A községek kijelölése a reprezentatív állatszámlálásoknál

A KÖZSÉGEK KIJELÖLÉSE , A REPREZENTATíV ÁLLATSZÁMLÁLÁ—S'OKNÁL

POGÁNY JÓZSEF

Az állattenyésztési statisztikának igen fontos feladata az állatállomány nagy- ságának és összetételének megállapítása. A tervezés és az irányítás adatigénye szükségessé teszi az évente egyszeri (márciusi) teljeskörű állatszámlálás mellett

a két legfontosabb állatfaj -—— a sertés és a szarvasmarha —— állományának évközi fel—mérését is a termelőszövetkezeti tagok háztáji gazdaságaiban, valamint a kise—

gítő és az egyéni gazdaságokban. A reprezentatív módszer alkaknazása lehetővé teszi, hogy megbízható adatokat kapjunk viszonylag kevés költséggel. Nem hanya- golható el a reprezentatív módszer másik nagy előnye sem: lényegesen rövidebb idő alatt teszi lehetővé az adatok közlését.

Hazánkban az állatállomány számbavételére 1938 óta alkalmazzák a reprezen- tatív módszert. A Gazdaságkutató Intézet 1938—tól 1944—ig minden év júniusában a sertésállomány, októberében, illetve novemberében pedig a szarvasmarhaállo—

mány megfigyelésére alkalmazta ezt a módszert. Ezeket az összeírásokat nem az állatok megszámlálására, hanem az adatszolgáltatók bevallására alapozták.

A Központi Statisztikai Hivatal az 1947. október 15-én tartott reprezentatív sertésösszeírással vezette be a négyhavonkénti reprezentatív állatszámlálásokat.

1958—ban és 1959-ben a márciusi állatszámlálás sem volt teljeskörű: csak a négy fő állatfaj 50 százalékát írták össze. Jelenleg pedig a Központi Statisztikai Hivatal a következő reprezentativ állatszámlálásokat hajtja végre:

1. a szarvasmarha- és a sertésállomány összeírása a január 1-i állapotnak megfelelően;

2. a sertésállomány összeírása a július l—i állapotnak megfelelően;

3. a szarvasmarha- és a sertésállomány összeírása az október 1—i állapotnak

megfelelően.

Az 1947 utáni első reprezentatív állatösszeírásoknál a községeket az ország ' térképére borított négyzetes hálózat segítségével jelölték ki: a hálózat metszés—- pontjaihoz legközelebb eső községek (illetve kisebb községeknél községcsoportok)

állatállományát számlálták meg. Az állatállomány reprezentációjának mértéke

körülbelül 13 százalékos volt. Ez a kiválasztási (un. kétdimenziós) módszer jelen- tős torzitá—snak lehet forrása.1 A Dunántúlon ugyanis sokkal több község jut egy—

1 Részletesebben lásd dr. Párniczky Gábor ,,A mintavételi torzítás szerepe a reprezentatív megfigyelésnél" (Statisztikai Szemle, 1961. évi 10. sz. 963—983. és 11. sz. HOT—1124. old.) c. 'cík—

kében.

POGANY: A REPREZENTATIV ALLATSZAMLALASOK ' 179

ségnyi területre, mint az Alföldön, és ez a kiválasztási módszer nem nyújt lehető- séget az állattartás egyéb jellemzőinek (például a tenyésztés irányának) a figye- lem-bevételére sm,

állatösszeírások alkalmával az összeírásra kerülő községek (városok) kijelölésé—

nél a juhállomány elhelyezkedése volt a kiindulási alap. A szarvasmarha-, a ser—

tés- és a lóállomány ugyanis nagyjából egyenletesen oszlanak meg az egyes köz-,- ségek között, s nagyságuk csaknem kizárólag az állattartók takarmányozási lehe-—

tőségeitől, tehát .földterületétől függ. Ezzel szemben a juhállomány megoszlása csaknem független a földterület nagyságától, az állomány nagy része az ország kifejezetten juhtartó tájain és községeiben található. A községeket juhsűrűségük alapján sorrendbe állítottuk, majd minden második községet kiválasztottunk.

