II. ADATTÁR XVII. SZÁZADI SZELLEMI MOZGALMAINK TÖRTÉNETÉHEZ

b ь Ί О

ADATTÁR

XVII. SZÁZADI SZELLEMI MOZGALMAINK TÖRTÉNETÉHEZ

II.

"4

B U D A P E S T - S Z E G E D

1966

ADATTÁR XVII. SZÁZADI

SZELLEMI M O Z G A L M A I N K TÖRTÉNETÉHEZ

II.

ADATTÁR

XVII. SZÁZADI SZELLEMI MOZGALMAINK TÖRTÉNETÉHEZ

II.

A P Á C Z A I ÉS K O R T Á R S A I

- H E R E P E I J Á N O S C I K K E I -

B U D A P E S T - S Z E G E D 1966

K É S Z Ü L T A S Z E G E D I J Ó Z S E F ATTILA T U D O M Á N Y E G Y E T E M I. M A G Y A R I R O D A L O M T Ö R T É N E T I T A N S Z É K É N

A M A G Y A R T U D O M Á N Y O S AKADÉMIA I R O D A L O M T Ö R T É N E T I INTÉZETÉNEK T Á M O G A T Á S Á V A L

Szerkesztette KESERŰ BÁLINT

Lektorálta K L A N I C Z A Y T I B O R

WITTMAN T I B O R

Technikai szerkesztő S A L I G A L Á S Z L Ó N É

Felelős kiadó: Horváth Károly

661169 MTA KESZ Sokszorosító F. v.: Szabó Gyula

B e v e z e t é s

Az 1640-es és az 1650-es évekre, tehát pontosan a XVII. szá- zad derekára esik az a rövid időszak, amely meghatározta Apáczai Osere János és kortársai szellemi arculatát, s amelyre ugyanakkor félreismerhetetlenül' rányomták bélyegüket az ő törekvéseik.

Ennek a nemzedéknek a sorsán és szerepén tul is sok jelenség szól amellett, hogy a század közepét kitöltő két-három évtizedben kulturánk történetének egy külön szakaszát lássuk,amely a lehető- ségek és eredmények színvonala, de méginkább a fejlődés tendenci- ája tekintetében észrevehetően különbözik a megelőző és a követke- ző időszaktól.

A periódushatárok viszonylag elég élesek. 1638 körül egyide- jűleg következik be fordulat protestáns értelmiségünk akkoriban fontosabb csoportjainak fejlődésében. A református ortodoxok ek- kor érik el dinamikus egyházi, iskolai - és politikai - működésűk legnagyobb győzelmét: a radikális antitrinitárius mozgalomra vég- zetes csapást mérnek, legfőbb vetélytársuk, az erdélyi unitárius egyház működését úgyszólván megbénítják. így most már igazán nye- regbe kerülnek, a kulturális életnek majd minden kulcspozícióját

a kezükben tartják - s ugy hiszik: véglegesen.

Rendkívül jellemző azonban, hogy szinte ugyanezekben a hóna- pokban következik be a "belső ellenzék", a magyar puritanizmus mozgalommá szerveződése és támadásba lendülése /"londoni liga", Bényei, majd Tolnai Dali és társai hazai iskolai, agitációs és szervező tevékenységének kezdete stb./. Ennek az ellenzéknek a bátor és korszerű, gyakorlatias programja sokkal erősebben gyöke- rezik az igazán időszerű nyugateurópai haladó szellemi áramlatok- ban és a hazai társadalmi-kulturális valóságban,mint a liberális- humanis4"" unitáriusok elméleti radikalizmusa. Sokkal veszélyesebb is tehát a most szinre lépző ellenfél, mint az éppen legyőzött.

V

Ettől kezdve tehát egy felekezetileg most már csaknem egyne- mű - báj? súlyos belső ellentmondásokkal terhelt - kulturáról be- szélhetünk a magyar nyelvterület keleti felén is. A konfesszioná- lis egyneműség akkoriban - Európa történelmében utoljája - ismét aktuális, bizonyos fokig a legfejlettebb országokra is jellemző volt. Csakhogy a polgári Nyugat-Európában igen hamar megmutatták a kegyetlen következetességgel kialakított homogenitás relativ és átmeneti voltát az újra és újra föllángoló, krónikus vallási vál- ság jelenségei: a mérlegelő és kételkedő emberi elme, meg a for- rón érző emberi sziv elemi erejű lázadásai a vallási-felekezeti dogmát izmus, a tekintélyelv és a skolasztika minden megnyilvánu- lásával szemben.

Végső soron hasonló folyamat megy végbe nálunk is, csak ala- csonyabb színvonalon, kevésbé differenciáltan. Nálunk se tudta végképp s minden tekintetben megakadályozni a világi kultura fej- lődését a felekezetileg determinált vallási ideológia előtérbenyo- mulása. Sőt , például a természettudományos gondolkozás és gyakorlat - bár korlátozott -előretörését valamilyen közvetett módon nagyon

is siettették a látszólag pusztán vallási kérdések körül zajló vi- ták. Közismert, hogy pozitív hatása volt ebben a tekintetben bá- tor, ujitó szellemű tanárainknak, nyomdászainknak, orvosainknak - az enciklopédikus majd a descartesi elvek magyar követőinek.

Báadásul az a paradox helyzet állt elő, hogy a fő világnéze- ti kérdésekben konzervatív álláspontot képviselő, leghajthat atla- nabb ortodoxok közt is fölbukkant a világi kultura és tudomány ü- gyének egy-egy színvonalas, bizonyos tekintetben haladó gondolko- dású fejlesztője. így Pósaházi János - hogy csak egyetlen példát említsünk - ma már egy materialista jellegű atomisztika és a ma- gyar Descartes-recepció ellentmondásos, de jelentékeny képviselő- jének is számit, nemcsak a vallási és társadalmi újítások elfo- gult és elvakult üldözőjének.

Az 1630-as évek végén kezdődött fejlődés azonban nem sokáig volt zavartalan. A keleti országrészek kultúrájának igazi fölvi- rágzására történelmileg szinte csak egy szempillantásnyi idő ju- tott. 1660 körül vége szakadt azoknak a viszonylag békés feltéte- leknek, amelyek az aránylag gyors fejlődést addig biztosították.

Egymást érték a polgári jellegű kulturális föllendülést majdnem végzetesen megakasztó katasztrófák.A szerencsétlen lengyel kaland után török és tatár pusztítás, eredményes Habsburg-katolikus ex-

VI

panzió, s a különböző fejedelmi pártok valóságos polgárháborúja következett.Gyakorlatilag megsemmisültek a nem is olyan régen vi- rágzásnak indult művelődési centrumok legfontosabbjai: a váradi, a gyulafehérvári s pár évvel később a pataki.Föltűnő, hogy milyen sokan halnak meg ezekben az esztendőkben a legjobbak közül:a szer- vező és alkotó értelmiség köréből Tolnai Dali, Medgyesi, Nagyari, Benedek, Apáczai - szóval két nemzedékből is az ujitó mozgalmak legfontosabb vezető alakjai: s ugyanakkor olyan jelentékeny párt-

fogók, mint Nadányi Mihály, Váradi Miklós, s Lórántffy Zsuzsanna, a puritánusokat a saját fiával szemben is védelmező fejedelemasz- · szony.

A súlyos csapások nem vezettek az előző időszak művelődési törekvéseinek azonnali teljes és végleges kudarcára.Magát ól érte- tődik azonban, hogy rendkívül megnehezítették azoknak a dolgát, akik túlélték a fizikai és szellemi megsemmisüléssel fenyegető válságok első hullámát.Megváltozott felt ételek között, tisztelet- reméltó heroizmussal küzdöttek egy lényegében változatlan célért a század utolsó harmadénak legjobbjai.Nem lehet azonban kétséges, hogy a lényegesen kedvezőtlenebb viszonyok között uj szakasz kez- dődött szellemi mozgalmaink és a polgárias kultura fejlődésében.

A két szélső dátum - kb. 1638 és kb. 1662 - közti negyedszá- zad magyar kultúrájának sokoldalú, korszerű bemutatásához megu- jult, marxista szellemű társadalomtudományi kutatásunk nem kevés eredménnyel járult hozzá.

Irodalomtörténetünk uj kézikönyvének megfelelő része /A ma- gyar irodalom története II. Bp. 1964. 221-249./ Bán Imre, Makkai László, Zemplén Jolán könyvei mellett Mátrai László, Révész Imre, Tordai Zádor és mások összefoglaló tanulmányaira támaszkodhatott az utóbbi másfél évtized tudományos terméséből.Legújabban is meg- jelent néhány olyan munka, amely gazdagítja művelődésünk történe- tének e szakaszára vonatkozó ismereteinket. így közvetve jelente- nek segítséget a kutatás számára az "Európa nagy korszakai-soro- zat első kötetei /Hankiss-Makkal: Anglia az újkor küszöbén;Witt- man: Németalföld aranykora. Bp.1965·/.

