2020. évi CXV. törvény

(1)

2020. november 26., csütörtök

Tartalomjegyzék

2020. évi CXV. törvény Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye és annak Kiotói

Jegyzőkönyve végrehajtási keretrendszeréről szóló 2007. évi LX. törvény, valamint az üvegházhatású gázok közösségi kereskedelmi rendszerében és az erőfeszítés-megosztási határozat végrehajtásában történő

részvételről szóló 2012. évi CCXVII. törvény módosításáról 8316 2020. évi CXVI. törvény A Magyarország és a Kirgiz Köztársaság között a jövedelemadók

területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az adókijátszás és

adóelkerülés megakadályozásáról szóló Megállapodás kihirdetéséről 8325 2020. évi CXVII. törvény A Magyarország 2019. évi központi költségvetéséről szóló 2018. évi

L. törvény végrehajtásáról 8348

2020. évi CXVIII. törvény Egyes adótörvények módosításáról 8448

2020. évi CXIX. törvény A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény módosításáról 8511 2020. évi CXX. törvény Az ingatlanok közműcsatlakozásának elősegítése érdekében egyes

törvények módosításáról 8530

2020. évi CXXI. törvény Egyes törvényeknek nyilvántartásokkal és elektronikus ügyintézéssel

összefüggő módosításáról 8534

2020. évi CXXII. törvény Egyes állami tulajdonú vagyontárgyak ingyenes tulajdonba adásáról,

valamint az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény módosításáról 8564 527/2020. (XI. 26.) Korm. rendelet Az egyes klímapolitikai tárgyú kormányrendeletek módosításáról 8569 42/2020. (XI. 26.) BM rendelet A lőterekről, a lőfegyverek, lőszerek hatósági tárolásáról,

a fegyvertartáshoz szükséges elméleti és jártassági követelményekről szóló 49/2004. (VIII. 31.) BM rendelet, valamint a fegyverismereti vizsga, a fegyverforgalmazási vizsga, a lőfegyver, lőszer hatósági tárolása és a fegyverekkel, lőszerekkel kapcsolatos tevékenységek engedélyezésének igazgatási szolgáltatási díjairól szóló

50/2004. (VIII. 31.) BM rendelet módosításáról 8584 43/2020. (XI. 26.) EMMI rendelet Egyes miniszteri rendeleteknek az Állami Egészségügyi Tartalékkal és

az ágazati honvédelmi feladatokkal összefüggő módosításáról 8586 1852/2020. (XI. 26.) Korm. határozat A személyazonosító igazolvány biztonságának megerősítéséhez és az

elektronikus ügyintézéssel összefüggő egyes fejlesztésekhez szükséges

forrás biztosításáról 8591

1853/2020. (XI. 26.) Korm. határozat Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Trefort Ágoston Gyakorló

Gimnázium infrastrukturális fejlesztéséről 8592

1854/2020. (XI. 26.) Korm. határozat Az Örmény Apostoli Egyház iraki érsekség zakhoi templom és közösségi épület, a szíriai érsekség homszi Szent Mesrop templom, valamint a Sahagian Örmény Általános Iskola és a damaszkuszi Örmény Kulturális Központ újjáépítésének a Hungary Helps Program keretében történő

támogatásáról 8593 1855/2020. (XI. 26.) Korm. határozat Egyes állami tulajdonban álló épületek bontása érdekében szükséges

további intézkedésekről 8594

1856/2020. (XI. 26.) Korm. határozat A Gazdaságvédelmi programok előirányzatból, a Központi Maradványelszámolási Alapból, a Járvány Elleni Védekezés Központi Tartalékából történő, valamint fejezetek közötti előirányzat-

átcsoportosításokról és egyes kormányhatározatok módosításáról 8595

(2)

2020. évi CXV. törvény

az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye és annak Kiotói Jegyzőkönyve végrehajtási keretrendszeréről szóló 2007. évi LX. törvény, valamint az üvegházhatású gázok közösségi kereskedelmi rendszerében és az erőfeszítés-megosztási határozat végrehajtásában történő részvételről szóló 2012. évi CCXVII. törvény módosításáról*

1. Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye és annak Kiotói Jegyzőkönyve végrehajtási keretrendszeréről szóló 2007. évi LX. törvény módosítása

1. § Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye és annak Kiotói Jegyzőkönyve végrehajtási keretrendszeréről szóló 2007. évi LX. törvény (a továbbiakban: Éhvt.) a 3. §-t követően a következő alcímmel egészül ki:

„Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás

3/A. § (1) Az alkalmazkodás keretében az alábbi intézkedéseket kell végrehajtani a következő sorrendet betartva:

a) az éghajlatváltozással járó hátrányos jelenségek megelőzése, b) az elkerülhetetlen jelenségekkel szembeni védekezés, c) a bekövetkezett környezetkárosodás elhárítása,

d) a bekövetkezett környezetkárosodás esetén kármentesítés, valamint az eredeti állapot vagy ahhoz közeli állapot helyreállítása.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt feladatokat a miniszter az állami intézményrendszeren keresztül, különösen a környezetvédelmi, a természetvédelmi, a vízügyi, a katasztrófavédelmi, az egészségügyi és a területfejlesztési intézmények közreműködésével látja el.”

2. § (1) Az Éhvt. 17. § (2) bekezdés a) és b) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:

(E törvény – a végrehajtására kiadott jogszabályokkal együtt –)

„a) a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék működése tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2019. március 12-i, (EU) 2019/1122 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet,

b) az (EU) 2019/1122 felhatalmazáson alapuló rendeletnek az (EU) 2018/842 európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján, az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék működése tekintetében történő módosításáról szóló, 2019. március 13-i (EU) 2019/1124 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet”

(végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapít meg.) (2) Az Éhvt. 17. § (2) bekezdése a következő f)–i) ponttal egészül ki:

(E törvény – a végrehajtására kiadott jogszabályokkal együtt –)

„f) a 2003/87/EK irányelvnek a hatály légiközlekedési tevékenységekre vonatkozó jelenlegi korlátozásainak fenntartása és egy piaci alapú globális intézkedés 2021-től történő bevezetésének előkészítése céljából történő módosításáról szóló, 2017. december 13-i (EU) 2017/2392 európai parlamenti és tanácsi rendelet,

g) a földhasználathoz, a földhasználat-változtatáshoz és az erdőgazdálkodáshoz kapcsolódó üvegházhatásúgáz- kibocsátásnak és -elnyelésnek a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretbe történő beillesztéséről, valamint az 525/2013/EU rendelet és az 529/2013/EU határozat módosításáról szóló, 2018. május 30-i (EU) 2018/841 európai parlamenti és tanácsi rendelet,

h) a Párizsi Megállapodásban vállalt kötelezettségek teljesítése érdekében a tagállamok által 2021-től 2030-ig kötelezően teljesítendő, az éghajlat-politikai fellépéshez hozzájáruló éves üvegházhatásúgázkibocsátás- csökkentések meghatározásáról, valamint az 525/2013/EU rendelet módosításáról szóló, 2018. május 30-i (EU) 2018/842 európai parlamenti és tanácsi rendelet,

* A törvényt az Országgyűlés a 2020. november 17-i ülésnapján fogadta el.

(3)

az 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. december 11-i (EU) 2018/1999 európai parlamenti és tanácsi rendelet”

(végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapít meg.) 3. § Az Éhvt.

a) 2. § 12. pontjában az „üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek megfelelő nyomon követéséről és jelentéséről szóló, 2012. június 21-i 601/2012/EU bizottsági rendelet (a továbbiakban: 601/2012/EU bizottsági rendelet)” szövegrész helyébe az „üvegházhatású gázok kibocsátásának a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek megfelelő nyomon követéséről és jelentéséről, valamint a 601/2012/EU bizottsági rendelet módosításáról szóló, 2018. december 19-i (EU) 2018/2066 bizottsági végrehajtási rendelet” szöveg,

b) 2. § 19. pontjában az „a 389/2013/EU bizottsági rendelet 2. fejezet 4. cikke” szövegrész helyébe az „az (EU) 2019/1122 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet” szöveg,

c) 5. § (5) bekezdésében az „a 389/2013/EU bizottsági rendelet” szövegrész helyébe az „az (EU) 2019/1122 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet” szöveg,

d) 7. §-ában az „525/2013/EU” szövegrész helyébe az „(EU) 2018/1999” szöveg, az „üvegházhatású gázok kibocsátásának a 2020-ig terjedő időszakra szóló közösségi kötelezettségvállalásoknak megfelelő szintre történő csökkentésére irányuló tagállami törekvésekről szóló, 2009. április 23-i 2009/406/EK európai parlamenti és tanácsi határozat” szövegrész helyébe az „(EU) 2018/842 európai parlamenti és tanácsi rendelet” szöveg,

e) 8. § (1) bekezdésében a „keletkező kiotói” szövegrész helyébe a „keletkező, a nemzeti számlákon lévő kiotói”

szöveg,

f) 17. § (2) bekezdés d) pontjában a „meghatározásáról, 2015. november 17-ei 2015/2067” szövegrész helyébe a „meghatározásáról szóló, 2015. november 17-ei (EU) 2015/2067” szöveg

lép.

