• Nem Talált Eredményt

A cigány népesség számának alakulása

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "A cigány népesség számának alakulása"

Copied!
14
0
0

Teljes szövegt

(1)

A ClGÁNY NÉPESSÉG SZÁMÁNAK ALAKULÁSA DR. HOÓZ lSTVÁN

A cigányoknak saját írásos történelmük nincs, múltjukat csak más népekről szóló forrásmunkákból ismerhetjük meg. Ezek zöme azonban hiányos, a cigányokra vonatkozó részek pontatlanok és ellentmondásokat tartalmaznak. Többnyire ez a magyarázata annak a sokféle hipotézisnek, amelyekkel gyakran a tényeket kíván- ják pótolni.

A népszámlálások előtti adatforrások

A hazai történeti kutatások eredményeiből tudjuk. hogy a cigányok Magyar-

ország területén nagyobb számban az 1400-as években jelentek meg először. Az ebben az időszakban készült oklevelek már említést tesznek Zigán nevű személyek- ről. sőt ilyen nevű településekről is. A cigányok számáról, gazdasági és demográ—

fiai struktúrájáról azonban a legalapvetőbb adatok sem állnak rendelkezésre. A XV.

és a XVI". század közötti időszakra vonatkozó információink csak esetlegesek. uta—

lásszerűek, és mindig csak egy megyével. egy várossal vagy egy főurral kapcsolat—

ban jelennek meg. Olvashatunk Zsigmond király intézkedéseiről, Beatrix királyné zenész cigányairól. vagy arról, hogy "Zsigmond pécsi püspöknek 1496-ban 25 sátor cigánya volt Bolgár Tamás elöljárósága alatt, golyók és hadiszerek készítése vé- gett" ((1) 167. old.), majd a török hódoltság idejével foglalkozó krónikákban a ci—

gány harcosokról. (: végvárakban foglalkoztatott fegyverkovácsokról. kémekről. Mi-

vel a törökökkel is kapcsolatban voltak, számos török forrást is idéznek egy—egy te-

rület cigányairól. azok viselt dolgairól. a harcokban való részvételükről. Megszapo-

rodnak ezek az utalások a törökök kiűzését követő korszakban.

A XVI". század közepétől kezdve a lhagyarországi cigányok sorsában gyors és jelentős változás következett be. A törökök által elpusztított országrészek újjáépíté—

se szükségessé tette az elnéptelenedett területek betelepítését. Az akkor még — feltehetően — többségében vándorló cigányság letelepítését szorgalmazó első ren- deletet 1723-ban adták ki. Mária Terézia a cigányok integrálását, gazdasági és kulturális felemelkedését államérdeknek tartotta. Több rendeletet adott ki letele—

pítésük érdekében. (A Bánátban például földet osztottak számukra. de ők hama-

rosan elhagyták azt, és az ország más részeibe költöztek át.) Számuk. helyzetük

megismerése érdekében megkísérelték összeírásukat is (1758—ban, majd 1775—1779—

ben). Az adatgyűjtés elrendelése arra utal, hogy a cigányság társadalmi problé—

mákat jelenthetett. ..A kor fölöttébb megbízhatatlan — mert különböző elvek, el-

képzelések alapján nem is egy időben történt, tehát a vándorlásokat nem is,-rre—

gisztráló — cigányösszeírásai, népszámlálásai különböző számokat közölnek a ci—

gányság létszámáról. 1780—ban 43 609 cigányról szólnak az adatok; 1783-ban már

(2)

DR. HOÓZ: A CIGÁNY NÉPESSÉG 221

csak 30240—ről tudnak; a többit állitólag letelepítették. és már nem mint cigányt írták össze."[ Mivel az idézett cikk szerzője a forrást nem jelölte meg, nem tudjuk.

milyen országterületre vonatkoznak ezek az adatok.

Ismereteink szerint hazánkban az első általános összeírást a Helytartótanács rendelte el 1779—ben. Az ezt követő években közzétett adatok valószinűleg e szám- bavételek eredményei. Úgy vélem Hajdú Mihály is Fényes Elek 1781—1782—re vo—

natkozó adatát idézi. amely 43 787 fő ((2) 86. old.). Fényes azt írta, hogy a cigányok száma folyamatosan csökkent azokban az években (feltehetően azért, mert tovább vándoroltak a nyugat—európai államok felé), ezért vélte úgy. hogy az 1840 körüli években már csak 30 000 élhetett az országban.

Tomka Miklós így vélekedik erről a problémáról: ,,Az összeírások szépséghi- bája, hogy általában csak a letelepültekről szólnak — nem tudjuk tehát. hogy az adatok a magyarországi cigányság hónyadrészét jellemzik. Tudjuk viszont, hogy az 1780—1783—as években letelepültnek és többé-kevésbé beilleszkedettnek minősí- tettek mintegy 40—50 ezer főt. akiknek túlnyomó többsége rendszeres munkát vég—

zett, az ország egyéb lakosaihoz hasonlóan adózott. akiknek nagyobb része a he—

lyi — nem cigány -— szokásokhoz igazodva öltözködött stb. Ezek a cigányok házban laktak, nem sátorban vagy putriban, esetenként saját földdel rendelkeztek, gyak- rabban azonban föld nélküli kézművesek voltak. Egy faluban rendszerint 1—2 csa- lád élt. Az 1400—1500—05 években bevándoroltak zöme a XlX. század elejére elfeledte az eredetét. korábbi nyelvét feladta" ((3) 49—50. old.).

Ezeknek az összeírásoknak, illetve a cigányok sorsa iránt megnyilvánuló érdek- lődésnek egyik oka az a rideg politikai felismerés lehetett, hogy a korszerű abszo—

lutista államvezetés nem tűrhet olyan alattvalókat, akiket sem adózás. sem robot—

munka végzése, sem pedig katonáskodás céljából nem lehet nyilvántartani.

A ll. József-féle népszámlálások Magyarország népességét a maga egé- szében számba vették, tehát - eltérőleg a régebbi conscríptiók legnagyobb részé- től — nemcsak a csalódfőket, hanem minden lelket. mely az ország területén talál—

ható volt" ((4) Hl. old.). Sajnos azonban a kiadott közleményekben nincsenek a cí- gányokra vonatkozó adatok.

