A PDF fájlok elektronikusan kereshetőek.
A dokumentum használatával elfogadom az
Europeana felhasználói szabályzatát.
MA GYAR-ZSIDÓ
OI(LEVÉLTÁR
VI. KÖTET
SOPRON
l600-1740
Sll<:HKESlTI<:TTÉK É~KIADTÁK
GRŰNVALD FÜLÖP
ÉSSCHEIBER SÁNDOR
BUDAPEST 1961
IlAGYAR·7S1DÓ
OKLEViLTÁR
VI. KÖTET
I
MONUMENTA
HUNGARIAE JUDAICA
TOMUS VI.
SOPRON
1600-1740
COLLEGIT
J. HÁZI
REDEGERUNT ET EDlDERUNT
PHILIPPUS GRÜNVALD
ETALEXANDER SCHEIBER
BUDAPESTINI 1961
MAGYAR-ZSIDÓ
OKLEVÉLTÁR
VI. KÖTET
SOPRON
1600-1740
GYűJTÖTTE
HÁZI JENÖ
SZERKESZTETTÉK ÉS KIADTÁK
GRŰNVALD FÜLÖP
ÉSSCHEIBER SÁNDOR
BUDAPEST 19ó1
A MAGYAR IZRAELITÁK ORSZÁGOS KÉPVISELETÉNEK KIADÁSA
ELŐSZÓ
Oklevéltárunk e hatodik kötete kiegészíti előző kiadványainknak az 1600-1740. évekből már közölt iratait. Jelen kötetben egyedül Sop- ron városa gazdag levéltári anyagának zsidó vonatkozású darabjait ad- juk e korszakból. Jellemző, hogy az egész idő alatt Sopronban ZSIdó állandóan nem lakhat ott. Hiszen éppen Sopron űzte ki elsőnek a mo- hácsi csatavesztés hírére összes zsidó lakóit. Hiába volt a városból ki- szorított zsidó családoknak hosszú éveken át folytatott elkeseredett pe- reskedése, hogy visszatelepítésüket kieszközöljék. Míg a kiűzöttekben élt a remény, hogy majd visszatérhetnek régi otthonukba, meghúzódtak a nyugati határmenti várurak birtokain (Kismarton, Nagymarton és Ka- bold). E területek akkor osztrák fennhatóság alatt álltak. Midőn a me- nekültek már nem bízhattak többé ügyük kedvező elintézésében, na- gyobb részük szétszóródott morva-cseh és lengyel földön, de voltak, kik visszamaradtak menedékhelyükön.
Közép-Európa, s így a Habsburg-uralom alatti királyi Magyar- ország lakosságának életében a XVI. század második negyedétől egé- szen a XVII. század közepéig tartó évtizedek jelentik a mélypontot. E területen a középkori városokban kialakult zsidó gyülekezetek megsem- misültek. Az újkorba való átmenet gazdasági és társadalmi válságai idéz- ték elő pusztulásukat. A királyi városok zsidó lakói mindenütt a fal- vakba szorultak, ott keresték a földesurak oltalmát és anyagi létük új alapjait. Hazánk területén sehol nem tudjuk ezt a településtörténeti folyamatot olyan szembetűnően megfigyelni, mint a Sopron városa kö- rül alig egynapi járásnyi övezet öt zsidó községének (Kismarton, Nagy- marton, Kabold, Lakompak és Sopron [Német]-Keresztúr) kifejlődésé- ben. E kötetben található adatok anyagot nyújtanak e kérdés megisme- réséhez.
A nyugati határsáv községeiben visszamaradtak őrizték meg a ma- gyarországi zsidóság életének folytonosságát a középkori városi és az újkori falusi települések közt, ezek alkották idővel alapjait a XVII. és
5
XVIII. századi legnépesebb hazai zsidó községeknek. A felsorolt öt Sop- ron megyei zsidó község tagjai szerepelnek legtöbbet kötetünkben, ezek- hez járulnak még - jóllehet kisebb számban - a Moson megyei Boldog- asszonyból és Köpcsényből valók. Hétközség (Sevá Kehillot) néven egy- ségbe tömörült e községek valamennyien a XVIII. század elejétől kezdve Esterházy-birtokok voltak. Együttesen járultak kérelmeikkel földes- uruk elé és igyekeztek ajándékaikkal jóindulatát megnyerni. Közösen tárgyaltak Sopron városával és kötöttek megállapodást környékük e legnépesebb, legforgalmasabb vásárhelyével. A Sopronba való szabad bemenetel és az ott engedélyezett kereskedés életkérdése volt a Hét- község egyre növekvő számú lakóinak a XVII. század második felében.
Ez jut kifejezésre abban a folyamodványban, melyet 1686-ban a nagy- martoni zsidók intéztek a többi "sido jobbágy" nevében is Esterházy Pál nádorhoz (180. sz.).
Sopron városa és a környék zsidóközségel közti kapcsolatokkal fog- lalkozott Pollák Miksa "A zsidók története Sopronban" című munká- jában (Budapest, 1896). Műve egyik fejezetében ("A Sopronból elmene- kült zsidók sorsa, a város magatartása a zsidók irányában") felhasználta már részben azt a forrásanyagot, melyet kötetünk tartalmaz, sőt köny- vének függelékében e tárgyra vonatkozó okmányokat közöl. Ezeknek regesztáit adjuk előszavunk végén. A Hétközség belső viszonyaira vet világosságot B. Wachstein mintaszerű forráskiadványa: "Urkunden und Akten zur Geschichte der Juden in Eisenstadt und den Siebengemein- den" (Wien-Leipzig, 1926). Wachstein a kismartoni önálló politikai zsidóközség megmaradt régi jegyzőkönyveit és számadásait tette közzé ésezzel betekintést engedett a gettó belső életviszonyaiba, közösségi életébe: "Alle Einzelheiten des Lebens und Treibens im jüdischen Ghetto ... erscheinen vor unserem geistigen Auge." A soproni Ievéltár itt közölt zsidó vonatkozású iratai az otthanuktói távol, az irántuk bi- zalmatlan, rideg környezetben megélhetésüket kereső egyének gazda- sági tevékenységét mutatják minden részletében és összes bajaival.
Ennyiben e kötet, mely Sopron város gazdaság- és társadalomtörténe- téhez sok adattal járul, a magyarországi zsidóság és itt különösen a Hét- község történetének megismeréséhez nyújt eddig nem ismert forrás- anyagot.
Művészi hozzáértés szükséges ahhoz, hogy a sok apró, színes kö- vecskékből mutatós mozaikkép alakuljon. Hasonló feladat az itt felsora- kozó sok száz apró adatból megrajzolni a zsidók életét. Túlnyomó több- ségükben kereskedők, kik vesznek és eladnak,,,handlobálás", ahogy az egykori források emlegetik. Messze vezetne az összes áruk felsorolása, melyek forgalomba hozásánál emlitik a zsidókat.
A legtöbbet foglalkoztak nyers és feldolgozott börökkel, azért az állandó és sokoldalú kapcsolatuk a mészárosokkal, akiktől a nyers 00-
röket beszerzik, továbbá tímárokkal, bőrfeldolgozókkal, csizmadiákkal, vargákkal, szíjgyártókkal. Gyakran hoznak be eladásra gyapjút, melyet a posztókészítők, posztónyírók, kelmefestők feldolgoznak. Posztó és
vászon is főcikkük, mellyel kereskednek, végszámra veszik és felszabva bocsátják áruba. Természetesen belekapcsolódnak a város lakossága legfontosabb terményének, a bornak értékesítésébe is. A zsidók keres- kedését a kereskedők testülete, a .Jcrammerzech" - amennyire tehette - korlátozta, azonban még nehezebb volt a zsidóközségek iparosainak helyzete a városban, munkát ott nem vállalhattak, az üvegezők, a szű- csök még készítményeiket sem vihették oda értékesíteni, a kereskedők- nek nem volt szabad a zsidó paszományosok zsinórjait megvásárolni. Az országos törvények ellenére a főurak jószágaikon zsidó vámosokat al- kalmaztak, az Esterházyak vámhelyeinek egész során találkozunk zsidó vámosokkal (Köpcsény,Szárazvám, Pecsenyéd, Nyék, Lakompak, Kapu- vár, Bodonhely), akik nem ismerték el a soproni polgárok vámmentes- ségét vagy azt hozták fel ellenük, hogy mások áruját szállítják, mintha a sajátjuk lenne. A vámhelyeken ezért napirenden voltak az összetűzé- sek. A városi tanács szükségesnek találta ismételten figyelmeztetni pol- gárait, ne kövessenek el .,,insolentia"-kat, tekintett el a vámhely nagy- úri tulajdonosára.
