selbst kommt in Manching in großer Zahl vor und sie wurde seit der Zeit der späten Republik bis in die frühe Augustuszeit hergestellt. Die Kopie der Verzie
rung des Tabáner bemalten Gefäßes Abb. 5.9 ist aus Manching (MAIER 1970,37, 198, Taf. 40.792, Tab. 1) und auch vom Gellértberg (В. BÓNIS 1969, Abb. 99.1) bekannt. Dieselben Motive finden sich auf einem kleinen flaschenförmigen Gefäß mit schwarzer Farbe auf grauem Grund von Budapest-Békásmegyer (Na g y 1959, Abb. 9.1-3). Die schwarze Bemalung kommt auch auf einem kleinen feinbearbeiteten flaschenför- migen Gefäß vom Raitzenbad vor (Abb. 6.17). Die schwarze Bemalung ist selten bei den spätkeltischen Keramikfunden, was die Zierfunktion betrifft. Die schwarzbemalten Streifen auf dem Rand großer Spei
chergefäße (Abb. 4.5) waren wahrscheinlich Harz
überzüge (B. BÓNIS 1969, 192; JOVANOVIC-JOVA- N o v ic 1988, 198, Abb. 5; Ke r n 1996, 387;
Sz il v á g y i- Va r g a2007, 169), doch kennen wir auch eine Angabe über den Gebrauch mineralischer Farbe bei der schwarzen Gefäßmalerei der La Téne-Zeit
(Ca m b a l- G REGOR 2008, 109).
Eine auffallende Erscheinung im Fundmaterial der 2005-2008 freigelegten spätkeltischen Objekte ist - im Gegensatz zu den früheren Ausgrabungen - das Fehlen der kaiserzeitlichen Terra sigillata-Fragmente und das Vorkommen nur von Keramiktypen, die für die Periode LT D typisch sind. Dadurch hat es den Anschein, dass dieser rechtsseitig des Ördög-árok und näher zur Donau liegende Siedlungsteil früher ent
stand als ein Teil der westlich von ihm und auf der gegenüberliegenden Bachseite befindlichen Objekte.
Die Tabáner Siedlung kann - auf Grund des Keramik
materials - in den Jahrzehnten vor der Mitte des 1. Ja
hrhunderts V. Chr. entstanden sein; ihr Blütezeit dauerte von der Mitte des 1. Jahrhunderts v. Chr. bis zur römischen Eroberung.
Die Tabáner Töpfersiedlung war ein sehr ausge
dehntes, ständig bewohntes, am Bach gelegenes Dorf, ein vicus, in dem auch Töpfer- und Handwerkstätten tätig waren. Die Wohnhäuser, Speichergruben für Le
bensmittel und Bachöfen sind Zeichen des ständigen Charakters und der intensiven Benutzung der Siedlung. Sie entstand etwa zur gleichen Zeit wie das Oppidum auf dem Gellértberg, die auf dem Burgberg liegenden Höhensiedlung (Na g y 1952) und die spät
keltische Siedlung am Corvin tér, zwischen dem NO- Abhang des Burgberges und dem Donauufer (Hable 1998).Von ihnen hat nur ein Teil der Tabáner Siedlung die römische Besetzung um einige Jahr
zehnte überdauert (B . BÓNIS 1969, 23; MARÁZ 2005, 42^14). Ebenfalls gleichzeitig mit ihr kann der spät La Téne-zeitliche Teil der nördlicher von ihr rechtsseitig der Donau entstandenen Siedlung von Békásmegyer bestanden haben (NAGY 1942a; Hu n y a d y 1942, Taf.
XCV-C, Taf. C1I-CV; HUNYADY 1944, 146-147;
Hu n y a d y 1957, 59-62; Na g y 1952); Sie war neben Tabán die andere bedeutende Töpfersiedlung im Raum Budapest im 1. vorchristlichen und in der ersten Hälfe des 1. nachchristlichen Jahrhunderts.
Die Erzeugnisse der Töpferwerkstätten weisen außerordentlich reiche und variable Formen auf. Ein Teil der Elemente des Keramikhandwerks stehen zweifellos in enger Beziehung mit den westkeltischen Gebieten, den Schweizer und bayerischen spätkelti
schen Siedlungen.
B. Maráz
BTM Aquincumi Múzeum Budapest, Záhony u. 4.
H-1031
Gyulai Ferenc
A BUDAPEST-TABÁNI KÉSŐ KELTA LELŐHELY ARCHAEOBOTANIKA1 VIZSGÁLATA
Bevezetés
A hazai kelta kor archaeobotanikai maradványairól meglehetősen gyér információval rendelkezünk, pedig segítségükkel fontos következtetéseket vonhatnánk le
a növénytermesztésre és földművelésre, növényis
meretre, eszközhasználatra vonatkozóan. Összehason
líthatóvá válnának a régóta és alaposan kutatott nyugat-európai kelta települési hálózat gazdálkodása és növényhasználata a hazánk területén élt kelta tör
Budapest-Tabán késő La Тёпе-kori fazekastelep 125
zsekével. Ezért is jelentős a Maráz Borbála által 2005-2006-ban feltárt Budapest 1. kerület, Hadnagy utca 8-10. (Rácfürdő) késő kelta lelőhely alább bemu
tatásra kerülő archaeobotanikai leletanyaga.
