A Magyar Lélek eljut az orezág legeldugottabb falujába is. És én azért írom a Magyar Lélekbe ezt az ismertetést, hogy a legkisebb falu értelmi- sége is pontosan tájékozódva legyen erről az áldást hozó és áldást osztó intézményről. És azért írom most, mert a szövetkezetek új üzletéve csak most kezdődik. A szövetkezeteknek a terveket rejtő fiókjaik mellett a pénztáraik is telve vannak. Sarkal erre az ismertetésre az a tudat is, hogy az Alap jótéteményeiben eddig inkább a székhelyekhez közelebb lakók, a
tűz közelében ülők részesedtek. Abból az egyszerű okból, mert ők már tudomással bírtak róla. H a ez a kis írás eléri, hogy mindenütt tudomást vesznek róla, és így a segítés eszközei egyenletesen melegítik át minden falu elesett ínségeseinek szívét, akkor engem is átmelegít az a jóleső érzés, hogy jó munkát végeztem.
Akik többet akarnak tudni az itt elmondottaknál, azok olvassák a havonta megjelenő „Nép- és Családvédelem" című folyóiratot. Kiadja az Orsz. Szociális Felügyelőség (Budapest, I., Üri-u. 39), előfizetési díja évi 6 P. Akik a kérdés tanulmányozásába még jobban el kívánnak mélyedni, olvassák Esztergár bmlített könyvét.1 Akiket a technikai rész érdekel, olvas- sák a „Szociális V á r m e g y é i t .1 Akik pedig a kezdet kezdetéig akarnak
eljutni, olvassák el Bartha Miklósnak a Kazár földön című művét. Ima- könyv jut a kezükbe és megismerik Egán Edének, a ruténföld apostolának életét, munkáján keresztül." Andrássy János
NÉPMÜVELÉS ÉS NEMZETPOLITIKA
— Széchenyi-tanfolyamok —
„Egész társadalmunknak meg kell ismernie a magyar hivatást és az abból folyó kötelességét, amelynek teljesítése reá vár. Induljon meg minde- nütt az a felvilágosító munka, amely felébreszti társadalmunk minél számo- sabb tagjában a magyar nemzethez tartozás roppant erkölcsi értékének elismerését és amely rávezeti társadalmunkat az ebből folyó helyes maga- tartásra."
Ezekkel a szavakkal vezeti be a miniszterelnökség keretében működő Nemzetpolitikai Szolgálat múltévi körlevelét. És valóban a népművelés szempontjából sem lehetne tömörebb határozottsággal megfogalmazni a nemzetnevelés most meginduló hatalmas munkájának célkitűzéseit. A Szé- chenyi-álmodta „kiművelt emberfők" Magyarországa, amelyen az iskolán- kívüli népművelés éppen 20 éve dolgozik, igen, a szellemileg megerősödött, tudásában és így ítéletében megizmosodott, egészséges magyar társadalom a végső cél, csakhogy mindennek a legtermészetesebb, legmélyebb gyöke- rekből kell táplálkoznia, a meggyőződésen alapuló fajszeretetből, a legnar gyobb erőt adó faji öntudatból és a nemzeti büszkeségből.
Népművelési, tehát tanító és nevelő munkát egyidőben végző tanfolya- mok az iskolánkívüli népművelés megszervezése óta állandóan vannak nálunk. Azok a tanfolyamok azonban, amelyek a Széchenyi-emlékévből
1 Kapható a szerzőnél.
* Kiadja a Komáromi Szövetkezet.
3 Budapest, Stádium.
kiindulva lesznek hivatottak szolgálni a magyar jövőt, bizonyos szempon- tokból — így egész rendszerüket és részben keretüket, tárgykörüket tekintve
— szükségképen különbözni fognak az eddig tartott tanfolyamoktól. Ezért látszik szükségesnek, hogy a magyar népművelők nagy nyilvánossága előtt, az egészséges és érlelő viták lehetőségének reményében szóljunk néhány szót róluk.
