SZEM!!!
üzemnek a népgazdaság egyéb ágazataival való kapcsolatára mutat rá, és ugyanakkor felhívja a figyelmet az üzemi modellek képzésére és a távlati fejlesztési tervek készítésére is.. Az üzem ágazati kapcsolati mérlegének elkészi—
tése önmagában is hasznos, de ugyanakkor a jelenlegi gyakorlathoz képest sokkal reálisabb alapot teremt az egyes részterületek programo- zásához. A programozás jelenleg sokszor éppen azért nem ad kielégítő eredményt a mezőgaz- dasági üzemekben, mert az ágazati kapcsoló-
dásokra nincs tekintettel.
A könyv belső szerkezete arányos, de talán még aranyosabb lenne, ha a szerző a termelő-
eszközök mindegyikének elemzését megadná.
Az első fejezet kétségtelenül az alapvető termelőeszközzel, a földterülettel kapcsolatos elemzéseket tartalmazza, de ugyanezen rész után kívánkozna az állóeszközökkel való ellátottság és a beruházások elemzése is.
A szerző az induktív és a deduktív módszert egyarant igénybe veszi az üzemek gazdasági elemzésénél. Hasznos lett volna megvilágítani, hogy mikor célszerű az egyik és mikor célszerű a. másik módszert alkalmazni. A logika szerint minden üzemelemzés először a helyzetfeltarás—
ból indul ki. Eszerint fejezetenként előbb jelent—
kezhetett volna a helyzetfeltáras bemutatása induktív módszerrel és utána példaszerűen a deduktív módszer alkalmazásával az okok megkeresése és annak alapján a döntés meg- tétele vagy legalábbis bemutatása. Hasznos lehetett volna különböző termelési variációk, különböző döntési alternatívák bemutatása is, mintegy érzékeltetve', hogy a lehetséges dön—
tések közül a döntésváltozatok esetében ho—
gyan alakul a kérdéses vizsgálati terület gaz-
dálkodási eredménye. ,
A könyv stílusa egységes, a szerző mondani- valóját közérthetően fejti ki, és példákkal tá- -masztja alá.. A példák általában világossá _te- szik a mondanivalót. A szerző a különböző fejezetekben említést tesz az alkalmazható matematikai módszerekről, nem ártott volna azonban magát a matematikai levezetést és ,megoldást is példán bemutatni.
A könyv külső megjelenésében igen ízléses, az általános érvényű módszerek és a példák kirívó megkülönböztetésére azonban a nyomda- technika által kínálkozó lehetőségeket igénybe kellett volna venni. Zavaró ugyanis sok helyen a módszer és a példa keveredése. A feltűnő szétválást az apróbb betűs szedés megoldotta volna.
Összefoglalóan, a szerző munkája igen érté-
kes. Egy nehezen értékelhető üzemtípus, a ter-
melőszövetkezetek gazdálkodásának elemzésé- hez ad módszeres útmutatást. A könyv hasz- nos gondolatokat nyújt mindazoknak, akik a termelőszövetkezetek értékelésével foglalkoz-
nak, különösen a statisztikusoknak-, agrárköz- . gazdászoknak, akik mind üzemi, mind orsza—
Vgos szinten elsősorban hivatottak az üzemek
8-7
gazdálkodását megfigyelni, vizsgálni és azok alapján következtetéseket levonni. .
Egy ismertetés keretei között nehéz kitérni a könyv által érintett valamennyi probléma—
körre. A munka haladó szemléletű, kritikailag
keresi és alkalmazza az újat. A felvetett ki'.
egészítő gondolatok nem kisebbitik a szerző érdemét. Az üzemelemzéssel foglalkozók mind—
annyian hálasak lehetnek a szerzőnek, hogy sok évtized gazdag tapasztalatainak egy részét rendszerbe foglalta és közreadta, egyidejűleg remélik, hogy id. Nagy Loránd még hosszú időn keresztül átadhatja gondolatait, tapasz- talatait a fiatalabb generációnak.
