Melassis, L.: Komplex agrár-ipari struktúra és fejlődés a francia nemzetgazdasági elszámolás szerint

550 STATISZTIKAI IRODALM! FIGYELÖ

alkalmazása figyelhető meg, (: prognoszti- zálás és tervezés automatizált rendszerekkel történő elvégzése még messze van. Sokszor még a gazdasági mutatók és tényezőik pon—

tos megállapítása sincs biztosítva._ Mindez azonban nem a matematikai módszerek hiá- nyosságaiból. hanem a kölcsönhatásban álló közgazdasági mutatók tudományosan meg—

alapozott rendszerének hiányából ered. Ezért a módszertani problémák különleges figyel- met érdemelnek. E problémák során külön kell választani a rövid, a közép- és a hosszú távú prognózisok, valamint a népgazdasági és az ágazati szintű prognózisok probléma-

köreit.

A rövid távú (egyéves) és középtávú (5—

7 éves) periódusokra vonatkozóan a szovjet gyakorlatban alapvető módszerként a ténye- zős műszaki-gazdasági számítások módsze—

rét alkalmazzák. A módszer lényege az.

hogy alágazati szinten *minden tényezőre vonatkozóan megállapítják a munkaráf'ordí- tások elérhető megtakarításait, s azután eze- ket a megtakarításokat ágazati és népgaz- dasági szintre összesítik.

Az iparban a következő tényezőcsopor- tokra számítják ki a munkaráfordítások meg—

takarításait: (: termelés technikai színvona—

lának emelése, a termelés és a munka jobb szervezése, a termékszerkezet és —volu- men változásai, a természeti feltételek és ásványvagyon kitermelési módszereinek vál—

toz'ás'ai.

Az egyes ipari ágazatokra és a többi népgazdasági ágra vonatkozóan a terme- lési adottságokat figyelembe véve az ága- zati intézetek végezték el a számításokat.

Az ágazati prognózisok alapján határozták meg azután a népgazdaság egészére a ter- melékenység lehetséges növekedési ütemét.

Ezt részint összegezéssel, részint pedig az indeXmódszer segítségével végezték el. (

Jelenleg a Munkaügyi Intézet foglalkozik a munkatermelékenység tényezős elemzésé—

nek komplex módszertani kérdéseivel, a ma- tematikai modellek felépítésével. '

Hosszabb), (15—20 éves) időszakra vonat?

kozóan más előrejelzési módszereket kell_

alkalmazni. Külföldön rendszerint szakértői becsléseket vagy extrapolációt használnak e célra. A szovjet közgazdászok a termelé—

kenység növekedésének prognózisait az ún.

gazdaságstatisztikai módszer segítségével készítik. E módszer a termelékenység és (!

műszaki-gazdasági mutatók összefüggései- nek extrapoláci'óján alapul, figyelembe véve az objektív feltételek változásait az elkövet-

kezendő években.

Mivel az elmúlt időszakok alapján nyert empirikus törvényszerűségeket nem lehet fenntartás nélkül a jövőre vetíteni, a prog—i nózisok készítésénél nem csupán extrapolá- cióról, hanem az extrapoláció segítségével végzett modellkészítésről van szó. Itt a szer- ző konkrét példát közöl: (: munkatermelé- kenység és a munka villamos energiával való ellátottsága közötti összefüggés példáját.

A prognóziskészitésnél, az állóalapokkal való felszereltség mutatója esetén figyelem—

be kell venni az állóalapok minőségében bekövetkező változásokat, valamint a ter- melékenység emelkedésének az állóalapok—

kal való felszereltség emelkedéséhez képest mutatkozó késedelmét kifejező együtthatót.

