E R E D E T I K Ö Z L E M É N Y E K
A metabolikus szindróma összetevőinek genetikai meghatározottsága:
ikervizsgálatok eredményei
Jermendy György dr.
1■
Littvay Levente
2■
Steinbach Rita oh.
3Jermendy Ádám oh.
3■
Tárnoki Ádám dr.
4Tárnoki Dávid dr.
4■
Métneki Júlia dr.
5■
Osztovits János dr.
11Fővárosi Bajcsy-Zsilinszky Kórház, III. Belgyógyászati Osztály, Budapest
2Közép-európai Egyetem, Budapest
3Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Budapest
4Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Radiológiai és Onkoterápiás Klinika, Budapest
5Országos Szakfelügyeleti Módszertani Központ, Budapest
A metabolikus szindrómára jellemző cardiovascularis kockázati tényezők alakulásában örökletes és környezeti ténye- zők is szerepet kapnak. A genetikai és környezeti tényezők jellegzetességei populációkként változhatnak. Célkitűzés:
Az ikervizsgálat célja a metabolikus szindrómában szereplő cardiovascularis kockázati tényezők genetikai, illetve környezeti meghatározottságának megállapítása volt. Módszer: A tanulmányban 101 egészséges felnőtt ikerpár (63 pár monozigóta, 38 pár azonos nemű dizigóta; n = 202, életkor: 43,3±15,8 év) szerepelt. Fizikális vizsgálat után a betegek kérdőívet töltöttek ki, majd éhomi vérvételre került sor. A statisztikai értékelés során a genetikai, a közös és egyéni környezeti determináltság százalékos arányát jelző öröklődési indexek meghatározása történt az A-C-E strukturált egyenletmodell illeszkedése alapján. Az adatok életkorra, nemre (Modell-1), illetve életkorra, nemre, BMI- és haskörfogatértékre korrigáltak (Modell-2). Eredmények: A haskörfogat (illetve a többi antropometriai para- méter [testmagasság, testsúly]) alakulása terén egyértelműen dominált a genetikai meghatározottság (Modell-1- érték: 71,0–88,1%). Kevésbé markánsan voltak az örökletes tényezők a meghatározók a szisztolés és a diasztolés vérnyomásérték alakulására (Modell-2-érték: 57,1% és 57,7%). A Modell-2-érték alapján az egyéni környezeti té- nyezők játszottak jelentősebb szerepet a szérumtriglicerid értékének (55,9%) alakulásában, míg a közös környezeti determináltság volt a meghatározó a szérum-HDL-koleszterin (58,1%) és az éhomi vércukor (57,1%) értékének alakulá sában. A Modell-1- és Modell-2-értékek összehasonlítása arra utalt, hogy az antropometriai paraméterek (BMI, haskörfogat) csak kis hányadban (0,0–17,1%) kaptak szerepet a metabolikus szindróma genetikai és környe- zeti összetevőinek determináltságában. Következtetések: Felnőtt, magukat egészségesnek tartó egyének körében a metabolikus szindróma komponensei között a genetikai tényezőknek meghatározó szerepe van a haskörfogat és a vérnyomás alakulása terén, míg a szérumtriglicerid-, a HDL-koleszterin- és az éhomi vércukorérték alakulására kör- nyezeti tényezők vannak elsősorban befolyással. Az egyes kockázati tényezők eltérő öröklődése kétségessé teszi a metabolikus szindróma eredeti, egységes kóroktanon alapuló koncepciójának helyességét. A vizsgálat eredményei egyéni és társadalmi szinten egyaránt segíthetik a primer cardiovascularis prevenció megtervezését és kivitelezését.
Orv. Hetil., 2011, 152, 1265–1271.
Kulcsszavak: metabolikus szindróma, cardiovascularis kockázat, öröklődés, ikervizsgálat
Heritability of the risk factors characteristic for the metabolic syndrome:
a twin study
Both genetic and environmental factors play role in the pathogenesis of the metabolic syndrome. The magnitude of genetic and environmental infl uences on the components of metabolic syndrome may vary in different populations.
Aims: The present study was aimed to determine the effects of genetic and environmental factors on risk factors characteristic for the metabolic syndrome. Methods: A total of 101 (63 monozygotic and 38 dizygotic) adult twin pairs (n = 202; mean age: 43.3±15.8 years) were investigated. Medical history was recorded and physical examina- tion was carried out for each subject. Fasting venous blood samples were used for measuring laboratory parameters.
The presented estimates include the heritability structural equation (A-C-E) model results. In Model-1, all pre- sented parameters are age- and gender- corrected. In Model-2, parameters were corrected for age, gender, body mass index and waist circumference. Results: Heritability in waist circumference (as well as in other anthropometric param- eters such as weight and height) was high (Model-1: 71.0–88.1%). Similarly, genetic factors had the highest propor- tion of total phenotypic variance in systolic and diastolic blood pressure (Model-2: 57.1% and 57.7%, respectively).