4. § Hatályát veszti az Éhvt.

a) 2. § 3., 7–10. és 20–21. pontja,

b) 6. §-ában az „ , a nemzetközi rugalmassági mechanizmusokra” szövegrész,

c) 11. §-át megelőző alcím címében a „rugalmassági mechanizmusokban és” szövegrész, d) 11–13/E. §-a,

e) 14. § (3) bekezdése, (5) bekezdés c), i), q), u) pontja, (6) bekezdés a) pontja és (7) bekezdése, f) 16–16/A. §-a,

g) 17. § (1) bekezdés b)–h) pontja.

2. Az üvegházhatású gázok közösségi kereskedelmi rendszerében és az erőfeszítés-megosztási határozat végrehajtásában történő részvételről szóló 2012. évi CCXVII. törvény módosítása

5. § Az üvegházhatású gázok közösségi kereskedelmi rendszerében és az erőfeszítés-megosztási határozat végrehajtásában történő részvételről szóló 2012. évi CCXVII. törvény (a továbbiakban: Ügkr. tv.) 1. § (4) bekezdés j) és k) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek, és az Ügkr. tv. 1. §-a a következő l) ponttal egészül ki:

[Nem terjed ki a törvény hatálya az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes államok (a továbbiakban:

EGT-megállapodásban részes államok) területén található repülőtérről induló vagy oda érkező légi járatok üzemeltetésére, a következő esetekben]

„j) olyan légiközlekedési tevékenység, amely során a kereskedelmi légiközlekedési üzembentartó 3 egymást követő 4 hónapos időszakban időszakonként 243-nál kevesebb járatot teljesít, vagy járatainak éves összes kibocsátása kevesebb 10 000 tonnánál, amelybe beleszámítandó az l) pont szerinti járatok, valamint a tagállamok uralkodói és közvetlen családjuk, a tagállamok állam- és kormányfői, valamint miniszterei hivatalos út alkalmával történő szállítása is,

k) 2013. január 1-jétől 2030. december 31-ig azok a repülések, amelyek e ponttól eltekintve az e törvény hatálya alá tartozó repülési tevékenység körébe tartoznának, és amelyeket kevesebb, mint évi 1 000 tonna összkibocsátással

(4)

6. § Az Ügkr. tv. 3. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A kibocsátási engedély iránti kérelem tartalmi elemeit a Kormány az e törvény végrehajtására kiadott rendeletében határozza meg.”

„(5) A kibocsátási engedély tartalmi elemeit a Kormány az e törvény végrehajtására kiadott rendeletében határozza meg.”

8. § Az Ügkr. tv. 6–8. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„6. § (1) A légi jármű üzembentartó nyomonkövetési tervet készít, amelynek részletes szabályait a Kormány az e törvény végrehajtására kiadott rendeletében határozza meg.

(2) Ha az (1) bekezdés szerinti nyomonkövetési terv megfelel az (EU) 2018/2066 bizottsági végrehajtási rendeletben, az e törvényben és e törvény végrehajtására kiadott rendeletben foglaltaknak, a hatóság a nyomonkövetési tervet jóváhagyja.

7. § A kis kibocsátású létesítmények üzemeltetője és a kis kibocsátónak minősülő légi jármű üzembentartó egyszerűsített nyomonkövetési terv tervezetet nyújthat be, amelynek részletes szabályait a Kormány e törvény végrehajtására kiadott rendeletében határozza meg.

8. § A nyomonkövetési terv módosítására vonatkozó részletes szabályokat a Kormány az e törvény végrehajtására kiadott rendeletében határozza meg.”

9. § Az Ügkr. tv. 9. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3) A hatóság a térítésmentes kibocsátási egységek kiosztására – tevékenységi szintről szóló éves jelentéssel, új belépő jelentéssel, új létesítményrész jelentéssel, beolvadás és kiválás bejelentésére vonatkozó jelentéssel, Nemzeti Végrehajtási Intézkedéseket megalapozó adatszolgáltatással –, illetve a nyomonkövetési módszertani terv módosítására irányuló kérelmekkel összefüggő eljárásáért az e törvény végrehajtására kiadott rendeletben meghatározott mértékű igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni.”

10. § Az Ügkr. tv. 10. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„10. § (1) A légi jármű üzembentartó az 1. melléklet XXII. pontja szerinti, az üzemeltető a kibocsátási engedély hatálya alá tartozó tevékenységből származó üvegházhatású gáz kibocsátását a Kormány az e törvény végrehajtására kiadott rendeletében foglaltak szerint nyomon követi, kibocsátásáról hitelesített kibocsátási jelentést készít, amelyet a hatóság részére benyújt.

(2) A légi jármű üzembentartó, valamint az üzemeltető kibocsátásának nyomon követésére, hitelesített kibocsátási jelentéstételére, valamint annak hatóság részére történő benyújtására vonatkozó részletes szabályokat a Kormány az e törvény végrehajtására kiadott rendeletében határozza meg.

(3) Az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet 26. cikke értelmében bezárónak minősülő létesítmény üzemeltetője a Kormány az e törvény végrehajtására kiadott rendeletében meghatározottak szerint köteles a bezárás évére vonatkozó hitelesített jelentést tenni. Ha a létesítmény bezárására az adott év február 15-ig kerül sor, a bezárás évére vonatkozó jelentéstétel és az (1) bekezdés szerinti jelentéstétel együttesen teljesítendő.

(4) Ha a légi jármű üzembentartó légiközlekedési tevékenysége megszűnik vagy a tevékenysége az 1. melléklet XXII. pontja alóli kivételnek minősül, azt a Kormány az e törvény végrehajtására kiadott rendeletében meghatározottak szerint bejelenti és hitelesített jelentést tesz. Ha a bejelentett eseményre az adott év február 15-ig kerül sor, a jelentés és az (1) bekezdés szerinti jelentéstétel együttesen teljesítendő.”

„15. § (1) A létesítményeknek évente térítésmentesen kiosztható kibocsátásiegység-mennyiséget a Nemzeti Végrehajtási Intézkedés tartalmazza. A Nemzeti Végrehajtási Intézkedés tervezetét a hatóság készíti el és nyújtja be jóváhagyásra az Európai Bizottságnak.

(2) A kibocsátási egységek kiosztására vonatkozó rendelkezéseket a Kormány az e törvény végrehajtására kiadott rendeletében határozza meg.”

(5)

13. § Az Ügkr. tv. 18/G. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„18/G. § A 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 10c. cikkében rögzített ingyenes kiosztás részletes szabályait a Kormány az e törvény végrehajtására kiadott rendeletében határozza meg.”

„24. § Az üzemeltető és a légi jármű üzembentartó ÜHG-egységekre vonatkozó visszaadási kötelezettségét a Kormány az e törvény végrehajtására kiadott rendeletében szabályozza.”

15. § Az Ügkr. tv. a következő 10/A. alcímmel egészül ki:

„10/A. A modernizációs alap felhasználása

29/A. § A 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 10d. cikke szerinti összeg felhasználásáról a miniszter a Zöld Beruházási Rendszer keretében gondoskodik az (EU) 2020/1001 bizottsági végrehajtási rendeletnek megfelelően.”

16. § Az Ügkr. tv. 30/B. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„30/B. § (1) A forgalmi jegyzékben szereplő számla kezeléséért az üzemeltetőnek és a légi jármű üzembentartónak az általuk kibocsátott minden egyes tonna szén-dioxid után az e törvény végrehajtására kiadott kormányrendeletben meghatározott mértékű számlavezetési díjat kell fizetni.

