• Nem Talált Eredményt

Religio, 1916.

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "Religio, 1916."

Copied!
860
0
0

Teljes szövegt

(1)

R E L I G I O

H I T T U D O M Á N Y I

ÉS B Ö L C S E L E T ] FOLYÓIRAT

S Z E R K E S Z T ] É S K I A D J A

Dr. KISS JÁNOS

E G Y E T E M I T A N Á R

H E T V E N Ö T Ö D I K ÉVFOLYAM

7729

B U D A P E S T

A S T E P H A N E U M R. T . N Y O M Á S A . '

1916. <

(2)
(3)

a Religio 1916-iki évfolyamához.

Oldal

Dr. Dudek János 353

I. Értekezések.

Az ószövetségi lira és a föidmívelés. Bräutigam Ferenc 1 A világi papok kánoni engedelmessége. Dr. Scheffler Ferenc ... 8, 81, 86

A bölcselet és világnézet művészi elemei. Dr. Mössmer József 26, 105

Megismerhetjük-e az igazságot? Dr. Spesz Sándor 36 Kiemelkedő szótársítások. Dr. Schütz Antal fXW Habakuk próféta énekének verstani és szövegbirálati elemzése. Dr. Pobozsny

Róbert 161 Az Abercius-sirfölirat. Dr. Némethy Gyula 177

A Kereszt tanulsága. Zámboy Béla 192 A világnézet lélektanáról. Dr. Prohászka Ottokár 273 v

A kisázsiai János és művei. Dr. Székely István ... 356, 425, 489, 569

Az unitáriusok keresztsége. Réty Imre 380 Az inductio verulami Bacon előtt és után. Jablonkay Gábor S.J. 386,448,515 598

Mit mond a szociologia és történelembölcselet az államközi viszonylatok

szervezésére vonatkozólag. Dr. Giesswein Sándor 440 Krisztus országa az emberi társaság nagy eszményképe. Dr. Frey János 504

Több valóságot. Dr. Spesz Sándor 526 Szent Pál antiochiai vitája szent Péterrel. Dr. Tótli Kálmán 585

Az emberi elem a világfejlődésben. Husvéth József 618 A zsidó apokalyptika alapgondolatai a prófétáknál. Dr. Pataky Arnold 657

A tridenti forma hatása a keleti egyházjogra. Dr. Szémán István 670 Seneca leveleinek' fontossága a hittudomány szempontjából. Dr. Walter

János 686 A szerencse, a véletlen és a vaksors a bölcselet megvilágításában. Szarvas

Miklós S. J , ... 698

J e f t e fogadalma és áldozata. Dr. Kováts Sándor 737 Ősembertani túlzások a legújabb kutatások világításában. Hajós József 754

Az ének szerepe az ősegyház szertartásainál. Stöhr Géza Ker. János ... 769 A földi lét és a szellemi világ látszólagos ellentéte. Dr. Spesz Sándor 784 v

(4)

4 TARTALOMJEGYZÉK

II. Irodalmi értesítő.

Oldal

Knight William—Husztiné Révhegyi Rózsi. Az aesthetika története. A ma- gyar aesthetika történetével kiegészíti Jánosi Béla. Dr. Németliy

Gyula . . . 40 Arthur Stentzel : Jesus Christus und sein Stern. Dr. Pataky Arnold. .... 43

Joseph Fröbes S. J. : Lehrbuch der experimentellen Psychologie. I. köt.

I. rész. Szarvas Miklós S. J 51' Onno Klopp : Politische Geschichte seit der Völkerwanderung. Dr. Áiddsy

Antal 53

M i / a y j À t o o r X u v . â s î ; 4 à ç à n o p i a ç ; x f s S - s t a j f p a t f f j j « s c p à X a i a . Dr. Hadzsega

Gyula 56 Dr. Karácsonyi János : Magyarország egyháztörténete főbb vonásaiban

970-től 1900-ig. Dr. Juhász Kálmán 133 Dr. Donát József : A Tudomány Szabadsága. Dr. Rott Nándor 135

Dr. Platz Bonifác: Apologiai vitatkozások az igazság körül. Hajós József 136

Dr. Trikál József : Egység felé. Hajós József 139 Meier Gábor : Szent Bernát élete. Fordította Várkonyi Fidél. Dr. Tauber

Sándor .' ... 236

Friedreich István : Gróf Széchenyi István élete. Dr. Tauber Sándor. 237 Dr. Finánczy Ernő : A középkori nevelés története. Dr. Trikál József ... 240 Dr. Nagy János: Krisztus a háború tengerén. Dr. Wolkenberg Alajos... 242 Turi Béla : A háború belülről nézve. Dr. Boroviczény Nándor 243 Dr. Vass József: Magyarok vigasztalása. Dr. Boroviczény Nándor ... 245

C. Telch : Epitome theologiae morális. Dr. Jehlicska Ferenc 247 Dr. Szelényi Ödön : Fichte vallásphilosophiai fejlődése, némi tanulsággal

napjaink philosophálására. Dr. Horváth Sándor 249 Dr. Erdélyi Károly : Magyar művelődéstörténet. I. korszak : Ősi művelő-

dés Kr. u. ÍOOO-ig. Dr. Sipos István 319 Chobot Ferenc : A váczi egyházmegye történelmi névtára. Dr. Tauber

Sándor 321 Dr. Karl Böckendorff : Das übernatürliche Leben. Dr. Jos. v. Tangelen:

Golgotha. Dr. Anton Leinz : Am Grabe unserer Helden. Ism. Dr. Wol-

kenberg Alajos 323 Dr. Paul Wilhelm v. Keppler : Leidensschule. Dr. Boroviczény Nándor 324

P. Greff—Hübner Ágoston. Loyolai szent Ignác és kora. Dr. Mester János 326 A budapesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájának hitvé-

delmi füzetei. Dr. Tóth Tihamér 328 Dr. Mihály fi Ákos: A nyilvános istentisztelet. Dr. Czapik Gyula ... 397

Engelbert Kerbs: Die Stunde unserer Heimsuchung. Dr. Wéber Pál ... 402

(5)

Oldal Dr. Georg Pfeilschifter : Religion und Religionen im Weltkrieg. Dr. Scheff-

ler János 402 Dr. Günther Schulemann : Das Kausalprinzip in der Philosophie des hl.

Thomas von Aquino. Faragó János 405 Dr. Hadzsega Gyula: Sz. Márk evangéliumának magyarázata. Dr. Marlin

Aurél ; 459 Dr. Johannes Evang. Belser : Abriss des Lebens Jesu von der Taufe bis

zum Tod. Dr. Martin Aurél 461 Dr. Philipp Kneib : Handbuch der Apologetik. Dr. Tóth Tihamér. 462

Dr. Antoine Gay : Chanoine de l'abbaye de Saint-Maurice. Schütz Balázs 466 F. X. Kiefl. Die Theorien des modernen Socialismus über den Ursprung

des Christentuns. Dr. Breznay Béla 531 Az egyházi rend kiszolgáltatásának lényeges elemeiről. Card. Van Ros-

sum. De essentia sacramenti ordinis. Dr. Fekete Géza József 533 Aug. Gemelli, О. M. Skrupulosität und Psychasthenic. Dr. Sipos István 552"

Szemelvények dr. Prohászka Ottokár : «Világosság a sötétségben» cimű könyvéből. Németh Sándor 625, 711 Dr. Ploskál—Tempis Rudolf: A magyar királyi kegyúri jog fejlődése és

jellege. Dr. Lutter János 630 Fr. N. Del Prado О. P. : De veritate fundamentali philosophiae Chris-

tianae. Bernhardt Zsigmond S. J 634 Luttor Ferenc : A római via nomentanai Szent Ágnes egyház. Dr. Luk-

csics József 717 Künn József: Légy f é r f i ! Magyar fordítás. Dr. Boroviczény Nándor... 721

P. Pohlinger N. Berény : Mi az igazság ? Dr. Mester János 722 Dr. Kováts Gyula : Hajnik Imre emlékezete. Dr. Lutter János 792 Dr. Hám Antal: Lelkipásztorkodástan. II. 1. A szentmise. Dr. Borovi-

czény Nándor 795 Velics László S. J. : Vándorelőadásaim az egyházi művészetről. Németh

Sándor. 799 Dr. Stuhlmann Patrik: A filozófia mivolta és jelentősége. Dr. Horváth

Sándor O. P . . . 800 Joh. B. Haring: Grundzüge des Katholischen Kirchenrechtes. Dr.Scheffler

János 802 Ant. Huonder S. J. Zu den Füssen des Meisters. Fiedler István 803

III. V e g y e s e k .

Az ú j magyar bibliafordítás vezérelvei. Dr. Kováts Sándor 58, 259 Egyháztörténeti szakszemle. Dr. Sipos István 68, 472, 808

(6)

6 TARTALOMJEGYZÉK Egyházjogi szakszemle. Dr. Sipos István

Oldal

69 Az Aquinói Szent-Tamás társaságból 143, 338, 477

Biblikus szemle a keleti egyházban. Dr. Hadzsega Gyula 146 Alapvető és ágazatos hittani szakszemle. Dr. Wiedermann Károly ... 149

A világháborúban Magyarország Istenhez forduljon. Dr. Breznay Béla 252

"Katholikus Egyházi Tudósító.» Dr. Tóth Tihamér. 330, 411

Búcsuszózat Dudek János ravatalánál. Dr. Hanuy Ferenc 408 Újszövetségi biblikus szakszemle. Dr. Pataky Arnold 468 Irodalmi pályázat •. 481, 829

Magyar bibliafordítás. Németh Sándor 556 Szent Ágoston kézikönyve. Ackermann Kálmán 558

Ószövetségi biblikus szakszemle. Dr. Pataky Arnold 639

A kegyúr város és a plébános javadalma 651

Lackenberger-féle pályázat 654 Corpus Catholicorum. I. Quellen der religiösen Bewegung in Deutschland

von 1500—1563. Dr. Breznay Béla 724, 805

Magyar bibliafordítás. Dr. Kováts József 728 Újszövetségi szakszemle. Dr. Martin Aurél 731 Fizetések nyugtatása a füzetek végén.

