SZERKESZTI ÉS KIADJA

Teljes szövegt

(1)

A H É T

P O L I T I K A I É S I R O D A L M I S Z E M L E

SZERKESZTI ÉS KIADJA

K I S S J Ó Z S E F

XX. KÖTET.

(1899. JULIUS, AUGUSZTUS, SZEPTEMBER, OKTÓBER, NOVEMBER, DECZEMBER.)

r

I

B U D A P E S T .

A H É T K I A D Ó H I V A T A L A

VII., ALSÓ-ERDŐSOR 3. SZ.

(2)
(3)

T A R T A L O M J E G Y Z É K .

Lap

Arczképek.

Basch Viktor 596 Chamberlain 679 Chotek grófnő 726

Edelsheim Gyulay bárónő. Lobkovitz

herczeg 738 Erzsébet főherczegnő 541

Hock János 608 Hyams, Styles 565 E. Kovács Gyula 527 László Fülöp 789 Lónyay Elemér gróf 694 Lónyay Margit grófnő 774

Lukács Béla 837 Ludvig Gyula, Hegedűs Sándor, Ráth

Péter, Thaly Emil, Kotányi Zsig-

mond _ 707

Nagy Bella 584 Oldenburgi Eugénia herczegnő 304

P. Bartolucci Viktória 899

Petőfi 497 Péterfy Jenő 756 Pulszky Károly 481 Sarah Bemhard 463 Tornay Gyuláné 446

Vízvári 630 Wagner Sándor 646

Wagner Sigfried 821 Winternitz tanár 490

Krónikák.

Caliban: Péter 524 Dániel : A pestis neve 606

— Szabadka 676

— Chopin 686

— Edgár Allan Poe 725 Ebréus : Rasesone 587 Gönczöl: Misztérium a két jó pásztorról 502

— Pokorny contra Varga 691

— Selyem és rongy 790 Idem: Interview 476

— Guérin és társai 558

— E. B. M. U. F. T. O ... 612

Ignotus: Heine 816 incubus : Ének az uj bankókról 460

— Ballada a czivillistáról 471

— A kavitei győző 492

— Dal a szilvóriumról 507

— Dal a megfogyásról 566 Jaákh : In paradisum 639

K á d á r : A diplomáczia alkonya 555

— A szláv kontágium 651

— Uj század - 895 Kóbor T a m á s : Utazás a napló körül... 891

Korax : Az uj Nemzeti 439

— Uj Budapest 753 Manfréd : A fekete gyöngy 784

Masque: Brisbane 481 Monachus : A pápa 788 P o n t : Puskinná becsülete 443

Lap

Pont : Öt év multán 453 Semper : Hol az apa ? 433

— Re bene gesta 465

— Egyhangú választások 513

— Székely cselédek 592

— Státus-titok 604

— Ötven forint 644

— Perotti 672

— Mesalliance 699

— Mocsa 773 Simeon : Afrikai glossák 491

Simplex : Rococo (Országgyűlési értesítő) 655

Suhintó : Megoszlott nemesség 834 Tar Lőrincz : Heil und Sieg 533

— Alkotmányrevizió 763

— Szabad lopás 795

— Jancu 832 Tetétlen: Petőfi ünnepek 449

— Lélekcsere '.. ... 469

— Gubics bácsi 518

— Zarándokok 767 Tiborcz : Az utolsó felvonás 539

Ygrec : Szerb-bolgár románczok 459 J—s . : Kafferek és becsuánok 677

—r. : Regény után 485 S—r. : Az első osztály 735

— Szemérmes ifjak 799 T. L. : Igazság és hamisság 635 X.: A Kisfaludy-Társaság fejvétele 703 Egy a sok közül: Alfréd Dreyfus 623

x : A titkos dossier-ból 571 Bánffy Dezső naplójából VIII 529

» » » IX 619

> » » X 683

» XI 716 XII 747

» » XIII 779

» » » XIV 812

> » » XV 872

Saison.

Délibáb : Kottingbrunn 540 E m m a : Nyárvégi levél 577

— Heti posta 720 Gáspár Ártur : A vivő 803

D — b . : Lóversenyek 515 K. J. : Winternitz tanár 41 0

Szigma : 1 kr. f 8 9 9

Költemények.

Ady Endre : Félhomályban 623 Apor László : Lassan leszállok 438

— Éji dal 558

— Carmen lugubre 653 Balla Miklós: Keresztek 534 Biró L a j o s : Dal Lizettehez 518 Erdős Reneé : Hová lett 560

— Emlék 579

— Már elfeledtem 604

— Ha még egyszer 658

Lap

Erdős Renée : Hervad a liliom ... 716

Gáspár Kornél : Havasi falu 831 Heltai J e n ő : Elkésett dal 450

— A kincs 669

— Tükör előtt - ... 733

— A vén kocsis dala 781 Hetes : Szemrehányás 813

— Lámpaláz 895 Ignotus: A Holdhoz (Byron) 44g

Inczédy László : De profundis 893 Jókai Mór : Petőfi keresők 498

Luby Sándor: Sulykoló lányok 514 Makai Emil : Nem áldozat 466

— Az első 748 Martos Ferencz : Hull a levél a virágról 557

Mikolth : Levelet sem ir .. 637

Molnár Jenő : Szerelmem 483 M. Komis Aranka: Álmok 620

— A Jungfrau 797 Pásztor Árpád : Világ vándorai (Shelley) 641

— Hoffmann meséiből 800 Rózsa Miklós: Séta 819 Szabados E d e : Az utolsó istenhozzád

(Sully Prudhomme) 646 Szalay Fruzina : A boldogság járt erre ma 651

— Ősz jöttén 686

— Öszi alkony 765 Sas Ede : Naplemente 780 Szentessy Gyula : Nyugalmas óra 700

Szilassy Czézár : Szakítás után 765 Szombatos Aladár; Álomország 591 Telekes Béla : Nyomor (Machar S. J.) ... 455

— Hajótörés után 684

— Rautendelein dala (Hauptmann) 753

— Rom (Danmor) - 785

— Jézus és a Hetaira (Tolstoj A.) 724 Veszelei Károly : A hur nem pattan ... 530

— Emlék 608

— Nem igy hervadt 736

— Kalvária 767

— Csak mosolyogjatok 829 Zempléni Árpád - Hangulat 589

Novellák, rajzok, színdarabok.

Abonyi Árpád : A dohány-király 450 Ambrus Zoltán : Roland 466

Rozgonyi Cziczelle 530

— Esteban testvére 717 Bródy Sándor : A szolgáló 653 Csehov : Apai ürömök 833 Farkasházy Zsigmond : Komédiások 685

Anatole Francé : A dicsőség 755 Gárdonyi Géza: A bogár 557 Gozsdu Elek: Ultima ratio 620 Maxim Gorjki: Unalomból 704, 722

Gnyedics : A varjú 688 Heine: Sefchen 819 Erna Juel-Hansen : Éva lánya 441, 455,470,

486, 504, 520, 535, 561, 579, 593, 609, 625, 641, 656

(4)

Lap

Kabos Ede: Kéren-Happuk 515 Kóbor Tamás : Rázmán professzor ... ... 498

— Próza 781 Kemechey Jenő: Az első affér 901

Rudyard Kipling : Vasárnap délután ... 658 Lövik Károly : A fecske meg a veréb ... 606

— A hegyek mögött 749

— Baján Dömötör 829 Jules Lemaitre : Fehér nász 801

Makai Emil: Álomszuszék Eszti, Nagyétü

Bcncze 572 Maupassant : Egy szenvedély 1 ... 574

— Levelek 673

— Egy asszony vallomásai 675

— Falun 736 Mikszáth Kálmán: Az első bánat 813

Papp Dániel : A pedellus vége 589

— A csúnya Euthym 701

— Mit csinál György ur 765 Pierre Louis : Ela Hanim 769, 785

Szomaházy István : Havas rom 797 Szőllősi Zsigmond : A szobor 669 Vértesi Arnold : Idyll ... 483

— Az uri ember 637

— Nagylelkűség 733 Gusztáv W i e d : Mimi Őnagysága vagy

a boszu - 434

Lap

Vegyes tárczaczikkek.

Bojtorján : Napról-napra 731 Martos Ferencz : Piros szekfű 836 Mikrotona : Mihalkovics Géza 475 Nyelvetlen Oroszlán : Az élet olyan, mint

a Lánczhid 792 Ygrec : Berzsenyiek csütörtökön 739

Vasutasok és hajósok kaszinója 707 Vicomte Letoriéres : Százéves újdonságok 898

Párizsi levelek.

Incubus : Dal az enghieni bikáról 693

— A meudoni erdőben 741

— A Gallifet náthája 837

Irodalom.