Ezekben a községekben került sor az 1958. és 1959. évi márciusi állatszámlálásra és közülük kerültek ki azok a községek, amelyekben a júniusi és októberi repre—

zentatív állatszámlálást végrehajtották.

1960—ban szükségessé vált a megyék állatállományának megállapítása. Ezt azonban a 13 százalékos reprezentáció adatai nem tették lehetővé. A Központi Statisztikai Hivatal megkísérelte —— a régebbi kiválasztási módszer fenntartása mellett -—- a reprezentáció mértékét 20 százalékra felemelni. Az 1960. októberi állatszámlálásnál a megfigyelés mértéke már 20 százalék volt. Az eredmények helyességét számításokkal ellenőriztük és azt tapasztaltuk, hogy az összállo—

mányra vonatkozó relatív hibák megyénként igen különbözők, s a megengedettnél nagyobbak, különösen a sertésállománynál. A megyei összállománynál nem volt ritka a 10 százaléknál nagyobb relatív hiba sem (például Komárom, Bács—Kiskun, Pest, Heves és Nógrád megyénél). A többi megyékben is jóval 5 százalék fölött voltak a hibák.

Ezekből a nagy hibaszázalékokból arra következtethetünk, hogy az egyes községek állatállományának változása jelentősen szóródik. A módszer finomítása.

és a véletlen hiba mértékének csökkentése érdekében a községeket három rétegre osztottuk a kocaállománynak az összállományon belüli aránya alapján, és így számítottunk országos és megyei hibaszázalékot. Az eredmény a véletlen hiba jelentős csökkenése volt. A rétegzett kiválasztási módszer bevezetése lehetővé tette, hogy megbízhatóbb adatokat kapjunk a megyékre vonatkozóan is.

Az adatszolgáltatás követelményeinek megfelelően felülvizsgáltuk az állat—

állomány országos adatainak pontosságát is. Az országos relatív híbaszázalékok elenyészően csekély mértékűek voltak: az 1961. júliusi számlálásnál a sertésállo—

mány adata 0,04 százalékos, az 1961. október 1—i számlálásnál a sertésállomány adata 0,03, a szarvasmarhaállományé 0,04 százalékos relatív hibát mutatott.

Az állatszámlálások adatai alapján az egyes gazdaságtípusok állatállományát is megállapítjuk, ezért szükségessé vált az állomány gazdaságtípusok közötti meg-—

oszlása helyességének az ellenőrzése. Ezen ellenőrzés során kapott hibaszázalékok is kielégítették a követelményeket. Legnagyobb volt a hiba az egyéni gazdaságok állatállományánál (az összállományon belül elfoglalt alacsony aránya következ—

tében), míg a háztáji és a kisegítő gazdaságok esetében a hiba közel állt az orszá—

gos hibához.

Tekintettel arra, hogy a mintasokaság kiválasztása szorosan összefügg a rep—

rezentatív becsléssel és a becslés pontosságával, a rétegzett kiválasztási módszer részletes tárgyalása előtt vázlatosan szeretném érinteni ezeket a kérdéseket is.,

öt

180 ' POGANY JÓZSEF

A MEGYEI ÁLLATALLOMÁNY MEGALLAPfTÁSA, HIBASZÁZALÉKSZÁMITÁ8

Valámely megye szarvasmarha— és sertésálldmányát rétegenké'nt az alábbi képlet szerint allapítjuk meg:

81

sz— So

80

ahol:

S ——- a réteg összállománya,

s —- a réteg kijelölt községeinek állatállománya,

_ o —— illetve 1 —— a bázis-, illetve a beszámolási időszak.

Az egyes rétegek állományának (S) összege egyenlő a megye állatállc—

mányával.

Az adatok megállapításának pontosságát a standard és a relatív hiba jellemet.