A fent jelzett eredmények nem jelentik azt, hogy a Kelet-ma- gyarországi és erdélyi kultura föllendülésének akár csak a legfon- tosabb kérdései is megnyugtatóan tisztázódtak volna. Nem mondhat- juk például, hogy a jelenség társadalomtörténeti hátteréről kielé- gítő magyarázatunk lenne. A fölszabadulás óta is elég sok különbö-

VII

ző,néha egymással ellentétes, véleménnyel találkozhatunk. Csak a legszélsőségesebbeket említve: volt amikor majdhogy nem szövet- séget tételeztünk föl a legmesszebbre látó erdélyi fejedelmek"ab- szolutisztikus", s a mezővárosi parasztpolgárság aritifeudális tö- rekvései közt; máskor viszont talán túlságosan szűkre korlátoztuk a centralizációs politikai- és a polgárias művelődési programok hazai lehetőségeit. Ez nemcsak elméleti bizonytalanságot tükröz, hanem azzal is összefügg,hogy a szorosabb értelemben vett "kultu- rális virágkorról" - a század derekáról - tulajdonképpen alig áll rendelkezésünkre konkrét és részletes társadalomtörténeti elem- zés. Történészeink inkább a megelőző és a következő időszakkal foglalkoztak /igy Benda Kálmán, Makkai László, Wittman Tibor Bocs- kay és Bethlen harcaival, a három hajdufelkeléssel és Császár· Pé- ter parasztmozgalmával; illetve Benczédy László, Esze Tamás, Vár- konyi Ágnes s mások inkább a század utolsó harmadának nemesi és népi "kuruc"-küzdelmeivel/.

A felekezetközi és a felekezeteken belüli teológiai viták, vallási harcok mezében ebben a korban is osztályok vagy társadal- mi rétegek ideológiai koncepciói mérkőztek egymással. Valójában erről a rendkívül éles küzdelemről is elég keveset tudunk még, hiszen a sok résztvevő csoport közül úgyszólván csak egynek a fej- lődését ismerjük sokoldalúan: a református "belső ellenzékét", a puritánusokét. Aligha nevezhetők azonban biztosnak, árnyaltnak a vezető államegyház - és egyúttal szinte a protestáns területek e- gész "intézményes kultúrájának"- ügyeit mindvégig irányító kálvi- nista ortodoxiára vonatkozó ismereteink.Még kevésbé világos, hogy milyen szerepet játszottak - a másik póluson - a visszaszorított, de teljesen el nem némult antitrinitárius és egyéb "eretnekségek"

a kor hazai szellemi életében.

Nem jártak még kielőgitő eredménnyel azok a kísérletek sem, amelyek kulturális örökségünk e fontos részének az európai eszme- és Ízléstörténet folyamatában való elhelyezésére irányultak. Van olyan fölfogás, amely egy magyar "előfelvilágosodás" kibontakozá- sának a jeleit látja Apáczaiék törekvéseiben. Néhányan a rene- szánsz humanizmus intenzív hatásának elhúzódását hangsúlyozzák.

Mások ujabban ellenkezőleg: "igazi barokk rendszer" megvalósulá- sának tekintik például Comenius elméletét /mint Klaniczay: ItK.

1963, 769·/; s a nagy cseh gondolkodó és az európai enciklopédiz-

VIII

mus más képviselői által is ösztönzött kulturális fölemelkedésün- ket már-már a magyar barokk tudományosság hőskorával azonosítják.

Az alábbi cikkek ilyen és hasonló kérdéseknek nemcsak a meg- oldására, de még a föltevésére sem vállalkoznak. Ehelyett Apáczai és néhány kortársa életét és működését megvilágító- s jórészt is- meretlen vagy elfelejtett - adatok közlésére kerül sor.A kötetben szereplő nagyszámú értelmiségi s az egy-két tanult polgár- és ne- mesember cselekvő részese volt a kor társadalmi harcainak, vallá- si, filozófiai vitáinak, s nem utolsó sorban a pedagógiai, termé- szettudományi, orvosi, nyomdai stb.gyakorlatnak. így végső soron ennek az adatközlő cikkgyűjteménynek mégis csak az a legfontosabb rendeltetése, hogy segítséget nyújtson az 164-0-es, 50-es évek ma- gyar szellemi mozgalmaival, protestáns-polgári művelődésünk föl- lendülésével s ezen belül - többek közt - a fönt jelzett társada- lom-, ideológia- és ízléstörténeti kérdésekkel foglalkozó továb- bi kutatásnak.

Ha a kötet összes cikkeit figyelembe vesszük, akkor a kor- társi közösség mellett csak a tanult férfiakra váró elméleti és gyakorlati munkában való részvétel kapcsolja össze cikkeink sze- replőit. Bizonytalan és változékony volt ebben a viszonylag békés periódusban is a történelmi helyzet,a közösségi meg az egyéni ér- dek és sors. Rendkívül heterogén volt még a legkiválóbbak által elsajátított műveltséganyag is: misztikus, babonás hiedelmek ke- veredtek benne az értelem világbiró erejét hirdető eszmékkel. Nein1

a feudális kötöttségekkel következetesen szembenálló polgári, vagy "népi" értelmiségi sematikus "pozitív hősét" termelte ki hát ez a kor sem /mint ahogy néhány szépirodalmi földolgozás a- lapján gondolhatnánk/; hanem az életsorsok és magatartások tarka sokféleségét produkálta.

Ennek megfelelően erről a kötetről sem mondható el, hogy a világnézeti,a természettudományos,vagy a társadalmi haladás meg- annyi úttörő harcosáról közöl uj adatokat. Hiszen a cikkek néhány csoportja - pl.a váradi iskola tanárainak összeállítása - váloga- tás nélkül, lehető teljességre törekedve sorakoztatja föl a kor sok értelmiségi szereplőjét. Elképzelhető-e ilyen körülmények kö- zött, hogy éppen azok hiányoznának közülük, akiknek sokasága mi- att Apáczai olyan őszintén följajdult?! Bizonyos, hogy "pocakos,

IX

béreric papi bábalak... üres és buta iskolai róka" is akad a köte- tünkben fölidézett kortársak közt. /Az Apáczai ellen áskálódó,

"kevély, botránkoztató" Bátai György okvetlenül ilyen figura le- hetett, de föltehetően voltak még társai rosszindulatú korlátolt- ságban. Nemcsak a társadalmi szituációk vagy a műveltséganyag sok- féleségéről beszélhetünk. A szorongató gazdasági vagy lelki kény- szer nehéz próbáknak tette ki a jellemet is.../

Az ilyen fönntartások azonban nem homályosíthatják el azt a tényt, hogy Apáczaival egyidőben, rajta kivül is, igen sokam áll- ták ki a meggyőződés és a jellem próbáját. Egyes művelődési cent- rumainkban tartósan ők alkották a többséget. Leginkább talán nem is annyira Comenius és Apáczai közvetlen vonzásában. Patakon ill.

Kolozsvárt, hanem a pusztulása előtti virágkorát élő Váradon.

A progresszió erőinek a váradi iskola és nyomda, meg a köze- li egyházak körül való tömörülése részben megelőzte Apáczai itt- honi föllépését. Főleg ez a jelenség - amit már Zoványi és Makkai is megfigyeltek - indokolja azt az eljárást, hogy a váradi vonat- kozású cikkeket a kötet élére tettük. Egyébként is ezekben a cik- kekben fedezhető föl talán a legtöbb újdonság, s itt különösen ki- tűnik Herepei gyűjtőmunkájának jelentősége. A XVII. század eddig szinte"üresnek"számitó, negyedik évtizede a váradi kollégium i- gazi föllendülési idejévé változik olyan források alapján, amik- ről a korábbi kutatás talán tudomást sem vett: debreceni könyvek bejegyzései, meg a kolozsvári sáfárnak a fejedelmi székhelyre /és onnan/ utazókról készített számadásai alapján.

S ezek a források nemcsak ennek vagy annak az érkezéséről, hivatalba állásáról tudósítanak! Egy könyvajándékozásra vonatko- zó néhány soros jegyzet alapján például id. Köleséri Sámuelt nem- csak a váradi biblia korrektorának és egy tehetséges prédikátor- iró-orvos-dinasztia tagjának tekintjük többé, hanem azok közé a kevesek közé soroljuk, akiknek az angol forradalom iránti aktiv, izzó rokonszenvéről közvetlen, biztos tudomásunk van: barátjának Cromwell-röpiratokat küld, s a naptárt Krisztus születésén kivül az angol szabadság kezdeteitől is számítja.

Az Apáczai váradi, majd gyulafehérvári és kolozsvári elődei- ről, kollégáiról, s végül a tanítványokról készült cikkek túlnyo- mó többsége ebben a kötetben jelenik meg először. Ebből a szem- pontból csak a negyedik, Apáczai származásával, életének néhány

X

állomásával, munkásságának emlékeivel foglalkozó fejezet mondható kivételnek a szabály alól. Ide elég sok olyan cikket vettünk föl, amiknek korábbi változatait folyóiratok már közölték. Ezek egy ré- szét ráadásul Bán Imre kitűnő monográfiája föl is használta. Még- is indokoltnak látszott most a közlés a kötet teljessége érdeké- ben /különben is jórészt átdolgozott változatokról van szó/.

