Harcok a Pripiatj mocsárvidékén 1915 végéig

7. FEJE ZE T.

Harcok a Pripiaíj mocsárvidékén 1915 végéig

Irta: vitéz Péczely László.

1. Kcwel— Brestlitcwsk elfoglalása. A rownói hadjárat. Conrad vezérezredes azzal az újabb terv­

vel foglalkozott, hogy az orosz délnyugati arcvo­

nalra (Iwanow tábornok) még egy utolsó csapást mér és ezzel egyrészt egész Galíciát megtisztítja az oroszoktól, másrészt pedig az orosz várhárom­

szög (Luck-Dubno-Rowno) elfoglalásával kezébe veszi a Polesieben egyetlen északról dél felé futó vasútvonalat (Luniniee-Samy-Rowno) és így az oroszok arcvonalát két részre szakítja.

Falkenhayn tábornok augusztus 18-án elfo­

gadta Conrad tervét és már előbb beleegyezett abba, hogy Hindenburg, a német keleti haderők főparancsnoka, saját seregcsoportjával (német 8., 12., 10. és a Njcanen hadsereg), Wilna irányában előretörjön.

A szövetséges haderők részletes haditervei a következők voltak: Conrad az osztrák-magyar 1.

hadsereggel az orosz délnyugati arcvonal leggyen­

gébb részénél, Wladimir-Wolynskij és Kowel kö­

zött akarta az orosz vonalat áttörni. A z 1. hadse­

reg balszárnyán szándékozott összevonni az oszt­

rák-magyar 4. hadsereget is, amely eddig Mackon- sen seregcsoportjában harcolt és e két hadsereg­

gel délkeleti irányba akart előretörni, hogy legá­

zolja az oroszok délnyugati arcvonalát.

Hindenburg azt tervezte, hogy erős jobbszámy- nyal (német 12. és 8. hadsereg) és a tulajdonkép­

peni támadó csoporttal (német 10. hadsereg) észak­

keleti irányba Wilna felé támad, az oroszok arc­

vonalát áttöri és azt északkelet felé elszorítja. A hadműveletek alatt a támadó hadseregek balszár­

nyát a Xjómén hadsereg biztosítja. (Vázlat a 268.

oldalon).

Keleti arcvonalunk közepén Lipót bajor her­

ceg seregcsoportja (német 9. hadsereg és a Woyrsch hadseregcsoport) és Mackensen seregcsoportja (a még itt volt osztrák-magyar 4. hadsereg, a német 11. és Búg hadsereg) állt. E két seregcsoportnak ke­

let felé kellett előretörni. A nagyvonalú hadműveleti terveket, melyek az orosz arcvonal három részre szakítását célozták, sajnos, nem tudtuk végrehaj­

tani. Hindenburg támadása Wilnánál megakadt.

A német 10. hadsereg a gyorsan összpontosított orosz erő ellen gyenge volt. A Lipót bajor her­

ceg és Mackensen seregcsoportjaival szemben álló oroszok mögött a Polesie volt. A jobbszárnyon tá­

madó Búg hadsereget — nehogy a hadműveletekre alkalmatlan Pripiatj mocsaraiba kerüljön — Kob- rinon át Pinsk felé irányították. A közép előtt az oroszok a mocsárvidékre vonultak vissza. Szep­

tember 16-án a Búg hadsereg elfoglalta Pinsket.

A z osztrák-magyar haderők augusztus 26-án megindított támadása tért nyert. Mackensen sereg­

csoportjából kivont 4. hadsereget az osztrák-ma­

gyar 1. hadsereg mellett vetették harcba. E két hadsereg felett József Ferdinánd főherceg vette át a parancsnokságot. A balszámyon küzdő 4. had­

seregnek Luekon át Rownora kellett előnyomulnia.

Ez a hadsereg győzelmesen előretört és balszár­

nyával szeptember 11-ig a Goryn patakig (Stepan és Derazno között) nyomult elő.

A támadás alatt a Búg hadseregnek kissé északkeleti irányba előretörő jobbszárnya termé­

szetesen fokozatosan eltávolodott a délkeleti irány­

ba előnyomuló 4. hadseregünk balszárnyától. A két hadsereg egymástól szétágazó elvonulásának oka az volt, hogy közöttük a Pripiatj mocsarai terül­

tek el.

Ez a hatalmas terület a mozgásra és harcra alkalmatlanabb volt minden másnál, amelyen a világháború alatt harc folyt. A Pripiatj folyó mo­

csárterületét más néven Polesienek, vagy rokitnoi mocsárvidéknek nevezik. Polesie a régi Nvugat- Oroszország grodnói, rninski és wolhyniai kor­

mányzósága inak területén fekszik. Északon a Brestlitowskról Kobrinon-Siemiezowh-Bobrujskon át a Dnjeprhez, Rogatschewbe vezető műút, kele­

ten általában a. Dnjepr (Rogatschew és K ije w kö­

zött), délen a Kijew-Zitomir-Nowograd-Wolinskij- Rowno-Luck-Kowel-Cholm-i műút, illetőleg a K o ­ wel és Oholm közötti karbantartott kocsiút, végül nyugaton a Búg (Cliolm és Brestlitowsk között) határolják. A Polesie tehát körülbelül 100.090 km2 kiterjedésű; nagyobb Csonka-Magyarországnál, amelynek területe 91.114 km2.

E hatalmas mocsárvidéket 1915-ben még csak a cs. és kir. térképészeti intézet által szerkesztett térképek és a német térképek alapján ismertük.

E térképek azonban már részben elavultak. A kato- . naiskolákban azt tanították, hogy ez az óriási er­

dős, mocsaras terület harcra nem alkalmas, kisebb erők átvonulási területül is csak vezetők segítségé­

vel használhatják. Ezen elméleti megállapításra alaposan rácáfolt a világháború, amelynek során

— mint látni fogjuk —- ezen a hadműveletekre al­

kalmatlannak minősített területen 1915 őszén és

telén 7 lovashadosztályunk és 6 gyaloghadosztá­

lyunk valóban leírhatatlan nehézségek között ugyan,, de azért mégis eredményesen harcolt a na- gyobberejű, jobban felszerelt és a terepet is jól ismerő oroszok ellen.

A Polesiet hatalmas tányérhoz hasonlíthatjuk, mert bár nagy magasságkülönbségek az egész terü­

leten nincsenek, de a középső része viszonylagosan mégis a legmélyebb. A moosárvidéken a legnagyobb magasságkülönbség 128 méter. A Pripiatj mocsár­

területének 90 százalékát erdő, mocsaras nádas és nyílt tó borítja. Csak G— 7 százaléka legelő és ka­

száló és legfeljebb 3— 4 százalékát művelték meg.

Ez utóbbi területen is csak burgonya, zab és köles termett. A z egész Polesiet ezért igen gyéren lakták.

Lakosságot a kevés városon és falun kívül csak az egymástól messze elszórt majorokban és vadász- házakban lehetett találni. K ő itt nem volt. Tégla­

égetéshez szükséges agyag is ritkaságszámba ment.

Ezért a házakat fából építették. Általában minden km2 területre legfeljebb két lakost lehetett számí­

tani.

Számtalan — átlag 5 km2 nagyságú — nyílt és náddal benőtt tó tarkítja e területet, de vannak a mi Balatonunknál nagyobb mocsaras tavai is. Kob- rintól keletre az Oginszki-i csatornáig 5, Kobrin- tól délkeltre 2, Pinsktől délkeltre pedig egy óriási mocsaras tavat, „Boloto“ -t találunk. Ez utóbbi 70

A Pripiatj mocsárvidékének az a része, amelyen lovashadosztályaink harcoltak.

kilométer hosszúságban és 25 kilométer szélesség­

ben, azaz 1750 négyzetkilométer területen annyira mocsaras, hogy csak tél derekán és ekkor is csu­

pán könnyű szánkókkal járható.

Pins.ktől északra és északkeletre 6, a Kobrin- Pinski-i vasúttól délre pedig 18, legalább 5— 40 km2 felületű nyilt tó van.

A z óriási mocsárvidéknek csak azt a részét ismertetjük részletesebben, amely 1915 év őszén és telén lovashadosztályaink előnyomulási és harc­

területe volt, azaz a rokitnói mocsarak délnyugati részét, amelyet keleten a Rowno— Sarny—Luni- niec-i vasút határol. E területet sűrűn behálózzák a folyók, patakok és erek, melyek a kis magasság­

különbségek miatt igen lassan folynak, gyakran kiáradnak és vizükkel állandóan táplálják a közöt- iiik elterülő mocsarakat.

