• Nem Talált Eredményt

A MACSKAJÁTÉKVÉGET ÉRT

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "A MACSKAJÁTÉKVÉGET ÉRT"

Copied!
4
0
0

Teljes szövegt

(1)

A MACSKAJÁTÉK VÉGET ÉRT

Jó néhány hónap elteltével végül csak meg kellett írnom e cikket a hip- no- és pszichoterápiás szakképesí- tést igazoló, gyanús eredetû okleve- lekrôl. Egy ismert magazin újságírója levélben kért szakvéleményt „dr. Zoe D. Katzétôl” a hipnózis szülés közbe- ni alkalmazásáról írandó cikkéhez.

Dr. Zoe nevére véletlenül bukkant rá az amerikai szakképzett hipnoterape- uták szövetségének webhelyén. Meg kellett mondanom neki az igazat.

Dr. Zoe D. Katze, Ph.D., C.Ht,1 DAPA,2valójában egy macska, még- hozzá az én macskám. A németül tu- dók talán már el is mosolyodtak ne- vének olvastán. A „Zoe D. Katze” ki- ejtve pontosan úgy hangzik, mintha azt mondanánk németül: „Zoe, die Katze” (Zoe, a macska).

Dr. Katze figyelemre méltó képesí- tésekkel bír. Szaktudását – miután megfelelt a „szigorú tanulmányi köve- telményeknek”, és származásának is alaposan utánanéztek – három je- lentôs hipnoterapeuta szövetség is- merte el oklevéllel. A diplomás pszi- choterapeuta szakképesítést igazoló

okiratot egy olyan társaságtól kapta, amelynek tagjai a pszichoterápiában abszolút szaktekintélynek számítanak.

Két okból szereztem diplomát a macskámnak. Elôször is egyre job- ban kezdtek érdekelni ezek a kétes eredetû diplomák, és egyre jobban fárasztottak a terapeutákra vadászó kliensek „találtam valakit, akinek ilyen meg olyan diplomája is van, és csak a felét kéri annak, amit maguk, pszi- chológusok elkérnek” típusú össze- hasonlítgatásai.

A pohár akkor telt be (és szállt meg az ihlet), amikor egy kollégát keres- tem az interneten, és véletlenül egy másik „pszichoterapeuta” webhelyére tévedtem, akinek a doktori fokozatai között egy rossz hírû diplomadisz- kontból származó címet is találtam.

Az illetô neve mellett felsorolt tudo- mányos fokozatok után a legkülönfé- lébb testületek által kiállított végbizo- nyítványok rendkívül hatásos mozaik- szó-kavalkádját is végigböngészhet- tem. Státusát tekintve a „világ legna- gyobb szakképzett hipnoterapeutá- kat tömörítô szövetségének oklevele- se (sic!) és tagja”.

Ekkor döntöttem úgy, hogy képesí- tést szerzek a macskámnak.

Meglepôen könnyen ment a dolog.

Elôször – mivel a pénzügyi tranzakci- ók többsége hitelkártyával bonyoló- dik – hitelt kellett szereznem Zoénak.

Sima ügy, bejegyeztettem az egyik saját hitelkártyám jogosult felhaszná- lójaként. (A hitelkártya-ügyintézô kér- te Zoe társadalombiztosítási azonosí- tóját, de miután közöltem vele, hogy némi idôbe telne, amíg elôkeresem, örömmel visszakozott.)

A többi is ugyanilyen könnyen ment. A kvázidiplomák becstelen vi- lágában a pénz beszél, illetve ez esetben – nyávog. A legfontosabb az volt, hogy megszerezzem az elsô végzettséget tanúsító okiratot Zoé- nak, amihez egy színpadi hipnózissal foglalkozó társaság webhelyén a „bi- zonyítványkérô” ûrlap kitöltésével kezdtem hozzá. Befizettem a jelent- kezési díjat, és néhány héten belül Zoe megkapta elsô oklevelét. Mivel a legtöbb színpadi hipnózissal foglalko- zó társaság kölcsönösen elismeri egymás bizonyítványait, pillanatok alatt sikerült még néhány (rendkívül jól hangzó) képesítést beszereznem.