Szerkesztői és kiadói közlések a füzetek végén.

Hirdetési rovat a füzetek végén.

(7)

- ' 5 0 2 3 0 I. FÜZET LXXV. ÉVF. » JAN.

ü

R E L I G I O

0

H I T T U D O M Á N Y I

É S BÖLCSELETI F O L Y Ó I R A T

jF

í v <1 S o

S Z E R K E S Z T I É S KIADJA.

\

D r . R I S S J Á N O S

E G Y K T K M I T A N Á R

Tartalom:

r

É r t e k e z é s e K : A i ó s z ö v e t s é g i o m ű v é s z i e l e m e i . D r . M ö i s . l i r s és • l ö l d m í v e l é s . B r i u - ° m e r J ó z s e f . — M e g i s m e r h e t - t i g a m F e r e n c . - A v i l á g i p s - • i ü k . e ez i g s z s i g o t ? D r . Spesz poK k á n o n i e n g e d e l m e s * ° S á n d o r . — I r o d a l m i é r t e - s é g e . D r . S c l z e f f l e r J á n o s . — • s i t ő . — V e g y e s e k .

A b ö l c s e l e t é s v i l á g n é z e t 0

BUDAPEST

A S T E P H A N E U M R. T. N Y O M Á S A . 1916.

(8)

T A R T A L O M .

I. Értekezések.

Oldal

Az ószövetségi lira és a földmívelés. Bräutigam Ferenc 1 A világi papok kánoni engedelmessége. Dr. Scheffier János 8 A bölcselet és viiágnézcl művészi elemei. Dr. Mössmer József 26 Megismerhetjük-e az igazságot? Dr. Spesz Sándor ... _ 36

II. Irodalmi értesítő.

Knight William—Husztiné Révhegyi Rózsi. Az aesthetika története. A magyar

aesthetika történetével kiegészíti Jánosi Béla. Dr. Némethy Ernő 40 Arthur Stentzel: Jesus Christus und sein Stern. Dr. Pataky Arnold ... 43 Joseph Fröbes S. J. : Lehrbuch der experimentellen Psychologie. I. köt. I. r.

Szarvas Miklős S. J. ~ - — _ 51 Onno Klopp: Politische Geschichte seit der Völkerwanderung. Dr. Áldásy

Antal... ... ... ... 53 Mix«*)* to3 rXuxä stç xàg ànopiaç xi); 0-siaç fpacpvjç xscpáXata. Dr. Hadzsega

III. V e g y e s e k .

Az új magyar bibliafordítás vezérelvei. Dr. Kováts Sándor 58

Egyháztörténeti szakszemle. Dr. Sipos István 68 Egyházjogi szakszemle. Dr. Sipos István 69 Fizetések nyugtatása ... ... _ _ — — ... 77

A Religio-t dr. Szaniszló Ferenc nagyváradi kanonok, később nagyváradi püspök 1841 elején alapította. 1914 elején egyesült vele a Hittudományi Folyóirat, melyet dr. Kiss János 1900 elején alapított. Ez egyesüléstől kezdve a Religio megjelenik július és augusztus kivételével minden hónap közepén 4—6 ives füzetek- ben. Ára egész évre 12 korona, külföldre, Amerikába is 15 korona.

Szerkeszti és kiadja dr. Kiss János egyetemi tanár, Budapest, IX., Mátyás-utca 18.

(9)

AZ ÓSZÖVETSÉGI LIRA ÉS A FÖLDMÍVELÉS.

A

z Ó S Z Ö V E T S É G I lira kevés kivétellel a szabad természet, a mező és nyáj apoteozisa. Senki se vegye túlzásnak e szavakat.

Hisz könnyen felfedezhetjük ennek a költészetnek a rugóit. Mózes hatása oly gyökeres, oly egészséges volt, hogy Izrael egészen átváltozott. A nomád hajlam lassankint kiveszett és Kánaán föld- jéhez való görcsös ragaszkodás lett jellemének fővonása. Theo- cratia, szentély, papság, mindmegannyi élesztője a patriarchalis földmíves életnek. Ki csodálkoznék tehát azon, hogy az ószövet- ségi zsidó költő túlnyomólag ebből az eszmekörből merített.

Felment a Sión hegyére, terményeinek zsengéjét elégette az áldo- zat oltárán s midőn hódolatát bemutatta Jahvenak s a füstölgő zsarátnok felett távoli hazáját kereste szemével, micsoda kép tárult eléje? Ott a halom búja zöldjében gazdag nyáj legelész, a völgyben érett búzatenger hullámzik ; amott aratók és marok- szedők tarka csapata, mögöttük nyugodtan lakmározik az öszvér és teve a gazdag termésből. Csoda-e, ha önkénytelenül is kitör a zsoltáros szavával :

Ps. 6 4 2 . . . Téged illet a dicséret, Isten, Sionban, és neked teljesítik a fogadást Jeruzsálemben.

1 0 . . . (mert) megtekinted a földet és elárasztod (bőséggel);

nagyon gazdaggá teszed azt :

11 Barázdáit megáztatod, termését megsokasítod ; az eső csorgásán örvendez a termőföld.

12 Megáldod kegyességeddel az esztendő koszorúját ; és mezeid megtelnek bőséggel.

13 Megkövérednek a puszták legelői,

és a halmok vigassággal övezkednek körül.

14 A legelőt juhnyájak lepik el,

és a völgyek bővelkednek gabonával : minden örvend és éneket zengedez.

Ez a jólét és bőség azonban nem egyszer oka az isten- telenségnek, a bűnnek. A jámbor nép sokszor csak azért gondol

Religio, hittud. és bölcs, folyóirat. 1

(10)

2 BRÄUTIGAM F E R E N C

Istenére, mert az áldással, örömmel halmozza el. Kultusza érdek, gondolkozása kisszerű. A népies istentiszteletnek motívumai, sajnos! búzaasztag és borsajtó, must és rozs. Nyilvánulásai han- gos öröm és észbontó ujjongás. Szóval a zsidó nép vallás-erkölcsi és politikai élete kifogyhatatlan anyagot szolgáltatott prófétáknak és költőknek egyaránt arra, hogy a tejjel-mézzel folyó Kánaán összes agrikultur jelenségeit feldolgozzák.

A földmívelés köréből vett képek három csoportba oszt- hatók.1 I. Az ősz gazdasági munkáival és a sarjadzó vetés tüne- ményeivel összefüggő képek; ilyenek: a szántás-vetés, a mag csírázása, az alig életre kelt növény pusztulása. II. Az aratás. És talán ez a rész a leggazdagabb: szemünk előtt elvonul az egész nyár kezdve a sarló munkájától egészen a tisztított búzának hombárba való szállásolásáig. III. Harmat, eső és víznek költői felhasználása: a kelet életének főelemei.

Ha ezen beosztást szem előtt tartjuk, akkor csodálatos össz- hangot fedezhetünk fel a szent nép története és a természeti képek e hármas csoportja között. Az első az ősz: az előkészület ideje. Ebben a korban csíráznak, kelnek életre a világtörténelem nagy viharának előkészítő okai. A második a nyár: Izrael félre- értette Jahve örök szándékát, bűnei megsokasodtak, itt a cséplés, a behordás ideje. A csűr megtelik Izrael gonoszságával, majd később ellenségei részéről rettenetes büntetéssel. Végül a har- madik: harmat, eső, forrás. A tikkadt Sión új életre kel, növek- szik, gyarapodik, az üdv forrásából tiszta víz csergedez. Ez az erkölcsi regeneráció. A sóhaj általánossá lesz, a száraz lelkek epedése imában tör elő :

Harmatozzatok egek onnan felül.

I. Kör. A szántás a gazda legelső őszi munkája. Izrael a szántóföld. Rabszolgaságban sínylődik, Egiptom kőpiramisaihoz cipeli a terhet; a gyötrelem és izzadság cseppjeivel öntözi kenye- rét. Ki sejtené, hogy ebből a talajból fog fakadni a legszebb liliom, mely mellett elvész Salamon ékessége is?

