L'Hardy, Ph. – Turch, A.: A háztartások vagyoni helyzete: állandó vonások és változások

STATlSZTlKAl lRODALMl FIGYELÖ

443

ro- hanem makroszinten is megmutatkoznak a családok, illetve háztartások összetételében bekövetkező változások hatásai. A szerzők célja olyan aggregált fogyasztási függvény kidolgozása. amelynek segítségével egyes de—

mográfiai változóknak a fogyasztásra gyako- rolt hatása vizsgálható. A demográfiai vál—

tozók hatásán felül a fogyasztási függvény- nek kifejezésre kell juttatnia azokat az egyéb hatásokat is, amelyek a demográfiai válto—

zókkal együtt szimultán befolyásolják a la- kosság fogyasztását, mint például a jövede- lemnövekedés.

A fogyasztást befolyásoló népességi jel- lemzők között azon az alapon is különbség tehető, hogy egyes jellemvonások a háztar- tást alkotó egyedekre, mások viszont az egész háztartásra jellemzők. Az élelmezésben és a ruházkodásban megnyilvánuló különbségek mindenekelőtt az egyént mint fogyasztót jel- lemzik; a gépkocsi vagy hűtőszekrény első—

sorban a családot. A határvonalak olykor el—

mosódnak (például nagyobb család már na- nagyobb létszámára tekintettel is nagyobb hűtőszekrényre tart igényt). A kiadások szem—

pontjából viszont elsősorban olyan vonatko—

zásban tehető különbség. hogy egyes kiadá- sok az alapvető szükségletek fedezését, má- sok már igényesebb szükségletek kielégíté- sét szolgálják. itt már jelentős különbségek mutatkoznak a háztartások között a fogyasz- tási kiadások alakulásában. A kérdés vizsgá- lata annál nehezebb, mert a társadalmi ér- tékítélet is változik a tekintetben, hogy mi minősíthető alapvető szükségletnek.

A szerzők szerint ideális esetben a fogyasz- tási modellben nagyjából a következő ténye- zők hatásának a megállapítására kell töre—

kedni: (: fogyasztás/megtakarítás arány, a népesség korösszetétele, a háztartások átla- gos létszámának alakulása, a jövedelmek változása stb.

Nem csekély azoknak a problémáknak a száma sem, amelyek a fogyasztási függvény specifikációjával (az előbbi jellemvonásoknak a modell változóiban történő érvényesítésé- vel), valamint a függvény becslésével függe- nek össze. Különösen súlyos problémák lép- nek fel az idősoros függvények becslésével kapcsolatban, így például az autokorreláció, multikollinearitás stb. Mindez különböző for- mában specifikált függvényalakok felírása mellett szól, amikor is az empirikus ered—

mények alapján lehet dönteni a legmegfele—

lőbb függvényalak kiválasztásáról. Ez sokszor azt eredményezi, hogy a kutató viszonylag egyszerűbb függvényalak kiválasztására kény- szerül.

A szerzők vizsgálataik céljára olyan függ- vényt választottak, amelyben a függő változó a lakosság fogyasztói kiadásai, magyarázó változói (: lakosság előző évi fogyasztása és jövedelme. Az előző évi fogyasztás figyelem-

bevétele az elért fogyasztási szint hatásának, az előző évi jövedelem pedig az ún. ,.tartós jövedelem" hatásának a kifejezésre juttatá- sát célozza. Különlegessége a függvénynek.

hogy az előző évi fogyasztás és jövedelem esetében olyan súlyrendszert alkalmaz, amely megfelelően kifejezésre juttatja a háztartások korösszetételének a hatását a háztartásokban mint fogyasztási egységekben. A háztartások- ban élő felnőttek 1—es súlyszámmal, a gyer- mekek 1—nél kisebb különböző súlyszámokkal ellátva szerepelnek.

A fogyasztási modell becslését a szerzők két fokozatban hajtották végre úgy, hogy a magyarázó változóknak különböző ,,instru—

mentális" változókként kezelt exogén válto—

zókhoz való regresszióját vizsgálták meg, sa becslés második fokozatában magyarázó vál- tozókként ezeket a regresszió—értékeket al- kalmazták. Becslési alternatívaként a köz- vetlen becslést is elvégezték a legkisebb négyzetek klasszikus módszerével, sőt a két- féle számítási eredményt össze is hasonlí- tották. ezek viszonylag egymáshoz közelálló becslési eredményeket szolgáltattak.