Dániel: Hetven uj könyv 633

— A plágium 841 L'antre: Goethe 585 Maupassant: Magnetismus 569

Osvát Ernő : A csillagok felé 543

— Az Ollenburg dynastia 713 Simeon: A régiség divatja 601 Tar Lőrincz : A szent misztérium 712 Tóth Béla, Ignotus: Az uj nyelvőrség... 631

G—s: Könyvek—Kritika 714 I —s : Az uj nyelvőrség 616

Lap

S E . : Egy legenda vége 777 O. E. : A kékszemű Dávidkáné 511

Collection Gessler 729

Színház. Művészet.

Egy tárlatlátogató : Téli tárlat 904 Gróh István : Nemzeti szalon és ipar-

művészeti kiállítás 824 Idem : Kapu-nyitás 599 Ignotus : A kis Eyolf 695

•— Radovics felesége 776 Mirror : Mende-mondák 808 Pató P á l : Szegény Mária 710 Simplex : A zsidó opera 479

— Novelliről 760

— A főpróba alkonya 903 A. : Iróasztalkészlet 760 J - s . : Novelli 743

M. G. : Célestin vezeklése 663 Pp. : Három kis darab 630

— A menyem 744

— Czimzetes feleség 807 (r—n) : A kovácsok sztrájkja 681

S—r. : Az aranyosak visszajöttek 568

Sulamith 447 A nemzet napszámosai 664

Sarah 711 Barabás Miklós képei 728.

A jubiláris szám:

Képek : Kiss József, Báró Bánffy Dezső, Gróf Csáky Albinné, Neményi Abrus, Err.ich Gusztáv, Szalay Fruzina, Jókai Mór, Herczeg Ferencz, Rákosi Viktor, Papp Dániel, Abonyi Árpád, Sas Ede, Mikszáth Kálmán, Radó Antal, Báró Kempelen Farkas, Thury Zoltán, Milkó Izidor, Zempléni Árpád, Hermán Ottóné, Jeszenszky Sándorné, Szász Gerő, Jékey Aladár, Erdős Renée, Gáspár Kornél, Varsányi Gyula, Hermán Ottó, Ábrányi Emil, Szécsi Ferencz, Evva Lajos, Újlaki Antal, Ágai Adolf, Szabóné Nogáll Janka, Berzeviczy Albert. Széchy Lórenc Jozefin, Szentessy Gyula, Osvát Ernő, Szávay Gyula, Gáspár Arthur, Szüry Dénes,' Gopcsa László, Beniczkyné Bajza Lenke, Sajó Sándor, Lenkei Henrik, Apor László, Ambrus Zoltán, Gróh István, Dienes Márton, Murai Károly, Papné Fuchs Margit, Vértesy Ariold, Márk Lajos, Veszelei Károly, Strausz Adolf, Molnárné Kornis Aranka, Martos Ferencz, Kemechey Jenő, Molnár Ferencz, Pásztor Árpád, Zalár József, Lövik Károly, Gyarmathy Zsigáné, Tóth Béla, Kun József, Braun Sándor, Sajó Sándor, Gelléri Mór, Márkus Miksa, Kenedi. Géza, Kern Aurél, Szabó Endre, Makai Emil, Veigelsberg Leó, Vámbéri Ármin, László Albertné, Ignotus, Heltai Jenő, Kóbor Tamás, Szőllősi Zsigmond, Gyalui Farkas, Zboray Aladár, Vészi József, Kabos Ede, Gozsdu Elek, Tutsek Anna, Endrődi Sándor, Szabó Sándor, Bérezik Árpád, Bartók Lajos, Bársony István, Palágyi Lajos, Várady Antal, Bede Jób, Salgó Ernő, Faragó József, Béla Henrik, Dr. Radó Sámuel, Gróf Vay Sándor, Aczél Endre, Kozma Andor, Reiniger József, Bánóczi József.

Költemények: Heltai Jenő: Dal, Kiss József: Egy ifjú halt meg, Endrödi Sándor: Epilog, Szalay Fruzina: Hintán, Szávay Gyula: Hogy megcsókoltam Juczikát, Czóbel Minka: C.-moll, Zalár József: Egy szép asszonyhoz, Lenkei Henrik : A »Velenczei daloké- hoz, Ábrányi Emil: A Hét jubileumára, Szabó Endre: Kiss József- hez, Rákosi Jenő: Kiss Józsefhez, Martos Ferencz: Arczkép, Szentessy Gyula: Szonett, Sas Ede: A Hét-nek, Szdbolcska Mihály: Boldog, aki sirni tud, Hermán Ottóné: Ne szólj, Pásztor Árpád: Őszi éjszaka, Jékey Aladár: Elnémulás, Erdős Renée; Ha majd viszontlátlak, Meze1 Ernő: Tenger és szerelem, Telekes Béla: »A Hét«-hez, Makai Emil:

Mutamur, Palágyi Lajos: Mélység, Várady Antal: Legenda a győz- hetetlen Fridolinról, Radó Antal: »Tears, Idle Tears« (Bourget), Szabó Sándor: Rejtett szereem, Gáspár Kornél: Feledj el. Gárdonyi Géza: Mikor a gyermek . . . Kozma Andor: Innen Onnan.

Prózai közlemények: ltáró Bánffy Dezső: Bánffy Dezső hite- les naplója, Kiss József: Krónika egy lapról, egy évfordulóról és egy szerkesztőről, Gróf Csáky Albinné: Visszaemlékezés, Jókai Mór:

Kiss József barátomnak, Herczeg Ferencz: A vezeklő költő, Mikszáth Kálmán: A Hét-rőt, Mariska: Monsieur Sylvestre, Hermán Ottó:

San Giacomo pálmája, Abonyi Árpád: Az ünneplő köntös, Szabóné Nogáll Janka: Nézte Okolicsányi, Berzeviczy Albert: A rococo-pavil- lon, Ambrus Zoltán: Berzsenyiék csütörtökön, Jászai Mari: írni, Lövik Károly: Álnevek, Sipulusz : »Aspasia kincse«, László Albertné : Levél Emma asszonynak, Ignotus: Fráter Erzsébet, P. Fuchs Margit:

Szeczesszió, Szőllősi Zsigmond: Fekete szombat, Márkus Miksa: Petőfi karja, Simplex; Többsincs királyfi, Bánóczi József: Vázlatkönyvemből.

Ezenkivül minden számban INNEN-ONNAN, apró művészeti és irodalmi e z i k k e k , f e l v á l t v a : Zene, Képzőművészet. Köz- g a z d a s á g , Divat, Heti-Posta stb.

tu AUienaeum r. ni «4nr>»y«lHl|».

(5)

m f l f í í t f j f w •

• s j in

fc'.i jfllifcr* Kurvt 6*T"A

T O R N A Y

( f

JLÁNÉ.

Strelisky fényképe titán.

(6)

L i n ó l e u m L=é s z h e l y i s é g e k p a l l ó j á n a k^ ^ l m :

^ beboritasara.

L i n o l e u m - l a p ^

L i n ó l e u m - . A

Linóleum

egészségügyileg elismert legjobb, legolcsóbb és legtartósabb pallóboritó, por- mentes, a hangot felfogja, ruganyos, hézagmentes s tartósabb minden más pallónál.

8

H O R V Á T H Z O L T Á N

S Z I X É S Z E T I E L Ő K É S Z Í T Ő I S K O L Á J A

BUDAPESTEN, K E R E P E S I - U T 2 0 . , ív. E.M.. ( F E L V O N Ó ) .

A L A P Í T T A T O T T I 8 Q 2 - B E N . i

Kiképzés a színművészet minden agá- ban. Énektanítás az alapgyakorlatoktol a legmagasabb kiképzésig Lichtenslein Dóra k. a. kiváló hangverseny énekesnő által.

Színpad. Teljesen fölszerelt könyvtár. Ki- képzési időtartam 24 hó.

(0 ?

A L A P Í T T A T O T T 1 8 9 2 - B E N .

Fölvételi vizsgadíj 3 forint. Tandíj az énekosztályon 20 forint, a drámai osztályon ti forint havonta. Kiváló tehet- ségű, de szegényscrsu növendékek tandíj- kedvezményben részesülnek.

Dr. EGGER-FÉLE

T R I R B Y - G R É M E -

Souveran szer az arczbőr tisztítására és az üde szépség megóvására. — Teljesen ártalmatlan, sok évi hasz- nálat u t á n sem káros. — 1 t u b a ára' 50 k r . 3 t u b a vidékre bérmentve, a pénz előleges beküldése mellett

1 f r t 50 k r .

Gyógyszertár a „Nádorhoz"

B U D A P E S T , Váczi-körut 17. szám.

E l s ő r a n g ú h f i z a i g y á r t m á n y Pontos ezim:

Slső PQagvar

Gazdasági Gépgyár

Rósznenvlársulat B U D A P E S T .

legnagyobb és egyedüli

s á g i g é p g y á r a ,

a gazdálkodáshoz szükseges

ö s s z e s

gazdasági gépeket gyártja.

Rendelések megtétele előtt kérjük minden szakbavágó kér- déssel bizalommal hozzánk fordulni.