Főfolyója a Pripiatj, amelynek medre 50—

250 méter széles és 0.58 méter mély. Baloldali mel­

lékfolyója a Jasiolda (25— 35 méter széles és 1.2 méter mély). Jobbpartján a Túrija (10— 22 méter széles, 06.-—1.8 méter mély), a Stochod (35— 40 méter széles, 0.1— 1 méter mély), a Goryn (Horyn) folyó (20—120 méter széles, 0.5— 1 méter mély) ömlik bele. E folyók kisebb ¡mellékfolyói az egész területet behálózzák. A terület legfontosabb csator­

nája az Oginski-esatoma, amely Pinsktől észak­

nyugatra a Szczarát és a Jasioldát köti össze (6—

10 méter széles és 1.5— 2.3méter mély). E csatorna Kobrintól keletre szeli át a vasútvonalat. Még sok kisebb csatornája van, amelyek segítségével az oroszok a hadműveletek alatt egyes helyekről nemcsak elvezethették a vizet, hanem tetszés sze­

rint árasztottak el vízzel nagyobb területeket, vagy fontosabb útvonalakat.

Gyér vasúthálózatát a következő vonalak tet­

ték ki: Kétvágányú vasútvonal vezetett Brestli- towskból Pinsken át Luniniecre, Brestlitowskból Kowelen át Rownóra és Brestlitowskból Wloda- wán át Cbolmra. A Gholm—Kow el—-Sarny-i va­

sút egyvágányú volt. A tulajdonképpeni ¡mocsár- vidéken 1915 őszéig az oroszok csak egy északról dél felé futó vasutat építették és pedig a Luniniec

—Sarny— Rownó-i egyvágányút.

A moosárvidék belsejében műút egyáltalán nem volt. A kevés, 25— 50 méter széles karban­

tartott kocsiút nyáron igen poros volt, esőben azonban röglön mélyre süppedt rajtuk az ember, lovas és ló. Télen pedig a nagy hóból kilászó tele­

fonpóznák jelezték csupán azt, hogy mellettük va­

lamilyen lít vezet.

A mocsaras erdőkön át kevés dorongutat épí­

tettek. Ezeket is az időjárás és a használat igen gyorsan megrongálta. A visszavonulók egyhamar használhatatlanná tették és sok helyen vizet eresz­

tettek rá. A térképeken feltüntetett taligautakat a lakosság csak télen, a kitermelt fa elszállítására

használta; ezek az utak ősszel még igen sokszor mocsárba futottak. A terepen található kocsinyo­

mok gyakran a kiindulási helyre vezettek vissza.

A vasúti hidakat csak helyenkint építették Vasból. A vasútvonalak is a leggyakrabban csak Falu dákon futottak. A z utak lépten-nyomon hida­

kon, főleg fahidákon vezettek át, amelyeket a Visszavonulók igen könnyen elrombolhattak.

Bár hadvezetőségünk e mocsárvidéket had­

műveletekre alkalmatlannak tartotta, mégsem hagyhatta azt felderítetlenül és az egymástól el­

távolodó hadseregszárnyakat biztosítás nélkül.

Ezt a nehéz, megerőltető meneteket, sok fáradságot, nélkülözést jelentő és igen nagy körül­

tekintést, öntevékénységet, éberséget és vállalkozó szellemet igénylő feladatot a lovasságra bízták.

Ez időben a fent leírt terület előtt csak Hey- debreok német tábornok lovashadteste (német 5., 'osztrák-magyar 4. és a 11. honvéd lovashadosz­

tály) állt. A német 9., az osztrák-magyar 2. és 9.

lovashadosztályt ugyanakkor a Frommer lovas- hadtestben, a német 9. hadseregnél találjuk. 1.

lovashadosztályunk a 2. hadseregnél, a 3., 5., 6., 8.

és 10. lovashadosztályunk pedig a 7. hadsereg köte­

lékében harcolt.

A 3. lovashadosztályt északról júliusban szál­

lították a 7. hadsereghez. Innen a novembertől a 3. lovashadosztálynál volt 4. huszárezredet ismét 'eredeti hadosztályához, az 1. lovashadosztályhoz irányították.

A német Búg hadsereg jobbszárnyának bizto­

sítását a Heydebreck lovashadtestre bízták. A z osztrák-magyar haderők balszárnyát a 4. lovas- hadosztályunknak kellett biztosítania. Mivel erre a feladatra ezt a seregtestet már eleve gyengének tartották, azért megerősítésére az osztrák-magyar 7. lovashadosztályt rendelték. E z utóbbi hadosz­

tály már augusztus 21-től útban volt a Woyrsch hadseregtől; augusztus 25-én Cholmba érkezett és 30-án utolérte a 4. lovashadosztályt. A két lovas­

hadosztály vezetésével Berndt tábornokot bízták meg.

A lovashadosztályoknak lovashadtestekbe Való összevonását a terep és a helyzet egyaránt megkövetelte. A lovasság részére u. i. túlságosan széles felderítési sávokat és biztosítandó területe­

ket utaltak ki. A messzelevő hadseregparancsnok­

ságok a sok önálló lovashadosztályt — amelyek mindegyikével külön-külön nem is lehetett össze­

köttetésük — egységesen nem irányíthatták volna.

A lovashadosztályok a folvton változó helyzetben egymást nem támogathatták volna úgy. mint egy közös parancsnok vezetése alatt. A nagv területe­

ken működő lovasságnál egységes elhatározásokra 'és intézkedésekre volt szükség. A z önálló, sok fel­

adattal megbízott lovashadosztálvt jobban fenye­

gette a felmorzsolódás veszélye, mint az egy kéz-

HADERŐNK H ELY Z ET E

A Z OROSZ HADSZÍNTÉREN

1915. <3 ug. 25-én szepT.11-én Támadási Tervek oroszok szepT. 11

12.oroszhds.

námeH2.hds némef 9.hds. j" 2 ^{- t}

Woyrsch hdscsV9jk}- o.-mAhds.u/§"w:*í

némefH.hds. &.]

német Búg hds.

W /odana

o . - m . l h d 5 .

o . - m . 2 . h d s .

nemei- Déli hds.

n . - m .

7.

Czernovife'

o

ben levő lovashadtestet. Ezen a terepen az után­

szállítási is jobban és biztosabban meg lehetett oldani a lovashadtest keretén belül.

Lovasságunk előretörését egyelőre az orosz 3.

hadsereg öt lovashadosztálya (3., a 2. gárda, a 3.

kaukázusi kozák, a 2. vegyes kozák és a 16. lovas­

hadosztály) késleltette. Visszavonulásuk előtt fel­

gyújtották a falvakat, az élelemkészleteket eléget­

ték, a kevés és rossz utat megrongálták, a hidakat elrombolták és ahol csak lehetett, vagy a zsilipek megnyitásával, vagy a vizek duzzasztásával hatal­

mas területeket és sok utat elborítottak. Helyi is­

mereteiket arra használták fel, hogy lovasoszta­

gainkat, ahol csak lehet, meglepjék.

Lovasságunk a mocsárvidéken csak állandó építési munka árán, úgyszólván lépésről-lépésre haladhatott. Napi menetteljesítménye gyakran csak 5—10 km. volt.

A hatalmas, sűrű erdőkben, mocsarak között, emberektől nem látott területeken, ahol a terep képe minden évszakban, sőt esőzés után is meg­

változott —■ igen nehezen lehetett tájékozódni. A z oroszok pedig gondoskodtak arról, hogy a terepet megváltoztassák és csapataink előbbrejutását, pi­

henését, utánszállitását, élelmezését megnehezítsék.

Amint már említettük, jó térképeink nem vol­

tak és a lovasság sorsát felfogadott idegen veze­

tőkre nem bízhatta.

A felderítendő és biztosítandó sávok nagy szélessége miatt gyakran szét kellett osztani még a lovasezredeket is és ezért az állandó veszély kö­

vetelte éberség, munka és harc mellett, a csapatok ritkán jutottak nyugodt pihenéshez.

Lóháton vívott harcra ez a terület egyáltalán nem alkalmas. A járőrök, felderítő osztagok az erősen fedett, sima terepen úgyszólván sötétben tapogatódzva nyomultak elő. Állandóan résen kel­

lett lenniök, mert nemcsak az oroszok, hanem a terep is ellenségük volt. A z útról letérő lovasokkal megtörtént, hogy lovastól elsüllyedtek. Nemcsak a kikülönített kisebb erőknek, de a lovas zömöknek is állandóan készen kellett lenniök a tűzharcra, mert a meglepő támadások előkészítésére minden tényező az orosznak kedvezett.

A gyalogsági harc, a támadás és a védelem e terepen sokkal nehezebb, mint a nyilt, áttekintést nyújtó pontokban bővelkedő, keresztül-kasul já r ­ ható és keményebb talajú térségen. Itt, ahol már az első ásónyomra víz fakad, még futólagos véde­

lemre is nehéz volt berendezkedni. A z orosz löve­

dékek ellen csak a vastag fatörzsek nyújtottak némi védelmet. A tüzérségi megfigyelők legfeljebb magas fákról láthattak valamit. A sok erdő és mocsár nemcsak a srapnelek, hanem a gránátok Íratását is nagyon csökkentette.

