1
K O V Á C S E R N Ő
őrnagy
MIT KELL TUDNUNK
A VEZET EKES ПШADÓESZKÖZÖK HASZNÁLATÁRÓL
A híradás fontosságával minden fegyvernembeli tisztnek és általában Néphadseregünk minden t a g j á n a k tisztában kell lenni. Nem üres mondás az, hogy a híradás a hadműveletek idegrendszere. Ahol megsza- kad az összeköttetés, az a csapatrész elszakad a vezetéstől, nem tud össz- hángba kerülni parancsnokának elgondolásaival. A hadműveleti egységnek az a része, mellyel nincs összeköttetés, olyan mint a testnek egy béna tagja, melyet vagy egyáltalán nem, vagy cSak késve lehet mozgatni. Bár-
melyik nagy szovjet filmet nézzük, mely a dicsőséges Szovjet Hadsereg harcairól szól, mindenütt kidomborodik a híradás, az összeköttetés fon- tossága. Akár a „Döntő fordulatot" nézzük, akár a „Sztálingrádi csa- tát", vagy bármely más ilyen tárgyú filmet, nem kerülheti el figyelmünket a szovjet híradók fontos szerepe. Különösen élesen domborodik ki a híradás jelentősége a „Sztálingrádi csata" II. részében, ahol jól láthatjuk a pom- pásan működő híradást. A híradás biztosítja, hogy Sztálin elvtárs köz- vetlen személyes érintkezést tart a parancsnokokkal. A jól működő híradás biztosítja nagyrészben a parancsnokok nyugalmát, mert biztosak benne, hogy egységeikkel minden időben és minden körülmények között, a harc
bármely változatában intézkedni tudnak. Ez a tény olyan behozhatatlan fölényt biztosít a parancsnokoknak a fasiszta parancsnokokkal szemben, amit azok nem tudnak pótolni, különösen akkor nem, mikor bármelyik egy- ségükkel akarnak intézkedni, távbeszélőkészülékeik süketek és némák, egy- ségeikkel nincs összeköttetés.
Természetes, ahhoz, hogy a híradás úgy működjön, mint a dicsőséges Szovjet Hadseregnél, szükséges, hogy politikailag fejlett, megbízható, ön- tudatos, szakmailag kiválóan kiképzett, fegyelmezett híradóink legyenek.
Szükséges még az is, hogy a nem híradó kiképzésű parancsnokok, po- litikai tisztek ismerjék a híradás eszközeit, azok alkalmazását és használni is tudják azokat. E cikk célja az, hogy általában megismertesse a híradó- eszközök fajtáit és a vezetékes híradó eszközök használatát.
A híradó eszközök csoportosítása általában:
1. Műszaki (vezetéknélküli és vezetékes).
2. Mozgó (személyi) 3. Állati.
4. Jelző híradó eszközök csoportjait különböztetjük meg.
Vezetéknélküliek: rádiók, fénytávbeszélők, fényjelzők. Vezetékesek:
távbeszélő és távírókészülékek a hozzájuk tartozó vonalakkal és berende- zésekkel.
Mozgó híradóeszközök: gyalogos hírvivő, motorkerékpáros, kerék- páros, lovas, gépkocsizó, páncélgépkocsizó, repülőhírvivők, összekötő tisz- tek és parancsörtisztek.
Állati: postagalamb és hírvivőkutya.
Jelző: látjelek (kar-, zászló-, tárcsa-, sapka-, világítótöltény-, rakéta-, jelzővászonjelzések stb.), hangjelek (síp, kürt, sziréna, gong, állati hang-
utánzatok stb.), jelentőhüvelyek.
Ezek közül a vezetékes híradóeszközöket emeljük ki és tanulmányoz- zuk közelebbről azoknak tulajdonságait és használatát.
A vezetékes híradóeszközök lehetővé teszik a parancsnokok és aláren- deltek között a közvetlen, személyes érintkezést; használatuk azonban csak úgy eredményes, ha rövid ideig vesszük igénybe, mert a harci vona- lakat sokáig lefoglalni egyet jelent a vezetés intézkedéseinek késleltetésével.