A szerző néhány adat értelmezésén bizonyára lehetne vitatkoz- ni. /így nem látszik eléggé megalapozottnak Harsányi Jakab váradi tanár, majd fejedelmi diplomata és Csepregi Turkovics Mihály há- nyatott életű kolozsvári kereskedő kiiktatása azoknak a sorából, akik - legalábbis életük egy szakaszában - a puritánus mozgalmat aktivan támogatták./ De még az ilyen esetekben sem tanulság nél- kül való az alapos, körültekintő "adatkritika".

Vállalkozásunk céljairól, a cikkek jellegéről, az adatgyűjtő munka meg a szerkesztés szempontjairól szó esett már az Adattár I. kötetének bevezetőjében /Polgári irodalmi és kulturális törek- vések a század első felében. Bp.-Szeged, 1965. IX-XI./. A Jakó Zsigmondnak és kolozsvári munkaközösségének szóló köszönetünk is- mételt kifejezését csak azzal kell még kiegészítenünk, hogy ez a könyv aligha készülhetett volna el a nélkül a fölbecsülhetetlen értékű segítség nélkül, amit a magyarországi református könyvtá- rak és levéltárak - s személy szerint ezeknek a gyűjteményeknek a vezetői, különösen Esze Tamás, Módis László és Ujszászy Kálmán - nyújtottak.

A kiadványunk anyagi terheit vállaló intézmények - az akadé- miai Irodalomtörténeti Intézet és a szegedi egyetem - nagyvonálu támogatása tette lehetővé e két kötet sokszorosított megjelenését.

Egy következő kötetben - néhány összefoglaló cikk mellett - olyan adatokat szeretnénk közölni, amelyek a század utolsó harmadának szellemi mozgalmait segítenek majd megvilágítani.

Keserű Bálint

XI

I.

Α ΝARADI KOLLÉGIUM ÉS A RIKÓCZIAK

4 15

Az alábbi cikkcsoport szerves folytatása az első kötet utol- só fejezetének. Különösen szorosan kapcsolódik oda az a két cikk, amely a Rákóczi-család kulturaépitő tevékenységének rendkívüli jelentőségét hangsúlyozza. A váradi kollégium fejlődésének fel- lendülésével foglalkozó nagyobb összefoglaló adatgyűjtemény előtt nem felesleges ismételten utalni ezekre a pozitívumokra /vö.I.köt.

5об./

Másrészt azonban aligha volna helyes figyelmen kivül hagyni, hogy éppen egy olyan,viszonylag kevéssé ismert iskolánkról lesz szó a következőkben, melynek életében eleven hagyomány volt az egyházi és világi hatalmasokkal szemben kifejtett ellenállás.

Legalábbis ezt jelzi már a XVII. század elején Alvinczi Péter patronátusellenes mozgalma, Szilvásujfalvi Imre bátor lázadása /vö. Makkai: A magyar puritánusok...140./, s a város lakóinak De- recskei Ambrus vezette felkelése a jezsuiták ellen még az előző század végén. Közismert, hogy ennek az örökségnek a nyomán, éppen a kollégium virágkorában, az 1650-es.években, a város és kulturá- ja enyhén szólva "kinőtt" a fejedelmi támogatás keretei közül:me- részen ellenszegült a fejedelmi akaratnak.

Herepei adatai különösen az 1630-as évekre vonatkozóan hézag—

pótlóak. A váradi iskola történetének eddigi feldolgozásai talán az I63O-I638 közötti évekről tudták a legkevesebbet, pontosabban:

semmit. /Ld. Rácz Károly a "Bihar" és "Szabad Egyház" 1884. évfo- lyamában és Csernák kérdőjeleit munkája 277. lapján./ Az alábbi a- datokból az deriil ki, hogy rendszeresen két, majd három akadémi- kus mester is szoltált már ez években Váradon. Sőt ugyanerre az i- dőre /1634-36/ tehető az a kisérlet, hogy - pár évvel Gyulafehér-

4 3

vár után és Patak előtt! - külföldi professzor beállításával e- meljék a hazai viszonylatban akkor lehetséges legmagasabb színvo- nalra a kollégiumot.A Velencéből való Marcus Antonius profesz- szorral nagyjából egy.időben működött-a tanárok sorában a tudós Debreceni Gáspár után Tolnai Dali diáktársa: Fehérvári Mihály, majd Amesius utolsó magyar tanítványa Gidófalvi Balázs.

Az uj adatok alapján az l650-es évek "váradi puritánizmusá- nak" nemcsak távoli, hanem közvetlen előzményeit is részben ma- gukban a helyi tradíciókban kell tehát látnunk.

És ettől kezdve a váradi kollégium tényleg "a puritánizmus jegyében" fejlődik, hogy aztán a bukás előtti évtizedben a moz- galmon belül is a radikális áramlat gócpontja legyen. Jellemző, hogy az egész három évtized alatt alig találunk olyan tanárt, a- kinek ne lett volna igy vagy ugy köze a magyar puritánus küzdel- mekhez. Az "ujitások" ellen sikeresen tevékenykedő, s éppen en- nek érdekében egy sor kérdésben "modernül" gondolkodó, a demokra- tikus követeléseknek és az angol példa tanulságainak is a maga módján hangot adó orthodoxia legnagyobb hatású prédikátor-iró- szervező vezetőegyéniségei is itt kezdték pályafutásukat /gondol- junk csak Szilágyi Benjámin Istvánra vagy Tofaeus Mihályra/.

A váradi iskola utolsó évtizedének tanárai jórészt szemé - lyes ismerősei voltak Apáczainak. De ennél fontosabb,hogy ott ta- láljuk a körükben a magyar puritánusok utolsó,de egyúttal a Des- cartes-követők első nemzedékének kiemelkedő képviselőit is.Olyan tény ez,ami teljesen bizonyítottnak tekinthető^ csak különböző kutatók elszórt észrevételeit kell összegyűjteni. így legújabban lordai Zádor már a magyar kartéziánizmus legkorábbi úttörőinek so- rában emlegeti Snyedi Sámuelt, alci "Apáczaival egyidőben tanit Váradon...,s Physicája határozottabb és következetesebb, mint A- páczai Phylosofia naturalis с. kései munkája" /Magyar Filozófiai Szemle 1962, 59-60./ Az sem lehet véletlen, hogy Trencsényí Wal- dapfel Imre "a Hollandia felől terjedő cartesianizmus önkéntelen elemeit" fedezi föl a váradi puritánus iskola egyik legjelentéke- nyebb pártfogója, Nadányi Mihály 1б5б-Ъап kelt, fiához intézett

"oktató intésében" /Erasmus és magyar barátai. Bp. 1941. 106-107./

I. Rákóczi GvBrev és Lorántfi Zsuzsánna gondoskodása az iskolákról

Az öregbik Eákóczi György fejedelemmé választatván - Szalár- di szerint - "és igy az ország népének szép csendessége lévén,min- den esztendgnkint az ország lakosainak az б szokott napjokon való octavalis terminusit és diaetákat fogyatkozás nélkül kiszolgáltat- ván és minden dolgaiban az egy pompás, és bőköltségű pompás nagy udvarban tartáson kivül, kiváltképen egy ideig Bethlen fejedelem magaviselésit követni igyekezvén, semmit az haza megmaradására,é- pületire való jó dolgokban hátra nem hágy.

Δ Bethlen Gábor véghagyományának sorsáról irott cikk beveze- téseképpen tehát hadd idézzem Medgyesi Pál: "Sz. Atyák öröme" ci- mü munkájának I64O január 5-én Lorántfi Zsuzsánnához intézett a-

jánlásából azokat a sorokat, amelyekben a többek között az isko- lákról is szólván, nagy dicsérettel emlékezik meg arról, hogy "Az Pataki egészszen Nagtokra nem tsak hogy Joszagaban vagyon, az Nag- toknak.haneCm] minden egyeb gondviselésből-is,melyben menyit fa- rad és költ Nãgtok.tudgya tsak az Isten. Az Debreceni edgyik Scho- la Mestert-is immár edgynéhany esztendöktül fogva /amely fizeté - setnl én magam-is esztendeig szolgáltam/ Nagtok tartya, Varadon penig gyakrabban kettőt-is tart. Az Kolosvariaknak, az Tanétokkal egyetemben edgyül egyig Nagt ok tul vagyon. Az Fe.iervari Collegium- nak is mellyet az halhatatlan emlekezetü. idveztllt Bethlen Fejede- lem fundált bü költséggel és minden szükséges proventusokkal, Kã- godtok tanéttat sok költséggel esztendőnként Sehola Mestereket·"2^

Nemkülönben Geleji Katona Istvánnak ugyancsak l64o-ben Gyula- fehérvárott megjelent "Preconi! Evangelici Tomus Secundus" cimű művének ajánlásából a következő sorokat ragadom ki: "Tua enim Cel-

1) Szalárdi János Siralmas Magyar Krónikája. Pest, I 8 5 3 . 81-82.

