AZ ADÓÁTHÁRÍTÁS

É R T E K E Z É S E K

A NEMZETGAZDASÁGTAN É S STATISZTIKA KÖRÉBŐL.

K I A D J A A M A G Y A R T U D O M Á N Y O S A K A D É M I A .

A NEMZETGAZD. S STATISZTIKAI ÁLLANDÓ BIZOTTSÁGNAK RENDELETÉBŐL,

SZERKESZTI

FÖLDES BÉLA,

I. KÖTET. N E G Y E D I K S Z Á M . 1882.

AZ ADÓÁTHÁRÍTÁS

ELMÉLETE.

I R T A

T I S Z A I S T V Á N .

BUDAPEST

A M A G Y A R TITD. A K A D É M I A K Ö N Y V K I A D Ó - H I V A T A L A . (A 7. AKADÉMIA ÉPÜLETÉBEN.)

1882.

ÍHT F i g y e l m e z t e t ü n k a b o r í t é k b e l s ő o l d a l á n l e v ő h i r d e t é s r e .

»

Akad. nemzetgazdasági és statisztikai állandó bizottságá- nak következő kiadványaira :

I.

É r t e k e z é s e k a n e m z e t g a z d a s á g t a n és s t a t i s z t i k a k ö r é b ő l .

A m . t. akadémia nemzetgazdasági és statisztikai bizottsá- gának ezen «Értekezéseiben» a bizottság által a Budapesti Szem- lében közzétett dolgozatok, továbbá a bizottság kebelében felolva- sott, és egyéb a nemzetgazdaságtan és statisztika körébe tartozó értekezések fognak közzététetni. Különösen hazánk gazdasági életét érintő gyakorlati kérdések fognak legkiválóbb szak- férfiaink által tárgyaltatni. Tekintettel az ebbeli irodalom pangó állapotára a bizottság a tudománynak és gyakorlati életnek remél evvel szolgálatot tenni, annál inkább, mivel az anyagi jóléttel összefüggő kérdések egyre követelőbben lépnek előtérbe és követelnek megoldást. A Budapesti Szemlében közzétett dol- gozatok külön kiadása által ezeket hozzáférhetőbbé akarja tenni.

Az értekezések évenként mintegy i20 ívnyi terjedelemben fognak megjelenni; egy-egy kötet ára egyelőre 2 frttal van meg- állapítva.

II.

N e m z e t g a z d a s á g i é s s t a t i s z t i k a i É v k ö n y v . A közviszonyok és gazdasági állapotok iránti gyors tájékozásra korunkban — a par excellence állampolgári k o r - ban — mindenkinek szüksége van. Mindenki közvetlenül vagy közvetve érintetik érdekében a közviszonyok alakulása á l t a l ; majdnem mindenki közvetlenül vagy közvetve részt vesz a köz- ügyek elintézésében: az egyik mint képviselő, a másik m i n t

AZ ADÓÁTHÁRÍTÁS

ELMÉLETE.

Í R T A

T I S Z A I S T V Á N .

BUDAPEST, 1882.

A M. T . A K A D É M I A K Ö N Y V K I A D Ó - H I V A T A L A.

( A z A K A D É M I A É P Ü L E T É B E N . )

I .

Adóáthárításnak nevezi a szaktudomány azon gazda- sági processust, melynél fogva némely adó állandóan nem a névleges adófizetőt terheli, lianem azt ennek mások megtérítik.

E z úgy történik, hogy a névleges adófizető, a vele forgalmi viszonyban álló személyektől az áthárítandó adótételnek meg- felelő összeggel kap többet vagy ad nekik kevesebbet, m i n t kapna vagy adna, ha az illető adó nem léteznék. Az adófizető annyival kap többet szolgáltatásaiért, a mennyit kiad adó fe- jében, a másik fél pedig ugyanazon szolgáltatásokért többet fizet, mint az adó nem létében fizetne. Az áthárító vagyoni helyzete ugyanolyan lesz tehát, minő volna, lia az adó nem léteznék, míg a másik fél jövedelme az adónak megfelelő ösz- szeggel apad.

Egyike e tény a legrégebben észlelt nemzetgazdasági jelenségeknek. Azon naiv idők, midőn a külföldi kereskedőt

vélték a vámok által megadóztathatni, rég eltűntek volt, mielőtt az első nemzetgazdasági rendszer megszületett volna, úgy, hogy már a physiokraták épen az adóáthárításra építet- ték egész adóelméletöket. Már akkor, de kivált a modern nemzetgazdaságtannak Smith és Ricardo által való megalapítta- tása óta szüntelenül napirendre került e kérdés beható tanúl- mányozása, egymást érik a legellenkezöbb elméletek, a n n a k elvei felől, s állandó vita foly felettök úgy a tudományos, m i n t a gyakorlati világban.

É s valóban megérdemli e kérdés, hogy vele behatóim foglalkozzunk.

K o r u n k b a n az adóteher r o p p a n t növekedése es azon mind nagyobb érdeklődés következtében, melyben socialpoli- tikai kérdések részesülnek, a legtöbbet vitatott problémák egyike az adóteher m i k é n t való fölosztása ; s egész i r o d a l m a t í r t a k m á r össze arról, bogy az egyes t á r s a d a l m i osztályok és jövedelem-fajok m i n ő mérvben j á r u l j a n a k az á l l a m i kiadások fedezéséhez. Mit ér e kérdés bármily bölcs megoldása, h a nem tudjuk, hogy például azon adót, melylyel a m u n k á s t a k a r j u k terhelni, n e m a tőkés fogja-e fizetni, v a g y a földbirtokosra ve- tett súlyos adó nem fog-e in ultima a n a l y s i a fogyasztó közön- ség t e r h é r e esni ?

Kationalis, ö n t u d a t o s adó-politikáról nem lehet szó az áthárítás elveinek, terjedelmének ismerete nélkül, ezért bizo- nyára n e m végeznek h a s z o n t a l a n m u n k á t , kik e kérdés tisz- tába h o z a t a l á n á l b á r m i l y szerény m é r v b e n közreműködnek.

Á t n é z e t é t n y ú j t a n i az e kérdésben fölmerült összes vé- leményeknek hosszas, fáradságos és t a l á n meddő m u n k a volna, de egy pár nevezetesebb elmélet megismerése és meg- bírálása e tárgy helyes fölfogását t e t e m e s e n megkönnyíti.

C a n a r d *) s Prittwitz **) elmélete szerint, melyet leg- alább egy bizonyos pontig sok nemzetgazda elfogad***) az adó vég nélkül háríttatik át egyik egyénről a másikra, mindaddig, míg idővel egyensúly áll elő s az adóviselés egyenlő, igazsá- gos lesz m i n d e n látszólagos egyenlötlenseg daczára. Ebből kifolyólag minden régi adó jó, s m i n d e n ú j adó rossz, m i u t á n az előállott egyensúlyt legalább ideiglenesen m e g z a v a r j a .

Mi bizonyíték van a r r a , hogy ez universalis á t h á r í t á s c s a k u g y a n megtörténik '? Yan-e okunk fölvenni, hogy a forga- lomban szolgáltatás ós ellenszolgáltatás úgy fog a l a k u l n i , hogy az egyenlőtlen adóteher egyenlően oszoljék föl a polgá- rok között ?

Á t h á r í t á s — m i n t föntebb m o n d a t o t t — egymással for- galmi viszonyban állók közt történik a szolgáltatás és ellen- szolgáltatás közti viszony megváltozása által. E viszonyt álta-

*) Principes d'Kconomie politique.

**) Theorie der Steuern und Zidle.

***) Például Kautz, (Pénzügytan 56. §.) : « az adó át és visszato- lások mozgalma idővel bizonyos egyensúlyba j u t . . . s az ellentétek bizonyos kiegyenlítődése áll be».

llu

Az adóáthárítás elmélete. 1!)

lános elvek szabályozzák s a nemzetgazdaságtan tüzetesen k i m u t a t j a , mik azon tényezők, melyek a t á r g y a k árára, a m u n k a b é r r e , t ő k e k a m a t r a , földjáradékra, szóval m i n d e n gaz- dasági szolgáltatásra és ellenszolgáltatásra befolyással bírnak.

Arra, liogy adóátliárítás történjék, szükséges, miszerint az adó e tényezők valamelyikére módosító hatást gyakoroljon.

E z t egyszerűen fölvenni, egy legkevésbbé sem igazolható hy- pothesis, melyben meg n e m n y u g o d h a t u n k , h a n e m vizsgál- n u n k kell külön m i n d e n a d ó n e m n é l : gyakorol-e az befolyást valamelyik az á r a t meghatározó tényezőre. Csak e vizsgálat, melynek megejtése képezi e dolgozat második részének fölada- t á t — fogja m e g m u t a t n i , h o l történik á t h á r í t á s s milyen mérvben.

Az áthárításról való ismereteink legnagyobb részének legalább csíráit m e g t a l á l j u k Ricardo aránylag rövid művében.

A nélkül, hogy e kérdéssel önállóan foglalkoznék, az egyes adónemeknél a legmélyrehatóbban vizsgálja azok áthárítható- ságát. E g y ilyen részletes vizsgálódásból v o n h a t ó ki következő alapelve : «Minden a termelőre kivetett adó (legyen az föld- adó, tized vagy a kész termékre kivetett adó) a termelési költ- séget s ennél fogva az árt fogja növelni.» *) Vagyis termelési költséget képez s ezért á t h á r í t t a t i k minden adó, direct, indi- rect egyaránt.

E fölfogás k i m a g y a r á z h a t ó Ricardo adó-elméletéből.

0 az adóban csak terhet lát ellenszolgáltatás nélkül, kiadást megfelelő előnyök nélkül, s természetesnek t a l á l j a e tehernek a termelési költségekhez való számítását.