Csak azon kereskedelmi ügyeknek maradt nyoma a városi tanács és bíróság aktáiban, melyek nem nyertek sima elintézést. Panaszosok a tanács, majd a városbíró elé vitték ügyüket. Hitelbe vett áruk kifizetése vagy kölcsönök visszafizetése maradt el gyakran, a polgárok annyiban élveztek előnyt a zsidóval szemben, hogy mint adósoknak megadatott nekik a polgári haladék idő, "respirium civile", ami hat hetet és három napot jelentett, továbbá a "quindena",> a kétheti halasztás a fizetés eszközlésére. A zsidók pereikben ügyvédeket alkalmaztak, ilyen "ügy- védvallások" hosszú sorát említik forrásaink. csak egyetlenegyszer for- dul elő, hogy az ellenfél ügyvédje avval érvel: "weilen der jud legum paternarum incapax ist" (1695. 248. sz.). Az 1647-es törvény szavai ezek, amelyre hivatkozik Sopron is, mikor visszautasítja Réchey György pa- naszát (1653. 3.*sz.). A hitelüzleteknél majd mindig - akár kis, akár nagy összegről van szó - kézizálogot ád a kölcsönvevő. Ha ezeket nem váltották ki, a bíróság megbecsültette azokat és akkor eladhatók voltak.
Használatban voltak már váltók ("charta bianca, wexelbrief"). Magas kamatok miatt nem merültek fel panaszok, az adósnak a szokásos ka-
matokat számították ("landesübliche interessen"). A soproni kereske-- dők könyveiben zsidók egyaránt említtetnek mint hitelezők és adósok.
A városba bejáró és ott tartózkodó zsidók a hagyományos vallási életet élték. Erről tanúskodnak forrásaink. A szombati napot megünnep- lik, az Erzsébet-napi vásár napja (nov. 19.) péntekre esvén, az est be- állta előtt abbahagyják a vétel-adást. Összegyűlnek egy polgár lakásán 7
istentiszteletre (1659. 77. sz.). Polezer kalaposmestert azzal a váddal illeti háztulajdontársa, hogy vagy húsz zsidót talált lakásán, kik ott istentiszteletet tartottak ("ruelten sie im haus ihren vermeinte gottes- dienst und ihre synagog"). A városi tanács ezért a kalaposmestert meg- rovásban részesíti és büntetéssel fenyegeti, ha a jövőben megengedi az istentisztelet tartását, "dass sie ihren vermeinten gottesdienst alda hal- ten". Zsidó lacikonyhában étkeztek (1732. 1048.sz.). Ezt egy lakompaki zsidó vezette, Gabriel Dávid (,,karkuclUer unter der jutenschafft"). Kó- ser bort nem hozhatnak be a városba, azt ott kell nekik készíteniök.
Bécsi zsidók részére is készült kóser bor, ilyet csinált többek között egy kaboldi zsidó és egy polgár pincéjében helyezett el, de a zsidó pecsétjé- vel volt ellátva éső gondoskodott a kezeléséről ("unter sein sigill gehabt unt mit nöthigen fühl versehen". 1728. 982. sz.).A tanács, majd a bírói szék büntetéssel sújtja a mészárosokat, kik a zsidóknak kóser húst vágat- nak (1723. 869. sz., 1724. 897. sz., 1725. 911. sz.).Pereikben igyekeznek a zsidók az eskütételt elkerülni, hogy ne legyenek kényszerülve a Tri- parti tum megszégyenítő zsidó esküjét letenni ("juramentum judaicum").
Tolvajlás, csempészés, orgazdaság vádjával kerülnek a bíróság elé.
A nagymartoni zsidókellen egy alkalommal vérvádat is emelnek (1661.
83. és 84. sz.). Testvéri együttérzésből szavatosságot vállalnak a fogságba jutottakért. Azonban egymás elleni pereik is adódnak üzleti ügyekből kifolyólag a városi hatóságok előtt. (Austerlitz Salamon és Polák Dávid pere hét hordó méz miatt, 1702. 448-453. sz.)
Vagyoni különbségek is megfigyelhetők. A jobbmódúak előnyösebb helyzetbe jutnak társadalmilag is. Így évi négy dukát lefizetése ellené- ben nem kell a városi kapuknál a belépésért a zsidójelvényt megváltani.
A város környékén lakó zsidók többsége szegény,ahogy asoproni tanács is megállapítja: "Es sind ihrer 6 gemeine, aber meistentheils arme pet- ler... " (1680. 145. sz.). Csőcselékként, söpredékként ("judengesindel, judengeschmeíss" 1672. 118. sz., 1673. 119. sz., 1675. 123. sz.) emlegetik a városi közgyűlésen a falvak zsidó lakosságát, de a Bécsben vagyonhoz jutott császári, kiváltságos zsidókat a "Herr" címmel illetik: "Herr Ab- raham Spiezer kayserlich privilegirter hoffjud" (1724. 904. sz.). Gyak- ran értesülünk zsidók bántalmazásáról, könnyen vetemédnek tettleges- ségre velük szemben, ha a vásáron velük összekülönböznek. Az ifjúság - tízéves gyermek, kőműves tanonc, jezsuita diákok, marhaőrző legé- nyek - szórakozást találnak a zsidóverésben. de akad védőjük is. A zsidóságtói való elszakadásra is vannak példák: három áttért tiszteletére ünnepséget rendeznek (1661. 90. sz.). Az áttért mészároslegényt letele- pedéshez juttatják. Többször azonban csak alamizsnát adnak nekik.
A pusztító járványok és a háborús események is erősen éreztették hatásukat. Ha pestis volt terjedőben. azonnal kitiltották a zsidókat a város területéről. A császári zsoldos hadak átvonulásakor (1664), majd
mikor a török sereg Bécs ellen vonul (1683),igyekeznek a zsidók a köz- ségekből a megerősített városba menteni értékeiket. Rákóczi kuruc csa- patai elől a császárhű Esterházy jószágain élő Hétközség lakói mind menekülnek. A sopronkeresztúriak és nagymartoniak - adataink sze- rint - Bécsújhelyen kerestek menedéket. Az 1681-ben Sopronban tar- tott országgyűlés előtt a város vezetőségekülön zsidóellenes intézkedé- seket hoz.
Védelemre szorult a zsidóság e korban. A várossal szerződéses vi- szonyban levő, továbbá a kiváltságos és a nádori - így emlegetik a Hétközséglakóit - zsidókkal szemben könnyen került veszedelmes helyzetbe a messze idegenbőlodaszakadt egyén (Mózes Salamon off'en- bachi zsidó, 1731. 1018.,1026. sz.). Az Esterházyak, Batthyányiak, Pál- ffyak zsidó alattvalóikat pártolják, erélyesen fellépnek azok érdekében Sopron városával szemben.
Mivel főúri oltalom alatt éltek a zsidók, aránylag kevés kapcsola- tuk volt a vármegyével. Csak néhány adat található erre kötetünkben.
A királyi rendeletek és kormányhatósági, helytartótanácsi intézkedések sem gyakoriak. Nagyobb számban csak a kormányszékek 1723'24-ben történt újjászervezése után találhatók a soproni levéltárban. Akkor a számbelileg megnövekedett zsidóságnak összeírása vált szükségessé,hogy állami adózás alá kerüljön.
Megfordultak Sopronban az évenként négyszer tartott nagy vásá- ron külföldi zsidók is. Adataink Ebenfurt, Bécs, Nikolsburg és Prága zsidairól tudnak. Ezek, ha a vásárnapokon nem tudták ügyeiket Iebo- nyolítani, a Hétközségből egyik hittestvérüket kérték fel künnlevősé- geik behajtására, vagy - ha perre került a dolog- soproni ügyvédet bíztak meg képviseletükkel. Hazai zsidó községekből is jöttek a vásá- rokra. A Batthyányiak alatt alakult Rohoncról, a Pálffyak birtokát ké- pező népes Pozsony-Váraljáról jártak oda többen. A Hétközség sza- porodó lakóit lakóhelyük és a soproni piac nem tudta már kielégíteni, azért indul meg kirajzásuk. A kismartoniak - amennyire csak tehet- ték - a közeli Becsbe igyekeznek, mások a Sopron megyei falvakban keresnek állandó letelepedést (Fertő-Fehéregyháza, Ruszt, Darufalva, Harka, Lakfalva, Kapuvár, Csorna). Az ország belsejébe is törekszenek.
így Pápa első zsidó lakói is a Hétközségbőlkerülnek oda. Az elszárma- zottak még sokáig megőrzik illetőségüket eredeti lakóhelyükön, vállal- ják a hozzájárulást annak terheihez, mert sokat jelent nekik annak védelme.
