Gyümölcsneveinkhez V.
tövisescitrom J. Poncirus trifoliata (P. 463). Észak-Kína és Japán citromfája. Nálunk is megél a sza- badban, ez az egyetlen télálló, fagytűrő citromféle.
Az 1966-tól adatolható terminus: tövises citrom (MNöv. 193). A névadási szemlélet háttere a növény számos ágas-bogas, tövises vesszője. Kemény, merev ágait 6–10 cm-es tüskék borítják, gyakran készítenek a tövisescitromból áthatolhatatlan sövényt. Hasonneve a hosszútövisű narancs (GyÉ. 257).
Társneve a vadcitrom (P. 255; R. 1966: ua. [MNöv. 199]), az önmagáért beszélő télálló cit- rom és a háromlevelű citrom (www.mimi.hu). Az utóbbi terminus faji jelzője a latin szaknyelvi fajnév megfelelője, a trifoliata ugyancsak a hármasával ülő levelekre utal. Szintén ez az alapja számos nyelvben használatos megfelelőjének; vö. ang. trifoliate orange (W.), ném. dreiblättrige Orange, azaz ’háromlevelű narancs’, cs. citronečník trojlistý, le. poncyria trójlistkowa, szln. trilistni citronovec (EL.), azaz ’háromlevelű citrom’. Ném. Bitterorange (uo.) és ang. bitter orange (W.), vagyis ’keserűnarancs’ nevének alapja az élvezhetetlen gyümölcs íze. További idegen nyelvi neve az ang. hardy orange (uo.), jap. karatachi, kor. taengdzanamu (EL.).
A binominális latin szaknyelvi elnevezésben a Poncirus nemzetség elnevezése a fr. poncire (uo.) szóból származik, amely a 14. századtól adatolható növénynév. Dél-Franciaország román nyel- véből való, az óokcitán ponsiri ’citromfajta’ névre vezethető vissza, a végső forrás a késő latin pomum citreum, pomum cereum ’Citrus medica’. Megvan a spanyolban is: poncil, poncidre ’ua.’
(http://dictionary.sensagent.com).
A télálló mandarin (T.) a Poncirus trifoliata × Citrus reticulata, a vadcitrom és a manda- rin keresztezéséből előállított hibrid. A télálló narancs, ang. Norton Webbery (uo.) a Poncirus trifoliata × Citrus sinensis, a vadcitrom és a narancs keresztezése. Mindkét fajtának kiemelkedő a fagytűrése.
banán-passiógyümölcs J. Passiflora mollissima (P. 448). Az Andokban honos, trópusi és szubtrópusi területeken termesztett faj. A nagy bogyók aromás, édeskésen savanyú magköpenyeit a magokkal együtt fogyasztják.
A banán-passiógyümölcs elnevezés az ang. banana passionfruit ’ua.’ (EL.) vagy a ném.
Bananenpassionsfrucht ’ua.’ (W.) tükörfordítása. Hasonneve a banánalakú passiógyümölcs (T.). Az angolban nevezik még pink banana passionfruit és banana passionflower (ZP.), azaz ’rózsaszínű banán-passiógyümölcs’ és ’banán-passióvirág’ néven is.
Termései megnyúlt alakúak, kis banánra hasonlítanak, ez az alapja ehető banán (P. 203) és futóbanán (T.) társnevének. A futóbanán összetétel előtagjánál a névadási szemlélet háttere e kúszó- növény számos hosszú indája. Szintén a banán nevével alkotott cs. mučenka banánová, sp. granadilla de guineo (LH.), bananadilla (ZP.), valamint Hawaii szigetén a növény banana pōka (EL.) elneve- zése, utóbbi esetében a pōka utótag a kötélhez, zsineghez hasonló indákra utal. További társneve a kuruba (W.), a sp. curuba ’ua.’ (GRIN.) átvétele a szókezdő mássalhangzó cseréjével. A spanyol név más nyelvbe is átkerült; vö. sv. kuruba (uo.), fr. curuba (EL.), holl. curuba, szlk. kuruba ’ua.’ (LH.).
A ’nagyon puha’ jelentésű latin szaknyelvi mollissima fajnév a lat. mollis szó szuperlatívusza, a növény puha levelére utal or. страстоцвет мягчайший (uo.) és ném. weichste Passionsblume (GRIN.), azaz ’legpuhább passióvirág’, illetve ang. softleaf passion flower (EL.), vagyis ’lágy levelű passióvirág’ jelentésű elnevezése is. Spanyol neve Kolumbiában curuba de Castilla, Ecuadorban tacso de Castilla (GRIN.), Venezuelában tacso amarillo (W.).
A passiógyümölcs utótag újabb magyar szakkifejezés (1987: Velich I.: A déligyümölcsökről;
1998: P. 98) a legismertebb fajra, a Passiflora edulisra, illetve ehető termésére vonatkozik. A ter- minus a ném. Passionsfrucht ’ua.’ (T.) vagy az ang. passionfruit ’ua.’ (W.) részfordításaként került a magyarba. Szó szerinti megfelelője a fi. passiohedelmä, fr. fruit de la passion, holl. passievrucht, ol. frutto della passione ’ua.’ (uo.). Ez a trópusi faj más néven marakuja vagy ehető golgotavirág (P. 448), előbbi az ang. maracuja (EL.) átvétele; vö. még sp. maracuya, port. maracujá, ném. Mara- cuja ’ua.’ (uo.). Az ehető golgotavirág pedig az ang. edible granadille ’ua.’ (W.) fordítása. A latin szaknyelvi edulis fajnév ugyancsak ’ehető’ jelentésű.
A Passióvirág ’Passiflora’ nemzetség mintegy 50 fajának ehetőek a termései. A magokat húsos réteg veszi körül – ez a termés ehető része. A passióvirág (R. 1664: passiovirág [Posoni kert 99]) részfordítással a lat. flos passionis ’ua.’ mintájára jött létre, akár a ném. Passionsblume ’ua.’ (Boerner 377). Más nyelvben is használatos szó szerinti megfelelője; vö. ang. passion flower, fr. fleur de la passion, sp. flor de la pasión, ol. fiore della passione, holl. passiebloem, sv. passionsblommor ’ua.’ (W.).
A golgotavirág a latin szaknyelvi Passiflora ’ua.’ értelem szerinti megfelelője. A Golgota an- nak a hegynek a neve, amelyen Máté és Lukács evangéliuma szerint Krisztust keresztre feszítették.
A gyümölcstermő golgotavirág soha nem élt bibliai tájakon, de az amerikai őserdők növénye mégis az ősi dráma szimbóluma lett. Hitbuzgó szerzetesek figyeltek fel a virág különleges szerkezetére.