A Széchenyi-tanfolyam céljaiban semmit sem különbözik az eddigiek- től. Az emberi művelődés öt alapköre szabja meg az egész felépítést, tehát a szellem, vagyis a tudás, az erkölcs, a gazdasági, gyakorlati élet, az egész- ség és áz ízlés. Ennek az öt körnek kimeríthetetlen anyaga adja m a j d — mint eddig is — az előadások sorozatának szilárd vázát, tárgykörét. Amikor azonban, Széchenyi nevéből kiindulva még nagyobb lendületet akarunk adni művelődésünk természetes és szükséges fejlődésének, meg kell találnunk azt a rendszert, amely az öt alapkör anyagát az egész magyar — és első- sorban népi — társadalom számára egységessé és maradandóvá teszi.
A maradandóvá tételt szolgálják majd a családi könyvtárak, amelyekről már beszéltünk a Magyar Lélek lapjain.1 Az egységes szellem, a közölt anyag tervszerűen és országosan egyöntetű közlése azonban még megoldat- lan probléma. Pedig ez az egyöntetűség létfontosságú kérdése művelődé- sünk jövő fejlődésének nemzeti és általános emberi szempontból egyaránt.
Fontos ez a kérdés a kultúra szemszögéből nézve, mert zavartalan képet egy tanfolyam hallgatósága csak akkor kaphat a vele közölt ismeretkörről, ha abban megtalálja az összefüggéseket, a rendszert; ha az előadó fokoza- tosan fejlesztett anyaggal táplálja hallgatósága lelkét. Ha ez nincs meg, a tanfolyamról megmaradó összbenyomás nem is lehet mély, sem határozott és még az a jobbik eset, ha nem zavaros. Ezt a végtelenül fontos rendszert eddig csak néhány helyen s utóbb a népfőiskolákon lehetett megvalósítani.
A tudást azonban minden magyar faluban, még a legtávolabbiakban is — talán ott még inkább — biztos alapokon kell terjeszteni. Az előadások tárgy- körét nem szabad attól függővé tenni, hogy a helyi viszonyoknak meg- felelően milyen képanyag, vagy milyen előadásanyag áll rendelkezésre. Meg kell találni azt a módot, ahogyan a tanfolyamok anyagának legalább alap- szempontja egységessé válhat, ha a keretbe a szükség és lehetőség által adott helyzet bele is kapcsol más anyagot.
Mert nemzeti szempontból is súlyos felelősség nehezedik a tanfolyam megrendezőinek vállaira. A biztos tudáson, a fejlett lelkek műveltségi fokán múlik a közszellem, a nemzeti közvélemény kialakulásának iránya. Amikor tehát a tanfolyamokon ismereteket közlünk, egyúttal a mai időkben is annyira fontos, de egy nemzet életében mindenkor döntő lelki nevelés érde- kében dolgozunk. Ha az ismeretközlésben nincs rendszer, ha nincs olyan magasabb szempont, amely még a legelvontabb tárgykört is a különlegesen magyar, nemzeti műveltség részévé tudja tenni, eihibázott egész nevelő- munkánk. A kettős munkának, tehát az ismeretközlésnek és a lelki műve- lésnek, a tudási fok emelésének és a faji öntudat, nemzeti érzés kimélyíté- sének egyszerre, párhuzamosan kell történnie, hiszen a kettő kiegészíti egy- mást; ha tehát a tervszerűségen dolgozunk, nemcsak a magunk munkáját könnvítjük meg, hanem az egységes magyar lélek kialakulása érdekében is munkálkodunk.
1 1942 február.
