A NÁDOR HUSZÁREZRED A HÉTÉVES HÁBORÚBAN.

A NÁDOR HUSZÁREZRED A HÉTÉVES HÁBORÚBAN.

Gyakran szeretjük emlegetni az 1741. évi országgyűlés magasz- tosjelenetet. büszkélkedünk is vele méltán, de történetirásunk máig se teljesítette abbeli kötelességét, hogy annak a kornak pragma- tikus históriáját megírta volna, hogy okmányok alapján k i m u t a t t a volna : mennyi volt az a vér- és pénzáldozat, melylyel a magyar nemzet a Habsburg uralkodóház megingott trónját a rombadőlés - tői megmentette?

Erre a kézzelfogható kimutatásra pedig nagy szükségünk van.

Az osztrák történetírók, a kik nem barátaink, a trón biztosítása ér- dekében folytatott küzdelemről írván, a magyar hadsereg működé- séről csak annyiban szeretnek megemlékezni s dicsőségünkből csak annyit hagynak meg, a mennyit az igazság vakmerő meghamisítása nélkül el nem tagadhatnak. Saját magunk kötelessége meggyőzni, ha nem is ezeket a jó urakat, hanem az igazság barátait arról, hogy mennyire jogos a mi büszkélkedésünk s milyen részt követel- hetünk magunknak a loyalitás, az uralkodóház iránti hűség és kötelességtudás erényéből ?

Hogy ezt tehessük, első sorban össze kell h o r d a n u n k az anyagot, a miből majdan egy hivatott történetíró az egész kornak a képét hiven megrajzolhatja. S hadviselésről, harczi vitézségről, a nemzet vér- és pénzáldozatáról lévén szó : a feladat sűlya első sor- ban a hadiesemények földerítésére, feldolgozására hivatott folyó- iratokra nehezedik. Ebbeli kötelességéről a Hadtörténelmi Közle- mények nem feledkezett meg. Fennállása óta közölt már, nem sokat ugyan, de mégis néhány czikket a magyar vitézség es áldo- zatkészség ezen dicsőséges korszakából. A mit az alábbiakban el- mondok, szaporítása kíván lenni ennek a czikksorozatnak. Nem az

egész ország szerepléséről fogok szólani, h a n e m a n n a k egy kis részéről. Az sem lesz rendszeres egész, h a n e m rapszodikus vissza- emlékezés. az egykorú iratokból vett nyers anyag összehordása.

Az egykori jász- és két kun kerületek az országnak igen kis részét teszik, h a n e m ez a kis rész a legmagyarabb vidéken esik.

A jászkunok, m i n t megtelepülésük óta évszázadokon át királyi kiváltságoknak örvendő nép, m i n t országgyűlési czikkelyek által több izben biztosított koronajobbágyok, igen természetes, hívei vol- tak az uralkodóháznak. Régi királyaink alatt, nemesek módjára, a személyes katonáskodás általános kötelességük volt, ezért folyton fegyverben állottak s csaknem az állandó hadsereg jellegét m u t a t - ták. A Habsburgok h a t a l m á n a k meggyökereztetésében : a cseh Ottokáron vett messzeható fontosságú győzelemben lényeges szere- pet játszottak. A török hódítás véget vetett hadi jelentőségüknek.

Hódolt á l l a p o t u k b a n hazafiúi kötelességüket csak a n n y i r a teljesíthet- ték, a mennyire a mostoha viszonyok és tetemesen megfogyatkozott létszámuk mellett tehették. Alig szabadult fel B u d a vára és B u d á - val együtt a jászkun kerületek a másfélszázados járomból, ú j a b b szolgaságba sülyedtek. Lipót császár eladta őket a német lovag- rendnek ; elvesztették kiváltságaikat s a mi sohase történt velők, jobbágyok lettek. Mária-Terézia szorult helyzetének kellett bekövet- kezni, hogy magokat 1745-ben megválthassák. A tetemes váltság- összegen kívül még kikötötte a királynő, hogy ezer lovast tartoz- nak fölszerelve kiállítani és mielőbb harczba küldeni.

Az 1756-ban kitört h é t éves háború ú j a b b áldozatokat kivánt az országtól, természetesen a jászkunoktól is. 1756. sept. 23-án érkezett Mária-Terézia királynő rendelete gr. B a t t h y á n y Lajos nádorhoz, m i n t a jászkunok főbírájához, melyben utalva arra, hogy a porosz és lengyel királyok, a b r a n d e n b u r g i és a szász vá- lasztófejedelmek t a r t o m á n y a i b a eddig hallatlan ellenséges módon, közel 60,000 emberrel betörtek, azokat elfoglalták s ellenállhatat- l a n u l előre, nyomúlva m á r Csehország h a t á r á t pusztítják : ezen jogtalan és veszedelmes törekvésnek ellent állandók, a birodalmi sereget Cseh- és Morvaországban összevonván, azt magyar lovas csapatokkal kívánja erősíteni. «Emlekezünk — írja a királynő — hogv a jász- és két kun kerületek a m ú l t h a d j á r a t alkalmával mily serényen szerelték fel és küldötték táborba lovasaikat és mily hasz-

DOS szolgálatokat tettek nekünk.» Ez áldozatkészségben és hűség- ben bízva, megparancsolja a nádornak, intézkedjék azonnal, hogy a kerületek a lehető leggyorsabban 800 huszárt állítsanak ki és tel- jes hadi felszereléssel oda küldjék táborba, a hova ez iránt később

kibocsátandó rendelete meghatározza. A királynő bízva a nádor tevékenységében s uralkodóháza iránti odaadó alattvalói liüsége- ben, reményét fejezi ki, hogy kívánságát feltétlenül és haladék- talanul teljesíti.

A nádor épen Bécsben időzött, tehát személyesen győződ- hetett meg, hogy királynője trónját újból nagy veszedelem fen}7e- geti. Még innen Bécsből írt a kerületeknek, hogy a legfelsőbb ren- deletnek minden erejökkel késlekedés nélkül tegyenek eleget. Magá- hoz rendelte Almásy Pál nádori főkapitányt, hogy vele a teendők- ről tanácskozzék. A főkapitány biztosította a nádort, hogy a jász- kunok minden erejökkel készek a haza szolgálatára, de jelenlegi erőtelenségükben képtelenek annyi katonát harczra képes állapotba helyezni.

A nádor maga is jól ismerte a jászkunok sanyarú viszonyait.

Alig mult tíz éve, hogy félmilliónál nagyobb terhet vállaltak magukra, csakhogy a jobbágyi szolgaságtól megszabaduljanak.

Ennek az adósságnak a nagy része még visszafizetetlen volt. Hát- ráltatta törlesztését a mult h a d j á r a t b a n kiállított ezer lovas föl- szerelésének költsége. A h a d j á r a t végeztével a kerületek nem kap- ták vissza a lovakat, mert azokat nagylelkűen felajánlották a ren- des katonaság részére. Most pedig katona alá alkalmas lovakat szerezni igen nagy nehézséggel jár. Úgy vélte tehát megoldandó- nak a dolgot, hogy a Jászkunság a Hajdúsággal együttesen állít- son ki egy egész ezredet, mely róla, mint tulajdonosról, nádor ezrednek neveztetnék. A részesedési arány úgy lenne, hogy 600 huszárt a jászkunok, négyszázat pedig a hajdúk adjanak.

Ez iránti javaslatát okt. 7-én személyesen terjesztette a ki- rálynő elébe. E szerint a jászkunok 600 csupa alkalmas és a meny- nyire lehet önkéntes huszárt tartoznak kiállítani, a kikkel a hajiiu városok által kiállítandó 400 huszár egyesíttetven, együtt egy ezre- det fognak kepezni s a többi ezredek módjára szolgálatot teljesí- teni. A fölszerelés határidejéül a jövő hónap utolsó napját tűzte k i ; táborba indíttatásuk esetleg hamarabb is eszközölhető, ha

két csapatban i n d u l h a t n a k útnak, t. i. ha 300 ember együtt lesz.

azok mihelyt a hadbiztos megszemlélte őket és ellátásukat átvette, a tisztekkel együtt Csehországba a hadsereghez küldethetnének.

A királynő hozzájárult e javaslathoz s szept. 23-ki rendeletét e szerint módosította.

A n á d o r javaslatának második p o n t j a a tiszti kinevezésekre vonatkozott. Mint ezredtulajdonosnak jogában állt a törzstiszteket kiszemelni s kinevezés végett ő felsége elé terjeszteni. Ezredesül br. Orczy Lörinczet szemelte ki, n e m a n n y i r a katonai erényeiért, m i n t inkább azért a jó viszonyért, mely a J á s z k u n s á g és az Orczy- család közt még a b b a n az időben szövődött, mikor Orczy István — Lőrincznek az apja — a kerületeket m i n t a n é m e t lovagrend ad- ministratora igazgatta. Vele tárgyalt tehát s mikor a megkínált állás elfogadására késznek nyilatkozott, őt ajánlotta a királynőnek kinevezésre, különösen kiemelvén, hogy e kinevezés jó h a t á s t fog gyakorolni a j á s z k u n o k r a .

