Ä francia forradalom és a napoleoni Idők magyar katonája.*
Minden hadsereg harcértékének, használhatóságának al a p j a n e m c s u p á n a n n a k iigyes vezetése, a kiképzés, a fe- gyelem, felszerelés és ellátás, hanem — mint nem látható s é p p e n ezért meg sem mérhető alkotórész — a c s a p a t b a n be- gyökerezett és k i f e j l ő d ö t t évszázados vitézi h a g y o m á n y és testületi szellem. A katonai szellem befolyása a csapatok harckészségére, minden időben igen n a g y volt, és minél több, hag y o m á n y o k b a n gazdag ezredből állt egy hadsereg, annál biztosabban számíthatott a n n a k vezére arra, hogy hadserege megállja helyét. A katonai erények fontosságát k i t ű n ő tömör- séggel jellemzi Clausewitz a háborúról írt klasszikus m u n k á - j á b a n , amikor ezt m o n d j a : „Die kriegerische Tugend eines
Heeres erscheint als eine bestimmte moralische Potenz, die m a n nicht hinwegdenken, — deren E i n f l u ß man also schät- zen. — als ein Werkzeug, dessen K r a f t man berechnen k a n n " .
De b á r m i l y e n zárt testületet alkot is egy hadsereg, nem z á r k ó z h a t i k el a kor szellemétől. N a g y szellemi mozgalmak, -— a k á r a nemzeten, a hadseregen belül keletkeznek, a k á r pedig kívülről, más államok, nemzetek mozgalmainak ered- m é n y e k é n t jelentkeznek, — nem m a r a d h a t n a k hatás nélkül a nemzet fiaiból származó k a t o n a s á g r a . Különösen a k k o r nem, ha egy mozgalom nem csupán egy-egy állam, vagy nem- zet belső életét érinti (nemzeti ellenállás, belső forradalom), hanem általános emberi szabadságeszmékből táplálkozó, ha- talmas lendületű és nemzetközi jelentőségű megmozdulás.
E u r ó p a történetében ilyen volt a XA 111. század utolsó év- tizedeiben kezdődő és Napoleon császárságával végződő nagy f r a n c i a forradalom, amelynek h u l l á m g y ű r ű i E u r ó p a legtávo- labbi sarkáig is elértek. A köztársasági szabadságeszmék, és a Bourbon királyi ház b u k á s á t előidéző forradalom n y o m á n keletkezett h á b o r ú k E u r ó p á t két nagy táborra osztották. A forradalom ellen, a legitimitás elvéért síkraszálló európai
* Az 1958 szept. 3-án Zürichben, a VIII. nemzetközi történettudo- mányi kongresszuson tartott németnyelvű előadás, — ..Der Einfluss von Tradition und Revolution auf das ungarische Militär der Napoleonischen Zeit", — részletes kidolgozása.
n a g y h a t a l m a k élén, a német-római császári birodalom haladt s a forradalmi, később pedig a napoleoni seregek ellen har- coló szövetséges csapatállomány egyik legtekintélyesebb ré- szét, az Osztrák-Magyar Monarchia hadosztályai alkották.
Ennek — az általában, de helytelenül császárinak nevezett
— haderőnek, bár számban nem legnagyobb, de harckészség, katonai erények és használhatóság szempontjából különösen értékes része volt a Szent-István k o r o n á j á n a k területéről származó magyar katonaság. A régi m a g y a r gyalogos és lovas
ezredek, — legutóbb Mária Teréziának Nagy Frigyes elleni h á b o r ú j á b a n összekovácsolt fegyelme, hagyománytisztelete e csapattesteknek nagy erőt, harcértéket adott.
Ha a h a g y o m á n y és a forradalom hatását a k a r j u k a na- poleoni korszak hadseregeiben felkutatni, erre I. Ferenc osztrák császár és m a g y a r király magyar k a t o n a s á g á n a k magatartása különösen alkalmas és érdekes.
A napoleoni korról készült osztrák és külföldi hadtör- téneti m u n k á k a m a g y a r származású vezérek és csapattes- tek működéséről külön alig emlékeznek meg. A m a g y a r ezredek, mint a nagy császári hadsereg hadosztályaira fel- osztott csapattestek jelentek meg akkor E u r ó p a hadszínte- rein és ezért érthető, hogy haditetteik és dicsőségük emléke beleolvadt abba a nagy képbe, amelyet a Monarchia álla- mai közös küzdelmeinek történet- és hadtörténetírói erről a korszakról festettek. Ez nem szemrehányás a k a r lenni, amely az elmúlt (világháború előtti) kor történetíróinak szól.
Amikor a korszerű történetírás módszereivel dolgozó mai magyar hadtörténetkutatók és írók azt a célt tűzték m a g u k elé, hogy felkutassák a m a g y a r csapattestek eddig mellő- zött vagy félreismert szereplésének valódi adatait, ezzel az egyetemes hadtörténet egy-egy fejezetének h i á n y á t igyekez- nek pótolni. M u n k á n k n a k nem az a célja, hogy a monar- chikus hadsereg osztrák részeinek dicsőséges szereplését hát- térbe toljuk, hiszen a négy évszázados közös mult és közös ellenségek elleni közös harcban, az osztrák és m a g y a r ka- tona mindig egyforma vitézséggel és uralkodójához való hűséggel küzdött. Ha a napoleoni idők osztrák-magyar h a d - seregének együtteséből csak a magyar katonaság szerves részét emeljük ki és ennek magatartását vizsgáljuk a hagyo- m á n y és forradalom kölcsönhatásának szemszögéből, akkor voltakép csak azt tesszük, amit egy gondos építőmester cse- lekszik, ha egy évszázados épület szerkezetét átvizsgálja és a n n a k néhány, nem egészen szilárd alkatrészét, erősebb, jól megalapozott épületrészekkel cseréli ki.
Ilogy a hagyomány és forradalmi mozgalom kölcsönös hatását az adott esetben jobban megérthessük, ismerkedjünk
meg röviden a h a g y o m á n y n a k és a f o r r a d a l m i eszméknek lényegével, illetve azok katonai vonatkozásaival.
A h a g y o m á n y gyökere mindig egy-egy ezreden belül t a l á l h a t ó . Az ezred köteléke az a szoros keret, amelyben a csapattest hagyománytisztelete fejlődik, virágzik és rá- n y o m j a bélyegét a r r a az ezredre, sok évszázadon keresztül.
A hagyománytisztelet eredete pedig a csapat kiválóságából, h a r c b a n tanúsított vitézségéből táplálkozik. Egy-egy ezred m i n d j á r t m e g a l a p í t á s a u t á n kerülhetett a b b a a helyzetbe, hogy derék haditettet h a j t s o n végre s ezzel megalapozza h í r n e v é t . Más ezredek m á r hosszabb idő óta fennállottak, a m í g a l k a l m u k volt vitézségüket bebizonyítani. De h a egy- k é t liaditeljesítmény révén az illető ezred neve dicséretesen vált ismeretessé, a k k o r a későbbi h a d j á r a t o k alatt végre- h a j t o t t szép haditettei kifelé növelték hírnevét, befelé pedig erősítették a hagyománytiszteletnek, kezdetben gyenge p a - l á n t á j á t . Minden ú j a b b háború a z u t á n tovább fejlesztette az ezred szellemi életének ezt a h a j t á s á t , amíg végül terebé- lyes f á v á fejlődhetett. Az ezred t a g j a i büszkék voltak min- den időben e z r e d ü k n e k erre a nemesi c s a l á d f á j á r a , amely- n e k gyökere t a l á n a török h á b o r ú k i g v a g y az E u r ó p a kö- zépkori harcterein vívott n a g y csatákig nyúlt vissza.
Szükségtelen lenne itt E u r ó p a á l l a m a i n a k h a d t ö r t é n e t é - ből p é l d á k a t felsorolni, hiszen m i n d n y á j a n t u d j u k , hogy mi- lyen n a g y vonzóerőt gyakorolt egy-egy ezred t a g j a i r a és milyen h a t a l m a s összekötő kapcsot alkotott közöttük az a b ü s z k e t u d a t , hogy régi, híres ezred t a g j a i lehetnek. Akik a v i l á g h á b o r ú b a n ilyen, régi h a g y o m á n n y a l büszkélkedő ezre- dek kötelékeiben h a r c o l h a t t a k , t a p a s z t a l h a t t á k azt, hogy a hagyománytisztelet nem üres szólam. Fáradságos menetelések alatt, n a g y o b b harcok előtt az ezred régi dicsőségére, eset- leg hasonló k ö r ü l m é n y e k között végrehajtott h a d i t e t t é r e való h i v a t k o z á s és az elődökhöz hasonló vitézségre való ösztönzés, sohasem volt eredménytelen.
A h a g y o m á n y n a k nevelő és fegyelmező értékét minden hadvezetőség ismerte. Az ezredeknek adományozott kivált- ságok, más ezredektől megkülönböztető külsőségek, nem- c s u p á n h í v a l k o d á s r a alkalmas cifraságok voltak, h a n e m mély, értékes erkölcsi erőt t a r t a l m a z ó és h a g y o m á n y f e j l e s z - tő tényezők. Az o s z t r á k - m a g y a r hadsereg egyik dragonyos ezredének b a j u s z - és szakállviselési tilalma, ma talán külö- nös és elavult intézkedésnek tetszenék. De akik ismerik en- n e k az ezrednek. — a Windisch-Graetz dragonyos ezrednek,
— történetét, t u d j á k azt, hogy ez, a kolini csatában csupa ú j o n c o k b ó l álló ezred vitéz h a r c á n a k emléke, amelyre az ezred minden későbbi t a g j a büszke volt. A m a g y a r gyalog- ezredeknek az a kiváltsága, hogy d í s z k a b á t j u k u j j a i n ezüst,
illetve a r a n y hímzést, — úgynevezett medvetalpat, — visel- tek, nemcsak az egyenruha díszítésére szolgált, hanem a m a g y a r ezredek régi hagyományos vitézségére emlékeztető jel volt. S h a végignézünk E u r ó p a összes hadseregein, a k k o r azt l á t j u k , hogy a magyar huszárnak, mint k ö n n y ű lovas- ságnak nemcsak harcmodorát, elnevezését vette át j ó f o r m á n valamennyi nyugateurópai nemzet, hanem hagyományos magyar zsinóros e g y e n r u h á j á t is. Sőt ahhoz szívósan ra- gaszkodik még ma is, amikor pedig az egyenruha m á r nem a katonát külsőleg is kitűntető díszes köntös, hanem a kor- szerű harcászat követelményeivel számoló és a térszínhez simuló sportszerű r u h a d a r a b lett.