Három Szempontból szeretném tárgyalni ezt a kérdést a nem híradó kiképzésű bajtársak részére.
1. Részleteiben mit értünk vezetékes híradóeszköz fogalmán.
2. Harcászati elvek alkalmazásuknál.
3. Hogyan történik ezen eszközök mechanikus használata és milyen követelményekkel léphetünk fel a készülékekkel és a kezelőkkel szemben.
Első ponthoz: Ha vezetékes híradó eszközökről hallunk, talán sokan nem gondolnak másra, mint távbeszélő készülékre és központi kapcsolóra.
Hogy híradásunkat megfelelően tudjuk használni a vezetés, szolgálatában, tudnunk kell, hogy a vezetékes híradóeszközökhöz tartoznak még: a táv-
írógépek, vonalerösítők, vivőfrekvenciás berendezések és természetesen szervesen tartozik minden eszközhöz a vezetékanyag.
Részleteiben: Távbeszélőkészülékünk azt hiszem eléggé közismert.
Csengőjeles hívású, nagy érzékenységű hallgatója van. Ez a hallgató biztosítja azt, hogy gyengébb beszédáram esetén is még jól hallhatjuk az ellenállomás beszédét. Lengő tekercs hallgató (műszaki nyelven diní- mikus hallgató), működése a hangszóró elvén alapul. Beszélőszelencéje
(mikrofon) szén szemcsés, tulajdonságaira a használatánál térek ki.
Központi kapcsolóink jelenleg villanólámpás rendszerűek. Ez a kor- szerű követelményeknek nem felel meg, igen sok benne a hibaforrás, ke- zelése nehézkes. Néphadseregünkben ennek a központi kapcsolónak nem s'ok jövője van. Részletes ismertetést nem is adok róla, hanem általában a központi kapcsolók feladatát említem meg pár sorban. Szerepük az, hogy több irányban kiépített vezetékeket kötünk be a kapcsolóba és a vezeté- kek végén települt állomások hívására a központi kapcsoló kezelője a kért a.lomással összeköt a kapcsolón keresztül.
Távíró gépek: feladatuk magasabb parancsnokságoknál a hosszabb írásbeli harci, hadtáp és egyéb közlemények továbbítása. A címzett a szöveget tisztán írásban, szalagra írva kapja meg, a szalag természetesen megfelelő távirati űrlapra van ráragasztva.
Szerkezetük általában: irógépes rendszerűek, betűnyomók, kivéve a Hel! gépet, mely betűíró. Itt ugyanis a jelek apró vonásokból tevődnek össze. E vonásokból a gép írószerkezete ugyancsak szalagra írja a szöve- get éspedig két Sorban ugyanazt. Szükséges ez azért, ha a két hírváltást végző gép valami oknál fogva nem szinkrón működik, a szalagon az írás
V agy felfele fut vagy lefele. Ilyenkor azonban az egyik sor mindig tisztán olvasható, míg a felső vagy az alsó sorból a betűk nem teljeSen jelennek meg.
45
Minden honvédegyénnek, akinek kezébe kerül ilyen távirat, tisztában kell azzal lennie, hogyan kell azt olvasni. Tisztában kell azzal lennie, hogy az azonos szöveg kétszer leírva egymás alatt nem géphiba, nem is a távírász hibája, hanem a távírógép szerkezeti tulajdonsága.
Vonalerösítök: feladatuk, hogy a kimenő, vagy bejövő beszédenergiát felerősítve továbbítsák. Az erősítő használata a vonalak hosszúságától, minőségétől, anyagától és elektromos tulajdonságaitól függ. Tisztán tábori könnyű vezetéken erősítőket alkalmazni nem lenet, ilyen követelményeket tehát ne is támasszunk híradás megtervezőjével szemben.
A vivőfrekvenciás berendezések alkalmazása révén egy vezetéken egyidőben több beszélgetés is folytatható, egymás zavarása nélkül. Nevét onnan kapta, hogy a vezetékre kapcsolt berendezés egy állandó rezgést (frekvenciát) termel, amely azután magával „viszi" a beszédrezgéseket.