Pl.2 (Héber szöveg szerint.)

Hátamon szántottak a szántók és megnyújtották barázdáikat.

1 V. ö. Ungewitter Otto, Die landwirtschaftlichen Bilder u. Metaphern in den poät. Büch. d. A. T. Königsberg, 1885. 8. old.

2 Ps. 128s.

(11)

De ne félj Izrael ! Most ellenséged hatalmában vagy, fáradsz, izzadsz, mint a magvető. Sohasem tudni, lesz-e a munkának gyümölcse? De reményleni, bizni kell. Ez a gondolat dominál a vetésről vett képek legtöbbjében. Könnyek között szórod el magvadat, de ujjongva fogod a gazdag termésbe vágni sarló- dat. Mily tisztán, mily határozottan festi ezzel a szerző a messiási kor lelki örömeit, a lelkek ujjongását! Pl.1

Akik könnyhullatással vetnek, örvendezéssel aratnak.

Menvén-mentek és sirtak, elvetvén magvaikat,

Megjővén pedig örvendezéssel jőnek, hozván kévéiket.

A szántás-vetés és az őszi eső természetes következménye az új vetés sarjadozása : a határ zöld szine oly kellemes ellentét-

ben van a nyugalomra készülő erdő sárgulásával. Az elnyomatás, szenvedés rendes következménye a szabadság, öröm. A zsidó nép is ezzel vigasztalódik. A távolban látja Jákob házának nagy dicsőségét, hatalmának halovány körvonalait.

(Héber.)2 Jövendőben Jákob gyökeret ver, zöldéi, virágzik Izrael és a földkerekség szinét betöltik reménnyel.

De jaj a határnak, ha végigdübörög rajta a számum, a zsenge vetés megsárgul, magja nincs «és mintha nem ültettetett, nem vettetett s nem gyökerezett volna a földben az ő törzsökük, hirtelen rájuk fuvall és elszáradnak és a forgószél, mint a poz- dorja, elviszi őket».3

II. Kör. Ide sorozzuk mindazon képeket, melyek az aratás körébe esnek ; tehát gabonagyüjtés, cséplés, rostálás és a magvak télire való elhelyezése. A képek megértését az archeologia segíti elő. A zsidóknál az aratás az évnek legfontosabb munkája volt.

A gabonát nem kötötték mai értelemben vett kévékbe, hanem sarlóval lenyesték a kalászt és boglyába rakták. így elállt a gabona néha egy hónapig is, míg cséplésre került a sor. Utóbbi munka lassan ment, úgy hogy a július hónapot — mikor a csép- lés ideje volt — erről nevezték el: sauwal = a fogyó asztag hónapja. A cséplés vagy cséphadaróhoz hasonló fütykösökkel vagy nyomtatással vagy cséplő szekérrel történt. Az első két mód nálunk kis ismeretes.4 A cséplőszekérnek kétféle faját ismerik.5

1 Ps. 1255—6.~j 4 Dunántúlon a legtöbb faluban alkalmazzák.

2 Is. 27e. 5 Ungewitter, u. o. 19. ol.

3 IS. 4024.

1*

(12)

4 BRÄUTIGAM F E R E N C

Az egyik 7 láb hosszú, 3 láb széles deszka, amely elől szánkó vagy skíjmódra felkunkorodik. Alul éles tűzkövekkel volt kirakva és ezek dörzsölték a gabonaszemeket. A gazda ráállt erre a készülékre és úgy hajtotta ökreit. S ez a szerszám künnt hevert az asztag tövében, soha senki el nem lopta. Mikor már kiszol- gált, hazahozták ajtónak arra a szobára, amelyben a legértéke- sebb tárgyak voltak, szóval wertheimszekrénnyé változott. A má- sik fajtája hasonlított a mostani hengerelő géphez, csakhogy éles vasfogakkal, késekkel volt kirakva. Ezt többször büntetőeszköznek is használták: a földön heverő foglyokon keresztül hajtattak vele.

A gabona rostálása az ú. n. szórólapát és villa segítségével tör- tént. A pelyvával kevert magot a villával a levegőbe hajították s most — hacsak mérsékelt szellő lengedezett is — a mag már valamivel tisztábban esett vissza. Ezután a lapátra került a sor, amelyből csak lassacskán szórták ki a búzát, úgyhogy az két- háromszori ismétlés után már egészen tisztán hevert a rakáson.

A tiszta búza szine igen kedves volt a régiek előtt s még manapság is mértéke a tiszta testszinnek s így talán könnyebben érthető a Canticum azon helye, amelyben a menyasszony testét a búzá- hoz hasonlítja.1

A második körből vett hasonlatok többnyire Izrael sülye- dését, züllését ostromolják. Mikor Salamon lehúnyta szemét, szomorú korszak következett. Két királyság keletkezik; törzs törzs ellen harcol; ezek egymásnak legnagyobb ellenségei. Az uralkodó kedvezni akar az alattvalóknak és a nagyhatalmaknak s egyszer aranyborjút imád, máskor meg Baalphegornak áldozza fel tisztaságát, szemérmét. Minden ligetben paráználkodtak az idegen istenekkel.2 A messiási korszak körvonalai elhomályosul- nak, a lelkek eldurvulnak. Csak egy-egy töredék őrzi szive mé- lyén a jövendöléseket és várja a lelkek királyát: az Immánuelt.

Ők megértették a próféta szavát, amelyet a messiási idők boldog- ságát ecseteli.3

«Mert mi az ő java, az ő szépsége ?

Választottak gabonája és szüzeket nevelő bor.»

A nagy többség azonban a halál árnyékában ül. Király és főpap, Juda és Izrael egyaránt. Azért kész a büntetés. A vetés már érett az aratásra és azért jő az Úr és végrehajtja azt. Joel próféta kiadja a jelszót : 4

1 Cant. 73. 2 V. ö. Jer. 1327. 3 Zak. 9T. * Joel 3is.

(13)

Fogjátok a sarlókat, mert megért az aratás ; jöjjetek és lépjetek elő, mert tele a sajtó,

túláradnak a kádak, mivel megsokasodott az ő gonoszságuk.

Még sötétebb színeket fest Jeremiás próféta.1 O már egye- nesen azt hirdeti: nem lesz többé ének és élet, gabonaáldás és áldomás, mert jő az ellen és feldúlja a bűnös országot Moabtól Karmelig.

Elvétetett a vígság és örvendezés Karmelből, Moáb földjéről ; mert a bort elvettem a sajtókból, a szőlőtaposó nem énekli szokott dalát.

De a remény nem hal ki a próféta lelkéből. Keresi azt a szikrát, amellyel lángralobbanthatná egész népét. Győzelmet igér. Látod, én népem, nem segít sem Assyria oroszlánja, sem Egiptom napja. Segítséget kerestél náluk és ime téged támadnak- Egyedül a te Istened, Izrael szente, tehet erőssé téged. Fordulj hozzá, vesd el magadtól a bálványokat, rakjad halomra és égesd el őket. íme, én megmondom előre, mi leszen jutalmad:2

«Én téged mintegy új nyomtatószekérré teszlek, melynek éles fogai vannak, megnyomtatod a hegyeket és összerontod, és a halmokat olyanná teszed, mint a port : felszórod őket és a szél elviszi és a forgószél elhányja őket; te pedig az Úrban örven- desz és Izrael szentében fogsz vigadni».

De a biztatásnak csekély a visszhangja. Az Isten embere maga panaszkodik, hogy e nép hallván nem hallott s látván nem látott. Jeruzsálem, Jeruzsálem, mért nem térsz Uradhoz, Istened- hez? Ne kényszerítsd őt, hogy a legborzasztóbb csapásokkal törje meg nyakadat. Ne felejtsd el, hogy kezében tartja szóró- lapátját és megtisztítja szérűjét és összegyűjti búzáját és polyvát pedig megégeti olthatatlan mésszel.3 A próféta hiába pendítette meg a szívnek minden húrját, az nem adott hangot, azért most kíméletlenül hirdeti a végső Ítéletet:4

«Ha Mózes és Sámuel állana is előttem, nincs lelkem e néphez . . .

Te elhagytál engem — úgymond az Úr . . .

És széthányom őket szórólapáttal a föld kapuiban !»

Az aratásról vett képsorozatot befejezhetjük Ozeás képével.5

A bűnben megrögzött Izrael tehetetlenségét írja le. Sötét kép.

1 Jer. 4833 . 3 Mt. 3u. 5 Oz. 13s.

2 Is. 41i5—16. 4 Jer. 15i, 6, 7.

(14)

6 BRÄUTIGAM F E R E N C

S ha nem bíznánk az irgalmában, kétségbe kellene esnünk. Mert mi az ember hatalma Isten ellen? Por, hamu.

«Azért lesznek, mint a reggeli köd s mint a korán elmúló harmat, mint a forgószél által a szérűről elragadott por s mint a kémény füstje.»