Ellenkező álláspontról indulva ki, az adókat szintén termelési költségnek t a r t j a Stein. **) Szerinte az adó a köz- igazgatásnak az adótárgy termelésénél tett szolgálatait téríti meg. E z é r t termelési költséget képez s bele s z á m í t t a t i k a ter- mék forgalmi értékéhe épen úgy, m i n t a k a m a t és munkabér.

A vevő fizeti a m o s t a n i s esetleges előbbi eladók által fizetett összes adókat, legtöbbször a nélkül, hogy azok mennyiségét

*) «Any tax, which m a y he imposed on the cultivator, whether in the shape of land-tax, tithes or a tax on the produce when obtai- ned, will increase the coat of production and will therefore raise the price of raw produce.» Ricardo Principles of pal. ec. I X . fejezet.

**) Lehrbuch der Finamzwissenscha/t, 3-dik kiadás, 380—386. 1.

Hl

ismerné. E mennyiség csak egyes adóknál m u t a t h a t ó ki szám- szerűen, s ez neveztetik áthárításnak, az ebből folyó különb- ség azonban csak f o r m a i és nem elvi. Minden termék á r á b a n megtéríttetik a földmíves, m u n k á s és iparos által fizetett föld-, fogyasztási és iparacló. H a most e személyek v a l a m e l y i k e veszi meg azon árút, u g y a n a n n y i t fog visszafizetni, m e n n y i t az á l t a l a fizetett adóért kapott, vagyis körmozgás áll be, s kér- dés, az adót ki fizeti végképen ?

E kérdést következőleg a k a r j a megoldani :

A termelőnek az általa fizetett adó értéket épen úgy elő kell állítania, m i n t a k a m a t é t és m u n k a b é r é t ; neki m u n k á j a á l t a l oly értéket kell az anyagból termelnie, mely egyenlő az általa fizetett k a m a t t a l , m u n k a b é r r e l és adóval. Az adók egész összegét a nemzetnek évenként elő kell állítnia, m i n t termelési értektöbbletet. A vevő csak akkor fizet az eddiginél n a g y o b b á r a t , h a a tárgynak v a n oly nagy értéke előtte, lia t e h á t csak- u g y a n megfizette, ez azt bizonyítja, hogy az eladó m u n k á j a által oly értéket producalt, mely egyenlő a termelési költsé- geken fölül az adóval is, vagyis hogy az adótermelés meg- t ö r t é n t .

A szokásos á t h á r í t á s - t a n r ó l beszélve, azt Stein követke- zőleg jellemzi : «Egyike ez a legsajátságosabb fogalomzava- r o k n a k , melyek a t u d o m á n y b a n v a l a h a fölmerültek». Vajon n e m j o b b a n illenék-e ez állítás a Stein elmeletére? Szellemes- nek elég szellemes, de p á r rövid észrevétel m e g m u t a t j a össze- egyeztethető-e a józan észszel s a n e m z e t g a z d a s á g t a n legegy- szerűbb alapelveivel.

Abban igaza v a n Steinnak, hogy az adók összegét a n e m z e t n e k évenként termelnie kell. A mely n e m z e t t ö n k r e n e m a k a r menni, a n n a k a nemzeti jövedelemből vagyis az évi termelés disponibilis hozadékából kell adóit fizetnie. E z tör- t é n h e t i k a magán-gazdasági fogyasztás megszorítása, vagy a termelés kiterjesztése által ( D a m n u m emergens vagy l u c r u m cessans a magángazdaságra nézve), de pusztán az által s e m m i esetre sem, hogy az eladó m a g a s a b b á r a t kap termékeiert, a m i n t ezt Stein állítja. Vegyük föl, hogy az adó c s a k u g y a n termelési költség, melyet az adófizető m i n d e n egyeb termelési költség m ó d j á r a m e g k a p árúi vevőjétől ; hogy történik ez ? Stein szerint az adófizetőnek m u n k á j a által oly értektöbble- tet kell az anyagból előállitnia, mely megfelel a többi költsé-

Az adóáthárítás elmélete. 31 geken fölül az adó értékének is. *) E m o n d a t n a k csak azon értelme lehet, hogy valami, a régi tárgynál j o b b a t használha- tóbbat kell a termelőnek előállítania, valamit, m i a vevő előtt becsesebb, m e r t ez csakis így íizeti meg a m a g a s a b b árt érte.

E g y egyszerű példa m e g m u t a t j a , hogy így áll-e a dolog.

E g y dohánykereskedő behoz ezer mázsa d o h á n y t egy oly vámterületre, melyen ez árú forgalma v á m m e n t e s s ott száz- ezer forintért a d j a el. Mit fog tenni, lia a dohány m á z s á j á r a ötven forint vám hozatik be '? Fog-e munkájával az anyagból értéktöbbletet termelni ? Bizonyára nem (a vám magas- ságánál fogva n e m is tehetné), h a n e m u g y a n a z o n á r ú é r t , melynek m á z s á j á t előbb száz forintért a d t a , fog most 150 forintot kapni. Az árú tökéletesen ugyanaz, a mi volt, a fogyasztóra nézve nagyobb becscsel nem bír, de a nagyobb á r t mégis m e g kell adnia, m e r t különben az eladó fölhágy az üzlettel s a kínálat megszorítása áremelkedést idéz elő.

Persze a vevő csak akkor fizeti meg a nagyobb árat, h a az á r ú bír reá nézve annyi becscsel, de e becs növekedésére egy- általában n e m következtethetünk az ár emelkedéséből. Hiszen az á r a P a termelesi költség határozza meg, a termelési költ- séggel nő és fogy az, a vevő előtti becs vagyis a használati ér- ték változása nélkül. **) Az által tehát, hogy az adófizető ter- meke árában adóját visszakapja, a nemzeti termelés m e n n y i - sége nem emelkedett, az adó termelve n i n c s . 0 m e n e k ü l t ugyan az adó t e r h e alól, de vevője rovására, kinek most u g y a n - azon árúért többet kell a d n i a , m i n t adott volt előbb. A Stein- féle megoldást tehát nem fogadhatjuk el s lia áll, hogy az adó termelési költség s m i n t ilyet mindenki h á r í t j a azt tovább, még mindig megoldásra vár azon kérdés : kit terhel az vég- képen '?

L a s p e y r e s szerint ***) Steinnak a pénzügyi téren leg*

••) «Ein j e d e r muss in seinen Erzeugnissen aus dem Stoffe dureli seine Arbeit einen Mehrwerth produciren, der gleich ist dem L o h n , dem Zins und der Steuer die er selbst zahlt.» Stein, Pénzügytan, I I I . kiadás, 383. lap.

Egy körülmény, minek a Steinnál található coní'usio létre- jötte talán leginkább tulajdonítható, hogy ő mindenféle érték megje- lölésére pusztán a «Werth» szót használja s a csere- és használati érték fogalmai közt ennek következtében kellően n e m distinguai.

I l u n t s c h l i : Staatxlexicon, X. Steuerüberwälzung.

113

nagyobb érdemét azon tétel fölállítása képezi, m i s z e r i n t az adó termelési költség. É n inkább nevezném egyik fő tévedésé- nek. — Az kétségtelen, liogy az adó ellenszolgáltatás az á l l a m h a t a l o m szolgáltatásaiért, de e szolgáltatások n a g y része egyáltalán n e m a termelés javára történik,- annál kevésbbé speciálisán az adótárgy termelésének javára a mint ezt Stein állítja. *). Az kétségtelen, hogy az állami rend, m i n t minden termelés alapföltétele megbecsülhetlen a termelésre nézve, s e mellett sokat áldoz az állam egyes specialis gazdasági czélokra is, de t e k i n t s ü k meg bármely á l l a m budge tjét, látni fogjuk, hogy a költségek legnagyobb része nem a t e r m e l é s előmozdítására, vagy legalább első sorban nem arra szolgál, h a n e m a közvetlen szükséglet kielégítésre. Legfontosabb és legnemesebb szellemi és erkölcsi szükségleteink azok, melyek közvetlen kielégítésére az állami kiadások legnagyobbrészt tétetnek. Maga a rend f ö n t a r t á s a is épen a n n y i r a szolgál éle- tünk, szabadságunk, becsületünk m i n t vagyonunk biztosítá- sára, épen a legnagyobb kiadásoknak pedig semmi közük nincs a termeléssel. Hogy egyebet ne említsek, modern bud- getjeink két főtetelét az adósságok k a m a t a s a katonai kiadá- sok képezik. Az adósságok legnagyobb része háborúk folyta- tására vetetett föl, erre való a hadsereg is, m á r pedig tisztán gazdasági szempontból többet árt, m i n t használ a legszeren- csésebb háború is. Igaz, általánosan h a s z n á l t mondás, hogy a hadsereg védi a n e m z e t i t u l a j d o n t . M i n d e n esetre úgy volt a z ó és közép korban, de úgy van-e a X I X . század müveit népei közt is ? H i s z e n a közbiztonság f ö n t a r t á s á r a a rendőrség, vagy legrosszabb esetben néhány ezer k a t o n a bőven elegendő, külföldi hódító p e d i g , ha fegyveres ellenszegülésre n e m találna, bizonyára nem háborgatna egy m a g á n embert sem t u l a j d o n á b a n . A hadsereg és háború indító oka a n e m z e t e k - ben és uralkodóikban levő hazafiság, dicsvágy, gyűlölség, s m á s nemes és n e m t e l e n szenvedély, czélját pedig az ezekből eredő szükségletek kielégítése és nem a termelés előmozdítása képezi.