Ornagygyá Jankovics Miklóst, a kerületek alkapitányát kérte kinevezni, a ki m á r a m u l t h a d j á r a t o t a Baranyay-ezredben végig küzdötte. A h a j d ú városok 400 emberrel j á r u l v á n az ezredhez, illő, hogy az ő részükről is neveztessék ki a törzstiszti karba : minthogy pedig a h a j d ú k kincstári alattvalók, az ez iránt meghallgat- tatván, Török Andrást a gr. Károlyi-huszárezred kapitányát hozta javaslatba. A többi tiszteket, jog szerint, maga az ezredet kiállító közönség választja; a n á d o r csak azt kötötte a lelkükre, hogy lehe- tőleg olyanokat válaszszanak, a kik a m u l t h a d j á r a t b a n részt vettek s m a g u k a t különösebben kitüntették.

Azt javasolja továbbá a nádor, hogy mivel az ezrednek ú j egyenruhával való ellátása sok időbe és költségbe kerül, egyelőre meg lehetne elégedni azzal, hogy dolmányt, köpönyeget és csákót k a p j o n egyformát a legénység; teljes egyenruházattal később is el lehet látni. Most mindenekelőtt az a fö, liogy a ló, fegyver és az e m b e r a n y a g legyen kifogástalan. Minthogy pedig a kerületek pénz- tára annyira ki van merülve, hogy ezt a költséget meg n e m bírja, felhatalmazást kér a királynőtől arra, hogy alkalmas kölcsönt vehes- senek föl, a mi aztán a községekre aránylagosan kivettetnék s a közadóba beszámítva törlesztetnék. A felveendő kölcsön nagyságát még most meghatározni n e m lehet ; arra azonban különös gondja

lesz a n á d o r n a k , hogy az csak az engedélyezett czélra fordíttassék -s a visszafizetés az adózó népet túlságosan meg ne terhelje.

A n á d o r ezen javaslatára a királynő okt. 9-én adta meg el- határozását. A javaslatba hozott h á r o m törzstisztet kinevezte s utasította a haditanácsot, hogy részükre a szabályszerű kinevezési okmányokat állítsa ki. Biztosította továbbá az ezredet, hogy szolgá- l a t á n a k t a r t a m a alatt a rendes katonasággal egyenlő rang, kedvez- m é n y és fizetés illeti. A kapitányokat, hadnagyokat, zászlótartókat a kerületek választhatják, de a n á d o r jóváhagyásával. Elrendeli, hogy minden század 100 közlegényből álljon s 3 hónap alatt telje- sen felszerelve Pesten gyülekezzék, hol a hadibiztos felül fogja vizsgálni s m i u t á n a hűségesküt letették, ellátásukat a kincstárból fogják nyerni s rendes katonai szolgálatukat megkezdik. Meg- engedi, hogy a kerületek kölcsönt vehessenek föl. de szigorú szá- madás és a n á d o r által igért ellenőrzés mellett ; kilátásba helyezte, hogy az e g y e n r u h á n á l tetemes költségeinek viseléséhez a hadi kincstár lehetőleg hozzá fog j á r u l n i .

Ugyanezen a n a p o n tett előterjesztésében jelenti a n á d o r a királynőnek, hogy a toborzás a Jászkunságban m á r megkezdődött ; ennek hathatósabb folytatása azonban kívánatossá teszi, hogy Orczy, Török és Jankovics törzstisztek a kinevezési okmányokat mielőbb megkapják. B e m u t a t j a egyúttal br. Orczy Lőrincz köszönő levelét, melyben h á l á j á t fejezi ki a királynőnek, a miért őt ezredessé kine- vezni kegyeskedett. Kéri, hogy e tényről a formális o k m á n y t a hadi- tanács által kiállíttatni ne terheltessék s egyben igéri, hogy a királynő és uralkodóháza javán, üdvén fáradozni törhetetlen kö- telességének fogja tartani.

Br. Orczy Bécsben lévén, személyesen is megköszönte kine- veztetését. Azután tárgyalt a nádorral a toborzás módozatai felett s tárgyalások eredménye egy utasítás lett, melyet okt. 9-én bocsá- tott ki a n á d o r a nádori főkapitányhoz s a kerületek tisztviselői karához. Az i m é n t kitört porosz h á b o r ú s a n y a r ú viszonyai közt — m o n d j a az utasítás — ő felsége elrendelte, hogy a Jászkunság, kiváltságos helyzetéhez méltóan, a bárók, főpapok, főurak és ne- mesek példájára a h á b o r ú sürgős szükségleteire és a közjó előmoz- dítására 800 jól fegyverzett lovast állítson ki minden akadékos- kodó késedelem nélkül. Megértvén azonban a királynő a kerületek

eladósodott, elerőtlenedett állapotát, az ő (a nádor) h a t h a t ó s köz- b e n j á r á s á r a és a jászkunok h ű szolgálataira való tekintetből köve- telését 200 huszárral lejebb szállította, de oly kikötéssel, hogy a 000 lovas k a t o n á t kifogástalanul és minél h a m a r a b b állítsák ki.

Söt ő felsége — csak hogy a n á d o r huszárezred mielőbb kiállhas- son — beszüntette a kerületekben a gyalogság reszére való tobor- zást is, a mit a helytartótanács sept. 6 - á n engedélyezett. Illő tehát, hogy ö felsége a k a r a t a mielőbb teljesüljön s e czélból a következő utasítást a d j a :

1. Minél alkalmasabb lovakról, jó fegyverekről és egészséges katonákról g o n d o s k o d j a n a k a kerületek. A korábbi insurrectióból m e g m a r a d t és jó karban levő fegyverek felhasználhatók ; h a n e m elégségesek, u j a k a t kell vásárolni. A kiválogatott és összeírt lova- kat takarmányozzák és m i n d e n k é p jó karba hozzák. Ezeknek esz- közlése végett

2. a főkapitány tartson mielőbb közgyűlést, azon mindenek- előtt válaszszák meg a tiszteket és altiszteket a r r a termett s lehető- leg az előbbi insurrectióban m a g u k a t kitüntetett férfiak sorából.

A tisztek feladata lesz az insurrectio gyors szervezése.

3. A r u h á z a t o t illetőleg feltétlenül szükséges dolmány, köpö- nyeg, csákó ; a lovaknak nyergek s egyéb kellékek. Ezek, a mennyi- ben m a g á n a k az illető k a t o n á n a k nincsenek, minél olcsóbb áron szerzendők be.

4. A n á d o r j a v a s l a t á r a kinevezendő törzstiszteknek a kerüle- tek által választandó tisztek föltétlen engedelmességgel tartoznak.

A tisztikar pedig a n á d o r i főkapitánynyal egyetértőleg m i n d e n - képen azon m u n k á l j o n , bogy az ezred mielőbb h a d b a állhasson.

5. H a n e m lehetne m i n d a 600 k a t o n á t egyszerre fölszerelni, 300 ember mégis november utolsó n a p j á r a okvetlenül kész legyen egy törzstiszt vezetése alatt az ellenség ellen i n d u l á s r a ; az el- m a r a d t csapat rövid időn kövesse amazt.

6. A kimozdulás napjától kezdve m i n d a tisztek, mind a le- génység a kir. kincstárból húzzák fizetesőket.

7. A szükséges kiadások fedezésére a kerületek alkalmas köl- csönt vehetnek fel, de arról a főkapitány ellenőrzése mellett a n á d o r n a k számadással tartoznak.

8. A toborzásról a főkapitány koronként jelentést tegyen a

n á d o r n a k , különösen ügyelvén azokra, a kik engedetlenségükkel, izgága természetükkel azt h á t r á l t a t j á k , vagy akadályozni törekesz- nek. Egyébkent bízik a n á d o r a kerületek ősi dicsőségében, kato- nai erényében, melynek a letűnt századokban, legutoljára a m u l t insurrectióban annyi jelét adták, hogy azt még a felséges asszony is liizelgőleg elismerte.

A mit a n á d o r a n n y i r a sürgetett : a törzslisztek formális ki- nevezése rövidesen megtörtént. A haditanács okt. 13-án értesítette a nádort, hogy a 600 jászkunbóJ és 400 h a j d ú b ó l felállítandó huszárezred parancsnokló ezredesévé br. Orczy, alezredessé Török, örnagygyá Jankovics neveztetett ki.

A n á d o r utásításának 2. p o n t j á b a n elrendelt közgyűlés okt.