III. Kör. Az eddig elsorolt képek mély hatással vannak lelkünkre. A sötét szinek és a kemény hang szinte csökkentik Istenbe vetett bizalmunkat. A kegyelmes, szerető, megbocsátó Isten körvonalai mindinkább elvesznek és a bosszúálló Isten lép előtérbe. A próféták irásai épen ebben a pontban gazdagok: ez az ő világuk. Következetességükben rettenetesek; a bosszú igé- résében kifogyhatatlanok. Szinte örül a lelkünk, mikor megpil- lantjuk azt a kisded maradék csapatot, amely a szent titkok hor- dozója. Más a hangulat a III. csoport képeinél. Amikor ebbe a kisded világba lépünk, minden oly szines, oly eleven lesz, mint a harmatcsepp. Ez a jámbor lelkek, a Messiást váró lelkek biro- dalma. Szinte minket is elfog a titkos óhaj, ránk is átragad e kisded nyáj szeretete. S ez a szeretet olyan «mint a Hermon harmata, mely leszáll Sión hegyére».1 Az ő szemük csak egyet lát, szivük egy himnuszba olvad össze:

«De te, efratai Bethlehem, kicsiny vagy ugyan», mégis olyan leszel «a sok között, mint az Úrtól jövő harmat és mint az esőcseppek a füvön, mely nem vár emberre, nem vár az emberek fiaira.»2

A próféta igérte Szabadító várása mindinkább erősbödött.

Hisz Izrael átlátta, hogy bűneiben tehetetlen, gyengébb Assyria és Babilon bálványainál. A lelkek nyugtalansága növekedett, béke és áldásért könyörög. Hol keressen felüdülést, hol keressen áldást? S ez a sóvárgó keleti lélek az égbolthoz közeledik.3

Innen várja az áldás teljét, melyet a háládatlan föld oly sokszor megtagadott. Ott lakik a felhők atyja, aki magánál tartogatja a víztartályokat; bennük van az élet vize ember és állat számára.

Ide-oda hengergeti a felhőket és megnyitja őket; még a puszta is megérzi adományának bőségét. Lépteinek zaját hallja a jámbor zsidó, midőn az Úr az ég csatornái felett sétál, hogy esőt, a lelkek frissítő cseppjeit küldje népének. Mit tegyen hát? Most is tőle várja üdvét.4

1 Ps. 1323.

2 Mik. 52.

3 V. ö. Ungewitter, 32. old.

* Ps. 713, 6, 16.

(15)

«A hegyek hozzanak békeséget a népnek, és a halmok i g a z s á g o t . . .

Leszáll, mint az eső a gyapjúra és mint az esőcseppek a földre . . .

És bőség lesz a földön és a hegytetőkön is, gyümölcse meghaladja a Libánonét,

és a városokban virágzani fognak a lakósok, mint a föld füve».

Ezen képeknek mintegy koronája az a világsóhaj, mely elhallatszott Sión hegyéről egészen Róma faláig s mely magá- ban foglalja 4000 esztendő küzdelmét, szenvedését, de remé- nyét is:1

«Egek ! harmatozzatok onnan felül, és a felhők csöpögjék az igazat ; nyilatkozzék meg a föld és teremje az Üdvözítőt!»

Ez az ókor legfönségesebb gondolata, legáhitatosabb imája.

A bűn homályában egy reménycsillag gyúl és a sóhajtás a népek ajkán meg-megújul: Immánuel, Immánuel!...

Budapest. Bräutigam Ferenc.

1 Is. 458.

(16)

A VILÁGI PAPOK KÁNONI ENGEDELMESSÉGE.

XV. Benedek pápa «Ad beatissimi» kezdetű apostoli szózatá- ban, amelyet 1914. november 1-én intézett a keresztény világhoz és amelyben korunk égető sebeit oly mesteri kézzel festi le, a modern ember egyik legveszedelmesebb betegségeként siratja szertelen szabadságra, vagy inkább szabadosságra való törekvését.

A mai ember nem tűr maga körül korlátokat, nem ismer maga fölött hatalmat. Előtte semmi sem elég nagy, semmi sem elég szent; isteni és emberi tekintélyt egyaránt lábbal tipor. Ebből az autonomisticus lelkületből származik — úgymond a szentatya —

«a törvények megvetése, a tömegek lázongása és mindannak arcát- lan megvetése, ami parancs ; ez bénítja meg a fegyelmet, ez okozza azt a tömérdek bűntényt». És ami még szánandóbb, ez a szellem az egyház szolgáit sem hagyta érintetlenül: «Immodicum Studium libertatis cum contumacia coniunctum... in sacros usque recessus penetravit». Majd a körlevél végén megismétli, hogy «bizony a mai kor felfuvalkodott és ellenszegülő lelkületétől nem mentek az egyháziak sem mind, amin már előbb is siránkoztunk, és saj- nos, nem ritkán fordul elő, hogy az egyház főpásztorait onnan éri fájdalom és támadás, ahonnan méltán vigaszt és támogatást vártak volna. Azért mikor a szentatya apostoli szavaival a pap- sághoz fordul, semmi különös új mondanivalója nincsen, csak azt kívánja ismételten lelkükre kötni, amit elődje az «Exhortatio ad clerumv-b&n írt. «Egyet azonban még sem hallgathat el» és pedig azt, hogy atyai szeretettel kérje az összes papokat, legye- nek szoros összeköttetésben és odaadó engedelmességgel püspö- kük iránt: «suo quemque Episcopo coniunctissimos esse atque obsequentissimos».1

Mivel Krisztus földi helytartója épen a mai papság számára is oly szükségesnek találja a köteles engedelmességnek ismételt

1 Az encyclicát 1. Acta Ap. Sed. 1914. VI. köt. 565. 1. köv.

(17)

hangsúlyozását, azért napjainkban is időszerű foglalkozni azzal az engedelmességgel, amelyet az egyház szolgáitól méltán elvár és amelynek szelleme kell, hogy minden pap lelkét teljesen áthassa.

I. A kánoni engedelmesség fogalma.

Szent Pál apostol az anyaszentegyházat az emberi testtel hasonlítja össze.1 A test sok, különböző tagból áll ugyan, de azok közt összhang, egység, subordinatio uralkodik. Ez teszi a sok tagot egy testté. Épen így az egyháznak is igen sok tagja van, de köztük rend és összhang uralkodik: vannak, akik paran- csolnak, és vannak, akik engelmeskednek; egyesek tanítanak, a többiek meghallgatják tanításukat. A tanító és tanuló, a paran- csoló és engedelmeskedő hivek közötti subordinatio teszi Krisztus földi országát egyházzá, Krisztus sok bárányát egy nyájjá. Ez adja meg az egyháznak azt a tökéletes egységet, amelyért az Úr főpapi imájában oly bensőséggel imádkozott,2 ez adja meg egyházunk- nak azt a csodás harmóniát, azt az isteni eredetű alkotmányát, amelyet másvallásúak megbámulnak, ellenségeink irigyelnek, de maguk el nem érhetnek ; ez teszi az egyházat jól szervezett had- sereggé, «castrorum acies ordinata»-vá., mint a trienti zsinat mondja.3

A parancsoló egyházat isteni rendelés alapján a pápa és a püspökök képviselik. A pápa iránt, mint Krisztus földi helytar- tója iránt mindenki engedelmességgel tartozik, aki Krisztus nyá- jának tagja akar lenni, még a fejedelmek és a püspökök is. Azért régebben a császárok külön, a szokásos hűségeskütől különböző esküvel Ígértek a pápának engedelmességet,4 a püspökök pedig a jelenlegi jog szerint is többször megújítják engedelmességi Ígé- retüket. A püspöknek egyházi ügyekben szintén az egyházmegye minden hive engedelmességgel tartozik, papok és világiak egy- aránt;5 az apátok kötelesek egyházmegyei zsinatán megjelenni;6

hercegek vagy földesurak egyházi ügyekben még akkor is kö- telesek engedelmeskedni püspöküknek, ha ez világi ügyekben

1 Kor. I. 12, 12—31. V. ö. Eph. 4, 11.

2 Ján. 17, 11. köv.

3 Sess. XXIII. c. 4.

4 Phillips Kirchenrecht II. köt. 175—6. 1. (Regensburg, 1857.3)

5 c. 2. X. I. 33. de majoritate et obedientia.

6 c. 9. ejusd. t.

(18)

10 DR. SCHEFFLER JÁNOS

alárendeltjük vagy hűbéresük lenne. Sőt még az uralkodók sin- csenek e kötelesség alól felmentve, mint azt III. Ince pápa Alexios görög császárhoz írt levelében kifejtette.1 A többi hierarchicus fokozatok nem alapulnak ugyan közvetlen isteni rendelésen, mind- azonáltal ezeknek is tartoznak engedelmeskedni alattvalóik, mert ezek az Istentől rendelt főpásztorok törvényes képviselői.