A megye egyes rétegeire vonatkozó becslés szórásnégyzetének kép—lelet

2 MW m) "'

. Ui : m(m-m£1)(nü— "for?!

ahol:

* M —— a rétegbe tartozó összes községek száma,

m —— a rétegbe tartozó reprezentatív községek száma,

nu —— a reprezentatív községek állatállománya a beszámolási időszakban,

"fo _— a reprezentatív községek állatállománya a bázisidőszakban,

r — a reprezentatív községek beszámolási és bázisidőszakbeli állatállományának aránya.

A megyei állatállomány becslésének szórásnégyzete:

,_ 2 2

(J'-Ala- Ha 20-24-130' 3

ahol:

A,- —- az i-dik réteg állatállományának aránya a megye összállományában, a-í -——— az i-ik rétegre vonatkozó becslés szórásnégyzete.

Az országos állatállomány becslésének szórásnégyzeté-t hasonló módon szá—- mítjuk. Ebben az esetben az egyes megyék állatállományát rétegeknek tekintjük:

m

2 2

", '*' 215 %"

tal ahol:

m ——- a megyék száma,

A! — az i—edik megye állatállományának az országos állatállományhoz viszonyí- tott aránya,

(r,-2 —— ide-dik megye állatállományára vonatkozó becslés szórásnégyzete.

Mind a megyei, mind az országos állatállományra Vonatkozó hibaszázalékot 95 százalekos megbízhatósággal számítjuk (t —— 1,%).

AZ 1961. ÉS AZ 1962. ÉVI RÉTEGZETT KIVÁLAS'ZTÁS

Az 1961 és az 1962 évi reprezentatív állatszámlálásoknál a községeket már a

rétegzett módszerrel választottuk ki. A számlálásokkal szemben a következő köve—

telzrnényeke'c támasztottuk.

1. elfogadható hibaszázalékkal megkellett állapítani az ország sertés—, illetve szawammrheállományát kor és ivar szerint;

A REPREZÉNTATIV ÁLLATSZÁMLALASOK 181

2. meg kellett adni az összállományra vonatkozó adatokat megyénként;

3. meg kellett állapítani az állomány gazdaságtípusok (háztáji, kisegítő, egyéni) közötti megoszlását kor és ivar szerint.

A reprezentatív állatszámlálások csak a háztáji, a kisegítő és az egyéni gazda- ságok állatállományára terjedtek ki. Az állami gazdaságok és a termelőszövetke—

zetek közös állományáról ugyanis részletes és teljeskörű üzemstatisztikai adatok—

kal rendelkezünk.

A reprezentatív állatszámlálásba bevont községek kiválasztásánál a követ—

kező —— számításokkal megalapozott --— megállapitásokból indultunk ki:

a) a szarvasmarhaállomány változása az egyes községekben egyik időponttól (számlálástól) a másikig eléggé egyöntetű. Ez főképpen a szarvasmarhatenyésztés tejtermelő jellegével függ össze;

b) a sertésállomány változása (növekedése vagy csökkenése) már igen külön—

böző lehet az egyes községek között a sertéstenyésztés irányától (tenyésztés, hiz—

lalás) függően;

c) a szarvasmarhasűrűség nagyjából arányos a sertéssűrűséggel, ami azt je—

lenti, hogy a sertéstenyésztés iránya alapján kiválasztott községekben kielégi—

tően van képviselve a szarvasmarhaállomány is.

A fentiekből következik, hogy a reperezentatív községek kiválasztásánál ele—

gendő, ha csak a sertésállomány változásának sajátosságait vesszük figyelembe.

A sertéstenyésztés egyes irányainak fő jellemzője a kocaállomány össz- állományon belüli eltérő aránya. A kocák száma országosan (márciusban) az össz—

állománynak mintegy 8—10 százalékát teszi ki. Ettől az aránytól azonban jelen—

tősen eltérnek az egyes megyék, méginkább az egyes kömégek adatai, és igen nagy ' szóródást mutatnak. így például jelentős azoknak a községeknek a száma, ame- lyekben kocát nem vagy csak nagyon keveset tartanak, viszont nem ritkák az olyan községek sem, amelyekben a kocaállomány eléri a sertésállomány 20 szá—

zalékát.