Ezeket a népszámlálásokat csak 1805-ben követte újabb. amelyet már a ma- gyar országgyűlés rendelt el, és amelyet már polgári hatóságok hajtottak végre (ez a nemességre és a papságra nem terjedt ki). Az 1830-as években a megyék és a városok kötelesek voltak évente összeírni lakosságuk számát. Ezeket azonban a kortársak nem tarthatták megbízhatónak, vagy nem jutottak hozzá, mert például Fényes sem ezeket használta az ország népességének kiszámítására. hanem az egyházi nyilvántartásokat. Erdélyben 1848 előtt az adóösszeírásokon alapuló szám—

bavételre többször került sor, de ezek nemcsak a nemesség adatait nem tartal- mazzák, hanem — feltehetően —— a cigányokét sem.

Amikor a nemzetiségi lakosság számát kívánták összeírni, a legnagyobb ne- hézséget a nemzetiség fogalmának meghatározása jelentette. E probléma a cigá—

nyok összeírását is megnehezítette, illetve az adatok összehasonlítását esetenként lehetetlenné is teszi. A múlt században is kérdéses volt, hogy csak a vándorló ci—

gányokat minősítsék—e cigánynak, vagy azokat is. akik már letelepedtek. A döntés nemcsak időnként, hanem területenként, megyénként is változott.

Az első nemzetiségi statisztikai adataink Fényes Elek kimeríthetetlen szorgal—

mának köszönhetők. Az 1840. évre vonatkozó adatokat az egyházi anyakönyvek—

ből gyűjtötte ki ((2) 1. köt. 86. old.).

* Hajdú Mihály: Cigány kérdés. Magyarország. 1980. évi 13—22. sz.

(3)

222 , DR. HOÓZ ISTVÁN

A cigányok száma a hazai népszámlálások szerint

Hazánkban az 1851. évi népszámlálás a nemzetiségi viszonyokat is elemezte.- Ennek eredményeit felhasználta és ismertette Fényes is egyik fontos (1857. évi) munkájában. Eszerint az ország egész területén 93 600 cigány élt. az egyes or—

szágrészekben pedig számuk a következő volt: Erdélyben 60 000, Magyarországon

21 000, a Szerb Vajdaságban 12000. Több számot nem is ismertet, de megállapít—

ja, hogy egy részük ..megtelepült". a másik ,.sátoros". Az első csoportba tartozók zenészek vagy valamilyen ipari foglalkozásúak, és többnyire környezetük nyelvét

beszélik ((5) 32—44. old.).

Mint ismeretes. a kortársak szerint ez a népszámlálás .,. . .az akkori viszonyok-

nál fogva különös hitelre alig tarthat igényt. " ((6) 137 old.). lgy azt sem tudjuk hogy a cigányokra vonatkozó adatok megbízhatók—e

K. Czoernig. a híres osztrák statisztikus 1846 és 1851 közötti adatgyűjtésének eredményeit két könyvben adta közre (7). Ezek alapján előreszámításokat végez—

tek a bécsi statisztikai hivatalban a népességre, az egyes népcsoportokra —- így a '

cigányokra — vonatkozóan is. Konek ezzel kapcsolatban a következőket írta ((6)

143. old.): ..Ha valamelyik népfajnál a Czoernig-féle számításon nyugvó adatok

nem látszanak megfelelni a valónak. akkor az bizonyosan áll a czigányokra nézve,.

mert daczára annak. hogy köztudomás szerint a czígányok száma a magyar sz.

korona egész területén az utóbbi 15—20 év alatt inkább megfogyott, mint öreg——

bült. mégis folytonos növekvés vétetik fel. olyformán, hogy míg 1846-ban csak

93.000-re tétetik számuk. 1857-ben 143,150, sőt 1864 végén épen 155.700 vétetik.

fel. jelesen

szorosan vett Magyarországban lenne 67.610 czigány

Horváttőtországban 1.760 czigány

Erdélyben 86,300 czigány

katonai határőrvidéken 30 czigány

együtt 155,7OO czigány"

Mivel Romániában 1837 és 1856 között szabadították fel a cigányokat a rab-—

szolgaság alól. több szerző feltételezi. hogy ezt követően nagyobb számban érkez-

hettek magyar földre, részben közvetlenül Romániából, részben pedig közvetve. a

mai Jugoszlávia területéről.2

Magyar hatóságok először 1869-ben szerveztek népszámlálást. Ennek eredmé- nyeit Keleti Károly elemezte Hazánk és népe című. méltán híres és forrásértékű könyvében (8). A cigányokkal azonban nem foglalkozik művében.

Amint sokasodtak a cigányokra vonatkozó adatok. úgy nőtt a bizonytalanság is felhasználási lehetőségeiket, megbízhatóságukat illetően. Nemcsak a népszám- lálási és a becsült adatok tértek el már akkor is nagymértékben egymástól, hanem

a bevalláson és a minősítésen alapuló adatok között is lényeges különbségek mu—

tatkoznak.

A cigányok helyzetének megváltoztatása érdekében kidolgozandó reformokat

rendszerint megelőzte a cigányság összeírásának elrendelése, hiszen a megoldás-

ra váró feladat nagysága, költségei. a hozandó intézkedések természete stb. függ—

vénye a cigányok számának, anyagi és kulturális helyzetének. Mint láttuk, ilyen célú összeírások már többször készültek. 1873-ban a Belügyminisztérium is össze- .

íratta őket. E számlálás során 214000 cigányt találtak az országban. Ez igazolni

? Lásd: Vekerdi József: Magyarországi cigányság. A település kulcskérdése az iskolai nevelés. Dunán-—

túli Napló. 1957. május 17.

(4)

A CiGANY NEPESSÉG

223

látszik azt a feltevést, amely szerint a Havasalföldről nagyobb számú cigány ván-

dorolt az országba. Mielőtt azonban fenntartás nélkül elfogadnánk ezt a hipotézist, nézzük meg a következő népszámlálások adatait is. _

A nemzetiségi hovatartozás megállapítása a népszámlálások alkalmával, 1880—

tól közvetett úton — anyanyelvként megjelölt nyelv (az a nyelv. amelyet az illető saját nyelvének vall, és a legjobban, legszívesebben beszél) alapján —— történik.

(Megjegyezzük, hogy ezt a meghatározást a nyelvészek ma már nem fogadják el.)

Anyanyelvként a cigány nyelvet (illetve különböző változatait) is meg lehetett je—

lölni. Ez azóta is igy van, és számottevő változás még a meghatározásban sem következett be. Az első népszámlálások után azonban még nem közölték külön azoknak 'a számát, akik cigány anyanyelvűnek vallották magukat. hanem csak az ,,egyéb" anyanyelvűek között szerepeltették őket.

