• Nem Talált Eredményt

Napló, avagy az Élet él és élni akar(avagy Tanítások)

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "Napló, avagy az Élet él és élni akar(avagy Tanítások)"

Copied!
1
0
0

Teljes szövegt

(1)

Aditi-Inana Kinga

Napló, avagy az Élet él és élni akar

(avagy Tanítások)

2021

(2)

1.

Légy kemény!

Mint vajba a kés.

Peregnek órák,

mint gyémántgyöngyök.

Légy fegyelmezett!

2.

Elhanyagoltság: repedések nélküli, fekete kő.

Birtokvédők elmeháló hullámain: kapuőrök.

Kíméletlen szétcincál valódi Más, az ár elborít.

A központi rendezettség ereje, a felébredt fény, míg elrejt, sugárzik.

3.

Voltam egy álmodozó, misztikus, romantikus, Istent szerető és kereső típus.

Tudatlan a világról: kopogtat a létezés mégis falainkon, és lelkünk, ha él, és üdve felé tart, kijelöli utunk.

4.

Nem kérte a jó Istenként a Költő:

ugyan biza, hadd őrüljön már meg!

Az elme kinyílik, látja a Szem világát, és alkot, megtart; Istenre bízza ítéletét.

5.

A misztikus, álmodozó lesz a Nagy Áldozat, mert kisszerű elhallgatások, az ésszerűség terepén hamar elbukik őszintesége, és

falatja lesz a Nagy Szellemeknek: míg rejtőzik lelkében a bohó-bohókás bohém, az élet szerelme az eksztázis peremvidékein, mint gyönyör, szépség és a kacér Isten köteléke:

birtoka lesz az álom útján kristályszerkezet rendezettsége.

6.

Érintettségek: Youtube - Térey nyomán, Liszt 209 évesen.

Apám elforduló alakzata, légzőgyökereken halódása, a nem akart Én szeretethiányos, biztonságot kereső árvasága, ki hidegre, jégre vettetik másokért, úgy lesz.

Szeretni akart nagyon, és küldött Isten lángolást, mi enyhíteni nem bír semmit, csak sóvárgás vágyai viszik egyre közelebb önnön magához, a szétszakítottság

(3)

szilánkos szív és elme sötét erdei után a 3. szem

egységében egy göröngyös úton: az első József Attila-élmény tíz évesen, az első Mária-élmény a kispesti Nagyboldogasszony Templomában tizenkét évesen. Ausztria.

Az isteni zene hatalma, és az Árpád-házi szentek hatása, az apostol és királyi tapasztalat, míg Ember és Magyar, hívő és pogány, Krisztus és a szent művészet misztikus tudós tapasztalata az alkotás eredetein.

Magyar származású, Nyugat-Németországban nevelkedett Férfiak, egy amerikai magyar festő-Ficsúr, és egy

nyomorult, kit szerettem: filozófus Szépfiú, egy jóízű Polgár.

Isteni messzemenően, vad hűség vonzalma.

Az Esterházy-élményben beteljesül egy Magyar Álom, a magyar írás, miután a globális élmény, a létezés

szellemvihara kifordít magamból, és szilánkosan is török, de bárhogy is éltem, 2004 óta egy irgalmas, zseniális Arc lebegett előttem, ki nem áldozat típus, mégsem terheli bűn, így lesz áldozat: a melegséget adó Isten-Fiú Szerelme.

7.

Nietzsche: klasszika-filológus Anti-Krisztusában antihősének áldozati szerepkörét

hangsúlyozza, és a kor álságos, képmutató voltát, mi megöli Isten létezésének lehetőségét.

Valójában a kis- és középszerűség ellen tiltakozik, de nem láttatja a Nap-Fiút, kit áldozattá tesznek, mert bűntelen.

Dionüsszosz, Ozirisz széttépettségét, pokolra alászállását

és főnixként a természet részeként új életét nem veszi figyelembe.

A hatalomelemző Nietzsche az ókori és tán a reneszánsz élet hatalomszemléletéhez áll közel: sokkarú tibeti és védikus istenek, nagy ókori hódítók: az erős emberek a hatalom akarói; a felsőbbrendű Ember.

Ma a hatalomgyakorlás a titkok birtoklóié, egy bábszínház, és sajnos, ki az aljasabb, az nyer kategóriáiban játszódnak le a játszmák.

A technika is e titoksereg-hatalmakat segíti csak igazán.

Pszichológiai hadviselés lévén minden más a színpadon, minek tűnik, és az emberi tiszta elme és szellemi lélek a tét.

A megtévesztés gyakorlata és a rágalmazás mindennapos.

Belerántanak a hatalomba, nevetségessé tesznek, de nincsenek eszközeid a demokrácia elvei alapján védelmezni a tieid. Az eladósítás és a globális gazdasági terror, a globális

adósrabszolgaság az igazi emberellenes történés, mi fenyeget, valamint a hatalom állandó átöltözése és színeváltozása és zsarolhatósága, a valódi létezés lehetőségének állandó módszeres tönkretétele a sokszori erőfölényben.

8.

János, a Térey temetése egyszerre ünnepi nagymisének tűnik, míg ballagok feketében

széles karimájú szalmakalapban, kitéve a tüzű Napnak, testvérem: Fratello sole, sorella luna, és majdnemcsak felbukok egy szeretett Medvében, egy irgalmas szamaritánusféle

hivatalnok-költő diplomatában, kivel egy Érzés köt össze, mindennek ellenére Magyarnak lenni büszke gyönyörűség.

Ekkor még nem ismerjük a Maszk világát, a COVID-19 nyomán. A János még nem ismerte.

(4)

A szeretett Medve 16 hónap és pár nap múlva e betegségben hunyt el, és ismerte már a Maszkot.

Én is „elkaptam e rohadt, fos vírust”; lábaljunk ki belőle minél előbb, szeretett Testvéreim!

Trump veszít, Biden az amerikai elnök: miként kommentálná ezt Márai Sándor, avagy Wass Albert? Nem tudom.

Sose mondták, hogy Magyarnak lenni büszke gyönyörűség, de a Mű, az azt tükrözi!

„Szomorú vagyok, látván látni!” „Ne légy szomorú! - mondja a halottnak, nézd ott a boldog üdvözült szellemek, a Tieid!” „Ők tartanak rég karjaikban!” „Nem vagy akkor hát mégsem szomorú?!” „Nem Te mondád: határtalan boldogságom szomorúsága egy boldog szomorú Dal? Én álltam mindig a helyemen! Te állsz-e a helyeden?”

9.

Kérdezi, mi kínozta Őfelségét életében a leginkább.

Önmaga, ki más, és természetesen a Szerelem -

Végtelen idegesítette továbbá az emberi Ostobaság és a Zaj!

Mégis úgy érezhette volna, hogy a Másik, mint kivágott, kidöntött farönkön rostokol halálán az egyre több suhanó és lopakodó Árnyék és mások Akarata.

Hildegard of Bingen a Lélek teljességének (létezés, lét) víziójában az isteni vadállatok a színes körök külső lángkörén az őrizők

Isten álmán az író evangélisták isteni vadállatai és a mindenkori rettenetes Angyal!

Nem hiába kívánta hát a vén, rozoga Oroszlán Michelangelo isteni légburkába maga mellé Isten az isteni lelket felemelni.

És rendíthetetlen áll az isteni Krisztus széttárt karjai áldón,

míg a szűk térben megdöbbentő a Szó, mi mellbe vág: „Szerelmem”!

A két fasor V alakban elrejti mégis a lélek szellemtestét: a Szent Zene Házát, míg üdvözült szeretteiben a Mosoly, hogy vétkesek közt cinkos, aki néma,

mégse lehet Áruló, (mert mi is az, aminek része, és amit lát, mi is, tán rosszul látja!), és az Igazságon túlnan az Örök Isten Irgalma és Szerelme,

ezért, hogy terebélyes, ősi, hatalmas Fában az őssejtig minden Ős él életünk, az Egészség!

u.i.

„Gondolatoktól való távolságtartás nagy erény minden gondolkozónál!” Hamvas

„A fehér és a fekete Mag uralása!” Karl Gustav Jung Nesze neked, ha Malone meghal, a megnevezhetetlen!

Hangok, arcok, jelenlét

a létezés idején az időtlen, tér nélküli Lét, az örökkévaló;

tán Istenben a szőttes: a minden fajta Teremtmények kisze-kusza árnyai - 10.

Te, Ágrólszakadt, Johnny Deep!

Ágról, ha esel, hová is zuhanhatnál a tömegerő okán, mint egy rémült-riadt tempóban száguldó forgó és keringő Kék bolygóra és ott zöld a Reménység!

Mély, mélység! Mélyre nem zuhanhat, kit tart isteni szőttes, mi mindenhol ott van -

(5)

Felesége nem leszek bizonyosan, hisz már megvénültem, és nem kérte meg a kezem!

És az igazi Férfi mindig túl sok Dolog, értsd, Gond és Aggodalom,

mert maga a Dolog, mi megismerhetetlen, és csak jelenségeiként létezik! (Kant) Tán, ha vagyonát a Szegény Bíróság még meg nem tizedelte, mint holmi Adót, lépjünk szövetségre, és csináljunk (filmes) Színházat!

Büszke, méltó büntetés magának feleségverésért, ha egy női Shakespearet biflázhat, játszhat, rendezhet, és enyém az Öröm-üröm, hogy műveim immár angolul is érti a Közönség, bár ez nem zenei nyelv mégsem az Arkangyaloké!

Nem kell férjhez menni ahhoz, hogy többször is jól elverjék

(barát, rejtőzködő-lopakodó Ellenség ágyban és lázban, távol és közel, szerető, apa, esetleg a színpadon istent játszó Művész-Zsarnok, vagy tán maga

az igen tisztelt Bíróság) az Embert! Tán maga az Isten a Verő, de nem biztos!

Oly Oktatóink valának, mint a Lángelme, Géniusz Makrancos Katája,

Nietzsche és Kleist Ostora, Strinberg nőgyűlölete, és házasságtörésért a kövezés, netán fejezés!

