődött. Thö- köly álruhában bujdokolva, már 13-án Husztra érkezett, tehát erdélyi területre.** Szomorú útazás lehetett; a fény- hez és hódolathoz szoktatott gróffiúnak örülnie kellett, hogy puszta életét megmenthette. Nem tudta, mi történt leánytestvéreivel és Keczer Ambrussal, apjának az önfel-

1. m é g E p e r j e s e n v o l t , d e i g e n v a l ó s z í n ű , h o g y o k t ó b e r b e n m á r n e m v o l t o t t ; v . ö.

S z i r m a y E n d r e ö n é l e t r a j z á t ( T ö r t é n e l m i T á r 1882 405. 1.)

* V é g r e n d e l e t é b e n ( O . L . T ö r t . E m -

l é k e k ) m o n d j a L i k a v á r ó i : « a z o n v á r n a k r e s t a u r a t i ó j a n a g y s o k k ö l t s é g e m b e n t e l t m á r is».

** DEÁK F . : Levelek i . 1. s P a u l e r i d . h . I I , 18S. 1.

I 3 2 A N G Y A L D Á V I D

áldozásig hű emberével, ki éveken át kezére lábára bénán egész önzetlen odaadással igazgatta a Thököly ház ügyeit s kit Imre Lázár apámnak nevezett. Husztra érkezését rögtön jelentette Telekinek, ajánlva magát Apafynak ke- gyeibe, kinek udvarlására szeretne sietni.* Deczember 27-én a tizenhárom éves bujdosó Erdélybe indul.

* D e á k F . : L e v e l e k 3. 1.

1 7 . H U S Z T V Á R A

M Á S O D I K F E J E Z E T .

A BUJDOSÓK KÖZT.

Magyar T ö r t . Életr. 1887—8.

L 8 . V A J D A - H U N Y A D V Á R A .

I.

M

\ S O K A T is ért akkor hasonló sors. Történelmünk 1671 . elején kezdődő vagy tíz évi szakaszát a bujdosók ko- rának nevezhetjük. Thökölynek fellépése e korszaknak új jelentőséget ad. Hogy megérthessük a hatást, melyet kora reá s ő viszont korára gyakorolt, át kell tekintenünk a bujdosók korának eseményein egész 1676-ig, midőn Thö- köly élete az országos történet egyik alkatrészévé lesz.

A X V I I . század közepe táján a fejedelmi hatalom a leg- több európai monarchiában megerősödik a rendek hatal- mának rovására. Az osztrák örökös tartományokban is gyöngül a rendek befolyása s bár az állami központosítás itt nem sikerűi oly mértékben, mint Francziaországban, a II. Ferdinánd idejebeli jelenetek megújulásától többé nem kellett tartani.

A tartományok e változott helyzete a magyar viszonyok változtatására is vágyat ébreszthetett az udvar híveiben, kik előtt különben is az államtudományok akkor uralkodó tanai s a Fronde leveretése után megerősödött franczia monarchia példája kívánatossá tették a fejedelmi minden-

I 36 A N G Y A L D Á V I D

hatóság teljes diadalát. Battista Nani, velenczei követ, 1658-ban azt jelenti kormányának, hogy a magyarok csu- pán a bányák jövedelmét s a királyi czímet engedik át a császárnak, egyébiránt néhány család osztozkodik a hatal- mas királyság maradványaiban.1 A viszonyok e sötét fel- fogásában az udvari körök hangulata is visszatükröződik.

I)e kivált a török szomszédság félelmessége miatt a vál- toztatás szükségének érzete nem alakúit ki tervvé s érin- tetlenül maradtak a visszásnak érzett állapotok. Leopold korában az országgvülés egybe nem hívása s a nádori szék be nem töltése jelei a kormány még mindig passiv újítási vágyának. Végre az a nevezetes mozgalom, mely még Wesselényi életében titkos és körűlménves tanácskozásokon kezdődik, majd halála után megfontolatlan és össze nem függő fegyveres támadásokkal végződik, kizavarta a kor- mányt nyugalmából. Előbb a személyek ügyét kellett el- intézni, példaadás végett meg kellett torolni a felségsér tést. Leopold most oly értelmű tanácsokat hallott minisz- tereitől, minőt Richelieu adott X I I I . Lajosnak e szavak- ban : «A keresztyén mennél hamarább bocsássa meg a sér- téseket, de a király mennél hamarább torolja meg azokat". 2

