TARTALOM 3243/2016. (XI. 28.) AB végzés

(1)

AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG HATÁROZATAI

A Z A L K O T M Á N Y B Í R Ó S Á G H I VATA L O S L A P J A

TARTALOM

3243/2016. (XI. 28.) AB végzés alkotmányjogi panasz eljárás megszüntetéséről 1374 3244/2016. (XI. 28.) AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról 1376 3245/2016. (XI. 28.) AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról 1382 3246/2016. (XI. 28.) AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról 1384 3247/2016. (XI. 28.) AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról 1390 3248/2016. (XI. 28.) AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról 1392 3249/2016. (XI. 28.) AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról 1395 3250/2016. (XI. 28.) AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról 1399 3251/2016. (XI. 28.) AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról 1403

(2)

AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG TELJES ÜLÉSÉNEK A MAGYAR KÖZLÖNYBEN KÖZZÉ NEM TETT

HATÁROZATAI ÉS VÉGZÉSEI

• • •

AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG 3243/2016. (XI. 28.) AB VÉGZÉSE

alkotmányjogi panasz eljárás megszüntetéséről

Az Alkotmánybíróság teljes ülése alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő v é g z é s t:

Az Alkotmánybíróság a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény 12. § (1) bekezdésének l) pontja

„dohánykiskereskedelem-ellátási tevékenység” szövegrésze, a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló 2012. évi CXXXIV. törvény 2. § (3) bekezdése, 3. § 11, 12. és 13. pontjai, 4/A. §-a, II. fejezet 3. címe és 10/A. §-a, továbbá a 29. § szövegéből a „4/A. §-a” szövegrész, a kon- cesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény 10/D. §, valamint a 4. § (1) bekezdés „továbbá 10/D. §” szövegrésze, és a 11. § (1) bekezdés „vagy a 10/D. §-ban” szövegrésze, valamint a dohánytermék-kiskereskedelem integrált el- látásához szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2014. évi XCV. törvény 2. § (3) bekezdése, 5. §-a, 6. §-a, a 7. §-ból a 2012. évi CXXXIV. törvény 15/E. § (2)–(6) bekezdéseit megállapító rendelkezések, a 10–12. §-ok és a 19. § utolsó mondata alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkot- mányjogi panasz tárgyában az eljárást megszünteti.

I n d o k o l á s

[1] 1. Három, dohánytermék nagykereskedelmi tevékenységet folytató gazdasági társaság (a továbbiakban: indítvá- nyozók) igazolt jogi képviselőjük útján, az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban:

Abtv.) 26. § (2) bekezdése alapján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybíróságon. A panaszosok indítványukban az alábbi törvényi rendelkezések alaptörvény-ellenességének a megállapítását és kihirdetésükre visszamenőleges hatályú megsemmisítését kérték az Alkotmánybíróságtól:

a) a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény 12. § (1) bekezdése l) pontjának „dohánykiskereskede- lem-ellátási tevékenység” szövegrésze;

b) a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló 2012. évi CXXXIV. törvény 2. § (3) bekezdése, 3. § 11, 12. és 13. pontjai, 4/A. §-a, II. fejezet 3. címe és 10/A. §-a, továbbá a 29. § szövegéből a „4/A. §-a” szövegrész;

c) a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény 10/D. §, valamint a 4. § (1) bekezdés „továbbá 10/D. §” szöveg- része, és a 11. § (1) bekezdés „vagy a 10/D. §-ban” szövegrésze;

d) a dohánytermék-kiskereskedelem integrált ellátásához szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2014. évi XCV. törvény 2. § (3) bekezdése, 5. §-a, 6. §-a, a 7. §-ból az Fdvtv. 15/E. § (2)–(6) bekezdéseit megál- lapító rendelkezések, a 10–12. §-ok és a 19. § utolsó mondata.

[2] Az indítványozók a dohánytermék nagykereskedelemre vonatkozó törvényi szabályozás átalakítását, a dohány- termék nagykereskedelem – indítványukban állított – állami monopóliumának bevezetését sérelmezték.

[3] A panaszosok a támadott törvényi rendelkezéseket több alaptörvényi rendelkezéssel is ellentétesnek ítélték.

E körben hivatkoztak az Alaptörvény Nemzeti Hitvallásban foglalt, az értékteremtő munkára vonatkozó rendel- kezésének, a B) cikk (1) bekezdésének (a bizalomvédelem követelményének), az M) cikk (1) és (2) bekezdésé- nek, a XII. cikk (1) bekezdésének, a XIII. cikk (1) bekezdésének és a XV. cikk (2) bekezdésének a sérelmére.

[4] Az indítványozók a kifogásolt szabályozást ellentétesnek találták továbbá az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés 4. cikk (3) bekezdésével, 34. cikkével, 102. cikkével és a 106. cikk (1) bekezdésével, továbbá

(3)

az Európai Unió Bírósága irányadó joggyakorlatával is. Az indítványozók az Emberi Jogok Európai Egyezménye első kiegészítő jegyzőkönyvének 1. cikkében foglalt rendelkezéssel („a tulajdon védelméhez való joggal”) is ellentétben állónak látták a támadott szabályozást; hivatkoztak az Emberi Jogok Európai Bírósága által a Vékony kontra Magyarország ügyben meghozott döntésre.

[5] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság eljáró tanácsa elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatóságát vizsgálta. Megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel a befogadhatóság kö- vetelményeinek, ezért azt befogadta. Ezt követően az indítványozók a 2016. szeptember 29-én kelt beadvá- nyukban az Ügyrend 67. § (1) bekezdés [helyesen: (2) bekezdés] c) pontja alapján az indítványukat visszavonták.

[6] Az Alkotmánybíróság az Abtv. 59. §-a értelmében – az ügyrendjében meghatározottak szerint – kivételesen, a nyilvánvalóan okafogyottá váló ügyek esetén az előtte folyamatban lévő eljárást megszüntetheti.

[7] Az Ügyrend 67. § (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság végzésben megszüntetheti az eljárást a nyilvánva- lóan okafogyottá váló ügyek esetén, a 67. § (2) bekezdésének c) pontja alapján pedig okafogyottá válik az in- dítvány különösen, ha az indítványozó indítványát visszavonta.

[8] Az Alkotmánybíróság az indítvány visszavonására figyelemmel a rendelkező részben foglaltak szerint az eljárást megszüntette.

Budapest, 2016. november 22.

Dr. Sulyok Tamás s. k., az Alkotmánybíróság elnökhelyettese,

előadó alkotmánybíró

Dr. Balsai István s. k., Dr. Czine Ágnes s. k., Dr. Dienes-Oehm Egon s. k., alkotmánybíró alkotmánybíró alkotmánybíró Dr. Juhász Imre s. k., Dr. Pokol Béla s. k., Dr. Salamon László s. k.,

alkotmánybíró alkotmánybíró alkotmánybíró Dr. Stumpf István s. k., Dr. Szalay Péter s. k., Dr. Szívós Mária s. k.,

alkotmánybíró alkotmánybíró alkotmánybíró Dr. Varga Zs. András s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1845/2015.

• • •

(4)

AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG TANÁCSAINAK A MAGYAR KÖZLÖNYBEN KÖZZÉ NEM TETT

HATÁROZATAI ÉS VÉGZÉSEI

• • •

AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG 3244/2016. (XI. 28.) AB VÉGZÉSE

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában – dr. Stumpf István alkotmánybíró különvélemé- nyével – meghozta a következő

v é g z é s t:

Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.IV.20.866/2015/8. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

I n d o k o l á s

[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, és a Kúria Pfv.IV.20.866/2015/8. számú ítélete alap- törvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint az ítélet sérti az Alaptör- vény II. cikkét, a VI. cikk (1) bekezdését, valamint a IX. cikk (4) bekezdését.

[2] 1.1. Az indítványozó által előadott, illetőleg a bíróság által megállapított tényállás szerint az indítványozó és társai (a továbbiakban: indítványozó, illetőleg civil szervezet) körében a 2000-es évek elején felmerült a gondo- lata annak, hogy Mohácson Trianon-emlékművet állíttassanak. Az emlékmű ötletével a település önkormány- zata is egyetértett. A képviselő-testület több, a városhoz kötődő művészt kért fel, hogy készítse el az emlékmű tervét, végül 2005 márciusában négy javaslatot bírált el, köztük az egyik az indítványozó és társai által javasolt alkotás volt. A pályamunkákat egy képző- és iparművészeti lektorátus értékelte, és a szakemberek az egyik pályázó művész elképzelését ítélték a legjobbnak.

