Keleti Károly

(1)

BENE LÁSZLÓ—LÁNG IMRE

KELETI KÁROLY

A Statisztikai Szemle hasábjain a magyar statisztikai irodalom több kiváló alakjának méltatása látott már napvilágot. A magyar statisztika törté- netében jelentős helyet foglal el Keleti Károly tevékenysége, akinek nevéhez fűződik a magyar hivatalos statisztika megszervezése, aki munkás—

ságával nagy mértékben járult hozzá a magyar statisztika fejlesztéséhez.

E tanulmánynak az a célja, hogy ismertesse Keleti munkásságának főbb vonásait és rámutasson arra a szerepre, amelyet Keleti a magyar statisztika

fejleszt—ésében betöltött.

**

A modern statisztika a kapitalizmus kibontakozásával egyidejűleg fejlő—

dött. A kapitalista állam, az erősödő burzsoázia igényei akkor már túlnőttek a korábbi feudális viszonyoknak megfelelő kezdetleges nyilvántartási mód—

szereken, melyek az állam, az egyház és a földesurak vagyonának egyszerű számbavételét és a népesség kezdetleges megszámlálását jelentették. Szüksé- gessé vált a népességi viszonyok, az ország gazdasági életének az eddiginél sok—kal behatóbb és mélyrehatóbb Vizsgálata, ami nemcsak országos össze—

írásokat .s ezek lebonyolításához szükséges statisztikai apparátus létrehozását, hanem elemző munkát, a társadalmi és gazdasági jelenségek összefüggéseinek

vizsgálatát is igényelte.

A szabad versenyen alapuló kapitalizmus idején nem egy polgári statisz—

tikus mutatott rá ——-— osztályhelyzete által megszabott korlátok között ——

a tőkés társadalom számos hibájára is. Ezek tevékenységét Sztálin meg- állapítása szerint a ,,szakmai becsületesség bizonyos minimuma" jellemezte, amely arra késztette őket, hogy észleléseiket ferdítés nélkül közöljék. Keleti is azok közé tartozott, akikben elevenen élt a statisztikus feladatának ilyen értelmezése. Szakmai becsületességének és tudományos alaposságának köszön— , hetjük, hogy a kiegyezés utáni Magyarországról megbízható adatokkal ren—

delkezünk.

I.

Keleti Károly 1833 július 18-án született Pozsonyban. Apja, Karl Klette ' drezdai származású festőművész, a napoleoni háborúk után Szászországból Magyarországra került és József nádor udvarában helyezkedett el, mint festő és rajztanár. Pozsonyban megnősült, felesége németajkú magyar lány volt.

Rövidesen Budára költözött a Klette-csal-ád.

gát

(2)

776 BENE LAszLo—LANG nme '*

Az ifjú Keleti Károly otthona olyan volt, mint a kor hasonló társadalmi helyzetűl'családjaié. A társalgási nyelv német volt, de a kor levegője magyarrá változtatta a második generációt. A fiatal Keleti a budai piarista gimnázium-

ban tanult, amely abban az időben erős nemzeti szellem—et nevelt a fiatal diákokba. A reformkor hazafias lelkesedése hatalmába ejtette a fogékony fiút.

aki diáktársaival együtt szemtanúja volt a március 15-i eseményeknek.

Rajongó fellobbanással honvédtüzérnek állt, majd a világosi fegyverletétel után József nádor örököseinek alcsuti uradalmában gazdasági gyakornokként helyezkedett el. Az ötvenes években pénzügyi tisztviselőség—et vállalt Budán, majd Szolnokon. Néhány év után megvált hivatalától és ismét Pestre került.

Eleinte újságírással foglalkozott, majd a Magyar Földhitelintézetnél dolgozott.

Rövidesen jó nevet szerzett magának közgazdasági írói és publicisztikai mun—

kásságával. Főként Eötvös József rövidéletű Politikai Hetilap-jába és Kemény Zsigmond Pesti Napló—jába írt. Cikke-i már megmutatták erős érdeklődését a nemzetgazdaság aktuális problémái és a gyakorlati gazdasági kérdések iránt.

(Pl. ,,A magyar kereskedelem és Fiume", ,,Az angol ban ", ,,Különvélemény az alföldi nyomor enyhítésére nézve", ,,Iparszabadság és védvám" stb.)

Pesten kapcsolatba került Eötvös Józseffel, a 48-as első felelős magyar kormány volt vallás- és közoktatási miniszterével. Keleti öccse révén, ki Eötvös fiának nevelője volt, gyakori látogatója lett az Eötvös—háznak, ahol Kemény Zsigmond, Trefort Ágoston, Gyulai Pál és mások is megfordultak. Az Eötvös- ház vendégeivel való kapcsolat erős hatással volt Keleti kialakuló nézeteire.

Eötvös, Kemény, Gyulai Pál ——- a reformkor, majd a szabadságharc bukását követő idők irodalmi és közéletének fontos személyiségei —— már a sza—

badságharc idején jelentős szerepet játszottak, azonban olyan mértékben, ahogy a polgári forradalom és szabadságharc balra tolódott, úgy távolodtak el annak ügyétől. Félreálltak az események útjából, mint a forradalom ,,radikalizálódása" elől Bajorországbia emigrált Eötvös, vagy a kossuthi füg- getlenségi politikával nyiltan szembehelyezkedő 49—es ,,békefpárt" híveivé lettek, mint az egyre reakciósabb nézeteket valló Kemény. Politikai célkitű- zésük az 50-es évek folyamán az Ausztriával való kiegyezés sürgetésévé kris—

tályosodott és az 1867-es kiegyezést a ,,jogfolytonosság helyreállításának"

tekintették, holott az voltaképpen az 1848—49-es polgári forradalom és nemzeti szabadságharc reakciós módon való lezárását jelentette.