Leopoldban úgy látszik a keresztyén engedékeny volt a király iránt, mert «ugráltak a fejek», mint azt a császár élczelve megjósolta vagy egy évvel azelőtt, mielőtt Hocher ékesszólása «a szent Numát és szelíd Titust» a halálos

ítéletek aláírására késztette.3

De a feladat terhesebb része, az erős központi hatalom állandósítása, ezzel még nem volt megoldva. A rég lappangó szándék valósítása könnyűnek látszott most, midőn a nagy nevű arisztokraták kivégzése, a tömérdek vagvonkobzás, s

1 F o n t e s R e r u m A u s t r i a c a r u m . n . A b t h . B d . x x v n . (FIEDLER : D i e R e l a t i o n e n 4 e r B o t s c h a f t e r V e n e d i g s . 12. 1.).

2 RANKE : F r a n z ö s i s c h e G e s c h i c h t e 11. 293.

3 L . P ö t t i n g h e z í r t l e v e l é t M a j l á t h : G e s c h i c h t e d e s ö s t e r r . K a i s e r s t a a t e s í v . 96. 1.

s P a u l e r i d . h . 11. 305. 1.

T H Ö K Ö L Y I M R E . 37

az országba küldött katonaság miatt a közvélemény meg volt félemlítve. Csak látszott könnyűnek, de valójában a magyar nemesség még nem volt megtörve, mint a cseh nemesség a fejérhegyi csata után, pedig II. Ferdinánd csehországi reformja mint követendő minta lebegett most Lobkovitz és a körötte csoportosult tanácsosok szemei előtt. Talán kivihettek volna ahhoz hasonló reformot Ma- gyarországon is, ha el vannak szánva védeni művöket a végletekig. A véglet itt török háborút jelent, mert a török kiszorítása előtt lehetetlen volt a magyar ellenzék erejének és reményeinek forrását kiapasztani. Azonban e háborút ki akarták kerülni Bécsben s mégsem akartak lemondani az újításokról. Az intéző körök gondolkozása módjára ha- tással volt a XVII. század tudományos, sőt költői irodal- mának azon iránya, mely a tisztes régiségből vett idéze- tek vagy példák gyűjtésével annyira el volt foglalva, hogy a viszonyok helyes felfogására s az élet benyomásainak visszaadására alig törekedett. A csehországi példa nagyon csábító volt, feltámasztását meg kellett kísérteni egészen más viszonyok közt. Azonban a viszonyok nyomása mind inkább éreztette a tisztes idézet helytelenségét, azért en- gedni kellett a valóságnak, némileg már a tervelgetés köz- ben s annál inkább az új rendszabályok életbe léptetése után.

Mi az intézmények kérdését illeti, szóban forgott eleinte, a megyei jogkör megszorítása, a királvi tábla, a nvolczados törvényszékek, az országos fő tisztségek eltörlése, a kan- czellária átalakítása s a tripartitum átdolgozása. Tehát nem csupán a központi hatalom erősbítésére gondoltak, hanem újabb s talán a fejlettebb jogérzetnek megfelelőbb intézmények felállítására is. Azonban a tervekből nem maradt meg egyéb, mint a nádorság hatalmi körének át- ruházása egy többtagú kormánytanácsra. A nádorság in- tézményét rég gyűlölte a Habsburg-ház, mivel a «királyi

I 38 A N G Y A L D Á V I D

hatalmat nagyon is elhomályosítja», mint II. Ferdinánd idejében mondották.* 1673-ban forma szerint eltöröltetett és helyét a gubernium foglalta el, egy kipróbált hűségű idegen vezetése alatt.