[3] Mivel a képviselő-testület nem az indítványozó és társai által támogatott javaslatot választotta, ezért az indítvá- nyozó 2006 januárjában társaival együtt aláírásgyűjtésbe kezdett a városban a civil szervezetük terve mellett.

Az aláírásgyűjtés egy hétig tartott, 2050 fő írta alá az aláírásgyűjtő ívet. Helyi népszavazás kiírására végül nem került sor, azonban a tárgyban tartott közvélemény-kutatás a szakmai zsűri által javasolt, és a képviselő-testület által kiválasztott művet támogatta.

[4] Az indítványozó ebbe nem tudott beletörődni. Úgy vélte, hogy a képviselő-testület jogot sértve szorította hát- térbe a civil szervezet tervét, a pályázat szabálytalan volt, így eredménye érvénytelen. Vitatta a közvélemény- kutatás szabályszerűségét és eredményét is. A Trianon-emlékmű létesítése miatt az indítványozó és a település polgármestere – a peres eljárás alperese, a továbbiakban: alperes – között a viszony elmérgesedett, közöttük 2006-tól kisebb-nagyobb összeütközések történtek, illetve több (mind polgári, mind büntető) eljárás is indult.

[5] 1.2. A jelen alkotmányjogi panasz közvetlen előzménye a település hetilapjában megjelent cikk volt, melyet az alperes polgármesterként írt.

[6] Az indítványozó (a bírósági eljárás során felperes) a cikk miatt annak megállapítását kérte a bíróságtól, hogy az alperes megsértette a jó hírnevét, és becsületét a cikkben használt kifejezésekkel, kijelentésekkel. Kérte továb- bá, hogy a bíróság az alperest a további jogsértéstől tiltsa el, kötelezze elégtételadásra, valamint 1 000 000 Ft vagyoni, illetve ugyanennyi nem vagyoni kártérítés megfizetésére.

(5)

[7] A Pécsi Törvényszék 11.P.21.218/2011/10. számú ítéletével megállapította, hogy az alperes az indítványozó becsülethez, valamint jóhírnévhez kapcsolódó személyhez fűződő jogát megsértette; az alperest eltiltotta attól, hogy a továbbiakban az indítványozóra sértő kijelentéseket tegyen; az alperest írásbeli bocsánatkérésre köte- lezte; az indítványozó részére nem vagyoni kártérítést állapított meg, ezt meghaladóan pedig a keresetet eluta- sította.

[8] A Pécsi Törvényszék ítélete ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést. A Pécsi Ítélőtábla Pf.V.20.531/2012/7.

számú részítéletében az elsőfokú ítéletet fellebbezett részében részben megváltoztatta. Megállapította, hogy a kifogásolt cikkben az alperes megsértette az indítványozó becsületét azokkal a kijelentéseivel, melyek szerint a felperes „szerencsétlen flótás”, illetve „szerencsétlen együgyű”. A másodfokú bíróság mellőzte az alperes el- tiltását a felperesre nézve a sértő kijelentések tételétől, helyette az alperest a további jogsértéstől tiltotta el.

Mellőzte továbbá az alperes bocsánatkérésre kötelezését, helyette kötelezte az alperest, hogy az önkormány- zati hetilapnak az ítélet jogerőre emelkedését követően megjelenő számában a bíróság által meghatározott szöveggel közleményt tegyen közzé saját költségén, kommentár nélkül. Ezen felül az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és új határozat hozatalára utasította.

[9] A Pécsi Ítélőtábla részítélete folytán megismételt eljárás eredményeképp a Pécsi Törvényszék 19.P.20.172/2013/21.

számú ítéletében megállapította, hogy az alperesi cikk a több száz alaptalan rágalmazó feljelentésre vonatkozó valótlan ténynek az állításával megsértette az indítványozó jóhírnevét. Az elsőfokú bíróság ezen felül 300 000 Ft nem vagyoni kártérítést állapított meg az indítványozó javára, ezt meghaladóan pedig a keresetet elutasította.

[10] Az alperes fellebbezése folytán eljárt Pécsi Ítélőtábla Pf.VI.20.007/2015/5. számú ítéletével – a település hetilap- ja nevének pontosítása mellett – helybenhagyta az elsőfokú ítéletet, a perköltség viselése tekintetében azonban – az alperes javára – megváltoztatta azt. Az ítélőtábla határozata indokolásában kifejtette többek között azt, hogy nem iratellenes az az elsőfokú ítéleti megállapítás, hogy a peres felek közötti rossz viszony eredője a tri- anoni emlékmű körül kialakult nézeteltérés volt. Nem értett egyet azzal az alperesi kifogással, hogy az alperes magatartása csupán reakció volt. Megállapította az ítélőtábla, hogy a cikk megjelenéséig ténylegesen öt eljárás indult meg, így az írásban közölt több száz eljárás nem felelt meg a valóságnak. Kimondta azt is, hogy az alperesi cikkben szereplő, az eljárások számszerűsíthető nagyságrendjére vonatkozó költői túlzást a közszereplő sem köteles tűrni.

[11] 1.3. A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezé- sét és a kereset teljes elutasítását kérte.

[12] A Kúria – indítványozó által támadott – Pfv.20.866/2015/8. számú ítéletével a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, és az indítványozó keresetét teljes egészében elutasította.

[13] Indokolásában rámutatott arra, hogy a jóhírnév sérelmének megállapítására a valótlan és a személy hátrányos megítélését kiváltó, sértő tartalmat hordozó tény állítása, híresztelése alkalmas. A Kúria egyetértett a másodfokú bírósággal a tekintetben, hogy az alperes nem az önkormányzat képviseletében járt el, hanem saját véleményét fogalmazta meg. Az alperes érveire reagálva hangsúlyozta azt is, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni a személyhez fűződő jogsértés miatti igényérvényesítés esetén a kölcsönösen elkövetett jogsértések egymással való összefüggéseit. Ugyanakkor az, hogy valaki egy jogsértő nyilatkozatra reagál jogsértő kijelentéssel, nem ad felmentést a személyiségi jogsértés jogkövetkezményei alól; minden esetben a kifogásolt közlést kell vizsgálat tárgyává tenni. Ennek megfelelően a Kúria azt vizsgálta, hogy az alperesnek a per tárgyát képező azon kijelentése, hogy az indítványozó több száz alaptalan feljelentést tett ellene és mások ellen, megalapozza-e a személyhez fűződő jog sérelmét. A Kúria egy korábbi kúriai döntésre utalva kimondta: a peres fél olyan – tényeken alapuló – nyilatkozata, hogy a másik fél mindenkit feljelent, vélemény, ezért nem alkalmas a jóhírnév sérelmének megállapítására. Ennek megfelelően a konkrét ügyben megállapította, hogy a szabad vélemény- nyilvánításhoz való jog a véleményt annak érték- és igazságtartalmára tekintet nélkül védi, így adott esetben a téves vagy túlzó vélemény közlése sem eredményez jogsértést. A Kúria szerint az alperesi cikk vizsgált közlése az indítványozó magatartását értékelő, való tényekből levont következtetést kifejező vélemény volt, ami nem alapozza meg a helyi közéletben aktívan részt vevő indítványozó jóhírneve megsértésének megállapítását.

A fentieken túl a Kúria vizsgálta azt is, hogy az indítványozó a cikk közléseivel okozati összefüggésben elszen- vedett-e olyan nem vagyoni kárt, mely a kárigényét megalapozza; ezt azonban nem látta kellően alátámasztott- nak. Erre tekintettel a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, és az indítványozó keresetét teljes egészében elutasította.

(6)

[14] 2. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a Kúria Pfv.IV.20.866/2015/8. számú ítélete alaptörvény-ellenes- ségének megállapítását és megsemmisítését kérte, mert az szerinte sérti az Alaptörvény II. cikkét, a VI. cikk (1) bekezdését, valamint a IX. cikk (4) bekezdését.

