Népességi adatok gyűjtése és felhasználásuk a Bolgár Népköztársaságban

(1)

SZEMLE

NÉPESSÉGI ADATOK GYÚJTÉSE ÉS FELHASZNÁLÁSUK A BOLGÁR NÉPK'OZTÁRSASÁGBAN*

D, C. BALEVSZKI

E munka célja, hogy részletesen leírja a népességre vonatkozó társadalmi információk gyűjtésének lényeges szervezési, módszertani és programkérde'seit. Egyúttal a szerző bemutatja, milyen módon használható fel ez az információs anyag a Bolgár Népköztársaság lakossága demográfiai, gazdasági és társa—

dalmi helyzete alakulásának vizsgálatára. Az a tény. hogy a disszertáció a szóban forgó kérdéseket 75 év távlatában tárgyalja, lehe- tővé teszi a problémák és megoldásuk idő—

beli alakulásának megfigyelését azokkal a társadalmi—gazdasági változásokkal össze- függésben, amelyek a kapitalizmusból a szo—

cialista építés útjára lépő Bulgáriában vég- bementek. Ez — mutatnak rá az opponensek

—— a téma újszerű megközelítését jelenti a bolgár statisztikai irodalomban.

A disszertáció megírásában a szerző a marxizmus—leninizmus alapelveiből. az osz- tályokról és osztályharcokról, a szociális for- radalmakról, az egymást követő társadalmi—

gazdaságí formákról, a szocialista iparosítás- ról és a mezőgazdaság kollektívízálásáról, a kulturális forradalomról stb. szóló tanítások—

*A beszámoló alapjául szolgáló anyag eredeti cí- me: ,,Osznovni organizacionni, programni i metodo- loaicseszki problemi na proizvodsztvoto na szocialna informacija za naszeleníeta i nejnoto izpolzuvane za izucsavane na tendenciite v demografszkoto. ikono- micseszkoto i szocialno polozsenie na naroda v Na- rodno Republika Bölgarija (1900—1975 g.)" (A lakos—

ságról szóló társadalmi információ gyűjtésének alap- vető szervezési, módszertani és programkérdései és felhasználása a Bolgár Népköztársaság lakossága demográfiai, gazdasági és társadalmi helyzetének vizsgálatára (1900—1975). Az anyag D. C. Balevszkí—

nek, a közgazdaságtudományok kandidátusa'nak, a szófiai Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Statisztikai Tanszéke docensének a közgazdaságtudo- mányok doktora tudományos fokozat odaítéléséhez készült disszertációja. valamint az opponensek: — Totev, A. lu. egyetemi tanár, dr. Mínkov, M. egyetemi tanár és dr. Radu/av, L, egyetemi tanár — biró.

lata alapján készült. A beszámolót a disszertáns ál- lította össze és bocsátotta rendelkezésünkre. (Kissé rövidítve közöljük) D. C. Balevszki a disszertációt a kijelölt bíráló bizottság előtt megvédte, és a köz- gazdaságtudományok doktora fokozatot részére oda-

ítélték. (Szerk. megjegyzése.)

ból indult ki. Ily módon a marxizmus—lenin- izmusnak azok a megállapításai. amelyek a témához közvetlenül kapcsolódnak, az anyag—

ban széles körű felhasználásra kerültek. A cél e terület fejlődésének marxista—leninís—

ta megközelítésű tanulmányozása volt, osz- tályalapokon és pártosan. ami a bírálók vé- leménye szerint a disszertáció egyik legnagyobb érdeme.

A szerző disszertációjában eredményes ki- sérletet tesz arra. hogy elmélyült elemzés alapján fontos, a jövő számára nagy gya—

korlati értéket képviselő megállapításokat te—

gyen.

1. Tudományosan megalapozott az a meg—

állapítása, hogy az 1900—1975. évek közötti népszámlálásokból származó társadalmi in-

formációk összehasonlithatók. A társadalmi

információ gyűjtéséért és feldolgozásáért fe- lelős állami szervek gondoskodtak a szüksé- ges folytonosságról, ami a bolgár statisztika nagy eredménye és érdeme. Az 1944 előtti polgári statisztikai szolgálat munkájának ob—

jektíve nagy szerepe volt abban, hogy az ado- tok összehasonlíthatók, miáltal azok az Egy- séges Társadalmi információs Rendszer (ESZ- SZl) tartalékává, az emberi erőforrásokra vo—

natkozó különféle információk forrásává vál- :ak. Ez nagyon lényeges a bolgár nép demog-

—afiai, gazdasági és társadalmi fejlődése ten—

denciáinak vizsgálatakor és elemzésekor. Nem kell ugyanis attól tartanunk, hogy a bulgá—

riai emberi erőforrásoknak a vizsgált időszak- ban, azaz a kapitalizmus alatt és a szocializmus építésének időszakában bekövetkezett reprodukciójára vonatkozó értékelések és kö- vetkeztetések torzítattak.

Ez a folytonosság, amely a lakosságra vo- natkozó statisztikai adatok összehasonlítható—

ságát biztosítja, a más (kapitalista és szocialista) orszáaok helyzetével való összeha- sonlítás előfeltétele s egyben alapja annak, hogy a Bolgár Népköztársasáanak az emberi erőforrásokkal kapcsolatos információk elő—

állítása terén elfoglalt helyét meghatározhas-

(2)

750 ^SZEMLE

suk és a lakosság demográfiai. gazdasági és társadalmi fejlődésének tendenciáit Bulgá- riában és más országokkal összehasonlítva értékelhessük.

