A mezőgazdaság fejlődése 1945-től napjainkig

A ME'ZÓGAZDASÁG FEJLÓDÉSE 1945—TÓL NAPJAINKlG

DR. FAZEKAS BÉLA

A felszabadulás óta eltelt 30 év alatt 60 százalékkal nőtt a mezőgazdasági ösz-

szes termelés. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar együttes termelése 1974—ben

több mint két és félszerese volt a második világháború előttinek. Az ipar jóval erő- teljesebben fejlődött, mint a mezőgazdaság: az ipari termelés csaknem 11 —szerese a felszabadulás előttinek.

A MEZÖGAZDASÁGI TERMELÉS HELYE A NÉPGAZDASÁGBAN

Az ipar gyors növekedése következtében alapvetően megváltoztak a főbb nép—

gazdasági arányok. 1938-ban még a mezőgazdaságból származott a társadalmi

termék és a nemzeti jövedelem többsége, az iparból 30 százaléka. illetve ötöde.

1974-ben már az összes termelés több mint fele és a nemzeti jövedelem 44 száza—

léka ipari eredetű volt a mezőgazdaság 14. illetve 16 százalékos részesedése mel- lett. A mezőgazdasági termelés arányának csökkenése a népgazdaság általános fejlődésével együtt járó természetes folyamat. A két népgazdasági ág arányainak ilyen megváltozása - figyelembe véve az ipar kedvezőbb munkatermelékenységét és az eszközök hatékonyabb kihasználását -— a termelőerők elosztásának a követ- kezménye: a munkaerő- és az állóeszköz—állomány megoszlása hasonló változási tendenciát mutat mint a termelés. (Lásd az 1. táblát.)

Az arányok ilyen jellegű változása tartós -- a jövőben is érvényesülő - ten—

dencia. A mezőgazdasági termelés népgazdasági részesedésének csökkenése azon—

ban nem jelenti azt. hogy a főbb népgazdasági ágak közt emiatt ,,aránytalansá- gok" keletkeznek. Az azonban nem küszöbölhető ki teljesen. hogy egyes években bizonyos hazai mezőgazdasági termékekből — főleg természeti okok miatt —- át- meneti hiányok mutatkozzanak. vagy a nemzetközi piaci helyzet következtében ne- hezen értékesíthető feleslegek keletkezzenek. Az ilyen jelenségek nem tekinthetők fejlődési aránytalanságoknak. Elháritásuk, illetve következményeik mérséklése (:

külkereskedelem és a népgazdasági tartalékok segítségével megoldható.

A mezőgazdasági termelés arányának tartós csökkenése nem csorbítja e ter—

melőág népgazdasági fontosságát. A mezőgazdaság szerepét és jelentőségét nemcsak az mutatja meg, hogy milyen arányban járul hozzá a társadalom összes termeléséhez vagy nemzeti jövedelméhez, hanem elsősorban az, hogy képes-e a társadalom egyre növekvő szükségleteit kielégiteni. Nemcsak a termelés mennyi- sége szolgálta ezt a célt, hanem a termékek összetétele is alkalmazkodott a meg—

növekedett igényekhez. Viszonylagosan csökkent az a termékhányad, amit maga a mezőgazdaság használ fel (igoerő—, vetőmag-, szaporítóanyag-. tenyészállat— stb.

DR. FAZEKAS: A MEZÓGAZDASÁG FEJLÖDESE 415

előállításra), és lényegesen nőtt a mezőgazdaság körén kívül hasznosítható ter-

mékek termelése. A termékek összetételének változása egyben minőségi javulást is jelentett: az általános növekedést meghaladó mértékben nőtt ugyanis az érté-

kesebb termékek (például gyümölcs. hús) termelése. E változások következtében a

bruttó termelés 1938—1974 közötti 60 százalékos fejlődése mellett a mezőgazdasági termelés körét elhagyó termékek (nettó áruforgalom) volumene 144 százalékkal nőtt.

1. tábla

A főbb népgazdasági ágak fejlődése és aránya

(1968. évi változatlan árak alapján)

Hozzájárulás. illetve részesedés (százalék) Az

1974. év

Megnevezés az 1938. évi

1938 1950 1960 1974 százaléká—

ban

Társadalmi termék . . . 100 100 100 100 580*

lpar . . . . . . . . . . . . 30' 40 53 53 1074

Mezőgazdaság . . . 51' 36 23 14 160

Mezőgazdaság és élelmiszeripar . . 65* 49' 35 25 260'

Nemzeti jövedelem . . . . ' . . . 100 100 100 100 483

lpar . . . . . . . . . . . . 20 26 36 44 917

Mezőgazdaság . . . 58 48 29 16 118

Mezőgazdaság és élelmiszeripar . . 69 55 32 20 135"

Aktív keresők . , . . . . . . . 100 100 100 100 118

lpar . . . . . . . . . . . . 18 19 28 36 210"'

Mezőgazdaság . . . 50 50 38 22 50

Mezőgazdaság és élelmiszeripar . . 52 52 41 25 53*

Termelő állóeszközök állománya . . . 100 100 100 100 421

lpar . . . . . . . . . . . . . 23 35 42 .

Mezőgazdaság . . . 16 15 14 18 481

Mezőgazdaság és élelmiszeripar . . . . 19 23 .

' Részben becsült, illetve előzetes adatok.

A mezőgazdaság közvetlenül fogyasztható élelmiszereket, ipari (elsősorban élelmiszeripari) és az újratermelést szolgáló mezőgazdasági alapanyagokat termel.

A fogyasztói igények növekedésével párhuzamosan egyre szűkül azoknak a termé- keknek a köre, amelyeket közvetlenül fogyasztunk (ilyenek a friss gyümölcsök. a csak háztartási feldolgozást kívánó főzelékfélék, tojás stb.). és egyre több mező- gazdasági terméket dolgoz fel az ipar, nemcsak élelmiszereket. hanem a mezőgaz- dasági tevékenység folytatásához szükséges termékeknek (vetőmagvak. takarmá-

nyok stb.) is egyre nagyobb hányadát.

A mezőgazdasági termelés az elmúlt harminc évben egyre fokozódó mérték- ben felelt meg azoknak a követelményeknek, amelyeket a fejlődő ipar támasztott.

Mig 1938—ban a mezőgazdasági termékeknek mintegy 15 százaléka. addig 1974—

ben már 40 százaléka került az iparba.

A mezőgazdaság termékei közül legfontosabbak az élelmiszerek. Az ismerte- tett kedvező változások miatt az élelmiszerként és élvezeti cikkekként hasznosítható termékek volumene három évtized alatt több mint kétszeresre nőtt, szemben az összes termelés másfélszerest alig meghaladó növekedésével. A mezőgazdasági termelés lépést tudott tartani az ország mind nagyobb népességének növekvő igé-

nyeivel. Az élelmiszerek, valamint az élvezeti cikkek iránti szükségleteket az utóbbi

évtizedben általában már zökkenőmentesen kb. 90 százalékban hazai termelésből fedeztük. Mivel a magyar mezőgazdaság eltartóképessége kb. 10 százalékkal na-

416 DR. FAZEKAS BELA

gyobb, mint az ország lakossága, a termékfeleslegek exportja bőven (több mint

kétszeresen) fedezi az itthon meg nem termelhető élelmiszerek és gyarmatáruk behozatalát. Az élelmiszer-fogyasztás adatai igazolják a mezőgazdasági termelés mennyiségi növekedését és minőségi változását.

2. tábla Az egy főre iutó élelmiszer—fogyasztás

! l

934—1938. Az 1974. év az

Élelmiszer é1vek átlaga 1974'439" wait-fggca'xhgxek

___W—ü— százalékában

kilogramm

Liszt. . . . , . . . . . . . 144,7 1192 82.4

Burgonya . . . 130,0 68,0 52.33

Cukor . . . . . . . . . . . 10,5 37,5 357,1

Összes zöldség . . . 55,0 88,0 160,0

Összes hazai gyümölcs . . . 40,0 69,5 173,8

Hús . . . . . . . . . . . . 33,2 66,4 200,0

Tej és tejtermék . . . 101,9 118,0 115,8

Tojás. . . . . . . . . . . . 5.2 15.0 288,5

Növényi és állati zsiradék . . . . 17,0 28,1 165,3

' Részben becsült. előzetes adatok.