Ha azonban közzé is tették volna ezeket az adatokat, a cigányok teljes szá—

mára abból még nem lehetett volna következtetni. Ennek egyik oka az. hogy a ci—

gányok jelentős hányadának nem a cigánynyelv volt az anyanyelve, hanem az országban beszélt valamilyen más nyelv. Csak az 1893. évi összeírás után szereztek először információkat a cigányok nyelvtudásáról. Az erről az összeírásról kiadott rendkívül értékes kötetből (9) kitűnik, hogy az összeírt cigányoknak csak 29.97 százaléka volt cigány anyanyelvű (38.10 százaléka magyar, 24.39 százaléka oláh anyanyelvűnek vallotta magát, a más nyelvűek nem tették ki a cigányok 5 százan lékát sem). Ha tehát a cigány anyanyelvűek számát azonositanánk a cigányok számával, hibát követnénk el. Az anyanyelv szerinti bevallásból nem következtethe- tünk a cigányok számára. még akkor sem, ha a bevallás egyébként megbízható

lenne.

Van azonban egy másik probléma is. Mivel a cigányok jelentős hányada már a múlt században is két- vagy többnyelvű volt, választhattak. hogy melyiket jelölik meg anyanyelvként. A legutóbbi népszámlálások tanúsága szerint nem hanyagol- ható el azoknak a cigány anyanyelvűeknek a száma, akik második nyelvüket, a magyart vallották anyanyelvüknek. s ez valószínűleg a múltban is így volt.

A cigány anyanyelvűek számát a Központi Statisztikai Hivatal népszámlálási kötetei 1900-tól nemenként. 1910-től főbb korcsoportonként és nemenként is köz- lik. Az 1941. évi népszámlálás adatai alapján az anyanyelv és a nemzetiség, az anyanyelv és a vallás kapcsolatáról is tájékozódhatunk.

A nemzetiségi hovatartozásra vonatkozó kérdéseket először az 1880. évi nép- számlálás alkalmával tettek fel a lakosságnak. Az e népszámlálás eredményeit

elemző kötet szerzői azonban — ahogy már említettük — a különböző táblákban

sehol nem szerepeltetik a cigány nemzetiségű vagy cigány anyanyelvű népességet.

csak az ,,egyéb hazai nyelvű" címszó alatt foglalják össze a kisebb nemzetiségek adatait. A szövegben azonban utalnak arra. hogy 14480 személy csak cigányul beszél, s a cigány nyelven (is) beszélők száma 94 769 volt ((10) 137. old.).

E népszámlálás adatait a különböző források eltérően idézik. Az 1893. évi

cigányösszeírást tartalmazó kötet (9) közli, hogy 1880-ban a cigány anyanyelvűek

száma 78 759 volt, 18858 nem cigány anyanyelvű tudott cigányul és 14480 sze-

mély volt, aki csak cigány nyelven tudott. Szolcsónyí könyvében ((11) 137. old.)

viszont azt olvashatjuk, hogy 1880-ban Magyarországon 75 911 (a népesség 0.55- százaléka), a magyar birodalomban pedig 79 393 cigány élt. (Az ilyen, viszonylag kisebb eltérések oka az lehet. hogy a nyelvtudást csak azoknál vették számba, akik

már tudtak beszélni. A még beszélni nem tudó gyermekek számát (valahogy) meg- becsülték a népesség száma alapján, és ezt az adatot az egyik szerző hozzáadta;

a számlálás eredményéhez. a másik nem.)

(5)

224 DR. Hooz iSTvAN

, A nemzetiségre vonatkozó elemzés sokrétűbbé tétele és reálisabb adatok szer- zése érdekében — ugyancsak 1880—tól kezdődően -— megkérdezték a beszélt nyel- veket is. A rendelkezésre álló népszámlálási kötetekben a cigányul is tudók szá- mát módszeresen csak az 1920-as népszámlálástól kezdve közlik. Az 1941, évi nép- számlálással foglalkozó kötet tartalmazza a cigányul is beszélő népesség 1920..

1930. és 1941. évi adatait is.

Amikor az 1941. évi népszámlálás alkalmával megkérdezték a nemzetiséget is

(.,nemzetisége: minden befolyástól menten és anyanyelvére való tekintet nélkül

megjelölendő az a nemzetiség. amelyhez tartozónak a megszámlált érzi és vallja magát"), a cigányok külön kategóriába kerültek, mert nemzetiségnek minősültek. A nemzetiségi bevallásból kapott adatokat (nemenként. korcsoportonként: anyanyelv és nemzetiség nemenként. nemzetiség és vallás nemenként) közzé is tették.

Az 1893. évi ,,cigányösszeírás"

A népszámlálási adatokkal kapcsolatos fenntartások miatt és a cigánysággal összefüggő feladatok előkészítése érdekében külön adatgyűjtésre került sor. Arra már utaltunk, hogy egy belügyminisztériumi összeírás 1873—ban ,.. . . meglehetősen határozatlan alapon 214000 czigányt mutatott ki ((9) 10. old.). Szélesebb

körű és sokoldalúbb felvételt hajtott végre a Központi S tatisztikai Hivatal 1893-ban.

A Hivatal igazgatója a következőképpen indokolta ennek szükségességét: ..A ha- zai czigányok ügye régóta országos és gyökeres rendezésre vár. E rendezés, szük- ségessé teszi mindenekelőtt a czigányok számbeli és demográfiai állapotának tü—

zetes és biztos megismerését. E nélkül minden törekvés, minden intézkedés csak

*tapogatózó bizonytalan kísérlet. melynek eredményét, hatását kiszámítani lehetet- len" ((9) Előszó). Ez alkalommal az országban 274 940 cigányt találtak. azaz eny—

nyi személy felelt meg a Központi Statisztikai Hivatal által meghatározott szem- pontoknak. Áz ehhez az időponthoz legközelebb eső népszámlálás (az 1890. évi) során cigány anyanyelvűnek 91 6112en vallották magukat. A két szám közötti különb- ség jelzi a bevalláson alapuló összeírás értékét. Mivel az 1893-as összeírás ered—

ményei tűnnek a legmegbízhatóbbnak abból az időből, ahol lehetséges, össze- hasonlitásra is felhasználjuk.

A múlt században a népszámlálásokon kívül a cigányokról csak kevés adatot közöltek. Ezek alapján azonban semmiféle demográfiai elemzést nem lehetett vé—

gezni. lgy a közigazgatásnak nem lehetett országos áttekintése a cigányok kor- megoszlásáról, iskolázottságáról, társadalmi—gazdasági helyzetéről. Az információ- hiány nehézségeket jelentett a cigány és a nem cigány összehasonlitásnál is, hi- szen nem voltak konkrét ismereteik arról. hogy hol. milyen mértékű az eltérés a két népességcsoport között. Demográfiai szempontból elemezhető adatokat az 1893—as felvétel biztositott először. Jó volt az adatgyűjtés időzítése is, mert lehetővé tette

—a cigányok 1893. évi és az egész népesség 1890. évi népszámlálási adatainak ösz—

szehasonlítását.

