• Nem Talált Eredményt

Szemző Piroska bámulatos munkabírásának titkát

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "Szemző Piroska bámulatos munkabírásának titkát"

Copied!
1
0
0

Teljes szövegt

(1)

Dezsényi Béláné Szemző Piroska (1907-1982)

Hetvenöt éves volt, amikor eltávozott közülünk. Ha hihetünk Cicerónak, aki szerint az öregség lehatalmasabb ellenszere a tudományokkal való foglalkozás, akkor meg tudjuk magyarázni D. Szemző Piroska bámulatos munkabírásának titkát. Pontos munkaterv szerint dolgozott egész életében, mindig magasabbra emelve a mércét önmaga előtt, és mindig mindent sikeresen teljesítve. Az utolsó tíz év nyomasztó magányával dacolva, rá jellemző szívóssággal cs erudícióval dolgozott az irodalomtörténet, a könyv- és sajtótörténet területén. Legközelebb állt hozzá a XIX. sz. művelődéstörténete, melyet komplex módon, értékes mikrofilológiai adatok egész sorával gazdagított. Jó érzéke volt a szöveg­

kritikai munkálatokhoz, vonzották kiadástörténeti problémák, szakértő volt a nyomdatörténet meg­

annyi vonatkozásában, jeles kismonográfusa a múlt századi pesti német és magyar sajtó közönség­

történetének.

Félkész művet nem adott ki kezei közül: türelemmel nyomozott periférikus adatok után és szen­

vedélyes témaszeretettel csiszolgatta munkáit a legapróbb részletek tisztázásáig. De nem is szeretett az íróasztalfiók számára írni, jó sáfára volt műveinek - nagy nyereségére tudományos életünknek.

Kitűnő nyelvtudását és széles körű külföldi kapcsolatait egyértelműen magyar tárgyú kutatásainak szolgálatába állította, akkor is, ha saját dolgairól volt szó, akkor is, ha egy-egy diszciplína nemzet­

közi bemutatkozásához járult hozzá. Szerteágazó búvárlatainak természetes centruma a XIX.

század magyar irodalma volt: Petőfi, Arany és Vajda költészetének, Jókai regényírói világának vonzása egész pályafutását meghatározta. Sok terv foglalkoztatta még, sok téma megírása várt volna még avatott tollára, de életműve ezek nélkül sem maradt torzóban, hanem harmonikus egész, lezárt opusz lett. Jellegzetes kutatói arcélének őrzője.

V. Kovács Sándor

Gergely Pál (1902-1982)

Gergely Pál egy széles látókörű, nagyot akaró nemzedék utolsó képviselői közé tartozott: Kolozs­

várott született, a budapesti egyetemen végezte tanulmányait, s a húszas években kibontakozó ifjúsági reformmozgalmakban vállalt szerepet. Ezek a reformmozgalmak új közösségi eszményeket tűztek az ifjú magyar értelmiség elé: a masyar társadalom szociális átalakulását követelték, a dunavölgyí népek közeledésén munkálkodtak, demokratikus szellemben nevelték a kisebbségi sorba került fiatalokat.

Ezeknek a közösségi céloknak a szolgálatában vállalt szerepet Gergely Pál is a Bartha Miklós Társaságá­

ban és az 1927-1928-ban megjelent Híd című folyóirat szerkesztőségében, és ezeket a közösségi eszményeket képviselte Erdélyi gondolatok (1944) című cikkgyűjteményében is. Szülőföldje ir.nt érzett hűségét szólaltatta meg Székely világjárók (1940) című munkájában, amely színes képekben idézte fel Körösi Csorna Sándor és társai emlékezetét. A húszas évek végén lett a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárának munkatársa. Hosszú évtizedeket töltött el ebben a műhelyben, rendezgetve az Akadémia elnökségének iratanyagát, közte a néhai főtitkár: Arany János leveleit és iratait. Arany János és az Akadémia címmel 1957-ben adta közre legjelentősebb tudományos művét, alapos kutató munkával dolgozva fel a titoknoki és főtitkári évek történetét. Molnár Zoltánnal együtt 1962-ben közreadta az Akadémiai Értesítő és a Magyar Tudományos repertóriumot, Arany János összegyűjtött műveinek 14. köteteként sajtó alá rendezte nagy költőnk akadémiai iratait, Vörösmarty Mihály összegyűjtött műveinek 16. kötetében pedig sajtó alá rendezte a költőnek az Akadémiához, illetve a Kisfaludy Társasághoz kapcsolódó iratanyagát. Más munkáiban ugyancsak az Akadémia, illetve az Akadémiai Könyvtár múltját, illetve nagyszerű művelődéstörténeti kincseit mutatta be. Hosszú és munkás élet végére tett pontot a halál.

Pomogáts Béla 731

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Magyar Tudományos Akadémiai Almanach, 1864... Magyar Tudományos Akadémia Évkönyvei,

Szerkesztő: Lengyel Géza, december 5-től: Boros Ádám Felelős kiadó: Gombocz Endre.. Kiadó: Kir[ályi] Magyar Természettudományi Társulat Szerkesztőség: Budapest

„alapszövegeiket", s hogy Őwietochowski ennek ellenére is felismerte a magyar író zsenialitását, azt bizonyítja, hogy minden rendelkezésére álló művét, valamint a

az esetben mégis inkább menthető a hiány, mert e munka nemrégen jelent meg Fenyő Ervin gondozásában. Spira György ugyan két indokot is említ az I. kötethez írt

1 ARANY János Összes művei, kritikai kiadás (a továbbiakban: AJÖM), XIII, Hivatali iratok, 1 (1831- 1865), sajtó alá rendezte DÁNIELISZ Endre, TŐRÖS László, GERGELY Pál,

Nyéki Vörös Mátyás költői műveinek kritikai kiadása a Régi Magyar Költők Tára 17. századi sorozatának második kötetében jelent meg 1962-ben, a szövegeket Jenei Ferenc

Következésképp, újrakiadni egy már lezárult kritikai kiadás sorozat néhány kötetét, ahogy ez Arany János műveinek esetében is történik, nemcsak azt a feladatot hárítja

15 A prédikáció itt is követi Jerémiás Sámuelt: „Gyönyörköd- ni módjával a’ világbann bőlts emberhez illik, de ezekbenn el merűlni, és magát a’ testi