(2) A forgalmi jegyzékben szereplő számla kezeléséért a kereskedési számla tulajdonosának az e törvény végrehajtására kiadott kormányrendeletben meghatározott mértékű éves számlavezetési díjat kell fizetni.

(3) A hatóság a számlavezetési díj összegéről és a díjfizetés határidejéről a 31/B. § (1) bekezdés szerinti elektronikus rendszeren keresztül, minden év május 15. napjáig egyenlegértesítő megküldése útján tájékoztatja a számlavezetési díj megfizetésére kötelezetteket.”

17. § Az Ügkr. tv. 34/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„34/A. § (1) Ha az üzemeltető vagy a légijármű-üzembentartó a számlavezetési díjat határidőben nem fizeti meg, a hatóság a határidő lejártát követően fizetési kötelezettség teljesítésének elmulasztását megállapító és a számlavezetési díj megfizetésére kötelező határozatot hoz.

(2) A végleges határozatban megállapított teljesítési határidő eredménytelen elteltét követően a hatóság a számlavezetési díj behajtása érdekében megkeresi az állami adóhatóságot. A számlavezetési díj megfizetéséig a hatóság zárolja az üzemeltető vagy a légijármű-üzembentartó forgalmi jegyzékbeli számláját. A számla zárolásának feloldását a jegyzékkezelő a követelés teljesítésének beérkezését követő 15 napon belül végzi el.

A számlavezetési díj üzemeltetői és légijármű-üzembentartói teljesítéséhez kapcsolódó zárolásról és a zárolás feloldásának tényéről a jegyzékkezelő minden esetben értesíti az érintetteket.”

„(1) A 2009/406/EK európai parlamenti és tanácsi határozat 3. cikk (2) bekezdése és II. melléklete alapján Magyarország számára a 2013–2020 közötti időszakra vonatkozóan meghatározott éves kibocsátási mennyiség (a továbbiakban: ESD-egység) az állam tulajdonában álló vagyoni értékű jogosultság. Az ESD-egység feletti tulajdonosi jogokat a miniszter gyakorolja.”

19. § Az Ügkr. tv. 16. alcíme a következő 38/A. §-sal egészül ki:

„38/A. § (1) Az (EU) 2018/842 európai parlamenti és tanácsi rendelet 3. cikk 2. bekezdése szerint Magyarország számára meghatározott éves kibocsátási mennyiség (a továbbiakban: ESR-egység) az állam tulajdonában álló vagyoni értékű jogosultság. Az ESR-egység feletti tulajdonosi jogokat a miniszter gyakorolja.

(2) Az ESR-egységet megterhelni, annak tulajdonjogát ingyenesen átengedni nem lehet.

(3) Az állam tulajdonában álló ESR-egység a következő módokon használható fel az (EU) 2018/842 európai parlamenti és tanácsi rendelettel összhangban:

a) Magyarország az (EU) 2018/842 európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti kibocsátás-csökkentési céljának teljesítésére, a Magyarország területén történt üvegházhatású gáz kibocsátások ellentételezésére;

(6)

meghatározó, e törvény végrehajtására kiadott rendelet rendelkezéseinek megfelelően, árverésen, versenyeztetés mellőzésével vagy közvetetten végezhető.

(5) Az ESR-egységek értékesítéséből származó bevételt az üvegházhatású gázok hazai kibocsátásának csökkentését célzó tevékenységek, intézkedések támogatására és az energiahatékonyságról, a 2009/125/EK és a 2010/30/EU irányelv módosításáról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 2012/27/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvi célok hazai elérésére kell fordítani.

(6) A miniszter az ESR-egységek értékesítéséből származó bevételek felhasználásáról a Zöld Beruházási Rendszer keretében gondoskodik.

(7) A bevételek felhasználásáról a miniszter a bevétel keletkezését követő évben beszámol az Országgyűlésnek.”

„(1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy

1. a kibocsátási engedély iránti kérelem tartalmára és benyújtására vonatkozó részletes szabályokat, 2. a kibocsátási engedély tartalmára vonatkozó részletes szabályokat,

3. az ÜHG-egységek kiosztásához szükséges részletszabályokat,

4. az állam tulajdonában lévő ÜHG-egységekkel való rendelkezésre vonatkozó részletes szabályokat, 5. az állam tulajdonában lévő ÜHG-egységek értékesítésére vonatkozó részletes szabályokat,

6. a klímavédelemért felelős hatóság felügyeleti jogköre és a hatósági ellenőrzés részletes szabályait, az e területen alkalmazható jogkövetkezményeket,

7. a hatóság és a jegyzékkezelő kijelölését és az ÜHG-egységek nyilvántartásának szabályait,

8. a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 10c. cikkében rögzített ingyenes kiosztás szabályait,

9. az üvegházhatású gázkibocsátásokkal kapcsolatos kötelezettségek megszegéséért fizetendő bírság mértékét és a fizetési kötelezettség teljesítésének részletes szabályait,

10. az 1. melléklet szerinti tevékenység gázkibocsátása engedélyezésére, a kibocsátások nyomon követésére, jelentésére és az ÜHG-egységek visszaadására vonatkozó részletes szabályokat,

11. a derogációs kiosztás keretében kiosztásban részesülő villamosenergia-termelők körét és a részükre kiosztható kibocsátási egységek mennyiségét,

12. a derogációs kiosztás keretében kiosztásra kerülő kibocsátási egységek piaci értékének meghatározására és kiszámítási módjára vonatkozó részletes szabályokat,

13. a piaci érték megfizetésére, a jelentéstételre és a támogatások felhasználására vonatkozó szabályok megsértése esetén alkalmazható intézkedések körét és a kiszabható bírságok mértékét,

14. a hatóságnak a derogációs kérelem alapján nyújtható támogatások folyósításával, kezelésével és ellenőrzésével kapcsolatos feladatait és jogosítványait,

15. a hatóság saját tevékenységével összefüggésben felmerült elszámolható működési költségeinek körét és az azok elszámolására vonatkozó részletes szabályokat,

16. a támogatási összegek beruházók által történő igénylésére és a támogatások kifizetésére vonatkozó részletes szabályokat,

17. a derogációs kérelemmel összefüggő jelentéstétel és a független könyvvizsgáló kijelölésének részletes szabályait,

18. a derogációs kérelemben meghatározott beruházások utólagos nyomon követésére vonatkozó, továbbá a beruházási számlán fel nem használt pénzügyi forrás elszámolásával és felhasználásával kapcsolatos részletszabályokat,

19. a 18/G. § szerinti ingyenes kiosztás esetén a kibocsátási egységek piaci értéke kiszámításának módját és pénznemét,

20. a klíma- és energiapolitikai keretrendszer végrehajtására vonatkozó részletes szabályokat, 21. az állam tulajdonában lévő ESD-egységek értékesítésére vonatkozó részletes szabályokat,

22. az állam tulajdonában lévő ESD-egységekkel és az abból származó bevételekkel való gazdálkodás részletes szabályait,

(7)

gázkibocsátásának nyomon követésére és jelentésére vonatkozó részletes szabályokat, 25. a számlavezetési díj mértékét és megfizetésének szabályait,

26. az ÜHG-egységekre vonatkozóan az üzemeltető és a légi jármű üzembentartó visszaadási kötelezettségére vonatkozó részletes szabályokat,

27. a légi jármű üzembentartó nyomonkövetési tervének elkészítésére vonatkozó részletes szabályokat,

28. a kis kibocsátású létesítmények üzemeltetője és a kis kibocsátónak minősülő légi jármű üzembentartó által benyújtható egyszerűsített nyomonkövetési terv benyújtásának szabályait,

29. a nyomonkövetési terv módosítására vonatkozó részletes szabályokat,

30. a légi jármű üzembentartó, valamint az üzemeltető kibocsátásának nyomon követésére, hitelesített kibocsátási jelentéstételére, valamint annak hatóság részére történő benyújtására vonatkozó részletes szabályokat,

31. a CER és az ERU beszámításának részletes szabályait rendeletben állapítsa meg.”

21. § (1) Az Ügkr. tv. 42. § (2) bekezdés c) és d) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:

(E törvény – a végrehajtására a 39. §-ban foglalt felhatalmazások alapján kiadott jogszabályokkal együtt –)

„c) a kibocsátási egységek harmonizált ingyenes kiosztására vonatkozó uniós szintű átmeneti szabályoknak a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 10a. cikke értelmében történő meghatározásáról szóló, 2018. december 19-i (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet,

d) a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék működése tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2019. március 12-i (EU) 2019/1122 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet,”

(végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapít meg.)

