STATISZTIKA ] IRODALMX FIGYEL'Ö
táshoz" szükséges ágazatonkénti kibocsá—
tás meghatározása.
Szerző az alkalmazások gyakorlati ta—
pasztalataiból is idéz és tanulmányát azzal
zárja, hogy Leontief módszere a közgaz—
dasági kutatás igen hasznos eszköze, de jó eredménnyel csak körültekintő elem—
zés, feltételezéseinek megfelelő figyelem—
bevétele mellett használható fel.
(Ism.: Román Zoltán)
Rjabuskin, T. V.:
A gazdaságstatisztika problémái
(Problemü ekonornicseszkoj sztartisztiki) Moszkva 1959. Izd. Akadt Naluk SzSzSzR. 376 p.
T. V. Rjabuskinnak, a közgazdaság—
tudományok doktorának új munkája, amely a Szovjetunió Tudományos Akadé—
miája Közgazdasági Intézetének gondozá—
sában, Nemcsinov akadémikus szerkesz-
tésében jelent meg, a népgazdaság szer—
kezeti kapcsolatainak elemzésével foglal- kozik. A könyv első négy fejezete a nép—
gazdaság ágazati kapcsolataival és szer—
kezetével összefüggésben a szovjet gazda—
ságstatisztikában felmerülő problémákat elemzi, amelyet követően a könyv máso—
dik részében három fejezet a kapitalista
országok hasonló problémáit tárgyalja.
Rjabuskin elsősorban a népgazdasági
ágale osztályozásának alapelveivel foglal—kozik, a termelés meghatározásával, a termelő és nem termelő tevékenység elvá—
lasztásával, különös tekintettel a szolgál—
tatások kezelésére. A szűkebb értelemben vett népgazdaságot három területre tagol—
ják: 1. a termelés, 2. az elosztás és forga—
lom 3. a szolgáltatások szférájára. Ez a
tagolás nem egyezik a szovjet Központi Statisztikai Hivatal által használatos ta—golással, amenyiben a kereskedelem te—
vékenységét nem minősíti termelő jelle—
gűnek és külön szférába sorolja. A sze—
mélyszállítási tevékenység értékelése te- rén vitába száll Sztrumilin akadémikus—
sal, s a személyszállítás termelő jellegűvé minősítése ellen foglal állást.
Részletesen foglalkozik a könyv a tár—
sadalmi termék belső arányainak vizsgá—
lati módszereivel, valamint a szovjet nép—
gazdasági mérlegrendszer kialakulásának
történetével. A történeti áttekintésben
különösen bő teret szentel a szovjet nép—
gazdaság 1923/24. évi mérlege pozitív és
781
negatív vonásai értékelésének, továbbá
Sztrumilin, Petrov és más szerzők az má—
sodik világháború előtt írt egyes idevágó munkái bírálatának. Ezzel kapcsolatban
utal Notkin és Cagolov 1937-ben megje—
lent cikkére, amelyben első ízben talál—
kozhatunk a bruttó termelés számbavé—
telénél fellépő halmozódás indokoltságá—
nak elméleti igazolásával
A könyv utolsó három fejezete a kapi—
talista országok ágazati struktúrájának elemzésével, illetve az idevágó polgári né—
zetek bírálatával foglalkozik. Kitér a
nemzetközi ágazati osztályozások fejlő—
dés—történetére, az ENSZ és az Egyesült
Államok egységes ágazati osztályozásának bírálatára és a kapitalista országokban
használatos mérlegrendszerek felépítésimódszereire. ; '
Az ágazati kapcsolatok tanulmányozá—
sát (input—output módszer) többtőkés or—
szágban ismerteti és bírálja, majd könyve végén állástfoglal abban a kérdésben,
hogy az ágazati kapcsolatok mérlegének mi a jelentősége a szovjet statisztika szá—mára. Véleménye szerint e mérleg össze-
állítása nagyjelentőségű a szovjet .nép—
gazdaság fejlődésének elemzése és terve—
zése szempontjából. Sajnálkozásának ad kifejezést afelett, hogy a korábbi szov—
jet kezdeményezéseket e téren a második világháború után nem követték további lépések. Vitába száll azzal az érveléssel, amely a mérleg "összeállítása ellen az adatgyűjtés nehézségeire hivatkozik. Ha a kapitalista országokban jóval kedvezőt—
lenebb általános statisztikai feltételek mellett, szegényebb anyag alapján sike—
rült ilyen mérleget összeállítani, akkor ez a szovjet statisztika számára jóval
könnyebben megoldható feladatot jelent.
(Ism.: Kenessey Zoltán)
,!
Deneffe, Peter—Hiller, Ingetrud:
A létfenntartási árindex
(Zum Prelsindex für die Lebenshaltumz) ——
Wirtschaft und Slatistik. 1958.10. sz. 539—545. p.