Based on the results of Model-2, unique environmental factors dominate alterations in serum triglycerides values (55.9%) while shared environmental factors proved to be substantial in alterations of HDL-cholesterol and fasting blood glucose values (58.1% and 57.1%, respectively). Comparing the results of Model-1 and Model-2, the differ- ence in A-C-E model varied from 0.0% to 17.1%, indicating that only a minor proportion of genetic and environmen- tal infl uences can be explained by the effects of anthropometric parameters. Conclusions: Among adult Hungarian healthy people, genetic factors have substantial infl uence on waist circumference and blood pressure values while environmental factors dominate alterations in serum triglycerides, HDL-cholesterol and fasting blood glucose values.
The different heritability of individual risk factors challenges the original unifying concept of the metabolic syn- drome. The results may be useful for establishing and implementing primary cardiovascular prevention both at indi- vidual and population levels. Orv. Hetil., 2011, 152, 1265–1271.
Keywords: metabolic syndrome, cardiovascular risk, heritability, twin study
(Beérkezett: 2011. május 22.; elfogadva: 2011. június 14.)
Rövidítések
BMI = (body mass index) testtömegindex; DZ = dizigóta;
ETT TUKEB = Egészségügyi Tudományos Tanács Tu- dományos és Kutatásetikai Bizottság; HOMA-IR = homeo- stasis model assessment-inzulinrezisztencia; METs = (meta- bolic equivalent score) metabolikus ekvivalens pontszám;
MZ = monozigóta
A Magyar Diabetes Társaság szakértői munkacsoport- jának 2002-ben kelt megfogalmazása szerint a meta- bolikus szindróma civilizációs népbetegség – genetikai prediszpozíció, helytelen életmód és táplálkozás hatá- sára tünetszegényen, lappangva kialakuló anyagcsere- zavar –, amely atheroscleroticus elváltozásokat okoz és korai cardiovascularis halálozással jár. A folyamat hátte- rében inzulinrezisztencia áll, amely hyperinsulinaemiá- val, hypertoniával, centrális elhízással, atherogen dysli- pidaemiával, valamint glükózintoleranciával társulhat, de együtt járhat egyéb anyagcsere- és haemostasisza- varral [1]. Ez a defi níció zömében ma is helytállónak tartható, s jól összefoglalja a metabolikus szindróma je- lentőségét, a háttérben álló döntő okokat, a klinikai jel- legzetességeket és a várható következményeket. Látható a meghatározásból, hogy a metabolikus szindróma ki- alakulásában örökletes és környezeti tényezők egyaránt szerepet kapnak. A metabolikus szindróma kórisméje akkor állapítható meg, ha öt összetevője (haskörfogat, HDL-koleszterin, szérumtriglicerd, vérnyomás, éhomi vércukor) közül három kóros tartományba esik. A diag- nosztikai kritériumok az évek során változtak [2, 3], a legújabb, úgynevezett „harmonizációs” kritériumrend- szer szerint bármely három kóros tényező esetén megál- lapítható a kórisme [4].
A metabolikus szindróma koncepciója néhány évvel ezelőtt szakmai viták kereszttüzébe került, maga a szind-
róma léte is kétségessé vált [5, 6]. Noha a szindróma elméleti háttere napjainkra kétségkívül meggyengült, a metabolikus szindróma jelentőségét vitató kutatók sem vonják kétségbe a cardiovascularis kockázati tényezők halmozott előfordulásának tényét. Mai tudásunk szerint a metabolikus szindróma inkább a 2-es típusú diabetes és a cardiovascularis betegségek kórmegelőző állapota- ként értelmezendő, amelynek kialakulása valószínűsíthe- tően közös okra/okokra vezethető vissza, gyakran tü- netmentes és nagy cardiovascularis kockázattal jár együtt [7, 8].
A metabolikus szindrómára jellemző cardiovascularis kockázati tényezők felismerésének jelentőségét a cardio- vascularis primer prevenció lehetősége adja. A preven- ciót megalapozottabbá teheti, ha tudjuk, hogy az egyes cardiovascularis kockázati tényezők kialakulásában mi- lyen mértékben kapnak szerepet genetikai, illetve kör- nyezeti tényezők. A genetikai és környezeti hatás mér- téke ikervizsgálat keretei között jól tanulmányozható.
A jelenlegi, úgynevezett klasszikus ikervizsgálatunk- ban a metabolikus szindrómára jellemző cardiovascula- ris kockázati tényezők genetikai és környezeti deter- mináltságát tanulmányoztuk.