A cigányok társadalmi helyzetével foglalkozó kutatók ennek az adatgyűjtés—

nek elsősorban a foglalkozásra vonatkozó részét használták fel. nyilván abból a

"meggondolásból, hogy a társadalmi helyzetet ez reprezentálja a legreálisabban.

A demográfus szempontjából a kormegoszlás megbízhatóbb e tekintetben is. mert az nem függvénye a gyors gazdasági vagy egyéb változásoknak, és nem is idény-

jellegű.

Az 1. táblában a cigányok 1893. évi adatait hasonlítjuk össze a nem cigányok

11890. évi adataival.

(6)

A CIGANY NEPESSEG 225

1. tábla

A cigány és a nem cigány népesség kormegoszlása nemenként

(százalék)

A népesség A cigányok

'Korasoport kormegoszlása 1890—ben kormegaszlása1893—ban f(éves)

Férfi Férfi

D— 4 . . . . . . 14.3 13.9 14.7 14,8

5— 9 . . . . . . 12.4 12.0 13.8 14,0

10—14 . . . . . . 10.5 10,3 10.7 10.2

15—19 . . . . . . 8.5 8.9 8.5 8.7

20—24 . . . . . . 6.7 8.1 6.6 7.7

25—29 . . . . . . 7.6 7.6 7.3 8.0

30—59 . . . . . . 33.1 32.1 32.0 30,7

60— . . . . . . 6.9 7.1 6.4 5.9

Összesen 100,0 100,0

100,0 100,0

Forrás: A Magyar Korona Országaiban 1891. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei. Buda- pest. 1892. és (9).

Bár a cigány népességben mindkét nemnél a fiatalabb korosztályok némileg népesebbek, az idősebbek pedig aránylag kevesebben vannak. azt kell megálla- pítanunk, hogy a két csoport kormegoszlósa lényeges eltéréseket ebben az idő—

ben még nem mutatott. Abból a feltevésből indulunk ki, hogy a korösszetétel ered- ménye -— és így kifejezője — mindazon társadalmi, gazdasági és kulturális ténye- zőknek. amelyek az emberekre életük folyaman hatnak. 1890-ben e tényezők azo- nosak vagy legalább hasonlók lehettek, így egyforman alakították a nem cigány népesség és a cigány népcsoport halandósógót (talán szülési kedvét is).

A cigányok korstruktúrája és anyanyelve

Az életfeltételek változása. a szocialis. gazdasági. kulturális tényezők hatása jobban kifejezésre juttatható akkor. ha az egyik vagy a masik csoporton belül be-

következett változásokat külön-külön is megnézzük.

2. tábla

Az összes népesség kormegoszlása 1890-ben és 1941-ben nemenként

1890. I 1941.

'KO'SSOPW évben (százalék)

(eves) !

Férfi ] Nő l Férfi Nő

0— 4 . . . . . . 14,3 13.9 8.7 8.1

5— 9 . . . . . . 12,4 12,0 8.7 8.2

10—14 . . . . . . 10.5 10.3 9.4 8.9

15—19 . . . . . . 8.5 8.9 9,8 9.3

20—24 . . . . . . 6.7 8,1 6,2 6.3

25—29 . . . . . . 7.6 7.6 8.5 8.3

30—59 . . . . . . 33.1 32.1 38,6 39.8

60— . . . . . . 6.9 7.1 10.1 11,1

összesen 100,o ! mao 1oo,o I 1oo,o

Forrás.- Lásd 1. táblánál. valamint az 1941. évi népszámlálás. 3. Történeti Statisztikai kötetek. KSH Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat —— Magyar Országos Levéltár. Budapest. 1978. 376 old.

S Statisztikai Szemle

(7)

226 , DR. Hooz ISTVÁN

Mint az adatokból kitűnik, a két népszámlálás között eltelt ötven évben a né—

pesség korstruktúrája jelentősen megváltozott. E változás alaptendencia'ja az, hogy

a fiatalabb korosztályok aránya csökkent. az idősebbeké pedig nőtt, Amíg az átla- gos életkor 1890—ben 25 év körül lehetett, 1941-ben már megközelítette a 30 évet.

3. tábla

A cigány népesség kormegoszlósa 1893-ban és 1941-ben nemenként

1893. , 1941.

Kogsggo" évben (százalék)

Férfi Nő [ Férfi Nő

0— 4 . . . . . . 14,7 14.8 18.5 16.6

5— 9 . . . . . . 13.8 14,0 15.7 15.2

10—14 . . . . . . 10.7 10,2 13,4 12,7

15—19 . . . . . . 8.5 8.7 10,6 10,6

20—24 . . . . . 6.6 7,7 5.7 6.7

25—29 . . . . . . 7.3 8.0 6.7 7,4

30—59 . . . . . . 32.0 30,7 24.0 25,4

60—- . . . . . . 6.4 5.9 5.4 5.4

Összesen 1oo,o 1oo,o mao ! 1oo,o

Forrás: (9). valamint az 1941. évi adatokra vonatkozóan lásd a 2. !áblánál.

A két számlálás között eltelt évtizedekben változás alig következett be.

Az 5 éven aluliak aránya a cigányoknál kétszerese a többi népességének, ami arra mutat, hogy a születési arányszámok nem csökkentek, sőt az arány némi növeke—

dése arra utal, hogy a csecsemőhalandóságban valamelyes javulás következett be.

Az idősebb korúak aránya közöttük nem nőtt, hanem csökkent. Ez arra enged kö—

vetkeztetni. hogy az országban abban az ötven évben bekövetkezett társadalmi—

gazdasági—egészségügyi változások alig érintették a cigányokat. illetve korántsem

olyan mértékben. mint az összlakosságot.

Még inkább érződik ezaz eltérés az 1890. és az 1960. évi adatok alapján.

4. tábla

Az összes népesség kormegoszláso 1890—ben és 1960-ban nemenként

1890. [ 1960.