2. A lakosságra vonatkozó társadalmi in—

formáció gyűjtésének kritikai és elemző érté- kelése, a népszámlálás előkészítésének és le- bonyolításának szervezése. programja és módszertana terén fontos következtetések le—

vonására ad lehetőséget.

A szóban forgó társadalmi információ iránt egyre növekvő igények Bulgáriában szüksé- gessé teszik, hogy a megfigyelések program—

ját új témakörökkel bővítsék.

3. A szerző kiemeli a Népességnyilvántar—

tás Egységes Rendszerének (ESZGRAON) a népszámlálásokkal és a folyamatos népese- désstatisztikával, valamint az emberi erőfor- rásokra vonatkozó adatokat tartalmazó más információs rendszerekkel való integrálása szükségességét. Ennek a kérdésfeltevésnek nagy gyakorlati jelentősége van, mivel a szó—

mítástechnika széles körű alkalmazása a nagy információs rendszerek létrehozásakor azt a téves képzetet kelti, hogy a népszám- lálás mint a társadalmi információszerzés klasszikus formája túlhaladottá vált.

Mindazok. akik valamennyire is ismerik az ESZGRAON felépítését, tisztában vannak az—

zal, hogy információszolgáltatási képessége korlátozott. Nem biztosítja a bulgáriai embe—

ri erőforrásokra vonatkozó összes adatot, ami érthető, hiszen a rendszer korlátozott számú (mintegy 15) mutatót tartalmaz. amelyeknek feldolgozása és csoportosítása nem lépheti túl a mutatók száma által meghatározott maximumot, valamint a mutatók csoporton

belüli lehetséges kombinációit.

A szerző a mondottakkal indokolja disszer- tációjában annak szükségességét, hogy az ESZGRAON szervesen kapcsolódjék a folyo- matos népesedésstatisztikához és a népszám—

lálásokhoz. A népszámlálás a népességről nélkülözhetetlen kiegészítő információkat szol—

gáltat. és adatai segitségével egyidejűleg pontosíthatjuk, ellenőrizhetjük és aktualizál- hatjuk a Népességnyilvántartás Egységes Rendszerében az egyes állampolgárokra vo—

natkozó információkat.

4. A disszertáció részletesen elemzi az or- szág emberi erőforrásaira vonatkozó statisztikai információkat, és bemutatja, hogyan használhatók fel a népszámlálási és a folya—

matos népesedésstatisztikai adatok a lakos- ság demográfiai, gazdasági és társadalmi fejlődési tendenciáinak meghatározásához.

Szerző egy sor megállapítást tesz arra vo- natkozóan, milyen módon aktivizálhatná Bul- gária népesedéspolitikáját annak érdekében, hogy reális határokon belül stabilizálják a születések számát, és kedvezően befolyásol- ják az ország lakosságának demográfiai

helyzetét.

A disszertáció részletesen jellemzi a lakos- ság életkor, nemek, képzettség. osztályok (ré—

tegek) és foglalkozás szerinti összetételét.

Meghatározza a fejlődés tendenciáit, és rá- mutat a Bolgár Kommunista Párt és a sza- cialista állam még aktívabb népesedéspoli- tikájának megfelelő fejlődés irányaira.

5, A szerző elemzi a népesség reproduk—

cióját. Részletesen tárgyal olyan fontos mu—

tatókat mint a nettó reprodukciós együttható, az általános termékenység, a házas nők ter—

mékenysége, a kereső nők stb. Más szóval, elemzi a demográfiai tényezőket és hatásu- kat a születések számára. Az elemzés azt mutatja, hogy a demográfiai tényezők ked- vező hatással vannak a születések számának emelkedésére, ugyanakkor Bulgáriában a ko- pitalizmus alatt és a szocializmus épitése idő—

szakában a születések száma stagnál vagy csökken a társadalmi—gazdasági viszonyok hatására. Ha a születések szá—

mát — ésszerű határokon belül —- nö- velni akarják, a szocialista állam erőfeszíté—

seit azon feltételek megteremtésére kell irá- nyitani, amelyek biztosítják, hogy az ifjú ge- neráció gondozása és felnevelése a szoci—

alista társadalom ügyévé váljék. Ez nehéz és összetett feladat. de a szerző meggyőző- dése. hogy ez az egyetlen lehetséges útja annak, hogy megoldásra kerüljön a Bolgár Nép- köztársaság emberi erőforrásai újratermelésé- nek kérdése. Ehhez biztositani kell a szüksé- ges anyagi eszközöket, és még hatékonyab- ban kell felhasználni azokat a hatalmas ösz- szegeket, amelyeket a szocialista állam a társadalmi fogyasztásra fordit.

6. Az emberi erőforrásokra vonatkozó in—

formációkat (: Bolgár Népköztársaságban fel- használják nemzetközi összehasonlításokhoz is. Ezek során arra a megállapításra lehet jutni, hogy a demográfiai folyamatokban vég- bemenő változások nem csupán Bulgáriára jellemzők. Valamennyi gazdaságilag fejlett ország átélt ipari, agrár- és kulturális for- radalmat, végigjárta a lakosság urbanizáló- dásának, a születések csökkenésének, a vár- ható átlagos élettartam meghosszabbodásá—

nak útját. Ez azt mutatja, hogy Bulgária fej- lődésének a szocialista építés során elenged—

hetetlen kísérőjelensége a lakosság urbani—

zálódása, a születések számának csökke- nése, a várható átlagos élettartam növekedé- se. Ebből következik, hogy ezeket a jelensé- geket nem szabad dramatizálni, pesszimis- ta módon megközelíteni, hanem a Bolgár Népköztársasáa jövőjébe vetett hittel és op- timizmussal, aktív népesedéspolitikával a né- pesség reprodukciójának színvonalát az or- szág számára reális szintre kell emelni.