2) Ш К . I. 70I. /Én a debreceni ref. nagykönyvtár példányát hasz- náltam; ennek könyvtári jelzése: BMK. 195·/

4 5

situdo, pro singulari sibi innata pietate, nihil antiquius ducit;

quam gloriam Dei ac salutem suorutml omni ope ac studio promovere;

quem in finem Professores divinae ас humanae sapientiae undiqua- qCue] ; doctissimos, ac Praeeeptores Clássicos liberaliter in Al- bensi hoc suo Collegio alit, Studiosos de meliore nota sibi com- mendatos, sumtibus largiter instructos, in exóticas quoque Acade- mias pro uberiore literarum mercatu faciendo amandat,domi vero ma- nentes benigne fovet,ac studentat."^

Mindezek a kiadások - természetesen - sok pénzt emésztettek fel, amit csak megfontolt számítással tudhatott a fejedelem mind a fiscus, mind a magán vagyon terhére beilleszteni, hiszen ugy az országos, mint pedig magán kiadásai nagy összeget emészetettek fel, jóllehet se Hákóczi, se a családja nem élt fényűző életet.

Végezetül iktassuk ide Makkai Sándornak azt a megállapítását, hogy "az erdélyi ősi iskolák dicsősége abban állott, hogy nem hagy- ták porba hullani a talentumokat, hogy azokat magából a népből keresték ki, emelték föl és csiszolták ragyogó gyémántokká. Ennek a nemzet-pedagógiának adott nemeslevelet Bethlen Gábor fejedelem, a legerdélyibb magyar lélek."4) Mi pedig még hozzáfűzhetjük, hogy az δ feladatvállalását méltó módon folytatta tovább I. Rákóczi György és felesége Lorántfi Zsuzsanna, ugy amiként a kiváló tudós Esze Tamás "Az öreg Bákóczí György"-ről irott cikkében megállapít-

ja: "uradalmainak középpontja Sárospatak volt, ide gyűjtötte te- méntelen javát. ... Ez a patak azonbaa a magyar művelődés olyan te- rületeit táplálta, melyek nélküle elszáradtak volna. Ki adott töb- bet a népnek ebben a században, mint Rákóczi György, meg a fele- sége, az áldott emlékezetű. Lorántffy Zsuzsánna?" Emellé nyugodtlé- lekkel sorozható még az is, hogy "ez a sokat ócsárolt vagyon nem- zedékeken át táplálta népünk szabadságtörekvéseit. Δ dédunoka II.

Eákóczi Ferenc szabadságharca kezdetén összeomlott volna, ha nem áll mögötte az a nagy erőtartalék, melyet az öreg Eákóczi gazdál- kodott, perelt, zaugorgatott össze - elmondhatjuk - nemzete szá- méra·

3) EMK. II. 552. /Én a szegedi Tud.Egyetem Régi Magyar Irodalom- történet tanszék könyvtára példányát használtam/.

4) Makkai Sándor: Harc a szobor ellen. Kolozsvár, 1933· 119·

5) Az Ut. 1952: 27.sz. 5.lap.

Δ fehérvári kollégiumi alapítvány sorsa Bethlen halála után

II· Eákóczi György 1653 augusztus 14-én Hadnóton keltezett levelében arról értesité édesanyját, hogy- "Apáczainak, kegyelmes asszonyom, semmi hirét nem hallottam, irunk felőle Fejérvárra."^

E sorok tehát azt jelentik, hogy Apáczai nem volt fejedelmi alum- nus s ezért Eákóczi Csulai püspöktől, mint a killsбországokban ta- nuló diákok számontartójától fog érdeklődni felőle·

Kétségtelen, hogy abban az időben nagy sor volt, ha valame- lyik ifjú doktori fokozatot ért el s ezért nem csuda, ha annak a hire künn tanuló diáktársai révén hazájába eljutva, ott méltán érdeklődést keltett az egyházáért és a közmivelődésért buzgó Lo- rántfi Zsuzsáiméban is.

II. Eákóczi György 1656 január 10-én Gyaluból keltezve édes- anyjának ismét azt válaszolta, hogy "Apáczaihoz semmi közünk, ke- gyelmes asszonyom, collegium költségén püspök uram taníttatta."^

Tehát a fehérvári kollégium rektori állásából történt eltávolítá- sa után Eákóczi a fenti szavakkal igyekezett kibúvót keresni a ró- la való gondoskodás kötelezettsége alól.

Apáczai alumniumáról, amelyet bizonyosan Bisterfeld ajánlatá- ra a kdlégium ügyét őszintén szivén viselő Geleji elhatározásából nyert el, különben ő maga is megemlékezik. Az erre vonatkozó so- rokat szükségesnek tartom idéznem a "Magyar Enciklopédia" elősza- vából, amely Bán Imre hű fordításában igy hangzik: "főtiszteletű és tudós Geleji István úrtól,aki akkoriban az erdélyi egyház püs- pöke, nekem pedig nagy pártfogóm volt,az egyház költségén felsze- 1) Szilágyi Sándor: A két Eákóczy György fejedelem családi leve-

lezése. Bp. 1875. 471.

2) ü.o. 499·

relve magasabb tanulmányok végzése céljából az Egyesttlt Németal- föld híres akadémiáira küldettem",...azután pedig... "főtiszteletC és tudós Csulai György urnák, az erdélyi református egyházak püspökének kitüntető., de .éppoly váratlan jóindulatában és bőkezű- ségében részesültem, aki elegendő útiköltséggel ellátva, a hazába való sürgős visszatérésre szólított fel·"^

Mindezek az ellátmányok pedig nem telhettek ki az egyházköz- ség, avagy az . egyházkerület pénztárából, hanem - amint a fejede- lem kijelentette - csakis a fehérvári kollégium tőkéjének felhasz- nálható jövedelméből,minthogy Bethlen Gábor végrendelkezése követ- keztében az rendelkezett "az ifjúság képzése" /nevelése/ számára is hagyományozott összeggel·⁴^ Ámde Kemény János önéietleÍrásának I. Eákóczi Györgyről szinte érthetetlenül sötétnek, sőt sokszor egészen torznak mondható képei között a többek között az olvasható, hogy "cseleküdte vala azt is a fejedelem, hogy Bethlen Gábortól az fejérvári collégium épületire legáltatott néhány ezer forinto- kat kölcsönzésnek szine alatt azon öreg úrtól, Bethlen Istvántól, extorqueálván, semmiképpen meg nem adá sok unszolásra is. Kilenc- ezer talléros medált is kezéhez venné és az tokaji Hétszőlőket is debreceni adóból való néhány ezer forint summával elfoglalá meg- adásnak szine alatt, melyek még máig /t.i. 1658-ig/, ugy tudom, oda vadnak; ezek miatt is igen compungáltatott conscientiSjában az nevezett öreg ur /t.i. Bethlen István/, urgeáltatott is az pa- poktól, mivel ő volt az főtestamentumos."^^

Szükséges volt e nagyon rosszindulatú beállítást teljes egé- szében idéznem, hogy annál könnyebben tudhassuk meggyengíteni az б írásából elterjedt vádaskodást.

Mindenek előtt meg kell cáfolnunk ã kilencezer tallért érδ nyakéket /medált/. Gondoljuk meg, hogy ez a 9·οοο tallér magyar

forintra átszámítva, megközelítőleg akkora értéket képviselne, mint maga a 20.C00 forintos készpénzhagyomány. Éppen ezért vájjon miből is lehetett volna ez a nagyszerű ékszer? Mindenesetre ékkö- vekkel kirakott aranyból.Ámde ilyen roppant értékű fényűzési tár-

3) Barta-Klaniczay: Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalomból.

Bp. 1951. I . 554-56.

4) Váró Ferenc: Bethlen Gábor kollégiuma. N.Enyed, 19o3· 72.

5) Kemény János önéletírása és válogatott levelei. Bp.1959. 2o9- 10.

4 8

gyat,mint szinte holtértéket,Bethlen miért is hagyományozott vol- na egy tanintézetnek? Az is meggondolandó, hogy ha a vert arany- nak XVII. század közepi 4 forintos értékét vesszük számitásunk a- lapjául, akármilyen emaillozott és gyémánt, rubin,meg smaragd-kö- vekkel kirakott pompás ékszerre gondolnánk is, az legalább is 8- 10 kiló súlyúnak kellett volna lennie. Elképzelhető-e az egy, nyakban viselendő ékszerről? Még tizedrész sulyu sem! Azután ha ezt az akármekkora értékű ékszert vagy akár csak képet is átvette volna Rákóczi, annak visszaadását, vagy legalább is értékének kötelező visszatérítését beiktatta volna abba a kötelezvényébe,a- melyet I636 február 9-én maga s a Márkusfalvi Márton fejedelmi titkár aláírásával megerősített

Jól megfigyelendő,hogy ez a ma is meglevő kötelezvény a leg- szabályosabb hivatalos formában állíttatott ki, tehát államokmány volt, amely azt tartalmazza, hogy "my ez előtt való ideőben, ot- tan hamar tudni illik Fejedelmi méltóságunknak boldogh kezdeti u- tán, midőn ez my állapotunknak és országunk keözeönséges békessé- gének irigyeleői és gonosz akarói ellenünk haddal, fegyverrel, készülnének, azon hadak ellen Országunk oltalmazására,és közönsé- ges békességének megh tartására való készületeinknek el kerülhe- tetlen nagy szükségeire azt a husz ezer forintot,kit az Fejér-Vá- ri Collegiumbéli tiszteletes Tanitó-Mestereknek, Professorokuek mindenkori tartásokra; és más hat ezer forintot, kit azon Colle- giumnak építésére,boldogh emlékezetű Gabriel Fejedelem praedeces- sorunk Testamentumában hagyott volt,Tekintetes és Nagyságos Iktá- ri öreghbik Groff Betthlen István kezétől kölcsön, és ugy, hogy jeövendőben az Collegium számára megh fizessük, el kértük és föl- vettük volt; És azon summákat tőlünk el szakadott némely Párto- soknak gonosz igyekezetek, és Országunk romlására való szándokok ellen több tigyéb sok és nagyobb költésink miatt,eddig is a Colle- gium számára megh nem fizettük." Tovább pedig arról biztosítja a

Collégiumot, hogy amig e tartozást meg nem adhatná,addig vagy jó- szágot ad érette, vagy évenkénti másfél ezer forint kamatot fizet.