Ezt az engedelmességet, amelyet az egyház minden keresz- tény embertől, világítói és paptól egyaránt megkíván a törvényes elüljárókkal szemben, egyházi engedelmességnek (obedientia eccle- siastica) nevezzük. A papoktól ezenkívül még más engedelmes- séget is kívánnak az egyház törvényei, amely az ő különös, álla- potbeli kötelességük és amely az egyházi engedelmességnél szo- rosabb viszonyt teremt köztük és felebbvalóik között. Ez a ká- noni engedelmesség (obedientia canonica). A «kánoni» jelző azt mutatja, hogy ennek az engedelmességnek forrását, tárgyát, tar- talmát és kiterjedését a kánonok, az egyház külön törvényei szabják meg.2 Erről a kánoni engedelmességről IX. Gergely decre- tales-ei a corpus juris-ban külön fejezetet tartalmaznak «De majo- ritate et obediential cím alatt.3

Ugyanis az egyházi rend tagjai sem mind egyenlő rangúak- Vannak a hierarchicus sorozatban is felebbvalók és alattvalók- E felebbvalókat illeti a corpus juris «majores» vagy «superiores»

névvel, hatalmuk pedig az említett «majoritas» vagyis magasabb rang. A majoritas-nak korrelativ fogalma a reverentia és obedientia.

T. i. a majoritas alapulhat vagy magasabb egyházi renden, vagy joghatóságon, vagy mind a kettőn együttesen. így magasabb rendje miatt majoritas illeti meg a felszentelt papot a szerpappal szemben, a püspököt az áldozópapokkal szemben; joghatósága alapján pedig majoritása van a püspöknek összes papjai felett, a pápának pedig az összes papok és püspökök felett. Ha valaki- nek magasabb rangja csak a nagyobb egyházi renden alapul, akkor ezzel szemben az alacsonyabb rangúak külső tiszteletnyil- vánítással tartoznak. Ez a reverentia, amely abban áll, hogy ma- gasabb renddel biró egyházi személy előtt, pl. a pap bármely püspök előtt, tisztelettel feláll és meghajtja magát, a legelőkelőbb

1 c. 6. ibid.

2 Ph. Schneider: Der kanonische Gehorsam (Archiv f. Kath. Kirchen- recht 1902. évf. 82. köf. 290—324. 1.) 291—2. 1., Perathoner : Der kanonische Gehorsam (Theol.-praktische Quartalschrift 1914. évf. 33—46. 1.) 34. 1.

3 L. I. t. 33. in X.

(19)

A VILÁGI PAPOK K Á N O N I E N G E D E L M E S S É G E 11

helyet engedi át neki, fogadására eléje megy, kezét vagy gyűrű- jét megcsókolja, és pedig akkor is, ha az illető püspöknek nincs is felette joghatósága. Különösen megkívánja e köteles tisztelet, hogy az egyházi elüljárókról tisztelettel beszéljünk úgyannyira, hogy azok a papok, kik a pápa ellen tiszteletlen beszédeket foly- tatnak («clerici maledici») kiközösítéssel és egyéb egyházi bün- tetéssekkel is sujthatók.1 De nem kevésbbé büntetésreméltók püspökük vagy szerzetesi elüljáróikról tiszteletlen beszédeket foly- tató papok, illetőleg szerzetesek.2 — Ahol azonban az egyházi elül- járó magasabb rangja nemcsak az egyházi renden, hanem jog- hatóságon is nyugszik, ott nem elég külső tisztelettel viseltetni a felebbvaló iránt, hanem belső meghódolással is tartozunk neki, akaratunkat is alá kell rendelni és cselekedeteinket jogos parancsa szerint irányítani. Ezt foglalja magában az obedientia, az enge- delmesség, mert hiszen sz. Tamás szerint «az engedelmesség az az erkölcsi erény, amely akaratunkat készségessé teszi mások, t. i.

a parancsolok akaratának teljesítésére».3 A kánoni engedelmesség tehát abban áll, mint P. Wernz összefoglalja, hogy az egyházi elüljáró «törvényeit és parancsait, Ítéleteit és feddéseit, tanítását és intéseit készségesen megfogadjuk».4

Van az engedelmességnek még egy harmadik faja is, amely — mint látni fogjuk — úgy alapja, mint tárgya szerint lényegesen különbözik a kánoni engedelmességtől. Ez a szerzetesek engedel- messége (obedientia religiosa vagy reguláris), amely a szerzetesek- nek külön állapotbeli kötelessége és amely még a kánoni enge- delmességnél is szorosabb alárendeltségi viszonyba állítja a szer- zetest és elüljáróit.

Jelen sorok csakis a kánoni engedelmességről akarnak szó- lani, ezt is csak egy viszonylatában kívánják bemutatni, t. i. azt

1 c. 1. X. V. 26. (III. Kelemen, 1190.)

2 «Id quod proportione servata valet etiam de iniuriis episcopis aliisque Praelatis ecclesiasticis illatis» — mondja Wernz : lus Decretalium VI. n. 436.

pg. 436. (Prati, 1913.). Hasonlóképen Scherer: Handbuch des Kirchenrechtes I.

444. 1. (Graz, 1886.)

3 L. Pirhing: lus Canonicum 670. köv. 1. in h. t. (Dilingen, 1674.) ; Schmalzgrueber: lus Can. Universale. 256—260. 1. (Ingolstadt, 17282.); Heiner:

Die kanonische Obedienz, oder der Diöcesanklerus und sein Bischof. 11. köv. 1.

(Paderborn, 1882.); Claeys-Bouuaert : De canonica cleri saecularis obedientia 1. köv. 1. (Löwen, 1904.)

* lus decretalium II. n. 192. pg. 286. (Róma, 1906.2)

(20)

12 DR. SCHEFFLER J Á N O S

az engedelmességet, amellyel a világi papok tartoznak megyés- püspökük iránt

II. A kánoni engedelmesség forrása.

A püspök iránt tartozó engedelmesség a Szentírás világos tanúsága szerint isteni jogon alapul. Ugyanis Krisztus maga vá- lasztotta apostolait, maga adott nekik hatalmat az egyház kor- mányzására. De a püspökök törvényes utódai az apostoloknak, azért az ő küldetésük végeredményben szintén isteni rendelésen alapul : «Titeket a Szentlélek püspökké tett az Isten anyaszent- egyházának kormányzására.»1 A püspök tehát isteni jogon paran- csol, isteni jogon hoz törvényeket és összes híveinek isteni rende- lésen alapuló kötelessége rendelkezéseit engedelmes lélekkel fo- gadni. Azért mondja az írás: «Engedelmeskedjetek elüljáróitok- nak és hódoljatok nekik; mert ők őrködnek, mint akik számot fognak adni leikeitekért».2

De a papokat a többi hivőnél még szorosabb kapocs is fűzi püspökükhöz: Őtőle kapták a papszentelésben a Szentlélek ajándékát és így, mint lelki fiai, készséges engedelmességgel tar- toznak lelki atyjuk iránt. Ők a püspök munkatársai az \Jr sző\ő- jében, akik kizárólag az egyház szolgátatára szenteltettek föl,3

azért a püspök vezetése alatt tartoznak közreműködni Krisztus nyájának vezetésében és mindenben a püspöknek, lelkiatyjuknak és főpásztoruknak irányítását követni. Ez a kötelezettség oly ter- mészetes és szükségszerű folyománya a püspök és papjai közt fennálló viszonynak, hogy minden külön igéret nélkül is minden időben fennállott. Épen azért a kereszténység első századaiban nem is tettek a papok külön engedelmességi Ígéretet. Csak ké- sőbb, miután a régi bensőséges, szinte patriarchalis viszony papok és püspökük közt meglazult, és így könnyebben fordulhattak elő visszaélések, merült fel annak szüksége, hogy az egyház bizonyos külső formákhoz kösse, Ígérettel, sőt esküvel is megerősítse azt, amit igéret nélkül is mindenkor megkövetelt papjaitól. Épúgy történt itt is, mint a pápa és püspökök közötti viszonynál, ahol különféle szakadások, eretnekségek és a köteles engedelmességnek nem egy esetben történt megtagadása tette szükségessé, hogy a pápa néha engedelmességi ígéretet vagy esküt is kívánjon a püspököktől.4

1 Ap. Csel. 20, 28. 3 Trid. zsinat sess. XXIII. c. 16. de ref.

2 Zsid. 13, 17. 4 Phillips i. m. 187. 1.

(21)

Ugyanis a legrégibb időkben a püspöki székesegyház volt rendesen az egész egyházmegye egyetlen temploma. Ennek szol- gálatára szentelte a püspök összes papjait. Azért minden klerikus azáltal, hogy az egyházi rendbe lépett, egyszersmind arra is kö- telezte magát, hogy a püspöki templomban, a püspök parancsa szerint és az ő felügyelete alatt fog az egyháznak szolgálni. Ren- desen vele együtt lakott, az ő asztalánál kapott ellátást, az ő családjának mintegy tagja volt és teljesen tőle függött. Ilyen kö- rülmények közt természetesen nem volt szükség arra, hogy a papok külön Ígérettel is kössék magukat püspökükhöz. De amint később a püspöki székhelyen kívül is épültek szentélyek, amint lassanként kialakultak a falusi egyházak, a plébániák, természet- szerűleg lazulni kezdett a régi, szinte atyai viszony; a papok nagyobb függetlenséghez jutottak, és azzal néha vissza is éltek- Épen azért egyes püspökök és tartományi zsinatok már az V.