Vizsgált egyének és módszerek
A vizsgálatban 101 felnőtt ikerpár (n = 202; 72,3% nő, 27,7% férfi ; átlagéletkor 44,3 év [szélső értékek 18–81 év]) vett részt. Miután Magyarországon központi ikerre- giszter nem áll rendelkezésre, a tanulmányunk tervéről hazai ikertalálkozókon és újságokban adtunk hírt, s az érdeklődőket (magukat egészségesnek tartó felnőtt egyéneket) felkértük az önkéntes részvételre. Kizárási kritériumként a terhesség, az ismert cukorbetegség, a szívinfarktus átvészelése, a rendszeres (napi két egy- ségnél több) alkoholfogyasztás és a vizsgálati időpontot
1. ábra Az ikerpárok testsúlyának bivariáns korrelációja, amit külön állapítottunk meg az egypetéjű (MZ) és kétpetéjű (DZ) ikerpárok csoportjában
MZ ikrek DZ ikrek
megelőző három hétben átvészelt heveny fertőzéses megbetegedés szerepelt. A klinikai vizsgálatot a Bajcsy- Zsilinszky Kórház diabetesambulanciáján végeztük a reggeli órákban. Az anamnesztikus adatok felvételét kö- vetően rögzítettük az antropometriai paramétereket (testsúly, testmagasság, haskörfogat) és fi zikális vizsgála- tot végeztünk. A vérnyomást ülő helyzetben, standard módon, higanyos vérnyomásmérővel határoztuk meg.
Az életkörülményekről kérdőívek segítségével tájéko- zódtunk. A fi zikai aktivitást a METs (metabolic equiva- lent score) értékével [9], a dohányzást a reguláris do- hányzással eltöltött évekkel, az alkoholfogyasztást a heti egység értékével jellemeztük. Minden esetben vé- nás vérvétel történt, a laboratóriumi paramétereket a vizsgálat napján állapítottuk meg, az éhomi vércukor- és a lipidértékeket standard laborató riumi módszerrel mértük, az éhomi inzulinszintet kemilumineszcens im- munoassay módszerével (DPC, USA) állapítottuk meg.
A testtömegindex (BMI) értékét (kg/m2) a testsúly és testmagasság értékéből kalkuláltuk. A HOMA-IR (ho- meostatis model assessment-inzulin rezisztencia) értékét az irodalomban [10] közölt képlet alapján állapítottuk meg:
HOMA-IR = éhomi vércukor (mmol/l)×éhomi in- zulin (μU/ml)/22,5.
Az ikrek genotípusát a klinikai gyakorlatban széles körben elfogadott kérdőívre adott válaszok alapján ha- tároztuk meg [11]. Ennek alapján minősítve a vizsgálat- ban 63 monozigóta (MZ) és 38 dizigóta (DZ) egynemű ikerpár vett részt.
A statisztikai értékeléskor leíró módszer (átlag±SD) mellett az MZ és DZ ikerpárok adatait hasonlítottuk össze a Mann–Whitney-teszt segítségével. A p<0,05 ér- téket tekintettük statisztikailag szignifi káns eltérésnek.
Az ikerpárok azonos paraméterei között vizsgáltuk a bivariáns korrelációt, amit külön állapítottunk meg az MZ és a DZ ikerpárok csoportjában. Ha az MZ iker- párok valamely paramétere szoros korrelációt mutatott, s ugyanez nem volt jellemző a DZ ikerpárok esetén, akkor ez az adat előrevetítette, hogy az adott paraméter esetében az öröklődésnek meghatározó jelentősége van.
Ezt a körülményt szemlélteti az 1. ábra, amely a test- súlyértékek korrelációját tünteti fel.
A genetikai, a közös és egyéni környezeti determi- náltság százalékos arányát jelző öröklődési indexeket a klasszikus ikervizsgálatokban használt A-C-E struktu- rált egyenlet illeszkedése alapján állapítottuk meg [12].
