M Ű V É S Z É T
D É R I S T V Á N K I Á L L Í T Á S A
D é r István műveivel az utóbbi években a Szegedi Nyári Tárlat, a Vásárhelyi
•öszi Tárlat, és a Dél-alföldi Kiállítás anyagában rendszeresen találkoztak á tárlat- látogatók. M á r az e tárlatokon bemutatott m ű v e i is bizonyították ö n m a g á v a l szem- beni igényességét és határozott törekvést az elmélyülésre. A Tornyai János Múze- u m b a n , Hódmezővásárhelyen ez év j a n u á r j á b a n megnyílt egyéni kiállítás a fentiek ismeretében is örömteli meglepetést okozott, mert azt igazolta, hogy a fiatal mű- vész fejlődésének ú j állomására, további távlatokat nyitó szakászhoz érkezett el.
A kép zöm ű vészek életében a z első kiállításnak m i n d i g külön jelentősége van.
A k u d a r c hosszú évekre visszavetheti, a siker ö n b i z a l m á t erősítve ú j lendülettel segítheti p á l y á j á n az i n d u l ó művészt. Dér István j ó l választotta meg az első bemu-
tatkozás időpontját. A bíráló bizottság kellően b ő anyagból választhatott, és így biztosítható volt, hogy valamennyi kiállított m ű — szám szerint 39 — , h a nem is egyenlő értékű, de kiérlelt alkotás. A kiállítás színvonalát bizonyítja a z is, hogy nem érzik olyan országos tárlaton bemutatott m ű v e k h i á n y a sem, m i n t a leg- utóbbi ö s z i Tárlaton kiállított „Csendélet".
N e m véletlenül került ez az első bemutatkozó kiállítás Hódmezővásárhelyre.
Dér István k o r á b b a n ismert alkotásai is világossá tették, hogy művészi törekvései rokonok a vásárhelyi m ű h e l y célkitűzéseivel. A Viharsarok keleti csücskéből, Csa- tnádpalotáró), m u n k á s s z ü l ő k gyermekeként, de a f a l u paraszti világából i n d u l t Dér Istvánt gyermekkori élményei is az A l f ö l d h ö z kötik. A gyermekkor „tisztánál^
r o m l a t l a n n a k hitt világa" — Dér István szavai a katalógus bevezetőjéből — m ű - vészetének jelentős ihlető forrása. M a is őrzi és a kiállításon bemutatott képekben
kifejezésre is j u t t a t j a a szülőfalu, ós különös bensőséges m ó d o n á szülői h á z sze- retetét. M i n d e z természetessé teszi, hogy egyetért az alföldi t á j és á z itt élő ember
•őszinte, h u m a n i s t a megjelenítését fő feladatának tekintő vásárhelyiekkél. Ez- a' h u m a n i z m u s nemcsak azt jelenti, hogy a tágabb emberi világról szól, hanem azt is, hogy részükre is van mondanivalója. Közérthetősége realizmusából fakad, de ez a valósághűség nem foncsor közönyű másolás vagy hazug szentimentális szépít- getés, h a n e m a világ dolgainak Dér István-i egyéni újjáteremtése, érzelem és gon- dolat gazdag megjelenítése.
A kiállítás leglényegesebb benyomása éppen az, hogy Dér István saját nyelve, művészegyénisége a festmények j ó részében fellelhető. Bizonyos, hogy a kiállítás megtekintése u t á n legközelebb „ismerősként" fedezi m a j d fel a tár latlátogató a következő kiállítások Dór-képeit. A m á r említett művészetikai törekvések — való- : sághűség, egyszerűség, tisztaság, h u m a n i z m u s — sajátos lírai ötvözetben jelennek
m e g Dér István képein. Ez a b'ra egyrészt érzelmi telítettségű — nemegyszer közvetlen egyéni érzelmi kapcsolatot tolmácsolva — , másrészt, gondolati indítású és
jelképi értékű.