A hagyomány egy-egy ezredben az volt minden időben és ma is az, ami egy-egy család életében az ősök tisztelete, a család hagyományait őrző és ápoló közösségi és összetar- tási érzés. De az ezredek hagyománytisztelete — bizonyos vonatkozásokban — a családi h a g y o m á n y n á l is erősebb, mert több forrásból táplálkozik. Egyik forrása az ezredek hagyományos vitézsége, egy szűkebb család — az ezred — volt tagjainak példát mutató magatartása. De még erőseb- ben megnyilatkozik az, ha a h a g y o m á n y forrása nem csu- p á n a katonai környezetből, az ezreden belül kezdődik és fejlődik tovább, hanem a n n a k legtávolabbi gyökérszálai egy nemzet, vagy nép legősibb korszakáig is visszanyúlhatnak.
Legjobb példa erre a Monarchia m a g y a r katonasága, amely a törököknek E u r ó p á b a való előnyomulására a n n y i r a ne- vezetes és szomorú mohácsi csata (1526) óta — n é h á n y nem- zeti felkelést és szabadságharcot leszámítva — csak mint a Habsburg-ház nagy seregének szerves, de nem önálló része szerepelt az európai hadtörténet színpadán. De hogy a magyar eredetű gyalogos és lovas csapattestek, német vezetés és vezényszó alatt, Mária Terézia háborúiban, a na- poleoni h á b o r ú k b a n és a XY1II. század többi h á b o r ú i b a n is mindenkor vitézül harcoltak, azt nemcsak az ezredeknek az 1618 óta fennálló állandó birodalmi, később császári királyi, végül császári és királyi hadseregben való kiváló m a g a t a r - tásának számlájára kell írnunk. Lényeges része volt abban a magyar katonák régebbi szereplésének is. Annak a ma- g y a r vitézségnek, amellyel a honfoglalók utódai a népván- dorlás idejében fél Európát bekalandozták, azután pedig az Árpádházi királyok, az Anjou-házból származó Nagy Lajos király, később pedig Corvin Mátyás, szóval a nemzeti kirá- lyok seregeiben világszerte ismertté tették a magyar k a t o n a hírnevét.
Az ezeréves magyar történet folyamán a m a g y a r k a - tonaság többször került abba a helyzetbe, hogy állást fog- laljon nagy szellemi megmozdulások, f o r r a d a l m a k mellett,
vagy ellenük. Legtöbbször Magyarország belpolitikai hely- zetéből következett az, hogy a magyar katona lelki válságba került. Döntenie kellett arról, hogy hű maradjon-e uralkodó- jának tett esküjéhez, vagy pedig az uralkodótól és környe- zetétől megsértett vagy felfüggesztett magyar alkotmányos szabadság érdekében ragadjon-e fegyvert? A nemzeti moz- galmak, az erdélyi fejedelmek. II. Rákóczi Ferenc felkelései és az 1848/49-es szabadságharc indító okai, mint szellemi megmozdulások, magukkal ragadták a magyar katonaság nagy részét. Ezekben a megmozdulásokban a nemzeti ellen- állás, — nevezzük ezeket akár nemzeti felkelésnek, akár, —•
általános kifejezésekkel élve, forradalmaknak, — kétségte- lenül olyan nagy hatást tudott gyakorolni a magyar kato- nára, hogy hagyományos hűsége háttérbe szorult, illetőleg hagyományos vitézsége az ú j — de ezt hangsúlyozom, min- dig csak a nemzeti felszabadítás célját tekintő — mozgalom okozta háborúkban érvényesült és élt tovább.
Másképpen alakulnak azonban a viszonyok, amikor kí- vülről jövő, azaz más európai államokban keletkezett moz- galmak igyekeztek a magyar katona lelkét megkörnyékezni és a faji. nemzeti gondolat felett lebegő, általános emberi szabadságeszmék szolgálatába állítani. Ha a magyar katona történeti múltját k u t a t j u k , akkor a nagy kiterjedésű vallási mozgalmakon kívül, csupán egy korszakot ismerünk, amely- ben ez a kérdés komolyan felmerült, a nagy francia forra- dalom korszakát. Kétségkívül ennek a korszaknak lelki megmozdulása okozta a legtöbb gondot a hadsereg vezető- ségének, nemcsak Magyarországon, hanem Európa minden államában. A vallási mozgalmakban, azaz a keresztes hábo- rúkban. a reformáció és ellenreformáció háborúiban, a tö- rökök kiűzésére megindult nagy keresztény vállalkozásban, a kívülről jövő eszmei mozgalom olyan általános hatású volt, és abban Európa minden állama, — így tehát Magyarország is — annyira és olyan teljes mértékben résztvett. hogv e szellemi mozgalmak hatását nem állíthatjuk szembe a ka- tonai hagyományokhoz való ragaszkodás gondolatával. Ezek a vallási színezetű mozgalmak egyetemleges természetükön kívül, e korok katonaságának lelkiségében is erős vissz- hangra találtak. E mellett sem uralkodójuk érdekeit, sem a kor államszerkezetét nem sértették. Az azok nyomán kelet- kezett háborúkban tehát a hagyománytisztelet és e szellemi mozgalmak hatása nem került szembe egymással.
Mást tapasztalunk azonban, ha a francia forradalom lényegét és hatásait vizsgáljuk. Ebben a korszakban m á r nem arról volt szó, hogy az államok és hadseregek, úgyszól- ván a történet természetes fejlődésének folyományaként,
(mint pl. az előbb említett vallásháborúkban) vegyék át a
k ü l f ö l d ö n keletkezeit szellemi mozgalmak eredményeit, h a - nem arról, hogy egy állam hadserege m i k é p p e n viselkedjék egy olyan mozgalommal szemben, amely az állam szerkeze- tével, és a hadsereg szervezési és vezetési alapelveivel, lénye- gében ellenkező gondolatokat valósított meg. Minden k ü l - földről jövő forradalom veszélyes lehet egy állam életére, de különösen veszélyes akkor, ha e mozgalmak n y o m á n keletkező h á b o r ú k b a n , az államvezetésnek állandóan attól kell félnie, hogy ezek az eszmék a hadsereg fegyelmét b o m l a s z t j á k , kereteit l a z í t j á k , éppen akkor, amikor a f o r r a - dalmi gondolatokat megindító állam serege ellen visel h á - borút.
A f r a n c i a forradalom eszméi elől egy európai állam sem zárkózhatott el. A szabadság, egyenlőség, testvériség gondo- l a t á n a k igen n a g y varázsa volt m i n d e n ü t t , ahol a népek abszolutisztikus k o r m á n y f o r m a keretei között éltek. Kétség- telen azonban, hogy olyan államokban, mint éppen M a g y a r - országon is — ahol a f o r r a d a l m i eszmék továbbterjedését sem gazdasági, sem k a t o n a i szükségesség nem készítette elő v a g y k ö n n y í t e t t e meg — ezek az eszmék mindvégig csak a műveltebb társadalmi osztályok körében t e r j e d ő elméleti á r a m l a t o k m a r a d t a k , a nélkül, hogy felborították volna az állam r e n d j é t és megbontották volna a hadsereg egységét.
És ha mégis b e f é r k ő z t e k a nép és a katonaság soraiba, rendszerint a fokozottabb h a z a f i a s érzés m e g n y i l v á n u l á s a utáni vágy színében jelentkeztek. Ilyen államokban, mint pl.
A u s z t r i á b a n és Magyarországon is, a z u t á n a h a z a f i a s s á g megerősödése maga u t á n vonta a katonai erények érvénye- sülését is, tehát nem állt ellentétben a hagyománytisztelet elvével.
Vessünk n é h á n y rövid pillantást a m a g y a r k a t o n a s á g akkori helyzetére a Habsburg-birodalom hadseregében.
A m a g y a r királyság a Monarchia államkötelékébe t a r - iozott. Mivel pedig a Habsburg-házbeli u r a l k o d ó k n y u g a t felé irányuló u d v a r i p o l i t i k á j á n a k nem kedvezett volna az, ha Magyarország önálló nemzeti életet él, nem törődtek a sok százéves m a g y a r alkotmányos jogokkal és az országot az osztrák örökös t a r t o m á n y o k h o z hasonló módon k o r m á - nyozták. így tehát a m a g y a r k a t o n a a Monarchia n a g y h a d - seregében csak nemzeti kisebbség volt. Másrészt azonban el kell ismernünk azt, hogy m á r a k k o r is elavult rendi al- k o t m á n y u n k volt sok tekinetetben az oka a n n a k , hogy az önálló m a g y a r hadsereg nem fejlődhetett ki, mert a r e n d e k nem a k a r t a k kiváltságaikról lemondani és nem engedték, hogy j o b b á g v a i k a t a királvi hadsereg számára toborozzák.