Mint a mondottakból kiviláglik, az adók oly csekély része fordíttatik gazdasági kiadások födözésére **), s m á s f e l ő l

*) «Die Steuer zahlt die Leistungen der Verwaltung f ü r die Production des Stauerobjects.» (Stein, Pénzügytan, I I I . kiadás, 382. 1.)

*") Az államnak e gazdasági szolgáltatásai e mellett nagy rész-

114

Az adóáthárítás elmélete. 1!) a gazdaságilag hasznos állami szolgáltatások a n n y i r a kap- csolatban v a n n a k egyéb n e m gazdasági czélokkal is, bogy az adókat nagyban és egészben fogyasztási s nem termelési kiadásnak kell t e k i n t e n ü n k . Az adóban levő e két elemnek különválasztása s- a termelési költségekhez való számítása lehetetlen azért is,' m e r t az államgazdaság nem i s m e r (az illetékek kivételével) a m a g á n forgaloméhoz h a s o n l ó spe- cialis ellenszolgáltatást, h a n e m az illető által f i z e t e t t , fize- tésképességéhez is arányosított egész adóösszeg képezi a részére eső összes államszolgáltatások egyenértékét. A mon- dottak alapján oda kell tehát Stein definitióját módosí- t a n u n k , hogy minden adó az adófizető (s nem az adótárgy) j a v á r a t ö r t é n t államszolgáltatások megtérítése.

Azonban — s ez a Stein-féle adófogalom második h i b á j a nem m i n d e n adó áll arányban a közvetlen adófizető által élvezett államszolgáltatásokkal, ügy, hogy m e g a m a föntebbi tétel sem áll m i n d e n adóról. Mindenesetre áll egy jól kivetett jövedelmi adónál, de áll-e például a v á m o k n á l ? Bizonyára m a g a Stein s e m fogná állítni, hogy a h a v a n n a i kereskedő a dohánya u t á n fizetett angol vámban az á l l a m h a - t a l o m n a k az adótárgy körüli szolgálatait téríti meg.

E példa könnyen rávezet egy az adók közt levő elvi k ü l ö n b s é g r e : A jövedelmi adó az államgazdasági ellenszolgál- tatási elv szerint egyenértéke az adóalany j a v á r a tett á l l a m - szolgáltatásoknak. A v á m n á l sok személyre eső szolgáltatások egész összege egy egyéntől vétetik be, persze azon r e m é n y - ben, hogy azoktól az így előlegezett adót visszakapja. E z tör- ténik az áthárítás által, melynek föladata tehát az államszol- gáltatások es ellenszolgáltatásaik közti, az adó által megza- vart helyes viszonynak helyreállítása.

A föntebbiek eredményeként e következő elveket vélem fölállíthatóknak :

Minden adó ellenszolgáltatás az emberi szükségletek kielégítését czélzó államszolgáltatásokért. E z ellenszolgálta- tást az állam vagy directe veszi meg m i n d e n állampolgáron az általa helyesnek t a r t o t t kivetési elv szerint, vagy n e m ez elv szerint, s nem azokra veti ki, kiket valóban terhelni a k a r , ben illeték ú t j á n födöztetnek (például jogszolgáltatás, vasút, posta stb.), a mely illetékek aztán valóban termelési költséget képeznek.

1.15

azon hitben, hogy a névleges adófizetők által fizetett összeg azoknak a voltaképeni adókötelesektől meg fog téríttetni.

E z valódi, elvi különbség az adók közt, melynek alapján azok közt direct s indirect, át nem h á r í t a n d ó s á t h á r í t a n d ó adókat k ü l ö n b ö z t e t h e t ü n k meg. *)

Az á t h á r í t á s meg-, vagy meg nem t ö r t é n t e azonban n e m az állam akaratától, h a n e m a forgalmi élet általános törvényeitől f ü g g ; meg kell t e h á t az egyes adónemeknél vizsgálnunk, hogy ez általános törvények hol és m e n n y i b e n fognak á t h á r í t á s t előidézni.

E vizsgálat megkezdése előtt az annál követhető mód- szer iránt kell t i s z t á b a j ö n n ü n k . Az inductiv rendszer m i n t n a p j a i n k b a n a n n y i más nemzetgazdasági kérdésnél itt is nagy előszeretettel a l k a l m a z t a t i k ; m i n d u n t a l a n a statisztikát hív- ják segítségül az áthárítás meg-, vagy meg n e m történtének bebizonyítására, és statisztikai adatok alapján a k a r j á k e kér- dést eldönteni.

E z inductiv számítgatások alapját ket tétel képezi, me- lyet nyíltan vagy hallgatagon, öntudatosan vagy ösztönsze- rűleg, következetesen vagy félig-meddig a legtöbben elfogad- nak. — E két tétel helyességéről kell tehát meggyőződnünk, h a az inductiv módszert a l k a l m a z n i a k a r j u k . E z e k :

I. Az a d ó á t h á r í t á s m e g t ö r t é n t , h a az adótárgy megfele- lőleg drágűlt, ellenkező esetben n e m . H a például : egy száz

*) Nem szándékom, a direct s indirect adók fogalma körüli meglehetősen m e d d ő polémiával bővebben foglalkozni, de indokolnom kell, miért használom e két szót a föntebbi, m a a legtöbbek által elhagyott é r t e l e m b e n . Ezek különböző fogalmak megjelölésére használ- t a t n a k : direct egyik értelemben = át n e m hárítandó (régibb írók, Wagner s Mill), másik értelemben = a jövedelem alapján kivetett (Kan, Hock) ; indirect egyik értelemben = áthárítandó, másik értelemben = nem a jövedelem alapján kivetett. A controversia ismét két kérdés körűi fo- r o g : 1. melyik megkülönböztetés megjelölésére használtassanak a direct s indirect szavak; 2. melyik megkülönböztetés tétessék az adók fölosztásának, rendszerének alapjává. Az első pusztán nyelvtani kér- dés, mely fölött nemzetgazdáknak egyáltalán kár vitatkozni ; a másik, az adók osztályozásának kérdése, szintén nem tartozik jelen tár- gyunkra. Annyi kétségtelen, hogy m i n d k é t megkülönböztetés egyaránt létezik, jogosult s a direct és indirect szavakkal helyesen jelölhető.

Ezért, más elnevezést nem ismervén, s ú j szavak faragásához kedvet m a g a m b a n n e m érezvén, használom e szavakat a föntebbi értelemben.

Az adóáthárítás elmélete. 1!) forint árú tárgy á r a tíz forint a d ó reá vetése u t á n 110 forint lesz, az adó egészen, ha 105 f o r i n t lesz, félig, lia pedig száz forint marad, épen nem lett á t h á r í t v a . E z elv fonalán i g e n egyszerű a bizonyítási eljárás ; elég az illető tárgy árát az adó behozatala előtt és után m e g n é z n i , s abból a conclusiót levonni. Valóban végtelen kár, hogy ez eljárás épen a n n y i r a helytelen és megbízhatatlan, a m e n n y i r e e g y s z e r ű és könnyű.

Az árra u g y a n i s számos, az adótól független, tényező b í r befolyással, melyek bármelyikének változása a z t is módosítja;

az ár emelkedéséből tehát egyáltalán nem következik, h o g y az emelkedést az adó okozta. Másfelől, több tényező működ- hetik egyszerre ellenkező i r á n y b a n . Ilyenkor egyik h a t á s á t l e r o n t h a t j a a másik ellenhatása, de lehet-e a z é r t azt m o n - d a n i , hogy az illető tényező n e m m ű k ö d ö t t ? Bizonyára n e m , m e r t h a nem m ű k ö d ö t t volna, az ár ellenkező i r á n y b a n válto- zott volna. E z é r t nem osztozhatom azon e l t e r j e d t nézetben, melyet egyik jeles nemzetgazdánk ekként fejez ki : «Az a d ó - á t h á r í t á s a z o n b a n nem . . . sikerűi . . . ha . . . piaczi hullám- zások következtében a kereslet annyira m ö g ö t t e marad a.

kínálatnak, hogy az ár lejebb száll, mint volt az adó behoza- tala előtt« *). H i s z e n itt az ár leszállását az adótól független tényező okozta, mely az a d ó nemlétében csak oly erővel működnék s az adó ellenhatása nélkül az á r a t még lejebb szállítná. Az adóáthárítás n e m akkor t ö r t é n t meg, ha az á r nagyobb, m i n t volt az adó b e h o z a t a l a előtt, h a n e m ha n a - gyobb, m i n t volna jelenleg, az a d ó nemléteben. E z t inductive constatálni pontosan soha s hozzávetőleg is csak kivételesen lehet. E g y ilyen kivételes eset, mely egyúttal i l l u s t r á l h a t j a föntebbi állításaimat, a városi adóknál fordul elő, ha egy város adót vet valamely árúra, a h a s o n l ó viszonyok közt levő szom- széd város pedig n e m . Itt r e n d s z e r i n t fölvehető, hogy az á r a k a két városban egyenlően a l a k u l n á n a k , lia az adó különbsé- get n e m okozna. E z é r t , h a elébb száz f o r i n t o t érő áru m o s t

— m i u t á n A. város tíz forint a d ó t vetett reá — ott nyolczvan forint lesz, 7i-ben pedig hetven, az áthárítást m e g t ö r t é n t n e k vehetjük. Az eladó helyzete u g y a n i s e két v á r o s b a n egészen egyenlő : / i - b e n hetven forintot kap a z o n árúért, m é l y száz forintjába van, A-ban nyolczvanat a z é r t , melyre 1 1 0

*j Kautz ; Pénzügytan 56. §. ; ugyanígy H o c k is.

117

forintot költött, vesztesége harmincz f o r i n t mind a k é t he- lyen. A vevő helyzete ellenben nagyon is különböző : u g y a n - azon t á r g y é r t fizet A-ban nyolczvan, / f - b e n hetven forintot, az a d ó t e r h e t tehát ő viseli, az át lett reá a termelőről h á r í t v a .