századtól kezdve szükségesnek látták, hogy külön esküvel igér- tessék meg az engedelmesség pontos betartását. «Sólet enim plus timeri, quod singulariter pollicetur, quam quod generali spon- sione concluditur» — így indokolja ez eskü előírását a XI.

toledói zsinat. 1

így már Nagy szent Leo pápa egyik levelében (445-ben) találkozunk Írásban tett engedelmességi Ígérettel, de a pápa nem

helyesli ily ígéret követelését.2 Franciaországban tours-i szent Gergely említ hasonló esküt. (VI. sz.)3 Spanyolországban az imént említett XI. toledói zsinat (675-ben) 10. kánona szerint a nagyobb rendek («ecclesiastici gradus») felvétele előtt minden felszetelendő- nek esküvel kellett megígérnie, hogy a keresztény hitet sértet- lenül megtartja, erényes életet fog élni, a kánonokat betartja, felebbvalói iránt pedig köteles tiszteletet és odaadó engedelmes- séget fog tanúsítani.4 Észak-Olaszországban is külön Ígérettel fogadtak a papok engedelmességet, amint ez az arezzoi és sienai püspök között 715-ben felmerült per okmányaiból kitűnik.5 Husz

1 c. 6. Dist. 23.

2 c. 3. h. t. (I. 33. in X.) «Non necessarium fuerat. ut obligaretur scripto, qui obedientiam suam ipso jam voluntarii adventus probavit officio». V. ö.

Phillips i. m. 184. 1. és Claeys-Bouuaert i. m. 20—21. 1.

3 Phillips i. m. 188. 1.

4 c. 6. D. 23.

5 Examen testium in controversia de quibusdam parochiis inter Episco- pum Arretinurn et Senensem, anno 715. — L. Phillips i. m. 187. 1. 12. j.

(22)

14 DR. SCHEFFLER JÁNOS

papot, egy szerpapot és 8 klerikust hallgattak ki e perben, és ezek majdnem kivétel nélkül hivatkoztak arra, hogy az arezzo-i püspöknek engedelmességi esküt tettek. Bár úgy a II. chalons-i zsinat (813.), mint Jámbor Lajos capitularei (818—819.) még mindig helytelenítik ezt az Ígéretet vagy esküt,1 mégis mind általánosabbá lett, mint ugyanabban a században Benedictus Levita gyűjteményéből kitűnik.2 A XI. századbeli «Liber Ponti- fical is »-okban a papszentelés szertartásai közt, és pedig rendesen az elején, ott szokott szerepelni az engedelmességi igéret; 1485- ben pedig a római pontificale is felvette, és benne is maradt, amikor VIII. Kelemen 1596-ban az egész világra kötelezően elő- írta a «Pontificale Romanum»-ot.3 így lett lassan a részleges jogszokásból általános törvény, amely még ma is előírja az áldozópapok szentelésében ezt az ígéretet. Az újonnan szentelt áldozópapok áldozás után egyenként a püspök elé térdelnek és kezüket a püspök kezeibe téve, e kérdésre: «Promittis mihi et successoribus meis (Pontifici ordinario tuo) reverentiam et obe- dientiam?» azt felelik: «Promitto».4

Ettől az Ígérettől meg kell különböztetni azt az engedelmes- ségi esküt, amelyet több egyházmegye statutumai előírnak bizo- nyos hivatalok átvétele vagy javadalmakra való beiktatás al- kalmával.

A mai jog szerint tehát a kánoni engedelmességnek három forrása (tituli obedientiae) van : 1. Krisztus rendelése, 2. a pap- szentelés alkalmával tett igéret és 3. egyes esetekben előírt enge- delmességi eskü.

1. Az első és tulajdonképen egyedüli forrás Krisztus ren- delése, az egyház isteni alkotmánya, amely, mint láttuk, szükség- képen alárendel minden hivőt, de különös módon a papokat a püspöknek. A külön igéret vagy eskü se nem alapja a kánoni engedelmességnek, sem nem bővíti annak tárgyi tartalmát, csak erősíti azt a köteléket, amely a dolog természetéből kifolyólag már úgy is megvolt. Ebből következik, hogy azok a papok is tartoznak engedelmeskedni, akik sohasem Ígértek püspöküknek engedelmességet, akik pl. felszentelésük után mentek át más egy- házmegyébe és ott sem élveznek oly javadalmat, amelynek át-

1 Scherer i. m. 445. 1. 57. j.

2 Claeys-Bouuert i. m. 24. 1.

3 U. o. 25. köv. 1.

4 Pontificale Romanum tit. XII. de ordinatione presbyteri §. 29.

(23)

vételénél engedelmességet kell ígérni. Hasonlóképen kötelezi az engedelmesség azokat a papokat is, akik magánvagyonuk cimére (ad titulum patrimonii) lettek fölszentelve, noha ezek bizonyos tekintetben szabadabbak, mint más cimekre szentelt papok.i Az engedelmességnek erre a forrására a római kongregációk főleg újabb időkben mind sűrűbben hivatkoznak, mert a régi javadalmi rendszer fokozatos eltűnése és újabb szentelési cimek mind gya- koribb használata ismét szorosabbá tette a viszonyt a püspök és papjai közt, mint csak egy-két századdal ezelőtt is volt.2

2. A felszentelés alkalmával tett igéret az általános jog elő- irása szerint csak egyszerű, embernek tett igéret: promissio ho- mini facta. Azért bár ünnepélyes alkalommal, ünnepélyes formá- ban és nyilvánosan történik, még sem bir eskü vagy fogadalom jellegével. Nem eskü, azért különbözik a bíborosok-, érsekek-, püspökök- és apátoknak stb. engedelmességi Ígéretétől, amely valóságos esküt tartalmaz: «Romano Pontifici... veram obedien- tiam spondeo ac juro». Míg tehát a papok ígérete csak ex fide- litate kötelez, addig ez utóbbi ex religione is.3 De nem bir foga- dalom erejével sem, azért különbözik a szerzetesek engedelmes- ségi fogadalmától is. Különbözik természetére nézve, mert az egyszerű Ígérettel szemben a fogadalom Istennek tett igéret, pro- missio Deo facta. Tehát a szerzetesek magának Istennek, a világi papok csak embernek Ígérnek engedelmességet. Azonfelül tárgyát tekintve is különbözik. A szerzetes engedelmességi fogadalmával mindenben és teljesen alárendeli magát elüljárója rendelkezésé- nek, tökéletesen lemond szabadakarata használatáról, úgy hogy a jogi axióma szerint «reguläres velle et nolle non habent» ;4

ellenben a világi papok Ígérete — mint látni fogjuk — csak egy pontosan meghatározott tárgykörre vonatkozik.5 E körön kívül első dolgokban époly szabadon rendelkeznek, mint a világi emberek.

1 V. ö. S. C. Conc. in causa Tinen. (1625. Mart. 15.) et Reatin. (1833.

Jan. 26.) Richter: Canones et décréta Conc. Trid. 207. 1. (Lipcse, 1853.)

2 Erről később bővebben lesz szó az V. f. C) pontjában.

3 V. ö Lehmkuhl: Die Tragweite der obedientia canonica. Theologisch- praktische Quartalschrift 1900. évf. 86—89. 1. — Ugyanezekkel a szavakkal szoktunk a római pápa iránt engedelmességet esküdni az antimodernista esküben is.

4 c. 27. I. 6. in VI° és c. 2. III. 11. in VI°.

5 «Die kanonische Obedienz in eine objectiv beschränkte» — mondja Scherer i. m. 445. 1.

(24)

16 DR. SCHEFFLER JÁNOS

Az engedelmességi Ígéretből, mint már említettük, nem származnak újabb kötelességek. Azért mikor az 1829-iki baltimore-i tartományi zsinat kimondta, hogy minden pap ez ígéret erejénél fogva köteles püspöke parancsára bármely missióba is elmenni, a S. C. de Prop. Fide a zsinat határozatát nem hagyta jóvá ebben a formájában, hanem odamódosította, hogy a papok Ígé- retük tudatában ne vonakodjanak bármely missiót is elfogadni.1

Mindazonáltal nem szabad ennek az ünnepélyes Ígéretnek értékét túlságosan lebecsülni, mint azt XIV. Benedek pápa «Ex quo»

kezdetű konstituciójában hangsúlyozza egy francia szerző felfo- gásával szemben, aki alig tulajdonított annak valami jelentőséget.