Az egyes községek sertésállománya egyik számlálástól a másikig attól füg- gően változik, hogy milyen a sertéstartás (tenyésztés) iránya. Legkiegyensúlyo—

zottabb az állomány változása a magasabb kocaaránnyal rendelkező —— a tenyésztő

—— községekben. Az állományváltozás legnagyobb mértékben a nem tenyésztő köz——

ségekben szóródik.

A kocaállománynak a sertésállományon belüli aránya alapján megyénként sorba rendeztük a községeket, majd három, kb. egyenlő nagyságú csoportra, ré- tegre osztottuk. Az első rétegbe kerültek a kocával nem vagy alig rendelkező köz—

ségek, a másodikba a közepes kocaarányú, a harmadik rétegbe pedig a magas kocaarányú községek.

Az így kijelölt reprezentatív községek állományának változásában lényeges különbségek figyelhetők meg. A sertésállomány legnagyobb mértékben az I.

rétegbe tartozó községekben (a süldő— és a hízóvásárlás stb. következtében) vál—

tozott és legkevésbé ingadozott a III. rétegbe tartozókban; e községeknél ugyanis a tenyésztés jellege (az állandó malacoztatás, a tenyészállatok nevelése révén) mérséklően hat. (Lásd az ábrát a 182. oldalon.)

Az egyes rétegeken belül mechanikus módszerrel választottuk ki a községe—- ket. Ezzel biztosítottuk, hogy a községek szubjektiv tényezőktőbfüggetlenül— és kocaállományuk nagysága szerint arányosan kerüljenek a mintasokaságba.

A kocaarány alapján sorba állított községek közül minden ötödiket jelöltük ki a reprezentatív számlálásra, tekintve, hogy a reprezentáció mértékét 20 százalékban állapítottuk meg. A községek 20 százalékának kijelölése csaknem minden eset—

182 * 901315;sz rozse?

ben biztositotta —— a kiválasztás legfontosabb feltételének megfelelően —'——,"—hogy_

mind a sertés —-, mindpedig a szarvasmarhaállománynak 20 százaléka a minta—

sokaságba kerüljön. *—

A reprezentatív állatszámlálásokm kijelölt községek sertésállományának változása 1961-ben

(Index: 1960. március : 100)

% 760 750 749 * 730 720 770

700 c,_ . "f,/45?" save/f

_ tomegek ,

l l

s" ' 7.967. ' 1.962.

március já/im' alt/dám január

Tekintve, hogy az alapsokaság három egyetmi rétegre oszlott, a mintasoka—

ságban is egyenlő arányban képviseltettük azegyes réteghez tar—tozó, községek ál- latállományát az arányos kiválasztás kÖVetelményeinek megfelelően.

A kiválasztás másik fontos követelménye az volt, hogy a községek arányo—

san helyezkedjenek el az ország területén. Ennek ellenőrzésére térképre jelöltük

a kiválasztott községeket, és ha eloszlásuk nem volt megfelelő, a legközelebb eső, hasonló kocaarányú községek segítségével helyesbítettük. A kiválasztott községek területi elhelyezkedésének ellenőrzésével és a helyesbítéssel az állattartás tájain-' ként eltérő jellegét igyekeztünk figyelembe venni.

Harmadik követeknény az volt, hogy a kiválasztott mintasokaság megfelelően reprezentálja az állatállomány gazdaságtípusok szerinti megoszlását, vagyis a mintasokaság gazdaságtipusok szerinti megoszlása megegyezzék az alapsokaságe- val. E követelmény teljesítését megnehezíti az, hogy a sertéstenyésztés iránya az állattartó gazdaságok egyes típusainál még nagyobb eltéréseket mutat, mint az egyes községeknél.

