vállalni a busz működési költségeit, ezért e szolgáltatás egyelőre hiányzik a pa
lettáról. Nem mondtunk le róla. Ezt javasolja a szakfelügyelet is. A települések továbbra is várják. Az 52 lélekszámú Cséren vagy a 68 fős Cakóházán könyvtári szolgáltatás tekintetében megoldást a könyvtárbusz jelentene.
Megyénkben a szakfelügyelet és a területi munka együttműködése a partner
ségre épül. Mint a területi munkával foglakozó osztály vezetője, úgy gondolom, hogy fontos a szakfelügyelet; nekünk ugyan sok plusz feladatot adott, ugyanakkor sokat segített mind a napi munkánkban, mind a megye könyvtárfejlesztési kon
cepciójának kialakításában, megvalósításában.
Azt is gondolom, hogy a fontossága mellett a felelőssége is nagy!
Szálai Gáborné
Esélyteremtés
az információhoz való hozzáférésben
Hangoskönyvtári szolgáltatások a Szentes Városi Könyvtár Kht.-ban
Előzmények
A Szentes Városi Könyvtár Közhasznú Társaságot 1997-ben hozta létre Szen
tes Város Képviselőtestülete, azonban tényleges működését csak 1998-ban, a könyvtár új épületbe költözését követően kezdte meg.
Már az épület (a korábbi zsinagóga) átalakításánál fontos szempont volt az esélyteremtés: mozgássérült olvasóink épületbe történő bejutását, illetve épületen belüli közlekedését lift segítette.
Látásukban sérült olvasóink könyvtári ellátását egészen 2003-ig csak könyvtár
közi kölcsönzés révén tudtuk megoldani. 2003-ban a helyzet szerencsésen megvál
tozott: miután az Európai Unió ajánlására a 2003-as esztendőt Magyarországon is a fogyatékkal élők évének nyilvánították, jelentős pályázati források váltak hozzáfér
hetővé - többek között hangoskönyvtárak kialakítására is.
Hangoskönyvtár születik: a szolgáltatás pénzügyi háttere
A Hangoskönyvtár kialakítását és fejlesztését jelentős részben pályázati támoga
tások révén tudtuk biztosítani. Támogatóink között elsőként a Nemzeti Kulturális Alap Könyvtári Szakmai Kollégiumát kell kiemelnünk - a Kollégium 2003-ban látásukban sérült olvasók ellátásának javítására írt ki pályázatot. A pályázaton el
nyerhető maximális összeg (50 százalék önrész biztosítása esetén) nettó 200 000,- Ft volt. Úgy éreztük, hogy ezt a lehetőséget mindenképp meg kell ragadnunk, hiszen
olvasóink jelentős százalékát alkotják az idős, rosszul látó korosztály tagjai; vak olvasóink számára pedig kizárólag könyvtárközi kölcsönzéssel tudtuk biztosítani a művelődésükhöz szükséges hangoskönyveket, illetve (igény esetén) a Braille-írá- sos műveket. Könyvtárunk elnyerte a Kuratórium, illetve a fenntartó önkormányzat támogatását, így nettó 400 0 0 0 - Ft értékben vált lehetővé öregbetűs- és Braille-írá- sos művek, valamint hangoskönyvek beszerzése.
2005-ben az állomány további bővítését a SanomaBudapest Kiadó félmillió fo
rintos támogatásából tudtuk megoldani.
A Hangoskönyvtárban hozzáférhető kiadványok
A Hangoskönyvtárban papíralapú, CD-n hozzáférhető, továbbá elektronikus dokumentumok használatát tudjuk ajánlani.
Papíralapú kiadványok
Gyengénlátó olvasóink számára megvásároltuk a Fekete Sas Kiadó „Öregbetűs könyvek", valamint a Ponte Press Kiadó „Nagyító - Klasszikusok" című soroza
tának darabjait. Az öregbetűs könyveket a földszinten elkülönítve találhatják meg olvasóink. Előfizettük továbbá a „Vakok világa" című folyóirat síkírásos válto
zatát is.
Az Európa Tanács Információs és Dokumentációs Központ felajánlásának kö
szönhetően Braille-írásos formában hozzáférhetővé váltak „A vakok esélyegyen
lőségéért" program keretében megjelent ET-dokumentumok is.
Hangoskönyvek
A hangoskönyvek beszerzésénél két szempontot vettünk figyelembe. Egyrészt azt, hogy a korábbi években lehetőségünk nyílt jó minőségű lejátszóberendezések vásárlására; másrészt pedig, hogy a CD-n rögzített anyagok jobb minőségű fel
vételeik és hosszabb élettartamuk miatt állománygyarapítási szempontból előnyö- sebbek, mint a hangkazetták.
Szerencsére a pályázati támogatások megjelenésével párhuzamosan a kiadók jelentős része felismerte a hangoskönyvekben rejlő lehetőségeket, így egyre több
- olvasóink által is keresett - regény vált hozzáférhetővé CD-n.
A kiadókkal (Hungaroton Records Kft., Kossuth Kiadó, Titis Kiadó, E.Z.S. Mu
sic, Petőfi Irodalmi Múzeum, Filmmúzeum) történt előnyös megállapodásoknak köszönhetően, már az első évben mintegy 160 hangzódokumentum került intézmé
nyünk Hangoskönyvtárába. Ezek kb. 90 százaléka gyűjteményes mű, amely több irodalmi alkotást tartalmaz.
A megvásárolt dokumentumok elsősorban a klasszikus szépirodalmi adaptációk:
• versek: magyar költők alkotásai a teljesség igényével Janus Pannoniustól nap
jainkig, valamint válogatva a világirodalom jelentős lírai művei (Szapphó.