A mezőgazdaság felszabadulás utáni fejlődése — a termelés növekedése és a forradalmi társadalmi változás egyaránt — az ipari növekedés gazdasági alapján jöhetett létre. Ma a mezőgazdasági termelés 10 százalékkal kisebb területen, fele—

annyi munkaerővel és alig több mezőgazdasági eredetű termelőeszköz felhaszná—

lásával folyik. mint a felszabadulás előtt. A fejlődés elsődleges forrásai a terme- lésben felhasznált ipari eredetű eszközök és anyagok voltak. Ezeknek volumene

1974—ig a háború előttihez képest nyolcszorosra növekedett. Sok év óta — főleg a me-

zőgazdaság szocialista átszervezése után — a mezőgazdasági termelés növekmé—

nye jelentős részben abból származik, hogy a termelési folyamatban ásványolajipari termékek. műtrágyák és más vegyi anyagok, gépek stb. mezőgazdasági termékekké alakulnak át. Az ipari elemek bővülése — döntően a gépesítés -— teremtette meg a mezőgazdaság szocialista átszervezésének, a nagygazdaságok kialakulásának és fejlődésének az anyagi alapjait is. Az ipari eszközök szerepe következtében gyö- keresen átalakul — fokozatosan iparszerűvé válik — a mezőgazdasági termelés.

A régi paraszti gazdálkodás és a nagybirtokok elavult technikáját az elmúlt har- minc év alatt lecseréltük. Az új technika és a termelés új eljárásai megváltoztatták a paraszti munka jellegét. és mind nagyobb szakmai. üzemszervezési és kulturális követelményeket támasztanak a mezőgazdaság dolgozóival szemben.

A mezőgazdaság fejlődése élénkítően hatott és hat az egész gazdasági életre:

elsősorban az élelmiszer—termelésen keresztül a lakosság ellátására, továbbá azok—

ra a népgazdasági ágakra. amelyeknek nyersanyagellátásában részt vesz, illetve amelyektől termelőeszközöket és szolgáltatásokat vesz igénybe.

A népgazdaság fejlődésére kedvezően hatott az a közvetett hozzájárulás is.

amely főleg a felszabadulás óta eltelt időszak első felében jutott egyes népgaz- dasági ágakba. Ezek között említhető, hogy a szocialista iparosítás kezdeti éveiben a kisparaszti mezőgazdaság volt a fejlesztés egyik fő forrása, továbbá, hogy nagy kiterjedésű mezőgazdasági területek szolgálták az ipartelepítés. a közlekedés- és a településfejlesztés céljait. valamint hogy sok százezer ember hagyhatta abba ezek-

A MEZÖGAZDASAG FEJLÖDESE 417

ben az években a mezőgazdasági tevékenységet, és más népgazdasági ágakban talált munkát.

A mezőgazdasági termelés felesleget ma is, perspektivikusan is fontos forrá—

sai a népgazdaság fejlődésének. Az exportban nagyobb a mezőgazdaság szerepe,.

mint a termelésben: az ország kivitelének kb. negyede mezőgazdasági eredetű ter—

mék. A mezőgazdasági export terveink teljesítéséhez nélkülözhetetlen nyersanya- gok, gépek beszerzését teszi lehetővé.

A FEJLÖDÉS SZAKASZAI

Sem a mezőgazdasági termelés növekedése, sem a társadalmi átalakulás nem volt töretlen. Előrelépések és visszaesések kísérték az elmúlt 30 évben — főként az időszak első felében — a mezőgazdaság fejlődését. Egyes években hibás gazdasági és politikai intézkedések a munkás—paraszt szövetség meggyengüléséhez, a ter- melésben aránytalanságokhoz. a lakosság ellátásában fennakadásokhoz vezettek.

Gyakran természeti csapások is sújtották a mezőgazdaságot. A hibák és csapások következményeinek megszüntetése mindenkor körültekintő politikai és gazdaság- szervező munkát és a népgazdaság súlyos anyagi áldozatait kivánta.

Megtorpanások kísérték ugyan a fejlődést, de a 30 év egészére nem ezek vol—

tak a jellemzők. hanem azok a gyökeres társadalmi és technikai változások, ame—

lyek nehéz körülmények közt is előmozdították a termelés növekedését.

A felszabadulás után az első nagy társadalmi és gazdasági változást a föld—

reform és az újjáépítés jelentette. A földreform a tulajdonviszonyok mellett átala- kította az üzemi viszonyokat is. Az egykori nagybirtokokat felosztották, ekkor a ma- gyar mezőgazdaság előtt megnyiltak a kisüzemi fejlődés lehetőségei. Az agrárre—

form következtében olyan paraszti erők szabadultak fel. amelyek segítségével csak-

nem teljesen ki lehetett küszöbölni a súlyos háborús károkat, pótolni lehetett az

elpusztult termelőeszközöket.

Az agrárreform okozta nagyarányú fellendülés csupán néhány évig tartott (kb.

i945—től 1948—ig), amit — még a termelés háború előtti volumenének elérése előtt

—- hibás agrárpolitikai intézkedések törtek meg.

A fejlődés következő — a szocialista átszervezés első szakaszának tekinthető __

időszakában az átszervezés teljes megvalósításának idő előtti napirendre tűzése, a parasztság szövetkezetekbe tömörítésének erőltetése a parasztok jelentékeny ré- szét a falu és a mezőgazdasági munka elhagyására késztette. 1949 és 1952 között, főleg az említett okok miatt, a mezőgazdasági keresők 20 százaléka abbahagyta a mezőgazdasági tevékenységet, és más népgzdasági ágakban -- főleg az ipar—

ban — keresett munkát.

A kötelező terménybeszolgáltatási rendszert, amely 1956-ig volt érvényben, év- ről évre kiterjesztették, és a termékek átvételére igen alacsony — leggyakrabban még az önköltséget sem fedező — árakat állapítottak meg. Ezek az árak nem a termelés bővítésére, hanem inkább szűkítésére, a mezőgazdaságilag hasznosított földek művelésének abbahagyására ösztönözték.

llyen viszonyok között a mezőgazdaság nem volt képes bővített újratermelésre.

ami felhalmozás mégis történt, az a mezőgazdaságból elvont eszközök egy részé—

nek állami visszatérítéséből származott.

A. magyar mezőgazdaság történetének e szakasza kb. 1949-től 1956 végéig tar- tott. Az időszak utolsó éveiben azonban már javult a helyzet. A termelés ennek az időszaknak az átlagában stagnált, az évenkénti ingadozás azonban igen jelen—

tős maradt.

418 DR. FAZEKAS BELA

Előremutató vonásai is voltak ennek az időszaknak. lgy az, hogy az ország mezőgazdasági területének mintegy 13 százalékán fokozatosan létrejöttek az állami gazdaságok. amelyek egyre erősödve a nagyüzemi gazdálkodás széles perspektíváit

mutatták a már működő termelőszövetkezeteknek és a még egyénileg gazdálkodó

parasztoknak. Igen sok termelőszövetkezet is alakult ezekben az években. Igaz.

a rossz szervezési módszerek miatt sok fel is oszlott közülük. _

Kiépült a gépállomások hálózata is. Ezek révén többszörösre növekedett a mezőgazdaság gépi vonóerő kapacitása. Fokozódott a műtrágyahasználat, s ál-

talában nőtt a mezőgazdaság anyagi—műszaki bázisa.

Az új termelőeszközök és a szocialista építés tapasztalatai a termelésnek ak—

kor még viszonylag szűk területére — a már meglevő, 1957 elején kb. 25 százalékot képviselő szocialista gazdaságokba — koncentrálódtak. Az anyagi—műszaki fejlesz—

tés azonban még a szocialista üzemekben sem tett lehetővé korszerű termelést.

Még ezek az üzemek is elmaradtak a fejlett mezőgazdaságú országok termelési szín- vonalától. de az országon belül mégis a termelés fejlődését segítették elő.

Az ismertetett hatások eredőjeként a mezőgazdasági termelés 1956 végéig a

háború előtti színvonalhoz képest alig fejlődött. Néhány jó termésű évben (például 1951. 1955) meghaladta ugyan az 1938. évit, de az évek túlnyomó többségében el- maradt attól. A termelés tartós növekedéséről csupán 1957—től kezdve beszélhetünk.