Lippaynál 1664-ben szerepel kínszenvedés virága, granadilla (Posoni kert) neve is. Benkő József 1781-ben, Szebenben megjelent „Téli bokréta” című gyászbeszédében szenvedés virága, amely
„nevezetes a’ virágbéli tagostkákról, mellyek úgy tünnek, mintha Krisztus szenvedésinek öldöklö eszközeit [...] kiábrázolnák”. Kováts Mihálynál is szenvedésvirág (1845: Műsz.). 1806-ban, Kultsár
„Hazai Tudomány”-ában bukkan fel a Passiflora golgotavirág neve, 1807-ben (MFűvK. 214), majd 1847-ben Bugát Pál „Természettudományi Szóhalmaz” című művében golgota. 1896-ban golgota- virág (TermtudKözl.). Kassai József „Származtató’ ’s gyökerésző magyar–diák szó-könyv” (Pest, 1833–36) című szótárában kín-virág, 1894-ben passzióvirág (PallasLex.). 1925-ben Jávorka Sándor említi Krisztus kínszenvedése (MF.) nevét is, a ném. Leiden Christi, N. Kristileidn ’ua.’ (RáczNöv.
294) tükörszavát.
kagylóalma J. Passiflora maliformis (P. 131). Közép- és Dél-Amerika északi részén őshonos fásodó szárú kúszónövény. Gömbölyded gyümölcsét általában nyersen fogyasztják, vagy italok ízesítésére használják.
A termés igen kemény héjára utal a szaknyelvi kagylóalma elnevezés. Az ang. conch apple
’ua.’ (EL.) tükörfordítása. Mivel héja keményebb, mint a legtöbb rokon passiógyümölcs fajé, hasz- nálatos az angolban conch nut (uo.; R. 1844: Flannigan–Lanaghan), azaz ’kagylódió’, hard-shelled passionfruit (www.issg.org), vagyis ’keményhéjú passiógyümölcs’, a törökben kabuklu elma (W.), azaz ’kérges alma’, a franciában coque en fer (uo.), tehát ’vashéj’ elnevezése is.
Az összetétel -alma utótagja pedig a gyümölcs formájára utal. A latin szaknyelvi maliformis fajnév ’almalakú’ jelentésű (< lat. malum ’alma’ és -formis ’formájú’), ugyancsak az ehető termés az alapja. Linné adta a növénynek 1753-ban (Species plantarum II: 956). Szintén az alma nevével alkotott or. cтрастоцвет яблоковидный, hv. školjkasta jabuka (W.), fr. pomme calebasse, ang.
apple-fruited granadilla (EL.; R. 1816: apple-fruited passionflower [Br. 94], 1827: apple-fruited granadilla [Loudon 1827: 782]), fr. passiflore en forme de pomme (www.issg.org), pommier liane de la guadeloupe (ZP.), ném. Apfel-Grenadille és sv. äppelgrenadill (GRIN.) elnevezése.
A Passiflora maliformis gyümölcsének édes ízére utal ang. sweet calabash (EL.; R. 1894:
Report of the Secretary of Agriculture by USDA), valamint sweet cup (uo.; R. 1911: Bulletin by U. S. Bureau of Plant Industry, Queensland), hv. slatki kalabaš (W.), azaz ’édes csésze’ és ’édes lopó- tök’, valamint tör. tatlı kupa, illetve tatlı su kabağı (uo.), vagyis ’édes szívek’, illetve ’édes sütőtök’
elnevezése.
Lila héjára utal ’vad lila passiógyümölcs’ jelentésű ang. wild purple passionfruit, tör. yabani mor çarkıfelek és hv. divlja purpurna pasijonka (W.) elnevezése. A spanyolból átvett neve az or. чулюпа (uo.); vö. kolumbiai sp. chulupa ’ua.’ (www.tropicos.org). További elnevezése az or.
пассифлора йыхыш пушингы (W.), fr. liane à agoutis, port. maracujá de osso, maracujá maçã és a sp. granadilla de mono, calabacito de Indio, ceibey cimarrón, granadilla de hueso, granadilla de mano, granadilla de piedra, parcha, parcha cimarrona (EL.), guerito (PN.).
balátafa J. Manilkara bidentata (P. 425). Dél-Amerika trópusi területein és Közép-Amerikában ős- honos. Kettős jelentősége van, egyrészt tejnedvet (latex) adó, másrészt gyümölcstermő növény.
A név (R. 1966: baláta-fa [MNöv. 26]) a ném. Balatabaum ’ua.’ (G. 366) vagy az ang. balata- tree ’ua.’ (W.) részfordítása. Az előtag nemzetközi szó; vö. sv. balata (GRIN.), fr., port., sp. balata, fr. balata franc, balata rouge ’ua.’ (EL.). Trópusi keményfa, a balatagumit e fa nedvéből állítják elő, erre utal fr. balata gomme (uo.) neve is. A balata megvan a korábbi latin szaknyelvi Mimusops balata binómen fajnevében is.
A mai Manilkara nemzetségnév a malayalam manil-kara ’Manilkara kauki’ (W.) névből szár- mazik. A balátafa ang. cow-tree (W.), azaz ’tehénfa’, beefwood (www.memidex.com), vagyis ’mar- hahús-fa’ nevének esetében a névadás szemléleti háttere a fa fehér, tejszerű nedve, fr. bois de natte á feuilles de poirier (EL.) elnevezése ’sápadt körtelevelű fa’ jelentésű.
szíriai körte J. Pyrus syriaca (P. 473). A Rosaceae család tagja, a hűvösebb mediterrán hegyoldalak vad gyümölcsfája. Szíria, Palesztina, Libanon, Törökország, Irak, Irán, Jordánia és Ciprus területén fordul elő.
A faj ang. syrian pear (www.flowersinisrael.com) nevének tükörfordítása a szíriai körte elne- vezés. A franciában szintén poirier de Syrie (http://bomen-inventaris.irisnet.be), az oroszban груша сирийская (EL.), a lengyelben ugyancsak grusza syryjska (www.gniazdko.com) a neve. Málta szi- getén lanġas tal-vant (maltawildplants.com) néven ismert. (Az adatolást már az összefoglaló [W.]
forrással meg lehet adni, mert ezt a szócikket föltettem a Wikipediára.) A héber baka (uo.) név fordításaként a katolikus fordításokban is megjelenik. A latin szaknyelvi Pyrus syriaca binominális névben a nemzetségnév a körte lat. pyrus neve, a fajnév pedig a Szíria földrajzi név latin megfele- lője. A botanika rendszertanában a teljes Pyrus syriaca Boiss. terminus használatos, Pierre Edmond Boissier (1810–1885), a svájci botanikus, felfedező és matematikus volt a névadó.
indiai faalma J. Limonia acidissima (PAS. 58). Kínában, Indiában és Indokínában honos tüskés, lomhullató fa, gömbölyded gyümölcse ehető. Értékes gyógynövény.
A növény ang. Indian woodapple (EL.) nevének tükörfordítása. A faalma, illetve fásalma (KL.) utótag megfelelője megvan néhány európai nyelvben; vö. ném. Holzapfel, fr. pomme de bois, sv. trä äpple (uo.), or. деревянное яблоко ’ua.’ (EL.).