Szí vósan ragaszkodtak azonban a törvénvekben biztosított nemesi felkelési jogukhoz, b á r egy — felkelőkből álló —
seregcsoport értéktelensége már régóta bebizonyosodott. Az ilyen sereg, az Enrópaszerte akkor már mindenütt szoros keretek között megalakult, képzett és jól vezetett hívatásos hadsereggel szemben, hasznavehetetlenné vált. Mindez azon- ban nem jelenti azt, mintha a magyar fegyverforgató lakos- ság kivonta volna magát a közös uralkodóház dinasztikus politikájának érdekében vívott háborúkból, csupán azt, hogy mind Mária Teréziának, mind utódainak háborúiban nem jutott annyira szóhoz, mint azt katonai rátermettségé- nél fogva megérdemelte volna. Ez az oka annak, hogy Mária Terézia háborúiban a reguláris hadseregben és azóta is, az arányszám a magyar és az örökös tartományokból származó katonaság között mindig kedvezőtlen volt és hogy a reguláris katonaság mellett, a magyar királyok — Mária Terézia és a napoleoni háborúk idejében I. Ferenc is — kénytelenek voltak időnként az insurrektiót is talpra állítani.
II. József édesanyjától jól felszerelt, fegyelmezett had- sereget örökölt. Hadvezére és bizalmas tanácsadója — Lacy gróf tábornagy — volt annak a véderőrendszernek és had- seregszervezési módnak megalapítója, amely szerint a fran- cia forradalom és Napoleon háborúiban szereplő birodalmi hadsereg megalakult. A Monarchia örökös tartományai szá- mára az 1781-ben kiadott Wehrgesetz szabályozta a had- sereg kiegészítését, toborzó kerületek szerint végrehajtott összeírás — Conscriptio — alapján. Ez a véderőrendszer mereven ragaszkodott az életfogytig tartó szolgálati kötele- zettséghez, ami az osztrák örökösödési háború után követ- kező évek hadjárataiban, a hadsereg elöregedéséhez és lét- számának erős csökkenéséhez vezetett. Az elavult véderő- rendszerbe Károly főherceg öntött ú j lelket, amikor már 1801 óta a kapituláció útján, meghatározott időre toborzott katonaságból kívánta hadseregét felállítani.
Károly főherceg véderőreformját a Habsburg-ház örö- kös tartományaiban könnyű volt végrehajtani. Magyarorszá- gon azonban számolni kellett a királyság alkotmányával, amely szerint a katonamegajánlás joga az országgyűlést illette. A francia forradalom kitörésekor Magyarországon mindössze 11 toborzó kerület volt s a katonaszedés önkéntes, vagy többé-kevésbbé erőszakos toborzás ú t j á n történt. A tö- rök hódoltság alatt kipusztult magyarországi lakosság lélek- számának megfelelően, a toborzott legénység száma sem vo't nagy. Ez a magyarázata annak, hogy a francia háborúk alatt harcoló 63 sorgyalogezredből mindössze 15. 20 gránátos zászlóaljból 5, 21 könnyű gyalogzászlóaljból 6, 47 lovas- ezredből csak 15 ezred származott a szorosabban vett Ma- gyaroszágból. azonfelül 17 határőrgyalogezred és 1 csajkás zászlóalj a magyar Szent Korona fennhatósága alá tartozott
horvát és délvidéki határőrvidékről. Mindezek az ezredek a reguláris hadsereg kötelékében szálltak hadba. Az insur- rektió a napoleoni háborúk alatt különböző években és idő- tartamra felállítva, 48 gyalogos zászlóaljat és 240 lovas- századot szólított fegyverbe. Ezeken kívül pedig körülbelül 50 kisebb-nagyobb insurgens szabadcsapat is alakult a ma- gyar királyság területén. A napoleoni háborúkban az egész Habsburg-birodalom a háború 23 éve alatt kereken véve 1.000.000 katonát állított ki a hadrakelt sereg számára, ennek kb. Va részét — 250—270.000 harcost — adta Magyarország.
Habár a véderőrendszer Magyarországon részben más volt, mint az örökös tartományokban, kiképzés, alkalmazás, felfegyverzés és harcias szellem tekintetében nem találunk különbséget a magyar és osztrák ezredek közt. öltözetükben is csak annyit, hogy a magyar gyalogezredek az osztrák fehér kabáthoz szűk magyarszabású zsinórozott nadrágot és csizmát viseltek. A huszárság azonban mint — par excel- lence. — magyar fegyvernem — mindvégig már akkor Európaszerte ismert és használt zsinóros huszárruháját vi- selte. Mind a gyalog, mind a huszárezredekben kivétel nél- k ü l nagy volt az összetartás, a fegyelem és a testületi szel- lem. A folytonos — jóban-rosszban való együttélés, közös harctéri múlt, lelkileg is összekovácsolta az ezredek tiszti- karát. Az ezredparancsnok nemcsupán katonai feljebbvalója volt tisztjeinek, hanem atyai vezetője is, aki szigorúan ellen- őrizte azok magánéletét is. A tisztikar szelleme irányította mindenkor a legénység, tehát az ezred szellemét, az ezred pedig a hadseregét. Helyesen mondja Nagy Frigyes: ,.Der Geist einer Armée liegt in denen Officiers!" Ha pedig arra gondolunk, hogy a legtöbb ezred akkor már dicsőséges hősi múltra tekinthetett vissza, megérthetjük, hogy a bajtársi szellem, a hagyomány tiszteletétől erősítve, milyen szilárd egységgé foglalta össze egy-egy ezred valamennyi tagját.
O l y a n egység volt ez, amely a hadsereg keretén belül ezre- denként szinte önálló lelki életet élt, de amelynek megnyilat- kozása az egész hadsereg harcértékét lénvegesen növelte.
Igen bölcsen írja Clai sewitz: „Man würde sehr Unrecht haben, den Innungsgeist (Esprit du Corps) mit Gering- schätzung anzusehen, der mehr oder weniger, in einem Heere vorhanden sein kann und muß. Dieser Innungsgeist gibt in dem, was wir kriegerische Tugend des Heeres nennen, gewissermassen das Bindemittel ab, unter den natürlichen
Kräften die darin wirksam sind." Ez a testületi szellem, a hag yományokból táplálkozó együttérzés és sorsközösség volt a magyarázata annak, hogy a forradalmi eszmék Fe- renc császár és király magyar katonaságában nem verhettek gyökeret.
A magyar nemzetiségű tisztikar a szigorú katonai tör- vények és hagyományok között való nevelkedése és élete folytán sohasem lehetett forradalmár. Melyen dinasztikus érzése és a politikától távolálló gondolkodása a szociális problémák színvonala felé emelte. E korszak osztrák és ma- gyar tisztjeinek átlagos műveltsége, irodalmi érdeklődése semmivel sem volt kevesebb, mint külföldi bajtársaié. De minden olvasott vagy hallott dolgot a katona határozott, egyoldalú szemléletével fogadott el vagy utasított vissza.
A Magyarországon hosszabb-rövidebb időre hadbaszólí- tott insurrekcionális ezredek soraiban ilyen összetartásról és testületi szellemről természetesen nem beszélhetünk. Az azonban nem vitás, hogy a hazafias lelkesedés, az egyéni vitézség ebben a testületben is érvényre jutott és a magyar katona harci erényeit, a regulárisokénál sokkal mostohább viszonyok között is megmutatta. Hogy az insurrekció a na- poleoni háborúk alatt általában és az 1809-i győri csatában különösen kudarcot vallott, annak oka az elavult rendszer alapján hadbaszólított és tanulatlanul, jórészt tapasztalatlan alvezérektől vezetett ezredek értéktelenségén kívül, hiányos felszerelésük is volt. A nemesi insurrekció egybehívására csak végső szükségben került a sor. akkor, amikor a fegy- ver- és r u h a r a k t á r a k készletét a reguláris hadsereg már el- használta és így az insurrekció számára nem maradt semmi.
A hadsereg egységes vezetésének szempontjából a bécsi udvar és a Hofkriegsrat az abszolutisztikus kormányforma szellemének is megfelelően, görcsösen ragaszkodott ahhoz, hogy a magyar ezredeket is német vezényszóval vezessék és hogy szellemükben semmiben sem különbözzék a hadsereg többi, más nemzetiségű ezredének szellemétől. Ez külsőleg sikerült. A magyar ezredek ugyan bele tudtak illeszkedni a hadsereg nagy közös egységébe, de belső életükben m á r a francia forradalmat megelőző évtizedekben is állandóan élt az a kívánság, hogy magyar nemzeti voltukat megfele- lően kifejezésre juttassák. A magyar ezredek e belső, csen- des, de határozottan nemzeti irányú mozgalmának egyik következménye volt az is, hogy IT. Józsefnek, a hadsereget egységesítő terveivel kapcsolatban, sok, nem magyar pa- rancsnok került a magyar ezredek élére.