A gubernium arra lett volna hivatva, hogy mint tekin- télyes központi hatóság a zavargásoknak elejét vegye, hogy megkönnyítse a lakosságnak a reá rótt terhek elviselését, s hogy általában a kormányzat minden ágára kiterjesztve felügyeletét, méltányos és erélyes eljárása által érje el azt' hogy az ország megnyugodjék a dolgok új rendjében. De hogyan teljesíthette volna hivatását? Az ország egyik része lángba volt borítva, a kormány főfeladata volt a vesze- delmes tűznek elfojtása s így a dolgok természeténél fogva a magyar katonai és pénzügyi kérdésekben a haditanács és kamara intézkedtek, míg a gubernium hatásköre ama sarkalatos kérdésekben inkább névleges fontosságú volt.

Az egyházi kérdésben a legkülönbözőbb tényezőké volt a döntő szó, bárminő mérsekletet és ügyességet fejtett volna ki a gubernium, el nem érhette, hogy a katholiczizmus terjesztése rázkódások nélkül menjen végbe. Mi az igaz- ságügyet illeti, különösen az árvák ügyét kívánta rendezni a gubernium és ezt is főleg a katholiczizmus szilárdítása szempontjából. Különben az igazságügy csak részben tarto- zott hatóságához ; a mit e téren s továbbá mit a közigaz-

• gatás terén tehetett, az csak kisebb körökre hatott csilla- pítólag s nem volt semmi befolyással azoknak magatartá- sára, kiknek megnyerése nélkül a rendet helyreállítani nem volt lehetséges. Hogy a gubernium munkássága meg volt bénítva, hogy hivatása lényegét nem teljesíthette, azt senki sem érezte jobban, mint maga a kormányzó, a nálunk többször elrágalmazott Ampringen. A német rend nagy- mestere ötvennégy éves korában s már törődött egészség-

* GINDELY : G e s c h i c h t e d e s d r e i s s i g j á h r i g e n K r i e g e s n . 221. 1.

A M P R I N G E N G Á S P Á R , MAGYARORSZÁG K O R M Á N Y Z Ó J A . ( S a n d r a r t e r e d e t i m e t s z v é n y e u t á n , m e l y B u b i c s Z s i g m o n d t u l a j d o n a . )

T H Ö K Ö L Y IMRE. 39

ben érkezett Magvarországba. Komoly becsvágygval látott feladatához s ép azért kedvetlenül hatott reá, midőn érezte, hogy nem fog boldogulni. Különben is bántotta nagyúri önérzetét hatáskörének korlátozása. Mint katonaviselt em- ber némi félénkséggel hajolt meg a tudós államférfiak be- látása előtt, noha nem volt tanúlatlan és józan ítélettel alkotott nézeteit nem is hallgatta el. Veszélyesnek találta a kihívó politikát, s a tisztán alkotmányos kérdések kivé- telével majdnem teljesen egyetértett az udvarhoz hajló aristokratákkal. Igen kényes helyzete volt, a kikhez jó in- dulata, természetes mérséklete és politikai okossága vonzot- ták, azok elfordúltak tőle, nem a személye, hanem a hiva- tala ellen érzett ellenszenvből, míg azok, kik e hivatalra kijelölték, csak kímélték, de nem támogatták.*

Ampringen a nem magyar államférfiak közöl az első volt, ki felszóllak az országra rótt adók és másnemű ter- hek ellen.

Battista Nani jelentéséből láttuk, hogy az udvar leg- inkább az országból befolyt jövedelem csekélysége miatt neheztelt Magyarországra. Valóban az örökös tartományok

1670-ig többet költöttek a magyar végvárakra, mint a mennyi jövedelme volt az udvari kamarának Magyaror- szágból, kivált ha a bánvák és más kamarai birtokok jöve-

* K Á R O L Y I Á R P Á D : A m a g y a r a l k o t - m á n y f e l f ü g g e s z t é s e 1 6 7 3 - b a n . ( É r t e k e z é - s e k a t ö r t é n e l m i t u d o m á n y o k k ö r é b ő l . K i a d j a a m . t . A k a d é m i a x i . k ö t . B u d a p e s t 1884.) A m p r i n g e n r ő l n é h á n y é l e t r a j z i a d a t t a l á l h a t ó SINAPI : S c h l e s i s c h e D e n k w ü r - d i g k e i t e n 11. 297. 1. A m p r i n g e n r e n é z v e i g e n j e l l e m z ő a z o n M a j t h é n y i p e r s o n a - l i s h o z í r t l e v e l e , m e l y e t S c h m a l A n d r á s k ö z ö l A d v e r s a r i a i b a n : « N o n f a c i t a d r e m q u i e t i s , s e d p o t i u s e v i d e n t i s m a j o r i s e x a c e r b a t i o n i s » — í r j a a k o r m á n y z ó —