Anyag és módszer
A lelőhelyről származó földminták tömegét le
mértük, azoknak laborszámot adtunk, majd szita
sorozaton át (0,5 mm, 1,0 mm, 2,0 mm, 4,0 mm lyuk- bőségüek) vezetékes csapvízzel iszapoltuk ki. A próbákban talált magvakat és a terméseket kíméletes szárítás után sztereo binokuláris mikroszkóp alatt az egyéb szerves és szervetlen maradványoktól elkü
lönítettük. A növénytani anyagot összehasonlító mag- és termésgyüjtemény segítségével határoztuk meg.
A mintákban a magvak mellett más szerves és szervetlen maradványokat (faszén, fa, csont, csiga, halpikkely, rovar maradvány, nyu, báb, cocon, kerá
mia töredék, patics, ко stb.) is találtunk. Ezek relatív mennyiségét az alábbiak szerint jelöltük: xxxx = nagyon sok, XXX = sok, xx = kevés, x = szórvány.
A növényfajok értékelésénél St. Jakomet-Ch.
Brombacher-M. Dick archaeobotanikai leletekre H.
Ellenberg nyomán adaptált növényszociológiai és -ökológiai rendszerét használtuk (JAKOMÉT et al.
1989; Ellen b er g 1974), amely lehetővé teszi, hogy a szubfosszilis növényi maradványokat különböző sa
játosságok alapján rendszerbe foglaljuk, és segítsé
gükkel a lelőhelyre vonatkozóan bizonyos tanatocö- nológiai következtetéseket vonhassunk le. Ez az elem
zés figyelembe veszi azt is, hogy a növénytársulások összetétele az idők folyamán változik. Meghamisítaná a valóságot, ha a kimutatott fajokat a ma ismert tár
sulások kategóriájába próbálnánk beszorítani, ugyanis a növénytársulások faji összetétele állandó változás
ban van. A szubfosszilis növényi maradványokra nem adaptálhatóak a mai társulási kategóriák, azonban a fa
jok termőhelyi igényei változatlanok.
Az ökológiai vizsgálatoknál figyelembe vettük a növényfajok nyugat-európai és Kárpát-medencei vi
szonyok közepette fennálló esetleges különbözősé
geket (SOÓ-KÁRPÁTI 1968). Ezek: 1.1 =szubmerz vi- zinövénytársulás, 1.2.=lebegő hínár, 1.3.=diverz ví
zinövények, 2.1.=nádas, 2.2.=magassásos, 2.3.=víz- parti pionírok, 3.=diverz vízparti növények, 3.1.=láp rét, 3.2.=nedves évelők, 4.1.=törmelékerdő (nedves termőhely), 4.2.=ligeterdő, 5.=világos keverékerdő (friss termőhely), 6.=árnyékos erdő, 7.1.=erdőirtás, 7.2.=erdőszéli társulás (átlagos termőhely), 7.3.=er- dőszéli társulás (száraz termőhely), 8.1 =rét (nedves termőhely), 8.2.=rét (átlagos termőhely), 8.3.=száraz rét és sziklagyep, 9.1.=kultúrnövény, 9.2.=tavaszi (kapás) gyom, 9.3.=őszi gabonagyom, 10.1.=nedves
termőhelyü ruderália, 10.2.=átlagos termőhelyű ru- derália, 10.3.=száraz termőhelyű ruderália, Diverz=
nem besorolható.
Eredmények
A 2009-ben megvizsgált hat késő kelta kori min
tában alacsony számban nem szenült, minden való
színűség szerint recens növényfajok magjai is előfor
dultak: gyalog vagy földi bodza (Sambucus ebidus) és fekete bodza (S. nigra). Megtartásuk és maghéjaik színe szerint a közelmúltban állatjárat útján, vagy egyéb más módon kerülhettek a földbe. Ezért ezeket a növényfajokat a kiértékelés során nem is vettük fi
gyelembe. Mindenesetre jelzik a lelőhely degradáló
dását, erős ruderalizálódását.
Csak a szenült magvakat/terméseket tekintettük a kultúrréteggel egykorúnak. A szenült maradványok egykori kíméletes hőhatás következményeképpen in
direkt redukció során szenülhettek el.
A földminták ugyan elsősorban gödrökből és réte
gekből származnak, mégis a legtöbb szenült marad
vány a 301. objektum egyik edényéből került elő, ami készletezésre enged következtetni.
A mintákban 28 növényfaj 21.213 db diaspóráját, elsősorban gabonafélék szemterméseit, azoknak csép- lésből/pelyvátlanításból és tisztításból visszamaradt töredékeit, kultúrnövények (14 faj 20.915 db magja és termése), elsősorban gabonafélék termesztéséhez kap
csolódó gyomnövények magjait találtuk, egynémely egykori környezetből bekerült ruderáliával és vege
tációelemmel kiegészülten (1. kép 1). Tipikus palaeo- ethnobiocönozisz társulással van itt dolgunk, azaz az ember által termesztett vagy gyűjtögetett növények a hozzájuk tartozó gyomflórával. Valószínűleg a leara
tott gabonát helyben csépelték és dolgozták, illetve használták fel. A leletanyagban talált néhány mag, azok töredékes volta miatt fajra nem volt meghatá
rozható, ezért „indet.”-ként kerültek az 1. táblázatba.