Ezekben a reánkkényszerített guerilla harcok­

ban lovasságunk gyakran csak leleményességével

győzött. A terepet jól ismerő oroszok a védelemre alkalmas helyeiken szívósan megkapaszkodtak és csak megkerülő osztagaink tudták őket vissza­

vonulásra kényszeríteni.

A z embereket és lovakat a feltalálható kevés készletből nem lehetett élelmezni. A z élelmet, a karabély-, géppuska- és a tüzérségi-lövőszert, mű­

szaki, egészségügyi anyagot, ruházatot, stb. foly­

ton növekedő távolságról kellett a lovasság után szállítani. Emellett a szállítmányokat állandóan biztosítani kellett az orosz lovasság meglepetései ellen.

Ebből az általános jeli hímzésből is kitűnik, hogy had vezetőségünk a lovasság vezetőire és a lovashadosztályokra nemcsak igen fontos, hanem mindenekfelett nehéz feladatot is ruházott, amikor őket a Pripiatj mocsárvidékére küldte.

Lovashadtesteink fáradságos munkával, harc­

cal, állandó éberséggel és sok nélkülözéssel mégis eredményt értek el.

A Heydebreck lovashadtest augusztus 16-án a német Búg hadsereg és az osztrák-magyar 1. had­

sereg között biztosította a Búg és Luga vonalát Dubienka és Wladiimir Wolynskij között. A lovas­

ezredekben általában 4 lovasszázad, 1 utászsza­

kasz, 4 géppuska, 1200 lovas, a lövészosztályban 600 karabély és 4 géppuska, a lovas tüzérosztály­

ban 14 löveg volt.

A 11. lovashadosztály Dubienka és Matcze között, a 4. lovashadosztály attól délre Ustilugig biztosította a Búg nyugati partját. Tovább kelet felé a Luga folyó déli partján a német 5. lovas- hadosztály állt.

Augusztus 17-én a Búg hadsereghez tartozó német 22. gyaloghadosztály Wlodawánál vissza­

dobta az orosz 45. gyaloghadosztályt és ezért az ellenség a Búg keleti partjáról is megkezdte a visszavonulást északi és északkeleti irányba, Brestliíowsk és lvobrin felé.

A Búg hadsereg X. hadtestét Brestlitowsk körülzárására elvonták. A jobbszárnyán volt vé­

delmi állásait is a Heydebreck hadtestnek kellett átvennie és a visszavonuló oroszokat Kowel felé üldözni.

Erre a parancsra szükséges átcsoportosítás keretében a 11. lovashadosztály aug. 18-án a Búg­

nak Okopy és Gusymne közötti szakaszát szállta meg. A Kowel felé vezető vasútvonal mentén Lu- bomlra egy felderítő osztagot küldött.

A 4. lovas hadosztály felderítő osztagát Ziem- licára irányította. Jagodnora a Heydebreck lovas- hadtestnek alárendelt 2. gyaloghadosztály egy különítménye nyomult elő.

Augusztus 19-én a lovashadtest balszárnyán az egész 11. lovashadosztály átkelt a Búgon és ez­

után már a Polesieben nyomult elő. Estére a 11.

lovashadosztály már Lubomlban volt. Augusztus

20-án a hadosztály előtt Skibynél ellenálló oroszo­

kat a 2. honvéd huszárezred Maszewen át délről átkarolta és visszavetette. A z ellenség a W y- zewka patak nyugati partján rendezkedett be új védelemre. A hadosztály zöme estig Podgorodnoig

san védekeztek és ¡meg akarták akadályozni Ko- welnek, e fontos út és vasúti gócpontnak elvesz­

tését.

Augusztus 21-én a 11. lovashadosztály előtt az oroszok Kizie-Stopyrka patak— Chworostow vo-

/

Átkelés a Búgon 1915 augusztusban.

előnyomunk A 2. ezred előtt az oroszok Chworos- townál szívósan védekeztek. A hadosztályt észak felé Szemző százados az 5. huszárezred három szá­

zadával Kusniszczynél biztosította.

A 4. lovashadosztály és a német 5. lovashad­

osztály e napon Osereby— Perewaly— Dolok— Tu- ryjsk vonalában harcolt az oroszokkal, akik szívó-

nalában álltak ellen. Állásaikat a hadosztály ered­

ménytelenül támadta.

Augusztus 22-ém Riedl alezredes vezette a Ruda ellen a 11. lovashadosztály főtámadó cso­

portját (3., 9. huszárezred, lövészosztály, 2 és fél üteg); Flohr ezredesnek a 2. huszárezreddel Chwo- rostowon át Komarowra kellett támadnia. A had-

osztályt észak felé Kusmszczynóí egy század, Go ■ rodnonál pedig két század biztosította. A biztosító részek észak és északkelet felé felderítettek. Lu- bomlban a telefonállomás és a vonat biztosítására egy század maradt. Riedl alezredes csoportjában, a vasútvonaltól délre a 9. ezred, a vasútvonaltól északra az erdőn át a lövészosztály, ettől északra a 3. ezred támadta a Rudától nyugatra védelemre berendezkedett oroszokat. A támadást 2 és fél üteg a Podgorodnotól délnyugatra levő állásaiból tá­

mogatta. A támadás tért nyert és 12 órakor a Rudától északnyugatra levő 188 mp. és a Rudától délnyugatra levő erdő a csoport kezében volt.

Flohr ezredes csoportja a Nowosielkire előnyo- rnuiló 4. lovashadosztály támogatása mellett a déli órákig Clrworostowot és Komarowot is elfoglalta.

Ezalatt a Kusniszczynél lévő század megálla­

pította, hogy Golownon át egy orosz lovíisezred tüzérséggel Luboml irányába előnyömül. Erre a hírre Patay főhadnagy, a lovasszázad parancs­

noka századával Luboml védelmére az attól északra húzódó dombokra visszavonult és itt a Lubomlban maradt huszárokkal védelemre be­

rendezkedett.

Visszavonulása alatt a Luboml felé előnyo- muló 21. Landwethr gyaloghadosztály előreküldött hadosztálylovasságával (14. dragonyosezred két százada) találkozott. Patay a felderítés eredmé­

nyét közölte a dragonyosok parancsnokával, de ez

— a kapott felvilágosításnak valószínűleg hitelt nem adva — a két századdal mégis előrement Kusniszczyre. Itt a kellő biztosítást mellőző dra- gonyosokat az oroszok meglepték és nagy részüket felkoncolták. A menekülő dragonyosokkal Patay a Lubomlt védő arcvonalát megerősítette.

A déli órákban egy orosz lovasezred 4 löveg- gel Byk felől a Gorodnonál volt Szemző csoport felé nyomult elő. A csoport járőreinek tüzelésére az orosz lovasság szétbontakozott, tüzérsége pedig Gorodnot lőtte. Szemző százados, hogy eredménye­

sen védekezhessék, csoportjával a Gorodnotói délre levő mocsár mögé vonult vissza és itt rendezke­

dett be védelemre.

A lovashadosztály parancsnoka a Patay tói és Szemzőtől kapott jelentések alapján elrendelte, hogy Riedl alezredes csoportja balszárnyát a va­

sútvonal mögé vegye vissza. A tüzérséget is visz- szarendelte a vasútvonaltól délre. Riedl alezredes a kapott parancs ellenére nem akarta feladni a balszárnyon elért térnyerését, nehogy az újabb támadás majd fölösleges idő- és vérveszteséggel járjon. Ezért a parancsot nem adta tovább. K öz­

benjárására a hadosztályparancsnok is vissza­

vonta előbbi parancsát. A főtámadó csoport tüzér­

sége azonban visszament új állásaiba és így tüzér­

ségi támogatás nélkül csak éjjel tudott a Riedl csoport Rudába betörni. Erre az oroszok vissza­

vonultak. Estére a 21. Landwethr gyaloghadosztály Lubomlra ért.

Kowel elfoglalását a Heydebreek lovashad­

testre, a 2. gyaloghadosztályra és a Lubomlra be­

érkezett 21. Landwelír gyaloghadosztályra bízták.

A 11. lovashadosztály és a 21. Landwehr gyalog­

hadosztály nyugat felől, a 4. lovashadosztály dél­

nyugatról, a német ö. lovashadosztály és a 2. gya­

loghadosztály délről nyomult Kowel felé. Előt­

tük az orosz X X X I. tartalékhadtest 77. és 78.

tartalék gyaloghadosztályainak, a X X IX . tartalék- hadtest 45. gyaloghadosztályának, 75. tartalék- gyalog! íadosztályának és végül a IV . lovashadtest 3., 7. és 16. lovashadosztályainak az előző veszte­

ség-teljes harcokban igen kifáradt csapatai véde­

keztek.