Mégis, ha az Oldalborda igen erős és energikus, ha nem is Kőszikla, de szíve van és szeme, ha lát is, mielőtt háborút kirobbant jól körbenéz, esetleg házasodik. (Ausztria) Ma már vigyázni kell magunkra: Vírus, miegymás Kár, egy belénk tenyésztett, lehelt, látó Szépecske, ki nem is tudja tán, hogy az!

Lehet, hogy ártatlan Bárány, de akkor hallgat, néma, mint a Sír, és nem szalad a Rendőrségre beárulni élete párját!

Lehet, hogy maga is már rég egy James Bond, de túl tehetséges és rémséges Angyal, így meggyűlt magával a Baj!

Az isteni szőttes egy anti-krisztusi korban oly bonyolult-szövevényesen belegabalyodván a társadalmi gépezet egyéb rendszereibe:

(belügyi rendfenntartó erők, titkosszolgálatok, katonaság, bíróság, egyéb intézmények, globális pénzügyek és gazdaság, a globális kulturális gépezet, - e kor hatalmát szövő és megtartó alakító filozófiai, elméleti megalapozottság -),

hogy szinte lehetetlen ép bőrrel megúszni, és a privát szféra szinte eltűnőben... (Orwell) Szeretnénk Emberek maradni még (állat és angyal között), bár a digitális kor Arkangyalként kíván magának minket! (Neumann János)

Mégis, én Színésznek, rendezőnek Szeretem!

És vétek magát a nagy Munkából kiebrudalni, holmi Szépecske, volt Feleség miatt, ki élete párját nemcsak feljelenti, de Tekercseket készít! -

Samuel Beckett Utolsó Tekercse az emlékezés az Emlékezetért, a felejtés ellen, és mi azon áll a Szerelem Leirata, a ringatózás, mi elringat!

A szenvedélyes szerelemben tombol a Szerelem Istennő Őnagysága telis-tele elsietett, óvatlan meggondolatlansággal a Másikon való Uralomért!

Maradunk őszinte hívei:

Jane Austin

Charlotte, Emily Bronte Agatha Christie

George Sand Virginia Woolf

Nóra, Sonja, Tatjana, Anna Karenina Brunswick Terézia

Rédey Klaudia Veres Pálné

(6)

11.

Megvilágosult! - nyögte Siddharta Herceg, és kárörvendőn mosolygott Kedvence keresztútja stációinak emlékén.

Mester! Ki nem állhatom, ha cinikus!

A fennenvaló lenéz: ne értékeljen túl. Ismerem az emberi állatot, az Embert és magát nem kevésbé... két alkotó Lény csak akkor kösse össze életét, ha mindkettőnek van esélye!

Alkotni, természetesen.

Nagy energiáink egy kis szobában, mi testünk, ha összegabalyodik, és időnként Fény, majd besötétedik.

Ura magának: saját sötétje fényeinek, saját fényét befogadni kényszerülő sötétnek. Hol van itt a törvény és parancs és morál, mi utóbbi valakik felé elvárás, kötelesség, mások sosem kény- szerülnek tükörbe nézni és nyilvánosság előtt számot adni tetteikért és felelni a következ- ményekért.

A romlás ott van kódolva, hogy valakiknek lehet ölni, bujálkodni, kurválkodni, sőt kizárólag kurva-kémek érdeklik őket, másokat végsőkig kizsigerelni, lehetetlent kívánni tőlük, majd ha megcsinálják mégis a lehetetlent, hátba támadják őket! Így sajnos nehezen lehet az emberi közös törvénykönyvet, mely a természeten íratik tér és idő specifikusan az emberi igényhez, jó esetben, időben alakítva, megtartván a kozmikus távlat embert megtartó mértéket!

A romlás és a pusztulás és pusztítás része a megtartó teremtőnek, még ha a személyiség szabad akarata szerint választ is, hogy milyen a saját arculata, még nem biztos, hogy az egészben a rész szereplőjeként akként tölti is be, mert az egész uralma nem birtokunk. Az egész nem a felettes én és a korszellem , mely a kollektív tudatfeletti, mely a kollektív tudattalan ellentétező, egyensúlyt teremtő, az embert egészséges teremtett lényként megtartó párja. (Gépiesített tömeggyilkosságok világszerte - arkangyali kor).

Az egész maga a Szépség, a megfoghatatlan, mely ott van mindig, ha nem akarod birtokolni, mert akkor eltűnik, elenyészik, finom karaktere és sajátossága okán. Az erős akarat szükséges az egyént megtartani az útján a fejlődést, de a szépség illékony varázslat, és megtalálod, ha figyelsz és szereted! Az alázat ez, hogy mi a birtokunk, mi az, mit megkapunk és kaphatunk, és mi az, mi átjár időnként teljességében változó arculataiban a különböző tevékenységeink- ben, de nem birtokolható. A vágy tárgya, a Szerelem ilyen, az Igazi!

Maszkok látása, hangok hallása a téboly és a magány útvesztőin, a karakterisztikus álmok szinte manipulatív képei a korlátolt, szűk személyiség hagymalevelein a jelzések, mik biztat- nak az ön, a maga elengedésére, de nem az önvesztésre! Itt az ethosz, az igazi és nem álságos, nem érdek alapú Hit eligazít, de ez utóbbi kegyelem, és nem kapja meg mindenki, ez is alázatra, hálára inti azt, kinek hite van, és tudja, mert tapasztalja, hogy az mit is jelent valójában, hogy tényleg hegyeket mozgathat.

A maszkok látása, hangok hallása, ha értelem és test lélek szellem egészsége van jelen szaba- dító lehet a hagymaleveleink levedlése során, mi a közösségé is, mert az egész hat globálisan, de nem válik tudatossá: tudat alatti és feletti. Nagy teljesítmény így védi páncélként nemcsak az egyént, de a közösséget is időtlenül. Az ellazulás, a folyamat engedése azonban az értelemben kell legyen, hogy védje az egyént a visszaéléstől a hatalom minden formájától, rejtett, avagy erőszakosan, brutálisan nyílt és egyértelmű is legyen! Az isteni energia nem fenyeget; a gonosz tevékenységeiben nem mindig árt, de az érdekalapú hatalmi mechaniz- musok védik a saját szajrét, és legkevésbé érdekli őket akkor az etika, valamint minél inkább beszélnek valamiről, tán annál kevésbé létezik valójában, és miről hallgatnak, mert titok, vagy nem lehet róla beszélni, nem Wittgenstein értelmében, amire nincs szó, azért nem lehet,

(7)

hanem amiről nem szabad, mert beverik érte a fejed, az egzisztenciáddal és tán életeddel játszol, ha beszélsz: ez minden rendszer része lesz mindig is. Az ember felelőssége, hogy mi- ként létezik az egészben, mennyit bír tenni másokért, hogy még ne veszélyeztessen úgy, hogy nem lesz már ura tettei következményeinek és nem bír felelni értük. Ez a nagy felelőssége minden szellemi tényezőnek!

12.

Nihilista a Teljességben, a Teljesség Nihilistája, mindez szépen hangzik, és nagy szavak, de ha az Ember Barátjáról van szó, az maga a létezés íze és zamata, a kétségbeesés, avagy a vigasztalás és olykor a mindent vivés és a teljes kifosztás érzésének terhe, amely édes és könnyű, hisz önmagad örök magja felé segít a szűk úton az örök magát, aki nélkül nem az lennél, ami, aki az egyetlen, ki a szürkeség semmisségén továbblendít a fájdalom, a kín, a fényesség spiráljain a szakadékos labirintus hétköznapjain, aki az esszencia önmagadon túl a Másik, ki a vágyott, az elérhetetlen szépség, mi magad is kergeted a fémkék-színű Pillangót.

Az élet álma átszüremlik a teljes költészeten, ami próza, filozófia és vallás a téridőben tér- időtlenül, mert maga a költészet álmodja immár a zseniális nyelv az életet, mely több mint a reális valóság. Ez csak egy rövid napló-bejegyzés, hisz maga a prózai mű genealógiája alakulóban: az elbeszélésekből, novellákból regényfejezetek, éjszakák meséi lesznek, egy regény részeivé válnak, egy testvériség megtartó elemeivé a történetek, maga az Én, az Ego élettörténete is a természetben feloldódó és kioltódó aura, amely így lesz a család és közösség hagyománya a képzelt, örökítő folyamatban. A teljes nihilista, az igaz kereső, a tiszta szívű, akinek a becsülete a közösség igaz valója megmaradásában érdekelt, és így adományoz. Az élet álma itt sok identitás szőttese, mely entitások, olykor tárgyakhoz kötődnek, visszatérnek az ősi elemekhez. A költészet feneketlen mélységét és az üres mag folyó képeit felváltják a regresszum történetei egy Istenben, ki a referenciális közép, kire nincs szó és nincs rá fogalom sem kép... a benne való nyugvás van, mint a természet ölén, mely emberi arcot kap olykor és végtelen sivár és elhagyatott másutt. A könyvtár teljes egésze a léleké és a szellem vándorlásáé az ismeret és a szakralitás megélt hordozójaként.

13.

Családtörténet, jaj, dehogy, nyögte végkimerülésben a Mesternek, mert nem lehetett ez a vég, hisz sok véges kimerülés követte ezt a kit még, melyet részben előre érez az Ember, de tudni, soha...

E ki és be merüléseink részben követhetők, másrészt követhetetlenek, legyen az a világi eligazodás, avagy az isteni levesben, a nem evilágban levőben való eligazodásaink képessége, hisz e kettő elválaszthatatlan, és csak érdek- és farizeus prédikálhatja ki szádból a csupasz egeret, ki tán a leginkább világ, hisz testben élő a földön nem mind fényevő, de vannak azok is -

Családtörténet, ne..., nyögte a végkimerülő a Mesternek, ki tudta, minél inkább eligazodsz, annál inkább család innen és túl, hisz tudod mi ellen szóltam én, hogy nemcsak az Isten, Haza és Család, attól függ, hol ezek pereme, magja és érintőleges halmazai metszete.