A torzulások ellenére a termelőszövetkezeti mozgalom nyolc éve alatt kiala- kUIt a tagok körében egy olyan szilárd mag (kb. a termelőszövetkezetek és a tagok

fele). amely a parasztság leghaladóbb elemeit tömörítette, és amely felismerte a

szocialista mezőgazdaság távlatait. Ez volt az oka annak. hogy az 1956-os ellen- forradalom -- bár súlyos csapást mért a mezőgazdaságra és a termelőszövetkezeti

mozgalomra is — azt megsemmisiteni nem tudta.

A szocialista átszervezés befejezésének időszakában (1957—1961) a Magyar Szocialista Munkáspárt 1957—ben kialakitott agrárpolitikája fordulatot hozott a mezőgazdaság fejlődésében. A párt elemezte a múlt hibáit, és megszüntette azo- kat. Mindenekelőtt azokat a korábbi hibás intézkedéseket javította ki. amelyek alá- ásták a parasztság bizalmát, gyengítették a munkás—paraszt szövetséget. Eltörölte a kötelező beadást, új felvásárlási és árpolitikát dolgozott ki, fejlesztette a mező—

gazdasági tervezés rendszerét, orvosolta a tagosítások idején okozott _sérelmeket.

1958 végére megérlelődtek a termelőszövetkezetek tömeges szervezésének gaz—

dasági és politikai feltételei. A párt idejében és sikeresen fellépett a mezőgazdaság szocialista átszervezését gátló jobb- és baloldali nézetek ellen. Mivel a parasztság- ban megvolt a készség a szövetkezésre. minden erővel — az állam és a parasztság anyagi eszközeinek mozgósításával — a munkásosztály és az egész társadalom tá—

mogatásával végre lehetett hajtani a mezőgazdaság szocialista átszervezését.

A tömeges átszervezés időszakában — bár a kisüzemi termelőeszközök jelenté- keny részének azonnali cseréjére volt szükség — nem csökkentek, hanem valamelyest növekedtek a mezőgazdaság termelőerői. Ennek következtében a mezőgazdasági termelés — ha nem is születtek látványos eredmények — az átszervezést megelőző

évek termeléséhez képest nem csökkent, hanem némileg növekedett. Teljesült tehát a ,.kettős feladat": a szocialista átszervezés végrehajtásával egyidejűleg a termelés

növelése.

A már működő és az újonnan alakult termelőszövetkezetek politikai és gazda—

sági megszilárdítása volt a következő időszakban (1962—1967) a mezőgazdaság fejlesztésének központi kérdése. Az 1962 és 1967 közötti hat évben következetesen folyt mind a régi, mind az újonnan alakult szövetkezetek megerősítése. Ebben az időszakban kialakult a termelőszövetkezetek nagyüzemi szervezete, a termelés bel-

A MEZÖGAZDASÁG FEJLÓDÉSE 419

terjes irányba fejlődött, nagyarányú beruházások valósultak meg a gépesítésben, az építkezésekben. Kiemelkedő és hosszabb távra kiható jelentőségű volt a második ötéves terv nagy gyümölcs- és szőlőtelepítési programja. Mindezt az adó-, ár— és hi-

telpolitika tette lehetővé. A megerősítést segítették elő a szövetkezeti tagok anyagi

érdekeltségének növelésére, a földjáradék fizetésére, () szövetkezeti parasztság szociális ellátásának javítására irányuló intézkedések. A népgazdaság többi ága -— elsősorban az ipar — számottevően hozzájárult a termelőszövetkezetek anyagi—

műszakí alapjainak lerakásához. Mivel a gazdaságirányítási reform számos eleme a mezőgazdaságban már 1966—tól fokozatosan bevezetésre került. viszonylag rövid idő alatt konszolidálódtak mind a termelőszövetkezeti. mind az állami gazdaságok.

A termelőszövetkezetek jelentékeny része -— mintegy harmada — azonban a segítő

intézkedések ellenére sem tudott megerősödni ami részben a hátrányos termé—

szeti adottságoknak, részben a támogatási rendszer ellentmondásainak következ—

ménye.

A fejlődés 1968 utáni szakaszára a termelés technikai és technológiai színvo—

nalának növekedése, az iparszerű termelési eljárások fokozatos elterjedése jel- lemző. A termelőerők fejlődése ebben a szakaszban új irányt vett. Míg korábban az állóeszközök gyarapodásában az építkezéseknek és az ültetvénytelepítéseknek volt nagy súlya. addig most (: gépesítés került előtérbe.

A szocialista átszervezés után az építkezések a közös tevékenység megalapo- zásának a feltételét jelentették, a gépi beruházások főleg az igaerőt és a legne- zebb fizikai munkákban az embereket — többnyire azokat, akik el is távoztak a me- zőgazdaságból -— pótolták. Ezek a beruházások tehát jórészt a szocialista átszer- vezés következtében nem hasznosítható termelőerőket helyettesítették. Új termelő—

kapacitásokat annyiban eredményeztek, amennyiben bővítették, illetve korszerűsí—

tették a lecserélt régieket. Az ültetvények — részben a gazdasági épületek is — természetüknél fogva csak több év elteltével hatnak a termelés növekedésére. Csak a fejlesztés 1968 utáni szakaszában, amikor a régi eszközök cseréjére már kismér- tékben volt szükség. válhatott központi feladattá az új, korszerűbb termelőkapacitá—

sok létrehozása (ekkorra váltak hatékonyabbá a korábbi évek beruházásai. nagyrészt ekkorra fordultak termőre a hatvanas évek első felében telepített gyümölcsösök és szőlők). A korszerűsítés elsősorban a gépi technika fejlesztését, a modern techno- lógiával felszerelt állattenyésztő—telepek építését. a vegyi anyagok fokozott haszná- latát, új technológiák meghonosítását, az öntözőkapacitások bővítését jelentette.

Az 1968 utáni beruházások következtében a mezőgazdaság termelő állóeszköz-állo- mányának bruttó értéke 1974 elejéig 172 milliárd forintra növekedett, 1968-hoz ké- pest a növekedés 86 százalékos. (Lásd az ábrát a 424. oldalon.)

Bár a mezőgazdasági keresők száma — főleg nyugdíjazás, kis részben elván- dorlás miatt — több mint 100 000 fővel 1968 után is csökkent. mégis javult a munka—

erővel való ellátottság a gépesítés és a megmaradt munkaerők szakképzettségé—

nek magasabb színvonala következtében. Kedvezően változott a szocialista gaz- daságok vezetése is. A régi vezetők és a fiatal szakemberek a szelekció, a ta- nulás, a vezetési tapasztalatok halmozódása révén egyre alkalmasabbakká lesz—

nek arra. hogy korunk tudománya rajtuk keresztül váljék termelőerővé.

A szocialista nagyüzemekben 1972—ben közel 37000 vezető (brigádvezetőket

is beleértve) irányította a munkát. közülük 7000-nek (190/0) volt főiskolai vagy egye-

temi végzettsége, 1968 és 1972 között az utóbbiak száma 35 százalékkal növeke- dett. Az állami gazdaságok — a termőterülethez viszonyítva —- több mint kétszer

annyi magasan képzett vezetővel rendelkeznek. mint a termelőszövetkezetek.

A termelőerők vázolt minőségi átalakulása az állami gazdaságokban 5—6 év—

vel korábban ment végbe, mint a szövetkezeti gazdaságokban. lgy az állami gaz—

420 DR. FAZEKAS BELA daságok (és néhány élenjáró termelőszövetkezet) az 1968 utáni szakaszban előmoz- díthatták az egész mezőgazdaság korszerű fejlesztését. Ezek a nagyüzemek ter- jesztik a termelési rendszereket, kezdeményezik azoknak a társulásoknak és más kooperációknak a megvalósítását, amelyek révén mindinkább iparszerűvé válik a mezőgazdasági termelés.