Ha pedig időközben meg találna halni, abban az esetben az Erdélyi részekhez tartozó magyarországi részekben levő ingóságaiból, ha- pedig az nem lenne elegendő, abban az esetben magukból a birtoka-

6) Váró F. 94-96.

4 9

ib<5l kielégíthesse magát a kollégium.

Elképzelhető,hogy ennél becsületesebb eljárásnál keresve sem lehetne különbet találni,vagyis ha az ország szükségére fordított kölcsönösszegeket életében nem téríthetné vissza, abban az eset- ben a kollégium a fejedelem magánjavaibél szerezzen kielégítést.

Kemény rosszindulatú beállitására az indoklás hosszadalmassága és ide nem tartozása miatt most nem térhetvén ki, csak annak ad- juk magyarázatát, hogy e kötelezvény kiállitása nem a püspök "ur- geálására" történt, hanem a még l63o-ban kölcsön vett összegeket б maga föltétlenül törvényhozásilag is biztosítani akarta, mint- hogy - Ealler Gábor naplójából idézve - I 6 3 6 Január 27-én "hozták meg, az öreg Bethlen István az törökhöz ment által, hogy haddal

о \

jöjjön az mi kegyelmes urunkra." > Természetes,hogy amig Rákóczi- nak csak a hazai pártosokkal volt dolga, nem gondolt a maga halá- lára, vagy trónvesztésének lehetőségére, ellenben a török ellen való hadbaszállás már komoly veszedelmet jelenthetett.Ezért akar- ta a kollégium jogos követelését minden áron biztosítani.Most te- hát a kiállitott kötelezvény alapján Rákóczi a május 26 - junius 6-ig Gyulafehérváron tartott országgyűlés elé törvényjavaslatot terjesztett, amelynek megerősítésére hozatott а XV. articulus:"az collegium húszezer forintjáról az ecclesianak contentációját vé- gezik. 1,9 )

Megtörténvén a török és erdélyi hadak közötti összecsapás s miután Kornis Zsigmond generális Szalontánál megverte az ellensé- get, sőt a Rákóczi pártján állott Máté havasalföldi vajda is győ- zelmet aratott Chinán basa felett, a budai vezér békét ajánlott fel Rákóczinak,december elején Bethlen Istvánnal is megköttetett a b é k e . J ó l l e h e t ennek pontjai között - Szalárdi szerint - Beth- len István anyagi természetű kívánságait is teljesítette Rákóczi, ellenben az is belekerült a megállapítás pontjai közé, hogy "az fehérvári collegium építtetésére Bethlen fejedelemtül legáltatott húszezer forint somma bizonyos napra az orthodoxua erdélyi püspök

7) I.h.

8) ETA. IV. 31.

9) EOE. IX. 506. és Váró F. 75·

10) ETA. IV. 36-37.

kezébe adassék és jé lelkiismeret és igaz számtartás szerint tar- tozzék a collegium épitésére erogálni, mellynek épitése hogy ne is halasztatnék."11) E megegyezésükbe ez a pont pedig azért ke- rülhetett belé, mert amikor Rákóczi fejedelemmé választatott s Bethlen István az ország határozatából lemondott rövid ideig tar- tott uralkodásáról, megállapodásukba - Szalárdi hallomása sze- rint - az is belefoglaltatott, hogy "Bethlen fejedelemtül az fe- hérvári collegium épületire testamentumban hagyott húszezer forint summát, azt mennél hamarább megépíttetvén, nem egyébre, hanem ar- ra költi."12) Bethlen István lévén a végrendelet végrehajtója, őt tehát ezért izgatta e hagyomány sorsa. Itt azonban meg kell je- gyeznünk,hogy Rákóczi ezt az összeget nem pazarolta el más célra, hanem kamattéritési kötelezettség mellett kölcsön vette az ország szükségére.De hiszen ez volt abban az időben a tőkének leggyümöl- csözőbb és legbiztosabb elhelyezési módja,mert hiszen forgó tőké- jét kivétel nélkül minden pénzes ember és testület kamatozásraad- ta ki, a kellően nem biztosított tőkék egy része - igaz - el is veszett, Rákóczi kölcsönvétele azonban a lehető legjobban volt biztosítva s ezért csak a rosszindulat fújhatta fel olyan látszat- ra, mintha б a kölcsönvett összeget eltulajdonította volna. Az avatatlanok előtt különben még az is növelhette a látszatot, hogy az 1633»évi fehérvári országgyűlésnek egyik cikkében Rákóczi szán- déka akként jut kifejezésre, hogy ámbátor mindnyájan érzik az or- szág szegénységét, mégis hogy a végházak és a kollégium épitésé- hez módot nyújtsanak, a Részekkel /Partiummal/ együttesen minden kaputól /portától/ egy-egy forintnyi rendkívüli hozzájárulást 1- gértek·1^ E végzésből Pokoly József azt olvasta ki, mintha a ko- lozsvári farkas-utcai templom és kollégium felépítésének ez lett volna a kiindulópontja.Magam eleintén arra gondoltam, hogy e kollégium szóval a vég-váradi iskolát jelölték volna meg, mert hiszen a végházak alatt a részekbeli építkezéseket : a jenei,a vá- radi s a székelyhídi erődítéseket értették. Balogh Jolán kiváló 11) Szalárdi János Siralmas Magyar Krónikája. Pest, I 8 5 3 . I 3 0 .

12) I.h. 72.

13) EOE. IX, 316.

1 4 ) Pokoly József: Az erdélyi ref.egyház története· - Gál Kele- men: Ã kolozsvári unitárius kollégium története· Kolozsvár, 1935· I· 122·

4 11

t

tanulmánya szerint is "Bethlen halála után a váradi építkezések a serény várépítő és jó gazda I. Rákóczi Györgyre maradtak; δ e- lődje szellemében és nagy tervei szerint folytatta...a külső vár- ral párhuzamosan... a Bethlentől megkezdett belső várat, a palo- tát·"¹^ Ezzel szemben jól megfontolva a helyzetet, az állapitha- tó meg, hogy abban az időben még csak a fehérvári scholát nevez- ték kollégiumnak. E törvénycikkből ilyenképpen tehát az világlik ki, hogy az ország nagy szükségében kölcsön vett kollégiumi pénzt Rákóczi ugyan már 1633-ban vissza szándékozott téríteni, azonban ez nem következhetett be, mert az ország rendkivüli adóját a maga egészében elnyelték a várak nagyszabású erődítési munkálatai, no, meg Esterházi nádor seregére, majd Székely Mózesre, Zólyomira és a többi pártos urra hadi készültséggel való vigyázás·

Ezek után, minthogy mindenik ellensége támadásától egyelőre sikerült megszabadulnia s ezzel hadi kiadásai lecsökkenvén, tüs- tént arra igyekezett, hogy az ország belső életét erősítse· Mi itt most csak a kulturális törekvésekre vetve egy nagyon rövid pillantást, megállapíthatjuk, hogy a fehérvári tipográfiának kül- ső országbeli nyomdászokkal való felfrissítése, papirosmalom lé- tesítése, betűmetsző hozatala által a könyvkiadási lehetőségeket igyekezett előmozdítani. Δ váradi iskolához még 1634-ben hozott velencei professzoron kivül az akadémikus mesterek számát is nö- veli, Sárospatakra 1636-ban rendeli Valerius Dávid professzort, Kolozsvárt 1638 tavaszán hozzákezd a farkas-utcai templom felépí- téséhez, mivel elhatározott szándéka, hogy ott vele kapcsolatosan kollégiumot létesít· Más városok iskoláit is igyekszik akadémikus mesterek vezetésére bízni. Maga mellett megszervezi a második ud- vari papi állást,odahozván a kiváló Medgyesi Pált. Mindezeken ki- vül számtalan egyházról és idegen országokban tanuló ifjakról gon- doskodik: épit, segélyez, országán kivüli egyházaknak harangokat ajándékoz,a kinyomtatott "öreg Graduál"-t szétosztja, könyvek ki- adásának költségeit fedezi. Már e néhány kiragadott példa alapján

is szükségesnek bizonyul, az I. Rákóczi Györgyről kialakított s még a mai napig is kisértő sötét képnek: ámbár a kor szokásaitól és világnézetétől meg nem fosztható jelenségeknek legszigorúbb bírálattal történendő mérlegelése és a sokáig magára váratott e- 15) Balogh Jolán: Vég-Várad vára. Kolozsvár, 1942, 32· 29.