S z e c s k a v á g ó k . M o r z s o l o k . j®?

Dr. SPITZER arczkenőcse

fO év óta minden világrészben küldetik.

Csakis zöld czédulán levő ezen aláírással

valódi

D R.

arczkenócse 35—50 k r .

mosdóvize 40 » Szalvator-szappan ... 50 » Lyoni-rizspor 50—80 »

SPITZER

nak mindennemű arczfolt finomítják a

Dr. Kovács kézpasztája,

eltávolítanak mindennemű a r c z f o l t o t , p ö r s e n é s t , szeplöt és ezáltal finomítják az arczbórt,

(csakis félhold alakú védjegygyei valódi) h á r o m n a p a l a t t m i n d e n kezet g y e n g é d d é és f e h é r r é v a r á z s o l . Egy üvegtégely á r a 60 k r . K a p h a t ó m i n d e n g y ó g y s z e r t á r b a n s g y ó g y ü z l e t b e n .

Fő- és szétküldés! r a k t á r :

D r . K O V Á C S E R N Ő g y ó g y s z e r t á r a és i l l a t s z e r g y á r a , B u d a p e s t , VI., G y á r - u t c z a 17. sz.

» T o Í l e t t - t Í t k o k « c z i m ü , Ü Zb é r m e n í v 2ak ü l dí n g y e n *

Dr. WOSINSKI

B a l f i ( W o l f s ) # # #

# # # g y ó g y f ü r d ő j e .

Télen és nyáron nyitva.

Soprontól 10, Nagyczenktől 25 percznyire. Enyhe égalj kiter- jedett s erdővel boritott hegyek által szelektől védett, gyö- n y ö r ű vidék. Kitűnő vastartalmú savanyúvíz, kénes és v a s a s ásványfürdők, vasas lápfürdők, villamos kénfürdők (dr. Gártner módszere szerint) villamos fényfürdők, hideg- viz-gyógyintézet. — A legnagyobb kényelemmel ellátva.

Reumás bajok, köszvény, vérszegénység, női bajok, elhizott- ság stb. ellen. — Fürdő-gyógytár, vasúti- és posta-állomás.

(7)

X. évfolyam.

NEBJELEN MINDEN VASÁRNAP.

Előfizetési feltételek • Egész évre ,. Irt 10.—

1899.

Félévre ... ...

Negyedévre ...

5 - 2.50 Egyes szám ára 20 kr.

AHET

P O L I T I K A I É S I R O D A L M I S Z E M L E .

S Z E R K E S Z T I K I S S J Ó Z S E F .

Budapest, j u l i u s hő 2. <§Mr-

27/496. szám.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

BUDAPEST, VII. ker., Alsó-Erdösor 3. sz.

H i r d e t é s e k f e l v é t e l e u g y a n o t t .

Kéziratok nem adatnak vissza.

Július elsején kezdődött lapunknál az uj félévi folyam. Tisztelettel kérjük olvasóinkat, hogy előfizeté-

süket még a nyári hüselő előtt megújítani szívesked- jenek. Mini minden nyáron, az idén is a legpontosab-

ban utánok küldjük a lapot a fürdőkre és csak arra kérjük, hogy minden helyváltozást nekünk idejekorán jelezni méltóztassanak.

Előfizetési feltételek: Egész évre 10 írt. Félévre 5 írt. Mutatványszámok ingyen.

Budapest, 1899. junius 15 én.

A HET szerkesztősége és kiadóhivatala,

VII. ker. Alsó-Erdősor 3. szánt.

K r ó n i k a .

H o l a z a p a ?

— junius 29.

Megint elemésztettek egy csecsemőt s megint hat- esztendei fegyházra ítélték az anyját. A história érdeke- sebb, mint máskor, noha ugyanaz. A cseléd nem tudta eltartani gyermekét, a szeretője pedig elhagyta. Azt val- lotta, hogy a Dunába dobta, pedig megfojtotta és elégette.

Nem sokat lendit sorsán az ujabb vallomás, de bevilá- gít a lelkébe. A holt gyermek szelleme nem hagyta nyu- godni, nappal kisértette, éjjel megjelent álmában és unszolta:

valld meg az igazat!

Nem tudom, hol él, milyen kabátot visel egy hím- nemű embertársam, aki igen vidám órákat élt át a Gráf Reginával. Él-e még emlékében az a rossz leány, ébredt-e szivében valami érzés, mikor apává lett? Megszakadt-e benne valami hur, mikor hallotta, hogy gyermeke a kemen- czében sült meg s akinek az ajkát csókolta, hat évig fegyenczkedik majd ?

Kérdem és tudom a feleletet. Ami a nőnek pok- lokba vivő tragédia, az a férfinak egy félórás kaland, melyet elfelejt vagy vidám pajtásoknak jókedvvel elhen- czeg. Hogy igy van: rendjén van. Végre is, minden órá- nak szakaszd le virágát s ahol nem muszáj, csak a bo- lond fizet.

De hogy igy lehet: komiszság. A férfinem komisz- sága, mely kezében tartja a jog hatalmát és olyan rendet teremt, amely az ő érdekeit védi meg. Nagyon értem, hogy kiadják a felelősség jelszavát: a nő tudja, mit cse- lekszik s mik a következmények, ha tehát elébök áll, akkor viselje is. Nem állítom ezzel szemben, hogy akkor

dehogy is tudja, mit cselekszik, mert legtöbbször a férfi elébb az eszét veszi s csak aztán a nyugodalmát. Ezer csá- bítás s millió eskü, hívogató, a veszedelmeket elhazudó mézes-mázas behálózás hatása alatt nem ő, hanem csak a férfi tudja, hogy mit cselekszik. Arról sem beszélek, hogy különösen áz ilyen cselédleányoknál a társadalom pressziója is segit a buktatásban, mert hogy álljon ellent a szegény, a rabszolga cseléd az ifjú urnák vagy a nagy- ságos urnák, mikor ki van neki szolgáltatva, mikor lelké- ből ki van ölve az önállóság tudata és nem is eszmél arra, hogy ebben már nem tartozik engedelmességgel ? De még arról sem akarok beszélni, hogy elnyomott, ron- gyos életében egy finomkezü ember valóságos tünemény s mikor ez szemet vet reá, maga is olyan kábitó hatás, mely elbódítja a nyomorult teremtést.

Hadd maradjak csak meg a nagy hazudságnál, melyet a férfi világrendje hangoztat. A sürü filantróp sopánkodásnál a gyermekvédelemről: ezek a lelketlen anyák esztendőnként több száz ártatlan csecsemőt foszta- nak meg életétől és sok ezret tartanak ugy, hogy bele hal. Az emberélet nagy érték, azt meg kell védelmezni.

Hát megvédik-e ? Megteszik azt, hogy szörnyen vigyáznak az anyára s mihelyt gyermekét elpusztította, rögtön megtudják és megtorolják. Ügyelnek a dajkaságba adott gyermekekre s minden cseléd az elöljáróság előtt köti meg a szerződést az angyalcsináló asszonynyal. Ha nem fizet, rögtön megveszik rajta, ha nem tud fizetni, nyakába varrják a gyereket: tartsa maga. Aztán vagy tartja vagy nem tartja. Ha tartja, együtt ugrik vele a Dunába, ha nem: hat évi fegyházat kap.

Már most kérdem: hol az apa ? A tekintetes törvény- szék és a méltóságos kúria, valahányszor ilyen gyermek- gyilkosságot tárgyal, melynek oka, hogy nincs apa, miért nem kíváncsi erre az úrra ? Nem a megtorlás czéljából követelném ezt a kíváncsiságot — ó a nagyságos ifiur csak legyen boldog és szabad, hanem a gyermekvédelem okáért. Mert világos, hogy ha az apa fizet, az anya nem vetemedik az ilyen szörnyű bűntettre, melyet a legtöbb esetben kétségbeesve, hasadozó szívvel és áldozatát csó- kokba és könnyekbe fojtva követ el. Az az ur pedig nem szökik majd a fizetség elől, hanem hiven és igyekezettel megfelel vadapai kötelezettségének, ha tudja, hogy baj ese- tén ő rá is kíváncsi a törvényszék s nemcsak az anyát itéli el, aki elkövette a gyilkosságot, hanem az apát is, aki okozta.

Nagyon jól tudom, szinte látom, a mi büntető jogá- szaink mint csóválják mosolygó fejüket erre a naivságra.

l

(8)

434

Mit is gondol a skribler! Hiszen ez felforgatná az egész büntető jogrendszert! Amire azt mondom: hát forgassuk föl az egész büntető jogrendszert. Mert ha ez a rendszer nem szolgálja a belső igazságot és nem védi meg az emberi érdeket, akkor fel kell forgatni. A jogrendszer nem bálvány, melyhez nem szabad nyúlni. De hiszen nem is ellenkezik a jogrendszerrel. Ha a tót napszámos lezuhan az állványról s kisül, hogy a pallér rosszul csinálta az állványt, hát elitélik és becsukják vétkes gondatlansággal okozott emberölésért. Pedig a pallér nem akarta lezuhin- tani a tótot. Nos, ha életét veszti egy csecsemő azért, mert X. ur nem akart tiz forintot fizetni, akkor az is leg- alább vétkes gondatlanság. A felelősség elve kiterjed nem- csak a bűnös cselekedetekre, hanem a könnyelmű mulasz- tásokra is. De mindenekelőtt: a gyermekélet jobban meg van védve és az is ér annyit, mint a jogrendszerbeli okoskodás.