19-én ült össze .Jászberényben. A tanácskozó férfiak belátván a fenyegető helyzetet, készséggel ajánlották segítségüket. Sőt azt is egyhangúlag elhatározták, hogy a katonaságot teljesen ú j r u h á z a t - tal látják el, m e r t hiányos öltözettel a közelgő tél zordonságának n e m tehetik ki embereiket, ha azt kívánják tőlük, hogy köteles- ségüknek megfeleljenek. Minthogy pedig alig száz akad, a ki meg- felelő ruházatról saját költségén gondoskodhatok, ennélfogva az egész fölszerelést a közönség terhére eszközlik. Nagyobb nehéz- séget okozott a királynő az a kívánsága, hogy a megszabott 600 létszámba tisztán csak a közlegénység értendő ; m e r t a kerületek úgy számítottak, hogy abba az őrmesterek, káplárok, még a t r o m - bitások is beleértvék. Kérték is a nádort, hogy a királynőt igyekez- zék ily értelmű elhatározásra birni. De még inkább azt kérték a nádortól, hogy a katonák megvizsgá'ása ne Pesten, h a n e m m i n d e n egyes kerület területén eszközöltessék ; különben n é h á n y ezer frttal több teher nehezedik r á j u k . A kerületek ugyanis egymástól szét- szórva, vármegyék közzé beékelve feküsznek; a szemlére küldendő katonaságnak t e h á t idegen területen kell 10—20 mérföldet meg- tenni, míg Pestre ér. Hogy élelmezzék őket ebben az ú t b a n ? Azt kívánni se lehet, hogy az utbaesö vármegyék terheltessenek vele, a melyeknek elég gondot okoz a r á j u k eső h a d j u t a l é k előteremtése.

Czélszerűbb tehát, hogy — miként az az előbbi insurrectióban is t ö r t é n t — a hadbiztosság a helyszínén tartsa meg a szemlét és pedig nem várva meg, míg az egész ezred felül, h a n e m mihelyst egy-két század kész, azt azonnal megvizsgálná s m i n d j á r t kincstári

Hadtörténelmi Közlemények. X. 3!)

ellátásba venné. Egyébiránt jelenthetik, hogy a legénység és al- tisztek m á r toborzva vannak, r u h á z a t u k azonban lassan készül.

Ezeket Pesten, B u d á n kellett rendelni s a tömeges m u n k a m i a t t a jövő nov. h ó n a p végénél alig készülhetnek el h a m a r a b b . Nagyobb nehézséget okoznak a lovak és fegyverek. A lovakat ugyan m á r a leg- több községben kiválogatták és összeírták, de azok között a nádori főkapitány, a tisztek igen sok a l k a l m a t l a n t találtak, m e r t a nyári és őszi mezei m u n k á k s a gyakori átkelő fuvarozások a lóállományt igen megviselték. A m u l t fölkelésből m e g m a r a d t fegyvereket össze- szedték, most folyik megvizsgálások, hogy bányát lehet belőlük h a s z n á l n i ? Annyi azonban m á r most látszik, hogy az ú j karabélyra különösen szükség lesz. E hiányok beszerzésével Dósa Pál és Molnár József d e p u t á t u s o k bízattak meg.

Almásy főkapitány, a kinek a nádorhoz intézett jelentéséből értesülünk a közgyűlés lefolyásáról, végül figyelmezteti a nádort, hogy n o h a a közgyűlés a halasi születésű Komáromy J á n o s t vá- lasztotta egyik zászlótartóvá, ezt a választást ne erősítse meg, mert K o m á r o m y az 1754-ki hódmezővásárhelyi és mezőtúri paraszt lázadásban a n n y i r a terhelt volt, hogy az ítélkező kir. bizottság öt activitásától elmozdította. Helyébe Baky Mihályt, egy kunszent- miklósi j ó m ó d ú család fiát ajánlja, m á r csak azért is, mert K u n - szentmiklós mind a m u l t fölkelésben, mind most nagy igyekezetet fejt ki a haza szolgálatában.

Okt. 29-ki jelentésében Almásy főkapitány arról értesíti a nádort, hogy Orczy ezredes bejárta a Nagy Kunságot és úgy tapasz- talta, hogy Madaras, Turkeve és K u n s z e n t m á r t o n az embereket m á r összetoborzották s a lovakat is kiválogatták ; de Kisújszállás, K u n - hegyes és Karczag a hadikészülettel el vannak maradva. Bízik azonban a kerületi kapitány : Illéssy István erélyességében, hogy kötelezettségüknek a kellő időre ezek is eleget tesznek. A nagy k u n o k kijelölték m á r a tiszteket. Yincze Istvánt zászlótartónak kívánják, továbbá tisztekül a csinos külsejű, 22 éves Mészáros J á n o s t , a kunhegyesi bíró fiát, Fejér Ferenczet, a ki a kir. személy- nök mellett kanczellista, és Helebronth Antalt, egy vagyonos nemes család 28 éves sarját. Az altisztek kinevezését is sürgetik a ke- rületek.

Ugyanezen jelentésében ismételten kéri a főkapitány, hogy a

•600 főbe beleszámíttassanak az altisztek is és a szemle a kerületek területén történjék.

A nádor a kerületek kérését nov. 13-án terjesztette a királynő elé és öt nap múlva megérkezett a legfelsőbb elhatározás, hogy a budai hadbiztosság kiküldöttje Jász-Berényben tartsa meg a szem- lét s a beváló katonákat és lovakat m i n d j á r t kincstári ellátásba vegye. Azt is megengedte, hogy a 600 főbe az altisztek is bele-

• értessenek. Az ezred beosztását t. i. ekként rendelte e l : Az ezred törzse :

Ezredes és tulajdonos Ezredes és parancsnok

Alezredes ...

Őrnagy Káplán

Ezred kvártélymester Hadbíró és titkár Hadsegéd

Eleimezőmester Szekerészmester Alsebész Dobos

6 élelmezőszekér

ember ló Ezek négyen a száza-

doknál kapitányok- ként szolgálnak

összesen

2 1 6 15

6 15 Egy törzs és egy rendes század :

Kapitány 1 1 Hadnagy 1 1 Zászlótartó 1 1 Őrmester 1 1 írnok 1 1 Trombitás 1 1 Nyerges és kovács 2 2 Káplár 5 5 Közlegény 87 87

összesen 100 100 39*

Összegezve :

Az ezred törzse 15 ember 15 ló 4 törzs zászlóalj 400 « 400 « 5 rendes » 600 « 600 « Az egész ezred létszáma : 1015 ember 1015 ló

A királynő ismételten tapasztalt j ó i n d u l a t á n a k jótékony hatása e l m a r a d h a t a t l a n volt. A kerületek teljes erővel folytatták a hadi készülődést s h a a kitűzött időre nem is, de deczember köze- pére m á r fölszerelték katonáikat. A hadbiztosság kiküldöttje decz.

30-án vizsgálta meg őket s m i u t á n némely észlelt hiányok h a m a - rosan pótoltattak, a következő 1757. j a n u á r elején ú t n a k indult a csapat, egyelőre Bars vármegyébe. Útközben, Gödöllőn, j a n u á r 20-án a nádor, m i n t t u l a j d o n o s megszemlélte ezredét. A megelége- dés h a n g j á n jelenti a királynőnek, hogy huszárjait lovakkal, r u h á - zattal, m i n d e n fölszereléssel a n n y i r a ellátottaknak tapasztalta, hogy bármely rendes ezred n e m különb nála. E nem remélt siker jórészt Almásy főkapitány b u z g a l m á n a k és tapintatos erélyének

köszönhető. H a ő r á lett volna bízva a h a j d ú városok kormány- zása, bizonyosan azok is kiállították volna m á r a reájok rótt reszt.

De azok m é g el v a n n a k m a r a d v a s a késedelem okául különösen a posztó hiányát hozzák fel. Megintette őket s most biztatják, hogy rövid időn csatlakozni fognak a jászkunokhoz.

Apr. 8 - á n végre felült a liajdu huszárság és Török alezredes vezetése alatt ú t n a k indult. Ekközben — ápr. 10-ről keltezve — érkezett a haditanács rendelete, hogy az ezred Csehországban fog működni, t e h á t téli szállásáról azonnal i n d u l j o n el és Morva- országon át Königgrátzig m e n j e n , a hol a további parancs várja. He a h a j d ú századok még mindig nem voltak kellőleg fölszerelve, nem voltak tábori sátraik s a legénység nagy része nem volt ellátva puskával és oldalfegyverrel. Ez és a hadbiztosság késedelmezése, mely a menettervet sokára küldte meg, lehetetlenné tette, hogy az ezred ú t n a k i n d u l j o n . A haditanács ápr. 27-én ú j r a ráírt a nádorra, hogy mi az oka, hogy ezredéről semmi h í r ? pedig a királynő is sürgeti, hogy a nemzeti katonaság m i h a m a r a b b Königgrátzben gyülekezzék. Es az ezred még mindig nem indult ki Bars vármegyé- ből. Oka megint a hadbiztosság volt, m e r t n e m látta el idejében.

pénztárral, a melyből az útközben fölmerülő költséget viselni lehe- tett volna.

A m i n t az ezred-pénztár megérkezett : ápr. 30-án végre el- indul a csapat, mely eddig derekasan kitartott, csupán négy ember halt meg a jászkunok közül és nyolcz megszökött a hajdúkból, de kettőt vason visszakísértek az ezredhez. Orczy ezredes, a mulasztá- sokat helyrehozandó, gyors menetelésben vezette katonáit s csak m i n d e n negyedik n a p o t engedte nekik p i h e n ő ü l .