(2) Az Ügkr. tv. 42. § (2) bekezdés f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

„f) a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a kibocsátási egységek ingyenes kiosztásának tevékenységiszint-változás miatti kiigazítására vonatkozó további rendelkezések tekintetében történő alkalmazására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2019. október 31-i (EU) 2019/1842 bizottsági végrehajtási rendelet,”

(3) Az Ügkr. tv. 42. § (2) bekezdés n) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

„n) az 1031/2010/EU rendeletnek a kibocsátási egységek árverés útján történő értékesítésének a 2021–2030-as időszakra vonatkozó uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer szabályaival és a kibocsátási egységeknek a 2014/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv értelmében pénzügyi instrumentumként történő besorolásával való összehangolása érdekében történő módosításáról szóló, 2019. augusztus 28-i (EU) 2019/1868 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet,”

(4) Az Ügkr. tv. 42. § (2) bekezdése a következő p)–s) ponttal egészül ki:

„p) a (EU) 2019/1122 felhatalmazáson alapuló rendeletnek az (EU) 2018/842 európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján, az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék működése tekintetében történő módosításáról szóló, 2019. március 13-i (EU) 2019/1124 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet,

q) a Párizsi Megállapodásban vállalt kötelezettségek teljesítése érdekében a tagállamok által 2021-től 2030-ig kötelezően teljesítendő, az éghajlat-politikai fellépéshez hozzájáruló éves üvegházhatásúgázkibocsátás- csökkentések meghatározásáról, valamint az 525/2013/EU rendelet módosításáról szóló, 2018. május 30-i (EU) 2018/842 európai parlamenti és tanácsi rendelet,

r) a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a Svájcból érkező járatoknak az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerből való kizárása érdekében történő módosításáról szóló, 2020. május 18-i (EU) 2020/1071 felhatalmazáson alapuló bizottsági határozat,

(8)

végrehajtási rendelet”

(végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapít meg.) 22. § Az Ügkr. tv.

1. 2. § 5. pontjában a „389/2013/EU bizottsági rendelet 6. cikke” szövegrész helyébe a „2019/1122 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet 5. cikke” szöveg,

2. 2. § 7. pontjában az „a 389/2013/EU bizottsági rendelet” szövegrész helyébe az „az (EU) 2019/1122 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet” szöveg,

3. 2. § 16. pontjában az „a 601/2012/EU bizottsági rendelet” szövegrész helyébe az „az (EU) 2018/2066 bizottsági végrehajtási rendelet” szöveg,

4. 2. § 17. pontjában az „a 601/2012/EU bizottsági rendelet 54.” szövegrész helyébe az „az (EU) 2018/2066/EU bizottsági végrehajtási rendelet 55.” szöveg,

5. 2. § 19. pontjában az „a 389/2013/EU bizottsági rendelet 3. cikk 2.” szövegrész helyébe az „az (EU) 2019/1122 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet 3. cikk 1.” szöveg,

8. 4. § (1) bekezdésében az „a 601/2012/EU bizottsági rendelet” szövegrész helyébe az „az (EU) 2018/2066 bizottsági végrehajtási rendelet” szöveg,

9. 4. § (3b) bekezdésében a „miniszter” szövegrész helyébe a „hatóság” szöveg,

10. 12. § (1) bekezdésében az „a 389/2013/EU bizottsági rendelet 41. cikkében” szövegrész helyébe az „az (EU) 2019/1122 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet 37. cikkében” szöveg,

11. 12. § (2) bekezdésében az „a miniszter” szövegrész helyébe az „az iparügyekért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter)” szöveg,

12. 12. § (3) bekezdésében az „a 389/2013/EU bizottsági rendelet” szövegrész helyébe az „az (EU) 2019/1122 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet” szöveg,

13. 13. § (1) bekezdésében az „a 389/2013/EU bizottsági rendeletben” szövegrész helyébe az „az (EU) 2019/1122 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletben” szöveg,

14. 6/A. alcím címében az „egyszeri kiosztása” szövegrész helyébe az „egyszeri kiosztása a harmadik kereskedési időszak tekintetében” szöveg,

15. 30. § (1) bekezdésében az „a 389/2013/EU bizottsági rendelet” szövegrész helyébe az „az (EU) 2019/1122 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet” szöveg,

16. 30. § (3) bekezdésében az „A 389/2013/EU bizottsági rendelet” szövegrész helyébe az „Az (EU) 2019/1122 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet” szöveg, az „a 389/2013/EU bizottsági rendelet” szövegrész helyébe az „az (EU) 2019/1122 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet” szöveg,

17. 30. § (4) bekezdésében az „A 389/2013/EU bizottsági rendelet” szövegrész helyébe az „Az (EU) 2019/1122 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet” szöveg,

18. 30. § (4) bekezdésében „a miniszter” szövegrész helyébe az „a magyar nemzeti folyószámlához a miniszter”

szöveg,

19. 32. § (1) bekezdésében a „visszaadására, valamint a hatóság vagy a miniszter felé történő változások bejelentésére irányuló, továbbá a 15/B. § szerinti kötelezettségének, a hatóság döntésében foglaltaknak részben vagy egészben nem tesz eleget, a hatóság vagy – a miniszter felé fennálló változásbejelentési kötelezettség elmulasztása esetén – a miniszter az üzemeltetőt” szövegrész helyébe a „visszaadására vonatkozó kötelezettségének, a hatóság felé történő adatszolgáltatások és változások bejelentésére irányuló kötelezettségének, és a hatóság döntésében foglalt kötelezettségének részben vagy egészben nem tesz eleget, a hatóság az üzemeltetőt” szöveg,

20. 32. § (5) bekezdésében az „a 601/2012/EU bizottsági rendelet” szövegrész helyébe az „az (EU) 2018/2066/

bizottsági végrehajtási rendelet” szöveg,

21. 33. § (1) bekezdésében a „hatóság vagy a miniszter felé a 22. § (1) bekezdésében foglalt változások bejelentésére irányuló kötelezettségének részben vagy egészben nem tesz eleget, a hatóság vagy

(9)

az üzemeltetőt” szöveg,

22. 33. § (4) bekezdésében az „a 601/2012/EU bizottsági rendelet” szövegrész helyébe az „az (EU) 2018/2066 bizottsági végrehajtási rendelet” szöveg,

23. 33. § (5) bekezdésében a „miniszter” szövegrészek helyébe a „hatóság” szöveg,

24. 34. § (1) bekezdésében az „ÜHG-egységek átruházására.” szövegrész helyébe az „ÜHG-egységek átruházására és kiosztására.” szöveg,

25. 34. § (2) bekezdésében a „hatóság vagy a miniszter” szövegrész helyébe a „hatóság” szöveg, 26. 36. § (1) bekezdésében a „hatóság a miniszter útján” szövegrész helyébe a „hatóság” szöveg, 27. 36. § (4) bekezdésében a „miniszter” szövegrész helyébe a „hatóság” szöveg,

28. 16. alcímében a „2020” szövegrész helyébe a „2030” szöveg,

29. 38. § (3) bekezdés a) pontjában a „37. §” szövegrész helyébe a „2009/406/EK európai parlamenti és tanácsi határozat” szöveg,

30. 42. § (1) bekezdés f) pontjában az „a 2015/1814/EU” szövegrész helyébe az „az (EU) 2015/1814” szöveg, és a „2018/410/EU” szövegrész helyébe az „(EU) 2018/410” szöveg,

31. 42. § (2) bekezdés a) pontjában a „Közösségen” szövegrész helyébe az „Unión” szöveg,

32. 42. § (2) bekezdés b) pontjában a „2018/2067/EU” szövegrész helyébe az „(EU) 2018/2067” szöveg, 33. 42. § (2) bekezdés l) pontjában a „2015/1814/EU” szövegrész helyébe az „(EU) 2015/1814” szöveg, 34. 42. § (2) bekezdés m) pontjában a „2018/2066/EU” szövegrész helyébe az „(EU) 2018/2066” szöveg, lép.

23. § Hatályát veszti az Ügkr. tv.