Emerenc, ki Júlia, lassan botorkált ki sebes arcával, - elesett a sötétben hazafelé a betonozott utcán, mert jártányi ereje alig maradt az erős szeszek gyakori használata miatt -, gyéren fejtetejéhez tapadó lenszőke, bár sárguló és erősen ritkuló hajával, amit, ha türelmét vesztette, és a csomók kifésületlenek maradtak, vágott, avagy tépett.

Egyedül élt kövérkés és vöröses, járni alig tudó kutyájával, kit a házban tartott, annak elle- nére, hogy nem volt az állat szobatiszta. Csak a nappali-hálójába nem engedte be. Ez utóbbi

(8)

helyiség így mindenféle, -fajta ürülék nélkül megmaradhatott, mely nem gátolta meg abban, hogy vastag porréteg fedjen mindent és a falakat és egyéb felületeket több centi vastagságú fekete pókháló borítson. A házban benn a sok szemét: üres üvegek, használt zsebkendők, üres konzervdobozok és a melegszendvics készítő alján centis hullott prézliréteg rákozmálva.

Hajdan színháznál dolgozott egy másik nagynénivel együtt, mi senkit nem véd és óv meg a pusztulástól, mely porondot sűrűn lakják a visszajáró szellemek és szellemidéző lelkek és isteneket alakító tisztek, gazemberek, avagy csak rendezők!

Emerenc boldogsága a kutyapisás és -szaros házában furcsa egy boldogság, de Isten mit ad lelkeinknek, a szemnek láthatatlan...

Az unokahúg nem volt egyenesen koszos, mit tán ellenségei híresztelhettek volna róla, de sikáló-suvickoló, tisztaságmániás sem volt, de rendet tartott maga körül, bár olykor az élet egyéb sürgős teendői miatt nem maradt ideje a nagytakarításra: munkák, tanítás, írás, számlák, oldalági örökösödési adó megfizetése és mindennapi élet; nem volt neki sem titkár- nője, sem évjáradéka! Keresztanyjától örökölt egy 34 négyzetméter nagyságú lakást Budapest 11. kerületében, öt perc jártányira a Feneketlen-tótól.

Nem volt egyenesen koszos, de a nagytakarítás váratott magára, aminek elvégzéséhez a walesi Herceg kellett látogatóba jönnie, hogy ablakot, függönyt mosson, kezelje penészgomba ellen a megtámadott felületeket, mert nedves lakásban lakott, ha esősebb hónapok köszöntöttek be Budapesten, máskülönben egész nap besütött hozzá a Nap.

Különös eseménynek kellett történnie, hogy lemossa az ajtókat, portalanítsa a vitrineket, sikálja a gáztűzhelyt, a fürdőkádat és a vécé -, mosdókagylót a lerakodott vízkő eltávolítására!

Szomszédja a hideg téli napokon kevésbé maszturbált a nyitott konyhai ablakban nagy magányában, mikor a doktornő nem tartózkodott otthon, de a kivételes tíz percnyi idő alatt, mikor a vécét sikálta a lerakódott barna vízkőréteg csíkját eltávolítandó, legalább hatszor nyitotta ki az ablakot e szomszéd és fülelt, és az unokahúg nem tudott mást csak kacagni, mert eszébe jutott egy 23 évvel korábbi élmény az Angelika kávézóban a Batthányi téren, mikor két kedves ismerőse a nagy semmiben egy nagyot kiáltott: „Vécékefe!” és ott az minutában éktelen röhögésben törtek ki, amelyet ő, mint beavatatlan szakértő nem érthetett, hát kellemetlen érzése támadt, hogy tán ő-e a Vécékefe, egyenesen egy Herceg varázspálcáján...

Kefél, kefélünk, idestova több milliárd éve, de hogy erről feltétlen a nagytakarítás és a tisztaság jusson eszünkbe, felettébb kétséges tünde tünemény...

Az unokahúg leányra időnként nagy nyugtalanság felhői ereszkedtek, ilyenkor nagy hibákat is elkövethetett volna, ha a Jó Isten be nem árnyékolja hol érzett érezetlen, máskor érezetlen érzet mintáin, és ki ne tépett volna tövestül egy gyönyörű aloe teremtményét az előbb említett teremtőnek, kinek nevét szájára ne vedd, avagy egy tán százezer forintot megérő kaktuszt dobott volna tán ki, mint életveszélyes teremtményt, mert láthatatlan tüskéi egyszer bőre alá furakodtak és hetekig nem bírta kiszedni őket, mert hisz leheletnyi tüskék voltak, de nem kímélte e kaktusz egyes ágait a rohadás, felületét a szemét és a pókháló, de megtisztogatását a Leány életveszélyesnek tartotta, és egyszer bátorságot vett, fogta a cserepet, le a harmadik emeletről, és kidobta Isten e remek, előrehaladott korú teremtményét a szemetes konténerbe, majd megsiratta, mert nem is az övé volt. Utána több napig, mintha kaktuszfürdőben eredezett volna, és egy szeretett Ember is szemezett olykor e kaktusz-vidék sivatagja áldott idejével, hogy beleessen-e a kaktuszaiba, vagy bírja még Isten ege alatti malasztját!

Karácsonykor úgy várták a gyerekek az ajtóban, mint kis ólomkatonák, és ő a gyufaárus leány a hideg ellenében bekéredzkedett hozzájuk. Kíváncsi kisleány és cserfes, isteni retorikai érzékkel és érzéssel, be nem áll a szája: „Mi az, ami kilóg a táskádból, egy drót, antenna...”

(9)

Nem erőszakosan kérdezgetünk, hanem édesdeden kicsalogatunk információkat, hogy a Másik észre se vegye! Szeretlek benneteket - gondolta és dobálta őket a nagy éter felelőtlen hazárdjátékai között, hogy móresre tanulják maguk!

Apám-anyám idejöjjön, nos Jó -

Tizennégy éves római katolikus Anyám csak találkozott a Don-kanyart megjárt és túlélő nagyapai tiltás ellenére a tizennyolc éves nazarénus Apámmal a paksi Duna-parti gesztenye- soron, amiért a katonai hírszerző nagypapa anyámat minden híresztelés szerint igen megverte, szegényt. Apám sose volt, maradt és lett könnyű eset, nem Názáret városa miatt, de én a lánya vagyok.

Keresztanyámnak is egyszer volt hol nem volt egy teljes egész fizetést megérő magassarkú cipője egész álló pár napig, míg a katona, római katolikus nagypapának el nem dicsekedett vele, ki a háború okozta vadság és barbárság örökében dühében odavágta a szelíd és szolid, mit sem sejtő és a légynek sem ártó magassarkú cipőt, hogy az ártatlan párának kitörött a világokat megrengető sarka: „Az én leányomból nem lesz világnak kurvája!” - így gondol- kodék a nagypapa; szegény Teréz, ki bennem is vénleány maradt, de nem boldogtalan!

A Nő legyen és maradjon Nő, tehát szép, kedves és kortalan - gondolta az Unoka, és feddőn nézett olykor a nagypapára, kitől természet szerint sokat örökölt.

A legnagyobb pandúrból legyen a legjobb rendőr; a legnagyobb krízis forrásából pedig katasztrófabiztos Manager - gondolta a Nagypapa és az unokája csak kuncogott.

Szerelemben egyesültek, míg meg nem haltak, kik sosem halnak meg, mert a szeretet erősebb a halálnál!

Meleg volt nagyon. Azt mondta: „Szeretlek nagyon.” „Én is szeretlek nagyon.” - válaszolta a Másik.

14.

Végkimerülésben szenvedő Kutyát sem altatunk el - szólalt meg nagypapa, mert ölni bűn.

Kutyaszaros és kutyapisás a Ház, hát ez van, na és...

Az egész Éter, AzÚr hangos a nagytakarítás hevétől és lázától, a Másik, értsd ellenséges Ház, na és... - gondolta a Leány.

Szeretem nagyon a festményeket! - kiáltotta a Leány, mikor a Másik elmesélte neki, hogy megbízóként, ajándékba festetett egy Nemes Vörösszőkés Fenséges Hölgy számára annak Arcképét, kinek ezen Arckép épülésére legyen, ne az életét két végén égető pusztulására és romlására. Természetesen fuvarozta Hölgyét. A Fuharosok.

A Leány oly lelkes lett a hír hallatán, mintha az ajándékot egyenesen maga kapta volna, oh mennyire szeretem a festményeket, és győzködni kezdte a Lovagot, hogy ugyan már most ő, a Leány a megbízó és fizet természetesen, de most maga Don Quijote ül modellt és tűri el a mindent látó víziós festő szemét. Azt már nem! - mondta a Lovag kissé görnyedt hátát bearanyozták a lemenő Nap sugarai, mire Dulcinea csalódottan ugrott neki, hogy persze, mert a Lovag Őkegyelme fél mások vizslató tekintetétől, de ő bezzeg vizslat viszlát mindenkit.

(10)

Dulcinea ilyetén mód tán megmenekült attól, hogy Lovagját csupaszon és egészen pőrén lássa, amitől mindenkit óvjon meg a Jó Isten!

Miután a Lovag rótta a köreit, és egyfolytában a Nemes Vöröses Szőke Tüneményről regélt, Dulcinea pedig boldog volt határtalan a Lovag oldalán, mert a növekvő Hold fényes baráz- dákat pingált a Feneketlen-tóra, és az festői látványt nyújtott. Szerette ezt a lehető legjobbik módon őrült, szélmalom-harcát folytató Lovagot, ki még nem fejezte be köreit, hisz mikor Ő, a nemes Lovag Dulcineával egy templomba betért, legyen az az ausztriai Linzben, avagy a 11.

kerületi Szent Imre templomában, mindig meggyújtott egy gyertyát, akár volt, akár nem, addig nem jött ki onnan, míg nem lelt egyet egy félreeső sarokban, és meggyújtotta a templom másik rejtekhelyén előbukkanó gyufával. - Míg felgyújtod a Templomot! - rémüldö- zött most már maga Dulcinea is. Ha az egy retrográd, semmire se jó őskövület minden tartalom nélküli, idejét múlt fos, bukik maga is, nem kellek én hozzá.

