• Nem Talált Eredményt

Mouchez, Philippe: Az árindexek

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "Mouchez, Philippe: Az árindexek"

Copied!
2
0
0

Teljes szövegt

(1)

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

553

Az utolsó képlet értelmében egy össze—

függést kaptunk az egyéni fogyasztási

alap megengedett növekedésére, a két

feltétel betartása mellett.

Szerző azért választja a fogyasztás sze-

rinti optimalizálást, mert egyrészt a szo- cialista termelés közvetlen célját látja

benne, másrészt, mert viszonylag egy—

szerű matematikai eljárással megoldható.

Ennek ellenére nem tartja a fogyasz—

tási alapot az optimalizálás egyetlen kri-

tériumának, véleménye szerint az opti-

malizálási tevékenységnek még további

kutatás tárgyát kell képeznie.

(Ism.: Hulyák Katalin)

moucHez, PHILIPPE:

AZ ÁRINDEXEK

(Les indices de prix.) Paris—Toulose, 1961.

238. p. Cujas.

A munka felöleli az árindexszámítás

összes problémáit. Nem abban az érte—

lemben ugyan, ahogy az immár klasszi—

kusnak számító Irving Fisher művébeni történik, —— sőt erősen kritizálja azt ép—

pen úgy, mint Pareto elméletét az egyén gazdasági magatartásáról ——- vagyis nem a képletszerkesztés problémáinak és le- hetőségeinek terén mozog, hanem inkább elvi síkon tárgyalja a kérdést. Nem

hiányzanak azonban a munkából a kép- let-levezetések, grafikonok, példák és

számanyagok sem. A kötet ezenkívül a francia nagy— és kiskereskedelmi árin-

dex 130 éves alakulását megörökítő füg—

gelék mellett bibliográfiai tájékoztatót is tartalmaz,

Szerző az indexek 3 fő csoportját kü- lönbözteti meg: az elsőbe tartoznak a csak egyetlen elem változását mérő ,,egy- szerű" indexek, a másodikba a több ha- sonló természetű és mértékű elem együt—

tes változását mérő ,,szintétikus" indexek, a harmadikba a különböző természetű és mértékegységű elemek együttes változá—

sát mérő ,,összetett" indexek. Vélemé—

nye szerint az árindexek — melyek- kel kizárólag foglalkozik —— a második csoportba tartoznak. Fejtegetéseit arra a

meggyőződésére alapozza, hogy az árin—

dexek problémája az empirizmus jegyé—

ben fogant. Ugyanis a megfigyelés esz—

közeinek alkotására a gyakorlati szükség

indította az embert, ez pedig az eszköz egyszerűségét, könnyen kezelhetőségét ál—

lította előtérbe mint fő követelményt. A végrehajtott megfigyelés jelentőségének meghatározása már az elmélet dolga,

amely feladatát eszerint a gyakorlati

* The making of index numbers, Boston—

New York. 1927.

7 Statisztikai Szemle

szempontok befolyása alatt kénytelen

kezdeni. Az elmélet fejlődése során azon—

ban egyre igényesebb lesz és mind bo—

nyolultabb eszközöket kíván a gyakor—

lattól, sőt javaslatot is tesz esetenként

ilyenek készítésére és alkalmazására. E javaslatok azonban nemegyszer megvaló—

síthatatlanna—k bizonyulnak a gyakorlat—

ban, és az utóbbi rendszerint ragaszko—

dik is a már megszokott eljárásokhoz.

így azután szakadék keletkezhet az el- mélet és a gyakorlat között.

Annak jellemzésére, hogy a gyakorlat

mennyire ragaszkodik a megszokott mód—

szerekhez táblázatokat közöl a világ- szerte használt árindex—formulákról, ami—

ből az derül ki, hogy csaknem ikiZáI'Ö—

lag a Laspeyres formula használatos

mindenütt még ma is, pedig ez (vala—

mint a Paasche—féle) még a múlt század 60—70-es éveiből származik és alkalma—

zása — szerző Véleménye szerint — csak bizonyos esetekben adhat megfelelő ered—

ményt. Véleménye szerint a Laspeyres

és a Paasche formuláknak annyi érde—

műk mindenesetre van, hogy meghatá—

rozzák azt a térközt, amelyben a való—

ban helyes index található; a létfenn—

tartási költségek vizsgálata esetében pél- dául a Paasche index rendszerint a való- ságos alatt, míg a Laspeyres index a

fölött helyezkedik el, ezért utóbbi álta—

lában kedvezőbb a fogyasztók szempont—

jából, ha a névleges bérszínvonalat a

létfenntartási költségek változásához szabják. Mindenesetre a Laspeyres és Paasche formulákkal számított eredmé—

nyek között igen jelentős eltérés lehet.

