SPO R T M E N E D Z SE R I D Ö N TÉSEK
A fejlett gazdaságokban a sport az egyik leggyorsabban növekvő iparág. A professzionális sportolók által előállított „látványsportok, illetve a regenerálódni vágyó fogyasztó számára nyújtott rekreációs sport
szolgáltatások olyan gazdasági kérdéseket vetnek fel, amik a sport üzleti alapú átalakulása előtt Magyar- országon nem léteztek. Mivel az iparágban dolgozó menedzserek olyan szituációkkal találkoznak, amelyek más területen nem jelentkeznek, ezért ez az írás a sportipar rövid jellemzése után néhány jellegzetes sport
menedzseri probléma döntéselméleti vizsgálatának ismertetésére vállalkozik.
A sportipar szereplőit tevékenységük jellege szerint két nagy csoportba oszthatjuk. (1. ábra) Az ún. termelő szektort alkotó professzionális csapatok, egyéni sportolók, edzők, fitness és egyéb Sportklubok állítják elő a gazdasági tranzakció tárgyaként szolgáló látványosságot vagy sportolási lehetőséget. A ún.
támogató szektorba tartozó szervezetek, vállalatok nem vesznek közvetlenül részt a termék-előállításban, de az iparág működésében fontos szerepet töltenek be.
A támogató szektor legfontosabb résztvevői:
• Adminisztratív szervezetek, szövetségek (bajnoksá
gokat szervező ligák, olimpiai bizottságok, amatőr és iskolai sportszövetségek).
• Sportfelszerelést termelő, illetve kereskedelmi vál
lalatok.
• Sportlétesítmények (stadionok, a rekreációs sport létesítményei).
• Média (rádió, tv, sportcsatornák, internet, írott saj
tó, szaklapok).
• Sportmenedzsment vállalkozások (eseményszerve
ző cégek, játékosok érdekvédelmét szolgáló szerve
zetek).
• Állami sportszervezetek.
Magyarországon a sport gazdasági teljesítmé
nyének mérésére még nem alakult ki korszerű sta
tisztikai módszer, ezért az iparág méretének il
lusztrálására lássuk a professzionális sport őshazá
jának adatait.1 Az ezredforduló előtt az Egyesült Álla
mok sportiparát az ország 11. legnagyobb iparágának értékelték, s a GDP mintájára kidolgozott mérőszám szerint az USA sportja 212 milliárd dollárnyi terméket és szolgáltatást állított elő 1997-ben2.
G D S P (G ro ss D o m e stic S p o r ts P ro d u ct)
= P S C + G S I + G S P + N S E + E N B
• Személyes sportfogyasztás (Personal Sport Con
sumption).
• Bruttó sport beruházás (Gross Sport Investment).
• Kormányzati sportvásárlások (Government Sport Purchases).
• Nettó sport export (Net Sport Exports).
• Sporton kívüli vállalkozások kiadásai (Expendi
tures of Nonsport Businesses).
Sportgazdaságtani kutatások
A sportgazdaságtan a sportjavak és szolgáltatások előállítása, illetve cseréje közben felmerülő döntési al
ternatívákkal, a döntések környezetével és következ
ményeivel foglalkozik. Az elemzés szintje szerint a vizsgálatok irányulhatnak mikro-, mező- és makro
szintre, melyek közül az első kettő érinti a cikkben elemzett kérdéseket. (Makrogazdaságtani téma az olimpia rendezésének vitája.)
VEZETÉSTUDOMÁNY
XXXIV. é v f. 2003. 06. s z á m 2 5
l. ábra A sportiparág modellje
Első támogató szektor Adminisztratív szervezetek, ligák,
szövetségek
Ötödik tám ogató szektor Sportmenedzser irodák, (esemény
marketing, érdekképviseletek finanszírozási tanácsadók
A sporttermelő szektor profi és amatőr csapatok, egyetemi és iskolai sportszakosz tályok,
sport- és fitness klubok, önálló sportolók, edzők, egyéb események és szolgáltató sok előállítói.
Második támogató szektor Sportszergyártók, nagy- és
kiskereskedelmi cégek
Forrás: Li, Hofacre, Mahony alapján
A mikrogazdasági kérdések megválaszolásának el
engedhetetlen feltétele, hogy a sporttermelők magatar
tásáról megfelelő célhipotéziseket állítsunk fel. A leg
általánosabb feltételezés átveszi a klasszikus közgaz
daságtan profitmaximalizálási motívumát, míg az ár
nyaltabb elméletek ezt puhítva próbálnak sportsajátos tényezőket is figyelembe venni. Mivel a játéksikerre, a győzelmek számának maximalizálására való törekvés az egyedi sporttermelők természetes célkitűzése, a sportgazdaságtani kutatások egyik legérdekesebb területe a gazdasági és sportszakmai siker kapcsolata.