A növekvő Hold a Tó felszínét érintette és ezüstös fényűre festette házuk, a természetet a vízfelület a lég érintésén.

Valami rettenetes fog történni az emberiséggel, mert már nem bírja majd elviselni a psziché- jére és szellemére gyakorolt nyomást, hisz a szelepek működésképtelenek, mert tiltottak, és különben sem tudja már senki, mi is az, aminek a nyomását csökkenteni létszükséges lehetne, mert a hatalom titkos okán a finom quantummechanikai feltérképezhetetlen mozgások a hatalomban csak érzékelhetők, de nem, vagy csak lassan tudatosulnak, mire a fénysebesen változó hatalom egészen más mintázatokban hat, alkot és gyarapít. Hat hatalom a hat alma!

A totális állam teljes kiépítése és megalkotása zajlik. Az utolsó szögeket verik bele a kész építménybe...

És Dulcinea ekkor elkezdett rajongani az orgonazenéért, - néma csend volt a Templomban és csak ketten rontották benne a koronavírustalan levegőt, természetesen Maszkban -, és Dulcinea maga mellé parancsolta a Lovagot: „Emlékszel? Linzben!” és lelkesülten tovább lelkesedett. „Nézd a Szent Imre-Oltárt! Időnként, ha nincs benn már egy teremtett lény se a Templomban, itt megállok hallgatván az orgonazenét és nézem az Árpád-házi szentek az magos Oltárát!”

Na és! - dörmögte, de inkább dünnyögte a Nemes Lovag, és cinikus, kis ördögi vigyorával mosolygott, és rótta köreit, és szemeit akkor még nem, csak később a melegedőként szolgáló kis Fiatban jelentőség teljes ürességének nem mondható Dulcinea szemeibe mélyesztette.

„Ha tudnád, hány barátom esett már el láthatatlan frontvonalakon!”

És Dulcinea ekkor kezdett csak el igazán regélni a földi paradicsom viszontagságos gyötrelmeiről: heroin-függőség, nikotinhiány, alkoholizmus és öngyilkosság!

A Jó Isten szeret minket - vigyorgott kis ördögi mosolyával a Cinikus Lovag, ajtót mégsem, nem mutatott, ki nem tessékelte a határtalanul boldog szomorúság, szenvedélyes szélvihar Ciklon Dulcineát, de elviharzott sok lóerőn Fuharozni a Vörösszőke nemességű Fenséges Hölgyet!

15.

Justicia! - kiáltott fel, míg alig bontotta ki a fekete, de kék virágos dobozt, benne a kis bronz bevonatú karcsú, filigrán, de minden milliméterén szépen kidolgozott női szobrocskával.

(11)

Bekötött szemek, lába egy vaskos könyvön és a kígyón, a mérlege külön csavarozható a jobb kézen. Veronai, minden egyes darab kézzel gyártott kis műremek.

Justicia, éppen Kingától! - hangoskodott cinikus, mindent uraló, ördögi hangon.

Nem kérdezte meg tőle soha, mi ebben a pláne, mi a furcsa, mi a meglepő.

Majd küldök egy képet, miként fest íróasztalomon.

Nőtől csak ily karcsú másik nőt, ki egyenesen maga Justicia!

Szerette az íróasztaláról készített képet, melyen könyvek feküdtek felstócolva és egy tengeri állatot idéző, karjait egymásba mélyesztő szobor, mögötte egy 19. századi tájkép; sose látta ezen asztalt.

A Báró Úr, őszülő haját vállig megnövesztve, egyenes karakteresen ücsörgött az íróasztal mögött, nem lehet mondani, hogy rostokolt, sem azt, hogy roskadozott volna terhei alatt.

Jóvágású férfi volt, nem fickós, komoly és határozott, de felülemelkedett cinikus és ördögi vigyora vitt mindig mindent isteni kedélyű humorával, lelkesült, barokkos hosszúságúra nyúlt filozofikus eszmefuttatásaival, intellektusa pazar észjárása mély öblű bársonyos hangján meseszerűn élvezhető volt, beszámolói harmadik órája vége felé kezdett csak elfáradni a halandó, de szót nem kért, hát nem is kapott.

Az arisztokratikus, harcos kormányzó kaszt dönthet úgy, hogy művésszé züllik, de utána nincs visszaút a felelős kormányzópálca aurájába - volt mintegy dörgedelem a művész Báró száján, és nem Gróf Bánffy szójárásán.

A 2010. évi Alkotmány illegitim okán minden törvénykezés illegális - szólt a dörgedelem, mert a preambulumban visszautal az 1945. évi sztálinista Alkotmányra...

Meddig eredezzük vissza eredetünk? - kérdezte amúgy a Szent Korona Istentől áldott tulajdonosa. Válasz nem jött; a hallgatásban beszélgettek.

Elefántcsorda.

Szarvascsorda.

Turulos jobb Fácán és turulos bal Fácán! - szidalmazták szeretetben egymást a nagy csend- ben. Nem nyúltak egymáshoz. Dugásról szó sem lehetett; egyébként 24 éve ismerték egymást.

Lehetne egy 23 éves Fiam - gondolkozott hangosan a Nő.

Másnap reggel a Férfi megdöbbentően mezítelenre vetkőzött, azaz, keveredett ki földre helyezett hálózsákjából, és csak egy divatos fekete alsónadrág páváskodott kissé mackós, közepesen szőrös, izmos, jó alakú testén.

A Nő eleinte óvatosan, lopva vetett rá egy-egy pillantást, mintha neki lenne szégyelleni valója a másik pucérsága, mezítelensége miatta, majd már nem bírta megállni, hogy ne legeltesse szemét egy kis ideig legalább e számára isteni teremtmény férfitestén. Nem vitte rá a bátor- sága, hogy hozzáérjen, nem hogy megölelni merte volna, bár oly hívogató és csalogató volt e pucér jelenlét a formás lábfejek lábszárain. A Férfi kissé ingerült nyugalmában keresett és kutatott pucéran a táskájában, parányi zavar telepedett rá a Nő vizslató tekintetén, de nem hagyta magát elbizonytalanítani és nyugodt, tervezett cselekedeteinek irányultságából kimozdítani.

Felhörpintette a kávéját.

Éjszaka párhuzamosan feküdtek egymás mellett és a végtelenben találkoztak, de nem értek egymáshoz. A Férfi a földön, nem a legnagyobb kényelemben, a Nő mellette az egyszemélyes ágyán; Franciázunk. Ez semmi mást nem jelentett, mint hogy nem egy ugyanazon irányban volt a fejük. Aurájuk átjárta egymást, hol légies, leples-fátyolszerű találkozás volt lényük ilyetén egységesülése, átlényegülése, - hírt imígyen kaptak egymásról leginkább -, máskor

(12)

szinte égette a Nőt a Férfi tüze, mi nem a vágyakozás tüze volt, inkább valami próba, hogy ki a Nőstény, bízhat-e benne egyáltalán, mert Nőre ne bízd magad! A tűzben nem látott mást, csak ragyogó fényességet. Ez elbizonytalanította kissé, mit is keres itt egyáltalán.

A Nő aurája végigtapogatta a Másikát tetőtől-talpig, többször egymás után.

- Szeretlek nagyon - mondta.

- Szeretlek nagyon - válaszolta a Másik.

A Férfi panaszkodott a Nőnek nyugtalan, rossz alvásra, hogy elkéne egy kis fejürítés, mert alig alszik éjszakánként pár órát. Bezzeg én úgy éltem túl minden szellemi kimerülést, hogy napokat végigaludtam - hencegett dicsekedvén a Nő. Két gyerekkel ez nem megy - válaszolta szigorúan, kissé rosszallóan a Másik; hétvégén kicsit hosszabban.

Ezen az éjszakán a Párkák jóvoltából a Nő jól, de alig aludt. Másnap álmos volt, de nem tudott elaludni, ami nem igazán fordul elő vele soha. Fel vagyok ajzva, mint egy feszített íj! A túlzott aggodalmaskodás, hogy jó lesz-e minden.

A Férfi mihelyt ledőlt: hadd aludjak, és máris horkolván mély álomba merült, amitől a Nőnek nem volt hova saját szobájából se futni, se menekülni, kétségbe mégsem esett, mert már nem volt mai csirke, így az ágyból felpattanván elviharzott egy füldugóért a szoba másik felében lévő fiókig. Nehezen bírt elaludni az isteni teremtmény közelében. Időnként felült röviden ágyában és letekintett e róka tekintetű, róka formájú arcra, mely most békésen aludt. Ettelek volna meg! - horkantott váratlanul, mordult egyet máskor, míg a Nő lélegzetvisszafojtva feküdt és figyelte a Férfi légzését, ki ezt észrevette.

Szeretnélek megdugni - ezt nem mondta ki, és a Nő mindörökké bizonytalan maradt, hogy gondolta-e. Mindörökké dugni akarlak - ezt se mondta ki, és nem lehet tudni gondolta-e.

Bocsáss meg, hogy így is szeretlek nagyon. És meghempergette gondolatban a Nő testét mint egy pihét, avagy hópelyheket. A Nő ettől úgy átázott, hogy pár óra elteltével írt neki, hogy már is hiányoztál. Nem válaszolta, hogy úgy kell neked, nem lehet tudni, gondolta-e. Csak ült a Nő üdvözült mosollyal az arcán, avagy kacarászott, mint egy eszement.

A Férfiben ezúttal nem kacagott fel sátánian minden ördögök ördöge, de a tizenkét órás hosszú úton kísérték kocsiját körös-körül az Angyalok.

16.

- Mióta legutóbb itt jártál, tizenhatszor meghalhattam volna!