Villon, Schiller, Goethe és mások);
• prózai művek: főként a XX. század legkeresettebb magyar művei (Karinthy Frigyes, Márai Sándor, Szerb Antal és mások alkotásai);
• mesék: kiválasztásuknál arra törekedtünk, hogy a 14 éven aluliak számára (akik városunkban csak nálunk juthatnak hozzá hangzóanyagokhoz) hozzá-
férhetővé tegyük a klasszikus külföldi meseírók (Grimm testvérek, Ander
sen, La Fontaine) művei mellett a legnépszerűbb magyar meséket is (Móra Ferenc, Lázár Ervin, Csukás István). Célunk volt az is, hogy ne csak magyar, hanem más népek mesegyűjteményei is színesítsék állományunkat, ezért pl.
Benedek Elek gyűjtései mellett cigány és arab mesék is megtalálhatóak.
• drámák: elsősorban a középiskolai kötelező olvasmányok feldolgozásai (Ró
meó és Júlia, Az ember tragédiája, Csongor és Tünde).
A szépirodalmi művek neves előadók (pl. Latinovits Zoltán, Ruttkai Éva, Sin- kovits Imre), illetve a szerzők (Németh László, Kányádi Sándor és mások) saját tolmácsolásában hallgathatók meg.
Az olvasóterem szintjén kialakított Hangoskönyvtár állománya intézményünk elektronikus katalógusa mellett honlapunkon (a http://vksz.hu/cd.html oldalon) is megismerhető; nyomtatott katalógusa pedig a Magyar Vakok és Gyengénlátók Csongrád Megyei Egyesülete Szentesi Szervezeténél is megtekinthető.
Elektronikus dokumentumok - számítástechnikai eszközök
A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma 2005-ben, illetve 2006-ban is pá
lyázati kiírásokkal támogatta a vak és gyengénlátó olvasók számára felolvasó szoft
verrel ellátott, internetkapcsolattal rendelkező számítógépek beszerzését. A meg
ítélt támogatásoknak köszönhetően ma már két ilyen számítógép áll látásukban sé
rült olvasóink rendelkezésére.
A fejlesztések eredményeként meg tudtuk oldani, hogy vak és gyengénlátó olvasóink naprakész információkhoz is hozzájuthassanak - kihasználva az inter
netben rejlő lehetőségeket.
Szolgáltatásaink
A Hangoskönyvtár által kínált lehetőségeket látásukban sérült olvasóink térí
tésmentesen használhatják. Legnépszerűbb szolgáltatásaink:
- hangoskönyvek kölcsönzése, illetve - helyben használata;
- elektronikus dokumentumok és az internet használata (igény esetén infor
matikus segítségével);
- könyvtárközi kölcsönzés (értve ezen a hangoskönyvek kérését, illetve kül
dését egyaránt).
Terveink
2003 óta több alkalommal, sokszor személyesen propagáltuk új szolgáltatásun
kat, amely a lakosság egyre nagyobb csoportja körében vált ismertté. Ezt a PR- tevékenységünket a jövőben is folytatni és erősíteni akarjuk. Még szorosabbra szeretnénk fűzni a kapcsolatot a Vakok és Gyengénlátók Csongrád Megyei Egye
sülete Szentesi Szervezetével, hogy minden rászoruló megismerhesse a könyv
tárban igénybe vehető szolgáltatások minél teljesebb körét.
Emellett keressük a forrásokat a technikai eszközök fejlesztéséhez (szeretnénk Braille-nyomtatót, kölcsönözhető discmaneket vásárolni) és természetesen a Han- gosköny vtár állományának folyamatos bővítéséhez.
Összegzés
Természetesen egy új szolgáltatás elindítása, egy új célközönség elérése soha
sem könnyű, egyik pillanatról a másikra sikert hozó feladat. Az elmúlt néhány év alatt azonban sikerült nagyon jó személyes és munkakapcsolatot kialakítanunk Vakok és Gyengénlátók Csongrád Megyei Egyesülete Szentesi Szervezetével. Új szolgáltatásainkat először a fiatalabb korosztály kezdte használni, majd (részben az ő pozitív visszajelzéseiknek is köszönhetően) az idősebbek is „rákaptak", és mára közülük is sokan rendszeres használói gyűjteményünknek.
A szabadidős olvasás mellett speciális igények is gyakran felmerülnek, ezeket azonban a ma megjelenő hangoskönyvek csak részben tudják kielégíteni:
- a fiatalabb korosztály tagjai rendszeresen keresik a tanulmányaikhoz kap
csolódó műveket, amelyek közül sajnos, csak a szépirodalmi munkákat tud
juk számukra biztosítani - tankönyveket, nyelvkönyveket nem;
- korosztálytól függetlenül igény lenne szakirodalmi hangoskönyvekre (első
sorban útleírásokra, történelmi témájú könyvekre), ezekből nagyon szegé
nyes a jelenlegi könyvpiaci kínálat;
- a több CD-n megjelenő művek estében vak használóink számára az is prob
lémát jelent, hogy általában nem megfelelően tapintható a CD-k sorszáma, így vagy látó családtag, ismerős segítségét kell kérni, vagy csak több pró
bálkozás után sikerül a megfelelő számú CD-t elindítani.
Reményeink szerint a látássérült használók visszajelzései eljutnak a könyvki
adókhoz is, és a jövőben a felmerült kérdések egy része - például a CD-k jelölése, vagy a látó használók számára is érdeklődésre számot tartó szakirodalmi témájú hangoskönyvek kiadása - megoldódik.
Nagy Enikő
JELENTKEZESI FELHÍVÁS A DEBRECENI EGYETEM INFORMATIKUS KÖNYVTÁROS SZAKÁRA
A Debreceni Egyetem Informatikai Kara az előző évhez hasonlóan a 2008/2009-es tanévre az informatikus könyvtáros alapképzési (BA) szakot levelező tagozaton is meghirdeti, amelyre érettségi birtokában lehet jelentkezni. Felvételi vizsga nincs. A képzés költségtérítéses, időtartama hat félév, a megszerezhető szakkép
zettség könyvtáros, a Magyar Akkreditációs Bizottság által támogatott webprogramozíí szakirányon.