A mondottakból önként következik azon szintén sokat emlegetett állítás helytelensége is, hogy az adóáthárítás n e m v a l ó s í t h a t ó nagy árhullámzásoknak k i t e t t árúknál. — H a az ár A-ban (hol tíz forint adó hozatott be) 60—160, H - b e n pedig 5 0 — 1 5 0 forint közt variál, az á t h á r í t á s m i n d e n esetre m e g t ö r t é n t . É p e n oly kevéssé jogosúlt azon állítás, hogy ily nagy árhullámzások közt az adóáthárítás mindig meg fog tör- tenni, m e r t miért ne téríttessék meg n e k i azon a r á n y l a g cse- kély kiadás, melyet az adó kifizetése k é p e z e t t . *) É n m e g azt kérdem, m i é r t téríttessék m e g az neki ? Csak ha van e r r e az ártörvényből merített o k u n k , fog az á t h á r í t á s m e g t ö r t e n h e t n i , különben n e m . Hogy e kérdéses tárgy á r a ingadozó-e, vagy sem, teljesen irreleváns.

F o g l a l j u k össze a mondottakat : Az ár számos független tényező h a t á s a alatt alakul, ezért emelkedése vagy csökkenése m a g á b a n véve mit sem bizonyít az á t h á r í t á s meg- vagy m e g nem t ö r t é n t e körül. N e m azt kell k é r d e z n ü n k nagyobb-e az ár, m i n t volt az adó b e h o z a t a l a előtt, h a n e m nagyobb-é, m i n t jelenleg volna, ha az adó n e m léteznék, e r r e pedig csak kivé-

telesen lehet inductive felelnünk.

Az adó á t h á r í t t a t o t t , ha a n n a k kifizetését az adó- kötelezettől valaki m á s átvállalta, ellenkező esetben n e m . Főleg a l k a l m a z t a t i k e tétel a föld- és liáz-adónál, m e l y e k e t a szerint vesznek át- vagy á t n e m hárítottnak, a mint a bérlő, vagy a t u l a j d o n o s szolgáltatja be őket. É n e főifogassal ellentétben azt h i s z e m , hogy tökéletesen mindegy, melyik fizeti névleg az adót. Á t h á r í t á s akkor történik, lia az áthárító anyagi helj'- zete ugyanolyan lesz, m i n ő volna, lia az adó n e m léteznék, m í g a másik fél jövedelme az adóösszeg erejéig csökken, mert oly t e h e r nehezedik reá, melyet az a d ó n e m létében n e m viselne. E z tör- ténhetik a nélkül, hogy az adót névleg ö fizetné, másfelől az adót névleg űzetheti, a nélkül, hogy az tényleg ő t terhelné s igen gyer- mekes azok fölfogása a kik ez adók á t h á r í t á s á t megakadályozha- tónak hiszik a bérlő általi beszolgáltatásuknak megtiltása á l t a l .

*) H o c k : Oeffentliehe Abgaben und Schulden, 91—92. lap.

118

Az adóáthárítás elmélete. 1!) E g y egyszerű példa t i s z t á b a hozza e k é r d é s t : H a egy h á z r a , mely 5000 forint bért hoz 500 forint adó vettetik, s a tulajdonos és bérlő úgy egyeznek meg, hogy emez csak 4 5 0 0 forintot űzessen a m a n n a k , de fizesse az adót is, világos, hogy az adó ez által m é g nincs á t h á r í t v a . — A bérlő 5000 forintot fizet ezentúl is, a tulajdonos csak 4500 forintot kap, az adó t e r h é t tehát ö viseli. Ezzel tökéletesen a n a l o g a következő eset : A jövő fölmondási időig a viszonyok a t u l a j d o n o s javára változnak, úgy, hogy a házbért 5500 forintra emelheti, de ő a direct házbérfölemelés helyett az adó átvállalására kényszeríti bérlőjét. H a az adó nem léteznék, a lakó 5500 forintot fizetne, s a házi úr u g y a n a n n y i t k a p n a ; most a bérlő szintén 5500 forintot fizet, de a tulajdonos csak 5000 f o r i n t o t kap, az ő jövedelme kisebbedett tehát és n e m a bérlőé, vagyis az adó- nak a bérlőre való hárítása n e m sikerűit. — P e r s z e inductive k i m u t a t n i , m i n ő volna a házbér, ha az adó n e m léteznék, kinek helyzete volna akkor jobb, m i n t most, vagyis kit terhel most valóban az adó, úgy hiszem teljes lehetetlenség.

A föntebb m o n d o t t a k által ugyhiszem, kellőleg igazolva van azon fölfogásom, miszerint az inductiv m ó d s z e r két hibás elv alapján alkalmaztatik, ezért m e g b í z h a t a t l a n s helyesen csak nagyon kivételes esetekben h a s z n á l h a t ó . E z é r t csak is deductive vizsgálhatjuk az elméleti nemzetgazdasági elvek a l a p j á n , m e n n y i b e n történik adóáthárítás az egyes adóknál.

I I .

Minden kellőleg kivetett egyenes adó a helyes ellenszol- gáltatási viszonyban van az adó fizető részére eső állami szolgáltatásokkal, áthárítása t e h á t egyáltalán n e m jogosúlt.

E szempontból nincs különbség jövedelmi és hozadékadó közt, de nagy különbséget okoz azon voltaképen mellékes körülmény, hogy a m a z az adófizető személyével, ez pedig üzletével hozatik a kivetésnél szorosabb kapcsolatba. E n n e k tulajdonítható, hogy míg a jövedelmi adót senki sem t a r t j a gazdasági kiadásnak és á t h á r í t ó n a k , *) addig a hozadék-adót

*) Kivéve a m u n k á s osztály jövedelmi adóját, m e l y ez osztály többi adóival együtt külön lesz tárgyalva.

119

á l t a l á b a n a termelési költségekhez s z á m í t j á k s á t h á r í t á s á t a legtöbben m e g t ö r t é n t n e k tekintik.

E z utóbbi á t h á r í t á s á t következőleg bizonyítja R i c a r d o : Minden, valamely t e r m e l é s i ágra v e t e t t adó a termelő költsé- geit s megfelelőleg a t e r m é k árát is növeli. H a u g y a n i s egy á r ú termelőjének nyeresége megadóztatik, a többi termelöké pedig n e m , nyeresége — lia csak termékeinek ára n e m emel- kedik — az általános üzleti nyereség alá száll, s ő m á s jöve- delmezőbb foglalkozást keresve, idézi elő az ár növekedését.

H a ez elfogadtatik, n e m lehet kétségbe vonni, hogy ugyanaz t ö r t é n i k két, három, vagy minden t e r m e l ő megadóztatásakor, vagy is egy általános hozadékadó, — a termék árát növelvén, á t h á r í t t a t i k . *)

E z okoskodás tévessége első t e k i n t e t r e szembeszökő.

H i s z e n az egy ü z l e t á g r a eső adó á t r u h á z h a t ó s á g a épen ez adó kivételes voltának köszönhető, ós csak azért áll be, m e r t a többi üzletágak nagyobb nyereséget h a j t a n a k . E g y általá- nos hozadékadó leszállítja magát az átlagos üzleti nyereséget és n i n c s más jövedelmezőbb termelési ág, melybe a megadóz- t a t o t t termelő á t m e h e t n e . Ezért m a r a d mindenki eddigi fog- lalkozásában, a viszony kereslet és k í n á l a t közt nem változik, nem változnak tehát az árak sem.

Mill,**) ki é s z r e v e t t e ez ellenmondást Ricardo fölfogásá- ban, két más okát e m l í t i a hozadékadó b á r lassú, h o s s z ú idő- beli á t h á r í t á s á n a k . E z e k a töke külföldre vitele és az a c c u m u - latio meglassúdása, melyek azt eredményezik, hogy a töke- k a m a t s ezzel együtt a tárgyak á r a n e m fog oly g37orsan

•csökkenni, m i n t ha az adó be nem h o z a t o t t volna, ú g y liogj7

azt végre is a fogyasztó fogja megérezni.

A m i az elsőt illeti, nem csak az szól ellene, hogy az egyes országokban két, három, sőt több perczent különbség v a n a kamatlábak között, úgy hogy e mellett bizonyára eltör- pül az adó által okozott negyed, vagy fél perczentnyi különb- ség, h a n e m ellene szól az is, hogj- a m a i czivilisált országok- b a n m i n d e n ü t t a t ő k e k a m a t fizeti az adók jelentékeny részét, úgy hogy olyan helyre a töke vihető n e m volna, hol adót visel- nie ne kellene.

*) Ricardo : Pr. of pol. ec. 15. fejezet.

**) Pr. of pol. ec. 5-dik könyv, I I I . fejezet, 3. §.

m

Az adóáthárítás elmélete. 1!) A m i a második okot illeti, n e m szabad felednünk, bogy valamely adó behozataláról helyesen csak ott lehet szó, hol valamely szükséges kiadás megtétele forog fönn, mely kár nél- kül el nem hagyható. Az erre szükséges p é n z t okvetetlenül elő kell teremteni, ha nem hozadék-, hát m á s adó útján, már- pedig m i n d e n adó egyaránt csökkenti a nemzeti jövedelmet.

H a t e h á t hozadékadó nem volna, azért a n e m z e t i jövedelem- ből több disponibilisan nem m a r a d n a , s az accumulatio gyor- sabb n e m lehetne.