A fogyasztási függvényt az 1928 és 1971 közötti időszak Kanadára vonatkozó adatai- nak bázisán becsülték (a világháborús évek kihagyásával). A fogyasztást ebben az eset- ben a fogyasztási javakra és szolgáltatásokra történő kiadások egyenértékeként értelmez- ték, 1961, évi dollárértékben számolva. A jövedelem fogalmán a személyes rendelke—

zésű reáliövedelmet értették, úgyszintén vál- tozatlan áron értékelve. A függvény becslési eredményeit a szerzők különböző változatok- ban (különböző összetételű háztartásokra ki- számítva) részletesen. táblázatos formában is bemutatják. A becsült paraméterek mind ér- telmezhetők és sem a becslési módszerek különbözősége esetében, sem különböző ösz- szetételű háztartások esetében nem nagyon különböztek egymástól. Ebből a szerzők azt a következtetést vonják le, hogy az aggregált lakossági fogyasztást nem vagy alig befo- lyásolják az átlagos háztartásnagyságban vagy a népesség kormegoszlásában bekö—

vetkezett változások.

(ism.: Nyáry Zsigmond)

L'HARDY. PH. —-— TURCH. A.:

A HÁZTARTÁSOK VAGYONI HELYZETE:

ÁLLANDO VONÁSOK ES VÁLTOZÁSOK

(Patrimoine des ménages: permanences et tranSv formations.) — Economie et Statistigue. 1976. már clus. 3—25. p.

A lakosság vagyoni helyzetének és taka—

rékossági magatartásának vizsgálatára két- féle megközelítés kínálkozik. Az egyik elem- zés a pénzintézetek statisztikájára támasz-

444

kodik, amelynek alapján megbízhatóan mu—

tathatók be az összlakosság vagyoni hely—

zetének bizonyos vetületei. Ennél átfogóbb képet ad. s ugyanakkor kisebb metszetek vizsgálatát is lehetővé teszi a másik megkö—

zelítés: a lakosság körében végzett adatgyűj—

tés.

A francia Állami Statisztikai és Gazdaság- kutató lntézet (INSEE) 1973 elején harma- dik alkalommal szervezett reprezentatív adat- felvételt a magánháztartások vagyoni hely- zetével és takarékossági magatartásával kap- csolatban.

Az első megfigyelésre 1967—ben került sor.

Ez alkalommal 2300 háztartásto'l kaptak ér—

tékelhető adatokat, ahol a háztartósfő bér- ből és fizetésből élő, illetve inaktív volt. (E háztartások az összes francia háztartás 80 százalékát teszik ki.)

1969-ben az 1967. évi 2300 adatszolgáltató közül 2000-nél megismételtették a felvételt.

A két mintában szereplő háztartásoktól az alábbi kérdésekre kaptak választ.

— Milyen voit a vagyoni helyzetük a különböző vagyoni komponensek szerint 1967—ben és 1969—ben?

—- Mennyi volt az 1966.. illetve az 1968. évi jö- vedelmük?

— Milyen volt néhány egyéb vagyoni tényező (a háztartás eladósgdása, tartós fogyasztási cikkek vá—

sárlása) tekinteteben a háztartás helyzete?

Az 1973. évi felvétel már az egész francia lakosságot reprezentálta, tehát a mezőgazda- sági népesség, a kereskedők és a szabad foglalkozásúak háztartásait is. A mintavételi tervben 6200 háztartás kikérdezése szerepelt.

ebből 5500—at (SEO/o) sikerült az adatszolgál—

tatásba bekapcsolni.

A kérdőív mindhárom felvételnél azonos volt, bár az 1973. évi megfigyelésnél — egy- részt a vagyontárgyak körét, másrészt az ér- tékelés módját tekintve — bizonyos egysze—

rűsítéseket alkalmaztak az előző két adat- gyűjtéshez képest.

Vagyoni felvételekben a vizsgálat körének meghatározásánál általában a vagyon klasz- szikus meghatározásából indulnak ki. Klasszi—

kus értelmezésben a vagyon bizonyos fizikai vagy pénzügyi ,,akti'vumok" (föld, egyéb in- gatlanok, berendezések, készpénz, takarék- betét, követelések és tartozások stb.) állomá- nya, továbbá bizonyos jogok (kamat és osz—

talék szerzését biztosító jog. szerzői jog stb.) birtoklása. A vagyon fogalma kibővíthető a nyugdíjjogosultsággal és egyéb törvényes jo- gok birtoklásával.

Ezen a gondolatsoron továbbmenve elju—

tunk az emberi vagyon számbavételéhez is.

