53
pában egyaránt az érdekelteket. M a j d megalakultak 1924-ben azok a ga'bonariingek, melyek Chicagóban a búza jegyzését szeptember1
tői márciusig kereken 50 százalékkal felhajtották. Ez az önsegély is csődöt mondott azonban, mert márciusban az árak hirtelen ú j r a esni kezdtek.
'A Mjc Nary and Haugen bili most ú j r a felvetette ezt a rég- óta vajúdó, elintézetlen kérdést. A tervezet szerint a megalaki- tandó „Federal F a r m Board" ;a rendelkezésre bocsátott 250 millió dollár segítségével lényegileg ugyanazt tartoznék keresztül vinni, mint az 1924. évben tervezett (bank. Csakhogy sokkal nagyobb és pedig ötszörös anyagi bázissal és sokkal szélesebb keretek közt.
mert nemcsak ia gabona, hanem a-tengeri, a disznóhús, a gyapot, a dohány és a rizs valorizációja van most cél gyanánt kitűzve.
Emielv főleg politikai okai vannak, mert ezen a réven a gabona- termelő farmerek frontja a gyapot-, rizs- stb. termelőkkel erősö- dik. A valorizáció keresztülvitelének módja az volna, hogy a köz- ponti bizottság által folyósított bitelekkel mezőgazdasági szövet- kezetek az egyes termeivényeket aratás u t á n összegyűjtenék, a prohitoitiv vámokat kihasználva, a belföldi árat lehetőleg m a g a s a n tartanák és az igy elért belföldi árnyereség egy részével az export- feleslegek árait leszorítva, dumpingsserüen lépne fel a külfölddel szemben. Ennek a processzusnak persze nagy nehézségei vannak, nem annyira a tengerinél és disznóhusnál. melynek csak kis há- nyada kerül exportra, hanem főleg a gabonánál, melynek egyhar- m a d részét és a gyapotnál, melynek m a j d n e m a felét külföldre szállítják. így a z u t á n alaposan kétségbe vonható, hogy a Board részére rendelkezésre bocsátandó 250 millió dollár elégséges lesz-e? Mellon államtitkár, — a tervezet egyik nagy ellenzője — közel 800 millió dollárban l á t j a a szükségelt tőkét elöirányzandó- nak, aminők megszavazása a parlament készségét erősen túl- haladja.
De nemcsak ily takarékossági szempontok vezetik azokat, a k i k a bili ellen állást foglalnak. Természetesen elsősorban az ipar képviselői fejtenek ki ellentállást vele szemben. Az ipar erdekeit a valorizáció kétszeresen érintené. A belföldi árnivó
•emelése a termelést nehezítené meg, a világpiaci árszintnek d u m p i n g u t j á n való leszorítása pedig az iparcikkek exportját.
Érthető ezek u t á n a Fehór-IIázban megnyilvánuló vélemé- nyek erős •szétágazása. A szenátus és az alsóház azonban isméi, elfogadta a javaslatot, Coolidge elnök pedig — bel- cs külföldön egyaránt feltűnést keltve, és nem törődve saját személyének és Dá ríjanak esélyeivel a legközelebbi választások szempontjából — m r a vétót emelt a 'bili törvényerőre való emelése ellen.
Egyelőre tehát lekerült a napirendről ez az Egyesült-Alla mokna'k a gazdasági politika terén vallott nézeteivel oly hom- lokegyenest ellentmondó törvényjavaslat. Nem kétséges azon- ban, hogy a legközelebbi elnökválasztási k a m p á n y b a n a prolii- bición kívül a mezőgazdasági termékek valorizációja lesz a leg- fontosabb választási jelszó. Bennünket Magyarországon épp azért ritkán érdekel és érint az Egyesült-Állambeli elnökválasz tűs oly közelről, m i n t az, amelyik Coolidge elnök jelenlegi man- d á t u m á n a k lejártakor fog lezajlani. Dr. Sz. F.
A szabad m a g y a r tengeri kikötő kérdése. Az a tény. hogy a nagy nyugati nemzetektől elzárva külkereskedelmünk lebonyo-
lításánál csaknem teljesen szomszédainkra vagyunk utalva s hogy különösen kiviteli feleslegünk értékesítése e piacok felvevő- képességétől és üzletpolitikájától függ, nagy mértékben hátrál- tatják az egészséges áralakulást.