Míg egyes empirikus kutatások szerint az amerikai profi jégkorongliga (NHL) csapatainak gazdálkodói magatartása jól leírható a maximális nyereségre való törekvés hipotézisével, az angol labdarúgó ligát ele
mezve Szymanski arra következtetésre jutott, hogy nincs szisztematikus kapcsolat a profit és a sportteljesítmény között.3 A modem vállalatelmélet által feltételezett alternatív célok (maximalizálás he
lyett kielégítés, profit helyett növekedés vagy bevétel
maximalizálás...) szintén megjelennek a sportterme
lők céljának elemzésekor, s ezek Szymanski tanul
mánya szerint jó előrejelzést adnak a sportteljesít
ményre (69 angol labdarúgó klub működésének empirikus elemzése alapján 82%-ban magyarázza a
bajnokságban elfoglalt pozíciót a csapat bevételeinek nagysága).
A mezoszintű kutatásokhoz vezet az a felismerés, hogy a sportban abszurd a kizárólagos nyereségre tö
rekvés, hiszen a monopolhelyzetbe kerülő sportoló el
lenfél nélkül képtelen újabb terméket, vagyis mérkő
zést előállítani. A mezoszintű elemzések tárgya a liga, amely az egyes bajnokságokban induló csapatok közös szervezeteként működik. A mezo-sportgazdaságtan ezért úgy módosítja a célhipotézist, hogy a ligán belül kell az összes nyereség összegét úgy maximalizálni, hogy az minden termelő számára elegendő profitot je
lentsen a fennmaradáshoz.
A ligák az iparági önszabályozás legfontosabb szer
vezeteiként a következő feladatok végrehajtását se
gítik elő:
• Az egyes csapatok piaci pozícióinak növelése kollek
tív tárgyalásokkal és a megszerzett erőforrások disztribúciójával (pl. közvetítési jogok értékesítése).
• A versenyzők közötti verseny egyensúlyának fenn
tartása, az erőforrások allokációjával (játékosok adminisztratív elosztása a klubok között).
• A versenyek bizonytalan kimenetelének biztosítása a versenyrendszer szabályozásával (play-off).
VEZETÉSTUDOMÁNY
2 6 XXXIV. ÉVF. 2003. 06. sz á m
A sportiparág önszabályozása
Az Egyesült Államok hagyományos nagy ligái (Major League) több évtizedes működésük alatt ki
fejlesztették azokat az adminisztratív eszközöket, ame
lyek a fenti célok megvalósulását a leghatékonyabban támogatják. A ligák legfontosabb szabályai a rivális ligák versenykihívásaira, a ligatagok együttműködésé
re és a játékosok szervezeteivel való kapcsolattartásra irányulnak.4 Mivel a következőkben ismertetett sport- menedzsert döntések a játékosok szerződtetését, illetve cseréjét érintik, nézzük, miként korlátozzák a ligák a munkaerőpiacot.
A sport munkaerőpiacán a következő megoldandó problémák léteznek:
• Az alkalmazott munka mennyisége: hány játékos szerződtetése optimális, ha figyelembe vesszük, hogy az újabb játékosok leigazolására érvényes a csökkenő hozadék elve? Mivel az egyes csapatok által felhasznált munkamennyiség optimuma nem vezet a liga optimumához, a ligák szabályozzák az alkalmazható játékosok számának maximumát.
• Jövedelmek szabályozása, eloszlása: Mióta a legendás baseball játékos, Babe Ruth éves keresete meghaladta az USA elnökének fizetését (1931), ez a kérdés a sportgazdaságtan leggyakrabban vitatott területe (Ruth a legenda szerint azzal védekezett, hogy neki sokkal jobb szezonja volt, mint Hoover elnöknek). Míg a ligákban az 1960-as évekig a játékosok bevételei a termelési érték 15-50%-át érték el, addig a 70-es évektől a fizetések eszkalá
ciója következett be.