7. A szerző megkísérli az Egységes Társa—

dalmi információs Rendszer Bizottsága által ZOOO-ig kidolgozott népességi prognózisok alapján körvonalazni a Bolgár Népköztársa—

(3)

SZEMLE

751

ság munkaerő—potenciáljának perspektíváit, hogy az mennyiben lesz képes biztosítani a bővített szociailsta újratermeléshez szükséges munkaerőt. A 2000—ig szóló népességi prog—

nózisok elemzése igazolja a Bolgár Kommu- nista Párt és Központi Bizottsága, T. Zsivkov első titkár előrelátó politikáját, amely a legfontosabb feladatnak a népgazdaság intenzi- tikálását, az összes társadalmi tevékenység hatékonyságának és minőségének emelését

tekinti. ,.

8. A disszertáció történelmi áttekintést ad a népszámlálásoknak a társadalmi informá- ció gyűjtésére való felhasználásáról. Bemu- tatja, hogyan oldották meg az 1900 és 1975 közötti népszámlálások alapvető szervezési, módszertani és programkérdéseit. A szerző felhívja a figyelmet arra, hogy az elmúlt 75 év során a bolgár statisztika gazdag tapasz- talatokat gyűjtött a lakosságra vonatkozó tár—

sadalmi információ gyűjtésének és feldolgo- zásának szervezése, módszertana terén. Ez pedig azt jelenti, hogy ezeket a tapasztala—

tokat tanulmányozni kell, kritikailag értékelve fel kell használni az Egységes Társadalmi információs Rendszer felépítése és fejlesztése során. A népszámlálási adatokat úgy kell ke- zelni, mint az Egységes Társadalmi Informá- ciós Rendszer adatállományának részét. Ezek az adatok az Egységes Társadalmi Informá- ciós Rendszer Adatbankjának alapkövéül

szolgálnak.

9. A szerző áttekintést ad a vizsgált idő—

szakban tartott népszámlálások által össze—

gyűjtött adatok feldolgozásának gépesítésé—

ről és automatizálásáról. A bolgár statisztika az 1900. évi kézi feldolgozástól eljutott éspe—

dig az 1965-ös népszámlálás alkalmával az elektronikus számítástechnika alkalmazásá- hoz.

Ez forradalmi változást jelentett az infor—

máció feldolgozásában. Ezzel megkezdődött a számítástechnika alkalmazása a bolgár népgazdaságban. Ez a bolgár statisztika forradalmi vívmánya, amit most az Egységes Társadalmi információs Rendszer felépítése és fejlesztése során meg kell őrizni, és ki kell szélesíteni az automatizált irányítási rendszerek bevezetésével a népgazdaságban.

10. Az egész disszertáción vezérfonalként húzódik végig az Egységes Társadalmi Infor- mációs Rendszer felépítésének és fejlesztésé- nek gondolata. A szerző indokolja és tudo- mányos érveléssel bizonyítja, hogy a Rend—

szer létesítése Bulgáriában nem tagadja és nem is tagadhatja meg a lakosságra vonat- kozó társadalmi információ gyűjtése terén a kapitalizmus időszakában és a szocializmus építése során az országban eddig elért ered—

ményeket. Az Egységes Társadalmi lnformá- ciós Rendszer felépítése nem a ,,puszta föl—

dön" kezdődött, építése nem most indult meg. Bizton állítható, hogy Bulgária hosszú

történelme során az országban természete—

sen végeztek információs tevékenységet, és léteztek információs rendszerek mind a fel- lendülések időszakában, mind a hanyatlás alatt. Ily módon a népszámlálások és a to—

lyamatos népesedésstatisztika keretében az 1900 és 1975 közötti időszakban a lakosság—

ról gyűjtött társadalmi információ az Egysé—

ges Társadalmi információs Rendszer szer- ves része, alrendszere. Nem csekély gondot jelentő feladat a különböző infromációs al- rendszerek egységesítése és integrálása (:

Rendszerbe. Egyidejűleg kell biztosítani a szervezeti, módszertani, program— és tartal—

mi egységet, valamint a technikai összeegyez- tethetőséget annak érdekében. hogy az Egy- séges Társadalmi információs Rendszer komplex, tudományosan megalapozott, hiteles társadalmi információt szolgáltasson a párt— és az állami szervek részére minden szinten. A Rendszer ily módon képes ellátni a különböző szintű népgazdasági tervező szerveket a szükséges információval. képes kimutatni a meglevő tartalékokat és maxi- mális segítséget nyújthat felhasználásukhoz, összhangban az 1978. évi Országos Pártkon-

ferencia határozataival.

Mindebből következik. hogy nem az or—

szág eddigi történelme során alkalmazott in—

formációs tevékenységek és rendszerek elve—

téséről, hanem, amint azt T. Zsivkov is hang—

súlyozta, korszerű, a számítástechnika széles körű és hatékony alkalmazásán alapuló ín—

formációs rendszerek létrehozásáról van szó, ami a tudományos—technikai forradalom kül- földön és Bulgáriában megvalósult nagy

eredménye,

!