[15] 2.1. Indítványában ismertette az alperes és közte kialakult peres eljárás előzményeit, illetve előadta, hogy állás- pontja szerint a Kúria figyelmen kívül hagyta az első- és másodfokú bíróság által feltárt tényállást, és iratellenes döntést hozott. Előadta, hogy az alperes cikke csak valótlan tényállításokat és becsületét sértő jelzőket tartalmaz, melyek alapján a cikk olvasóiban az a benyomás alakulhat ki az indítványozóval kapcsolatban, hogy nem beszámítható, cselekedetei következményeivel nem tud számolni. Az indítványozó szerint a Kúria a támadott döntéssel a véleménynyilvánítás szabadságára hivatkozva súlyosan megsértette az emberi méltóságát. Hangsú- lyozta azt is, hogy a cikk megjelenésekor – szemben a Kúria állításával – nem volt közszereplő. Kérelme alátá- masztásául a 13/2014. (IV. 18.) AB határozatra is hivatkozott.

[16] 2.2. Az indítványozót az Alkotmánybíróság főtitkára hiánypótlásra hívta fel, melyben tájékoztatta arról, hogy a beadvány nem tartalmaz kellő alkotmányossági szempontú indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés az Alaptörvény megjelölt cikkeit miért és mennyiben sérti. Felhívta az indítványozó figyelmét arra is, hogy az indítvány indokolásának célszerű kitérnie az Alaptörvénynek az alkotmányjogi panaszban hivatkozott valamennyi rendelkezésére.

[17] 2.3. Hiánypótlásra történt felhívását követően az indítványozó kérelmét kiegészítette: azt kifogásolja, hogy a Kúria a támadott ítéletben az alperesi cikkben foglaltakat véleménynek minősítette. Alkotmányjogi panaszá- ban előadta, hogy a sérelmes cikkben használt kifejezések súlyosan dehonesztálóak rá nézve, emberi méltósá- gát és becsületét sértik, ezt pedig a Kúria figyelmen kívül hagyta. Álláspontja szerint „a becsület a személyről a társadalomban kialakult értékítélet, amelynek kedvezőtlen megváltoztatása a becsület sérelmét jelenti”.

Az indítványozó szerint minden közlés – függetlenül annak megjelenési formájától –, mely valakiről a valós társadalmi értékének meg nem felelő véleményt tartalmaz, a becsület sérelmét jelenti. A véleménynyilvánítás – különösen a közéleti vitában kifejtett vélemény – ugyanakkor önmagában nem okozza az emberi méltóság sérelmét, még ha az egyénre nézve sérelmes is. Az indítványozó szerint azonban az adott esetben a Kúria a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével, és az indítványozó keresetének elutasításával figyelmen kívül hagyta a cikkben használt – emberi méltóságot sértő – kifejezéseket, az indítványozó állítólagos több, mint száz alaptalan, rágalmazó feljelentésével kapcsolatban megállapított tényeket, és való tényekből levont következte- tést megfogalmazó véleményként nem tartotta az alperesi cikket jogsértőnek. Az indítványozó hangsúlyozta azt is, hogy a véleménynyilvánításnak az emberi méltóság korlátja lehet, és a hamis tények állítása nem áll al- kotmányos védelem alatt. Minderre tekintettel a Kúria döntése ellentétes az Alaptörvény II. cikkével, VI. cikk (1) bekezdésével, valamint IX. cikk (4) bekezdésével.

[18] 3. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az Abtv.-ben foglalt, a panaszok befogadhatóságára vonatkozó kritériumoknak.

[19] Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról. A (2) bekezdés alapján a tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, ezek között a 26–27. § szerinti érintettséget, az Alaptörvényben biztosított jogok sérelmét, valamint a 29–31. § szerinti fel- tételeket. A (3) bekezdés úgy rendelkezik, hogy a befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indoko- lással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát.

[20] 4. A határidőben érkezett alkotmányjogi panasz az alábbiak szerint nem befogadható.

[21] 4.1. Az Abtv. 52. § (1) bekezdése alapján az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia, az 52. § (1b) be- kezdése pedig meghatározza, mikor tekinthető a kérelem határozottnak.

[22] Az indítványozó megjelölte az Abtv. 27. §-át, mint az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó hivatkozást [Abtv. 52. § (1b) bekezdés a) pont]; megjelölte a Kúria Pfv.IV.20.866/2015/8. számú ítéletét, melyet alaptörvény- ellenesnek tart [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont]; megjelölte az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit, így az Alaptörvény II. cikkét, VI. cikk (1) bekezdését, IX. cikk (4) bekezdését [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont]; elő-

(7)

adta az Alaptörvényben biztosított jogai sérelmének lényegét és indokát adta, hogy a sérelmezett bírói döntés az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel miért és mennyiben ellentétes [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pont]; továbbá kifejezett kérelmet terjeszt elő a bírósági döntés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont].

[23] 5. Az Alkotmánybíróság a befogadhatóság formai feltételeinek vizsgálatát követően az alkotmányjogi panasznak az Abtv. 27. § és 29. §-a szerinti tartalmi követelményeit vizsgálta.

[24] 5.1. Az Abtv. 27. §-a értelmében alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett sze- mély vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosít- va.

[25] Az indítványozó jogorvoslati lehetőségét kimerítette, alkotmányjogi panaszát a Kúria felülvizsgálati jogkörében hozott ítélete ellen terjesztette elő, további jogorvoslat nincsen számára biztosítva; továbbá az alkotmánybíró- sági eljárás alapjául szolgáló ügyben félként szerepelt, ezért az Abtv. 27. §-a, és az Abtv. 51. § (1) bekezdése szerinti jogosultnak és nyilvánvalóan érintettnek tekinthető.

[26] 5.2. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon vagy alapvető alkotmányjogi je- lentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {például: 3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]; illetve 34/2013.

(XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]}.

[27] 5.3. Az Alkotmánybíróság a következőkre mutat rá: az Alaptörvény IX. cikk (4) bekezdése értelmében a véle- ménynyilvánítás szabadságának gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának a megsértésére. Az Al- kotmánybíróság gyakorlata következetes a véleménynyilvánítás szabadsága és a jó hírnév védelme összefüggé- sei vonatkozásában [többek között: 36/1994. (IV. 24.) AB határozat, 7/2014. (III. 7.) AB határozat, 13/2014.

(IV. 18.) AB határozat stb.], melyet a jelen ügyben is irányadónak tekintett. Az Alkotmánybíróság a 13/2014.

(IV. 18.) AB határozatban megállapította, hogy „[a]z Alaptörvény IX. cikk (4) bekezdéséből is kitűnően az emberi méltóságból fakadó becsületvédelem, jó hírnév és az állami intézményekbe vetett közbizalom a vélemény- szabadság és így a közügyeket érintő szólás alkotmányosan igazolható korlátját jelenti. Nyilvánvaló emellett az is, hogy nem a közéleti véleménynyilvánítás szabadságával él, aki a másik személy emberi mivoltában való megalázása érdekében használ súlyosan bántó, vagy sértő kifejezéseket. Ennek megfelelően az emberi státuszt közvetlenül megtestesítő emberi méltóság a közéleti vita szabadságának határvonalát jelöli ki” (Indokolás [29]).

[28] Az Alkotmánybíróság kimondta azt is, hogy „[az] értékítéletre, az egyén személyes véleményére a vélemény- nyilvánítási szabadság minden esetben kiterjed, függetlenül attól, hogy az értékes vagy értéktelen, igaz vagy hamis, érzelmen vagy észérveken alapul. […] A véleménynyilvánítási szabadság nem ilyen feltétlen a tényállí- tások tekintetében. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a véleménynyilvánítás szabadsága nem terjed ki a becsületsértésre alkalmas valótlan tények közlésére akkor, ha a nyilatkozó személy kifejezetten tudatában van a közlés valótlanságának (tudatosan hamis közlés) vagy foglalkozása, hivatása gyakorlásának szabályai szerint elvárható lett volna tőle a tények valóságtartalmának vizsgálata, de a véleménynyilvánítási alapjog felelős gya- korlásából adódó gondosságot elmulasztotta. A véleménynyilvánítás szabadsága csak a bírálat, jellemzés, nézet és kritika szabadságát foglalja magában, de az alkotmányos védelem nem vonatkozhat a tények meghamisítá- sára. Ezen túlmenően a szabad véleménynyilvánítás olyan alkotmányos alapjog, amely csak felelősséggel gya- korolható, és a valótlan tények közlésének elkerülése érdekében bizonyos kötelezettségekkel jár a közvélemény alakításában hivatásszerűen részt vevő személyek esetében.”