Mindkét megnyilatkozást összeköti azonban Dér István egész festészetének közös szemléleti alapja. Eszerint a világban — a természetiben és az emberiben egy- a r á n t — határozott rend van. Ez a rendezettség nem n y o m j a agyon az embert.
K i b o n t h a t j a egyéniségét, h a ismeri és számol vele. A z adott rend keretén belül az érzelmek Dér István vallomása szerint k ü l ö n fontos szerepet töltenek be: árnyal- j á k , gazdagítják, értelmet a d n a k életünknek. És n e m is a kirobbanóan, haneír a z állandóan és mélyein b e n n ü n k élők.
A z érzelmi m o n d a n i v a l ó elsődlegessége m u n k á s s á g á n a k korai szakaszában kap- csolja leginkább, m é g formailag is a vásárhelyiekhez. Lágy, k o n t ú r nélküli f o r m á k , a sárga és melegbarna f i n o m árnyalatai jellemzik e m ű v e i t (Szónagyűjtők, Nő-
vérek).
A z érzelmi telítettség és lírai hangvétel figurális műveiben továbbra is meg- m a r a d , de mélyebb emberi tartalom kifejezésére törekszik ú j a b b alkotásaiban (Ke- nyérevő, Levél a n n a k , aki elment, A „Kopasz" Kovács).
Egyetlen m ű b e n b o m l i k fel az érzés és a képi eszköz egyensúlya (Te vagy min- denek felett). Ez részben a mérettel, részben a kép vallomásjellegével magyaráz- h a t ó ugyan, de a magyarázat sem változtat azon, hogy a kifejezni kívánt érzés intenzitásából t ö b b v a n a m o z d u l a t pathezisében, m i n t a képi megformálásban.
4 Tiszatáj 217
Számos alkotás képviseli művészetének másik, gondolati indítású f ő á r a m á t . E z e - k e n fokozott hangsúlyt k a p a szerkezet & a határozottabb, keményebb, de n e m . rideg rajzosság. A konstrukció fontosságát hangsúlyozza azzal is, hogy k o l o r i t j a . n é h á n y színen belül m a r a d ; a szürke a legkedveltebb színe, és kiegészítőként a b a r n a és kék, komoly, de nem komor árnyalatai. H a őst keresünk, a k k o r k ü l ö n ö - sen a Csendélet fehér drapériával és a Körtés Csendélet Buffet-et, és Barcsayt jut- t a t j a eszünkbe. Ez azonban a m é g h a r m i n c évet sem elért művésznél természetes, és a n n á l kevésbé bír jelentőséggel, mert az ezeket követő' képein m á r t o v á b b is- lép. M i n d a z , a m i t az említett csendéietekben m é g csak hangulatteremtő e l e m k é n t , tudott csak m a g á b a olvasztani, az t o v á b b i műveiben m á r egyem, meglátásé me- lyebb összefüggések és jelképi értékű mondanivaló tolmácsolója-lesz ( H á r o m ken- dermaigos tyúk, F á k a kertben, Napraforgók, U d v a r vége).
Dér ezekben a művekben egyéni m ó d o n n e m a kompozíció erényeinek e g y s é - géből adódó feszítőerővel, h a n e m egyes részletek (dolmenszerűen súlyos kerítés- darabok, „premier plan"-ba helyezett talicska stb.) kiemelt, átköltött h a n g s ú l y á v a l hoz létre érdekes m o n u m e n t a l i t á s t
Érdekes megfigyelni, m i l y e n szívesein alkalmazza képépítő e l e m k é n t a k e r í t é s t A deszkakerítés n á l a elsősorban dekoratív, háttérként jelenik meg (Sorsok eleje:
és vége, Űszi meditáció stb.), szemben Patay n é h á n y éve, a z ö s z i Tárlaton kiállí- tott öregség c. képével, amelyen a deszkakerítés felületi mozgalmassága j e l k é p i : jelentőséget kapott. A léc- és karókerítések k a p n a k n á l a a m á r említett m ó d o n jelképi értéket
A z alföldi t á j jellemző f á j á b a n , a fűzben a csonkolt törzs súlyos tömegének es a gallyak könnyedségének ellentéte ragadja meg (Ártér, Tél).