Az ellenállomásnál ezt az úgynevezett vivő- vagy hordozórezgést kiszűrik s így a különválasztott beszélgetés kerül a fejhallgatóba. A berendezés szerkezeti felépítése, valamint a vezetékfajta minősége teszik lehetővé, hogy hány ilyen egyidejű beszélgetés folytatható ugyanazon a vonalon.
Természetesen nem szabad egy áramkörre alapozni híradásunk fo- lyamatosságát, mert ez azt a veszélyt rejti magában, hogy egy áram- kör tönkremenetele esetén minden összeköttetés megszakad. A híradópa- rancsnok feladata az, hogy a tervezésnél híradóhálózatában a különböző parancsnokságokkal több irányban biztosítson összeköttetést. Álljon itt egy példa a II. világháborúból a híradás helytelen tervezésére, mely esetnél kidomborodik még a Horthy hadsereg fegyvernemi soviniszta nevelésének következménye is. Egy magasabb parancsnokság állandó vezetéken volt összeköttetésben az alárendelt alakulataival. Az állandó oszlopsoron több fontos összeköttetés volt kiépítve. Egyszerre csak egyik pillanatról a másikra minden összeköttetés megszakadt az alárendeltek felé. A kiküldött vizsgáló járőr megállapította, hogy az egyik tartó oszlopot kirobbantották. A rossz tervezés következtében más irányban híradás nem volt biztosítva, így a parancsnokság elég hosszú ideig nem tudott egységeivel érintkezni. A megindított vizsgálat megállapította, hogy az oszlopot az egyik tüzér ala- kulat robbantotta, mondván, hogy zavarja a kilövésüket. Ugyanis az akkori tüzérség magát mindenek fölé helyezte és nevelésénél fogva egyáltalán nem érdekelte mások munkája. I l y e n . e s e t a Néphadseregben elképzel- hetetlen. Néphadseregünk minden tagja tisztában van azzal, hogy minden
fegyvernem tökéletes összeműködése, egymás munkájának megbecsülése szükséges ahhoz, hogy ügyünket győzelemre vigyük.
Végül az eszközök felsorolásában és ismertetésében meg kell emlí- tenünk a vezetékanyagot, mely lehetővé teszi a már felsorolt eszközök mű- ködését. A vezetékes híradó eszközök működése nagyban függ a kiépített vezeték minőségétől, anyagától és az építés jóságától.
Hadműveleteink alatt milyen vezetékkel dolgozhatunk?
1. Tábori könnyű vezeték: szigetelt vezeték.
2. Tábori többerű nehéz vezeték: rézhúzal sodrat.
3. Állandó és félállandó vezetékek: magaSra épített csupasz vezeték.
4. Földkábelek: sokerű, földbefektetett ólom, páncélkábelek vagy fo- lyamkábel.
Második ponthoz. A vezetékes híradó eszközök alkalmazásának har- cászati elvei. Mozgás közben vezetéket ritkán, vagy egyáltalán nem alkal-
mázunk. Egyébként a vezeték a legmagasabb parancsnokságtól kezdve megy előre a követelmények szerint a harcoló őrsökig.
Az alsóbb vezetés vezetékes híradó eszközei a távbeszélő készülékek és a központi kapcsolók. A távbeszélő készülékek elől általában a század- parancsnokoknál. illetve fontosabb előretolt .állásokban találhatók. Tele- pülési helyüket az egység törzs parancsnoka, zászlóaljtól lefelé pedig az egységes harcászati parancsnok szabja meg. Ök adják meg ugyanis azt a követelményt, hogy mely egységükkel tartják fontosnak a vezetekes összeköttetést. A híradás megtervezését és végrehajtását az egység híradó parancsnoka végzi a megadott követelmények alapján. Ezred parancsnok- ságnál és attól lefelé a híradóhálózatok létesítését a csapathiradok vég- zik Általános elv, hogy mindig a magasabb parancsnoknak kell biztosí- tania az összeköttetést az alárendeltjei felé. Az együttműködő fegyver- nemek pedig — kivéve a páncélos alakulatokat és repülőket — mindig a gyalogság felé kötelesek a híradást biztosítani. A repülőkre és' a harc- kocsi alakulatokra vonatkozóan mindig az a parancsnok intézkedik, aki az együttműködést elrendelte. Szomszédok mindenesetben jobbról-balra köte- tesek az összeköttetést létesíteni.