Kötetünk az 1740.év irataival zárul. Az a viszony, mely kialakult Sopron város és a környék zsidósága között, 1840-ig - egy századon keresztül - jelentős változást nem szenvedett. Zsidók állandó letele- pedését a város továbbra sem engedélyezte,követei az országgyűléseken azok sorában voltak, kik a zsidók polgárosodását, befogadását ellenez- 9
ték. Fejlődés csak annyiban mutatkozott, hogy 1742 óta már nem köve- telték a belépő zsidótói a négy dénárnyi kapupénzt. II. József korában a Hétközségtől az 1714-es évi szerződés alapján járó évi 250 forint le- rovása is megszünt. Csak az 1840. XXIX. tc. adta meg a zsidóságnaka szabad költözködés jogát a városokba. A már hosszú idők óta fennálló gazdasági kapcsolatok arra vezettek. hogy a Hétközségből - de külö- nösen az öt Sopron megyei községből - megindult a bevándorlás Sop- ron városába. A betelepedettek azért nemzedékeken át megőrizték a kapcsolatot atyáik származási helyével, ahová továbbra is rokoni szá- lak és a kegyelet, őseik sírhelye fűzte őket.
Fájdalmasan érintette ezért a soproni zsidóságota Burgenlandhoz csatolt Hétközség negyedfélezernyi hittestvérének száműzetése az 1938-as Anschluss idején. Nem voltak akkor még tudatában annak, hogy rájuk - 1800 soproni zsidóra - még borzalmasabb sors vár, a teljes megsemmisülés.
*
Regeszták a soproni városi levéltár azon okleveleiből (1559-1740), amelyek Pollák Miksa "A zsidók története Sopronban" című könyvének mellékletében találhatók.
1.*
1559.március 28. Lakompak. Lánzséri Oláh CsászárMiklósfölkéri Rei- ner Imrét, Sopron város polgármesterét, hogy ne gördítsen akadályo- kat a nála letelepedett zsidóknak útjába, hanem engedje be azokat Sop- ron városába és hagyja ott őket bántatlanul kereskedni.
Sopron v. It. Lad. XLVIII et Y. Y. fasc. 1. nr. 49.
Pollák: 1. m. 61. sz.
2.*
1636.augusztus 18. Sopron. Sopron város tanácsa hivatkozva a királyi privilégiumokra, továbbá arra, hogy a saját szegény lakosainak a szá- jából nem veheti ki a kenyeret, tudatja Gebhardt Andrással, Fraknó vár nádori gondnokával, hogy az alatta levő zsidók az országos vásárok kivételével Sopronban üzleteik után nem járhatnak.
Sopron v. It. Lad. XLVIII et Y. Y.fase. I. nr. 50.
Pollák: 1. m. 62. sz.
3.*
1653. december 19. Pozsony. Ill. Ferdinánd király Sopron városának ad igazat, elutasítja Gálosházi Réchey György keresetét, melyet Sopron vármegye alispánjánál, Mankóbuki Horváth Györgynél indított Zuanna Péter Sopron polgármestere és Zuanna György soproni tanácsos ellen.
A panasz tárgya: Sopron városának alkapitánya nem engedte be Sop- ron belvárosába Récheynek Sopron megyei fülesi birtokán élő zsidaját.
A panaszt a király azért utasítja vissza,mivel Sopronban zsidó már rég- óta általában nem lakhatik és ha be is ment a városba, a muskatérosnak ezért bizonyos taksát kellett fizetnie. Különben a zsidókat az országba egyáltalán nem vették visszatörvényesen és így országos joguk nincsen.
A királyi döntés hivatkozik az 1647-es törvény 91. §-ára, mely szerint az ország jogainak nem részesei a zsidók, miért is hivatalviselésből és a főurak szolgálatából ki vannak rekesztve. A zsidó a főurak joghatósága és védelme alá nem tartozik, pártfogás alá nem vehető és ha valahová be nem bocsátják, amiatt pör nem indítható. Sopron ellen pedig már azért sem, mert a városnak saját t.örvényei, szokásai és privilégiumai vannak.
Sopron v. It. Lad. XLVIII. et Y. Y. fasc. I. nr. 47.
Pollák: I. m. 63. sz.
4.*
1655.augusztus 9. Lakompak. Esterházy Pál gróf tudatja Sopron váro- sával, hogy a soproniak biztonsága kedvéért és nehogy a nagymartoni zsidók képében más zsidók is bemehessenek Sopronba, úgy intézkedett, hogy minden nagymartoni zsidó, ha Sopronba megy, köteles a nagy- martoni keresztény bírótól egy cédulát felmutatni és akinek ilyen cé- dulája van, azt bántatlanul eresszék be a városba.
Sopron v. It. Lad. XLVIII. et Y. Y. fasc. 1. nr. 51.
Pollák: 1. m. 64. sz.
5.*
1684. június 5. Kismarton. Esterházy Pál gróf egy szegény zsidó job- bágya érdekében levelet intéz Sopron városához, melyben a várost fel- szólítja, fizesse ki azon adósságát, amellyel az ő szegény jobbágyának tartozik, nehogy más módon legyen kénytelen elégtételt keresni.
Sopron v. It. Lad. XLIV. fasc. 1. nr. 9.
Pollák: I. m. 65. sz.
II
6.*
1686. március 16. Lakompak. Esterházy Pál gróf Sopron városától végső és határozott választ kér a három nappal előbb írt azon levelére, amely- ben az ő zsidó jobbágyainak Sopronba való bebocsáttatását és szabad kereskedését szorgalmazta.
Sopron v. It. Lad. XLIV. fasc. 1. nr. 22.
Pollák: 1. m. 66. sz.
7.*
1686. április 2. Sárvár. Draskovits Miklós gróf felkéri Sopron városát, hogy az ő zsidajának, Geczli Nikőnek annál is inkább engedtessék meg a városba való bemenetel, mivel nevezett zsidó az ő ügyében akar Sop- ronba menni.
Sopron v. It. Lad. XLIV. fasc. 1. nr. 24.
Pollák: 1. m. 67. sz.
8.*
1686. április 7. Németújvár. Batthyány Kristóf gróf tudatja Sopron vá- rosával, hogyha jószágain élő zsidait nem fogják városukba beereszteni, úgy ő is kitiltja jószágairól a soproniakat, mivelhogy a zsidók az ország- nak éppoly jobbágyai, mint a többiek.
Sopron v. It. Lad. XLVIII. et Y. Y. fasc. 1. nr. 52.
Pollák: 1. m. 68.
9.*
1687. április 6. Kismarton. Esterházy Pál másodszor is felszólítja Sop- ron városát, hogy a jószágain élő zsidókat bocsássa be a városba, mert ha ezt megtenni vonakodik, úgy ő is talál majd módot a megtorlásra.
Sopron v. It. Lad. XLVIII. et Y. Y. fasc. 1. nr. 53.
Pollák: 1. m. 69. sz.
10.*
1695. október 13. Kismarton. Esterházy Pál felszólítja Sopron városát, hogy az ő jobbágyának, Slésinger zsidónak követelését annál is inkább elégítse ki, mert különben rögtöni végrehajtást fog a város ellen ren-
delni.
Sopron v. It. Lad. XXIV. et J. fasc. XV. nr. 1040.
Pollák: 1. m. 70.
11.*
1709. október 11. Bécs. Esterházy Pál azon szívességre kéri Sopron vá- rosát, hogy engedjek meg egyik kaboldi zsidajának, aki ezen mozgalmas időkben nem érzi magát Kaboldon elég biztonságban, hogy feleségével és gyermekeivel együtt Sopronba költözködhessék.
Sopron v. It. Lad. XLVIII. et Y. Y. fase. 1. nr. 54.
Pollák: 1. m. 71. sz.
12.*
1711. szeptember 30. Kismarton. Esterházy Pál kérdőre vonja Sopron városát, hogy miért nem szenvedi meg a zsidókat és eladandó portéká- jukat éjjelen át a városban.
Sopron v. It. Lad. XLVIII. et. Y. Y. fase. 1. nr. 55.
Pollák: 1. m. 72. sz.
13.*
1738.szeptember 4. Felső-Búk. Czompó Sándor levele Sopron városá- hoz, amelyben arra figyelmeztet, hogy a városban a zsidóknak nem kell ugyan a kereskedést megengedni, hanem - a megyei határozat értel- mében - szabad bemenetelük és kimenetelük biztosítandó bármily más ügyben. A négy denárnyi vámot is tilos rajtuk megvenni.
Sopron v.It. Lad. XLVIII. et Y. Y. fase. 1. nr. 56.
Pollák: I. ffi. 73. sz.
*
A kötet lezárásakor jóleső kötelességünknek érezzük köszönetet mondanunk a Conference on Jewish Material Claims Against Germany- nek kiadása lehetővé tételéért.
Budapest, 1960.december 28.
o,
ünvalrJ FülöpScheiber Sándor
13
- r'~'.