1. 1. § (5) bekezdése,

2. 2. § 3. pontjában az „és (2)” szövegrész, 3. 2. § 34., 35., 38. pontja,

4. 4. § (3a) bekezdése, 5. 15/A–17. §-a, 6. 18/A–18/D. §-a,

7. 18/F. § (1)–(5) és (7) bekezdése, 8. 19. § (2)–(4) bekezdése, 9. 22. §-a,

10. 25. § (2) bekezdésében az „2015/1814/EU európai parlamenti és tanácsi határozat által létrehozott”

szövegrész,

11. 25. § (4) bekezdésében az „és (2)” szövegrész, 12. 30/A. § (3) és (4) bekezdése,

13. 34. § (6) bekezdése, 14. 14. alcíme,

15. 37. § (1)–(4) bekezdése, 16. 39. § (2) bekezdése, 17. 41. § és 41/A. §-a.

3. Záró rendelkezések

24. § Ez a törvény 2021. január 1-jén lép hatályba.

25. § (1) Az 1. alcím

a) a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék működése tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2019. március 12-i, (EU) 2019/1122 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet,

b) az (EU) 2019/1122 felhatalmazáson alapuló rendeletnek az (EU) 2018/842 európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján, az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék működése tekintetében történő módosításáról szóló, 2019. március 13-i (EU) 2019/1124 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet,

(10)

2018. május 30-i (EU) 2018/841 európai parlamenti és tanácsi rendelet,

d) a Párizsi Megállapodásban vállalt kötelezettségek teljesítése érdekében a tagállamok által 2021-től 2030-ig kötelezően teljesítendő, az éghajlat-politikai fellépéshez hozzájáruló éves üvegházhatásúgázkibocsátás- csökkentések meghatározásáról, valamint az 525/2013/EU rendelet módosításáról szóló, 2018. május 30-i (EU) 2018/842 európai parlamenti és tanácsi rendelet,

e) az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról, valamint a 663/2009/EK és a 715/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a 94/22/EK, a 98/70/EK, a 2009/31/EK a 2009/73/EK, a 2010/31/EU, a 2012/27/EU és a 2013/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2009/119/EK és az (EU) 2015/652 tanácsi irányelv módosításáról, továbbá az 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. december 11-i (EU) 2018/1999 európai parlamenti és tanácsi rendelet

végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapít meg.

(2) A 2. alcím

a) a kibocsátási egységek harmonizált ingyenes kiosztására vonatkozó uniós szintű átmeneti szabályoknak a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 10a. cikke értelmében történő meghatározásáról szóló, 2018. december 19-i (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet,

b) a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a kibocsátási egységek ingyenes kiosztásának tevékenységiszint-változás miatti kiigazítására vonatkozó további rendelkezések tekintetében történő alkalmazására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2019. október 31-i (EU) 2019/1842 bizottsági végrehajtási rendelet,

c) az 1031/2010/EU rendeletnek a kibocsátási egységek árverés útján történő értékesítésének a 2021–2030-as időszakra vonatkozó uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer szabályaival és a kibocsátási egységeknek a 2014/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv értelmében pénzügyi instrumentumként történő besorolásával való összehangolása érdekében történő módosításáról szóló, 2019. augusztus 28-i (EU) 2019/1868 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet,

d) a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék működése tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2019. március 12-i (EU) 2019/1122 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet,

e) az (EU) 2019/1122 felhatalmazáson alapuló rendeletnek az (EU) 2018/842 európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján, az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék működése tekintetében történő módosításáról szóló, 2019. március 13-i (EU) 2019/1124 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet,

f) a Párizsi Megállapodásban vállalt kötelezettségek teljesítése érdekében a tagállamok által 2021-től 2030-ig kötelezően teljesítendő, az éghajlat-politikai fellépéshez hozzájáruló éves üvegházhatásúgázkibocsátás- csökkentések meghatározásáról, valamint az 525/2013/EU rendelet módosításáról szóló, 2018. május 30-i (EU) 2018/842 európai parlamenti és tanácsi rendelet,

g) a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a Svájcból érkező járatoknak az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerből való kizárása érdekében történő módosításáról szóló, 2020. május 18-i (EU) 2020/1071 felhatalmazáson alapuló bizottsági határozat,

h) az egyes tagállamok energiarendszereinek korszerűsítését és energiahatékonyságának javítását célzó beruházásokat támogató modernizációs alap működése tekintetében a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv részletes alkalmazási szabályainak megállapításáról szóló, 2020. július 9-i (EU) 2020/1001 bizottsági végrehajtási rendelet

végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapít meg.

(3) A 2. alcím a 2003/87/EK irányelvnek a költséghatékony kibocsátáscsökkentés és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba történő beruházások növelése érdekében történő módosításáról és az (EU) 2015/1814 határozat módosításáról szóló, 2018. március 14-i (EU) 2018/410 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja.

Áder János s. k., Kövér László s. k.,

köztársasági elnök az Országgyűlés elnöke

(11)

1. § Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad a Magyarország és a Kirgiz Köztársaság között a jövedelemadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az adókijátszás és adóelkerülés megakadályozásáról szóló Megállapodás (a továbbiakban: Megállapodás) kötelező hatályának elismerésére.

2. § Az Országgyűlés a Megállapodást e törvénnyel kihirdeti.

3. § (1) A Megállapodás hiteles magyar nyelvű szövegét az 1. melléklet tartalmazza.

(2) A Megállapodás hiteles angol nyelvű szövegét a 2. melléklet tartalmazza.

4. § (1) Ez a törvény – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – a kihirdetését követő napon lép hatályba.

(2) A 2. §, 3. §, az 1. melléklet és a 2. melléklet a Megállapodás 28. cikk (2) bekezdésében meghatározott időpontban lép hatályba.

(3) A Megállapodás, a 2. §, a 3. §, az 1. melléklet és a 2. melléklet hatálybalépésének naptári napját a külpolitikáért felelős miniszter – annak ismertté válását követően – a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett közleményével állapítja meg.

5. § Az e törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekről az adópolitikáért felelős miniszter gondoskodik.

Áder János s. k., Kövér László s. k.,

köztársasági elnök az Országgyűlés elnöke

1. melléklet a 2020. évi CXVI. törvényhez

MEGÁLLAPODÁS MAGYARORSZÁG ÉS A KIRGIZ KÖZTÁRSASÁG KÖZÖTT A JÖVEDELEMADÓK TERÜLETÉN A KETTŐS ADÓZTATÁS ELKERÜLÉSÉRŐL ÉS AZ ADÓKIJÁTSZÁS ÉS ADÓELKERÜLÉS MEGAKADÁLYOZÁSÁRÓL

Magyarország és a Kirgiz Köztársaság (továbbiakban: Szerződő Államok),

Attól az óhajtól vezérelve, hogy gazdasági kapcsolataikat továbbfejlesszék és előmozdítsák mindkét állam között az adóügyi együttműködést,

Arra törekedve, hogy Megállapodást kössenek a jövedelemadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről anélkül, hogy lehetőséget teremtenek az adókijátszáson, illetve adóelkerülésen keresztüli adómentességre, illetve csökkentett mértékű adózásra (ideértve azokat az adóegyezmények kedvezményeivel visszaélésre hivatott konstrukciókat, amelyek célja, hogy harmadik államokban illetőséggel bíró személyek közvetetten részesüljenek a jelen Megállapodás nyújtotta kedvezményekből),

Az alábbiak szerint állapodtak meg:

* A törvényt az Országgyűlés a 2020. november 17-i ülésnapján fogadta el.

(12)

illetőségűek.

2. Cikk

A MEGÁLLAPODÁS HATÁLYA ALÁ TARTOZÓ ADÓK

1. Ezen Megállapodás azokra a jövedelemadókra terjed ki, amelyeket az egyik Szerződő Állam vagy annak területi- közigazgatási alegységei vagy helyi hatóságai vetnek ki, a beszedés módjára való tekintet nélkül.

2. Jövedelemadóknak tekintendők mindazok az adók, amelyeket a teljes jövedelem, illetve a jövedelem részei után vetnek ki, beleértve az ingó vagy ingatlan vagyon elidegenítéséből származó nyereség utáni adókat, a vállalkozások által fizetett bérek és fizetések teljes összege utáni adókat, valamint a tőke értéknövekedésének adóját.