Kogggsm évben (százalék)

sem Nő l Férfi Nő

0— 4 . . . . . . 14,3 13.9 8.8 7.8 ,

5— 9 . . . . . . 12,4 12,0 9.8 8,7

10—14 . . . . . . 10,5 10,3 8.3 7,4

15—19 . . . . . . 8.5 8.9 7.9 7.2

20—24 . . . . . . 6.7 8.1 6.9 6.8

25—29 . . . . . . 7,6 7.6 7.4 7.1

30—59 . . . . . . 33,1 32.1 38.6 39,8

60— . . . . . . ! 6.9 7.1 12.3 152

Összesen 1oo,o 1oo,o — ] 1oo,o ! 1oo,o

Forrás: A Magyar Korona Országaiban 1891. év eleién végrehajtott népszámlálás eredményei. Bada—

pest. 1892. is! 1960. évi népszámlálás 13. köt. Uzszefoglaló adatok. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest,.

WM. 334 a . 4,

(8)

A CIGANY NEPESSEG

227

A már 1941-ben is észlelt öregedési tendencia ezekben az adatokban még ki—

fejezettebbé vált, hisz a 0—4 évesek aránya csaknem felére csökkent. a 60 éven

felülieké pedig a kétszeresére nőtt.

A cigányokról ugyanezek az adatok sajnos nem állnak rendelkezésre. Az ősz—

szehasonlitást ezért itt csak úgy végezhetjük el. hogy a Baranya megyei cigány nők 1893. évi megoszlását egy helyi felvétel alapján a sellyei járás cigány nőinek 1960.

Évi megoszlásával vetjük össze (12).

5. tábla

A cigány nők kormegoszlása 1893—ban és 1960-ban

A Avolt

Baranya sellyei megyében járásban

Kcígsgsort élő cigány nők kormegoszlása

(százalék)

1893-ban ] 1960-ban

0—14 . . . . 40,1 40.1

15—19 *. . . . 9.6 9.6

20—24 . . . . 69 7.8

25—29 . . . . 7.5 8,5

30—59 . . . . 30.53 28,4

60— - - - - 5.4 5,6

Összesen 100,0 100,0

Forrás: (9), (12).

Bár adataink valószinűleg nem általánosíthatók (hiszen kis csoportra vonat—

koznak). mégis meglepő, hogy a körülbelül azonos számú női népesség kormeg- oszlása 70 év alatt szinte semmit sem változott.

Az 1980. évi népszámlálási kötet szerkesztői fontosnak tartották a nyelvismeret (és az anyanyelv) szerinti megoszlásban beállott változások ismertetését, mert a

korábbi kiadványokban nem szereplő visszatekintő adatokat is közöltek.

6. tábla

A cigány anyanyelvűek száma nemenként

Összesen

Ev Férfi szám a lakosság

szerint százaléká—

ban

1900 . . . . . . . 2 860 2 802 5 662 0.1

1910 . . . . . . . 5117 4682 9799 0.1

1920 . . . . . . . 3 416 3 573 6 989 (M

1930 . . . . . . . 3 852 3 989 7 841 0.1

1941 . . . . . . . 9119 9521 18640 0.2

1949 . . . . . . . 10 243 ; 11 144 21 387 0.2

1960 . . . . . . . 12 351 13 282 25 633 0.3

1970 . . . . . . . 17 214 17 743 34 957 0.3

1980 . . . . . . . 13 826 14 089 27 915 0.3

80—82 Fogas: 1960. évi. népszámlálás. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1961. 21. Demográfiai adatok.

. o .

ao

(9)

228 DR. HOÓZ ISTVÁN

7. tábla

A cigányul (is) beszélők száma nemenként

Ev ! Férfi Összesen

1920 . . . . . . 2 515 2 394 4 909

1930 . . . . . . 3 356 3 276 6 632

1941 . . . . . . 4 852 4 735 9 587

1949 . . . . . . 4 923 5 035 9 958

1960 . . . . . . 7 007 7 223 14 230

1970 . . . * .

1980 . . . . . . 8909 8704 17613

Forrás: 1960. évi népszámlálás 13. Úszni-oglaló adatok. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1964.

aga—ládd: 1980 évi népszámlálás 21. Demográfiai adatok. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1981.

. o . .

8. tábla

A cigány nemzetiségűek számának alakulása nemenként

Év 'Fe'rfi * Összesen

1941 . . . . . . . 13196 l 13 837 27 033

1949 . . . . . . . 18135 19 463 37 598

1960 . , . . . . . 27 306 _ 28 815 56 121

1970 . '

19so.:f:::fl 2996 nnál 6404

Forrás: Lásd a 6. táblánál 83. old.

A népszámlálási eredményeket a szakértők minden alkalommal megkérdője—

lezték, az adatokat alacsonyabbnak tartották a valóságosnál. Feltételezték ugyan- is. hogy a cigányságra hátrányos közfelfogás miatt mind a nemzetiségre. mind az anyanyelvre vonatkozó kérdésekre az adatszolgáltatók egy része a valóságtól el- térően válaszolt.

Az utóbbi évtizedek speciális összeírásairól

Bár a ,.cigányügy" megoldására irányuló törekvések az első világháború után ismét intenzívebbekké váltak. új adatgyűjtéseket. külön országos cigányösszeíráso- kat nem rendeltek el. Időnként egy-egy megye ezt a saját hatáskörében elvégez- te. de ezek egybehangolása és országos összesítése elmaradt. lgy erre az idő- szakra vonatkozó, népszámláláson kivüli adataink nincsenek, csak különböző becs—

lések ismeretesek. Például Gesztelyi Nagy László szerint 1929—ben 80—100000 ci- gány élhetett az országban,s Kemény Gábor feltevése szerint 1930-ban 100 OOO-en lehettek. Drózdy Győző szerint pedig 1938-ban 130 OOO—150000 volt a számuk/*

Mint látható. ezek a számok nagymértékben eltérnek a népszámlálási adatoktól.

részben azért, mert azok csak a nyelvtudás alapján; történt bevallást tartalmazzák.

s a magyar anyanyelvű cigányok azokban nem szerepelnek.

3 Dr. Gesztely Nagy László: A cigányügy rendezése. Községi Közlöny. 1929. évi 25. sz. 315—317. old.

'- DI. Gesztelyí Nagy László: A magyarországi cigánykérdés rendezése. Első Kecskeméti Hírlapkiadó és

ny. Kecskemét. 1940. 23. old. _

(10)

A CIGANY NEPESSEG

229

A cigánykérdés rendezésére irányuló törekvés megmutatkozott már a felsza—

badulást követő első években is. E téma gondos és sokoldalú tanulmányozásánok

igénye kitűnik az akkori irodalomból is. A szerzők nagy figyelmet fordítanak arra a kérdésre is, hogy a cigányok területi megoszlását miként lehetne a legpontosabban meghatározni. ,,Az 1941—es év végén a megnagyobbodott Magyarországon az egészségügyi hatóságok, a nagyvárosi és o vándorcigónyokat nem számítva. 208 240 cigányt mutattak ki. A Felvidéken és Erdélyben különösen nagyszámú cigány él.