A tanfolyamok anyagát is ez a kettős cél kell, hogy irányítsa kialaku- lásában Maga Széchenyi szakított a múlton ábrándozó úgynevezett törté- nelmi romanticizmussal és azt hirdette, hogy a jövőért kell élnünk azonban a nemzeti mult oktató és lelkesítő ismeretével felfegyverkezve. Valosaggal az ő szellemi örökségének végrehajtói, megvalósítói leszünk tehát, ha a tan- folyamok természetes alapjává tesszük nemzeti történelmünket A torténe- lem az a nagy közös összefogó és összetartó erő, amely egyedül kepes a tanfolyamok előbb említett egységességét megvalósuláshoz segíteni. Alta- lános emberi szempontból a történelemhez hozzákapcsolhatunk minden egyéb tudományt. A történelem lehet a különböző anyagok találkozópontja, belőle vagy vele magyarázhatunk meg mindent, általa érhetjük el legbizto- sabban az ismeretek határozott megrögződését. U g y a n a k k o r azonban tel- ébreszti és fejleszti a nemzeti öntudatot is, egészséges vilagszemleletre revei, tudáson alapuló büszkeséget kölcsönöz - egyszóval sok szempont- ból elvégzi, vagy legalább megkönnyíti azt a n e v e l ő m u n k á t amely az öntu- datosan büszke, nemzeti érzésben emelkedett magyar társadalom kiépítésén fáradozik.
A történelem lesz tehát a Széchenyi-tanfolyamok anyagának gerince.
Belőle indulhat ki két irányban a további oktató és nevelő munka, bgyik irányban hozzá kell m a j d kapcsolni a közlésre szükségesnek itelt minden egyéb tudományt, hogy a nemzeti mult változatos, mindenkor megragadó képei tegyék maradandóvá a hallgatóság tudását; a magyar tortenelem tegye határozottan és szükségképen magyárrá mindazt, amit tudni kote.esseg es érdek egyaránt. Másik irányban pedig ugyancsak a tortenelem lássa el nemzetünket m i n d a z z á a lelki nemesedéshez vezető eszközzel, amely az anyagi értelemben vett tudás mellett szükséges az emberi és a magyar léleK kiteljesüléséhez.
A tanfolyamok anyagának végleges megállapítása természetesen csak későbbi feladat lehet. Az első esztendő tapasztalatai — az alapkoletetel — fogják m a j d gyakorlatilag támogatni és elősegíteni az anyag kivalasztasanak munkáját. A fontos csak az, hogy ennek az első tanfolyamnak erdekeben öászelogjon minden rendelkezésre álló és erre a munkara hivatott magyar erő Még a nép, a hallgatóság is meg kell, hogy érezze: itt most valami mas- r ó l v a n szó, olyan mozgalom indul meg, amely hatásában nemzeti vagy egyéni szempontból egyaránt felmérhetetlen. Éppen ezért ta an helyesebb lenne ha ez a bevezető tanfolyam, természetesen az iskolankivuli nepmu- velés'jól bevált keretei között, de nem „tanfolyam" néven valósulna meg.
Az alapvető célkitűzéseknek megfelelően „nemzetpolitikai eloadassorozat lenne talán a legalkalmasabb és legtöbbet kifejező megjelölés szamara, hogy
aztán a következő évben mint Széchenyi-tanfolyam haladjon tovább kitű- zött célja felé. Az ú j elnevezés még azokban is felkeltené az erdeklodest, akik eddig bármi oknál fogva ellenszenvvel voltak a különféle tanfolyamok- kal szemben. És az is egyik cél: lehetőleg mindenkit megnyerni, belevonni ebbe az építőmunkába.
Az első tervszerű „nemzetpolitikai előadássorozat" kiépítése igen nagy feladat lesz, nemcsak azért, mert alapvetésről van szó, hanem főleg azért, mert ez lesz hivatva minél szélesebb keretekben népszerűsíteni a tanulas, az önfejlesztés szükségességét, tehát mintegy kialakítani a későbbi tanfo- lyamok hallgatóságát.