A francia forradalom kitörésekor, főleg 1789 óta. a nem- zetközi helyzet nagy átalakulása és az akkori Magyarország belpolitikai helyzete tette lehetővé, hogy egy-két magyar ezredben lappangó ilyen mogzalom, nyiltan is kifejezésre jusson. Az uralkodóház tekintélye II. József alatt Magyar- országon látszólag meggyengült. A nemzet az országgyűlést tartotta legnagyobb és a magyar alkotmány szempontjából fontosabb tényezőnek. P.zért a magyar ezredek 11. József
németesítő törekvései ellen az országgyűlésnél próbáltak or- voslást keresni. Az 1790-ben Pozsonyban egybehívott ország- gyűlésen két ilyen természetű folyamodvány keltett feltű- nést. Június 18-án mutatták be az országgyűlésnek a Szer- biában, Brahova mellett táborozó 6 magyar ezrednek egy, a ,,nemes hazához" címzett hosszú feliratát. A folyamod- vány, melyet a Károlyi-, Pálffy-, Splényi-, Gyulay-, Erdő- dy- és Toscana- „lovas regimentekbéli főtisztek" nevében terjesztettek fel, az akkor szőnyegen forgó katonapolitikai kérdések összeségével foglalkozik és azt kívánja, hogy a hadirend az ország többi rendeihez hasonló „külön státus"
legyen. Az idegen tiszteket távolítsák el az ezredekből, a ma- gyar seregnek kiilön haditanácsa és magyar fővezére legyen, aki egyedül a hazától függjön. A németes szabású ruha- darabokat cseréljék ki régi magyar egyenruhákkal, a szol- gálat hivatalos nyelve minden vonatkozásban csak magyar legyen és a katona, szolgálataiért megfelelő jutalomban részesüljön. Mivel az ügy az országgyűlés elé került, az Udvari Haditanács is tudomást szerzett róla, és vizsgálatot indított. A vizsgálat eredménytelen maradt. A felírat szer- zőségét sem az említett ezredek parancsnokai, sem tisztikara nem vállalták. E feliratot minden valószínűség szerint az or- szággyűlésre megjelent politikusok közül olyan valaki szer- keszthette. aki eléggé jól ismerte a magyar katonaság akkori hangulatát. így azután a felirattal többet sem a katonai, sem a politikai hatóságok nem foglalkoztak.
De ezután a bátortalanul felrepült első fecske után, még ugyanabban a hónapban, 1790 június 30-án, egy ú jabb, hasonló tárgyú irat került az országgyűlés elé. Ezt az ország- gyűlés védelmére és díszőrségül kirendelt Graeven-huszár- ezred magyar fő- és altisztjei szerkesztették. A folyamodványt a nemzetiszínű kokárdát viselő gróf Festetics György alezredes és 4 főtiszt írta alá. közöttük Laczkovics János ka- pitány, szélsőséges eszméknek hódoló ember, aki később mint a Martinovics-összeesküvés híve. a vérpadon fejezte be zavaros életét. Festeticsek nyilt fellépése már komoly csele- kedet volt. mert kérvényükből hiányoztak a személyes elő- nyöket és egyéb érdekeket szolgáló követelmények. Csakis a nemzeti célok, a nemzeti nyelv és a magyar szempontok érvényesüléséért határozták magukat erre, a katonáknál szokatlan lépésre. Az országgyűlésen keresztül akarták meg- értetni az uralkodóval, hogy vannak a legfelsőbb hadveze- iőségnek olyan intézkedései, amelyek magyar nemzeti szem- pontból sérelmesek. Ezt a folyamodványt már nem lehetett irattárba tenni. Tige gróf táborszernagy, az Udvari Hadi- tanács elnöke, azt javasolta II. Lipót királynak, hogy a magyarok ellenzéki hangulata miatt nem tanácsos az ügy
elintézését továbbra is az országgyűlés kezében hagyni, vagy pedig a m a g y a r ezredekkel közvetlenül elintézni, mert ez a királyi tekintély és a hadsereg fegyelmének rovására menne.
Bízzák az ügyet inkább az ezredek felett parancsoló tábor- nokokra, azok gyakoroljanak nyomást ezredeikre, erőszakol- j a n a k ki tőlük ünnepélyes nyilatkozatot, hogy a hadsereg közösségéből való kiválás gondolata távol áll töltik és hogy a fennálló szabályokhoz és e s k ü j ü k h ö z továbbra is hívek a k a r n a k maradni. II. Lipót azonban úgylátszik jobban is- merte a m a g y a r ezredek h a n g u l a t á t és a magyar tisztek becsületességét, mint gyanakvó és mindenben forradalmat sejtő tanácsosai. Az ügyet tapintatosan úgy intézte el. hogy a Graeven-ezred f o l y a m o d v á n y á t egyszerű fegyelmi esetnek minősítette és aláíróit haditörvényszéki vizsgálat ú t j á n fe- gyelmi fennyítésekkel sújtotta. A rendeknek pedig meg- üzente, hogv legfőbb h a d ű r i jogaiba beleszólni nem eng ed;
a hadsereg belső ügyei nem tartoznak az országgyűlés vagy a rendek hatáskörébe.
A két említett folyamodvány kétségkívül a francia for- radalom h a t á s á n a k első megnyilatkozása a magyar katona- ság körében, de egyúttal m á r előjele a n n a k is, hogy Magvar- ország különleges belpolitikai és katonai helyzetében, minden szabadszellemű, és a fennálló rend és államforma ellen esetleg jelentkező mozgalom, legfőbb és talán egyetlen célja, a m a g y a r gondolatnak és a jogos nemzeti igények teljesítésének követelése lesz. a királyság á l l a m f o r m á j á n a k érintése nélkül. Ez a gondolatkör annyira uralkodott minden rendű és rangú m a g y a r lelkében és annyira megtöltötte azt, hogy abban, a francia forradalmat jellemző általános em- beri, világboldogító eszmék számára nem volt hely.
Még jobban megérthetjük ezt a gondolatmenetet, ha röviden megismerkedünk azzal a hatással, amit a f r a n c i a forradalom általábanvéve a magyar nemzet belpolitikai, társadalmi és irodalmi életére gyakorolt.
Az 1790-es évek elején, a 11. József halálával félbe- m a r a d t központosító törekvéseket utódja, II. Lipót király nem folytatta. Mire azonban megkezdte és befejezte volna tárgyalásait az 1790-ben összeülő országgyűléssel, hogy Ma- gyarország kormányzását ismét alkotmányos mederbe terelje, m á r itthon is általánosan ismerték a francia forradalmat előkészítő f r a n c i a irodalmi termékeket és a váratlanul nagv hullámokat verő forradalom véres eseményeit. Már ismerték Mirabeau és Desmoulins izgató beszédeit. Már tudták, hogy a nép lerombolta az abszolút királyi hatalmat jelképező Bastillet. tudták, hogy a nemzetgyűlés rendi különbség nél- kül. már a nép minden rétegéből megalakult. Mindezeket a híreket a magyar közönség felvilágosodottabb rétegei ér-
deklődéssel fogadták. Az elmúlt évszázadok merev b a r o k k életszemléletének és társadalmi berendezésének zárkózott formái bomladozni kezdtek és az abszolutizmus ellenhatása- képen n y u g a t felől jövő szabadabb szellemi áramlatok ná- lunk is jelentkeztek. De a francia forradalom, amely ott az egész népet gyökeréig á t j á r ó és alulról felfelé törő mozgalom volt, Magyarországon nem jutott el a nép széles rétegeihez.
Nálunk a forradalom nem volt gazdasági szükségesség és nem irányulhatott az államforma, az örökös királyság rend- szere ellen, mert a nemzet, — ha az elmúlt századokban lázongott is a koronás király vagy tanácsadóinak nemzet- ellenes intézkedései ellen — mindig h a j l a n d ó volt megbé- kélni, ha ősi alkotmányát és ősi jogait biztosítva látta. így tehát a francia forradalom eszméinek — mint ideális, az általános emberi jogot és méltóságot érvényesítő eszmekör- nek — csak a műveltebb társadalmi osztályok, írók. tollfor- gató politikusok körében volt nagyobb hatása. Ezek önzet- len meggyőződésből vették át és hirdették a f r a n c i a szabad- ságeszméket s ebben különböztek azoktól a forradalmárok- tól, akik — mint Martinovics apát — önző érdekekből szer- veztek titkos összeesküvéseket, amelyekkel azonban szintén nem t u d t á k megmozgatni az ország lakosságának egyetemes- ségét. A forradalmi gondolat szellemi téren megnyilatkozó rövid magyarországi p á l y á j a alatt igen sok érdekes és a ha- ladás szempontjából értékes irodalmi termék és politikai röpirat látott nálunk is napvilágot, anélkül azonban, hogv a magyar életet és a nemzet továbbfejlődését befolyásolta volna.
A magyar jakobinusoknak nevezett Martinovics-társaság egyideig izgalomban tartotta a kedélyeket. Talán ez volt az egyedüli mozgalom, amely valóban forradalmi színezettel bírt, de ennek sem volt gyökere a nép t a l a j á b a n . Amikor a bécsi titkos rendőrség egy hasonló mozgalmat ott felfede- zett, a magyar jakobinusok fejét, Martinovicsot is elfogták, és őt négy fővádlott társával együtt 1795-ben Budán kivé- gezték, ez a mozgalom is elaludt. Martinovicsról kiderült, hogy mint fizetett „agent provocateur", ártatlan, jóhiszemű embereket is belekevert az összeesküvésbe. Amikor kiderült az is, hogv ennek az összeesküvésnek a francia forradalom- mal való kapcsolata hazugság, és az nem a valóságon, ha- nem csak Martinovics nagyhangií kijelentésein alapszik, a francia forradalom nemzetfelszabadító eszméi Magyar- országon hitelüket vesztették.
Hogy a francia forradalom államátalakító gondolatai Magyarországon talajt nem találtak, annak m a g y a r á z a t á t abban is kereshetjük, hogy a másfélszázados török hódolt- ság siralmas korszaka a nemzeti fejlődést több évszázaddal
visszavette. A kipusztított országot teljesen központilag k o r m á n y o z n i nem lehetett, m e g m a r a d t a rendi, vármegyei igazgatás, amely területekre tagoltan működve, legfőképpen a rendi érdekek szolgálatában állott, tehát minden ezzel ellenkező ú j í t á s t ösztönösen ellenzett. Nemzeti hadsereg he- lyett, idegen, sokszor magyarellenes, de legfeljebb közönbö- sen viselkedő ezredek táboroztak Magyarország földjén.