Fontos szempont a kiválasztásnál a városok és a községek állatállományának aránya is, bár a kijelölés módja ezt a kérdést nagyrésztmegoldotta. Némely eset—

ben itt is el kellett térni a mechanikus kiválasztástól, főképpen azoknál a városok-

nál, amelyekben a sertések száma meghaladja a tízezret. ,,

Az egyes rétegekhez tartozó községek szektoronkénti komrányában egyik _ évtől a másikig lényeges eltolódások mennek végbe, ezert % reprezentatív közsé—

gek (egy részét évenként egyszer —— a márciusi teljeskörű állatszámlálás alapján -—

A REPREZENTATíV ÁLLATSZAMLALASOK 183

újra kell jelölni. Előfordult például, hogy egy községben a kocaarány a háztáji, a kisegítő és az egyéni gazdaságokban 1961 márciusától 1962 márciusáig 10 száza—

lékról 3 százalékra csökkent. Az ilyen község a következő számlálásnál természe- tesen már nem reprezentál megfelelően, ezért ki kell cserélni. Az új községet ilyen esetben szintén mechanikus módszerrel választjuk ki. A községek újracso—

portosítása s egy részüknek felcseréléSe biztosítja az alapsokaság és a mintasoka—

ság ' réteges megoszlásának összhangját.

Valamennyi község kicserélésére nincs szükség, sőt munkaszervezési okok—

ból nem is kívánatos, mert könnyebb az összeírást azokban a községekben végre- hajtani, amelyekben már az előző években is volt számlálás. Az ilyen községekben betanított és gyakorlott számlálóbiztosok és összeírási megbízottak dolgoznak (ez különösen nagyjelentőségű a nyári idénymunkák idején), s a lakosság is nagyobb megértést tanúsít a számlálások iránt.

- Az 1962. évi reprezentatív állatszámlálásokra kijelölt községek száma az 1961.

évihez viszonyitva alig Változott (662—ről 666—ra növekedett), és 76 százalékuk (506 község) azonos az 1961. évivel.

A rétegzés (csoportosítás) elvégzéséhez a községi állatszámlálási összesítőket használtuk. A községi összesítőkről kisméretű lapok készültek, amelyek a megye kódszámát, a község nevét, a sertések és a szarvasmarhák, illetve az anyakocák és a tehenek számát, valamint az anyaállatok arányát tartalmazzák.

1. tábla

Baranya megye ellenőrző táblája

Szarvas— Tehén—

A községek Sertésúllo— Kocaállo- marha- állomány

Megnevezés száma _, mány mény (előha— állomány (előhasival

osszesen sival együtt) összesen együtt)

Alapsokaság

I. réteg ... 140 54 866 1 749 22 079 9 692 II. réteg ... 94 54 883 4 983 16 663 7 542 III. réteg ... 92 54 738 7 009 16 608 7 766 Összesen 326 164 487 13 741 A. 55 350 25 000 Mintasokaság

I. réteg ... 28 11 071 359 4. 962 2 222 II. réteg ... 13" 10 989 951 2 794 1 283 III. réteg ... 20 10 891 1 420 3 531 1 685 Összesen 61 32 951 2 730 11 287 5 190 Mintasokaság az alap-

sokaság százalékában

1. réteg ... 20,0 20,2 20,5 22,5 22,9

II. réteg ... 13,8 20,0 19,1 16,8 17,0

III. réteg ... , . ... 21,7 19,9 20,3 21,3 21,7

Összesen 18,7 20,0 19,9 20,4 20,8

A községek rétegzését a kocaállomány aránya alapján e lapok segítségével végeztük, és ezeket a lapokat használtuk a reprezentatív községek kiválasztására, _

esetenként újrajelölésére is. A rétegzés és a kiválasztás helyességét ellenőrző táb-

lákkal vizsgáltuk. A megyék ellenőrző tábláján például megfigyelhető az alap—

sokaság és a mintasokaság rétegek szerinti megoszlása, a kiválasztás arányosságá—