A jelenleg használt indexformulák zöme az említett kettőből származik, így az Edgeworth és a Fisher-féle ,,ideális"

formula is.

Kitér szerző a láncindexek alkalma- zására is és —— helyesen —- megállapítja,

hogy a láncindex nem valamilyen külön—

leges formula, hanem alkalmazási módja

bármilyen formulának olyankor, amikor az árak összehasonlító tömegét nem közvetlenül, hanem közvetve, összekötő lépcsőkön át, a súlyok változásának ha—

tását lehetőség szerint kiküszöbölve kí—

vánjuk összemérni. Fő kifogása a lánc- indexszel szemben, hogy elméletileg nem lehet megállapítani, vajon a lánc—

indexeknek a közvetlen indexnél nagyobb vagy kisebb értékhez kell—e vezetnie;

erről esetenkint csak tapasztalati úton lehet meggyőződést szerezni, ezért a

láncindex használata (kivéve a körkörös

próbát kiálló formula alkalmazásának esetét) mindig előre nem látható megle—

petések veszélyével járhat

(2)

— 554

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

A történeti áttekintést is adó bőséges anyagot két fő részre tagolja a szerző.

Az első részben az ismert indexek prob—

lémáival foglalkozik két fejezetre bontva

fejtegetéseit, melyek közül az első az el—

méletileg pontosan meghatározott árin—

dexeket tárgyalja függetlenül attól, hogy tényleges kiszámításra kerültek-e vagy

sem, a második a Franciaországban és más államokban rendszeresen tényleg

számított árindexeket ismerteti. A má- sodik rész az árindex-problémák újabb megközelítésével foglalkozik szintén két fejezetben, melyek közül az első az ár—

i—ndexszámitás közgazdaságtani alapjait

taglalja —— itt szól a statisztikai elmélet

indexszámítási szerepének jelentőségéről is —— a másodikban pedig saját javas—

latait, illetve elképzeléseit adja elő két konkrét esetre, mégpedig az inflációval és a pénzkibocsátással kapcsolatos árin- dexszámítási problémákra vonatkozólag.

Fejtegetéseit szerző azzal a Végkövet—

keztetéssel zárja le, hogy nincs olyan eszményi egyetemes formula, amely min-

den körülmények között és mindenféle célból vizsgált árszínvonalak jellemzését szolgáló árindexek számítására megfelelő

volna. Ezért nincs is általános indexszá—

mítási probléma, hanem annyi probléma van, ahány konkrét felhasználása lehet-

séges az indexnek. Végül a statisztika szerepéről szólva rámutat arra, hogy bár

az indexszámítást általában statisztikai,-

technikai problémának tekintik, mégis annak megoldásában közgazdasági elmé—

leti megfontolásoknak kell irányítaniok a statisztikusokat, mert az index nem—

csak a statisztikai tudomány által meg—

határozott adat,

melyet meghatározott közgazdasági fel-

adat megoldására alkalmasan kell meg-

szerkeszteni.

(Ism.: Juhász László)

TINBERGEN, J.:

A VILÁGGAZDASÁG ALAKITÁSA

(Shaping the world economy.) New Yok, maz—1963. The Twentieth Century Fund. XVIII 330 p.

Amint azt a könyv alcíme — Sugges—

tions for an international economic policy ———- jelzi, szerző egy nemzetközi

gazdaságpolitika kialakítására tesz javas—

latot. Ez azért szükséges, mert a mű—

szaki lehetőségeknek a gazdasági, poli—

tikai rendnél sokkal gyorsabb fejlődése sürgősen megoldandó problémákat Vet fel. A világgazdaság legnagyobb prob—

lémája ma a gazdasági növekedési ráták

közötti nagy különbség, a gazdaságilag hanem olyan eszköz,'

fejlett és fejletlen országokat elválasztó távolság szélesedése. A gyengén fejlett.