Az A-C-E modellben az „A” a genetikai determinált- ságot, a „C” a közös környezeti és az „E” az egyéni kör- nyezeti tényező hatását százalékos megoszlásban fejezi ki. A számszerű százalékos arány 95%-os megbízható- sági tartományát is megállapítottuk [13]. Az MZ iker- párok genetikai állománya identikus, a DZ ikerpárok e téren 50%-os azonosságot mutatnak. A közös környe- zeti tényezők azonosságát az adott vizsgálatban feltéte- leztük. (A kérdőívekre adott válaszok ennek a feltétele- zésnek a helyességét megerősítették.) Az A-C-E modell illeszkedésének vizsgálatakor minden adatot életkorra és nemre (Modell-1), majd életkorra, nemre, BMI- és haskörfogatértékre korrigáltunk (Modell-2). A Modell-1 és Modell-2 során nyert értékek összehasonlításával be- csültük, hogy az adott paraméter alakulásában milyen arányban kaptak szerepet az antropometriai paraméte- rek (BMI, haskörfogat). Értelemszerűen a BMI-t és összetevőit (testsúly, testmagasság) csak nemre és élet- korra korrigáltuk, ez esetben a Modell-1 és Modell-2 értéke azonos, ezért csak a Modell-1 adatait tüntetjük
2. táblázat A vizsgált paraméterek korrelációja (r-érték) a monozigóta (MZ) és a dizigóta (DZ) ikerpárok körében (nemre és életkorra korrigált adatok közötti korreláció)
MZ ikrek (n = 126) P-érték DZ ikrek (n = 76) P-érték
Haskörfogat 0,865 <0,001 0,510 0,003
Testsúly 0,881 <0,001 0,437 0,008
Testmagasság 0,947 <0,001 0,524 0,001
Szisztolés vérnyomás 0,598 <0,001 0,055 0,834
Diasztolés vérnyomás 0,608 <0,001 0,147 0,573
Szérum-HDL-koleszterin 0,840 <0,001 0,658 <0,001
Szérumtriglicerid 0,527 <0,001 0,349 0,030
Éhomi vércukor 0,523 <0,001 0,545 <0,001
Éhomi inzulin 0,513 <0,001 0,492 <0,001
1. táblázat A 63 monozigóta (MZ) és 38 dizigóta (DZ) ikerpár klinikai és laboratóriumi adatai (x±SD, illetve %)
MZ ikrek (n = 126) DZ ikrek (n = 76) P-érték
Életkor (év) 47,4±15,5 38,3±13,5 <0,001
Nő (%) 73,0 71,1 0,832
Testsúly (kg) 71,1±14,5 72,4±17,6 0,827
Testmagasság (cm) 165±9 167±9 0,211
Testtömegindex (kg/m2) 25,9±4,9 25,8±5,9 0,576
Haskörfogat (cm) 88±14 88±16 0,757
Dohányzás tartama (év) 4,8±9,5 4,8±9,6 0,829
Alkoholfogyasztás (egység/hét) 1,1±2,2 1,9±3,4 0,553
Fizikai aktivitás (MET/24 óra) 65,8±22,2 60,3±21,1 0,094
Szisztolés vérnyomás (Hgmm) 130,2±14,8 125,3±14,1 0,026
Diasztolés vérnyomás (Hgmm) 74,7±10,3 72,6±9,8 0,152
Szérum-HDL-koleszterin (mmol/l) 1,60±0,39 1,60±0,36 0,755
Szérumtriglicerid (mmol/l) 1,33±0,86 1,07±0,80 0,004
Éhomi vércukor (mmol/l) 5,01±0,75 4,81±0,63 0,064
Éhomi inzulin (μU/ml) 7,35±5,15 6,83±4,64 0,665
HOMA-IR 1,70±1,39 1,53±1,29 0,404
MET = (metabolic equivalent score) metabolikus ekvivalens pontszám; HOMA-IR = homeostatis model assessment-inzulinrezisztencia
fel. Az analízist az Mplus Version 6 alkalmazásával végez- tük [14].
A BMI- és a HOMA-IR-érték esetén nem vizsgáltuk a korrelációt és az öröklődési index értékeit, mert ezek a paraméterek származtatottak. Ezekben az esetekben mindig csak az összetevőik (testsúly, testmagasság, il- letve éhomi vércukor és éhomi inzulin) korrelá cióját és öröklődési indexeit állapítottuk meg.
A vizsgálatot ETT TUKEB (Egészségügyi Tudomá- nyos Tanács Tudományos és Kutatásetikai Bizottság) engedéllyel (22-271/2007-1018EKU) végeztük. Vala- mennyi résztvevő felvilágosítást követően írásban hoz- zájárult a vizsgálathoz. Az eredményről a résztvevőket értesítettük.
Eredmények
A MZ ikerpárok statisztikailag értékelhetően idősebbek voltak, mint a DZ ikerpárok, de nem mutatkozott szá- mottevő különbség a két csoport között a nemi megosz- lás, az antropometriai paraméterek, a dohányzás, az alkoholfogyasztás és a fi zikai aktivitás terén. Az MZ iker- párok szisztolés vérnyomása és szérumtriglicerid-értéke szignifi kánsan nagyobb volt, mint a DZ ikerpároké, a di- asztolés vérnyomást és a többi laboratóriumi paramé- tert tekintve a két csoport között értékelhető különbség nem volt (1. táblázat).