Visszatérve, a műszaki eszközökre, tehát a vezeték általában a szá- zadig fut előre, és a kiépített vezeték végén települ a távbeszélő állomás.
Központi kapcsoló már csak a zászlóaljnál van, mert ez a legkisebb egység, ahol több irányból futnak öSsze vezetékek.
Ezredtől lefelé csak könnyű vezetékkel találkozunk és pedig csapat- híradó anyagban 400 m-es dobokkal. Csapathíradóink a részükre rendszere- sített anyaggal az ezred és a zászlóalj híradását el tudják látni. A többi vezetékes eszközt hadosztály és ennél magasabb parancsnokságoknál alkal- mazzuk. Alkalmazásuk lényege az, hogy mindig azon parancsnok vagy parancsnokság közelében települjenek, amelyhez beosztották őket. A tele- pülési helyeiket harcászatilag kiválóan kell rejteniök és meg kell szervez- niük az állomások védelmét. Természetesen ez az elv nem jelenti azt, hogy nagyobb hírközpontok is a parancsnokság közvetlen közelében települ- jenek, mert ez ellenkezne a harcászati követelményekkel. E néhány sorból
•áthatjuk az alkalmazási elveket nagy vonalakban.
A harmadik szempont a vezetékes híradó eszközök mechanikus hasz- nálata. Ebben a fejezetben ki fogok térni a kezelésre, valamint arra is, hogy milyen követelményeket támaszthatunk a készülékkel és annak kezelojevel szemben. Mint leghasználtabb eszközt, vegyük tárgyalás alá a távbesze.o készüléket. Kétféle módon találkozhatunk vele, mint telepített tavbeszelo állomás és mint mellékállomás. Az előbbi esetben kezelő távírász van mellette, az utóbbi esetben kezelő nincs, tehát az köteles keze.ni akinek a részére telepítve van. A híradók csak telepítik és szükség eseten karban- tartják.
Mi az eljárás, ha a telepített készüléken beszélni akarunk?
1. Felhívjuk a központot. A távbeszélőkészülék oldalan van egy kis kar, ezt néhányszor megforgatjuk, nem túl gyorsan es nem hosszú ideig.
' Lásd 1. sz. ábrát.
Utána a kézikészüléket levesszük és fülünkhöz tartjuk.
Ugyanis miután a központba a jelzés bement, a villanólámpa Cgve ma- rad, vagy az esőlemez leesett. Tehát hiába forgatjuk az induktor kart hosz- szú ideig, újabb jelzést nem ad le. A központkezelő látja a hívást és ha
47
tartó-villa
\ kézi készülék
1. sz.ábrcu
azonnal nem jelentkezik, annak oka az, hogy éppen mást kapcsol. Ilyenkor legyünk egy kis türelemmel, mert a központkezelő kötelessége a kapcsolá- sokat a beérkező hívások sorrendjében végezni. Ha hosszabb idő mulva sem
jelentkezik a központ (1—2 perc), akkor hívhatjuk újra, ha újabb hívásra sem jelentkezik, figyeljük meg, hogy az induktorkar nehezen, vagy túl könnyen forog-e. Ha nagyon könnyen forog, valószínű, hogy vonalunk valamilyen okból kifolyólag elszakadt. Vonalunk jóságáról úgy győződ- hetünk meg, ha a távbeszélőkészülék szerelvény lapján lévő kapcsoló kulcsot
„ E " állásba előrenyomjuk és közben forgatjuk az induktorkart. Ha vona- lunk rossz, saját csengőnk nem s'zólal meg.
Lásd 2. sz. ábrát.
előre nyomni
induktorkar
2.sz.ábrcv
v.