.*

Az első felelős magyar minisztérium 1848-ban a belügyminisztériuni keretében statisztikai hivatalt szervezett. Ez, mint ismeretes, alig két hónapos tevékenység után megszűnt. A szabadságharc bukását követő abszolutizmus .a polgári forradalom nyomán meggyorsult kapitalista fejlődésnek a gyarmati elnyomás és kizsákmányolás útján való hátráltatásával jelentett egyet. Az összmonarchia megszilárdítására törekvő bécsi kormány a magyarországi statisztikai adatgyűjtést az osztrák hivatalokra bízta?) A bécsi statisztikai hivatal azonban nem tudott megbirkózni feladatával. Egyre inkább érezhe—

tővé vált a magyar statisztika hiánya, amit a Magyar Tudományos Akadémia igyekezett pótolni. Az Akadémia kebelében 1860—ban statisztikai bizottság alakult, amely a statisztikai tudományos munka mellett gyakorlati és hiva—

xtali jellegű munkát is igyekezett folytatni. Megkísérelte feldolgozni a hely—

tartótanácshoz beküldött adatokat, saját hatáskörében adatgyűjtéseket is

(3)

KELETI KÁROLY M 777

végzett. A statisztikai adatgyűjtések lebonyolítása azonban statisztikai appa—

rátus hiányában nem járt sikerrel. A statisztikai bizottság ,,Értekezések a tár- sadalomtudományok köréből" címen kiadványsorozatot bocsátott közre, mely elsőízben nyujtott módot arra, hogy a fejlődő magyar közgazdaságtudomány és a vele rokon tudományok művelői tanulmányaikat folyamatosan publikál-

hassák. —

A Tudományos Akadémia statisztikai bizottsága állandóan napirenden tartotta a hivatalos magyar statisztika megteremtésének ügyét. Nemzeti érdek volt az ország közállapotainak alapos feltárása, hogy ezáltal lehetőség nyíljon olyan intézkedésekre, amelyek a kapitalista fejlődést meggyorsítják. Az abszo—

lutizmus alatt azonban a magyar statisztikai hivatal szervezésére nem kerül- hetett sor; erre a lehetőséget csak az 1867-es kiegyezés adta meg.

Az 1867—es kiegyezés után Gorove István földművelés—, ipar- és keres—

kedelemügyi miniszter meghívta Keleti Károlyt a minisztérium statisztikai osztályának élére. A statisztikai osztályt Keleti 1867-ben készített emlékirata alapján szervezték meg, amelyet ugyancsak Gorove felszólítására terjesz- tett be.

Keleti emlékirata a hivatalos statisztikai szervezet felállítását szorosan hozzákapcsolta az aktuális állami feladatokhoz. Azt javasolta, hogy a statisztikai adatok gyűjtése, illetve feldolgozása a közigazgatási szervezethez igazod—

jék és községek szerinti részletezésben történjék. Ragaszkodott a statisztikai feldolgozás központosításához. A centralizáció mellett leghatásosabb érvként az egyöntetüség, a színvonalas feldolgozás és tanulmányozás, valamint a szélesebbkörű —— főként országhatáron túli —— nyilvánosságrahozatal előnyeit hozta fel. Javasolta a népmozgalmi adatok nyilvántartásának az egyházaktól, illetve plébániáktól a községi közigazgatásra való átruházását. A hivatal műkö- dési elveinek felvázolása során már hangsúlyozta a statisztika Olyan fontos követelményét, mint az összehasonlithatóság —— úgy időrendi, mint az egyes országok közti értelemben. Lelkes híve volt az 1869. évi hágai statisztikai kon—

gresszúson felvetett nemzetközi statisztikai együttműködés gondolatának.

**

A statisztikai osztály meglehetősen szerény anyagi keretek közt indult. Az osztály mellé a különböző hatóságok és minisztériumok statisztikai tevékeny- ségének koordinációja és elvi irányítása érdekében a szakminisztériumok küldötteiből és szakembereiből statisztikai tanácsot szerveztek.

Keleti szorgalmazására két statisztikai tanfolyamot indított a minisz—

térium. A tanfolyamok célja statisztikusok képzésén kívül az volt, hogy köze—

lebb hozzák a statisztikai tevékenységet az ország lakosságához, mely a hivatal ténykedéseiben még mindig az önkényuralom lélektelen adatgyüjtéseit és számhalmazait vélte viszontlátni. Az előadásokat a pesti tudományegyetemen tartották; a kor legjobb szakemberei adtak elő: Beöthy Leó, Hunfalvy János,

Matlekovits Sándor és mások. Ugyanitt adott elő Keleti is; főként demo- — gráfiával —-— ezen belül a népszámlálás kérdésével —— és mezőgazdasági sta-

tisztikával foglalkozott. '

1) Ezt a munkát először a Direction der Administrativen Statistik, majd 186346! a Statistische Zentralkomission végezte.

(4)

778 BENE LASZLO—LANG maa ;

A statisztikai osztály elSő komoly feladata az 1869. évi III. tc. által elren-

delt népszámlálás végrehajtása és feldolgozása volt. A népszámlálás volt hivatva pótolni az önkényuralom magyarellenes politikájának jegyében végre- hajtott 1850——51—es és 1857—es "népszámlálás" hiányait és kiküszöbölni a Bécs által diktált ferdítéseket. (Az 1850—51-es népszámlálásról hivatalosan meg-

állapították, hogy ,,... részint a számlálás hosszú tartama, részint a forra- dalmi évek utóhatása következtében" nem hozta meg a kívánt eredményt, sőt ugyancsak a hivatalos megállapítás szerint 5—6 százalékos hibával végződött.

Az 1857-es népszámlálás komoly hiányossága pedig abban állt, hogy nem a tényleges népességét, hanem az ,,illetékes" népességet számlálta meg?) _

Az 1869-es népszámlálás végrehajtása az új hivatal erőpróbáját jelentette:

az adatgyűjtést hiányos és kislétszámú személyzettel kellett lebonyolítani; le kellett küzdeni az adatszolgáltatással szemben főleg a megyék részéről sok- helyütt megnyilvánuló ellenállást; végül biztosítani kellett a korszerű feldol- gozást. A Keleti vezetése alatt álló hivatal sikeresen oldotta meg ezeket a fel-

adatokat. .