Az iparszerű termelés ma még nem a teljes megvalósulást, hanem a fejlődés tendenciáját jelenti. Egyes ágazatokban már széles alapokon nyugszik (például a baromfi— és a tojás—. (: sertéshústermelésben, továbbá a búza, a kukorica és a cukorrépa termesztésében), más ágazatokban kibontakozóban van (például a zöld- ség- és a gyümölcstermelésben). Számos szocialista gazdaság azonban nem jutott még el arra a színvonalra, ahonnan az iparszerű termelést megkezdhetné. A me- zőgazdasági bruttó termelés mintegy negyedét adó háztáji és kisegítő gazdaságok—

ban pedig távlatilag sincs ilyen célkitűzés. Mezőgazdaságunk mai helyzetére az a jellemző. hogy egyes ágazatokban és a nagyüzemek egy részében már mind szé—

lesebben terjednek a modern, iparszerű technológiák, a szocialista nagyüzemek termelőtevékenységének nagyobb részére azonban még a hagyományos technológia a jellemző, s a mezőgazdasági nagyüzemi termelés mellett még jelentős mértékű a jórészt kézi munkán alapuló kisegítő kisüzemi családi termelés. A fejlődés jellegzetesSége, hogy nemcsak hasonló adottságú nagyüzemek technológiai szín- vonala különbözik egymástól, hanem többnyire az egyes ágazatokban már ipar- szerűen termelő gazdaságok is tevékenységük más ágazataiban még a régi mód- szerekkel dolgoznak. Az iparszerű termelés csak fokozatosan bővülhet, és emellett a hagyományos technológiának még hosszú ideig fenn kell maradnia, mert — bár szocialista gazdaságaink többsége már alkalmas a korszerű eljárások átvételére

— a fejlesztésnek határt szabnak népgazdaságunk erőforrásai.

Számos fontos politikai és gazdasági döntés alapozta meg a termelőerők és a termelés 1968 utáni fejlesztését, ezek túlnyomórészt a Magyar Szocialista Mun—

káspárt IX. és X. kongresszusának határozatait valósították meg. ltt csupán a kor—

szerűsítés néhány alapvető forrására utalhatunk.

— A termelőszövetkezeti (1967. évi lll.) törvény elősegítette a vállalatszerű gazdálkodás fejlődését, ezzel összefüggésben szélesítette a szövetkezeti vezetőség jogkörét és növelte felelősségét. Biztosította a közös vagyon oszthatatlanságát, és amortizációs alapok képzését írta elő. Kiterjesztette a szövetkezetek tevékenységi körét, ezzel megszüntette a korábbi iparűzési, kereskedési tilalmakat. A közös munkában való részvételt a tagok jogává, egyszer—

smind kötelességévé tette. Előírta a garantált munkadíjazást, és a végzett munkához kötöt—

te a háztáji földet, meghatározta a rendszeres munkadíjazáshoz nélkülözhetetlen alapok tartalékolását. Mindez és számos szociális juttatás növelte a tagok anyagi érdekeltségét.

-— A közös vagyon oszthatatlansága és a szövetkezeti földtulajdonról szóló (1967. évi IV.) törvény növelte a beruházások biztonságát.

— 1967. április 20—án első ízben ült össze a termelőszövetkezetek országos kongresz- szusa, amely életrehívta a szövetkezeti érdekképviseleti szervet: a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsát, később 48 területi termelőszövetkezeti szövetség is alakult.

— Az önálló vállalati gazdálkodás anyagi alapjait az egységes — az állami gazda- ságokra és a termelőszövetkezetekre egyaránt érvényes -— gazdasági szabályozó és állami támogatási rendszer teremtette meg. Annak érdekében, hogy a szocialista gazdaságok a továbbfejlődéshez, valamint az állam iránti adófizetési kötelezettségeik teljesítéséhez, saját jövedelmeikből megfelelő amortizációs, felhalmozási, részesedési, biztonsági és más ala- pokkal rendelkezzenek, felemelték a termelői árakat, amelyeket azóta is több ízben korrigálták.

Az állami támogatásokat a gazdaságok saját felhalmozásához és bizonyos termelési ered- mények, illetve teljesítmények eléréséhez kötötték.

A fenti és hasonló intézkedések — elsősorban azonban a szabályozó és tá- mogatási rendszer — voltak a mozgató rugói a szocialista gazdaságok általános fejlődésének, az iparszerű termelési technológiák folyamatos bevezetésének. A nagy—

A MEZÖGAZDASÁG FEJLÖDESE 421 üzemek valamennyi csoportja -— a kedvezőtlen adottságúak, a közepesek és az élenjárók —— egyaránt megerősödött. Általában biztonságosabbá vált a termelés és a jövedelem. csökkent a veszteséges gazdaságok száma. Mivel a fejlődés mér—

tékét a korábbi adottságok erősen befolyásolták, a differenciáltság — a jó és a

kedvezőtlen adottságú üzemek termelési szinvonalának különbsége -— tovább nö-

vekedett. Lényegesek a különbségek a mezőgazdasági dolgozók keresetét tekintve is attól függően, hogy kedvezőtlen adottságú vagy magas termelési szinvonalú gazdaságokban dolgoznak-e. A megkülönböztetett állami támogatás hatására azonban a kereseti különbségek mérsékeltebbek, mint amilyenek a termelőesz- közökkel való ellátottságban vagy a termelési eredményekben mutatkoznak. Az 1968 utáni fejlődési szakaszban tehát a differenciáltság általában tovább mélyült, a foglalkoztatottak keresetében azonban nivellálódási tendencia érvényesült.

A termelőerők fejlődésével párhuzamosan a szocialista gazdaságok korábbi

méretei és szervezeti keretei szűknek bizonyultak. Szinte az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek megalakulása óta tanúi lehettünk annak a koncentrálódási folyamatnak, amely az állami gazdaságok összevonása és a termelőszövetkezetek

egyesülése következtében a gazdaságok — főleg területi — méreteinek növekedését

eredményezte. Ezek az összevonások nem tekinthetők a termelőerők egyszerű össze—

gezésének, ennél már az iparosodást megelőzően is többet jelentettek, mert a nagyobb üzemi méretek általában a termelőerők hatékonyabb hasznosí- tásával. ésszerűbb termelési szerkezet kialakításával. a vezetés színvonalának ja- vulásával jártak. 1968-tól kezdve a termelőszövetkezetek egyesülései mindinkább a termelés iparosodásához kapcsolódnak (az állami gazdaságokban ez a folyo- mat a hatvanas évtized első felére jellemző): a termelési rendszerek optimális méretei, egyes termelőberendezések hatékony működtetése. a tevékenységi kör kiterjesztése stb. a korábbiaknál nagyobb üzemi méreteket igényel. Számás új tevékenység — például állami és szövetkezeti, mezőgazdasági és ipari szerveze—

tek kooperációja. végterméket is előállító vertikális állattenyésztő telepek stb. —- nem fér el még a megnagyobbodott üzemi keretek között sem, ezért a szocialista gazdaságok új üzemen kívüli termelőszervezeteket (vállalati vagy más formá—

ban működő mezőgazdasági és nem mezőgazdasági társulásokat) alapitottak.

3. tábla

Nagyüzemi mezőgazdasági termelőszervezetek főbb adatai 1973—ban

Árbevétel

, Összes Foglalkoz- M..._—

Szervezeti föidterület totottak az 1968.

Szervezet egysegek (ezer száma milliárd évi

szama hektár) (ezer fő) forint százaléká—

ban

Állami gazdaságok . . . 171 945 141 28,0 212

Állami szak. és kertészeti vállalatok . 24 24 13 2,4 133

Mezőgazdasági termelőszövetkezetek . 2199 4773 653 82,1 185

Szakszövetkezetek. . . 196 283 28 2.9 414

Halászati szövetkezetek. . . . . . 22 4 3 0.3 150

Mezőgazdaságba sorolt szövetkezeti

társulások. . . . . . . . . . 81 M 9 6 1.7 567

Mezőgazdasági szervezetek összesen . 2693 6038 844 117,4 194

Mezőgazdasági üzemek nem mezőgaz-

dasági tevékenységű társulásai . . 180 — 51 7 13.15 1133

Összesen 2873 6038 895 131,0 212

l

422 DR. FAZEKAS BELA

Az üzemi méretek a gazdaságok területének nagyságával általában jól jel-

lemezhetők, egyes gazdaságoké —- főleg azoké, amelyek valamely termelési rend- szer gazdái és a velük szerződő üzemek technikai felszerelését is vállalják —— azon—

ban már nem, ilyen esetekben az állóeszközök állománya, az árbevétel. 02 üze- men kívüli szervezetek tevékenységében való részvétel megbízhatóbban tájékoz—

tat.