Ebben a kérdésben különben mi elül vagyunk.

Másutt is pusztulnak az apróságok, de vitatkoznak rajta a jogászok. Mi filozófus nyugalommal megelégszünk a gyermek-pusztulással és az anyák elitélésével. Nem fölü- letességből, hanem a jó erkölcs miatt. Mert — ez az aggódó ellenvetés minden a férfiak ellen irányuló intézke- désnek — ha az ilyenfajta nők nagyobb jogvédelemben részesülnek, mivé fajulna az erkölcs? A védelem árnyéká- ban őrült mohósággal csábítanák a szegény gyenge férfi- nemet és kárhozatba döntenék.

Nem kávéházban mondják ezt, hanem komoly, sőt még komolyabb jogtudósok revuekben és könyvekben fej- tegetik. Mégis csak badarság, mégis csak rút hipokri- zis. Az erkölcsben nem esik kár, mikor a férfi csábítja a nőt, de nyomban elfajul, mihelyt a nő csábítja a férfit.

Ó az a szegény, ártatlan férfi, kitéve a Julcsa, vagy a Borcsa csábításának! Ó a mennyei tapasztalatlanságunk, mely nem tudja, mit csinál, mikor egy-egy holdas este keblére dől a sóvár, igéző Aspasiának s elkövetvén a ballépést, arra ocsúdik föl, hogy apa és havonként tiz forintot kell fizet- nie. Hát lehet-e igy tovább existálni ? Nem tönkre van-e téve egy szebb jövőre született férfivirág? Egy múlékony csábítás, egy pillanatnyi esztelenség miatt!

Hát persze, hogy a nők, mihelyt nem muszáj gyer- meket ölni, fegyházba kerülni, hanem csak a szégyent eltűrni, az apátlan gyermekért való anyamártiromságot elszenvedni, vigan és vakon csak arra fognak törekedni, hogy elbuktassák az ártatlan és csak csábítással meg- ejthető férfisereget. De ugy hallottam mindig, hogy az erkölcs a női erény tisztaságától függ, mivelhogy a férfi- nak minden szabad. Nos, a mai rendszertől nem féltik az erkölcsöt, mikor a férfi érzi magát teljes biztonságban és csábítja a nőket ?

Ide azzal az emberrel, követ a nyakába! Rút hipo- krizis, mikor a cselekvés szabadságát emlegetik a nőnél olyankor, mikor ezzel a szabadsággal rásózzuk a magunk felelősségét. Minden egyéb irányban a nőt kiskorú terem- tésnek tartjuk, csak a bűnbeesés és érte való lakolásnál adunk neki szabadságot és felelősséget. Emanczipálva van az asszony, mihelyst a biró előtt áll, ilyenkor elhalmozzuk jogokkal, amik megfojtják, szabadsággal, amely nyomo- rulttá teszi.

S mikor a lelketlen anya, ez a Gráf Regina viasko- dik holt gyermeke szellemével, egy ur fütyül vidáman valahol és rágja a körmét, újságolvasás mellett. Lehet, hogy jó barátom és szives szeretettel kezet szorítok vele.

Kezet szorítanék vele, ha tudnám is, hogy ő annak a gyermeknek az apja, mert hiszen becsületes, feddhetetlen ember, mivel van gyermeke, akivel nem törődött, nem háborgatja álmát semmi túlvilági sugallat, nem rontja éle- tét semmiféle istencsapása. Egy mámoros félórában talál- kozott egy hitvány teremtéssel, együtt hallgatta vele a szférák zenéjét s az égi muzsika miatt az egyik pokolba jut, a másik fön marad a menyországban.

Ezt nevezik igazságnak.

Semper.

A Holdhoz.

— Byron. —

Álmatlan Napja, méla csillag — ó Könnyben remegve távol csillogó:

Nézed az éjt, s oszlatni, nem tudod, Mint mult öröm, ha eszünkbe jutott.

Igen, a mult is: multak fénye itt Tehetetlen csak csillog, s nem hevit — A Gond virrasztva hódol mécsinek:

Lobog, de távol, tiszta, de hideg.

Ignotus.

Mimi ő nagysága vagy a boszu.

GUSTAV WIED bohósága hat fejezetben.

— Dánból. — S Z E M É L Y E K :

M I M I , Ő nagysága, NICOLINE, a barátnő, WALDEMÁR, a férj, MARI, a szobalány.

Első fejezet:

Kicsiny, hétszobás nyaraló, künn Frederiksberg körül. Verő- fényes szeptemberi délelőtt. Mimi ő nagysága reggelizik egy barátságos, déli fekvésű ebédlőben, künn a hársak fonynyadó levelén napsugár tánczol és játszik benn a fehér asztal Ízléses táljaival, poharaival és kenyérkosaraival. A bútorok persze keményfából vannak. Hosszú, nehézkes asztal, tizenkét darab borzasztó unalmas, merev szék, ebédlő szekrény, tálaló asztal.

A falon rézmetszetek és porczellán remekek egyenszáru három- szögekbe rendezve. Mimi ő nagysága, egy bájos szőke asszonyka az asztal végén ül, világos kékcsíkos reggeli toilette van rajta, valami selyemforma szövetből, sok csipkével. Az ujja csak könyökig ér. A többibe szeretne bele harapni az ember.

0 nagysága a kezére támasztja a fejét és a halántékán babrál, miközben pompás gyémántgyűrűk villogása látható.

Mimi egy fölcseperedett kereskedő család (szalonna és petró- leum) egyetlen elkényeztetett sarjadéka. Az ura kevésbbé gazdag, de nagyon tekintélyes patriczius famíliából való. Nem tudni, hogy kerültek össze ezek a ketten. Persze a házas- ságokat az égben szokták kötni.

M I M I (hirtelen a szájába harap és apró lakkczipős lábá- val nagyot toppant): W a l d e m á r ! W a l d e m á r !

(9)

435

E G Y FÉRFIHANG (hallatszik a negyedik szobából): Jó, jó, jövök már angyalom !

M I M I (kikukucskál az ajtófüggönyön. A feje még a tenyerére van támasztva, látni rajta, hogy még nem határozott, vájjon mosolyogjon-e az érkezőre, vagy pedig durczás képet vágjon. A hajával már nem babrál, hanem figyel, hogy nem hallja-e az ura lépteit. De semmit sem hall. Erre egy kés nye- lével enegikusan megkopogtatja az asztalt): De Waldemár, hol vagy ? (Egyszersmind végérvényesen elhatározza, hogy durczáskodni fog.)

Waldemár végre ott hagyja az Íróasztalát és jön regge- lizni. Magas, szikár, hirtelen szőke férfiú, jó harminczas, kissé rövidlátó, nagyon szórakozott és doktor filozofiae. Historikus.

Jelenleg egy hosszabb irásművön dolgozik. Czime .• »I. Chlodwig király ifjusága«.

Másfél esztendeje, hogy házas és nagyon szereti a felesé- gét, de néha elfelejt egyetmást Chlodwig királyról s az ilyesmi boszantja az embert. Most is idegesen, sietve jön az ebédlőbe és a pazar napfény elkápráztatja a szemét.

W A L D E M Á R : Ne ereszszem le a függönyt?

M I M I (gúnyolódik): Lámpát gyujtsunk ?

W A L D E M Á R (szórakozottan): Lámpát gyújtani ? Nem.

(Le akarja ereszteni az ablakfüggönyt.)

M I M I : Hát a naptól is félsz ?

W A L D E M Á R (visszacsavarja a függönyzsinórl, bocsánat- kérő hangon): Dehogy félek, hanem a szemem, angyalom...

M I M I : Tedd föl a kék szemüvegedet.

W A L D E M Á R (elmegy az ablaktól. Nevet): Persze, azt is megtehetem. (A zsebében kutat.) Hol van a kék szemüvegem, Mimi ?

M I M I (szárazon): Valószínűleg a kopenhágai bolon- dok tornyában.

W A L D E M Á R (naivan): Azt hiszed ? (Mosolyog.) Ne tréfálj bogárkám. (Visszamegy a dolgozószobájába s mikor újra előjön, a szemüveg az orrán van.) Az Íróasztalomon hagytam. (Leül reggelizni.)

M I M I (hirtelen fölugrik, lekapja az ura orráról a czvikkert, oda ül Waldemár ölébe és jól megrázza a férj fülét, miközben a jobb fül mögül egy plajbász esik a földre): Hát a jó reg- gelt hol maradt, ember?!