A jelentkezés módjáról, a felvehető hallgatók számáról, a költségtérítés összegéről és egyéb tudnivalókról a ..Felsőoktatási felvételi tájékoztató. 2008. szeptemberben induló képzések" című kötet 330. oldalán olvas
hatnak. A jelentkezés határideje: 2008. február 15. Várhatóan a nyári hónapokban pótfelvételire is lesz lehetőség. További részletesebb felvilágosítás a Debreceni Egyetem Informatikai Karán, illetőleg a szakot közvetlenül gondozó Könyvtár-informatikai Tanszék munkatársaitól kérhető.
Tisztelettel várjuk a kollégákat egyetemünkön!
Nem hagyományos
könyvtári dokumentumok az OSZK Kisnyomtatványtárában:
a gyászjelentés-gyűjtemény
A nem hagyományos, azaz nem könyvszerű dokumentumok között kiemelkedő a gyászjelentés-gyűjtemény és annak jelentősége. Gyűjteményünk a nyomdai kö
teles példányokból, jelentős magángyűjteményekből, magánlevéltárak anyagából állt össze. E cikkben röviden rávilágítunk a gyűjtemény kultúrtörténeti fontossá
gára, értékeire, és részleteiben beszámolunk a gyűjtemény mikrofilmezése céljá
ból elvégzett feldolgozói munkáról és a további kutatások menetéről.
A gyászjelentések
A gyász a szeretett, tisztelt személy elvesztése miatt érzett fájdalom, illetve szomorúság. A gyászjelentés olyan magánéleti dokumentum, amely valakinek a haláláról értesít. A szó hallatán arra számítunk, hogy fekete keretben, néhány sorban tudatják velünk az elhunyt nevét, a temetés időpontját, felsorolják az el
hunytat gyászoló családtagokat. Régebbi korokban azonban sokkal személyesebb hangvételű levelek, jelentések adták tudtunkra a gyászhírt.
Mit tudhat meg a mai kor embere az elmúlt évszázadok gyászjelentéseiből? A gyászjelentések elsősorban családkutatási célokat szolgálnak, de használják lexi
konszerkesztők a sok-sok pontatlan halálozási adat helyesbítésére, életrajzírók, tör
téneti és szociológiai munkák szerzői, nyomdatörténészek, bibliográfia-szerkesz
tők és vízjelkutatók is. Fontos művelődéstörténeti, vallási, és nyelvemlékek. A XVIII-XIX. századi szomorúleveleket lezáró pecsétek kutatói a családi pecséteket tanulmányozzák, a betűkészlet alapján a nyomdakutatók meghatározzák, melyik nyomda nyomtatta, vagy mely nyomda készletével készült a dokumentum. A papírt átvilágítva a vízjelkutatók meg tudják határozni azt a papírmalmot, ahonnan a gyászjelentés anyaga származik. Családtörténeti munkák készültek az arisztokrata családokról, de polgári családok teljes családtörténete is felrajzolható a gyászjelen
tések és a levéltárakban őrzött anyakönyvek segítségével. A temetői nyilvántartáso
kat is felhasználva rekonstruálható, hogy hol temették el az 1848^4-9-es forradalom és szabadságharc honvédtisztjeit.
A XVIII. században alakult ki az a szokás, hogy kézzel írott, ún. szomorúlevél
ben - amit a hozzátartozó, vagy az írnok több példányban át is írhatott - adták hírül valakinek a halálát. Személyes hangvétellel ecsetelték az elhunyt családjához, há
zastársához való hűségét, anyai, apai és hivatali érdemeit, leírták halála körülmé-
nyeit, és általában csak utólag tettek említést az örök nyugalomra helyezés helyéről és időpontjáról.
A XVIII. század végén megjelentek a nyomtatással sokszorosított szomorú
levelek, stílusuk még mindig nagyon személyes, gyakran jellemzik a megholtat, és gyász, szomorúság, bánat uralkodik a halottat sirató családtagokon, akik elfo
gadják, hogy „Az ember kezdetiének csalhatatlan következése a halál" (Szirmay Sándorné Ottlik Krisztina, 1829).
A nyomtatott leveleken kézzel írták a megszólítást, a kihagyott szövegrészben a megszólítottnak szóló mondatok tették hasonlóan személyessé e szomorúleve
leket a kézzel írt magánlevelekhez. Idősebb Kabos Farkas fia, Kabos Péter teme
tésére hívó szomorúlevelében így szólítja meg Josintzi [Josinczy] Sándor urat
„Kérem azért alázatoson Méltóságos LB Úr Natságodat maga halandó sorsáról meg-emlékezvén; az meg-írt Hellyen és Napon, az Asszony ő Natságával együtt meg-jelenni, és édes Halottamnak utolsó tisztességet tenni méltóztassék, ISTEN 0 Felsége minden szomorú változtatásoktól oltalmazván, vagyok Méltóságos LB Úr Natságodnak Igen nagyon meg-sebhetett szomorú alázatos szolgája" (Kolos
vár 4-dik Januarii 1787).
A levél hátlapjára írták a címzést, s viaszpecséttel lezárva küldték a címzettek
nek.
Pontosan megtudhatjuk az elhunyt nevét, korát, betegségét, sőt annak lefolyását és időtartamát. Kevés hasonló kezdetű és szövegű szomorúlevelet olvashatunk, a gyász és fájdalom kifejezésére számos módot találtak a hátramaradottak. „Gyász
ünnepre hívunk meg jó lelkű emberbarátok! Jelenjetek meg, míg áldozatot viszünk a' halál feltárult templomába" írja az elárvult Toldalagi család (Toldalagi Zsig
mond, 1847).