Társneve az elefánt-alma (PAS. 58), szintén tükörszó; vö. ang. elephant-apple ’ua.’ (W.). Meg van a növény szó szerinti megfelelője más nyelvekben is; vö. ném. Elefantenapfel (G. 342), holl. olifants appel (EL.), fr. pomme des éléphants, ol. pomo d’elefante, dán, norv. elefantæble, fi. elefantin omena, észt elevant õun, lett zilonis ābols, cs. slon jablko, szlk. jablko slonie, ro. măr elefant, blg. слон ябълка, tör. fil elma, gör. μήλο ελέφαντας ’ua.’ (KL.). Régebbi latin szaknyelvi Feronia elephantum nevében a faji terminus szintén az állatnév. A franciában használatos citronnier des éléphants (uo.), azaz ’elefántcitrom’ neve is.
Más állatnévvel is alkottak nevet ennek a növénynek, az ang. monkey fruit (W.) ’majom- gyümölcs’ jelentésű. Használatos az angolban curd fruit (uo.) elnevezése is. További idegen nyelvi neve a sp. thanaka, port. feronia, kath bael, fr. féronie de l’Inde, litv. bukavaĩsis citrìnmedis, le.
kawista (KL.). Hazájában számos néven jelölik, ilyen az oriya kaitha, kannada byalada hannu, telugu vellaga pandu, tamil vilam palam, bengáli koth bel, hindi kaitha, kath bel, gujarati kothu, szingaléz divul, marathi kavath, jávai kawis, kawista, szanszkrit surabhicchada, kapipriya, dadhi, puspapahala, dantasātha, phalasugandhika, cirapākī, karabhithū, kan tī, gandhapatra, grāhiphala, kasāyāmlaphala (MP. 347).
A latin szaknyelvi Limonia acidissima binómen fajneve a gyümölcshús ízére utal; a lat.
acidissimus ’különösen savanyú’ (< lat. acidus ’csípős, savanyú’) jelentésű. A Limonia nemzetség- név is ezzel kapcsolatos, a cirom neve a Linné előtti időkben Malus Limonia acida (Caspar Bauhin:
Pinax, 436) volt.
spanyoltamarind J. Vangueria madagascariensis (ENL.). Madagaszkáron fordul elő, ez az egyetlen Vangueria faj, amelyet finom gyümölcséért termesztésbe vontak. Az érett terméseket nyersen fo- gyasztják, a be nem érett bogyókat zöldségként megpárolják, vagy lekvárt főznek belőlük.
A Vangueria nemzetség egyik faját sem szótározta Priszter, Vörös Éva sem tárgyalja. Ennek
a fajnak spanyoltamarind neve az ang. spanish tamarind ’ua.’ (W.) tükörfordítása. Megvan szá- mos európai nyelvben; vö. sp. tamarindo español, holl. spaans tamarinde, dán, norv., sv. spanske tamarind, fi. espanjan tamarind, észt hispaania tamarind, lett spāņu tamarinda, le. hiszpański ta- maryndowca, cs. španělština tamarind, szlk. španielčina tamarínd, ro. tamarind spaniolă, blg.
испански тамаринд, tör. ispanyolca demirhindi ’ua.’ (KL.).
A spanyolban származásra utaló tamarindo africano, valamint voavanga (T.) neve is haszná- latos. Ez utóbbi más nyelvekben is megvan; vö. ném., ang. voavanga (uo.), fr. vavanguier, voavanga, port. vavangue, ol. voa vanga, or. вангерия (KL.). A latin szaknyelvi Vangueria genusnévvel együtt a Madagaszkár szigetén beszélt nyelv voa-vanguir ’spanyoltamarind’ (G. 675) szavából származ- nak. E faj honosságára, elterjedésére utal lat. madagascariensis fajneve is, valamint or. вангерия мадагаскарская, litv. madagaskarinė vanguerija (KL.) neve. A franciában tamarin doux (uo.), azaz
’édestamarind’ az elnevezése.
szilvamangó J. Bouea oppositifolia (P. 316). Termése gömbölyded, hosszúkás-tojásdad vagy hajlott répaalakú csonthéjas termés, amelynek vékony, gyengén fényes, sima a héja.
Az ang. plum mango (W.) vagy a ném. Pflaumenmango (KL.), azaz ’szilvamangó’ tükörfor- dítása. Nevének alapja az, hogy jellege mangószerű, ugyanabba a szömörcefélék családba (Ana- cardiaceae) tartozik, mint a mangó. Szó szerinti megfelelője még a fr. mangue de prune, sp. mango de ciruelo, port. manga de ameixa, ol. prugna mango, or. манго сливы, holl. pruim mango, dán blommemango, norv. plommemango, sv. plommon mango, fi. luumu mango, észt ploom mango, le.
śliwkowe mango, cs. švestka mango, szlk. slivka mango, ro. prune mango, blg. слива манго (uo.), vagyis ’szilvamangó’ elnevezés. A törökben rumendia, a lettben lekns mango; a litvánban pedig slyvinė gandarija, a görögben δαμάσκηνο μάνγκο (uo.), azaz ’szilvagandaria’, illetve ’barackmangó’.
Helyi neve a burmai meriam, mal. asam djanar, bandjar, kedjauw lepang, kundang rumania, rama- nia hutan, ramania pipit, rengas, tampusu, tolok burung, umpas (PN.).
A latin szaknyelvi oppositifolia fajnév átellenes állású leveleire utal. A korábbi latin szak- nyelvi Bouea microphylla faji jelzője kisebb levelére utal, ezzel különböztetik meg a gandariától, a Bouea macrophylla rokon fajtól.
kínai kajszi J. Prunus mume (P. 131). Hosszú életű, gömbölyded koronájú díszfa. Már a legkorábbi kí- nai forrásmunkák említik, gyümölcsét nagyra tartják. A leggyakoribb motívum használati tárgyakon, kelméken, művészeti alkotásokon.
A megkülönböztető kínai jelző a növény élőhelyére vonatkozik. Ugyan Japánba is átkerült, és ezért – helytelenül – japán baracknak, japán szilvának is hívják, kínai bennszülött, ma is él vadon, főleg Senhszi tartomány hegyvidékein. Származásra utaló hasonló jelzős összetétel az ang. chinese plum, japanese apricot, japanese plum (W.), fi. japaninaprikosi ’ua.’ (EL.). A kajszi név a magyar- ban először a 17. században bukkan fel; 1611-ben kayzín baraszk Szenczi Molnár szótárában, 1667-ben Lippay Posoni kertjében kaiszi baraszk, 1708-ban Pápai Páriz szótárában kajszin baratzk. A 19. szá- zadban az összetétel kajszi, kajszin előtagja önállósul. A gyümölcs kínai nevéből származik, amelyet a törökök közvetítettek balkáni úton. A kajszi szó végső forrása minden bizonnyal a perzsa.