A disszertáció bevezetésből. két részből, ezen belül 9 fejezetből és utószóból áll. A továbbiakban ugyanilyen felépítésben kerül- nek tárgyalásra a disszertáció alapvető gon—

dolatai.

A szerző a disszertáció bevezetésében ösz- szefoglalja főbb megállapításait. Hangsúlyoz-

za, hogy

—— a társadalom emberi erőforrásainak szisztema- tikus vizsgálatát a múltban az uralkodó kizsákmányo-

ló osztályok osztályérdekei határozták meg;

— a népszámlálások közötti optimális időtartam ko- runkban 10 év; határozottan állíthatjuk, hogy a nép- számlálás első helyen áll a lakosságról társadalmi információt szolgáltató statisztikai kutatások között;

— a Népességnyilvántartás Egységes Rendszerének kiépítésével Bulgáriában a népszámlálások nem vál- nak feleslegessé, időről időre kiegészítő adatokra lesz szükség, amelyeket csak népszámlálás (vagy a mikrocenzus) útján lehet biztosítani (a gyakorlat azt bizonyítja —— Bulgáriában és más országokban egy—

aránt —, hogy a legkorszerűbb módszerek és technika alkalmazását össze kell hangolni és egyeztetni kell a hagyományos módszerekkei az anyagi (: pénz- ügyi és a munkaerőforrások pazarlásához vezető té- vedések elkerülése végett):

—— a népszámlálások során gyűjtött és a népesedés—

statisztikával kiegészített adatok lehetővé teszik a

(4)

752 ^SZEMLE

lakosság reprodukciójának vizsgálatát. a számát meghatározó tényezők kimutatását;

— a nemzetközi összehasonlítósak tanúsága szerint a KGST—országokban általánosságban folytatódik a születések számának csökkenése, illetve stagnálása:

- a század elejétől a szocialista forradalom győ- zelméig eltelt időszakban Bulgáriában a népszám- lálás módszerei és szervezése terén a mai napig is időszerű tapasztalatok halmozódtak fel;

— az 1946. évi népszámlálást még a Bulgária _fel- szabadulása előtti Statisztikai Főigazgatóság által előkészített program alapján tartották meg. amelyet az 1942. évi népszámláláshoz készítettek; az 1946. évi népszámlálás Bulgáriában egyidejűleg volt a kapitalista korszak utolsó és a szocializmus építése idő-

szakának első népszámláláso:

— az adatok (az ,.információs alap") tudományos értékét az adja, hogy alapvetően biztosított az ősz—

szehasonlíthatóság, ami lehetővé teszi a kapitalizmus és a szocializmus alatt gyűjtött adatok elemző ösz- szekapcsolását; ez gazdag lehetőséget teremt a né—

pesség reprodukciójának elemzéséhez a XX. század kezdetétől napjainkig;

— a társadalmi—gazdasági viszonyok nagy hatással vannak a demográfiai folyamatokra. lassítják. meg- állítják vagy felgyorsítják azokat; e folyamatok ösz—

szességükben azokat a tendenciákat követik, ame- lyeken Bulgária társadalmi—gazdasági fejlődésének dinamikája alapszik az 1900 és 1975 közötti időszak-

ban;

- különösen nagy jelentőségűek az 1956., 1965. és 1975! évi népszámlálások. mivel szervezésük és mód—

szertanuk a következőkön alapszik: o) a polgári statisztika által 1944-ig gyűjtött tapasztalatok; b) a szov- jet statisztika gazdag tapasztalatai; c) a KGST—or- szágok statisztikai gyakorlata: d) a gazdaságilag fejlett tőkés országok statisztikai gyakorlata: e) a Bolgár Kommunista Párt és a szocialista állam al- kotó közelítése a társadalmi információ kérdéséhez.

hozzáértő gondoskodása a statisztikáról a Bolgár Népköztársaságban.

népesség

*

A disszertáció első része az 1900 és 1975 közötti időszakban tartott népszámlálások alapvető szervezési, program- és módszertani kérdéseivel foglalkozik. A vizsgált időszak népszámlálásainak szervezési problémáiról szólva (I. fejezet) részletesen tárgyalja az el- ső (1897. évi) népszámlálási, épület— és állat- összeírási törvény jelentőségét. Az 1897. évi törvény a következőkről rendelkezett:

— ötévenként népszámlálást kell tartani;

—- a népszámlálás során az egyes személyekről gyűjtött adatokat a hivatali és igazságügyi szervek nem használhatják fel sem a személyek érdekében.

sem ellenük.-

-— azon személyek ellen. akik megkísérlik elkerül- ni a népszámlálást, vagy akadályozzák annak végre- hajtását, megfelelő szankciókat kell foganatosítani:

— a népszámlálással kapcsolatos munkát társadal- mi alapokon, ellenszolgáltatás nélkül kell végezni:

— azon népszámlálók és polgármesterek ellen, akik megszegik a Statisztikai Főigazgatóságnak a nép- számlálással kapcsolatban megállapított irányelveit.

megfelelő szankciókat kell foganatosítani;

— a népszámlálás fő szervezője, módszertanának kidolgozója, agitátora a Statisztikai Főigazgatóság.

Vizsgálja az állandó és a jelenlevő népes- ség kategóriáinak elsőrendű fontosságát a népszámlálások szervezésében és végrehaj—

tásában a szóban forgó időszakban. Bemu—

tatja e népességkategóriák jelentőségének fejlődését népszámlálástól népszámlálásig.

