Gracsev, N. G.: Statisztikai csoportosítások a Szovjetunió ipargazdaságának tanulmányozásában

(1)

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYEDÖl

461

Az egy állandó mezőgazdasági dolgozóra és az egy hektár megművelt lerülelre jutó bruttó és áru—

termelés alakulása (l936. év : 100)

Mutatószám ! 19481 1953, 1955! 1956

Bruttó termelés (változatlan áron)

Egy hektárra ...

Egy állandó dolgozóra . .

Árutermelés

(változatlan áron) Egy hektárra

Egy állandó dolgozóra .

77,1 93,1 101,5 1049 mm 185,9 179,o 193,1 7o,9 107,6 nu 115,o 111,1 223,2 204,5 mm) A mezőgazdasági népesség egy hektár megművelt területre jutó nettó pénzjöve-

delme 1956-ban 1936—hoz képest több,

mint ötszörösére, bruttó pénzbevétele pe—

dig kb. 1,5-szeresére emelkedett. Ugyan—

akkor növekedett az élelmiszerek termé-

szetbeni fogyasztása is, éspedig egy hek—

tár megművelt területre számítva kb. 4

százalékkal.

A teljes nettó jövedelem tehát (nettó

pénzjövedelem és természetbeni fogyasz- tás) egy hektár megművelt területre szá- mítva 83 százalékkal növekedett. Ha

azonban a nettó jövedelmet egy állandó

dolgozóra vetítjük, akkor az emelkedés még nagyobb arányú.

Az egy főre jutó bruttó és árutermelés, pénzbevéiel és lermészelbem' logyaszlds a szövelkezelekben

és a: egyéni gazdaságokban

Mutatószám * 19531 19551 1956

Az egy főre jutó bruttó termelés* . 1829 1792 181,4 Az egy lőre jutó árutermelés' ... 2082 192.1 200,1 Az értékesítési árak indexe" — 1252 1339 Az egy főre jutó bruttó

pénzjövedelem'" ... 2112 242,1 2563 Az egy főre jutó nettó

pénzjövedeleimu ... 237,8 2893 31189 Ebből: pénzjövedelem ... 5425 828,4 9022 természetbeni fogyasztás. 169,4 168,4 Hó,.ő

* 1936. év : 100.

** 1937. év : 100.

*** 1936—37. év ; wo.

A parasztság jövedelmeinek emelkedé—

sében nagy szerepe volt annak, hogy a

munka termelékenysége 81,4 százalékkal, az értékesítési árak szintje pedig 33 szá-

zalékkal emelkedett. Ehhez járul, hogy az

anyag és egyéb költségek sokkal alacso—

nyabbak, mint a háború előtt, illetve, hogy azok jelentős részét az állam vál—

lalta magára. A parasztok sokkal olcsób- ban vásárolhatnak ma műtrágyát, takar-

mányt, vetőmagot, építőanyagot stb., mint a háború előtt.

(Ism.: Erő Mátyás)

IPARSTATISZTIKA

Gracsev, N. G.:

Statisztikai csoportosítások

a Szovjetunió ipargazdaságának

tanulmányozásában

(Sztaiiszticseszkie gru'ppirovki v iyucsenii ékono—

miki promüslennoszti SzSzSzR.) Moszkva, 1958.

Goszsztalizdavt. 211 p.

Gracsev korábbi munkája a statisztikai csoportosításokról már ismeretes a ma-

gyar olvasók előtt. Ebben a könyvében, melyet a szovjet Tudományos Akadémia Közgazdasági Intézete adott ki, azt dol- gozta fel, hogy az ipar munkájának elem-—

zésében célszerűen milyen statisztikai cso—

portosításokat és hogyan használhatunk fel. A könyv érdekességet növeli, hogy a

leírt módszereket számos, a tényleges adatokon, tényszámokon nyugvó konkrét

példán is bemutatja.

A szerző a könyv első fejezetében össze—

foglalja a statisztikai csooortosításoknak a közgazdasági kutatásokban betöltött

szerepét. A statisztikai csoportosítások lé-

nyegét és szerepét Lenin munkáira tá—

maszkodva mutatja be. A statisztikai cso-

portosítások fogalmát úgy határozza meg, mint konkrét társadalmi—gazdasági jelen—

ségek összességének a vizsgált társa-

dalmi-gazdasági folyamatok szempontjá—

ból jellemző tipikus csoportokba való be-

sorolását. Kijelölve az iparstatisztika he—

lyét a szocialista ipar munkájának tanul—

mányozásában, sorra veszi az iparstatisz-

tika legfontosabb csoportosításaít. Ezek:

a tulajdonformák, a termékek gazdasági rendeltetése (A—B szektor) szerinti cso- portosítás, a vállalatok csoportosítása igazgatási alárendeltség, területi elhelyez—

kedés, nagyság (nagyipar, kisipar), a terv—

teljesítés foka szerint.

A szerző a könyv következő fejezetei—

ben bemutatja, hogy miként alkalmazható

a csoportosítások módszere az ipar kon—

centrációjának, a tervteljesítés alakulásá-

nak elemzésére, a termelési kapacitás-

tartalékok feltárására.