Augusztus 23-án a 11. lovashadosztály az orosz utóvédekkel vívott harcok után Zaczemecze

—Smidyn— Krugel— Paryduby körletét érte el.

A Smidyn déli szegélyét védő két gyenge orosz gyalogzászlóaljat a felderítésre küldött Juhász fő ­ hadnagy 3. huszárezredbeli századával lóháton megrohamozta. A z ellenséget a roham meglepte.

A z oroszok Smidynből fejvesztetten először észak felé menekültek, de itt Juhász járőre tüzébe kerül­

tek. Erre Szajno felé szaladtak, ahol viszont a lovashadosztály tüzérségének a tüze okozott nekik nagy veszteséget.

Ugyanezen a napon a 4. lovashadosztály Tu- paly—Eodowiczy-ig, az 5. német lovashadosztály Malinowiczy— Turowiczy-ig, a 2. gyaloghadosz­

tály Ruzynig nyomult elő. A 21. gyaloghadosztály a 11. lovashadosztály mögött Macijowba ért.

A ¡légi felderítés közben megállapította, hogy az oroszok Kowelből Brestlitowsk és Luck felé visszavonulnak.

Augusztus 24-én reggel a 4. és 5. lovashadosz­

tály bevonult Kowelba. Ezután a 11. lovashadosz­

tálynak a Kowel-Brestlitowsk-i vasút mentén, az 5. német ¡lovashadosztálynak a Kowel— Brest- litowsk-i műút mentén kellett előnyomulni.

A 4. lovashadosztály kivált a Heydebreek lovashadtestből. Mint tudjuk, a Luck felé elő­

nyomuló haderőnk ballszárnyát kellett biztosítania.

Kowel védelmét a 2. gyaloghadosztályra bízták.

Augusztus 24-én a 11. lovashadosztály négy oszlopban nyomult elő. A jobb oszlopot (Riedl al­

ezredes a 3. huszárezreddel és fél üteggel) Krasna- wola— Grydkin át Siedliszczére, a középső oszlo­

pot (Czitó tábornok, a 9. huszárezred, lövészosz­

tály, két üteg) Myzowon át Siedliszczére, a bal oszlopot (Szemző százados, fél 5. huszárezred) Lesniakin át Borzowára irányították. Hegedűs ezredes a 2. és fél 5. huszárezreddel Myzowora ment. A Kowel— Bucyn-i műúton az 5. lovashad­

osztály 11. dandára nyomult elő.

A z orosz 75. tartalék gyaloghadosztály My-

zowo és Siekow vonalát szívósan védte. Riedl al­

ezredes a (irydkitől északra levő terephullámról tüzérsége és géppuskái oidalozó tüzével először a 11. német lovasdandár, majd a Czitó-csoport tér­

nyerését támogatta. Azután ezredével visszaverte a két község között védelemre berendezkedett oro­

szokat és azokat Buczyn felé erélyesen üldözte.

Augusztus 25-én a Hegedűs csoport rohama Piasecznoról, a Jövészosztály támadása pedig Swiatojeról verte ki az oroszokat.

Augusztus 26-án indult meg a Howno elleni nyári hadjárat. Brestlitowsk előőállásait és azok érődéit az oroszok augusztus 25-én kiürítették, ne­

hogy visszavonulási útjukat a 11. lovashadosztály elvágja. Augusztus 26-án a 12. gyaloghadosztá­

lyunk, a német X X II. hadtest, de főleg a 39. hon­

véd gyaloghadosztály vitéz ezredei rohammal el­

foglalták a vár bellső erődvonalát is.

A Búg hadsereg déli szárnya Kobrin— Pinsk irányába nyomult elő. A Heydebreck lovashadtes­

tet alárendelték a Búg hadseregnek, azzal a fel­

adattal, hogy ennek déli szárnyát biztosítsa.

A z ellenség üldözésére és visszavonulási vo­

nalának elvágására a 11. lovashadosztályt Kob- rinra, a német 5. lovashadosztályt pedig Diwinre irányították. A ratnói műúttól nyugatra a 11.

lovashadosztály, keletre pedig a német 5. lovas- hadosztály nyomult elő.

A Pripiatj folyó északi partján és ennek csa­

tornái mögött az oroszok védelemre rendezkedtek be, a hidakat pedig elrombolták. A német 5. lovas­

hadosztály két dandárénak Ratno ellen intézett átkaroló támadása az ellenséget itt is vissza­

vetette. A z oroszok, nehogy bekerítsék őket, a P r i­

piatj és a csatornái mögött volt védelmiállásaikat kiürítették. A lovashadtestnek most gyorsan előre kellett volna törnie, hogy az oroszok visszavonu­

lási vonalát Brestlitowskról Kobrin felé elvágja.

A mocsaras, csatornákkal behálózott terep azonban a gyors előretörésre nem volt alkalmas. A z orosz utóvédek minden hidat elromboltak, az amúgyis rossz utakat még jobban megrongálták, azokat víz­

zel elárasztották, az élelemkészleteket, a híd- és út­

javításhoz szükséges anyagokat elégették. Ezen­

kívül sok helyen szívós védekezésükkel is késlel­

tették a lovashadtest térnyerését.

Augusztus 27-én a 11. lovashadosztály igen nehéz, fáradságos menet és sok hídépítő és út­

javító munka után egy csoportjával Kortylisvt, zömével pedig Mokranyt érte el. A hadosztálytól nyugatra a német X L I. tartalékhadtest, keletre pedig a német 5. lovashadosztály nyomult elő.

Másnap a 11. lovashadosztály nehéz menet után Nowosielki— Ostrowra, a német 5. lovashad­

osztály pedig Diwinré ért. A lovashadtest sok oroszt fogott el és tekintélyes hadianyagot zsák­

mányolt, de a közeledéséről értesült oroszoknak

mégis sikerült a veszély elől megmenekülni. Eről­

tetett menetekkel még idejében siklottak ki a visszavonulási útjukat elvágással fenyegető lovas- hadtest átkaroló karjai közül.

Augusztus 29-én az oroszok Kobrin és Cliabo- wiczy között védelemre rendezkedtek be. Állásai­

kat a német 81. és 82. tartalék gyaloghadosztály és a német 5. lovashadosztály támadta. A 11. Jo- vashadosztáiy Nowosielkinél tartalékban volt, hogy az ellenség visszavetése után pihent erővel üldözhessen. A z oroszok azonban oly szívósan vé­

dekeztek, hogy délután a német lovasság jobbszár­

nyán a 11. lovashadosztályt is harobavetették.

Arra a hírre, hogy Diwintól keletre nagyobb orosz erők vannak, este két ezredét és egy ütegét ki­

vonták a harcból és Hegedűs ezredes parancs­

noksága alatt a lovashadtest jobbszárnyának biz­

tosítására Bielsknél gyülekeztették.

Augusztus 30-án a Hegedűs csoport Diwinen át kelet felé előnyomult. A z Oriechowskij csatorna keleti partját azonban az oroszok ekkor már meg­

szállták. A Hegedűs csoportból Powietjre és Leli- kowora előreküldött két (2—2 lovasszázad, 2— 2 gép­

puska) felderítő osztag az oroszok erős tüze miatt nem tudta a csatornát átlépni. Közben az egész 11. lovashadosztályt kivonták a harcból és Diwinre irányították.

Hegedűs ezredes megerősítette felderítő osz­

tagait. Este Powietjtől nyugatra Ujfalussy száza­

dos már 4 századdal és 6 géppuskával, Lelikowotól keletre pedig Békéssy százados 3 századdal és 2 géppuskával harcolt, hogy a csatornán való át­

kelést kierőszakolja. A jobbszámyat ¡Samaryjnál egy század biztosította. A hadosztály tüzérsége az Ujfalussy és Békéssy csoport harcát támogatta.

Estére a lövészosztály Pawlinka majornál, két ezred pedig Diwinben volt.

A z állandóan szakadó eső még az utakon való járást is megnehezítette. E mocsaras terepen az utakról nem lehetett letérni. A z Ujfalussy, vagy a Békéssy csoportnál kellett a csatornán való át­

kelést kierőszakolni. É jjel az Ujfalussy csoportnál Perczel százados két, 9. huszárezredbeli századdal át is kelt a csatornán és hajnalra a Powietjtől nyugatra levő magaslatokat elfoglalta. A kozákok és orosz dragonyosok azonban a Powietjtől dél felé vezető út mentén szívósan védekeztek.