W A L D E M Á R (megütközve szemérmesen): De, angyalom, hiszen mondtam . . .

M I M I : Igen, tegnap, te neveletlen!

W A L D E M Á R (álmélkodva): . . . Az tegnap lett volna ?. . .

M I M I (a fülét tovább rázza): Istenkém, hogy ébresz- szem föl ezt az embert ?! . . .

W A L D E M Á R (nyugtalanul): Jön a szobalány, Mimi! . . .

M I M I (leugrik a férje öléből és egyet rug a plajbászon.) Azt szeretném, ha a pokolban volna minden czeruza és toll, minden tintás üveg, minden bölcsészettudor és történettu- dós ... A pokolban, vagy a Vezuvban, hogy petroleumot

önthetnék rájuk . . . (A helyére ül és duzzog.)

M A R I (egy igen koros szobalány, akit Mimi hazulról hozott magával): Kávét parancsolnak ?!

M I M I (roppant méltóságos fejtartással): Mondtam már, hogy ha csöngetnek, akkor jöjjön.

M A R I (visszamegy).

W A L D E M Á R és M I M I (esznek).

W A L D E M Á R (szeretettel néz a feleségére. A naptól egy kissé pislog): Az éjjel ugyancsak sokat irtam!

M I M I (röviden): Ugy ?

W A L D E M Á R : Csak nem ébresztettelek föl Mimikém, mikor lefeküdtem?

M I M I : Nem aludtam.

W A L D E M Á R : Ejnye, akkor még jóéjszakát is kíván- hattam volna.

M I M I : Nagyon kegyes vagy.

W A L D E M Á R (föltekint a tükörtojásról): De lelkem . . .

M I M I : Te pedig én velem egy szikrát sem törődöl.

W A L D E M Á R (fölkel és Mimihez közeledik).

M I M I (eltolja az urát): Csak öleld a papirusztekercseket.

W A L D E M Á R (gyöngéden de meglehetősen ügyetlenül cziro- gatja ő nagysága hátát): A dolgomat csak el kell végeznem...

M I M I (gyöngéden) Miért ?! Nem szorultunk mi rá

Chlodwig király ifjúságára. Elég pénzt kaptál te a papám- t ó l ! . . .

W A L D E M Á R (tovább czirogatja): De ha nekem örömöm telik ebben . . .

M I M I : Persze, avval nem törődől, hogy engem meg

az unalom esz meg.

W A L D E M Á R (szórakozottan): Te igazán annyira unat- kozol, édesem?

M I M I (észreveszi, hogy Waldemár már megint szórakozott.

Dühösen): Hallod, gondolj rám legalább addig, amig beszélsz velem . . .

W A L D E M Á R (föleszmél): Persze, persze... bocsáss meg...

Hogy is gondoltad ?

M I M I (sirva): Ez én nekem nem házas élet! Én nem

is tudom, hogy uram van! Egész nap azokban a buta könyvtárakban ülsz és ha hazajösz, megint a szobádba mégy téntát inni! Még enni sincs időd!

W A L D E M Á R (szelíden protestál): Na, na, ez nem egészen hű előadás . . .

M I M I . . . Én meg, aki lefekvés után olyan borzasz- tóan szeretek heverni és beszélgetni, én magamban alhatom el minden este. Elaludni meg nem tudok, mert rád gon- dolok . . .

W A L D E M Á R (megezirogatja):. . . Jaj édes fiam . . .

M I M I : Ha meghalnék, se törődnél velem. Bizonyosan nem is akarsz egyebet, akkor majd vehetsz az egész pén- zen téntatartót. (Sir.)

W A L D E M Á R (mosolyogva lehajol hozzá és megcsókolja):

Na hallod, hogy beszélhetsz ilyeneket.

M I M I (ingerülten): Ha legalább egyszer az uj ruhámat megnéznéd!

W A L D E M Á R (megnézi a ruhát): Igazán szép ruha. (Föl- emeli ő nagysága karját és megcsókolja.) És milyen jól áll.. .

M I M I (Waldemárhoz simul): Waldemár én őrülten sze- retlek . . .

W A L D E M Á R (Ő nagysága haját simogatva): Édes, kis macskám . . .

M I M I : Szeretnék a mellényzsebedbe bújni, hogy min- dig veled legyek . . .

W A L D E M Á R (naivan): Hja, de az lehetetlen . . .

M I M I (gúnyosan): Persze, mert oda a plajbászokat

kell dugni. (Fölkel.) Nem kávézunk ma a kis szobában?

W A L D E M Á R (a vállát vonogatja.)

M I M I (hizelegve): Persze, hogy ott kávézunk. És el- mulatunk egy kissé. (Csönget.)

M A R I (bejön.)

M I M I : Tedd kérlek a kávét a tálezára és vidd át a kis szobába.

M A R I : Igen, kérem. (Elmegy.)

W A L D E M Á R (a szemét törülgeti): Mimi, nem tettem én előbb föl a kék czvikkeremet ?

M I M I (átöleli az urát és csókra csucsoritja a száját): Igen, de elvitte a czicza.

W A L D E M Á R (megcsókolja, mosolyog): Édes, kis szájam!

M I M I (belékapaszkodik): Gyere hát! Jaj de jó kedvű vagyok! (Karöltve sétálnak ki a szobából.)

Második fejezet.

A kis szoba egy kedves fészek, az ablakai virágokkal és lombos növényekkel vannak teli, a bútor alacsony, puha, préselt zöld bársony áthuzattal. A sarokban, egy fekete márvány osz- lopon, Fauszt Gretchennel ölelkezik. Mimi és Waldemár egy chaiselongueon ülnek egymás mellett. Előttük egy ébenfa asztalkán áll a kávé.

1"

(10)

436

W A L D E M Á R (folyton izeg-mozog a helyén): Most már el muszáj mennem, drágám! . . .

M I M I : Ugy?

W A L D E M Á R : Igen, igen: mennem kell öltözködni!

M I M I (ámbár jól van informálva): Hisz nem ma van

az a találkozás! . . .

W A L D E M Á R (tétovázva): Nem ma van csütörtök?

M I M I : N . . . de, igen.

W A L D E M Á R : Akkor mégis ma kell mennem . . .

M I M I (zordonan): Hisz tegnap is velük voltál . . .

W A L D E M Á R : Persze, de szombatig itt maradnak.

M I M I : Mit keresnek itt azok a bolond svédek?

W A L D E M Á R (megbotránkozva): Édes fiam, azok mind profeszszorok Lundból meg Upszalából.

M I M I : Mért épp neked kell velük szaladgálnod ?! . . .

W A L D E M Á R : Tudhatod, hogy mi hivtuk meg őket, hát nekünk kell velük szaladgálnunk.

M I M I : Ma hova mentek?

W A L D E M Á R : A két órai vonattal megyünk Frederiks- borgba. Azután hét órakor ebéd Tivoliban.

M I M I (egy kis hallgatás után, hizelkedve): Engem is elviszel, ugy-e drágám?

W A L D E M Á R : De fiam, asszonyok nem lesznek velünk.

M I M I (szelesen): Hát mit csináltok ott ?

W A L D E M Á R : Megnézzük a templomot meg a muzeumot.

M I M I : Meg egy kicsit kirúgtok a hámból ? Mi ?

W A L D E M Á R : Édes fiam, micsoda szókat használsz te?...

M I M I (alázattal): Persze, hisz te oly finom egy ember vagy, te olyan distingvált egy családból való vagy!

W A L D E M Á R (tombolva): De Mimi! . . .

M I M I (fölkel és a lábával nagyot toppant): Jaj, csak sohase mentem volna férjhez.

W A L D E M Á R (megakarja ölelni).

M I M I (ráüt a kezére): Pusztulj! Gyűlöllek. Vetted volna el a Cantu Caesar világtörténetét.

W A L D E M Á R (ügyetlenül): De édes kis galambom . . .

M I M I : Eredj, eredj! . . . Ne nyúlj hozzám avval a nyomorult tintás ujjaddal . . . (Kivesz a czukortartóból egy marék koczkaczukort és avval dobálja Waldemárt.) Pusztulj, pusztulj!

W A L D E M Á R (az arczát a tenyerével védve): Mimi ne bolondozzál, még a szemembe dobod . . .

M I M I : Bárcsak!

W A L D E M Á R (mérgesen): De most már hagyd abba ! Az egész szőnyeg teli van czukorral. Mit szól majd a cseléd ?!

M I M I (henczegve): Bánom is én, hogy mit szól hozzá a Mari. A múltkor is pofon ütöttem. (Abbahagyja a dobálást.)

W A L D E M Á R (elszörnyüködve): Te ?! Ezt az öreg asz- szonyt !

M I M I : Igenis!! Hát mi van abban ? Mért boszantott föl ?! (Hirtelen a tenyerébe rejti az arczát és sirva fakad.) De ebben is te vagy a hibás! Te nevelsz engem ilyen kiállhatatlanná! Senkisem törődik velem, aztán még legyek szeretetreméltó ! . . .