(2)

462

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYEL'Ú

A szocialista és a kapitalista ipar kon—

centrációjának tanulmányozásáról szólva, a vállalatok számának, a munkáslétszám—

nak és az összes hajtóerőnek a megoszlá—

sát, a koncentráció fokának különböző is—

mérvei szerint elemzi. A koncentráció fo—

kát —— nézete szerint — elsősorban a vál—

lalatok munkáslétszáma alapján kell vizs—

gálni; további ismérvek lehetnek: a vál- lalatok teljes termelési értéke, az állóala—

pok értéke., a hajtóerő nagysága. A kon—

centráció elemzésével kapcsolatban fel- hívja a figyelmet arra, hogy a koncent—

ráció növelése nem öncél, a kis— és közép—

vállalatoknak is megvan a maguk fontos szerepe; a koncentrációt elsősorban nem az össz—iparra vonatkozólag, hanem ága- zatonként kell tanulmányozni; s végül,

vizsgálni kell a koncentráció gazdasági

hatékonyságát is.

Számos konkrét példát mutat be a tervteljesítés elemzésére. így például a

tervteljesítés foka szerint csoportosítva

vizsgálja a vállalatok számát, a termelési,

létszám- és termelékenységi terv teljesíté—

sét. Egy másik példában azt vizsgálja, hogy mi az arány a tervüket teljesítő és

nem teljesítő vállalatok között, a legna—

gyobb, a nagy, a közép és a kis vállala—

toknál a termelési, a létszám- a termelé-

kenységi és az önköltségcsökkentési ter—

vet tekintve. Befejezésül az ilyen elem-

zések hasznosításának módjairól szól és

bírálja, hogy a gyakorlatban a Központi Statisztikai Hivatal még nem él ezekkel

a lehetőségekkel.

A termelési kapacitás—tartalékok fel- tárásában alkalmazható csoportosítások tárgyalásánál a tartalékok fogalmából in-

dul ki: megkülönbözteti a termelésen be—

lüli és a népgazdasági tartalékokat (az utóbbiakhoz sorolja például az ésszerű ipartelepítésből, a szakosításból, a tudo- many legújabb eredményeinek bevezeté—

séből származó tartalékokat), továbbá kü- lönbséget tesz a munkaidő, a munkaesz—

közök és a munkatárgyak jobb kihaszná-

lásával nyerhető tartalékok között. Tisz-

tázza a termelési kapacitás, valamint a kapacitás és a termelési területek kihasz- nálásának fogalmát: megkülönbözteti a folyó és a perspektívikus tartalékokat. Ez-

után konkrét példában bemutatta azokat

a csoportosításokat és elemzéseket, ame—

lyek alapján a kapar—itás—tartalékok nagy- sága és forrásai feltárhatók. Példáit a

pamutipar és a cukoripar területéről ve—

szi. Módszereinek lényege az élenjáró üzemekhez, a haladó normákhoz való vi—

szonyítás és a különféle összefüggések feltárására, számos kiegészítő és kombi—

nativ csoportosítás alkalmazása (például a termelékenység, az energiafelszerelés és az üzemnagyság összefüggéseinek vizs—

gálatánál).

Nagy gyakorlati haszna van a könyv

következo fejezeteinek, amelyek a cukor—

ipar, illetve a teglalpar kozgazdasagi kér—

déseinek konkrét elemzeset mutauak be.

A cukoripar idoszeru gazdasági kérdései- nek Vizsgálata során a szerzo a szovjet

cukoripar helyzetének és problemainak felvázolása utan a következő csoportosí—

tások alapján végez igen érdekes elem—

zéseket: a cukor-gyárak megoszlása ala- pításuk, helyreállításuk, illetoleg rekon—

strukciójuk éve szerint; a cukorgyárak csoportosítása a vasúton szállított cukor—

répa részaránya szerint; a gyárak csopor- tosítása termelésük nagysága, a gyártási kampány időtartama, a feldolgozási cu- korveszteség, a termelés ütemessége alap—

ján. Ezek a példák, a különféle csopor—

tosítások kombinálása, a termelékenység—

gel, az önköltséggel való összefüggések szemléltetése, meggyőzően bizonyítják, hogy viszonylag kevés számú adatból is, sokoldalú csoportosításokkal rendkívül

érdekes következtetésekhez lehet jutni.

Hasonló elemzéseket találunk a tégla—

ipar néhány közgazdasági kérdéséről. Kü—

lönösen érdekes ezek közül a gyárak

nagysága, valamint a termelékenység és az önköltség színvonala közötti összefüg- gések vizsgálata, sok különböző kombiná- ciós (lényegében korrelációs) tábla segit-

ségével.

Végül a könyv néhány példán keresztül azt is bemutatja, hogyan használható fel a csoportosítások módszere egyes iparvál—

lalatok munkájának elemzésében. Két

problémát vizsgál közelebbről: először a darabbéres munkások csoportosítását a

normateljesítés százalékában (a teljesít—

ményszázalék) szerint, azután a szövőgé- pek teljesítményének összefüggését a gé—

peket kiszolgáló munkások szakmai gya—

korlatával és az adott gép mellett eltöl- tött idejével. A könyv az ipargazdasági—

iparstatisztikai elemzésekkel foglalkozók számára sok hasznos ötletet adhat.