A kínai kajszi latin szaknyelvi mume fajneve, a ro. és ném. Ume (EL.), ang. ume plum, umeboshi plum (W.) elnevezése a régi jap. mme (olv. mume), ume (uo.) név, vagy inkább a számos más nyelvbe is átkerült kí. mei, muəi (uo.) alapján használatos. Szép virágaira utal ang. japanese flowering apricot, flowering plum (uo.) neve, a fára használatos az angolban a winter plum (uo.) terminus is. A koreaiban maesil, a kínaiban méi, méizi (uo.), mej-hua (T.), a vietnamiban mai, mo (EL.) a neve. Sok régi, egyszerű és telt virágú fajtája van, ezeket Kínában sokféleképpen hívják, például a csüngő ágú csao suj, azaz ’vízben tükröződő’, sötétpiros szirmokkal a tusszin mej vagy a ritka mo mej (T.).
szandolfa J. Sandoricum koetjape (P. 491). A Meliaceae (imafüzérfa-félék) családba tartozik. A Ma- láj-félszigeten, Thaiföldön és Indokínában honos. A csendes-óceáni szigeteken szintén gyakran ter- mesztik. Termése gömbölyded, zamatos bogyó.
A növény élőhelyén használatos fil. santo, ind. sentul (W.), santoe, sĕntoel (G. 554) neve nemzetközi szó, igen sok európai nyelvbe is átkerült, vö. ném., sp. santol (ENL.), port., ol., or., holl.,
norv., sv., fi., észt, lett, le., cs., szlk., ro., blg., tör. santol (KL.), dán sentul ang., fr. santol ’ua.’ (W.).
A latin szaknyelvi Sandoricum nemzetségnév eredete is ez. Ebből való az ang. sandorica ’ua.’ (uo.) alakváltozat.
További neve az ang. kechapi a mal., ind. kecapi ’ua.’ (uo.) alapján, a fr. faux mangoustan, ind. ketuat, mal. kelampu, ranggu, thai kra thon, sa thon, katon, burmai thi’ tò, khmer krapin riec, lao mäktôŋ, szingaléz donka (uo.).
arazá J. Eugenia stipitata (ENL.). Esőerdőkben az Amazonas-medencében honos, illatos, fanyar gyü- mölcsöt termő örökzöld fa, ma már Közép-Amerikában és a Karib-tengeri szigeteken is termesztik.
Priszter a növényt nem szótárazta, Vörös Éva sem foglalkozott vele. A magyarban egyelőre nincs is saját elnevezése, az Eugenia stipitata ném. Arazá (T.), fr., ol., or., norv., sv., fi., észt, lett, le., szlk., ro., blg., tör. araza, holl. arasá, cs. arazá (KL.), dán, holl., port. sp. arazá, ang. araza (W.) nevén említik. A guaraní indiánok nyelvéből származó szó, megvan földrajzi névben is; vö. Riacho Arazá (uo.) ’Arazá patak’ Argentínában vagy a 970 lakosú Comuna de el Arazá (www.adepro.org.ar).
A latin szaknyelvi Eugenia nemzetségnév Eugen v. Savoyen (1663–1736) herceg, a bota- nika mecénásának emlékét őrzi, a stipitata fajnév ’kocsányos’ jelentésű. A litvánban az arazá neve obuolinė eugenija (KL.), azaz ’Eugenia alma’. Az angolban használatos guayaba brasilera társ- neve a sp. guayaba amazónica ’ua.’ (W.) mintájára keletkezett. A spanyolban ismert arrayán, hurapo, luma, parcha, piche, sahuinto (uo.), a portugálban araçá-boi (ENL.), azaz ’ökörguava’ néven is.
feketemangrove J. Avicennia (P. 311). A nemzetség és az Avicenniaceae család a verbénafélékkel rokon. Gyümölcsbele főzés közben elveszti keserű ízét, így ehető.
Az ang. black mangrove ’Avicennia germinans’ (W.) tükörfordítása. Megvan a németben is a schwarze Mangrove ’ua.’ (EL.) terminus. A név a fa törzsének színére utal. Linné annak idején az Avicennia officinalis nevet adta a fajnak. Társneve az Avicenna-fa (P. 37). A nemzetség és család a 11. század elején működött híres arab orvos, Avicenna (980–1037) nevét örökíti meg. A mangrove név végső forrása a növény maláj manggi-manggi (en.academic.ru) elnevezése.
A nyugati Avicenna-fa az Avicennia germinans (uo.), társnevén sárga mangrove (www.
sulinet.hu); utóbbi nevét onnan kapta, hogy a kéreg, illetve a háncsszövet alatt sárga a fája. A vörös mangrove ’Rhizophora mangle’ (uo.) elnevezésének alapja az, hogy a fája kivágva vagy megsérülve megvörösödik, mint az égerfa. Számos nyelvben megvan a név szó szerinti megfelelője; vö. ang.
red mangrove, or. kрасное мангровое, ném. rote Mangrove, port. mangue vermelho ’ua.’ (EL.).
A fehér mangrove (www.sulinet.hu) az ang. white mangrove ’Avicennia marina’ (EL.) név tükör- fordítása, a nevét apró fehér virágairól kapta; vö. még ném. weiße Mangrove, port. mangue branco
’Laguncularia racemosa’ (uo.). Priszternél az Avicennia marina magyar neve keleti Avicenna-fa (P. 311). Korábbi latin szaknyelvi neve az Avicennia tomentosa (Wallich III.).
Karib-akác J. Hymenaea courbaril (P. 398). Ültetett és vad fákról egyaránt takarítanak be termést.
Termése csüngő, nagyméretű, vastag hüvelyei ív alakúak.
Faji jelzője elterjedésére utal, a Karib-tengeri szigetektől és Dél-Mexikótól Amazóniáig ho- nos. Társneve a kurbarilfa (uo. 154) a növény latin szaknyelvi courbaril fajneve alapján. Számos nyelvben használatos megfelelője; vö. ném., ang., sp., holl., fr. courbaril, sp. curbaril ’ua.’ (EL.).
A növény port. és sp. copal (uo.) neve alapján használatos további társneve, az amerikai-kopálfa (P. 32). Előtagja élőhelyre utaló jelző.
Ang. stinking tree és fr. caca-chien (EL.), azaz ’büdös fa’, illetve ’kutyaürülék’ elnevezése a büdös szagú gyümölcshúsra utal. Közös az etimológiája ném. Locustbaum, ang. locust tree, locust, akárcsak port. jatobá, le. jatoba, ro. jatobá (uo.), ang. jatobá (W.) nevének. Előfordulási helyére utal a fr. caroubier de la Guyane, ang. brazilian cherry, south american cherry, brazilian copal, south american locust, west indian locust tree, sp. algarrobo del Orinoco (EL.), algarrobo de las Antillas (ENL.), a németben is említik élőhelyre utaló névvel, a ném. Antillen-Johannisbrot (uo.) társneve
’Antillák-jánoskenyér’ jelentésű. Természetesen a portugálban és a spanyolban van a legtöbb neve; vö. port. jutaí, farinheira, guapinole, jatai amarelo, jataí peba, jataí vermelho, jataí-uva, jetaí, jetaíba, jutai, jutaicica, lágrima, illetve sp. algarobo, corobore, guapinol, anime, cuapinol, paquió, pecueca (EL.). További idegen nyelvi neve az ang. old man’s tree, holl. cannariboom (uo.).
kelubi J. Salacca conferta (ENL.). Dél-Thaiföldön, Nyugat-Malajziában, Borneón és Szumátrán honos. Túlnyomórészt a vadon, mocsaras területeken élő pálmafák terméseit takarítják be; ritkán ültetik is kisparaszti gazdaságokban.