így a mai Magyarországon csak kb. feleannyi cigánnyal kell számolnunk. Észak- Tiszántúlon és az északi dombvidéken a lakosság 3—7 százalékát teszik ki, a Du-

na—Tisza közén és Dunántúlon sokkal kevésbé találhatók" (13).

A napilapok is rendszeresen tájékoztattak a cigányokkal kapcsolatos tanács- kozásokról, intézkedésekről. ..Százhúszezer kóbor cigány új életet kezd. A cigány—

kérdés rendezésére értekezletet tartottak a belügy-. kultúsz- és a népjóléti minisz- tériumi küldöttei, valamint a Kelet—európai Intézet ésf'az Országos Közegészségügyi Intézet képviselői. A felmerülő problémák megvitatása után elhatározták. hogy elő- ször megállapítják a Magyarországon és nem rendezett körülmények között élő— ci- gányok számát. amelyet hozzávetőleges számítás szerint mintegy százhúszezerre be-

csülnek" ((14) 13. old.). A cigányok tényleges számának megállapítását a külön—

böző megyei tanácsok maguk végezték. Ezek alapján az országban élő cigányok számát 200 000 főre (a lakosság mintegy 2 százalékára) becsülték az 1950-es évek- ben. 1961—ben is úgy vélték, hogy .. hazánkban mintegy 200000 cigány él az

egész-ország területén szétszórtan" (15). '

9. tábla

A cigányok száma és aránya megyénként 1977—1978-ban

A cigányok

Megye . . aránya

szama (százalék)

Baranya . . . 22 000 5.0 Bács-Kiskun . . . . 10 000 1.7

Békés . . . . . . 9 000 2.1

Borsod—Abaúj-Zemplén 56 000 6.8

Csongrád . . . 6 000 1.4

Fejér. . . . . . . 5000 1.3

Győr-Sopron . . . . 4 000 0.8

Hajdú-Bihar . . . . 17 000 3.1

Heves . . . . . . 17 000 5.0

Komárom . . . . . 6 000 1.9

Nógrád . . . 16000 6.4

Pest . . . 20 000 2.1

Somogy . . . 20 000 5.4

Szabolcs-Szatmár . . 36 000 7.0

Szolnok . . . 21000 4.8

Tolna . . . . . . . 11 000 4.1

Vas . . . . . . . 6 000 2,1

Veszprém . . . 7 000 1.6

Zola . . . 6 000 2.5

Budapest . . . 30 000 1.4

Összesen 325 000 3,0

Forrás : (19).

(11)

230 , ' DR; ! HOÓZ ISTVÁN

A Központi Statisztikai Hivatal 1963. évi jövedelem— és rétegződésfelvétele ke- retében összeírták a cigányokat is és ,.... a cigányok létszámát 222 ezerre be- csülték . . . azonban csak a telepi lakásokat vették figyelembe . . . Nagyon helytelen lenne azonban. ha a cigányokat azonositanánk (: telepen élőkkel" (16).

Az 1960. évi népszámláláshoz kapcsolódva 1963—ban kiegészítő adatgyűjtése—

ket végeztünk a cigányok születési adatairól és demográfiai struktúrájáról Baranya megye volt sellyei járásában. A választás azért esett erre a járásra. mert az állam- igazgatási szervek rendelkezésére álló adatok szerint a megyének ebben a járásá-

ban volt a legmagasabb a cigányok aránya (9.10/0). Az 1970. évi népszámláláshoz

kapcsolódva megismételtük az adatgyűjtést és elemzést ugyanazokban a községek—

ben. Ekkor arányszámuk már 12 százalék volt ((12) és (17)).

A Minisztertanács Tanácsi Hivatala időnként bekéri a megyei tanácsektól a megyéiükben élő cigányok adatait. E felmérések szerint a cigányok száma például

1970-ben 220—250000 volt (18), 1977—1978-b0n 325000 (19). (Lásd a 9. táblát.) 1968-ban határozat született arról. hogy,az MTA Szociológiai Kutatócsóportja végezze el a cigányság helyzetének alapos vizsgálatát. és egy éven belül tegyen

jelentést az MSZMP Agitációs és Propaganda Bizottságnak (20). E reprezentativ adatgyűjtés nagymértékben bővítette ismereteinket a cigányokról. A— vizsgálat 50-

rán cigánynak tekintették azokat. akiket a nem cigány környezet annak nyilvání- tott. Ezeknek a személyeknek 2 százalékára terjedt ki az adatgyűjtés (21).

,.Reprezentativ felvételünk tanúsága szerint 1971 -ben a magyarországi cigány-

ság száma 320 ezer fő volt . . . Ennek kétharmada élt akkor telepen . . . Anyanyelv

szerinti pontos megoszlásuk:

magyar anyanyelvű cigányok . . . 71.0 cigány anyanyelvű cigányok . . . 212 román anyanyelvű cigányok . . . 7.6 egyéb anyanyelvű cigányok . . . 0.2 Osszesen 100.0"

A Művelődésügyi Minisztérium Tudományszervezési és informatikai Intézete az 1970/71-es tanév óta kíséri figyelemmel az általános iskolába járó cigánygyere—

kek számát. Az iskolák nem kapnak útmutatást arra, hogy kiket tekintsenek cigány tanulónak. lgy a közölt adatok azokat az egyéneket tartalmazzák. akiket a peda—

gógusok cigánynak tartanak.

10. tábla

Az általános iskolai és a gyógypedagógiai intézmények cigány tanulóinak száma tanévenként

1970171. 1974/75. 1977/78. 1980/61. 1981/82.

Megnevezés

tanévben

Általános iskolába jár . . 59 595 60989 67 081 69 699 72 009

Gyógypedagógiai intéz— *

ménybe jár V

szám szerint. . . 8094 10 246 11 919 12 873

az általános iskolába já—

rók százalékában . . 5,3 5.9 6.2 6.0 5.9

a gyógypedagógiai in— '

tézménybe járók szá-

zalékában . . . . . 24.1 28,5 32,0 33.7

Együtt . 6.4 6.9 6,8 6.8

(12)

Megye,megyeiváros Baranya... Bács—Kiskun.. Békés... Borsod—Abaúj-iemplen Csongrád.. Fejér.... Győr-Sopron. Hajdú—Bihar. Heves.... Komárom.. Nógrád... Pest.... Somogy... Szabolcs-Szatmár Szolnok... Tolna.... Vas... Veszprém.. Zala.... Budapest.. Összesen.. Ebből: Debrecen. Győr.. Miskolc. Pécs... Szeged..