Jellemzi a szerző a háztartások szerepét, jelentőségét és tartalmát az 1900 és 1975 kö—

zött tartott népszámlálásokban. A háztartá- sokat vizsgálhatjuk:

mint technikai egységet. mint a népszámlálás meg—

szervezésének és lebonyolításának segédeszközét;

mint fogyasztási egységet, melynek keretében a családtagok személyes fogyasztása megvalósul;

mint termelőegységet, amely termelőmunkát végez.

A szerző kiemeli az államvezetés szerepét a népszámlálások sikeres megszervezésében

és lebonyolításában.

A népszámlálások főbb módszertani és programkérdéseit tárgyaló második fejezet tudományosan bizonyítja, hogy a népszámlá- lás programjának jellegét és tartalmát a tár—

sadalmi—gazdasági viszonyok határozzák meg. Bizonyított tény, hogy Bulgária viharos történelme a XX. század kezdetétől napjain—

kig közvetlenül tükröződik a kapitalizmus és a szocializmus időszaka alatt tartott nép—

számlálások programjában.

A kapitalista fejlődés, a szocialista forradalom győzelme, a fejlett szocialista társa—

dalom építése és a kommunista társadalom- ba való fokozatos átmenet előkészítése Bul- aáriában mély nyomokat hagyott az 1900 és 1975 közötti népszámlálások programjában.

A disszertáció osztályozza a megfigyelés ismérveit aszerint, hogy mennyiben befolyá- solják azokat a társadalmi—gazdasági visza- nyok Bulgáriában a kapitalizmus és a szocializmus időszaka alatt. Vannak:

állandó ismérvek, amelyek függetlenek a társadal- mi-gazdasági viszonyoktól; ezek elsősorban az ösz- szeírt személyekre vonatkozó adatok közül a nem és az életkor, amelyek a népszámlálás programjának alapvető kérdései közé tartoznak (az állandó ismér- vek elsősorban biológiai tényezőktől függenek. nem közvetlenül a társadalmi—gazdasági viszonyoktól):

a társadalmi—gazdasági viszonyoktól függő ismér- vek: születési hely, állampolgárság, anyanyelv, val- lás. képzettség. termékenység, születési rendellenes- ségek, szakképzettség. foglalkozás. osztályhovatarto- zas.

Az ismérvek változhatnak: egyesek meg- szűnnek és újak keletkeznek. ami összefügg a különböző szintű irányitó szervek társadal—

mi információ iránti (változó) igényének ki- elégítésével.

Az 1900 és 1975 közötti időszak alatt meg- tartott népszámlálások történetéről szólva (lll.

fejezet) a szerző rámutat arra, hogy a bal- gár statisztika százéves történelme során gazdag és tartalmas tapasztalatokra tett szert. kialakította a bulgáriai emberi erőfor- rásokra vonatkozó társadalmi információ ,,aranyalap"-ját, amelynek tanulmányozása lehetővé teszi a népesség politikai, gazda- sági, társadalmi és kulturális fejlődésének elmélyült elemzését a vizsgált időszakra

(1900—1975) vonatkozóan.

Az Egységes Társadalmi információs Rend- szer felépítése Bulgáriában nem mond ellent és nem veti el az információs tevékenység terén szerzett sok száz éves nemzeti gyakor-

(5)

SZEM LE

753

latot (mely legalább 13 évszázadot ölel fel).

Ellenkezőleg, ez a rendszer folytatása és ösz- szegezése mindannak az értéknek. amelyet a bolgár statisztika a tudományos—technikai forradalom eredményei alapján eddig létre—

hozott.

A bolgár statisztika története azt mutatja.

hogy az információ területén minden újat az élet, a gyakorlat követelményei idéznek elő.

Új társadalmi információ iránti igényt társa- dalmi konfliktusok, világméretű összeütközé- sek stb. hoznak létre.

A bolgár statisztika népszámlálási tapasztalatai rávilágítanak arra. hogy milyen bo- nyolult és felelősségteljes feladat a társa—

dalmi információ gyűjtésének kérdése, meny- nyi szervezési. módszertani és programkérdés vetődik fel, milyen gondot fordít a nép a társadalmi és személyes sorsának irányításá—

val kapcsolatos információs tevékenységre. a helyes megoldásokra. Ennek eredményekép- pen Bulgáriában nem fordult elő, hogy kudar- cot vallott volna a népszámlálás.

A gyakorlat azt mutatja, hogy az informá- ciós tevékenység legfontosabb része az író- nyitó szervek komplex információs kiszolgá—

lásában a tartalmi kérdés. A technika gyor—

sítja vagy lassítja a feldolgozást. növeli a csoportosítások lehetőségét, de nem változ- tat a tartalmi lényegen.

A bolgár statisztika mindig nagy gondot fordított a fogalomkészletre. Ez lehetővé teszi a bulgáriai emberi erőforrásokra vonatko- zó társadalmi információ gyűjtését, feldol- gozását és elemzését.

A gyakorlat tanulsága szerint. amikor új információs igények merülnek fel. régebbiek megszűnnek. s ily módon a megfigyelés prag- ramja mennyiségét és tartalmát tekintve ki- egyensúlyozott marad.

Az 1900 és 1934 között tartott népszámlá- lások tapasztalatait. annak érdekében, hogy hiteles társadalmi információkat szolgáltat—

hasson, a bolgár statisztika széles körben hasznosítja.