A mondottak alapján meg kell azon állítás mellett m a - r a d n u n k , hogy egy általános, egyenletes hozadékadó át n e m r u h á z h a t ó . Másként áll a dolog, h a egy hozadék jobban m e g van. a másiknál terhelve, á m b á r a foglalkozás-változtatás nehézségei itt is sokszor ellensúlyozzák az adó egyenlőtlen- ségét. így például hiában van a m u n k á s j o b b a n megadóztatva a tőkésnél, a f e j m u n k á s a közmunkásnál, ez bizonyára n e m fog senkit az egyik osztályból a másikba átvinni. Nehéz, lassú, veszteséggel járó az á t m e n e t egymáshoz közelebb álló foglal- kozásnemek közt is, ha azoknál különböző szakképzettség, h a j l a m o k s különböző minőségű álló tőke szükséges, ügy, hogy az adó egyenlőtlensége itt sem fog egykönnyen k i e g y e n l í - tetni. E kiegyenlítés lassan, idővel legalább félig-meddig meg- történik, a régi adónak tehát mindenesetre megvan e n n y i előnye az ú j adók fölött, s ez t a g a d h a t a t l a n ú l egy h a t a l m a s érv azok lehetőleg való conserválása mellett.

Gyakori, csaknem általános eset, hogy a földadó jóval nagyobb a többi hozadékadóknál ; ezért s m e r t a földnél kü- lönös kivételes tényezők is szerepelnek, fontos kérdés, h o g y mi t ö r t é n i k a földadóval, llicardo földjáradéktanának m i n d e n követője el tartozik föltétlenül fogadni a földjáradékot érő m i n d e n adó á t h á r í t h a t a t l a n s á g á t . E z a z o n b a n gyakorlati értékkel nem bír, miután csak a földjáradékot érő adó n e m létezik s n e m is létezhet. Minden földadó éri a mezőgazdasági tőke legalább egy részenek hozadékát is, ezért nincs kizárva azon eset sem, hogy az a fogyasztóra átliáríttassék.

E z áthárítás a mezőgazdaságba fektetett töke nagyságától függ. E tőke több-kevesebb veszteséggel átvihető más termelési ágba, és át is fog vitetni, mihelyt nagyobb az adó okozta különb- ség az átvitellel járó veszteségnél. A föld productiv erői a z o n b a n csak mezőgazdasági czélokra használhatók ; h a ez nem történik,

parlagon hevernek, ezért ott fognak h a s z n á l t a t n i , míg csak valamennyi - bár mily csekély — hozadékot adnak. — A z o n csekély t ö k e tehát, mely a föld h a s z n á l a t á r a okvetetlenül szükséges, mindenesetre a mezőgazdaságban fog a l k a l m a z - tatni, a t ő k e többi része pedig azonnal m á s a l k a l m a z á s t keres, m i h e l y t nagyobb különbség van a hozadékban a foglal- kozáseserével j á r ó veszteségnél. Más szavakkal a túlságos n a g y földadó a n n á l inkább m e g fogja a földmívelést szorítani, mentől intensivebb a mezőgazdaság ; a n n á l kevésbbé, m e n n é l extensivebb.

A gabonatermelés megszorítása a z o n b a n k o r á n t s e m gyakorol oly h a t á s t az árakra, mint más árúczikké. A gabona világforgalmi czikk a n n y i r a , mennyire a n e m e s érezek kivéte- lével egy m á s árú sem. Behozó m i n t kivivő országokban egyaránt a világpiacz körülményeitől f ü g g a gabona á r a . A világpiaczon pedig igen kevéssé lesz az megérezhető, hogy egyik, vagy másik ország kevesebbet t e r m e l , m i n t a n n a k - előtte, ezért a termelés megszorítása n e m a gabonaár megfe- lelő emelkedését fogja eredményezni, h a n e m azt, hogy a töke egy része á l l a n d ó a n más foglalkozást keres, s a földtulajdo- nosok jövedelme földjök s a mívelés a l a t t m a r a d t tőke u t á n kisebb lesz, m i n t volt annakelőtte. *) Ezéi't jogosult a m a má- sik kérdés : n e m fog-e a földadó tőkeértéke a föld értékéből s ez által a t u l a j d o n o s vagyonából egyszer s mindenkorra levonatni '?

Hogy feleletet a d h a s s u n k , meg kell vizsgálnunk mi ha- tározza m e g a föld tökeértékét. Termelési költsége a földnek persze nincs, e tényező t e h á t itt nem m ű k ö d i k . Helyébe lép a föld hozadéka combinálva a más üzletben nyerhető jöve- delemmel.

Rendes körülmények közt nem fogja senki földjét eladni, ha a n n a k ára valamely más üzletbe fektetve n e m hoz a m a föld hozadékával legalább egyenlő biztos jövedelmet.

Más felől senki földet n e m venne, lia földje legalább a n n y i jövedelmet n e m h a j t a n a , m e n n y i t tőkéje u t á n eddig is bevett.

í!) E szabály alól azon egy-két terület képez kivételt, melyek a gabonapiaezon uralkodó állást foglalnak el. A nyugat- és középeurópai államoknál azonban, melyek első sorban érdekelnek, minden esetre azon szabály érvényesül.

Az adóáthárítás elmélete. 1!) A föld ára tehát egyenlő az átlagos k a m a t l á b szerint tőkésí- t e t t hozadékkal. *)

H a a föld hozadéka fogy, fogy a föld érteke is, h a c s a k az átlagos k a m a t l á b megfelelőleg nem csökken, a m i t ö r t é n i k , h a a többi hozadékadók egyenlők a földadóval, miután m i n d - kettő levonatik a hozadékból.

Ha például egy birtok hozadéka 5 0 0 0 forint s h a s o n - lóan biztos töke öt százalékot kamatoz, a föld értéke 100.000 forint. E z értéken egy tíz százalékos általános hozadékadó mit sem v á l t o z t a t . A föld hozadéka leszáll 4 5 0 0 forintra, de tíz százaléka elvész más üzletek hozadékának is, vagyis a k a m a t l á b négy és fél százalék lesz öt h e l y e t t . A mostani ho- zadék (4500 forint), a m o s t a n i négy és fel százalékos k a m a t - láb szerint tőkésítve, szintén 100.000 forint.

H a ellenben a földadó húsz százalék, m í g az i p a r a d ó csak tíz százalék, akkor a föld értéke (4000 forint hozadék tőkesítve négy és fél százalékos kamatláb szerint) csak 8 8 , 8 8 8 és nyolcz kilenczed forint.

A föld értéke tehát kevesebb 11,111 egy kilenczed f o r i n t - tal, a mi 500 forint hozadéknak négy és fél százalékos ka- matláb szerinti tőkésítését képezi. Az egész adó 1000 f o r i n t ; ebből 500 tőkésítve vonatott le a föld értékéből, 500 f o r i n t vagy is a többi hozadékadókkal egyenlő összeg pedig n e m . E b b ő l a következő elv v o n h a t ó le : Az általános hozadékadó- val egyenlő földadó épen n e m hárítható á t ; egy annál na- gyobb földadónak a többi hozadékadókat meghaladó r é s z e ellenben tőkésítve vonatik le a föld értékéből. E z adó t e h á t egyszer m i n d e n k o r r a csorbítja azok vagyonát, kik a földet a n n a k behozatalakor bírják, míg későbbi vevők a földért ke- vesebbet fizetvén, ez adót voltaképen n e m viselik. E z é r t egy ilyen, n a g y o n régóta fönnálló adóra el lehet m o n d a n i , misze- r i n t az senki jövedelmét nem rövidíti. E n n e k eltörlése n e m is volna indokolva, m i u t á n olyanok vagyonát növelné, a kik a földért csak a megfelelő kisebb összeget fizették, ez értéknö-

*) Persze a földdel egyenlő biztonságú például a jelzálogilag biztosított tőke kamatlába szerint. Ez okozza a földjövedelem s a rendes tőkejövedelem közt létező különbséget. Ez utóbbi rendszerint nagyobb, m e r t bizonytalanabb, lia a megfelelő biztonsági p r a e m i u m o t levonjuk, e különbség elenyészik.

Tisza István : Az a d ó á t h á r i t á s elmélete. 123 -

vekvésre t e h á t semmi igénynyel nem b í r n a k . — Olyan régi adórendszer, a melyben a mondottak teljesen érvényesülné- nek, jelenleg nincs, de m e n t ő l régibb valamely ország föld- adója s m e n t ő l gyakoriabbak ott a birtokváltozások, a n n á l inkább t e k i n t e t b e veendő, m i t a földadó leszállítása ellen föl- hoztam.

Ugyan e számításokból következik, hogy a többi hoza- dékadóknál kisebb földadó növelné a föld értékét. Ha például a földadó tíz százalék, a t ö b b i hozadékadók pedig húsz szá- zalék, akkor ugyanazon föld hozadéka, melyet az imént pél- dául v e t t ü n k , 4500 forint lesz, az általános kamatláb pedig négy százalék ; 4500 f o r i n t , négy százalékos kamatláb s z e r i n t tőkésítve 113.500 forint.

A földadótól s a t ö b b i hozadékadóktól különböző jelleg- gel bír a házadó, mely ennelfogva külön figyelembevételt igé- nyel. A ház értéke két alkatrészből áll : az épület s a telek értékéből. A m a z a t e r m e l é s i költséggel, ez az átlagos k a m a t - láb szerint tőkésített hozadékkal egyenlő. Minden ház hozadékában tehát az épülettőke k a m a t j a - s a földjáradék egyesül. E z utóbbi kis helyeken, vagy n a g y városok szélein egyenlő az ugyanazon telekből földmívelés ú t j á n n y e r h e t ő járadékkal. H a ugyanis kisebb volna, oda h á z a t nem építet- tek volna, míg lia nagyobb volna, a kijebb eső telkek is be- építtetnének, míg csak a h á z b é r s ennek következtében a telek értéke megfelelöleg le n e m szállana.