Az MZ ikerpárok alcsoportján belül valamennyi ant- ropometriai paraméter, a vérnyomás és a szérum-HDL- koleszterin értékének korrelációja igen szoros volt,
3. táblázat A genetikai (A), a közös környezeti (C) és az egyéni környezeti (E) tényezők százalékos befolyása a metabolikus szindróma összetevőire az A-C-E modell illeszkedése alapján
Genetikai determináltság (95%-os megbízhatósági
tartomány)
Közös környezeti determináltság (95%-os megbízhatósági
tartomány)
Egyéni környezeti determináltság (95%-os megbízhatósági
tartomány)
Haskörfogat Modell-1 71,0% (17,7–91,8) 15,5% (0,0–68,0) 13,5% (6,5–23,9)
Testsúly Modell-1 88,1% (66,0–94,0) 0,0% (0,0–56,8) 11,9% (6,9–20,1)
Testmagasság Modell-1 84,6% (36,3–96,5) 10,1% (0,0–57,5) 5,3% (3,0–8,3)
Szisztolés vérnyomás Modell-1 Modell-2
59,0% (35,6–74,1) 57,1% (27,4–73,5)
0,0% (0,0–0,0) 0,0% (0,0–65,9)
41,0% (26,5–58,2) 42,9% (28,9–61,1) Diasztolés vérnyomás Modell-1
Modell-2
60,4% (25,0–75,0) 57,7% (23,7–74,4)
0,0% (0,0–36,2) 0,0% (0,0–65,6)
39,6% (26,5–55,8) 42,3% (27,8–60,2) Szérum-HDL-koleszterin Modell-1
Modell-2
36,4% (3,9–69,5) 27,1% (0,0–62,1)
47,6% (14,9–71,9) 58,1% (25,1–81,8)
16,0% (9,4–23,1) 14,9% (8,3–23,0) Szérumtriglicerid Modell-1
Modell-2
35,6% (0,0–68,6) 44,1% (22,2–65,1)
17,1% (0,0–56,7) 0,0% (0,0–0,0)
47,3% (28,9–66,9) 55,9% (34,8–77,6) Éhomi vércukor Modell-1
Modell-2
0,0% (0,0–57,8) 0,0% (0,0–34,4)
53,1% (34,8–69,3) 57,1% (36,4–74,8)
46,9% (33,6–61,2) 42,9% (28,4–59,8)
Éhomi inzulin Modell-1
Modell-2
4,2% (0,0–60,4) 0,1% (0,0–62,8)
47,1% (18,1–69,0) 45,4% (13,6–68,1)
48,7% (30,1–67,8) 54,5% (34,2–77,6) Modell-1: életkorra és nemre korrigált adatok.
Modell-2: életkorra, nemre, haskörfogat- és BMI-értékre korrigált adatok.
ugyanezen paraméterek közötti korreláció a DZ iker- párok között kevésbé szoros volt. A szérumtriglicerid, éhomi vércukor és éhomi inzulin esetében az MZ iker- párok alcsoportjában talált korrelációs együtthatók kevésbé szoros korrelációt tükröztek, s értékei közel azo- nosak voltak a DZ ikerpárok alcsoportjában talált ér- tékekkel (2. táblázat).
A haskörfogat (illetve a többi antropometriai para- méter [testmagasság, testsúly]) alakulása terén egyértel- műen dominált a genetikai meghatározottság (Modell- 1-érték: 71,0–88,1%). Kevésbé markánsan, de az örök- letes tényezők voltak a meghatározóak a szisztolés és a diasztolés vérnyomásérték alakulására (Modell-2-érték:
57,1% és 57,7%). A Modell-2-érték alapján az egyéni környezeti tényezők játszottak jelentősebb szerepet a szérumtriglicerid (55,9%), az éhomi inzulin (54,5%) ala- kulásában, míg a közös környezeti determináltság volt a meghatározó a szérum-HDL-koleszterin (58,1%) és az éhomi vércukor (57,1%) értékének alakulásában (3. táblázat). A Modell-1- és Modell-2-értékek össze- hasonlítása arra utalt, hogy az antropometriai paraméte- rek (BMI, haskörfogat) csak kis hányadban (0,0–17,1%) kaptak szerepet a metabolikus szindróma genetikai és környezeti összetevőinek determináltságában.
Megbeszélés
Adataink arra utalnak, hogy a metabolikus szindróma komponensei között a haskörfogat (továbbá a BMI- érték eredői [testsúly, testmagasság]) és a vérnyomás ér- tékének alakulásában a genetikai determináltság döntő jellegű. A szérumtriglicerid-, a HDL-koleszterin- és az
éhomi vércukorérték alakulásában a környezeti ténye- zőknek van inkább meghatározó szerepe.
Az antropometriai adatok (haskörfogat, testsúly, test- magasság, következésképpen a BMI-érték) erős öröklő- dése a szakirodalomban dokumentált. Korábbi és újabb keletű keresztmetszeti ikervizsgálatok [15, 16, 17]
mellett követéses tanulmányok [18, 19, 20, 21] ered- ményei is ismeretesek. Elder és mtsai összegző jellegű közleményükben [22] arról számoltak be, hogy a has- körfogat értékének alakulásában az áttekintett hat iker- tanulmány alapján a genetikai determináltság 39–76%
közöttinek bizonyult. A különbségek nyilvánvalóan a vizsgált populációk közötti eltérésből adódnak. Saját adatunk (genetikai determináltság mértéke 71,0%) meg- felel a közlések többségének. A metabolikus szindróma újabb kritériumrendszerei az antropometriai paramé- terek közül csak a haskörfogat értékét sorolják a vizsgá- landó paraméterek közé, a BMI értékét nem [2, 3, 4].