..

Azáltalánosiskolábajárócigánytanulókszámánakésarányánakalakulásamegyénként Szám ..4339 ..1517 ..1526 ..11528 ..1142 ..1007 ..870 ..3189 ..3057 ..1042 ..3329 ..3263 ..3795 ..8879 ..3604 ..2069 .1048 ..1338 ..1439 ..1614 ..59595 ..125 ..903 ..268 ..200

1970/71.

l

Százalék[ 8.6 2.4 3.2 11,4 2.6 2.1 1,9 4.7 8.4 2.8 11,9 3,5 9.7 10,3 7.1 7.0 3.3 2.7 4.6 1,2 5,3 0.8

Szám 4174 1489 1499 11814 1092 903 910 3719 3223 929 3288 3334 3731 9039 3656 2107 967 1490 1635 1990 60989 135 185 967 319 346

1974/75. tanévben Százalék 9.3 2.6 3.5

Szám 4139 1935 1585 13627 1195 1058 961 4034 3572 926 3232 3607 3826 10178 3625 2150 1059 1576 1913 2883 67081 230 208 1384 383 352

1977/78. Százalék 9.2 3.3

!

Szám 4212 2334 1776 14215 1287 1209 920 4228 3878 974 3453 4069 4128 10807 4076 2255 1142 1666 2121 3259 72009 255 212 1559 586 396

1981/82.

11.tábla Százalék 8.7 3.6 3.7 14,4 2.6 2.3 1.8 6.1 10,0 2,6 12,7 3.5 10.5

A ClGÁNY NBPESSÉG

231

(13)

232 DR. Hooz iSTVÁN

Ezekkel az adatokkal kapcsolatban megjegyezték, hogy az általános iskolák és a gyógypedagógiai intézmények adatainak együttes vizsgálata mutatja reálisan

a tanköteles tanulók létszámát, ad képet a cigányok iskolában való jelenlétéről, ará-

nyáról, annak változásáról. A cigányok aránya stagnált, ami egyrészt demográ—

fiai állandóságot jelent, másrészt az iskolában való tartós bentmaradásuk tényét jelzi (22).

A 11. táblában közöljük az általános iskolai cigány tanulók megyék szerinti számát és az összes tanulókhoz viszonyított arányát is. Látható, hogy a két tábla adatai megyénként jelentős eltéréseket mutatnak. Mivel nem feltételezhető, hogy a cigányok termékenysége megyénként számottevően eltérő. nem tudjuk meghatá-

rozni a különbségek okát.

A becslések napjainkban sem hiányoznak a cigányok számát illetően. Mivel

azonban az egyes szerzők vagy intézmények szemlélete és számítási módja is kü-

lönböző, a kapott (közölt) adatok is eltérők.

Mivel egyetlen tanulmányban nincs lehetőség a cigányok számára vonatkozó felmérések vagy becslések nemzetközi. országonkénti adatait bemutatni, csak utal—

ni kívánok arra, hogy e téren a miénkhez hasonló bizonytalanság tapasztalható világszerte. Ez azért meglepő. mert annak ellenére nem találták meg a cigányok számbavételének megbízható módszerét, hogy Európában több mint száz éve tar- tanak rendszeresen népszámlálásokat. Úgy tűnik. létszámuk meghatározása már nem is statisztikai, hanem társadalmi, politikai, erkölcsi probléma. hiszen a hely—

zetükkel kapcsolatos viták kiindulópontja az. hogy kit is kell cigánynak tekinteni.

A rendelkezésre álló adatok összegyűjtése alapján megállapítható, hogy vég- eredményben kevés konkrét információnk van a cigányokról. és amit tudunk, az is bizonytalan. A cigányság problémáit többnyire egységes, egynemű, differenciálat—

lan problémaként kezelik, figyelmen kívül hagyva például azt a tényt. hogy a ci—

gányság rendkívül sokoldalúan rétegezett. A cigányok különböző társadalmi és

életmódcsoportokhoz tartoznak. különböző időben jöttek hazánkba, így alkalmaz—

kodási lehetőségeik és készségeik is eltérők. Az adatgyűjtésnek ez a formája nem teszi lehetővé. hogy társadalmi, etnikai, gazdasági. foglalkozási struktúráju- kat. az ezekben beállott változások okait vagy méreteit megismerjük. lgy vándor—

mozgalmakról. asszimilálódásuk méreteiről, társadalmi mobilitásukról konkrét is—

mereteink nincsenek. Ha nem ismerjük a cigány és a nem cigány népesség kö—

zötti különbségeket, a helyzetük megváltoztatására irányuló szándékok is bizony- talan kimenetelű kísérletekké válhatnak.

Mindezek alapján úgy vélem, szükséges volna egy olyan adatgyűjtés megszer—

vezése. amely lehetőleg a cigányság egészére vagy minél nagyobb hányadára ki—

terjed, és tartalmazza mindazokat a kérdéseket, amelyeket a népszámlálás alkal- mával feltesznek. (A felvétel időzítése akkor lenne szerencsés, ha időben közel esne valamely népszámláláshoz.) Úgy vélem. hogy ez a szakigazgatás minden ágának és minden szintjének valóságos kincsesbányája lenne ugyanúgy. mint a cigányokkal

foglalkozó társadalom- és természettudományoknak.

lRODALOM

(1) Scitovszky lános, nagykéri: Baranya. Emlékirat. Lyceum ny. Pécs. 1845. 350 old.

(2) Fényes Elek: Magyarorszó statistikója. 1—3. köt. Trattner—Károlyi ny. Pesten. 1842—1843. 1. köt.

1842. VII, 306 old., 2. köt. 1843. II. 1 old.. 3. köt. 1843. II. 146 old.

(3) Tomka Miklós: A ciganyok története. Megjelent: Cigányok. honnét jöttek merre tartanak? (Vál.

szerk.: Szegő László.) Kozmosz. Budapest. 1983. 385 old-

(14)

A CIGANY NEPESSEG 233

(4) Dr. Thirring Gusztáv: Magyarország népessége Il. József korában. MTA. Budapest. 1938. Vlll, 192 old.

(5) Fényes Elek: Az ausztriai birodalom statistikája és földrajzi leírása. 1—2. rész. Heckenast. Pest.

1657. 3034—366 old.

