IRODALOM. 3 állíthattak oda maguknak mintákul, s hogy a görögök számos szoborban megörökítették testgyakorlataikat. Hogy melyik tanár mit és mennyit mutasson be a különböző művészettörténelmi anyagból, arra "nézve a tanártestület megállapodhatnék egy módszeres konferenczián, s szépen feloszthatnák maguk között az anyagot, nehogy a tanuló esetleg több- ször lássa vagy hallja ugyanazt. Minél gazdagabb lesz az illető művészeti muzeum, annál sikeresebb lesz e művészeti oktatás. Kiegészíthetné még némileg az ifjúsági könyvtár azon része is, mely a művészetre és művé- szekre vonatkozik. Szívesen elismerjük, bogy az értekezésben sok figye- lemre méltó megjegyzés van, csak azt találjuk, bogy kissé nagyon is nagy súlyt helyez a művészettörténelmi részletekre, melyek pedig a közép- iskola fokán alig vihetnek másra, mint néhány művészeti terminus vagy művésznév ismeretére — ennek pedig vajmi csekély a haszna a valódi műveltségre nézve.
3. A költészet szerepe a középiskolai nevelésben. Irta Schuber Mátyás. (Rozsnyói ág. ev. főgymnasium.) A dolgozat bevezetésképen némi halovány képet ad a poesis szerepéről az ó- és középkor nevelésé- ben és a reális és a formális tantárgyak közti különbségre vonatkozó- kissé ósdi szellemű és igen felületes fejtegetések után áttér azon szerep méltatására, melyet a költészet a mi középiskolai oktatásunkban visz..
Itt aztán azon meglepő eredményre jut, hogy iskoláinkban nagyon is sokat sesthetizálnak, a poesist inkább az értelemhez beszéltetik, minta, szív és érzelemhez, nagyon korán kritikus szellemet keltenek az ifjúság- ban s így. azt érik el, bogy az ifjúság nagyon is korán elfásul a költészet- iránt, s ennek folytán érettebb korában inkább csak könnyű regényeket, novellákat és rajzokat olvasgat, mint komoly, nagyobbszabásu remek- műveket. S e nagy baj okát a szerző az «Utasítások»-ban találja, melyek szerinte túlságosan nagy súlyt helyeznek az elméleti okulásra, az asst-be- tikus taglalásra és irodalomtörténeti tanulságokra, a helyett, bogy arra- figyelmeztetnének, hogy a költemények, a «szív és képzelembez szólva, izlést és erkölcsöt nemesitőleg hatni vannak hivatva®. Már rég nem hallottunk oly igazságtalan és oly kevéssé alapos vádat az «Utasítások®
ellen, mint ez. A szerző vádjának bizonyítására felhoz egy csomó idé- zetet a magyar irodalmi tanításra vonatkozó gymnasiumi utasításokból és elfelejti, bogy épen, minthogy a magyar irodalmi tanításnak egyik hivatása az, hogy az egész irodalmi oktatásból, tehát nemcsak Vörös- marty, Petőfi, Tompa, Arany stb., hanem egyszersmind Homeros, So- pbocles, Vergilius, Plautus, Shakespeare Moliére, Goethe, Schiller stb, gymnasiumi oktatásunkban tárgyalandó költők örökbecsű mintáiból levonható poétikai tanulságokat összefoglalja és némileg rendszerezze í ép ezért kénytelenek voltak az «Utasítások® a magyar irodalom rovatá- . ban az illető elméleti okulásokat kissé részletesebben megjelölni, míg a.
3 0 4 WALDAPFEL JÁNOS.
tartalmi megbeszélést illetőleg megelégedhettek avval, hogy egy-egy szóval utaljanak rá. A ki az "Utasítások®-at egészükben és egészen el-
olvassa — már pedig az "Utasítások®-at, mint az oktatás egészének
•egységes vázlatát így kell olvasni —, sőt a ki csak a tantervet, ép a magyar
•nyelv tantervét figyelemmel megnézi, nem fogja az "Utasítások®-at az ú. n. "formális® képzés túlságos előtérbe tolásával vádolhatni. A tarta- lom, a lelki élet, az érzés- és gondolatvilág, a nemzeti érzület és gondol- kodás, a népszellem és népjellem, a történeti szempont hangsúlyozása elegendő mértékben található az sesthetikai érzék, az izlés finomítása, a .szerkezet ismertetésének emlegetése mellett is. Az igaz, hogy az Utasí- tások komoly elemzést kívánnak, csakhogy első sorban tartalmi tekin- tetben, és korántsem elégedhetnek meg a költői műveknek «szív és képzelemhez® szóló, «lelkes, szép előadásával®, «a hang erejének és ma- gasságának változtatgatásával, a tempónak majd gyorsításával, majd (lassításával, s így fény és árnyék helyes elosztásával®, a melytől a szerző
többet vár a költemény tartalmának megértetésére és finomságok érez- tetésére nézve, mint minden magyarázattól. Részemről nem lehetek egy véleményen Schuber úrral, és az "Utasítások®-kai együtt többet várok a beható elemzéstől és a kellő methodikus feldolgozástól, mint akár egy
•Garrick vagy Rossi művészetétől. A psedagogusnak mégis csak nagyobb a feladata, mint pusztán a költemény megkedveltetése vagy bizonyos muló affectusok keltése!
4. A lélek- és gondolkodás tanmódszere középiskoláinkban. Irta
•dr. Nemes Imre. (Nagyváradi főreáliskola.) E sokat beszélő, de keveset mondó értekezés két részből áll. Az egyikben elmondja a szerző saját mézetét a lélek- és gondolkodástan tanításának módszeréről, a második-
ban pedig méltatni kívánja az újabb egy-két évtized alatt Magyarorszá- gon megjelent amaz értekezéseket, melyek ugyancsak a czímbeli tárgy- ival foglalkoztak. Amaz első rész, melyben, mint mondja, saját nézeteit
akarja ismertetni, nem más, mint egy rendkívül felületes, zavaros polé- mia az «Utasítások®-kai, melyeket Nemes úr — úgylátszik — alig, vagy
•egyáltalában nem értett meg. Mindenekelőtt elégtelennek találja az egy
•évet s kettőt kiván. Ebben, absolut mértékkel mérve a dolgot, igaza (lehet, de tekintve azt, hogy gymnasiumi tanításunk csak a hetedik osz- tályban adja úgy a poétikai, mint a természettanulmányok, valamint a
mathematika terén is a rendszeresebb elméleti oktatást, s ilyen rend- szeresebb előtanulmányok nélkül a philosophiai összefoglalásnak nincs .mit összefoglalnia és megvilágítania: beérhetjük, sőt be kell érnünk az
•egy évi tanítással. Csak használjuk ezt fel okosan és a maga módja sze- rint az irodalmi oktatásban összegyűlt psychologiai, a grammatikában;
mathematikában, természetrajzban és physikában fellelhető logikai
•anyag rendezésére: akkor eleget, sokat tehetünk e rövid idő alatt is.