- Isten azért ment meg mindig, mert Te jó vagy! ... Egyszer éreztem, hogy elestél, ... majd tovább mentél; kaptál hozzá erőt pillantásomon; egyen meg a fene, Te részeges Disznó!

- Nem iszom már. Ritkán csak keveset!

- Hála az Istennek! Drukkoltam neked és érted.

Egy másik tizenöt évig ivott erősen, egy évig volt hajléktalan, mély poklokat járt és kijött onnan erős istenhittel. Más heroin túladagolásban meghalt, testvére öngyilkos ezért lett. Én még élek, te még élsz, ő még él, és nem vitte el sem korai stroke, sem szívinfarktus.

Én 81, te 78, ő 85, majd így megyünk el szépen e világról egyik a másik után, mint az Angyalok, hát ne idd el se a májad, se az agyad idő előtt, mert szükséged lesz rá.

- Nem akarok oly soká élni család, gyerek, unoka és dédunokák nélkül!

- Nézz körül! Annyi a sok nyomorult, kin bátran atyáskodhatnál, rajta hát!

- Ilyeténképp már ezernyi a dédunokám - hetvenkedett.

(13)

17.

Hegyek Csarnoka kicsit megkésve, de megérkezett Angyalok Csillagához, kit ha magától egy parányi kis időre el kívánt távolítani: Vén és rossz Kurvájának nevezett.

Megkésve bár, de törve nem érkezett Hegyek Csarnoka Angyalok Csillagához annak szobáját, - mert mi kell egy Nőnek más, mint egy Szoba -, kikémlelni. Mikor nem látott mást, csak egy nagy Fényességet, erősen elcsodálkozott, mit is keres itt akkor Ő! Bethlen Kata birkózott itt Esterházyakkal és Rákócziakkal, Haydn, Mozart és Beethoven Bartókkal vetekedett, és Salvador álló bajuszán a jázmint Caspar David illatozta. Mit tegyek ezzel a vén fergeteggel, ezen őskövület boszorkányi kurva széllel? - így pereskedett magával Hegyek Csarnoka.

Angyalok Csillaga meghallván ezen jogos aggodalmát, azt találta válaszolni, hogy míg ő Csarnoka Hegyeknek, a Föld, Ő egyenesen e Csarnok Vezér-Csillaga: Mars, mert Skorpió és az aszcendens Rák Vénusz csillagának kitörő életöröm, életvágy és szexuális energiák e csillag-együttállás lehetőségei, nem mint egy neurózis-csomóban rejlő és rejtőzködő energiák, hanem élő és veretes égi jelenlét fényessége hatalma. Míg Tied a Csarnok, enyém a felette őrködő, annak Koronája, mely leginkább tövis-korona, nem kell érte engem irigyelni, nem is teszi azt senki, inkább menekül innen jó messzire, vagy halálba, vagy határokon messzi túlra innen, levegőt véhetni!

A Maga Bethlen Katáját az én Erdélyem szívébe és a maga Koronáját az én fejemre! - kiáltott Hegyek Csarnoka. Féltem magát hazafelé, mert leginkább töviskorona! - ijedezett Angyalok Csillaga.

Grál serlege teli vérünkkel, pajzsunk Angyalok Áldásán auránkon edződött a próbákon - vélte Hegyek Csarnoka és egy feketeszeder színű vörösbort nyújtott át Angyalok Csillagának. Nem a beígért francia, olasz vérvörös nedűt, hanem egy kiváló egri bikavért, rajta a címke fehérén, Áldás!

Áldást Teréz anya szokott osztogatni bőven Diana Hercegnő kíséretében. Ezen a megkésett éjszakán Angyalok Csillaga pásztázta végig a mellette aludni elnyújtózott Hegyek Csarnoka Fekete Űr testét, benne a lángoló tüzet, és többször megáldotta testét és annak auráját.

Seggnyalók és seggbe mászók - ítélkezett igen erősen mint mindig Hegyek Csarnoka.

Aki a seggedbe mászik, mindent megtudsz arról, és te döntesz annak sorsáról! - hárított, mint mindig nagy leleménnyel Angyalok Csillaga.

Mindig másokkal foglalkozunk!

Például mi más érdekelhette Hegyek Csarnokát Angyalok Csillagánál, mint hogy miként áll a viruló, gömbölyded Alma és csengő Barack, azaz a sápadtsárga Banán harca.

Hogy maguk mindig a harcaikkal vannak elfoglalva, ahelyett hogy békéjükben megnyernék szerencséjüket! - rivallt rá Angyalok Csillaga barátjára.

Minap épp ezt kifogásolta, hogy nekem mindig kell egy vesszőparipám, mi köré felépítem magam, mit így vesztek el, mert ki nem állhatom magam valójában - panaszkodott Hegyek Csarnoka. Maga bezzeg nem szűnik hangoztatni, hogy szeret; ki vagyok a vizekből a maga szerelmeivel. Isten óvjon tőlük!

Maga álságos és így mindig igaz - pergette vissza Angyalok Csillaga. Mire mennék a maga tiszta víz csordogálása mellett erős vesszőparipái nélkül az én szigorú elveimmel!

Hegyek Csarnoka sikere az volt, hogy észrevétlen telepedett, és mikor Angyalok Csillaga nemző közepét tartotta markában, az nem későn, de kellemesen ébredt, mert titokban, mi

(14)

tagadás, hiányzott neki épp ez a Marok. Hárított, mint mindig, kicsit kevésbé szelidítetlen vadmacskásan. Háziasított vadmacskám, cicusom! Azt nem! - fogta ijedősre Angyalok Csillaga.

Zsugázni nem maradt idejük, de játszottak egy kicsit a szavakkal, mert egymással nem volt módjukban játszani. Túl sok minden történt már velük, és az életidő, de maga a világ egy röpke pillanat. Ki azonban az örökkévalóságot óhajtja, sokszor és komolyan fejet kell hajtania a Halál előtt. Temető-kacagások és az őszi avar hömpölygése lábaink alatt.

Az örökkévalóságunk téridő nélküli; bennünk élő világok világa, mert annyira szeretlek, de légy jó kicsit hozzám is! - kérlelte Angyalok Csillaga Hegyek Csarnokát.

Mindent érted is teszek, és a sok nyomorult javára, hogy valami megszülethessen általunk.

A Másik tőlük most kissé távolabb ezúttal nem jött toxikus mérgezéssel, az alkoholos cigifüst és a zene hatalmában mint egy élettelen és hipnotizált Szobor gyors léptekkel leteríteni padlásszobájában Angyalok Csillagát. Talán élünk még együtt több mint három évtizedet!

Minden háztól és házibaráttól óvjon meg az Isten! - húzta ki magát az igen szeretett Hegyek Csarnoka, mikor igen szerelmesen szeretett Angyalok Csillagára gondolt.

Édesem, hiányzik a szőrös mackóteste - panaszkodott vágyakozva Angyalok Csillaga. Itt vagyok tüstént újra. Attól mentsen meg engem az Isten! - mosolygott üdvözült boldogan Angyalok Csillaga.

18.

Mindent a népért, semmit a nép által - vélte Siddharta Herceg.

Erre az itt lévők azt válaszolták, hogy nem érzünk mást, mint terrorista szabadcsapatok garázdálkodását felettünk!

Magánhadseregek - válaszolta elgondolkodván Siddharta Herceg.

Poloskák, egerek, spionok egy Skorpiótanyán - gondolták, kik igen védték zárt körű és szellemű vagyonuk.

Ember embernek farkasa; minden szentnek maga felé hajlik a keze!

A nagy alkotó, géniusz mindig közel a hatalomhoz annak különbözőképp részeseként, akár egészen kívülállóként, akár egy maffia, egy állam kormányai, egy párt, egy uralkodó, egy vagyonos üzletember támogatottjaként.

Embervásár! Fejvadászok.

Plakátmagányban ázó éjjelek az alkotóé, ha a közöttes a szellemi térben és mezőn az övé és szabad szelleme túl és innen a kortényezők meghatározó erőin.

Csak egy nagy szürkeségben voltam fiatal, hol a tudást visszatartották, és nagy nehezen áramlott egy-egy kiválóság bátor kiállása által, mert egyébként egy szűk kaszt pénzkereseti lehetősége volt. A nagy titkok, ma még nagyobbak a nyílt társadalom nyitott médiáival. Ha a Császár tud mindenkiről mindent, tud a Cár és a kínai kommunista Császár is.

Tudod, nehéz ott a Tiszta Művészetről beszélni, hol kiszolgáltatott tömegek egyszer az Egy Pártnak kell megfeleljenek, majd az örökségben az Egy Vörös Sivatag alakul át sárgává, barnává, pirossá, szürke-rózsaszínné, piros-fehérré, piros-fehér-zölddé és szivárvány színűvé, de a Nagy Szürkeség továbbá az Úr, a megfelelni akarás, a Lenin-fiúk ... terrorista öröksége, a kettős mérce nyomán a vesztesek gyilkosai teljes kigyomlálása, a még brutálisabb szövetséges gyilkosok minden nemű kebelbarátsága. Egy ilyen örökségben nehéz Tiszta Művészetről beszélni, hol egy-egy magyar írót megbélyegeznek a magyartanárok, mert írt egy állítólagos

(15)

náci lapba, de szinte nem maradna magyar író, zeneszerző, ha megnéznénk, ki publikált kommunista, avagy - örökségű lapba. Ez csak egy tiszta művészetet szerető vélemény!

A szomszéd kertje mindig zöldebb! Sehol sem könnyű igazán.

Az USA-ban sem lett volna könnyű normális egzisztenciát teremteni; hamar fekete listára tétetik ott az Embert a szabad vélemény nyomán; de nem csak a rejtőzködő ellenség van. Az isteni szent zene hallása elnyomásban, szeretet-közelségben.

A fehéringes elnyomók, a gonoszság rendezettsége, az elemi szabadság kiválasztottaknak juttatása kínozzák igazán és brutálisan a Szívet és megölik benned a Szent Lelket!