E hozadékhoz s ez értékhez j á r u l elönyösebb fekvésű házaknál, a fekvési előny fejében a lakásokért a külvárosi hasonló lakások ára fölött fizetett összeg, illetőleg e n n e k tőkésítése. E z nagy városokban igen jelentékeny összeget képez ; a telek értéke megsokszorozódik, a háztulajdonosok gyorsan emelkedő városokban minden m u n k á j o k nélkül n a g y hozadékhoz és vagyonhoz j u t n a k . Semmi sem látszik helye- sebbnek, igazságosabbnak, m i n t e f á r a d s á g nélkül szerzett nagy, biztos jövedelem szigorú megadóztatása, csak azt kell tudnunk, hogy nem lesz-é egy a többi hozadékadóknál súlyo- sabb házadó a lakókra á t h á r í t h a t ó .

Hogy a többi hozadékadókkal egyenlő házadó á t h á r í t - liatatlan, az az eddigiekből önként következik : Úgy a telek-, m i n t az épülettőke kisebb hozadékot fog u g y a n adni, m i n t annakelőtte, de mivel h a s o n l ó mérvben fogy más tőkék hoza-

124

Az adóáthárítás elmélete. 1!)

<léka is, a telek értéke u g y a n a z m a r a d s az épülettőke hoza- déka egyenlő lesz m á s u t t a l k a l m a z o t t tőkék hozadékával.

H a azonban a házadó súlyosabb a többi adóknál, sem a z épület-töke, sem a telek hozadéka nem lesz m á s tőkék s telkekével egyenlő. Az a kérdés tehát, mi történik ez esetben.

Vegyünk először példáúl egy a város szélén fekvő h á z a t , m e l y n e k értéke

a ) az épületé 100.000 forint,

h) a teleké 10.000 forint, hozadéka öt százalékos k a m a t - láb mellett 5500 forint. H a most tíz százalékos általános ho- zadékadó s húsz százalékos h á z a d ó hozatik be, az épületnek és teleknek megfelelő tőke és mezőgazdasági telek hozadéka 4 5 0 0 illetőleg 4 5 0 forint lesz, a házé pedig csak 4400, vagyis 5 5 0 forinttal kevesebb. A h á z t u l a j d o n o s jövedelme tehát na- gyobb volna, ha tőkéjét s földjét m á s módon használta volna.

E tény m á s üzletben t ü s t é n t a kínálat megszorítását vonná maga u t á n , ez a z o n b a n a házaknál csak nagy veszte- ségek árán volna lehető ; a házbirtokosok bizonyára inkább beérik a kisebb hozadékkal, sem m i n t h á z a i k a t lerombolják.

E b b ő l kifolyólag az áthárítás m i n d a d d i g nem történhetik meg, m í g a kereslet n e m nő, vagy is míg új házak szüksége n e m áll elő.

E z pangó vagy épen h a n y a t l ó városokban igen későn, sőt soha nem következik be, a mi r o h a m o s a n növekvő nagy v á r o s a i n k b a n a z o n b a n igen h a m a r . A növekvő kereslet líj építkezéseket igényel, új házak pedig a város szélein mind- a d d i g nem fognak épülni, míg a beépített telek s tőke hoza- d é k a azok eddigi hozadékával nem lesz egyenlő.

Vissza térve példánkhoz, m í g az adó által okozott kü- lönbség nem létezett, 10,000 f o r i n t o t érő telken 100.000 forin- t o t érő ház épült, h a 5500 f o r i n t n y i házbér volt remelhető ; m o s t azonban n e m így áll a dolog : az adó levonása u t á n a hozadék csak 4-400 forint 4950 forintnyi m á s téren nyert jövedelemmel szemben, ú j ház tehát csak akkor fog épülni,

ha a várható hozadék 0187 és fél forint, m e r t ez ad húsz százalékos adó (1237 és fél forint) levonása u t á n 4950 forint tiszta hozadékot. Míg az adó nem fizettetett, fizetett a lakó 5500 forintot, kapott a t u l a j d o n o s 5500 forintot, m o s t fizet a lakó 0187 és fél forintot, a tulajdonos pedig k a p 4 9 5 0 forintot. Mindkettő helyzete romlott tehát, mindenik

viseli az adó egy részét ; a t u l a j d o n o s a többivel egyenlő adót, a lakó a n n a k ezeket meghaladó részét.

A város szélén levő h á z r a vetett túlságos adó tehát nem a tulajdonost, h a n e m lakóit terheli, de kérdés, mi történik az előnyös fekvésű h á z a k r a vetett adóval '?

E házakban a lakbért két tényező h a t á r o z z a meg, úgy m i n t legelőnytelenebb fekvésű házak bére és azon előny nagysága, melylyel fekvésénél fogva bír ez utóbbiak fölött.

A lakbér tehát annyi, m i n t azok lakbére, hozzá adva a fekvési előnyért fizetett összeget. E b b ő l kifolyólag e házak értékében három alkatrészt különböztethetünk meg, úgy mint 1. az épü- let értékét, 2. a telek értékét a mezőgazdasági haszon szem- pontjából, és 3. a fekvési előnyért fizetett bértöbblet tőkésí- t e t t összegét.

F o l y a m o d j u n k ismét egy példához s tegyük föl, hogy egy n a g y v á r o s szélén levő 10,000 forint értékű telken 100,000 forint tőkével épült ház hozadéka 5500 forint s a lakók h a - sonló házért a város közepén 5000 f o r i n t t a l hajlandók többet fizetni. E z esetben egy a belvárosban levő hasonló ház hoza- déka 5500 + 5 0 0 0 vagyis 10,500 forint. E b b ő l 5000 forint az épülettőke k a m a t a , 500 forint megfelel a mezőgazdasági föld- járadéknak, 5 0 0 0 forint pedig a fekvési monopolért ű z e t e t t összeg. A ház értékének megfelelő három alkatrésze t e h á t 100,000, 10,000 és 100,000 forint vagy is az egész ház értéke 210,000 f o r i n t .

H a most h ú s z százalékos házadó és tíz százalékos álta- lános hozadékadó hozatik be, e ház hozadéka leszáll 8 4 0 0 f o r i n t r a ; (10,500 m i n u s a n n a k húsz százalékja vagyis 2100—8400) kérdés, mi történik a házbérrel. E z — m i n t lát- t u k — a n n y i m i n t a legelőnytelenebb fekvésű házak házbére és a fekvési előnyért ű z e t e t t összeg. E két alkatrész elseje tí 187 és fél f o r i n t lesz, m i n t előbbeni példánk m u t a t t a , az utóbbi a z o n b a n nem változik, m i u t á n n e m változik a fek- vési előny n a g y s á g a sem, a kínálat megszorítása pedig nem fordulhat elő, m i u t á n a belvárosi telkek üresen hagyása által elveszne azon egész érték, a mely az o t t a n i lakások előnyös fekvésebői származik, s a házbirtokosok vagyonának tekin- télyes részét képezi. A belvárosi házbér t e h á t annyi, m i n t 6187Va + 5 0 0 0 vagyis 11,187 és fél f o r i n t ; ebből h ú s z százalék adót vagy is 2237 és fel forintot levonva, m a r a d

12ti

Az adóáthárítás elmélete. 31 t i s z t a hozadékul 8950 forint. Miután a tíz százalékos hoza- dék-adó négy és fel százalékra szállította alá- az átlagos k a - matlábat, a ház értéke a n u y i , m i n t a m a tiszta hozadék (8950 forint) négy és egy fél százalékos kamatláb szerint tőkésítve, vagyis 198,889 forint az eddigi 310,000 forint helyett. A m i a hozadék alkatrészeit illeti, az épülettőke k a m a t j a és a mező- g a z d a s á g i j á r a d é k u g y a n a n n y i itt is, mint a város szélén fekvő, hasonló háznál, tehát 4 5 0 0 illetőleg 450 forint (1. elöbbeni példánkat), míg a fekvésért fizetett ár csak 4000, ennek tőke- értéke 88,889 forint. A házjövedelem h á r o m eleméből t e h á t a két első tíz százalékkal csökkent, az utolsó húsz százalékkal, miből kifolyólag amazok tőkeértéke nem változott, (mivel a kamatláb is megfelelőleg leszállt) ezé tíz százalékkal szállt alá. Vagy is a házadó-többlet, a mennyiben a fekvési előnyért fizetett bért éri, a lakóra át n e m hárítható, h a n e m tőkésítve vonatik le a ház értékéből, vagyis apasztja a fekvési monopol okozta jövedelmet s vagyont, de behozatala mégis kifogásol- h a t ó , n e m c s a k , mert g y a k r a n az ú j vevőt éri, ki az elöbbeni teljes hozadéknak megfelelő értéket fizetett házáért, h a n e m azért is, mivel egyenlőtlen lakbéremelkedésre vezet, t e h á t tényleg e g y ú t t a l egyenlőtlen házbér-adó is, s pedig az á t l a g szegényebb külvárosi lakosság rovására. H a ugyanis a pél- dánkban fölvett két házat t e k i n t j ü k , azt látjuk, hogy a külvá- rosi ház lakbére fölment 5500 forintról 0187 és fél forintra, a belvárosi pedig 10,500 forintról 11,187 és fél f o r i n t r a . Az emelkedés ott tizenkét és fél, itt csak hat és fél százalck.

Azon esetben, ha m i n d a föld-, mind a házadó nagyobb az átlagos hozadékadónál, a házadó áthárítási szabályai a n y - nyiban módosulnak, hogy a házbér második alkatrészére eső adó sem lesz áthárítható, h a n e m tőkésítve vonatik le a föld értékéből.