A TERMELÉS FÖBB EREDMÉNYEI

A termelőerők bővülése következtében a felszabadulás után határozottan a belterjesség irányába fejlődött a mezőgazdasági termelés. A korábbinál több termelőeszközzel, de kisebb területen és kevesebb munkaerővel, több termé—

ket állított elő, mint a háború előtt. (Lásd az ábrát) A termelésben felhasznált

eszközök hatékonysága tartósan romlik. Az állami gazdaságok legjobb eredmény-

nyel gazdálkodó csoportjaiban azonban az utóbbi években már javulás tapasztal—

ható.

A termelőerők egyes elemeinek egymástól eltérő mértékű fejlődésének hatá—

sára megváltozott a termelés szerkezete. A szerkezetváltozásra is az intenzív irány—

zat jellemző. Ez elsősorban a növénytermesztésben jelentkezett, de jól megfigyel—

hető az állattenyésztésben is. Az összes termelés megoszlása a két főágazat kö—

zött némileg az állattenyésztés javára módosult. A növénytermesztésen belül a kertészeti termékek -— főleg a zöldség— és gyümölcsfélék —- termelése került elő-

térbe. Az állattenyésztés a hústermelés irányába fejlődött. (Lásd az ábrát.) A fej—

lődésnek ezek a tendenciái megfelelnek azoknak a követelményeknek. amelye- ket a népgazdaság támasztott a mezőgazdaság termelésével szemben.

A mezőgazdaság szocialista átszervezése után a mezőgazdasági nagyüzemek mezőgazdasági tevékenységüket főleg építőipari termeléssel egészítették ki. Ké—

sőbb— a fejlődés legutóbbi szakaszában — saját termékeik feldolgozásával, szál—

lításával, értékesítésével és más —- a profiljukba kevéssé illő -— ipari és szolgál- tató tevékenységgel kezdtek foglalkozni. Utóbbiak a kiegészítő termelés felfutá- sának első éveire jellemzők, újabban azonban egyre határozottabban előtérbe ke—

rül a mezőgazdasági termeléshez szorosan kapcsolódó ipari. kereskedelmi és más tevékenység, és fokozatosan veszít jelentőségéből a profiltól távol eső ipar stb.

folytatása. A nem mezőgazdasági tevékenység gyors növekedésére és terjedelmé- re jellemzők a mezőgazdasági termékek termeléséhez viszonyított következő ará—

nyok: 1968—ban 12,6 százalék; 1970-ben 212 százalék; 1973—ban 17,0 százalék.

A mezőgazdasági termelés túlnyomó többségét a szocialista nagyüzemek ad- ják, ezekben tapasztalható a termelés dinamikus növekedése is. Jelentékeny — főleg a vidéki lakosság ellátása szempontjából — a háztáji gazdaságok. valamint a munkások és alkalmazottak kisegítő gazdaságainak a termelése is. Az egyéni

gazdaságok termelése nem számottevő. (Lásd a 4. táblát.)

A növénytermesztés és az állattenyésztés úgy fejlődött, hogy mind a szerkezet—

változás. mind a termelés számottevő növekedése a szocialista átszervezés után kö—

vetkezett be. Míg 1951 és 1960 között az évi átlagos növekedési ütem 1.8 száza- lék volt. addig 1961 és 1974 között már 3.0 százalék. A felszabadulás utáni fej—

lődést általánosságban a következő főbb mutatószámok érzékeltetik:

—- a növénytermesztés 44 százalékkal termelt többet 1974-ben, mint 1938-ban, ezen belül a kertészeti termelés megháromszorozódott; a zöldségtermelés 270, a gyümölcstermelés

380 százalékkal, a szőlőtermelés kétszeresére növekedett; '

— az állattenyésztés termelése 90 százalékkal nőtt a háború előttihez képest, az állati termékek közül a hústermelés 117 százalékkal emelkedett.

A MEZÓGAZDASÁG FEJLÓDÉSE

423

4. tábla

A mezőgazdasági termelés megoszlása és növekedése főbb gazdasági formák szerint

(1968. évi változatlan árak alapján) Az 1974. évi

összes áru. összes [ áru— l összes l áru-

Szektor

termelés megoszlása termelés az 1961. évi ! termelés 011968. évi

(százalék) . , ,

szazalekaban

Állami gazdaságok . . . . 14,1 16,8 166.6 194,8 126.4 131,8

Termelőszövetkezetek . . . 49.6 58,5 1992 2922 132,9 146,0

Hóltójl gazdaságok . . . . 22,'l l7,0 105,8 174,3 105,2 115,8

Kisegítő gazdaságok . . . 13.0 6.5 134.0 68,6 142,1 289,3

Egyéb* . . . . 1.2 1.2 98,8 102,0 109.6 101.2

' Főleg állami intézmények.

Több fontos növénytermesztési és állattenyésztési ágazatban az összes terme- lés, a termésótlagok, illetve egyes fajlagos mutatók 1974-ig kiemelkedő mértékben javultak.

5. tábla

A mezőgazdasági termelés fejlődésének néhány mutatója

Az

Megnevezés A [második, 1960. 1968. 1974. $$$ij G

(mértékegység) V"Gghyboru előtti

elott , százaléká-

evben ban

Búza (mázsa/hektár) . 16,6 16,8 25,2 37.5 2259

Árpa (mázsa/hektár) . 15,9 19,4 23.4 33.0 207,5

Kukorica (mázsa/hektár) . 22,7 25,0 29,9 42,5 187,2

Cukorrépa (múzsa/hektár) . 219.6 253.3 334,2 362.3 165,0

Napraforgó (mázsa/hektár) . 10,9 9.7 12,0 14,2 130.0

Burgonya (mázsa/hektár) . 73,4 105,1 89.2 125.9 171.5

Rostkender (mázsa/hektár) 51,1 41,3 61,3 80,0 156.5

Lucernaszéna (mázsa/hektár) . 47,8 29.4 33.6 51.0 106,7

Paradicsom (mázsa/hektár) 121,6 147,2 201,3 260.0 213,8

Összes zöldség (mázsa*) . 98 192 247 275 280,6

Összes gyümölcs (mázsa") . . . 41 103 146 220 536.6

Vógóóllat összesen (mázsa') . . . 99 150 196 263 265.7

100 tehénre jutó élősúlytermelé

(mázsa) . . . . . . . 212 265 405 435" 205,1

100 kocára jutó élősúlytermelés

(mázsa) . . . . . 697 973 1459 1349" 193,5

Tejhozam (liter/tehén) . . 1586 2190 2440 2580 1627

Tojáshozam (darab/tyúk) . 66 83 105 140 212,1

Területegységre jutó összes terme- lési érték a háború előtti száza-

lékában . . .

100.0 1122 141.3 177,8 177,8

' 100 hektár mezőgazdasági területre számítva.

" 1973. évi adat.

A növénytermesztésben nőtt az ipari növények aránya: széles körben hono- sodott meg számos új növényfajta; elterjedt :: hibridek termelése. a rozs jelen—

tékeny részét búza, a tavaszi árpát jórészt az őszi árpa. illetve a takarmánybúza

váltotta fel.

424 ^{DR. FAZEKAS BÉLA} A mezőgazdasági termelés felszabadulás utáni fejlődésének főbb jellemzői

az 1938. évi százalékában

% 0 750/0005: 0700000'77757

250

200 750 100 '

50_ ,,,,,_.__.W_ _,,,, _, , ___,___,, ___—A

a l l l I

7000 7.900 7070 7.974

—— 0770/70' Mmm/ís -——-/l/0//0' karma/ás

—- - 02770 árafpnya/007

% 7000/70570'5" 0005/7507 4000

3000 ,-

2000 "

7000 ' '

0

7050 7000

-————— 07770 Abe/79007 szá/775 *

—— — — 00057 www/000000 lva/775970 * *

7970 7974

% 00007'7/775700773 7000 5750/05er7

400

300 — ", '

200 '*'/""I

700 ""," ——

0 7000 7000 7070 7074

—— 0000'0/707-070/03 áfa/ffi fir/6509

—- — -— Áív/vfésze/f nák/ányfanme/és

* Index: 1941. év : 100.

" Index: 1935. év : 100.

% 07f000£zís007007Mmm/74007

800 .

_/

_/

500 _,,.,, ,,, .,,

,/

,/

400 .'