Az 1869. évi népszámlálás célja az volt, hogy a bécsi kormány által meg—

előzően végrehajtott összeírások meg nem felelő adatai-val szemben a tényleges helyzetet tárja fel. A népszámlálás azonban nem tért ki a nemzetiségi hova- tartozás, az anyanyelv tudakolására. Ezért Keleti a nemzetiségek arányát az 1870. évi népiskolai felvétel nemzetiségek szerint *is részletezett adataiból.

kiindulva, becsléssel állapította meg. -

Magyarország nemzetiségi megoszlása3)

Magyar Német. Román Szlovák Szerb Horvát ! Ruszin Egyéb

' )

Az. 1 85 l -i népszámlálás ;

szerint ... 443 12A 12,0 IBA 5,4 O,5 4,8 4,98

Fényes szerint (1867) . . . 54,8() 10920 1053 15,O4 3,12 l,23 3,92 1,16 . A'népiskolai felvétel

szerint (1870) ... 4934:t 14,32 10,92 16,42 2,58 1,87 4,03 x (),02

Keleti becslésének helyességét igazolta az (1880-as év tényleges számba—

vételének eredménye: ,

Az 18704 Az 1880-i A magyar anyaországban volt/t) összel rás sze rint: népszámlálás

* !(Keletí becslése) szerint

Magyar ... 49,84 49.88

Német ... 14,32 l4,29

Szlovák ... 16,42 16,05 Román ... 10,92 10,51 Horvát-szerb ... - 4,45 5,43 Ruszin ... A 4,03 3,04

Egyéb ... 0,02 0,80

Összesen 100,00 100,00

!) Bokor Gusztáv: ,,A magyar hivatalos statisztika fejlődése és szervezetek. Budapest, 1896. 183. és 137. old. — ,,llletókes népesség" fogalma megfelel a jogi népesség fogalmának. '

3) Lásd: Kelcli Károly: .,Hazáuk és népe" Budapest, 1873. 77. alá.

') Lásd: Keleti Károly: ,,A nemzetiségi viszonyok Magyarországban az 1880. évi népszámlálás alap-

ján", Budapest, 1881. 13. old. ll

(5)

KELETI KAROLY 779

A népszámlálás tapasztalatai világosan mutatták, hogy az adatszolgáltatás törvény-előírta kötelezettsége nélkül lehetetlen pontos és megbízható statisz—

tikai tevékenységet kifejteni. Keleti újabb emlékiratot dolgozott ki ("Magyar- ország hivatalos statisztikája és továbbfejlesztésének szüksége". Budapest, 1873), melyben —-—— leszűrve a magyar hivatalos statisztikai szervezet ötéves munkájának tapasztalatait és nehézségeit ——- javasolta az adatszolgáltatás kötelezettségének törvénybeiktatását és az adatoknak a törvényhatóságo-knál létesítendő ,,állandó statisztikai bizottságok" útján való gyűjtését. Az emlék- irat az 1869—es népszámlálás konkrét tapasztalataira támaszkodott. Keleti be- bizonyította, hogy a főnehézség az anyag beszerzése, mert annak szolgáltatá- sára senki sincs törvény által kötelezve; rámutatott, hogy nem egyszer pár- huzamos adatgyüjtés és feldolgozás folyik az egyes minisztériumok és ható- ságok részéről, melyek természetéről senki nincs tájékoztatva; ez utóbbi tevé—

kenység eredménye az egymásnak ellentmondó, sokezer kettős közlés volt.

Kimutatta, hogy az effajta anyag csak pontatlanságot és zavart eredményez—

het, az adatszolgáltatási kötelezettség hiánya pedig odavezetett, hogy az 1870—es adatok még az emlékirat készítése idején sem voltak sok esetben közzétehetők, mert az egyes hatóságok vagy szervek többszöri felszólítás ellenére sem telje—

sítették az adatszolgáltatást. Keleti második emlékirata ismételten hangsúlyozta az egyöntetűség szükségességét, az egymást keresztező és felesleges statisztikai tevékenység káros voltát. E megállapításával újból tanuságot tett arról, hogy tisztán látta: a kérdés rendezése a statisztikai szolgálat egyik döntő problémája.

Keleti rámutatott arra is, hogy a magyar statisztikai szervezetnek 151 tör- vényhatóság nyers és feldolgozatlan anyagát kell rendszerezni és feldolgozni, szemben a nyugati, fejlettebb statisztikai hivatalokkal, mely-ek néhol —— pl.

Németországban —— már összesített adatokat tartalmazó anyagot kaptak kéz—

hez az alsóbbfokú hivataloktól. Az emlékirat a magyar statisztikai appará- tusnak az osztrák statisztikai hivatalhoz való viszonyára is kiterjedt és meg- állapította, hogy megszűnt a statisztikai anyag közös kezelésén-ek szükséges- sége. amit az 1867. évi XVI. tc. írt elő. Keleti azzal érvelt, hogy az önálló magyar statisztikai apparátus már olyan kiadványokkal rendelkezik, melyek hő és megbízható adatokat tartalmaznak, tehát mindössze az Ausztria és Magyarország közötti kereskedelemnek, valamint a monarchia külkereskedel- mének anyaga volna közösen kezelendő. A magyar statisztikai szervezet önállóságának kérdésében élesen szembenállt az osztrák statisztikai hivatal 't'illásfoglalásával, amely a népességi statisztikát kivéve, valamennyi fontosabb

ágazatot közösnek nyilvánított.

Az emlékirat eredményeként létrejött az első magyar statisztikai törvény (1874. évi XXV. évi tc.), mely Keleti javaslata alapján szabályozta a magyar statisztikai apparátus tevékenységét és kimondta a kötelező adatszolgáltatást.

Az elengedhetetlen feltételek törvénybeiktatásával létrejött a jogalaparra, hogy a hivatalos magyar statisztika megfelelhessen feladatának.

a:

A Keleti vezette statisztikai hivatal munkája erős lendületet vett a 70—80-as években. Ki kell emelni két nagyszabású munkálatot, melyek sike- res végrehajtása azt bizonyította, hogy a hivatal munkája lépést tudott tartani a fejlődés körülményeivel. Az egyik a különálló magyar külkereskedelmi Sta—

tisztika megteremtésének előkészítése, a másik az egyéni számlálólap-rendszer alapján végrehajtott 1880. évi népszámlálás volt.