4 12

légtételnek annál is Inkább való megadása.mivel a legsötétebb vá- dat :a fehérvári kollégium fejlesztésére Bethlen Gábortél hagyomá- nyozott nagy összegeknek könnyelműen val<5 elprédálását Szilágyi Sándor 1883-Ьал már megcáfolta ugyan, ámde azt eleddig általáno- san nem nagyon méltatták. Pedig kétségtelen bizonyság, hogy Gele- ji Katona István püspök, Alstedius Henrik vezetőprofesszor, esu- lai György udvari prédikátor által 16}8 október 6-án kiállitott hiteles oklevélben elismerték,hogy a Bethlen Gábor által a fehér- vári iskolának hagyományozott 20.000 forintot, amelyet Eákóczi mindjárt l63o-ban az ország akkori szükségére kölcsönképpen fel- vett, a fejedelem hét és félévi kamatjával, vagyis 11.250 forint- tal együtt visszafizette, ők pedig azt átvették s ezért örökre megnyugtatják őnagyságát, hogy sem rajta, sem utódain azt nem ke- reshetik. Δ kollégium felépítésére pedig /nem 6.000,hanem/ 10.768 forintot forditott Eákóczi,^ Váró Ferenc ehhez még hozzáfűzi, hogy egy,az enyedi "kollégium birtokában levő 1638-ban kelt feje- delmi okirat is, amely a középorbói részjószág zálogul adásáról szól, ugyanazt tanúsíthatja." Nem ismerem ezt az oklevelet,de va- lószínűnek tartom, hogy az a már korábban fedezetül átadott bir- tokra vonatkozik. Váró azonban fenti kijelentéséhez bizonyos, gya- núsításra lehetőséget nyújtó megjegyzést füz hozzá, vagyis "mégis ezekkel szemben némi kétséget támasztani alkalmas az 1653-ban szerkesztett Approbata imént idézett I. része X. czimbeli 2. és 3-' art icuiusát megelőző Articuius 1. A néhai nagy emlékezetű Bethlen Gábor fejedelemtől a fejérvári collegium számára,avagy annak épí- tésére legáltatott húszezer forint summának éllapotja is, több dolgok között controvertáltatván az I 6 3 6 esztendőbeli disturbium alatt való tractatusban,annak eligazitása ugyanakkor relegáltatolt a püspökre az ecclesiával együtt, mostan is azon szerint helyben- hagyattatott az országnak azon summáról való assecuratiója is·"¹?) Váró ugyan felismeri ebben aζ articulusban Bethlen János történet- iró-államférfiunak a gondoskodását,aki éppen elnöke is volt a tör- vénykönyvek szerkesztőbizottságának, ámde azt már nem vette észre, hogy ebben a szakaszban csak a 20.000 forint biztosításáról van szó, ellenben az épitésre hagyományozott 6.000 forintot még csak 16) Thury Etele: Iskolatörténeti adattár. I. Pápa, 1906. 26.

17) Váró F. 7 5 .

4 13

nem is emliti, ami tehát azt jelenti, hogy a szerkesztőbizottság jól ismerte a helyzetet s tudta, hogy se az utóbbi összeget, se a húszezer forint kamatait nincsen miért biztosítani, mivel az é- pitésre szánt összegnek csaknem kétszeresét az eredeti rendelte- tésének megfelelően fordította Rákóczi a kollégium épitésére, a kamatok pedig hasonlóképpen kiegyenlittettek.De Váró azt sem vet- te észre, hogy e törvénykönyv I. rész X. törvénycikkének 1. sza- kaszát nem lett volna szabad külön tárgyalnia a 2.és 3»szakasztól, amelyeket túlságos hosszadalmasságukért itt most én nem ismétel- hetek meg. De különben is az 1-3· szakasz együttvéve is csak a kollégium alapitása, szervezése, s a róla való gondoskodás té- nyét örökíti meg. Lehetséges, hogy egyúttal figyelmeztető, sőt korlátozó példát is kell benne felfedezzünk, ismerve II. Rákóczi György meggondolatlan, kalandra hajlamos,erőszakos és önfejű ter- mészetét, valamint Csulai püspöknek Gelejinéi jóval kevesebb a- dottsággal megáldott s csekélyebb eréllyel és politikai készség- gel rendelkező egyéniségét. Félős volt tehát, hogy az uj fejede- lem nehogy precedenst lásson apjának pénzkölcsönzésében.

Az elmondottakból bizonyos, hogy köztudomásu volt, hogy az öreg Eákóczi Bethlen Gábor végrendeletének mindenben eleget tett, minthogy pedig a kilencezer(?) tallért érő medájonról, a debrece- niek évenkénti kétezer forintnyi taxájáról s a tokaji EétszöUőről e végzésekben sehol szó sem esik, bizonyos, hogy Rákóczi mindeze- ket vagy igénybe sem vette, vagy pedig megfelelő ellenértéket a- dott érettük, mert máskülönben legalábbis a tokaji szőllőket az öreg fejedelem halála után az egyházáért mindég áldozatra kész Lo- rántffi Zsuzsánnától maga az egyház föltétlenül visszakérte és kapta volna.

Mindezeken kivül még egy nagyon lényeges érvet is fel kell sorolnom, azt ugyanis, hogy Bod Péter Geleji Katona István püspök életéről írva, elmondja,hogy "szép summa Pénzt hagyott volt Beth- len Gábor fejedelem az magától fundált ekkor Fejérvári,most Enye- di Kollégyiom* és közönségesen az Ekklésiák' számokra: a' mellyet Geleji István kezére vévén mint Püspök, rendes utakon és módokon szaporgatott: hol a' VelentzBbe, Bétsbe, Lengyel-országba Keres- kedő-Társaságnak, s hol másoknak adta-ki; a melly annyira neveke- dett, hogy halála előtt kevés napokkal magához hivatván Tsulai Györgyöt az Fejedelem' Papját,Geleji Istvánt az ötsét, 's más hi-

teles embereket is, a' Ládát mellyben vált, felnyittatta, 's azt mondotta: Ez az a' mit gyűjtögettem, szaporgattam az Erdélyi Ekk- lésiák' számokra. Fel-számlálván Arany és Ezüst Pénzül, találta- tott 75OOO, id est Hetvenöt Ezer Forint. Mutatott más Ládát-is, mellyben voltanak az Ezüst és Arany drága Edények, a' Ládát kor- tsolyán-is Szekérre fel nem tehetvén; fel-nyitották és darabokba hordatta Tsulai György a' maga házához. A' mint az 1662-dik Eszt.

Karátson Havának 7-dik Napján költ vallás-levélböl meg-tetszik·"18) Bod Péter szavainak hitelét bizonyítja Geleji István özvegyének és ifjú Geleji Istvánnak a mondott napon tett hiteles vallomása, amely megerősíti a Csulainak és Bisterfeldnek átadott készpénznek és arany-ezüstnemünek Bodtól közölt mennyiségét

Lehetetlen volt Kemény Jánosnak minderről tudomással nem bírnia, de ha mégis a háborúságok s a tatár rabság viszontagságai között netalántén megfeledkezett, volna róla, mégsem tartható mél- tányosnak, hogy arról a jóltevő uráról, akinek nem egy értékes adományt s közöttük is legfőképpen a marosvécsi nagyszerű várat is köszönhette s aki őt mindég megbecsülte és bizalmas tanácsosá- nak s hadvezérének tette, sőt amikor neki megirák, "hogy a feje- delem élete annyéra reméntelen, hogy már akkor szava is elállott légyen...nem tartóztathatám magamat,hogy nagy zokogással ne sir- nék",2°) annyira rossz izü gyanúsítást hagyni az utódokra, hogy azután a legtöbb történetíró tollát is mérgezővé tette légyen! Ez- zel kapcsolatosan azonban meg kell jegyeznem, hogy Bán Imrének Apáczairól irott kitűnő munkájában - ugy látszik - ő már nem ül

21 ) fel Kemény János gyanúsításának. '

Ezek után meg kell még állanunk egy pillanatra, elgondolkoz- va azon a helyzeten, hogy mindég voltak és vannak emberek, akik a vélt, avagy mégis csak megtörtént sérelemért különösen a közéleti férfiak jószándéku.sőt éppen igazolt tetteiben is bűnös mesterke- dést akarnak felfedezni. Arinak ellenére,hogy Rákóczit semmiképpen sem akarják a vád alól felmenteni, ugyanakkor Bethlen Gábornál, nevetségesnek tartván a vádat, még vita tárgyává sem teszik,pedig 18) Bod Péter: Smirnai Szent Polikárpus. N.-Szeben, I 7 6 6 . 88-9·

19) Thury Etele. I. 38.