,/

_/

200 ,, /

0 1-— l _, l I

7950 7950 7970 7974 _— 005770; anyagá/áaunáűsás' amorf/7370

-——- %mfwzjasa'y/fmda/í anyaga/é - — —— ÚJR/Phűűf/ííű/Jyűf Á; amon/723270

% 077070'00 7000750050770'70'7 702707000 500

I'

I

400 ,I

II

300 , '

/'/

200 ,_,/

1/

700 ""

0 ! l l

70507 7960 7.970 7974

—— Wezáyaziasa'y/ feni/af

— ——- kfme/íeszX/á'zp'íé á//0/779'n/c7

% 07 0270775075077510 70170 fkfű/WÉNYI/

250

200 ,"

, r/

750 ,——— "

700 "'

50

0 l l l '

7950 7000 7.970 7.974—

—74//í//E/7j€fS'Z/ÁS' ány/fd ÉPfÁÉE

— - —0a'"y0'87/a/-/£/w70/és

Igen jelentős - több év átlagában is — a búza termésótlagónak javulása.

A magyar népgazdaság a második világháború után — főleg 1957 és 1963 között

— kenyér- és lisztellótósi nehézségekkel küzdött. A termésótlogok növelésével ezek a gondok. (: vetésterület 18 százalékos csökkenése ellenére, megszűntek. Az egy főre jutó termelés, miután az élelmiszer-fogyasztáson belül a kenyér és a liszt iránti igények mérséklődtek. elegendő a lakosság ellótósóra, sőt hosszú évek után

A MEZÖGAZDASÁG FEJLÓDESE 425

első ízben az 1969. évi termésből — majd ezt követően minden évben — exportra is jutott. A kenyérgabona—probléma megoldásában a búza hozamnövekedésének volt döntő szerepe. Ebben a nagy műtrágyaadagok használata, az új búzafajták.

elsősorban a Bezosztája 1. túlnyomó vetése. a termelés folyamatának korszerű gépesítése és az játszott közre. hogy a búzát általában a számára legalkalma- sabb, jobb termőhelyeken termesztik, mint a második világháború előtt.

Az ipari növények közül a cukorrépa, a rostlen és a napraforgó termelésében mind a termésátlag, mind a vetésterület jelentősen növekedett. ezért e növények- ből egy lakosra számítva megtöbbszöröződött a termelés. A cukorrépatermelés azonban nem fedezi az ugrásszerűen megnövekedett igényeket, ezért történnek napjainkban erőfeszítések a vetésterület növelésére és az iparszerű termelési technológiák mind kiterjedtebb alkalmazására. A rostkender vetésterülete az utóbbi években csökkent. de a termésátlag növekedése következtében az összes termés meghaladja a második világháború előtti szintet.

Kiemelkedők az eredmények a kukoricatermesztésben. Az összes növényfaj közül a kukoricát termelik a legnagyobb területen. és az összes termelés értéké—

ben is a kukorica van az élen. 1974-ig 87 százalékos a kukorica hektáronkénti hozamának növekedése. A kukorica termésátlagainak növekedése elsősorban a hib—

ridvetőmag használata, a területegységre jutó tőszám növelése, a gépi talajmunka és a műtrágyázás, az utóbbi években pedig az ipari technológiák alkalmazása út- ján valósult meg. A hozamok a korszerű termelési rendszerek további terjeszté—

sével még növelhetők.

_ Az árpa termésátlaga 107 százalékkal. összes termése 23 százalékkal nőtt.

lgy az ország főleg a sertés- és baromfitenyésztés fejlesztéséhez egyre növekvő takarmánybázishoz jut. A növénytermesztés egyik legfőbb problémája mégis a takarmánytermelés növelése. A szálas és lédús takarmányok termesztésében ugyan—

is elégtelen az előrehaladás. Javult viszont e takarmányok összetétele, amennyi- ben a gazdagabb fehérjetartalmú pillangósok vetésterülete növekedett a többi-

hez képest.

Az abraktakarmányok termelésének növekedése lehetővé tette az abrakon tartott állatok számának és termékeiknek jelentős emelését, a szálas takarmány hiánya viszont elsősorban a szarvasmarha-tenyésztés fejlődését fékezi. A szálas- takarmány-termelés elégtelensége miatt az összes takarmány termése egyes évek- ben nem volt elegendő az állatállománynak. Különösen gyakran jelentkezett és az utóbbi évtizedben állandósult a fehérjehiány, amit a szocialista átszervezés után enyhített a jelentős import. A fehérjetartalmú takarmányok világpiaci ára az utóbbi néhány évben többszörösre emelkedett, ilyen árak mellett már kétsé—

ges az import gazdaságossága. Az új fehérjeforrások (például a szójatermelés, a vágóhídi hulladékok feldolgozása) még nem enyhítik számottevően a hiányt. A szálas takarmányok termőterületének további kiterjesztésére már alig van mód.

Ezért -— eltekintve a drága takarmányimport lehetőségétől — csak a termésát—

lagok növelése, új, nagy fehérjetartalmú növényfajták meghonosítása. az ipari fehérjetermelés, továbbá a takarmányok jobb hasznosítása és nem utolsósorban a rét- és legelőgazdálkodás színvonalának emelése lehet alapja az állattenyész—

tés jövő fejlesztésének.

A mezőgazdaság összes növényi termékének több mint negyede a kertészeti termelésből származik. A kertészeti termelés ágazatai általában igen gyorsan fej—

lődtek. A növekedés mértéke azonban az egyes ágazatokban nem egyforma.

A zöldségtermelés a második világháború után többnyire lépést tartott a fo-

gyasztói és a külkereskedelmi igényekkel. A termelés és a szükségletek egyensúlya

7 Statisztikai Szemle

426 DR. FAZEKAS BELA

azonban a vetésterület és a termésátlagok ingadozása miatt egyes években meg-

bomlott, vagy létre sem jöhetett. A termelés élénken reagált az áralakulásra. a felvásárló kereskedelem szervezettségére. A termelés értékének megháromszorozó-

dósát 50 százalékban a vetésterület növelése segítette elő, 12 százaléka a ter- melés színvonalának emeléséből származott, 38 százaléka pedig a vetésszerke—

zet változásának a következménye. Az értékesebb zöldségfélékből jóval többet termelünk most. mint a háború előtt. például zöldpaprikából 15-ször, zöldborsó- ból több mint 13-szor, paradicsomból hétszer, vöröshagymából háromszor annyi volt az összes termelés az 1971—1974. évek átlagában. mint az 1931—1940 közötti években. A többi zöldségféle termelése csak kisebb mértékben nőtt vagy éppen csökkent (például fejeskáposzta, dinnye). Számos zöldségféle termésátlaga jelen—

tősen javult.

A gyümölcstermelést a szocialista átszervezés alapvetően megváltoztatta. A második ötéves terv telepítései következtében rövid néhány év alatt megkétsze- reződött (a háború előttihez képest három és félszeresre nőtt) a gyümölcsös te-

rület. A termelés nemcsak mennyiségben nőtt nagy arányban. hanem jelentős a

minőségi javulás is. Ezt az árugyümölcsösök területének kiterjedése és az értéke- sebb gyümölcsfojok és —fajták fokozottabb termelése idézte elő. A háború előtti helyzethez képest különösen az alma és az őszibarack aránya javult. A gyümölcs—

termés néhány év múlva a jelenlegi 1.5 millió tonnáról 2 millió tonnára növeked-

het. Ennek ellenére gyümölcstermelésünkben aggasztó jelenségek is tapasztalha- tók. így számos -— csupán néhány éve telepített — gyümölcsös kivágása. a pát- lások elmulasztása. a külföldön keresett gyümölcsfélék (kajszi, bogyósok. meggy.

cseresznye) viszonylag alacsony aránya. A feldolgozó kapacitások bővítése után

sem rendelkezünk a nagy termések fogadására elegendő szállitó- és tároló-, va—

lamint hűtő— és csomagolóberendezéssel.

A magyar gyümölcstermelés nemzetközi viszonylatban is jelentős és jó hírű.

A kereslet a nemzetközi piacon különösen almából és kajsziból. az utóbbi években pedig a bogyósokból számottevő. Almatermelésünk az 1966—1970. évek átlagá—

ban a világtermelés 3, az európai termelés 4 százalékát teszi ki. A termelt kajszi mennyisége a világtermelés 8, az európai termelés 15 százalékának felel meg.