(6)

780 ; — BENE mszm—LANG ma'

Keleti következetesen hangsúlyozta a különálló magyar külkereskedelmi statisztika szükségességét. A feladat megoldása nehézségekbe ütközött, mert az Ausztriával való vámszövets—ég, illetve az ezzel kapcsolatos adminisztrációt csaknem lehetetlenné tette a magyar áruforgalom kimutatását. Keleti arra

törekedett, hogy a vámhivatalok kimutatásából, illetve a közlekedési vállala—

tok adataiból megtelelő anyagot gyűjtsön, azonban az 1868-tól 1876-ig tartó- adatgyüjtés pontatlan eredményekre vezetett, a munka egy időre abbamaradt és csak az 1881. évi XIII. tc. alapján indult meg újból. !

Keleti aktív résztvevője volt a nemzetközi statisztikai kongre-sszusoknak;

1869-ben Hágában, majd 1872—ben Hunfalvy Jánossal együtt Szent-Pétervárott képviselte Magyarországot. 1876—ban Budapesten tartották meg a kongresz- szust, amely egyben az utolsó volt. A kongresszusok között működő úgy—

nevezett állandó bizottság szabályzata ugyanis kötelezővé kívánta tenni, hogy' a bizottság folyóirata és a nemzetközi statisztikai Évkönyv részére, valamint a tagok kívánságának megfelelően a résztvevő országok adatokat szolgáltas- sanak. A Bismarck-irányította német kormány azonban ehhez nem járult hozzá; nem tartotta előnyösnek, hogy egy nemzetközi intézmény —— amelyben a gazdaságilag gyorsan terjeszkedő Németország ellenfelei is résztvettek ___

befolyásolja a német birodalmi statisztikát. Ennek következtében a nemzet—

közi együttműködésnek ez a formája, amit az állandó bizottság és a kongreisz—

szusok jelentettek, lezárt. Ezzel szétfoszlott az az ábránd, amelyet Keleti és

külföldi statisztikus társai a kapitalista körülmények között a nemzetek feletti statisztikának az általános haladást és a nemzetek közti együttműködést elő—

segítő volta iránt tápláltak.

Keletit eleven kapcsolatok fűzték a korabeli neves európai statisztikusok—

hoz. Különösen a belga Guetelet-hez, akit igen nagyra becsült. Keleti azonban nem foglalkozott tudományos elmélyültséggel Ouetelet tanításainak bírálatá—

val, az ebben a kérdésben folyó vitában sem vett részt. Keletinek a kérdéssel kapcsolatos véleménye az volt, hogy a statisztikában talált törvényeknek nincs közvetlen hatásuk az egyénekre, de vallotta, hogy a sok egyes eset statisztikai átlaga jellemzően megmutatja azokat a társadalmi viszonyokat és állapotokat, amelyekben a sok egyes személy él. Óva intett a Ouetelet nyomában kelet- kezett irodalom hatásától: ,,. . .ez új tan hazánkban is kezdi felütni fejét.

támogatva kevésbbé talentum, mint hangzatos nagy szavak által, melyektől isten óvjon, hogy hatásuk legyen. Mert ha ... még a tudományból is fegyvert kovácsolni az akarat nélküli tétlenség, vagy a sorsszabta bűntények igazolá—

sára, akkor tegyünk le államiságunkról . . ."5) Az idézetből is megállapítható, hogy Keleti nem bírálta Ouetelet-t tudományos alapossággal, hanem a tőle távol álló fatalista elméletet érzelmi alapra helyezkedő látszat—bírálattal utasította el.

II.

Keleti legjelentősebb gazda'ságstatisztikai munkája a ,,Hazánk és népe a közgazdaság és társadalmi statisztika szempontjából" (Budapest, 1871.) A mű az 1869—es népszámlálás adataira támaszkodva alapos és részletes rajzát—

adja a kiegyezés utáni Magyarország gazdasági, kulturális és társadalmi viszonyainak.

A ,,Hazánk és népe" a legtisztában mutatja be Keleti nemzetgazdasági nézeteit —— a versenyképes iparral és fejlett mezőgazdasággal rendelkező

') Keleti Károly ,,Ouetelet emlékezete". Akadémiai emlékbeszéd. 1874. 19. old.

(7)

KELETI KAROLY ' 781

agrár—ipari ország követelését. A mű jóval felülmúlta az elődök, sőt a kortár- sak országismertetéseit és ,,statisztikáit". A ,,Hazánk és népe" egyben pro—

gramm is volt, mely a fennálló viszonyok ismertetésén és bírálatán túlmenően az ország gazdasági megerősödésének módját tárgyalta.

A következőkben művének főbb pontjait ismertetjük, illetve kitérünk Keleti egyéb munkáira is, melyek a ,,Hazánk és népe" c. művében tárgyalt

kérdésekkel foglalkoznak. '

Mezőgazdaság. —— A kép, amelyet Keleti az ország kiegyezéskori mező—

gazdaságáról festett, nem volt leverőbb, mint maga a valóság. Keleti tudatá—

ban volt annak, hogy leírása ,,sötét színezetű", de a tények előtt nem tudott szemet húnyní. Az ,,őstermeléssel" foglalkozó fejezetben plasztikus rajzát adta a magyar középbirtok elhanyagoltságának: ,, . . . ha kimegyünk a tanyák közé s látjuk a düledező juhakolt, a boglyas kazalt, a csenevész gulyát, a trágyát—

lan földet. a szerb tövis borította legelőt. .. ha a telekkönyvbe pillantunk s látjuk a sok betáblázást... az ügyvéd irodájában a sok beperlést. .. akkor szomorúan hajtjuk le fejünket s arról győződünk meg, hogy . . . egészségtelen társadalmi viszonyok között élünk, melyek mielőbbi jobbra fordulását...

minden jó hazafinak nem ismét csak külfényes dictiókban kell hangoztatni, hanem változtatásukhoz saját jó példájával, saját munkásságával járulnia is . . .6)

A mezőgazdasági termelés két jellegzetes vonására világított rá Keleti:

a külterjes gazdálkodásra és a gabonatermelés egyoldalú voltára. Az extenzív termelés főoltát főleg a tőkehiányban látta.'Kemény szavakkal jellemezte a szaktudás hiányát, kifogásolta a kisparaszti birtokokon'alkalmazott idejét- múlta ,,hármas vetésforgót" és a középbirtokosok elhanyagolt gazdaságait.

liiányolta a korszerűen vezetett ,,középgazdaságokat" és elismerően írt ,,a tőkegazdagabb nagyúri birtokok" gazdálkodásáról.