Minthogy a termelékenység a tényezők sokaságának együttes hatására változik. a feladat a soktényezős dinamikus modellek felépítése. A Munkaügyi Intézetben — az alkalmazott gazdaságstatisztikai módszerek.

elsősorban a korrelációs—regressziós elem—

zés módszerei alapján — regressziós dina- mikus modellek készülnek az egyes ipari ágazatokra vonatkozóan. A hosszú időszakra vonatkozó prognózisok készítéséhez más té- nyezőket vesznek figyelembe, mint a rövid és középtávú előrejelzéseknél. A kiválasz- tás során igyekeznek azokat a tényezőket

megtalálni, amelyekre nézve feltételezhető, hogy a legszorosabb kapcsolatban állnak a munkatermelékenység színvonalával.

(Ism.: Kovács Tamásné)

MEZÖGAZDASÁGI STATISZTIKA

MELASSIS, L. :

KOMPLEX AGRAR—IPARI STRUKTÚRA es [FEJLÖDVE'S A FRANCIA NEMZETGAZDASAGI ELSZÁMOLAS

— szsmm

(La structure et I'évoiution ducömplexe agri- Industriel d'aprés la comptabilite' nationale'fran—

caise.) — Economíes et Sociétés. 1969. 9. sz. 1667-—

1687. p.

*Szerző a gazdasági kapcsolatokat vizs—

gólja a francia élelmiszer-gazdaságban a gazdaságszerkezet iparosodottságának kü—

lönféle fokozatain. Munkája során az agrár- ipari komplexumok vizsgálatát háromféle —

bővülő körű — értelmezésben tűzi célul. ezek:

a szűkebb (termelési) mezőgazdasági komp—

lexum. a kereskedelmi tevékenységgel bő—

vített, végül a mezőgazdaságot (termelési eszközökkel. hitellel stb.) ellátó és termé- keit feldolgozó, valamint a nyers— és feldol- gozott termékek piacát szervező tevékenysé—

get is felölelő (az Egyesült Államokban ,,agribusiness" néven ismert) legtágabb ér-

telmezésű komplexum. — M

Kutatását a francia Országos Statisztikai készített és Gazdaságkutató Intézet által

STATISZTIKAI lRODALMl FlGYELÓ

551

ágazati kapcsolati mérlegek, továbbá a Nemzetgazdasági Számvitel számláinak ada- taira alapítja. Kíindulásul elsősorban az 1959. évi — a legrészletesebb ágazati kap—

csolati mérlegekkel megvilágított -- helyze- tet vizsgálja. azután pedig az 1959. évi szer- kezet változását az 1966. évig terjedő idő—

szakban.

A korábban említett szűkebb és tágabb körű értelmezésű agrár-ipari komplexumok franciaországi szerkezetére — kapcsolataira vonatkozólag igen mélyrehatóan részletezett anyagot közöl, a legtágabb (..agrobusiness") értelmezésű komplexum megfelelő jellemzé—

séhez azonban nem találja elegendőnek a rendelkezésre álló franciaországi tájékozta- tásokat. Ezért az utóbbi vonatkozásában in—

kább csak vázlatszerűre korlátozott megálla—

pításokat tesz; mint például azt, hogy fo—

lyamatosan növekszik a termelésieszköz-fel—

hosználásra, de még inkább a nyerstermé—

kek feldolgozására jutó, valamint a feldol—

gozott élelmiszerek forgalmazására eső há- nyad az agrár—ipari komplexum teljes terme—

lési értékéből.

lgen érdekes -— számszerűen is rögzített — általános érvényű törvényszerűségeket álla—

pit meg azonban az OCDE tagországainak statisztikai adatanyagábál arra vonatkozó- lag, hogyan alakul általában a komplexum összetevőire jutó termelésiérték-hányad az iparosodás különféle fokozatain. Eszerint a termelési eszközök vásárlása, a mezőgazda—

sági termelésben hozzáadott érték. végül a mezőgazdasági termékek feldolgozása és az élelmiszer-forgalmazás az agrár-ipari komp—

lexum teljes termelési értékének következő százalékait adja: alacsony iparosodású (in- kább mezőgazdasági jellegű) gazdaság- ban 5—75—20 százalékot, tovább iparosodó szerkezetben 11—59—30 százalékot, iparosí—

tott gazdaságszerkezetben 15—41—44 száza—

lékot, magas fokúan iparosított szerkezetben 17—32—51 százalékot.