« q u o d a u d i a t u r d e n o v o i n t e g r o s c o m i - t a t u s i n s u p e r i o r i H u n g a r i a r e n o v a r i s e u r e f o r m a r i . C o m m u n i t a t e s i n h o c laesae

m e a d c u r r u n t c o n q u e r u n t u r , c o n s i l i u m p e t u n t , c o n t r a s u o s s u p r e m o s c o m i t e s e t c a t h o l i c o r u m r e l i g i o s o r u m t e n t a m i n a p r o p r i a a c e t i a m c o n t r a i p s o s m i l i t e s q u i p e r t u r b a t i o n i b u s h i s e x e q u u t i o n e a d - s i s t u n t , p o s t u l a n t . S i h i s t a l i b u s d i c a m . q u o d h o c i n p a s s u n i h i l p o s s i m , p r o s t i - t u o m e e t g u b e r n i u m t e r r i b i l i t e r , i m o n o t a b i l i t e r m e d i s c r e d i t o ; si a d j u v a n - d u m a u t c o n s u l e n d u m l a b o r o , s t a t i m d i - c e t u r , q u o d i m p e d i a m s a n c t i s s i m a s Cae- s a r i s i n t e n t i o n e s e t j u v e m p l u s l u t h e r a - n o s , q u a m c o n v e r s i o n e s . ( F a b ó : M o n u - m e n t a E v a n g e l i c o r u m . 11. 230. 1.)

I 46

A N G Y A L D Á V I D

delmét nem vesszük tekintetbe.1 Ez állapot mutatja leg- inkább a fejedelmi hatalom akkori gyöngeségét. A mon- dott évben beállott visszahatás a pénzügyek terén nyilat- kozott a legnagyobb erővel. Gyarapítani a kincstár jöve- delmeit a honvédelem czéljaira, magában véve nem lett volna igazságtalan törekvés magyar szempontból sem;

tudjuk, hogy már Esterházy Miklós is javasolta, hogy a nemesek a régi rend szerint szavazzák meg jövedelmeik kis részét a haderő tartására.2 De a kincstár jövedel- meit gyarapítani a most szándékba vett módon s arány- ban és hozzá még az országos önállóság megsemmisítése czéljából, ez már a fejedelmi hatalom oly kiterjesztése volt, minőre ugyanez évekből nem találunk példát az örökös tar- tományok történetében. Az örökös tartományok rendeitől időnként kérte a császár az adót s a mennyiségre nézve alkudozott velők oly szelídséggel, mely figyelemre méltó- nak látszott egy xvn. századbeli szemlélő előtt.3 Ma- gyarországon azonban egyszerűen adópatenseket hirdet- tek ki, mint Csehországban a századnak húszas éveiben.

Es a mi a mennyiséget illeti, látni fogjuk, hogy igaza volt Pufendorf svéd követnek, ki azt írta jelentésében, hogy a magyaroktól annyit csikarnak ki, a mennyit csak lehet.4

A jószágok elkobzása is mint pénzügyi rendszabály ve- hető számba. A büntető hatalom ily kizsákmányolása a kincstár érdekében a x v n . században még nem volt el- avúlt szokás. Egy osztrák kamaratiszt a jószágok elkob- zását a kamara előre nem látható rendkívüli jövedelmei

1 L . G I L L : G r ü n d l i c h e u n d a u s f ü h r - 3 F o n t e s K e r u m A u s t r i a c a r u m . . . 11., l i c h e B e s c h r e i b u n g s t b . ( N . M u z . 3 4 5 / F . G . ) XXVII. 125. M e r i t a o s s e r v a t i o n e il m e t o d o , é s ACSÁDY : M a g y a r o r s z á g B u d a v á r a v i s z - c h e si p r a t i c a ; . . . la r i s e r v a É p i e n a d i s z a f o g l a l á s a k o r á b a n . B u d a p e s t 1886. p l a c i d e z z a . ( M a r i n Z o r z i . )

119. 1. 4 PUFENDORF'S B e r i c h t ü b e r K a i s e r 2 SALAMON FERENCZ : M a g y a r o r s z á g a L e o p o l d , s e i n e n H o f . . . L e i p z i g , 1862.

t ö r ö k h ó d í t á s k o r á b a n . M á s o d i k k i a d á s . 78. 1.