Ezeket a bécsi u d v a r b á r m e l y percben felhasználhatta eset- leges f o r r a d a l m i megmozdulások letörésére. E k o r s z a k b a n ezért nem igen találkozunk olyan íróval és költővel, aki e g y ú t t a l politikai ú j í t ó is lett volna, de annál több olyan lelkes és nagyműveltségű emberrel, aki a n y u g a t r ó l jövő szabadságeszmék nemzeti színeit felismerve, szívvel-lélekkel, teljes erővel fáradozott a m a g y a r patriotizmus megerősíté- sén. különösen pedig a n n a k leghathatósabb eszközének, a m a g y a r nyelvnek kifejlesztésén, pallérozásán. Tudós, irodal- mi társaságok, nyelvművelő, n y e l v ú j í t ó mozgalmak keletkez- tek, amelyeknek közelebbi célja a n y u g a t i irodalmi termé- k e k n e k . a f r a n c i a és német klasszikus és r o m a n t i k u s m ű - veknek m a g y a r nyelvre való átültetése volt. a z u t á n pedig a n y u g a t i műveltség terjesztésével kapcsolatban, a m a g y a r nyelv kiművelése és a m a g y a r irodalom európai színvonalra emelése.
A nyelvtisztító h a z a f i a s felbuzdulással karöltve járt az a h a z a f i a s mozgalom, amely a nemzetfejlesztés egyik főesz- közének, a nemzeti dicsőséges múlt feltárását és a m a g y a r hősiesség dicsőítését tartotta. Érdekes azonban és a hagyo- m á n y o k tiszteletére nagyon jellemző az, hogy ezen a téren a m a g y a r írók és költők a régi klasszikus és b a r o k k m i n t á k szerint dicsőítették a hősi m a g y a r multat. A f r a n c i a hábo- r ú k b a n „párducos Árpád utódait", Minerva, Mars, Bellona oltalmába a j á n l j á k . Legnagyobb akkori m a g y a r költőnk, Berzsenyi Dániel, a m a g y a r Horatius, a m a g y a r t csak ró- mai fegyverzetbe öltözött k a t o n a n é p n e k l á t j a . A m a g y a r közönség pedig szívesen, lelkesedve olvasta íróinak ilyen i r á n y ú m u n k á i t és természetesnek találta, hogy a nemzeti érzés t o v á b b r a is a régi klasszikus, vagy b a r o k k nemesi for- m á k köntösében és nem a f r a n c i a forradalom frigiai jelme- zében jelentkezzék. Mivel pedig a f o r r a d a l m i ideákat Marti- novics összeesküvése kompromittálta, a politikai felvilágoso- dás eszméi Magyarországon még hosszú ideig nem t u d t a k érvényesülni. De azok h a t á s a k é n t m e g m a r a d t a m a g y a r nemzeti érzés megerősödése. Ez azonban a nép kikapcsolá- sával továbbra is főleg csak a rendiséget hatotta át.
A nemzeti érzésnek ilyen i r á n y b a n való fejlődését az u r a l k o d ó h á z sem gátolta, sőt elősegítette. Ebben a tekintet- ben I. Ferenc. Mária Terézia p é l d á j á t követte. Tiszteletben
t a r t o t t a az országgyűlés intézményét, k o m o l y a n t á r g y a l t h ű m a g y a r j a i v a l és országgyűlési m e g n y i t ó i b a n ismételten h a n - goztatta a m a g y a r nemzet iránti őszinte h a j l a n d ó s á g á t . S b á r a l a p j á b a n véve j ó i d u l a t ú ember volt, de aggályoskodó és kicsinyes természete m e g k í v á n t a , hogy á l l a n d ó a n t á j é k o z - va legyen úgyszólván minden a l a t t v a l ó j á n a k nézetéről és működéséről. Ezért alaposan megszervezett kémrendszert létesített, amelynek k ö z p o n t j a t u l a j d o n k é p p e n legszűkebb k ö r n y e z e t e volt. A m a g y a r közönség mégis bízott benne s amikor a f r a n c i a h á b o r ú k válságos időszakaiban a m a g y a r k a t o n a s á g r a fokozottabban volt szükség, lelkesedéssel szava- zott meg mindig ú j a b b és ú j a b b c s a p a t o k a t és ültette lóra nemesi felkelését.
I. Ferenc k i r á l y n a k legfőbb támasza és a m a g y a r kor- mányszervezetben Magyarországnak v a l ó b a n legigazibb b a - r á t j a a k i r á l y testvére, a fiatal József főherceg nádor volt.
Egyenes, lovagias jellemű f é r f i ú , aki ugyanezeket a t u l a j - donságokat h a m a r felismerte, a vele tanácskozó m a g y a r fő- u r a k b a n és köznemesekben. Őszintén megszerette a m a g y a - rokat, együttérzett velük, nemzeti k í v á n s á g a i k a t megértette.
H a z a f i a s m o z g a l m a i k b a n nem látott összeesküvést és komo- l y a n hitte, hogy Magyarország, nemzeti alapon való meg- r e f o r m á l á s a után, a Monarchia m e g ú j u l á s á n a k legerősebb pillére lehet. Sokszor követelte a m a g y a r k o r m á n y z á s alapos r e f o r m j á t , de Ferenc király makacsul ragaszkodott m a r a d i bécsi politikájához és minden gyökeres újítástól irtózott. D e lia József nádor ilyen v o n a t k o z á s o k b a n n a g y o b b sikereket nem is ért el. más téren annál j o b b a n megszerezte a m a g y a r nemzet szeretetét. Minden m a g y a r kultúrális, irodalmi, m ű - vészeti mozgalom élén állott. Az ország szellemi és a n y a g i emelkedését állandóan szemelőtt tartotta, és a n n y i r a a m a - g y a r élethez idomult, hogy nemcsak a vele érintkező f ő u r a k és nemesek, hanem az egész m a g y a r nép joggal tisztelték b e n n e az uralkodóház egyetlen m a g y a r t a g j á t . Nádori sze- repe mindenesetre lényegesen h o z z á j á r u l t ahhoz, hogy a m a - g y a r nemzet és a m a g y a r k a t o n a s á g a f r a n c i a f o r r a d a l m a t követő évtizedekben sohasem gondolt a r r a . hogy az u r a l - k o d ó h á z ellen, a francia forradalom eszközeivel lépjen fel.
Ilyen erőszakos megmozdulásra egyébként M a g y a r o r - szágon m á r csak azért sem kerülhetett sor, mert a f o r r a d a -
lom eszméitől való rettegés a nemességet, tehát az ország sorsát akkor intéző köröket, a királysághoz fűzte. A társa- dalom általában, minden rétegében konzervatív volt, és félt egy ú j d e m o k r a t i k u s államrend elkövetkezésétől. Ez a m a - g y a r á z a t a annak, hogy az országgyűlésen a h á b o r ú f o l y t a t á - sához szükséges katonaságot a rendek k ö n n y e n megszavaz- t á k . A forradalmi eszmék Magyarországon azért sem t e r j e d -
hettek el. mert a k i r á l y s á g és a rendi társadalom egész h a - t a l m á v a l állott velük szemben. A f r a n c i a f o r r a d a l o m n a k mint n a g y tömegmozgalomnak színes k é p e m e g r a g a d t a u g y a n a lelkeket, de azt a m a g y a r közönség higgadtan szem- lélte. Jellemző erre Kazinczy Ferenc egy mondása, aki pe- dig mint művelt, felvilágosodott fő. alaposan ismerte a f r a n - cia szaKadságeszmék egész irodalmát. P á l y á m Emlékezete című m u n k á j á b a n ezt í r j a a f r a n c i a forradalomról: „ . . . n a g y és szép dolgok . . . . de ahogy a történteket nézzük, senki sem felejti, hogy irtóztatóbb csapás, mint egy revolució, a hont nem érheti és hogy dőlő v a g y döntött épület k ö r ü l forogni nem tanácsos. Senkisem ó h a j t j a , hogy a mienk is dől jön v a g y döntessék."
természetes, hogy az országban nem gondolkodott min- d e n k i ilyen higgadtan, mint éppen Kazinczy Ferenc, aki a Martinovics-összeesküvés egyik áldozataként sokáig rabos- kodott. Voltak elég sokan olyanok, akik a „dőlő v a g y dön- tött"" épület közelében forgolódtak és Magyarországon nyíl- t a n v a g y titokban terjesztették a forradalom eszméit. A bécsi k o r m á n y sem bízott a m a g y a r nemzet higgadt szemléletében és igyekezett minden szabadgondolkodó, f o r r a d a l m i propa- g a n d á n a k fokozott ellenőrzéssel, és ha kellett, erélyes intéz- kedéssel is elejét venni. A revolució h a t á s á n a k jellemzésére és a k a t o n a i hatóságok ellenintézkedéseire n é h á n y érdeke- sebb adatot ismertetek, amelyekből u g y a n c s a k az látszik, hogy a f o r r a d a l o m h a t á s a Magyarországon leginkább politi- k a i téren és a t á r s a d a l m i élet kisebb vonatkozásaiban érvé- nyesült csupán, de a hadseregre nem t e r j e d t át.
A m a g y a r közönség a f r a n c i a mozgalom alapelveiről és eseményeiről k o r á n értesült. A „Contract Social"', az „Acte Constitutionelle", a „Droits de l H o m m e " szövegét éppen olyan jól ismerte, mint Voltaire, Rousseau és Montesquieu műveit, de nemcsak eredeti, f r a n c i a szövegükben. — hanem latin és m a g y a r f o r d í t á s o k b a n is. A m a g y a r ellenzék egyik radikális szónoka, gróf F e k e t e János, Voltairenek több m ű - vét fordította le, levelezett vele, sőt f r a n c i a verseket is köl- tött.