A 11. lovashadosztály Heydebreck altábor­

nagy meleghangú dicsérete mellett kivált a lovas­

hadtestből. A következő napokon ugyanis a német 5. lovashadosztály északkelet felé nyomult elő, majd a Kobrin—Uorodec vasútvonaltól délre har­

colt. A 11. lovashadosztályt pedig parancsa a kelet felől előnyomuló oroszok visszavetésére és üldö­

zésére rendelte. A két .lovashadosztályt a Dubo- woje Boloto hatalmas mocsárterülete választotta el egymástól. Ezért ugyanaz a parancsnok az így

szétválasztott két lovasliadosztályt nem vezethette tovább.

A 11. lovashadosztály egyelőre a Dobre és a Samarytól délre fekvő híd között, 27 bm-es arc­

vonalon 1200 lovasával, 600 lövészével, 16 géppus­

kájával és 14 lövegével, a kelet felé előnyomuló Búg hadsereg jobbszárnyát biztosította.

A gyakran változó feladatok egyrészt a vezetőktől mindig újabb elhatározást követeltek, másrészt a huszárok teljesítőképességét a végső­

kig igénybevették.

Augusztus 28-án az 1. népfölkelő lovasdandár is átkelt a Búgon és kelet felé előnyomult. Szep­

tember 1—3-ig az 1. lovashadosztály alá tartozott,

hadosztályt is a 4. hadsereg alá rendelte és a Polesiebe irányította.

A 10. lovashadosztályt vonaton Zolkiewre szál­

lították, ahol szeptember 7-én ki is'rakott. A lovas­

ság támogatását és hátának biztosítását a Durski altábornagy parancsnoksága alatt álló lengyel hadosztályra bízták. E hadosztály augusztus 31-é.n Koweltől keletre állt.

A mocsárvidékre rendelt lovashadosztályok fokozatosan érkeztek ide. Ezért a lovashadtestek összetétele és parancsnokai gyakran változtak.

Szeptember 1-én a 11. lovashadosztálynál Uj- falussy százados csoportját Riedl alezredes két 3. huszárezredbeli századdal, 2 géppuskával, a

A 11. honvéd lovashados

azután pedig a 31. gyaloghadosztály harcaiban vett részt.

A 11. lovashadosztály és a József Ferdinánd főherceg seregcsoportjának balszárnyát biztosító Berndt lovashadtest (4., 7. lovashadosztály) között egy körülbelül 80 kilométeres sáv felderítés nél­

kül maradt.

A lovashadtest jelentései a hadvezetőségünket arról győzték meg, hogy az oroszok a Polesieben nagyobb lovastömegeket vontak össze. Kémhírek szerint az oroszok gyalogságot is szállítottak ide.

E hírekre és azért, hogy a két lovashadtest közötti terület ne maradjon felderítetlenül, had- vezetőségiink szeptember 4-én a Frommel lovas­

hadtestből a 2. lovashadosztályt, szeptember 5-én a 7. hadseregtől a 10. lovashadosztályt, szeptember 7-én pedig a Frommel lovashadtestből a 9. lovas-

lövészosztállyal és egy üteggel felváltotta és az ellenséget Trawy-ig visszaszorította. Hegedűs ezredes pedig az 5. huszárezreddel a 3. huszárezred két századával, 6 géppuskával és egy üteggel Za- mostietől keletre dobta vissza az oroszokat. Ez­

után mindkét csoport hidfőszerűen védelemre ren­

dezkedett be.

Czitó tábornok a főtartalékként kijelölt 2. és 9. huszárezreddel és másfél üteggel Diwinnél volt.

Félszázada Dobreból elűzte az oroszokat és össze­

köttetést tartott a német 5. lovashadosztállyal.

Szeptember 2-án a Búg hadsereg déli szárnya Gorodiecet elfoglalta. A 11. lovashadosztálynak is elő kellett nyomulnia kelet felé. A Riedl és a He­

gedűs csoport vissza is szorította az oroszokat. A felderítő osztagok Radostowig és Szczyitinskáig nyomultak elő, de e helységeknél az oroszok újra védelemre rendezkedtek be.

Szeptember 4-én Hegedűs ezredesnek aláren­

delték a 9. huszárezredet. A fél 3. ezredet, melyet eddig Hegedűs ezredes a két csoport közötti ösz- szeköttetésre használt fel, Riedl alezredes kapta meg. Ezen a napon a két csoport Radistowot és Ghaboriszczét elfoglalta, de az oroszok a Bielo- zierkij-i csatorna keleti partján újból ellentáll- tak. ¡Szeptember 5-én a német 5. lovashadosztály azt az értesítést küldte, hogy Kublikot sikerült el­

foglalnia. Erre a hadosztályparancsnokság a Riedl csoportot a fél 2. huszárezreddel és másfél üteggel megerősítette és Zarzeczkára irányította.

Este a csoport előtt az oroszok visszavonultak, amire éjjel a csoport egy része áthajózott a csa­

tornán, a tüzérség számára az utászok hidat ké­

szítettek.

A Riedl csoport a teljesen mély, rossz utakon két oszlopban nyomult Bielin és Küblik felé. Elő­

fordult, hogy egyes útszakaszon az oszlop éle még nehezen előretudott vergődni, de a másik része előtt az előzők nyomán felfakadó víz még az út helyét is felismerhetetlenné tette. Ezért az oszlop másik részét vissza kellett fordítani és más, kerülő útra irányítani. Késő este volt, mire a csoport zöme Zarzeczkára és egy része Swarinra ért.

A Hegedűs csoport előtt az oroszok a csatorna keleti partján szívósan védekeztek. A Czitó cso­

port (már csak fél 2. ezred) a Riedl csoportot Radistowig követte, innen utolsó fél ezredét a Hegedűs csoport támogatására a csatorna keleti partján az oroszok jobbszárnya és háta ellen irá­

nyította. E fél ezred támogatásával a Hegedűs csoport szeptember 6-án az oroszokat a Niewiertől keletre levő terephullámig visszadobta, de az el­

lenség itt ismét megkapaszkodott.

Ezen a napon a Riedl csoport Zarzeczka és M.

H. Bielin között a német 5. lovashadosztály jobb­

szárnyán, a Búg— Dnjepr csatorna mellett volt és felderített Bielin felé. A Hegedűs csoport a mocsaras terepen csak arcban támadhatta az előtte előre elkészített védelmi állásokban szívósan véde­

kező oroszokat. A hadosztályparancsnoknak már nem volt tartaléka., ezért a Riedl csoporttól vont el erőt, hogy ezzel a Hegedűs csoport előtt véde­

kező oroszok hátába törjön. Délután Maasburg századost a fél 2. ezreddel Swarinon át W ietlyre irányították. Amidőn az oroszok e csoport közeled- téről hírt kaptak, azonnal elhagyták állásaikat és Mukoszynnál rendezkedtek be új védelemre.

A szakadó esőben, a nehéz utánpótlás és gyenge élelmezés mellett vívott háromnapos harc a Hegedűs csoportot nagyon kifárasztotta, ezért Hegedűs ezredes az ellenséget üldözte ugyan, de a Mukoszyn elleni támadást másnapra halasztotta.

Csoportja támogatásara Riedl alezredes saját el­

határozásából Búzás századost a fél 3. ezreddel és fél üteggel Mukoszynra irányította. Szeptember

7-én a reggeli órákban a Hegedűs csoport Muko- szynt rohammal elfoglalta, de az oroszok a Muko- szyntól keletre 700 lépésre előre elkészített új vé­

delmi állásaikban a további térnyerését megaka­

dályozták.

A 11. lovashadosztályt szeptember 8-ával a 4.

hadsereghez osztották be azzal a feladattal, hogy e hadsereg balszárnyának biztosítására Niewieren át Kam ién— Kaszyrskijre menjen. 4. hadseregünk e napon Derazno— Olyka— Mlynow vonalában harcolt és balszárnya Klew&n irányába nyomult elő.

Riedl alezredes parancsot kapott, hogy 8-án csoportjával Mukoszynon át W ietlyre vissza­

menjen.

Szeptember 8-án reggel azokra a jelentésekre, hogy Mariampol felől nagyobb orosz lovasság nyomul Niewier felé, az 5. huszárezredet kivonták a harcból és Niewierre irányították. A 2., 9., fél 3. ezred és másfél üteg eredménytelenül támadta az oroszok állásait. Riedl alezredes csoportjával 9 óra 20 perckor az oroszokat északnyugat felől támadó Búzás százados csoportjához ért.

Riedl alezredes, bár az ellenség erejét nem ismerte, mivel attól tartott, hogy a sok időt igénylő felderítéssel esetleg elmulasztja a meg­

lepetés lehetőségét — két ütegét nyomban tüzelőállásba rendelte és a lövészosztályt délkeleti irányban az ellenség átkaroló támadására utasí­

totta.

