STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ
KÜLFÖLDI STATISZTIKAI IRODALOM
A STATISZTIKA ÁLTALÁNOS ELMÉLETE ÉS MÓDSZERTANA
Megjegyzés. A Statisztikai Irodalmi Figyelő rovatot a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat állítja össze. A rovat minden hónapban Külföldi Statisztikai Irodalom fejezetet (külföldi statisztikai és demográfiai könyvek és cik-kek ismertetését), páratlan hónapban Bibliográfiát (a könyveket az MSZ 3423/2–84, az időszaki kiadványokat az MSZ 3424/2–82 szabvány szerinti feldolgozásban), páros hónapokban Külföldi folyóiratszemlét tartalmaz.
MOULTON, B.R.:
TORZÍTÁS A FOGYASZTÓI ÁRINDEXBEN (Bias in the Consumer Price Index: What is the Evidence?) – Journal of Economic Perspectives. 1996. 4. sz.
159–177. p.
Közgazdászok évtizedek óta állítják, hogy a fogyasztói árindex (CPI) tendenciájában felülbecsüli a megélhetésiköltség-indexeket (COL). Ez a torzítás újabban az Egyesült Államok költségvetési- egyensúly-vitájában hangsúlyt kapott. Az a vélemény alakult ki, hogy a felfelé torzítás évenkénti mértéke 0,5–1,5 százalékpont lehet. Ebből adódott, hogy a Szenátus Pénzügyi Bizottsága szakértői bizottságot jelölt ki a kérdés vizsgálatára. E bizottság arra a megállapításra jutott 1995-ben, hogy a torzítás +1,0 százalékpontra tehető, és a jövőben várhatóan +1,0 százalékpont mértékű lesz.
A torzítással kapcsolatos nyilvános vitát az előzte meg, hogy közgazdászok , a Bureau of Labor Statistics (BLS) és más intézmények statisztikusai a közel-múltban számos kutatást végeztek a CPI esetleges torzításainak feltárására. Az eredmények a torzítás mértékét 0,5 és 2,5 százalékpont közötti értékre tették, nagyon különbözőképpen érvelve.
A CPI közvetlen hatással van a gazdasági növe- kedés, a jólét reálértéken történő mérésére. Az esetle- ges torzítás a vele kapcsolatban lévő mutatókat is tor- zítja. Ha csak 0,5 százalékpontos torzítással számo- lunk, 25 év távlatában akkor is nagy eltérés adódik a reálfolyamatok megítélésében, a 2,0 százalékpontos eltérés hatásáról nem is szólva.
A CPI-vel kapcsolatos torzítás vitája iskola- példája lehet a gazdasági folyamatok elemzése során
felmerülő problémák kezelésének. Mindezek a köz- gazdasági elméletek elveire épülnek és jó gyakorlatok a mérés és az elméleti megfontolások ütköztetésére.
A tanulmány célja, hogy a CPI felhasználóit in- formálja a CPI felépítéséről, és áttekintse azokat az érveket, amelyek a CPI torzítását bizonyítják.
A fogyasztói árindex az átlagos fogyasztás szer- kezetének megfelelő, bizonyos (jelenleg 10 év) időn át változatlanul tartott „kosár” megvásárlása költsé- gének változását méri (Laspeyres-típusú árindex). Az index kétdimenziós: a földrajzi és a termékcsoportok rétegindexeiből átlagolódik.
Az egyes rétegek árindexeit az árak és a boltok reprezentatív mintája alapján számítják ki. Különös figyelmet fordítanak a boltmintára, amit rendszeresen korszerűsítenek, egyötödöt évente kicserélnek, rotálnak. A termékeket a boltokban választják ki. Az egész mintavétel nagyságarányos (koncentrált).
Nagy gondot kell fordítani arra, hogy minden hónapban pontosan ugyanazon termék (cikkelem) ára kerüljön feljegyzésre. A minőségi változásokat jelezni kell, és megfelelő korrekciókat végre kell hajtani. A teljes minta 95 000 tételt tartalmaz a 22 000 kiske- reskedelmi egységből, amelyek a lakbéreket és hason- ló tételeket nem tartalmazzák. A lakbérek számbavé- tele más módszerrel történik. Meg kell említeni a CPI azon sajátosságát, hogy a bázisidőszak mennyiségei nem állnak rendelkezésre, csak a fogyasztói csoportok részesedése a teljes fogyasztásból.
Az igazi megélhetésiköltség-index valamely adott gazdasági jólét vagy hasznosság költségének változását méri. (A CPI a termékek rögzített kosa- rának árváltozását méri, ami nem ugyanaz.) Számos közgazdász úgy értékeli, hogy a CPI annyiban torzít, amennyiben különbözik a megélhetésiköltség- indextől.
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 630
A helyettesítési torzítás azt jelenti, hogy a CPI nem képes azt a fogyasztói reakciót tükrözni, amikor a vásárló terméket vált, hogy azonos szükségletét, igé- nyét viszonylag olcsóbb választékkal elégítse ki. Az utóbbi években tért hódított Diewert 1976-os koncep- ciója, amely szerint egy ún. szuperlatív-index – ami lényegében a Fisher-féle átlagformulának felel meg – választ ad a fogyasztói célszerűségi megfontolások hatásának mérésére, azaz számol a helyettesítési hatással (substitution bias).