Magunk a teljesség kedvéért gyűjtöttünk adatokat a test- súly és a testmagasság öröklődéséről is.
A vérnyomásértékek öröklődése szintén számos iker- vizsgálat tárgya volt. Több esetben a vérnyomást hagyo- mányosan mérték, néhány vizsgálat során ambuláns vérnyomás-monitorozás (ABPM) is történt. Az öröklő- dési index Elder és mtsai közlése szerint – 11 vizsgálat számbavételét követően – 20–66% között mozgott [22].
Saját adatunk (genetikai determináltság a szisztolés és diasztolés érték esetén, korrekció után 57,1% és 57,7%) a vérnyomásértékek közepes fokú öröklődését támaszt- ja alá.
Adataink szerint a szérumlipid- és vércukorértékek alakulásában elsősorban a környezeti tényezők játsza- nak szerepet (a szérum-HDL-koleszterin- és a vércukor-
értéket a közös, a szérumtriglicerid-értéket pedig az egyéni környezeti tényezők határozták meg elsősor- ban), a korrekció utáni értékek minden esetben 50% fe- lett voltak (sorrendben: 58,1%, 57,1%, 55,9%).
Elder és mtsai összesítése szerint a szérum-HDL-ko- leszterin öröklődési indexe az áttekintett 15 közlemény alapján 21–79%, a szérumtrigliceridé 13 közlemény alap- ján 19–72%, az éhomi vércukorértéké pedig 10 közlés alapján 7–77% között mozgott [22]. Vizsgálatunk ered- ménye azokat a megfi gyeléseket támasztja alá, ahol az öröklődési index alacsony, következésképpen a környe- zeti determináltság értéke 50% feletti volt. Adatunk egybecseng azzal a klinikai tapasztalattal, hogy a HDL- koleszterin értékét legkönnyebben fokozott fi zikai ak- tivitással lehet befolyásolni. Ugyancsak megfelel a szé- rumtriglicerid-érték egyéni környezeti tényezők általi determináltságának az a tény, hogy ez a paraméter vi- szonylag rövid időn belül és könnyen megváltoztatható (mind életmód-terápiával, mind gyógyszerrel).
A metabolikus szindróma öröklődését több vizsgá- lat tanulmányozta [23, 24, 25, 26, 27]. Mi eltekintet- tünk attól, hogy magának a szindrómának az öröklő- dését számszerűen megállapítsuk. Ennek egyik oka az, hogy a metabolikus szindróma kórisméjének helyessé- gét sokan kritizálják, azaz kétséges, hogy ilyen diagnózis egyáltalán megállapítható-e [5, 6]. Másrészt a metaboli
-
kus szindróma fogalma az ismert cardiovascularis koc- kázati tényezők kissé önkényesen megállapított csoport- ját jelenti, ezért úgy tartottuk helyesnek, hogy ne a származtatott (s vitatott) kórisme, hanem összetevői öröklődésével kapcsolatban gyűjtsünk adatokat.
A metabolikus szindróma eredeti koncepciója szerint az egyes komponensek gyakori társulása hátterében in- zulinrezisztencia és következményes hyperinsulinaemia húzódik meg [28]. Az elmúlt évtizedben azonban kide- rült, hogy más tényezők is szerepet kaphatnak a szind- róma kialakulásában [5]. Többek között ez is hozzájá- rult ahhoz, hogy a metabolikus szindróma fogalma napjainkban erősen vitatottá vált [6]. Klinikai megfi gye- lésünk eredménye szerint a metabolikus szindróma egyes kockázati tényezői alakulásában egymástól jelen- tősen eltérő részarányban kapnak szerepet genetikai és környezeti tényezők. Ez az adatunk azon vélemények mellett értékesíthető, amelyek szerint a metabolikus szindróma eredeti, egységes kóroktanon alapuló kon- cepciójának helyessége erősen kétséges.
A vizsgált cardiovascularis kockázati tényezők geneti- kai és környezeti determináltságának ismerete a primer cardiovascularis prevenció tervezésében és kivitelezésé- ben jól hasznosítható. Az erős genetikai determináltság nem azt jelenti, hogy az adott eltérés ellen nem lehet küzdeni. Lehtovirta és mtsai 28 évre terjedő követéses ikervizsgálatukban azt találták, hogy noha a BMI-érték genetikai determináltsága erős (tanulmányukban 75%
[férfi ak], 71% [nők]) és a 2-es típusú diabetes kialaku- lása szoros összefüggést mutat a BMI-értékkel, a követés alatti életmódnak nagyobb jelentősége volt a diabetes
kialakulásában, mint a családi közös környezetnek a korai életévekben [20]. Ha valamely paraméter geneti- kai determináltsága erős, akkor a szoros összefüggést inkább úgy kell értelmezni, hogy csak kitartó és minél fi atalabb életkorban megkezdett intervenció kecsegtet- het eredménnyel. Ez különösen igaz a haskörfogatra és a testsúlyra nézve. Nyilvánvaló, hogy az elhízás meg- előzése egyéni és társadalmi szinten alapvető fontosságú a kardiometabolikus események prevenciója érdekében.