A házastárs, a gyermekek nevét és korát, sőt a nevelt gyermekek és távolabbi rokonok adatait is gyakran olvashatjuk, de jellemzően nem emelték ki feltűnően az elhunyt nevét. Fontosnak tartották elmondani a halottról, hogy hívő emberként fogadta a halált, s hitének és a vallási szokásoknak megfelelően felkészülve várta a halál utáni új élet kezdetét: „keresztényi bátorsággal várta az Urnák hívását örömmel vígan fogadta, és engemet el-hagya" - írja Kiss András 35 éves feleségét, Kászoni Teresia asszonyt siratva (1804).
Elsősorban az erdélyi arisztokrácia köreiben találunk olyan szomorúleveleket, amelyhez egyszerűsített szövegű szomorújelentést is kiadtak. Amíg a szomorú
leveleket rendszerint a temetés után írták, addig a temetés előtt kinyomtatott és elküldött szomorújelentésekre semmilyen személyes, kézzel írott címzés és aláírás nem került. „El-távozott már én töllem az én kedves Férjem, az én hív barátom, az én ifiu lépéseimnek vezére... Az ő meghidegült tetemei a' Nagy Anyám' ő Nagysága mellé a' Kolozsvári Piatzi Templom ' Kriptájában helyeztettek, abban el vagyon zárva az én földi életemnek gyönyörűsége is" (Bánffy József 1807) - írta Petki Antónia özvegy a szomorúlevelében. Az aláírás nélküli szomorú jelentés csak arról tudósít, hogy „...a temetés folyó hónap 14-én estvéli 7 órakor lesz, s 15-én ugyanott Requiem tartatik", s erre hívja meg a gyászoló közönséget. Az erdélyi polgárság, a kollégiumi tanárok, orvosok, városi polgárok szomorújelen
tést adtak ki hozzátartozóikról, ahol lassan kialakul a sztereotip, egyszerű értesítés szövege, gyakran ismételt fordulatokkal, de még sok esetben kiegészítik azt a
halottról szóló személyes szavakkal és méltatással is. E dokumentumokra jellemző az egyszerű fekete keret, fent a címzés helyén nyomtatva szomorújelentés, esetleg gyászhír.
Az 1800-as évek közepe tájára kialakult az a forma, amikor először sorolják fel a gyászoló családtagokat, s a szövegbe rejtve, de kiemelve találjuk az elhunyt nevét.
Szép példája ennek „Hamar Gyulának egy negyed év előtt Esztergám megye aljegy
zőjének s hites ügyvédnek, jelenleg pedig a magyar honvédi második zászlóalj 5-ik százada tizedes őrvitézének" Grünn János által nyomtatott gyászjelentése (1848.
szeptember 3.) Korábban kevés grafikai motívum került a nyomtatványokra, ekkor viszont már gyakran használnak arra a nyomdára jellemző, ismétlődő grafikai ele
meket a megszólítás és a szomorúlevél szó helyén fenn középen. Itt fent középre szerkesztette a nyomdász a keresztet fűzfalombokkal, növényekkel gazdagon kö
rülvéve, s alulra került az elhunyt vitézségére utaló pajzsra helyezett kard, gyászle
pellel borítva.
A XIX. század végére a szomorúlevelek egyéni hangvétele megváltozik, erő
teljes érzelmi töltése eltűnik, és megjelennek olyan típusú gyászjelentések, ahol a rokonok felsorolása után kiemelik az elhunyt nevét, alatta felsorolják címeit, rangjait, a társadalom különböző szerveződéseiben betöltött szerepét. A rokonok részletes felsorolásával még mindig olyan adatokhoz jutnak a családtörténeti ku
tatók, amelyek alapján a polgári családok egész családfáinak megrajzolása válik lehetővé.
A családi gyászjelentések mellett divatbajönnek a különböző társadalmi szer
vek, hivatalok, egyletek által kiadott, szinte csak a rangok felsorolására és a te
metés időpontjára szorítkozó értesítők. Előfordul, hogy egyazon elhunyt személy
ről négy-öt intézmény, egylet is kiad gyászjelentést.
A XIX. századtól kezdve jellemző, hogy a nemzet nagy halottairól városi és vármegyei közgyűlések, kis egyletek, egyházközségek és közösségek is megem
lékeznek. Jelentéseikben gyakran beszámolnak arról, hogy hol és milyen módon:
„gyászisteni tisztelettel", „gyász-ünnepéllyel", szent miseáldozattal" vagy „gyász
beszéddel", gyászverssel vagy requiem előadásával tisztelegnek az elhunyt nagy
ság személye előtt, gyakran a nagy halott temetése órájában. Jól jelzi a kort, az elhunyt személyét és - mai szóval szólva - népszerűségét, hogy hány helyen és hányféle módon emlékeztek meg róluk szerte az országban. A nagy politikusaink, mint Széchenyi István vagy Deák Ferenc halála alkalmából készült és tárunkban őrzött jelentések száma az 50-et is eléri, az Erzsébet királynét övező tisztelet dokumentumainak száma több mint 180!
Történelmünk során számos kiemelkedő személyiséget temettek újra, hozatták haza hamvait vagy helyezték át sírját - a politikai viszonyok változásainak megfe
lelően. Ezek dokumentumai történelmünk részei és a politikatörténet iránt érdeklő
dők számára is érdekesek. A XIX. század végére kialakult 1848 és az aradi vértanúk kultusza, de egyes személyekről hosszú éveken át jelentek meg a haláluk évfordu
lóján kultuszukat fenntartó gyászjelentés formájú és tartalmú nyomtatványok. A nyomdatechnika sokat fejlődött, s a század második felére a halotti pompa részévé vált a díszes keretbe foglalt, gyakran grafikával díszített, esetenként színes nyomta
tású, litografált gyászjelentés, ezt a stílust megőrizve az első világháborúig.