Az utóbbi időben több olyan vélemény
hangzott el, , amely a _ Német Szövetségi Statisztikai Hivatal által kiszámított in-.dex ,,árukosarának" összeállítását kifo;
gásolta.
'7 82
STATISZTIKAI [RODALMI FIGYEIÁÖrAz indexben szereplő cikkek és szol—
gáltatások listáját 1952—ben állították össze. A közelmultban végzett vizsgálatok kimutatták, hogy ez a lista a mai piaci
viszonyoknak is jórészt megfelel. A kis—számú eltérés esetében a cikklistát a
tényleges fogyasztásnak megfelelően vál—
tozatlan életszínvonalat feltételezve
módosítják.
A létfenntatási árindexet illetően jelen-
tősebb kifogás az alkalmazott mérlegelési sémával kapcsolatban merül fel. A jelen—
legi séma ugyanis az 1950, évi fogyasztási szokásokra épül fel. A jövedelmek általá—
nos emelkedése következtében viszont egy négytagú munkavállaló-háztartás (egy kereső jövedelmével) havi átlagos fo-
gyasztási kiadása 1950—től l957—ig kere—
ken 300 márkáról 550 márkára emelke- dett. A kiadások emelkedése természete—
sen a különböző fogyasztási cikkek be- szerzésére fordított kiadások arányeltoló- dását eredményezte. Ma élelmiszerekre aránylag kevesebbet költenek, a lakbe—
rendezésre, művelődésre és üdülésre, va-
lamint a közlekedési eszközökre és köz—lekedési szolgáltatásokra fordított kiadá—
sok aránya viszont emelkedett.
A Szövetségi Statisztikai Hivatal szá- mításokat végzett annak megállapítá—
sára, hogy a jelenleg számított létfenn-
tartási árindex milyen irányban és milyen mértékben tér el az olyan árindextől, amely az újabb fogyasztásnak megfelelő mérlegelési séma és áruválaszték alapjánkészült. A számítások arra az eredményre
vezettek, hogy egy hosszabb időszakra vo—natkozó áralakulás vizsgálata esetén az
állandó mérlegelési sémának különösen
akkor jelentős a hibalehetősége, ha gyors árváltozás mellett a fogyasztás gyors vál- tozása is végbemegy. Rövidebb időszak (egy-két év) áralakulásának ábrázolásánál az árukosár összeállítása alig játszik sze—repet.
Átalakulás
1957—ben Mérlegelési séma
1950. év 1956. év : 100 : 100 1950. évi fogyasztás alapján ... 115 102
1955. ,, ,, ,, ... 111 102
1956. ,, ,, ,, ... 111 103
1057. ,, ,, ... I 110 102
További vitatott kérdés az ,,index-
család" típusának megválasztása. A jelen—legi számítások alapjául szolgáló család- típus egy négytagú munkavállaló—ház—
tartás egy keresővel. Az 1950. évi ház—- tartásstatisztikai adatokból az a követ—
keztetés vonható le, hogy a Német Szö—
vetségi Köztársaságban a háztartásoknak mintegy 15 százaléka felel meg az index-—
család típusának. Feltehető, hogy ez az
arány 1950 óta részben a feleségek fog- lalkoztatottságának emelkedése követ—
keztében még csökkent, mivel nőtt a több
keresővel rendelkező családok száma, amelyekben a kiadások struktúrája jelen- tősen eltérhet az indexcsalád kiadásánakmegoszlásától.
A vizsgálat alapján a Szövetségi Sta—
tisztikai Hivatalnak az az álláspontja, hogy a cikklistát, valamint a mérlegelési sémát a lehetőséghez képest hosszabb idő—
szakon keresztül (esetleg 10 évig) válto—
zatlanul kell hagyni. Ha a változtatás
már elkerülhetetlen, akkor az új séma alapján kiszámított létfenntartási árin—
dexet a régebbivel láncolás segítségével
kell összekapcsolni. Elképzelhető lenne a régebbi adatoknak az új séma szerinttörténő átszámítása, ez azonban bizony—
talanságot keltene, s különösen sok prob- lémát okozna az olyan esetekben, amikor
az index jogügyletek alapjául szolgál.A. létfenntartási árindex 1955—ben'vég—
zett ellenőrző számításaival kapcsolatban első ízben készítették el a háziasszonyok által eszközölt napi vásárlások kosarát.
Az ilyen kosár alapján végzett számitá—
sok eredményei azt bizonyítják, hogy az
ebben szereplő cikkek és szolgáltatások 1950—hez viszonyítva jobban megdrágul- tak, mint az egyéb fogyasztási tételek.
A házi- asszonyok
kiadásainak Egyéb Összes létfenntar— _ kiadások háztartási
tási árindexe kiadás
(1950. év
a. 100)
1965. évi átlag 113 106 110
1956. ,, ,, 116 109 113
1957. ,, ,, 117 113 115
1958. I. félév . . 120 119 119