Vizsgálatunk erősségeit és korlátait érdemes számba venni. Az ikrek vizsgálatát azonos helyen (Bajcsy-Zsi- linszky Kórház), azonos vizsgálók (O. J., J. Á., S. R., T.
Á., T. D.) végezték. A laboratóriumi adatok meghatáro- zása egy kijelölt laboratóriumban történt. Az esetszám (n = 202) a klasszikus ikervizsgálatokhoz hasonló nagy- ságrendű, a vizsgált egyének életkori tartománya széles (18–81 év) volt. Tanulmányunkat magukat egészséges- nek valló felnőtt egyének körében végeztük, ezt tükrözi az, hogy a vizsgált paraméterek átlagértéke a normális tartományba esett. Ebből adódik azonban, hogy a kóros tartományra való vonatkoztatás nem következik adata- inkból, az extrapolációnak minősül. Az ikrek besorolása (egy- és kétpetéjű ikrek) nem támaszkodott genetikai vizsgálatra, az kérdőíves felmérésen alapult [11]. Ismert azonban, hogy az általunk használt kérdőívvel meglehe- tős biztonsággal azonosíthatók az egy- és kétpetéjű ikrek. Hazánkban ez az első tanulmány, amely a metabo- likus szindrómára jellemző cardiovascularis kockázati tényezők öröklődését ikervizsgálatok keretei között ta- nulmányozta.
Összefoglalásképpen megállapítható, hogy magukat egészségesnek valló, felnőtt egyének körében a meta- bolikus szindróma komponensei között a genetikai té- nyezőknek meghatározó szerepe van a haskörfogat és a vérnyomás alakulása terén, míg a szérumtriglicerid-, a HDL-koleszterin- és az éhomi vércukorérték alakulá- sára környezeti tényezők vannak elsősorban befolyással.
Az egyes kockázati tényezők eltérő öröklődése kétsé- gessé teszi a metabolikus szindróma eredeti, egységes kóroktanon alapuló koncepciójának helyességét. Vizsgá- latunk eredményei egyéni és társadalmi szinten egyaránt segíthetik a primer cardiovascularis prevenció megterve- zését és kivitelezését.
Köszönetnyilvánítás
Vizsgálatunkat a sanofi -aventis, a Magyar Diabetes Társaság és a Ma- gyar Hypertonia Társaság támogatta.
Irodalom
Magyar Diabetes Társaság Metabolikus Munkacsoportja (Halmos [1]
T., Hidvégi T., Jermendy Gy. és mtsai): A metabolikus szindróma defi níciója, diagnosztikai kritériumrendszere és szűrése. Orv.
Hetil., 2002, 143, 785–788.
Expert panel on detection, evaluation, and treatment of high [2]
blood cholesterol in adults: Executive summary of the third re- port of the National Cholesterol Education Program (NCEP)
expert panel on detection, evaluation, and treatment of high blood cholesterol in adults (Adult Treatment Panel III). JAMA, 2001, 285, 2486–2497.
Alberti, K. G. M. M., Zimmet, P., Shaw, J.:
[3] The metabolic syn-
drome – a new worldwide defi nition. Lancet, 2005, 366, 1059–
1062.
Alberti, K. G
[4] ., Eckel, R. H., Grundy, S. M. és mtsai: Harmonizing the metabolic syndrome: a joint interim statement of the Inter- national Diabetes Federation Task Force on Epidemiology and Prevention; National Heart, Lung, and Blood Institute; Ameri- can Heart Association; World Heart Federation; International Atherosclerosis Society; International Association for the Study of Obesity. Circulation, 2009, 120, 1640–1645.
Kahn, R., Buse, J., Ferrannini, E., Stern, M.:
[5] The metabolic syn-
drome: time for a critical appraisal. Joint statement from the American Diabetes Association and the European Association for the Study of Diabetes. Diabetologia, 2005, 48, 1684–1699.
Borch-Johnsen, K., Wareham, N.:
[6] The rise and fall of the meta-
bolic syndrome. Diabetologia, 2010, 53, 597–599.
Simmons, R. K
[7] ., Alberti, K. G., Gale, E. A. és mtsai: The meta- bolic syndrome: useful concept or clinical tool? Report of a WHO Expert Consultation. Diabetologia, 2010, 53, 600–605.
A metabolikus szindróma klinikai jelentősége 2011-ben. A Ma- [8]
gyar Diabetes Társaság Metabolikus Munkacsoportjának ál- lásfoglalása (szerk.: Jermendy Gy.). Diabetologia Hungarica, 2011, 19, 161–172.