[29] 5.4. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróságnak tehát azt kellett vizsgálnia az alkotmányjogi panasz alapján, hogy az alperes Kúria által „való tényekből levont következtetést megfogalmazó” véleménynek minősített kije- lentése valójában nem értékítélet, hanem tényállításnak kell tekinteni, és ebből következően arra szigorúbb mércének kell vonatkoznia.

(8)

[30] Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is hangsúlyozza: „[a]z Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. A (2) bekezdés d) pontja értelmében alkot- mányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját. Az alkotmányjogi panasz jellegének megfelelően a testület hatáskörébe a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szem- pontú vizsgálata tartozik. Ebből következően az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása esz- közének […]. Önmagukban azonban a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasznak. Egyébként az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna” {3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]}. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint „a tényállás feltárása, a bizonyítékok mérlegelése és ennek alapján a következtetések levonása a rendes bíróságok feladata, amely önmagában alkotmányossági kérdést nem vet fel” {3250/2014. (X. 14.) AB végzés, Indokolás [11];

3239/2013. (XII. 21.) AB végzés, Indokolás [14], 3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [16]}.

[31] Az Alkotmánybíróság szerint az indítvány annak megállapítására irányul, hogy a sérelmes alperesi kijelentés nem értékítéletnek, hanem tényállításnak minősül, ez viszont a fentieknek megfelelően a rendes bíróságok mér- legelési jogkörébe tartozó kérdés {Hasonlóan lásd: 3147/2016. (VII. 22.) AB végzés, Indokolás [23]–[26]}.

[32] Az Alkotmánybíróság a fentiekben kifejtettek alapján megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem tartalmaz olyan alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely érdemi alkotmánybírósági eljárásra okot adhatna, illetve nem észlelt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet sem.

[33] Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz vizsgálatának eredményeként megállapította, hogy az nem felel meg az Abtv. 29. §-ában támasztott követelménynek, ezért nem fogadható be. Az Alkotmánybíróság erre tekintettel az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.

Dr. Varga Zs. András s. k., tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Balsai István s. k., Dr. Pokol Béla s. k., Dr. Stumpf István s. k., alkotmánybíró alkotmánybíró alkotmánybíró

Dr. Szívós Mária s. k., előadó alkotmánybíró

Dr. Stumpf István alkotmánybíró különvéleménye [34] Az alkotmányjogi panasz visszautasításával nem értek egyet.

[35] A többségi végzés az alkotmányjogi panaszt azon az alapon utasítja vissza, hogy „az indítvány annak megálla- pítására irányul, hogy a sérelmes alperesi kijelentés nem értékítéletnek, hanem tényállításnak minősül, ez viszont a fentieknek megfelelően a rendes bíróságok mérlegelési jogkörébe tartozó kérdés {hasonlóan lásd:

3147/2016. (VII. 22.) AB végzés, Indokolás [23]–[26]}”.

[36] Az indokolás emellett rögzíti, hogy „[a]z Alkotmánybíróság gyakorlata következetes a véleménynyilvánítás sza- badsága és a jó hírnév védelme összefüggései vonatkozásában [többek között: 36/1994. (IV. 24.) AB határozat, 7/2014. (III. 7.) AB határozat, 13/2014. (IV. 18.) AB határozat stb.], melyet a jelen ügyben is irányadónak tekintett.” A hivatkozott 13/2014. (IV. 18.) AB határozat ugyanakkor a fentiekhez képest részben eltérő megközelítést választ, amely nem zárja ki teljesen tényállítás-véleménynyilvánítás kérdésében történő alkotmánybírósági ál- lásfoglalást: „[a]z Alkotmánybíróság álláspontja szerint ugyanakkor a jelen ügyben felmerülő kérdések alkot- mánybírósági értékelése nem haladja meg az Alaptörvényben az Alkotmánybíróság számára kijelölt alkotmá- nyossági szempontú felülvizsgálat határait. Ennek oka, hogy a közéleti vita során elhangzottak bírálatként, avagy tényállításként értékelése, és az ahhoz kapcsolódó jogalkalmazói jogértelmezés közvetlenül befolyásolják a vé- leménynyilvánítás szabadságának gyakorolhatóságát és tényleges érvényesülését” (Indokolás [51]).

[37] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló bírósági eljárásokban annak a kijelentésnek a tényállításként vagy értékítéletként minősítése volt kérdés, hogy az indítványozó „már több száz alaptalan rágalmazó feljelentést tett a város képviselője, jegyzője és még ki tudja ki ellen”. A Pécsi Törvényszék azt állapította meg, hogy az alperesi cikk a több száz alaptalan rágalmazó feljelentésre vonatkozó valótlan ténynek az állításával megsértette az

(9)

indítványozó jóhírnevét. Pécsi Ítélőtábla – ezzel lényegében egyetértően – rámutatott, hogy a cikk megjelené- séig ténylegesen öt eljárás indult meg, így az írásban közölt több száz eljárás nem felelt meg a valóságnak;

ítéletében kimondta azt is, hogy az alperesi cikkben szereplő, az eljárások számszerűsíthető nagyságrendjére vonatkozó költői túlzást a közszereplő sem köteles tűrni. A Kúria szerint azonban – az első- és másodfokú bí- róság értelmezésével szemben – az alperesi cikk vizsgált közlése az indítványozó magatartását értékelő, való tényekből levont következtetést kifejező vélemény volt, ami nem alapozza meg a helyi közéletben aktívan részt vevő indítványozó jóhírneve megsértésének megállapítását.

[38] Mindezekre tekintettel indokoltnak láttam volna, hogy az Alkotmánybíróság a jelen ügyben – érdemi eljárás keretében – kibontsa azt a szempontrendszert, amely szerint egy kijelentés tényállításként vagy értékítéletként minősíthető, s ez alapján megvizsgálja, hogy a Kúria ítéletébe foglalt értelmezés az irányadó szempontoknak megfelel-e.

Dr. Stumpf István s. k., alkotmánybíró

• • •

(10)

AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG 3245/2016. (XI. 28.) AB VÉGZÉSE

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő v é g z é s t:

Az Alkotmánybíróság a Nyíregyházi Járásbíróság 34.B.756/2014/15. számú ítélete és a Nyíregyházi Törvény- szék 3.Bf.648/2015/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

I n d o k o l á s

[1] 1. Az indítványozó az Abtv. 27. §-a alapján kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben a Nyíregyházi Járásbíróság 34.B.756/2014/15. számú ítéletével – más személy mellett – az indítványozót bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett rongálás vétségében, ezért őt 10 hónap, végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre és 300 000 Ft összegű pénzbüntetésre ítélte.

Az indítványozó fellebbezése folytán másodfokon eljárt Nyíregyházi Törvényszék 3.Bf.648/2015/4. számú íté- letében az elsőfokú ítéletét – az abban megállapított tényállást kiegészítve – a büntetést kiszabó részében meg- változtatta (enyhítette).

[2] Az alapügyben eljárt bíróságok által megállapított tényállás lényege szerint az indítványozó és vádlott-társa 2012. március 5. napján egy nyilvántartott régészeti lelőhely területén a náluk lévő fémdetektorral különböző régészeti leletek után kutattak, amelyek során ásóval több leletet kiemeltek a földből. Az indítványozó és vád- lott-társa ezen megatartásukkal „megrongálták a régészeti lelőhelyet és annak eddig kutatatlan területét sértet- ték meg, mert az innen elvitt régészeti tárgyak az eredeti kontextusból kikerülve soha többet nem adnak tudo- mányos információt a területre vonatkozóan, másrészt a vádlotti magatartás következtében előkerült régészeti tárgy is elveszítette azt a régészeti történeti kontextust, amiben értelmezhetővé válna, még ha magához a tárgy- hoz hozzá is jut a közgyűjtemény.

[3] Az első és másodrendű vádlottak régészeti lelőhely megrongálása esetében a károkozás hatványozott, mert a kincskeresés módszerével megszerzett tárgyak minden, a tudományos értelmezésükhöz szükséges, és nélkülözhetetlen régészeti összefüggésüket elveszítik, a régészeti lelőhely pedig soha többet nem értelmezhető az ott, egyébként sértetlen körülmények között teljesnek tekinthető történeti-régészeti összefüggésben.”

(Nyíregyházi Járásbíróság 34.B.756/2014/15. számú ítélete, 3. o.)