A támadás, melyhez a Búzás csoport és a 2.

huszárezred is csatlakozott, tért nyert. Ekkor az orosz védelmiállás főtartaléka a lövészosztály bal­

szárnyát megtámadta és azt kissé visszaszorította.

Mikor ezt a lövészosztály tartalékának parancs­

noka, aki a küzdőket balra lépcsőben követte, észrevette, századával az ellentámadó orosz tarta­

lék jobbszárnyát megrohamozta. A z elkeseredett kézi tusa, amelybe a 2. huszárezred és a 3. huszár­

ezred részed is beavatkoztak, hosszú ideig tartott.

A huszárok végül is legyőzték a nagyobb orosz erőt. A z ellenség 170 halott és 80 fogoly hátra­

hagyásával visszavonult. A Riedl csoport előtt szabad lett az út W ietly felé. A z orosz 331. gyalog­

ezred, a 3. és 6. dragonyosezred és 6 tábori ágyú harcolt a huszárokkal. A lövészosztály, a 2. és 3.

huszárezred 89 halottat és sebesültet vesztett.

Ezalatt az 5. huszárezred és a német 5. lovas­

hadosztálytól ideküldött összekötő lovasszázad Niewiernél a. Pripiatjon átkelt oroszok minden támadását visszaverte, sőt az ellenséget a Pripiatj déli partjára visszaszorította.

Szeptember 9-én hajnalban a más irányba rendelt lovashadosztály utóvédje is elhagyta Mu- koszynt. A z oroszok nem követték.

A 11. lovashadosztálynak az újabb parancs értelmében a Stoohod és a W vzewka patak kö­

zötti területet kellett az oroszoktól megtisztítania és a 2. lovasliadosztály menetét Ratnoról Kowelra elősegíteni. A 11. lovasliadosztály nem mehetett Niewieren át Mariampol felé, mert a Pripiatj déli partját az oroszok megszállták. Ezért két oszlop­

ban Lelikowora és Powietjre ment.

Szeptember 10-én a 11. lovashadosztályt, a 2.

lovashadosztályt és a két dandárból, azaz 3 gya­

logezredből és két ütegből álló lengyel légiót gróf Bissingen Nándor altábornagy alá, a 11. lovasliad­

osztály parancsnoka alá rendelték.

A 11. lovashadosztály új feladata az volt, hogy Buzakitól északra az összes Turya átjárókat szádja meg és a 2. lovashadosztállyal együtt derít­

sen fel a Turya— Pripiatj és a Stochod folyók kö­

zött. A felderítő osztagok és a zömök csak állandó hídépítés és útjavítás közben tudtak előnyomulni.

A 11. lovashadosztálytól délre a lengyel had­

osztály biztosított.

A z 1. lovashadosztály a Stochod és Styr kö­

zött Rudkánál, Jablonkánál és Kuklinál vívott nehéz harcot.

A Berndt lovashadtest József Ferdinánd fő­

herceg seregosoportjának balszárnyát biztosította, a Czartorijsk irányából előnyomuló oroszok ellen fordult és szeptember 12-ig az 1. lovashadosztály támogatásával Czartorijskot elfoglalta.

A Pripiatj mocsárvidókére rendelt 9. lovas- hadosztály szeptember 10-én még Kobrinnál, a vonaton Zolkieiwbe szállított 10. lovashadosztály pedig Stojanowban volt.

Bissingen lovashadteste előtt az orosz 83., 73.

tartalék gyaloghadosztály és a IY . (Gyllensehmid) lovashadtest részei lassan a Stochod felé vonultak vissza. A lovashadtest felderítőosztagai állandó harcok között érték el Stocliodot.

*

Szeptember 12-én, amikor 4. hadseregünk a Gforyn patakon akart átkelni, hogy az oroszok arcvonalát délkeleti irányba felgöngyölje, az orosz délnyugati arcvonal parancsnoka, Iwanow tábor­

nok bebizonyította, hogy az orosz haderőt még egyáltalában nem semmisítettük meg. — A z orosz 8. hadsereg jobbszárnya túlszárnyalva a 4. hadseregünk balszárnyát, ellentámadásra in­

dult és József Ferdinánd főherceg támadó cso­

portját visszaszorította.

A Sarny és Gorodec irányából előnyomuló nagyobb orosz erő szeptember 15-én a Czartorijsk- nál harcoló Berndt hadtestet visszanyomta. A z 1.

lovashadosztály hősiesen védekezett és csak akkor vonult vissza, amikor az oroszok már csaknem körülfogták.

*

A sereglovasság eddig megemlített haditet­

tein kívül a, gyaloghadosztályokhoz beosztott hu­

szárszázadokról is meg kell emlékeznünk.

Ezek vitéz harcai közül ehelyütt helyszűke miatt csak egyet tudunk megörökíteni.

Szeptember 15-én hajnalban az oroszok a Gontovánál védekező 101. és 29. gyalogezredünket visszaszorították. Támogatásukra északról a Felix- dandárt (44. gyalogezred, 3. boszniai és liercego- vinai gyalogezred, a 8. huszárezred 2. százada) küldték. Félix tábornok elrendelte, hogy Wodianer Béla főhadnagy huszárszázadával a Bukowinától keletre levő erdőben gyűjtse össze a 101. és 29., gyalogezred visszavonuló részeit és azokkal a dan­

dár beérkezéséig az erdő keleti szegélyét védel­

mezze.

Wodianer főhadnagy 80 lovasával 12 órakor ért az erdőbe. Itt arról győződik meg, hogy a visz-

■ Félix hbk dandária

% ^■gy.e.,Bh3..8/2liu.5zd

Wodianer Béla 8. huszárezredbeli főhadnagy századá­

nak lovasrohama Gonlowanál 1915 szept. 15-én.

szavonuló gyalogság lelkileg annyira megrendült, hogy azzal az oroszokat nem igen tartoztathatja fel. Wodianer főhadnagy ezért elhatározta, hogy a reménytelen védelem helyett a Gontowa felől előnyomuló oroszok déli szárnyát megtámadja.

Századával a délkeletre levő erdőbe vágtázott és innen az előnyomuló oroszok balszárnyát követő három tartalék gyalogszázadot lóháton megroha­

mozta. A z orosz gyalogság szétugrott s támadása megakadt. A z ellenség Gontowa nyugati szélére visszament. Innen délután a Félix dandár a régi állásaiba szorította vissza az oroszokat.

#

Most pedig térjünk vissza a lovashadosztályok­

hoz. A 2. lovashadosztályt szeptember 16-án az 1.

lovashadosztály és a Berndt lovashadtest után nyomuló oroszok visszaverésére rendelték.

A 11. lovashadosztálynak szeptember 16-ával a 2. lovashadosztály Stochod melletti biztosítandó szakaszát is át kellett vennie. A hadosztály a Sto­

chod vonalát a folyó torkolatától Stobichwaig, azaz 46 kan-es szakaszon biztosította. Feladatát oly kiválóan oldotta meg, hogy Frigyes főherceg, a hadsereg főparancsnoka dicsérő elismerésével tüntette ki.

Szeptember 16-án a Kowel környékére be­

érkező 9. iovashadosztaly parancsnoJranak, báró tlauer Lipot aitabornagynak alárendelték a 11.

lovashadosztályt, a lengyel hadosztályt, szeptem­

ber 17-töl pedig a Stociiodig visszavonult 1. Lovas- hadosztály kötelékében bgiinál a ¡Stochod mellett harcoló lb. lovasdandárt is.

A 1. hadsereg kötelékébe beosztott 10. lovas­

hadosztály szeptember 12-én már Luckon volt és innen kelet leié előnyomult. Szeptember 14-én Ülykánál vívott nehéz harcot. 15-én a 4. hadsereg jobbszárnyát átkarolással veszélyeztető oroszok ellen Karpilowkána nyomult elő. Itt azonban a Berndt lovashadtestet visszaszorító oroszok két gyalogezrede északi irányból megtámadta. A 10.

lovashadosztály a nagyobb orosz túlerő elől szep­

tember 17-én kénytelen volt Majdanra vissza­

húzódni, ahol a már előzőleg ide visszavonult Remdt lovashadtest jobbszárnyán késleltette az oroszok előnyomulását.

Szeptember 18-án gróf Herberstein altábor­

nagy, a 10. lovashadosztály parancsnoka vette át a 4. és 7. lovashadosztály felett a parancsnoksá­

got. A 10. lovashadosztály parancsnoka Bauer Viktor tábornok lett.

Szeptember 18-án az oroszok mindjobban ki­

bontakozó támadása elől 4. hadseregünket Luckra visszavonták.

