STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 117
A széles felhasználói rétegek igényeinek megfe- lelően a fő munkaügyi információk közzététele aggregált formában, táblázatokban történik. A mikrocenzusnál nagyobb figyelmet fordítanak arra, hogy a felhasználók egyedi igényeinek kielégítése is lehetséges legyen. A jelenleg mintegy 35 idősorból álló internetes kínálatot is javítani kell. Az internetkínálat kiépítése jelenleg folyik: a Szövetségi Statisztikai Hivatal kötelezettséget vállalt arra, hogy 2005-ig minden arra alkalmas szolgáltatást interne- ten is elérhetővé tesz, és lehetővé teszi adatbankjai- nak használatát.
A munkaerő-piaci mikroadatok – egyedi ada- tok – kutatásban való felhasználására 1987 óta van
lehetőség Németországban. Főként a személyekre és háztartásokra vonatkozó anonimizált egyedi adatok iránt van igény. A foglalkoztatás- statisztikában az egyedi adatok állományára a munkaerő-piaci intézkedések hatásának tudomá- nyos igényű vizsgálatához lenne szükség. Ehhez a munkaügyi hivatalok egyedi adatai szükségesek kiindulópontként.
Összefoglalóan elmondható, hogy a munkaügyi statisztikának rugalmassá, alkalmazkodó képessé kell válnia, hogy a munka világának gyorsan változó jelenségeit be tudja mutatni.
(Ism.: Waffenschmidt Jánosné)
TÁRSADALOMSTATISZTIKA – DEMOGRÁFIA COHEN, P. N. – HUFFMAN, M. L.:
EGYÉNEK, ÁLLÁSOK ÉS A MUNKAERŐPIAC:
A NŐK MUNKÁJÁNAK LEÉRTÉKELÉSE (Individuals, jobs and labor markets; The devaluation of women’s work.) – American Sociological Review, 2003.
3. sz. 443–463. p.
Az egyes foglalkozásokban megfigyelhető elté- rő férfi-nő arány és a nemek szerinti bérkülönbségek között a kutatók általában összefüggést látnak. Az, hogy a jobban fizetett állásokban többségben vannak a férfiak, szoros kapcsolatot eredményez a nemek szerinti foglalkozási szerkezet és az átlagos bérszín- vonal között. A tényleges különbségre az azonos munkakör vizsgálatánál lehet rámutatni, az adatok azonban inkább foglalkozásokra, mint munkakörök- re vonatkozóan állnak rendelkezésre. Tovább nehe- zíti a tisztánlátást, hogy a munkakörök szintjén meg- nyilvánuló nemek szerinti bérkülönbség területen- ként, munkahelyenként és a bérmegállapítás módjá- tól függően is eltérő. Végül a normatív elvárások, a jogi szabályozás jelentőségét is figyelembe kell ven- ni a téma vizsgálatakor.
A szerzők az Egyesült Államokban végzett 1990. évi népszámlálás 5 százalékos mintájának mikroszintű adatait használták fel, ami a 25–29 éves korú polgári foglalkozású alkalmazottakra terjedt ki.
Közel két millió személy, 62 ezer állás és 261 nagy- városi körzet adatát dolgozták fel. A személyekre vonatkozó ismérvek: nem, etnikum, családi állapot, fizikai erőnlét, külföldi születés, iskolázottság, mun- kaköri gyakorlat, gyermekek száma, heti munkaidő.
Az alkalmazott többszintű statisztikai modellek lehe- tővé tették az eredményváltozó varianciájának kü- lönböző elemzési szintek szerinti felbontását.