A kelta kori makromaradványok termőhelyi ökoló
giai csoportosítása szerint a természeti környezetből bekerült fajok száma alacsony. Az erdei szamóca (Fragaria vesca) minden bizonnyal gyűjtögetésből származott, inkább csak a réti perjére (Poa pratensis) és a parlagi lednekre (Lathyrus pratensis) lehet azt mondani, hogy véletlenszerűen kerültek a többi mag közé. Mivel ez utóbbi két növényfaj a rét és legelő
területeken fordul elő, tehát az egykori élettérhez álla
tok tartására, illetve takarmányozására alkalmas terü
let is tartozott.
Ami a gyomfajokat illeti, azok őszi gabonagyo
mokra és tavaszi gabonagyomokra, más néven kapás növények gyomfajaira, valamint ruderális vagy tapo- sásos gyomnövényekre különülnek el (1. kép 2).
1
1. kép Budapest, Rácfűrdő. Késő kelta kori 1: makromaradványok megoszlása; 2: makromaradványok termőhelyi csopor
tosítása; 3: a haszonnövények megoszlása
Abb. 1 Budapest, Rácfiirdő. Spätkeltenzeitliche Funde: 1: Verteilung der Makroüberreste; 2: Wachstumsortsgruppierung der Makroüberreste; 3: Verteilung der Nutzpflanzen
Budapest-Tabán késő La Тёпе-kori fazekastelep 127
□ z a b
□ k é t s o r o s á r p a
□ k é t s o r o s c s u p a s z á r p a
□ t ö b b s o r o s á r p a
■ á r p a t ö r e d é k
□ a l a k o r
□ t ő n k é
□ t ö n k ö l y
■ k ö z ö n s é g e s b ú z a
□ k ö l e s
□ r o z s
□ g a b o n a t ö r e d é k
2. kép Budapest, Rácfűrdő késő kelta kori gabonáinak megoszlása Abb. 2 Budapest, Rácfíirdő. Verteilung der spätkeltenzeitlichen Getreidearten
Legtöbb az őszi vetésű kalászos növények gyomfaja:
gabonarozsnok (Bromus secalinus), apró vagy folyon- dárszulák (Convolvulus arvensis), szulákkeserüfü (Fallopia convolvulus), vetési bükköny (Vicia angus- tifolia), konkoly (Agrostemma githago), puha rozsnok {Bromus hordeaceus), négymagvú bükköny {Vicia tetrasperma), héla zab {{Avena fatua). A gabonafélék diaspóráihoz képest számuk alacsony, ami arra utal, hogy a gödrökben talált gabonák már tisztított állapot
ban voltak, amikor megégtek. Közülük is a szulák keserűfű és a konkoly magja a legtöbb, ami érthető is, mert a múltban ezeket volt a legnehezebb eltávolítani.
Ezek a gyomfajok általában magas és középmagas növésüek. Mivel a gabonafélék között fordulnak elő, velük egyszerre aratták le, ebből következően inkább magasan, mint sem alacsonyan arathattak. Megítélé
sünk szerint ez sarlóval történhetett, a kalászok alatt a szalmaszár kétharmad magasságában.
A gabonaneműek mindenképpen helyi termesztés
ből származnak. Ezt nem csak a fent említett gyomfa
jok bizonyítják, hanem a cséplésből, majd a pelyvát- lanításából visszamaradt közönséges búza és árpa ka
lászorsó tag {artus rachis) töredékek, illetve alakor és tőnké ún. villa (furca bicornis) szenült maradvá nyok.
A túlnyomóan őszi vetésű gabonafélék mellett némi tavaszi vetésű gabona és kapásnövény is lehetett,
ha elfogadjuk, hogy a zöld/ragadós muhar (Setaria viridis/verticillata) ezek közül származott. A porcsin vagy madárkeserűfű (Polygonum aviculare) és a fehér libatop (Chenopodium album) pedig már kifejezetten a települési vegetációból származott. Utóbbi növény
faj magját ételükbe sütve, gabonapótlóként is felhasz
nálták (lásd később). Ezek a ruderális gyomnövények taposásnak, bolygatásnak kitett területeken, utak men
tén, állatjárta részeken fordulnak elő.
A növényi makromaradványok döntő többsége haszonnövény (1. kép 3). Ezek vizsgálata közelebb visz bennünket a kelták növénytermesztési ismerete
inek feltárásához. Az utóbbi évek eredményei ellenére még meglehetősen keveset tudunk ilyen irányú tevékenységükről.
Annyi bizonyos, hogy az itt élők életében az alap
vető élelemforrást a gabona jelentette. Ez egészült ki némi konyhakerti hüvelyes növény termesztésével.
Termesztették és fogyasztották a vetemény és mezei borsót (Pisum sativum subsp. arvense), valamint a lencsét. A lencsék túlnyomó többsége a hazai őskorra jellemző kismagvú volt (Lens culinaris subsp. micro- sperma), de már megjelent közte a fejlettebb nagy- magvú is (subsp. macrosperma) (3. kép 6). Rácfürdő a nagymagvú lencse időben legkorábbi előfordulása a Kárpát-medencében.
