106
figyelembevételével szabta meg a védőára—
kat, amelyek a költségek emelkedésével együtt emelkedtek. 1976 és 1980 között ún.
termelői értékesítési árakat alkalmaztak.
Ezek lényegében előzetesen kikötött szerző- déses árak, és a főbb gabonafélékre. olajos—
magvakra. cukorrépára, dohányra, vágó- állatakra, tejre és gyapjúra vonatkoz-tak. Az ilyen árak meghatározásában az árhivatal és a Statisztikai Hivatal vett részt. 1980-ban törvénytt hoztak az árrendszerről és ár- szabályozásról. Ebben —— lényegében az előbbi termékkörre —— szabályozták a terme- lői értékesítési és a védőárak kialakításának rendszerét és az abban résztvevők körét. Az árak kialakításánál tekintettel voltak a ter—
melőielhasználás árainak alakulására, és az egyes köztársaságok és autonóm területek önállóan rendelkezhettek. 1980 és 1983 között megszüntették a szövetségi ártámoga- tást, amit 1984-ben a műtrágyákra újra be—
vezettek.
A jelenlegi jugoszláv árrendszer, az ár—
politika az 1985-ben meghirdetett hosszú távú gazdasági stabilizációs program részét képezi. Ennek lényege az, hogy az árakat a hazai és a világpiac hatásai alakítják ki.
Ezzel kapcsolatban 1985-ben újabb ártör—
vényt fogadtak el. A szerző az alábbi felis- merésekre hivatkozik:
—— az ország mezőgazdaságitermék—szükse'glete tar- tósan nagyobb, mint a termelés, így behozatalra szorul:
— a rendszertelen áremelések nem serkentették a mezőgazdasági termelést, és nem befolyásolták a fogyasztást:
-- az áremelések függetlenek voltak a gazdasági eredményektől és a termelékenységtől:
— az ipari és mezőgazdasági árarányok megválA toztalására tett erőfeszítések nagymértékben hozzá- járultak az inflációhoz.
Az árpolitika lő eszköze a védőárak kiala- kitása. Ennek során az átlagos költségeket és a minimális beruházási igényeket. tehát a termelők hosszú távú érdekeltségét veszik figyelembe. A mezőgazdaságon belüli ár- arányokat a búzához viszonyitva állapítják meg. A feldolgozott termékek óra a mező—
gazdasági nyerstermékek mindenkori árához igazodik. A tőkehúsok ára a kiskereskede- lemben a védőárak két. két és félszerese.
A hústermékek ára szabad maradt.
1981 és 1986 között a mezőgazdasági ter- melés évente átlagosan 2 százalékkal növe—
kedett. A reáliövedelmek csökkenése miatt az egy főre iutó élelmiszer-fogyasztás csök—
kent. így közeledtek a kereslet—kínálat egyen- súlyának eléréséhez. A korlátozott készletek piaci intervencióra eléatelenek voltak. ezért a me7őgazdasági termékek árai gyorsan nőt- tek. A piaci árak általában a védőárakat moahaladó mértékben emelkedtek. noha az utóbbiak is 5—10—szeresükre nőttek 1981 és 1986 között.
STATlSZTlKAl lRODALMl FIGYELÖ
1984—ben és 1985-ben kinyílt az agrárolló:
az ipari eredetű termelőfelhasználás áremel- kedése 11, illetve 21 százalékponttal haladta meg a mezőgazdasági termékek áremelke—
dését. 1986 végén a Szövetségi Végrehajtó Tanács ezért az alapvető mezőgazdasági termékek védőárát átlagosan 35 százalékkal megemelte, amitől 5 százalékpontnyi előny maradt meg a mezőgazdasági termékek javára. Az árarányoknak a mezőgazdaságra hátrányos változásakor a műtrágya- és gép—
vásárlás visszaesett, amit ártámogatássai végül is sikerült megállítani.
(ism.: Szász Kálmán)
A NYUGAT-EURÓPAI VÁLLALATOK ADATAlNAK FELDOLGOZÁSA
(Elektronische lniarmatianssysteme. Aufbereitung und Nutzung von Unternehmensdaten in europa- ischen Löndern.) — DIW Wochenben'chte. 1988. 21.
sz. 281—285. p.
Az Egyesült Államok és Japán elektronikus rendszerei részletes céginformációkat nyújta- nak az érdeklődőknek. Az Európai Gazda- sági Közösség 1968 márciusában, majd további három alkalommal irányelveket adott közre a nyilvánosságra hozandó cég- informáaiókról. Az 1978. júliusi (A.) irányelv tartalmazza a tőkés társaságok tájékoztatási kötelezettségének részleteit (az éves jelentés tagozódását. tartalmát, az alkalmazandó értékelési módszereket, a dokumentumok közlési formáját). Ez az irányelv az EGK országaiban 2,4 millió részvénytársaságot és korlátolt felelősségű társaságot érint. ebből egymillió az Egyesült Királyságban, 460 000 Franciaországban, 360000 a Német Szövet—
ségi Köztársaságban, 210000 Olaszország—
ban, 190000 Hollandiában. 100000 Belgi—
umban, 57000 Dániában, 42000 lrország—
ban műkődik.