Zoe oklevéllel rendelkezik (lehet, hogy már nem mind érvényes, mivel a fenntartási díjakat nem fizetem) a Na- tional Guild of Hypnotists, az Ameri- can Board of Hypnotherapy és az In- ternational Medical & Dental Hyp- notherapy Association egyesületek- tôl. Tagja az American Association of Professional Hypnotherapists nevû társaságnak.

Most már jöhetett a legszebb tró- fea: a Board Certification. Mivel az oklevelesstátust mindenhol az orvos- tudomány egy adott területén elsajá- tított szaktudás legmagasabb szintje- ként ismerik el, úgy döntöttem, hogy Zoe minôsítését egy olyan szerve- zettôl kérem, amelynek – be kell val- lanom – valaha én is tagja voltam. Az American Psychotherapy Associa- tiont jó néhány évvel ezelôtt alapítot- ták az American College of Forensic Examiners testületének tagjai „a pszi- choterápia fejlôdésének elômozdítá- sa céljából”. (Maga az ACFE is küzd saját legitimációjáért és elismerteté- séért, és egy ízben – de lehet, hogy többször is – rendkívül kritikus hang- vételû cikket jelentetett meg róla az amerikai ügyvédi kamarák szövetsé- ge az egyik országos folyóiratban.)

Lemondtam az American Psycho- therapy Association elnökségében betöltött tisztemrôl, miután úgy lát- tam, hogy beszélni eleget beszéltek a szakképesítések egységesítésérôl, tenni azonban nem sokat tettek érte.

Ami engem illet, Zoe D. Katze esete már csak a hab volt e sületlen tortán.

Elôször az interneten keresztül folya- modtam Zoe diplomájáért. Becsüle- tére legyen mondva, válaszában az APA – a diploma kiadásának feltéte- léül – szakmai önéletrajz benyújtását kérte. (A színpadi hipnózissal foglal- kozó társaságok még ennyit sem kértek.) Gyorsan összedobtam egyet, megspékelve néhány homályos és kevésbé homályos utalással Zoe „va- lódi” kilétére.

Szereztem még Zoénak egy ta- nácsadó pszichológus doktori címet és egy jól ismert egyetemtôl MS fo- kozatot a klinikai hipnoterápiában.

Persze ha az APA kérte volna, hogy mellékeljem a Zoe önéletrajzá- ban felsorolt bizonyítványok másola- tát, akkor meg is kapta volna. De nem kért sem bizonyítványokat, sem 289 MI A PÁLYA?

Steve K. Dubrow Eichel: Credential: It May Not Be the Cat’s Meow.

1 Okleveles hipnoterapeuta (a fordító megjegyzése).

2 Apostoli/prófétai tanulmányok doktora (a fordító megjegyzése).

(2)

iskolalátogatási igazolásokat az érin- tett egyetemektôl, nem kérte a pszi- chológusi, szociális munkás és ta- nácsadói tevékenység gyakorlását engedélyezô papírokat sem. Úgy tû- nik, az APA szerint ezek az igazolá- sok nem szükségesek ahhoz, hogy valakit (például egy macskát) a ki- emelt, „okleveles” rangra emeljen. Az már szinte természetes, hogy Zoénak vizsgáznia sem kellett (még állat- orvostanból sem).

Néhány hét múlva Zoe kapott egy pompázatos oklevelet, amely hitele- sen igazolja, hogy – miután megfelelt a „szigorú követelményeknek” – jo- gosult a „Diplomate” cím viselésére, amely az APA értesítô levele szerint

„csak azon szakemberek kiválasztott csoportjának adható, akik alapos el- méleti ismereteikkel és gyakorlati szaktudásukkal bizonyították kiváló képességeiket választott szakterüle- tükön”.