Az ezred Königgrátzbe érve L o t h a r i n g i a i Károly hg., illetőleg gr. Serbelloni parancsnoksága alá helyeztetett s részt vett az általa vezényelt ütközetekben. Ez ütközetekben aránylag n e m sokat vesz- tett az ezred, de mégis annyit, hogy az év végén a fővezér elren- delte kiegészítését. Br. Orczynak Grosz-Baschitz-ból nov. 10-én kell jelentése szerint a n á d o r ezred 1015 emberéből okt. utolsó napjáig

Alkalmatlansága m i a t t elbocsáttatott 4

meghalt 7 elesett vagy fogságba j u t o t t 148

elszökött 5 ítélettel kivégeztetett 1

sebbel rokkant lett 5 az összes fogyatkozás 170 ember

Az 1015 ló közül kimustrál tátott s

agyonlövetett 22 a csatatéren m a r a d t 178 alkalmatlan és rokkant 26

összesen 226 Ezeken kívül még a következő fölszerelések beszerzese vált

elkerülhetetlenné, u. m. 464 karabély, 370 pisztoly, 215 kard, 416 pisztolytok, 208 nyeregszerszám; a sátrak valamennyien hasz- nálhatatlanok, az elelmezési szekerek közül 3 jó, de h á r m a t mái- n e m lehet kijavítani, a szekereket vonó lovak közül 3 vénsége m i a t t használhatatlan. E szükségletek beszerzése és az ezred ki- egészítése végett br. Orczy, H o r v á t h Ferencz és Szuperany De- meter hadnagyokat, 1 őrmestert, 2 káplárt, 1 kovácsot, 1 nyer-

gest, 1 furirt és 84 közlegényt lovaik nélkül (unberitten) h a z a - küldte, a haditanácstól rendeletet eszközölvén ki részökre, hogy a magyar kanczellária hivatalos h a t a l m á v a l támogassa az ezred ki- egészítését.

A n á d o r Eohonczról deczember 21-én jelentette a királynő- nek, hogy a kerületekben megtette az intézkedést, hogy mihelyst a hadkiegészítésre hazaküldött tisztek oda érkeznek, kívánságuknak m i n d e n b e n tegyenek eleget. Siet azonban kijelenteni, hogy a jász- kunok saját erejükből szerelvén föl az ezredet, tehetségük a mos- t a n i szük viszonyok közt annyira ki van merülve, hogy a kiegészí- tés terheit alig bírják meg. A munkabíró, erőteljes férfinép a csatatéren tesz eleget hazafiúi kötelességének, a mezei és egyéb m u n k á t j ó f o r m á n az asszonyok végzik, azok viszik az adó- zás terhét. E g y é b i r á n t p á r n a p m ú l v a Pozsonyba utazik, oda ren- delte a kerületi főkapitányt ; ha vele tanácskozott, bővebb jelentést fog t e h e t n i .

Ezt a jelentést be se várta a királynő; 1758. j a n . 21-én a kanczelláriával ráíratott a nádorra, hogy elvárja mindenkor t a n ú - sított h ű szolgálatkészségétől, hogy ezredének kiegészítéséről halo- gatás nélkül gondoskodik. Különösen jó lovakat és pedig 14x/2 m a r k o s n á l n e m kisebbeket szerezzen. A költségek a kerületek ren- des adójából fedezhetők, illetőleg abba b e t u d h a t o k . H a t á r n a p u l márcz. 8-ikát szabja meg.

Az ismételt parancsra, mely a h a j d ú városoknak is szólt, a n á d o r kiadta az utasítást, mely szerint az ezred kiegészítése esz- köziendő volt. A dolog sürgőssége miatt n e m lehetvén megvárni, míg a közgyűlés összeül, csak a kerületi kapitányokat hívja össze a főkapitány ; ezekkel beszélje meg a módozatokat, melyek szerint a hiányok l e g h a m a r a b b pótolhatók. A főkapitány értekezzék a h a j d ú k kapitányával és állapítsák meg a h a j d ú k részesedési ará- nyát. Egyébként a ker. kapitányok és községi előljárok kövessék a hazaküldött katonatisztek utasításait s a m i n t sikeresebbnek vélik:

vagy a községekre követendő hányad, vagy pedig verbunggal állít- sák elő a legénységet, a mely 18-tól 40 eves lehet, de erős, hadi- fáradalmakat biró legyen. A lovak nemes 'fajtájúak, egészségesek, legalább 14Va markosak legyenek; ha a kerületekben beszerezhe- tők n e m volnának, vásárolhatják más vármegyékben is. A lovak

Pesten vagy Debreczenben állítandók szemlére ; h a 3 0 — 4 0 ló van együtt, egy hadbiztosi tiszt kiküldését kérhetik. A bevált legénység és ló azonnal kincstári ellátásba vétetik s a kerületek felelőssége megszűnik. A r u h á z a t és fölszerelések elkészítese helybeli mester- emberekre is bízható, vigyázni kell azonban, hogy a szabványnak megfeleljenek. Az összes költségek a közadóból fedeztetvén, az elöl- járók számadást vezessenek s azok h e v e s s é g é t a sorozó tisztekkel igazoltassák. H a a költségek az adóból ki n e m telnének, a köz- ségek kölcsönt vehetnek föl, de az elöljárók főgondja legyen, liogy az adósság mielőbb visszafizettessek.

Ez intézkedések megtétele u t á n febr. 29-én jelenté a n á d o r a királynőnek, hogy ezredének kiegészítése folyamatban van s mi- u t á n a n n a k eszközlését az e czélból hazatért Orczy ezredes vette kezébe, r e m é n y ű , hogy Almásy főkapitány h a t h a t ó s közreműködé- sével sikerülni fog a királynő a k a r a t á t teljesíteni. Minthogy pedig az ezred őrnagya: Jankovics Miklós a m u l t évben lováról leesvén, egészsége a n n y i r a megromlott, hogy h a d i szolgálatát eredményesen nem végezheti, ennélfogva elbocsáttatását kéri. Helyébe Pletricli Jánost, a Splényi ezred k a p i t á n y á t a j á n l j a kinevezésre, a ki 17 évi tényleges katonai szolgálata alatt a n n y i jelét a d t a kiváló k a t o n a i képességének, hogy remélhetőleg az ezrednek dicsőségére fog válni.

A királynő márcz. 10-ki rendelettel Pletrichet csakugyan ki- nevezte őrnagygyá s utasította a haditanácsot, hogy kinevezési okmányát állítsa ki. Egyúttal újból sürgeti az ezred kiegészítésének mielőbbi befejezését. A nádor erre válaszolva márcz. 18-án jelenti, hogy a jászkunok az első szükségleti kimutatás szerint az őket ter- helő résznek m á r eleget tettek, de az alatt az ezred mind ember- ben, mind lóban, mind fölszerelésben u j a b b veszteségeket szenve- dett s most e hiányok pótlását is követelik. A h a j d ú városokban lassabban megy a dolog, különösen a m u l t évben beszerzett posztó miatt, mely a télen teljesen hasznavehetetlennek bizonyult. Orczy most oda utazott s közreműködésével talán sikerülni fog kivinni, hogy a t r a n s p o r t rövid időn táborba i n d u l h a t . A dolog csakugyan annyira haladt, hogy Orczy ezredes és Almásy főkapitány a szem- lét márcz. 28 án Jászberényben m e g t a r t h a t t á k . Az eredmény várat- l a n u l rosszul ütött ki. «Meg kell vallanom klmes Uram — í r j a Almásy a nádornak — eliszonyodtam, m i d ő n a r e m u n d a lovakat

most megláttam, mivel a mely lovak elsőbben még in februario assentaltattak, jobb b ú s b a n és statusban valának, m i n t most e n n y i időre». E n n e k oka az volt, liogy a lovak a katonák kezére a d a t v á n , nem viselték kellő g o n d j u k a t , h a n e m a helységbírák figyel- meztetése ellenére folyton nyargalóztak rajtok. Orczy szerint meg az az oka, hogy sok volt köztük a fiatal ló, melyet csak most fogtak a b r a k r a , s z é n á r a ; a tavaszi idő különben is megviseli a jószágot, a z t á n meg ide-oda, legutóbb is Debreczenbe hordozták őket assen- tatióra. E m i a t t csakugyan «marschra és hadi szolgálatra alkalmat- lanok és hacsak még egy holnapig valahol haltot n e m tesznek csak két forczirozott m a r c h o n is fele maródi lészen.» Azt javasolja tehát Orczy, hogy egyelőre az erősebbjét, mintegy 150-et, kellene táborba indítani. Jó volna, lia ezt a t r a n s p o r t o t Pletiich vezetné, de lia ő n e m tehetné, Jankovicsra lesz kénytelen bizni. 0 maga addig nem m o z d u l a kerületekből, míg az összes hiányok pótolva nem lesz- nek. A legénységet a J á s z k u n s á g mind kiállította, összesen 97-et, t e h á t kevesebbet, m i n t kívántatott és pedig azért, mert az ellenség fogságából 30 katonát szabadon eresztettek. A h a j d ú városok 48 embert állítottak ki. Hiányzik még n é h á n y puska, nyereg és nyeregbőr, miket Pesten fognak beszerezni; azon- kívül az ezredes m i n d e n k a t o n a részére még muntlizsákot, fekete süveget ós baltát is kiván. M o n d u r t 170-et készítettek, tehát 73-al többet ; ezt a többletet a t á b o r b a n levő katonaság hiányos ruháza- t á n a k f e l ú j í t á s á r a fogják fordítani. Legtöbb neliézseget okoz a n n a k a 27 lónak az előteremtése, a melyet a haditanács csak legutóbb követel a kerületeken, a miből 17-et elvállaltak a jászkunok, pedig igazán nem t u d j á k , hogy a mostani rossz lóállomány mellett hon- n a n szerzik be. A főkapitánynak nagy fáradságról, költekezésről szóló ezen jelentését még meg se kapta a nádor, mikor a kanczel- láriától u j a b b rendelet érkezett hozzá, hogy a m u l t évben fölszerelt ezrede r u h á z a t és különösen köpönyeg dolgában annyira meg- fogyatkozott. hogy mielőbb 600 ú j köpönyegről kell gondoskodni.