Önálló magyar neve még nincs, Priszter nem szótározta, Vörös Éva munkájában sem szere- pel. A név a növény ném. Kelubi (ENL.), ang. kelubi (W.) nevének átvétele. A végső forrás a mal.
kelubi ’ua’ (uo.). Ott földrajzi névben is szerepel, Malajziában helységnév a Kelubi (uo.). A Salacca conferta kelubi neve nemzetközi szó; vö. ang., ném., fr., sp., port., ol., or., holl., dán, norv., sv., fi., észt, litv., le., cs., szlk, ro., blg., tör. kelubi ’ua’ (KL.).
Egyéb elnevezése az ang. woodland salak (T.), megfelelője a ném. a Wald-Salak (ENL.) és a holl. woudsalak ’ua.’ (KL.). További idegen nyelvi neve az ang. swamp fruit, azaz ’mocsári gyümölcs’, mert elsősorban mangrovemocsarakban nő, jagoi buah trisum, mal. asam kelubi, asam paya, salak hutan (W.), vagyis ’erdei kéreg’. Latin szaknyelvi faji conferta jelzője a virágokra utal,
’zsúfolt, összenyomott’ jelentésű.
móricpálma J. Mauritia (P. 426). Az Amazonas-medencében és Dél-Amerika északi részén honos.
Az olajban gazdag, nagyon tápláló és vitamindús terméshúst teljesen érett állapotban nyersen vagy 10–15 percig forró vízbe dobva fogyasztják.
A név népetimológiai átalakítás eredménye nemzetközi szóból; vö. fr. moriche, ném. Mori- che palme (ENL.) ang. moriche palm (W.), sp. morete, moriche (EL.), palma de moriche, holl.
moriche, morichepalm, dán moriche palmer, sv. palma moriche, fi. morichito palmun, lett palma mo- riche, szlk. palmy moriche, ro. moriche, tör. moriche palmiyesi ’ua.’ (KL.). Ezek szerint a szak- nyelvben is hat a népetimológiai tevékenység, az idegen szavak „értelmesítése”.
A Mauritia flexuosa a kis móricpálma (P. 180), társneve a buritipálma (uo. 56), amely szin- tén nemzetközi szó; vö. ném. Buriti-Palme, ang. buriti palm, port., sp. burití (EL.), burity do brejo (ENL.), port. embriões de buriti, fr. palmier buriti, ro. buriti, or., blg. бурити, ol. palma del buriti, le. palmy buriti ’ua.’ (KL.). Élőhelye miatt természetesen a legtöbb elnevezése a portugálban és a spanyolban van. A latin szaknyelvi nemzetségnév megfelelőjével alkotott litv. lanksčioji mauricija, norv. mauritiapalmen, fi. maurinpalmun, le. maurycja gietka és cs. mauritijské palmy (uo.) elneve- zése. További idegen nyelvi neve a fr. aguaje, ol. aguaje, palma aguaje, ang. ita palm (uo.).
törpecitrom J. Microcitrus (P. 254). Ausztráliában, Pápua Új-Guineában, Malajziában honos fajok.
A gömbölyű vagy hengeres gyümölcsök savanyúak.
A törpecitrom nemzetségnév szó szerinti megfelelője a latin szaknyelvi Microcitrus nemi névnek, amelyet a gör. mikrósz ’kicsi’ és a lat. Citrus nemi név összetételével alkottak. Szintén az apró gyümölcsökre és azok egyedülálló, hengeres alakjára utal az ujjnyicitrom (uo.) társnév. Tü- körfordítással került a magyarba; vö. ang. finger-lime, sv. fingerlime (GRIN.), ném. Fingerlimette
’Microcitrus australasica’ (W.).
Az ausztrál törpecitrom ’Microcitrus australasiatica’ (P. 254) faj nevében az ausztrál faji jelző megvan más nyelvben is; vö. ném. australische Limette (GRIN.), ang. australian finger lime (EL.).
A Microcitrus australis az ang. gympie lime (Birmingham), az ausztrál bennszülöttek nyelvén dooja (uo.). Első leírása 1829-ben látott napvilágot Limonia australis néven (Robert Mudie: The Picture of Australia, 151). 1915-ben már Microcitrus australis néven szerepel (Walter Tennyson: Swingle in Journal of the Washington Academy of Sciences, Vol. 5: 572), új nemzetségbe sorolva. Idegen nyelvi neveiben ugyancsak utal a faji jelző a honosságra; vö. ang. australian round lime (EL.), australian-lime, ném. australische Limette (GRIN.). Mindkét faj az ausztráliai New South Wales és Queensland tartományokban fordul elő. A Microcitrus papuana az angolban brown river finger lime (uo.), azaz ’barna folyó ujjcitrom’. A Microcitrus garrawayae esetében a latin szaknyelvi faji jelző személynévi eredetű, névadója R. W. Garraway asszony. Az angolban white lime (Birmingham) a neve, nem színre utaló terminus, előfordulási helyéről nevezték el földrajzi névvel: Cook District, Monte White a Cape York félszigeten. A Microcitrus inodora az ang. australian wild lime vagy Russell river lime (uo.), a virágok kellemes, parfümillatúak, ezért kapta a latin szaknyelvi inodora faji jelzőt. A Microcitrus maideniana az ang. Maiden’s australian wild lime (uo.), latin szaknyelvi faji neve személynévi eredetű, professzor J. H. Maidentől kapta. Az angolban limebush vagy native cumquat (uo.) néven is ismeretes. Az Eremocitrus glauca az ang. desert lime (uo.), botanikai nevét
a gör. eremosz ’sivatagi’ és glauca, vagyis ’kékes’ szavakból alkotották, utalva a száraz élőhelyre, valamint a kékesszürke színű levelekre.
mahónia, kerti J. Mahonia aquifolium (P. 170). Az örökzöld cserje termése gömbölyű, kékesfekete, hamvas bogyó. Nyáron érik, a madarak is kedvelik.
A nemzetség típusfaja, társneve a magyarban a magyallevelű mahónia (uo.). A mahónia név először 1911-ben bukkan fel: mahóni fa (Nsz.). A latin nemi név került át a németbe is; vö. Mahonie
’ua.’ (PbF. 280). A nemzetségnévben az ír származású amerikai botanikus, Bernard MacMahon (1775–1816) neve őrződik meg. Számos idegen nevét is ezzel a szóval alkották; vö. fr. mahonia à feuilles de houx, or. магония падуболистная, sv., fi. mahonia, le. mahonia ostrolistna (wikimedia), mahonia pospolita, dán almindelig mahonie, litv. dyglialapė mahonija (EL.). Néhány faiskola kí- nálatában babérborbolya (R. 1966: ua. [MNöv. 124]) néven szerepel. Gyakori előfordulási helyére utal sp. uva de Oregón (W.) és az ang. Oregon grape, piper Oregon-grape, tall Oregon grape (EL.).