1 84 , POGÁNY JÓZSEF nak helyessége. A tábla adataiból megállapítható továbbá, hogy a kijelölt kömé—

gekben levő sertésállomány megfelel a kívánt 20 százalékos reprementáci-ó mérté-

kenek. Baranya megye ellenőrző táblájának adatai például a kiválasztás helyed—

ségét igazolják: a kijelölt községek sertésánománya az alapsokaságnak pontoaan 20, szarvasmarhaállománya pedig 20,4 százai—ékai

A mintasokaság nagysága valamennyi megrében a eertésállománynál i 0,2,

a ,szarvasmarhaállománynál i 3,9 százalékkal tér el a kívánt 20 M61.Az er—

szágos kiválasztási arányszám is megfelelő: a reprezentatív számlájásakra kivá—

laszmtt községek sertésállománya 20,1, a szarvasmarhaállománya pedig 203 seáza-

léká'ü teszi ki az alapsokaságnak. '

2. tábla

[A mintasokaság az alapsokaság százalékában rétegenként , A községek Sertés- Koca— Sams— Tehén-

R9,t?5; aránya, ;állomány. ,áilomám, f: ,? államai!mu]; . állomány

1. ... 20,1 20,2 20,6 20,3 29,4

II. ... 20,7 , 20,0 20,1 19,5 19,9

III ... 204 19,9 1*9,s *21,1 20,8

Összesen 20,4 ' 20,1 * 20,1' ! 20,3 20,4

Nagy figyelmet fordítottunk arra, hogy a *mintasokaság gazdaságtípusonkénü megoszlása is közel azonos legyen az alapsokaság megoszlásával.

3. tábla

A sertés— és a szarvasmarhaállomány megoszlása (százalék) 1962. március 15—én

Asertéaállomány A szarvasmarhamomány '

Gazdaságkategória

*az összes a reprezentatív az összes * a reprezentatív

községekben községekben

Mezőgazdasági termelőszövetkezeti

tagok háztáji gazdaságai ... 69,5 70,9 78,8 79,3

Termelősz'övetke'zeti csoportok tagjai 4,2 4,1 5,5 5,3

Kisegítő gazdaságok ... 20,9 20,1 7 ,7 7,7

Egyéni gazdaságok ... 5,4 ' 4,9 8,0 7,7

Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0

Az arányos megfigyelés követelményeinek megfelelően a reprezentáció mér-

téke minden gazdaságtípusnál 20 százalék körül van. A legnagyobb állatállo—

mánnyal rendelkező mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok háztáji gazdaságai sertés— és szarvasmarhaállományukat illetően egyaránt 20,4 százalékkal vannak

képviselve a reprezentatív állatszámlálásokra kijelölt községekben. (Lásd a 4.

táblát.) —

, A reprezentatív összeírás az ismertetett kiválasztási módszer mellett —— az áBatállomány számbavételém túlmenően —— jól alkalmazható az állatálélomány egyes jellemzőinek (fajonkénti összetétel, _állatsűrűség, kor és ivar, valamint

gázdaságkategóriák szerinti megoszlás stb.) megíigyelésére is.

A REPREZENTATIV ÁLLATSZAMLALASOK

4. tábla

Mintasokaság az alapsokaság százalékában gazdaságkategóriánként

Gazdaságkategória Sertésállomány Szgaülál:;ha-

Mezőgazdasági tetmelőszövetkezeti

tagok háztáji gazdaságai ... 20,4 20,4 Temelőszövetkezeti csoportok tagj ai. . 19 ,5 19,3 Kisegítő gazdaságok ... 19,1 20,5 Egyéni gazdaságok ... 18,1 20,5

Összesen 19,9 20,3

185

A mezőgazdaság szocialista áfszervezése következtében az állattenyésztés nap—

jainkban minőségi változáson megy át. Ennek következtében változnak a követel——

mények az állatbenyésztéssel kapcsolatos adatszolgáltatással szemben is. E válto—

zásokat és követelményeket állandóan figyelemmel kell kísérni, mert csak így

tudjuk a reprezentatív megfigyelési módszert helyesen és célravezetően al-

kalmazni.