Minthogy pedig a katonaság rendes eltartásával amúgy is igen igénybevett hadikincstár ezt a körülbelül 5000 frtot igénylő költ- séget meg nem bírja, az a kerületek adójából fedezendő. Török András alezredes Kameniczból ápr. 21-én írván, hasonlókép arról panaszkodik, hogy az ezred a n n y i r a elrongyosodott, hogy félni

lehet, miszerint a szolgálattól elkedvetlenedik s «valami t e m é n - telen következést okozhatna». 0 az ellátási számadást elkészítette s beterjesztette a hadi számvevőségnek ; az a b b a n k i m u t a t o t t 12,000 frtnak ha csak a felét is k i a d n á k : mentét, köpönyeget, talán dolmányt is csináltathatna az ezred. Jó volna, ha Orczy ezredes Bécsbe m e n n e s e dologban maga f á r a d o z n a s lia a pénzt kezéhez k a p n á a m o n d u r elkészítéséről is intézkednék.

Azonban Orczy még mindig az ezred kiegészítésével bajlódott.

Várta Pletrich őrnagyot, hogy jelentkezvén, véle az egyik t r a n s - p o r t o t ú t n a k indíthassa. Azonban Pletrich, jól lehet kinevezését megkapta, de n e m kapta meg a fölmentést a Splényi-ezredtől.

A h a d p a r a n c s n o k s á g Vág-Ujhelyre vezényelte, hogy ott 242 len- gyel lovat vegyen át. Az átvétel sokáig késett s bár kétszer is meg- sürgette fölmentését a Splényi-ezrednél viselt állásától, mégis ápr. 22-ig n e m jelentkezhetett Jászberényben.

Míg idehaza az ezred kiegészítése folyt, a t á b o r b a n m a r a d o t - tak a csatamezőkön teljesítették hazafiúi kötelességüket. Hol jár- tak, mit m ű v e l t e k ? adatok hiányában lépésről lépésre n e m kisér- h e t j ü k őket. A tisztikar küldött ugyan értesítéseket a n á d o r n a k , de azok vagy elkallódtak vagy a B a t t h y á n y - c s a l á d levéltárában lappanganak. Mi itt csak a hivatalos iratokra t á m a s z k o d h a t u n k s meg egy pár magánlevélre. A legkorábbi ezek közt Kövesdy Pál kapitánynak Allendorfból (Hessiában) 1758. márcz. 10-ről kelte- zett levele. Mentegeti magát, hogy eddig is n e m u d v a r o l h a t o t t a n á d o r n a k csekély írásával, de «a szolgálat nagy volt r a j t u k , úgy annyira, hogy egész télen a franczia á r m á d á t bedeckoltuk, mosta- n á b a n a tek. regimentünk Prussiából ide Hessiába masérozott, mivel a franczia a r m a d a m i n d Hannoveriából, m i n d Hessiából Kasli nevű városhoz huzza magát ; mink pediglen a r e t i r á d á t tart- juk. Xemely prussus kuruczok es gyalogság c o n j u n g á l t a magát

• Hannoverrel ; mennyi lehet, nem t u d h a t o m . A francziák közül ezen a télen sokan m e g h a l t a k ; ha ugyancsak úgy fogják magokat viselni, m i n t a m u l t őszszel, kit Isten ne adja, b e n n ü n k e t is ugyan m e g r o n g á l h a t n á n a k ».

Az ezred törzse m á r c z — j u n . h ó n a p o k b a n Kameniczban állo- másozott. I n n e n irogatott a n á d o r n a k Torok András alezredes, az ezred egyik legvitézebb katonája, a ki szigorú fegyelemmel, de egy-

szersmind atyai jóindulattal kormányozta az ezredes távollétében katonáit. Minden törekvése arra irányult, bog}7 ezrede mind értel- mességére, m i n d vitézségére, m i n d külső megjelenésere kivívja feletteseinek elismerését. Szégyenkezve jelenti egyszer a n á d o r n a k , liogy «a generálisság parancsolatjából egynehány tiszteink kikoman- diroztattak, melyek közül Dévay László úr vigyázatlansága m i a t t öt közemberrel együtt elfogattattak ; hadnagy K a t o n a u r a m pedig- len kötelességét teljességgel véghez nem vitte, de mellette egy káplár tíz emberrel poszton lévén, huzásokat-vonásokat tettek és excessusokért mindezeknek, úgy az említett két tisztnek a genera- lisság processust parancsolt formálni. Klmes Uram ! most tetszik ki, mit tészen az, a midőn a főtiszt és altiszt t u d a t l a n és m i n d e n szigorral kötelességében nem oktatja és ahhoz keményen nem fogja az ember ; eddig könnyebb volt m á s regimentekkel keverve szol- gálni, de most m a g á n o s a n lévén, tetszik ki, m i t t u d u n k s m i n t viseljük magunkat.» 0 m i n d e n k é p r a j t a van, hogy katonái szigorú fegyelem alatt á l j a n a k . «Nem nyugszom addig, míg ezen csorbá- kat ki n e m törlik, kihez annyival nagyobb reménységem, minthogy engedelmességük és kedvük nevelkedik!» És az engedelmessé- get — igen t a p i n t a t o s a n — n e m egyedül szigorúsággal igyeke- zett az alezredes nevelni, h a n e m a jó szolgálat megjutalmazásával is. «Istennek hála nagy disciplina alá fogtam őket, írja ápr. 21-én, mellette a szolgálathoz is kedvet n y ú j t o t t a m , minthogy az eddig és e télen c o m a n d ó b a n lévő katonáknak a comandérozó feldmarschal- tól kinek-kinek h á r o m forintot exoperaltam, e miatt a többi is nagy ösztönt kapott.»

Török András jeles katonai képessége nem m a r a d t titok felettes hatósága előtt. 1758. m á j . 27-én a haditanács arról értesíti a n á d o r t , m i n t ezredtulajdonost, hogy Török huszár alezredest «in A n s e h u n g seiner mit u n e r m ü d e t e m Eifer u n d Treue geleisteten guten Kriegsdiensten, dabei jedesmal erwiesenen Tapferkeit, be-, sitzenden Kriegserfahrenheit u n d a n d e r e n aufhabend-lobwürdigen Eigenschaft, d a n n von dem H e r r n Feldmarschalien Grafen von D a u n eingelangten Vorwort» — másodezredessé nevezte ki ő felsége.

Török előléptetését egyéb változások követték a tisztikarban.

Helyébe Pletricli J á n o s őrnagy neveztetett ki alezredessé. Az ekként

megürült őrnagyságra első sorban Csanády S á m u e l t hozta javas- latba a nádor, kedveskedni akarván ezzel a h a j d ú k n a k , a kik jelen- tékeny áldozattal j á r u l t a k a n á d o r ezredhez s a kik saját honfijok kitüntetésében áldozatkészségük elismerését látták volna. A ki- rálynő azonban a m á s o d s o r b a n a j á n l o t t Gvadagni József grófot, a Baranyai huszárezred kapitányát nevezte ki. Nem j á r u l t hozzá a királynő a n á d o r azon fölterjesztéséhez, hogy m i u t á n egy ezredben két parancsnok fölösleges, br. Orczy Lőrinczet, a ki az ezred fel- állítása és szervezése körül elvitázhatatlan szolgálatot tett s mint katona is, főleg a berlini expeditióban kitüntette magát, vezérőrnagyi czímmel j u t a l m a z z a meg Még ugyanez évben az a változás volt a tisztikarban, hogy a nádor Hellebrontli Antalt, az Eszterházy József huszárezredének f ő h a d n a g y á t kapitánynyá, ifj.

Jankovics Józsefet főhadnagygyá, Talafusz J á n o s és H o r v á t h György zászlótartókat hadnagyokká, Boda Ferenczet zászlótartóvá nevezte ki, illetőleg léptette elő.

Említettük, hogy a haditanács 600 ú j köpönyeg elkészítteté- sét rendelte e l ; a mihez ez évben még az ellenség fogságából telje- sen lerongyolva kiszabadult 117 k a t o n á n a k teljes fölszerelése já- rult. Egy-egy katona teljes fölszerelésének költsége 64 frt 44Vs krban állapíttatott meg.