45
A XX. századi gyászjelentések jelentős formai és nyelvi változáson mentek keresztül. Az első világháború alatt a hősi halottak nagy száma miatt szokássá vált, hogy a honvédség egy-egy alakulata időnként kiadott hősi halottairól cso
portos gyászjelentést név és rendfokozat megjelölésével, sőt testületek, települé
sek is adtak ki csoportos gyászjelentéseket. A második világháború forgatagában ezek már nem voltak jellemzők, sajnálatosan egész családok pusztulása olvasható egy-egy bombázás következményeként. Ilyen esetben minden névről másolatot készítettünk, és azokat a megfelelő helyre osztottuk be.
A magánéleti dokumentumoknál sokáig a fekete keretes forma maradt, de gyakran alkalmazták különösen a kétnyelvű, német-magyar polgároknál a néme
tes, franciás eredetű csipkekeretet. A városi polgárok, kisebb települések elöljárói nagy tömegben nyomtattak gyászjelentéseket, általában fekete kerettel, de sokszor vékony vagy nagyon savas, ezért nem időtálló papírra. A novellaszerű, szépen megfogalmazott történeteket felváltották a címek, rangok stb.-vel befejezett, vég
telen felsorolásai.
Az '50-es évek után egyre inkább eltűntek a kialakult formák, mind külsőségek
ben, mind nyelviekben. A vallásra utaló grafikák eltűntek, maradt a fekete keret, s a korábban kialakított tipográfiai rend is felbomlott. Ha valaki lánynéven került ti
pográfiai kiemelésre, akkor korábban elég volt fent az első sorra tekinteni, vagy lent az oszlopokra bontott rokonság bal első oszlopában olvasni a férj nevét, és rögtön megállapíthattuk az asszonynevet. A névhasználati szokások változásai miatt több
szöri olvasás vagy más források igénybevétele kellett a családi állapot megállapítá
sához. 1972 után a lánynéven szereplő elhunytaknál ezt a nevet hagytuk meg (1972- től választható forma a lánynév megtartása anyakönyvezett névként). Találtunk el
hunytakat, akikről azt sem lehetett megállapítani, hogy a gyászoló szervezeten - párt vagy testület - kívül voltak e rokonaik, leszármazottaik.
Ezek a dokumentumok tükrözik a kort, a történelmi és emberi viszonyokat.
Ma ritkábban fejeződik ki a hozzátartozók személyes viszonya az elhunythoz, a nyomdák évenként beküldik a „biankó" - kitöltetlen - , sokszor zavaros kerettel és jelképekkel telenyomtatott, „űrlap"-ként használatos nyomtatványaikat, ahova kézzel beírhatják a hozzátartozók az elhunyt nevét; már nem akarjuk nyilvánva
lóvá tenni szeretteink társadalomban betöltött szerepét, foglalkozását, de a rokoni kapcsolatokat sem. Megjelentek a vezetéknév nélküli „Anyánk", „Icukánk" szö
vegű, az elhunytról és családjáról semmilyen információval sem szolgáló nyom
tatványok, így ez a dokumentum is elindult a végtelen leegyszerűsítés útján, és talán pár éven belül lassan eltűnik.
A „Mormon program"
A gyászjelentés-gyűjtemény utóbbi években lezajlott átfogó rendezésének az adott külön jelentőséget, hogy az Egyesült Államok Utah államában működő Ge
nealogical Society of Utah (GSU)1 kapcsolatot keresett, majd szerződést kötött az OSZK-val a gyászjelentés-gyűjtemény mikrofilmezésére és digitalizálására.
A GSU célja a genealógiai adatok összegyűjtése az egész világon, az adatok megőrzése és hozzáférhetővé tétele bárki számára. Az 1894-ben bejegyzett non- profit szervezetet a mai nevén Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egy-
háza elnevezésű, közkeletű magyar nevén Mormon Egyház tartja fenn. Központja az USA Utah államában fekvő Salt Lake Cityben van, helyi képviselői az egész világon megtalálhatók.
A kiemelkedően fontos családkutatási értékek történelmi információként való megőrzése érdekében 2003. január 31-én megállapodás jött létre az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója, Monok István és a GSU képviselője, Raul Rios között e dokumentumok mikrofilmezéséről.
Ennek értelmében a dokumentumok őrzője - az OSZK Kisnyomtatványtára, a továbbiakban Tár - a 2002. december 31-ig megjelent dokumentumokat bocsátja mikrofilmezésre. Ennek a mikrofilmezésnek a teljes költsége a GSU-t terhelte. A megállapodás szerint 2003. február végéig egy tesztelési időszak zajlott, a végleges mikrofilmezés 2003. március l-jén kezdődött el. A megállapodás kikötötte, hogy a GSU dolgozza ki a negatívot az általuk megkövetelt minőségben2, amihez a doku
mentumokról készült felvételek minőségének is megfelelőnek kellett lennie. (Ez a gyakorlatban annyit jelentett, hogy csak a tökéletesen olvasható felvételeket fogad
ta el a GSU. A meg nem felelő felvételeket pótolni kellett: a dokumentumokat újra ki kellett emelni, és - szükség esetén restaurálás után - új felvétel készült róluk.) A megállapodás szerint a GSU felvételenként fizetett, negyedéves elszámolásban, to
vábbá a GSU ingyen nyújtott az elkészült anyagról egy pozitív mikrofilmet az OSZK-nak. A további mikrofilm-másolatokért az OSZK-nak fizetnie kell.
Miután beszkennelte az anyagot [mikrofilmet], a GSU egy ingyenes elektro
nikus másolatot bocsát az OSZK rendelkezésére. A szerződés semmiben nem kor
látozza az OSZK-t az eredeti dokumentumok és a pozitív mikrofilm felhasználásá
ban: a visszaküldött, ún. „donor" másolatról bármilyen jelenleg létező vagy jövőben kidolgozandó technológiával másolat készíthető, az bemutatható és közzé tehető. A digitális képanyag információiból mutatók és kutatási segédeszközök készíthetők.
A GSU az elkészült filmeket biztonságos helyen, a legmodernebb technológiák segítségével tárolja, s azokból csak nonprofit céllal nyújthat szolgáltatásokat.