Nem hangzik rosszul, pedig a macskám még csak nem is fajtiszta.

Valójában mit jelentenek a képesí- tések? A legtöbb egészségügyi szak- mában az alapszintû képesítés tulaj- donképpen egy engedély. A pszicho- terápia és a hipnoterápia nehezen szabályozható tevékenységek, né- hány ritka kivételtôl eltekintve – ilyen például a pszichológiai teszt – nem igényelnek olyan jártasságot, amellyel egy pontosan meghatározott vagy egyedi technológia (lásd sebészet) vagy anyagi tárgy (lásd gyógyszer) hasznosítható, hanem elsôsorban vagy kizárólagosan a kommunikáció- ra és az emberek közötti interakciók- ra támaszkodnak. Végül is ha ez így van, szembe kell néznünk egy látszó- lagos képtelenséggel: miként vizs- gáztatható valaki az emberi interak- ciók egy bizonyos formájából? A vizsgabizottságok vállalják ezt a lehe- tetlen feladatot, de nem jellemzô, hogy bármiféle viselkedési normát megpróbálnának elôírni vagy valakire ráerôltetni, kivéve a szakképesítésre jelentkezôket. Az engedélyek meg- szerzése mögött olyan erôs indítékok állnak, mint az egészségügyi térítésre való jogosultság vagy bizonyos hiva- tali, közegészségügyi vagy köztisztvi- selôi pozíciók betöltésére való alkal- masság. De mindent összevéve, nem feltétlenül szükséges mûködési en-

gedély, különösen, ha van más bevé- teli forrás is. A szakvizsgával nem rendelkezôk között is vannak olya- nok, például az orvos-író John Gray vagy a neurolingvisztikai motivációval és programozásával foglalkozó An- thony Robbins, akiknek egész jól megy.

Annak a több ezer magánpraxist folytató „tanácsadónak” és „orvos- nak”, aki részmunkaidôs kisvállal- kozóként vagy akár hobbiból prakti- zál (nem ez a fô bevételi forrása), a diploma megszerzése jórészt felesle- ges és – a szakmai gyakorlattal szemben támasztott szigorú követel- mények, a kérvényezéssel és a vizs- gával járó veszôdségek, valamint a kötelezô továbbképzés miatt – talán még irritáló is.

Azok a pszichológiával és pszicho- terápiával kapcsolatos kutatások, amelyek annak kiderítésére irányul- tak, hogy a képesítés megszerzése valóban biztosítja-e a szakmai kom- petenciát, nem hoztak egyértelmû eredményeket. A mûködési enge- délyek és képesítések ugyanakkor legalább két dologra mindenképpen jók: 1. garantálják, hogy a képesített birtokában van (legalábbis a vizsga idôpontjában) az alapvetô szakmai is- mereteknek, és valamiféle általános oktatásban/képzésben is részesült;

2. biztosítják a nyilvános ellenôriz- hetôséget.

Az orvostudomány konzervatív, szi- gorúan szabályozott és erôsen struk- turált világához képest a pszichoterá- pia képesítési rendszere maga a Vad- nyugat. Amikor egy orvos szakvizsgát tett, a páciensei biztosak lehetnek ab- ban, hogy orvosuk teljesen szabályos képzésben részesült, és sikerrel jutott túl egy kemény vizsgán. A pszichote- rápiában már közel sem ilyen egyértel- mû a helyzet. Nem is oly rég a szak- vizsga még egy olyan diploma meg- szerzését jelentette, amelyet az Ameri- can Board of Professional Psychology (ABPP) állított ki, illetve szociális mun- kások esetében az American Board of Examiners in Clinical Social Work. Kis számban kiadtak még szakbizonyítvá- nyokat is (például a rehabilitációs és a pályaválasztási tanácsadás területén) azok számára, akik alapszintû szak- képzésben részesültek (és általában szakvizsgát is tettek).