Sokul és Kaszowka között az 1. lovashadosz­

tály Kaszowka és Stobychwa között a lengyel légió, ettől északra Lubieszowig a 11. lovashadosz­

tály küzdött. A 9. lovashadosztály a Hauer lovas- hadtest tartaléka volt Mielnicánál. A német 5.

lovashadosztály a Búg hadsereg déli szárnyát Lubieszownál biztosította. E napon alakult meg a Linsingen seregcsoport, még pedig a német Bug- hadseregből, a Gerock hadseregcsoportból és az osztrák-magyar 4. hadseregből.

A Hauer lovashadtest feladata a kelet felé irányuló felderítésen kívül az volt, hogy a Sto­

chod vonalát minden körülmények között tartsa, nehogy az oroszok a 4. hadsereg balszárnya és háta ellen előretörhessenek.

Szeptember 19-én a visszavonuló 4. hadser- günk a Styr nyugati partján és Lucktól keletre szívós védelemre rendezkedett be.

Conrad vezérezredes a Polesieben mindjob­

ban kifejlődő orosz áttörési kísérlet megakadályo­

zására nem találta elégségesnek a nagy területen működő lovasságot. Erőket viszont más helyről nem vonhatott ki, hogy azokat ideszállíttassa, tar­

talékai pedig nem voltak. Csak a Szerbiába vasúti szállítás alatt volt X V II. hadtestet tudta vissza­

fordítani. Ezért a németektől kért segítséget. Fal- kenhavn a támogatást megígérte, de mivel a szer- bek leverésére októberre tervezett nagy támadás­

hoz és a nyugati harctérre már sok német erőt el­

vont az orosz hadszíntérről, a Prípiatjba csak idő­

veszteséggel küldhetett csapatokat. A Mackensen seregcsoport feloszlott. Mackensen a szerb had­

színtérré ment. A német arcvonal átszervezésére és a német Búg hadsereg déli szárnyának meg­

hosszabbítására idő kellett.

Ezt az időt szívós kitartásával, nehéz harcok között, lovasságunk szerezte meg. Megakadályozta az oroszokat abban, hogy ők hajtsák végre Con­

rad tervét, arcvonalunk két részre szakítását.

Lovasságunk támogatására északról a német X X IV . hadtestet (1. és 22. gyaloghadosztály) küldték.

A német 5. lovashadosztálynak és a Hauer lovashadtestnek a Conta hadtest oldalmenetét is biztosítania és lepleznie kellett. Ezért a német 5.

lovashadosztály átkelt a Stochodon és Wojnowka és Zeleznica felé előnyomult. E helységeknél a kelet felől előnyomuló oroszok túlerejével ütközött össze s a 11. lovashadosztálytól kért segítséget. Ez a hadosztály azonban, mivel 46 km. arcvonalon csoportonkint harcolt és másnap elő kellett nyo­

mulnia, azonnal nem segíthetett. Szeptember 20-án 11. lovashadosztály is előnyomult a Stochodon át.

Legészakibb csoportja, a 3. huszárezred Riedl al­

ezredes parancsnokság'a alatt Wolka—Lubie- szowskánál kelt át a Stochodon. Kuchoczka Wo- lára kellett előnyomulnia. Másnap reggel Zelez­

nica felől heves ágyúdörgést hallott. Riedl alezre­

des, nehogy a mocsaras terepen, a kijelölt meg­

kerülő úton későn érkezzék, a — feltevés szerint nehéz harcot vívó — német 5. lovasbadosztály tá­

mogatására, ezredével egyenesen Zeleznicára lo­

vagolt.

A Zeleznica és Wojnowka között harcoló né­

met 5. lovashadosztályt az oroszok támadták. A m i­

kor a 3. huszárezred Zeleznicára ért, járőrei azt jelentették, hogy délkelet és dél felől nagyobb, ló- rólszállt orosz lovasság nyomul elő Zeleznica déli szegélye felé.

Riedl alezredes ezredével tűzharchoz lóról- szállt; a Zeleznicától délkeletre, délre és délnyu­

gatra levő homokbuckákat megszállta és öt órán át tartó heves tűzharccal meghiúsította az oroszok összes átkarolási kísérleteit. A z ezredet a 2. kozák­

hadosztály és a 3. lovashadosztály részei tá­

madták.

Riedl alezredes az előbb leírt öntevékeny mű­

ködésével meggátolta Gyllenschmid orosz táborno­

kot abban, hogy a 3., 7., 16. lovashadosztályból, 2. kozák összekötő hadosztályból, az 1. Kubán kozákhadosztályból és a 83. tartalék gyaloghad­

osztályból álló hadtestével elsöpörje a német 5.

lovashadosztályt, azután részeivel a dél felé mene­

telő Conta hadtestet megzavai’ja. Ugyancsak meg­

akadályozta, hogy az orosz hadtest zömével Kowel felé, a 4. hadseregünk hátsó összeköttetései és

vonatai ellen sikeresnek Ígérkező raidet vezessen, amely az amúgy is megrendített 4. hadseregünk­

ben könnyen pánikot kelthetett volna. Délután a 3. huszárezred részei támadtak is, de természete­

sen eredmény nélkül. A támadás célja az volt, hogy az oroszok ne tudják meg, hogy mekkora erő érkezett ide. — Este a Conta hadtest elővédje el­

érte a Stocliodot.

Szeptember 23-án a 11. lovashadosztály Ser- chowo—Galuziát, az 1. lovashadosztály Manie- wicyt, a lengyel légió a maniewicy-i vasútállo­

mást, a 9. lovashadosztály Kopylit, a Conta had­

test pedig Leszniewkát érte el.

A z oroszok elleni átcsoportosításunk szeptem­

ber 26-ig tartott. Linsingen gyalogsági tábornok­

nak alárendelték a Búg hadsereget, a tőle délre gyalogsággal megerősített lovasságból álló Ge- rock hadseregcsoportot és az osztrák-magyar 4.

hadsereget.

A Gerock csoport a Heydebreck lovashadtest­

ből (német 5., 11. honvéd lovashadosztályból), a Hauer lovashadtestből (1. és 9. hadosztály), a Herberstein lovashadtestből (2., 4., 7. lovashad­

osztály), a lengyel légióból, a német Conta had­

testből és az osztrák-magyar X V II. hadtestből állt.

1915 október í-i helyzet a Pripiatj mocsárvidékén.

Szeptember 26-án Rowno elfoglalásáért a Conta hadtest és a X V I I . hadtest indított táma­

dást. Ebből lovasságunk is kivette részét; eddig vitézül védelmezett védőállásaiból előretört. A Herberstein lovashadtest és a Conta hadtest szep­

tember 28-ig nehéz harcok árán elérte a Styrt még pedig Czartorijsk és Kolki között. A lovas­

hadtest Kolkitól keletre is előnyomult és itt az oroszok tömegtámadásait visszaverte.

K i kell emelnünk a 2. lovashadosztálynak szeptember 29-től október 3-ig Kolki körül vívott nehéz, de eredményes harcait. Ez a lovashadosz­

tály nemcsak a saját állásait védelmezte meg az orosz 4. lövészdandár, az úgynevezett „Vasdan­

dár“ és az orosz 71. gyaloghadosztály részei ellen, hanem a szomszédos 4. lovashadosztály elvesztett állásait is visszafoglalta. E pár nap nehéz harcaiban 10 tisztjét és 365 emberét elvesz­

tette, de az oroszok áttörési kísérleteit meghiúsí­

totta és több mint 600 oroszt elfogott, 1 géppuskát, 469 fegyvert, sok hadianyagot zsákmányolt és arcvonala előtt 380 orosz holttestet temettek el.

*

A 4. hadsereg kötelékébe tartozó 10 lovashad­

osztályt a visszavonulás alatt Majdannál hagytuk el. A hadosztály a Luckra visszavonuló 4. had­

sereg balszárnyának biztosítása közben nehéz har­

cok között vonult vissza, majd Lucktól északra Rosiszczenél a Styr nyugati partján rendezkedett be védelemre.

Mint a 271. old. levő vázlaton Is láthatjuk, lovas­

hadtesteink erejüket lényegesen felülmúló orosz erőkkel harcoltak. Lovasságunk azonban az erdős, mocsaras terepen is oly vitézül harcolt, csekély tűzerejével oly jól gazdálkodott, hogy ha az oro­

szok helyenkint sikert értek is el, a jól elhelyezett és idejekorán helyes irányba bevetett tartalékok az oroszok előretörését minden alkalommal meg­

állították, sőt az elvesztett állásrészeket is a leg­

gyakrabban visszafoglalták.

A 11. lovashadosztály szeptember 30-ig Ku- chocka W olaig visszaszorította, az oroszokat, de az ellenség itt kiépített erős védelmi állásait a német 5. lovashadosztállyal együtt —■ jóllehet több irány­

ból támadtak — mégsem tudták elfoglalni. Ezért védelemre rendezkedtek be és több orosz támadást visszavertek.