A „Moniteur". a f r a n c i á k hivatalos l a p j a — mindaddig, amíg a bécsi u d v a r a n n a k postai szállítását be nem tiltotta
— s ű r ű n j á r t Magyarországba; nemcsak k á v é h á z a k b a n , ha- nem a művelt családok összejöveteleinél is olvasgatták. Egy e g y k o r ú tanúvallomás szerint: „ F r e u n d e k a m e n häufiger, es gab ö f t e r Gästereven, m a n riss sich u m die grosse f r a n z ö - sische Zeutung Moniteur". A Bécsben megjelenő „Magyar K u r i r é s egyéb egykorú újságok, mint a „Hadi és Más Nevezetesebb Történetek ", a n n a k folytatása a „Magyar Hir- mondó", m a g y a r nyelven számolt be a f r a n c i á k tetteiről.
Szívesen olvasta a közönség a francia forradalomról meg- jelenő német könyveket és német folyóiratokat is. Sok ma- gyar f ő ú r k ö n y v t á r á b a n pl. az Aradon őrzött C s á k y grófi és Orczy bárói k ö n y v t á r b a n gazdag f r a n c i a röpiratiroda- lommal találkozunk. Mindez azt igazolja, hogy Magyarorszá- got — minden bécsi titkos rendőrségi ellenőrzés és elzárkó- zottság ellenére is — állandóan foglakoztatták a f r a n c i a for- radalom sajtótermékei.
A forradalom kitörése utáni években j á r t a k M a g y a r - országon olyan személyek is, akik a f r a n c i a események szemtanúi voltak. F r a n c i a nyelvmesterek, papok, k a l a n d o s útazók elbeszéléseit szívesen hallgatta a m a g y a r közönség.
Különösen érdekes szerepe volt br. Trenck Frigyesnek, a híres k a l a n d o r n a k , aki porosz fogságból szökve, bekalandozta Franciaországot. Németországot. Ausztriát, a z u t á n 1790-ben megjelent a m a g y a r országgyűlésen, azt remélve, hogy a ma- gyarok segítségével m e g k a p h a t j a n a g v b á t y jának, Trenck Ferencnek, a híres p a n d ú r v e z é r n e k birtokait, amelyeket po- rosz fogsága alatt idegenek foglaltak le. Részletes memoár- jaiban. (amelyeknek két kötetete a Magyar Nemzeti Mú- zeum b i r t o k á b a n van) „Non relata. sed p r o b a t a refero". jel- mondattal megerősíti azt, hogy személyes megfigveléseit írta le a m a g y a r o k számára. Bár a cenzúra h a m a r elkoboz- tatta Trenck írásait, másolataik m a g á n ú t o n tovább t e r j e d - tek. De Trenck nemcsak írásban, h a n e m hangos szóval is m a g y a r á z t a a francia konstitúciót és a forradalom v í v m á - nyait mindaddig, amíg fel nem merült az a g y a n ú , hogy ő porosz és f r a n c i a ágens. Feljelentették. A bécsi u d v a r egy- szer megkegyelmezett neki, amikor azonban másodszor is letartóztatták és Bécsbe szállították, többé m á r nem enged- ték vissza Magyarországra. Levelezett u g v a n még egvideig Laczkoviccsal. a Martinovics összeesküvésben kivégzett, el- csapott katonatiszttel, a z u t á n Franciaországba űtazott. O t t mint gvanus embert elfogták és a konvent p a r a n c s á r a ki- végezték. Ez a porosz alattvaló volt talán az egyetlen idegen katona, aki Magyarországon egy évig nyilt p r o p a g a n d á t űzött a francia forradalom érdekében. Bár mint katonatiszt- nek, az érintkezés a Magyarországon tartózkodó katonaság- gal k ö n n y ű lehetett, nagyobb hatást — mint az érdeklődés felkeltését — ő sem ért el.
Napoleon háborúi alatt egyszer lett volna Magyaror- szágnak alkalma arra, hogv a f r a n c i a f o r r a d a l m a t lezáró napoleoni korszakban engedjen a francia külpolitika csábí- tásának és nviltan fellépjen a Habsburg-ház ellen, de nem élt vele. Amikor Napoleon Bécs elfoglalása u t á n seregével a m a g y a r h a t á r t elérte és jobban érdeklődni kezdett Magyar- ország állapota iránt, jól megszervezett kémrendszere segít-
Hadtörténelmi Közlemények XL. 4
ségével megtudta, hogy m á r az 1807-iki országgyűlés ko- moly előterjesztéseket tett a béke f e n n t a r t á s a érdekében s t u d t a azt is, hogy ha a f r a n c i á k nem t á m a d j á k meg közvet- lenül Magyarország területét, a háború gondolata ott nem lesz népszerű. Nem a k a r t a tehát hadműveleteit Magyaror- szágra kiterjeszteni, hanem felhasználva a hazafias hangu- latot és az ellenzék elégületlenségét, másúton igyekezett a nemzetet a királyhoz való hűségében megingatni. Megszer- kesztette ismert kiáltványát, amelyben francia, német és m a g y a r nyelven felszólította a m a g y a r nemzetet, hogy sza- k a d j o n el Ausztriától, csatlakozzék Franciaországhoz, és ősi szokásaihoz híven, Rákos mezején válasszon m a g á n a k ki- rályt. A k i á l t v á n y időpontját Napoleon rosszkor választotta.
Túlbecsülte a magyar ellenzék hangulatát, nem ismerte fel azt a helyzetet, hogy a nemzeti eszme megerősödése és a francia háború változatos eseményei — amelyekben m a g y a r k a t o n á k olyan sok dicsőséget szereztek a hadsereg hírnevé- nek — az eddiginél szorosabbra f ű z t é k a király és nép kö- zötti köteléket. Kiáltványa hatástalan maradt. A m a g y a r nemzet nem sietett Rákos mezejére, hanem József nádornak az akkor újból hadbaszólított insurrekció fővezérének tábo- r á b a n gyülekezett, hogy fegyveres kézzel védje az ország határait, az esetleges francia betörés ellen. Kazinczy helye- sen ítélte meg a helyzetet, amikor a kiáltvány sorsáról ezt
írta: „Besonnene Köpfe scheuten jedes Abenteuer, dessen Folgen nicht abzusehen waren."
Pedig Napoleonnak igen jó kémrendszere volt Magyar- országon, amelyet Andreossy francia tábornok irányított
Bécsből. Hogy miért nem ért el nagyobb hatást, azt így ma- g y a r á z z a József nádor a királyhoz 1806. szept. 30-án intézett
felterjesztésének ez a mondata; „Denkende, patriotisch ge- sinnte Männer, und deren giebt es in Flungarn viele, — durch sie werden alle Geschäfte geleitet. — sehen gar wohl ein, dass nur gegenseitiges Zutrauen, Übereinstimmung des Kö- nigs und der Nation, das Vaterland erhalten, selbes und die Constitution schützen kann, mithin werden selbe, fremde Emissarien nicht bethören.
Die schwachen, unruhigen Köpfe, welche letztere täu- schen und gewinnen könnten, werden nicht viele seyn, u nd werden selbe bey der, gegen sie streitenden entschiedenen
Mehrheit, wenig, oder nichts, dem allgemeinen ohl hinder- lich seyn."
Mindezekből kitűnik, hogy ha már a nemzet összesége nem hallgatott a forradalmi tanok sirénahangjaira, még- kevésbbé kellett a hadsereg egységét, harckészségét és az a b b a n meggyökerezett hagyományos katonás szellemet fél- teni azok bomlasztó hatásától. Ezek a mozgalmak nem jutót-
t a k el sem itthon, a Magyarországon gyülekező újoncok közé, mégkevésbbé pedig az ellenséggel szemben álló hadrakelt sereg ezredeihez.
De volt két másik út, amelyeken keresztül a m a g y a r katona megismerhette a francia forradalom eseményeit, nem a n n y i r a azoknak, — m o n d j u k akadémikus színvonalon moz-
gó. — irodalmi termékeit és az azokból kiáradó forradalmi eszméket, hanem i n k á b b a forradalomnak azokat a minden- napi vonatkozásait, amelyek a műveletlen közkatonára is h a t h a t t a k s a forradalom vívmányait a n n a k szemében köve- tésre méltónak festhették. Az egyik út, a Franciaországba került, m a j d onnan hazatért m a g y a r hadifoglyok és a h a d r a - kelt seregtől haza- és visszautazó katonák (futárok, gyógyult sebesültek, szabadságra utazók) révén vezetett azok haza- térése után Magyarországba. A másik pedig a m a g y a r v á r a k - ban és megerősített helyeken internált rendkívül nagyszámú francia hadifoglyokon keresztül. A katonai hatóságok külö- nösen veszélyesnek tartották a francia hadifoglyok érint- kezését a néppel és a m a g y a r katonasággal, igyekeztek tehát minden külső érintkezéstől elzárni őket és különösen meg- akadályozni azt. hogy a Magyarországon b u j k á l ó f r a n c i a emissáriusok velük találkozzanak és tájékoztassák őket a h a z á j u k b a n történő dolgokról.
A francia hadifogságból hazatért magyar tisztek és le- génység esetleges forradalmi itthoni tevékenységéről nincs sok adatunk. Levéltárakban elvétve találkozunk egy-egy ma- gyar hadifogoly katonának francia eseményekkel foglalkozó levelével. De ezekben alig találunk lázító és a forradalmat nviltan is dicsőítő gondolatokat; világos tehát, hogy ezeket a leveleket nem célzatosan írták. Csupán egy, határozottan forradalmi gondolatkörben mozgó katonaírásról tudunk, ame- lyet a forradalmi eszmékért felelősségre vont A b a f f y Ferenc lefoglalt iratai között találtak meg. A címe: ,.Egy m a g y a r katonának, ki 1792-ben novembernek 6-ik n a p j á n tartott nagy vérontásban a franciáktól elfogattatott, fogságának ide- jében tett feljegyzései." E levél tartalmából azonban Eck- h a r d t Sándor helyesen állapítja meg, hogy az nem egy egy- szerű katona gondolatainak megnyilvánulása, hanem A b a f f y - nak egy rég bevált propagandaeszköze: koholt párbeszéd a l a k j á b a n í r j a le forradalmi gondolatait és dicsőíti a f r a n - ciák szabadgondolkodó és emberboldogító eszméit.