Dr. Manczel Jenő
NEMES FERENC—SZELÉNY! IVÁN:
A LAKÓHELY MINT KÖZÖSSÉG
Szociológiai tanulmányok 4. A Magyar Tudományos Akadémia. Szociologiai Kutatócsoport. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967. 205 old.
Az emberiség egyre növekvő hányadának életkerete a varos. Az utóbbi száz évben a fi—
gyelmet fokozottan a városra tereli az a tény, hogy ennek az ősrégi, mondhatni az emberi civilizációval egyidős jelenségnek a fejlődésében több új vonás jelenik meg. M etro- políszok alakulnak ki, ami a varosi lakosok lélekszámának eddig soha nem latott méretű emelkedését és a varosi népesség összlakosság- hoz viszonyított arányának növekedését ered- ményezi. A klasszikus városokhoz képest a metropoliszok területileg is hatalmasan meg- növekednek, megváltozik a város szerkezete és így a népesség eloszlása. A területi növekedés két egymásba szövődő folyamat, a konurbácz'ó (a nagyobb városok ,,összenövése" vagy kisebb
települések ezek által való ,,felfalása") és a
szuburbanizáció (az elővárosok vagy kertváro—
sok kialakulasa) eredménye. Ezzel kapcsolatos jelenség a központi városmag válsága, népes- ségének csökkenése. A központi városmag taszító hatása az egészségtelen építészeti viszo- nyokkal, e városrészek fizikai leromlasával magyarázható. Főleg a telekárakkal folytatott manipulációk következtében a városon belül különböző, nagyjából koncentrikus körök alak- jában elhelyezkedő övezetek alakulnak ki (az ún. ,,központi üzleti övezet", az ún. "atmeneti övezet" és a ,.szuburbok").
Mindezek alapvetően megváltoztatták a vá—
rosról alkotott hagyomanyos képet. Nyilván—
valóvá lett, hogy a város nemcsak építészeti egység, hanem sajatos társadalmi jelenség is.
Ennek megfelelően tervezésénél figyelembe
kell venni a benne lakó tarsadalom törvényeit,
a varos — társadalom kölcsönhatás lényeges momentumait, meg kell tudni, hogy mi a váro- siasodás és a városi életforma jelene és jövője.
Ezekkel a kérdésekkel a városszociológt'a fog—
lalkozik.
88
SZEM—É
Az utóbbi 2—3 évben hazánkban is növe- kedett a. városszociológiai kutatások iránti érdeklődés. Több városszoeiológiai felvételt végeztek (elsőként Budapesten a Józsefváros- ban), és a közeljövőben is további kutatasok várhatók. Ezek a kutatások azt a célt szolgál—
ják, hogy információt szerezzenek a. varosi lakosság életmódjáról, az életmóddal való elégedettségről, az ezzel kapcsolatos vélemé- nyekről, vágyakról és az eredmények alapján segítséget adjanak a várostervezőknek a jövő városának optimalis kialakitasahoz.
Nemes Ferenc és Szelényi Iván kötetének első tanulmánya —— ,,A társadalmi integráció kér- dései a nagyvárosban" címmel —- áttekintést ad a városszociológiai kutatások irodalmáról, felvázolja a városszocíológía kialakulásának legfontosabb mozzanatait, főbb kutatási terü- leteit, valamint a kutatások eredményeként
kialakult legfontosabb elméleteket a nagyva- rosban lejátszódó társadalmi integráció kérdé- séről. '
A városszociológlai kutatasok központi problémája, hogy milyen összefüggés van a varosi életforma és a társadalmi organizáció, illetve dezorganizaclo között.
A dezorganizáció jelensége a varosban megnyilvanul egyrészt abban, hogy a társadalmi szervezetek jellegük—
ben átalakulnak, másrészt jelentkezik a személyiség szintjén is.