Mindezen szükségletek annyi pénzt igényeltek, hogy azt a teljesen kimerült kerületek meg n e m bírhatták ; adójukba se volt beszámítható, m e r t azt az elöbbeni fölszerelések nemcsak kimerí- tették, h a n e m a még ezután esedékes részletet is igénybe vették.

Ily körülmények közt a n á d o r azt kérte ő felségétől, hogy a szab- ványszerű fölszerelési költségek a közpénztárból fedeztessenek ; pisztolyokkal pedig, minthogy azok idehaza be n e m szerezhetők, a hadiszertár lássa el a huszárokat. E kérelem következtében a hadi- tanács sept. 28-án 6000 f r t o t utalványozott a fölszerelésekre, okt.

8-án pedig a pisztolyok és catapulták iránt is a kivánt határozatot nyerte a nádor.

A köpönyegek és fölszerelések előállításával Herpai Mihály kiskun kapitányt bízta meg a nádor, a ki feladatának a súlyos viszo- nyokhoz mérten elég gyorsan megfelelt. A szükséges dolgokat job- bára pesti mesteremberekkel készítette s nov. 4-én m á r azt jelent- hette, hogy a 600 köpönyeget és 117 ember m u n d u r j á t és a lószer-

számokat elküdte a táborba, csak a kardok n e m készülhettek el, m e r t tetszése szerint való vasat n e m kaphattak a csiszárok.

A hiányok pótlásával még el se készültek jóformán a kerü- letek, midőn Török ezredes jelentette a haditanácsnak, hogy a n á d o r ezred az 1758. évi h a d j á r a t b a n 149 embert és 221 lovat veszített ; t e h á t a n n a k kiegészítése i r á n t a szükséges rendelkezést tegye meg. A h a d i t a n á c s 1759 j a n . 27-én írt e tárgyban a nádor- nak, mit a királynő febr. 20-án megismételt s a felmerülő költségek fedezeti forrásául ismét a kerületek és h a j d ú városok adóját jelölte ki, egyszersmind rendelkezett a megfelelő katonai személyzetnek a hadkiegészítés helyére és vezetésére kirendelése iránt. Hogy pedig a m u n k a gyorsítását biztosítsa, br. Orczyt 1500 frt évi fizetéssel vezérörnagygyá léptette elő s az ezred valóságos parancsnokává Török ezredest nevezte ki.

A n á d o r hálás köszönettel vette a királynőnek a kinevezés- sel t a n ú s í t o t t kegyét s legjobb igyekezetét ajánlotta az ezred ki- egészítésének végrehajtására. Sikerült is rá bírnia a j á s z k u n o k a t és h a j d ú k a t , hogy á m b á r ez évi adójokat a terményeknek hadi czélokra való vásárlása és azoknak az ország fel- es alvidéki vár- megyéiből való fuvarozása jó részben fölemésztette, azon felül még 10,000 frt kölcsönt vettek föl, hogy azzal a megürült királyi kincstáron segítsenek, azok az ú j terhet mégis elvállalták. Leg- nagyobb nehézséget a lovak beszerzése okozott, nemcsak azért, m e r t az ezredparancsnok 221 ló helyett most m á r 275-öt követel, h a n e m azért is, m e r t 15 markos lovat — holott tavaly I4V2 mar- kos kívántatott — az alföldön igen nehéz kapni. Engedélyt kért t e h á t a nádor, hogy a kerületekből ki nem telő lószükségletet akár szerződéses szállítóval, akár az ujonczozó tisztek által szereztesse be az ország alkalmas vidékein, m i k é n t az m á s ezredeknek meg van engedve. Az is egyik nehézség volt, hogy ugyanakkor más h á r o m ezred — a császári, az Eszterházy Miklós és Hallerezred — szintén a J á s z k u n s á g b a n verbuvált. Ezen ezredeknek m á s vidékre való rendelése tehát m ú l h a t a t l a n u l szükséges.

A királynő ápr. 30-án akként rendelkezett, hogy a huszár- ezredek kiegészítésére korábban beszerzett tartalék kincstári lovak- ból a m e n n y i szükséges, illetőleg a m e n n y i telik, a n á d o r ezrednek engedtessék által, a kerületek adójába b e t u d a n d ó 75 frt regulamen-

taris á r b a n . Máj. 17-én pedig a h a d i t a n á c s arról értesítette a nádort, hogy a jászkun kerületekben verbuváló ezredek más vármegyébe helyeztettek át.

Míg ezek történtek idehaza, azalatt az ezred a csatatéren derekas m u n k á t végzett. Török András óbester ápr. 27-én Velchau- ból azt í r j a a n á d o r n a k , hogy sok volna tett ú t j a i n k a t és szolgála- tinkat leírni ; «csudálkozásra méltó vala mennyire exponál ta m a g á t a nemes regiment és ha á m b á r igen kevesen voltunk is, Isten ö szent fölsége kegyelme által még az ellenség előtt is nagy r e n o m e t szereztünk m a g u n k n a k ; ebben az alkalmatosságban zászlótartó Mészáros a Kunságból nagyon distingválta magát, azonnal is E r d ő s h a d n a g y helyébe hadnagynak p u b l i k á l t a t t a m , kapitány Csanády Ferencz u r a m helyébe Tardy u r a m a t és ő klme helyett Sárossy u r a m a t . . . Dosa kapitány u r a m és Szoporányi u r a m sebben r a b b á estek 3 káplárral és 16 e m b e r r e l ; a tisztjeink fogynak, vagy két nemes ifjakra lészen szükségünk . . . »

Hol és mikor volt ez az ü t k ö z e t ? azt n e m i r j a az óbester ur, bizonyosan túlóvatosságból, számítván a r r a az eshetőségre, hogy levele — m i n t m á r többször t ö r t é n t — az ellenség kezébe kerül.

Annyi bizonyos, hogy az ezred sok kárt szenvedett emberekben úgy, m i n t lovakban. A királynő 1759. m á j . 21-én azt irja a n á d o r n a k , hogy újabban 336 lónak a hiánya tapasztaltatott. Kérdi : h á n y lovat szereztek be m á r a kerületek s még m e n n y i t remélhetnek be- szerezhetni? hogy esetleg vagy Magyar- vagy Csehországban a kincstár terhére gondoskodjanak lovakról.

Még nagyobb meglepetést szerzett a nov. 19-ki leirat, mely szerint, hogy a m á r negyedik éve húzódó h á b o r ú t a n n á l nyoma- tékosabban lehessen befejezéséhez siettetni, a hadvezérlet akként határozott, hogy a huszárezredek az eddigi 1000 főről 1500-ra emeltessenek, még pedig legkésőbb a jövő ev február végéig. Hogy a lovakat k ö n n y e b b e n beszerezhessék, Simon Lázár nevü szállí- tóval oly szerződés köttetett, hogy a mennyiben elegendő 15 markos ló n e m találtatnék a kerületekben és a liajdu városokban, a hiányzók beszerzéserői a szerződő kereskedő tartozik gondos- kodni, természetesen a kerületek költségén.

Képzelhető, hogy ez a rendelet nagy aggodalmat támasz- tott. A legyőzhetetlen nehézségeket a n á d o r sietett feltárni a ki-

rálynő előtt. A közfeljajdulásnak meg volt az eredménye. Az ural- kodó akként határozott, hogy az ezredek csak 200 fővel szaporíttassa- nak, vagyis m i n d e n ezred, a tisztikaron kívül, 12 századból álljon.

Ezenkívül a jászkunok és h a j d ú k i r á n y á b a n még azt a kedvezést is tette a királynő, hog}T javaslatot készíttetett, mely vármegye jövedelméből l e h e t n e könnyíteni a j á s z k u n o k és h a j d ú k t e r h é n ?

A helytartótanács Vas vármegyét ajánlotta, melynek a főispánja szintén a n á d o r volt, s a királynő a n n a k az adójából csakugyan 36,000 frtot u t a l t át a n á d o r ezred ló-beszerzésére.

Még ennyi e n g e d m é n y mellett is r o p p a n t fáradsággal járt a követeimenyeknek eleget tenni. Most is a jó ló beszerzése volt a legnehezebb dolog. Az ujonczozásra haza rendelt Csanády kapi- tány szigorúan ragaszkodott utasításához és n e m volt rá bírható a legkisebb elnézésre sem. Pl. a Nagy-Kunság által előállított 32 re- m o n d á b ó l csak négyet fogadott el. A hadbiztosság szintén akadé- k o s k o d o t t ; a nagy bajjal és költséggel összeszerzett 100 jeles lóból — m i n t a n á d o r panaszolja — egyedül a mértéknek kevés fogyatkozása miatt alig tíz vagy tizenkettő acceptáltatott. Pedig az elöljáróság valóságos hajtóvadászatot t a r t o t t országszerte a jó lovakra s nagy á r a k a t volt kénytelen fizetni, holott a 15 markos lovat csak 60 frt, a 14V2 markosat 50 frt regulamentaris árban számította be a katonai kincstár.