Hogy a francia fogságból hazakerült tisztek és legénység lelkét a Franciaországban tapasztalt események nem változ- tatták át. annak bizonysága az, hogy nem t u d u n k olyan esetről, amikor ilyen hazatérők itthon forradalmi mozgal-
makat igyekeztek volna nyíltan vagy titkon megindítani.
Hogy pedig a műveltebb tisztekre miképpen hatott f r a n c i a - országi fogságuk, azt legjobban Kisfaludy Sándor maga- tartása bizonyítja. Ez a franciás műveltségű és minden szépért lelkesedő, fogékony ember már a nemesi testőrségben való szolgálata alatt feltűnt a szabadság iránti olthatatlan vágyával. Minősítő táblázata m o n d j a róla, hogy nyugtalan ember, aki korlátlan szabadságra törekszik. Emiatt távolí- tották őt el a gárdától 1796-ban. A hadrakelt sereghez ke- rülve, francia hadifogságba jutott. Draguignan-ban, kellemes körülmények között töltötte fogságát. Sokat forgolódott f r a n - cia társaságban, nyitott szemekkel figyelt meg mindent és lelkesedett a francia irodalom akkori termékeiért. Amikor azonban hazakerült, gondolatvilágában mindez háttérbe szo- rult. A magyar föld, a nemesi gazda élete és költői m u n k á s - sága teljesen lekötötte minden figyelmét, és gondolkodásá- ban. írásaiban erős hazafias irányzatot látunk mindvégig.
M int József nádor szárnysegéde résztvett a nemesi felkelés 1809. évi kudarcos hadműveleteiben, azután pedig a nádor parancsára, a felkelés rehabilitáció-ja érdekében megírta an- nak részletes történetét német nyelven. Ez az érdekes h a d - történeti m u n k á j a a magyar katona egyéni vitézségének és általában az akkori magyar katonaság hagyománytisztelő és h a z a f i a s h a n g u l a t á n a k igen értékes bizonyítéka.
A Franciaországból hazatért m a g y a r katona itthoni élete csak a n n y i b a n foglalkoztatta a budai Generalkommando és a bécsi Udvari Haditanács közegeit, hogy szükségesnek tar- tották azok magatartását ellenőrizni. Nincs a d a t u n k azonban arról, hogy a hazatért foglyok közül bárkit is a felforgató eszmék terjesztésén k a p t a k volna. A Generalkommando irat- t á r á b a n csak az 1792 utáni évtizedben, de itt is leginkább csak az első években, találunk egy-két erről szóló utasítást.
Ezek az utasítások is csak általános irányelvekkel foglal- koznak. így pl. az 1798 f e b r u á r 7-én kiadott Hofkriegsrats Verordnung elrendeli a hadifogságból hazatérők ellenőrzé- sére, hogy: ,.derley verdächtige Menschen . . . eine besondere Aufmerksamkeit erfordern, damit sie nicht das Gift solcher verkehrten Grundsätzen weiter verbreiten, sie selbst a b e r wieder in die Schranken zurückgebracht w e r d e n ! " . . . Ha tehát ilyen emberek valahol feltűnnének, azonnal le kell tar- tóztatni őket.
Érdekes és jellemző, hogy a Generalkommando irattárá- ban nem találunk olyan részletesen kidolgozott, alapvető ren- deletet vagy haditanácsi intézkedést, amely ezzel a kérdéssel b e h a t ó b b a n foglalkoznék. Csupán esetenként akadt kezembe egy-egy rövid tájékoztatás vagy intézkedés.
Sűrűn találkozunk a Generalkommando iratai között a
várparancsnokságokhoz és a városi elöljáróságokhoz küldött utasításokkal a hadifoglyokkal való bánásmódról. Ilyen uta- sítást kapott például Temesvár városi tanácsa 1793-ban az Udvari Haditanácstól. Szigorúan megtiltja a hadifoglyokkal való érintkezést. Semmit sem szabad tőlük vásárolni, külö- nösen pedig tilos velük ú j á l l a m r e n d j ü k r ő l és a Francia- országban lezajlott eseményekről beszélgetni.
A Generalkommando irattárában a francia forradalom eseményeivel foglalkozó iratokat 1789 óta különböző címszók alatt t a l á l j u k mint pl.: Frankreich, Revolution, Criminalia, Meutherei, Geheimsachen, Lesekabinette, Kriegssachen és Kriegsgefangene. Az 1790-es évek utolsó szakaszában az em- lített címszavak sorban eltűnnek és a további években is mindig csak a Kriegsgefangene címszó alatti, évről évre terjedelmesebbé váló iratkötegek szerepelnek a register- könyvekben és protokollumokban.
A bécsi Kriegsarchivnak e háborúkról szóló a n y a g á b a n igen sok iratot találunk a hadsereg hangulatáról. De jellemző, hogy sem a csapatparancsnokok jelentései, sem pedig az ud- vari haditanács rendeletei sem foglalkoznak a forradalomnak a csapatokra gyakorolt esetleges hatásával. Ha a csapatok fegyelmezetlenségéről, nyomott vagy izgatott hangulatáról, a legénység tömeges szökéséről írnak, a n n a k okait mindig a rossz ellátásban, a csapatok kimerültségében keresik és t a l á l j á k .
Az iratokból, József nádor levelezéseiből és a királyhoz intézett felterjesztéseiből, határozottan kitűnik, hogy a f r a n - cia forradalom befolyásától csakis az 1790-től 1800-ig t e r j e d ő években féltették a katonaságot. 1800 után a hadkiegészítést szabályozó rendeletekben a hadsereg hangulatával foglalkozó helyzetjelentésekben ez a probléma már nem játszik szerepet.
Napoleon fellépése és császársága befejezte a f r a n c i a forra- dalmat, az ellene vívott h á b o r ú b a n a bécsi u d v a r már nem féltette katonaságát a forradalmi eszméktől. Napoleont és seregét már nem tartotta olyan hadviselő ellenfélnek, amely- nek soraiból az osztrák és magyar államszervezetre káros forradalmi propaganda terjedhetne át a hadseregre. A f r a n - cia h á b o r ú k n a k ebben az utolsó 10—15 évében, az ellenséges
propaganda. — már minden forradalmi színezetétől megtisz- tulva — csak annyiban volt veszélyes a Habsburg-birodalom hadseregére és abban a magyar katonaságra, mint bármilyen más államhatalom ellen vívott harcban.
Természetes, hogy mindaddig, amíg a hadsereg hangu- lata nem alakul! ki teljesen, vagyis amíg az Udvari Hadi- tanács és a hadrakelt sereg fő- és alparancsnokai nem lehet- tek nyugodtak a felől, hogy nem üti-e fel fejét, a hadsereg-
ben, — főleg az alkotmányos szabadság után vágyódó ma- g y a r katonaság soraiban — a francia forradalom veszélyes hatása, az Udvari Haditanács számolt ezzel, a harcokra döntő és nagyon kellemetlenné válható lehetőséggel. Való- ságos adatok h i á n y á b a n azonban e téren is elég volt néhány általános tartalmú figyelmeztetés kihirdetése. Egy ilyet — amelynek tartalma j ó f o r m á n teljesen azonos a későbbi évek- ben még kiadott hasonló tárgyú iratokkal — találunk a Ge- neralkommando 1794-iki iratai között. Ez a Hofkriegsrat- rendelet a következőkre hívta fel a hadrakelt parancsnokai- nak és a hátország legfőbb katonai parancsnokainak figyel- mét :
..An die Komandierenden Herrn Generalen im Feld.
Wien, am 16-t J u l y 794.
Se Majestät haben seit einiger Zeit her öfter vernommen, dass bey dero sämtlichen Armeen sehr viele Offiziere sich gelüsten lassen, nicht nur über die verschiedenen Kriegs- vorfälle, sondern auch über einen grossen Theil der übrigen Staatsangelegenheiten verschiedene Bemerkungen und Ver- n ü n f t e l e y e n zu machen, welche gewiss aus Mangel der Ein- sicht des ganzen Zusammenhanges der Dinge sehr seicht und u n k l u g sind, ü b e r h a u p t s aber nur eine Menge zweckloses Geschwätz, bisweilen auch schädliches Aufsehen, und nach Gestalt der Umstände auch sogar Unfolgsamkeit in Dienst zu veranlassen die Eigenschaf t haben, zu malen dergleichen Resonneurs sich insgemein klüger als ihre Befehlshaber zu seyn düncken.
Auch haben Se Majestät erfahren müssen, dass diejeni- gen Offiziers, welche von den komandirenden Herrn Gene- ralen als Couriers hieher geschickt werden, unterwegs so- wohl, als während ihres hiesigen Aufenthalts, allerley Er- zählungen auszubreiten sich erlauben, die nach der Hand theils durch verschiedene Zusätze theils durch einige Hin- weglassungen, in die u n w a h r h a f t e s t e und oft ärgerlichste Schwätzereyn ausarten, und nicht selten schädliches Fro- locken, bey den bösgesinten, unzeitige Niedergeschlagenheit aber in denen gut denkenden Gemüthern veranlassen."