[4] 2. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában és annak kiegészítésében kifejtette, hogy a Nyíregyházi Járásbí- róság 34.B.756/2014/15. számú ítélete és a Nyíregyházi Törvényszék 3.Bf.648/2015/4. számú ítélete az Alaptör- vény a XXVIII. cikk (1) bekezdését sértik.

[5] Az indítványozó érvelése szerint a tisztességes eljáráshoz való jogának (valamint az alaptörvényi rendelkezés megjelölése nélkül említett) védelemhez való jogának sérelmét okozta, hogy az eljárt bíróságok ítéleteikben nem állapították meg sem a rongálás mibenlétét (miben nyilvánult meg az értékcsökkenés), illetve a rongálási kár nagyságát, összegét sem, hiszen álláspontjuk szerint ez „relevanciával nem bír, mivel a régészeti lelőhely megrongálása esetén a kár összege nem tényállási elem.” (Nyíregyházi Törvényszék 3.Bf.648/2015/4. számú ítélete, 5. oldal). Az indítványozó érvelése szerint a büntetőeljárást úgy folytatták le ellene, hogy annak során nem értesült arról, hogy pontosan milyen magatartása minősül rongálásnak és azzal pontosan milyen összegű kárt okozott. Álláspontja szerint az ügyben beszerzett szakértői vélemény sem válaszolta meg az említett kér- déseket. Ennek eredményeként nem volt lehetősége hatékonyan védekezni az eljárás során, mivel az említett tények és információk hiányában nem tudta kifejteni álláspontját sem, ezáltal sérült a hatékony védekezéshez való joga, a fegyverek egyenlőségének elve és ezáltal az eljárás tisztességessége.

[6] Az indítványozó vitatta továbbá az eljárt bíróságok azon megállapítását, hogy az eljárás tárgyát képező bűncse- lekmény esetén a kár összege nem tényállási elem. Ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy a rongálás bűncselek- ménye a vagyon elleni bűncselekmények körébe tartozik, így a 0 Ft összegű kár nem értelmezhető, annak

(11)

legalább az 1 Ft-ot (vagy 50 001 Ft-ot) el kell érnie, ez következik a büntetőjog „alapelvéből annak szellemisé- géből”.

[7] Mindezekre figyelemmel az indítványozó kérte az említett ítéletek alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.

[8] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkot- mányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie.

[9] 3.1. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó alkot- mányjogi panaszát határidőn belül terjesztette elő.

[10] 3.2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdésében előírt feltételeinek – az alábbiak szerint – csak részben felel meg. Az indítvány az Alkotmánybíróság hatásköré- re és az indítványozó jogosultságára vonatkozó hivatkozást tartalmaz, megjelöli az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit, illetve a sérelmezett bírói döntéseket, és kifejezetten kéri azok megsemmisítését. Ugyanakkor az indítványozó érvelése nem tartalmazza a megjelölt alapjogok sérelmének lényegét, illetve az indítványozó alkotmányjogilag releváns indokolást sem fejt ki.

[11] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó alkotmányjogi panasza arra irányult, hogy az Alkot- mánybíróság a büntetőeljárás során beszerzett bizonyítékokat a bíróságtól eltérő módon értékelje, illetve a bí- róság által megállapított jogi minősítést felülvizsgálja. Az Alkotmánybíróságnak ugyanakkor az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján a bírósági eljárást befejező döntéseknek kizá- rólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálatára van hatásköre. A bírói döntések ellen benyújtott alkot- mányjogi panasz nem tekinthető tehát a további jogorvoslattal nem támadható bírósági döntések általános fe- lülvizsgálata eszközének, mivel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvényt és az abban biztosított jogokat védi {3111/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [3]}. Ebből következően az Al- kotmánybíróság a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének felülbírálatára sem rendelkezik hatáskörrel {3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]}.

[12] Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy az indítványozó által kifejtettek valójában nem alkotmányjogi panasz, hanem – meghatározott további feltételek teljesítése esetén – a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény szerinti felülvizsgálati eljárás kezdeményezésére lehetnek alkalmasak.

[13] 4. A kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az indítványozó panaszában nem jelölte meg az általa felhozott alapjogok sérelmének lényegét, illetve az indítványozó alkotmányjogilag releváns indokolást sem fejtett ki, így nem teljesítette az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjában meghatá- rozott befogadhatósági feltételt.

[14] Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére is, az alkotmányjogi panaszt visszautasította.

Dr. Balsai István s. k., Dr. Pokol Béla s. k., Dr. Stumpf István s. k., alkotmánybíró alkotmánybíró alkotmánybíró

Dr. Szívós Mária s. k., előadó alkotmánybíró

• • •

(12)

AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG 3246/2016. (XI. 28.) AB VÉGZÉSE

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő v é g z é s t:

Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.III.38.136/2015/25. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

I n d o k o l á s

[1] 1. Az indítványozó gazdasági társaság – jogi képviselője útján – 2016. augusztus 4-én az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkot- mánybírósághoz, melyben kérte a Kúria Kfv.III.38.136/2015/25. számú ítélete alaptörvény-ellenességének meg- állapítását és megsemmisítését, mivel az véleménye szerint ellentétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, ezen belül is a jogállamisághoz tartozó jogbiztonság elve részének minősülő visszaható hatályú jogalkalmazás tilalmával; az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésével (a tisztességes hatósági eljáráshoz való joggal, ezen belül is konkrétan az észszerű határidőn belüli ügyintézéshez való joggal és a fegyveregyenlőség elvével); az Alap- törvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésével, vagyis a tisztességes bírósági tárgyaláshoz való joggal és a jogorvoslathoz való joggal; továbbá az Alaptörvény E) cikk (2) és (3) bekezdésével, valamint az Alaptörvény T) cikk (1) bekezdésével.

[2] 2. Az indítványozó az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló bírósági eljárás felperese, egy gyógyszer-nagyke- reskedelemmel foglalkozó kft.; az alapul fekvő jogvita alapja a következő tényállás volt. A panaszos jogi sze- mély székhelyén, illetve telephelyén a perbeli alperes, az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (a továbbiakban: OGYÉI) jogelődje, a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (a továbbiakban: GYEMSZI) Országos Gyógyszerészeti Intézet (a továbbiakban az alperes vonatkozásá- ban együtt: gyógyszerhatóság) 2013. január 15–17. napján helyszíni ellenőrzéseket folytatott. Az alperes a köz- igazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban:

Ket.) 94. § (1) bekezdésének b) pontja és (2) bekezdésének b) pontja alapján a hatósági helyszíni ellenőrzést lezárta, és 2013. január 21-én hivatalból eljárást indított a felperes gyógyszer-nagykereskedelmi tevékenységé- nek ellenőrzése iránt. Az alperes az eljárás megindításának napján, 2013. január 21-én hozott OGYI/2792- 2/2013. számú végzésével a végzésben tételesen meghatározott hiányosságok megszüntetéséig elrendelte a felperes gyógyszer-nagykereskedelmi engedélyének határozatlan ideig történő felfüggesztését. A felperes nem élt jogorvoslattal, hanem a hiányosságok elismerése mellett vállalta azok megszüntetését, 2013. január 25-én pedig arról tájékoztatta az alperest, hogy a felfüggesztő végzésben foglalt hiányosságokat megszüntette, ezért kérte a felfüggesztés megszüntetését. Ennek a gyógyszerhatóság egy újabb, 2013. január 28-án tartott helyszíni ellen- őrzést követően, a 2013. február 28-i keltezésű, OGYI/2792-26/2013. számú végzésével eleget is tett, és a ké- sőbbi indítványozó gyógyszer-nagykereskedelmi engedélyének felfüggesztését megszüntette azzal, hogy a panaszos a gyógyszer-nagykereskedelmi tevékenységet a gyógyszerhatóság által meghatározott, a számítógépes és a papír alapú gyógyszer-nyilvántartásra vonatkozó előírások betartása esetén végezheti. Eközben, 2013. feb- ruár 11-én a MabThera nevű, életmentő rákellenes gyógyszerek gyártását végző gazdasági társaság (a további- akban: Kft.) arról tájékoztatta a gyógyszerhatóságot, hogy a raktárából közel 1300 doboz ilyen készítmény el- tűnt, és mivel a hatóság a 2013. januári helyszíni ellenőrzések során a Kft. raktárából eltűntekkel azonos gyártási számú, ugyanilyen márkájú készítményekre utaló nyomokat talált, a lehetséges közegészségügyi koc- kázatokra tekintettel 2013. március 14-i, OGYI/7526-5/2013. és OGYI/7526-6/2013. számú határozataival ki- vonta azokat a forgalomból. A gyógyszerhatóság 2013. március 19–20. és 2013. március 26–29. között ismét helyszíni ellenőrzést végzett a felperes székhelyén, immáron kifejezetten a MabThera készítményekkel kapcsolatban, mivel felmerült a gyanú, hogy a panaszos kft. illegális, ellenőrizetlen forrásból szerzett be ilyen készítményeket, melyek azonosok lehetnek a Roche Kft. raktárából eltűnt készítményekkel. A hatóság feltárta,