Mindazáltal ápr. 3-án m á r azt jelenthette a n á d o r a királynő- nek, hogy a kivánt 304 k a t o n a és 372 ló együtt v a n : fölszerelésük- ben van ugyan még itt-ott hiány, de egy 130 emberből álló szállít- m á n y a n a p o k b a n ú t n a k i n d u l h a t . Kéri azonban a királynőt, hogy a lovak szabványárát legalább 10—10 f r t t a l emelje föl, hogy azok a szegény emberek ne szenvedjenek oly túlságos kárt. A királynő helyt adott e kérésnek azzal a különbséggel, hogy a 15 markos vagy a n n á l kisebb lóért vegyesen d a r a b o n k é n t 60 frtot állapí- tott meg.

H a bent az országban kezdett a h a d j á r a t mind terhesebb és u n o t t a b b lenni s általánossá vált a béke u t á n i óhaj, n e m kevésbbé u n t a a dolgot m á r a hadsereg i s ; különösen azok az ezredek, melyek — m i n t a nádor huszárezred is — nem volt állandó, h a n e m csak veszedelem idején ültek fel, s a haza h a t á r á n kívüli szolgálatra, különösen h u z a m o s a b b ideig, törvény szerint n e m is

voltak kényszeríthetők. Ezen ezredek elkedvetlenedését még inkább fokozta az, hogy noha rendeletileg az állandó ezredekkel egyenlő elbánásban, tisztességben kellett részesülniök, mégis a hadvezénv- let az állandó ezredekkel szemben éreztetőleg mellőzte őket s n o h a az ütközetekben helyöket vitézül megállották s a h a d j á r a t fáradal- maiból részüket épúgy kivették, érdemeiket mégis kénytelen- kelletlen ismerték el és vonakodva h o n o r á l t á k . Ez a tapasztalat elkeserítette, demoralizálta a n á d o r huszárezredet is. «Már m a j d mind magam, úgy a nemes regiment, de m á s a l a t t a m valók is ki- dűlnek a szolgálat terhe m i a t t ; magát Exciadat alázatosan bírá- lom : mi hasznunk, mi reménységünk ennyi hasznos szolgálatok u t á n ? É n részemről teljességgel eltökélettem, nyavalyás sorsom m i a t t is, hogy október vegén a hadi szolgálatot leteszem. Már 23 esztendeje elmúlt, hogy fölséges asszonyunkat szolgálom'; én ez idő alatt inkább a m a g a m kévését költöttem, hogy sem m a g a m n a k legkisebbet is g y ű j t h e t t e m v o l n a ; m a - h o l n a p teljeséggel koldus- ságra köllene jutnom, h a hívséges szolgálatait az ember meggon- dolja s a n n a k j u t a l m á v a l összekapcsolja». ígv ír Komotauból 1762.

aug. 7-en Török András az óbester. Ez a panaszos h a n g meg-meg- ú j u l későbbi leveleiben is. Annál nagyobb az öröme, ha ezrede érdemeinek elismeréséről értesítheti a nádort ; így mikor a fölséges bellicum Dvornik hadnagyot vitézi viselése miatt főhadnagygyá, Ottmány «estander f ü h r e r » - t liadnagygyá léptette elő. Büszkeség- gel közli a n á d o r r a l azt a specificatiót, melyet az ezrednek a h á b o r ü folyamán tanúsított viselkedéséről a királynő számára összeállított.

Megláthatja abból mindenki, hogy a n á d o r huszárezred becsülettel teljesítette a haza. a királynő és a n á d o r iránti kötelességét. Az 1762 decz. h a v á b a n készült kimutatás a következő érdekes adato- kat tartalmazza :

É V

A csatá- ban elesett

Sebei- ben meghalt

Mint rokkant elbocsát- tatott

Az ellenség fogságá- bajutott

El- veszett

Hihető- leg meg- szökött

Hihetőleg hadi fogoly

lett

Hadi jelvé- nyeket hódított

főtiszt őrmest. lefelé főtiszt őrmest. lefelé főtiszt őrmest. lefelé főtiszt őrmest. lefelé N QD

12 üniiost

. lefelé

l„ ~ őrmest . lefelé

• o '-5 S "5 -œ

•J? VJÍ X N

1757 15 ^— 4 _ 8 ^— 55 ^— 7 9 2 5 365 1

1758

fi ^— 15 2 SÍ 2 62 — 4 16 — 2 305 — —

1759 ' 3 14 — 23 4 55 3 54 — 9 18 — 14 620 2 3 1760 2 6 — 8 1 36 2 63 — 3 19 1 5 321 2 —

1761 8 — 7 — 20 1 107 — 3 21 1 5 445 — —

1762 1 26 — 13 23 — 59 — 8 17 4 55 1321 5 9 összesen 6 75 — 70 7 223 8 400 ^— 34 110 8 86 3377 9 13 összesen

81 70 230 408 34 110 347 1 - H —

Azután felsorolja az ezred által 1762-ben végbevitt hadi- tényeket, u. m . f e b r u á r 8 - á n Pegau mellett a braunschweigi gráná- tos zászlóaljat, f e b r u á r 12-én G r i m á n á l a Labadi szabad zászló- aljat, márcz. 13-án G r e t t e n n é l 2 svadrony Platten dragonyost, ápr. 2 - á n Klein P ö s a - n á l Lipcsétől n e m messze 2 svadrony Finken - stein dragonyost, j u n . 16-án Minchenfreinál, Freiberg közelében, a Kleist-féle szabad dragonyosok egy egész svadronyát, sept. 27-én N e u h a u s e n n e l a Kleist-féle horvát szabad zászlóaljat teljesen le- vágta vagy foglyul ejtette, okt. 15-én B r a n d a u n á l az egész Salmut gránátos regimentet két zászlóalj részben levágta s az utolsó emberig foglyul ejtette.

A kimutatásból láthatólag az 1762. év volt a tevékenységben, de a veszteségben is leggazdagabb. Az év végén 121 emberrel kel- lett az ezredet kiegészíteni. E n n e k eszközlésével Hellebronth Antal kapitány bízatott meg s küldetett haza a kerületekbe.

Ez volt az utolsó áldozat, a mit a jászkun kerületeknek és h a j d ú városoknak meg kellett hozniok. Mikor 1763. febr. végén H e l l e b r o n t h kapitány 100 ujonczot br. Szobek Antal liadnagygyal a táborba akart indítani, kapta a főhadbiztosság parancsát, hogy a béke febr. 15-én H u b e r t s b u r g b a n megköttetvén, bocsássa haza az ujonczokat és a további katonafogadást szüntesse be. A beke híre

az ezredet Klösterleben érte. Ide érkezett febr. 22-én a főparancs- nokság rendelete, bogy a posztok Szászországból visszavonandók s az ezred útrakészen legyen. A márcz. 2-án kelt rendelet m á r meg is határozza, hogy az ezred Csaszlauba masírozzon. Az elvonulás vezetése Pletrich J á n o s alezredesre h á r u l t . Az ezredest, Török Andrást a békekötéssel egyidejűleg tábornokká léptette elő a ki- rálynő. Nosza m e g i n d u l t az üresedésbe j u t o t t állásért a verseny.

E r r e legjogosabban Pletrich alezredes t a r t h a t o t t igényt, a ki 22 esztendei kifogástalan szolgálatával, miből 6 évet m i n t a n á d o r ezred alezredese töltött el, D a u n tábornagy elismerését is kivívta, h á r o m halálos sebe pedig vitézségét bizonyította.

A várva várt békekötésen csak az ideiglenes ezredeknek azok a tisztjei szomorodtak el, a kik életüket a katonai pályának szentel- ték, azon m á r éveket töltöttek el s most az előtt a veszély előtt találták magukat, hogy az ezred feloszlattatván, ők is elbocsáttat- nak. A n á d o r huszárezredben is több ilyen tiszt volt. Ezek né- melyike, m i n t pl. Pletrich, Gvadagni, Hellebronth a h á b o r ú ki- törése előtt állandó ezredekben szolgáltak s azokból a n á d o r kecseg- tető ígéreteire a gyorsabb előhaladás reményében léptek át a n á d o r ezredbe. Ezek természetesen kétségbeesett h a n g ű levelekkel ostro- molták az ezredtulajdonost, hogy ne engedje feloszlatni az ezredet vagy pedig gondoskodjék jövőjükről. Az ezred f e n m a r a d á s a felől egyelőre nyugodtak lehettek. Márczius elején m á r m e g n y u g t a t t a őket a haditanács, hogy a regiment az ú j systema szerint h a t svadronyra formáltatik, a districtualis emberek, a kik tovább n e m akarnak szolgálni, hazabocsáttatnak. Az új terv szerint a törzskar 13 emberből fog állani, u. m. az ezredtulajdonos, ezredparancsnok, alezredes, őrnagy, káplán, szállásmester, hadbíró, ezredsebész, egy h a d n a g y m i n t főhadsegéd, alhadsegéd, dobos, nyerges és porkoláb.