A magyar mezőgazdaságot jellemző másik tünet a gabonatermelés egész—

ségtelen túlsúlya volt, amit Keleti szüntelenül kifogásolt. A szántóföld vetési arányáról a következő táblát közölte:

Magyarország Erdély sgiÉxÉÉ'míÉg A 5336? , Átlag?) Búzával és kétszeressel 18,26% 16,75% ( 12,46% l7,50% 17,77%

Rozzaal ... 15,18 ,, 10,32 ,, 15,28 ,, ll,20 ,, 14,0 ,,

Árpával ... 8,19 ,, 1,82 ,, ase ,, ao ,, 7,09 ,,

Zabbal ... 16,58 ,, 12,58 ,, 8,79 ,, 12,0 ,, 15,08 ,, Kukoricával ... 13.85 ,, 19,98 ,, 30,37 ,, 20,30 ,, 16,07 ,, Ugar ... 17,92 ,, 33,0 ,, 10,95 ,, M 31,10 ,. 20,55 ,,

!

Keleti nyomatékosan hangsúlyozta, hogy nem fejlődhetik ki megfelelő egyensúly a magyar nemzetgazdaságban, amíg annak bázisa a gyakori aszá—

lyok, változó termések, az északam'erikai és orosz gabonakínálvat által állan—

dóan veszélyeztetett gabonakivitel. Megállapításai különösen az 1873—as pusz- tító túltermelési válság utáni években igazolódtak be, amikor a magyar búza számára —— Ausztria kivételével —— egyre inkább elvesztek a nyugati piacok.

Széles látókörű nemzetgazdasági nézetekről tett tanúságot akkor, amikor az

0) Keleti Károly: ,,Hazánk és népe". Budapest, 1873. 161. old.

7) A 7—8 %-ot kitevő egyéb termelvény részletezése nélkül. ld_ mű 91. old.

(8)

782 BENE LAszm—L'Ane'x

ipari nyersanyagok fokozott termelését és azok feldolgozott állapotban való kivitelét sürgette, vagy az állattenyésztés, gyümölcstermelés stb. fokozását szorgalmazta. Rámutatott, hogy az ország állattenyésztése is súlyosabb hely—

zetben volt, mert a sertés és szarvasmarha állomány 1857—hez képest erősen vissza—esett. Keleti idevágó megállapításai általában nemcsak a mezőgazdaság,

de az ipar fejlődését és a nemzetgazdaság egészét is érintették.

A földbirtok teherviszonyairól az alábbi táblát közölte ,,A magyarországi földbirtokok telekkönyvi megterhelésének kitüntetése végett m—egkísérlett

— statisztikai adatgyűjtésről és annak eredményeiről" szóló jelentésében (Bp.

; 1884., 7. old.).

A bírtoktestek Az összes teher

nagysága

százalékban

o— 10 holdig ... 16,6 ] 38,0

ll— 20 ,, ... 10,1 10,3

21— 80 ,, ... 12,3 6,5

81— 200 ,, ... 4,6 2,6

201—1000 ,, ... 13,1 1194

1000 holdon felül ... 433 31,2

Összesen 100,0 100,0

l

A tábla magyarázataként a következőket mondta: ,,A 10 és 1000 hold közötti területeknél meglehetős egyensúly uralkodik a terület nagysága s a

teher között, de míg a legkisebb (0—10 holdnyi) birtokok az összes területnek

acsak 16,6"/o—át képezvén, a tehernek 380/o-át viselik, addig az 1000 holdon felüli nagybirtokon, bárha az összes területnek 430/o-át képezi, a tehernek csak 310/o—a nyugszik." —— A kérdés alaposabb megvilágítására az alábbi táb—

lát közölte:

A birtoktestek Esik Átlag

kategóriája egy boltba

0——— 10 holdig ... 60,18 Ft, 11— 20 ,, ...* ... 2 6,66 ,,

21— 30 ,, ... 13,98 ,,

81— 200 ,, ... 14,72 ,, 201—1000 ,, ... 2290 ,, 1000 holdon felül ... 18,94 ,,

26,57 Ft*

A földbirtokmegoszlás kérdése ugyancsak foglalkoztatta Keletit.

A ,,Hazánk és népe" c. művében a következő viszonyszámokat közölte erre vonatkozóan :

:

íMagyaroi—szágon Erdélyben?!)

A'korona és kincstár kezén . . 6,1% 4,7%

Közalapítványok birtokában . 1,(_)% O,l%

Városoknál és községeknél . . . 10,3'% 26,9%

Az egyháznál ... 2,9% 2-O%*

Hitbizomány alatt ... 1394, 0,2%

Magénosoknál ... ] 78,5 % _ 66,l %

') Kivonatosan közölve id. mű 6. old.

8) Keleti Károly: ,,Hazánk és népe". Budapest, 1873. 152. old.

(9)

KELETI! KÁROLY 7 S 3

Ipar, kereskedelem, közlekedés. —— ,,Iparunkról számokban szólani ma még a lehetetlenségek közé látszik tartozni", —— állapította meg Keleti a ,,Hazánk és népe" iparral foglalkozó fejezetében?)