• Transzferkifizetések: A professzionális sport több évtizedes gyakorlatában kialakult a lejárt szerző
désű sportolók átigazolásakor fizetett díj intéz
ménye, ami ellentétes a többi iparágra vonatkozó jogi szabályozással. Ennek alapja az amerikai base
ball liga által kapott kivételes státusz az antitröszt törvények alól, ami jogilag 1922-től 1998-ig le
hetővé tette a klubok számára a lejárt szerződésű sportolók pénzért való értékesítését.
• Játékosok elosztása: a hagyományos ligák franchi- se-rendszerben működnek, ahol az egyes csapatok döntési kompetenciája a játékosok szerződtetése. A ligák a versenyfeltételek kiegyenlítése miatt szabá
lyozzák a piacra kerülő játékosok számát és a szer
ződések kötésének módját is. Az újabb ligák (pl. az amerikai profi labdarúgó liga, MLS) szindikátusként minden játékos szerződtetését maguk végzik, és a liga maximális profitját szem előtt tartva adminiszt
ratív eszközökkel osztják el a játékosokat.
VEZETÉSTUDOMÁNY
Mivel a sportolók szaktudása nehezen konvertál
ható, a legtöbb sportliga bizonyos fokú monopszoni- kus hatalommal rendelkezik. Különösen erősen jelent
kezik az alkupozíció azokban a ligákban, amelyek ki
ugróan magas színvonaluk miatt globálisan is egyetlen vásárlóként jelentkeznek (NBA, NFL, NHL, MLB). A munkaerőpiac szabályozása ezekben a bajnokságok
ban olyan intézmények kialakulásához vezetett, ame
lyek áttekintése a sportmenedzseri döntések megérté
séhez elengedhetetlen. A legfontosabb intézmények a következők:
• Tartalékzáradék (reserve clause): Az MLB által 1879-ben bevezetett szabályozás a lejárt szerző
désű baseball játékosok számára nem engedte a szabad csapatválasztást. Bár az USA-ban 1922 és 1998 között létezett a baseball mint iparág kivételes státusza, az 1970-es évektől fokozatosan egyre több liga vezette be a szabad ügynökség (free agency) kategóriáját. A szabad ügynök fogalma lehetővé tette a játékosoknak, hogy szerződésük lejártával ingyen igazolhassanak más klubba, ami a sportolók alkupozíciójának erősödését, közvetve pedig a fize
tések eszkalációját eredményezte. Európában a hí
res Bosman-ügy eredményeképp 1995-től valósult meg a szabad átigazolás, s Amerikához hasonlóan a professzionális labdarúgás szerződési hátterében hatalmas változásokat okozott. A magyar gyakorlat a szerződés időtartamára az ún. játékjog fogalmát vezette be, amelynek használati jogát a játékos a csapatára ruház át.5
• Draft: A ligák által alkalmazott klasszikus draft lé
nyege, hogy az új idényre a megelőző szezon leg
gyengébben szereplő csapata választhat elsőként a börzére kerülő játékosok közül. Az általában több- fordulós drafton a csapatok a fordított erősorrend szerint szerződtethetnek játékosokat, s ez az eredeti cél értelmében a játékerő egyenletes allokációját, vagyis a verseny egyensúlyát okozza.6
Az 1970-es évektől kezdve a draft intézményét több sportgazdaságtani kutatás vizsgálta, s ezek megállapították, hogy az eltérő piaci lehetőségek miatt az eredeti célkitűzések nem teljesülnek. Mi
vel a ligák nem tiltják a draftlehetőségekkel való egymás közötti kereskedést, a Coase-tétel értelmé
ben a kölcsönösen előnyös csereügyletek megva
lósulnak, s a játékerő egyenletes eloszlása nem jön létre.
• Fizetési sapka (salaiy cap): A z iparág stabilitását és a versenyegyensúly megtartását segíti elő az elsőként az NBA-ben 1983-ban bevezetett fizetési sapka intézménye, amely garantálja, hogy a csapa
XXXIV. ÉVF. 2003. 06. SZÁM 2 7
tok bevételeik 53%-át fordítják a játékosok fizeté
sére. A ligatülajdonosok és a játékos-szakszerve
zetek közötti kollektív szerződéseknek a fizetési sapka az egyik legkényesebb pontja, s a körülötte folyó vita több bajnokság elmaradását is eredmé
nyezte (1994-95-ben az MLB baseball játékosai sztrájkoltak, 1999-ben pedig az NBA tulajdonosai nem indították el a szezont, azaz űn. „lockout”-ot hirdettek). A fizetési sapka alóli kibújás lehetőségét teremti meg a „Bird-szabály”, amely lehetővé teszi a lejárt szerződésű, de korábbi csapatukban maradó játékosok megtartását, a fizetési sapkán felüli ösz- szegek kifizetésével.