A ,,városi társadalomban" felbomlanak a ,,népi tar- sadalomra" jellemző primér szervezelelc, a család és a szomszédság, és helyüket a személytelen tarsadalmi kapcsolatokon, a jogok és kötelezettségek a priori meg- határozottsagan. a szakértelem és a tekintély hierarchiá- jan nyugvó bürokratikus szervezetek foglalják el. Az emberek közötti kapcsolatok mindinkább dolgok kö- zötti kapcsolatok formáját öltik, az anonimitás és az uniformizálódas valik jellemzővé, aminek következ- ménye, hogy a személyiség elveszti autonóm jellegét, és
"belülről iranyitottból" ,,kiviilről irányította" válik.
A dezorganizációs jelenségek elismerése és kimutatása mellett a városszociológusok a városra elsősorban mint rendszerre tekintenek, céljuk elsősorban az, hogy fel- tárják a varosban lezajló integrációs folyamatokat.
A korai human-ökológiai kutatasok, amelyekre ugyan hatással voltak a dezorganizaclós elméletek, rámutattak arra, hogy a modern metropoliszban is megfigyelhetők organizációs jelenségek. Egyrészt megállapították, hogy az egyének és a társadalmi rétegek helyét pontosan meg—
határozott allokációs mechanizmus szabályozza, másrészt felvetették a városban lezajló társadalmi integráció kérdését.
A nagyvaros türelmesebb a marginális emberrel szem- ben, így ott mindenki társra talalhat, és a legkülönbözőbb életformákat képviselő természetes övezetek rendszere alakul ki. A természetes övezetek fogalma, a klasszikus human—ökológia egyik központi kategoriája, fontos szerepet játszott az empirikus ökológiai kutatásokban, amelyek értékes eredményeket hoztak az amerikai városok különböző természetes övezeteiról, a gettóról, a szuburbiaról és a slumról végzett vizsgálatok során, bár ezek az eredmények kevéssé általánosíthatók más kultúrákra, más társadalmi rendszerekre, inkabb eset- tanulmány jellegűek. A természetes övezetek koncep- ciója — hiányosságai ellenére is — kedvezően hatott a városszociológiaru, mert felhívta a figyelmet arra, hogy a modern metropoliszban az integráció legkülönbözőbb formai lehetségesek, és ezeket a különböző formákkal jellemezhető Övezeteket kutatni lehet és kell.
Nem új a szociológiai gondolkodás történetében a társadalmi rendszer szemlélet sem, amely szerint ,,társa- dalmi rendszer" minden olyan társadalmi alakulat, amelyben az integráció bizonyos minimális színvonalat már elért. Jellemzője, hogy meghatározott szituációban tőbb cselekvő egymással interakcióba lép közös célok elérésére, a szituációhoz és egymáshoz való viszonyukat
pedig kölcsönösen elfogadott értékek és normák szabá—;
lyozzak. Ezt az absztrakt megfogalmazást a városra al- kalmazva, a város egészen sajátos "társadalmi rendszer"- nek tekinthető, tulajdonképpen rendszerek rendszere, amely kevéssé centralizált, az alkotó elemek közötti együttműködés eléggé laza, meghatározatlan. A város- nak tarsadalmi rendszerként való értelmezhetóségét bio zonyltja. hogy a dezorganlzáolós jelenségek ellenéreegyes funkciok a városban is megőrizték lokalitásukat. Az empirikus tapasztalatok azt mutatják, hogy a termelés —-j fogyasztás — elosztas funkciója, a szocializáclóval össze- függő funkciók, a társadalmi részvétel és társadalmi kontroll funkciója — az alapvető centralizációs folyamat mellett — bizonyos tekintetben lokalisak maradnak.