W A L D E M Á R (mosolyogva átöleli): Édes kis Mimim, te jól tudod, hogy ez nem igy van. De légy csak jó és szer . . .

M I M I (kibontakozik az ölelésből): Nem!

W A L D E M Á R (leveszi ő nagysága tenyerét az arczárói):

így ni, drágám! Azért te vagy az én legdrágább kincsem.

M I M I (mogorván): Igen, mindjárt Chlodwig király után.

W A L D E M Á R (megcsókolja): Ugy-e már nem haragszol drágám ?

M I M I : Szabad most veletek mennem?

W A L D E M Á R (komolyan): Mimi kérlek, légy már okos!

M I M I (borzasztóan pofon vágja Waldemárt): Ez a tied!

W A L D E M Á R (képtelen egy szót is szólni.)

M I M I (meg van ijedve, hogy mit csinált, de igyekszik ezt elpalástolni): Azt mondtam, hogy ez a tied.

W A L D E M Á R (egy fenyegető lépést tesz Mimi felé, de aztán visszafordul, kimegy a dolgozószobájába és becsapja az ajtót).

Harmadik fejezet.

Egy óra mult el. Mimi ő nagysága a kis szobában ül és állitólag vánkost stikkel. De tulajdonképpen az ura lépteit lesi. Hallja, hogy Waldemár kitolja maga alól a széket, bemegy a hálószobába és a ruhaszekrényben turkál. Bejön-e majd elbú- csúzni ?! Ne jöjjön, gondolja ő nagysága. Úgysem szándékozik vele megbékülni. De talán mégis jó volna behivni, mert úgy- sem tudja megkötni a nyakravalóját.

Elmúlik egy negyedóra. Waldemár már az előszobában van, s a kalapját veszi. Most mindjárt bejön. Mimi ő nagy- sága szigorú ránczokba szedi a homlokát, hogy az urát mél- tón fogadhassa. Ekkor hatalmas dördülés hallatszik. Waldemár elment, becsapta az előszobaajtót.

M I M I (fölugrik, eldobja a himzést s az ablakon át az ura után akar nézni, csakhogy odakünn még nagyon lombos a sövény, a távozót nem lehet látni. Erre a csöngettyű-gombhoz szalad s behivja Marit.)

M A R I (bejön.)

M I M I (hevesen): Ki ment most el ?

M A R I (mélyen elcsodálkozva): A nagyságos ur ment el!

Nem méltóztatik tudni ?

M I M I : Szaladj utána! Jól nézhet ki, ha megint vala- mit elfelejtett.

M A R I : A nagysága nem segített neki öltözködni ?

M I M I : Persze, hogy nem.

M A R I (összecsapja a kezét): Hujjé! . . . Akkor alig- hanem itthon felejtette az ingét vagy a pantalonját! (Ki akar rohanni.)

M I M I (nagyot dobbant a lábával): Itt maradsz.

M A R I (megáll): De, kérem . . .

M I M I : Hadd szaladjon . . .

M A R I : D e h a t á n . . .

M I M I : Bánom is én, semmi közöm hozzá . . .

M A R I : De ha megint lelóg a hózentrágerje, mint a múltkor.

M I M I (a szoba közepén áll és oly energikus, mint egy ellentengernagy): Csak hadd lógjon ... Meg a nadrágja i s . . . Meg az inge is... Meg a Jágeringe is ... Meg mindene...

Ugy kell neki! Épp ezt akartam!

M A R I (bizalmasan közeledik az asszonyához): De édes jó nagyságos asszonyom, mi történt tulajdonkép ?!

M I M I (zokogva a cseléd nyakába borul): Az egész . . . világon . . . senki . . . sem . . . törődik . . . velem.

M A R I (ijedten simogatja): Dehogy is nem ! Jeszszuskám, dehogy is nem.

M I M I (mint föntebb): Senki . . . senki . . .

M A R I (szintén sirni készül): Ezt ne mondja a nagy- ságos asszony . . .

M I M I : Az uram . . . az én uram . . . (Sirva.) Bár ne mentem volna férjhez . . .

M A R I (erősen megbotránkozva): Csak nem ütötte meg a nagyságos asszonyt ?! . . .

M I M I (hazudik mint egy görög): De bizony megütött...

M A R I (mélyen elszörnyüködve): Szégyen, gyalázat!

M I M I (gyönge hangon): Ültess a kanapéra.

M A R I (a kanapéhoz vezeti): No, ezt sem hittem volna a nagyságos úrról; mikor máskép olyan jónak gondolná az ember.

M I M I (zokog és csuklik).

M A R I (gyöngéden): így ni, drága nagyságos aszszo- nyom, igy ni. Törülje most meg a szemét. A nagyságos asszony biztos lehet, hogy az ur már is megbánta.

M I M I (a kanapén): Maradj, itt nálam, Mari . . . Nem akarsz egy kis kávét?

(11)

437

MARI (vonakodik): Köszönöm nagyságos aszszony...

M I M I (megrázza a kávéskannát): Még van benne egy

kicsi . . .

M A R I (zavartan): Köszönöm . . . igen . . . (Tölt magá- nak. Sirva.) Borzasztó, borzasztó . . . Ilyen haszontalan em- bert ! Ezt a drága kis asszonykát! . . . No de ilyet . . . Mit főzzek a nagyságának délre ?

M I M I : Semmit . . . Én ugyan nem fogok többé enni!

M A R I : Csak nem ? . . . Van egy pár gyönyörű

galambom.

M I M I : Nem hiszem, hogy . . .

M A R I : De igen, igen . . . Szilvás omelettet is sütök hozzá.?

M I M I : Talán inkább földiepret végy.

M A R I : Jó, hát földieperrel csinálom. Azután, először levest eszünk, bouillont tojással.

M I M I (meghatva): Te olyan jó vagy, Mari. . .

M A R I (naivul): Igen !

M I M I : Nem is haragszol már ugy-e, hogy a múltkor '•pofonütöttelek.

M A R I : Dehogy haragszom! Eszem ágában sincs !

M I M I : Ugy megbántam . . .

M A R I : Ugyan sohase bánja a nagyságos asszony!

Az ilyesmi néha határozottan egészséges!

M I M I : Jaj, de fáradt vagyok.

M A R I (aggódva): Talán pihenni tetszik egy kissé ?...

Feküdjön csak le a kanapéra. (Segit neki.) Igy ni, most még egy takarót hozok. (Hoz egy takarót és betakarja ő nagyságát.) Vánkost is adjak?

M I M I : Igen, Mari.

M A R I (vánkost hoz): Igy n i . . . most aludjunk egy kissé.

M I M I : A kölni vizet is . . .

M A R I : Azt ide teszszük a kis asztalra . . . Ereszszem le a függönyt?

M I M I (halkan): Igen.

M A R I (összeszedi és kiviszi a kávésedényt, azután lábujj- hegyen járva visszajön és leereszti a függönyt).

M I M I (a fűiéig be van takarózva): A czipőmet, Mari...

M A R I : Igen, nagyságos asszony . . . (Lehúzza az asz- szonya czipőjét) . . . Ez a kis lábam is milyen hideg . . . Tetszik a melegítő palaczk ?

M I M I (suttogva): Igen, Mari . . .

M A R I (behozza a melegítő palaczkot és Mimi lába alá tolja): Igy ni! Most szundikáljunk . . .

M I M I (rettentő betegen): Csak ha komolyabb bajom

nem lesz . . .

M A R I : Ej, dehogy! Ne gondoljon a nagyságos asz- szony . . .

M I M I (halálos bágyadtsággal): Kenyeret is pirits a ga- lambpecsenyéhez.

M A R I (suttogva): Igen, meg tölteléknek gesztenye lesz.

(Lábujjhegyen oson ki a szobából.)

Negyedik fejezet.

Délután három óra van, Mimiké alszik a pamlagon.

Odakünn csöngetnek, amire Mimi főiébred. Mari valakivel tár- gyal, azután félrehúzza az ajtófűggönyt és lassan bedugja a fejét.

M I M I (fölül a kanapén.)

M A R I (suttogva): Paludanné ő nagysága van itt. Azt mondtam, hogy a nagyságos asszony rosszul érzi magát.

NlCOLiNE (ez a Paludanné keresztneve, — félretolja a szobaleányt és beront a szobába): Jó napot, édes Mimikém!

Csak nincs valami nagy bajod?

M I M I (leugrik a kanapéról és a barátnője nyakába borul):

Isten hozott, édes Nicoline! . . . No ez igazán szép! . . . Csak a fejem fáj egy kissé, meg aztán unatkoztam is!

De most már jól van minden ! Mari egy kis világos- ságot .. .

M A R I (fölhúzza a függönyt).

M I M I : Tedd le a köpönyegedet, édes, meg a kalapodat.

N I C O L I N E : Köszönöm, drágám. Nagyon sietek.