Egy-egy rendes svadrony 129 emberből áll és pedig 1 kapitányból, 1 alkapitányból, 2 főhadnagyból, 2 hadnagyból, 2 őrmesterből, l zászlótartóból, 1 írnokból, 1 trombitásból, 1 kovácsból, 8 káplár- ból és 108 közlegényből. Az ezred által igényelt személyi kiadás h a v o n k é n t 9189 frt 45 kr, egész évre 110,277 frtot tesz ki.

Az ezred megmaradásával megnyugtatott tisztikart ú j a b b a n az a hír aggasztotta, hogy a n á d o r nem akar az ezred t u l a j d o n o - sának megmaradni. A t a l a j d o n o s változásával tetemes személyi

Hadtörténelmi Közlemények. X. 4 0

változásoktól féltek. Végre is testületileg, még Grosz-Mezeritzből írásban fölkérték a nádort, hogy m a r a d j o n továbbra is élükön s a küszöbön álló előléptetésnél ne tegyen elibök idegen tisztet, m i n t n é h á n y esetben m á r sajnosan t ö r t é n t . A h a j d ú városok pedig 1763. ápr. 12-én tartott közgyűlésökön arra emlékeztették a nádort, hogy ők az ezredbe a felállításkor 400 embert adtak, a későbbi ki- egészítések terhét évenként aránylagosan viselték, legyen t e h á t tekintettel az ő igényeikre s ifj. Csanády Sámuel kapitányt nevezze ki őrnagynak, m á r csak az apja érdemeiért is, a ki m i n t a h a j d u - városok kapitánya kiváló buzgóságot fejtett ki az ezred érdekében.

Ezt kérni a helytartótanács 1756. nov. 26-ki rendelete alapján joguk is, m e r t az megengedte nekik, hogy az ezred tisztikarába h á r m a t a j á n l h a s s a n a k .

üresedésről, illetőleg a Török ezredes eltávozásával bekövet- kezett előléptetésekről azonban egyelőre szó se lehetett. Még az se volt biztos: mi történik az ezreddel? Egyelőre csak annyit tudtak, hogy a béke helyre állván, az ezredek helyőrségekbe fognak szét- osztatni. Híre f u t a m o d o t t , hogy a n á d o r ezred haza tér és Bereg, Ugocsa, S z a t m á r és M á r m a r o s megyékben fog elszállásoltatni.

E n n e k ugyan n e m örült a tisztikar. «Minekutána minden ember- től hallom — írja Pletrich 1763. márcz. 9-én — hogy Mármaros és Bereg megyék igen alkalmatlanok legyenek a nag}7 sár és vizek miatt, alázatosan esedezünk közönségesen Exciadnál, méltóztassék részünkre m á s nemes vármegyéket klmesen resolváltatni. » A dol- gon azonban m á r változtatni n e m lehetett. Minekutána Naundorf altábornagy és E g e r m a n n főhadbiztos az ezredet Grosz-Mezeritz- ben megszemlélték s az ú j systema szerint átalakították, útnak indították hazafelé. Apr. 8 - á n B r ü n n mellett pihentek, 14-én Sza- kolczára kellett érniök, hogy o n n a n Szatmár vármegyének vegyék ú t j o k a t . A szálláscsináló előcsapat H e l l e b r o n t h kapitány vezetése alatt ápr. 17-én m á r megérkezett Nagy-Károlyba. Böviddel r á Pletrich is berukkolt az ezreddel és törzskarával Szatmár városá- ban helyezkedett el. A mitől Pletrich félt, hogy a vidék n e m lesz a legénység Ínyére, nem sokára bekövetkezett. Nov. 12-én arról a szomorú dologról értesíti a nádort, hogy a «desertatiónak mirigye m á r regimentünkbe is bejött». Az az oka, hogy rossz a kvártély, szegény a földnépe, «legkevesebbet ingyen nem adnak a katoná-

n a k » . «Isten m e n t e t t volna meg b e n n ü n k e t ezen ország tájától — kiált fel — j o b b volna, ha most is külső országokban volnánk».

Pletrich elégedetlenségét az is növelte, hogy azon a messze eső vidéken nem sokat mozgolódhatott ezredessé kinevezésében, s csak kerülő u t a k o n j ö t t t u d o m á s á r a , hogy Grevent, a Baranyay-ezred czímzetes ezredesét Bécsben nagyon portálják, hogy a gárdista Niczkyt is emlegetik ezredesül, hogy gr. Pálffy Budolf az ezredében szolgáló K o m j á t h y alezredest a j á n l j a a n á d o r n a k . Hadik tábornagy meg bizonyos Semseyt pártfogol az u d v a r n á l .

De a n á d o r az előléptetések dolgában m i n d a d d i g n e m akart intézkedni, míg ezrede sorsa végleg el n e m dől. 0 ugyanis meg- tette a lépéseket az iránt, hogy az ezred állandósittassék. A királynő elé terjesztett emlékiratában kifejti, hogy jóllehet a jászkun kerü- letek és a h a j d ú városok, miként az ország nemesei is, csak orszá- gos fölkelés esetén tartoznak t á b o r b a szállani és a hazát fegyver- rel védelmezni, mégis midőn a királynő t r ó n j á t oly nagy veszede- lem fenyegette, a n á d o r felszólítására saját költségükön egy egész ezredet állítottak ki s azt nemcsak lóval, ruhával, h a n e m m i n d e n - féle hadi fölszereléssel ellátták. Ez közel 100,000 írtjába került a kerületeknek és a h a j d ú k n a k , a mely pénz nagy részét nyomasztó kölcsönre vették fel s azzal most is tartoznak. De nagy áldozat- készséggel a hosszú h á b o r ú folyamán fenn is tartották az ezredet, évenként kiegészítvén a fölmerült hiányokat, úgy hogy az most is a legjobb karban van s tisztikara bármely ezred tisztikarával ki- állotta úgy a csatamezőn, m i n t idehaza b á t r a n kiállja a versenyt.

Most, hogy a béke megköttetett, az ezred jövője a teljes bizony- talanság előtt áll. Mint insurrectionalis jellegű ezredet most m á r föl kellene oszlatni, hogy a m e g m a r a d t lovakból, ruházatból, föl- szerelésből a fölmerült kiadások egy resze megtérüljön. Ámde akkor mi történik a tisztekkel, kiknek egynémelyike más, rendes ezredekből lépett á t ? Az a haszon, a mi a m e g m a r a d t fölszerelések- ből a kerületek és h a j d ú k p é n z t á r á b a visszafolyna, n e m áll arány- ban azzal a kárral, a mi az ezred feloszlatásával j á r n a . S arról a haszonról mind a jászkunok, mind a h a j d ú k kész örömest lemon- danak, ha biztosítást nyernek arról, hogy az ö további megterhel- tetésük nélkül állandósíttatni fog az ezred. T a g a d h a t a t l a n az is, hogy nagyban növelne a nádori méltóság tekintélyét és fényét, lia

40*

614 I L L É S S Y JÁNOS.

a nádor ezredtulajdonos lehetne. Az 1555:1 és 1613:IV t.-cz. szerint a nádor az összes katonaság feje s töle függenek a kapitányok és csapatparancsnokok. E törvény m i n d j á r t foganatosítható lesz, ha ez az ezred akként állandósíttatik, hogy azt sohase lehessen el- szakítani a nádori méltóságtól, mert akkor nem állhat be az a visszásság, hogy a nádor hadügyi dolgokban egy-egy idegen had- testparancsnoktól függeni kénytelen.

Mi történt tovább ebben a dologban? a n n a k vizsgálata nem tartozik mostani tárgyunkhoz. Annyi köztudomású, hogy Batt- hyányi gr. czélját érte, a nádor huszárezred állandósíttatott s az később is dicséretes buzgósággal működött közre a magyar huszár- ság jó hírnevének gyarapításán.

Végül még a hétéves háború folyamán a nádor huszárezred- ben szolgált tisztek névsorát kisértem meg összeállítani, a mint azt az iratokból összeböngésznem sikerült :

Ezredes : Br. Orczy Lörincz, Török András.

Alezredes : Török András, Pletrich .János.

Őrnagy : Pletrich János. Jankovics Miklós, gr. Gvadagni József.

Kapitány: (Bittmeister u n d Kapitain): Csanády Sámuel, Dévay Pál, Dósa Gergely (fogságba esett), Graff Ignácz, Helle- bronth Antal, Herpay Mihály (kis ideig), Jankovics József, Katona Sámuel (fogságba esett), Kövesdy Pál, Majthényi János, Mészáros, Sárosy Mihály, gr. Széchenyi Ignácz. Talafusz János, Tardy, Török József.

Főhadnagy : Bagosy József, Boda Eerencz, Dvornik, Finger Ferencz, Fodor, Kaszap Pál, Mikovinyi Antal. Szilágyi György.

Hadnagy : Dull László (fogságba esett), Erdős, F e h é r Mihály, Heinrich András, br. Horeczky Lipót, Horváth György, Magyari Antal (elfogatott), Ottmann, Paksy Ignácz, Papp Zsigmond, br, Szobek Antal, Szoporany Demeter (foglyul esett), Unrein Mihály.

D r . I L L É S S Y J Á N O S .