20) Kemény János. 325·

21) Bán Imre: Apáczai Csere János. Bp. 1958. 394·

4 15

marosvásárhelyi Nagy Szabó Perene emlékirataiban hosszan tárgyal- ván a pénzbeváltással ért károsodását, ebből következőleg kimond- ja, hogy "sok dolgot próbála Bethlen Gábor fejedelem.melyben mind a maga hasznát nézte inkább, nem az igazságot, melyben Erdélynek szinte ugy lett haszna a miben lett; de amiben kára lett, ugy ö- rökké való kára lészen,- nem csak egy esztendeig vagy két eszten- deig, hanem örökké való; de sapienti satis."²²У

Tehát a Bethlen Gábor által hagyományozott és Gelejitől "sza- porgatott" összegből küldötte ki a püspök Apáczait a németalföldi akadémiákra s ugyanebből nyert útiköltséggel tért azután vissza hazájába is.

Sajnos, ennek a nagy gonddal és ügyszeretettel összehordott tőkének ezután már nem sok hasznát élvezhették a reá szoruló kol- légium s az idehaza és külsőországokban tanuló ifjak, valamint a nélkülöző egyházközségek, meg azok szolgái, ugyanis - Bod Péter szerint - a l l . Rákóczi György lengyelországi kalandja miatt az országra szakadt török-tatár seregek, valamint az egymással harc- ban álló fejedelmek közül is "egyik egy helyt 's másik más helyt ragadozta a' mit talált,... el-veszett ez az Ekklézsiák' Kintsek rész szerint a'Püspöknek gondatlansága miatt;a' ki kevesebb gon- dot tartott az Ekklésiákra mint maga Maradványaira;az honnan hól- ta után fizetett is ebben meg valamit ε' Maradéka.

Kétségtelen, hogy Csulai György az 1656-59· években többek között a Kolozsvár melletti Fejérd faluban néhány ezer forint ér- tékben számos puszta és lakós házhelyet, valamint földet vásárolt és vett zálogba,²⁴") ez azonban még nem elégséges bizonyíték elle- ne, mert hiszen mind Csulai, mint akinek Barcsai fejedelem nagy- bátyja volt,mind pedig Csulainé Tisza Erzsébet hunyadi-zarándi bir- tokos családból származván, a maguk pénzük árán is szerezhették ujabb birtokaikat. A felsoroltakon kivül azonban találtam egy o- lyan oklevelet is, amely azt adja tudtunkra, hogy a Csulai kezébe került pénzek és értéktárgyak ügyében az ő 1660 után bekövetkezett 22) ETA. I. I40-4I.

23) Bod Féter: 89-90.

24) Apor-levéltár: A. /okiratok/, fase. III. I 4 6 , I 5 0 , I 5 I , I 5 2 , IV. 80, I 2 9 , V. 122.sz. /Ezeket az okiratokat annak idejében a Székely Nemzeti Múzeum levéltárában jegyeztem ki./

16

halála után megindított eljárás még I 6 7 2 junius 22-íg sem fejező- dött be· Eszerint ugyanis a Eunyad megyében Tustyán laké ifjabb Csulai György a sógorának: a Fejér megyei Sárdon laké nemzetes Szárászi Andrásnak kérésére addig is, amig a fehérvári kollégium dolga eligazodik s azután megosztozhatnak, a fejérdi jószágot ke- zei közé bocsátja,valamint a borbándi dézma felét is nála hagyja, minthogy Szárásziné nénje asszony meghalt s utána árvák is marad- tak.25)

Bizonyos az is,hogy Csulai püspök a reá bízottakról való vég- leges elszámolás előtt elhunyván, az egész országot ért mérhe- tetlenül sok romlás és háborúság miatt bekövetkezett kárvallásról maga már nem is tudhatott számot adni, éppen ezért én mégsem mer- ném olyan határozottan állítani annak gondatlan, sőt talán éppen hűtlen kezelését. Ugyanis adat van reája, hogy a kollégium átvett készpénzvagyonát Csulai is tovább szándékozván gyümölcsöztetni,e- zért bizonyos összegeket kamatfizetés kötelezettsége mellett magá- nosoknak is kiadott. Csakhogy közbejött az ország szörnyűséges pusztulása s ezért valószínű, hogy a kamatra kiadott pénzek nagy része el is veszett, a többi pedig veszélyeztetetté vált.Erre cé- loz Apafinak 1675 január 1-én kelt rendelete, amellyel az iskola algondnokainak meghagyja a kölcsönök haszonélvezésének érvényesí- tését.²⁶)

Végezetül ide kell soroznunk azt az eseményt is, hogy Csulai püspök örökösei I 6 7 6 március 26-án szerződést kötöttek az enyedi kollégiumot illető 6.218 forint tartozás megtérítésére.²^Hiszem, hogy ezt az összeget Csulai maga visszatérítés kötelezettsége mel- lett csak kölcsönképpen vette ki az általa kezelt vagyonból. Erre vall, hogy ha talán nem is szabályszerű,de mégis maradt utána va- lamelyes számadás a kollégium pénzéről,amelyet l6$9-ben vizsgál- tak át.²⁸ ^

A Bethlen Gábor hagyományának példája arra int, hogy még a legmegbízhatóbbnak látszó emlékiratok adatait is csak nagy körül- tekintéssel használjuk fel, nehogy a feljegyzést írónak egy-egy i- 25) I.h. A.IV. 93.sz.

26) Thury Etele. I. 49*

27) PrK. 1886: 4l4-

28) I.h. 1886: 413· és Thury E. I. 4O.

4 17

lyesfajta mellécsuszésa végül is az egésznek hitelét lerontsa .Hi- szen mindnyájan emberek vagyunk s az ego с ent r i zmusnak, vagy helye- sebben szélva: az "én" központba helyezésének valahol valami ok- bél mindég sántítania kell.

Végezetül szóljunk arról is, hogy Csul&i I 6 5 9 julius 2o-án történt elszámoltatása után nemsokára, vagyis az I66O. év vége- felé Magyarországra történt bujdostában elhunyt·2^ imde az egy- házkerület az б távolléte alatt sem maradhatott felelős gondozó nélkül, éppen ezért Basiriusnak 1 6 6 I március 24-én Eusztról Da- da! Jánoshoz intézett levele alapján^0) az sejthető, hogy Csula- inak a feddhetetlenül tisztakezü Dadai lehetett a helyettesítő- je, jóllehet a zavaros idők közepette 8 sem tudhatta az elve- szett pénzeket visszaszerezni. Nagyon meggondolkoztathat az a helyzet, hogy ha Gelejit nem a jóakaratú,de erélytelen Csulai,ha- nem a lelkiismeretesen körültekintő és kemény akaratú Dadai kö- vette volna a püspökségben, nemcsak az egyház vagyonának nagy része maradt volna meg, hanem a Bethlen-féle nagyértékű biblio- téka s a káptalani levéltár biztonságba helyezéséről is őmaga gondoskodott volna.

29) Bod Péter. 94.

JO) Bod Péter: Hist. Hung. Eccl. II. 451.

18

A d a t o k

a Eákócziak váradi kollégiumának történetéhez¹)

Nem kétséges,hogy hazai iskoláink közül a külső országokbeli kiváló professzorok s a legjelesebb hazai mesterek vezetése alatt megszervezett gyulafehérvári kollégiumot kell rangban a legelső- nek tekintenünk, mégis a jelek arra vallanak, hogy a Bethlen Gá- bor nyomdokain haladó öregbik Eákóczi György fejedelem közmivelő- dési tervében benne kellett lennie, hogy az ország egyes vidékei- nek központjában lévő iskolákat s közöttük főképpen a partiumbeli váradit magasabb fokú tanintézetté fejlessze· Erre való cél- zást láthatunk már uralkodásának harmadik esztendejében az 1633 évi fehérvári országgyűlésnek Váradra is értendő határozatában, amelynek különben - szűkszavúsága miatt - ma már rendesen egészen más értelmet szoktak tulajdonítani. E szerint ugyanis, hogy "a végházaknak és collégiumnak építésére is" jobb módot nyújtsanak,a Eészekkel (Partium) együttesen az egész országban minden kaputól egy-egy forint adót Ígértek.²^ Teraéseetes, hogy ha e yégzésben előforduló "épités" meghatározást nem csupán a szószerinti érte- lemben,hanem a szokásos "fejlesztés" jelentésűnek is értelmezzük, ebben az esetben csakugyan meggyőződhetünk róla,hogy bár a kollé- gium nevezet alatt netalán a fehérvári iskolát kellene is érte- nünk, mégsem kétséges, hogy a fejedelem a jenei és a székelyhídi mellett különösképpen éppen a váradi "véghely"-nek erődítményeit szándékozott bevehetetlenné fejleszteni.-') Ezzel természetesen

1) E közlemény a váradi iskolára vonatkozó eddigi összefoglalj ismertetéseknek, kiváltképpen pedig Koncz József: A maros-vá- sárhelyi ev. ref. kollégium története. Marosvásárhely, I 8 9 6 . 5 6 5 - 6 7 . - Csernák Béla: A ref. egyház Nagyváradon 1557-1660.

BP· 1934· cimû munkájának részbeni kiegészítése·

2) EOE IX. 316.