3 9 6 . 1.

T H Ö K Ö L Y I M R E . 4 1

közt első helyen említi.1 Tudjuk, hogy Erdély történetében mily kiváló szerep jutott e kincstári rendszabálynak. Az osztrák kormány 1671-ben kíméletlenül alkalmazta, hogy mennél bővebb jövedelemforrásra tegyen szert. Kollonich 1672-ben 66,000 forintnyi évi jövedelmet várt az elkobzott jószágokból.2

De mi volt ez csak a magyarországi háború szüksé- geihez is mérve? Az 1671 márczius 21-iki rendelet nyitja meg az adópátensek sorát. Itt nincs határozott összeg em- lítve, csak annyi van mondva, hogy az ország tartsa el a területén élő katonaságot.3

A június 20-án kiadott rendelet a katonai költségek- nek csak fele részét róvja az országra s kimondja, hogy ez összegnek felét a nemesek s felét a parasztok fizes- sék.4 Látszólag két humánus intézkedés, de tulajdonkép két okos fogás. Adóleszállítás volt engedélyezve, de még a most kivetett adót is előre láthatóan nem lehetett be- hajtani, s a parasztok iránt részvét volt színlelve, hogy azokra essék az adó egy része, ki'ktől inkább volt beszed- hető, hisz volt rá eset, hogy az uraság tiszttartója fizetett a vármegyére az állítólag kíméletben részesült jobbágyokért,

«mivel magok szegények meg nem győzték volna annyi sok adót fizetni)).5 A júniusi rendelet nem említ ugyan határozott összeget, de úgy látszik, hogy a kormány kö- rülbelül 436,000 forintot követelt az országtól.6 Midőn Bécsben látták, hogy a leszállított adó nem fog befolyni,

1 G I L L ( N . MUZ. i d . h.) E x t r a o r d i - l e v e l e k . ) J e s z e n s z k y M i h á l y i s í r j a T e p - n a r i M i t l n i ) w e l c h e H e r k o m b e n o h n e l i c z é r ö l ( O s z t r o s i t h n a k ?) 1671 s e p t e m b . : e i n i g e s V o r s e h e n a l s z u m E x e m p e l d i e « H a c s a k a z u r a k m a g o k s a j á t p r o v e n - E i n z i e h u n g d e r G u e t t e r . . . t u s á b ó l v a l a m i e n g e d e l e m m e l n e m l e s z - 2 JOSEPH MAURER : C a r d i n a l L e o p o l d n e k s z e g é n y s é g h e z l e h e t e t l e n e l v i s e l h e s - G r a f K o l l o n i t s c h , I n n s b r u c k 1887. 63. 1. s é k » . ( U . o.)

3 A z e l ő z e t e s t a n á c s k o z á s o k r a n é z v e 6 U n i v e r s o R e g n o p r o R e p a r t a t i o n e 1. PAULER i d . h . 11. 245. 1. 4 3 6 0 0 2 fl. i m p o s u i s s e t . ( A z 1678-iki b é c s i

4 U . o. 374. 1. c o n f e r . j e g y z ö k ö n y v e i B é c s i á l l . l e v . H u n - 5 W é r F e r e n c z h e z a z u s z f a l u s i t i s z t - g a r i c a ) . V . ö. a t ú r ó c z i s z á m í t á s s a l , m e l y - t a r t ó 1672 f e b r . 21. ( O r s z . L e v . V e g y e s r ő l k é s ő b b l e s z s z ó .

Magyar Tört. Életr. 1887—8. 6

A W. K1R.0R8?. LEVÉLTÁR KÖNYVTÁR K