BEVEZET~S
Amikor 1561-ben a soproni zsinagógát a városi tanács telekkönyvé- ben Mayr Sebestyén szabó özvegyének, Katalinnak és örököseinek ne- vére írta,' ezt abban a meggyőződésben cselekedte, hogy ezzel a lépés- sel az 1526.óta húzódó zsidókérdést véglegesen elintézte és bizonyosnak tartotta, hogy a városnak többé a zsidókkal nem lesz ügyes-bajos dolga. Az elkövetkező évek mindenben igazolni látszottak a soproni tanácsnak ezt az álláspontját, mert a XVI. századnak hátralevő 39 esz- tendejéből az egyébként annyira gazdag soproni városi levéltár anyagá- ban idáig nem sikerült olyan iratot vagy tanácsjegyzőkönyvben, szám- adáskönyvben stb. olyan adatot találni a legszorgosabb kutatás ellenére sem, amely zsidókra vonatkoznék. Annál érthetetlenebb számunkra ez a zsidókkal kapcsolatos mélységes hallgatás, mert az 1597-ből már Je- közölt és a soproni Bécsi-kapunál szedett keresztes vám tarifájában ezt a kitételt olvashatjuk: A zsidóktól vagy újkeresztényektől mindennemű marhátói a duplája jár."
E vámtarifa szerint a zsidók, ha máskor nem is, de az országos vá- sárok alkalmával a soproni piacot egészen biztosan felkeresték, ahol üzleteiket lebonyolították és azután még a kapuzárás előtt a város terü- letét elhagyták. Mindenesetre kereskedelmi ügyeik elintézésében annyira óvatosak voltak, hogy hatósági beavatkozásra, melynek már Írásos emléke maradt volna, nem került több évtizeden keresztül sor.
1605-ből a tanácsjegyzőkönyvben egyszerre két zsidóvonatkozást olvas- hatunk. Az egyik szerint Ascher kismartoni zsidó pénzt kölcsönzött Mátyás soproni szűcsnek (1-2. sz.), míg a másik szerint egy névleg nem említett kismartoni zsidó 40 mázsa gyapjút szállított Adlingerné asz- szonynak, aki annak telies árát még nem fizette meg (3. sz.). 1614-ben a soproni Kereskedők Társulata vagy miként akkor nevezték őket: a Tizenkét apostol céhe már kénytelen panaszt emelni a városi tanács
1Magyar-Zsidó Oklevéltár V. kötet 2. rész 427. 1.
2 Házi: XVI. századi magyar nye1vű levelek stb. 237. 1., M.-Zs. O. V. 1. 223.1.
15
előtt a zsidók házalása miatt, mely őket anyagi érdekeikben súlyosan érinti. A városi tanács megtiltja a zsidók házalását, azonban már az ellen nem tehetnek semmit sem, hogy az országos vásárok alkalmával a zsi- dók ne keressék fel a várost (6. sz.).
Ezen az alapon és ezeken a nyomokon folytatódik tovább a zsidók kapcsolatainak mindinkább sűrűsődő kiépítése Sopron városával, mely törekvéseikben a zsidók mindenkor készséges pártfogókra találnak a Sopron közvetlen szomszédságában birtokokhoz jutó Eszterházy Mík- Iósban és ennek fiában, Pálban. Mivel úgy Eszterházy Miklós,mint fia, Pál a legmagasabb világi méltóságot, a nádorispánságot is betöltötték, e díszes közjogi méltóság viselőivel szemben Sopron nyíltan nem helyez- kedhetett szembe, mert legalább a városi tanács előtt világos volt, hogy a városnak életbevágó érdekei szenvednek ezáltal súlyos károsodást.
(1675,133. sz.)
Végezetül nemcsak a városi tanács, hanem minden alkalommal a zsidókkal szemben merevebb álláspontra helyezkedő városi közgyűlés is kénytelen volt belátni, hogy hasztalan minden akadékoskodás és tila- lom, mert a gazdasági élet követelményei erősebbek minden rendelet- nél és tilalomnál, ezért okosabb megalkudni a meg nem változtatható helyzettel, szűk korlátok közé szorítani a mindinkább terjeszkedő zsidó- ság kereskedelmi tevékenységétés annyi hasznot húzni belőlük,amennyi csak lehetséges. Ebben a szellemben született meg 1670-ben a közgyű- lésnek az a határozata, hogy a hét keddjén és szerdáján a zsidók bejő- hetnek a városba, de minden alkalommal a külváros kapuinál 4 magyar dénárért egy jelvényt váltsanak, akik pedig közülük a belvárosba kíván- nak bejutni, azok ezen felül meg további 8 magyar dénárt fizessenek és belvárosi útjukon mindig egy muskétás kísérje őket.'
További fejlődést jelentett ezen a téren, hogy 1679-től kezdve 8 zsidót azzal a kiváltsággal ruháztak fel, hogy évi átalány fizetése mel- lett a városba bármely napon bejöhetnek (140,142. sz.), 1694-ben pedig bekövetkezett az a szinte hihetetlen helyzet, hogy a soproni sörfőzőhá- zat egy éven át egy nagymartoni zsidó bérelte (242-244,. 250. sz.),végül 1714-ben Sopron városa a nagyrnartoni, kismartoni, sopronkeresztúri.
lakompaki, kaboldi, köpcsényi és boldogasszonyi zsidókkal szabályszerű szerződést köt, melynek értelmében e hitközségek tagjai évi átalány le-- fizetése ellenében Sopronban szabadon kereskedhettek, csak állandóan
Sopronban nem lakhattak."
Miként az elmondottakból kitűnik és a közölt iratok is bizonyítják, az 1600-as évek elején meglevő rendkívül szerény kezdetből idők folya- mán lépésről-lépésre tagultak azok a keretek, amelyek között a zsidók
1Magyar-Zsidó Oklevéltár V. kötet 1. rész. 382-3. 1.
2 M.-Zs. O. Ill. k. 72-73. 1.
Sopronban érvényesülhettek, 1740-ben pedig már legfelsőbb helyről királyi parancs érkezett Sopron városához a zsidók kereskedése érdeké- ben (1191. sz.).
A sok tanulságot jelentő és e kötetben közölt 1211 db iratot" 476 különféle kéziratból merítettük az alábbi részletezés szerint: 256 fel- jegyzés a teljes sorozatban meglevő tanácsjegyzőkönyvekből származik, míg 164 db-ot az 1616-bankezdődő és ugyancsak teljesnek mondható bírói jegyzőkönyvek c. sorozat nyújtott. A számadáskönyvek és a közgyűlésí jegyzőkönyvek sorozata - sajnos - már hiányos. Az előbbiböl 172, míg az utóbbiból csak 28 db került ebbe a gyűjteménybe. Az ún. Con- ceptbuch-ok, amelyeket annak idején gondosan vezettek, de az idők mostohasága miatt csaknem mind elpusztultak, már csak 15 db-bal gaz- dagították ezt a kötetet. 1699-ben kezdték el írni az Acta dicasterialia- nak nevezett értékes sorozatot, amelyben a városi bírói szék előtt tár- gyalt ügyekról rövidrefogott feljegyzésekben adtak áttekintést. Ez szol- gáltatta a leggazdagabb lelőhelyet, amennyiben 535 irat innen veszi az eredetét. Rendkívül gazdagnak mondható a soproni városi levéltár irat- gyűjteménye, melyhez 1780-as években készítettek kétkötetes elen- chus-t, mely azonban annyira hiányos, hogy ennek alapján nem több, mint 41 db zsidó vonatkozású kiadatlan iratot lehetett találni.
Letűnt idők elmúlt küzdelmeit és a kereskedelmi életnek ma is meglevő megnyilvánulásait elevenítik meg ezek a most nyilvánosságra kerülő iratok, amelyek szolgáljanak részben adalékul a magyar zsidó- ság múlt jához, részben helytörténeti vonatkozásaikban nyújtsanak új színeket Sopronnak még sok tekintetben felderítetlen történetéhez.
Házi Jenő
, Néhány szám a. és b. jelzéssel bír.
2 Monumenta VI.
17
•
OKLEVÉLTÁR
VI. KÖTET
•
1600-1740
I
•
1.
1605. március 28. Ascher kismartoni zsidó* Mátyás szűcsöt a soproni tanács előtt azzal vádolja meg, hogy adósságát nem fizette meg, mit a szűcs tagad. A. városi tanács döntése szerint Mátyás szűcsnek be kell bizonyítani, hogy a pénzt a zsidó szolgájának utasítása szerint egyik
kismartoni mesternek megküldötte.