«Neque Nos pro nuda inanique formula esse putamus solle- mnem illám obedientiae et reverentiae sponsionem, quam presbyter facit in manibus episcopi ordinantis iuxta vetustissimum Ecclesiae morém.»2 Ha nem is származik belőle az engedelmességnek új tárgya, de igenis új jogcím, amelyben a püspök a már meglevő kötelességet követelheti, sőt amint Riccardi mondja, ez az igéret mintegy szerződés (quasi-contractus), mert csak e föltétel alatt nyerhető el a papszentelés.3

3. A harmadik jogcím, a hivatali eskü, csak részleges jogon alapul. Az egyetemes egyházjog előírja ugyan büntetés terhe alatt, hogy mindazok, akik valamely nagyobb egyházi javadalmat vagy hivatalt elfoglalnak (püspökség, székesegyházi kanonokság, bármely beneficium duplex...) az átvételtől számított két hóna- pon belül letegyék a hitvallást és ugyanakkor esküvel ígérjenek engedelmességet a római pápának,4 de nem kívánja, hogy a ja- vadalom átadásakor a püspöknek külön is Ígérjenek engelmessé- get. Az általános jognak ezt a hézagát már régi időktől fogva sok helyen a részleges jog pótolja. Már Benedictus Levita említi, hogy a papok és diakonusok egy plébánia elfoglalásakor püspö- küknek állandóságot, engedelmességet és a statutumok pontos

1 Az eredeti szöveg : «Sacerdotes vi promissionis quam in ordinatione emiserunt, tenentur obedire episcopo praecipienti ut in qualibet missione sibi designata suum ministerium exerceant». A kongregáció a vi promissionis he- lyett memores promissionis, a tenentur obedire helyett non detrectent kifejezést tette. — L. Claeys-Bouuert i. m. 35—36. 1.

2 Ss. Dn. N. Benedicti Pp. XIV. Constitutiones Selectae. Pars I.pg. 285.

(Romae, 1747.)

3 L. Heiner i. m. 29. 1.

4 Trid. zsin. sess. XXIV. c. 12. de réf.; 1. Wernz, i. m. III.2 14. I.

(n. 14.) és II.2 286. 1. (n. 192.)

(25)

"betartását ígérték meg.i Jelenleg Magyarország, Ausztria és Né- metország, valamint Svájcnak majdnem minden egyházmegyéjé- ben a kanonokok, főesperesek, esperesek és plébánosok installá- ciójuk alkalmával az említett hitvallással és a pápa iránti enge- delmességi esküvel együtt külön hivatali esküt is tesznek. Ebben nemcsak azt igérik meg, hogy az új hivatallal járó kötelességeket pontosan fogják teljesíteni, hanem egyszersmind esküvel is igérik, hogy főpásztoruk iránt kellő tiszteletet és engedelmességet fog- nak tanusítani.2 Nálunk legtöbb egyházmegyében ezt az eskü- mintát használják: «Ego N. N. iuro per Deum vivum..., quod Illmo ac Rmo Dno N. Ordinario meo, vices ejus gerentibus et successoribus ejus fidelis ero, obedientiam et reverentiam debi- tam exhibebo vagy obedientiam, reverentiam et subiectionem ser- vabo» ; Németországban több helyütt így: «Ich gelobe den ka- nonischen (v. gesetzlichen) Gehorsam».3 Ezek a formulák több- nyire eskü jellegével birnak s mint a papszentelésben tett igéret, nem jelölnek ugyan új tárgyat, hanem új cimen erősítik meg a már meglevő kötelességet ; amivel a pap már a dolog természe- téből és a szentelés alkalmával tett Ígéretből kifolyólag tartozott, az a hivatali eskü után még egy harmadik címen : ex religione is kötelessége lesz.

Az egyetemes egyházjog nem írja ugyan elő, de megen- gedi, sőt hallgatagon helyesli is a hivatali eskü alakjában tett engedelmességi ígéretet. Azonban annál inkább ellenzi, hogy a püspökök minden ok nélkül esküt követeljenek papjaiktól, főleg olyanoktól, akik nem viselnek egyházi hivatalt. «Clericus admi- nistratione carens non tenetur ad iuramentum obedientiae vei ad faciendam scripturam super ea», mondja a Corpus juris-nak az engedelmességről szóló fejezetében a 3. kánon summariuma.4 Ha- sonló intézkedést találunk az esküről szóló fejezetben: «Nullus

1 Scherer i. m. 445. 1. 57. j.

2 Hazánkban a legutóbb tartott zsinatok is előírják ezt az esküt ; így az 1858-i esztergomi tartományi zsinat (Décréta et acta t. V. c. 6. n. 2. pg. 72.), az 1913. erdélyi egyházmegyei zsinat (Acta et décréta p. I. c. IV. §. 25. d.

pg. 6 ) ; a pécsi egyházmegyére vonatkozólag 1. Sipos: Pécsegyházm. határoz- mányok és rendeletek tára 52. 1. (Pécs, 1912.)

3 Németország-, Ausztria-, Magyarország- és Svájcban szokásos «Iura- menta obedientiae» mintákat összegyűjtötte Saedt: «Ueber den Umfang des dem Bischof von seinem Dioecesanklerus zu leistenden Gehorsams» c. cikké- ben az Archiv f. kath. Kirchenrecht 76. köt. (1896.) 47. köv. 1.

* c. 3. h. t. de majorit, et obedientia.

Religio, hittud. és bölcs, folyóirat. 2

(26)

1 8 DR. SCHEFFLER J Á N O S

episcopus clericos suos (nisi forte quibus ecclesiasticarum rerum commissa fuerit dispensatio) sibi jurare compellat».1 Mégis két kivételt enged meg e szabály: a) engedetlen papoktól követelhet a püspök külön esküvel erősített Ígéretet, hogy a jövőben meg fogják tartani a köteles engedelmességet ;2 b) ahol törvényes jog- szokás alapján kötelesek a papok többször is engedelmességet igérni. így pl. a metzi egyházmegyében évenkint az egyház- megyei zsinaton az archidiakonus felolvassa a hitvallást, amely- ben a jelenlevők nevében felújítja az engedelmességi Ígéretet;3

több olasz egyházmegyében az összes papok, javadalmasok és nem javadalmasok egyaránt úgy szokták kimutatni enge- delmességüket, hogy évenkint egy meghatározott napon meg- jelennek püspökük szentmiséjén, vagy kézcsókra járulnak vagy pedig valami csekély praestatiót adnak. (pl. a nolai egyházme- gyében kb. 85 centesimo értékűt.) A S. C. Conc. felfogása szerint az ilyen szokás fenntartandó, mint azt 1894. szeptember 1-én a nolai esetben kifejezte,4 azonban önkényes kiterjesztését nem engedi meg.5

III. Kik tartoznak engedelmességgel a püspök iránt?

Minthogy a kánoni engedelmesség a felsorolt három jog- címen alapul, azért mindazok az egyházi férfiak tartoznak az egy- házmegye püspökének engedelmeskedni, akiknél e jogcímek közül valamelyik fönnáll. Ilyenek elsősorban 1. az egyházmegye összes világi papjai és klerikusai, főleg azok, kik valamely egyházi ja- vadalmat élveznek vagy hivatalt töltenek b e ; 2. a lelkipásztor-

1 c. 5. de jurejurando II. 24. in X ; ugyanazt írja elő a c. 23. C. 22. qu. 5.

2 így intézkedik III. Ince 1214 : «Ideo mandamus, quatenus praefatos canonicos, ut ad Prioris sui obedientiam revertantur, per cens. Eccles. com- pellatis: et ne de sua possint contumacia vei malitia gloriari, cogatis eos (si videritis expedire) ut juramentum, quod de parendo mandatis P r i o r i s . . . su- perbe negaverunt, humiliter praestare procurent, alioquin eos de fratrum con- sortio penitus excludatis». c. 10. h. t.

3 «Rmo etiam Dno Epo Metensi debitam obedientiam praestabo; dé- créta Episcopalia et Dioecesis statuta fideliter exequar et perficiam». Saedt i. h. 48. 1.

4 Ad I : «An omnes et singuli etiam clerici non beneficiati tenetur ad adeundam Ecclesiam Cathedralem vel solvendam certam praestationem in casu».

R. : affirmative. A. S. S. XXVII. pg. 480.

5 L. Claeys-Bouuaert i. m. 30. 1. 1. j. (S. C. C. 1821. júl. 21. in Lancian.)

(27)

kodással foglalkozó szerzetesek, akik rendi ügyeikben szerzetes- eiüljáróiknak, a lelkipásztorkodásban pedig az ordinariusnak tar- toznak engedelmeskedni. «Subsint immediate in iis, quae ad dictam curam et sacramentorum administrationem pertinent, iuris- dictioni, visitationi et correctioni episcopi, in cuius dioecesi sunt sita», rendeli a trienti zsinat.1 E rendelkezést megújítja és pon- tosan körvonalozza XV. Gergely pápa Inscrutabili (1622. febr. 5.) és főleg XIV. Benedek Firmandis kezdetű konstituciójában (1744.

nov. 6.) ;2 3. szerzetesrendből kiűzött vagy szökevény (apostata) papok addig, míg vagy vissza nem mennek rendházukba, vagy valamely püspök föl nem veszi őket egyházmegyéjébe; végül 4. idegen papok, ha hosszabb időt töltenek más egyházmegyé- ben, kötelesek viselkedés és papi életmód szempontjából tartóz- kodási helyük főpásztorának előírásaihoz alkalmazkodni.3

IV. A kánoni engedelmesség tárgya általánosságban.

Az engedelmesség alapja, mint láttuk, az egyházi joghatóság.