í • « I , € S 2 t e n d ő munkaterve voltaképen kettős. Egyrészt - mint leg- fontosabb alap _ maguk az előadások végzik az ébresztés munkáját. A m l - t ? . ^ 7 ° i ! la 2 0 n ,а П " í a m U n k á t m i n t e^ y kiegészítik a vármegyei kultúr- kozpontokba rendezendő egynapos tanulmányi kirándulások. A tervezett, Budapestre irányuló, megyénként váltakozó nemzeti zarándokutak a mai viszonyok kozott nem valósulhatnak meg. Az a lehetőség azonban hogy
«gy-egy varmegye népe, természetesen csoportonként, felkeresse a megye kozpontjat es ott egynapos programmot bonyolítson le, nem látszik kivibe- tetlennek. Így be tudjuk kapcsolni - legalább kicsiben - az utazást a taní- tas eszköze, kozé. A kultúrközpontokban eltöltött nap tervezetét a helyi viszonyoknak, a város körülményeinek figyelembevételével kell megállapí- tani de ezt az egy napot is szellemileg egységesen kell majd megrendezni.
A kivitel kettossege ónként magyarázza azután, hogy mind az előkészí- tesben mind a megvalósulásban mutatkozó feladat kettős. Itt van szükség arra hogy összetalálkozzanak az erők, kölcsönös támogatásra egyesüljön minden magyar illetékes szervezet. A siker biztosítása érdekében ennek u t j a egészen világos. Amíg ugyanis az iskolánkívüli népművelés hatalmas szervezetevei, évtizedes tapasztalataival és a tanításra való felkészültség fegyvereivel tökéletesen tudja majd lebonyolítani a tervezet előadásokra vonatkozo részét addig a Nemzetpolitikai Szolgálat a vidéki nemzeti össze- kotokon keresztül a tanfolyamok és a kultürközpontokba vezetendő nem- zeti tanulmanyutak megszervezését, sőt ez utóbbinak lebonyolítását való-
• i 5 i ™,Cg v e^ l e n ü l széleskörű összetételén át mintaszerű tökéletesség-
¿el Végu az egesz tervezet felépítésének technikai lebonyolításában a Magyar Nepmuvelok Társasága keretében megalakuló Széchenyi közműve- lődési bizottság allhat majd a nagy ügy szolgálatára
A legtermészetesebb megindulás az lenne, ha a vármegyénként rende- zendő nyarelei „Iskolánkívüli Előadóképző Tanfolyamokra" meghívnák azokat a nemzeti összekötőket is, akik az előbb kifejtett munkára vállal- kozhatnak. A tanfolyam egyik pontja lehet azután a téli előadássorozat, valamint a vele kapcsolatos tanulmányutak, kirándulások részletes meg- beszélésé. Ily modon együtt lesznek az érdekeltek, a helyi népművelési eloadok es a nemzeti összekötők, a megbeszélés tehát feltétlenül m e i fogja hozni az eredményes munka alapfeltételét, a megbeszélésen alapuló és kozos tervek alapján meginduló építő rendszer lehetőségét. Az előadás- sorozat szellemének egységességét talán még azzal is lehetne biztosítani hogy még ugyanennek a nyári tanfolyamnak egyik pontjaként mintaelő- adast tartananak a téli előadások anyagáról.
Csakis az egész magyar társadalom így elképzelt összefogása biztosít-
h a t 1 JfJ a 1 tanfolyamok sikerét, s ezt teheti maradandóvá a már ismertetett
családi könyvtár.
Ennek a tervnek megvalósulása kulturális és főképen nemzeti szem- pontból annyira nagyfontosságúnak látszik, hogy fel kell vetnünk vele kapcsolatban a rendszeresítendő szeptemberi „nemzeti napok" eszméjét is.