Visszatérve példánkhoz, azt látjuk, hogy a föld mezőgaz- dasági h a s z n á é r t fizetett összeg leszáll 500 forintról 4 0 0 forintra, de leszáll a tényleg mezőgazdaságra használt földek hozadéka is, úgy hogy, a r r a hogy ú j házak épüljenek, csak az épületjáradéknak kell béremelés ú t j á n 4 5 0 0 forintra kiegé- szíttetnie, a földjáradéknak n e m ; a béremelkedés t e h á t csak 1335 f o r i n t lesz 1387 és fél helyett, az egész h á z b é r pedig csak 0135 forint; miből az adó levonása után 4900 s n e m 4950 forint m a r a d t i s z t a hozadékul. E b b ő l esik az épü-

127

letre 4500, a telekre 400 ; ez utóbbi értéke tehát (a k a m a t l á b négy és fél százalek levén, 8889 forint az eddigi 10,000 helyett. H a s o n l ó történik a belvárosi h á z a k n á l is.

Mielőtt a hozadékadókkal végeznénk, meg kell n é h á n y szóval emlékezmink a szellemi m u n k á t érő adókról, melyek- nél — m i n t m á r föntebb e m l í t e t t e m — különösen nehéz az á t m e n e t egyik foglalkozásból a másikba.

Minden ilyen foglalkozást egyenlően érő adó — bár- mily n a g y legyen is — á t h á r í t h a t ó n e m lesz, mert az adó- alany az anyagi termelésben, töke h i á n y á b a n m i n t vállalkozó nem vehet részt, rendes kézmunkássá pedig bizonyára n e m lesz h a j l a n d ó lenni, bár mily nagy adó m i a t t is. E z é r t egy ilyen adó, h a csak a g y a k o r l a t b a n alig lehető mérveket n e m ölt, a kínálatot módosítani n e m fogja.

Másként áll a dolog, h a az adó csak egyes ilyen foglal- kozási ágakat sújt érzékenyebben. Igaz a jelenben itt sem igen fog s e m m i történhetni azon m á s n e m ű szakműveltség hiányánál fogva, mely az á t m e n e t előföltételét képezi, de m i n - den, valamely foglalkozási ágat különösen sújtó anyagi hát- rány (tehát egy ilyen adó is) tekintetbe fog vétetni azok általr

kik pályát csak ezentúl választanak, s egy tetemes különbsé- get okozó adó a kínálat megszorítását, tehát áthárítást fog idő- vel eredményezni. I t t is a z o n b a n csak t e t e m e s különbségtől v á r h a t u n k érezhető h a t á s t , m i u t á n itt az anyagi tekintetek nem döntök, vagy legalább nem egyedül irányadók, h a n e m h a j l a m , tehetségek, az ész és jellem t u l a j d o n s á g a i sokkal n a - gyobb szerepet j á t s z a n a k , m i n t az a n y a g i foglalkozásoknál.

Az állandó fizetéssel bírókat oly osztálynak szokás tekin- teni, mely az adót á t h á r í t n i teljesen képtelen. Mint a f ö n t e b b mondottak (melyek itt is érvényesülnek) m u t a t j á k , korántsem fogadható el e kézzel f o g h a t ó n a k látszó állítás egész terjedel- mében. Igaz, hogy az á t h á r í t á s itt különösen nehez, de ez osz- tályt t e t e m e s összegig a r á n y t a l a n ú l t e r h e l ő adó azt eredmé- nyezné, h o g y kellő erők m i n d a d d i g n e m szánnák m a g o k a t e pályára, míg csak helyzetök a fizetés fölemelése vagy az adó leszállítása által nem orvosoltatnék.

F o r g a l m i adóknak a z o k a t nevezzük, melyek tárgyát va- lamely izolált forgalmi tény képezi. *)

* S t e i n : Lehrbuch der Finanzwissenschaft I I I . kiadás, 5J9.

lap. A különbséget ez adók s az illetékek közt Stein következőleg fe-

Az adóáthárítás elmélete. m E dolgozat keretén kívül esik ezen, csak a legújabb idő- ben fölismert adónem lényegének ismertetése és m é l t a t á s a ; csakis az áthárítás szempontjából való megvizsgálásukra szo- rítkozhatunk.

Tárgyuk szerint a m a szempontból különböző t e r m é s z e t ű három csoportot különböztethetünk meg bennök :

E l s ő csoportjok ( m i n t például az árúszállításra, ü z l e t i utazásokra, hitelre, adás-vevésre eső adók) termelési költsé- get képez s m i n t ilyen a z á r b a n megtéríttetvén, á t h á r í t t a t i k .

Második csoportjok (például nem üzleti, űtazást, levele- zést, fogyasztási hitelt érő forgalmi adók) közvetlenül a fo- gyasztást eri s más fogyasztási adóval egyenlő jellegű.

H a r m a d i k különálló csoportot képeznek az i n g a t l a n o k átadását terhelő adók, melyek ismét a szerint különbözők, a mint az élők közti vagy halálesetekben való átadást t e r h e l i k . A mi az elsőt illeti, r e n d e s körülmények közt a vevő csak oly összeget a d h a t a földért, melynek eddigi jövedelmével a föld- ből várható jövedelem fölér, viszont az eladó csak oly összeg- ért a d h a t j a oda földjét, a mely neki a föld t i s z t a hozadékával fölérő jövedelmet hozand. E z é r t egy t e t e m e s adó az ü z l e t e t lehetetlenné tenné, egy csekely adót pedig valamely ilyen üz- leteknél szerepelni s z o k o t t mellékkörűimenynél s a föld értéke fölötti egyéni nézetek különböző voltánál fogva egyik vagy másik, vagy közösen m i n d k é t fel viseli. H a azonban a vevőnél p r e t i u m affectionis vagy az eladónál kényszerűség szerepel, úgy e t e r h e t ő fogja viselni s különösen az utóbbi e s e t b e n bárminő n a g y adót is kénytelen lesz saját vagyonából k i ű z e t n i .

Különösen figyelembe veendő e t t n y oly országokban, hol a szükségből történő eladások napirenden v a n n a k , hol t e h á t ez adót épen azok fogják viselni, kiknek fizetésképessége a leg- kisebb.

jezi k i : «Adó, m i az illető forgalmi tény értékéhez arányul, illeték, mi egy bizonyos meghatározott összegből áll. azon értékre való tekin- tet nélkül. Igaz, hogy többnyire így van, de ez csak kifolyása a k é t tárgy fogalmában rejlő különbségnek s nem m a g a e különbség. A do- log lényege ez : illeték azon szolgáltatás, mely specialis megtérítése, illetőleg megvétele az illető forgalmi tény körül tett állami szolgálta- tásoknak ; forgalmi adó valamely forgalmi tényre kivetett, s az á l l a m - nak fizetendő összeg, mely n e m képezi olyan specialis államszolgálta- tások megtérítését, h a n e m általában az államkiadások fedezetéül szolgál.»

189

A halálesetben való á t a d á s r a kivetett vagyis az örökö- södési adót a n n a k kell fizetnie, kit az örökség illet; egyáltalán nincs senki, kitől ez összeget a forgalmi törvények szerint be- vehetné, á t h á r í t á s tehát épen n e m eszközölhető.

A fogyasztó által befizetett direct fogyasztási adók r e n d - szerint őt terhelik. H o g y a n szerezzen a fogyasztó m a g á n a k valakitől az eddiginél nagyobb ellenszolgáltatást, azért, m e r t valamely á l t a l a fogyasztott czikk adó által megdrágittatott ? Csakis a m u n k á s osztály szerezhet kárpótlást fogyasztásának megdrágultáért, csakis nála j ö h e t tehát adóáthárítás elő, a munkások adózási viszonyairól azonban külön fogok be- szélni.

A nem a fogyasztótól behajtott fogyasztási adók áthárí- tásának — melyet a törvényhozás is ó h a j t — tényleg m e g kell t ö r t é n n i e , m e r t az adót befizető ü z l e t e m b e r csak így k a p h a t j a m e g termelési költségeit, csak így m a r a d meg az üzletben.

Az ezen tény ellen fölhozott kifogások nagyobbrészt n e m vehetők figyelembe. — E g y m á s helyen k i m u t a t t a m ezt az á r h u l l á m z á s o k r a vonatkozólag. Az árúnak v a g y (példáúl divat- változás következtében) értékének elenyészte, mit Hock és K a u t z említ föl, szintén m i t sem bizonyít. H i s z ez esetekben a termelési költség sem lesz megtérítve, épen úgy fölhozhatok volnának t e h á t azok az á r t ö r v é n y ellen is. Az ilyen kivételes esetek általános szabályok fölállításakor n e m vehetők figye- lembe. — Nem érdemel figyelmet az a k ö r ü l m é n y sem, hogy előfordulhat, miszerint a t e r m e l ő ügyetlensége, vagy más ked- vezőtlen körülménynél fogva társainál d r á g á b b a n termelvén, termelési költségeinél is kisebb árat k a p h a t csak árúiért. Hi- szen a veszteség az ö ügyetlenségének, t e h á t egy az adótól teljesen független k ö r ü l m é n y n e k kifolyása, s adóját á t h á r í t j a vesztesége d a c z á r a . H a példáúl 100 f o r i n t é r t állít elő 80 fo- r i n t é r t kelendő tárgyat, s e r r e tíz forint a d ó hozatik be, 0 0 forintot fog k a p n i érte, m i n t h o g y az adó m á s termelők árúit is érvén, azok is megfelelőleg drágulnak, vesztesége tehát n e m n ő t t , vagyis az adót á t h á r í t o t t a .