Eltérő ütemben válik a nemzeti jogrend—
szer részévé a tájékoztatási irányelv, például Franciaország és Belgium már 1984-ben ko- difikált ezzel összhangban levő jogszabályt.
a Német Szövetségi Köztársaságban a tőr- vényjavaslotot 1987-ben terjesztették be, Olaszország viszont még nem tett ilyen lépé—
seket.
Két nagy információkört érint az EGK irányelve: a vállalat pénzügyeit, valamint a cégbejegyzés adatait. A pénzügyi adatok közé tartoznak például a társaság mérlege.
a nyereség, illetve a veszteség kimutatása, tájékoztató jellegű (a mérlegben és nyere- ségszámitásban nem szereplő) egyéb nyilvá- nosságra hozandó cégadatok. A pénzüavi adatokhoz szöveges értékelés is kapcsolódik, amely minősíti a társaság helyzetét. továbbá olyan jelentés, amely az illetékes revizor—
testüiettől származik.
STATISZTIKAl lRODALMl FIGYELÓ 107
A cégbejegyzés tartalmát a Német Szö—
vetségi Köztársaságban a kereskedelmi tör—
vénykönyv (Handelsgesetzbuch) a következők szerint részletezri:
— az alapítás adatai,
— a társaság székhelye.
—- a tulajdonosok,
—- a társaság alapszabálya (kivonatosan).
— a társaság szervei (üzletvezetés, elnökség stb.).
— a társaság tőkéje.
— a vállalat üzletköre, tevékenysége,
—— a vállalat képviselői.
A korlátolt felelősségű társaságok évente egy alkalommal jegyzéket kötelesek benyúj—
tani. amelyben a tőkés társakat felsorolják.
Az említett társaságokon kívül a többi keres—
kedelmi vállalatnak is hasonló szerkezetű céginformációt kell szolgáltatnia (amennyi- ben teljes munkaidős foglalkoztatottakkal működik).
A gazdaságkutató hivatkozott tanulmányai részletesen elemzik az elektronikus informá- ció-rendszerek összehongolásának feltételeit, hogy egységes nyugat-európai céginformá- ciók alapján áttekinthessék az EGK gazda- sági szervezetét. A hatékony alkalmazáshoz gondoskodni kell például az információk gyors és könnyű beszerezhetőségéről. meg—
bizhatóságáról, pontosságáról, minéi fris—
sebb tartalmáról (aktualitásáról), teljességé—
ről, összehasonlíthatóságáról, célszerű adat—
formátumairól (és megjelenítési formájáról), nemzetközileg koordinált állományáról, el—
fogadható beszerzési költségeiről.
A cikk bemutatja az információszolgálta- tás nemzetközi tapasztalatait, az elektroni- kus rendszerek adatbankhátterét. Francia—
országban idejében felismerték, hogy az infarmációpiac hatékony működése hozzá- járult a gazdaság fejlesztéséhez. a foglal- koztatási helyzet javításához. Kézenfekvő.
hogy annál gyorsabb és könnyebb az adat—
feldolgozás, illetve —szolgáltatás, minél egy—
értelműbbek (és egységesek) a vállalati adatszolgáltatás előírásai, minél megbíz—
hatóbbak az információk. Franciaországban egyszerűen és hatékonyan hozzáférhetnek az adatbankokhoz például az elterjedt videotext-rendszerekkel. Vannak erre szaka—
sodott magánvállalatok. amelyek megbízás alapján —— elfogadható díjért, mégis jövedel—
mezően — közvetítik az igényelt céginformá—
ciókat. A francia adatállomások (például MlNlTEL) kis várakozással hozzáférhetővé teszik több mint 200000 cég bejegyzésének és gazdálkodásának több évre visszamenő adatait. A lekérdezés adatcsoportosítása.
részletezése szabadon választható, az elő- fizetők az értékelő jelentésekbe is betekint- hetnek. Hasonló céllail előkészítő munkát végeznek Olaszországban és Belgiumban is, bár az olasz központi adatbankban (CERVED) még nincs megoldva az éves mérlegadatok összehasonlíthatásága.