3. kép Budapest, Rácfürdő. 1: Alakor (Triticum monococcum subsp. monococcum) szenült szernek; 2: Tőnké (T. turgidum subsp. dicoccum) szenült szemek; 3: Tönköly (71 aestivum subsp. spelta) szenült szemek; 4: Árpa (Hordeum vulgare)
szenült pelyvás szemek; 5: Köles (Panicum miliaceum) hántolt szemek; 6: Kismagvú lencse (Lens culinaris subsp.
microsperma) szenült magok. A fotók a szerző felvételei
Abb. 3 Budapest, Rácfürdő. 1: verkohlte Kömer von Alakor (Triticum monococcum subsp. monococcum)', 2: verkohlte Körner von Tönké (Г. turgidum subsp. dicoccum)', 3: verkohlte Kömer von Tönköly (71 aestivum subsp. spelta)', 4: verkohlte spelzige Körner von Gerste (Hordeum vulgare)', 5: geschälte Körner von Hirse (Panicum miliaceum)',
6: verkohlte Linsen von kleinkörniger Linse (Lens culinaris subsp. microsperma).
Die Fotos sind Aufnahmen des Verfassers
Budapest-Tabán késő La Тёпе-kori fazekastelep 129
Legalább ilyen érdekes a bortermő szőlő (Vitis vinifera subsp. vinifera) magjának felbukkanása is. Az archaeobotanikai leletek bizonysága szerint hazánk területén már a kelta korban számolnunk kell szőlőter
mesztéssel.
A lelőhelyen talált gabonafélék megoszlása sokat elárul az itt élt kelták növénytermesztéséről (2. kép).
Sajnos a gabonamaradványok nagy része közelebbről nem azonosítható töredék. A jobb megtartású gabona
szemeket búzára, árpára, rozsra, zabra és kölesre különítettük el, és ez a sorrend nagyjából meg is felelt az egyes gabonanemüek jelentőségének. Tulajdonkép
pen az abban az időben ismert valamennyi gabonaféle előfordul itt. Mindez fejlett szántóföldi földművelési ismereteket feltételez.
További információhoz jutunk, ha megvizsgáljuk az egyes gabonafélék összetételét. A búzák közül szinte kizárólagossággal pelyvásakat termesztettek:
tönkölyt (Triticum aestivum subsp. spelta), tönkét (T.
turgidum subsp. dicoccum) és alakort (T. monococcum subsp. monococcum) (3. kép 1-3). Ezek közül a tön- köly termesztése meghatározó jelentőségű volt. A magyarországi régészeti korszakok közül egyedül a kelta kor az, amikor a tönköly önálló termesztése elképzelhető. Ebbe a korszak hűvös és csapadékos, te
hát a tönköly termesztésére kedvező időjárása mellett nyilván a tradíciók is közrejátszottak.
A csupasz búzák közül egyedül a vetési vagy kö
zönséges búzát (T. aestivum subsp. vulgare) találtuk meg, de azt is olyan alacsony számban, hogy önálló termesztése elképzelhetetlen. Nyilván valamelyik pelyvás búza között fordult elő szórványként.
Az árpák közül elsősorban a hazai őskorra jel
lemző, és az azt követően lassan eltűnő csupasz két
sorosat termesztették (Hordeum vulgare subsp. dis
tichum var. nudum). Ennek ellenére a többit is is
merték, volt nekik két- és többsoros, valószínűleg hat
soros pely vás árpájuk (H. vulgare subsp. hexastichum) is. Mivel ebben a korban az árpa még emberi táp
lálékul szolgált, így érthető, hogy miért az ételnek könnyebben feldolgozható csupasz szeműt termesztet
ték. Az árpaszemek ilyen változatosságából az itt élőknek az árpa termesztésében tett jártasságára követ
keztethetünk (3. kép 4). Ugyanakkor az árpafajok arányából arra is gondolhatunk, hogy az nagyon is ősi, valamiféle keverékgabona lehetett, melyet így ve
tettek el, termesztettek, dolgoztak fel és fogyasztottak el.
A köles (Panicum miliaceum) ismert kásanövény, ezért előfordulása nem meglepő (3. kép 5). Annál inkább a rozsé (Secale cereale) és az abrakzabé (Avena sativa). A közel száz rozsszem alakja és for
mája eltér a római és későbbi korokétól. Viszont ha
sonlóan apró és keskeny szemeket már több hazai ős
kori lelőhelyen is találtunk. Rácfürdő lelőhelye nagy jelentőségű, mert az abrakzab legelső hazai előfor
dulása.
A gabonafélék ételként való feldolgozásának és elkészítésének fontos bizonyítéka a kelta kori objektu
mokban talált két darab, mindössze néhány mm át
mérőjű szenült ételmaradvány töredék. Az egyik ga
bonakása vagy lepénykenyér erjesztés nyomait nem mutató apró morzsája, a másik főzésből vagy sütésből származó sajátos összetételű kásaféle apró töredéke:
gabonaőrleménybe sütött árpa fehér libatop magvak
kal.