Ascher jude auss der Eisenstatt den Matthes kürschner alhie wegen geltschulden beclagt. Schmidt in namen des kürschners sagt, das er ihme der schuld gestándig, auch nichts verhalte, allein hab er ihme zuuor bey einern kürschner auss der Eisenstatt, welcher vnterwegs
durch böse leut beraubt worden, gelt geschickt, das wölle er Ascher jud noch einmal bezahlt haben, welchs ihme beschwahrlich fürkhomme.
Jud replicirt, weniger nicht sein, denn das er seinem diener beuohlen vom Matthes kürschner das gelt einzunehmen, benebens aber auch diss beuohlen, das er das gelt, weiln die strassen vnsicher, nicht heimführen, sondern zu Odenburg beim Ammering ligen lassen solle. Schmidt sagt, wöll beweisen, .das des juden diener geschaft, das Matthes kürsch- ner dem Eisenstetterischen meister das gelt zustellen solle.
Verabschiedt. Matthes kürschner soll docirn vndt weisen, das er auss beuelch des juden diener dem Eisenstetterischen meister das gelt zugestellt habe.
1604-1605. évi tanácsjegyzökönyv, 331. 1.
* Ascher kísrnartoní zsidó a bécsi pénzverde bevásárlóinak összeírásában sze- repel:
"Zur Eisenstat ist ein fürnember doch der reichste judt nambens Ascher judt, dieser ist aber, wíe mir herr stadtrichter von Eisenstat gesagt, vor zwei tag mít ein khais. passbrlef nach Edenburg gelt für die hiesige khais. münzt einzu- wex!en verreist. ... "
Jelzése: Hofkammerurchiv Faszike! Oesterreich W. 29.
Közö!ve L. Moses: Die Juden in Niederösterreich. Wien, 1935. 96. 1.
21
2.
1605. március 30. Mátyás szűcs két elismervénnyel bizonyítja igazát, melyeket a zsidó szolgája nem fogad el. A városi tanács határozata
szerint a szűcs hozzon egyelismervényt a bíróságtól.
Matthes kürschner contra Ascher juden in beysein des juden die- ner zween gefertigte schein, einern vom kürschner in der Eisentatt, den andern von ... 1fürgelegt, das ihme des juden diener beuohlen das gelt dem Eisenstetterischen meister zuzustellen, welchs aber des juden die- ner nicht allerdings bestehen wöllen. Hierauf verabschiedt, Matthes kürschner soll von gericht auss schein bringenn.
1604-1605. évi tanácsjegyzőkönyv. 333. 1.
3.
1605. maJlls 16. Egy kismartoni zsidó Adlinger özvegyének 40 mázsa gyapjút szállított, mely mennyiségböl a lemérés kor 50 font hiányzott.
A zsidó állítása szerint az özvegy nem tett eleget fizetési kötelezettsé- gének. A városi tanács határozata szerint a vádlott a legközelebbi ta-
nácsüléskor feleljen ebben a kérdésben.
Ein jud auss der Eisenstatt die frau Adlingerin erfordern lassen, an deren statt ihr hausswirth N. Stock fürgestanden. Darauf der jud sein beschwárd fürgebracht, alss sie ein wittib gewesen, hab sie von ihme 40 centen woll khauft, die er den bey graf Friderichen zu Har- deckh bestellt. Darauf sie ihme 150 thaler gelihen. Daentgegen er, wen er die wolle nicht lifern werde, ihr anstatt des interessens 2 stückhl leinwath zugesagt. Der khauf sey per 23 thaler beschlossen worden, doch das er dauon den dreissigist entrichten solle. Nun hab er ihr die woll gelifert vnd zugewogen, daran gleichwol 50 lb. abgangen. Da sie ihme versprochen den yberrest des gelts auf Geörgi zubezalen, dessen aber er biss dato nicht habhaft werden khönnen, ja noch mit schelt- vnd troworten vom herrn Stockhen abgefertigt worden. Bitt der frauen Adlingerin die bezalung mit allem ernst aufzuerlegen. Stock anntwort:
hab des juden anbringen vernommen. Wöll sein frau, weiln er der sachen kain beriehtt, hierüber beíragen vnd auf nechstes rathstag ant- worten.
Verabschiedt. Weiln sieh herr Stoekh erbiet zu antworten, sey ihme dilation biss auf nachsten rathstag bewilliget.
1604-1605. évi tanácsjegyzókönyv, 360-1. 1.
Bocskay felkelése miatt a legközelebbi tanácsülés 1605. szeptember 12-én volt, így ennek az ügynek folytatását nem ismerjük.
1 a név helye kihagyva,
4.
1611. április 25. Sopron város közgyűlése kifogásolja, hogy a Szent Mihály-kapu előtt a Pflanzsteg és a Zsidó temető irányában új kertek
alakulnak. A polgármester ezt megtiltja.
27. Es werden vor den Michelsthor bey dem Pflantzstegen undt auff den Judenfreithoff neue garten auffgezeünt, durch welches einzeumen die gemamen viechweiden vnnd trifIt werden geschmelert. Also bitt eine ersame gemain einen ersamen rath, wölle soleh newe gebew ab- stellen vndt die neuen eingezeümte garten abzubrechen anbeuehlen.
Oldaljegyzet: Ist durch herrn búrgermeister abgestelt.
1611. évi kezgyűlési jegyzőkönyv 27. pontja.
5.
1614. július 31. Unger Mihály soproni városkamarás az elhullott birkák bőrét eladja egy zsidónak, aki ezért 4 font 6 solidus dénárt fizet.
Eodem die (31.July 1614.) verkhaufft ich ainem juden etliche schoffel von denen vmgefallnen schofferr per 4 tal. 6 sol.
1614. évi városi számadáskönyv, 3jb. 1.
6.
1614. október 10. Lang Zakariás, mint a Tizenkét apostolról elnevezett céh céhmestere, több céhtársával egyetemben a soproni tanács előtt panaszt emel a zsidók luizalása, valamint a zárányi és a vimpáci vám- helyek miatt, egyben a régi szokás fenntartását kérik. A tanács a zsi- dók házalását megtiltja, de azt nem lehet megakadályozni, hogy az
országos vásárok alkalmával ne kereskedjenek.
Zacharias Lang, als zechmeister der Heyligen Zwölffpotten zechen, neben etlichen brűedern erschienen vnd sich beschwert, wie dass etlich denen brüedern das brodt vor dem maul abschneiden mit hausieren, sonderlich die juden. Weil es nun vor disem ist vblich gewesen, das denen hausierern die wahren in das spital genuhmen worden, also bit- ten sie bey dem alten gebrauch erhalten zue werden, sowoll auch die beherbergung der juden abzuestellen. Item die failhabung fremder leu- ten an den wochenmarckhten, sowo11ist auch ihr hitt, damit die maut 23
zue Zackhersdorff vnd Wimpassing zue recht zuebringen. Verabschied:
belangerit die juden hatt herr stattrichter allen beuelch die hausierung bey denenselben abzuestellen. Sonsten ist auch denen fremdbden mitsol-
chen wahren, die ohne dass hier zue finden, zue hausieren durch den herren stattrichter einzustellen beuohlen, aber an den wochenrnarckh- ten kan mans ihnen nicht wehren. Der Wimpassingische mautner sagt, er nemb von den Oedenburgern nichts , die Zeckherstofferische mues in einern lantag richtig gemacht werden. An den offentlichen [armárckh- ten ist das failhaben den juden zue verpiten nicht thuelich,sonsten soll ihnen die wahren weckhgenuhmen werden.
1614. évi tanácsjegyzókönyv, 192-3. l.
Ezt a tanácsi határozatot egész terjedelmében már leközölte a Sopron sz.
kir, város monographiája, II. kötet, 297. l-án, míg részben megjelent a Magyar Zsidó Oklevéltár, V. kötet, 1. rész, 236-7. l-ain.
7.
1615. január 7. A városi kamarás egy zsidótól hibás birkabőrökél't 2 font 2 so/idus dénárt vesz be.
Item verkhaufft ich einen juden etliche schJechte schoff feel per 2 tal. 2 sol.
1614.évi városi számadáskönyv, 5/a. 1.
8.
1615. február 17. előtt. Sperl Gáspár bécsi kereskedő neje, Katalin köl- csönt vesz fel Izsák Sámuel zsidótól. Zálogul női ruháit és ékszereit köti le. Ezt az adósságot Katalin halála után az édesanyja rendezi. A ZSIdó elismervényét a soproni városi bírói szék érvénytelennek nyilvánítja.