A cikk az információk potenciális felhasz—
nálóit áttekintve kiemeli, hogy a nagyválla- latok kereslete tekintendő meghatározónak a vizsgált nyugat-európai országokban. A bankok. biztosítótársaságok. tőkeerős ipar- vállalatok, a kereskedelmi kamarák érdekel- tek elsősorban a közvetlen adatleke'rdezé- sekben, és az ehhez szükséges drága rend- szereket is képesek beszerezni. kihasználni.
Az olasz adatbankrendszerben a video—
text—jellegű távközlési hálózatra alapozott szolgáltatást elvetették és a céginformáció—
kat postai vonalon nem továbbítják a helyi mikrogépes adatállomásokhoz. A közepes és kisvállalatok számára a kereskedelmi kama- ra —' mint az olasz rendszer társalapítója -—
szolgáltatja a kért adatokat. A belga (lNFOTRADE) rendszer szintén a nagyobb felhasználókkal van elsősorban kapcsolat—
ban, itt is hiányzik az adatátvitel korszerű eljárása. A belga információszolgáltatásnak körülbelül egyötöde jut el a közepes és kis—
vállalatokhoz. A francia (OR. Télématiaue) rendszer viszont nagy figyelmet fordít a közepes és kisebb vállalatok informálására is (bár itt sem számszerűsítették pontosan ezek részesedését). Eleve úgy alakították kil szolgáltatásaik tartalmát és árait, hogy azokkal a kisebb cégek számára is megnyis- sák a rendszeres informálódás lehetőségét esélyeik reális mérlegelése érdekében. A francia céginformációkat különösen a követ—
kező célokra hasznosítják:
—— az ügyfelek hitelképességének felülvizsgálatára, - a partnerkerese's elősegítésére,
—— általános marketing feladatok alátámasztására.
—— a saját vállalat üzemgazdasági adatainak más cégekével történő összehasonlítására stb.
A nemzetközi tapasztalatokat vizsgálva adódnak a Német Szövetségi Köztársaság elektronikus céginformációs rendszerének további feladatai is. Az objektív vállalati adatokat összpontosító céginformációs adat—
bank még nem áll rendelkezésre, ennyiben elmaradtak Franciaországtól. Magántársasá—
gok azon fáradoznak, hogy számítógépre vigyék a cégek bejegyzésének, gazdálkodá- sának em'lített adatait, elvégezzék a gyűjtés és feldolgozás szerteágazó feladatait. A Német Szövetségi Köztársaságban a közpon- ti adatbank kialakítását gátolja, hogy több mint 440 cégbírósági feladatot ellátó szerve- zetnél (elszórtan) találhatók a szükséges dokumentumok. és az is, hogy nem egységes az éves gazdálkodási adatok nyilvánosságra hozásának formája, metodikai alapja. Nehe- zíti az információszolgáltatást, hogy hiány- zik a hatékonyan (elfogadható áron) igény—
be vehető adathá—lózat, s így még csak vi—
szonylag szűk körre korlátozódik a tárolt céginformáaiák hasznosítása. Már most gondolni kell az 1992 után kialakuló nyugat—
európai szabadkereskedelemmel összefüggő
1 08
információs igényekre, ezen belül a korláto—
zás nélküli tőkemozgások, munkaerő—áram—
lások követésére. A cikk szükségesnek és sürgősnek minősíti központi céginformációs adatbank kialakítását a Szövetségi Köztár- saságban, hogy adathiány miatt ne kerülje- nek versenyhátrányba.
(Ism.: Nádudvari Zoltán)
TUCKER. E. S.:
A VILÁG ENERGIAKERESLETE —- NUVEKVÓ ÉTVÁGY (World energy demand —- Appetíta continues to grow.) -— Petroleum Economist. 1988. augusztus.
265—266. p.
1987-ben a világ elsődleges energiafel- használása 3 százalékkal emelkedett az elő—
ző évhez viszonyítva. A növekedés mértéke az atomenergia—felhasználásban volt a leg—
nagyobb (7.2 %). A többi elsődleges ener- giafajta felhasználásának növekedési üteme sokkal mérsékeltebb volt. Az elsődleges energiafajták felhasználási szerkezetében még mindig a három fő fosszilis energia- hordozó az uralkodó. és továbbra is a kő—
olaj vezet, jóllehet részesedése csökkenő.
1979 és 1987 között a világ elsődleges energiafelhasznólása 12 százalékkal nőtt.
A növekedést fokozatos, de jelentős szerke- zeti változás kisérte. 1979 és 1987 között (olajegyenérték alapján számolva) a kőolaj aránya 45 százalékról kevesebb mint 38 szó—
zalékra csökkent. Ezzel egyidőben kismér- tékben emelkedett a szénfelhasználás része- sedése (28.3-ről 305 százalékra), továbbá a földgázé OBA-ről 199 százalékra), valamint a vízi energiáé (ó-ről csaknem 7 százalékra).