A feldolgozás munkaműveletei
Amikor a Tárhoz eljutott a megállapodás ténye, nem is láttuk előre, mekkora erőfeszítést jelent e feladat maradéktalan, szakmai szempontból a lehető legjobb megoldása. Már korábbi osztályvezetőink is készültek az együttműködésre a GSU-val, mert tudomásuk volt az ország több megyei levéltárában és az Országos Levéltárban lezajlott sikeres programokról a GSU-val együttműködésben. A mel
lékelt folyamatábrán mutatjuk be a feldolgozásban részt vevő OSZK-egységek szerepét és együttműködését.
A gyászjelentés-gyűjtemény a közelmúltig a Tár legtöbbet kutatott, ennélfogva a legjobban igénybevett állományegysége volt. Családkutatóink naponta több száz gyászjelentést kértek ki, s fizikailag forgattak át ahhoz, hogy megtaláljanak egy- egy családra vonatkozó anyagot, majd ezeket helyben lemásoltuk számukra. Ez a gyűjtemény akkori becslésünk szerint 800 ezer és egymillió között mozgott, rendezettsége kívánnivalókat hagyott maga után, állapota kétségbeejtően romlott a folytonos igénybevételtől.
Betürendezési szabályzat kidolgozása
Raktárosi feladatok kiosztása, ellenőrzése
Anyag átadása a munkatársaknak
Betürendezés, revíziózás
Kötészet Betürendezés,
revíziózás
Restaurálás főépületben vagy Hold utcában Kihelyezés, adminisztráció,
visszavétel Raktárossal visszaosztás
Kapcsolattartás, tárolóeszköz előkészítése,
átalakítása
Ideiglenes tárolási hely megkeresése
Raktárossal tárolóhely előkészítése, takarítás Csúsztatás, raktározás
Lista palliumonként. Szállítás
3
előkészítése, megszervezése Anyag előkészítése, szállítási dokumentáció elkészítése
Kiszállítás Hold utcába. Mikrofilmezés.
Folyamatos kapcsolattartás.
Anyag visszaszállítása.
Raktáros
Nevek és mikrofilm számok összerendelése. Mikrofilmek szolgáltatása, másolatkészítés
Anyag ellenőrzése, végleges helyének kialakítása
Beraktározás
A projekt kezdetén az első feladat egy házi szabályzat kidolgozása volt, hogy minden munkatárs egységes elvek szerint végezze el a munkát3.
E szabályzat kimondta, hogy csak az európai névhasználatú nevekre vonatko
zik, és az egész törzsgyűjteményt egyben kell tekinteni, mint valóságos anyagegy
séget, amit szoros betűrendben mikrofilmezünk. Miért volt fontos mindez?
Addig a gyűjtemény az alábbi egységekből állt össze:
- nagyalakú kéziratos;
- nagyalakú XVIII-XIX. századi anyag, a szomorúlevelek és szomorújelen
tések;
- XIX-XX. századi;
- kurrens betűrend;
- a híres emberek;
- külön gyűjtemények, pl. Széchényi István, Erzsébet királyné, Nagy Imre újratemetése stb.
Mindezeket külön tároltuk függesztett palliumokban vasszekrényekben, papír
dobozokban, a 2° rétet nagy palliumokban, ismét más vasfiókokban.
A dokumentumok és tárolóeszközök méretéből következően a normál méretű és a nagyalakú gyászjelentéseket nem lehetett egy betűrendbe sorolni. Különvá
lasztottuk a nagyalakú kéziratos gyászjelentéseket, ezek képeztek egy egységet, ugyanígy jártunk el a nagyalakú XVIII-XIX. századi szomorúlevelekkel és szo
morújelentésekkel is. A szabályzatban a következő fontos döntéseket fogalmaztuk meg, ami csak a törzsanyagra vonatkozott: rendszó a családnév (vezetéknév) a magyar nyelv szabályai szerint, második névelem az egyéni név (utónév), az atyai név a harmadik névelem. Ha egy személy élete során megváltoztatta a nevét, csak azt a nevet vettük figyelembe, amelyen az elhunytat a dokumentum felvette (pl.
a szerb nevek esetében gyakori volt, hogy a fiú rövidített módon, egyszerűsítetten írta le a vezetéknevét). Sokan magyarosítottak, tehát nem vettük át a családkutatók feladatát, s nem foglalkoztunk a családok történetével, csak a dokumentumon található adatokkal. Nem tartottuk a névhez tartozónak a megszólító címet, a ki
tüntető címet (pl. Állami-díjas stb.), képzettséget, fokozatot jelölő címet (pl. aka
démikus, főispán stb.), a foglalkozásra utaló kifejezéseket, nemesi neveket és címeket, kivéve, ha azonos évben és azonos helyen haltak meg, vagy a nemesi név egyes családtagoknál vagy családi ágaknál a név részévé vált (pl. Szinyei Merse Pál, Edvi Illés Aladár stb.). A ragadványnevek rövidített kezdőbetűit har
madik, megkülönböztető névelemként vettük figyelembe (P. Tóth Benő —> Tóth Benő, P). Az egyszerű és összetett családi nevek, a történelmi névhasználat ese
tében az érvényben lévő szabvány szerint jártunk el. Ha csak a szerzetesi nevet ismertük, úgy osztottuk be, de ha feltüntették az eredeti nevet, akkor saját, anya
könyvezett nevét vettük figyelembe (pl. Martha Ignatia szül. Theresia Wimmer).
Hasonló módon jártunk el az írói nevekkel (pl. Török Sophie írónő Babits Mi- hályné szül. Tanner Ilona —> Babits Mihályné Tanner Ilona).
Abesorolásnál az azonos nevűeketkellettmegkülönböztetnünk: név-elhalálozás helye-éve szerint. ($\.Kovács János, Aba, 1931; Kovács János, Szombathely, 1931).