2. Mindeme műveletek alatt a kézikészülék rajta van a tartóvillán (az elnevezések az ábrákról leolvashatók). Miután a központ jelentkezett, a kezünkben lévő kézikészülék nyelének közepén lévő beszélőváltót benyom- juk és a mikrofonba belebeszélve kérjük a kívánt állomás kapcsolását. Pl.:
Hívunk, a központ jelentkezik: „Itt Sándor", a hívófél mondja: „Itt Ká- roly, kapcsolja Emilt"; a kapcsolás után a hívott állomással lebonyolítjuk a hírváltást.
A beszéd lefolyásánál a mikrofon használatára szeretném bajtársaim figyelmét felhívni; ne tartsuk nagyon közel a szájunkhoz, ne kiabáljunk bele és különösen télen ne leheljünk bele. A mikrofon ugyanis, mint már említet- tem, szénszemcsés. Működébe azon alapszik, hogy a szénszemcsék a hang- jezgésnek megfelelően változtatják egymásközti távolságukat, ezzel «vál- tozik a mikrofon elektromos ellenállása. Mi történik, ha nagyon közel be- szélünk rá? Beszéd közben a nyál belekerül a mikrofonba, a szénszemcsék összeragadnak és a mikrofon váltakozó ellenállás jellege megszűnik, mert vizes széntömb lesz benne, ami a hangrezgéseket már nem képes to- vábbítani. Ugyanez történik akkor is, ha hidegben sokat lehelünk rá; a lehelet párája a szénszemcsékre lecsapódik. Eredmény? Mintha nyál ke- rült volna bele. Mi történik akkor, ha erősen kiabálunk? A szénszemcsék vad táncba kezdenek, nem képeSek követni az erős és gyors rezgést és valami
artikulátlan hangzavart továbbítanak az ellenállomás felé. Ha ellen- al.omásunk nem hall jól, akkor nem kiabálással tudunk segíteni, hanem nyugodt, lassú és tagolt beszéddel. Még a beszélőváltó fontosságára sze-
retném felhívni a bajtársak figyelmét. Beszélni csak akkor tudunk, ha a beszélöváltót lenyomjuk. Ugyanis a beszédhez szükséges telepáramot a beszélőváltó kapcsolja. A hallásra a beszélőváltó nincs kihatással:
3. Beszélgetésünk befejezése után a kézikészüléket minden esetben tegyük vissza a villára. Ha nem tesszük vissza, akkor az ellenállomás hiába hív, a csengetést nem fogjuk hallani. Miután a kézikészüléket he- lyere tettük, az induktorkart újra megforgatjuk, ezzel jelezzük a központ- nak, hogy hírváltásunkat befejeztük. Ez volna a távbeszélőkészülék mecha- nikus használata.
A telepített készüléken csak az beszélhet, akinek részére telepítik. Más csak akkor használhatja, ha a jogosult parancsnoktól engedélye van. Ez ..Engedély jegy" formájában kiállított írásbeli engedély, amit az ügyele- tes távirásznak a készülék has'ználata előtt át kell adni. Magánbeszélgetést csak a seregtest parancsnok írásbeli engedélyével lehet folytatni, azonban hadműveletek megkezdése előtt és a harcfolyamat alatt egyáltalán nem lehet magánbeszélgetést folytatni.
Központi kapcsolókról már néhány Szóval megemlékeztem. Még né- hány lényeges szempont a használatánál: A kapcsolókészülék kezelőkészle- tén senki, semmilyen jogcímen nem beszélhet. A központ kezelőjének sem- miféle utasítást adni nem lehet és az nem is fogadhat el. A kezelő a for-
galmiszolgálatban előírt néhány szón kívül mást nem beszélhet szolgálati ideje alatt. Amennyiben valakinek a központ részére volna valami mon- danivalója, kapcsoltassa a hírközpontvezetőt és azzal tárgyalhat. Ha olyan állomást akarunk kapcsoltatni, melynek kapcsolása hosszabb időt vesz 'S^Jj.ybe, — több központon keresztül kapható csak meg — a központ ke- zelője kapcsolni fogja a „Távolsági bejelentőt". Az itt lévő távirász fel- 49
jegyzi a kért állomást, utána bemondja: „Jegyeztem, kapcsolás után visz- szahívom".