További neve az ang. hollyleaved barberry, mountain grape (uo.), azaz ’magyallevelű borbolya’, illetve ’hegyiszőlő’.
szilvakajszi J. Prunus brigantina (P. 468). Az Alpok közelében honos. Sárga színű, a kajszibaracké- nál kisebb gyümölcsének édeskés íze van.
A két gyümölcs nevével alkotott összetétel a faj egyes idegen nyelvi neveinek mintájára jött létre. Ezekben a terminusokban hol a szilva (Pflaume, prunier, pruno), hol a kajszibarack (apricot, Aprikose) nevét találjuk.
A latin szaknyelvi brigantina faji nevet a kelta eredetű város, Briançon latin Brigantium ne- vével alkotották, a faj Délnyugat-Európában honos. A nyugati Alpokban fekvő franciaországi város nevével jött létre fr. prunier de Briançon (W.), ném. Briançonpflaume (G. 107) elnevezés is, ezek szó szerinti megfelelője a szilvakajszi magyar brianszoni szilva (P. 468) társneve. A brianszoni kajszi (uo.) társnév mintája pedig az ang. Briançon apricot (W.), ném. Briançon-Aprikose (GRIN.).
A francia orvos és botanikus, Dominique Villers adta 1786-ban a brigantina faji jelzőt a szilvakajszi franciaországi, Briançon vidéki előfordulására tekintettel: Prunus brigantina Vill. (Histoire des plantes de Dauphiné. Grenoble, 1786. I: 299).
Délkelet-Franciaország és Olaszország északnyugati részén, az Alpokban honos, előfordulá- sára utal ang. alpine apricot és fr. prunier des Alpes (W.) elnevezése. További neve a fr. marmottier (uo.), ol. pruno del delfinato, ang. (USA) marmot plum (http://luirig.altervista.org). A gyümölcs magjából olajat nyernek, ez a Huile de Marmotte, azaz ’mormotaolaj’, az olívaolaj helyettesítésére használatos Franciaországban. Régen világításra is használták.
gandaria J. Bouea macrophylla (ENL.). Délkelet-Ázsiában honos örökzöld, trópusi gyümölcsfa.
Csonthéjas termését elsősorban nyersen fogyasztják, de főtt szirup vagy kiváló lekvár, kompót is készül belőle.
Magyar neve még nincs, a forrásokban a növény ang., fr., ném., sp. gandaria (T.) nevének átvétele olvasható. Nemzetközi szó; vö. port., ol., holl., dán, norv., fi., le., cs., szlk., ro., tör. ganda- ria, észt gandaaria, lett, litv. gandarija (KL.), jap. gandaria, or. гандария, tagalog gandaria ’ua.’
(PN.). Ezek forrása e növény élőhelyén használatos eredeti fil. gandaria (WA.), ind. gandaria (W.) neve. Korábbi szaknyelvi latin neve is Bouea gandaria volt. Társneve az ang. marian plum (uo.)
’mariannszilva’, marian tree ’mariannfa’, fr. prune mariane, or. марианская слива (PN.), ném.
Marian-pflaume, sp. ciruelo de marian, port. ameixa de marian, ol. marian prugna, holl. marian pruim, dán marian-blomme, norv. marian-plomme, sv. marian plommon, fi. marian luumu, észt ma- rian ploom, lett marian plūme, litv. marian slyvų, le. marian śliwka, cs. marian švestka, szlk. marian slivka, ro. marian prune, blg. мариян слива (KL.), szintén ’mariannszilva’.
A latin szaknyelvi macrophylla faji jelző a nagy levelekre utal. Több nyelvben is különbséget tesznek a vadon termett, éretten is savanyú gyümölcsű változat (thai ma praang prew, ang. thai sour marian plum, kalimantan sour marian plum, fr. prune mariane acide [uo.]), és az édes ízű, termesztett változat (thai ma praang waan, ang. thai sweet marian plum, fr. prune mariane sucrée [PN.]) között. Átvette a thai nevet az orosz (мапранг), a malájt pedig a svéd (kundang) és a török (kundagan) (KL.) nyelv; vö. thai ma praang, ma phrang, ma pring, illetve mal. kundang, kundangan
’ua.’ (PN.). További idegen nyelvi neve az ang. mango plum, mini mango, jap. akatane no ki, mal.
buah kundang, rembunia, setar, thai ma yong, somprang (uo.), ind. ramania, burmai mayun-te (W.).
tüskésdinnye J. Cucumis metuliferus (P. 349). A lágy szárú növény hosszú, vékony kocsányokon kabakterméseket fejleszt. Bizarr, látványos terméseit újabban Európában is árusítják.
A névadás szemléleti háttere az a külső tulajdonság, hogy a termés héjából nagy, erőteljes, kúp alakú tüskék merednek ki. A latin szaknyelvi metuliferus faji jelző ugyancsak a tüskékre utal,
’kis csúcsokat hordozó’ jelentésű. A növény hasonneve a németből tükörfordítással átvett tüskés- uborka (ENL.); vö. ném. (afrikanische) Stachelgurke ’ua.’ (uo.). Az angolban is horned melon (W.), vagyis ’szarvasdinnye’ a neve. A ném. Horngurke (EL.), ang. horned cucumber, african horned cucumber (W.) elnevezések faji jelzője ugyancsak ’szarvval ellátott’ jelentésű, tehát ezek az elne- vezések ’szarvasuborka’ jelentésűek. Társneve a kiwano (uo.), nemzetközi szó; vö. ném., ang., tör., fr. kiwano ’ua.’ (EL.). További idegen nyelvi neve a fi. kivakurkku (szépuborka), tör. kiwano kavunu (kiwanodinnye) (uo.), ang. jelly melon, hedged gourd, english tomato, melano (W.).
illatos mangó J. Mangifera x odorata (P. 424). Kelet- és Délkelet-Ázsiában nagyon gyakran árusít- ják a piacokon. Bár a termés kellemetlen szagú, de más mangókhoz viszonyítva kevésbé igényes, ezért gyakran termesztik gyümölcsöskertekben.
E mangófaj ném. wohlriechende Mango (EL.), duftende Mango (ENL.) nevének átvétele rész- fordítással. Megvan így más nyelvben is; vö. fr. manguier odorant (AF.), ang. fragrant mango ’ua.’
(W.). Társneve az angolban saipan mango, kuwini mango (uo.). A növény ang. kuwini, kuini (uo.), kweenee, ném. Kwini (ENL.) társneve az illatos mangó ind. kuweni (EL.), kaweni, fil. kuwini ’ua.’
(AF.) nevéből származik. További idegen nyelvi neve a fil. uani, mal. huani, wani, thai mamuang chingreet, mamuang paa (uo.).
kafferfüge J. Carpobrotus dulcis (P. 328). Ugyancsak Afrika déli területein honos, de a kafferfüge a hottentottafügénél jóval élvezhetőbb, édesebb.
Erre utal a latin szaknyelvi dulcis faji jelző, amely ’édes’ jelentésű, valamint ang. sweet hottentot fig (www.pfaf.org) elnevezése is. A ma hivatalos latin szaknyelvi Carpobrotus nemzetség- névnek ugyancsak a növény élvezhető gyümölcse az alapja (< gör. karposz ’gyümölcs’ és brotosz
’ehető’).