M I M I (elragadtatva): De micsoda remek kalapod van!

Hol vetted?

N I C O L I N E (ünnepiesen): Párisból hozta az uram.

M I M I (körüljárja Nicolinet és vallásos áhítatai szemléli a kalapot. A kalap akkora, mint egy kocsikerék. Harminczöt strucztoll van rajta. Botrányos): Gyönyörű szép . . . No tedd le a köpenyedet . . . Iszol egy pohár sherryt?

N I C O L I N E : Köszönöm, igen.

M I M I (csönget. A szobaleánynak): Mari, sherryt!

M A R I (kimegy.)

N I C O L I N E : Édesem, most mondok neked valamit.

Vigyázz az uradra . . .

M I M I (ijedten): . . . Ugyan.

NICOLINE : Most találkoztam vele a szabadságszobor- nál. Persze nem vett észre, de én megszólitottam. (Fontos- kodva.) Vigyázz rá, Mimi. A balkezén fekete keztyü volt, a jobbon meg világossárga.

M I M I (megkönnyebülve): Naa . . . ez még megjárja.

Mit mondott?!

N I C O L I N E (nevetve): Jaj, nagyszerű ember a te urad!

Azt mondta: »Igen, ez valóban ugy van« és borzasztó ügyetlenül nézegette a kezét. Bizonyosan sietett szegény.

M I M I : Volt nyakravalója ?

N I C O L I N E : Hát te nem láttad, mikor elment?

M I M I (mereven): Nem. Haragban vagyunk.

M A R I (behozza a sherryt, azután kimegy).

NICOLINE : Haragban vagytok ?! Hisz ti olyan jól éltek.

M I M I (tölt a pohárba): Eh, kérlek szépen . . . Jól élünk! . . .

N I C O L I N E (iszik): Tán elhanyagol ?

M I M I : Azt nem teszi. (Gúnyosan.) Semmit sem tesz...

N I C O L I N E (részvéttel): Szegény Mimikém! . . . Igy van az, ha az ember egy könyvmolyhoz megy férjhez . . . Igaz ni hallottad, hogy Heidenheimnének külön hálószo- bája van?

M I M I (roppant érdeklődéssel): Ugyan ?! Hát Ott meg mi történt ?

NICOLINE : Azt igazán nem tudom, de állítólag valami szörnyű szczénájuk volt, mikor Heidenheimné az ura ágyát kivitette. (Ravaszul mosolyogva.) Az uram azt mondja, hogy ez majd kigyógyítja Heidenheimot. ... Jaj, az én uram olyan kedves, bolondos egy ember.

M I M I (szomorúan): Ó, én nagyon unatkozom . . .

N I C O L I N E (megezirógatja): Pedig Waldemár olyan hires ember! (Nevet.) Látod, nekem csak egy vastag posztó- kereskedő jutott. A tiedről meg minduntalan azt olvasom az újságban: »A mi kitűnő történészünk, doktor Waldemár Klenow« . . .

M I M I : Igen most is azt a szerencsétlen Chlodwigot nyomorgatja.

N I C O L I N E : Ki az a Chlodwig ?

M I M I (nem minden önérzet nélkül): Az egy ötödik

századbeli franczia király, akiről Waldemár most hosszú értekezést ir. (Mogorván.) Éjjel-nappal,

N I C O L I N E : Igen, olvastam a dologról. Mégis csak szép, ha az embernek ilyen ura van . . .

M I M I (toppant a lábával): De nekem ez az egész

dolog nem tetszik . . . Én nem tudom magam az ilyen életbe belétalálni . . .

N I C O L I N E : Tudod mit ? Boszszuld meg magad. Gyere most hozzánk egész napra. Az uram ugy örülne! . . .

M I M I (mogorván): Köszönöm, én már csak itthon

maradok és összezsugorodom és pergament lesz belőlem.

Ez az én sorsom.

(12)

438

NICOLINE (magához öleli): Szegény Mimikém ! . . .

(Mélyen elgondolkozva.) Nekünk asszonyoknak valóban szere- lem kell!

M I M I (sirva fakad, azután letörli könnyeit): A múltkor azt olvastam Natalie Smalström egy regényében . . .

N I C O L I N E : A »Megrepedt falak«-ban?

M I M I : Ott . . . Azt, hogy az asszony hideg és vissza- utasító legyen, ha a férjet egészen magához akarja lán- czolni. Tán igy cselekedjem én is ?

N I C O L I N E (elgondolkozva): Ezt igazán nem tudom, Mimi. Nekem meg Alfrédnek egészen más módszerünk van. (Mosolyog. Az óra négyet üt.) Jeszszuskám, most már mennem kell! (Föláll, megigazítja a kalapját, a marasztalást megköszöni és megcsókolja Mimit. Azután még egyszer meg- csókolja. Az előszobában még egyszer. Azután kilép a villából és eltűnik a bokrok mögött. A kalap ingadozik a fején, mint egy szomorú pálma.)

Ötödik fejezet.

Este van. Mimi megebédelt. Megevett másfél sült galam- bot, két kis omelettet, megivott hozzá két pohár vörösbort és egy gyüszünyi sherryt. Ez jót tett a szenvedőnek. Most a szalonban van, s a hintaszéken ringatózik. Lelkében szilárd elhatározás fogamzott meg: Waldemár ágyát kiviteti a háló- szobából! (Az eszme részben Heidenheimnénak köszönhető.) Mimi a döntés súlya alatt reszket es fázik, Mari előtt szégyelni is fogja magát egy kissé, de az elhatározás visszavonhatatlan.

Föláll és borzasztóan megnyomja a csengőt.

M A R I (besiet): Csak nem érzi magát megint rosszul a nagyságos asszony?

M I M I : N . . . n e m .

M A R I : Olyan erősen tetszett csengetni . . .

M I M I : U . . . u g y ? M A R I : Bizony.

M I M I (kissé bágyadtan): Hjaaj! . . .

M A R I : Mi az, az Istenért ?

M I M I (hevesen): Itthon van Anna ? Anna ugy-e itt- hon van ?

M A R I (egyre zavartabban): Igen, kérem . . . Hiszen nincs kimenője.

M I M I (összeránczolja a szemöldökét, hogy minden ellent- mondásnak útját vágja): T e m e g Anna az ur á g y á t át fogjátok vinni a dolgozószobába! . . .

M A R I (egy szót sem ért): Hogy méltóz . . .

M I M I (büszkén kiegyenesedve): Az ur ágyát ki kell vinni.

M A R I (kimereszti a szemét): Az ur ágyát vigyük ki a hálószobából ?

M I M I (dobbant egyet): Igenis. És most ne boszants!...

M A R I (aggodalmasan): Igen, de drága nagyságos asz- szony . . .

M I M I (szigorúan): Nem szeretem a sok beszédet.

M A R I : Mit szól majd a nagyságos ur ?

M I M I (hidegen): Akármit szól, az nekem mindegy.

M A R I (bánatosan): Persze, nagyon rosszul bánt a

nagyságával. De én mégis azt hiszem, hogy ez bün.

M I M I (gúnyosan): Eh, bün! . . .

M A R I : Meg hogy a nagysága is olyan nyomorultan,

magában aludjék . . .

M I M I (hátraveti a fejét): Igenis azt akarom.

M A R I : Persze, csak ma éjszaka . . .

M I M I : Mindig.

M A R I (összecsapja a kezét, könnyezik): Szegény, sze- gény nagyságos u r ! . . .

M I M I : Persze, te az ő pártján vagy.

M A R I : Nem én, nagyságos asszony, tessék elhinni,

de ugy gondolom, hogy ha az ember házas életet él . . .

M I M I (Natalie Smalström regényéből czitál): Ha a házas- ságban elhamvadt a kölcsönös szimpátiák koszorúja, akkor

minden bizalmas együttélés erkölcstelen ténynek nevez- hető . . .

M A R I (meghatva, lesütött szemel, mert azt hiszi, hogy a bibliából czitáltak): Igen. Igen, micsoda is az ember! De a nagysága, ugyebár, csak próbát tesz most. Körülbelül egy hétre . . . ?

M I M I (eksztázisban): Semmi félrendszabályt Mari ! Vagy egészen, vagy sehogysem! . . . Az ágyat ki kell vinni !

M A R I (rezignáltán): Az Isten nevében, vigyük hát.

Az éjjeli szekrényt is vele vigyük?

M I M I (leinti a kezével): Nem, azt holnapra hagyjuk.

Mari elmegy. Mimi visszaül a hintaszékbe és Natalie Smalström regényéből újra elolvassa a nevezetesebb passzusokat.

Hatodik fejezet.

Éjjeli egy óra. Mimi az ágyában van és édesen alszik.