3. Azok a jelenleg létező adók, amelyekre a Megállapodás különösen kiterjed:

a) a Kirgiz Köztársaság esetében:

(i) a jogi személyek jövedelem- és nyereségadója; és (ii) a magánszemélyek jövedelemadója;

(a továbbiakban: „kirgiz adó”);

b) Magyarország esetében:

(i) a személyi jövedelemadó; és (ii) a társasági adó;

(a továbbiakban: „magyar adó”).

4. A Megállapodás kiterjed minden olyan azonos vagy lényegét tekintve hasonló adóra is, amelyet a Megállapodás aláírása után a jelenleg létező adók mellett vagy azok helyett vezetnek be. A Szerződő Államok illetékes hatóságai értesíteni fogják egymást az adójogszabályaikban végrehajtott bármely lényeges változásról.

3. Cikk

ÁLTALÁNOS MEGHATÁROZÁSOK

1. Ezen Megállapodás alkalmazásában, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván:

a) a „Kirgizisztán” kifejezés a Kirgiz Köztársaságot jelenti. Földrajzi értelemben használt „Kirgizisztán” kifejezés azt a területet jelenti, amelyen a Kirgiz Köztársaság a nemzetközi joggal összhangban szuverén jogait és joghatóságát gyakorolja, és ahol a Kirgiz Köztársaság adózási szabályai hatályban vannak;

b) a „Magyarország” kifejezés a nemzetközi joggal összhangban lévő magyar jogszabályok által meghatározott földrajzi területet jelenti;

c) a „személy” kifejezés magában foglalja a természetes személyt, a társaságot és bármely más személyi egyesülést;

d) a „társaság” kifejezés bármely jogi személyt vagy egyéb olyan jogalanyt jelent, amely az adóztatás szempontjából a jogi személyekkel azonos módon kezelendő;

e) az „egyik Szerződő Állam” és a „másik Szerződő Állam” kifejezés Magyarországot vagy Kirgizisztánt jelenti a szövegösszefüggésnek megfelelően;

f) az „egyik Szerződő Állam vállalkozása” és „a másik Szerződő Állam vállalkozása” kifejezések az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy, illetve a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy által folytatott vállalkozást jelentik;

g) a „nemzetközi forgalom” kifejezés az egyik Szerződő Állam vállalkozása által üzemeltetett hajó, légi-, közúti vagy vasúti jármű igénybevételével végzett bármilyen szállítást jelent, kivéve, ha a hajót, légi-, közúti vagy vasúti járművet kizárólag a másik Szerződő Államban lévő helyek között üzemeltetik;

h) az „illetékes hatóság” kifejezés a következőt jelenti:

(i) a Kirgiz Köztársaság esetében az adópolitikáért felelős Állami Ügynökséget vagy meghatalmazott képviselőjét;

(ii) Magyarország esetében az adópolitikáért felelős minisztert vagy meghatalmazott képviselőjét;

i) az „állampolgár” kifejezés a következőt jelenti:

(i) bármely természetes személyt, aki egy Szerződő Állam állampolgárságával rendelkezik;

(ii) bármely jogi személyt, személyegyesítő társaságot, egyesülést vagy egyéb olyan jogalanyt, amely ezt a jogállását egy Szerződő Államban hatályos jogszabályokból nyeri;

(13)

2. A Megállapodásnak az egyik Szerződő Állam által bármely időpontban történő alkalmazásánál a Megállapodásban meghatározás nélkül szereplő kifejezéseknek – ha a szövegösszefüggés mást nem kíván – olyan jelentésük van, mint amit ennek az államnak a jogszabályaiban abban az időpontban jelentenek azokra az adókra vonatkozóan, amelyekre a Megállapodás alkalmazást nyer; ennek az államnak az adójogszabályaiban foglalt meghatározások az irányadók ennek az államnak az egyéb jogszabályaiban foglalt meghatározásokkal szemben.

4. Cikk

BELFÖLDI ILLETŐSÉGŰ SZEMÉLY

1. Ezen Megállapodás alkalmazásában az „egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy” kifejezés olyan személyt jelent, aki ennek a Szerződő Államnak a jogszabályai szerint lakóhelye, székhelye, üzletvezetési helye, bejegyzési helye vagy bármely más hasonló ismérv alapján adóköteles, beleértve az államot és annak bármely területi-közigazgatási alegységét vagy helyi hatóságát. Ez a kifejezés azonban nem foglalja magában azokat a személyeket, akik ebben az államban kizárólag az ebben az államban lévő forrásokból származó jövedelem alapján adókötelesek.

2. Amennyiben egy természetes személy az 1. bekezdés rendelkezései értelmében mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségű, helyzetét az alábbiak szerint kell meghatározni:

a) csak abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben állandó lakóhellyel rendelkezik;

amennyiben mindkét államban rendelkezik állandó lakóhellyel, csak abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amellyel személyi és gazdasági kapcsolatai szorosabbak (a létérdekek központja);

b) amennyiben nem határozható meg, hogy melyik államban van létérdekeinek a központja, vagy ha egyik államban sem rendelkezik állandó lakóhellyel, csak abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben szokásos tartózkodási helye van;

c) amennyiben mindkét államban van szokásos tartózkodási helye, vagy egyikben sincs, csak abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelynek állampolgára;

d) amennyiben mindkét Szerződő Állam állampolgára, vagy egyiké sem, a Szerződő Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik a kérdést.

3. Amennyiben az 1. bekezdés rendelkezései értelmében valamely nem természetes személy mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségű, csak abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben a tényleges üzletvezetésének helye található.

5. Cikk TELEPHELY

1. A Megállapodás alkalmazásában a „telephely” kifejezés olyan állandó üzleti helyet jelent, amelyen keresztül a vállalkozás üzleti tevékenységét egészben vagy részben kifejti.

2. A „telephely” kifejezés magában foglalja különösen:

a) az üzletvezetés helyét;

b) a fióktelepet;

c) az irodát;

d) a gyártelepet;

e) a műhelyt; és

f) a bányát, az olaj- és a földgázkutat, a kőfejtőt vagy a természeti erőforrások kitermelésére szolgáló bármely más helyet.

3. A „telephely” kifejezés magában foglalja továbbá:

a) az építési területet, az építkezési, szerelési vagy beszerelési munkálatot vagy a hozzájuk kapcsolódó felügyeleti tevékenységeket, de csak ha az ilyen terület, munkálat vagy tevékenység tizenkét hónapnál tovább tart;

b) szolgáltatásoknak – beleértve a tanácsadási és üzletvezetési szolgáltatásokat – az egyik Szerződő Állam vállalkozása által a vállalkozás munkavállalóin vagy a vállalkozásnál erre a célra elkötelezett más személyeken keresztül történő nyújtását, de csak akkor, ha az ilyen jellegű tevékenységek a másik Szerződő Állam területén bármely tizenkét hónapos időszakban egyfolytában vagy megszakításokkal összesen hat hónapnál hosszabb időszakban folynak.

(14)

b) készletek tartása a vállalkozás javaiból vagy áruiból kizárólag raktározás, kiállítás vagy kiszolgáltatás céljára;

c) készletek tartása a vállalkozás javaiból vagy áruiból kizárólag abból a célból, hogy azokat egy másik vállalkozás feldolgozza;

d) állandó üzleti hely fenntartása kizárólag arra a célra, hogy a vállalkozás részére javakat vagy árukat vásároljanak vagy információkat szerezzenek;

e) állandó üzleti hely fenntartása kizárólag arra a célra, hogy a vállalkozás részére bármilyen más előkészítő vagy kisegítő jellegű tevékenységet folytassanak;

f) állandó üzleti hely fenntartása kizárólag arra a célra, hogy az a)–e) pontokban említett tevékenységek bármely kombinációját végezze, feltéve, hogy az állandó üzleti helynek az ilyen kombinációból származó teljes tevékenysége előkészítő vagy kisegítő jellegű.

5. Tekintet nélkül az 1. és 2. bekezdés rendelkezéseire, ha egy személy – kivéve a független képviselőt, akire a 6. bekezdés rendelkezése alkalmazandó – egy vállalkozás számára tevékenykedik és az egyik Szerződő Államban meghatalmazása van, amellyel ott rendszeresen él, arra, hogy a vállalkozás nevében szerződéseket kössön, úgy ez a vállalkozás telephellyel bírónak tekintendő ebben az államban minden olyan tevékenység tekintetében, amelyet ez a személy a vállalkozás részére kifejt, kivéve, ha az ilyen személy tevékenysége a 4. bekezdésben említett tevékenységekre korlátozódik, amelyek, ha azokat egy állandó üzleti helyen keresztül fejtenék ki, az említett bekezdés rendelkezései értelmében nem tennék ezt az állandó üzleti helyet telephellyé.