A Carpobrotus dulcis összetett nevének kaffer előtagja, valamint a lat. caffer fajnév a ’hitet- len’ jelentésű arab káfir szóból származik. A kaffer népesség bantu törzs Délkelet-Afrikában, tehát a kafferfüge terminus arra utal, hogy e törzs területén fordul elő ez a növényfaj. A füge utótag pe- dig a Ficus carica neve. 1395 k. már olvasható a figefa a Besztercei Szójegyzékben. A Bécsi kódex- ben (1416 u. / 1450 k.) pedig felbukkan a gyümölcs fuge neve is. Közli a Jordánszki-, a Keszthelyi és a Müncheni kódex is fige alakban. Velencei olasz eredetű szavunk; vö. R. fighe ’fügék’. A latin révén bekerült az európai nyelvekbe.
bérci ribiszke J. Ribes petraeum (P. 481). Közép- és magashegységi cserje Európában. Piros ál bogyó- termése savanyú ízű.
A faj élőhelyére utal a bérci faji jelző, akárcsak sziklai ribiszke (uo.) társneve esetében. Ennek szó szerinti megfelelője a ném. Felsen-Johannisbeere ’ua.’, az ang. rock red currant ’ua.’ (W.) és az or. смородина скальная ’ua.’ (EL.) terminus. Ugyancsak a szikla szóval alkotották a növény ol.
spinella dei sassi és cs. meruzalka skalni (uo.) elnevezését. További neve az ol. eneta (uo.). A ribisz- ke nemi név 1790 körül (Nyr. 85: 211) már adatolható. A TESz. szerint a lat. ribes szóval összefüggő régi ribesz, ribisz ’ua.’ névből való magyar fejlemény -ke kicsinyítő képzővel.
zafírbogyó J. Symplocos (P. 274). Nagy bokor vagy közepes méretű fa, gyümölcse tojásdad alakú, sima héjú, világoskék színű.
A név az ang. sapphire-berry ’ua.’ (EL.) tükörfordítása. A németben Rechenblume (PbF. 435), vagyis ’gereblyevirág’ néven ismert. A zafírbogyó társneve a termés színére utaló türkiszbogyó (P. 274). A himalájai zafírbogyó, más néven kékbogyó (uo.) a Symplocos paniculata. A Symplocos
tinctoria – mint latin fajneve is mutatja – festő növény, magyar szaknyelvi neve is festő zafírbogyó (uo.). Társneve az édeslevél (uo.), a növény ang. sweetleaf (EL.) nevének tükörfordításával ke- rült a magyarba. A Symplocos martinicensis a Martinique sweetleaf, a Symplocos latifolia pedig a broad-leaf sweetleaf (uo.). A latin szaknyelvi Symplocos nemzetségnév a gör. szymplokosz ’össze- fonott’ szóból való. A fa igen gazdagon elágazó, erre utal a név.
szalamanderfa J. Antidesma bunius (P. 232). Régi ázsiai kultúrnövény, a Himalájától Észak-Auszt- ráliáig, elsősorban Indiában, Srí Lankán és Indonéziában gyakran termesztik. Gyakori háztáji gyü- mölcsfa Jáván.
A név az ang. salamander tree ’ua.’ (KL.) tükörszava. Valószínűleg a holl. salamanderboom
’ua.’ (EL.) is az angolból való. A lat. bunius fajnév már a Linné előtti időben használatos volt a bo- tanikai szaknyelvben, például a Bunius sativus (G. 111) az ind. boeni, woeni (uo.) növénynévből származik. Ennek a szalamanderfa fajnak a neveként átkerült több nyelvbe; vö. sp. buni, biniai (T.), ném., észt, ro. buni (KL.). A latin szaknyelvi Antidesma nemzetségnevét a gör. anti ’ellen’ és a dészma ’kötés’, antidészmusz ’ellenméreg’ szavakból alkotották. Használatos a szalamanderfa fr.
antidesme (T.), le. antydesma wawrzynolistna (EL.) (< le. wawrzyn ’babér’), szlk. antidezma ovocná (KL.) (szlk. ovocná ’gyümölcs’) nevében is.
A szalamanderfa ang. bignay (uo.) neve a növény fil. bignay, bugnay, bignai (T.), bognay, bugne (www.nationaalherbarium.nl) nevéből alakult vándorszó. Megvan számos európai nyelvben; vö. sp.
bignai (W.), ném. Bignay, fr., ol., or., holl., dán, norv., sv., fi., lett, cs., tör. bignay ’ua.’ (KL.). Társne- ve az angolban a – más növények neveivel alkotott – currant tree (W.) és a chinese laurel (T.), azaz
’ribizlifa’, illetve ’kínai babér’. További idegen nyelvi neve a viet. chói mói, liên tu (uo.), port. cardoeira és a litv. kininis driežmedis, driežmedžio vaisius (KL.), azaz ’kínai gyíkfa’, ’gyíkfagyümölcs’.
viaszbogyó J. Myrica (P. 270). Európa, Ázsia és Észak-Amerika északi, nedves területein nő. El- sősorban ott alkalmazták, ahol a délről importált méregdrága fűszerekre nem jutott pénz. Fontos anyaga volt régen a sörfőzésnek.
A ném. Wachsbeer ’ua.’ vagy az ang. waxberry ’ua.’ (NS.) tükörfordítása. Hasonneve a viasz- cserje (P. 270.), amely az ang. wax shrub ’ua.’ és a viaszfa (uo.), amely a fr. arbre à cire ’ua.’ (NS.) szó szerinti megfelelője. Vö. még ang. wax, wachsgagle, afr. wasbessie, wasbessiebos, wasbossie, holl. wasgagel, fr. arbre à suif (’faggyúfa’ jelentésű), sp. cera vegetal (viasznövény) (uo.), jiddis vaks-hodes (Myri). A névadás szemléleti háttere az, hogy a viaszbogyó leveleit sűrűn olajmirigyek borítják, a finoman szemcsés felületet fénylőnek látjuk.
Számos népnyelvi elnevezésben a mirtusz (észt porss, dán porse, norv., sv. pors, sp. mirto [uo.], norv. pørse, poss, post, postris, sp. arrayán [NS.]) az összetétel utótagja. Ilyen a magyar viaszmirtusz ’Myrica pensylvanica’ (P. 270), a ném. Wachsmyrte (Boerner 143), ang. wax myrtle, dán, norv. vokspors, észt vahaporss (NS.) szó szerinti megfelelője. További társnevekben: ang. bog myrtle, box myrtle, észt harilik porss, fi. suomyrtit, suomyrtti (uo.).