A központ helviségében a szolgálatban lévőkön kívül Senki nem léphet be és ott nem tartózkodhat. A központ kezelője őrszolgálatban állónak tekintendő és éppen úgy, mint más felállított őr, senkivel nem beszélhet, utasításokat nem fogadhat el. Késedelmes, vagy helytelen kapcsolásért felelősségre vonni távbeszélőn keresztül nem lehet és nem is szabad. Gon- doljunk arra, hogy míg mi a kezelővel beszélünk, hány újabb késedel- mes kapcsolás lesz az eredmény! Az egész hírrendszer működését késlel- tetjük egyéni ügyünkkel. Éppen ezért senki ne vegye íegyelmetlenségnek, hogy abban a pillanatban, mikor a kért kapcsoláson kívül másról kezd beszélni, a kezelő kilép a vonalból és a hírközpont vezetőt kapcsolva tovább végzi szolgálatát. Vannak esetek, mikor a kezelő folyamatban lévő hírváltásokat is megszakíthat. Ilyen eset pl. a veszélyjelzések közlésé- nél áll fent, ekkor a központkezelő előzetes figyelmeztetés nélkül bont
„Rendkívül fontos", vonalkarbantartással kapcsolatos fontos közlések, vagy külön rendelkezések alapján államfői és hadsereg parancsnoki beszélge- téseknél ugyancsak megszakíthatja a folyó hírváltást, de akkor a bontást
előzetesen bejelenti. A bontott beszélgetéseket cSak akkor kapcsolja újra, ha a hírváltó felek azt újra kérik.
összefoglalva: A központ kapcsoló kezelőjével beszélni nem lehet, köz- lendőinket a hírközpont vezetőnek adjuk le. Távoli állomásokat a távol- ; sági bejelentővel jegyeztessük elő. Veszélyjelzések adása végett a központ kezelő folyó hírváltásokat előzetes figyelmeztetés nélkül bont; más sürgős ' esetekben a bontást a kezelő köteles bejelenteni.
Távírógépek, hosszabb írásbeli közlemények továbbítására valók. A táviratokat a távírász továbbítja és nyugtáztatja. Titkos közleményeket rejtjelezve kell továbbítani és ezeket ellenőrzés végett a vevőtávirász azon- nal visszaismétli.
Az erősítők használatát bízzuk a híradókra, kezelésük megfelelő szak- értelmet követel. Az erősítéseknél irányelv: tábori könnyűvezetékeken erősN teni hem lehet, rövid vezetéken ugyancsak nem lehet.
Vivőfrekvenciás berendezéseknél ugyancsak szakemberek működhet- nek közre. A beSzéd vivőzése igen sok elektromos követelménynek a függ- vénye.
A harc vezetéséhez szükséges követelményeket pontosan adjuk meg minden esetben. A híradóparancsnokot soha ne hagyjuk tájékozatlanul.
Neki kell a változásokról leghamarabb értesülnie, mert a híradás tervezése és végrehajtása csak így tudja követni a harc menetét. Csak a pontosan tájékozott híradóparancsnok tud,olyan híradást létesíteni, amely a veze- tés minden igényét kielégíti. Az a parancsnok, aki nem fektet súlyt az ösz- szeköttetés fontosságára, nem tájékoztatja időben a híradóparancsnokát, nem lehet jó parancsnok. Néphadseregünkben pedig csak jó és kiváló pa- rancsnokok lehetnek, akik tisztában vannak feladatuk fontosságával és kötelességükkel a dolgozó nép iránt, valamint azzal, hogy mi fegyvertársai vagyunk a világ legerősebb Hadseregének, a dicsőséges Szovjet Hadsereg- nek. Hogy erre a fegyverbarátságra méltóak legyünk, tudásunk legjavát kell adnunk. Mi a Szovjet Hadsereg tapasztalataiból tanulunk, ö k a mi mintaképeink, nekünk azt a színtvonalat kell elérnünk, mint a Szovjet parancsnokoknak, csak akkor leszünk méltóvá igazán fegyverbarátságukra.