Az emberi vagyon fogalmába beletartozik a kulturáltság, a megszerzett ismeretek. a kép- zettség és az egészségi állapot. Mindezekaz ..értékek" az emberi élet során jövedelemmé alakulhatnak át. ami a klasszikus értelemben vett vagyon növekedését teszi lehetővé.

A családok vagyonának regisztrálásával foglalkozó francia adatgyűjtések — számba-' vételi és értékelési problémák miatt -— csak a szűkebb értelemben vett vagyon: készpénz.

látra szóló takarékbetétek, kötvények és egyéb kötelezvények, ingatlanok és tartós fo- gyasztási cikkek értékének nagyságát kíván- ták meghatározni.

A lakosság körében végzett pénzügyi jel- legű adatgyűjtések általános problémája a kapott adatok megbízhatósága. A vizsgált terület komplex jellege és a feltett kérdések diszkrét volta miatt általában nagymértékű alábecsléssel kell számolni. Ezt a feltételezést erősítette meg a szóban forgó adatgyűjtés is. A tapasztalat az volt, hogy a letagadás nem annyira a vagyontárgy meglétére. hanem inkább értékére vonatkozik.

Az alábecslésből származó hibát a francia szakemberek megkisérelték korrigálni. Egyéb forrásokból (pénzintézeti adatokból, népgaz—

dasági számitásokból stb.) származó adatok alapján az tűnt ki, hogy az alábecslés mér- tékét csak kevéssé befolyásolja az adatszol—

gáltató társadalmi helyzete, döntően deter- minálja viszont a vagyon egyes elemeinek ielleae. Legkedvezőbbnek mutatkozott a to- karékbetétek nagyságának számbavétele. A felvétel eredményeiben itt az országos ada- toknak 60 százaléka jelent meg. Kevésbé használhatók viszont a kötvények és egyéb kötelezvények értékére vonatkozó adatok, amelyek mindegyik felvételben a valóságnak legfeljebb 30 százalékát tükrözték. Az elem- zés során a vagyon egyes elemeire vonat- kozó adatokat a tényszámok alapján kiala- kított koefficiensekkel módosították.

Bármennyi gondot jelentenek is az említett hiányosságok, bizonyos elemzésekre, elsősor—

ban a vagyoni differenciáltság vizsgálatára, csak a lakossági adatgyűjtések nyújtanak le—

hetőséaet.

_A felvétel eredményei azt mutatiák, hogy a vizsgált, meglehetősen rövid periódus alatt a vagyoni egyenlőtlenségekben érezhető vál—

tozás nem következett be. Az egyenlőtlensé- aek továbbra is fennállnak mind az egyes társadalmi-gazdasági csoportokhoz tartozó.

mind az aktiv és inaktív, mind pedig a külön- böző életciklusban levő háztartások között.

A tanulmányozott hatéves időszak inkább a családi vagyonok összetételében hozott változást: a háztartások előnyben részesítik a könnyen mobilizálható csekkszámlákat és takarékbetéteket a befektetésekkel (kötvé- nyek, államkölcsönök stb.) szemben.

A vagyoni egyenlőtlenségeket kialakító tényezőket három csoportba sorolják:

1. a gazdasági élet általános fejlődésével kapcso—

latos tényezők: infláció, kínálati tényezők, történelmi helyzetek stb.;

2. a háztartás múltjával kapcsolatos tényezők (a- melyek egy generációra korlátozódnak): az életcik- lus progressziv vagyonaiakító hatása:

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

445

3. több generációt összekapcsoló tényezők: a csa- ládi vagyon örökség vagy adományozás útján tör—

ténő kialakitása.

A megfigyelés során kapott adatok arra utalnak, hogy az 1. és a 2. tényezőcsoport

hatása viszonylag kicsi, a vagyoni egyenlőt- lenségek alapvetően a többgenerációs fel—

halmozásokból adódnak.

(Ism.: Nádas Magdolna)

KULF'OLDI FOLYÓI RATSZEM LE

Ben!"!!!

cu'ruc'ruml

A SZOVJETUNIÓ MINISZTERTANÁCSA MELLETT MÚKODÖ KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL

FOLYOIRATA

1976. ÉVI 11. SZÁM

Dimitrieva, R. — Boiarszkíj. A. — Volkov, D.: A népesedési statisztika és a demográfiai vizsgálatok kérdései a tizedik ötéves tervben.

Ippolitov, Sz.: A munkatermelékenység—növelés meghatározási módszereinek tökéletesítése a tudo- mányos—műszaki fejlesztés révén.

