• Nem Talált Eredményt

Egy fejezet a művészi nevelésről Aristotelesnél

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "Egy fejezet a művészi nevelésről Aristotelesnél"

Copied!
6
0
0

Teljes szövegt

(1)

e g y f e j e z e t a m ű v é s z i n e v e l é s r ő l a r i s t o t e l e s n é l . 553

É G Y F E J E Z E T A MŰVÉSZI N E V E L É S B Ő L ABISTOTELESNÉL.

Aristoteles az ember életének czélját a. boldogságban állapítja meg. Az összes testi és szellemi tevékenységek a legfőbb jó elérésére irányozvák.1 E jóra nem másért, hanem magáért törekszünk, és ez elég is, hogy az ember jellemének megadja a legmagasabb értéket, de szük- séges is, hogy emberi méltóságunknak megfeleljünk. E boldogság tehát nem is azon dolgok közül való, melyeket egyszerűen dicséretesnek,

£7tacvsTÓv, nevez, hanem a dicsérendő dolgok közt a legelső, legjobb, legnagyobb kincs, zipcov xai xpetzzov TIOV énatoezwo.'1

Hogy ez így van, minden ember tartja ; de mi hát e boldogság, mik az alkotó elemei, föltételei ? Itt már a vélemények elágazók. Néme- lyek azt mondják, hogy az élvezet a legnagyobb boldogság, mások szerint a gyakorlati tevékenység, és ismét mások a tudományos életben látják a boldogság elérésére szükséges és egyedüli feltételt.3 Az ő véle- ménye az, hogy az vezeti az embert legbiztosabban és egyedül a boldog- ságra, a mi emberi természetének folyománya és ez az emberi termé- szetet jellemző tevékenység, svépyeia dsojpsz'.xrj, mely mintegy meg- haladja az emberi erőt és csak annyiban van benne része, a mennyiben valami isteni tulajdonságot hord keblében.4 Ez értelmi tevékenység, a melynek egyik alkotó eleme az erény, adja meg az ember erkölcsi érté- - két. (W u f i j q svépyeiú zcq xaz 3 pzrryj zsXsiav. E t h . 1.13.). E s mivel az eré-

nyes tevékenység szükségképen meghozza legtisztább gyümölcsét, a gyö- nyört, a legfőbb élvezetet, melyre az ember számíthat e földön, követ- kezik, hogy az ember életét e szerint kell berendezni, mert csak ebben lelheti zavartalan nyugalmát.5

Ez általános czélt tartja szem előtt a nevelés, a melyre a törvény- hozónak különös gondot kell fordítania.3 Minden nevelő tényezőnek csak annyiban van értéke, a mennyiben az embert erényessé teszi, s így az eudaimonia birtokába juttatja.' De még sem lehet a nevelőnek min- denféle eszközhöz nyúlnia, hanem csak olyanokhoz, a melyek a szabad

1 Eth. I. 1.

2 Eth. I. 12.

3 Eth. I. 3.

4 Eth. X. 7.

Eth. X. 3.

6 Pol. VIEL I.

7 Eth. I. 6.

(2)

5 5 4 b i h a r i f . i m m á n u e l .

göröghöz illenek, egyáltalában, a mi nem fiáwiuaov. Ezek, mint a görög -oktatásügyről tudjuk, a grammatika, gymnastika, zene és rajzolás, a kezdőfokon. A későbbi időben (és részben már az elemi nevelésben is), már jelentékeny szerep jut a tudománynyal és művészettel való foglal- kozásnak. A művészetnek (réyvtj) részben az a czélja és feladata, hogy tökéletesítse, befejezze azt, a mit a természet tökéletlennek hagyott, részben, hogy utánozzon. (" OXxoq ~e 7j ~éyyy/ Td /ikv ÍKITSIEÍ a yj tpúa'.q aoovu-TSÍ ihzsfrfáaaadfj.'., ra de ingeira;. Phys. II. S.)

A metaphysika egy helyén arra az eredményre jut a művésze- tek természetéről való vizsgálódásában, hogy azoknak két faját lehet általában megkülönböztetni: 1. bizonyos művészetek az élet szükség- leteinek kielégítését tartják feladatul; 2. mások czélja az élvezet, diayaiyq.