A bulgáriai emberi erőforrásokra vonatko—

zó, a vizsgált időszakból (1900—1975) szárma- zó társadalmi információ összehasonlitható, ami a bolgár statisztika nagy érdeme.

A népszámlálások anyagainak feldolgozá- sára alkalmazott technikai eszközöket átte- kintve a szerző (a IV. fejezetben) ismerteti a gépesítés és automatizálás történelmi folya-

matát.

A szerző rámutat arra, hogy Bulgáriában az elsők között alkalmazták a számítástechnikát népszámlálási anyagok feldolgozására, éspe—

dig 1965-ben. Ezzel vetették meg az alapját a népszámlálási és lakásösszeírási adatok

elektronikus feldolgozásának.

A szerző röviden ismerteti (az V. fejezet—

ben) a népesedésstatisztika történetét, hely—

zetét és problémáit.

' 6 Statisztikai Szemle

A polgárokra vonatkozó első alapnyilván—

tartás szervezése 1881 elején kezdődött. Er—

ről törvény intézkedett, mely még ugyaneb- ben az évben hatályba lépett.

Foglalkozik a szerző a jelenlegi lakossági nyilvántartások fő hiányosságaival is, amelyek kedvezőtlenül befolyásolják a folyama—

tos népesedésstatisztikát. Ezek fő vonalakban a következők:

1. az általános kötelező lakányilvántartás nem tar- talmazza a katonai szolgálatot teljesítőket. a tanuló-

kat és a lakosság egyes más kategóriáit:

2. az illetékes állami szervek nem mindig értelme- zik helyesen az állandó lakosság fogalmát;

3. nagy probléma a Népességnyilvántartás (ESZ.

GRAON) és a folyamatos népesedésstatisztika közötti módszertani különbség áthidalása. hogy elkerülhető- vé váljék a jelenlegi párhuzamos információgyűjtés:

4. ugyanilyen probléma a demográfiai események- re (születés. halálozás, vándorlás stb.) vonatkozó komplex információgyűjtés gyakorlati megoldása a programok összekapcsolása útján.

Következésképpen nagy lépéseket kell ten—

ni a folyamatos népesedésstatisztika, a Né- pességnyilvántartás és a népszámlálás integ—

rálása útján. Ebben a vonatkozásban döntő jelentőségű a következő (1980 után tartan- dó) népszámlálás, amely lehetővé tenné:

—a folyamatos népesedésstatisztika és az ESZ- GRAON által tárolt információ aktualizálását, ami minden információs rendszer legnehezebb problémá—

ja;

— a folyamatos népesedésstatisztika és a Népes—

ségnyilvántartás összekapcsolását (ezzel eltűnne a mai megosztottság. megszűnnének az ellentmondások és az egyéb negativ következmények, amelyeket két önálló rendszer léte jelent egy hatóságon belül);

—-az emberi erőforrásokra vonatkozó társadalmi információ kibővítését azokkal a kiegészítő adatok—

kal. amelyeket a nemzetközi tapasztalatok szerint ls csak :: népszámlálások és mikrocenzusok útján lehet

beszerezni.

A disszertáció első részének utolsó, VI. fe- jezete a lakossági alapnyilvántartásokkal és ezzel összefüggésben a folyamatos népese—

désstatisztikával és a népszámlálás jövőjével foglalkozik. A fejezet a téma részletes kifej—

tése során állástfoglal a Népességnyilvántar- tás. a folyamatos népesedésstatisztika és a népszámlálás integrálása, a fogalmi és mód—

szertani különbségek felszámolása mellett.

mint ezt a beszámolóban már említettük. E cél elérését szolgálja a kifejezett speciális program, amelynek végrehajtása eredménye- sen folyik.

a

A disszertáció második része a népszám—

lálási adatoknak a lakosság demográfiai, gazdasági és társadalmi helyzetének alaku—

lásában (az 1900 és 1975. évek között) meg—

figyelhető tendenciák tanulmányozására való felhasználását mutatja be.

Gazdag tényanyag alapján szemlélteti (az l. fejezetben) a demográfiai folyamatok rend—

kivüli sokféleségét és bonyolultságát. E folyamatokat különböző tényezők határozzák

(6)

754

^SZEMLE

meg, de a társadalmi—gazdasági tényezők- nek, a dolgozók társadalmi—gazdasági élet- feltételeinek döntő jelentőségük van. A de- mográfiai folyamatok alakulásában nagy sze- repet játszott Bulgária felszabadulása a tö- rök uralom alól. A szerző mélyrehatóan elemzi Bulgária gazdasági fejlődését a kapitalis—

ta uralom alatt, majd a szocializmus épité—

sének időszakában mindenkor a demográfiai folyamatokkal szoros kapcsolatban. Főbb megállapításai a következőkben foglalhatók össze.

1. A lakosság nettó reprodukciós együttha—

tója hosszú távon csökkenő tendenciát mutat; a mélypont 1965-ben volt (0.948). Ez a születések tartós csökkenésének volt követ- kezménye. 10 évvel később, 1975-ben a net- tó reprodukciós együttható újra egy fölé ke- rült (1.101), ami még mindig nem kielégi- tő. A népesség reprodukciója továbbra is

nyugtalanító.