Az egyes állások és a munkaerő-piaci hatások kiszűrésekor a férfiaknál 10,3, míg a nőknél 7,9 dol- lár órabért mutattak ki. A személyek és a munkaköri szintek hatásának kiszűrésekor az volt tapasztalható, hogy azokban az állásokban, ahol többségben voltak a nők, mind a férfiak, mind a nők kevesebbet keres- tek. Az ilyen esetben nagyobb volt az azonos álláson belül a nemek szerinti bérkülönbség, mint, ahol a férfiak voltak többségben. Ami a különbség mérté- két illeti: a „férfias” állásokban a nők a férfiak béré- nek 82, míg a „nőies” állásokban a férfiak bérének 76 százalékát kapták. (Kifejezetten „nőies” állás az ápolónői, tanítói, könyvtárosi és a szociális dolgozói állás. Kifejezetten „férfias” állás a jogászi és a rend- őri állás.)
A területileg integrált munkaerőpiacokon kisebb a nemek szerinti bérkülönbség. A szélsőértékeket te- kintve a leginkább elkülönült munkaerőpiacokon a
„nőies” állásokban a nők 6,9 dollár órabért kaptak, míg a legjobban integrált piacokon a „férfias” állá- sokban a férfiak 11,6 dollárt. A béreknek az állás
„férfias-nőies” jellegétől való függését leíró lineáris regressziót jelző egyenesek meredeksége a nők ese- tében az integrált és az elkülönült munkaerőpiaco- kon gyakorlatilag azonos volt. A férfiak esetében az állás „nőies” jellegének erősödésével a bérek csök- kenése az elkülönült munkaerőpiacokon jóval erőtel- jesebb volt, mint az integrált munkaerőpiacokon.
Az eredményeket értékelve a szerzők az alábbi következtetésekre jutottak. Az átlagkeresetek a „női- es” állásokban alacsonyabbak, amit korábban többen is megállapítottak.. Lényeges azonban, hogy ezt a munkaerőpiac helyzetének figyelembevételével is ki lehetett mutatni. Az, hogy a „nőies” állásokban na- gyobb a nemek szerinti bérkülönbség két dolgot tük- röz: nemcsak hogy alacsonyabb a nők átlagbére az
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 118
ilyen állásokban, mintha „férfias” állásokban dol- goznának, hanem ugyanabban az állásban a férfiak- nál kevesebbet keresnek. Az integrált munkaerőpiac a nők számára azzal az előnnyel jár, hogy mérséklő- dik az előbbi kedvezőtlen tendencia. A kifejezetten
„nőies” állásban dolgozó nők előnyösebb helyzetben vannak az olyan munkaerőpiacon, ahol kisebb az egyes foglalkozásokban a férfiak és a nők arányában mutatkozó különbség.
Mindezt együttvéve megállapítható, hogy a nők munkájának leértékelésében a helyi tényezők lénye- ges szerepet játszanak, amire a korábbi vizsgálatok nem hívták fel a figyelmet. A nők munkájának leér- tékelése országos és helyi szinten egyaránt érvénye- sül. A szerzők a helyi tényezőkre hívják fel a fi- gyelmet. A helyi elvárások nyomást gyakorolhatnak a munkáltatókra, hogy azok biztosítsák a nők mun- kahelyi előmenetelét, ösztönözzék őket a döntéshozó pozíciók elérésére.
A további kutatásnál mélyebben kell vizsgálni a nagyvárosi területek munkaerő-piaci folyamatait, azok intézményi és jogi környezetét, kulturális és politikai hátterét. A népszámlálási adatok is eredmé- nyesen felhasználhatók voltak, de a munkakörök szerinti vizsgálathoz a részletes munkaerő- felmérések ígéretesebbnek tűnnek. A cikk függeléke a vizsgálatban alkalmazott modellek leírását és a va- rianciaanalízis számításának eredményeit közli.
(Ism.: Szász Kálmán)
GUGER, A:
DIREKT ÉS INDIREKT GYERMEKKÖLTSÉGEK AUSZTRIÁBAN
(Direkte und indirekte Kinderkosten in Österreich.) – WIFO Monatsberichte, 2003. 9. sz. 693–698. p.