54
H a tehát a tengerre való kijutásról, a szabad tengeri kikö- tőről beszélünk, semmi esetre se gondoljunk valamely imperia- lisztikus vagy terjeszkedési politika kezdenjényezésere, h a n e m el- sősorban arra, hogy nyersterményeink és iparcikkeink könnyebb elhelyezése céljából a távolabbi piacokkal a közvetlenebb és ol- csóbb érintkezés módjait megtaláljuk. Ezáltal nemcsak kivite- lünket fokozhatnék, — a m i kereskedelmi mérlegünket javítaná
— de hatásosan tudnók ellensúlyozni azt az intranzigens maga- tartást is, amelyet egyes szomszédállamok kereskedelempolitikai téren ellenünk tanusitanak. Talán elegendő e tekintetben a ma- gyar lisztexport nehézségeire utalnunk. Leszállított tarifa mel- lett, m a g y a r tengeri kijárón keresztül bizonyára könnyebben ta- lálna utat a magyar qualitás-liszt a nyugati országok, illetve a sötétebb lisztfajták a közeli Kelet felé. Az az aggodalom! hogy az export fokozása a belföldi fogyasztást megdrágítaná, n e m lát- szik jogosultnak, sőt — m i n t azt a cukornál is tapasztaljuk — a szállítási költségek csökkenése leszorítaná azt a differenciát, mely jelenjeg a kiviteli és a belföldi á r u k ára között f e n n á l l
A kikötő kérdése tehát elsősorban tarifális kérdés. B i z o n y o s áruk, melyeik az adriai kikötőkbe szállíttatnak, jelenleg is refrac- t,iákat élveznek, nemcsak a magyar, de a közbeeső jugoszláv vas- utvonalakon is. Ezeknek a kimélyitése, illetve további m a x i m á l i s
• tarifa-kedvezmények kivívása az a feltétel, amely mellett a sza- bad tengeri kikötő megszerzése közgazdasági szempontból fontos és érdemleges sikernek volna tekinthető.
Elvileg, fentiek figyelemibevételével, bármely hazánkhoz aránylag közel fekvő kikötőt választhatnánk. Érzelmileg, sőt ta- lán némiképen gyakorlatilag is érthetőnek tartjuk, hogy hiva- talos politikánk Fiume felé orientálódik. Mérvadó q tekintetben mindenekelőtt az, hogy a számibajövő városok között F i m u e fek- szik földrajzilag legközelebb hozzánk és közvetlen vasútvonal köt vele össze. Speciális földrajzi helyzeténél fogva, m á r a világháború előtt is csaknem teljesen a magyar piac termékeire volt u t a l v a és raktárai technikailag a magyar külkereskedelem igényeinek megfelelően lettek berendezve. Nem hagyható figyelmen k í v ü l azonban, hogy Trieszttel szemben Fiume sohasem tudta teljesen felvenni a versenyt. Már a közös vámterület idején, a M a g y a r Birodalomnak az idegen világrészekkel való forgalma- csak rész- ben bonyolódott le Fiúmén keresztül, az á r u k jelentékeny része pedig m á s kikötőket, elsősorban Triesztet kereste fel. Mióta per
dig mindkét várost Olaszországhoz csatolták, F i ú m é n a k m é g mostohább sors jutott osztályrészül. A kikötő forgalma 1922-ben, a háború előtti utolsó' évhez képest, csaknem egyhuszadára csőik- ként, és azóta ezen veszteségnek csupán egy részét sikerült be- hoznia. Jugoszlávia inkább saját tengerparti városait favorizálja,
m i g Olaszország kikötői között Fiume h a r m a d r a n g ú szerepet játszik.
A szabad tengeri kikötő megszerzése elsősorban mezőgaz- dasági cikkeink, nevezetesen a gabona és a cukor kivitelére b i r n a döntő befolyással. Ilogy7 tehát teljesen célt érjünk, a szabad ki- kötőnek egyben a modern, kapitalisztikus értelemben vett keres-
0 kedelmi gócpontnak is kell lennie, fejlett piaccal, élénk tőzsde- üzlettel, összefutó külföldi összeköttetésekkel, nagy hajóforga- l o m m a l stb. A nagy európai kikötők sorában Triest ugyan távol sem foglal el vezető helyet; kérdéses azonban, hogy Fiumét az oda összpontosítandó magyar export megközelítőleg is abba a rangsorba tudná-e emelni, amelyben Trieszt m a á l l N e m aká- r u n k ezzel egyoldalúan Trieszt mellett állástfoglalni, csak rávi- lágítani akartunk arra, hogy ennek a rendkívül fontos kérdés-
55
nek az eldöntésénél érzelmi szempontok mellett józan reálpolitikai cs kalkulációs érveknek kell érvényesülniük.