Asszonyoknál a férj neve után a lánynév betűrendjében kerültek sorra, mind a négy elem figyelembevételével (pl. Kovács Jánosné Antal Júlia, Kovács Jánosné Vince Katalin), s ezek az összes Kovács Jánost követték. Asszonyoknál, amikor megállapí
tottuk a férj nevét, ceruzával felírtuk, s így soroltuk be 1972-ig. Ezt pontosan meg kellett állapítani akkor is, ha csak a lánynév volt vastag betűvel kiemelve, vagy a korábbi férj neve is szerepelt a gyerekek miatt, esetleg a kiemelés és a tagolás hiánya miattcsak többszöri elolvasás után tudtunk dönteni. Ha egy személyről több gyászje
lentést adtak ki, akkor első lett a magyar nyelvű családi, második az idegen nyelvű családi, harmadik a magyar nyelvű testületi a testületek betűrendjében, negyedikés a továbbiak azidegennyelvűtestületiek, szintén atestületek betűrendjében. Akétnyel- vűek esetén a magyar nyelvű forma alapj án soroltuk be az elhunytat.
Minden esetben eltettük a nyomdai kiadásváltozatokat, amelyekből előfordult kilencféle variáció is. A cirill betűs neveket átírtuk a szabvány szerint, és így soroltuk be.
A munkánk során a duplumok leválasztása figyelmet igénylő döntés volt. Arra kellett törekednünk, hogy azt az ép példányt válasszuk ki, amelyet nem kellett restaurálni, jól fotózható (nem tinta- vagy zsírfoltos, gyűrött). Ennek következté
ben nem tudtuk figyelembe venni a hátlapra írottakat. Ezzel megszűnt az a lehe
tőség, hogy korábban a kutatásaik során olvasóink számba vehették a címzetteket is, rokoni és társadalmi kapcsolatokra derítve fényt. A keretről és a hátoldalról nem készült mikrofilm. Sajnálatos módon a duplumok rendezése - anyagi okok
ból - 40 ezer darab után leállt, így azok (az A-F, O és Z betűk kivételével) a továbbiakban nem lesznek kutathatók.
A betűrendezett gyászjelentéseket végleges palliumokban helyeztük el (maxi
mum 100-120 db), a palliumok megszámozva kerültek a helyükre, pl. A/l. A palliumokra felírtuk az összes családnevet, aminek akkor lett jelentősége, amikor ezt legépeltük a Fotólabor számára, vagy visszaosztottuk a restaurált példányokat.
Minden restaurálásra kiemelt darabot fénymásoltunk, betettük a besorolás szerinti helyére, s amikor a restauráló műhelyből visszahoztuk a javított példányt, elegen
dő volt a raktáros közreműködése ahhoz, hogy egy cserével a végleges helyére kerüljön. Egy-egy fotózáskor kb. 10 000 gyászjelentést szállítottunk át az OSZK Hold utcai Fotólaboratóriumába, számozott dobozokban. A palliumszámozás és a gépelt listák kizárták a cserét és a tévedéseket. Minden listát a szállítással egy- időben megkapott a Fotólabor és későbbiekben a Mikrofilmtár eleinte papíron, a későbbiekben elektronikusan, ahol a végleges mikrofilmtekercsek száma került a családnevek mellé. így vált lehetővé, hogy ha valaki egy családnevet kutatván felkeresi az OSZK Mikrofilmtárát, perceken belül megtudja, melyik tekercset kell kikérnie. Ezzel egyben jelzetelhetővé váltak a gyászjelentések, aminek minden kutató örül.
A restaurálást két műhely munkatársai végezték, mégpedig feszített ütemben, mert folyamatosan szállítanunk kellett a fotózandó anyagot. Összesen 10 186 darab került restaurálásra az elmúlt évek során4. Azért, hogy pontosan dolgozhas
sunk, minden alkalommal lista készült a restaurálásra átadott gyászjelentésekről, így ennek alapján több munkatársnak lehetett anyagot kiadni és pontosan vissza
venni. (A gyászjelentések restaurálásáról lásd a következő cikket! - A szerk.) Időközben jelentős ajándékot kaptunk Szekrényessy Attila családkutatónktól.
Családi levéltáruk több ezer darabját ajánlotta fel. Ezt a gyűjteményt más ajándé
kokkal együtt tételesen behasonlítottuk és beépítettük. Ha már fotózott anyaghoz érkezett pótlás, akkor a „Fotózatlan duplum" új betűrendbe kellett beosztanunk, amit a végén tételes listával küldtünk fotózásra, a kutatók pedig „Pótlás" címszó alatt találják a Mikrofilmtárban (1871 db).
Külön betűrendbe kerülnek a munka megkezdése után beérkezett kurrens gyászjelentések, ezeket csak nálunk kutathatják a jövőben is, nem kerülnek mik
rofilmre.
A törzsanyag fotózása után fogtunk hozzá a kéziratos gyászjelentések rendezé
séhez. Jellemzőjük a nagy méretű - 2° rét - levél forma, a kalligrafikusán írott, barokkos, terjengős szöveg, amelyből csak többszöri elolvasás után lehetett megál
lapítani az elhunyt nevét. Ezeket az erre a célra gyártatott nagyméretű dossziékban helyeztük el, A/3-as savmentes fehér papírral, s a halott nevét erre írtuk fel egysége
sített formában (245 db). Erről készült az a névmutató, ami egyben a mikrofilmen lévő dokumentumok sorrendje is, és erről a névmutatóról rendelhetik meg majd a
kutatók a mikrofilmet. Ez a névforma választás szükségszerűen nem egyezhetett meg a törzsanyag betűrendezésének gyakorlatával, ehhez a Petrik Pótlás kötetében5 leírt elveket vettük át. Nem vettük figyelembe a szövegekben mutatkozó eltérő né
valakokat, hiszen itt történelmi családok, ismert főpapok, lexikonokban szereplő személyek szomorúlevelei találhatók, s csak így valósíthattuk meg, hogy egymás mögé kerülhettek a nemesi családok tagjai. Ha azonos családnevű, de más ághoz tartozó családtag került egymás mellé, megkülönböztettük a bárói, grófi esetleg hercegi ágakat, használva ehhez a Nagy Iván6 és Kempelen Béla7 családtörténeti munkáit. Mind a kéziratos, mind pedig a nagyalakú gyászjelentések feldolgozása során mutató készült a lánynevekről és a névváltozatokról is, így kutathatók lesznek a történelmi családok leányági leszármazottai is a Tár anyagában.