Úr az, ki Ura Magának!

Attól még nincs se autóparkja, se magánhadserege, se tőzsdeközpontja. Barátai lehetnek.

Lehetnek különböző társadalmi rétegben és uralmi táborok eltérő viszonyai között, kikhez a szíve uralma és a lelke szelleme szabadsága kötik: ez a nem evilági birodalomhoz köti már, kiemelve a földi viszonyokból, és talán valamiféle isteni érintettség, de ki ő? Érezzük időnként mintha az ő jelenlétét a szeretetközelségben, mint védelem, de a hosszú és sötét elhagyatottság éjszakáin is kínoz hiánya, mi űr megérint és erős vágyakozásunk.

Az autonóm ember csak bizonyos határig képes elviselni a kedvezőtlen körülményeket.

Idegen Úr kevés van, ki a Tieid babusgatja és felettük önzetlenül atyáskodik, de övéit sem önzetlenül támogatja egy-egy Úr.

A totális állam kiépítése folyik egy-egy magán -, avagy állami laboratóriumban gyártott kreált művírus, és egyéb finomságok által! - mondta Siddharta Herceg.

A világi uralom már nem ura magának és a világnak; túlságosan szerteágazó ez az uralom.

A totális rendszerre javítanám, hol megmarad majd a többpólusú hatalom annak ellenére, hogy mintegy újabb középkorban a vagyon egy-két Család kezén összpontosul majd és így óriási befolyást szerez máris egyes nemzetgazdaságok felett, melyek el is tűnhetnek, avagy szerepük teljesen átalakul.

Az Erő többféle: vannak a hódító alávető gyarmatosítók és vannak a megőrző tanító-gyógyí- tók. Egyik a másikát inkább életre hívja az egymás elleni versengésben, még ha ideig-óráig a túlerő meg is semmisíti a megőriző szereplőket. Az ind Istenkép, mint teremtő-pusztító- megőriző a kozmosz és világi-világtalan erőink leképezése. Egymásra utaltság, az erőviszo- nyok kifáradásban, elzüllésben és korszerűtlenné válásban való kimerülése és átalakuló átren- deződése.

Szellemi szabadság autonóm emberei bírják a nélkülözést, de ...

Utat nehezen tört magának az, kitől mindenét elvették, majd újra ismét, mert az Uralom egy megszállt övezetben: - „mentek a tankok, jöttek a bankok” - volt a nép szójárása a rendszerváltás idején -, számon tartja potenciális ellenségeit, és valódi ellenséggé csak azért nem válnak tán, mert bölcsekké érleli őket az Idő, mert a békét és egymást, övéiket mindenek fölött szeretik, és az életért vannak, mikor tudatosodik valódi örökségük és hovatartozásuk: - a viharos és hosszú éjszakák adnak módot a valódi megértésre; a kényeztetés valódi

(16)

teljesítmények nélkül, a túlértékelés megront inkább, persze az agyonhallgatás csak a legerősebbeket nem kezdi ki és nem pusztítja el!

Nyújtott, megkínzott, megrágalmazott Lovak esélyt kapnak a természettől a tudatosodásra, ha elég erősek utat törnek maguknak, az úton levésben az úton megmaradnak, végig harcolják az utat önnön maguk felé, és nem hagyják másokat magukon úrrá lenni, eluralkodni! Elvéko- nyított idegeink rendszerei kapcsolódtak a viharos, kivetett éjszakákon voltunk kisebb- nagyobb eltérítettségben a villámhárító és tán gyertyatartó!

Az úton levésben a Szabadság Körein a folytonos mérlegelés a Szív hangjai az Én Értelme és Szelleme lehetősége szerint az én az a Másik is!

Érdek nélkül tetszik esztétikai parancsolata túl a bölcsességen valamiféle valódi testvériség a szeretet nyomán!!!

19.

Nem lehet beszervezni, mert nem tud elvágni senkit, pontosabban nem akar!

Skorpió csillagjegyében az uralkodó Mars bolygó erőssé teszi a magáért és másokért folytatott harcában, de az aszcendense a Rák jegyében uralkodó Vénusz rugalmas körül- tekintő, jóakaratú figyelmes, belátó és tisztelettudó, inkább kissé túl alázatos szelídecske is a brutális erőviszonyokban, hol nem kedvez az önbizalom hiánya és a határozatlanság, hol pontos és gyors döntésekre van szükség.

Tán szerencséje van, hogy a természet, a körülötte szövődő viszonyok természete döntöttek mindig helyette határozatlanságában, mert tán még mindig így érte a legkevesebb visszaélés, mert a természet magára hagyta, hogy magára találjon a hosszú és sötét éjszakák elhagya- tottságában, mikor az önkeresés hosszú folyamata lassan áldássá vált és erővé, a megértés gyönyöreivé!

Jupiter, a Főisten, ki legyőzhetné, de egy Mars és Vénusz kiegyensúlyozott párosa felér Jupiter hatalmával!

Onnan kell előbb vagy utóbb menekülni, hol megölik a Szent Lelket, az isteni szent zenét a lelked szellemében, hol nem hagyják magad másokat tiszteletben tartó szabadságát, mire jutottál, mit megszereztél az öntudatosodás során. Az életben ez a legveszélyesebb!

Aki kettőt, hármat szeret, sosincs arra jó világ...

A nagypapa Birtokát hamar el -, kisajátították, hol ma az egyetlen magyar atomerőmű áll a paksi Duna-kanyarban, de a valódi birtokba vétel mindig nehezebb, a lélek szellemét alakító genetika tudattalan önvédelme során a tudatosodás útján, hol a szimpátiák valósan létező tényezők és egybe tartanak és szétválasztanak láthatatlan mérték szerint az ön és a másik valódi ismerete nélkül!

A szexualitás ügyetlen üzelmei és üzérkedései messze elmaradnak hatékonyságukat ítélve a lélek és szellem vonzalmának olykor nagyon vesződséges és fáradalmas, mégis fáradhatatlan útvesztőin.

Isten szigorúsága; nem mindig irgalma a döntő tényező!

Vitázom is véle sokat!

(17)

Az autonóm, független gazdasági, lelki és szellemi teremtménnyé válni, kire hat minden, de tudatosítván mindezt mérlegel és szabad akaratában függő eredetét tudatosítván szabadon dönt önnön magáról és a rábízottakról! Ennél több teremtménytől el nem várható.

Aki kevesebbet kapott, kevesebbet kérnek rajta számon; mire többet kap, többért felel az...;

felelősség a legnagyobb dolog, mint például felelős kormányzat, hol tengernyi a függés...

20.

Képzeld, nem bírtam ki, és kibontottam Áldást! Nagy erőnlét kellett a dugó kihúzására tett kísérlet közben úgy belilultam, mint te a matracod fújásába. Kis ésszel sikerült azonban mégis hozzájutni a sötét bíbor- és vérvörös nedűhöz: a nemes fekete üveget feje tetejére fordítottam, megráztam egy kicsit, majd végtére engedett a dugó, mégis addigra úgy nekikeseredtem, azt hittem meg kell várjalak ezzel az üveggel is, mint a Báró-borral megvárlak, mert az 2002-es kőkorszaki Szaki 2021-ben! Áldás isteni finom, és meglepődtem, hogy Szent Andrea és egy egri bika keveréke; olyan is...: ellenállhatatlan; ma még kell egyszer igyak belőle, pedig már nagyon mosolygok!

21.

A tiszta szellem az alapja a megkülönböztetés képességének.

A megkülönböztetés képessége a jó döntéshozatal feltétele, mi magában hordozza a gyakor- lati ész jó tanácsát.

A valós etikán alapulna az emberek harmonikus együttélésének lehetősége: ember lenni mindig minden körülményben!

Ez nem jelenti azt, hogy mindenki át ne menne élete buktatóin, mi természetében rejtve a megzavarodás különböző szintjein a tisztánlátás hiányaiban, a szenvedélyek kereszttüzein, gyűlölet és szeretet váltakozó kínjain: a szenvedélyesség hazárdjátékai kihívásain a vére öregszik csak, míg azt hiszi bölcs lett.

Nagy erkölcscsősz tán a legnagyobb fehéringes bűnöző; mint pandúrból a rendőr, krízis központúságból a krízis-manager, nagy bűnösökből az ördögűző, és zsarnokok kiáltják leg- harsányabban: szabadság! Nekik.

Kiben nincs ördög, ne űzd ott, mert lesz benne, kivéve, ha a pokolba magad és másikadat kívánod, vagy tán Isten akarja, hogy láss ott csodát, vagyis világítsa be a poklot határtalan boldogságod határtalan szomorúsága, hogy másoknak enyhítsd a poklát, a fényhozó. A bi- zonytalanság, a keresés, maga próbálgatás kettőt-hármat szeret, még ha ördög is akad köztük az nem ördöggel cimborálás, de Isten a szeretet is! És a szeretet mennyiféle! Ezt megízlelni rövid az Élet.

Igyak mindannyiuk egészségére!

Mi mást csináltam volna mást a tűzkígyós Styx pokoli kínjain: az Élet egy nagy Kurva és nagy Duhaj cserbenhagyásos gázolások kereszteződéseit szemlélvén emésztődvén az évek hosszú során kiáltván az áldozatok elfolyatott véréért, a magaméért üvöltöttem sokszor és nagy harsányan, de ez nem tetszett - Elhiszem.

(18)

Minek ittam volna másért a pokoli Édent a földi Paradicsomban azÚR mannájának harmat- cseppjeit, mi másért áztam volna bőrig és alá nem egyszer, mint tudatosodni és hogy mások egészségére legyen a tisztulásom és megszentelődésem.