(13)

hogy a gyógyszerek beszerzésével kapcsolatos bizományosi szerződés (később fiktívnek bizonyult) adatai szerint a gyógyszereket a panaszos cég egy romániai cégtől szerezte be, annak két képviselőjén, K.J.-n és F.Gy.-n keresztül, azonban a romániai gyógyszerhatóság megkeresése folytán, annak válaszából kiderült, hogy a való- ságban e két személy semmilyen kapcsolatban nem állt a romániai céggel. Így annak ellenére, hogy a panaszos- nak kötelezettsége lett volna ellenőriznie, hogy a gyógyszereket arra jogosulttól szerzi-e be, e kötelezettségét elmulasztotta, és nem legális forrásból szerezte be azokat, megsértve ezzel a a gyógyszerekkel folytatott nagykereskedelmi és párhuzamos import tevékenységről szóló 53/2004. (VI. 2.) ESZCSM rendelet (a továbbiakban:

Rendelet) 2013. január 2. napjától hatályos 3. § (1a) bekezdését.

[3] Egyrészt a helyszíni ellenőrzés, másrészt a nyilvántartási rendszernek a forgalmazott gyógyszerek forrásának, tárolásának és értékesítésének ellenőrzését lehetetlenné tevő hiányosságai, harmadrészt és elsősorban a MabThera készítményekkel kapcsolatos visszásságok miatt a gyógyszerhatóság 2013. szeptember 30. napján kelt OGYI/2792-127/2013. számú határozatában megállapította, hogy a felperes megsértette az emberi alkal- mazásra kerülő gyógyszerekről és egyéb, a gyógyszerpiacot szabályozó törvények módosításáról szóló 2005.

évi XCV. törvény (a továbbiakban: Gytv.) 11. § (3) bekezdését és 17. § (1) bekezdését, továbbá a Rendelet 3. § (1)–(1a) bekezdéseit, az 5. § (1) bekezdés j) pontját, a 8. § (2) bekezdés a) és bb) pontjait, a 9. § (1) bekezdésének aa), b), c), d), e), g) és h) pontjait, a 9. § (3) és (4) bekezdését, a 2. számú melléklet 1., 2., 4., 4.1., 7., 8., 9., 10., 10.1. és 15. pontjait, illetve utalt a Rendelet 3. § (1a) bekezdésének alkalmazása során a Helyes Nagykereske- delmi Gyakorlat (a Rendelet megfogalmazásában: „helyes forgalmazási gyakorlat” /GDP/) ajánlásaira is, melynek fogalmát a Rendelet 2. § m) pontja határozza meg. A gyógyszerhatóság mindezek alapján megtiltotta a jogsértő magatartás további folytatását, a felperes gyógyszer-nagykereskedelmi engedélyét a Gytv. 20 § (3) bekezdés e) pontja alapján ismételt jogsértés miatt visszavonta, és a felperest a Gytv. 20. § (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján, a Gytv. 20. § (4)–(5) bekezdései alkalmazásával 500 000 000 (ötszázmillió) Ft összegű pénzbírsággal sújtotta, majd ezen, az ügy érdemében hozott határozatát 2013. október 1-jei OGYI/2792- 129/2013. számú határozatával akként egészítette ki, hogy az érdemi határozatot a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelemre tekintet nélkül végrehajthatónak nyilvánította.

[4] 3. A felperes panaszos keresetet nyújtott be a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz, melyben az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra utasítását kérte. Szerinte az alperes hatóság által megállapított tényállás valótlan, hiányos, az abban foglalt következtetések okszerűtlenek és logi- kátlanok, továbbá az részben olyan jogszabályi rendelkezéseken alapult, amelyek a szankcionált tényállás meg- valósulásakor, azaz 2011–2012-ben még nem voltak hatályosak. A felperes szerint a helyszíni ellenőrzést köve- tően a hatóságnak ún. inspekciós jelentést kellett volna készítenie, amiből a vizsgálattal érintett kft.

megtudhatta volna, milyen hiányosságokat kell kijavítania, és azokat nem az érdemi határozatban kellett volna szankcionálnia, illetve ezzel összefüggésben sérelmezte az észrevételezési joga biztosításának az elmaradását.

Továbbá szerinte a 2013. január 21. napján hozott OGYI/2792-2/2013. számú felfüggesztő végzés közigazgatá- si jogi értelemben határozat volt, így azzal beállt a közigazgatási jogerő, vagyis a bírságot kiszabó és a gyógy- szer-nagykereskedelmi tevékenység folytatását megtiltó határozatát a hatóság már nem hozhatta volna meg.

A Helyes Nagykereskedelmi Gyakorlat szabályai megsértésével kapcsolatban a felperes arra hivatkozott, hogy ez, a nagykereskedelmi tevékenység folytatása során irányadó nemzetközi szabályrendszerről szóló 2013. már- cius 7. napján közzétett 2013/C68/01. számú iránymutatás nem minősül kötelező erejű uniós jogi aktusnak, csak ajánlás, melyre hatósági határozatot vagy jogkövetkezményt alapítani nem lehet. A panaszos felperes szerint a gyógyszerhatóság a jogkövetkezményeket is jogellenesen alkalmazta: 500 millió forintig terjedő pénz- bírságot nem szabhatott volna ki, mivel az ezen felső határt megállapító 2013. évi CXXVII. törvény 108. §-a csak 2013. július 1-jén lépett hatályba és módosította a Gytv. 20. § (5) bekezdését. A felperesi álláspont szerint a kiszabott bírság aránytalan is, nem áll arányban sem az alperes által megállapított jogsértésekkel, sem pedig a felperes által ténylegesen elkövetett, megfogalmazása szerint „kisebb szabályszegésekkel”. A Fővárosi Köz- igazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletében a felperes indítványozó keresetét alaposnak találta, az alperes ható- ság határozatát hatályon kívül helyezte és a hatóságot új eljárásra kötelezte.

[5] A bíróság szerint az alperes megsértette a kétszeres értékelés tilalmát, amikor a felfüggesztő végzés formájában meghozott, de tartalmilag határozatnak tekintendő, az eljárást lezáró végzést követően, a közigazgatási jogerőt áttörve, még egy érdemi döntést hozott. Az inspekciós jelentés készítésének elmaradásával megsértette a felperes észrevételezési jogát is, így nem biztosított lehetőséget a hibák kijavítására. Ezenkívül az alperes az eljá- rási határidőt jelentősen túllépte, amikor az eredetileg 30 napos, de 2013. július 6-tól hatályosan 90 napos ha-

(14)

táridő helyett több mint 250 napon át folytatta az eljárást, ezzel a döntés érdemére is kiható eljárási jogsérelmet idézve elő. E körben megjegyezte a bíróság, hogy a román gyógyszerhatóság megkeresésétől az általa adott válasz megérkezéséig eltelt idő ugyan a határidőbe nem számít bele, ám a hatóság enélkül sem tartotta be a határidőt, az azon túl meghozott határozat pedig jogsértő. Azt is megállapította a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság, hogy bizonyos, a hatóság által meghallgatott tanúk meghallgatása nélkülözhető volt, mert nem adtak az ügy megítélése szempontjából releváns információt, más, releváns információval bíró tanúk, pél- dául a kérdéses cselekmények elkövetése után ügyvezetővé váló személyek meghallgatása viszont elmaradt, ennek okán a megállapított tényállás nem teljeskörű. A Helyes Nagykereskedelmi Gyakorlat továbbá nem jogi norma, kötelező ereje nincs, így a határozat mikénti meghozatalának indokául szolgáló, erre történő hivatkozás jogsértő.