Ugyanígy jártunk el a nyomtatott szomorúlevelek esetében is. Ezek sok eset
ben négyoldalas, 2° rét, egy- vagy kétoldalas nyomtatványok, hátlapjukon címzé
sek és pecsétek találhatók. Annak érdekében, hogy a mikrofilmre kerülő anyag a Tár teljes állományát maradéktalanul tükrözze, a 2° rétet ismételten átnéztük, és minden darabot restaurálásra küldtünk. Ennek folyamán szerencsés módon olyan példányok is előkerültek, amelyek nem szerepeltek a Petrik Pótlás kötetében. E példányadatokat a XVI-XVIII. századi Könyvtörténeti Osztály munkatársai fog
ják részletesen feldolgozni.
Összegzés
Összességében kb. 533 000 dokumentumról készült mikrofilm felvétel az OSZK Mikrofilmtárában, ami a többoldalas dokumentumok miatt ennél több fel
vételtjelent. A munkában a Tár dolgozói közül kezdetben minden munkatárs részt vett. 2004 második felétől kezdve Elbéné Mester Magdolna, Horváth Tiborné és Morvái Zsuzsanna dolgozott a projekten. Az OSZK feldolgozó munkája 2007 augusztusában ért véget, a GSU által készített első digitális anyagok tesztelése a MEK-ben megkezdődött. A Tár gyászjelentés-gyűjteményéről 2002-ben már megjelent egy tanulmány8, a munka befejezésekor, 2007-ben a Múzeumok Éjsza
kája látogatói és az olvasók számára kiállítást rendeztünk9, ahol a gyászjelenté
sekhez kapcsolódó egyéb dokumentumokat és tárgyakat is bemutatunk.
JEGYZETEK
1 A GSU honlapja, http://www.gensocietyofutah.org/
2 A minőségi követelményeket Id. a GSU dokumentumában: http://www.gensocietyofu- tah. org/pdfs/qualstandards.pdf
3 Gyászjelentés-gyűjtemény rendezésének házi szabályzata. Az OSZK Kisnyomtatvány
tárának segédanyaga. Készítette Morvái Zsuzsanna, Budapest, 2003. február.
4 Kálmánná Horvátth Ágnes: „Emléked örökké megmarad". Gyászjelentések restaurálá
sa. = Papíripar, 2005. 4. sz. 136-138. p.
5 Pótlások Petrik Géza Magyarország bibliographiája 1712-1860 c. művéhez. 7. köt.
1701-1860 között megjelent magyarországi és külföldi magyar nyelvű nyomtatványok.
(Szerk. Pavercsik Ilona). 1989. 15-16. p.
6 Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal. Nagy Iván. Pest, Bei
mel és Kozma : Ráth, 1857-1868. - 13 db
7 Magyar nemes családok. írta Kempelen Béla. Budapest, Grill, 1911-1932 Budapest, Nap Ny. - 11 db
8 Dobó Kocsi Zoltán: „Szomorodott szívvel tudtára adom...". A halotti értesítők arculat- változása a 18-20. században. In: A Nemzeti Könyvtár Kisnyomtatványtára. Bp., OSZK-Osiris Kiadó, 2002. 41-52. p.
9 2007. június 25-én, a Múzeumok Éjszakáján nyílt meg a Kisnyomtatványtár által ren
dezett „Nintsen itten maradandó városunk, tsak szarándokok vagyunk é világon..." cí
mű gyászjelentés-történeti kiállítás.
Morvái Zsuzsanna
A gyászjelentés-gyűjtemény restaurálása
A GSU programról 2003 kora tavaszán értesültem először, amikor a Kisnyom
tatványtárban az a kérdés merült fel, hogyan lehet a feldolgozás után a nagyalakú kéziratos és a nagyalakú nyomtatott XVIII-XIX. századi szomorúleveleket és gyászjelentéseket legoptimálisabb körülmények között tárolni és megőrizni.1 Az anyag megtekintése és felmérése után áprilisban, a Hold utcai műhelyben már megkezdtük a szomorúlevelek restaurálását és a tárolóeszközök beszerzését.
A gyászjelentés-gyűjtemény restaurálási folyamatának két alapvető összetevő
je: maga a matéria és a restaurálás technikai részleteinek leírása.
A gyászjelentések megjelenési formája
Esetünkben a gyászjelentések (szomorúlevelek) mérete és anyaga a XVIII. szá
zad elejétől a XIX. század közepéig változatlan. Ebben az időszakban a nyomta
tás-írás hordozója és anyaga a kézzel merített papír.2 Levelezés alkalmával álta
lában a 2 rét, azaz fólió méretű papírívet használtak a merítőszita nagyságától függően. A lap teljes mérete +20-30 mm eltéréssel kb. 440x380 mm lehetett, amit félbehajtva megkapjuk a 220x380 mm 2 rét, immár 4 oldalas levelet. Levelezés alkalmával a jobb kezelhetőség érdekében alakult ki az a módszer, hogy ezt, a már felébe hajtott lapot (megírva, nyomtatva) előbb hosszanti irányban kétszer meghajtva, majd ellenkező irányban ismét kettőt hajtva, a papírszéleket egymásba csúsztatva pecsétviasszal, a feladó pecsétje vagy pecsétgyűrűje nyomatával rög
zítették.3 Ez a hajtogatási mód megegyezik a patikában használt, porokat tartal
mazó tasakok hajtogatásával. Az elkészült „levél" mérete ezután közel azonos a