Szeptember 30-án a 9. lovashadosztály és a lengyel légió Bielskaja Wolától keletre elérte a Styrt, de október 3-án a Rafalowka felől előnyo­

muló orosz lovasság Karasinig visszadobta őket.

A 11. lovashadosztály jobbszárnyát Jeziercynél biztosító századot is visszaszorították az oroszok, de ez a század a támogatására küldött lövészszá­

zaddal az oroszokat a Jeziercytől északnyugatra levő homokbuckákig szorította vissza.

Október 7-én a visszavonuló 9. lovashadosz­

tály Serchowon és Karasinban, a lengyelek pedig Galuzián és Gorodokon voltak.

E kényes helyzetben a 11. lovashadosztály balszárnyát Rudka felé visszakanyarította és a Stoohod hídjait kis erőkkel megszállotta. A német 5. lovashadosztály és a 11. lovashadosztály északi szárnya pedig Bucyn és Kuchocka W ola között tüntetőén támadott. A Conta hadtest Czartorijsk irányába előnyomult. A Herberstein lovashadtest Kolkinál a védelmi állásokban kitartott.

A 9. lovashadosztályt visszaszorító négy orosz lovasezred és 6 löveg október 9-ig Uhrynicze és Helenin között a Stochodig előnyomult. A rudka- czerwiszczei hidat elfoglalta és járőrei a Stocho- don túl Krym noig előretörtek.

Október 9-én a 11. lovashadosztály elfoglalta Kuchocka Wolát. A Stochodig előretört orosz lovasság megfordult, a 9. lovashadosztály- nak Seröhowonál és Galuziánál álló cseh dandárát elűzte és zavartalanul vonult vissza kelt felé. Erre a 11. lovashadosztályt kivonták a Heydebreek lovashadtestből és a 9. lovashadosztály támogatá­

sára a Hauer lovashadtestbe osztották be. A z 1.

lovashadosztályt Maniewyczv vasúti állomásához küldték.

Ezután az oroszok visszavonulásának zavarására az 1., 9. és 11. lovashadosztályt Karasinra irányítot­

ták, hogy azok az oroszok visszavonulását zavar­

ják. Október 10-én azonban a 9. lovashadosztály és a lengyelek Gorodokon és Maniewiczyben ma­

radtak. A z orosz lovasság tehát nyugodtan vissza­

vonulhatott. Csak a déli irányba előnyomuló 11.

lovashadosztály bal oszlopának elővédje tudta az oroszok egyik csoportját Jeziercynél megtámadni.

A z elővéd az itt pihenő oroszokon géppuska és karabélytüzével rajtaütött. A z oroszok halottak, sebesültek és vonatuk egy részének hátrahagyása mellett pánikszerűen menekültek kelet felé.

Október 11-én az 1. lovashadosztály Karasint, a 9. lovashadosztály zöme Serohowot, a 11. lovas­

hadosztály zöme pedig Leszniewkát, érte el. A 3.

huszárezred és 2 löveg Jeziercytől keletre feneket­

len mocsaras terepen harcolt az oroszokkal.

A Hauer lovashadtest október 12-től állandó harcok között nyomult kelet felé és október 17-én Mulczyczynél elérte a Styrt.

A z oroszok ellentámadásba kezdtek és októ­

ber 17-én éjjel és 18-án a 2. Kubán kozák, a 16., 3. orosz lovashadosztály és a 77., 83., 34. és 49.

orosz gyaloghadosztály M. H. Alexandrija-WoTka -Galuzijskaja-Kostiuchnowka-Kukli vonaláig visz- szadobta a lovashadtestet. A z áttört orosz erők a 11. lovashadosztályt már csaknem körülfogták. A z erdős, mocsaras terepen csak a vezetők lélekjelen­

léte és a huszárok kitartása mentette meg a had­

osztályt az orosz fogságtól.

A z oroszok okt. 19-én Wolka Galuzijskáját

is elfoglalták. Október 27-én a 11. lovashadosztály az Optowától 6 kilométerre északkeletre levő Bere- zana magaslatot elfoglalta, de azt november 4-én elvesztette. Ezután a 9., 1., 11. lovashadosztály Galuzia és Serchowo között rendezkedett be tartós védelemre. A védelmi állásokat a gyalogsághoz hasonlóan építették ki és rendezték be.

#

A Herberstein lovashadtest a védelmi állásait minden orosz támadás ellen hősiesen megvédel­

mezte. Október 22-én a lovashadtest parancsnoka a szomszédságában harcoló német 22. gyaloghad­

osztály parancsnokának, Dieffenbach altábornagy- nagynak a következő átiratát kapta: „Engedje meg Nagyméltóságod, hogy a mai szerencsekívá- nataimat, további nagyszerű, sikerek reményében,

tartaléka lett Brodytól északkeletre. K ét gyalog­

századát lövészosztályba vonták össze. Járőrei igen eredményes felderítő tevékenységet végeztek.

Okt. 26-án egy járőre egy orosz táboriörsön rajta­

ütött, 48 oroszt lelőtt, kettőt elfogott.

*

Lovasságunk tehát szívós védelemre rendezke­

dett be. A védelmi állásokat drótakadályokkal meg­

erősítették. A géppuskák és lövészek részére olda- lozó árkokat építettek. Sok helyen még beton­

állásokat is építettek. Futóárkok és óvóhelyek ke­

letkeztek. Sőt a fő védelmi vonal mögött második állást is emeltek ki.

Szemlóltetőiil bemutatjuk a 11. lovashadosztály állásainak rajzát 1915 december 7-én.

*

a legmelegebben megismételjem. Bár sokáig sze­

rencsénk lenne ily kiváló csapatok mellett har­

colni.“

Október 31-én Herberstein altábornagy helyett Lehmann altábornagy lett a 2., 4. és 7. lovashad­

osztály parancsnoka.

A 10. lovashadosztály új előnyomulásunk ke­

retében a 4. hadsereg északi szárnyának biztosí­

tása közben Kulkinál, Rudkánál és Butkánál v í­

vott nehéz harcok között Nowosielki felé előnyo­

mult és november 26-tól Nowosielki tői északra, az Okanka pataktól északra a Styr mellett védelemre rendezkedett be.

Mindkét fél kimerültsége és a nedves rossz időjárás miatt, amely az amúgy is mély mocsár­

vidéket még járhatatlanabbá tette — beszüntették a hadműveleteket.

A népfölkelő lovasdandár a X V I I I . hadtest

Amint a nagy vonásokban vázolt események­

ből láttuk, lovasságunk egy része a Pripiatj hatal­

mas mocsárvidékén sokszor elszigetelten, a terep és az időjárás nehézségeit leküzdve, nemcsak visszaszorította az ellenséget, hanem jelentéseivel mindig hű képet adott a Polesiebe szállított orosz erőkről.

Éberségével, mozgékonyságával és szívós, le­

leményes védekezésével először a 4. hadseregünk átkarolását akadályozta meg, majd az orosz át­

törési kísérletet hiúsította meg és időt szerzett hadseregeink átcsoportosításához. Feladatait — a tőle várható teljesítményeken felül — kitünően oldotta meg. Minden dicséretet megérdemelnek a Polesieben harcolt huszárok azért is, mert széles arcvonalon vívott leleményes, bátor harcaikkal ők rakták le az alapját a jelenkor lovassága harc­

vezetésének és harcmódjának.

2. Helyzet 1915 év végén. A z osztrák-magyar hadsereg a második évet a következő eredmény­

nyel zárta le:

A fölényes erejű s hatalmas technikai fel- készültséggel rendelkező olasz haderőt aránylag maroknyi seregével tartóztatta fel az Isonzo mel­

lett és a tiroli hegyekben. Ez a körülmény a jö­

vőre nézve már biztató volt s jogossá tette azt a feltevést, hogy az olaszok minden erőlködése az osztrák-magyar hadsereg támadó lendületét a többi arcvonalon nem fogja megkötni.

A Mackensen vezérezredes parancsnoksága alatt küzdő balkáni sereg a szövetséges bolgár

haderővel együtt ez év novemberében térdre kény­

szerítette Szerbiát és ezzel súlyos vereséget mért a világháború felidézőjére.

E két pozitív hadisikert jelentő tényen kívül sikerült még a hősiesen küzdő osztrák-magyar had­

seregnek keleti arcvonalát is megrövidíteni. Ez most a Keleti-tenger és a besszarábiai határ között majdnem egyenes vonalat írt le és természetesen jelentékeny erőmegtakarítást jelentett.

Végül mindezen hadisikerek számlájára írhat­

juk Románia semleges magatartását is, amellyel még mindig óvakodott attól, hogy álarcát levesse, azaz a központi hatalmaknak hadat üzenjen.