Figyelmet érdemlő kivetel azonban a z , mely monopol- árral bíró t á r g y a k megadóztatásánál fordul elő. Ezek ára t i s z - tán a vevők fizetésképességétől s vételkedvétöl függ, egy reá-

Í30

Az adóáthárítás elmélete. 1!) jok vetett fogyasztási a d ó teliát — m i u t á n e tényezőket nem

érinti — át nem h á r í t h a t ó . *)

E g y másik jelenség az adóknál, melyre sokan n a g y súlyt fektetnek, azok visszaliárítása. A m e g a d ó z t a t o t t t á r g y drá- gulása u g y a n i s a fogyasztás, tehát a kereslet megszorítását s ebből kifolyólag az ár leszállását v o n h a t j a maga u t á n . E z esetben többek (például Hock) állítása szerint az a d ó t a ter- melök fogják viselni, kik olcsóbban lesznek kénytelenek árúi- kat e l a d n i . E z tartósan korántsem állhat így (hiszen lia az ár a termelési költségeknél kisebb, ez a termelés megszorítása által fog helyrehozatni), minden esetre figyelembe veendők azon nehézségek és veszteségek, melyek a termelés megszorí- tásával esetleg együtt j á r n a k . Ezek nagysága a kívánt álló töke nagyságától és m á s u t t alkalmazhatóságától függ ; lehetnek esetek, melyekben s z á m o s vállalat s s z á m o s iparos hosszabb időn k e r e s z t ü l veszteséggel kénytelen dolgozni, míg a terme- lés kellő megszorítása következtében az egyensúly kereslet és kínálat közt ismét helyreáll.

E n n y i b e n , de csakis ennyiben áll azon a fogyasztási adók ellen emelt kifogás, hogy azok kártékonyak az i p a r r a nézve. Minden ú j fogyasztási adó behozatalánál meg kell fon- tolni : először várható-e a fogyasztás n a g y mérvű megszorí- tása (a mely kérdés eldöntésénél főleg a megadóztatott fo- gyasztási czikk szükséges és kedvelt volta jön tekintetbe) és másodszor nagy veszteségekkel jár-e a más termelési ágba való á t m e n e t e l . Nagy tévedés a z o n b a n azt mondani, bogy a m e n n y i v e l egy iparág termelése csökkent, annyival fogyott a nemzeti termelés egész összege is. H i s z e n az o n n a n elvont töke és m u n k a befektetést nyer m á s termelési ágban, a nem- zeti t e r m e l é s nem t é r t veszít, h a n e m irányt változtat, a mi esetleg előnyős is lehet, h a példáúl luxus-czikkek helyett tö- megesen fogyasztott á r ú k fognak nagyobb mértékben gyár- t a t n i . — Csakis az á t m e n e t esetleges költségei képeznek va- lódi veszteséget.

H a s o n l ó a n helytelen a termelés szaporodását v á r n i egy ilyen adó eltörlésétől. Gyarapodni 1'og az illető termelési ág, de a többiek rovására és nemzetgazdasági nyereséget csak azon esetleges értéktöbblet képez, melylyel többet állít elő az

*) Mill id. m . V. kötet, IV. fejezet, 6. §.

131

iij termelési ágba átvitt termelési tőke s m u n k a itt, mint elő- állított régi rendeltetése mellett. *)

Azon specialis szempont, m e l y alá a m u n k a b é r t érő bár- m i n ő adó egyaránt, esik, azon befolyás következménye, mely- lyel a m u n k a b é r bír a népesség m o z g a l m á r a . Statisztikailag igazolt tény u g y a n i s , hogy a m u n k á s o s z t á l y szaporasága a n n a k anyagi helyzetétől függ, a z z a l együtt változik ; a m u n - kabér h a t á r o z z a t e h á t meg a népmozgalom i r á n y á t vagyis a jövőbeli m u n k a k í n á l a t o t . A m u n k a b é r tehát szükségképen oly n a g y lesz, a m i n ő a gazdasági viszonyoknak megfelelő m u n k a k í n á l a t előállítására szükséges (a m i n t Kicardo kifejezi

«The price of labour will express clearly the w a n t s of society respecting p o p u l a t i o n » ) , mert lia n a g y o b b , túlböség, h a kisebb, h i á n y áll be a munkáskezekben, mi csak a m u n k a b é r leszállása vagy emelkedése által lesz orvosolható.

Minden a m u n k á s t érő adó tekintet nélkül minőségére, levon a m u n k a b é r b ő l , lassítja a népszaporodást, tehát a m u n - kakínálat megszorítása útján a m u n k a b é r emelkedésére vezet, vagyis á t h á r í t t a t i k a vállalkozóra.

A m u n k a b é r absolut m a g a s s á g a egészen irreleváns, h a s o n l a g azon körülmény is, v a j o n életszükségletet képező czikkre, vagy más á r ú r a vettetett-e ki az adó, a mire példáúl Hock s Mill nagy súlyt fektet. B á r m i n ő nagy legyen a munka- bér, vagy bármily lényegtelen a m e g a d ó z t a t o t t fogyasztási czikk, az adó mindenesetre levon a m u n k á s jólétéből, tehát a népszaporodást l a s s í t j a . Már pedig igen m a g a s m u n k a b é r gyorsan emelkedő munkakeresletre m u t a t , mely gyors népes- ségszaporodást igényel, e szaporodás meglassúdása is m u n - káshiányt , t e h á t béremelkedést e r e d m é n y e z , ezért át fog h á r í t t a t n i az olyan adó is, mely az életszükségleteket nem érinti, sőt a népességszaporodást s e m szünteti m e g egészen.**)

*) Ricardo id. m . XVI. fejezet.

Ricardo ugyanezt mondja m u n k á j á n a k XVI. fejezetében.

A m u n k a b é r elméletéről lévén szó, n e m hallgathatom el azon meg- jegyzést, hogy n e m értik, vagy í-ágalmazzák Ricardót, kik az úgy ne- vezett vasbértörvényt neki tulajdonítják. Csak két körülményre uta- lok : Először az úgynevezett természetes munkabér, vagyis azon ösz- szeg, mely a m u n k á s népesség f ö n t a r t á s á r a szükséges, különböző hely és idő szerint, függ a népszokásoktól s a szükségletek nagyságától, me- lyekkel együtt a munkásosztály által emelhető s tényleg emeltetik is.

Az adóáthárítás elmélete. 31 E l ő f o r d u l h a t azonban, hogy a m u n k a b é r emelkedése a termelés megszorítását, tehát a m u n k a k e r e s l e t csökkenését vonja maga u t á n . E z esetben a bér ismét leszáll s az adó legalább részben visszaháríttatik a m u n k á s r a . — Az állam költekezése compensálhat u g y a n a magán t e r m e l é s megszorí- tásaért, de csak akkor, ha ( m i n t példáúl középítkezéseknél) a bejött összeg közönséges m u n k á s o k fizetésére fordíttatik. — E z igen sok e s e t b e n nem fordul elő, s ekkor a z adó egy részét csakugyan a m u n k á s viseli. E z egy kivétellel azonban át fogja a m u n k á s adóját hárítani, csak az a k é r d é s mi módon.

A piaczi m o m e n t á n m u n k a b é r r e közvetlenül csak is a kereslet és kínálat bír befolyással. Ezek kiegyenlítési pontjá- nak felel meg a m u n k a b é r n a g y s á g a . Minden m á s tényező csak ezek útján, csak úgy hat a m u n k a b é r r e , ha ezek valamelyiké- ben változást idéz elő. Egy a m u n k á s r a vetett a d ó a kínálatot t ü s t é n t nem v á l t o z t a t j a meg, n e m változik t e h á t a munkabér sem mindaddig, m í g a m u n k á s szegényedése a k í n á l a t tényle- ges csökkenésében meg nem t e r m i gyümölcseit. E g y átmeneti korszak következik tehát, m e l y alatt a m u n k á s az előbbinél rosszabb helyzetben van, s az adót valóban viseli.

E korszak tartama s szigorúsága f ü g g a munkabér nagyságától. H a a munkabér oly csekély volt, hogy az adó

É s (ezt ajánlom azok ügyeimébe, kik Ricardo fölfogását materialisti- cusnak, érzés- s erkölcsi szempontok nélkülinek t a r t j á k ) «az emberiség b a r á t j a i csak azt kívánhatják, hogy a munkásosztály kényelmet, élve- zeteket igényeljen, s hogy ezek elérésére minden törvényes úton buz- díttassék». Hogy m i az a Bicardo-féle minimum, m u t a t j a e mondása:

«sok kényelem megvan most egy angol parasztházban, m i fényűzés volt a régi időkben». Lehet l é t m i n i m u m n a k nevezni ezt is, de akkor aztán nincs az a nagy jövedelem, a mit e fogalom alá ne vonhat- nánk, s az elveszti tulajdonképeni t a r t a l m á t . L é t m i n i m u m n a k helyesen csak az élet f ö n t a r t á s á r a physikailag szükséges j ö v e d e l m e t nevezhet- j ü k , ez pedig egyáltalában nem esik össze a Ricardo természetes munkabérével, ki szükségletek m e l l e t t mindenütt kényelemről is beszél.

Másodszor a természetes munkabér helyben m a r a d ó (stationär) n e m - zetgazdaságban érvényesül, hol a munkakereslet n e m változván, m i n - dig ugyanazon népességre van szükség. «Haladó országban a munka- bér meghatározhatatlan ideig nagyobb lehet», tudniillik mindaddig, m í g a haladás t a r t s szaporodó népességre van szükség. Bajosan fogja bárki tagadhatni, hogy a XIX. század pillanatnyi válságok daczára nagy- m é r v ű gazdasági haladás korszaka, ezért Ricardo szerint is a termé- szetes munkabér fölött kell állnia a tényleges m u n k a b é r n e k .

133