Eredmények
Budapest I. kerület, Hadnagy utca 8-10. (Rác- fürdő) archaeobotanikai leletanyaga jól illeszkedik az elmúlt években Budapest területén feltárt késő kelta lelőhelyek sorába: Budapest-Nagytétény, Budapest- Corvin tér, Budapest, Bocskai u-Fehérvári úti aluljáró, Budapest, Albertfalva-Kitérő út, Budapest, Csepel- Szennyvíztelep, Budakalász M0 12. lelőhely. Buda- pest-Corvin tér kivételével valamennyi publikálatlan
(Dá l n o k kJa c o m e t 2002). A késő La Téne-kor nö
vénytermesztésére a fajgazdagság jellemző. A növé
nyi makromaradványok döntő többsége haszon- növény. Ez egészült ki némi konyhakerti hüvelyes növény termesztésével. Elsősorban pelyvás búzákat termesztettek. Legfontosabb terményük a tőnké és a tönköly voltak, de hogy mikor melyikből volt a több, lelőhelyenként változó. Ennek magyarázata az lehet, hogy a La Téne-kori klímaromlás hűvös, csapadékos időjárási viszonyai közepette olyan földművelésre volt szükség, amely a talaj száradását elősegítette (Sz a b ó
2005). Ugyanakkor az ehhez jól alkalmazkodó, és emiatt lassan terjedésnek induló rozs és zab ter
mesztése is erre a korra tehető.
Ezek a megállapítások nemcsak hogy érvényesek Rácfürdő lelőhelyre, hanem bizonyos tekintetben túlmutatnak rajta. A magvak/termések döntő részét itt is gabona teszi ki. Az itt élő kelták az akkori paraszti gazdálkodás csúcsán álltak. Rácfűrdőn tönkölyből volt a legtöbb. Ez összhangban áll azzal a megállapítással, miszerint a Kárpát-medence régészeti korszakai közül egyedül a kelta kor az egyetlen olyan időszak, amely
ben a tönkölyt kétségkívül önállóan termesztették
(GYULAI 2001). Ebben a korszak hűvös és csapa
dékos, ezért a tönköly termesztésére kedvező időjárás mellett nyilván a kelta tradíciók is közrejátszottak.
A késő kelta kori búzatermesztés másik jellemzője az inhomogén vetőmagkészlet. Jó példája ennek Rácfűrdő. A pelyvás búzák (alakor, tőnké, tönköly) között igen gyér számban csupasz hexaploid közön
séges búzát is találtunk.
Csakúgy, mint a többi késő kelta lelőhelyen, itt is a másodig legfontosabb gabona az árpa volt. Ez össze
függésben állhat azzal, hogy akkor az árpa még em
beri táplálkozásra szolgált. Belőle kását készítettek, csakúgy, mint a kölesből.
A gyomfajok számának késő vaskori növekedését itt is nyomon kísérhetjük. A gyomfajok többsége őszi vetésű gabona- és csak kisebb részük tavaszi vagy kapásgyom. Ezek a gyomfajok általában magas és kö
zépmagas növésüek. Ebből következően itt is inkább magasan, mint sem alacsonyan arattak, valószínűleg sarlóval.
Csakúgy, mint a többi késő kelta lelőhelyen, Rácfűrdőn is találtunk hüvelyes növények magjait:
lencse, borsó. Az itteni növénytermesztők, mint sok mindenben, itt is túlmutatnak az átlagos szinten. Ez a
lelőhely a fejlett nagymagvú lencse megjelenésének helyszíne.
A borszőlő terjedésének fontos bizonyítékaként értékeljük a Budapest I. kerület, Hadnagy utca 8-10.
(Rácfűrdő) lelőhelyen talált késő kelta szőlőmagot. A szenült mag hosszúkás alakú csőre szerint ez sokkal inkább bor-, sem mint csemegeszőlőtől származott.
Bizonyos, hogy a hazánk területén élt kelták a ró
maiakat megelőzve már bizonyos gyümölcskultúrával rendelkeztek, és ebbe a sorba tartozik a fent említett szőlőmag is (Fa c s a r- Je r e m 1985).
Rácfürdő növénytani anyaga abból a szempontból is jól illeszkedik a többi budapesti kelta lelőhelyhez, hogy az egykori élettérből itt is a rét és legelő a leg
inkább kimutatott.