A család-, a szociál- és a nőpolitika egyik közös kérdése, hogyan alakulnak a gyermeknevelés és gyermekgondozás költségei. A gyermeknevelés költ- ségeit jelentősen befolyásoló tényező, hogy milyen mértékűek a gyermekekre vonatkozó különböző tá- mogatási formák (családi segély, családi pótlék, gyermekgondozási díj stb.). A kérdéskör fontos ré- szét képezik a gyermekekre fordított fogyasztási ki- adások, amelyek családonként, háztartásonként elté- rők, és az életszínvonal, illetve a családok anyagi helyzetének fontos mutatói jelentik.
A gyermeknevelési kiadások a direkt és indirekt költségekből tevődnek össze. A direkt költségekhez tartoznak a gyermekekhez kapcsolódó fogyasztási kiadások, indirekt tényező például a szülő gyermek-
gondozási kötelezettségéből eredő jövedelemcsök- kenés vagy jövedelemkiesés, veszteség.
A WIFO a legfiatalabbak körében felmerülő di- rekt gyermeknevelési költségeket egy 1999/2000- ben végzett felmérése alapján vizsgálta.
Az elemzésben a gyermeknevelés alternatív költségeit összehasonlító elemzésekkel vizsgálták.
Az összehasonlításoknál figyelembe vették a kere- setből származó jövedelmet gondozási kötelezettsé- gekkel és gondozási kötelezettségek nélkül. Mind- ehhez felhasználták a társadalombiztosítás adatait, és összehasonlító elemzéseket végeztek az európai ház- tartási panel megfelelő adataival. A szülők közötti jövedelemmegoszlás, és a háztartások jövedelem- struktúrája elemzésekor a háztartási struktúra kerese- ti viszonyainak és jövedelmi helyzetének összefüg- gését, és a családpolitikai szolgáltatások (a családos háztartások esetében) jelentőségét mindig figyelem- be vették.
A gyermektelen családok esetében a család, a háztartás színvonalának alakulását a kilencvenes évek elejétől kezdve hasonlították össze. Sajnos az akkor megkezdett vizsgálat és az 1999/2000-es fel- mérés jövedelmi és fogyasztási adatai nem kompati- bilisek, azok csak korlátozottan alkalmasak követ- keztetések levonására.
Nemzetközi összehasonlításban Ausztriában viszonylag magas színvonalú a családtámogatás. A legutóbbi Eurostat-felmérés szerint az osztrák csa- ládtámogatás (családsegély, anyasági segély, gyermekgondozási díj stb.) 2003-ban a GDP 2,3 százalékát tette ki, ugyanez az érték csak Luxem- burgban magasabb (2,6%), szorosan Ausztria mö- gött van Németország (2,1%), Franciaország és Belgium (2%). Dániában, Svédországban és Svájcban az 1,4 százalékos EU-átlaghoz képest alacsonyabb ez az érték. Az átlagosnál nagyobb támogatás sem elegendő ahhoz, hogy az ausztriai direkt költségeket ellensúlyozzák a juttatások. A WIFO becslései szerint az indirekt költségek ma- gasabbak, mint a direkt kiadások.
Egy háztartás életszínvonalának legfontosabb és első indikátora a folyó fogyasztási kiadások és a be- vételek közötti viszony, a fogyasztási kvóta. Az 1999/2000-es fogyasztási adatfelvétel szerint vala- mennyi háztartás esetében átlagosan havi 2547 euró jövedelem áll rendelkezésre (ez évi 12 × 2547, azaz 30 564 euró), miközben a fogyasztási kiadás havi 2437 euró. Az átlagos fogyasztási kvóta tehát 0,96.
A gyermektelen családoknál ez a szám alacsonyabb, mint a gyermekeseknél (a gyermekkor határa a 18.
életév), jóllehet az előbbiek havi fogyasztási kiadá- sokra fordítható összege 3080 euró. A különbség a gyermekes és gyermektelen családok között a gyer-