[6] 4. A jogerős ítélet ellen az alperes hatóság felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát, azaz a felperes keresetének elutasítását;

másodlagosan pedig a hatályon kívül helyezés mellett az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalá- ra utasítását. A felperes pedig csatlakozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben előadta, hogy a bíró- ság ugyan helyesen állapította meg az alperes által elkövetett jogsértéseket, azonban az új eljárás lefolytatására kötelezésre jogszabálysértő módon került sor, mivel az alperes az új eljárás lefolytatása esetén sem tud az eljá- rás megszüntetésén kívül más jogszerű eljárást befejező döntést hozni, ugyanis több, az ügy érdemére kiható szabálysértést nem tud már az új eljárásban kiküszöbölni. Emellett a felperes az alperes felülvizsgálati kérelmé- re válaszul felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a felülvizsgálati kérelem elutasítását.

[7] A Kúria az alperes felülvizsgálati kérelmének helyt adott, így a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította; a felperes panaszos csatlakozó felülvizsgálati kérelmét pedig elutasította. A Kúria szerint az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában megfelelő módon fel- tárta és rögzítette az ügyben irányadó tényállást, abból azonban a vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkal- mazásával téves jogkövetkeztetést vont le, továbbá a jogerős ítélet indokolása ellentmondásos, okszerűtlen, és logikátlan érvelést tartalmaz.

[8] A Kúria megállapította, hogy az alperes hatóság az eljárása során a tényállást a releváns tények vonatkozásában kimerítő módon feltárta, abból pedig helytálló jogi következtetésre jutott. Az alperesi határozat rendelkező ré- sze pontosan rögzítette azon jogszabályi rendelkezéseket, amelyeket a felperes megsértett, ezt az alperes hely- színi szemléiről készült jegyzőkönyvek egyértelműen bizonyítják, e megállapításokat pedig a felperes érdem- ben cáfolni, annak ellenkezőjét, a rá vonatkozó jogszabályi előírások betartását sem a közigazgatási eljárás során, sem a perben bizonyítani nem tudta.

[9] A Kúria szerint az elsőfokú bíróság tévesen határozta meg az ügy érdemét, és ebből következően jutott arra a téves következtetésre, hogy az alperes az ügy érdemére kiható eljárási jogszabálysértéseket követett el. Az el- sőfokú bíróság ítéletében helyesen állapította ugyan meg, hogy az alperes 2013. január 21-én indított hatósági eljárást a felperes gyógyszer-nagykereskedelmi tevékenységének ellenőrzése iránt, és hogy a bírósági felülvizs- gálat tárgyát ez alapján kizárólag a hatósági eljárás eredményeként hozott OGYI/2792-127/2013. számú határo- zat jogszerűségi felülvizsgálata képezhette volna, az azt megelőző helyszíni ellenőrzéseket és az azokból kö- vetkező hatósági intézkedést pedig a bíróság a jelen perben már nem vizsgálhatta volna, mivel a határozat meghozatala előtti időszakra vonatkozó alperesi intézkedések tekintetében nincs jogszabályi lehetőség a felül- vizsgálatra; ennek ellenére azt az ítélete meghozatala során többször is megtette: eljárási és anyagi szempont- ból is értékelte a keresettel támadott határozat meghozatalát megelőző alperesi ellenőrzéseket, intézkedéseket, erre azonban jogszabályi lehetősége nem volt. Az alperes eljárásának érdemi mivolta a határozat indokolásából egyértelműen kiderült: a gyógyszerhatósági határozat a MabThera készítmények beszerzésével, tovább- értékesítésével, tárolásával és nyilvántartásával kapcsolatos jogsértéseken alapult, minden más, a gyógyszer- forgalmazásra vonatkozó rendelkezés megsértése az illegális módon beszerzett, tárolt és forgalmazott, életmentő gyógyszerek létének felkutatathatóságának megnehezítésével összefüggő, másodlagos jellegű szabályszegés volt.

[10] A Kúria szerint a gyógyszerhatóság által kiszabott bírság kapcsán a MabThera készítmények értékének, valamint annak volt jelentősége, hogy milyen közegészségügyi kockázatot okozott a felperes azzal, hogy ezen nagy ér- tékű gyógyszereknek a beszerzését és értékesítését ellenőrizetlenül végezte, ezzel pedig emberi életet, egész- séget veszélyeztető kockázatot okozott; ehhez képest a 2013. július 1-jén hatályba lépett szabályozás alapján kiszabott 500 000 000 millió forintos bírság nem tekinthető eltúlzottnak. Ezen összeg bírságkénti kiszabásával

(15)

konkrét jogszabálysértés nem történt, az összegszerűséget indokoló mérlegelési szempontokról pedig a határo- zat indokolása számot ad. Visszaható hatályú jogalkalmazás sem valósult meg, mert igaz ugyan, hogy az öt- százmilliós felső határ a felperessel szembeni hatósági eljárás megindítása, azaz 2013. január 21-e után lépett hatályba, előtte azonban ilyen felső határ nem szerepelt a Gytv.-ben, vagyis az eljárás megindulásakor hatályos szabályozás alapján – ha elfogadjuk a felperesi érvelést – még ennél nagyobb összegű bírság is jogszerűen ki- szabható lett volna.

[11] A Kúria szerint a jogerős ítélet a felperes ügyféli jogosultságainak gyakorlása körében ugyancsak ellentmondó megállapításokat tartalmaz: egyrészt kimondja, hogy a felperes nyilatkozattételhez fűződő jogának megsértése nem volt megállapítható, és azt is rögzíti, hogy a felperes az eljárás során tízszer tett nyilatkozatot, másrészt az ügy érdemére kiható eljárási jogszabálysértésnek tekinti, hogy az alperes megállapításaival kapcsolatosan a felperes nem fejthette ki az eljárás során az érveit. Ezen kívül azt is jogszabálysértően állapította meg a közigaz- gatási és munkaügyi bíróság, hogy az alperesnek a helyszíni ellenőrzéskor inspekciós jelentést kellett volna készítenie, ugyanis a hatóság csak abban az esetben köteles inspekciós jelentést készíteni és azt az ellenőrzés- sel érintettel közölni, ha valamely tagállami hatóság harmadik országban végez ellenőrzést. Ha az ellenőrzés nem így történik, erre nincs szükség, mivel a hatósági eljárásban az ellenőrzött nagykereskedőt ügyféli jogok illetik meg. A felperesi hivatkozással ellentétben a feltárt jogsértések orvoslására való felhívás elmaradása sem értékelhető a hatóság terhére, e jogsértések ugyanis olyan súlyúak voltak, melyek lehetetlenné tették a gyógy- szerek kezelésére vonatkozó előírások betartásának ellenőrzését.

[12] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság következtetésével ellentétben nem valósult meg a kétszeres értékelés tilalmának a sérelme sem, így a közigazgatási jogerő áttörésére sem került sor, mivel a korábbi, a te- vékenységet felfüggesztő végzés nem érdemi határozat, hanem közbenső intézkedés volt, mellyel a hatóság a helyszíni ellenőrzés során feltárt jogsértések folytatását kívánta megakadályozni, de az mint végzés nem ren- delkezett, és nem is rendelkezhetett az ügy érdeméről, a jogvitát sem ideiglenesen, sem véglegesen nem dön- tötte és nem dönthette el. Mivel tehát a helyszíni hatósági ellenőrzés és az ezt követően indított hatósági eljárás tárgya eltért egymástól, így a hatósági ellenőrzés eredményeként hozott döntés nem minősült érdemi határozat- nak.

[13] Az eljárási határidő megsértésének a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság általi megállapítására is té- vesen került sor, a jogerős döntést hozó bíróság ugyanis nem vizsgálta és nem bizonyította, hogy akár a 90, akár a 30 napos ügyintézési határidő eltelt volna. A közigazgatási és munkaügyi bíróság megállapításával ellentétben ugyanis nemcsak a román gyógyszerhatóság megkeresésének időtartama nem számít bele az ügyintézési határ- időbe, hanem a hiánypótlásra történő felhívástól a hiánypótlás tényleges megtörténtéig eltelt idő, a tényállás megállapításához szükséges adatok közlésére irányuló felhívástól az adatok közléséig eltelt idő, valamint a nyi- latkozattételre biztosított idő sem, mely időtartamokról alapvetően éppen a vizsgálattal érintett, illetve eljárás alá vont ügyfél rendelkezhet. Megjegyezte továbbá a Kúria, hogy még ha le is telt volna az ügyintézési határidő, az is csak eljárási jogszabálysértés lett volna, mely önmagában az ügy érdemére, a közigazgatási szankció al- kalmazásának jogszerűségére nem hatott volna ki, azaz nem eredményezett volna érdemi jogszabálysértést.