1. táblázat. Budapest, Rácfűrdő késő La Тёпе (kelta)-kori archaeobotanikai leletanyaga
Tabelle 1. Budapest, Rácfűrdő, spät La Тёпе- (Kelten-)-zeitliches archäobotanisches Fundmaterial
N ö v é n y f a j M a g y a r n é v M a r a d v á n y Ö k o c s o p o r t Á l l a p o t
L a b o r s z á m 1 0 13 2 7 3 1 3 2 3 8 ö s s z e s e n
M i n t a v é t e l i d ő p o n t j a 2 0 0 5 . 1 0 . 2 1 2 0 0 6 . 0 2 . 0 2 2 0 0 5 . 1 0 . 2 1 2 0 0 6 . 0 2 . 0 6 2 0 0 6 . 0 2 . 1 6 2 0 0 5 . 1 0 . 2 1
S z e l v é n y s z á m 6 0 2 0 8 2 1 0
R é t e g 2 3 5 3 3 9
ü b j e k t u m s z á m 2 5 7 1 4 4 3 0 1 1 4 7
S t r a t s z á m 2 9 0 5 2 6 3 0 2 9 0 7 2 8 5 1 K / 7 6 3 2 9 0 4
O b j e k t u m l e í r á s a g ö d ö r ? g ö d ö r r é t e g g ö d ö r ? ( g ö d ö r )
e d é n y b ő l h a m u s r é t e g F ö l d m i n t a i s z a p o l á s e l ő t t i
t ö m e g e ( k g ) 0 ,1 5 4 1 2 2 1 4 ,1
F a s z é n X X x x x x x x x x x x x x X x x x x
K ő X
C s o n t X
C s i g a X X X X X
P a t i c s X X X X
H a l p i k k c l y
n e m
s z e n ü l t X
A g r o s t e m m a g i t h a g o L . k o n k o l y m a g é s t ö r e d é k 9 . 3 .
( m é r g e z ő ) s z e n ü l t 2 3 3 3 5
A v e n a f a t u a L . h é l a z a b p e l y v á s s z e m 9 . 3 . / 9 . 2 . s z e n ü l t 1 1
A v e n a f a t u a L . h é l a z a b c s u p a s z s z e m
( c a r y o p s i s n u d a ) 9 . 3 . / 9 . 2 . s z e n ü l t 19 1 9
A v e n a s a t i v a L . a b r a k z a b c s u p a s z s z e m 9 . 1 . s z e n ü l t 1 7 2 1 9
A v e n a c f . s a t i v a L . a b r a k z a b c s u p a s z s z e m 9 . 1 . s z e n ü l t 6 6
B r o m u s h o r d e a c e u s L . ( s y n . B .
m o l l i s L . ) p u h a r o z s n o k c s u p a s z s z e m 9 . 3 . / 8 . 2 . s z e n ü l t 2 2
B r o m u s s e c a l i n u s L . g a b o n a
r o z s n o k c s u p a s z s z e m t ö r e d é k 9 . 3 . s z e n ü l t 2 2
C e r e a l i a g a b o n a f é l e s z e m t e r m é s t ö r e d é k 9 . 1 . s z e n ü l t 1 6 3 3 8 3 1 3 8 0 0 1 3 9 3 2
C e r e a l i a g a b o n a f é l e n o d u s a s z á r r a l
t ö r e d é k
9 . 1 . s z e n ü l t 2 8 2 8
C h e n o p o d i u m a l b u m a g g . f e h é r l i b a t o p m a g I 0 . I . / 9 . 2 . / 9 .
3 . s z e n ü l t 5 6 11
C o n v o l v u l u s a r v e n s i s L . a p r ó V. f o l y o n -
d á r s z u l á k m a g é s t ö r e d é k 9 . 3 . s z e n ü l t 3 3
F a l l o p i a c o n v o l v u l u s ( L . ) A . L ő v e
s z u l á k k c s c r ü f ü m a k k o c s k a 9 . 3 . s z e n ü l t 5 4 5 4
F r a g a r i a v e s c a L . s z a m ó c a m a g
7 . 1 . ( g y ű j t ö g e t e t t )
s z e n ü l t 1 1
H o r d e u m v u l g a r e L . s u b s p . d i s t i c h u m Z o h .
k é t s o r o s á r p a p e l y v á s s z e m ( c u m
c a r y o p s e c o r t i c a t a ) 9 . 1 . s z e n ü l t 2 2
H o r d e u m v u l g a r e L . s u b s p . d i s t i c h u m Z o h . v a r . n u d u m
k é t s o r o s c s u p a s z á r p a
c s u p a s z s z e m é s
t ö r e d é k 9 . 1 . s z e n ü l t 4 4 1 4 4 1
H o r d e u m v u l g a r e L . p o l y s - t i c h u m ( H . t e t r a s t i c h u m + H . h e x a s t i c h u m )
t ö b b s o r o s á r p a
p e l y v á s s z e m ( c u m c a r y o p s e c o r t i c a t a ) é s t ö r e d é k
9 . 1 . s z e n ü l t 7 15 2 2
I
Budapest-Tabán késő La Тёпе-kori fazekastelep 131
1. táblázat: (folytatás) Tabelle 1: (Fortsetzung)
N ö v é n y f a j M a g y a r n é v M a r a d v á n y Ö k o c s o p o r t Á l l a p o t Ö s s z e s e n
H o r d e u m v u l g a r e L . á r p a p e l y v á s s z e m t e r m é s
t ö r e d é k 9 . 1 . s z e n ü k 15 11 4 3 0
H o r d e u m v u l g a r e L . á r p a k a l á s z o r s ó t a g ( a r t u s
r a c h i s ) t ö r e d é k 9 . 1 . s z e n ü l t 1 3 4
L a t h y r u s p r a t e n s i s L . p a r l a g i l e d n e k f e l / e g e s z m a g 8 . 1 . / 4 . 2 . /
2 . 2 . s z c n ü l t 1 1
L e n s c u l i n a r i s M e d i e , s u b s p . m i c r o s p e r m a B a r .