De az 1980-as és 90-es években vé- leményem szerint történt valami, ami- nek közvetlen következményeként mintegy osztódással szaporodtak a pszichoterapeuta képesítések, köz- tük az átképesítések is. Egyrészt a managed care rendszer (teljes körû egészségügyi ellátás egy bizonyos havi összeg fejében) bevezetése kö- vetkeztében – ami egybeesett a pszi- choterápiai graduális továbbképzô programok elburjánzásával (különö- sen a magiszterszinten) – szabályo- zatlanul nôtt a praktizálók száma, mi- közben a szolgáltatásaik iránti keres- let egyre csökkent. Ez azt eredmé- nyezte, hogy a pszichoterapeuták közül sokan minden eszközt megra- gadva próbálták megkülönböztetni magukat a többitôl, az átlagtól.

Másrészt az elmúlt húsz évben megsokasodtak a speciális szakterü- letek és „technikák”, némelyik való- ban hasznos, némelyik kissé gyanús, de akadnak köztük olyanok is, ame- lyek csupán csak létrehozójuk sajá- tos elképzeléseit tükrözik. Bizonyos területeken, például a traumakezelés- ben, a neuro- és a törvényszéki pszi- chológiában, szükségszerû volt a speciális szakágak létrejötte, fôként a tudomány és a pszichológiai gyakor- lat fejlôdése miatt. Ugyanakkor elter- jedtek azok a kétes értékû képesíté- sek is, amelyek segítségével a „képe- sített specialisták”, „energiagyógyá- szok”, „UFO-elrablás-terapeuták” és az „elôzô életbe való visszajuttatással gyógyítók” megkezdhették mûködé- süket.

Milyen zavarosnak tûnhet mindez a szolgáltatásainkat igénybe vevôknek, és milyen kiábrándító lehet a legitim képesítéssel rendelkezô kliniku- soknak, akik szakmailag elbizonytala- nodva és megfélemlítve érzik magu- kat olyan terapeuták mellett, akik több jól hangzó képesítéssel reklá- mozzák magukat.

Segítene-e ezen a helyzeten bármi- lyen pótlólagos jogi intézkedés? Való- színûleg nem. Valójában nem tudok elképzelni olyan jogi vagy törvényho- zói megoldást, amely pozitív hatással lenne a képesítési rendszerre anélkül, hogy még súlyosabb problémákat ne okozna. Az orvostudománytól elté- rôen, amely gyakran találja magát szembe azonnali beavatkozást igény- BUKSZ 2003 290

(3)

291 MI A PÁLYA?

lô élethalál-helyzetekkel, a pszichote- rapeuták kevésbé súlyos és (a kritikus vészhelyzetek egy viszonylag kis szá- zalékát kivéve) közvetlen veszéllyel nem fenyegetô esetekkel találkoznak.

Ezért kevésbé valószínû, hogy a nyil- vánosságban és a törvényhozókban néhány terapeuta elbizakodott vagy akár valószínûtlen állításai miatt külö- nösebb aggodalmak támadnának.

Ráadásul mi, klinikai pszichoterapeu- ták mindig is egyfajta libertárius ha- gyomány szellemében mûködtünk. Ki nem állhatjuk az irányelveket, a gyógykezelési útmutatókat, tehát azokat a próbálkozásokat, amelyek kívülrôl ítélik meg szakmai hozzáérté- sünket. A konkrét javaslatokat sem szívesen fogadjuk, különösen amikor azt próbálják kívülrôl megmondani nekünk, mi a „jó”, és mi a „rossz” te- rápia. És erre jó okunk van. Az emberi viselkedés és a „tudat” sokkal bonyo- lultabb, mint mondjuk a máj vagy egy

eltört csont. Hogy mi a „jó” és mi a

„rossz” a psziché számára, nem hatá- rozható meg olyan könnyen, mint az, hogy mi jó a májnak, és mi a rossz a szárkapocsnak. Mi, pszichoterapeu- ták, továbbra is vitatkozni fogunk ezekrôl a kérdésekrôl, és a magam részérôl nagyra értékelem egyet nem értésünket. Remélem, soha nem fog- juk annyira megismerni a tudatot, hogy megmondhassuk, mi a „jó” neki.