Végül a hatóság által felvett bizonyítással kapcsolatban a Kúria megállapította, hogy a tanúk kihallgatása meg- felelő volt, a tanúvallomások alapján a jogkövetkezmények alkalmazásához szükséges tényállást a hatóság kel- lő mértékben feltárta, a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ezzel kapcsolatos elmarasztalása alaptalan.

[14] Összességében a Kúria azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság okszerűtlenül és logikátlanul, az ügy szempontjából irrelevánsan értékelte és mérlegelte a rendelkezésére állt bizonyítékokat. Az alperes hatóság felülvizsgálati kérelmében megalapozottan hivatkozott arra, hogy az ügy érdemét a MabThera készítményekkel kapcsolatos kereskedelmi gyakorlat képezte, az ezzel kapcsolatban általa megállapított tényállás pedig teljeskörű és helytálló volt, és az alkalmazott közigazgatási szankciók kiszabására is jogszerűen, az alkalmazott mérlege- lési szempontok bemutatásával került sor; a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az ítéletét mégis az ügy érdemére hatással nem bíró kérdésekre és megállapításokra alapította, helytelenül súlyozta a rendelkezé- sére állt adatokat, tényeket, körülményeket és bizonyítékokat, a jogszabályokat tévesen értelmezte, és azokból helytelen jogi következtetéseket vont le. Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy az alperes felülvizsgá- lati kérelme alapos; mivel pedig az ezzel tartalmilag ellentétes kérelmet tartalmazó csatlakozó felülvizsgálati kérelemnek logikailag lehetetlen helyt adni, ha a felülvizsgálati kérelemnek a Kúria már helyt adott, ezért a Kú- ria sommás indokolással kimondta, hogy „fenti indokolásból következően a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme nem volt alapos, az annak történő helyt adás – külön indokolás nélkül is – értelmezhetetlen és teljesít-

(16)

hetetlen lenne a felülvizsgálati döntés értelmében”, vagyis a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmét elutasította.

[15] 5. A panaszos 2016. augusztus 4-én a Kúria ítélete ellen alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybíró- sághoz, melyben kérte ezen ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, mivel az véleménye szerint ellentétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, XXIV. cikk (1) bekezdésével, XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésével, E) cikk (2) és (3) bekezdésével és T) cikk (1) bekezdésével.

[16] Az indítványozó az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésének sérelmét abban látja, hogy a közigazgatási döntést hozó szerv az érdemi határozatát csak az eljárás megindítását követően több mint 250 nappal hozta meg, e jogsértést pedig a Kúria – ellentétben a közigazgatási és munkaügyi bírósággal – nem ismerte el és nem érté- kelte az ügy érdemére kihatónak, ezzel pedig megsértette az észszerű határidőn belüli ügyintézéshez való jogot, illetve a fegyveregyenlőség elvét. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésének, vagyis a tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jognak mint generális alaptörvényben biztosított jognak, valamint ennek részeként a külön is nevesített jogorvoslathoz való jognak a sérelme azáltal valósult meg, hogy a Kúria érdemben felülbí- rálta a jogerős elsőfokú bírósági döntésnek azt a megállapítását, mely szerint a hatósági felfüggesztő végzés ügydöntő határozatnak minősült, és az ezt követően meghozott újabb érdemi döntésével a hatóság áttörte a közigazgatási jogerőt, megsértve a kétszeres eljárás tilalmát. Úgyszintén a XXVIII. cikk (1) bekezdésébe ütköző módon alaptörvény-ellenes az, hogy a Kúria – az ügy érdemére kiható jelleggel – nem tett eleget indokolási kötelezettségének, mivel a panaszos véleménye szerint a kúriai ítéletből nem állapítható meg, hogy a Kúria milyen jogi indokok alapján helyezte hatályon kívül a jogerős döntést és hagyta helyben az alperes hatóság határozatát; továbbá az sem, hogy az indítványozó felperesként benyújtott csatlakozó felülvizsgálati kérelmét miért nem találta alaposnak. A jogállamiság részét képező jogbiztonság elvének megsértése az indítványozó szerint azon visszaható hatályú jogalkalmazással valósult meg, melynek során a hatóság – a Kúria által jogsze- rűnek elismerve – olyan bírságot szabott ki, mely a panaszos véleménye szerint nem volt a jogsértés megállapí- tása idején jogszabályban szabályozva. Ezzel kapcsolatban a panaszos azt is indítványozta, hogy az Alkot- mánybíróság állapítsa meg, miszerint az Országgyűlés, valamint a Kormány elmulasztották a Gytv. 20. § (5) bekezdése szerinti bírság mértéke maximumának meghatározását, ezzel mulasztásban megnyilvánuló alap- törvény-ellenességet elkövetve, továbbá kérte az Alkotmánybíróságtól azt, hogy hívja fel az Országgyűlést, valamint a Kormányt e mulasztás megszüntetésére. Az indítványozó szerint az Alaptörvény T) cikk (1), valamint E) cikk (2) és (3) bekezdését is megsértette a kúriai ítélet, mivel a Kúria a döntését részben a helyes forgalmazá- si gyakorlatra alapította, mely azonban nem „általánosan kötelező magatartási szabály”, és nem is kötelező erejű uniós normatív jogi aktus, hanem csak egy ajánlás.

[17] 6. Az Alkotmánybíróságnak mindenekelőtt azt kellett vizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz alkalmas-e az érdemi elbírálásra, azaz megfelel-e a befogadási feltételeknek. Ennek alapján a következő megállapításokra jutott.

[18] Az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett bírósági döntést követő 60 napon belül nyújtották be [Abtv. 30. § (1) bekezdés]. Az indítvány tartalmazza azt a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Al- kotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá amely az indítványozó jogosultságát megalapozza [Abtv. 52. § (1b) bekezdés a) pont]. Az indítvány tartalmazza az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont]. Az indítvány tartalmazza az Alkotmánybíróság által az indítványo- zó szerint vizsgálandó bírói döntést [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont]. Az indítvány tartalmazza az Alaptör- vénynek az indítványozó véleménye szerint megsértett rendelkezéseit [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont].

Az indítvány tartalmaz érdemi indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alap- törvény megjelölt rendelkezéseivel [Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont]. Az indítvány tartalmaz kifejezett kérel- met a bírói döntés megsemmisítésére [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont]. Az indítvány megfelel annak a tartalmi feltételnek, mely szerint az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva [Abtv. 27. § b) pont]. Az indítványozó jogosultnak tekinthető [Abtv. 51. § (1) bekezdés].

Az indítványozó érintettnek tekinthető [Ügyrend 30. § (2) bekezdés c) pont].

[19] Nem fogadható be azonban a panasz, ha az nem veti fel annak a lehetőségét, hogy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség történt volna, illetve hogy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésről volna szó [Abtv. 29. §]. Jelen esetben megállapítható, hogy az indítványozó a Kúria jogértelmezését támadja, érvelése pedig a kúriai ítélet tartalmi kritikáját foglalja magában. A tényállás megállapítása és az ehhez vezető

(17)

bizonyítékok felvétele és értékelése, valamint a jogszabályok értelmezése azonban a bíróságok, ezen belül is elsősorban a Kúria, nem pedig az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozó kérdés. Az Alkotmánybíróság továbbá már a 3325/2012. (XI. 12.) AB végzésben kifejtette, ezzel kapcsolatos gyakorlata pedig azóta is töretlen, hogy

„[a]z Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. […] [A]z Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvényt, az abban biztosí- tott jogokat védi. Önmagukban […] a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasznak. Egyébként az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna {3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]}.

[20] 7. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.III.38.136/2015/25. számú ítélete alaptörvény-elle- nességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekez- dés a) pontja alapján visszautasította.

Dr. Balsai István s. k., Dr. Pokol Béla s. k., Dr. Stumpf István s. k., alkotmánybíró előadó alkotmánybíró alkotmánybíró

Dr. Szívós Mária s. k., alkotmánybíró