6. Egy vállalkozást nem lehet úgy tekinteni, mintha annak az egyik Szerződő Államban telephelye lenne csupán azért, mert tevékenységét ebben az államban alkusz, bizományos vagy más független képviselő útján fejti ki, feltéve, hogy ezek a személyek rendes üzleti tevékenységük keretében járnak el.

7. Az a tény, hogy az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság olyan társaságot ellenőriz, vagy olyan társaság ellenőrzése alatt áll, amely a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű, vagy üzleti tevékenységet fejt ki ebben a másik államban (akár telephely útján, akár más módon), önmagában még nem teszi egyik társaságot sem a másik telephelyévé.

6. Cikk

INGATLAN VAGYONBÓL SZÁRMAZÓ JÖVEDELEM

1. Az a jövedelem, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy a másik Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyonból szerez (beleértve a mezőgazdaságból, pásztorkodásból vagy az erdőgazdálkodásból származó jövedelmet), megadóztatható ebben a másik államban.

2. Az „ingatlan vagyon” kifejezésnek olyan jelentése van, amit annak a Szerződő Államnak jogszabályai szerint jelent, amelyikben a szóban forgó vagyon fekszik. Ez a kifejezés minden esetben magában foglalja az ingatlan vagyon tartozékának minősülő vagyont, az állatállományt és a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban használatos berendezéseket, azokat a jogokat, amelyekre a földtulajdonra vonatkozó magánjogi rendelkezések nyernek alkalmazást, az ingatlan vagyon haszonélvezeti jogát, valamint az ásványlelőhelyek, források és más természeti erőforrások kitermelésének vagy kitermelési jogának ellenértékeként járó változó vagy állandó kifizetésekhez való jogot; hajók, légi-, közúti és vasúti járművek nem tekintendők ingatlan vagyonnak.

3. Az 1. bekezdés rendelkezései ingatlan vagyon közvetlen használatából, bérbeadásából, vagy hasznosításának bármely más formájából származó jövedelemre is alkalmazandók.

4. Az 1. és 3. bekezdés rendelkezései a vállalkozás ingatlan vagyonából származó jövedelemre is alkalmazandók.

7. Cikk

VÁLLALKOZÁSI NYERESÉG

1. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának nyeresége csak ebben az államban adóztatható, kivéve, ha a vállalkozás a másik Szerződő Államban egy ott lévő telephely útján üzleti tevékenységet fejt ki. Amennyiben a vállalkozás ily módon fejt ki üzleti tevékenységet, a vállalkozás nyeresége megadóztatható a másik államban, de csak olyan mértékben, amilyen mértékben az ennek a telephelynek tudható be.

2. A 3. bekezdés rendelkezéseinek fenntartásával, ha az egyik Szerződő Állam vállalkozása a másik Szerződő Államban egy ott lévő telephelye útján üzleti tevékenységet fejt ki, akkor mindkét Szerződő Államban azt a nyereséget kell ennek a telephelynek betudni, amelyet akkor érhetne el, ha önálló és elkülönült vállalkozásként azonos vagy

(15)

felmerült üzletvezetési és általános ügyviteli költségeket, függetlenül attól, hogy abban az államban merültek-e fel, ahol a telephely található, vagy máshol.

4. Amennyiben az egyik Szerződő Államban a telephelynek betudható nyereséget a vállalkozás teljes nyereségének a különböző részegységek közötti arányos megosztása alapján szokták megállapítani, úgy a 2. bekezdés nem zárja ki, hogy ez a Szerződő Állam a megadóztatandó nyereséget a szokásos arányos megosztás alapján állapítsa meg;

az alkalmazott arányos megosztási módszernek azonban olyannak kell lennie, hogy az eredmény összhangban legyen az e cikkben foglalt elvekkel.

5. Nem tudható be nyereség a telephelynek csupán azért, mert a telephely javakat vagy árukat vásárol a vállalkozásnak.

6. Az előző bekezdések alkalmazásában a telephelynek betudható nyereséget évről évre azonos módon kell megállapítani, hacsak elégséges és alapos ok nincs az ellenkezőjére.

7. Amennyiben a nyereség olyan jövedelemtételeket tartalmaz, amelyekkel a jelen Megállapodás más cikkei külön foglalkoznak, úgy azoknak a cikkeknek a rendelkezéseit e cikk rendelkezései nem érintik.

8. Cikk

NEMZETKÖZI KÖZLEKEDÉS

1. Az a nyereség, amelyet az egyik Szerződő Állam vállalkozása hajók, légi-, közúti vagy vasúti járművek nemzetközi forgalomban történő üzemeltetéséből szerez, csak ebben a Szerződő Államban adóztatható.

2. Az 1. bekezdés rendelkezései alkalmazandók azokra a nyereségekre is, amelyek valamely poolban, közös üzemeltetésben vagy nemzetközi üzemeltetésű szervezetben való részvételből származnak.

9. Cikk

KAPCSOLT VÁLLALKOZÁSOK 1. Amennyiben

a) az egyik Szerződő Állam vállalkozása közvetlenül vagy közvetve a másik Szerződő Állam vállalkozásának vezetésében, ellenőrzésében vagy tőkéjében részesedik, vagy

b) ugyanazok a személyek közvetlenül vagy közvetve az egyik Szerződő Állam vállalkozásának és a másik Szerződő Állam vállalkozásának vezetésében, ellenőrzésében vagy tőkéjében részesednek,

és bármelyik esetben a két vállalkozás egymás közötti kereskedelmi vagy pénzügyi kapcsolataiban olyan feltételekben állapodik meg vagy olyan feltételeket szab, amelyek eltérnek azoktól, amelyekben független vállalkozások egymással megállapodnának, úgy az a nyereség, amelyet a vállalkozások egyike e feltételek nélkül elért volna, de e feltételek miatt nem ért el, beszámítható ennek a vállalkozásnak a nyereségébe, és megfelelően megadóztatható.

2. Ha az egyik Szerződő Állam ezen állam valamely vállalkozásának a nyereségéhez olyan nyereséget számít hozzá – és adóztat meg ennek megfelelően –, amelyet a másik Szerződő Állam vállalkozásánál megadóztattak ebben a másik államban, és az így hozzászámított nyereség olyan nyereség, amelyet az elsőként említett állam vállalkozása ért volna el, ha a két vállalkozás olyan feltételekben állapodott volna meg, mint amelyekben független vállalkozások egymással megállapodnának, úgy ez a másik állam megfelelően kiigazítja az ilyen nyereségre ott kivetett adó összegét. Az ilyen kiigazítás megállapításánál kellően figyelembe kell venni jelen Megállapodás egyéb rendelkezéseit, és a Szerződő Államok illetékes hatóságai szükség esetén egyeztetnek egymással.

10. Cikk OSZTALÉK

1. Az osztalék, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizet, megadóztatható ebben a másik államban.

2. Mindazonáltal ez az osztalék abban a Szerződő Államban is megadóztatható, és annak az államnak a jogszabályai szerint, amelyben az osztalékot fizető társaság belföldi illetőségű, ha azonban az osztalék haszonhúzója a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy, az így megállapított adó nem haladhatja meg:

a) az osztalék bruttó összegének 5 százalékát, ha a haszonhúzó egy olyan társaság, amely az osztalékot fizető társaság tőkéjében legalább 15 százalékos közvetlen részesedéssel bír;

b) az osztalék bruttó összegének 10 százalékát minden más esetben.

(16)

a hitelköveteléseket – származó jövedelmet, valamint olyan egyéb társasági jogokból származó vagy egyéb jövedelmet jelent, amelyet annak az államnak az adózási jogszabályai, amelyben a nyereséget felosztó társaság belföldi illetőségű, a részvényekből származó jövedelemmel azonos adóztatási elbánás alá vetnek.

4. Az 1. és 2. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha az osztaléknak egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű haszonhúzója a másik Szerződő Államban, amelyben az osztalékot fizető társaság belföldi illetőségű, egy ott lévő telephely útján üzleti tevékenységet fejt ki, és az érdekeltség, amelyre tekintettel az osztalékot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez kapcsolódik. Ebben az esetben a 7. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.