3) Szalárdi 240-243·

4 19

együtt járt, hogy ugyanitt a szellemi élet bástyáját is romolha- tatlanná szilárdítsa.

Várad különben a XVI-XVII. századbeli Erdély legfontosabb végvára és kapcsolt részeinek középpontja vala, ezért nemcsak Rá- kóczinak, hanem mindenik fejedelmi elődjének is kiváló gondosko- dása tárgyát képezte. Tehát a várfalakat erősítették, a középüle- teket épitették s a lakosság anyagi és szellemi gyarapodásán mun- kálkodtak. Nem hiába irta Váradról a Rudolf császárnak küldött 1599· évi követjelentés: "1st wol Ort und gelegenheit einem Irdi- schen Paradeiss zu Vergleichen"·4) Δζ itteni iskola,amelynek gyö- kere 1557-ben a vallásujitás előtti káptalani scholától függetle- nül eredt meg, országgyűlési végzésileg a Mindenszentek tisztele- tére rendelt zárdában kapott otthont. Élete és nevelői működése egészen addig az ideig,amig a vámak l66o augusztus 28-án történt török kézre jutásával véglegesen lezárult, a város Péntekhely nevű főutcájában épült pompás épületben folytonos fejlődés ut- ján haladt. Különösen I.Rákóczi György és Lorántfi Zsuzsánna vol- tak azok a jóltevők,akik semmiféle áldozattól nem riadtak vissza, csakhogy az iskola minél inkább erősödjék s még jobban növelhesse korábban elért jeles szinvonalát; ehhez azután sok más adomány és alapítvány is járult, ugy hogy a fehérvári s a pataki után a leg- jobban megalapozott közmivelődési intézményünkké növekedett

Tanárainak egymásutánját Sasvári Gergely kezdi 1566-ban,- Csernák Béla egész sorát mutatja be az utána működött mestereknek, akik talán mindannyian külső országokbeli akadémiák tanitványai voltak· Természetes azonban, hogy adattára - Váradnak a töröktől történt elfoglalása s az Írásbeli forrásoknak megsemmisülése mi- att - nem lehet teljes,éppen ezért közlése nem is adja tudtunkra, bogy e jeles iskola egyszerre ugyan hány mesterrel is működött, illetőleg mikor kezdődött az egy tanerős felsőbb évfolyamoknak - több tanerőssé való kibővítése s ezáltal az egyes tantárgyaknak alaposabb, korszerűbben való oktatása! Szalárditól azonban mégis csak meglehetősen részletes értesítést kapunk,amelyből e kérdésünk- re megbízható utmutatást találunk. Szerinte ugyanis "az iskola 4) Marczali Henrik: Regesták a külföldi levéltárakból.TT.1878:9o7·

5) Szalárdi. 364-66.

20

már azelőtt (vagyis l66o· évi megszűnése előtt) Jé idővel, classisokra rendeltetett vala, az deáki szép tudományi minden mesterségek külön külön való hűséges praeceptorok, tanítómesterek által nagy hűséggel, szorgalmatossággal taníttatnak vala. Mellyek igazgatására dicsiretes, istenes, kegyes életű két seholamestereк tartatnak vala, kiknek egyikének az üdvözült Rákóczi György ren- delése szerint a várbul és harminczad jövedelmiből tisztességes fizetése jár vala; s a classisok praeceptorinak is minden angári- ánként fizetések kiszolgáltatván, a tanitás gyönyörűséges épület- tel virágzik vala.

Szalárdi emlékeit kiegésziti öregbik Rákóczi Györgynek I 6 3 6 . február 4-én Szamosujváron kelt rendelete. Eszerint a váradi vár mindenkori kapitányának, sáfárának és többi tisztségviselőjének

rendeletet ad: "Akarok hűségteknek értésére adni,mégh mikoron Is- ten ez méltóságos fejedelmi tisztben,s állapotban hejheztetett,az ecclesiahoz való keresztyén indulatiukból igy deliberaltunk volt, hogy valamikor a váradi scholának három tanító mestere lészen, a ketteit ott való váradi házunknak jövedelméből tartassuk és fi- zettessünk neki; az harmadikra pedig a város tartozzék gondot vi- selni és tartani;ha hol pedig csak kettő volna az oskola mestere, olyankor az egyiket a város tartsa,a másodikat pedig magunk akar- juk tartatni. Kiben.hogy semmi fogyatkozás ne essék, hűségteknek hagyjuk, sőt parancsoljuk is, mind mostaniaknak, mind jövendőbe- lieknek, ha kik succedálnak,hogy uti praemissum amikor három mes- ter tartatik a váradi scholában, annak ketteit megirt váradi há- zunk jövedelméből tartsa és fizessen nekiek; az harmadiknak pedig a város; ha pedig történnék, hogy csak két mester volna, az egyi- ket hűségtek, a másikat pedig a város tartsa és fizessen neki.

Jóllehet Rákóczi ebben a rendeletében ugy nyilatkozott, hogy már fejedelemsége legelején megadta a lehetőséget a váradi scho- lának három tanítómesterrel való működésére, de rendelkezésének- 1636 február 4-én történt írásba foglalása azt mutatja,hogy a le- hetőség mégis csak ekkor vált valósággá. Tehát már 1631-től szá- mitható az intézetnek két mesterrel való működése,egyik ugyanis a

várostól, másik pedig a fejedelemtől fizetett állást töltvén be, mignem a további fejlődésre csak néhány esztendő multával, az or-

6) Szalárdi 37o-71·

7) Csernák I 6 I - 6 2 .

4 21

szág békéjét veszélyeztető s éppen a Körös folyása mentén támadó Zólyomi s Prépostvári trónkövetelők kísérleteinek végleges megsem- misítése után kerülhetett sor-De hogy ezeknek az állásoknak rend-

szeresítése valóban megtörtént, bizonyság erre Medgyesi Pál fe- jedelmi udvari papnak "Sz.Atyák öröme" cimű s l64o-ben megjelent könyvének Lorántfi Zsuzsánnához intézett ajánlása.Ebben felsorol- ja a különböző iskolákban a fejedelemtől és fejedelemasszonytól fizetett scholamesteri állásokat, megemlíti, hogy "Váradon perdg gyakrabban kettőt is tartott.

Bárha a fejedelem az intézetet nem is kollégium, hanem csak scholaként emliti,a három akadémiai végzettségű tanárral működött tanintézet azonban már nem tartható csak egyszerű triviális scho- lának, partikulának, illetőleg gimnáziumnak. Mégis több értekező- nél is tapasztalható, hogy а XVII. századbeli iskolákról írva,té- ves képet alkotnak róluk, ennek pedig az a magyarázata, hogy nin- csenek tisztában annak felépitettségével· A Bákóczitól kifejlesz- tett váradi iskola típusát a sárospatakiéval találjuk egyezőnek, ez ugyanis - a zempléni egyházmegyének Bornemisza Anna fejedelem- asszonyhoz l668-ban intézett folyamodása szerint - "három (acade- micus, vagyis külső országokbeli akadémiákat végzett) mesterrel"

és "hat classicus praeceptorral" (vagyis osztálytanítóval) műkö- dött. Ennek ellenére is nagyot tévedett a különben érdemes Csor- nák is,aki Eákóczi 1 6 3 6 . évi rendelete alapján a következő megál- lapítást teszi: a váradin kivül "még csak egy iskola volt, amely ebben az időben három professzorral, dicsekedhetett: t. i. a Beth- len Gábor által alapított Gyulafehérvári Collegium Bethlenianum, amelynek tanárai azonban külföldiét voltak·.., a váradi kollégium tanárai viszont valamennyien magyarok, hazai föld nevelt je i .^Pe- dig, hát, a három professzort ekkor mág semmiképpen sem lehetne egy nevezőre hozni a három akadémikus mesterrel! Természetes,hogy ez a helyzet az erdélyi közállapotok hanyatlásával,amikor a külső országokbeli professzorok tartására az ország sem tudott már ál-

8) Kemény József: Történelmi adatok. DJ magyar Muzeum. 1859:4ol.

9) Szabó Károly: Adalékok, a magyar protestáns egyház és irodalom történetéhez. PrK I889: I65.

lo) Csernák l62.

22

dozni, lényeges változásokon ment át. A fejlődés II. Eákóczi Gy.

uralkodásának második felében már odáig jutott, hogy különösen A- páczai törekvései következtében a rektorságból, illetőleg schola- mesterségből csakugyan kitermelődött a végleges állású,hazai ere- detű férfiakkal betöltött professzorság, belátva azt, hogyha nem is "német" s nem is jár "plundrában", mégis lehet "tudós" ember·

Ilyenképpen Apafi fejedelem korától kezdődőleg - nagyon hihetőleg Veresmarti Gáspár püspök elhatározásából - már minden felső tago- zattal kibővitett erdélyi iskolában egy, két, a nagyobbaknál pe- dig valóban három hazai származású, külföldi tanultságu, teljes felkészültségű, állandó professzor működött. Ennek a korszaknak azonban legfennebb csak az előjátékát érhette meg a váradi kollé- gium .

Az elmondottak alapján csoportositva a felkutatott adatokat, állapitandó meg a Eákóczi-korabeli váradi iskola helyzete.

4 23