(Ha ez valaha is sikerülne, már csak egy lépés választana el bennünket a fasizmusnak egy olyan pszichológiai- lag szentesített formájától, amelyhez képest Orwell 1984-e csupán hippi- utópia.)

Úgy tûnik tehát, hogy az „enge- délyezett gyógymódok” leglehetetle- nebb formáinak kivételével kénytele- nek vagyunk együtt élni e nagyszámú, képesítô okiratot kibocsátó testülettel, amelyek részben törvényesen mûköd- nek, részben megkérdôjelezhetôk, il-

letve vannak köztük leplezetlen csalók is. Rajtunk múlik, hogy megvizsgáljuk, mi motivál bennünket a (törvényes vagy kétes eredetû) képesítések meg- szerzésére, hogy rendet tegyünk ma- gunkban és a szakmánkban, és hogy a legjobb tudásunk szerint gyógyítsuk az embereket.

Mégis, kérdezhetné valaki, mit ér egy képesítés, ha egy közönséges háziállat számára is beszerezhetô?

Arra számítok, hogy dr. Zoe D. Katze, diplomás pszichoterapeuta és képe- sített hipnoterapeuta kilétének felfe- désétôl néhány ember nagyon, na- gyon mérges lesz. Remélem, harag- juk lesz akkora, hogy felemeljék sza- vukat intézményük képesítési rend- szerének reformja érdekében.

Kezdetnek nem lenne rossz a ho- mo sapiensre korlátozni a szakképe- sítések kiadását.

■■ STEVE K. DUBROW EICHEL

Fordította: Baticz Attila

(4)

Hirdesse Ön is

a kiadójánál megjelenô könyvújdonságokat a

-ban

A minôségi könyvkiadás és a könyvkritika

nem lehet meg egymás nélkül

További információ és hirdetésfelvétel:

Csomor Margó,

Tel./Fax: 212-2827

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Ehhez a természetes, mesterkéletlen olvasathoz nyújt segédkezet e legújabb magyar kiadás a parafrazeálás és a jegyzetapparátus révén, ami egy kötetlen, oldott, a szó szoros

Jelen tanulmány Magyarország és a külhoni magyar közösségek társadalmi és gazdasági helyzetére irányuló kutatási program eredményeibe enged betekinteni.. A

nál, filmet tehát csak úgy lehet továbbítani, ha a leadó és felvevő készülék alkalmas arra, hogy legalább kétmillió képelemet bontson fel és rakjon

Az olyan tartalmak, amelyek ugyan számos vita tárgyát képezik, de a multikulturális pedagógia alapvető alkotóelemei, mint például a kölcsönösség, az interakció, a

A pszichológusokat megosztja a kérdés, hogy a személyiség örökölt vagy tanult elemei mennyire dominán- sak, és hogy ez utóbbi elemek szülői, nevelői, vagy inkább

A múlt, a jelen és a jövő egyszerre láttatása kell ugyanis ahhoz, hogy megértsük, hogyan jósolja meg Tim O’Reilly a jövőt, és miért annyira sikeres ebben.. Ehhez öt

anyagán folytatott elemzések alapján nem jelenthető ki biztosan, hogy az MNSz2 személyes alkorpuszában talált hogy kötőszós függetlenedett mellékmondat- típusok

In 2007, a question of the doctoral dissertation of author was that how the employees with family commitment were judged on the Hungarian labor mar- ket: there were positive