Ez utóbbiak közt első sorban azok a legnemesebbek, melyek a szem- lélődéssel, az igazság látásával, tehát az elméleti tudományokkal és mű- vészetekkel vannak szoros összefüggésben.1

Ezzel tehát eljutottunk a diagoge kérdéséhez. Mi is hát ez, a mely egyik legfőbb czélja a művészeteknek ? Hogyan érti Aristoteles e -diayorpj-tt Vájjon nem ellenkezik azon fenn3 említett nyilatkozatával,

hogy a művészet czélja egyrészt az utánzás, másrészt pedig annak befe- jezése, tökéletesítése, mit a természet befejezetlen hagyott ? Mindezekre

megfelelünk, ha a deaywy/j fogalmát ismertetjük ós ha kimutatjuk, hogy függ össze a játék és a művészetek, különösen a zene erkölcsi hatásával, a nevelés czéljával.

A dio.yioyí] jelenti általában azt a tevékenységet, mely czélját magában birja és épen azért, mivel u. i. magában bevégzett tevékeny- ség, bizonyos gyönyörrel jár. Ily általános értelemben vett diaycoyq-1 okoz a tisztán mulattató játék és tréfa.3 Szorosabb értelemben jelenti á szabad, érett férfiú szabadidejének(cryoty) méltó felhasználását i dtaymyq ' ilebdéptoq,* így különösen a speculativ gondolkodást, az érdeknélküli dempia állapotát. Ezen értelemben az istenség szakadatlan élete a leg- kitűnőbb {ápioTT} dtayiüy/j,5) mert ez nem más, mint a tiszta gondolko- dás actualitása. Ezért a diagoge a nemesebb életgyönyörökre| is vonat- kozik, a szépre, mint önczélra, ellentétben az életszükségletekkel, melyek csak eszközei a czélnak.0

• A nevelés két főtényezője, mint a görög, főképen az athéni neve1

1 Etli. I. 1.

3 Metaph. I. 1. Phys. II. S.

3 Eth. I V 14., X. 6. Pol. VIII. 5.

4 Pol. VIII. 5.

• Metaph. XII. 7.

6 Metaph. I. 1. Pol. VIII. 5.

(3)

lésben. Aristoteles szerint is a yu[iva<nix7] és pouaixfj, a testgyakorlás -és a muzsai tanulmány, melyben első hely á zenét illeti, és. Aristoteles -is általában a zenéről tárgyal, mikor a pooacxi/]-1 szembeállítja a test-

gyakorlással, míg Platón e néven inkább a költészetet érti alaki ós tar- talmi tekintetben.

A zene, mint ezt a Politeia nyolczadik könyvének ötödik fejeze- tében bőven kifejti, a mely hely elsőj rendszeres képét adja a mostan nálunk is felkapott művészi nevelésnek, négy külön, egymástól eltérő -czélra szolgál. Tekinthetjük:

1. mint játékot a zenét (nacoíá); 2. mint üdülést, recreatiot .juvánaooiq). így az álom és ittasság állapota is kellemesek és elűzik, Ttaúet, bizonyos időre gondjainkat. 3. A zene erkölcseinkre is hat, fjdhq Tzotóv zc -o'.sív, és tisztességes gyönyörök élvezetére is képesít, opSaíg jaipscv. 4. A zenét tekinthetjük a ocaycoyr; és a (ppávrjacg szem-

pontjából.

Zeller Ed.1 a zenéről Aristotelesnél így nyilatkozik : A zene gyö- nyörre, erkölcsi nevelésre, az érzelem megnyugtatására (xádapatg)," ós

• élvezetes foglalkozásra szolgál. " . Vizsgáljuk most egymásután, minő szempontból tanulhatja és

•kell is tanulnia az ifjúságnak a zenét.

• 1. A játék nem lehet czélja a zene tanulásának. A tanulás nem lehet játék; minden tanulmány kellemetlenséggel jár. A testgyakorlatot

•sem játékból tanuljuk ós űzzük, hanem hogy férfi korunkban hasznát vegyük. Es így épenséggel fel is mentbetnők a gyermekeket a gyakor- lástól és csak hallgatásra szorítkoznának, mint ez a perzsák és médek királyi gyermekeinél szokásban van.