A rendelet megemlíti még azt is, hogy Őfelségét igen kel- lemetlenül érintik a tisztek fecsegéséről érkező hírek. Több- ször előfordult, hogy egészen titkos utasítások tartalmát a közönség is megtudta, pedig a hadrakelt seregnél történő események titokbantartása elsőrendű hadiérdek. Különös ellenőrzést kíván a harctérről hazaküldött és onnan megint visszatérő futárok viselkedése és érintkezése otthon, a pol- gári lakosság körében.
Az Udvari Haditanács és a legfőbb katonai hatóságok
túlbecsülték azt a veszélyt, amely a tisztek fecsegéséből vagy a harctérről hazatértek vigyázatlan elbeszéléseiből eredhe- tett. A jóbarátok, ismerősök meghallgatták, talán tovább is adták a hallott híreket, de senkinek sem jutott eszébe, mind- ezekből a hadsereg egységét veszélyeztető fegyvert ková- csolni. A magyar népnek és katonaságnak forradalomellenes h a n g u l a t á r a jellemző az, hogy még a francia hadsereggel való közvetlen érintkezés sem volt alkalmas arra, hogy a forradalmi eszméket Magyarországon hathatósan terjessze.
Amikor 1809-ben, a győri csata u t á n francia csapatok vonul- tak Nyugatmagyarországba, ott nyíltan érintkezhettek a m a g y a r lakossággal, sebesültjeiket, betegjeiket magyar csa- ládok és magyar kórházak ápolták. Bár a francia katonák bántatlanul bebarangolhatták ezt az országrészt, seholsem értek el hatást. Nyelvüket a köznép nem értette, velük tehát beszélni nem tudott, a franciául beszélő művelt emberek pedig (főurak, papok, nemesek stb.) csak az országukat meg- szálló és élelmiszerkészletüket pusztító ellenséget látták ben- n ü k és nem lelkesedtek értük. Még az akkor általánosan használt latin közvetítő nyelven sem tudtak velük érintkezni, mert a franciáknak, franciásan kiejtett latin beszédjét nem értették.
Az a veszély, hogy Magyarország lakosságát a f r a n c i a hadifogságból hazakerült, vagy pedig a harctér és a hát- ország között ide-odaútazó tisztek és legénység esetleges for- radalmi gondolkodása megmételyezné, nem volt a n n y i r a fenyegető, s ezért nem is okozott annyi gondot a katonai főhatóságoknak, mint a francia hadifoglyok tartózkodása és magatartása a magyarországi v á r a k b a n és a hadifogoly- g y ű j t ő állomásokon. Mivel a francia háborúk harc-színtere a Rajnától Ausztria keleti határáig terjedt, délen pedig Olaszország területére is átnyúlt, a háború folyamán a csá- szári sereg hadifogságába jutott f r a n c i á k a t j ó f o r m á n ki- zárólag Magyarország területén kellett elhelyezni. A b u d a i Generalkommando hatáskörébe tartozott ennek a nehéz kér- désnek megoldása. Nemcsak arról volt szó, hogy a foglyok elhelyezését, ellátását t u d j a biztosítani, hanem arról is, hogy miképpen szigetelje el a francia foglyokat a polgári lakos- sággal való érintkezéstől. A francia forradalmi eszmék ter- jedésére egy-egy francia emissárius, titkos ügynök, titokban lázító forradalmár működésénél sokkal aggasztóbb és veszé- lyesebb lehetett az. ha a magyar közönség a francia katonák nagyobb tömegével kerül közvetlen kapcsolatba. Minden- esetre érthető a Generalkommando aggodalma, hiszen Bécs- ben jól tudták, hogy a magyar ember lelki alkata szerint könnyen hevül és hogy a lakosság nagyrésze nincs megelé-
gedve a bécsi kormányzás módszereivel. Ezért valószínűnek tartották, hogy itthon szívesen hallgatják a franciák elbeszé- léseit. és igyekeznek közelükbe férkőzni. Siettek tehát olyan rendeleteket kiadni, amelyek segítségével a hadifogoly szál- lítmányokat már útközben is szigorúan megfigyelték, itthon pedig zárt helyeken. — lehetőleg Magyarország keleti és dél- keleti részében — helyezték el. Kezdetben főleg Arad, Sze- ged és az erdélyi várak jöhettek tekintetbe, később azután, amikor mindig több és több szállítmány érkezett, azokat már Magyarország többi helyiségeiben, kőfallal kerített vagv egyébként is könnyen őrizhető laktanyákban helyezték el.
Rövid idő múlva a háború kitörése után, már megindul- tak az első fogolyszállítmányok Magyarország felé. Néhány érdekes jelentést találunk Szerelem József tábornok pozsonyi dandárparancsnok kezétől, aki a Magyarországba érkező francia hadifoglyokat a határon átvette és továbbította az ország belsejébe. Érdekes az a megfigyelése, amit 1793-ban
— tehát amikor a forradalmi hadsereg még nem volt szilárd fegyelmű és szerkezetű — a forradalmi francia tisztikarról írt. Tudatlan, pökhendi viselkedésű embereknek jellemzi őket, csak szigorúsággal és bizonyos fokú semmibevevéssel lehet velük bánni. Nem szabad csodálkozni elbeszéléseiken, legjobb ha forradalmi kijelentéseiket, nagyhangú mondásai- kat az ember kineveti, kigúnyolja. Mindenképpen azonban el kell útasítani hízelkedő közeledésüket, próbálkozásaikat, hogy ne legyen alkalmuk a beszéd fonalát magukhoz ra- gadni. Az Udvari Haditanács óvatos rendelkezése folytán a francia hadifoglyokat nem magyar csapatok, hanem biro- dalmi (porosz, kurkölni s egyéb német) nemzetiségű katonai osztagok kísérték. A Generalkommando levéltárában 1793 óta külön, évről évre terjedelmesebbé váló, referátumok fog- lalkoznak a hadifoglyok ügyeivel. 1793 november közepe után már közel 1000 francia tiszt és több mint 11.000 altiszt és katona hadifogoly érkezett az ország területére. ^ oltak olyanok, akik családjukat, lovaikat is magukkal hozták. A következő években járványos betegségekben elhalt vagy ki- cserélt hadifoglyok helyébe, mindig ú j a b b szállítmányok érkeztek, úgyhogy a napoleoni háborúk végéig, állandóan mintegy 10—11.000 hadifogoly sorsáról kellett a magyar- országi katonai és polgári hatóságoknak gondoskodniok. Kü- lönösen aggódó figyelemmel kutatták át a hadifoglyok leve- lezését, de nem kevésbbé fontos volt a hadifogolytáborok belső életének megfigyelése sem. A hadifoglyoknak egymás- közti beszélgetését, szórakozását, színjátékok, ünnepségek rendezését nehéz volt megakadályozni. Erre csak akkor ke-
riilt a sor, amikor mindezek, már nem maradtak a tábor falai között, hanem a külső világ is tudomást szerzett róluk.
A budai főhadparancsnokság irataiból látjuk, hogy a franciák nem könnyen törődtek sorsukba és a magukkal hozott szabadságeszmék terjedését nyiltan és titokban igye- keztek elősegíteni. Szívesen énekelgették forradalmi dalai- kat; ha útközben valahol megpihentek, kokárdáikat, a sza- badság jelképeivel díszített gombjaikat, szalagjaikat óvatlan pillanatokban a lakosság között osztogatták. Amikor pedig a tartózkodásukra véglegesen kijelölt helyükre érkeztek, ott hamarosan megalakították szabadkőműves páholyaikat, iro- dalmi összejöveteleket tartottak és a forradalom nevezetesebb
napjain emlékünnepélyeket rendeztek. A szegedi várban el- helyezett foglyok egy alkalommal a Bastille lerombolásának napját ünnepelték, úgylátszik zajosabb módon, mert a Ge- neralkommando szükségesnek látta 1794 július 16-án a sze- gedi helyőrség parancsnokát arra útasítani, hogy, ha a hadi- foglyok ünnepélye után: „ . . . v o n ihren Gaukelspielen, Pyra- miden. Freiheitsbäumen und Mahlereien noch Überbleibseln ersichtlich sein sollten", — mindent azonnal meg kell semmi-
síteni és a falakról levakarni.
A szegedi jelenetnél nagyobb izgalmat okozott azonban az a forradalmi ünnepély, amelyet Pesten a Neugebäude-ba zárt hadifoglyok 1794 augusztus 10-én, a királyság bukásá-
nak évfordulóján tartottak. A főhadparancsnoksághoz érke- zett jelentések szerint, a francia hadifoglyok tisztjeikkel és azok feleségeivel együtt térdre borúivá megesküdtek, hogy a forradalom eszméihez hívek maradnak, azután pedig:
. . . mit allerlei Zeichen von Freiheitsbäumen und anderen unsinnigen fränkischen Verzierungen im Gebäude herum- zochen.' Amikor pedig az őrség közbelépésével: „ . . . d i e s e r unbändigen Horde sogleich das Handwerk zulegen Bedacht gewesen". — akkor este a kaszárnya összes ablakait apró gyertyákkal kivilágították. Az utcáról sok nép tódult a ka- szárnya udvarára, úgyhogy végül az őrségnek kellett rendet csinálnia. Az ünnepély rendezője egy Roulland nevű francia tábornok volt. Ezt a tábornokot a várparancsnok külön cel- lába csukatta és minden intézkedést megtett, hogy ilyen eset többé ne fordulhasson elő.
A főhadparancsnokságnak több. a helytartótanácshoz intézett átiratából és annak válaszából megállapíthatjuk azt, hogy saját állampolgáraink is utánozták és terjesztették a hadifoglyoktól kapott kokárdát s egyéb, a forradalomra em- lékeztető jelvényt. A francia hadifoglyoknak és a velük valamily módon titkosan érintkező ügynököknek azonban sohasem sikerült az általános hangulatot a francia eszmék-