Normatív döntéselmélet: játékosok szerződtetése
A neoklasszikus gazdaságtan feltevése szerint a vállalatok maximalizáló magatartást folytatnak, s a profitmaximalizálás feltétele, hogy a határköltségek egyenlőek legyenek a határbevételekkel (MC = MR).
A professzionális sportban egy játékos szerződtetését akkor tekinthetjük racionálisnak, ha az érte fizetett összeg (bér) nem haladja meg a játékos határtermék- bevételét (MRP, marginal revenue product). A nor
matív döntéselmélet tehát azt a feladatot adja a sport- menedzsereknek, hogy becsüljék meg az egyes játéko
sok határtermék-bevételét, s azt hasonlítsák össze a költségekkel. A sportgazdaságtani kutatások több becslési eljárást fejlesztettek ki az MRP becslésére, s ezek az alábbi lépéseket tartalmazzák:
• Az egyéni teljesítmény és a csapat sikere közötti kapcsolat meghatározása.
• A csapat sikere és bevétele közötti kapcsolat szám
szerűsítése.
• A határtermék-bevétel meghatározása a csapat tel
jesítménykategóriáinak függvényében.
• Az egyes játékosok határtermék-bevételének meg
határozása az egyes teljesítménykategóriák sze
rint.7
Habár az MRP becslése bonyolult folyamat, azok
ban a sportágakban, ahol a teljesítmény statisztikai mutatókkal jól leírható, széles körűen alkalmazott módszer. A kosárlabdázók teljesítményét mérő statisztikai mutatókból B én i és Brook készített olyan modellt, ami lehetővé teszi az egyes játékelemek és a csapat sikere közötti összefüggés vizsgálatát, s azt találták, hogy azok 93%-ban megmagyarázzák a csa
pat teljesítményét.* Az empirikus vizsgálatok szerint a csapat bevétele a játékteljesítmény mellett a stadion minőségétől és a helyi piac jellegzetességeitől függ, de
ezek hatása messze elmarad a győzelmek dollárra váltható értékétől.
Berri és Brook a normatív döntéselmélet által előírt optimális döntések megvalósulását vizsgálták az NBA játékoscseréit elemezve.9 Kutatásukban megállapítot
ták, hogy mindössze a cserék 18%-a volt Pareto-opti
mális, vagyis 82%-ban legalább az egyik csapat hely
zete romlott! (Bár a csapatsportok klasszikus példái a zéró-összegű játékoknak, a játékoscsere olyan önkéntes tranzakció, amely racionális döntéshozókat véve csak Pareto-optimalitást feltételezve kellene, hogy létre
jöjjön). Meghökkentő eredményeiket elemezve Berri és Brook arra a következtetésre jutott, hogy a sportme
nedzserek szuboptimálisan használják fel a rendelke
zésre álló információkat, s döntéseik még aggregált szinten sem közelítik meg a racionalitás követelményét.
Leíró döntéselmélet:
elsüllyedt költségek a sportban
James March szerint a döntési folyamatok megfi
gyeléséből származó adatokból kikövetkeztethető, hogy a szervezetek maximalizáló vagy kielégítő megoldást hozó döntési szabályokat alkalmaznak-e.10 Amennyi
ben elfogadjuk az előbb ismertetett MRP becslések ér
vényességét, akkor el kell ismernünk, hogy a döntésho
zók képtelenek hasznosságuk maximalizálására, s a normatív döntéselmélet megállapításaival nem egyező gazdasági viselkedés megértéséhez szükség van a tény
leges döntési folyamatok elemzésére is.
A leíró döntéselmélet elfogadja a kielégítő dönté
sek létét, s a „kell” helyett a „van”, tehát a valódi dön
tési mechanizmus vizsgálatára fekteti a hangsúlyt. A leíró döntéselmélet központi kategóriája a korlátozott racionalitás, melynek elmélete a következő alaptéte
leken nyugszik11:
• az alternatívák szekvenciális kezelése,
• heurisztikák alkalmazása,
• kielégítésre törekvés.
A leíró döntéselmélet módszereinek alkalmazása a sportban segítheti a menedzsereket a kockázatos döntések megértéséhez, s ezáltal hozzájárulhat a dön
tések fejlesztéséhez. Az alábbiakban az elsüllyedt költ
ségek (sunk cost) figyelembevételéből adódó döntés- hozatali csapda sportbeli jelenlétét vizsgáló kutatá
sokat ismertetem.