Panfilov, P. —— Panlílova, A.: A tejhozam növelé—

sének tényezői.

Lüszüi, $. - Szavrinszkii, V.: A szakositás — a terv melés hatékonysága (emelésének tartaléka.

Kozlov, T.: A struktúra vizsgálatának módszertani

kérdései a statisztikában.

Adamov, V.: A statisztikai tudomány osztályozása és tárgya.

Ter-Izraelian, T.: A távoli régiók statisztikája.

Blazsnova, Z.: A többtényezős modellek indexei összeállításának módszertani előzményei és elemzé- sük.

1976. ÉVI 12. SZÁM

Eidel'man, M.: Az első népgazdasági (A megjelenés 50. évfordulója alkalmából.)

Cigel'nik, A. — Garskova, L, — Smeleva, E.: Több figyelmet az időtényezőnek.

Kazinec, L.: Az indexelemzés egyes formális al- kalmazásai.

Lenarszkaia, N.: Elszámolási kérdések az agrár—

ipari kooperációkban.

Gaiazova, Sz.: A Szovjetunió lakosságának ván- dorlási tendenciái.

Szvobodin, V.: A mezőgazdasági termelés ségeinek és jövedelmezőségének elemzései

mérleg.

költ—

statistische praxis

ZEITSCHRIFTFÖR RECHNUNGSFÚHRUNG UND STATISTIK

A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG ÁLLAMI KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATALÁNAK

FOLYOIRATA 1976. ÉV 4. SZÁM

Hartig, G.: A Központi Statisztikai Hivatal fele—

lőssége. feladatai és munkamódszerei a IX. párt—

kongresszus után.

Angermann, M. — Meissner, M. — Opifz, G.: A számvitel és a statisztika hozzájárulása a tudomá- nyos munkaszervezéshez.

Wolff, U.: Összefüggés a globális változások ab—

szolút és indexforma szerinti tényezőkre bontása kö—

zött. valamint a statisztikai növekedéselemzés meta- elmélete.

1976. ÉVI 5. SZÁM

Braun, E.: Statisztikai jelzőszámok az intenzifi- kálási tényezők hatékonyságának ellenőrzésére.

Klein, H.: Az intenzifikálási tényezők kiszámítá- sának és elemzésének problémái a kohászatban.

Spöte, W.: Az intenzífikálási tényezők hatásmód- jának elemzése az üzemben.

Frischmuth. W.: Az álláolapok jobb kihasználásá- nak jelentősége.

Nause, G. — Tschersích, M.: A fontosabb terme—

lési berendezések időbeli és teljesítmény szerinti kihasználása.

1976. ÉVI 6. SZÁM

Ludwig, M.: Az 1977. évi beszámolási rendszer a hatékonyabb irányítási tevékenység feltételeit teremti meg.

Heske, G.: Az ipari beszámolási rendszer időszerű kérdései.

Mewis, M.: A népgazdasági rendszerezés néhány aspektusa.

Schildbauer, K.: Az időleges dokumentáció aktu—

ális kérdései.

Líepe, F.: A bruttó termelés és a saját teljesitmény mutatószámai tervteljesitésének elemzése.

Waterstradl. R. —— Senf, K. H.: Az intenzifikálás tel' jesitménynövelő hatásának elemzése az építőipar- ban.

Ritze, W.: A munkaidőalap elemzése az intenzifi—

kálás eszköze.

Münch, H.: Befejezetlen termékek optimális állo- mányának felvétele faktoranalizis útján.

Lange, W.: A termelési előkészítés területi telje—

sitményeinek elemzési problémái.

Lumpe, W.: Az építési teljesítmények elszámolása az építési munkák fajtái szerint.

Hagemann, F.: Próbofelvétel :: nép-, zás—. lakás- és épületösszeirásakhoz.

Kiessig, Th —- Wonerow, P.: A hatékonysági fela- datok teljesítésének elemzése az üzemekben és kom- binátakban.

Fischer, S. — !ustinsky. D.: Az üzemi hatékonyság és a gyártmányhatékonyság közötti összefüggések.

statistika

ekonomicko-sfallsticky hsopis

foglalko-

A CSEHSZLOVÁK SZÖVETSÉGI STATISZTIKAI HIVATAL FOLYOIRATA

1976. ÉVI 8. SZÁM

Laítl, ]. — Geisler. V.: A társadalmi-gazdasági in- formáció gépi feldolgozásának további fejlődése.

Cyhelskí, L. —- Mateika, M.: Az abszolút differen- ciák és az indexszámok elemzése.