Ne ördögökkel űzess ördögöt a tudatlanokból, mert nem ördögűzésre van szükségük, hanem normális életkörülményekre és fényességre, megindító tudásközvetítésre, jó tudatátvitelre. A létezésben persze ez együtt jár, de a fényhozó nem kell feltétlenül gonosz legyen, ez a nyugati kultúra dualizmusának rögzöttsége, és Isten sem a hatalmi renddel azonosítható, melynek ismerete egyfajta fényes rendezettség ugyan, de nem azonosítható Istennel, kiről lehetnek tapasztalataink, hogy talán ez isteni, de valóban ki az Isten, rejtély! A hagyomány beszél róla a különböző kultúrákban ... , de kinek jelenléte a gyengét kiütné tán idő előtt kegyelme irgalma nélkül, az erős esetleg elbírja és megvalósítja álmát, de ez nem azt jelenti, hogy az Élet habostorta; nem az!

Kevés az áldozatok közt, kinek kiontott vére a Szent Grál tartalma és leples-sarus testük körül egy isteni pajzs-rétegződése a védelem.

22.

A „jó” tanácsadó nem az, ki ideális helyzetet teremt maga és mások számára, hanem, mely tanács következtében kioltják egymást a nagy rontó energiák, miközben egymás ismeretében életre finomodnak, és az Élet nagy javai mentén összehangolják érdekeiket a hatalom más szereplőivel a Közjó javára, hisz nincs egy közösségnek nagyobb java, mint tagjai jó köz- érzete ...

Egyszer volt, hol nem volt egy templomban egy pap úgy szerette a Madonnát, hogy virágokat vásárolt neki mindig, és az Istenszülő aranyozott képe elé tette őket mind. Pazar illat és szín- harmónia lepte meg az oda betévedt fáradt vándort; e közegben az Angyalok királynőjének volt kedve megszólalni, és csak beszélt, csak beszélt... (nem böjtöltem mindig utasítására!) ...

Kézzel készített veronai alkotás az Ajándék-szobor: Justitia, az Igazság Istennője kardjával harcol, de csak ha szükséges, míg látni igyekszik igencsak mérlegel, bölcs, tehát kiolvasta már az Élet könyvét: a kígyón nem tapos, de homlokát ékesíti, tán mert nem tudta legyőzni!

Lehetne a Két Veronai Nemes, és játszódik a Rómeó és Júlia is Veronában, kinek erkélyét húsz évesen megtekintettem egy szűk veronai belső udvarban egy zömök, vaskos kis kőerkély, nem túl díszes, viszonylag alacsonyan: Rómeó akár kézben is kiemelhetné Júliáját, mert minden bizonnyal manöken alkat!

És a veronai, szabadtéri köralakú kőszínház óriási mérete a város közepén az Aréna!

Megmenekültek, mert valakik nem szűntek meg, nem lohadtak a létlenül is leglevőbb Istenre vetni pillantásuk...

... és a ciklámen színű csodaszép ciklámen édes-fanyarkás illatával olyan volt konyhájában, mint tán egy női istennő feje, egy rózsaszín szárnyalás örök lángnyelveivel, egy hatalmas rózsaszínű Gömb, alatta a viaszos zöld Gömb eltérő zöld erezetével a levélgömb hatalmának.

23.

Minden egész eltörött; minden egész darabokban...

(19)

Amint egy drámában is máshogy szólal meg és beszél egy katona, egy szerzetes, egy pillangó és egy írónő, úgy lesz egy korrajz-filozófia is más, - és nem lehet, nem lesz egyetemes, általá- nos érvényű soha -, hisz a föld különböző pontján írja meg egy gondolkodó. Ezért jó, ha nincs gyarmati és uralmi központú filozófia, melyet érdek uralhatna esetleg, és nem érvényesül- hetne az érdek nélkül tetszik tiszta gondolkozása, az értelem szőttese. Éppen a globalizmus idején van és lesz egyre inkább szükség a helyi érdekek megvesztegethetetlen és korrumpál- hatatlan hangjaira: a hívőkre. Önmagukban elsősorban. Az igazi maga mindig túlnő önmagán, mindegy milyen elv és elmélet alapján.

Sloterdijk jólétről írt társadalmának jellegzetességei elsősorban ott érvényesek, ahol megéli őket. Kelet-Európai mélyszegénységben élő társadalmakról mindez már nem lenne elmond- ható.

Isten halálában való egyértelmű gondolkodás nem jellemző sem a nyugatra, sem a keletre, és túl leegyszerűsítő és leszűkítő hatalmi monopóliumokat alapoz meg a nyugati civilizációban mindegyik, a másiktól elkülönülő oldalon, mely talán a nyugati társadalmak alapvető problé- máinak gyökeréhez vezet el bennünket, a valódi párbeszéd és együttgondolkodás hiánya, a valódi hatás lehetőségének hiánya a másként gondolkodók között, és a különbségek megléte mellett valós szintézisek lehetősége nyomán új irányok problémamentes kialakulásának elő- segítése. A gondolkodás ezen merevsége a fő oka a politikai jobb és bal között húzódó egyre mélyebb ároknak, amely tudjuk valójában színjáték, de életfelfogások és életérdekek húzód- nak meg valódi arcában, mely filozófia, de a sorsunk máshol dől el, amit ő pontosan megír.

Úgy vélem, nem tudható, ki és mi az Isten, létezik, avagy nem létezik, ezért az sem jelenthető ki, hogy halott... csak az, hogy az egyén, aki megéli, annak élettapasztalatában halott, vagy az élet-érdeke azt kívánja, hogy halott legyen, mert úgy véli, akkor szabad igazán.

A nagy szentek vízióit, látomásait, Istentapasztalatát olvasván sem jelenthetjük ki természete- sen, hogy lelkük és szellemük vágyakozása manifesztálódott, vagy mi az valójában, amelyet ők az égi gyönyörrel azonosítanak és Isten jelenlétének tudnak be.

A transzcendencia állandó jelenléte azonban mindenki elméjén máshogy reprezentálódik. A nézés és látás különös adottság, a szemek jelenlétét pedig ki fejti meg, hogy mik is ők és miért ők és meddig ők?! A szemek, kik néznek, léteznek és bánni kell tudni velük, és mivel erre nincs recept, és sehogy nem készítenek erre fel senkit, sok és egyre több a pszichiátriai beteg, persze ez is jól jövedelmező iparág. E néző szemek, a látás létezői nem az Isten szemei, a szabadkőművesek jól ismert szimbólumán, hanem a látók. És mi közük e látóknak a hagyomány Isten fogalmához? Különböző.

Úgy gondolom, a transzcendencia lényegi aspektusának visszanyesése a létezés elcsökevé- nyesítése és az ember elkorcsosítása a transzcendens viszonyok kizárólag hatalmi és értelmi területére, mozgásterek feltérképezésére és használatára tett kísérlete a modern gondol- kodásnak alapozza meg igazán korunk jellemzőit és problémáit.

A létezés megtapasztalása az időben adja a létezőt, a vagyok, aki vagyok élményét. A Létet mindez nem érinti. A szemek sem érintik a létlenül is leglevőbbet, de akinek életét az istenhite befolyásolja, annak él az Isten, bárki és bármi is legyen, ami felülmúl minket az egész érzetében, a hiányban, az ismeretlenben, avagy csak a nagyon más megtapasztalásában, és megragadhatatlan, akár a Szépség, mert minden egész eltörött és minden egész darabokban. A természet ma is él, ma sem halott, ahogyan a lélek és szellem is él, és a művészetnek sincs vége. Természetesen nem a romantika panteizmusában éljük meg ezt, de például jó sok

(20)

ezotériában, még ha ezen élettapasztalatokat bemutató terület ugyanúgy nem kívánatos, mint a teológia; mégis túl szörnyű lenne, ha ma az Antikrisztus inkvizícióját kéne megélni a fő hatalmi központok tőke érdekei szerint!

24.

2021. év Valentin, azaz Bálint napját betöltötték a filmélmények.

A gyermek- és ifjúkor nagyhatású filmjei egy-két ifjúsági film mellett (Tizennégyen egy asztalnál, A mi kutyánk, Csibész) Zeffirelli: Napfivér, holdnővér, és a Dirty Dancing Patrick Swayzevel, Pretty Woman Julia Roberts és Richard Gere alakításával, valamint egy Evangélium-film, már nem tudom melyik, Milos Forman: Amadeus, Tornatore: Maléna.

Sok film tetszett még és sokat értékeltem esztétikai szempontból, de ezek valamiért mélyen érintettek.

2021. februárjához köthető több filmélmény Kim-Ki Duk: Idő, Lopakodó lelkek, Stieg Larsson: A tetovált lány és Luc Besson: Nikita; Akira Kuroszawa: A vihar kapujában, Antal Nimród: Kontroll, Denis Villeneuve: Next Floor, Jim Jarmush: Szellemkutya.

Ez utóbbiakat összekapcsolja az erőszaktevés önmagunk és mások ellen, a történelem-hattyú kíméletlen és brutális kegyetlen volta, az emberi kapcsolatokat átszövő, még ha nem is tudatossá váló Nincs bocsánat! érzése. A kíméletlen kín, kínzás és ennek értelmetlen, sokszor ok nélküli brutalitása. Humánus lénynek az ilyesmi elviselhetetlen. Minél inkább az isteni szférához közelít az ember, értsd itt Gerhard Richter: Olymposának értelmében, a mindenkori társadalmak felső köreihez, illetve a nyomorúságba süllyedvén a kiszolgáltatottságba, annál inkább legyűrhetik az embert a szinte uralhatatlanná váló történések.

A rossz kapcsolatok horrorja, vagy a kényszerű elválasztottsága annak, mely összetartozik is tébolyító kínt jelenthet a mindennapokban.

Pozitív hatású volt Kaurismaki: Gomolygó felhők, és érdekes Percy Adlon: Bagdad café.

Szembesülve ma íróként a filmművészet remekeivel, (kollégám: Sz. L. Gy. és Baki Imre facebook-ajánlásai), mi marad, mi a valódi hatás?

A képek zsenialitása, a váratlan, képtelen helyzetek bravúrja, a színészek valódisága, jelen- sége, mi sokszor adja egy-egy film igazi nagyságát, a valószerűség és sorsszerű érintettség, remek történet, lelki rokonság, életérzés, világlátás, avagy a képtelenségben rejlő, mégis fenyegető jelen, mi sokkal rémisztőbb, mint egy robotizált sci-fi digitális virtuális mindent romboló világa.