Az elsüllyedt költség effektus olyan irracionális tendencia, amely a már korábban sikertelennek bizo
nyuló beruházásba való újabb befektetést okoz. A sport-
VEZETÉSTUDOMÁNY
2 8 XXXIV. É V F . 2003. 06. s z á m
ban, mint más iparágban is megfigyelhető, hogy a menedzserek óriási energiákat ölnek bele olyan alkal
mazottak teljesítményének javításába, akikről kiderült, fel sem kellett volna venni.12
A menedzserek tudják, hogy jelenlegi döntéseiknél nem szabadna korábbi döntéseiket figyelembe venni, de mégsem tudnak megszabadulni az irracionális elkö
teleződéstől.
A döntéselméleti irodalom az elsüllyedt költségek csapdáját az alábbiakkal magyarázza13:
• a döntéshozók nem akarnak pazarlónak tűnni sem mások, sem maguk előtt,
• önigazolás, az emberek nem hajlandóak beismerni, hogy hibáztak,
• a Tversky és Kahnemann nevéhez fűződő lehető
ségelmélet szerint a döntések kimenetele függ a megfogalmazástól, s a döntéshozók másként keze
lik a nyereséget, mint a veszteséget14,
• az evolúciós magyarázat szerint az emberek a túl
élés miatt érzékenyebbek a negatív kimenetelekkel szemben, mert a túléléshez az fontosabb a nye
reségeknél.
A sportban 1995-ben Staw és Hoang vizsgálta első
ként az elsüllyedt költségek csapdáját. Vizsgálatukban az NBA draftsorrendjét tekintették a játékosok megszer
zése érdekében befektetett energiának, és azt vizsgálták, hogy a játékosok pályafutása során hatással van-e ez a költség a karrier alakulására.15 A kutatás a döntéselmé
letben számos újdonságot hordozott, hiszen a korábbi kísérletek főleg laboratóriumi kísérletek közötti, nem konkrét gazdasági döntéseket vizsgáltak16.
Staw és Hoang kimutatták, hogy a drafton előkelő helyen elkelt játékosok későbbi teljesítményüktől füg
getlenül sokat szerepelnek, s a ligán belüli „túlélésre”
is nagyobb az esélyük. Camerer és Weber 1999-ben újabb statisztikai elemzések alapján megállapították, hogy az elköteleződés eszkalációja valóban fennáll, de az erőssége gyengébb. Következtetésükben kiemelték, hogy a sportklubok menedzsmentje csak néhány felső vezetőből áll, tehát nincs lehetőség a későbbi döntések másra való átruházásával kikerülni az elsüllyedt költségek csapdáját.
Az elsüllyedt költségek mellett a következő jellegzetes csapdák leselkednek a sportmenedzserekre:
• megerősítő bizonyítékok keresése: a döntéshozó csak az előnyben részesített megoldás mellett szóló információkat veszi figyelembe,
• túlzott önbizalom: különösen a korábban sikeres emberek hajlamosak becsléseik pontosságának túlértékelésére,
• felidézhetőség: a memóriából könnyen előhívható események túlzottan befolyásolják a döntést,
• status quo: a meglévő helyzet preferálása, akkor is, amikor van jobb lehetőség.
Mivel a fenti csapdák sportbeli előfordulása még nem kutatott téma, a heurisztikákból adódó szisz- tematikus torzításokat leíró döntéselmélet rengeteg homályos területet világíthat meg a sportmenedzserek előtt.
Konklúzió
A sportiparág szereplői világos célokat követve, könnyen elérhető információk birtokában sem dönte
nek racionálisan. Az ismert kutatások szerint a sport- menedzserek még a friedman-i „mintha-racionalitás”
követelményét sem elégítik ki, s döntéseik során a szuboptimális kimenetelek mellett a döntéshozatal csapdáiba is gyakran beleesnek. Egy olyan iparágban, ami a teljesítmény kultuszából nőtt ki, ez az eredmény lehangoló, de bízzunk abban, hogy a sport területén végzett döntéselméleti kutatások hozzájárulnak a pályán kívüli teljesítmény javulásához.