2. Nem is való a gyermekkor elé czélul kitűzni a őcaywyrj-1, mert -a még tökéletlen lények nem igazodhatnak tökéletes czél, zéXog, szerint.

•Ebből egyszersmind megtudjuk azt is, hogy a őtaywyrj czél, a mire az

•ember tevékenységének irányulnia kell zéXog.

• - 3. Megfontolandó az á körülmény, bogy a zene jobbá teheti az

• erkölcsöket. De hát erre meg azt lehetne felelni, hogy ez eredmény biz- tosítva van az egyszerű hallgatással is, mint ezt a spártaiaknál tapasz- taljuk. Mondják, hogy ők, bár zenét nem igen tanulnak, mégis biz,

tosan meg tudják ítélni, mely zenefajok tisztességesek és alkalmasak,

^melyek nem.

Ugyanezzel felelhetünk azoknak is, kik azt mondják, hogy a zene czélja az életet kellemessé varázsolni (eőrjpepía) és a már fennebb emlí- t e t t ileudéptog Staywyr/. Mert úgy tudjuk; hogy a halhatatlan isteneknél

1 Pliilos. d. Griechen II. %, 3. kiadás, 734. lapon.

" Pol. VIII. 3.

(4)

5 5 6 b i h a r i f . i m m á n u e l .

sincs máskép; nem említik a költők, hogy Juppiter maga énekelne az:

Olympuson, avagy verné a lantot.

E megszívelendő megjegyzések után azt mondja Aristoteles, hogy az első kérdés az, vájjon van-e hát a zenének helye a nevelésben, vagy nincs; és ha van, akkor csak ama viszonynál fogva lehet, a melyben a megvitatott három czéllal, a neveléssel, a játékkal és diagogéval áll.

1. A mi a játékot illeti, ennek a czélja a nyugalom, a felüdülés a munka fáradságai után, és e felüdülés kellemes is, mert hiszen mintegy orvosszere a munka keserűségeinek (zqg dia ROIV TTOVCJV hrnyg lazpeia rcg.) Az is általános hit, hogy a diaywyrj-nak magában kell foglalnia a jó erkölcsöt (zó xaXóvj és a gyönyört (yjdov/j); mert a boldogságot e kettő együttvéve alkotja. A zenéről mindnyájan meg vagyunk győződve, hogy a legkellemesebb dolgok közé tartozik, mind pusztán (iptXfjv),.

mind pedig énekkel kisérve : ezért mondja Musaios is, nincs kelleme- sebb a zenénél a halandó embereknek. Ez azon ok, melynél fogva helye- sen alkalmazzuk társas összejövetelekkor, — és 2. ezért tartjuk alkalmas- eszköznek a deayojyyj megszerzésére, mert hisz első czéljá a gyönyörköd- tetés (edfppalveiy). Ennek alapján nagyon természetesnek tűnik fel előt- tünk, hogy 3. zenére kell tanítani az ifjúságot, mert minden kellemes- dologot, a mi nem ártalmas * afilapfj, nemcsak a czélt (zé/.og) mozdítja elő, hanem kellemes felüdülésre (ővá.ico.u(rtg) is szolgál. Es mivel az emberek kevésbé gondolnak állandóan és minden tettükben áz élet valódi czéljára, de annál inkább szeretnek megpihenni, felüdülni és- játékokkal szórakozni, nem, hogy velők tán visszaéljenek, hanem azon.

gyönyör és élvezet — végett, a melyet nyújtanak, azon élvezettel kell felüdülni, melyet a zene nyújt.

Vannak emberek, kik a játékot önmagáért űzik, mintegy czélnak.

tekintik. A czélban is van mindig gyönyör, de nem mindenféle. Míg az~

emberek az egyik után törik magukat, a másikhoz fordulnak, mert megcsalja őket az a hasonlatosság, mely közte és az emberi cselekede- tek czélja közt szemébe ötlik. A mint a czélt sem valami jövendő dolog miatt tartjuk kívánatosnak, szintazonkép a gyönyörökre sem a jöven- dők miatt törekszünk, hanem az elmúlt fáradalmak ós kellemetlenségek miatt, innen magyarázható meg az, hogy a boldogságot is gyönyörök, élvezetek árán akarjuk elérni, melyeket legtisztábban a zene nyújt.