Quantum literas quietancionales HebreiSarnuelisvocati congrueret, nihil eaedem quoque contra ipsum 1. militarent, imo essent pro ipso 1..
nam dicta quondam Catharina, consorsdomini Sperl, certam pecuniam ab eodem Hebreo sub interesse ad quasdam res seu vestimeuta et orna- menta mulíebria eidem Hebreo per ipsam Catharinam Sperl oppígno- rata pro se mutuo expetiit, pro ut ex reversalibus literis eiusdem Catharinae Sper] eidem Haebraeo datis appareret, unde cum eadem Catharina eandem pecuniam mutuo contractam persolvendo non
esset, domina genetrix ipsius 1. loco eiusdem ex propriis pecuniis per- solvit, quod apparet ex eo, quod Hebreus postquam contentatus fuisset, Irteras reversales prefatae quondam Catarinae non ipso domino Sperl, sed genetrici ipsius 1. restituit et idem judeus quoque fatetur eandem pecuniam per dominam genetricem 1. persolutam fuisse. Proinde con- sequetur, quod cum omnia bona ipsius genetricis in duas partes divisi fuerint, illius etiam pecuniae dimidietatem, quam domina genetrix pro Catharina Haebreo persolvit, dominus Sperl ex bonis suae consortis ipsi I. perfundat et petit judicium.
Hierüber Sperl ein schein von den juden fürgelegt, der bekent, das die fraw SchaHerin solches auss des Sperl schreibstubn getragen.
1. sie hab solches geld dem Sperl zu behalten gegeben. Verabschied: des Isac Sámuel schein ist annihilirt, weil in den dato verfeld vnd auch die juden de jure regni in testimoniis nicht admi(tti)rt werden.
1616-1638. évi bíróí jegyzőkönyv mellékletének 2-3. 1.
Ennek a períratnnk eleje hiányzik, azonban a szövegből és az 1615. évi ta- nácsjegyzőkőnyvben található adatokból kitűnik, hogy Sperl Gáspár és Raidel (Rádel) Ábrahám között folyó perről van ebben az esetben szó.
9.
1615. március 17. A soproni tanács döntése szerint, mivel Sperl Gáspár a zsidónak .járó tartozást kifizette, ez okból Schafferné kezessége is
megszűnt.
Wegen dess einigen schuldbrieff, welchen die fraw Schafferin nicht soll geschriben haben, antwort herr Radl, dass der Christoph Friderich solchn geschribn, des Sperl befreunter.
Sperl, weil die fraw Schafferin bürg worden gegen dem juden, er aber solche schuld bezalt, die er nicht genossen, also beger er, das man ihme solche bezall.Rádl, er sey nichts schuldíg, weil so1ches des Sperls weib sey geIichen worden. Weil nun Sperl solche schuld bezalt vnd er die vnderpfand in henden hatt, also ist die fraw Schaffer-in nichts schul- dig zue bezahlen. Ein man aber ist schuldig sein weib auss ihrn nötn zue helffen. Verabschied : weil Ábraham Radl enteckht, wer den schuld- brieff geschriben, also bleibt es darbey, den andern br ieff belanget ist die fraw Schafférin bürg worden, we1che auch in der pürgschafft ver- blieben, biss solche schuld abgelegt worden. Weil nun Sperl so1che schuld bezahlt, also ist die fraw Schafferin auch von der pürgschaff't lass.
1615. évi tanácsjegyzőkönyv. 93. 1.
25
10.
1624. február 16 . .4 soproni tanács megengedi a zsidóknak, hogy hús- vétig a hetivásárok idején a külvárosban délelőtt 10 óráig keresked-
hetnek.
Deliberatum, das die juden in den wochenmerckhten allhier biss auf Ostern vnnd von morgens biss auf 10 vhr vnnd nit lenger auch nur in der vorstat handthiern dörffen.
1624. évi tanácsjegyzőkönyv. 44. 1.
ll.
1624. március 22 . .4 soproni tanács a kereskedő céh panaszára megígéri, hogy meg fogják akadályozni a zsidók sokasodását és el fogja rendelni, hogy azok csak a vendéglőkbe térhessenek be, ezzel szemben viszont ők
se adják drágán az áruikat.
Die krammerzech erscheint yor einern érsamen raht auf andeutung herrn stattrichters, das nemblich die juden wider auff die wochen- marckht herzukomben vnnd Ieil zu haben bey einem ersamen raht in- stendig anhalten. Weil aber ein ersamer raht wall bewust, wass die arme handelssleut nur in das vier jahrmiirckhten an ihren geweeb je für ein merckhlichen schaden erleiden, indem die juden heuffigerweiss herkomben, das sie fast die gancz Smidgassen einnemben. Ingleichen wass die juden yor zeit für vngelegenheit allhier gestift, indem sie alle zeit mit mussquetierer allhero komben, wass auch zu den var mühe gekost.
Verabschied. Ein ersamer raht hab das anbringen vernomben. Sey auch alle zeit die burgerschaft bey ihre freyheit zu schüzen gesinnen.
Weil sie aber sehen, das sie alle wahren so hoch vnd fast vier doppelt überschazen, werde man verursacht sein andere mittel vorhandten.
Die heuffung der juden sey einem ersamen raht nit lieb. Win sol- ches ins künftig inhibirn, sonderlich aber die fürsehung thun, das sie in wirtsheuser vnd nit in schliefwinckheln einkehren können. Doch sollen sie sehen, das sie vernerss nit also theuer verkauffen vnd die leut so überschazen.
Die paria sein verwilligt.
1624. évi tanácsjegyzőkönyv, 72-3. 1.
12.
1625. március 1. Hoffman Márk 6 vég sziléziai vásznat adott et Gerstl zsidónak, azonbasi az árát még nem kapta meg. A városi tanács a városi
bírói székhez utasítja panaszával.
Marx Hoffman klagt, wie er den Gerstl juden hab 6 stukh Schle- sischer Jeinwath zue kauffen geben, auff villveltiger clag aber bisshero nicht künnen contentirt werden. Verabschied: soJle sich zu denstatt- gericht vmb entscheidung anmelden.
1625. évi tanácsjegyzőkönyv, 17. 1.
13.
1626. január 11.Lamperti Gábor elhunyt balfi ev. lelkész könyvtárában Josephus Flavius zsidó történetíró egyik németre lefordított könyve
megvolt.
In folio: Flavius .Josephus teutsch.
1623-1626. évi bírói jegyzőkönyv, 404. 1.
14.
1626. május 15. Örtlinger Albert soproni polgárt és'festőt az üzlettársa, Lorentz György 118 birodalmi tallér megfizetése miatt perli a soproni
tanács előtt.
Az alperes védekezéséből kitűnik, hogy Abrahám fischaui zsidó neki és Triuiio Pálnak 758 birodalmi tallért adott kölcsön borkeresketiésre. E kölcsönért Leuiiscti Jakab vállalt kezességet. E kölcsönből Fraknóvár- alján 57 akó bort vásároltak, melyet azután Sziléziába szállítottak, ahol azt csak nagy nehezen uuiuik: értékesíteni nem annyira pénz, mint in- kább posztó ellenében. A felperes súlyos kárt okozott neki, mert ravasz- sággal megakadályozta őt abban, hogy a zsidó sem a bort, sem a posztót nem vette át követelése fejében és neki ezért 9 hétig kellett Fischauban
az adósok börtönében ülnie.
Edle, gestrenge, hochgelehrtte, fürsichttige, wollweise, grossgün- stige vnd gebiettende herren!
Ich Albertus Öertlinger, alss beclagtten, hette auf des Georgen Lo- rentzens, meines gegenthails, eingewendte clag gern absque ulla tergi- versatione eher geantworttet, wenn ich nicht sowoll alspaltt zu meiner jüngsten widerkhunfft aus Mahren zu ihr gnaden etc., herrn, herrn palatinum nottwendig mier angetragent arbeitt willen were vnauspleib- 27
lich erfordertt worden, alss auch darumb, das besagtter mein gegen- thaill damaln verrneldtt, er wölle derzeit nit mit mir, sondern nur mitt dem Paul Tránto bey euer herrschaften vnd weissheit sein actionem instituiren vnd dörffe mich kainer citation besorgen. Dieser vrsachen wegen euer herrschaften vnd weissheiten ich in vnterhenigen gehors- same bitte, keine sonderbare vngunst auf mich zu legen, das ich nit eher ... mögen. Will demnach yetzt auf des gegenthails clag narrative, so viel möglích, kürtzlich antwortten.