A második világháborút követő évtizedben a szőlőtermelés visszaesett. 1958- ra a termőterület mélypontra süllyedt. 23 százalékkal volt kisebb, mint 1945-ben.

A szőlők leromlott állapota, elöregedettsége, nagyüzemi művelésre alkalmatlan—

sága szükségessé tették a felújítást. melynek feltételei a szocialista átszervezés után — a második ötéves terv időszakában — érlelődtek meg. Ekkor mintegy 50000 hektár új szőlőt telepítettek. 90 százalékban a szocialista gazdaságok. Az új tele- pítések következtében megváltozott a szőlőtermelés helyzete. A szőlőterület 1965- re az eddigi legnagyobbra — kereken negyedmillió hektárra -— növekedett. azóta

azonban kis mértékben csökkent. Jelenleg kereken 210000 hektár. A szocialista nagygazdaságok kezelésében van a terület 41 százaléka (az 1961. évi 36 száza—

lékkal szemben). Javult a szőlők fajta szerinti összetétele, kedvezőbbé vált a sző-

lők területi elhelyezkedése.

A szőlő- és bortermést az elmúlt harminc évben nagy ingadozások jellemez- ték. Az ötvenes évek közepe óta azonban növekvő tendencia érvényesült: a termés-

átlagok 1973-ig a háború előttihez képest 90 százalékkal nőttek. Az 1974 őszi rossz időjárás után betakarított gyenge termés azonban a még most is érvénye-

sülő erős ingadozást igazolja.

A kertészeti termeléssel a mezőgazdaság társadalmi szektorai nem területi arányuknak megfelelő mértékben foglalkoznak. 1973—ban a háztáji és más kise-

A MEZÓGAZDASAG FEJLÓDESE 427

gítő kisüzemek állították elő a kertészeti termelésnek — értékben számítva — a 40

százalékát. A kertészeti ágazatok közül a kisüzemek elsősorban szőlőtermeléssel foglalkoznak, a zöldségtermelésben főleg a termelőszövetkezetek jeleskednek, a

gyümölcstermelésből pedig az állami gazdaságok részesednek területi arányukat

meghaladó mértékben.

Az állattenyésztésben előállított termékek értéke a háború előttihez képest 1974—ig 90 százalékkal növekedett. A termelés növekedése az állományösszeté—

tel változásának és intenzívebb kihasználásának következménye. Az állomány összetételében a legjelentősebb változást az igás- és a haszonállatok cseréje ered- ményezte. Az igásállatok száma a háború előtti létszámhoz képest több mint fél- millió számosállattal csökkent. Helyettük ma húst. tejet, tojást. gyapjút termelő állatokat tartanak. Az állatok intenzívebb hasznosítását mutató főbb tényezők a következők: megnövekedett az állatállományon belül a viszonylag gyorsan termelő sertés és baromfi aránya; rövidült a termelési ciklus; egyes állatfajoknál -— pél-

dául sertés. baromfi -- az intenzívebb fajták tenyésztése került előtérbe; több mint 70 százalékkal nőtt az állattenyésztés anyagfelhasználása, amiben nemcsak a jobb

takarmányozás. hanem a tartási körülmények általános javulása is kifejezésre jut:

végül ide tartozik az is. hogy fokozatosan létrejönnek a korszerű nagyüzemi te—

nyésztés feltételei. Az új szakosított állattenyésztő telepek (1973 végéig 700 ilyen telep létesült) eddig még nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket: az elő- irt technológia be nem tartása. a megoldatlan fajtakérdés. a férőhelyek kihaszná- latlansága, a kedvezőtlen állategészségügyi helyzet miatt számos telepen nem éri el a hatékonyság a hagyományos termelését.

Az állattenyésztés termelésének háború utáni növekedése mind az összes ter—

melést. mind a kibocsátott termékek volumenét illetően erőteljesebb volt. mint a növénytermesztésé. A növényi termékek egyre jelentékenyebb része ugyanis állati termékekké változik. A mezőgazdasági terület kétharmadát takarmánynövények fog- 1974-ben a mezőgazdaság által kibocsátott összes termék 52 százaléka állati ere- detű volt. E tekintetben tehát az állattenyésztés az elmúlt harminc évben túlsúlyra

jutott a növénytermeléssel szemben.

A szarvasmarha-állomány 1974 végén 2 millió darab volt. 7 százalékkal több.

mint 1938-ban. A tehenek száma viszont 14 százalékkal kisebb volt a háború előtti- nél. A szarvasmarha-tenyésztés néhány éve (1971—ben) mélypontra jutott: következe- tesen csökkent a tehénállomány. a tejtermelés és a szaporulat, utóbbi a vágómarha- termelés alapjait is labilissá tette. A vágómarha és a tej árának emelése és más állami kedvezmény élénkítően hatottak a tenyésztésre. és ismét nőtt a szarvasmarha—

állomány és emelkedett a termelés. 1974-ben ismert okok miatt tőkés exportunk meg—

rekedt. Az értékesítési nehézségeken a Szovjetunióval kötött szállítási megállapodás segített.

A sertések száma 1974 végén 8.3 millió darab volt, 59 százalékkal több. mint

1938-ban. Az állomány növekedése mellett a hússertésfajták elterjedése és a ser-

tésforgó gyorsítása következtében a hústermelés több mint kétszeresére nőtt. A

sertéshústermelés a szocialista gazdaságokban új technológiai alapokra épül. Az iparszerű termelés eredményei igéretesek. A sertéstenyésztés ciklikus ingadozását a nagyüzemi sertéstenyésztés enyhítette, állami intervenció is mérsékelte egyes idő—

szakokban (például a hetvenes években). de az ingadozással továbbra is számolni kell. főként a kisüzemi sertéstartás jelentős szerepe miatt.

A baromfíállomány (felnőtt) 32 millió darab (1974-ben). 80 százalékkal na-

gyobb a háború előttinél. A hús- és a tojástermelés jelentős javulását a hibridek

7.

428 DR. FAZEKAS BELA elterjedése, a gépi keltetés, a tápok etetése segítette elő, de jelentős ok volt az állomány számszerű növelése is.

Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek az állattenyésztési ágazatok

közül legkorábban és a legjobb eredményt az iparszerű baromfitartásban érték el.

A baromfihús és a tojástermelés fokozása elé gátat emel a piac telítődése és a viszonylag alacsony árszínvonal.

A_j-uhóllomóny 1974-ben 1.9 millió darab volt, 20 százalékkal több, mint 1938- ban. A juhok fajlagos termelőképessége nem nőtt számottevően. Az utóbbi években számos szocialista nagyüzemben biztató sikerek mutatkoznak a pecsenyebárány-

nevelésben.

Az állati termékek termelése határozottan a hústermelés irányában fejlődött.

Ezt kívánja a lakosság fogyasztási színvonalának emelése. de ilyen irányban hat—

nak az ország külkereskedelmi érdekei is. A növényi termékek közül a zöldség, a gyümölcs és a bor. az állati termékek közül az élő állat (főleg a vágómarha), illetve

a hús és a húskészítmények a mezőgazdaság legfőbb exportcikkei. A szarvasmarha- és a sertéstenyésztésben az anyaállatokra jutó vágóállat-termelés növekedése mu- tatja a hústermelés elsődlegességét. A hústermelés 1974-ben mintegy 900000 ton-

na volt, több mint kétszerese a háború előttinek.

A többi állati termék közül mérsékelten nőtt a tej— és a zsírtermelés. A tej és a tejtermékek iránt az ellátás nem kielégítő szervezettsége és a viszonylag magas fogyasztói árak miatt, a zsír iránt pedig elsősorban élettani okokból. átmeneti nö- vekedés után, az utóbbi években csökkent a lakosság kereslete. A termelői árak is elsősorban a hús (vágóállat) termelésére ösztönöznek.

Kiugróan -— közel négyszeresére —- növekedett a tojástermelés. Ez elsősorban a szocialista gazdaságok baromfitelepeinek köszönhető, amelyek a köztenyésztést is fokozatosan ellátják a legjobb fajtájú tojókkal. Az állami és a szövetkezeti barom- fikeltetők a saját és a lakosság szükségletének kielégítésére évente több mint 200 millió naposcsibét bocsátanak ki. A szocialista gazdaságok a korszerű tenyésztési eljárásokat a háztáji gazdaságok jelentékeny részében is meghonosították.