Ainsworth, B. E
[9] ., Haskell, W. L., Whitt, M. C. és mtsai: Compen- dium of physical activities: an update of activity codes and MET intensities. Med. Sci. Sports Exerc., 2000, 32 (Suppl. 9), S498–
S504.
Matthews, D. R., Hosker, J. P., Rudenski, A. S. és mtsai:
[10] Homeo-
stasis model assessment: insulin resistance and β-cell function from fasting plasma glucose and insulin concentration in man.
Diabetologia, 1985, 28, 412–419.
Heath, A. C., Nyholt, D. R., Neuman, R. és mtsai:
[11] Zygosity diag-
nosis in the absence of genotypic data: an approach using latent class analysis. Twin Res., 2003, 6, 22–26.
Neale, M. C., Cardon, L. R.:
[12] Methodology for genetic studies
of twins and families. Kluwer Academic Publishers, Dordrecht–
Boston–London, 1992.
Bollen, K. A., Stein, R. A.:
[13] Bootstrapping goodness-of-fi t meas- ures in structural equation models. Sociol. Methods Res., 1992, 21, 205–229.
Muthén, L. K., Muthén, B. O.
[14] (1998–2010): Mplus. Statistical
analysis with latent variables. User’s guide. Muthén & Muthén, Los Angeles, 2010.
Stunkard, A. J
[15] ., Harris, J. R., Pedersen, N. L. és mtsa: The body- mass index of twins who have been reared apart. N. Engl. J.
Med., 1990, 322, 1483–1487.
Schousboe, K
[16] ., Willemsen, G., Kyvik, K. O. és mtsai: Sex differences in heritability of BMI: a comparative study of results from twin studies in eight countries. Twin Res., 2003, 6, 409–421.
Silventoinen, K
[17] ., Sammalisto, S., Perola, M. és mtsai: Heritability of adult body height: a comparative study of twin cohorts in eight countries. Twin Res., 2003, 6, 399–408.
Fabsitz, R. R
[18] ., Carmelli, D., Hewitt, J. K.: Evidence for inde- pendent genetic infl uences on obesity in middle age. Int. J. Obes.
Relat. Metab. Disord., 1992, 16, 657–666.
Korkeila, M
[19] ., Kaprio, J., Rissanen, A. és mtsa: Consistency and change of body mass index and weight. A study on 5967 adult Finnish twin pairs. Int. J. Obes. Relat. Metab. Disord., 1995, 19, 310–317.
Lehtovirta, M
[20] ., Pietiläinen, K. H., Levälahti, E. és mtsai: Evidence that BMI and type 2 diabetes share only a minor fraction of ge- netic variance: a follow-up study of 23,585 monozygotic and dizygotic twins from the Finnish Twin Cohort Study. Diabe- tologia, 2010, 53, 1314–1321.
Silventoinen, K
[21] ., Kaprio, J.: Genetics of tracking of body mass index from birth to late middle age: evidence from twin and family studies. Obes. Facts, 2009, 3, 196–202.
Elder, S. J
[22] ., Lichtenstein, A. H., Pittas, A. G. és mtsai: Genetic and environmental infl uences on factors associated with cardiovas- cular disease and the metabolic syndrome. J. Lipid Res., 2009, 50, 1917–1926.
Poulsen, P., Vaag, A., Kyvik, K. és mtsa:
[23] Genetic versus environ-
mental aetiology of the metabolic syndrome among male and female twins. Diabetologia, 2001, 44, 537–543.
Bayoumi, R. A., Al-Yahyaee, S. A., Albarwani, S. A. és mtsai:
[24]
Heritability of determinants of the metabolic syndrome among healthy Arabs of the Oman family study. Obesity (Silver Spring), 2007, 15, 551–556.
Henneman, P
[25] ., Aulchenko, Y. S., Frants, R. R. és mtsai: Preva- lence and heritability of the metabolic syndrome and its indi- vidual components in a Dutch isolate: the Erasmus Rucphen Family study. J. Med. Genet., 2008, 45, 572–577.
Sung, J
[26] ., Lee, K., Song, Y. M.: Heritabilities of the metabolic syn- drome phenotypes and related factors in Korean twins. J. Clin.
Endocrinol. Metab., 2009, 94, 4946–4952.
Zhang, S., Liu, X., Yu, Y. és mtsai:
[27] Genetic and environmental
contributions to phenotypic components of metabolic syn- drome: a population-based twin study. Obesity (Silver Spring) 2009, 17, 1581–1587.
Reaven, G. M.:
[28] The role of insulin resistance in human disease.
Diabetes, 1988, 37, 1595–1607.
(Jermendy György dr., Budapest, Maglódi út 89–91., 1106 e-mail: gyjermendy@mail.datanet.hu)