Nachdem ich Öertlinger vnd gedachtter Paul Tranto verflossener zeiteinen juden zu Wischa,Abraham genandt, 758 reichsthaler schuldig auf vnser bitten Jacob Löwisch aldortt fül' vnss bürg worden vnd auf jeder thail zubezahlen gefallen 379stuckh reichsthaler, ist im nagst ve1'- flossenen jar erstbenendter bürge hieher auf Öedenburg angelagtt, sich bei vnss beeden angemeld, die bezahlung urgiertt vnd begerrt ihn der bürgerschaft nunmehr zu entladen. Darauf Tranto an seinen schul- digen halben thail damaln 284 reichtshaler baal' erlegtt, welcher er bürge wegen der besorgten gefahr nit annehmen wöllen mitt beschehe- nen vermelden in beysein des clagers Geörg Lorentzen, meiner be- c1agtten Oertlingers und Melchior Klain die völlige sununa zu Wischa zuerlegen seye. In dem man nun dieses tractirt, seind wier erstgedachtte zugefahren vnd weilln wier vnss verglichen mitteinander ebbenendten bürgen von Wische dorthin mitt weinen in compagnia raisen vnd ich becJagtter neben meinen elager zu gleichem thail noch ... May vorbe- nandten 1625.jars zu Forchtenaw 57ember weins erkhaufft, daran ich den Ieűtkauf fül' vnss beeden auss eignen sackhel alspaltt bezahltt, auch miteinander fhurleutte gedingett, das vorbenandte vom Tranto erlegte geld die 284stuckh reichsthaler vnter vnss gethailett, also das Georg Lorentz davon 100, der Melchior Klain 60 vnd ich selbst 124stuckh thaler alhie empfangen vnd yeder zu seinen sichern handen genhorn- rnen hatt yedoch zu dem ende, das wier solches zu bezahlung desjuden trewlich hetten sollen widerumb darstrecken. Uber welehe erzehltte summa der Paul Tránto damaln noch per resto verbliben 95reichstha- ler. Daneben auch dieses lautter vermeldet worden, weill der bürge von Wischa alhie vermeyntt, das auf bitten der jud an der noch resti- renden summa möchtte einen nachlass thuen, solle selbiger mir allain verbleiben vnd zu guetten kommen.
Wie nun dieses alles besagtter massen abgehandeltt worden, seind wier vorbenandte ausser dem Tránto mit mehrbenandten bürgen von Wischa von hinnen dorthin mítt vorbenandten 57 embern vnd noch mehrern weinen Iortgeruckht. Auff we1cher rayss mein gegenthaill mitt dem bürgen vmb ein tag zeittiger aldort zu Wischa ist ankhommen, alss wier, mitt vorhergangenen einwenden, alss wenn ers der compagnia zu nutzen hette thuen wöllen, da sich doch zu vnserer ankhunfft dRS.
widrige, in dem alspaltt eráugnett, das nachdem der jud zu Wischa űber gnuegsambe vertrautter weiss vom bürgen eingenhommene infor- mation, das man námblich mit weinen hernach folge, von denen er sich woll könne zahlhafft machen, sich erclártt gegen dem stattrichter daselbsten, das er solche weine anstatt baaren geldts annehmmen wölle.
Diesses mein gegenthaill der Lorentz innen worden vnd dabei besorgett,
das er die alhie empfangene 100 reichsthaler anstatt des Tránto würde ausszahlen müssen, ist er ohne vorher beschehene verwilligung vnd plane absque ullo meo speciali mandato zugéfahren vnd den juden yor seiner vorigen intention dahin verleittet, das er zu meiner ankhunfft vnd über me in erbietten, das ich an main- vnd des Tr ánto statt der bewussten schuld hal ben raittung mit ihme pflegen, gantzliche richttig- keitt machen vnd - quod bene notandum - weill ich mitt baarem geld nit gefolgen könne, den abgang in weinen alspaltt erstatten wölle, ihme zwar bedachtt genhommen, yedoch demselben meinen erbietten noch- maln statt zu thuen, sich nit ... drigett hette, wenn mein gegenthaíll der Lorentz, wie zuvor, also noch ihn in mehrern vnd sonderlich da- durch, das nach beschehener abraittung ein gnuegsame versicherung auch fül' sein aigene persohn, die VOl'allen schaden vnd gefáhre . wölle, ihme juden solle gegeben vnd ihnen hergegen die weine weitter . zugelassen werden, zu seinen sonderbarem vor- vnd meinen darauf er- folgtten nachttail arglistig persuadiertt hette alles zu dem ende, damitt er die alhie empfangene 100 reichtsthaler nit aussgeben dörffe. Durch welche der Lorentzen practic dieses folgett, das derjenige schuldbrieff ,
darumb herr Hannss Endress hernach . .. gehaltten vnd das seinige vnverschuldter weise darzusetzen getriben ... dem juden ist hierüber verbliben. Wier obbenandte drey aber haben voss daran mitt denen ge- habtten weinén von Wischa weitter biss auf Neiss in Schlesien, wo wier den wenigem thaill versilbertt, vnd fürtter auf Breslaw begeben, do- selbsten, wie ich in sonderheitt wenig zu baarem geld vnd neben geriri- gen ... oder verkauff, maisten thails gegen tuech angebrachtt vnd wier endlich widerumb zuruckh mit angedeütten merckhlichen schaden, - daran mein gegenthail, welcher darzu noch, wie man sagtt, ins faustel gelachett, ainig vnd allain schuldig, Auch benebens mich noch dahin gedrungen, das ich ihme an des Tránto statt zu Vlmitz 22 reichsthaler geben müssen, - begeben, biss wier endlich auf ... widerumb ange- langett. Wie nun daselbsten der jud die baare bezahlung vermög vor- gedachtten durch blosse persuasion des Lorentzen hinein gegebenen schuldbriefs von vnss haben wöllen, mein gegenthaill mit mier obge- dachtte, zu gleichem thaill erkauffte vnd nit, wie er zu Wischa ver- rnaint, in Schlesien hernach zu nutzen angebrachtte 57 ember weins per forza allain auf dem halse gelassen, ich auch mitt barem gelde mich nicht von der schulden liberiren mögen, sondern dem juden neben dem, 29
was am baarem gelde verhaben gewest, die damaln gehabtte wahren - welche er abermaln, wie anfangs die weine, angenhommen hette, wann der Lorentz nur die von mir auf der raiss des 'I'ranto statt ein- genhommene 22 reichtshaler, so ihme nit aigen zugehörten, inter.im dargeschossen hette, - fürgeschlagen. Ist der jud nochmaln durch die des gegenthaills fürsetzliche tergiversation bewegett worden, das er vnss sowoll, alss den Melcher Klain - der doch seine 60 reichsthaler bei zeitten erlegt, - in arrest vnd verwahrung hatt nehmmen vnd darinn so lanng behaltten lassen, biss wier auf ermahnung des statrich- ters aldortt vnss dahin vnterredtten, das einer vnter vnss dreyen vnserer erledigung wegen sich einmal nach hauss hieher nottwendiger weise rnüsste begeben vnd geld abholen. Vnd mein gegenthaill der Lorentz, alss ein astuta vulpecula, sich darzu alspaltt offeriertt vnd verrnög schrifftlich von handen gegebenen revers, darin er bey seiner trew, ehrlichen nahmmen vnd all seinen haab vnd guett sich obligiertt, jn dreyen wochen gewiss mitt der ausslösung sich wider einzustellen. Alss haben wier denselben auss höchtsgedrungender noth der gestaitt hie- her abgeferttigtter abziehen lassen. In dem er nun wider verhoIfen vnd zusagen sich alhie seinem gefallen nach - vngeachtt ihme von meinem weib, die alles das meinige angreiffen vnd mitt höchsten schaden zu geld bríngen müssen, 230 stuckh vnd vom Tranto 50 stuckh reichsthaler bei zeitten angehandígtt worden, in massen ihrer vesst etc.herrn statt- richtern wol1bewusst,- mir abel' vnd dem Klain zu höchsten schaden auf'gehaltten, also das ich ausser der nottdürfftigen leibes vnterhalttung 60 reichsthaler, welche der jud vnd stattrichter zu Wischa empfangen, wissentlich spendiren müssen vngeraitt des írnschuldbrieff begriffenen rests vnd inter im ich vnd der Klain in dem arrest vnss dahin nottdrun- gentlich reselviren müssen, das auf vnser bitt vnd aussprechen mehr- gedachtter statrichtter zu Wischa neben mir ein schreiben am vorwoll- gedachtten herrn stattrichttern alhie aussgeferttigett vnd darinnen vnsern elenden zustand nach nottdürfft entdeckhett, weill mein gegen- thaill seiner obligation zuwider lang über bestimbte zeitt aussenbliben etc., auch solches mitt gelegenheitt ehist fortzuschickhen wier gedrun- gen worden. Alss ist er mein gegenthaill eben vmb die zeitt, namblich in die 9-te wochen, da selbiges sollen befürdertt werden, zu Wischa an- kommen, sich nit alspallt zu vnnss, sondern andern verfüegtt vnd von denen expisciert, wie es in der zeitt vnss ergarigen vnd in dem er be- funden, das erstbesagttermassen ich neben dem stadttrichter zu Wischa hieher geschriben, hatt er diese schreiben nit allairi zu seinen handen bekhommen,sondern auch, das ihme gar nit gebühren wollen, eröffnet vnd hernach erst seine fürderliche, in neün wochen beschehene verrich- tung scilicet mier vnd dem Klain entdeckhett, bey welcher ich kaüm so viel, mitt darsetzung alles dessen, so ich nit allain für die weine auss
Schlesien empfangen, sondern auch er mein gegenthaill mitt sich ge- brachtt, erhaltten mögen, das wier auf freien füessen seind gelassen worden.