Auer László.
Pénzügyi joggyakorlat.
Az u j költségvetés. A szanálás periódusának lezárása óta i m m á r a m á s o d i k költségvetés kerül nyilvánosságra. Az u j költ- ségvetés az állami közigazgatásban kereken 753.4 millió pengő kiadással és 753.6 millió pengő bevétellel zárul, úgyhogy a költ- ségvetésileg előirányzott állami felesleg 166.000 pengő.
Az állami üzemek bevételei és kiadásai pontosan egyenlően 438.7 millió pengővel irányoztattak elő. Oka ennek az egyenlő- ségnek az, hogy .az egyes állami üzemekben mutatkozó felesle- gek az illető üzemek beruházására fordíttatnak.
Az á l l a m i közigazgatás bevételei és kiadásai az 1926—27.
évi költségvetéssel szemben kereken 29 millió pengő emelkedést mutatnak. Az á l l a m i költségvetések tehát még m i n d i g nem érték el azt a feltétlenül szükséges stabilitást, a m i d ő n az á l l a m i kiadá- sok és bevételek esztendőkön keresztül egymás között lényeges eltolódást nem m u t a t n a k fel. Félő, hogy a tartósan mutatkozó á l l a m i feleslegek olyan kiadásokra ösztönöznek, amelyek a költ- ségvetés ezen stabilizálódását gátolja.
Az á l l a m i bevételek részletezésénél természetszerűen a pénz- ügyminisztérium jelentkezik a legnagyobb tétellel, 676.4 millió pengővel. Az ezt meghaladó összegek (mintegy 76 millió pengő) tárcabevételekből alakulnak.
A pénzügyminisztérium bevételei között legelső helyen még m i n d i g ia forgalmi adók és illetékek szerepelnek 181.8 millió pengővel, m a j d az egyenes adók. 160 millió pengővel, a dohány- jövedék 137 millió pengővel, a vámjövedók 102 millió pengővel, a fogyasztási adók 65 m i l l i ó pengővel, stb.
A pénzügyminisztérium bevételeinek részletezéséből, sajnos, még m i n d i g n e m állapitható m e g az adóterhek igazságos és he- lyes elosztása felé történő fejlődés. A forgalmi adók és illetékek a pénzügyminisztérum bevételeinek 27.1%-át teszik ki, az egye- nesadók pedig csupán 23.8%rat. Kizárólag összehasonlítás céljá- ból jegyezzük m e g azt, hogy a szanálási programra szerint m á r az 1925/26. költségvetési év második felében az egyenesadóknak
az összes bevételek 39%-át kellett volna kitenniök. Természetes azonban az, hogy m a g a a Népszövetség által felállított programm csupán a fejlődés irányát jelölte meg és az egyenes'adóknak az összjövedelmekben történő 39%-os részesedését is nöm végcélnak, hanem csak a fejlődés egy állomásának tekintette.
Ehelyett m a a helyzet 'az, hogy i m m á r két esztendővel a szanálási p r o g r a m m vége u t á n megalkotott költségvetésben sem közelíti m e g az egyenesadók részesedése a szanálási programúi- ban provideált arányokat.
És a költségvetés számadatait vizsgálván, a reményünk is kevés arra, hogy az egyenesadók kimunkálásával vagy fejlesz- tésével bekövetkezzék az a helyzet, amidőn az adóterhek na- gyobbik részé n e m a fogyasztás, h a n e m a személyenkénti jöve- delem vagy vagyon arányában szedetik. ¡Hiszen — csak példa- kép — az egyenesadók bevétele a megelőző költségvetéssel szem- ben 3 millió pengő, a v á m jövedék pedig 35 millió pengő emel- kedést mutat anélkül, hogy a vámjövedékek emelkedésénél a