k i s m a g v ú l e n c s e
f é l é s e g é s z m a g
( d = 2 , 8 m m ) 9 . 1 . s z e n ü l t 1 7 3 11
L e n s c u l i n a r i s M e d i e , s u b s p . m i c r o s p e r m a B a r .
n a g y m a g v ú
l e n c s e f é l m a g ( d = 4 m m ) 9 . 1 . s z e n ü l t 1 1
P a n i c u m m i l i a c e u m L . k ö l e s c s u p a s z ( h á n t o l t )
s z e m 9 . 1 . s z e n ü l t 6 6
P i s u m s a t i v u m L . s u b s p . a r v e n s e v e t e m é n y b o r s ó m a g t ö r e d é k 9 . 1 . s z e n ü l t 3 3
P o a p r a t e n s i s a g g . r é t i p e r j e p e l y v á s s z e m ( c u n
c a r y o p s e c o r t i c a t a ) 8 . 1 . s z e n ü l t 1 1
P o l y g o n u m a v i c u l a r e a g g . p o r c s i n V.
m a d á r k c s c r ü f ü m a k k o c s k a t ö r e d é k 1 0 .2 . s z e n ü l t 1 1
S a m b u c u s e b u l u s L . g y a l o g b o d z a c s o n t h é j a s m a g I 0 . 2 . / 7 . I . n e m
s z c n ü l t 2 1 3
S a m b u c u s n i g r a L . f e k e t e b o d z a c s o n t h é j a s m a g
t ö r e d é k 1 0 . 2 . / 7 . 1. n e m
s z e n ü l t 1 2 4 1 2 4
S e c a l e c e r e a l e L . r o z s s z e m t e r m é s 9 . 1 . s z e n ü l t 7 3 2 4 9 7
S e t a r i a v i r i d i s ( L . ) P B . / v e r t i c i l - l a t a ( L . ) R . e t S c h .
z ö l d ' r a g a d ó s m u h a r
c s u p a s z s z e m
( c a r y o p s i s n u d a ) 9 . 2 . / 9 . 3 . s z e n ü l t 1 1
T r i t i c u m a e s t i v u m L . s u b s p . v u l g a r e ( V i l i . ) M a c K e y
k ö z ö n s é g e s b ú z a
c s u p a s z s z e m
„ h o s s z ú k á s ” 9 . 1 . s z e n ü l t 3 3 6
T r i t i c u m a e s t i v u m L . s u b s p . v u l g a r e ( V i l i . ) M a c K e y
k ö z ö n s é g e s b ú z a
k a l á s z o r s ó t a g
t ö r e d é k 9 . 1 . s z e n ü l t 1 1
T r i t i c u m a e s t i v u m L . s u b s p .
s p e l t a ( L . ) T h e l l . t ö n k ö l y c s u p a s z s z e m 9 . 1 . s z e n ü l t 3 0 7 8 3 0 7 8
T r i t i c u m m o n o c o c c u m L . a l a k o r c s u p a s z s z e m
( c a r y o p s i s n u d a ) 9 . 1 . s z e n ü l t 1 2 2 4 1 2 2 4
T r i t i c u m m o n o c o c c u m L . a l a k o r v i l l a ( f u r c a b i c o r n i s ) 9 . 1 . s z e n ü l t 3 3
T r i t i c u m t u r g i d u m L . s u b s p . d i -
c o c c u m ( S c r a n k ) T h e l l . t ő n k é c s u p a s z s z e m
( c a r y o p s i s n u d a 9 . 1 . s z e n ü l t 2 0 1 3 2 0 1 3
T r i t i c u m t u r g i d u m L . s u b s p . d i -
c o c c u m ( S c r a n k ) T h e l l . t ő n k é v i l l a ( f ú r c a b i c o m i s ) 9 . 1 . s z e n ü l t 3 3
V i c i a a n g u s t i f o l i a L . v e t é s i b ü k k ö n y m a g 9 . 3 . s z e n ü l t 2 3 5
V i c i a t e t r a s p e r m a ( L . ) S c h r e b . n c g y m a g v ú
b ü k k ö n y m a g 9 . 3 . / 8 . 2 . / 6 . s z e n ü l t 7 7
V i t i s v i n i f e r a L . s u b s p . v i n i f e r a ( G m e l . ) H e g i
b o r s z ő l ő
j e l l e g ű m a g 9 .1 s z e n ü l t 1 1
I n d e t . n e m
m e g h a t á r o z o t t m a g / t e r m é s t ö r e d é k s z e n ü l t 6 3 9
G a b o n a k á s a / k e n y é r t ö r e d é k a k e l e s z t é s
n y o m a i v a l s z e n ü l t 1 1
K á s a ( g a b o n a ö r l e m é n y b e s ü t ö t t á r p a é s f e h é r l i b a t o p m a g v a k )
n e m k e l e s z t e t t
t ö r e d é k s z e n ü l t 1 1
Ö s s z e s e n 7 4 6 6 0 3 5 9 2 0 7 3 2 9 2 1 2 1 3
IRODALOM
DÁLNOKI—JACOMET 20 0 2 DALNOKI, O .- JaC'OMHT, St., Some aspects o f Late Iron Age agriculture based on the first results o f on archaeobotanical investigation at Corvin tér, Buda
pest, Hungary. Vegetation History and Archaeobotany 11 (2002) 9-16.