A gyapjútermelés színvonala visszaesett. 1974-ben a háború előttinél némileg nagyobb állományról is csak azonos mennyiségű gyapjút nyertünk.

.

Szem előtt tartva az elmúlt harminc évben mezőgazdaságunkat alapjaiban érintő változásokat, az elért eredményeket elismerésre méltónak tekinthetjük. A harmincéves időszak első fele valójában a további fejlesztés társadalmi és gazda—

sági megalapozásával telt el. Parasztságunk eleinte csak nehezen —— a szovjet példa.

viszonylag kevés hazai tapasztalat és sok-sok agitáció hatására — ismerte fel a nagyüzemi társasgazdálkodás előnyét az atomizált kisüzemi termeléssel szemben.

De miután felismerte, egyre tudatosabban vesz részt a közös tevékenységben. egyre fogékonyabbnak bizonyul minden új iránt. A forradalmi átalakulásban a paraszt—

ság nem volt egyedül. támaszkodhatott a munkásosztály és az állam segítségére.

A harminc év tanulságos történelmi tapasztalata az. hogy a mezőgazdaság akkor lendül fel. amikor a parasztság élhet a demokrácia lehetőségeivel. és ma- gáévá teszi a fejlesztés célkitűzéseit. és amikor a munkás—paraszt szövetség erős.

A felszabadulás után két ilyen jelentős fellendülésnek lehettünk tanúi: az első

a földreformot követte, ez viszonylag alacsony szinten — a munkás—paraszt szövet- ség meggyengülése miatt — megrekedt, a második a szocialista átszervezés után következett. ennek köszönhetők mai sikereink, most a továbbfejlődés távlatai is

bíztatók.

A MEZÖGAZDASÁG FEJLÓDÉSE

429

A szocialista átszervezés utáni fellendülés során mérséklődtek a korábban gyakran felbukkanó aránytalanságok, és a mezőgazdasági termelés elérte a nép—

gazdaság átlagos színvonalát. Az élelmiszer—fogyasztás mennyiségi és minőségi

javítása által és külkereskedelmi feleslegeivel hatékonyan hozzájárulhat a népgaz-

gaság általános fejlődéséhez.

Mezőgazdaságunk megőrizte, valamelyest javította is helyét a mezőgazdasági termeléssel kiterjedtebben foglalkozó országok között. Ez sem lebecsülendő ered—

mény, ha figyelembe vesszük, hogy a legtöbb ország mezőgazdaságát nem érin- tették a második világháború után olyan károk és a termelés növekedését átmene—

tileg fékező változások, mint a mienket. Itt is utalni kell a szocialista átszervezés utáni fejlődésünk ütemére, amelyből már látható, hogy mezőgazdaságunk helyzete rövidesen nemzetközi viszonylatban is javulhat. Egyes termékekből —- vagy a terme- lés színvonala, vagy az előállított termék nagy mennyisége, vagy kiváló minősége miatt — már ma is nemzetközileg elismert a magyar mezőgazdasági termelés. Ilyen termékünk a kukorica, a búza, a vágóállat, a baromfi, a bor, több húskészítmény és zöldségkonzerv, gyümölcs stb.

Az elért eredmények korántsem jelentik azt. hogy mezőgazdasági termelésünk már problémamentes. Néhány tennivalóra e beszámolóis utalt. Több termék meny- nyiségét — például a cukorrépáét, a burgonya'ét. a friss zöldségfélékét, a húsát stb. — növelnünk kell, más termékeknél a választék bővítését, a minőség javítását kell szorgalmaznunk. Bőven van feladatunk a termelés szervezésével, a hatékony- ság javításával kapcsolatban is.

PE31-OME

B xone 'rpunuamnemero paaaums BeHrepcnoü 3KOHOMHKH nponaoumo KOpeHHoe ua- MeHeHue aamneüwnx naponnoxoanűcraenubix npunopunü. n.o aropoü MMpoaoü som-ib: Ha—

HÖOHbLLIYIO uacrb scex I'IpOAYKUMH Aaaano censcxoe xoanücmo, a npOMblLLmeHHOe npoua—

soncrao cocrasnano 300/0 oőmecheHHoro npoAyura. B nporusononomnocrb aromy a 1974 rogy őonee I'IOHOBHHbI acex npogykuuu gaaana l'lpOMblLLmeHHOCTb, a Aonn cenbcnoro xo—

aaücrsa conpamnacs .no 14%.Hecmorpn Ha arra nOBblCMnaCb pam, censcxoro xoaaücraa a cnaömenm HaceneHí—m, npousaoncrae npOMbIIJJJ'IeHHOI'O csupan " 3Kcnopre, TaK KaK OőbeM BbínycxaeMoü cenbcmM xoanücrsom npoAykw—m ysennuuncn Ha 1440/0 no cpaaHei—imo c .no-

BoeHHbIM yposHeM.

Tpunua'mnemee paaanme ceanKoro xoaaücra He őbmo 6ecnepe60üHbIM. Ao saaep- mel-ms: counanucrmecnoro nepeycrpoücraa (1961 r.) nonm'mecxue " 3K0H0Mmecme npw- HMHH, cmxm'mbie őencrann BbISHBőnH peskue Koneőauus a nponasoncrae. B nepnop. c 1950 no 1960 rop, cpeAHervoaoü npnpocr npOH3BOACTBa cocraaun 1,8%, a nocne 1961 roga OH noabicnncs ne 3%. Paasu'rue ocoőeHHo ycnopnnoce nocne 1968 roAa. MCTouHuKom yc- nexoa naunocz, HOBBIUJeHHoe npnMeHeHue npOMblaneHHblx cpencra nponasogcraa (maman, MHHepaanle ynoőpei-mü u r. A.), yaenuueHne paaMepoa cenbcmxosnücraeunbix npennpu—

sumi, pacnpocrpaueune Texnonomü HHAYCTpHaanOI'O xapaKTepa " nOBbILLleHHe ypom—m npo—

(peccwouanbnoro pYKOBOACTBa.

l'lpouaomen cnaur npouaaogcraennoü CTPYKTypr ;; HHTGHCHBHOM Hanpasnenm. B co- orsercranncsanpocamu Hacenenus " sneumeű roproann npouaomen pesta—m pocr npoua- aoncraa oaomeü, cppywroa " Maca. B 1974 rop.y B pacue're Ha enunuuy nnomann ypomaü—

HOCTb nmeHnubi aoapocna Ha 1260/0, nyypyebi Ha 860/0, caxapHoi—i caexnn Ha 650/0 no cpas- Her-mio c AOBOGHHHM yposHeM. B pacuere Ha 100 ra cenbcxoxosnücmeuubix yroguü npo—

uzsonc'rao oaomeű Bospocno Ha 181%, CPPYKTOB Ha 437%, yőoüi—ioro CKOTa Ha 166%, mu.

Ha 1120/0.

SUMMARY

With the development of the Hungarian national economy over the last 30 years the pattern of the main branches has changed considerably. Before World War ll the greater

,

430 DR. FAZEKAS: A MEZÓGAZDASAG FEJLÓDESE

part of total production was created by agriculture and industry produced 30 per cent of the social product. In 1974 more than half of the total production was af industrial origin and the share of agriculture went down to 14 per cent. However, significance of agricultural production in supplying the population. producing raw materials of industry and in the exports has increased since the volume of output of agriculture has risen by 144 per cent as compared with the pre—war level.

The development of agriculture did not take place without problems over these three decades. Up to completing the socialist transformation of agriculture (1961) considerable fluctuation occurred because of political and economic reasons as well as ot elementar disasters. The annual average of the rate of growth between 1950 and 1960 was 1.8 per cent. after 1961 it rose to 3 per cent. The development has been particularly fast since 1968. The sources of success were the application of industrial means of production (machines. chemicals etc.) to a greater extent. increased farm size, wider use of production technologies of industrial character and higher professional level of forming.

Production structure has changed in the intensive direction. In accordance with the needs of the population and foreign trade production of vegetables, fruits, and meat increased considerably. ln 1974 thekyield of wheot, maize, and sugar beet was higher than before the war by 126. 86 and 65 per cent. respectively. The production per 100 hectares of ogricultural area of vegetables, fruits, sloughter animals. eggs increased by 181, 437, 166 and 112 per cent, respectively;