Keleti a legteljesebb iparszabadságot, szabadkereskedelmet, a védővámok eltörlését, a protekcionizmus és gazdasági elzárkózás mindenféle formájának megszüntetését, valamint az állam gazdasági tevékenységének legszűkebb térre való korlátozását követelte. Állásfoglalása az ü. n. manchesteri liberális gazdasági iskola hatását tükrözte. Ez az iskola a korlátlan szabadkereskedel—

met és a szabadverseny maradéktalan érvényesülését hirdette és mint ilyen, a 19. század első felében a nyugati kapitalista államok viszonyainak felelt meg. A feudális megkötöttségekkel küzdő fejletlen magyar kapitalizmus tala- ján ez az elmélet nem érvényesülhetett, alkalmazásának követelése egy fél—

gyarmati helyzetben lévő országban meddő kísérlet volt.

A magyar ipar állapotáról a következőket írta Keleti: ,, .. . a valuta bajait, a kellő közlekedési eszközök hiányát, közönségünk csekély fogyasztóképessé—

gét, a szerfölött nyomasztó adózási rendszert, a gyér Vállalkozói szellemet, a képzett munkások, még inkább a szükséges tőkék és a könnyű hitelszerzés hiányát iparvilágunk bőven érezte . . .m)

Az iparosodás feladata nehéz volt: az 1869-es népszámlálás adatai szerint az ország (összlakosságának mindössze 4,190/0—a foglalkozott iparral. (A száza—

lék kiszámítási alapja 15,417.327 lélek volt.)

A tőkehiányt úgyszólván kizárólag külföldi érdekeltségek enyhítették;

a kiegyezés után alapított nagyobb magyar bankok túlnyomóan külföldi tőké- ből táplálkozta'k. A tőkeérdekelltségek szivesebben fektették tőkéjüket gyors nyerészkedést nyujtó vállalkozásokba, mint az iparba. Az effajta rövidéletű vállalkozásokat helytelenítette Keleti. Az iparosodás akadályai közé sorolta a folyton romló pénzügyeket, a belső piac fejletlenségét, a közlekedés elma—

radottságát. *

Keleti a vasúthálózat kiépítését, különösen az Alföldön, igen fontos kér- désnek tekintette.

Az 1869-es népszámlálás fényt vetett a kereskedelemmel foglalkozó népesség arányára is, mely az ország összlakosságának lo/o-át sem érte el.

Keleti fáradhatatlanul sürgette a kereskedelem fokozott megbecsülését és korholta kora magyar kereskedőjét, ki nem mert nagyobb ügylethez fogni és nem csak bátorsággal, de kellő szaktudással sem rendelkezett ahhoz, hogy ,, . .. kiválva a külföldön szító kereskedelmi szellem kozmopolita irányából, annak különleg hazánkban követendő irányát ne csak kijelölni, de egyúttal követni, másokat is rátéríteni képes volna . . fm) Mint látható, Keleti az ön—

álló magyar célokat szolgáló kereskedelem fontosságát hangsúlyozta. Hivat—

kozott az angol, francia gyarma'tositásra, amelyben a kapitalizmust ideali—

zálva nem az imperializmus térhódításait, hanem ,,természetes gazdasági politikát" látott. Idevonatkozó nézeteit ,,A Balkán-félsziget némely országai és tartományainak közgazdasági viszonyai" című 1885-ben kiadott munkájá- ban fejtette ki a legrészletesebben. Művének célkitűzését jól megvilágítja az előszó egy mondata: ,,... jelen igénytelen munkának feladata bemutatni magát a területet s népét, melyen a magyar iparnak és magyar kereskedésnek mindinkább tért kell foglalni..." Ezek a szavak tükörképei az akkori hivatalos magyar felfogásnak, mely a Balkán-államokat magyar érdekterület—

nek minősítette. A munka nagy alapossággal ismertette a Balkán-államok

9) id. mü 190. old 10) ld. mű 248. old.

11) ld. mű 370. old.

(10)

7 84 BENE LASZLO—LANG IMRE

gazdasági életét és a magyar iparos, illetve kereskedő számára hasznos gyakorlati tudnivalókat tartalmazott Keleti gondolatmenete megfelelt a magyar uralkodó osztályok imperialista törekvéseinek. Felfogása szerint azonban a magyar gazdasági élet fejlettsége csak áruexportot tett lehetővé, —— ,,magunk is tőkeszegény ország lévén. . .",12) írta és kereskedelmi kapcsolatok létesíté"

sét ajánlotta. Keleti kifejezésre juttatta a magyar gazdasági élet egyik fő—

problémáját: a fejletlen belső piac által felhasználatlan iparcikkeknek felvevő piacot kellett találni.

A Balkán-államok felé való gazdasági terjeszkedés —— amit az 1878-as berlini kongresszus által megteremtett balkáni politikai rendezés előzött meg ——

sürgős feladata volt a magyar tőkéseknek, mert a Balkán már a francia, angol, majd osztrák és német iparcikkek felyevőpiaca volt. Keleti hang"

súlyozta, hogy ha a versenyben lekésik a magyar ipar és kereskedelem, úgy elveszti 'a Balkánt ,,a nyugat ama részével" szemben, mely ,,keletre már is behatolt vagy ott mi rovásunkra további foglalkozásokat tenni készül. ..1413) Figyelemreméltó ez a megállapítás, mert rámutatott arra a jelenségre, hogy a magyar és osztrák burzsoázia érdeí'kellentétei fokozódtak.

Ismételten rámutatott az önálló ipar- és kereskedelmi statisztika meg—

teremtésének szükségességére és a kezdet nehézségeire. Felfogása szerint mindkét ágazat a statisztika ,,legnehezebben végrehajtható szaka". M) Az adatok gyors közlését kivánta megvalósítani hogy a statisztika a közvetlen üzleti életnek segítségére lehessen. Ezzel összefüggésben nagy súlyt helyezett arra, hogy nemzetközileg elfogadott árucsoportosítás készüljön, mely lehetővé teszi az összehasonlítást a különböző országok között. A belkereskedelem megisme—

résére a nagy szállítási vállalatok forgalmi kimutatásait használta fel.