Jelentősen nőtt az atomenergia részesedése.
de még ma sem több 5 százaléknál.
A központi tervgazdaságú országok a rendelkezésre álló elsődleges energia egy- harmad részét használják fel. Ezen ország- csoport felhasználása 1979 és 1987 között közel 24 százalékkal emelkedett. 1987—ben az országcsoport felhasználása olajegyenér- tékben kifeiezve 2740 millió tonna volt.
amiből a Szovjetunió felhasználása 1444 millió tonna. Kináé ennek mintegy a fele, mig a kisebb szocialista országok felhaszná—
lása együttesen 596 millió tonnát tett ki.
A világ többi részében a felhasználás át- lagosan 7 százalékkal nőtt 1979 és 1987 között, de réaiónként és országcsoporton—
ként mealehetősen nagy eltérések voltak a növekedés ütemében. Amint az várható volt, az energia iránti kereslet a kevésbé fejlett területeken nőtt a leaavorsabban, mig Észak-Amerikában kifejezetten csökkent. az európai tőkés orszáaokban pedig szinten maradt. Kismértékű. ?? százalékos növeke- dés volt tapasztalható Japánban.
STATISZTIKA! lRODALMl FIGYELÓ
A rendelkezésre álló energiaforrások nagymértékben befolyásolják az elsődleges energiafelhasználás szerkezetét. A központi tervgazdaságú országok sokkal nagyobb mértékben használnak fel szilárd fűtőanya- got, mint a nem szocialista országok. A szocialista országok energiafelhasználásának szerkezete a következő: szén 46, kőolaj 25.
földgáz 23. vizi energia 4, atomenergia 2 százalék. A tőkés országok energiafelhasz—
nálási szerkezete régiónként eltérő. Észak- Amerika sokkal nagyobb arányban használ fel szenet és földgázt, mint Európa. Észak—
Amerikában az elsődleges energiafelhaszná—
lás szerkezete a következő: kőolaj 40, szén és földgáz 23—23. vízi energia és atomener- gia 7—7 százalék. Az európai tőkés országok hasonló mutatószámai: kőolaj 45, szén 20, földgáz 16. vizi energia 8 és atomenergia 11 százalék. Japán energiaforrásakban meg—
lehetősen szegény, és energiaellátása első- sorban a beszerzett kőolaj függvénye. Fel- használási szerkezetében a kőolaj 55 száza- lékot képvisel, míg a szén aránya 18, az atomenergiáé 12, a gázé 10 és a vizi ener—
giáé 5 százalék; Az OECD—n kivüli területek felhasználásában a kőolaj a domináns.
A felhasználás szerkezetét a fontosabb fűtőanyagok píaai helyzete szempontjából vizsgálva több megállapitás tehető.
-— A kőolajpiacon Észak—Amerika nagyobb fogyasz- tó. mint a központi tervgazdaságú országok együtte- sen. Az európai tőkés országok és a fejlődő országok egyaránt 20—20 százalékkal vannak jelen a kőolaj—
píacon mint felhasználók. Japán részesedése 7, mig a Távol-Keleté alig több mint egy százalék.
— A földgázfelhasználás szerkezete regionális vetületben merőben eltér az olajétól. E fűtőanyag 41 százalékát a központi tervgazdaságot: régiója használia fel. Észak-Amerika 30, az európai tőkés országok pedig 13 százalékot képviselnek.
—— A szén piaci kinálatáből a központi tervaazda- ságú országok 53. Észak—Amerika 20 százalékban
részesedik.
— Az atomenergia piaca egészen eltérő. E téren a termelés csak akkor gazdaságos. ha az üzemeltetés folyamatos. Az erőmű-telepítés feltétele.
hogy a telepítő bővében legyen a tőkének. mivel a telepítés nagy szakértelmet és bonyolult technológiát követel. Jelenleg a meglevő nukleáris kapacitás 13 százaléka a központi tervaazdoságú országokban, 35—35 százaléka Észak-Amerikában. illetve az euró- oai tőkés orszáaakban (ebből egyedül Franciaorszáa—
ban 13 százalék), 11 százalék Japánban található, míg a maradék 6 százalék a világ egyéb régióiban.
illetve országaiban van.
A szerző a kőolajtermékek főbb piaci ten—
denciáira is kitér, de cikkének ebben a ré—
szében a szocialista országokkal nem fog—
lalkazik. Főbb megállapításai: 1987-ben a kőolajtermékek kibocsátásának 29 százaléka benzin, 34 gázolaj. 19 fűtőolaj volt. Az eayéb termékek és a veszteség a kibocsátás 18 százalékát tette ki. 1979-hez viszonyítva a legnagyobb változást a fűtőolaj részese—
désének lényeges csökkenése jelentette.
(Ism.: Deáky Györgyné)