Várta Waldemárt tizig, tizenegyig, tizenkettőig; várta nyitott szemmel és vegyes érzelmekkel. A fegyvertényre büszke volt ugyan, de némi szorongást érzett arra a gondolatra, hogy mit szól majd Waldemár hozzá. Valahányszor azt képzelte, hogy a kertajtón kopogtatnak, megborzongott a háta és hatalmasan dobogni kezdett a szive. Mikor aztán észrevette, hogy tévedett, kissé megkönnyebült és a takaró alul kidugta a lábát. Külön- ben szilárdan el volt tökélve, hogy engedni nem fog. Az asz- szony — mint Natalie Smalström mondja — köteles megóvni méltóságát. »Elmultak azok az idők, amikor az asszony játék- szer volt csak, Jerikó falai romba dőltek s a győzelmi harso- nák uj korszakról zengedeznek ! . . .« Mimi ezeket a paszszu- sokat kívülről megtanulta s az ágyban többször ismételte.

Egyszerre csak egy kis szél kerekedett a kertben. Az asztalon a kis éjjeli lámpa is tánczolni kezdett tőle, azután Mimiké két lámpát kezdett látni, azután hármat, azután egy egész fény- koszorut. Azután elaludt szépen. Daczára súlyos gondjainak.

Most hirtelen fölébredt és fölül az ágyban. Waldemár jön.

A doktor ur az előszobában veti le a czipőjét, hogy valahogy föl ne ébreszsze az asszonyt. Azután a felöltőjét akasztja a szögre. Most aztán . . . Mimiké egy gyönge sikol- tással egészen az ágy végibe búvik, s a fejére húzza a pap- lant. Most fordul a kulcs a zárban és Waldemár besurran.

Mindjárt észre kell vennie, hogy az ágyat kivitték. De nem.

Mimiké hallja, hogy Waldemár vetkőzni kezd. Most már csak észre fogja venni!!! Mimiké kikukucskál a paplan alól.

Waldemár ott áll az éjjeli szekrény előtt és az óráját húzza föl, ezt a tükörből látni. Azután megfordul és az ágy felé indul. Mimi behunyja a szemét; no most már csak észre fogja venni.

De a doktor ur semmit sem vesz észre. Nyugodtan és méltóságosan, gondolatait Chlodwig királyra irányozva, felhajtja a takarót, hogy az ágyba szálljon . . . Ekkor az ágy végén észreveszi a feleségét, egy kicsiny fehér gombolyaggá csavarodva.

A gombolyagnak nagyon borzas a haja. Waldemár meredten áll meg, mint Clodwig király szobra és megszűnik gondolkodni.

Azután mélyen elcsudálkozva, úgyszólván hülyén kérdezi:

»De, édes Istenem, hogy kerülsz te ide, drágám, az én ágyamba ?«

M I M I (ebben a pillanatban ismét aszszonynyá válik s egészen elfelejti Smalströmöt az Írónőt, továbbá Jerikó falait és a győzelmi harsonákat és könynyezve sóhajtja): 0 W a l d e m á r , Waldemárom!

W A L D E M Á R (az ágyszélére ül): De fiacskám, mi bajod van ? (Megfogja a kezét.)

M I M I (zokogva): Waldemár, Waldemár!

W A L D E M Á R (zavartan vigasztalja): Angyalkám, drága kis kincsem!

M I M I (átöleli): Ne hagyj itt többé, Waldemár.

W A L D E M Á R : N e m , n e m . . .

M I M I : Oly borzasztóan vágytam utánad! . . .

(13)

439

W A L D E M Á R (megcsókolja): E j h a j !

M I M I (zokogva): Az én ágyam összeesett . . . a cselé- dek kivitték . . . De nem alhatnánk itt mindaketten ? . . . Nem szeretek magamban lenni . . .

W A L D E M Á R (gyöngéden): Persze, hogy azt megtehet- jük, te kis but . . .

M I M I (hozzásimul): Nem is képzeled, hogy mennyire vágytam utánad! . . .

W A L D E M Á R (gyöngéden megcsókolja): D r á g á m !

M I M I (szemérmesen, a fejét Waldemár mellére h a j t v a ) :

A czvikkert bizonyosan nem vetted le.

W A L D E M Á R (elcsudálkozva): A z t hiszed ? (Az orrához kap.) C s a k u g y a n itt v a n . (Leveszi az orráról és az ágy mellé teszi a székre.)

— Függöny. —

Lassan leszállok . . .

Lassan leszállok a magas tetőről, Hová naponta, a magány kiűz S fejemre, amely annyi gondot őröl A perzselő nap izzó lángja tűz.

A fényt, a mámort, illatot kerestem Ott lenn a völgyien emberek között, S e szörnyű harcznak közepette testem Szn ró tövisbe, szennybe ütközött.

A zord hegyet s erdőt azóta járom, Azóta e hely üdvöm, mindenem, S felujjong lelkem, ha a láthatáron A nap biborját látja meg szemem.

Lelkem derűjét perezre visszakapja Mikor lihegve a magasba tör, S ha fényét szórja Isten tiszta napja

Óh, mily varázs, mily végtelen gyönyör!

De jön, — kivel e sziv naponta vivja Küzdelmeit — az éjjek-éjjele

S a mint leszállok, mintha visszahívna Egy ismeretlen dallam zengzete . . .

Apor László,

A legnagyobb az a boldogtalanság, amelyet bádogságnak mímelünk.

*

Sok ember addig-addig ékeskedik idegen tollakkal, mig végre is kiderül, hogy miféle jó madár.

*

Akinek semmije sincs, rossznak hiszi, — akinek mindene van, rossznak tudja a világot.

Krónika II.

A z u j N e m z e t i .

— június 29.

Keglevich gróf az Erzsébet-térre akarja tenni az uj Nemzeti Színházat — s én szinte félek ellene szólni, mert minden ellenkezés csak egy okkal több az ő daezos makacs- sága számára. Nálunk egyáltalában sem tárgyalni, sem vitatkozni nem lehet, mivel az uraink és parancsolóink az anketteket nem azért hiják össze, hogy informálódjanak, hanem azért, hogy vakuljon a magyar, az engedelmes szak- értelem elragadtatón igenelje meg a terveiket, s ők büszkén hivatkozhassanak a laikus közvélemény s a szakértő czéh- beliség egyhangú elragadtatására. Keglevich gróf oly ked- ves és figyelmes volt, hogy az ő tervének még a kliséjét is megküldte az újságoknak — de nyilvánvaló, hogy mi- helyest valamely újság nincs elragadtatva az Erzsébet-tér gondolatától, menten rút háládatlanságba esik ennyi kedves- séggel s figyelemmel szemben.

S mégis a sajtó, még az intendánssal jó lábon álló is, megemberelte magát, s a szimpatikus gróf szerencsétlen tervével szemben sarkára állott. Általában véve nevetséges- nek s ötven évvel elkésetten a mai gazdasági és technikus világban gyerekesnek itélem a színházakról való komoly és főbenjáró vitatkozást. De ebben az ügyben két komoly dologról van szó, függetlenül a színháztól. Az egyik az Erzsébet-tér. A másik a Nemzeti Szinház mai helye, amit más szóval úgyis mondanak, hogy a Nemzeti Szinház hagyományai. Ezek a dolgok megérik, hogy azzal a köz- véleménynyel szemben, melyre Keglevich gróf számított, ugyancsak közvélemény álljon fegyverbe, közvélemény, melyet kinek-kinek meg kell erősitenie a maga szavával, hitével és meggyőző erejével. Nem baj, még ha színházi vita lesz is belőle.

Azt hiszem, az uj szinház kérdésében Tóth Béla találta fején a szöget — nemcsak azzal, hogy az Erzsébet- teret megtámadta, hanem még inkább azzal, hogy a Nem- zeti Szinház mai helyét megvédte.

Ami az Erzsébet-teret illeti: a sajtó általában ellene szegült a gróf tervének, aki az ellenkezést előre látva, az ő kommünikéjében előre lenézi azokat, akik sajnálnak egy pár virágágyat a nemzet első színházától. Ó gróf ur, ha csak arról a pár virágágyról volna szó! Ó gróf ur, meny- nyire meglátszik, hogy jó szivével és erős elméjével mégis mennyire gróf a gróf ur, hogy az Erzsébet-téren csak ezt a virágágyat látja! Lássa, mi meg a gróf urak kocsijait nem látjuk, s nem is emiitjük azt a döntő argumentu- mot, hogy a szük Marokkói- és Fürdő-utczában, melyen át máris kinnal bonyolódik le a budai forgalom, a Nem- zeti Szinház kocsiforgalma tűrhetetlen zavarodást okozna.

Hanem az Erzsébet-téren éppen nem csakis arról a pár rongyos virágágyról van szó, melyet az uj szinház elpusz- títana, hanem szó van a pesti szegény emberekről, akik- től e pár rongyos virágágy elveszte elrabolná a termé- szet, a szabadság s az üdülés gyermekes illúzióját. Cróf ur, tudja kegyed, hogy az Erzsébet-tér a pesti szegény

Ábra

Updating...

Hivatkozások

Updating...

Kapcsolódó témák :