De nemcsak e szempontból kell a zenét felkarolni, elég fontos- ok az is, bogy kiválóan alkalmas az ember felüdítésére, ez azonban lehet egészen esetleges eredmény is. Nézzük, lényege szerint nem neme- sebb-e, minthogy csak ez általános gyönyörködtetésre szolgáljon, á mely-

élvezetben utóvégre minden ember részes lehet, kinek van érzéke (a

* Pol. VIII. 7.

(5)

zene u. i. physikai gyönyört okoz, mely kellemes lehet mindenkinek, tekintet nélkül a korra, vagy morális állapotra), vizsgáljuk, nincs-e azonkívül hatással az erkölcsökre és a lélekre is. A dolog világos, ha áll az, hogy a zene által erkölcseink megváltoznak. Tudjuk, hogy erkölcsi érzelmeinkre módosítólag hathatnak; ezt bizonyítják a többi közt az olym- pusi énekek is . ezek ugyanis a lelket enthusiasmussal töltik el (zaq <puy/lq év$ou(TiaaTtzáq TTOCSÍ). Az enthusiasmus pedig mi más, mint a lélek erkölcsi részének passiv megilletó'dése (zounepi zfjy <poyj]v rjdouq ná&oq.)

Azon kívül, ha utánzást hallunk, még lia rhythmus és melódia sincs benne, mindnyájunk rokonérzését felkelti.

Mivel továbbá a zene nagyon kellemes foglalkozás, az erény pedig épen abban áll, hogy az örömöt, szeretetet, gyűlöletet észszerűen (óodcíq) tudjuk használni, világos, hogy meg kell tanulni, sajátunkká kell tenni a helyes Ítéletet és a jó erkölcsökben, a becsületes cselekvésekben való gyönyörködést.

Már pedig különösen a rhythmusban és a melódiában találhatók fel a harag és a szelídség, a bátorság és a mérséklet, és az ezzel ellenté- tes érzelmek, «szóval a lélek összes erkölcsi cselekedeteinek utánzásai (óyotaifiaza). Tekintsük csak a zenedarabokat! Nem megy-e lelkünk bizonyos változáson keresztül ezek hallgatása közben ? Ámde, ki nagyon hajlandó az utánzott dolgokon örülni vagy szomorkodni, bizony igen könnyen fogja ugyanezen érzelmeket érezni az igazi dolgok iránt is.

így például, ha valaki egy képben tisztán az alak szépsége miatt gyö- nyörködik, szükségképen tetszeni fog az a személy is, a kit a kép ábrá- zol, ha vele találkozik.

Megjegyzendő, hogy a többi érzéki tárgyaknál, teszem a tapin- tás, az izlés tárgyaiban, már semmi olyast nem találunk, a mi valami hasonlatosságot árulna el az erkölcsökhöz (firjokv ófioUújia zoiq rjdsacv) ; és hogy a látásnál is csak gyenge fokban van ez meg, bár még ehhez sincs minden embernek érzéke. Tegyük hozzá, hogy az alakok és a szinek, melyeket a látás érzéke bennünk felkelt, épen nem az erkölcsök után- zásai, mint inkább egyszerűen jelek, melyeket a test bizonyos helyein észlelhetünk, ha szenvedélytől fel vannak izgatva. De még e képek közt is van különbség ; az ifjúság ne Pauson, hanem Polygnotos képeit szemlélje, és általában azon festők és szobrászok alkotásait, kik erkölcsi motívumokat tüntetnek fel.

Egészen másképen van a zenében! Itt a darabok mindig az erköl- csök visszatükrözői, uur/jfiaza. A dolog evidens, mert olyan az összhan- gok természete, bogy az ember hallván azokat azonnal, közvetlenül más-más hangulatba esik a darabok jelleme szerint. Némely zene szo- morúságra hangol, így a mixtolidiai zene ; mások elpuhítanak, lelkün- ket elbágyasztják; ismét mások, mintegy középhelyet foglalva el, csil-

(6)

5 5 8 B I H A R I F . I M M Á N U E L .

lapítólag hatnak, így a dór fajta: míg a phrygiai zene lelkünket szinte^

enthnsiasmusba hozza.