2. Bulgáriában a házas nők termékenysé- ge csökkenő tendenciájú. Ezer házas nőre 1905-ben 27291 élveszületés, 1975—ben 78.41 jutott. Az 1946-os kiugró adat, amikor ezer házas nőre 12892 élveszületés esett. magya- rázata a második világháború befejezése és a szocialista forradalom győzelme Bulgáriá- ban, ami lehetővé tette az elmaradt házas- ságok megkötését, amelyek eredménye volt a demográfiai robbanás. Utána újra folyta—

tódott a házasságok termékenységében meg—

figyelhető csökkenő tendencia. Ugyanez a tendencia figyelhető meg a nők általános

termékenységénél.

A nők általános és házas termékenysége csökkenésének döntő jelentősége van a Bol- gár Népköztársaságban. A bolgár nők mai termékenysége nem biztosítja az egyes évek- ben született generációk bővített reproduk- cióját. Ezért a szocialista állam népesedési politikájának elsősorban a nők általános és házas termékenysége emelésére kell irányul- nia a bulgáriai emberi erőforrások reproduk- ciójának a kívánatos és objektive szükséges és lehetséges határokon belüli fenntartása

érdekében.

3. A szocializmus építésének időszakában (! társadalmi—gazdasági változások az élet- színvonal emelkedését és ebből kifolyólag a népesség várható átlagos élettartamának emelkedését hozták. Az 1921—1926. években a várható átlagos élettartam 44.64 év volt,

1974—1975-re ez 70.66 évre növekedett.

A szerző részletesen vizsgálja (a ll. feje—

zetben) a népesség számának városok és fal- vak szerinti alakulását és megoszlását. Hang-

súlyozza, hogy:

- majdnem minden kerület (okrug) népessége nö- vekvő tendenciát mutat:

—mindössze öt kerület népessége csökken.

- Jellemző a népesség vándorlása: ez 1965 és 1974 között 1 573 689 főt érintett:

—a városból faluba irányuló vándorlás erősödik.

tása erősen növekszik;

— a faluból faluba való vándorlás csillapodó ten- denciájú;

— a városból faluba Irányuló vándorlás erősödik.

A városi körülmények egyre több embert késztetnek a város elhagyására és visszaté- résre a falvakba, ahol a környezet még" nagyon kedvező. E vándorlás aránya jelenleg eléri az általános vándorlás egytizedét. A szerző véleménye szerint e vándorlás felgyor—

sulása várható.

A népszámlálási adatok azt mutatják, hogy a városi lakosság nagyon koncentrált, és nagyvárosi agglomerációk alakultak ki. lgy 214 város közül Szófia lakossága 1975-re megközelítette az egymilliót, két város (Plov—

div és Várna) lakossága 200—300 000. négy városé (Rusze. Burgasz, Sztara Zagora és Ple- ven) 100—200 000 főt tesz ki, tizennégy város lakossága 50 és 100000 között van, tizenöt városé 25—50 000 fő közötti, a többié 25000 fő alatt van.

A népesség koncentrációja figyelhető meg a falvakban is. Az 1975. évi népszámlálás adatai szerint tizenkét falu népessége meg-

haladja az 5000 főt.

A népesség kor szerinti vizsgálatából a szerző az alábbi következtetésekre jutott:

- a népesség munkaképes kor alatt! része (a 15 éven aluliak aránya) tartósan csökken:

— hosszú távon állandósult a munkaképes korú né- pesség aránya: az 1934. évi 50 százalékról 1956 és 1975 között 58 százalékra nőtt:

— tartósan növekszik a munkaképes koron túli né—

pesség aránya (ez a születések és halálozások csök—

kenésének. valamint az átlagos élettartam növeke- désének következménye) .

Általában véve lassult a népesség repro—

dukciója. és demográfiai elöregedésének ten—

denciája jelentkezik.

Ezeket a folyamatokat a disszertáció a vá- ros és a falu viszonylatában is elemzi, le- vonva a szükséges következtetéseket.

A háztartásokra és a családokra vonatkozó adatok elemzése alapján a szerző megálla-

pítja:

-—a háztartások abszolút száma állandóan nő.

ami a fiatal családok önálló háztartássá válásával függ össze:

— csökken az egy háztartásra jutó személyek át- lagos száma, e folyamat 1954-ben kezdődött. és 1965- 19 tartott: az 1965 és 1975 közötti időszakban az egy háztartásban élő személyek száma 3.2 fő volt:

— 1956 és 1975 között a városokban nőtt a háztar- tázok, valamint az egy háztartásban élő személyek

!! ma:

— a falvakban tartósan csökken a háztartások és az egy háztartásban élő személyek száma.

Részletesen foglalkozik a szerző az ország népességének képzettség szerinti összetételé- vel, gazdasági aktivitásával és lakáshelyze-

tével (a Ill. fejezetben).

Már az 1877/78-as orosz—tőrök háború után szinte elemi erővel tört ki az igény a népességben a művelődés iránt. Ez kifejezés-

(7)

SZEMLE

755

re jutott az írástudatlanság csökkenésének tartós tendenciájában.

A művelődés, a kulturálódc'ls. a tanulás és a tudomány igazi virágzása azonban csak a szocialista forradalom utáni időszakban indult. Ez a folyamat a Bolgár Kommunista Párt 1956. Áprilisi Plénuma után még jelen- tősen felgyorsult. Valóságos kulturális forradalom zajlott le, aminek nagy jelentősége van az ország jelene és jövője, a fejlett szocializmus felépítése, a szocializmusból a kommunizmusba való fokozatos átmenet szempontjából. A vizsgált időszakban tartott népszámlálások adatai bizonyítják a középfo—

kú oktatás terén elért rendkívül nagy hala- dást, különösen a szocialista épités idősza- kában. A középfokú végzettséget szerzett személyek száma az 1934. évi 133111-ről

1975-re 1469 898-ra nőtt.