0) Kulturális viszonyok. -—— Keleti feltétlen híve volt az oktatás államo—

sításának. A népn-eveléssel kapcsolatban a következő megállapítást tette:

,,... nem volt méltányos-e, ha azon megdöbbentő rossz műveltségi szám—

arányért nem annyira a nemzetiségeket, nem is a kormányt, mely csak rövid idő óta hazai hanem egyenesen a hitfelekezeteket és a papságukat tesszük felelőssé, melyek a népnevelés ügyét kezükben tartották s nagyrészt jelenleg is tartják". 15)

Keleti az 1870—-es népiskolai felvételek számadataira támaszkodva reális képet rajzolt az ország kulturális viszonyairól és az a kemény hang, ahogy a kérdésről irt mutatja hogy szívügye volt a nép kulturszinvonalának eme—

lése. Az 1870--esfelvétel —- 12 751 314 lelket alapulvéve — a következő képét

nyujtja a kor analfabétizmusának: a

Olvasni vagy Sem olvasni olvasni-irni tnd sem írni nem tud

az ország összes népességének százalékábanlö)

Magyarországon ... 48,99% 51,01%

Erdélyben ... 21,33% 78,67%

Együtt (Fiume, Horvát- Szlavonország és a

határőrvidék nélkül) 44,55% 55,45%

12) ld. mű 150. old.

13) U. o. 11. old.

") Keleti Károly: ,,A gyakorlati statisztika kézikönyve". Budapest, 1875. 151. old.

15) Kiemelés Keletitől. Id. mü 420 old.

10)Kivonatosan közölve id. mü 409, old.

(11)

' KELETI Maon * 785

A népnevelés szomorú állapotát mutatja a korabeli magyar és svájci nép- iskolai viszonyok egybevetése:

Egy népiskola esik")

033351 Erdélyben Sválcban

O,33 0,35 0,10 mértföldre 1,08 l,15 OAI helységre

997 792 360 lélekre

173 134 58 tanköteles gyermekre 86 54 58 iskolába járó gyermekre

Az 1870—es felvétel adataiból kibontakozó kép arra ösztönözte Keletit, hogy a fejlettebb államok kulturális életéből vett példákkal fáradhatatlanul sürgesse a ,,tömegoktatás" fejlesztését. Hangsúlyozta a népkönyvtárak léte—

sítésének, a szakmai ismeretek terjesztésének, a tudományok, a művészetek művelésének fontosságát. Az 1886-ban végrehajtott első magyar könyvstatisz- tikai felvétel, mely az összes nyilvános-, köz-( és hivatali könyvtárra, valamint a magánosok nagyobb könyvtáraira kiterjedt, —— szintén Keleti ntevéhez

fűződik. !

IV.

Keleti egyik igen érdekes, mondhatjuk úttörő munkája volt a ,,Magyar—

ország népességének élelmezési statisztikája physiológiai alapon" (Bp. 1887.)

c. műve, melyben tudományos felkészültséggel igyekezett feltárni az ország élelmezési helyzetét. Az előző —— főként nyugati —-— munkák lényegében durva általánosításokból indultak ki vagy ahhoz vezettek, amikor egy-egy ország élelmezési állapotait vizsgálták. Adatokat részint a termelés nagyságából, részint az áruforgalmi nyilvántartásból merítették. A fogyasztás összegét a népesség számával osztva, olyan eredményt véltek kapni, amely nemcsak az egy főre eső fogyasztási átlagot adja, hanem fényt vet a kérdéses terület gazda- sági és műveltségi viszonyaira is. Keletit nem elégítette ki ez az eljárás. A nép élelmezési helyzete érdekelte: ,,A csekély jövedelmű néposztály lévén bármely ország lakosságának nagy többsége, innen is következik, mily fontos tényező valamely népnél az élelmezés s mily érdekes nagyságának megtudását csak meg is kísérelnifds) 'Nem a kitaposott úton járva kutatott a fogyasztási átlag

után, -——— hanem már a kérdés felvetésén is változtatott: ,, . . . mennyi kell, az embernek az életre, az életet t. i. olykép értelmezve, hogy ne csak fenntartas—

sék, hanem, hogy a gyermek növekedhessék, a felnőtt emberben a munka által fogyasztó erő visszapótoltassék. A természettudományok mai haladásuk mellett teljesen meg képesek felelni a kérdésekre.."w) Keleti mun- káját kísérletnek tekintette. Igen alapos előtanulmányokat végzett, hogy a nemzetközi élelmezési és fogyasztási statisztika ismereteit és tapasztalatait elsajátítsa. Elmélyült a táplálkozás természettudományon és egészségügyi kér- _ déseinek tanulmányozásában is. —

11) Id. mű 421—422. old.

18) ld. mü 5. old.

19) ldi mű élőszóban.

(12)

nem LÁSZWLANG

X

Az ősanyagot a kataszteri felvétel becslőbiztosai gyüjtötték be. A kibo—

csátott kérdőívek nem kértek számszerű válaszokat, -— ezeket Keleti eleve megbízhatatlanoknak tartotta. A becslőbiztosok a kérdőpontok alapján ki- merítően leírták a fogyasztott élelmizserek fajtáit, a táplálkozás bőséges vagy elégtelen voltát, annak hullámzását évszakonként; ünnepek, hétköznapok, a nehezebb vagy könnyebb munkaidőszakok szerint. A körültekintéssel meg—

szerkesztett kérdőivre kapott -— nem számszerű —— válaszok helyébe a hiva—

talban részletesen kidolgozott élelmezési norma-táblázatok alapján írták be a megfelelő számadatokat, melyek a statisztikai csoportosítást és a további feldolgozást lehetővé tették. Keleti 35 olyan élelmiszert vett alapul, mely a köz—

e'lelmezésben nagyobb szerepet játszott. A fogyasztott élelmi cikkek fajtáinak és mennyiségének összevetése diátetikai ismeretek alapján a fehérje, zsír és szénhidrát tartalom behelyettesítésével kereste a választ arra, hogy a kérdé- ses község, megye élelmezési helyzete kielégítőnek mondható-e vagy sem.