A legújabb kutatások eredményei azt igazolják, hogy a.
primér szervezetek megőrzik stabilitásukat a bürokrati—
kus szervezetekkel szemben. A városi életfeltételek között is vannak olyan feladatok, amelyeket a primér szerveze- tek a bürokratikus szervezeteknél hatékonyabbantudnak ellatni. Bebizonyosodott azis, hogy a primér ésa bürokra- tikus szervezetek kapcsolata nem szükségszerűen antite—
tikus, közöttük együttműködés is lehetséges. (Jellegzetes területe ennek az együttműködésnek a gyermeknevelés.) A szocialista tarsadalom feltételei között ez még nyil- vanvalobb. hiszen megszűnik a primér és a bürokratikus szervezetek között a. tulajdonviszonyokból fakadó ellentmondás.
A tanulmány imponáló irodalomlsmerettel teremt rendet az egymással polemizaló polgari városszociológiai irányzatok között, rámutat az általuk feltart részigaz—
ságokra és tévedésekre. Kar, hogy nem tekinti feladata—
nak annak megállapítását, hogy *a többségükben az amerikai város empirikus kutatasi eredményein alapuló elméletek mennyiben vihetők át más kultúrák, más társadalmi rendszerek városaira.
A kötet második része a Budapesti Városépí- tési Tervező Vállalat és az MTA Szociológiai Kutatócsoportja által a Józsefvárosban végzett első magyar városszocíológiai felvétel eredmé- nyeit mutatja be. A tanulmány címe: ,,La—
kásviszonyok és lakaselvarasok a Józsefváros- ban. (Tények, vagyak és tervek egy leromlott budapesti városrészben)".
A józsefvárosi felvétel célja az volt, hogy bemutassa a leromlott és rekonstrukció előtt álló, a metropoliszban sajátos kisvárosi, falusi hangulatot képviselő városrész lakóinak tarsa- dalmi rétegeződését, lakáshelyzetét, a város- résszel, a lakasmóddal való elégedettségét és ebből következő lakásváltoztatasi szándékát.
így a főváros egy ,,természetes övezetének"
vonzó és taszító erőiről kivant képet nyerni.
Az első feladat a lakosság összetételének vizs- gálata volt. Az eredmények arra mutatnak, hogy Józsefváros lakossága a budapesti átlag—
nál idősebb. Erre jellemző adat, hogy az 59 életév feletti férfiak arányszáma 7 százalékkal magasabb, mint a megfelelő budapesti arany- szám. Az idősebb korösszetétel hatasa jelent- kezik a családi állapot szerinti megoszlásban:
az özvegyek aranya l5,5, míg a budapesti atlag 10,9 százalék. Az inaktív keresők nagy aránya kedvezőtlenül befolyásolja az átlagjö- vedelmeket. A családok közel felében az egy főre eső jövedelem 1000 forint alatt van. A családok anyagi helyzetét jól jellemzik a fon—
tosabb tartós fogyasztási cikkekkel való ellá- tottság és a megtakarítás mértéke. A mintabelí csaladok l6,4 százaléka teljesen ellátatlan tar- tós fogyasztási cikkekkel, és csak 2l,5 százaléka rendelkezik megtakarított pénzzel. A család-
SZEMLE
összetétel is eltéréseket mutat a budapesti átlagtól. A gyermekes családok aránya kisebb, az egyedülállóké és részcsaládoké magasabb, aminek következtében a 100 családra jutó családtagok száma csak 233 fő, míg a Buda- pestre vonatkozó mutató 302 fő.
A városrész jellemzője a társadalmi rétegződés szempontjából a középrétegek nagy súlya.
Ezt egyrészt az iskolai végzettség, másrészt a foglalkozás szerinti megoszlás vizsgálatával állapították meg. Az iskolai végzettség szerinti megoszlásnál szembetűnő, hogy a budapestínél alacsonyabb azoknak az aránya, akik 4osztályt vagy kevesebbet, illetve főiskolát, egyetemet végeztek. Nagyobb arányt képviselnek viszont a 8 általánost, illetve középiskolát végzettek.
A foglalkozás vonatkozásában jellemző az al—
kalmazottak (20, 6%, míg Budapesten l7,9%) és a nyugdíjas fizikaiak (21,4%, míg Budapes- ten 9,4%) nagy aránya.