(6) Dr. Konek Sándor: Az Ausztriai—Magyar Monarchia Statisztikai Kézikönyve. Heckenast. Pest. 1868.

735 old.

(7) K. Czoemíg: Ethnagraphie der Oesterreichischen Monarchia. Wien. 1857.; Ethnographische Karta der Oesterreichischen Monarchia. Wien. 1855. Aus der Kaiserlich—Koeniglichen Hof— und Staatsdruckerei.

(8) Keleti Károly: Hazánk és népe a közgazdaság és társadalmi statistika szempontjából. Athenaeum.

Pest. 1871. 471 old.

(9) Magyarországban 1893. jan. 31-én végrehajtott czigányösszeirás eredményei. Orsz. M. Kir. Sta- tisztikai Hivatal. Budapest. 1895. 81 old.

(10) Láng Laios —— ]ekelfalussy József: Magyarország statisztikája. l. köt. Magyarország népességi.

statisztikája. Athenaeum. Budapest. 1884. Vili. 491 old.

(11) Dr. Szolcsányi Hugó: Európa államainak statisztikája kiváló tekintettel Magyarországra. Érsek- Lyceumi ny. Eger. 1884. 419 old.

(12) Hoáz István: Nemzetiségek demográfiai sajátosságai Baranya megyében. KSH Népességtudo- mányi Kutató Intézet Közleményei. 18. 1968. 1. sz. 127 old.

(13) Kálmán András: A magyar cigányok problémája. Társadalmi Szemle. 1946. évi 8—9. sz. 656—658.

old. , 1 .t

(14) Tamás Ervin Révész Tamás: Búcsú a cigány-teleptől. Kossuth Kiadó. Budapest. 1977. 274 old.

(15) A Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentumai. 1956—1962. Kossuth Kiadó. Buda- pest. 1973. 636 old.

(16) Kemény István: A magyarországi cigány lakosság. Valóság. 1974. évi 1. sz. 63—72. old.

(17) Hoáz István: Nemzetiségek demográfiai sajátosságai Baranya megyében. KSH Népességtudomá- nyi Kutató Intézet Közleményei. 37. 1973. 2. sz. 116 old.

(18) Zagyva Imre: A cigány lakosság helyzetének egyes kérdései. Állam és Igazgatás. 1970. évi 1. sz.

70—78. old.

(19) Kozák Istvánné dr.: A cigány lakosság beilleszkedése társadalmunkba. Társadalmi Szemle. 1982.

évi 7. sz. 57—67. old.

(20) A Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentumai. 1967—1970. Kossuth Kiadó. Buda—

pest. 1974. 749 old.

(21) Kemény István: A magyarországi cigányok helyzete. Megjelent: Beszámoló a magyarországi ci- ganyok helyzetével foglalkozó 1971—ben végzett kutatásról. MTA Szociológiai Kutató Intézetének kiadványai.

Budapest. 1976. 291 old.

(22) Kurucz Dezső: Cigány tanulók az alsó- és középfokú oktatási intézményekben. 1981/82. tanév.

Művelődésügyi Minisztérium Tudományszervezési és Informatikai Intézet. Budapest. 1982. 97 old.

TÁRGYSZÓ: Népességstruktúro.

PEBIOME

leiraucxoe Hacenenue He umee-r coőcraeuuoü nncsmennoü ucropuu, ero npomnoe—

Mb! momeM yauars ronbuo na MCTOHHHKOB onpyrux HapoAax. Aarop npusonur TaKHX ucrou- HHKOB, a sareM usnaraer meroauuecme 'rpynuocru yuera ublraucxoü HGPOAHOCTH. 3areM

ocraHaBnuaaercn Ha nepsoii ynaunoü mennem.—Hofi nepenucu ubli'aH, nposeAem-ioü CTa'ruc—

muecnuM ynpasneuueM : 1893 rony.

Aarop orv—iurblaae'rcn o pesynbrarax " Me'rerx COÖCTBeHHle suőopouuux cőopoa AaH- HbiX, a sa'reM ocrai-iasnnaae'rcn Ha auanoruunux npyrnx OTEHeCTBeHHbIX yupemgeunü 14 ne- penucnx, nposeAeHHsix l'OCYAapCTBeHHbIMH anMnHucrpm-uaubmn opraHaMu.

Crane cerpxtnr raimce n cpaeuu'renu—me ananusu o paanmnax s aospacmoü crpyu- Type usrrancnoro u Heuurancxoro Haceneumi u, COOTBeTCTBeHHO, 06 nemeneuunx, npoucmea—

mux sa ucrexume cro ner.

SU MMARY

The gipsies have no written history of their own. their past can be known only from documents referring to other nations. The author présents a few sources of this type. then he deals with the methodological problems of enumerating this group of population. Further on he reviews the first census of gipsies, carried out successfully by the Central Statistical Office in 1983.

The author gives account of the survey results and methods of his own; moreover, he discusses the similar attempts made by other Hungarian institutions and the state admin—

istration.

The study gives comparative analysis of the differences in the age structure of the gipsy and non gipsy population and the changes taken place in the last 100 years.

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Az 1978. évi országos születési adatok szerint az anya átlagos iskolai végzettsége 9,53, mig a cigány anyanyelvű anyáknál csak 3,47 osztály volt. Az anyák iskolai

Az átlagos havi kiadások szintjében mutatkozó különbségek csak nőnek, ha azt a háztartások tagszámának figyelembevételével, az egy főre jutó havi kiadások

Petőfin egyszerűen átfutottam, mint egy hajnali mezőn, frissen, nagy erővel, hosszan bírva a szellemi talpak, emel- getését, s a végére érve megálltam, sarkon

— Gyere gyorsan, vitéz lovag, Jovánó, a császár, meghalt, éjfélarcú szerecsen jött, koronáját elrabolta, napkelet felé hurcolta. Mit csinált a

Az általam vizsgált, f őként falusi közegekben a „cigány" olyan társadalmi je- lentés, amely kényszerít ő er ő vel bír, alapvet ő en meghatározza a cigánynak tar-

Ebben az írásban a cigány népesség számának, iskolázottságának és foglalkoztatási sajátosságainak néhány jellemzőjét elsősorban az. oktatáspolitikára és

Éppen ezért az iskolába lépést, az otthonból, a családból való kiszakadást a cigány családok sokkal inkább drámaként élik meg, mint a nem cigány környezetben

Ehhez képest meglepő, hogy a Cigány oktatásfejlesztési program 11 pontja közé az Előzetes elképzeléseknek, illetve a Nemzeti és etnikai kisebbségek oktatása