Gyakran olyan magyarázó faji jelzővel szerepel a mirtusz a viaszbogyó neveiben, amely a je- lölt növény élőhelyére vagy földrajzi elterjedésére utal. Ilyen a Myrica gale brabantimirtusz (P. 55) neve, a sp. arrayán brabántico (NS.), mirto de Brabante (Myri) szó szerinti megfelelője; vö. még port. brabantei, samouco do brabantei, sp. brabante (uo.), brabántico ’ua.’ (NS.). A belga Brabant tartományra utal. Ugyanez a névadási szemlélet háttere az or. датский мирт, sp. mirto holandés (Myri), azaz ’dán mirtusz’, illetve ’holland mirtusz’ elnevezésekben. Élőhelyre utal lett purvmirtes (sármirtusz) (uo.), dán mose-pors (lápi mirtusz), ném. Sumpfmyrte (mocsári mirtusz), norv. elvepost (folyami mirtusz), fr. bog-myrtle (mocsárimirtusz) (NS.) neve. Ugyancsak a növény földrajzi elter- jedése az alapja ang. chinese-arbutus, chinese bayberry, chinese strawberry tree, asian bayberry (uo.), le. woskownica europejska, élőhelye litv. pajūrinis (tengeri) sotvaras, jiddis sumpigker vaks-hodes, port. alecrim-do-norte (északi rozmaring) (Myri) elnevezésének.
A német Gagel ’ua.’ (Boerner 143) név etimológiailag összefügg a növény ang. gale (óang.
gagel), fr. galè (Myri), holl. gagel (NS.) nevével. Az ang. candleberry (uo.), azaz ’gyertyabogyó’
nevének az az alapja, hogy a növény gyümölcseiből illatos viasz készül, amelyből gyertyát is gyár- tanak. Erre utal galé odorant (uo.), azaz ’illatos viaszbogyó’ neve is. Mára nagyrészt felváltotta a gyertyakészítésben a paraffin, mesterséges színezékekkel és illatokkal.
A latin szaknyelvi Myrica nemzetségnév ókori görög növénynévből származik; vö. gör.
myrike [μυρικη] ’tamariszkusz’. Megfelelője a fr. myricetin, myrique, myrique baumier (NS.), ma- gyar mirika (R. 1911: Nsz. 205), mirikacserje, héb. mirika, ol. mirica ’Myrica’ (Myri). Minden bizonnyal összefügg a gör. myron (μυρον) ’balzsam’ szóval is. A gyógyszerészetben Herba Myrti Rabanitini (uo.) a neve.
Azonos etimológiai csoportba tartozik az illatos mirika (R. 1911: Nsz. 205), illatos viaszbogyó, fenyérmirtusz (P. 87), brabantimirtusz (MNöv. 60) ’Myrica gale’ faj cs. voskovník, le. woskownica (NS.), or. восковница, szerb восковац, szlk. voskovník (Myri) neve. További idegen nyelvi neve az észt lutikarohi, murdid, soo kaerad, rabaumalad, fr. piment royal, bois-sent-born, gael rideag, gör.
μυρτιά κολλώδης, izl. mjaðarlyng, jap. yachtiyanagi, kazah balsipi (uo.), ang. bayberry (EL.), jap.
yamamomo (vad őszibarack), kí. yangmei, yun nan yang mei, ang. bay-rum tree, box berry, sweet gale, tallow shrub, fr. chalcone, cirier, afr. glashout [üvegfa], zulu ilethi, ném. Gagelstrauch (NS.).
A viaszmirtusz, északi viaszbogyó (P. 270), viaszbokor (MNöv. 204) ’Myrica pensylvanica’
a csehben voskovník pensylvánský (NS.), akár a latin szaknyelvi binómen, a faj földrajzi elterje- désére utal. A japán viaszbogyó ’Myrica rubra’ (P. 270) megfelelője a népnévvel az ang. japanese bayberry, cs. voskovník japonský, további neve a nepáli kaphal, norv. kynning, lopperis, lusgras, rosmarin, port. louro-bravo, izl. meadow-fern, mjaðarlyng, ném. Moor-gagelstrauch, dán mose pors (NS.). Az amerikai viaszfa ’Myrica cerifera’ (P. 270) déli viaszbogyó (uo.) társneve az ang. southern bayberry ’ua.’ (EL.) név részfordítása.
Hivatkozások
AF. = World Agroforestry Centre. Nairobi (www.worldagroforestrycentre.org).
Boerner = Franz Boerner: Taschenwörterbuch der botanischen Pflanzennamen. Berlin, 1966.
Br.= The Botanical register. London, 1815–1828.
EL. = Encyclopedia of life. (A legnagyobb biológiai adatbázis) (http://www.eol.org).
ENL. = Egzotikus növény lexikon (http://www.freeweb.hu/egzotikusnoveny).
G. = Helmut Genaust: Etymologisches Wörterbuch. Basel–Boston–Berlin, 1996.
GRIN. = Taxonomy for Plants. United States Department of Agriculture (www.ars-grin.gov).
GyÉ. = Szabó László Gyula: Gyógynövények és élelmiszernövények A-tól Z-ig. Melius Alapítvány honlapja (www.melius.hu/gyogy).
KL. = Kun Ákos: Egzotikus gyümölcsök és zöldségek. Album 7201 képpel (http://kunlibrary.com).
Loudon 1827 = L. C. Loudon: Encyclopaedia of gardening. London.
MF. = Jávorka Sándor: Magyar Flóra (Flora Hungarica). I–III. Budapest, 1924–1925.
MFűvK. = Diószegi Sámuel – Fazekas Mihály: Magyar Fűvész könyv. Debrecen, 1807.
MNöv. = Csapody Vera – Priszter Szaniszló: Magyar növénynevek szótára. Budapest, 1966.
MP. = S. G. Joshi: Medicinal Plants. Oxford & IBH Publishing Co. New Delhi, 2004.
Műsz. = Kováts Mihály: Háromnyelvű fejtő műszótár. Buda, 1845.
Myri = Gale. Myrica gale L. (www.uni-graz.at/~katzer/engl/Myri_gal.html).
NS. = Natural Standard Professional Monograph, © 2011 (www.naturalstandard.com).
Nsz. = Cserey Adolf: Növényszótár. Budapest, 1911.
P. = Priszter Szaniszló: Növényneveink. Budapest, 1998.
PAS. = Móró Mária Anna – Priszter Szaniszló – Szabó László Gy.: „Plantae Asiaticae rariores”. A Klimo- könyv tár a tudományos kutatások szolgálatában. Pécs, 2001, 53–90).
PbF. = Rudolf Schubert – Günther Wagner: Pflanzennamen und botanische Fachwörter. Leipzig, 1988.
PN. = Multilingual multiscript plant name database (www.plantnames.unimelb.edu.au).
Posoni kert = Lippay János: Posoni kert I–III. Nagyszombat, Bécs, 1664–1667.
RáczNöv. = Rácz János: Növénynevek enciklopédiája. Budapest, 2010.
T. = http://terebess.hu/search.html.
W. = Wikipedia (www.thefullwiki.org).
WA. = World Agroforestry Centre. AgroForestryTree Database (www.worldagroforestry.org).
Wallich = Wallich, Nathaniel (1830, 1831, 1832): Plantae Asiaticae rariores; or, descriptions and figures of a select number of unpublished east Indian plants I., II., III. Treuttel and Würtz, London, Paris, Strasburgh.
ZP. = http://zipcodezoo.com/Plants.
Rácz János