A mar regen megvalósult felekezeti napok mintájára a Legnagyobb Magyar születésnapja koruli időben, tehát szeptember végén megrendezendő nem-
zet, napokra gondolunk, amelyek a magyar iskolánkívüÜ népműveléssel, tehát a magyar lélek irányításával foglalkozók évenként megismétlődő valosagos kongresszusává fejlődhetnének. Ennek kifejtése azonban most nem feladatunk.
Az iskolánkívüli népművelés és a Nemzetpolitikai Szolgálat együtt- működéséből kialakuló, ennek eredményeképen megvalósuló Széchenyi-tan- folyamok nemzeti műveltségünk jövőjének alapjai lehetnek. Ez az egyetlen út, amelyen haladva nemcsak tudásában, hanem lelkében is megerősíthet- jük nemzetünket, amire pedig talán még sohasem volt nagyobb szükség, mint éppen most, a ma történelmi viharában. Tóth Rezső
DEBRECEN LINNÉJE
Földi János jobban hitt a botanikában, mint a teológusok a teológiá- ban, — pedig éppen elegen voltak papok is ebben a különös költői körben.
Orvos volt, életfogytig a Hajdúkerületben, de egy fű, fa levelével, virág bibéjével, porzójával, szirmával és elnevezésével sokkal inkább törődött és
„bíbelődött", mint az emberi test rejtelmeivel. Hamarabb következtetést tudott vonni egy növény gyökerére, a csirából, magbélből, szárból és gyö- kérből összeállt rejtélyes szervezetre, mint egy szótlanul és ázsiai nyuga- lommal eléje vonult beteg hajdú hallgatag fellépéséből. Ahogy egy-egy ilyen szemérmes paraszt puszta fellépéséből, szóba nem foglalható meg- állásából, félnomád tartózkodásából, pusztai nyugalomra és keleti mérsék- letre berendezett egyenletességéből betegsége miatt sem tört ki egy-egy erősebb szó, vagy a panasz hevesebb megfogalmazása, — éppen úgy égtek a szellemi türelmetlenségtől Földi körül, mint szellemi atyjuk körül — a tevékeny és nagyon is beszédes debreceni botanikusok. Földi János betegei, a Hajdúkerület lakossága mint néptömeg — még a Keletről származott lovasnomád életformát őrizte volna inkább, de Földi és a felvilágosodás századában az európai kultúra szellemi rangjára emelkedő botanikus köl- tők, doktorok, fűvész hadnagyok, nyelvészek és prédikátorok, nyelvújítók és szenátorok már nyugateurópai értelemben vett polgárságot varázsoltak ide. Földi János Debrecenje óriási lapály mellett állt és a Hortobágy gát- talan közönnyel vette közre olyan hatalmas nagy terekkel, hogy ez a táj úgy dobogott, mintha a magyar fajta keletről hozott nagy szíve volna.
Ebből az ősi földközelségből hogyan is akartak európai közelségbe kerülni Földiék?
Furcsa út volt, amit megjárásra kiválasztottak. Különös és első pilla- natra alig áttekinthető, de belemélyedésre annál izgatóbbl A növények zsigerei felé fordultak, de a növényi gyökerekben, virágok csalogató ereze- tében, szirmok összefutásában, levelek alakzatában, fák kérgében, magvak héjában és formaihlettel megkeresztelt neveikben a felvilágosodás századá- nak haladást rejtő csírája búvik meg. Növények új elnevezése volt a gond- juk, növénytani nomenklatúra1 és európai művelődésvágy sohasem egyesült még ilyen, szinte misztikus kapcsolatban, mint a Földi Jánosék herbáriumai fölé hajló fejekben. Nemcsak a növények szellemeit, a driádokat kergették, de a virágokon át Európába szerettek bele, s a debreceni Nagyerdő televé- vényében és a Hortobágy szikjében nőtt növényekből nem is a driádok repültek feléjük, hanem a költészet múzsái és homlokukra finom és kecses mozdulattal leheltek csókot. Csokonai, Fazekas Mihály és Diószeghi Sámuel
1 Elnevezések.