Ameddig tehát a joghatóság, a parancsolás joga kiterjed az elől- járó részéről, addig és csak addig terjed az engedelmesség köte- lessége az alattvaló részéről. Jogi alapigazság: «Cuilibet obe- diendum est intra terminos jurisdictionis suae praecipienti». Ennek alapján a papok kánoni engedelmessége is addig terjed, amed- dig a püspök joghatósága. E kiterjedés mértékét, a joghatóság mesgyéit már a «kánoni» jelző is mutatja : a kánonok, az egyház törvényei azok a határok, amelyeken belül a püspök rendelkez- hetik, alattvalóinak pedig engedelmeskedniük kell.

A püspök joghatósága magában foglalja a tanítói, törvény- hozói, birói és végrehajtói hatalmat. Azért mind a négy irány- ban engedelmességgel tartoznak alattvalói. És valóban Heiner4 és Claeys Bouuaert5 a kánoni engedelmességről írt tanulmányá- ban mind a négyet külön fejezetben tárgyalja. Azonban e jogok külön részletezése egyrészt túlságosan messzire vezetne,6 más-

1 Sess. XXV. c. 11 de regularibus et monialibus.

2 Constitutiones selectae (i. m ) p. I. pg. 159. sqp. — V. ö. Horváth.

Jenő: A szerzetesrendek exemptiója. 99. köv. 1. (Temesvár, 1911.)

3 Heiner i. m. 11—12. 1.

4 I. m. 32. köv. 1.

5 I. m. 39. köv. 1.

6 Valóban Claeys-Bouuert e tárgyról írt munkájában jóformán mindent felölel, amit a püspök hatalmáról mondani lehet.

2*

(28)

2 0 DR. SCHEFFLER J Á N O S

részt a többi hatalom úgyis a törvényhozó hatalomból folyik és csak annak keretei közt mozoghat, azért bátran állíthatjuk, hogy annak a kérdésnek eldöntése : meddig terjed a kánoni enge- delmesség kötelezettsége, attól függ, hogy meddig terjed a püspök törvényhozó hatalma.

1. A püspöknek mindenekelőtt joga és kötelessége az általá- nos törvények felett őrködni, azok betartását szorgalmazni és ellenőrizni, sőt ha szükségét látja, egyházi büntetésekkel, censu- rákkal is sürgetni. Ő az összes egyházi törvények született őre saját egyházmegyéjében.1 Ha tehát valamely püspök szigorúan megköveteli pl. ünnepnapokon az applicatio pro populo-t, a szentbeszéd vagy keresztény oktatás megtartását, a papoknak két- szeres kötelessége betartani azt, amivel már az általános egyházi törvény alapján is tartoztak és a hanyagok engedelmes lelkü- lettel kötelesek magukat alávetni a püspöktől kiszabott bün- tetésnek.

2. De a püspök maga is hozhat új törvényeket, statútumo- kat a káptalan meghallgatásával akár az egyházmegyei zsinaton, akár azon kívül. E törvények az egész egyházmegyére kötelező erővel birnak és a püspök halála vagy lemondása után is érvény- ben maradnak, hacsak utóda kifejezetten vissza nem vonja azo- kat. Arra is joga van, hogy az általa hozott törvényeket egyházi büntetéssel, felfüggesztéssel, sőt kiközösítéssel is körülbástyázza.

Azonban e törvényhozó hatalom alapján egy püspök sem hozhat az isteni joggal vagy az általános egyházjoggal ellenkező (contra ius commune) törvényeket. «Episcopus non est supra ius commune.» Tehát nem írhat elő olyasmit, amit az általános jog tilt és nem tilthat meg olyat, amit az általános jog kifejezetten megenged.2 Törvényhozó hatalma csak két irányban terjed ki:

iuxta és praeter ius commune, a) Iuxta jus commune. Ugyanis a pápa egyöntetű törvényeket ad az egész egyház részére ; de tekin- tete nem hathat el a legapróbb részletekig, nem alkalmazhatja előírásait a helyi körülményekhez ; máskor csak főbb vonásaiban, elvben rendel el valamit. Ilyenkor a püspöknek veleszületett joga az általános törvényt pontosan körülírni, a helyi körülményekhez

1 L. c. 3. C. IX. qu. 3. V. ö. Benedictas XIV. De synodo dioecesana 1. XII. c. 1. n. I. (Ferrariae, 1758.)

2 «Non ducas aliquid statuendum, quod canonicis obviet institutis» — írja III. Ince pápa c. 9. de maj. et obed. I. 33. in X ; v. ö. Bened. XIV. Synod, dioec. 1. XII. c. 1.

(29)

alkalmazni, a hézagokat kitölteni. Nem ritkán az általános tör- vény külön is megbízza az egyes egyházmegyék főpásztorát a részleteknek megállapításával. A felsorolt esetekben a püspök az általános jog szerint hoz statutumot. Így pl. az egyház az újonnan született gyermekre vonatkozólag csak általánosságban kívánja meg, hogy minél előbb kereszteltessenek meg vagy hogy a halottakat csak bizonyos idő letelte után szabad eltemetni, hogy haláluk tényleges beálltáról ne maradjon fenn semmi kétség; a püspök a helyi körülmények szerint pontosan megszabhatja, hogy mennyi időn belül kell a csecsemőt megkereszteltetni és mennyi idő leteltével lehet a halottakat eltemetni.1 Épígy szabhatja meg a püspök a húsvéti szent áldozás időtartamát is pontosan, míg a

IV. laterani zsinat csak annyit követel, hogy az húsvét táján,

«in paschate» történjék.

Magától értetődik, hogy a püspöknek az általános törvény ilyetén kiépítésénél és precisirozásánál sohasem szabad szeme elől téveszteni a törvényhozó szándékát és csakis az általános törvény szellemének megfelelően szabad megállapítani a rész- leteket. így pl. mikor az egyház papjainak bizonyos játékokat megtiltott, az a cél lebegett szeme előtt, hogy elvonja őket a nyerészkedéstől, a kötelességmulasztástól és az esetleges botrány- koztatástól; de nem akarta az összes, különben megengedett és tisztességes szórakozásokat is megtiltani. Azért nem járna el a tör- vény intenciója és szelleme szerint az a püspök, aki papjainak

mindenféle játékot eltiltana.2

b) Prater jus commune. Vannak olyan kérdések is, amelyekre nézve az általános jog egyáltalában nem intézkedik. Ilyen esetben a püspöknek joga van az általános törvények szellemével meg- egyező törvényeket hozni : «De iis, que sunt in iure praetermissa, non prohibetur episcopus aliquid decernere»3 — mondja XIV.

Benedek pápa. így minden püspök maga szabhatja meg a kézi misék stipendiumát, maga írhatja elő az egyházi vagyonkezelés módjait, az egyházmegyei hivatalok berendezését stb.

3. Az egész egyházmegyét kötelező törvényeken kívül kü- lönös okból adhat a [püspök egyes papjainak külön parancsot

1 XIV. Benedek példái i. tn. 1. XII. c. 6. n. VII. és VIII.

2 Saedt i. m. 41—42. 1.

3 Bened. XIV. op. cit. 1. XII. c. 6. n. I. — XIV. Benedek nem külön- bözteti meg az idézett XII. könyvben a praeter ius. com. és iuxta ius com.

statútumokat, aminthogy lényegükben nincs is különbség.

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Az olyan tartalmak, amelyek ugyan számos vita tárgyát képezik, de a multikulturális pedagógia alapvető alkotóelemei, mint például a kölcsönösség, az interakció, a

A CLIL programban résztvevő pedagógusok szerepe és felelőssége azért is kiemelkedő, mert az egész oktatási-nevelési folyamatra kell koncentrálniuk, nem csupán az idegen

Nagy József, Józsa Krisztián, Vidákovich Tibor és Fazekasné Fenyvesi Margit (2004): Az elemi alapkész- ségek fejlődése 4–8 éves életkorban. Mozaik

A „bárhol bármikor” munkavégzésben kulcsfontosságú lehet, hogy a szervezet hogyan kezeli tudását, miként zajlik a kollé- gák közötti tudásmegosztás és a

Ilyen körülmények között a szó szoros értelmében vált egzisztenciális tapasztalattá az, amit az átrendező- dési korszak kezdetén a posztmodern egyetem

Ennek során avval szembesül, hogy ugyan a valós és fiktív elemek keverednek (a La Conque folyóirat adott számaiban nincs ott az említett szo- nett Ménard-tól, Ruy López de

A vándorlás sebességét befolyásoló legalapvetőbb fizikai összefüggések ismerete rendkívül fontos annak megértéséhez, hogy az egyes konkrét elektroforézis

(Véleményem szerint egy hosszú testű, kosfejű lovat nem ábrázolnak rövid testűnek és homorú orrúnak pusztán egy uralkodói stílusváltás miatt, vagyis valóban