országok elmaradottságának közvetlen oka egyrészt a műszaki és szervezési

képzettség alacsony színvonala az em—

beri termelési tényezőben, másrészt a

kiegészítő termelési tényezők, a föld és

a tőke szűkös volta. A közvetlen okok mögött meg kell azonban keresnünk a mélyebb okokat: az emberek bizonyos.

magatartás—formáit, valamint a földrajzi és politikai tényeket. A gazdasági fejlő—

déshez szükséges legfontosabb emberi

magatartások Tinbergen szerint a követ—

kezők: 1. az anyagi jólét értékelése,, 2. az előrelátásra való hajlandóság, 3. a kockázatvállalás hajlandósága; 4. a technológiai érdeklődés, 5. az együttmű—

ködésre való hajlandóság, 6. a kitar- tásra való képesség, 7. a ,,játékszabá—

lyok" elfogadásának készsége. A gazda—

sági fejlődést gátló földrajzi és politikai tények között a trópusi és szubtrópusi éghajlatot, a természeti erőforrások kimerülését, a gyarmati uralmat) említi (bár az utóbbit nem minden esetben

látja hátrányosnak). Vannak bizonyos

,,circulus vitiosus"-ok, amelyek a gyen- gén fejlettség állapotából való fellendü—

lést akadályozzák; ezek például: a jöve- delem és a tőke összefüggése; minél kisebb az egy főre eső tőkeállomány, annál kisebb a jövedelem, viszont minél kisebb a jövedelem, annál kisebb a tőkekepzés; a jövedelem és az egészség közötti összefüggés, minél kisebb a jöve- delem, annál rosszabb a népesség egász——

ségi állapota, viszont minél rosszabb az egészségi állapot, annál kisebb a munka

termelékenysége és így a jövedelem is;

a jövedelem és az iskolázottság közötti

összefüggés, minél kisebb a jövedelem,

annál kevesebbet fordítanak a közokta—

tásra, viszont a gyenge általános és szakképzettségi színvonal akadályozza a termelékenység növekedését.

A gazdaságilag gyengén fejlett orszá—

gok helyzetét súlyosbítja külkereske—

delmi helyzetük. Az alacsony szakkép-

zettség és tőkeellátottság következtében ezek az országok elsősorban olyan ter—

mékek termelésében rendelkeznek kom- paratív előnyökkel, amelyeknek elő- állításában nagy szerepet játszanak a természeti erőforrások. Az ilyen termé- kek piacai azonban általában nem ösz—

tönzik a termelés növelését. Az egyet—

len lényeges kivétel az ásványolaj. Az

ilyen termékek iránti kereslet általában lassan nő, ezenkívül áraik ciklikus és

igen nagy ingadozásokat mutatnak A

kávénak és a kaucsuknak például egé-—

szen különleges árciklusa van a meglevő

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

A vállalkozások életkorát vizsgálva arra a következtésre jutnak a szakértők, hogy egyre fiatalabbak lesznek, minél kisebb egy vállalkozás foglalkoztatotti létszáma,

Vagyis, ha általánosságban óvtam is éppen e fejezet végén a „minél kisebb állam, annál jobb” általánosítástól, de előtte jeleztem, hogy van ahol nagyon

adatokat, akkor azt látjuk, hogy minél kisebb egy település, annál kisebb a visszakül- dési arány (3. Az önkormányzati kérdőív visszaküldési aránya a település

A szellemi élet roppant területű. A nevelés e terén minél kisebb kortól foglalkozunk a gyermekkel, annál fogékonyabb, annál komolyabb lesz. A foglalkozásnak két ága van: óvás

A módszer lényege, hogy az ismeretlen adatokat a szomszédos (ismert) adatok alapján úgy határozza meg, hogy minél távolabb van egy pont (P i ), annál kisebb a hatása az

Láthatjuk, hogy sokkal hatékonyabb, ha blokkokat kódolunk egyes szimbólu- mok helyett. Minél nagyobb blokkméretet választunk, annál kisebb lesz a veszte- ség. Ugyanakkor

príéte's plus de 1000 arp. holdjára eső átlagos teherre vonatkozó adatok is azt mutatják, hogy minél nagyobb a földbirtok, annál kevesebb az átlagos teher, s hogy az összes

Feltételezhető ugyanis, hogy a létszámcsökkentés következtében a munkás és alkalmazott családokon belül a keresők aránya kisebb lesz (az egy főre jutó jövedelem,