Különböző tanulmányok az 1959-1985-ös évek adatai alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a Laspeyres-féle árindex évente 0,2-0,25 százalékpont- tal nagyobb növekedést jelez, mint más, a helyettesí- tési hatással számoló formulák.
Emlékeztetni kell azonban arra is, hogy a helyettesítési hatás is ellentmondásos. Például, ha valamilyen termék fogyasztása egészségügyi okokból csökken, akkor a nyilvánvalóan csökkenő relatív árak hatása is mérséklődik. Tehát a helyettesítési hatás sokkal több tényezőnek, nem csak egyszerűen az árak relatív emelkedésének a függvénye. Ezek közé tarto- zik a jövedelmek emelkedéséből adódó keresletvál- tozás is.
Utalni kell még arra is, hogy a helyettesítési hatást vizsgáló tanulmányok csak a fogyasztói csoportok (rétegek) közötti arányváltozást vizsgálták.
Bizonyos, hogy a csoporton (rétegen) belüli helyettesítési hatást is vizsgálni kellene, de erre vonatkozóan nincsenek statisztikák!
1993-ban egy kutatás érdekes eredményekre vezetett. Azt tapasztalták, hogy a megfigyelt élelmi- szerek árindexeinek emelkedése 1,5-2,0 százalék- ponttal magasabb volt, mint az azonos adatokból számított átlagos árak változása. Ez a jelenség a megfigyelési helyek rotációjának volt tulajdonítható.
Nevezetesen: minden évben a boltok egyötödét rotálják. A csere egy hónap adatának összekap- csolásával a szokásos statisztikai módszerrel történik.
Az ún. formula-bias (torzítás) a meglehe-tősen
bonyolult helyettesítési eljárásból adódik, amit a tanulmány példával is illusztrál.
Van azonban a minta rotálásának egy másik problémája is: a vásárlók szokásait követve egyre több diszkont üzlet kerül a mintába. Így az új és a régi üzletek árai közvetlenül nem hasonlíthatók össze.
Valójában ez a probléma a termékek cserélődéseként is felfogható, és egyáltalán nem korlátozódik csak az élelmiszerekre. A boltcserélődés valódi problémát jelent, azonban arra is gondolni kell, hogy a fogyasztás több mint 50 százalékát kitevő tételek (lakbér, köz-szolgáltatás, tandíj stb.) esetében ezzel a problémával nem kell számolni.
A fogyasztói árstatisztikának, illetve árindex- számításnak nagyon fontos kérdése a minőségi válto- zások kezelése. Erre számos módszer ismeretes, amelyek lényege az, hogy a helyettesítés körülményeit vizsgálva milyen mértékben tulajdonítható az árválto- zás valóban minőségi változásnak. A minőségi korrek-ció általában a bázisárak változtatásával történik.
Hasonló problémát jelent az új termékek keze- lése. Ezek megjelenése általában előnyös a vásárlók számára, mivel jelentősen bővítik a választás lehető- ségét. Számos, sokszor egymásnak ellentmondó körül-ményre kell azonban tekintettel lenni.
A tanulmány befejezésül hangsúlyozza, hogy a kérdésnek nagyon sok oldala van, illetve hogy ellentétes hatásokkal kell számolni. Ezek nagyon különböző módon érintik a népesség eltérő rétegeit, azok eltérő fogyasztási szokásaiból adódóan.
Az utóbbi évek munkái során számos probléma megoldódott, azonban a fogyasztói árindex kiszámí- tása során újabb nehézségek, jelenségek kerültek a figyelem középpontjába. A minőségi változások, vala- mint az új termékek kezelése folyamatos vizsgálatok tárgyát képezik. Talán az tekinthető a legfontosabb eredménynek, hogy az árak mérése az érdeklődés középpontjába került.
(Ism.: Marton Ádám)
DEMOGRÁFIA HAMESEDER, J. – VELECHOVSKY, G.:
IPARI ÉS ÉPÍTŐIPARI KONJUNKTÚRAMUTATÓK AZ EU ELŐÍRÁSAI SZERINT
(Konjunkturerhebung im Produzierenden Bereich nach dem EU-harmonisierter Konzept.) – Statistische Nachrichten.
1996. 12. sz. 977–984. p.
Az évközi osztrák ipari és építőipari statisztika 1995 végéig a hagyományos nemzeti módszertan alapján készült, azonban az Európai Unió tagálla- maként a harmonizált előírásoknak megfelelő európai
módszertanra kellett áttérni. Az új szerkezetű adat- gyűjtéssel az említett nem mezőgazdasági termelőága- zatok (a NACE Rev. 1. osztályozás szerint a C, D, E és F nemzetgazdasági ágak) előzetes statisztikai ada- tait 1995-re, valamint 1996 első 3 hónapjára hatá- rozták meg. A mutatók az adatszolgáltatásra kötele- zett vállalatok 66 százalékára, illetve az üzemek 64 százalékára terjedtek ki, mindkét körben a nem önálló foglalkoztatottak háromnegyedére vonatkozóan.
Az 1995-re vonatkozó statisztikai adatgyűjtést mind a korábbi években alkalmazott osztrák, mind az