Felhasznált irodalom
B e r r i , D a v i d J . - B r o o k , S t a c e y L . (1999): Trading Players in the N ational B asketball A ssociation: For B etter or Worse, in: Sport E conom ics (C urrent R esearch) Praeger;
W estport, C onnecticut
C a m e r e r , C o l i n F. - W e b e r , R o b e r t o A . (1999): The eco
nom etrics and behavioral econom ics o f escalation of com m itm ent: a re-exam ination o f Staw and H o a n g ’s N BA data, Journal o f E conom ic B ehavior & O rga
nization, Vol. 39, p. 59-82.
D é n e s F e r e n c - M i s o v i t z T i b o r (1994): B evezetés a sport
ökonóm iába. V ezetéstudom ány, 3. szám
H a m m o n d , J o h n S . - K e e n e y , R a l p h L . - R a i f f a . H o w a r d
(1999): A döntéshozatal rejtett csapdái. H arvard Bu
siness m anager 3.sz.
H e i n e m a n n , K l a u s (1989): A sportgazdaságtan elem ei a N ém et S zö v etség i K ö ztársaság b an . A T estn ev e lési Főiskolai K özlem ényei, 3.
G i l o v i c h , T h o m a s - V a l l o n é , R o b e r t - T v e r s k y , A m o s (1985):
The H ot Hand in Basketball: O n the M isperception o f Random Sequences. C ognitive Psychology, 17, p. 295- 314.
K a r l s s o n , N i k l a s - J u l i u s s o n , A s g e i r - G r a n k v i s t , G u n n e -
G a r l i n g , T o m m y (2002): Im pact o f decision goal on escalation. A cta Psychologica, Vol. I l l , Issue 3, p. 309- 322.
L i , M i n g - H o f a c r e , S u s a n - M a h o n y , D a n (2001):
Econom ics o f Sport. Fitness Inform ation Technology, M organtow n
VEZETÉSTUDOMÁNY
XXXIV. é v f. 2003 06. szá m 2 9
M a r c h , J a m e s (2000): B evezetés a döntéshozatalba. Panem , Budapest
M é r ő L á s z l ó (1996): M indenki m ásképp egyform a. Ter- cium . B udapest
N a g y J ó z s e f (2002): Szegények a gazdagok is: H elyzetkép a m ag y ar sp o rt g azd aság i állap o táró l. M ag y ar S porttudom ányi Szem le, 3-4.
Z o l t a y n é P a p r i k a Z i t a (2002): D öntéselm élet. A linea, B udapest
S á r k ö z y T a m á s (2002): A sporttörvény m agyarázata. HVG- O RA C , Budapest
W hy D raft O rder A ffects Playing Tim e and Survival in P ro fessio n al B ask etb all. A d m in istrativ e S cience Q uarterly, 40, p. 474-494.
S z y m a n s k i , S t e f a n (1999): W hy is M anchester U nited so Succesfull? V ezetéstudom ány, 7-8. szám
L á b je g y z e te k
1 A m agyar sport gazdasági állapotáról Id. N agy József (2002)
2 Li, H ofacre, M ahony 104. o.
3 H einem ann. Szym anski 4 D énes, M isovitz
5 A játékjog olyan személyhez kötött vagyoni értékű jog, amely a hivatásos sportoló sporttevékenységéhez fűződő fizikai és szellemi képességeinek összességét fejezi ki.
(Sárközy 127. o.)
6 A draft modern változatában, az ún. „lottószisztéma”
alkalmazásakor a gyengébb csapatok csak nagyobb valószínűséggel választhatnak az erős klubok előtt 7 Scully vizsgálata szerint az MLB-ben a csapat bevétele
minden egyes győztes mérkőzés eredményeképp 196 000 dollárral nő.(Li, Hofacre, Mahony 147. o.)
8 Berry 138. o. (A magyar kosárlabdában elterjedt “IBM”- mutató hasonló funkciót tölthet be az MRP becslésekor) 9 A vizsgálatban szigorúan játékos-játékos csere szerepelt,
kizárva azokat a tranzakciókat, amelyekben pénz vagy draftjog is szerepelt
10 March 31.0.
11 Zoltayné Paprika Zita 87. o.
12 Hammond, Keeney, Raiffa
13 Karlsson, Juliusson, Grankvist, Garling 310. o.
14 Zoltayné Paprika Zita 97.-203. o.
15 A draftsorrend fontosságát mutatja, hogy a Portland 1984-ben Sam Bowie-t választotta Michael Jordan helyett
16 Például Shubik híres dollárárverése (ld. Mérő)
VEZETÉSTUDOMÁNY
3 0 XXXIV. ÉVF. 2003. 06. SZÁM