Wann dann euer herrschaft vnd weissheit auss denen bisshero er- zehltten vmbstanden hoffendlich werden mitt mehrern vernhommben haben, welcherrnassen ich von meinem gegenthaill arglistig vnd für- setzlicher weise bin vmbgezogen vnd erstlich in dem, das ich anfangs mitt denen auf Wischa gebrachtten weinen, auch denen 100 reichtsha- ler, so gegenthaill alhie aufgehebtt, mein vnd der Tranto schuld hette ablegen vnd bezahlen können, anderten, das ich auch im zuruckhraisen - vngeachtt ich grossen schaden erlitten, - widerumb soJches hette prestiren mögen, mitt dargebung des gehabtten geldts vnd der wahren, allain das gegenthail die ihme doch nit gebührtte, von mir empfangene 22 reichsthaler hette dargestreckhtt, auch lestlich durch desselben wider verhoffen langern fühkehrtten aussenbleiben fraudulenter vnd das mei- nige fürsetzlicher weise einmal bin gebrachtt vnd in eüsserst schaden geführett worden. Vnd er allain vrsach ist, das herr Hannss Endres dissfalls vnschuldiger weise in vngelegenheit gerahtten. So werden dem allen nach euer herrschaft vnd weissheit hierinnen der billigkeitt nach ohne gehorsambst massgebung mich vnd meinen gegenthaill von dessen vnfüeglichen clag ich hoffentlich werde entledigett werden, zu verabschaiden wissen, zu welchen ende euer herrschaft ich mich in vnterthenigen gehorsamb hiemitt vorbehalttlich befehlend.
Kívül: An einem ehrsamben löblichen stattmagístrat etc. alhie etc.
Alberti Öertlingers burgers vnd malers alss bec1agten begründte- antwortt contra Georgen Lorentzen alss clagern.
1626. évi tanácsjegyzőkönyv. 147-152. 1.
Eperirat szélei szakadozottak, míért is az egyes sorokból néhány betű, több- ször egy-egy sz6 hiányzik. Pontozások a szövegben ezt a hiányt jelzik. A törlése- ket figyelmen kívül hagytam.
15.
1626. július 11. Nádasdy Pál gróf a soproni Bécsi-kapuban szedni szo- kásos vám 1/,részét, mely az ő birtokában volt, 2000 birodalmi tallérért elzálogosít ja Megyeri úrnak, ki azt évi 100 dukát aranyért haszonbérbe adja egy zsidónak. Sopron város közgyűlése ebben a kérdésben úqy
dönt, hogy a zsidó alkalmazzon keresztény vámost.
A tanács előterjesztése a közgyűléshez :
3.Nachdem herr Megery sein thail an der maut, so er von ihr gna- den herrn Nadasti bekomben, den juden verlassen, welchen ein ersarner raht zu widerstehen alle mittel vnnd raht bey herrn palatino gebraucht, 31
der aber solchen fürzukomben kein anders mittel zu sein gedacht, alss wann wir das geldt, so herr Meggery darauf hat, alss 2000 reichtaler oder die arendam, so 100 ducaten, deponirten. Wann ein ersamer raht aber solchesder statt nit führtreglich eracht, alss sollensich eine érsame gemain derentwegen vnterreden.
A kőzgyűlés válasza:
3. Wegen der juden soll in ieziger hochansehlichen versamblung herr palatinus neben der loblichen spannschaft hierüber ersuecht vnd die priuilegiadarüber zu produciren, darzue auch auss der gemainzwen abgeordnet werdensollenvnd daesja nit anderst sein konte, woltesich die gemain etwas anderss erklaren, dann dem nit also, wie der jud (ürgibt.
A közgyúlés további határozata:
Nach fernerer der gemain deliberatien vnd anzeigung, das gwiss- lich die juden ausser dem mitel nit können aussgebracht werden, es sey dann das geJdt in bereitschaft seye, hat eine ersame gemain soferr darein consentirt, woferr die juden nit persöhnlich herinnen wohneten, sondern durch einen christen die maut verwalten lassen, auch keine neuerung aufbringen wolten.
1626.évi tanácsjegyzőkönyv. 209-210. 1.
16.
1626. július 27 ..4kács Adám fiát Tschürz György fia megveri. mert uédeimére kelt egy zsidónak, akit a többiek kővel dobáltak meg. A sop-
roni tanács Tschürz Györgyöt arra kötelezi, hogy a fiát állítsa elő.
Maister Pflueg in namben Agatsch Adam contra Tschürz klagweise angebracht, wie das kurz verwichener tagen ein jud mit seinen rossen in das wasser geritten, allda auch sein A. sohn neben ander gewest, alss aber die übrig den juden mit stainwerfen der gestalt zugesezt,dass er gar darüber weichen müssen, hab sein A. sohn zu ihnen gemeldt, sie sollen nit werfen. Darauf des Tschürzen sohn replizirt: sieh, Agatschl wilstauch jud werden, dass den juden verdatigst? Welches alss A.sohn negirt, sey des Tschürzen sohn zugefahren vnnd sein A. sohn baldt zu boden geschlagen vnnd mit streichen also tractirt, das er ihn mit lebens- gefahr hat müssen haimbtragen lassen. Weiln dann dergleich mutwillen nit zu gestatten, auch den priuat persohnen nit gebürt das zu corrigírn, was einern érsamen raht gefellig,alss begehre er hierüber, alss ein vom adel, gemelden Tschürzn sohn gebührlich abzustrafen, ihn auch gemes- sen dahin zu halten, das er ihm allen gebührlichen abtrag Iaíste.
Tschürz ad haec, dassein sohn biss auf gestern alle zeit gelaugnet, aber gestern erst, alss er gehört, das ihn des A. sohn mit einem messer zu erstechen getroet vnd ihn derentwegen befragt, gestanden, das er ihm ein maulscheln geben. Erbiet sich den buben selbst zur verantwer- tung zu stellen.
Verabschied. ein ersamer raht habe beyder thail anbringen vnd verantwortung vernomben vnnd weiln die klag ein weiteres ansehen hat, alss die verantwortung vermag. indem das er 1.ihm A. nur ein goschn geben haben sol1, alss lass ein ersamer raht bey des Tschürzn erbieten bleiben, das er nernblich seinén sohn stellen sol1.
Tschürz replicirt, das sein sohn aniezo nit zu hauss, sondern von ihm mit einern malter auf ein mühl sey versehicket worden.
Seeundo verabschiedt: soll ihn, sobaldt er haimb kombt, stellen, interim aber mit herrn Agatschen diegüet versuchen.
1626. évi tanácsjegyzökönyv, 219. 1.
17.
1626. augusztus 5. A soproni tanács Akács Ádám és Tschürz György között [etmeriiit viszályban, mivel fiaik egy zsidó miatt összcvereked- tek, úgy határoz, hogy Tschürz György 3 napon belül békésen cgyezzen
ki eüenjeléoet és addig a fiát nem vetik börtönbe.
Maister Pflueg repeurt in namben herrn Adam Agatsch neulich eingewendte klag contra Georg Tsehürzn sohn vnnd begert die erkant- nus, weiln Tschürz sieh nit mit ihm verglichen könen vnd vermüg Tri- partiti abzustrafen. Begert den gestelten sohn interimin die verwarung zu nemben.
Faut in namben des Tschürzen gesteht wegen des juden addendo, das Agatsch mit gottslesteríger worten vnd hurensöhnen sie angetast, darüber dess Tschürzen sohn gesagt, er soll stillschweigen ader wolle ihm ein tasch geben. Darauf er ihm provocírt vnd verursachet, das er ihm naehmaln 2 maulschellen geben. Sey eines ersamen rahts ergari- gen bevelch nachkomben, bit seinen sohn des arrests zu entlassen, er- biet sich mit Agatseben zu vergleiehen.
Ein ersamer raht lest bey des Tschürzen erbieten verbleiben, das er sich in der 3.tag mit dem Agatsch vergleichen soll. Beschichts, woll vnnd guet, in widrigen will man erkennen.
Pflueg halt noch an vmb arrest des sohnes.
Ist hinaus gesagt worden, weillen der vatter für den sohn ein- spricht, will man die vergleiehung vorher gehen lassen.
1626. évi tanácsjegyzőkönyv, 224-5. 1.
3Monumenta VI.
33