A józsefvárosi lakosság további sajátossága, hogy igen nagy azoknak az aránya, akik vidék- ről, főleg faluról költöztek fel a fővárosba.
A lakosság összetételének elemzése után a lakásviszonyok vizsgálatára került sor. József- város épületei a múlt század utolsó évtizedeiben épültek, az akkori ,,középosztály" igényeinek megfelelő lakásokkal. Erre utal az a tény, hogy a lakások több mint 20 százaléka három- és több szobás. A városrész elöregedésével meg- kezdődött ezeknek a rétegeknek a kiáramlása, helyüket munkások, vidékről bevándoroltak foglalták el. Megindult a slumosodás. Ez a folyamat fizikailag végbe is ment, társadalmi szempontból pedig csak a súlyos lakásinség gátolta meg, mivel lehetetlenné tette a közép- rétegek teljes kivándorlását.
A vizsgálat kimutatta, hogy szoros kapcso- lat van a társadalmi helyzet és a lakásviszo—
nyok között. Például, míg a segédmunkások 57,6 százaléka lakik nagyon rossz állapotúlakó- házban, addig ez az arány az értelmiségieknél 15,7 százalék. A segédmunkások 7,7 százaléka alagsori és pineelakásban, 54,0 százaléka ud- vari, 38,3 százaléka pedig utcai lakásban lakik, ugyanezek az arányok az értelmiségi családok- nál a következők: 0,0, 42,0, 58,0 százalék. A la- kásviszonyokra jellemző mutató a laksűrűség.
E tekintetben is az értelmiségi és a nyugdíjas szellemi dolgozók helyzete a legkedvezőbb.
Az értelmiségi családok 76,4, a nyugdíjas szelle- mi dolgozó családok 51,5 százaléka lakik kom- fortos lakásban, míg ez az arány a segédmunkás családoknál 23,0 százalék. Mindezek az adatok igazolják a fenti megállapítást.
A vizsgálat következő lépése annak megálla- pítása volt, hogy a lakosok elégedettek-e ezzel a városrésszel és miért. Bebizonyosodott, hogy téves volt az az előzetes feltételezés, amely szerint a leromlott városrész lakói csak kény—
szerűségből maradnak itt. A megkérdezettek 71 százaléka nyilatkozott úgy, hogy szeret e városrészben élni. A elégedettség legfontosabb
89
eleme a városrész központi helyzete, a munka—
helyhez való közelsége, a megszokás, míg az elégedetlenség fő okozója, a beépítési mód, az épületek fizikai állapota, általában a ,,termé- szeti" környezet. Ezek a motívumok termé—
szetesen különbözőképpen jelentkeznek és hatnak a népesség egyes csoportjainál. A fa—
lusi eredetű családok 81,6 százaléka elégedett a városrésszel, a fővárosi eredetű családoknál ez az arány csak 62,0 százalék. Legkevésbé elé- gedettek a városrésszel az értelmiségi, az al—
kalmazotti és a szakmunkáscsaládok, míg a segédmunkás és a nyugdíjas családok döntő többsége elégedett. A foglalkozás mellett jelen—
tősen befolyásolja az elégedettséget az életkor.
Az idősebb családok döntő többsége szívesen lakik ebben a városrészben, a fiatalabbak, főleg a több gyermekes családok elvágynak innen, a fizikai és társadalmi értelemben vett slumkörülmények miatt. Tehát a magasabb társadalmi státusúak, főleg a fiatalabbak a legelégedetlenebbek a városrésszel.
A következő kérdés az, hogy a J ózsefvárosból elvágyó családok hová szeretnének költözni.