E rövid recenzió nem törekedhet teljességre, mégis elszegényítenénk D é r Ist- v á n munkásságát, h a a két „ f ő t é m a " és a nagyobb méretek mellett nem s z ó l n á n k . művészetének kisméretű, de nagyon is figyelemre m é l t ó „petit-rien"-jeiről. K ü l ö n
ki kell emelni ezek k ö z ü l térproblémák sikeres kísérlete m i a t t a Vonaton, a s i v á r monotóniát kifejező ereje folytán az Ipari táj, a nagyvonalú s u m m á z á s erényét:
bizonyító N y á r f á k , a tőmandatos egyszerűségű Esti h a n g u l a t c. műveket.
A jövő ú t j a nyitott, hiszen legutóbbi termésében is egyaránt t a l á l k o z u n k a s u m m á z á s erőteljes összefogottságával (Esti utca) és a valósághű f o r m á k puhább- szín- és rajzritmusával. Nagyon lehet, hogy n e m is a vagy ez, vagy az, h a n e m mindkettőben együtt bontakozik ki Dér István további a l k o t ó m u n k á j a .
Egy n e m lényeges — a képek értékét a cím nem érinti — , de a tárlatlátoga- tók szempontjából a jövőben talán hasznosítható észrevétel: a m ű v e k lényeg- inondásával összhangba kell hozni a képcímeket, amelyek k ö z ü l most n e m e g y irodalmi és patétikus ízű. A z egyszerűség nemcsak a festményeken, a c í m e k b e n is erény.
összegezve: Dér István első kiállítása a pályakezdés n é h á n y évének igen g a z - dag termését m u t a t j a be, egyben reményteljes biztatás a jövőre. Érdemes v o l t meg- rendezni.
D Ö M Ö T Ö R J Á N O S
L Á T O G A T Á S E R D É L Y I M I H Á L Y F E S T Ő M Ű V É S Z N É L
„ V a l l j u k be, hogy a színházi kultúrát módfelett, a zenét némileg, a k é p z ő m ű - vészetet alig, a z irodalmat éppenséggel n e m t á m o g a t j a Szeged- város. V a j o n m l en- nek az o k a ? "
Tévedés ne essék: ezeket a szavakat n e m most, h a n e m 30 évvel ezelőtt, 1936-ban Erdélyi M i h á l y kiállítási katalógusának előszavában olvashattuk. Lehet, ugyan, hogy az irodalom vonatkozásában azóta lényeges változás történt, de a képzőművészetek területén még sok a tennivaló. Keressük fel Erdélyi M i h á l y „ m ű - t e r m é t " Újszeged modern negyedében, Odesszában, ahová néhány hete k é n y s z e r ü l i átköltözni. Másfél szobás, tenyérnyi lakásban fogad. Több évtizedes m u n k á i , nagy- méretű kompozíciók raktárszerűen összezsúfolva a mennyezetig. A l i g t u d u n k né- h á n y lépést tenni. Festői tevékenységét m e g b é n í t j á k a k ö r ü l m é n y e k : itt se mély- ség nincs, se áttekintés, modell beállításra sincs lehetőség.
Tekintsük végig, munkássága vajon nem érdemelne-e nagyobb megbecsülést.
ízig-vérig szegedi, alsóvárosi születésű! Szegény munkáscsalád gyermeke. Vá- rosi ösztöndíjjal i n d u l művészi pályára, m i n t a Képzőművészeti Főiskola I I I . éves:
hallgatóját,, a kecskeméti művésztelepen a kritikai realista. Révész I m r e melletti 218"