A szocialista forradalom győzelme után tar- tósnak mutatkozik a befejezett felsőfokú vég- zettséget szerzett személyek számának növe- kedése, különösen a városokban. Számuk 1975-ben elérte a 311851 főt (a népesség 4.1 százaléka).

A szerző kiemeli, hogy tartós tendenciának mutatkozik a gazdaságilag aktív személyek arányának csökkenése. Ez a folyamat szoros kapcsolatban van azokkal a változásokkal, amelyek a népesség kor szerinti összetételé—

ben a születések számának csökkenése mi- att bekövetkeztek.

A népgazdaságban foglalkoztatott, gazda—

ságilag aktiv személyek körében az írni—ol- vasni tudás elteriedése a szocialista forradal- mat megelőző időszakban megkezdődött, de különösen meggyorsult a szocializmus épité- se alatt. Az analfabétizmus, mely 1920-ban rendkívül magas volt (kb. a gazdaságilag ak- tív lakosság felére terjedt ki), jelenleg a nép

termelő rétegeiben megszűnt.

Az 1934 és 1975 közötti időszakban a gaz- daságilag aktív személyek képzettségi szint- je fokozatosan emelkedett. Megnőtt a közép- fokú végzettséggel rendelkező gazdaságilag aktív személyek száma. Arányuk az 1934. évi 2.6 százalékról 1975-re 28.1 százalékra vagy- is, több mint tízszeresére emelkedett. Hason—

lóképpen a felsőfokú képzettségűek aránya az 1934. évi 0,9 százalékról 1975—re 6.2 szá- zalékra, több mint hatszorosára nőtt.

A képzettségi szint emelkedése különösen erőteljes volt a nőknél: mig a felsőfokú kép- zettségű férfiak aránya körülbelül hatszoro- sára nőtt. addig a felsőfokú képzettségű nő- ké több mint 25-szörösére. Ez azt mutatja, hogy a gazdaságilag aktív népesség körében a kulturális forradalom gyorsabb és erőtel-, jesebb a nők között.

Az 1900—tól 1975—ig terjedő időszak alatt igen jelentősen változott a gazdaságilag ak- tív személyek foglalkoztatásának ágazati megoszlása. Amíg 1934-ben a gazdaságilag

6.

aktív személyek főképpen a mezőgazdaság—

ban dolgoztak (több mint 80 százalékuk), ad—

dig arányuk 1975—ben alig 20 százalék. A szocialista forradalom győzelme után és kü- lönösen a történelmi (1956. évi) Áprilisi Plé- num után. az iparban foglalkoztatott gazda- ságilag aktív személyek aránya meghaladta a 33 százalékot.

A szocialista épités a gazdaságilag aktiv személyek arányának növekedéséhez vezetett az építőiparban. A kapitalista időszakban a gazdaságilag aktív népességnek mindössze egy százaléka dolgozott e fontos ágazatban, 1975—ben arányuk elérte a 4,5 százalékot.

Viharosan fejlődött a szocializmus építése idején a közlekedés is. Ennek eredményeként a közlekedésben foglalkoztatott gazdaságilag aktiv személyek aránya jelentősen nőt, és 1975-ben elérte a 6 százalékot, ami közel hatszorosa az 1900—1934-es évi aránynak.

Mig a kapitalizmus időszakában (1900—

1934) a nem termelő ágazatokban foglalkoz—

tatott gazdaságilag aktiv személyek aránya kb. 4—5 százalékot tett ki, addig 1975—ben ez elérte a 20 százalékot.

A nem termelő ágazatokban foglalkoztatott gazdaságilag aktív személyek között a legnagyobb a tudomány. a tudomány kiszol- gálása, a művelődés. a kultúra és a művészet terén dolgozók aránya (több mint 6 százalék), utánuk az egészségügy, a társadalombizto- sitás és a testnevelés területén foglalkozta- tottak következnek (lle/g) stb.

A vezetéssel. műszaki, elszámolási és egyéb ügyviteli tevékenységgel foglalkozók aránya az 1900—1904. évi 1,5—2,5 százalékról 1975—re a gazdaságilag aktív népesség közel 17 szó- zalékára emelkedett. Bizonyított tény, hogy ez a folyamat objektív és törvényszerű volt, és nem szubjektív hibák és a bürokrácia eredményeként jött létre.

A szocialista építés időszakában gyorsan nőtt az egészségügy, a kultúra, a művelődés és a művészetek terén foglalkoztatott szemé-

lyek száma is.

A szerző figyelmet szentel a népességi elő- rejelzéseknek is. A Statisztikai Tudományos Kutatóintézet, valamint az Egységes Társa- dalmi Információs Rendszer Bizottsága által készített prognózisok azt mutatják, hogy Bul- gária lakossága csak a 2000. év után haladja meg a 10 millió főt.

A disszertáció megállapításait röviden ösz—

szefoglalva :

—- megkísérelte megvonni a bolgár statisztika 1900.

és 1975. évek közötti fejlődésének mérlegét általá- ban és a népszámlálások mérlegét különösen: meg- állapította. hogy a népszámlálások, o népességi statisztika fejlődése az alapja az egész bolgár statisztika fejlődésének:

- körvonalozta a népszámlálás további szerepének perspektíváját. a Népességnyllvántartás Egységes