5. Ha az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság nyereséget vagy jövedelmet élvez a másik Szerződő Államból, úgy ez a másik állam nem adóztathatja meg a társaság által kifizetett osztalékot, kivéve, ha az osztalékot ebben a másik államban belföldi illetőségű személynek fizetik, vagy ha az érdekeltség, amelyre tekintettel az osztalékot fizetik, ténylegesen a másik államban lévő telephelyhez kapcsolódik, sem pedig a társaság fel nem osztott nyereségét nem terhelheti a társaság fel nem osztott nyeresége után kivetett adóval, még akkor sem, ha a kifizetett osztalék vagy a fel nem osztott nyereség egészben vagy részben ebben a másik államban keletkező nyereségből vagy jövedelemből áll.

11. Cikk KAMAT

1. A kamat, amely az egyik Szerződő Államban keletkezik, és amelyet a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizetnek, megadóztatható ebben a másik államban.

2. Ez a kamat azonban abban a Szerződő Államban is adóztatható – az adott állam jogszabályai szerint –, amelyben keletkezett, de ha annak haszonhúzója a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű, az így felszámított adó mértéke nem haladhatja meg a kamat bruttó összegének 5 százalékát.

3. Tekintet nélkül a 2. bekezdés rendelkezéseire, a kamat, amely az egyik Szerződő Államban keletkezik, és amelynek haszonhúzója a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy, csak ebben a másik államban adóztatható, ha ezt a kamatot:

a) bármilyen áru vagy berendezés hitelre történő eladásával kapcsolatban felmerülő tartozás következményeként fizetik;

b) a másik Szerződő Állam Kormányának, beleértve annak bármely területi-közigazgatási alegységét vagy helyi hatóságát, Központi Bankjának fizetik vagy bármely, ezen Kormány által tulajdonolt vagy ellenőrzött intézménynek, feltéve, hogy az ilyen intézmény létének célja az export vagy befektetés ösztönzése;

c) a másik Szerződő Állam Kormánya, beleértve annak bármely területi-közigazgatási alegységét vagy helyi hatóságát, Központi Bankja által biztosított kölcsönnel vagy hitellel kapcsolatban fizetik vagy bármely, ezen Kormány által tulajdonolt vagy ellenőrzött intézmény által biztosított kölcsönnel vagy hitellel kapcsolatban fizetik, feltéve, hogy az ilyen intézmény létének célja az export vagy befektetés ösztönzése.

4. E cikk alkalmazásában a „kamat” kifejezés mindenfajta követelésből származó jövedelmet jelent, akár van jelzáloggal biztosítva, akár nincs, és akár ad jogot az adós nyereségéből való részesedésre, akár nem, és magában foglalja különösen az állami értékpapírokból származó jövedelmet, a kötvényekből és az adósságlevelekből származó jövedelmet, beleértve az ilyen értékpapírokhoz, kötvényekhez vagy adósságlevelekhez kapcsolódó prémiumokat és díjakat, de nem foglalja magában a 10. cikk szerinti jövedelmet. E cikk alkalmazásában a késedelmes fizetés utáni büntető terhek nem tekintendők kamatnak.

5. Az 1., 2. és 3. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha a kamat egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű haszonhúzója a másik Szerződő Államban, amelyben a kamat keletkezik, egy ott lévő telephely útján üzleti tevékenységet folytat, és a követelés, amely után a kamatot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez kapcsolódik.

Ebben az esetben a 7. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.

6. A kamatot az egyik Szerződő Államból származónak kell tekinteni, ha annak fizetője az adott államban belföldi illetőségű. Ha azonban az adósság, amelyre a kamatot fizetik, a kamatot fizető személynek – tekintet nélkül arra, hogy belföldi illetőségű-e a Szerződő Államban vagy sem – egy, a Szerződő Államban lévő telephelyével kapcsolatban merül fel, és a kamatot az adott telephely viseli, úgy kell tekinteni, hogy a kamat abban a Szerződő Államban keletkezik, ahol a telephely található.

7. Ha a kamatot fizető személy és a haszonhúzó közötti, vagy kettejük és egy harmadik személy közötti különleges kapcsolat miatt a kamat összege ahhoz a követeléshez viszonyítva, amely után fizetik, meghaladja azt az összeget,

(17)

figyelembevételével.

12. Cikk JOGDÍJ

1. A jogdíj, amely az egyik Szerződő Államban keletkezik, és amelyet a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizetnek, megadóztatható ebben a másik államban.

2. Ez a jogdíj azonban abban a Szerződő Államban is adóztatható – az adott állam jogszabályai szerint –, amelyben keletkezett, de ha annak haszonhúzója a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű, az így felszámított adó mértéke nem haladhatja meg a jogdíj bruttó összegének 5 százalékát.

3. E cikk alkalmazásában a „jogdíj” kifejezés bármely olyan jellegű kifizetést jelent, amelyet irodalmi, művészeti vagy tudományos művek, ideértve a szoftvert, filmalkotást, szerzői jogának, bármilyen szabadalomnak, védjegynek, formatervezési vagy más mintának, tervnek, titkos formulának vagy eljárásnak hasznosításáért vagy hasznosítási jogáért, valamint ipari, kereskedelmi vagy tudományos tapasztalatokra vonatkozó információért ellenértékként kapnak.

4. Az 1. és 2. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha a jogdíj egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű haszonhúzója a másik Szerződő Államban, amelyben a jogdíj keletkezik, egy ott lévő telephely útján üzleti tevékenységet folytat, és a jog vagy vagyoni érték, amely után a jogdíjat fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez kapcsolódik. Ebben az esetben a 7. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.

5. A jogdíjat az egyik Szerződő Államból származónak kell tekinteni, ha annak fizetője az adott államban belföldi illetőségű. Ha azonban a fizetési kötelezettség, amelyre a jogdíjat fizetik, a jogdíjat fizető személynek – tekintet nélkül arra, hogy belföldi illetőségű-e a Szerződő Államban vagy sem – egy, a Szerződő Államban lévő telephelyével kapcsolatban merül fel, és a jogdíjat az adott telephely viseli, úgy kell tekinteni, hogy a jogdíj abban a Szerződő Államban keletkezik, ahol a telephely található.

6. Ha a jogdíjat fizető személy és a haszonhúzó, vagy kettejük és egy harmadik személy közötti különleges kapcsolat miatt a jogdíj összege azon hasznosításhoz, joghoz vagy információhoz mérten, amiért fizetik, meghaladja azt az összeget, amelyben a jogdíjat fizető személy és a haszonhúzó ilyen kapcsolat hiányában megállapodott volna, úgy e cikk rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az esetben a kifizetett többletösszeg mindkét Szerződő Állam jogszabályai szerint megadóztatható marad, a Megállapodás egyéb rendelkezéseinek kellő figyelembevételével.

13. Cikk

ELIDEGENÍTÉSBŐL SZÁRMAZÓ NYERESÉG

1. Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek a 6. cikkben meghatározott és a másik Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyona elidegenítéséből származó nyeresége megadóztatható ebben a másik államban.

2. Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek olyan részvények vagy hasonló érdekeltségek, mint például érdekeltség egy személyegyesítő társaságban, elidegenítéséből származó nyeresége, amelyek értékének több mint 50 százaléka közvetlenül vagy közvetve a másik Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyonból származik, megadóztatható ebben a másik államban.

3. Az e cikk 2. bekezdésében nem említett egyéb nyereség, amely olyan ingó vagyon elidegenítéséből származik, amely az egyik Szerződő Állam vállalkozása másik Szerződő Államban lévő telephelye üzleti vagyonának része, beleértve az ilyen telephelynek (önmagában vagy az egész vállalkozással együtt történő) elidegenítéséből elért nyereséget, megadóztatható ebben a másik államban.

4. A nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajók vagy légi járművek elidegenítéséből, vagy az ilyen hajók vagy légi járművek üzemeltetését szolgáló ingó vagyon elidegenítéséből származó nyereség csak abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben a vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye található.

5. Az 1., 2., 3. és 4. bekezdésekben nem említett bármely vagyon elidegenítéséből származó nyereség csak abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben az elidegenítő belföldi illetőségű.