ELLENBERG 1974 El l e n b e r g, И., Zeigerwerte der Gefässpflanzen Mitteleuropas. Scripta Geobotanica 9.
Fa c s a r- Je r e m 1985 FACSAR, G .- Je r e m, E., Zum urgeschichtlichen Weinbau in Mitteleuropa.
Rebkernfunde von Vitis vinifera L. aus der urnenfelder-, hallstatt- und latenezeitlichen Siedlung Sopron-Krautacker. Wissenschaftliche Arbeiten aus dem Burgenland 71, 121-144.
GYULAI F., Archaeobotanika. Jószöveg Kézikönyvek. Budapest 2001.
Gy u l a i 2001
Ja k o m é tet al. 1989
Soó-K Á R PÁ T I 19 6 8 Sz a b ó 2 0 0 5
JACOMET, St.-BR0MBACHER, Ch. - Dic k, M., Archäobotanik am Zürichsee.
Ackerbau, Sammelwirtschaft und Umwelt von neolitischen und bron
zezeitlichen Seeufersiedlungen im Raum Zürich. Berichte der Zürcher Denk
malpflege 7.
Soó R.—KÁRPÁTI Z Növényhatározó I-II. Budapest 1968.
SZABÓ M., A keleti kelták. A késő vaskor a Kárpát-medencében. Budapest 2005.
ARCHÄOBOTAN1SCHE UNTERSUCHUNG DES SPATKELTISCHEN FUNDORTES BUDAPEST-TABÁN
Auszug Borbála Maráz hat 2005-2006 Ausgrabungen am Fundort Budapest I. Bez., Hadnagy utca 8-10 (Rác- fürdő/Raizenbad) durchgeführt. Bei der archäobotani- schen Aufarbeitung fanden wir mehr als zwanzig
tausend Körner/Früchte von fast dreißig Pflan- zenarten. Dies sind Getreidearten und Unkraut sowie Reste von aus der damaligen Umgebung hinzugekom
menen Pflanzenarten. Die Erdproben aus den spät
keltischen Objekten stammen in erster Linie aus Gruben und Schichten, dennoch fanden sich die meis
ten verkohlten Reste in Gefäßen, was auf Vorratshal
tung schließen lässt.
In erster Linie wurden spelzige Weizenarten ange
baut, unter denen der Dinkelweizen bestimmend war.
Unter den archäologischen Epochen des Karpaten
beckens ist die Keltenzeit die einzige Periode, in der Dinkelweizen selbstständig angebaut wurde. Von den Gersten wurde vor allem die für die heimische Urzeit typische und dann langsam ver schwindende nackte zweizeilige kultiviert. Die Gestalt und Form der hier gefundenen annähernd hundert Roggenkörner unter
scheiden sich von denen der römischer und späterer Zeiten. All diese wurden durch Hülsenfrüchte, durch Erbsen und Linsen, vervollständigt. Die Überreste der Wiesen- und Weidengesellschaft zeigen, dass zu dem einstigen Lebensraum auch für die Tierhaltung bzw. Futtermittelversorgung geeignete Gebiete ge
hörten.
Die späteisenzeitliche Zunahme der Zahl von Un
krautarten kann auch hier verfolgt werden. Die Mehrheit der Unkrautarten ist Herbstgetreide- und nur
zum kleineren Teil Frühjahrs- oder Hackfruchtun
kraut. Diese Unkrautarten sind im Allgemeinen hoch- oder mittelhochwüchsig. Infolgedessen wird man eher hoch als niedrig geerntet haben, wahrscheinlich mit der Sichel.
Das archäobotanische Fundmaterial von Budapest- Rácfűrdő fügt sich gut in die Reihe der in den ver
gangenen Jahren im Budapester Gebiet freigelegten Fundorte ein. In gewisser Hinsicht weist es über sie hinaus. Dieser Fundort ist Schauplatz des Er scheinens der entwickelten großkörnigen Linse.
Als wichtigen Beweis der Verbreitung der Wein
traube bewerten wir den hier gefundenen spätkelti
schen Traubenkern. Der verkohlte Kern stammt gemäß seines länglichen Schnabels viel eher von einer Kelter- als einer Tafeltraube. Sicher ist, dass die im Gebiet Ungarns lebenden Kelten schon vor den Römern über eine gewisse Obstkultur verfügten, und zu dieser gehört auch der erwähnte Traubenkern.
Ein wichtiger Beweis für die Verarbeitung und Zubereitung der Getreidearten als Speise sind die beiden verkohlten Speisereste mit nur wenigen mm Durchmesser aus keltenzeitlichen Objekten. Der eine ist ein kleiner Krümel von Getreidebrei oder Fladen
brot ohne Gährungsspuren, der andere der kleine Rest einer vom Kochen oder Backen stammenden Art Brei spezieller Zusammensetzung: in Getreidemehl ge
backene Gerste mit weißen Gänsefußkörnern.
Die hier gefundenen verkohlten Makroüberreste bestätigen unser Bild vom hohen Niveau des Pflan- zenanbaus der Kelten.
F. Gyulai
Szent István Egyetem Gödöllő, Páter Károly u. 1.
H-2103