Az ország élelmezési statisztikáját a naponkénti fehérjefogyasztás felmérésén keresztül igyekezett felépíteni.

Jólehet Keletinek ez a nevezetes munkája kiin-dulásában nem az egyedüli helyes eljárást, a közvetlen adatgyűjtést alkalmazta ———— a számszerű ősadato- ,kat értve ez alatt —, hanem becslési eljárás révén szubjektív megitélésekre épült, az ország első élelmezési statisztikáját mégis értékesnek kell tekintenünk, Tudományos szempontból érdekes kezdeményező kísérletnek tekinthető.

Jelentősége elvitathatatlan, mert felhívta a figyelmet a néptömegek ország—

szerte általános hiányos és egyhangú táplálkozásárafo) seans

_ Az 1869-ben Hágában tartott VII. nemzetközi statisztikai kongresszus

*megbízta Magyarország statisztikai hivatalát Európa összehasonlító szölé-s szeti statisztikájának elkészítésével. Keletitnagy lelkesedéssel látott hozzá a munka megszervezéséhez. Európa országai késtek az adatok megküldésével,

— vagy azt el is mulasztották. Ezért az összehasonlító szőlészeti és borászati statisztika nem jelenhetett meg, csupán a Magyarországot ismertető kötet kiadására kerülhetett sor.

Keleti a Magyarország szőlészetéről és borászat-áról írt munkáját mintá—

nak szánta a külországok statisztikai hivatalai számára. Az adatokat közvet—

len felvétel útján gyűjtötte be. Az adatbevallás helyességét egyes vidékek ter—

melési átlagával ellenőrizte. Az akkori gazdaság-politikai felfogás a gabona—

export mellett a borexportot tartotta az ország fő gazdasági alapjának. Tény- leges adatok hiányában azonban erősen túlbecsülték az ország bortermelését és az exportálható mennyiségek tekintetében illúziókat tápláltak. Keleti adatai szerint mindössze 7 millió akó volt az ország box-termelése, míg előzően 13 Amillió akóra becsülték azt. Keleti rámutatott arra, hogy a korábbi túlzott

becslések oka nem a termelőképesség, hanem a termés túlértékelése volt.

**

Keleti Károly 1892 május 30-án halt meg. Széleskörű tevékenységéből számunkra elsősorban a magyar statisztikai szervezet, a hivatalos statisztikai apparátus megteremtése és megszervezése fontos.

2'?') Keletinek ez a munkája visszhangot kapott az egykorú munkássajtóban. Lásd Magyar Munkás—

mozgatom Tőrténetének Válogatott Dokumentumai, !. köt., Sőt—582. old.

(13)

KELETI KAROLY 7 87

Keleti felfogásában és állásforglalásaiban a kor felemás magyar gazdasági liberálizmusának volt jellegzetes képviselője. Keleti elfogadta a magyar és osztrák uralkodóosztályok kompromisszumán alapuló kiegyezés kereteit és magasrangú kormánytisztviselöként tevékenységével a 67-es rendszert támo—

gatta. A dualizmusba'n látta az egyedüli lehetőséget arra, hogy Magyarország a fejlett európai államok sorába emelkedjék. Mint közgazdasági író, alapos elmélyüléssel tanulmányozta az ország gazdasági viszonyait, a ti?-es rendszer gazdasági következményeit nem egy vonatkozásban erősen bírálta.

Keleti munkásságát megelőzően a statisztikai tevékenység szinte kizáró—

lag a népességi statisztikára korlátozódott, —- őmaga is szívesen foglalkozott a népesedés kérdéseivel A magyar statisztika számára az addiginál szélesebb

tevékenységet és perspektívát jelölt ki akkor, amikor a magyar gazdasági és kulturális élet állapotának feltárását tűzte ki feladatául. Tevékenységének tar-

tama alatt célkitűzéseiből valóság lett: létrejött a magyar hivatalos statisztika, mely lehetőséget nyujtott a gazdaságstatisztikai ágazatok művelése számára, Keleti felfogása szerint a tudományos statisztikai tevékenység alapját a gyakorlati élet tényei szolgáltatják. A gyakorlat bebizonyította, hogy ezek regisztrálására, tudományos feldolgozására egyedül a jól működő és kiterjedt szervezettel biró hivatalos apparátus képes. Az általa megteremtett statisztikai szervezet valóraváltotta ezt az alapszervet. Életműve elválaszthatatlan tehát a hivatalos magyar statisztikai szervezet fejlődésétől, melynek mindvégig fárad—

hatatlan munkása, tehetséges szervezője volt.

A ,,SZOCIALISTA STATISZTIKA KÖNYVTÁRA"

c. kiadványsorozat negyvenhetedik számaként megjelent

DR. KOVACSICS JÓZSEF

VÁROS- ÉS KÖZSÉGSTATISZTIKA

c. könyve

A könyv két fő részben tárgyalja a város- és községstatisztika kérdéseit.

Az első rész az általános kérdések (a város— és községstatisztika tárgya, fel—

osztása, szervezete, a város— és községfejlesztés vázlatos története) tárgyalása után a városfejlesztés, az útgazdaság statisztikájával és a lakásstatisztikával foglalkozik, Amásodik rész a városgazdálkodási vállalatok általános üzemi statisztikáját, a beruházások-építkezések, a helyi közlekedés, az energiaszol—

gáltató vállalatok, az egészségügyi és köztisztasági üzemek statisztikáját ismerteti,

' A könyvet számos grafikon és térkép egészíti ki.

A könyv nemcsak a városgazdálkodási statisztikusoknak, hanem a várostervezéssel és rendezéssel foglalkozó szakembereknek, a helyi tanácsok város— és községgazdálkodási szerveinek is hasznos segitséget nyujt,

Ára: 28,50 Ft

Kapható: a 14, sz, PÉNZÚGYI ÉS STATISZTIKAI KÖNYVESBOLTBAN (Budapest, V., Kecskeméti-u. 2.) és valamennyi állami könyves—

boltban.