A kikérdezettek jegyzéket kaptak Budapest jellegzetes városrészeiről, és ezek közül választ- hattak. A feldolgozás során a városrészeket két szempontból, a beépítés jellege és az ott élő népesség társadalmi rétegződése szempont- jából csoportosították, abból a célból, hogy megállapítsák, milyen összefüggés van az em- lített szempontok és az illető családok társa-
dalmi státusa, elsősorban foglalkozása, vala-
mint a gyermekek száma között. Az eredmé- nyek azt mutatják, hogy a legmagasabb és legalacsonyabb társadalmi státusú rétegeknél fontos szempont a választott városrész társa- dalmi státusa, amely jelenségben az elkülö- nülési törekvés tükröződik. így az értelmiségi családok 72 százaléka magasabb társadalmi státusú, a segédmunkások 64 százaléka ala- csonyabb társadalmi státusú városrészbe vá- gyik. A beépítési móddal kapcsolatban is el- térők a vélemények: a segédmunkás családok vonzódnak a józsefvárosihoz hasonló, belső és tömör beépítésű városrészekhez, míg az értelmiségi családok a kertes, családi házas beépítést választják. Ez arra mutat, hogy ha korlátozott keretek között is, de jelentkezik a felső-közepes társadalmi státusú rétegeknél szuburbanizácíós törekvés, amely az utóbbi rétegeknél az új lakótelepek iránti vágyban nyilvánul meg. A tapasztalatok szerint a választott városrész és a családban élő gyer- mekek száma között nincs lényeges összefüggés.
A lakásváltoztatási szándék vizsgálatánál érdekes kérdés, hogy a szándék kialakulásában milyen szerepet játszik a városrésszel való elégedettség, illetve elégedetlenség, és milyen szerepet a szorosan vett lakáshelyzet. A józsef- városi tapasztalatok szerint a lakáshelyzetük- kel (lakásnagyság, komfort, lakásfekvés) az értelmiségi családok a legelégedettebbek, mé—
90
gis ezek a családok vágynak el leginkább a.
városrészből, ugyanakkor a lakáshelyzetét _legnegativabban megítélő alkalmazotti réteg a legkevésbé kivankozik el a városrészből, mert szereti ezt a környezetet. Ebből az a követk keztetés adódik, hogy a. lakásváltoztatasi szándék kialakulásában a döntőbb szerepet a.
vamsréaz, a. környezet megitélése játssza. A szorosan vett lakáshelyzet megoldása megszün—
teti a család elégedetlenségét, de ez még nem jelent elégedettséget. Elégedetteégről csak akkor lehet beszélni, ha a kérdéses városrész is megfelel a család igényeinek. Ez a megállapítás felhívja a figyelmet arra, hogy a lakásépítke- zések során, a jelenlegi szorongatott lakáshely—
zetben is messzebb kell tekinteni, az új lakáso- kat megfelelő környezetben kell elhelyezni.
Éppen ezért nagy jelentőségűek azok, a lakás- _módda1 kapcsolatos elvárásokra irányuló vizs- gálatok, melyek az új lakótelepeken folynak.
E vizsgálatok eredményeit a várostervezés közvetlenül felhasználhatja. gyakorlati munkája során.
523383
A tanulmány célszerű tömörséggel foglalja.- össze a felvétel során nyert óriási információs, mennyiségből levonható legfontosabb, követ,—
keztetéseket. A józsefvárosi vizsgalat jelentő—_
ségét aláhúzza úttörő jellege: előzetes magyar
tapasztalatok nélkül, emel-észen nyúlt— egy
sajátos városrész problémáihoz. A József— ; városra vonatkozó hasznos, konkrét adatokon kívül módszertani tapasztalatokkal is szolgált, melyek alapját képezhették a további várost szociológiai vizsgálatoknak, az eredmények támpbntot adtak arra, hogy milyen irányban—, ,,
milyen kérdéskörök vonatkozásában célszerű
folytatni a vizsgálatokat. Megjegyezzük azon- ban, hogy a felvétel során nyert adatokból levonható következtetések világosabban tárule tak volna. az olvasó elé, ha. az egyes hatóténye- zőket nem külön—külön, hanem együttes hatá- sukban közvetlenül mutattak volna ki. Ezta célt szolgálhatta volna a nemcsak két—, hanem több dimenziós feldolgozas.
Paíza János