A szerző vizsgálatai eszerint arra a kö- vetkeztetésre vezetnek, hogy az élelmiszer—

gazdaság iparosodásának és integrálódásá—

nak haladásával a hagyományos mezőgaz—

dasági termelés egyre inkább csak élelmi- szer—nyersanyagokat produkál. de egyre ke—

vesebb közvetlenül a fogyasztók által vásá- rolt élelmiszert — az utóbbi (kész) élelmi—

szernek egyre nagyobb hányada lesz élel- miszeripari termék — viszont ehhez egyre több termelési eszközt vásárol nemcsak ab- szolút mennyiségben, hanem viszonylagos értelemben is.

Végeredményben tehát, míg a mezőgaz- dasági jelleaű közgazdaságban a hagyo—

mányos mezőgazdasági termelés az agrár—

ipari komplexum teljes termelési értékének háromnegyedét adja. a fejletten iparosított szerkezetben már csak egyharmadát, míg

kétharmadát a mezőgazdasági termelést el- látó és ahhoz kapcsolódó feldolgozó—forgal- mazó tevékenység, mely eredetileg a teljes komplexum termelési értékének csak egy—

negyedét szolgáltatta. '

. (lsm.: Juhász László)

SlMANTOV. A.:

MEZÖGAZDASAG ES EGYENSÚLY A GAZDASÁGIÁ NÚVEKEDESBEN

'(L'a'griculture et l'éguilibre dans la croissance économigue.) -— Économies et Sociétés. 1970. 2. sz.

347—359. p. ,

Abból a feltevésből kiindulva, hogy ,a me—

zőgazdaság szerepe a gazdasági növeke- désben már kellően felderített probléma, a szerző vizsgálódásábon a kiegyensúlyo- zatlan gazdasági növekedésnek a mezőgaz- daságra gyakorolt hatásával foglalkozik. Vá- laszt keres arra a kérdésre, milyen következ—

ményekkel jár a köz- és mezőgazdaságra, ha a kiegyensúlyozatlan fejlődés ismérve éppen az, hogy a mezőgazdaságot a fejlesz- tés során kiemelten előtérbe helyezik, vagy fordítva: háttérbe szorítják a többi termelési ággal szemben?

Vizsgálataiból — melyeket elsősorban a gazdaságfejlesztés fejlődő országokban kö- vetendő eljárásának szempontjából végzett

— a következő eredményekre jutott.

1. A mezőgazdaság és az egyéb terme- lési ágak közötti összefüggés természete bi—

zonyitja nemcsak azt a magától értetődő kapcsolatot, mely a mezőgazdaság és az egész közgazdaság fejlődése között van, ha—

nem azt is, hogy az előbbinek üteme kö—

vetkezménye és ugyanakkor meghatározója is az utóbbi ütemének.

2. A gazdasági növekedés döntő ténye—

zőjének — a termelékenység növelésének ——

megalapozását nem egyszerűen a beruhá—

zások (tőkebefektetés) mennyiségi növelése.

hanem annak minőségi emelkedése (új. fej—

lettebb technológia bevezetése) szolgálja:

ettől eltekintve tudomásul kell venni azt is.

hogy egy bizonyos adott beruházás igen eltérő eredményeket hozhat attól függően;

hol, mikor, milyen célra fordítják.

3. Az iparosítás előtérbe helyezése való—

ban viszonylag gyorsan növelheti a jövedel—

meket, de ugyanakkor a nyersanyag-szükség- letet is, márpedig. ha annak igényét az el—

honvagolt őstermelés nem képes kielégíte—

ni. ielentős fejlődési akadályok (,,szr'ik ke- resztmetszetek") keletkeznek. Ellenkező eset- ben pedig a mezőgazdaságra fektetett túl- súly azzal a veszéllyel iár. hogy a mező- gazdasági munka termelékenyebbé válásá—

val növekvő termésmennyiség nem talál pi- acra, (: felszabaduló munkaerő pedig nem