Ezeket állapították meg a zene tulajdonságairól azon bölcselők., kik e kérdést tanulmányozták, és a kik okoskodásaikban mindig a tapasz- talásra támaszkodtak.

Ugyanezeket mondhatjuk el a rhythmusról is. Tény,—mert a tapasz- talás is mellettünk bizonyít, — hogy a zenének van hatalma lelkünket ilyen vagy olyan erkölcsi dispositióba hozni. Ha pedig ez így van, nagyon, természetes, hogy az ifjúságot zenére kell tanítani. A zene természete- úgyis a legszebb összhangban van e korral; hisz az ifjúk oly nehezen.

viselik el a legkisebb kellemetlenséget is, a zene pedig már természeté- nél fogva a legkedvesebb és legnemesebb szórakozás.

Az sem tagadható, hogy nagy rokonság van a harmónia, a rhyth- mus és a lélek közt; és ennek alapján tényleg sok philosophus azt állí- totta, hogy a lélek harmónia, vagy legalább is sok benne a harmónia..

Aristoteles e mély psychologiai belátásáról tanúskodó helyéből kitűnik, mennyire össze volt forrva a zene a görög neveléssel, s hogy a.

bölcselők tudatával is bírtak annak a nagy haszonnak, a mely a zene- észszerű és méltó műveléséből a nevelésre háramlóit. A zenével, mint a.

művészettel általában szívesen foglalkozik a görög ifjúság, s kell is vele foglalkoznia, mert egyrészről legnemesebb szórakozást nyújt mind' a - társas együttlétben, mind egyedül, másrészről pedig a nevelés czéljá- nak, a boldogságnak, elérésére alig van hathatósb eszköz a zenénél..

Azonban nagyon világos, bogy a zene sokféle; a görög ifjú csak azt at.

zenét fogja művelni, a melyben az erkölcsi motívum uralkodik. Ekként:

Aristotelesnél a zenének nem hedonikus, hanem ethikus jellege dombo- rodik ki. Nem tetszik tehát neki a zene mesterségszeéű gyakorlása, mert- ez fJávauoov, de kárhoztatandó a virtuositas is, a minőt azon zenészek, fejtenek ki, kik a tömeg mulattatását czélozzák.

Nem nehéz átlátni, hogy a zene ilyen méltánylása aztán nagyon, is elüt a zenének mint művészetnek mai, modern felfogásától.

BIHARI F. IMMÁNUEL—

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

anyagán folytatott elemzések alapján nem jelenthető ki biztosan, hogy az MNSz2 személyes alkorpuszában talált hogy kötőszós függetlenedett mellékmondat- típusok

In 2007, a question of the doctoral dissertation of author was that how the employees with family commitment were judged on the Hungarian labor mar- ket: there were positive

-Bihar County, how the revenue on city level, the CAGR of revenue (between 2012 and 2016) and the distance from highway system, Debrecen and the centre of the district.. Our

A helyi emlékezet nagyon fontos, a kutatói közösségnek olyanná kell válnia, hogy segítse a helyi emlékezet integrálódását, hogy az valami- lyen szinten beléphessen

Egyik végponton az Istenről való beszéd („Azt írta a lány, hogy Isten nem a Teremtés. Isten az egyedüli lény, aki megadja az embereknek a meghallgatás illúzióját. Az

Igaz, ma már nem érdekel, talán jobb is volt, hogy így alakult akkor, mert utólag visszatekintve úgy látom, hogy a természetem és a gondolkodá- som nem tudott alkalmazkodni

Mert művészi nevelésről, művészi fogékonyságról még szó sem volt, mikor egyik eszközét már régen alkalmazta az iskola: a tanuló raj- zoltatását.. Pestalozzi még az

Az akciókutatás korai időszakában megindult társadalmi tanuláshoz képest a szervezeti tanulás lényege, hogy a szervezet tagjainak olyan társas tanulása zajlik, ami nem