A hatás, mi nem hatásvadász, hanem a kitűnő színészek által játszott remek szerepek közöttes terében létrejövő szinte bírhatatlan brutális feszültség és erőtér.

Az emberek között működő finommechanika, az érzékenység vibrálása, az idegek feszült feszülésén a játék élő hangos képeken.

25.

Tovább létezvén a filmek szőttesében, és gondolkodván, mi és miért hatott, rájövök, hogy a mindenkori hatást mennyire komolyan kell venni. Ha igen mélyen és mindent felforgatóan hat valami az emberre, ahhoz köze van, és az vérre megy, mert valahogy a személyes létezést érintve szól az egyénről, időtlenül...

Így jutottak eszembe még filmek, mint Az elfújta a szél (Margaret Mitchell és Victor Fleming) William Clark Gable és Vivien Leigh zseniális játékával, a markáns férfi arccal és a

(21)

gyönyörű nővel, akik arcán az érzelmek folyton vibrálnak és nincs bennük semmi hamisság, póz, modorosság, Agatha Christie Poirot történetei David Suchet remek alakításával, a Henry James regények: Egy hölgy arcképe Jane Campion rendezése és Nicole Kidman, John Malkovich főszereplése és Az aranyserleg James Ivory rendezése, The Age of Innocence:

Edith Wharton írónő, Martin Scorsese és Daniel Day-Lewis, Michelle Pfeiffer, Winona Ryder alakítása, Tennessee Williams A Streetcar Named Desire, Cat on a Hot Tin Roof - (Vivien Leigh, Marlon Brando - Elizabeth Taylor, Paul Newman), Edward Albee, Who’s Afraid of Virginia Woolf? (Elizabeth Taylor, Richard Burton), a Leány gyöngy fülbevalóval, Büszke- ség és balítélet (Jane Austen) Colin Firth játéka, Emily Brontë (Wuthering Heights) (1992) Ralph Fiennes Heathcliff főszereplésével, és az Üvöltő szelek 1998-as változata, Charlotte Brontë Jane Eyre 1996 Franco Zeffirelli alkotása és természetesen Az angol beteg Minghella, Ralph Fiennes - gróf Almásy László, Juliette Binoche, a Casablanca Humphrey DeForest Bogart főszereplésével, A hercegnő Keira Knightley és Ralph Fiennes, rendező Saul Dibb és operatőr Pados Gyula, Erzsébet: Aranykor, Elizabeth: Shekhar Kapur rendező, Cate Blanchett, Joseph Fiennes alakítása, Victoria & Albert: John Erman, Mario und der Zauberer (1994) Thomas Mann és Klaus Maria Brandauer, Tod in Venedig: Thomas Mann-Luchino Viscontis, Die Buddenbrooks (2008), Schiller: Kabale und Liebe (2005), Frankenstein (1994), Coleridge and Wordsworth (2001), Byron (2003).

Nem találtam meg egy filmet, amely egy uralomra törő, saját hatalmától megszállott, gazdag gyarmatosító férfi vágyakozásáról szól, ki fejébe veszi egy már szerelmes nő megszerzését, ki azonban szerelméért ellenáll, és érte mindent megtenni kész, mégis legyűri a férfi, ki ha valamit akar, megszerzi magának, míg a nő „igazi, valódi” szerelme a jégen végzi, de igazán senki se lesz boldog.

A fenti filmekben közös, hogy a klasszikus, örök minőség együttes terében születnek meg, hol egy kép, az Északi Mona Lisa, de leginkább egy regény vonzásában, amelynek olykor történelmi szálai valós történéseket vélnek megidézni és megőrizni az emlékezésnek.

Persze sok remek film tartozik még ide: Szerelem (Makk-Déry), Szegénylegények (Jancsó), Aranyember, A kőszívű ember fiai, Kárpáthy Zoltán, Fekete gyémántok (Jókai Mór-Várkonyi Zoltán), Szindbád (Krúdy Gyula - Latinovits Zoltán, Huszárik Zoltán és Sára Sándor), Csontváry (Huszárik), Rokonok, Árvácska (Móricz-Ranódy László és Czinkóczi Zsuzsa, Mephisto (Klaus Mann-Szabó István) és a Redl ezredes, Csodálatos Mandarin (Bartók- Mészáros Márta és Bozsik Yvette) ... és van még olyan is, hogy Szigorúan ellenőrzött vonatok, Sörgyári capriccio: Hrabal-Jirí Menzel, Megáll az idő, Haggyállógva Vászka Gothár Péter rendezésében ...

Az Andalúziai kutya (Un chien andalou), Lorca és Dalí Der Himmel über Berlin: Wim Wenders

Szédülés (Vertigo) James Stewart, Kim Novak, Elbűvölve Ingrid Bergman, Gregory Peck (Alfred Hitchcock)

Nagyítás (Michelangelo Antonioni)

The Agony and the Ecstasy: Carol Reed-Irving Stone (Michelangelo)

Nem tudom, tán valamelyik Fellini filmben van a forgószínpad a kosztümös bábukkal, babákkal és Róma metróépítésekor a vízzel elárasztott ókori freskók (Fellini: Róma); de most már tényleg befejezem, mert sok jó film jut még eszembe, (Fellini összes), és zárja a sort Verdi - Rigoletto - Pavarotti, Gruberova, Wixell - Chailly Victor Hugo a Király mulat című

(22)

műve nyomán, és Roman Holiday (Római vakáció), Breakfast at Tiffany's (Álom luxus- kivitelben) Audrey Hepburnnal, a Halhatatlan Kedves (Beethoven) és Chopin, Liszt, Kosztolányi filmek.

26.

A nőnek elég egy szoba - mondta Virginia Woolf.

Egy rendezett szoba, hol nem áll minden a feje tetején, nagy összevisszaságban, mint Salvador Dalí egyik utolsó képén. A nő így mások szobáit is képes megmenteni akár önsors- rontó szándékuk ellenére is, és a szobák fénye ragyogása így összeadódik, ha e másik, számára veszedelmes, mert nagy hatású szobától úgy védi és őrzi meg a sajátját, hogy a másikét is megtartja, hisz a hatalom kötöget és elválaszt érdeke szerint, de létezik a személy szabadsága az eleve elrendelt dolgokba kódoltan, ha erős az ember. Hisz a szeretkezés után elhagyva a házat az egyik a Szabadság-szoborra nézett, és mutatta a másiknak: Nézd! A másik kissé dühös és ingerlékeny lett: miért nem engem akarsz, miért a szabadságot? Együtt a szabadságunk; és attól fogva mindig arra nézett a megkötözött viszonyai között is, pedig nem volt akárki.

27.

Filmes emlékek törnek fel még folyamatosan, hogy e kis múltamra vetettem tekintetem.

Kristeva regényének filmes változata Az élet elviselhetetlen könnyűsége,

Dosztojevszkij nyomán a Játékos, Tolsztoj regénye alapján az Anna Karenina, Puskin:

Anyegin, Ludwig (1972) Luchino Visconti, Kronprinz Rudolf (Robert Dornhelm)

Beckett nyomán a Waiting for Godot, Az utolsó kínai császár, Sylvia, Milarepa és a Fellini filmek ...

28.

Nem sokkal ezelőtt értesültem a tragikus hírről, hogy a ... osztály diákja, ..., a tegnapi nap folyamán, vonatbalesetben elhunyt - írta ... a ... osztályfőnöke 2021.02.17-én.

Remélem nem öngyilkos lett, de nem kell rá válaszolni, ha nem akarsz. Nagyon értékes embernek tartottam - írtam válaszlevelem egy részében.

A szülők véleménye szerint első az élet és második a halál - írta egy másik kolléga.

Mindig együtt van jelen a kettő: az élet és a halál. A halál, ha megérint.

Menj a boldogabb hely felé!

Nem szabad visszanézni, ha már döntöttél!

Parancs!

Értettem, Tanárnő!

Azért! El innen! A boldogabb felé! Ott kevesebb a kiszolgáltatottság.

Mikor rábíztam lelked a legnagyobbakra...

Brahms: Deutsches Requiem Mozart: Requiem

Kisfiúból hamar lettél koravénként fiatal felnőtt; kissé bizonytalan, de jólnevelt, kissé már alázatos gyerekből öntudatos, tehetséges, jó képű férfi: a fű kinő utánad.

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

A vándorlás sebességét befolyásoló legalapvetőbb fizikai összefüggések ismerete rendkívül fontos annak megértéséhez, hogy az egyes konkrét elektroforézis

Az ELFT és a Rubik Nemzetközi Alapítvány 1993-ban – a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával – létrehozta a Budapest Science Centre Alapítványt (BSC, most már azzal

(Véleményem szerint egy hosszú testű, kosfejű lovat nem ábrázolnak rövid testűnek és homorú orrúnak pusztán egy uralkodói stílusváltás miatt, vagyis valóban

Az áprilisi könyvvásáron a Millennium Parkban els ő ként dedikálta nekem az Én vagyok a Te-t (2011); t ő lem tudta meg, hogy megjelent, még annyira frissen, hogy

Az akciókutatás korai időszakában megindult társadalmi tanuláshoz képest a szervezeti tanulás lényege, hogy a szervezet tagjainak olyan társas tanulása zajlik, ami nem

„Itt van egy gyakori példa arra, amikor az egyéniség felbukkan, utat akar törni: a gyerekek kikéretőznek valami- lyen ürüggyel (wc-re kell menniük, vagy inniuk kell), hogy

Az olyan tartalmak, amelyek ugyan számos vita tárgyát képezik, de a multikulturális pedagógia alapvető alkotóelemei, mint például a kölcsönösség, az interakció, a

Már csak azért sem, mert ezen a szinten még nem egyértelmű a tehetség irányú fejlődés lehetősége, és végképp nem azonosítható a tehetség, tehát igen nagy hibák